Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[XCube]

On 8/17/2026 at 3:10 PM, Leon121 said:

Ez nagyjából jólesett. Nektek feltűnt, hogy mostanában alig van ilyesmi játék a piacon? Csont egyszerű, sallangmentes egyjátékos akció/FPS/TPS. Namindegy, én most ilyet kerestem, és egynek megfelelt.

Nagyon kevés, de azért még akad. Főleg boomer shooter irányban, bár sokszor azok is tele vannak szemetelve mindenféle fejlődési fákkal és egyebekkel. A Quake mondjuk most kapott egy nagyon király 30. évfordulós epizódot, azt erősen ajánlom. Sajnos oda is sikerült becsempészni némi fejlődést, de minimális a dolog. Ami még eszembe jut az a DUSK, ott tényleg csak darálsz, de maga a környezet és grafika kétesélyes, nem mindenkinek jön be. További alternatívák: Cultic, relatíve sallangmentes; Ultrakill - ez is; Turbo Overkill - ebben van weapon upgrade, de ennyi; SPRAWL - ez is fejlődésmentes, viszont erősen épít a mobilitásra. Régebbi címeket, mint a Serious Sam széria és hasonlók valószínűleg nem kell emlegetnem.

Én egyébként ezért is szeretek néha kikapcsolódásként visszakanyarodni a DOOM és Quake szériákhoz. A DOOM -hoz számtalan király mod és kiegészítő van még a hivatalos Bethesda katalógusban is, a teljesen horizontális felépítsé miatt konzolon és handhelden pedig még egyszerűbb irányítani, mint más FPS címeket.

[Leon121]

12 hours ago, XCube said:

Nagyon kevés, de azért még akad. Főleg boomer shooter irányban, bár sokszor azok is tele vannak szemetelve mindenféle fejlődési fákkal és egyebekkel. A Quake mondjuk most kapott egy nagyon király 30. évfordulós epizódot, azt erősen ajánlom. Sajnos oda is sikerült becsempészni némi fejlődést, de minimális a dolog. Ami még eszembe jut az a DUSK, ott tényleg csak darálsz, de maga a környezet és grafika kétesélyes, nem mindenkinek jön be. További alternatívák: Cultic, relatíve sallangmentes; - ez is; Turbo Overkill - ebben van weapon upgrade, de ennyi; SPRAWL - ez is fejlődésmentes, viszont erősen épít a mobilitásra. Régebbi címeket, mint a Serious Sam széria és hasonlók valószínűleg nem kell emlegetnem.

Én egyébként ezért is szeretek néha kikapcsolódásként visszakanyarodni a DOOM és Quake szériákhoz. A DOOM -hoz számtalan király mod és kiegészítő van még a hivatalos Bethesda katalógusban is, a teljesen horizontális felépítsé miatt konzolon és handhelden pedig még egyszerűbb irányítani, mint más FPS címeket.

Bár nem írtam oda, de azért beleértettem, hogy azért valamennyire naprakész megjelenítéssel, nem ilyen retro kinézettel, és sztorival, ami beépül a játékba. Szóval érted, Gears of War-vonalon, vagy hasonlóan. 

[XCube]

1 hour ago, Leon121 said:

Bár nem írtam oda, de azért beleértettem, hogy azért valamennyire naprakész megjelenítéssel, nem ilyen retro kinézettel, és sztorival, ami beépül a játékba. Szóval érted, Gears of War-vonalon, vagy hasonlóan. 

Valahogy éreztem, hogy ez lesz a következő kommentár. Ebben az esetben a Bulletstorm -ot tudnám még ajánlani, ugyan van benne némi fejlesztés, de a játék 90% -a a csapatásról szól elég jó mechanikákkal. A grafika pedig modern, szinte 1:1 GoW stílus. 

[Cori]

Nem most, már 2-3-4 hete végeztem velük, de csak most gyűjtöttem erőt, hogy pár szót is írjak  Persze nem volt muszáj, de na.

 

Castlevania: Lords of Shadow - Mirror of Fate HD - Egy 3DS-re készült oldalnézetes Castlevania, visszatér a gyökerekhez de egy frissített 3D-s grafikával. Őszintén szólva nem jött be annyira a stílus, de átvezető rész az első és második rész között, szóval úgy éreztem helyesnek ha ezt is végigtolom  Amúgy maga a játék nem rossz, de nagyon könnyű, ami mondjuk tetszett mert gyorsan át tudtam rágni magam rajta. Van 3 felvonás, 3 különböző karakterrel, mindegyik egy kicsit más, de összességében nagyon hasonlóak. Ehh, egynek jó volt.

Castlevania: Lords of Shadow 2 - Nos a folytatás kapott egy pár újdonságot, pl magadtól kontrollálható kamerát, nincs többé fix kameraállás, még kényelmesebben működő kombatot, nem lineáris játékmenetet, vagyis de lineáris de visszatérhetünk felfedezni eddig lezárt helyeket, új képességekkel. A story egész jól indul, és Draculával vagyunk, már ez újdonság, de a végére nagyon összecsapott, és hirtelen vége, de jobb, hogy nem húzták tovább mert unalmas lett volna. Kicsit ez a modern kori világ se illett az egész Castlevaniahoz szerintem, autók, modern épületek, gyártósorok, raktárak... ilyen pályákkal találkozunk, nagyon idegen. Persze vannak még a jó öreg kastélyos részek is, amik tök jó hangulatra, de sajnos nem ez van többségben. Nem volt rossz, de kezdtem kiégni már a Castlevaniaból  Nem csoda  

[Cori]

Command & Conquer: Tiberian Dawn - Ez az új Remastered Collection verzió olyan jó, kényelmes új funkciókkal látja el a játékot, hogy teljesen játszható a modern RTS-ek mellett is. A UI-ban megtalálható egységeket, épületeket kicsit jobban szétszedték, átláthatóbb lett, raktak be csapatválasztási lehetőséget, pl ctrl+1 ctrl+2 ctrl+3 stb gombkombókkal csapatokat tudunk beállítani, mivel ez elvileg hiányzott az eredetiből. Hál'istennek abal gombot irányítás is átrakható jobbosra  (szóval bal klikk jelölés, és jobb klikk a parancskiadás), rendes felbontás, újrarajzolt pixelart, kicsit upscalelt átvezetők és stb. Minden nagyon fasza.

A kampányt letudtam, GDI-t normallal és NOD-t easy nehézséggel fejeztem be. A GDI-jal annyit szenvedtem, hogy a NODhoz már nem volt lelkierőm, de az easy meg annyira easy volt, hogy azt le tudtam zúzni gyorsan. A régi nosztalgikus FMV átvezetők baromi élvezetesek  Jókat mosolyogtam, de meglepően élvezetes a történet maga is RTS-hez képest, FŐLEG 1995-ös mértékekkel nézve! Azért a pathfinding elég irritáló tud lenni, az egységek össze vissza mozognak, egymás útját elállják és emiatt tök más kerülőúton akarják megközelíteni a célpontot, ami veszettül hajtépős tud lenni. A nyersanyag (Tiberium) is korlátozott számban van jelen a mapon így nincs olyan sok pénz és idő pazarolni csak úgy, hogy tökéletes védvonalat építsünk ki, folyamatosan menedzselni kell az egységeket. Azért a taktika sokszor leegyszerűsödik arra, hogy minnél több egységet építsünk és rohanjuk le az ellenséget és próbáljuk meg egyszerre elpusztítani a bázist mert ha esetleg nem sikerül, a hülye AI visszaépít mindent  Aztarohadt, nem egyszer kellett felálljak lehűteni magam  

Még mindig élvezetes, habár nem mondom, hogy must play manapság, de élvezetes visszatekintés a régi szép időkbe. Anno nagy RA2 és Generals fan voltam, így azért sok minden visszaköszön már itt a kezdeteknél. Tetszett.

Jöhet a Red Alert 1  

 

[Leon121]

Blossom: The Seed of Life

Szegény ember Planet Craftere, mondhatnám, de nem lenne teljesen fair tekintve, hogy a Planet Crafter se sokkal drágább, és abban is vannak kiforratlanságok, de nem ennyi, mint itt, de...

...de ugyanakkor meg a Planet Crafter és az Astroneer szerelemgyereke, ha már mindenáron modoroskodni akarok, és jobb ötletem amúgy sincs. Cél: a Mars terraformálása, mint a Planet Crafterben, de ugyanakkor itt is madzagokkal, áramokkal, vezetékekkel fogunk bűvészkedni, mint az Astroneerben. Cserébe a terraformálás jóval egyszerűbb. Meg úgy az egész. 

Pontokban inkább:

- 4 kategóriában kell felnyomni a bolygó tulajdonságait: légnyomás, hőmérséklet, "talajélet" és oxigén. Majd ha megjelenik az Élet, összerakni egy cuccost, aztán elnavigálni a Game Overig (spoilermentesen). Ezeknek azonban sokkal egyszerűbb, gyorsabb a folyamata, nagyjából mindegyik kategóriához van T1-T2-T3 gép, és kész. Persze ez túlegyszerűsítés, mert később megjelenik a vízigény is, nameg a bányászás és automatizálás is más elven működik, de igazából azért könnyebb és jóval átláthatóbb az egész. Sőt, talán kicsit okosabb is néhol.

- Az Élet kialakítása, az élőlények bevezetése például baromira tetszett, ahogy még előtte a növények meghonosítása is. Ez szerintem egyszerűbb, de ötletesebb és reálisabb is, mint a Planet Crafter kicsit nyakatekert módszere. De ez kifejezetten tetszett. 

- Maguk az állatok viszont kurva gagyik, már elnézést. Fel-alá mászkálnak, mindenbe és mindenen átmennek, ferdén járnak, idétlenek, főleg a nagyobb és látványosabb emlősök. 

- Tetszett viszont maga a hálózatépítés szükségessége. Kellett áramot vezetni, elosztani, rákötni, kikötni, átkötni rendszereket, megoldani a logisztikát, ami sokkal jobb, mint a Planet Crafter full hülye megoldása, miszerint a semmi közepén leraksz egy szélerőművet talált anyagból, és már nő is a bolygó termelése. Itt hálózatot kell építeni, de néhol elég kis helyi köröket is csinálni (mikor erre rájöttem, hogy így is lehet, hát vertem a fejem). Szóval ez a hálózatolás szórakoztató, majd a játék utolsó harmadában akár teljesen kihagyható már a technológiai fejlettség miatt. 

- Amiben viszont messze elmarad, és emiatt összességében jóval gyengébb is, mint a Planet Crafter: az a bolygó kialakulása, és ÁTalakulása. Mikor a Planet Crafterben új utak nyíltak meg, mert mondjuk elolvadt a jég, vagy éppen feltört a víz, vagy éppen szétszakadt a szikla, és gyökerek jöttek ki... na itt semmi ilyen nincs. Van egy nagy terület, aminek minden négyzetmétere ugyanolyan kihalt marsi pusztaság. Egy-két gépi romot leszámítva legalábbis. Lehangoló, semmi, de semmi nincs, ami felfedezésre ösztönözne, az az izgalom, amit a Planet Crafterben éreztem, az itt sehol sincs. De később sem, mikor megjelennek a növények, meg az állatok, és az egész kábé úgy kezd kinézni, mint egy random roblox-mmo összehányt asset-kupaca.

...oké, ez a vége kicsit erősen hangzik, és bár belepiszkít az utolsó harmadba-negyedbe, de azért alapvetően érezni, hogy próbáltak valami jót, szépet létrehozni. Csakhogy ez egy egyszemélyes projekt egyébként, tehát egy ember fejlesztett mindent. És hát pont ez látszik rajta, a nagyobb csapat hiánya, akik tudtak volna tartalmat építeni a rendszer köré, akik felfedezést tettek volna a jópofa vázra, amit megalkotott, mert így olyan érzés kicsit, mint egy Early Access játék, ami már megjelent. Kicsit sajnálom, lehetett volna sokkal több. Azért így is voltak jó pillanatai a 20 óra alatt, amíg végigmentem rajta, csak az említett fenntartásokkal együtt tudom ajánlani. 

Crazy Machines 1.5 Inventors Training Camp

Ja, ezt is végigjátszottam.  Böngésztem a könyvtáramat, és van egy halom Crazy Machine-em. Ami kábé az Incredible Machines modernebb megfelelője. Az első részt valamikor már végigjátszhattam szerintem, mert 3-4 órát mutat, de már marhára nem emlékszem rá.  Mindegy, ezt most végigtoltam, pár óra alatt, nagy kihívás nem volt benne, de jó nosztalgia volt. 

[payskin]

On 8/31/2026 at 1:07 PM, Leon121 said:

Blossom: The Seed of Life

Köszi a kedvcsinálót, az into videója nagyon hangulatos, felraktam wishlistre. 

[Leon121]

10 hours ago, payskin said:

Köszi a kedvcsinálót, az into videója nagyon hangulatos, felraktam wishlistre. 

Engem is az fogott meg, most volt a kiadójuknál vásár, akkor jött velem szembe. 

[Greene]

Hogwarts Legacy: 

Imádom a HP univerzumot, és most lett egy PS5-ünk, úgyhogy az elsők között ezt játszottam végig. A sztori nagyon el lett találva. A látványa lenyűgöző, de a gameplay egy kicsit repetitív és a sötét varázslatokat használókat semmivel nem bünteti. A hatalmas térkép harmada kb. értelmetlen, mert mire oda eljutunk, már szinte vége a játéknak. A fő questline-t toltam végig, megspékelve elég sok mellékszállal. Ha jön a második rész, azt is meg fogom venni. 
Csíny letudva. 

[Malleus]

Onimusha: Way of the Sword DEMO

A legtöbb új játék manapság UE5, ezekre többnyire rá sem nézek, hiszen úgy sem elvezhetőek a low end gépemen. Az, hogy anno a Lords of the Fallen még épp játszható volt valami kivételes szerencse lehetett, idén belenéztem például a Mortal Shell 2 bétába, és abból már nem igen lehetett élményt kihúzni. De most láttam egy streamer-t játszani az új Onimusha-val, és felkeltette az érdeklődésemet. Láttam, hogy van demója és tudom, hogy nem UE5, hát gondoltam belenézek, mi baj történhet? És láss csodát, teljesen játszható! Persze Low beállításon FSR Performance mellett hoz 30 fps-t, de azt stabilan, és képileg teljesen korrekt, sokkal jobb, mint az a felskálázás amit az UE5-re kell rákényszerítenem, hogy értékelhetően fusson. Az egyetlen hiba amit tapasztaltam, hogy néhány textúrát nagyon lassan tölt be, sokszor belefutottam low res sziklafalakba például. Hát hiába, ennyire elég a 4GB VRAM...

A játék maga pedig teljesen betalált. Pont az a fajta történelmi fantasy amit én kedvelek, japán folklór történelmi karakterekkel megspékelve. A harcélmény pedig ráver mindenre amivel utóbbi időben játszottam. A prezentáció, az effektek, hangok, animációk döbbenetesen jók, sokszor olyan mintha valami megkoreografált harci jelenetet néznél, csak éppen te irányítod! Nagyon odatettek ebből a szempontból, az egyes ellenségek egyedi animációival, hogy a karakter oda nyúl a kardjával ahonnan jön a támadás, stb. Bónusz pont a karakterek arcmimikája, a legélethűbbek között van amit valaha láttam. Döbbenetesen jó az egész.

Végig is vittem a demót, és el is gondolkodtam, hogy megveszem, de 70euró azaz ~25k forint ... hát basszus, azt már rizikósnak érzem. Akárhogy is nézem, minimum konfig alatt vagyok, kvázi nem kompatibilis a hardverem, mi van a játék közepe vége felé beüt valami? 30-ért megkockáztatnám, de így inkább egyelőre félre tettem az ötletet. De mindenképp rajta tartom a szemem, meg amúgy ajánlom mindenkinek, hogy vigye végig a demót, szerintem nagyon telitalálat a játék. A RE Engine előtt pedig leborulok.

[Malleus]

 

Lies of P

 

Kábé fél év volt mire végigvittem ezt a játékot, mindig félretettem valami más miatt. Utóbbi időben nem nagyon merek belefogni soulslike-okba, de ehhez a játékhoz utólag adtak nehézségi beállításokat (amit menet közben is bármikor lehet változtatni), úgyhogy gondoltam így megér egy próbát, és végül is bejött a számításom.

Legkönnyebb fokozaton kezdtem, és a játék eleje elég könnyű volt, de aztán beállt a nehézség egy szerintem megfelelő szintre, majdnem végig jónak éreztem a balanszot. Csak DLC-ben ért egy kis sokk, ott mintha rátettek volna az ellenségek sebzésére X százalékot az alapjátékhoz képest, az ottani utolsó két boss pedig szerintem még így is elég durva volt.

A harc és az rpg rendszer nagyjából azonos a souls játékokéval. Tulajdonságokból hat van, három alapképesség (életerő, stamina, teherbírás), illetve három olyan, ami gyakorlatilag a sebzésünket befolyásolja. Egyből megkedveltem az egyik kezdő fegyvert, ami egy nagy kard, úgyhogy úgy döntöttem, hogy Motivity build-et indítok, ez gyakorlatilag a Strength itteni megfelelője. Ez, mint később kiderült hiba volt, mivel a játék harcrendszere leginkább a gyorsaságra épít és úgy általában pörgős. Mintha nem is nagyon gondolták volna át a készítők a lassú nehéz fegyvereket, mert rendkívül körülményes a használatuk. Ami különösen megnehezíti ezt, hogy nincs semmi poise vagy hyperarmor (kivéve, amikor a fegyverek speciális mozdulatait használjuk, de azokat nem lehet gyakran aktiválni), úgyhogy egyfolytában kiütnek az ellenségek a támadásainkból. Sok ellenség és boss kis túlzással megállás nélkül támad, ilyenkor sokszor egy light attack-ot sem tudtam elindítani. Van a játékban néhány nagyon menő támadás is, amik több másodpercig tartanak, de alig van alkalom elsütni őket. Nem mondom, hogy használhatatlanok a nehézfegyverek, de kénytelen voltam néhány gyorsabbat is felfejleszteni, hogy lehessen mihez nyúlni ilyen helyzetekben.

A harcrendszer egyik legfontosabb eleme a parry (ami inkább perfect block). Ha elégszer sikerül parry-zni, akkor utána az ellenséget egy charged attack-al térdre lehet kényszeríteni, majd bevinni egy riposztot. Ez a gyakorlatban nekem baromi nehéznek bizonyult.  A parry frame-ek nagyon szűkek, úgyhogy a támadások csak egy kis részét tudtam pontosan hárítani. Ezt az is megnehezítette, hogy az ellenségek animációi nagyon nehezen követhetőek le. Ritkán van bennük lendület vagy ív, inkább hirtelen vagdalkoznak. Mondjuk, részben robotokról van szó, meg hát értem én, hogy ez adja a nehézséget, de gyakorlatilag sosem sikerült stabilan ráéreznem a precíz hárításokra. A dodge frame-ek is nagyon szűkösen egyébként, a DLC-ben volt egy boss aminek egyik grab attack-ját nem túlzok, tízből egyszer sikerült kikerülnöm.  Szerencsére easy fokozaton azért van hibázási lehetősége az embernek, szóval bírtam vele, de azt hiszem ez a játék nem az én reflexeimnek készült.

A legnagyobb nehézségi tüskéket természetesen a boss-ok jelentették, de szerencsére többnyire kezelhetőek voltak, és a legtöbbhöz van behívható NPC. Volt azért egy kettő, aminél nagyon elszálltak a készítők, például ahol 3+1 NPC ellen kell harcolnunk egyszerre, vagy néhány olyan főellenség, ami már-már nevetségesen mozgékony, az aréna egyik végéből a másikba ugrál megállás nélkül.

Eddig szinte csak negatívumot írtam a harcról, de összességében élvezetes volt. Az animációk, a hangeffektek, az „ütős” érzés, minden nagyon korrekt. Az ellenségek dizájnjára sem lehet panasz, főleg a játék későbbi részeiben találkozni nagyon elborult horrorba illő szörnyekkel. A fegyverek is kellően változatosak, a szokásos kardokon és nyilvánvalóan fegyvernek szánt eszközökön kívül van néhány egészen érdekes darab is (pl. egy kvázi légkalapács, körfűrész, óriás hegesztőpáka, stb). Ezek többnyire közelharci eszközök, de a DLC-ben találhatunk egy íjat, ami hamar egyik kedvencem lett. Nem kellenek hozzá nyilak (abból gyakorlatilag végtelen van), és távolsági fegyver, cserébe kevesebbet sebez, de szerintem nagyon feldobja a játékmenetet. Ezzel együtt azért nincs túl nagy változatosság a harcrendszerben, nincsenek nagyon különböző build-ek, nincs nagy rpg mélység a játékban. Ez nem feltétlen negatívum (néha a kevesebb több), de nem érzem például, hogy annyira lenne mivel kísérletezni, teszem azt egy sokadik végigjátszásnál.

Meg kell említenem pozitívumként számos QoL funkciót, amit közt a leghasznosabb az, hogy jelzi, mikor van egy NPC-nek új mondanivalója neked, illetve, hogy a quest item-eket hol kell használni. Sokszor olyan helyre kell visszamenni ezek miatt ahova amúgy nem vezetne vissza az utunk, szóval nagyon díjaztam ezt a fajta segítséget.

A játék képi világa nagyon tetszett, a környezet, az építészet, a belső terek, a ruhák (főszereplőnk számos kosztümjét beleértve), minden nagyon a helyén van. A DLC volt a kedvencem ilyen szempontból, mert az télen játszódott, és én imádom a havas helyszíneket, ezek nagyon hangulatosak voltak.   Nekem ez a 19-ik század végét idéző fantasy világ nagyon bejött, és frissnek hatott, legalábbis azokhoz a játékokhoz képest, amikkel utóbbi időben játszottam. Megvan a játékban az a soulslike hagyomány is, hogy a világ egy összefüggő nagy helyszín, és bizonyos pontokról rálátsz az egész városra, látni, hogy honnan jöttél, vagy, hogy hova fogsz eljutni. Sőt, vannak napszakok is, igaz az idő csak akkor telik, amikor először érünk egy új helyszínre, de ilyenkor visszamenve korábbi részekre egészen más látvány fogad. Kár, hogy ezzel együtt is kicsit szürke a játék színvilága, bár vannak bizonyos helyszínek, amik kellemes kontrasztot adnak ehhez (pl. operaház, vagy maga a DLC téli tájai). Nyilván direkt van így, még a nappali időszakokban is sokszor felhős, esős idő van, nem nagyon akarták a készítők, hogy vidámnak lássuk a világot.  Kár, hogy nincs benne fotómód, de szerencsére találtam erre külső programot.

A játék egyik fő marketingje az volt, hogy a Pinokkió sztori inspirálta, de itt tényleg csak távoli kapcsolatról van szó. A neveken, néhány karakteren és motívumon kívül nem sok köze van az eredeti műhöz, de ez szerintem nem baj, mivel egy érdekes science fantasy világot és történetet hoztak össze a készítők, ami megáll a saját lábán. Persze a souls tradíciónak megfelelően a világ majdnem poszt apokaliptikus, tele tragikus történetekkel. Ez persze nem negatívum, de azért díjazom, hogy legalább a befejezés valamelyest reményteli lett. A történetmesélés a szokásos módon történik, NPC-kkel való beszélgetés, tárgyleírások és talált jegyzetek által, de van itt egy kis extra, egy társunk, Gemini, aki a lámpásunkban lakik, és időnként beszél hozzánk. Ezzel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak - arra jó, hogy figyelmeztesse a játékost bizonyos dolgokra illetve lore-t magyarázzon, de a stílusa és erőltetett humora miatt sokszor inkább csak fárasztott. A szinkron ezt leszámítva jó lett, vannak emlékezetes karakterek, és a zenék is jók lettek, mindegyik passzol a 19-ik századi hangulathoz.

Bár néhol még easy-n is megizzasztott a játék, de összességében ez is stabilan a „nem bántam meg, hogy végigvittem” kategória. A látvány nagyszerű, a harc élvezetes volt benne, a világa, története pedig megfogott, abszolút megérte.

 

 

 

[Greene]

Horizon - Zero Dawn:

A "jobb későn mint soha" jegyében toltam végig ezt a játékot PS5-ön (a Frozen Wilds DLC-t már tartalmazta a játék). Ami megfogott benne az a sztorija. Kellemesen disztópikus, sci-fi. Nem véletlenül tervezik, hogy film lesz belőle. Nagyon jó volt a karakterfejlődés, a kitaszított lányból egy erős önálló nő lett. A harc is telitalálat. Ha akarsz közelharcos módban darálsz, vagy puskával ölöd az ellent, de lehet lopakodós csendben mindenkit leíjazós stílusban is játszani. Én kifejezetten éveztem az ellenséges táborok felszámolását távolról 1-1 pontos lövéssel.
A tábortüzes mentés nekem tetszett, mert mindig volt a közelben egy használható. A talentekkel érezhetően erősebb lett Aloy, ahogy szinteztem. Ami nem tetszett azok az ugrálós részek (kivéve a hosszúnyakú), és a cauldronok mert sokszor nehezen találtam meg az útvonalat. 

8/10

[XCube]

Quake - Dawn of the Machine

A legprofibb hivatalos kiegészítő a szó szoros értelmében. A pályák egészen más dimenzióban épültek, mint bármi amit eddig elérhető volt a játékban de mégis megtartották a Quake -es hangulatot, kevésbé ütnek el az eredetiektől, mint a Dimension of the Machine sajátjai. Nightmare -en végeztem ki a kiegészítőt és bizony nagyon nem volt könnyű, sokkal nehezebb, mint az alap játék és az eredeti kiegészítők, viszont hajtépős résszel csak egy helyen találkoztam, ott a készítőnél már tényleg elgurult a gyógyszer (nem akarom lelőni a poént, aki játszik vele az majd rájön melyikre gondoltam). Összességében nagyon jó szórakozás volt, megéri a rá áldozott órákat.

[bcom]

Prime-on ingyen volt a Doom Eternal. Lenyomtam az elso palyat.
Hat ez... Hat ez szep ecsem... Ez DOOM!!!

 

Szerk. Ezt nem ide akartam rakni, hanem a Mit Jatszol Most-ba... Bocs.

De ha mar itt vagyok: Kingdom Come 2. Tenyleg minden tekintetben kifinomultabb, mint az elso resz, es egyben kicsit linearisabb is, foleg az utolso harmada. Ezert talan egy kicsit akciodusabb. Szerettem... 

Spoiler

Godwin fuckin' rulez!