Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[Hor1]

Jó kis összefoglaló és jogos minden pontja.

Szerintem viszont a harc egy kaotikus és használhatatlan, amikor tehetem elfutok a harc elől mert kényelmetlen, unalmas, szar. És nem érzem a fejlődés hozzáadott értékét, ami egy rpgben azért kur.vaszar.

[Viktor]

7 minutes ago, Hor1 said:

Jó kis összefoglaló és jogos minden pontja.

Szerintem viszont a harc egy kaotikus és használhatatlan, amikor tehetem elfutok a harc elől mert kényelmetlen, unalmas, szar. És nem érzem a fejlődés hozzáadott értékét, ami egy rpgben azért kur.vaszar.

Én a végén voltam így, az utolsó helyszínen. Ütöttek borultam. Szerencsére kiírta, hogy ez lesz az utolsó ütközet, így feltankoltam mindenből. Máshogy meg se tudtam volna csinálni. Nem tudom milyen rendszer alapján megy ez, de ha az adott szörnynek magasabb a szintje, úgy rohadt nehéz. Illetve aránytalanul nehéz.  Volt egy bázis, ahol mindenki egy-két ütés volt, de a nagyobb gépek a rakétavetőikkel szétszedtek. Körbe-körbe rohangáltam és egy gépfegyverrel!!! tudtam csak nyerni, kb. 30 hi-potion után. Gondolkodtam, hogy melyiket vegyem meg, lehet inkább a XII. részt kellett volna. De úgy el ment a kedvem a final fantasytól, hogy a közeljövőben biztos nem szerzem be.

[XCube]

Shadow Warrior 2

40 óra játék után sikerült befejezni a sztorit, a teljes végigjátszásból pedig már csak pár achi van hátra (amik természetesen rohadt sokáig fognak tartani). Milyen volt? Nekem jó. Annak ellenére, hogy nincs benne túl sok helyszín nem volt unalmas és az utolsó pár órát sem azért játszottam, hogy végre vége legyen. Kb. 4 pálya van összesen a játékban, ezek viszont hatalmasak és minden egyes küldetésben randomra rakja tele ellenfelekkel a játék, illetve a kezdő pozíció sem mindig megegyező. A játék elején sok terület még le van zárva, később ezeket fel lehet oldani. A nehézséget sajnos elszámoltam, volt ugyan kihívás a játékban, de nem sokszor haltam meg, ami egy ilyen címnél nem annyira jellemző. Sebaj, legközelebb a legnehezebb fokozat jön.

Pro:

• rengeteg fegyver, amik egytől egyig használhatók
• fegyver és karakter fejlesztés
• első osztályú grafika

Kontra:

• a fejlesztés egyik része nagyon a lootra ment rá és bizonyos idő után gyakorlatilag elveszti az értelmét
• néha crashel a játék

9/10

Szerk.: Ha valakinek van kedve coop -ozni, akkor szóljon, nagy buli lehet és szívesen kipróbálnám .

[-OJ-]

On 2018. 03. 17. at 7:28 AM, Viktor said:

 Ezzel semmi gond, viszont Ignis nem vezet este a szörnyek miatt, lehet manuálisan bohóckodni.

Volt olyan, hogy már 5 órakor sötétedett.... SÖTÉT. Gyalog még éppen látni valamit a chocobo hátán ülve viszont... SÖTÉT van. Sokszor nem is láttam merre megyek.

A történet előrehaladtál egyre szűkebb a játéktér, szó szerint, bizonyos pontok után nincs visszaút és ahogy a XIII. rész esetében, itt is csövekben lehet futni, órákon keresztül. Csak ott a játék elejére tartogatták ezt, itt a közepétől erőltették egészen a végéig !

Ha megtalálod a szükséges alkatrészeket, Cindy gyárt neked UV-fényszórókat a kocsira, ami éjjel távol tartja a démonokat, és lehet utazgatni bátran (csak kiszállni nem érdemes, míg nem vagy elég tápos).

Ez nem hiba, hanem a sztori része, hogy egyre rövidebbek a nappalok, ahogy haladsz előre.

A pihenőhelyeken hívhatod a kutyát, és visszamehetsz vele a nyílt terültre, barangolni egy kicsit. Akár a legvégső harc előtt is.

 

Én 100-as szinten mentem a romvárosba a végén, hülyére vertem mindenkit, és a boss fightok is megvoltak elsőre.

[Viktor]

Nem azt mondtam, hogy hiba. Felőlem lehetett volna sötét 13kor is, csak látni nem láttam semmit chochobon lovagolva. Cindy az mellékküldetés ? Sokat nem csináltam neki, talán 3mat, kocsival is annyit foglalkoztam, hogy átfestettem. Ja jó... 100as szinten nekem se lett volna gond, egyébként így se volt, mert a tárgyak használata elég jól működik és nem drágák. Ha addig eljutottál, akkor biztos tudsz válaszolni. 100 szinten ki lehet maxolni minden képességet ? Kapsz annyi AP-t ?

[Hor1]

Uncharted The Lost Legacy

A 2. után szerintem ez a legjobb rész.

[-OJ-]

CoD Black Ops III

Nem gondoltam volna, hogy egyszer egy CoD sztorira mondom azt, hogy MINDFUCK, de itt ülök, órák óta próbálom összerakni, és sehogy nem áll össze. Most akkor

Spoiler

a második külditől kezdve az egész csak szimuláció volt (a haldokló Játékosé), és Corvus nem is létezett? Vagy az utolsó, züricki küldetés megint valóság, Corvus átvette Hendricks felett az irányítást, a Játékos pedig Taylor testében akciózott?

Vagy mi van?

[Leon121]

Dragon Quest Builders (Switch - de van PS4-re is)

Röviden mi is ez: 3D-s, TPS-izometrikus nézetű RPG/Minecraft keverék. Adott egy történeti szál, küldetésekkel, szereplőkkel, feladatokkal, adott négy fejezet, mindegyikben egy-egy kis bázis, ahol építhetsz (pontosabban bárhol építhetsz, de csak ezt figyeli a játék, ehhez vannak kötve az NPC-k), mindegyik fejezetnek egy-egy saját kis különálló története van, saját különálló világgal, végül zárásként mindenhol egy-egy bossharccal. Emellett pedig adott egy szabadon építgethető világ, ahol kábé azt csinálsz, amit akarsz, a megnyitott elemeket szabadon építheted. A tárgyakat receptekből lehet megfelelő helyeken legyártani, emellett a program figyeli, hogy milyen helyiségeket építesz, és ezeket akár speciális szobáknak is elkönyvelheti, ami bónuszokat adhat. Pl. egy darab fényforrás, körbe minimum két sor magas fal, és egy ajtó az máris egy üres szoba. Ha teszel bele egy ágyat, azt alap hálószobának veszi, és ad egy kis bónuszt a lakosok életéhez. De ha a szobába mondjuk tűzhelyet raksz, meg egy kis ládát, akkor azt konyhának veszi, és a lakosaid gyártanak neked rendszeres időközönként kaját a ládába. 

 

Ami tetszett:

+ aranyos, hangulatos kinézet, vidám, de nem túlzóan debiles megjelenéssel

+ nagyon sok építhető dísztárgy és felszerelési tárgy van, ami nem csak kockákból áll, hanem rendesebben ki van dolgozva (függönyök, székek, trónok, oszlopok, díszes tányérra kirakott kaják, használható székek, padok...)

+ a sztorik egészen aranyosak, és mindegyikben ott van egy pici komorság a háttérben, ugyanakkor mindig van tér egy kis humorizálásra is (azért persze nem a sztori adja el a játékot)

+ a kampány során végig nagyon jó aránnyal volt jelen a küldetés-vezéreltség és a szabad mókázás lehetősége; volt értelme a felfedezésnek, a kis bázisomat is úgy alakítottam, ahogy gondoltam, ugyanakkor terelgetett a program, és nem vesztem el az eltúlzott szabadságban

+ minden fejezet érezhetően más-más stílusú, nem csak a környezet, hanem a feladatok is, és emiatt azt sem éreztem veszteségnek, hogy mindig nulláról kellett kezdeni egy új helyen

+ egy minimális RPG-s érzést is hoz, ahogy újabb fegyvereket és páncélokat gyárthatok, vagy éppen egy-egy dungeonban találok kincset

 

Ami so-so:

~ a harcrendszer nem túl bonyolult, egy fokkal jobb a Minecraft-féle püfölgetésnél, de azért alapvetően ugyanúgy csak monoton gombnyomogatás (van egy extra támadás is, nyomva tartott gombbal aktiválható)

 

Ami nem tetszett:

- a zene eleinte aranyos, sőt fülbemászó, de mivel megszakítás nélkül mindig szól, és mindig ugyanaz a dallam (egy a városban, egy másik városon kívül), így egy idő után az ember idegeire megy, én rendesen lehalkítottam

- a fejezeteket lezáró bossharcok közül négyből kettő kifejezetten irritáló volt, suta, nehézkes, érezhetően nem erre fókuszált a játék, de mégis bekerültek ilyenek is - az utolsó kettő már nem volt rossz

 

Mindent összevetve egy nagyon jól sikerült kis játék, ami kiválóan ötvözi a szabadon építgetős játékokat, és a küldetés-vezérelt szerepjátékokat. A két rész pedig kiválóan együttműködik, engem végig lekötött, cirka 40 órára szinte végig felhőtlen szórakoztatást nyújtva.

[Malleus]

 

Nioh

 

Már régebben felkeltette az érdeklődésemet a játék, de féltem is tőle, mert a stream-ek alapján nagyon gyors ritmusúnak és úgy általában nehezebbnek tűnt, mint a DS-ek. Akkor ezt annyiban hagytam, hiszen mivel nincs PS4-em, úgysem tudtam vele játszani. Aztán közben megjött a PC port, és kisebb vacillálás után megvettem a játékot, és mint kiderült nagyon nagyon megérte.

Ami a játék sebességét illeti, olyan volt, amire (félve) számítottam, tehát nagyon pörgős, de valahogy mégis kezelhető maradt a harc. Ezt egyrészt annak tudom be, hogy a harcrendszer elemei eléggé kiegyensúlyozottak - a dodge-olás nem visz mindent a hátán, emellett fontos a blokkolás is, és úgy alapjában véve a jó manőverezés és az ellenségtől való távolságtartás is. A másik tulajdonság, hogy bár lehet tisztán jó reflexekkel játszva kitanulni és végigvinni a játékot, de lehetőség van a karakterfejlesztéssel könnyíteni a dolgunkon, amit én a varázslatokra rámenő build-emmel eléggé ki is használtam.

A harcrendszerben vannak nagyon jó ötletek. Például a stance-ek, aminek köszönhetően egy adott fegyvert még többféleképpen lehet használni, mintha csak light meg heavy attack lenne. Tetszett a fegyver skill rendszer is, ahogy új mozdulatokat lehet szerezni, és azt beépíteni a kombókba, a kombó szerkesztőnek köszönhetően ízlésnek megfelelő módon. Bár csak hét fő fegyvertípus van, de a fentieknek köszönhetően a moveset-jük bőséges és változatos. Én egy végigjátszás alatt két típust (Odachi, Katana) ismertem ki igazán. A ki pulse is hatalmas ötlet, hiszen így kevesebb üresjárat van a harcban, megfelelően menedzselve jóval tovább hadonászhatunk, mint nélküle. Persze a közelharcon kívül vannak távolsági fegyverek is, illetve ninjutsu, valamint varázslatok is, mind használható és hasznos tud lenni, ha az ember fejleszti a hozzájuk tartozó képességeket. A harcrendszer tehát kellően mély, és sok lehetőséget kínál, egyértelműen a játék egyik legnagyobb erőssége.

A loot rendszerrel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Azt el kell ismerni, hogy a rengetegféle tulajdonság, amivel a páncélok és fegyverek rendelkeznek nagy build változatosságot enged meg és ez jó dolog. A probléma az, hogy ezen tulajdonságokba kevés beleszólásunk van. A játék során szerzett felszerelések teljesen véletlenszerű tulajdonságokkal bírnak, és megváltoztatásuk (reforge) teljesen rng alapú. Arról nem is szólva, hogy ha találunk egy olyan cuccot ami pont olyan ami kell, akkor azt is dobhatjuk el két küldetéssel később, mert akkor az már alacsony szintű. És a szinteket tápolni meglévő tárgyakon annyiba kerül, hogy NG-ben nem is érdemes használni, meg amúgy is találsz előbb utóbb magasabb szintűeket, de nem pont ugyanolyan tulajdonságokkal, ugye. A legjobb cuccokat revenant-ok (játékosok halott karakterei) legyőzésével lehet szerezni, de azt sem tudod mielőtt megidézed, hogy egy adott revenant-nak milyen felszerelése van. Én a játék nagy részében a Warrior of the West páncélszettet használtam, mivel majdnem minden revenant azt dobta. Mint említettem a tárgyaknak is van szintjük, aminek az a következménye, hogy ahogy haladsz előre, az ellenségek erősebbek, viszont a tárgyak, amiket találsz szintén, és ez egy végtelen ciklus, mert mindig vannak erősebb ellenségek és mindig vannak magasabb szintű cuccok. Ezt én csak úgy hívom, hogy „the number grind” és nagyon erőltetettnek érzem. A folytonos loot válogatás és cserélgetés miatt elég sok idő megy el inventory menedzsmenttel, ami szintén nem előnyös. Azért ha más nem, az nagyon jó, hogy bármelyik felszerelés kinézetét meg lehet változtatni. Semmi sem áll a fashion útjába.

Fashion potenciál pedig van a játékban, rengeteg féle fegyver és páncél közül válogathatunk, és a kinézetükre nem lehet panasz. Kivétel talán a kalapácsok, amik ilyen tipikus fantasy túlméretezett fejű borzalmak. Jobban belegondolva nem is tudom, hogy miért az axe/hammer kategória mellett döntöttek a fejlesztők, ha már ennyire japán játék, akkor egy kanabo kategória jobban illett volna oda, de oh well. Úgy összességében a játék képi világa nagyon jó lett, olyan szempontból, mint a Dark Souls-ok: fantasy létére a ruhák, páncélok, fegyverek, és nagyrészt az animációk is hihetőek, valóságosak, mindez remekül kontrasztolva a természetfeletti elemekkel és lényekkel. Részemről maximálisan megvolt a beleélés.

Még a sztorit nézve is, amiről sokan azt írják, hogy áhh, ne is foglalkozzunk vele. Hát, én imádtam. Kétségtelen, hogy a történet összességében nem egy nagy durranás, és a történetmesélés is eléggé szétesett, de én eleve bírom a történelmi fantasy-kat, és a Nioh fúziója, ahogy sikerült összehozni a japán mitológiát, valós történelmi személyeket, úgy, hogy a történelmi események majdnem mind stimmelnek a valósággal, mindez anime trope-októl és „japános” marhaságoktól majdnem mentes prezentációval, engem totál levett a lábamról. Konkrétan tanultam pár dolgot a japán történelem ezen szakaszáról a játékon keresztül, és felkeltette az érdeklődésemet a téma iránt, szóval az én szemember a Nioh ebből szempontból mindig csillagos ötös marad.

Az audió rész szintén kiváló lett. A hangeffektekben van kraft, a szinkron pedig nekem jónak tűnt, bár nem tudok japánul és nagyrészt az megy. Azért az nem rossz, hogy a főhős ír, és bár egy szót sem szól írül a játék során, azért kerestek hozzá egy született ír színészt. A zenék szintén kiválóak lettek,  ide dobok néhány példát.

Végül néhány szót a port-ról. Díjazom, hogy hozzáadtak egér+bill támogatást (enélkül nem is játszottam volna vele), méghozzá teljesen korrektül, sok beállítási lehetőséggel, az egyetlen gond, hogy a célpontok közötti váltogatás egérrel megy, túlérzékeny és nem lehet rajta állítani. A teljesítmény viszont eléggé tré lett. Mindent le kellett venni minimumra, hogy meglegyen a többnyire stabil 60fps, de néha így is összecsinálja magát a játék és leesik 30 alá. Más játékok mind futnak nálam 60-al, megfelelően beállítva.

Azért ez nem gátolt meg abban, hogy végigvigyem és oda legyek érte. Ez a játék hatalmas élmény volt (és lesz, mivel a DLC-k még hátravannak), és csak ajánlani tudom. Számomra abszolút GOTY 2017.

 

[Leon121]

Hétvégén próbáltam pár kisebb játék demóját Switch-en, kétszemélyes módban, "kitámasztott" kijelzővel. Gondoltam írok róluk pár mondatot, hátha van, akit érdekel, mennyire működnek. A két gyári joycont használtuk, semmi extra kontroller, vagy ilyesmi. 

Death Squared

Logikai partijáték 2 vagy 4 fő részére. Két (négy) kockát kell eljuttatni a saját helyére, de a mozgásuk befolyásolja a pályát (liftek, lézerek, csapdák indulhatnak be). Így elengedhetetlen a kommunikáció. Ezt próbáltuk először, aztán jól el is akadtunk nagyon hamar, még a demót se vittük végig. Nem tűnt olyan igazán nevettetőnek, pedig a körítés igyekszik poénkodni - csávó beszél egy Glados-szerű géphanggal. Nem tudom, mennyire állja meg a helyét szórakoztató közös játékként, hacsak nem szereti mindenki a fejtörőket. Nálunk annyira nem jött be, pláne álmosan.

 

Snipperclips

Ez is logikai jellegű, két U-szerű lényt kell irányítani, amik papírból vannak, és ki tudják vágni egymást, aztán így kell megfelelő alakra vágni őket, hogy megoldjanak kisebb fejtörőket: gombok lenyomása, lufi kiszúrása, labda kosárba dobása.

Nagyon ötletes és iszonyú aranyos játék, a kis figurák olyan pofákat vágnak, hogy nehéz megállni vigyor nélkül. A játékmenet ötletes, amennyit láttunk belőle (mondjuk nagyon kevés pálya van a demóban), viszont nem egyszer kicsit olyan túlzottan aprólékos jellegű lett, noszogatni meg tologatni meg milliméterekkel ügyeskedni - szóval mint a fizikai jellegű játékoknál, kicsit hasonlót éreztem itt is. 

 

Inversus

Akciójátékokra váltottunk, az Inversusban egy-egy kockát irányítunk a fekete-fehér háttér előtt. A trükk, hogy amerre lősz, ott színt vált a kockákból álló pálya, és te csak a saját színeden közlekedhetsz. Árkád módban ellenfelekből kell minél többet együtt eltenni láb alól, de lehet játszani egymás ellen is, ahol cél a másik lelövése.

Mókás játék, de asszem nem mi voltunk igazán a célközönsége, hamar ráuntunk.

 

Rayman Legends Definitive Edition

Gondolom erről sokat nem kell beszélni, ismert név. Ezt is lehet ketten játszani, ezesetben mindketten egyszerre megyünk a pályán. Valószínűleg így könnyebb, mert ha az egyik meghal, a másik még megmentheti (kis gömbben repül, és vissza lehet hozni). 

Ez volt talán a legjobb, mindegyik pálya kicsit más volt, volt egy zenére menekülős is, ami annyira gyönyörűen lett megkomponálva, hogy a pályán lévő történések pont illeszkednek a háttérben szóló zenéhez, nagyon vagány volt. De a sima platformer részek is jópofák voltak nagyon, viszont különösebb kooperációra nincs lehetőség, a két karakter teljesen egyformán viselkedett, csak párhuzamosan mentünk kábé.

Viszont itt zavart leginkább a kicsi képernyő. A többi játék látványa érezhetően inkább stílusos, elnagyolt, és így jól látszik a kitámasztott Switch-en is, de a Raymané annyira brutálisan részletgazdag, hogy ennek a zöme kicsiben, kicsit messzebbről (hogy ugye mindketten lássuk) elveszik. Ágyon fekve toltuk, talán lehettünk volna valamivel közelebb is, de olyan sokkal azért nem hinném. Próbaképpen otthon megnéztem nagyképernyőn is, sokkal szebb volt úgy. Piciben nehéz látni, hogy mi történik, könnyebb elveszni, elveszíteni a karakterünket szem elől. Ezzel együtt is jó móka volt azért, de nem igazán ilyen körülményekre van tervezve.

 

Amúgy a koncepció kafa, a két kis joycon ennyi idő alatt nem vált még fárasztóvá így kétkezes használattal sem (hosszabb távon nem játszottunk), és az azért alapvetően jól működött, hogy csak elővettem, kitámasztottam, és játszottunk kicsit, mint a reklámokban. Csak a kitámasztásra is kicsit oda kellett készülni, simán ágyon eldőlt, mert nem középen van a támasza, ami gáz, de egy könyvet tettünk alá, és már nem is volt probléma. Szóval van benne potenciál, szerintem begyűjtöm az Overcooked-ot, az valószínűleg minden szempontból megfelel majd erre a felhasználói célra - akciódús, kooperatív, vicces, stilizált látványú nagy karakterekkel.  

[freezy]

Batman: Arkham Knight

Fú, éppen az imént fejeztem be. Beleraktam kereken 30 órát, 95% lett a végére. A Riddler-trophykat elvből nem szedem össze, ha valami nem tetszett soha sem ebben a szériában, az ez volt (és ezzel ki is lőttem az egyik negatívumot), de minden más megvan. Számomra egyértelműen ez volt a széria legerősebb része. Az is igaz, hogy én kimaradtam a megjelenését követő káoszból és a már normálisan optimalizált játékkal volt szerencsém játszani, tehát semmilyen rossz érzésem nem volt, amikor nekiláttam. Ez volt az első komolyabb vasat igénylő játék mióta van új gépem. Megadtam a módját, nem kapkodtam el, szinte végig imádtam. Nagyon régóta nem volt már ilyen, hogy egy single player játék ilyen szinten leköt, hogy már lelkiismeret-furdalásom van,hogy x órát ültem előtte. A harcrendszer a szokásos, de mégis szórakoztató, tök jó flowja van az egésznek, jók az animációk. A város és az időjárás gyönyörű. Az újdonságok jól működnek..Én még a Batmobile-t is szerettem és pozitívumként fogtam fel..egészen addig, amíg nem haladtam el a történetben azokig a küldetésekig, ahol már az arcomat kapartam le tőle..szóval ez is negatívumként tekinthető sajnos, pedig az újdonság varázsa sokáig kitartott és szerettem..Továbbá, ami még szintén nagyon nem jött be az a boss fightok hiánya...az előző részekben az összes klasszikus Batman villain feltűnt és harcolhattunk velük különféle módokon, de itt..semmi. Oké, feltűnnek,de messze nem olyan epic. Szóval ezért kár, de ha már villainok. Joker. Pfu, iszonyat nagyot megy ebben a részben, Mark Hamill egy isten. A Panessa Film stúdiós küldetés a kedvencem volt az egészben..nem lövöm le. Aki játszotta tudni fogja, aki nem az is,ha egyszer leül elé. Szóval úgy álltam hozzá, hogy egy újabb Batman játék, szebb grafikával, de végül kellemesen csalódtam. Baromi jó volt, tök jó megoldásokkal!

[Leon121]

Steamworld Dig 2

Vasárnap estefelé vettem, szerdán este fejeztem be kb. 75%-osan, 12-13 óra játékidővel. Szerintem a kimaradt gyűjtögetnivalók miatt nemigen lesz kedvem áttúrni újra az egész bányarendszert, az már nem tűnik eléggé jó mókának. Viszont az összes opcionális barlangot teljesen kipucoltam, és majdnem mindent kifejlesztettem maxra a karakteren. 

A játék jópofa keveréke a platformereknek, a bányászós játékoknak, és egy kevéske karakterfejlesztéses RPG-lightnak. A sztori elórehaladtával folyamatosan kapunk újabb képességeket és eszközöket, miközben folyamatosan változnak a helyszínek, és az ellenfelek is. Kiválóan jutalmazza a felfedezést és jó érzés kitakarítani egy-egy helyszínt, összeszedni minden ércet, hogy aztán azokat a városban eladva a kapott pénzből fejlesszük a felszerelésünket, amitől még hatékonyabbak, még jobbak leszünk. A játék elején lassacskán haladunk, egyesével ássuk magunkat mélyebbre, a játék végén meg már kötélen lógunk, levegőből lövünk, és jetpacken röpködünk. Ez a fejlődés pedig irtó jó érzés, folyamatosan jutalmazza a játékost, és folyamatosan új dolgokat tud mutatni. A megnyílt képességeket talált kincsekből lehet különböző módon fejleszteni, amely fejlesztések érdemben befolyásolják a játékmenetet. 

Emellett tök jól néz ki a játék, egyedi westernes-cyberpunkos-robotos kinézete van, a helyszínek pedig rajzoltak, és nagyon szépek.

Szórakoztató kikapcsolódás, 20 euróért szerintem akár teljes áron is jó vétel, akcióban meg pláne nagyon megérte.

[SaltyDave]

Uncharted 4: A Thief's End

Hogy ez mennyire jó volt! Mindent hozott amit a szeretett főhősöknek valaha kívántam, és magamnak hogy lássam azt, sőt, többet. A sztori persze még mindig kiszámítható ( a nagy fordulatot leszámítva valahol háromnegyedénél ), de egyáltalán nem ez a fontos. Az a fontos, hogy ez a kiszámítható sztori végre olyan Life is Strange -et idéző vizekre evez amit mindig is szerettem volna látni, hagy elveszni annak a pillanátban, az atmoszférában, nem választja a könnyű kiutat és vágja el az átvezetőt mert az írók ne tudnának mit kezdeni azzal, hogy 10 percet ülni kell a nappaliban és csak embernek, családnak lenni akcióhős helyett erre az időre. Volt pár, nem mondom hogy nem volt, olyan jelenet ami azért ordított volna hogy konfliktust beszéljenek át a karakterek (a Madagaszkári autós üldözés után amikor megpihenünk végre és nem várt vendég vár a házban), vagy Sam "sztorijára" visszatérni hogy ezt még is hogy gondoltad, de végső soron arra a következtetésre jutottam hogy ezek a karakterek megérdemelték azt a lezárást amit kaptak, akkor is ha csöpögős, és el kell engedni érte pár apróságot. Azt hiszem ez volna az üzenet végső soron, hogy eljön egy pont az életben amikor el kell döntened, mit engedsz el, és mit tartasz meg. Ennek fényében zajlott a rendezés is talán ami a fenti pontokat illeti, és végső soron jó döntést hoztak.

Gameplay-re áttérve, minden téren fejlődés az elődökhöz képest is. A játék teljes hosszát nézve szépen adagolva hozott be apró, de szükségszerűen játékmenetet színesítő elemeket mint a mászáshoz használt lándzsafej, a kötélen lengés a szabad járművezetés és a vonóhorog, a siklás / csúszás mint visszatérő játékelem és nem csak átvezető anyag, a hirtelen semi-open world-re váltás, és azt hiszem talán ennyi volt, ami bőven elegendő. Végre teljesen elengedték a természetfeletti szálat, ami korábban a legtöbb frusztráló, addigra megszokott játékból rossz értelemben kizökkentő játékelemet jelentette (Uncharted 1 és 2), itt úgy érzem inkább azért született ez a döntés hogy a jóval földhözragadtabb, emberi történetet támogassa és ne aláássa a cselekmény. Ha már itt tartunk, most először sikerült igazán emberi ellenségképet is alkotni, örülök neki hogy a kétajtós szekrény rosszarcú orosz -> Bond villain -> Uncharted 4 ellenségkép evolúció ott lyukadt ki, ahol. Gondolok itt különösen a végső párbajra és hogy emberünk ott nem csak fizikai értelemben vedlett le mindent (fegyvert, zsoldos sereget, pénzt) hanem metaforikus értelemben is megnyílt, szimpatizálni lehetett vele, és képviselte mindannak... az iránynak az ellenkezőjét amit Drake élete vett. Az első Uncharted karakter aki nem a "jó" oldalon van, nem faék egyszerű személyiséggel működik, nem hatalom és gazdagság motiválja, még ha a cél az is, és végső soron sokkal inkább tragikus az ő története. Szóval egyszerűen minden téren kiváló. Nadine-ból lehetett volna többet látni, de hát erre ugye ott a Lost Legacy, és örülök hogy Chloe sem nem lett beleerőltetve, még ha szeretném is újra látni (még inkább hallani, Claudia Black szinkron ).

Át akartam térni a gameplay-re, és a gondolatmenet még is visszavezetett a történethez és mondanivalóhoz. Hm. Talán ez is példázza, mennyire kiválóan összefonódik a kettő. Na de most már tényleg gameplay: a fent említett új elemek jók hogy vannak, szerintem a játék hossza mellett egészséges hogy egy ilyen apróságot mindig bevezetnek, elkerülvén azt a játékidő kb. kétharmadánál beülő "csak haladjunk már" érzést amit az előző három epizódnál véltem felfedezni magamon. Csak ennyi kell, egy plusz kis apróság amire oda kell figyelni, ami változtat a rutinon, s lám, működik.

Az audiovizuális kidolgozás valami elképesztő, lehengerlő. Technikai értelemben ennyire rongyrázó játék szerintem nincs még egy, ámultam az Arkham Knight-on amikor videókártyát frissítettem de szégyenkezve elbújhat a bús Censored!, meg úgy talán kb. minden más is amit akár PC-n láttam. Ha ez lehetséges, betonstabil 30 fps mellett (ami rájöttem hogy az analóg kar akadályba ütköző maximált gyorsulása miatt nem zavaró, míg a szabad és villámgyors egérrel marhára, lásd Dead Space 2 ami 30 fps-ben PC-n élvezhetetlen, de unlocked-ben meg 400 fps-el sütni lehet a kártyán, 60 lock meg nincs...), nem is értem mire fel akar bárki generációváltást. De nem csak az hogy jól néz ki, hanem fel sem merülnek ilyenek hogy a növényzeten akkor most átsétálunk-e mert egy lebegő textúra, vagy reagál az érintésre, erőbehatásokra. Más erre büszkén veri a mellét hogy ilyet tud, az Uncharted 4 meg említésre méltónak se tartja, mert mi sem természetesebb (kéne legyen) ma már. Olyan szinten nincs optimálisan kihasználva a hardware a fejlesztők túlnyomó többsége által hogy értelmetlen szerintem egy generációváltás, amíg ilyen technikai csodákat lehet készíteni ezen a generáción. Azt meg senki ne mondja nekem hogy az Ubinak, EA-nek nincs ennyi pénze mint a Sony-nak akik más iparterületen többször táncolnak pengeélen. Nem tudom hogy a PS4Pro számított-e, vagy az alapon is ilyen, de.. wow, szavak nincsenek rá sokszor. Persze sokat nem érne ha csak techdemó lenne, de azt hiszem mondanom sem kell hogy a művészi kivitelezés, berendezés kifogásolhatatlan. Basszus lemerülök víz alá egy random helyen amikor a szigetek körül lehetett szabadon motorcsónakozni és követni a jeleket, és olyan élettől szinte kirobbanó világ fogad mint sehol máshol. Percekig csak szívtam volna magamba a tájat az utolsó szigeten, de legalább 10-20 helyen, ha nem akartam volna továbbmenni hogy ne törjem meg a játék ritmusát... túlságosan. Így is sokat időztem sziklaszirteken, kilátókon, és annyira jó volt hogy karöltve a sokkal személyesebb sztorival, ilyenkor éreztem hogy Drake mellett ott van Elena vagy épp Sam, s ez nekem jó. Nekem jó, hogy tudom hogy nekik jó hogy ott vannak egymásnak az ilyen pillanatokban. A fejlesztők pedig tudják hogy ez a szimpátia, a karakterek által kapott szeretet a játékos részéről nagyon fontos, és az esetek többségében kihasználják ezeket a pillanatokat opcionális párbeszédekkel, vagy csak egyszerűen egy apró szóváltással ami miatt igazán úgy érzed hogy ezek a karakterek nem csak az átvezetőkben azok, majd agyatlan botok akik követnek. Hogy ha egy párbeszéd közepén úgy döntök kiszállok egy szó nélkül az autóból, összeszedek valami kincset és visszaszállok, nem veszítettem le a párbeszéd hátralévő részé, nem robotszerűen mondja tovább a mondandóját, hanem van egy kis "Sorry, you were saying?" "... yeah as I was about to tell you..." átmenet. Rengeteget számítanak az ilyen apróságok, és mindenben ott vannak. Oké hogy scriptelt, de megvan az illúziója hogy megállnak, körülnéznek, feltalálják magukat, mind mind tovább építve ezt a képet és üzenetet, hogy mindenek felett az a fontos hogy együtt vagyunk a szeretteinkkel. Mellette pedig nem felejt el kőkemény Uncharted akciójáték lenni. Mi volt az saras autós üldözés?! Vagy a harangtorony? Áh azt se tudom mit írjak előbb.

(Hoznék egy rakás screenshotot is, de tudja franc hogy mi ennek a kényelmes, "2018" módja a PS4-nél. Mert ez a file másolgatás manuálisan pendrive-ra, onnan meg PC-n át feltöltés imgurra elég... elmaradott. Nincs PS4-en egy olyan screenshot cloud feature, hogy PC-n böngészőből is elérem a képeim? Nem találtam még.)

Negatívumnak igazából nem tudok mit felhozni. Van egy-két olyan katakomba "szoba" ami furán üresnek hatott, de egy nappali méretű helyről beszélünk amin kb. 5 másodperc se átjutni. Illetve volt Madagaszkáron egy apró baki, hogy az egyik toronyhoz érve külön kiemelik hogy megelőztük a zsoldosokat, akik valóban csak később bukkannak fel... de akkor miért volt egy Shoreline logós fegyverláda a torony tövében, amit el se tudsz kerülni mert arról kezded a felmászást? De ennyi, tényleg, kifogástalan amúgy.

[Lord_KROK]

On 2018. 03. 28. at 11:14 PM, freezy said:

Batman: Arkham Knight

gameplayek alapján érdekes lehet. Lehet h nekiugrok  közeljövőben. 

[Viktor]

13 minutes ago, Lord_KROK said:

gameplayek alapján érdekes lehet. Lehet h nekiugrok  közeljövőben. 

Azt veszem ki az írásodból, hogy nem játszottál az elődökkel. Érdemes azokkal kezdeni, nem mindjárt a végével...

[Lord_KROK]

11 minutes ago, Viktor said:

Azt veszem ki az írásodból, hogy nem játszottál az elődökkel. Érdemes azokkal kezdeni, nem mindjárt a végével...

Ebben igazad van, tényleg nem játszottam az elődökkel. Tehát a történet miatt érdemes? vagy ez külön magéban is érthető játé? 

[Viktor]

Azért érdemes, mert bitang jó mind a 3. Van egy előzmény is, az nekem annyira nem jött be. Történet szempontjából sem utolsó, ha az elejétől kezded.

[SaltyDave]

1 hour ago, Lord_KROK said:

Ebben igazad van, tényleg nem játszottam az elődökkel. Tehát a történet miatt érdemes? vagy ez külön magéban is érthető játé? 

Szerintem az első totál kihagyható. Igazából történet szempontjából semmi jelentősége nincs a trilógiában, szokásos Batman villain-ek börtönbe kerülnek vagy kijutnak (az egész a börtönszigeten játszódik), ilyen szempontból marhára mindegy, ha játszottál már sok "kétgombos" bunyós játékkal, ez se más, csak néha szellőzőben mászol.

Az Arkham City történet szempontjából már fontosabb, elhelyez több karaktert úgy ahogy aztán aztán a Knight idul majd velük. Illetve itt már open world van, persze sok egyszer hozzáférhető helyszínnel (belterek, föld alatt, levegőben). Az Origins megint totál felejthető, igazából a City klónja 1:1-ben azzal a különbséggel hogy tél van, egy előzmény történet amire semmi szükség nem volt, Bats hogyan találkozott először bizonyos ikonikus rosszarcokkal, igazából tucat sztori ez is, csak a Warner szeretett volna még egy Arkham játékot, pontosabban a pénzt belőle. Aztán van az Arkham Knight, ami lezárja Batman történetét, az egész karakterét ahogy van.

Ha egyikkel sem játszottál még, szerintem a City-t told végig, aztán jöhet a Knight.

[Iam_The_Ghost]

Én ugyanazt mondom, mint Salty, csak pont fordítva.

[gebali1991]

Az első a legjobb, pont a zártsága miatt.

A City egész jó.

Az Origins bűn unalmas, 8 óra alatt végigpörgettem, míg a többiben 40-80 órám volt.

A Knight méltó lezárás.

[tenderlumpling]

Nier

Oké, első ending, de huh de kicsinált érzelmileg a vége. És sokkal jobban értem az Automatát is, nagyon szépen kifuttat egy filozófiai koncepciót, aminek tök logikus következménye az Automata. Kilométereket tudnék beszélni erről a játékról, de valószínűleg minden spoileres lenne, meg jobb dolgom is van, szal... "iszonyat jó cucc", there

[Viktor]

Bloodborne

Eléggé vegyes érzelmekkel fejeztem be a játékot. Illetve hagytam abba, lenne még mit felfedezni, ahogy utánanéztem, sok helyen nem is voltam. Később valószínű visszatérek még, de engem annyira nem ragadott magával az egész. Ezt a falon átütök dolgot továbbra sem értem, ez GOTY kiadás, nem sikerült azóta sem javítani ? Szerencsére a rövidítések remekül működnek, egy-két helyet leszámítva. Valahogy nem érzem felemelőnek, amikor perceket kell rohanni egy bossért, akivel küzdök fél percet. A játékhoz járt 2 nap ps+ előfizetés, amit használtam. Csengettem és jött a segítség, bár néha jobban megnehezítették a dolgomat,mintha egymagam lettem volna. Aki meg kitalálta, hogy mutassuk már meg, merre fut a többi játékos és hogyan halt meg, kapja be tövig. Volt nálam 60 000 echo, ez akkor még rengeteg szintlépésre volt elég, letettem a kontrollert, hogy megtörölgessen a szemüvegem. Erre azt látom... fut felém valami és üt egy nagyot. Konkrétan összeszartam magam. Nekem a taktikán abból állt: szintlépés, ami maradt azt meg elkölteni bloodra. Így nem fájt annyira, ha meghalok. Sikerült így is legalább 100 000 körülit elbukni összességében.  Kirkhammer über alles. Meg kellett tanulni használni, utána nem volt gond vele. Ruhákat is lehetett volna fejleszteni szvsz, kis védelem esetleg ? Mindegy kivel küzd az ember, pár ütés és fekszik. Ez akkora annyira nem tetszett, amikor mentem volna valahova és útban volt mindenki, vagy elakadtam egy parasztban.

[freezy]

On 3/30/2018 at 11:14 PM, gebali1991 said:

Az első a legjobb, pont a zártsága miatt.

A City egész jó.

Az Origins bűn unalmas, 8 óra alatt végigpörgettem, míg a többiben 40-80 órám volt.

A Knight méltó lezárás.

Szerintem Knight, Asylum, Origins, City.  Az Asylum szimplán az újdonság erejével, az általad említett zártsággal és a király boss fightok miatt szerintem nagyon jó.  A City nekem annyira nem tetszett, igaz az az első open-world Batman, de túl hamar játszottam az Asylum után és a játékmenet miatt nagyon untam. Aztán pár évre rá toltam végig az Originst, nem nagy szám valóban,de nekem akkor baromira jól esett, pont amiatt,hogy hagytam neki egy kis időt, hogy újra élvezni tudjam. A Knightnál is szintén ez..x éve nem játszottam Batman játékkal ez előtt és amellett, hogy tök jó flowja van, baromi szép stbstb. egyáltalán nem volt unalmas és repetitív (kivéve a batmobileos eventetk -.-). Ez kötött le a legjobban. 

[XCube]

Shadow Warrior 2 - másodjára No Pain No Gain nehézség Insanity 1 fokozat.

Az első I Have No Fear végigjátszáshoz képest ez eggggészen más volt. Fair kihívásnak nem nevezném, mert itt sajnos már előjön a játék egy gyengesége, pontosabban tervezési hibája (esetleg szándékos borzalmas nehezítése), miszerint a rád támadó ellenfelek mindegyike különböző erősségekkel és gyengeségekkel rendelkezik, ami az elementáris védelmeket illeti. Így a harc taktikus pörgős akcióból az össze vissza kapkodó káoszba torkollik, ahol menüből menübe ugrálsz a felszerelés folyamatos megfelelő átcsoportosításáért és imádkozol, hogy ne fogyjon el idő előtt a lőszer. A legtöbb ilyen darálós játékban az a jó, hogy az ember fel tudja építeni a taktikáját a különböző ellenféltípusok ellen és a nagyobb kaotikus harcokban is tud szelektíven pusztítani. Itt minden ellenféltípus lehet minden ellen védett vagy éppen különösen sebezhető teljesen randomra. Coop -ban ez kevésbé szívás, ott nagyjából ki lehet osztani, hogy ki milyen típusú fegyvebuffokat használjon, de egyedül ugye ez lehetetlen.

Azért nem volt rossz, igaz sokat anyáztam és néha egy - két ragequit is befigyelt, de azért végül mégis örülök, hogy így is sikerült végigtolni. Egy acchi maradt még, ami egy borzalmas farmolás, de azért megpróbálom, nagyon kíváncsi vagyok ugyanis arra, hogy mit ad a többi Insanity fokozat. Gondolom semmi jót... .

[gebali1991]

Shoppe Keep

Negyed órát játszottam vele, de a menü alapján így is túl sok időt adtam a játéknak, hogy kibontsa magát. Értem én, hogy indie, de még annak is értékelhetetlen fércmunka, lehet, hogy jobb, ha beindul, de kinek van ideje azt kivárni. Fájdalmas játszani vele, mivel mintha minden egyes UI elemet más ember tervezett volna.