Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[XCube]

On 4/19/2026 at 12:24 AM, Cori said:

Pragmata Sketchbook DEMO - Oké, ez a játék így random megjelent - legalábbis számomra - néztem róla videót, hát mondom ez érdekesnek tűnik. Szóval letöltöttem a demót és végeztem is vele, kb 15-20-30 perc az egész. De még ennyi idő után se tudom, hogy ez a mi a franc, de már lenyűgözött  A játék elvileg valami katona faszi és egy android gyerek párosról szól.. ééés kb ennyit tudok. 

Egy harmadik nézetes lövöldének tűnik, és végülis az is, de ott ez az android gyerkőc aki a hátunkon hekkelget és végülis a heckeléssel tesszük az ellenfelet nyitottá a lövéseunk sebzésére. Ha nincs hackelés alig sebzünk valamit, ha van hack akkor meg pár lövés egy ellenfél. Ahogy célzol valami ellenfélre megjelenik mellette egy hacking minigém, amibe a kurzort végigvíve a célpontig "sebezhetővé" válik az ellenfél. Utána mehet is a lövés. 

Vannak fegyók, gyönyörű effektekkel, egy shoti szerű valami meg egy sebzős hálós, ellenfelet mozdulatlanná tévő fegyver, meg a kispisztolyunk. A nem kisposztolyból amint kifogy a lőszer eldobjuk, újat kell találni. Van valami lootolható cucc is, de a DEMOból nem derült ki mire való, gyanítom ruha vagy karakter upgrade.

Nagyon fura a combat loop elsőre, jobb egér célzás, mouse4 gombbal aktiváljuk a hackelés menübe a kurzor mozatását, de közbe elfelé kéne futni az ellenségtől,, vagy akár kitérni az ütés elől, de közbe megy a hackelés. és ha ez megvan mehet a lövöldözés. Fura, de egyre jobban bele lehet jönni, és egy kis bill kiosztás mókolással szerintem még kényelmes is lehet a cucc. A DEMO végén a boss fight után kiírta, hogy unlockoltam új képességeket, mint pl a dodge. Most ez valami roguelike lenne? Vagy csak ahogy haladunk unlockolunk mindent, ezt a demóból nem tudtam leszűrni.

A látvány fenomenálisan jó, az elektronikus "dizsi " zene tökéletesen átadja a futurisztikus űrös hangulatot. A karakterpáros interakcióik meg már ebbe a 30 percbe is iszonyat aranyosak voltak.

Fogalmam sincs mi ez, de nekem nagyon tetszik a DEMO alapján.  De hogy az internetet idézzem, elég jó cucc ez a "Dad Space".

Csatlakozom, nekem nagyon beadta a demó, gyanús, hogy meg is veszem rövidesen.

[Cori]

Devil May Cry 4

Múlt hét végére ez is bevégeztetett  A harc és kombók folyékonysága zseniális, ebben még a DMC3-at is übereli. Komolyan... a karakterek mozgása, ütése, kombózása valami fenomenális.. persze ehhez nem elég button mashelni, kicsit kombózgatni kell, ésszel kell lenni, de ha beleöljük az energiát iszonyat fun gameplayt ad vissza. 

Kapunk egy új karaktert Nero-t, akinek egy demoni keze van és azzal magunkhoz tudunk rántani ellenfeleket, vagy épp kivégezni őket. A célja a fejelsztőknek egy könnyebb, kezdőknek is érthető karakter összerakása volt, ami szerintem 100%ban sikerült. A kampányba Nero és Dante (az előző DMC jáétkok főszereplője) karakterek között lesz váltakozás, vagyis az első 11 pálya és az utolsó 2 Neroé, a köztes 7 pálya pedig Dantéé.

Danteval a játék lebilincselő, megkapjuk az előző részből megismert Style-okat, amik között variálva tudunk újabb kombókat kapni (levegőben "jugglezni" az ellenfeleket) vagy rnedes dodge gomb vagy block, perfect block vagy a fegyverekhez kapunk őj "kombókat". Ez a 4 style között lehet váltogatni harc közben mikor mire van szükség. Elég hektikus tud lenni a cucc. (Míg DMC3-ban csak az arany szobroknál vagy pálya elején tudtunk ezek között variálni, lényegében alig volt lehetőség ezek között variálni azon kívül, hogy nem kezdesz egy teljesen új végigjástást. Szóval ez plussz DMC4 javára)

A játék storyja van, létezik, elég felületes. A zene ismét nagyon jól festi alá a játékmenetet.

A legnagyobb gond viszont a pályák és az enemy design. A pályák szerintem túl hosszúra sikeredtek, sokszor unalmasak, olyan puzzlek amik folyamatosan kizökkentenek a harcból vagy csak egyszerűen sok a z ide oda futkosás harc nélkül. Ráadás, hogy Dantéval Nero pályáin kell VISSZAFELÉ végigmenni a játék legelejére... ergo ugyanazokon a pályákon kell kicsit más megvilágításba végigmenni. Sokszor ugyanazokat az ellenfeleket leküzdve, de a játék közismerten elsietett és félkész szóval hiába designoltak bizonyos ellenfeleket Nero demoni kéz mechanikájához, Danteval ez a lehetőség nincs meg így ugyanazokat az ellenfeleket nyögvenyelős legyőzni. Míg Nero kirántja a földben úszó "hal" ellenséget addig Dante csak lő... lő, lő amíg egyszer csak ki nem ugrik és valahogy ha épp elég sebzést kapott be akkor a földre plottyan és mehet a kombó... ha el nem fut vissza a földbe és kezdődhet újra a kivárásos taktika... Szörnyű.

A Special editionbe még behoztak 3 karaktert, Vergilt akivel azonnal éreztem a késztetés egy újabb végigjátszásra, vagy Lady és trish akik szintén iszonyat fun karakterek gameplay szintjén. 

Sajnos az enemy és pálya design nagyon lehúzza a játékot, de a harcok annyira visszahúzzák a fellegekbe, hogy nem tudom eldönteni, csalódás-e vagy sem Mindenesetre jó cucc, akit érdekel az ilyesféle gameplay a DMC3 után mindenképp ajánlom, de a DMC3-tól messze elmarad minden összevetve.

[XCube]

Deliver Us Mars

Dióhéjban: sztoriorientált walking simulator többnyire TPS nézetből némi traversing aspektussal. Akció nincs a játékban, csak az elemekkel küzdesz benne. A sztorit nagyon nem akarom spoilerezni, annyit árulok el, hogy egy cseppet sem kellemes okból indított négy fős Mars misszió egyik tagját alakítjuk. A történet alapvetően nem rossz, de úgy sejtem, hogy könyvként olvasva, vagy filmként nézve jobban üthetett volna, sok klisé is van benne, de boncol több etikai és érzelmi kérdést is.

Én szeretem az ilyen címeket és sok jót kaptam már indie fejlesztőktől A és AA kategóriából. Ez a játék is a Budget kategóriát képviseli, ami sokszor egyáltalán nem, máskor viszont nagyon meglátszik rajta. Alapvetően kimondottan szép és jól is lehet benne közlekedni, de van egy erős B kategóriás clunky érzés benne. A grafika kicsit olyan, mint a Robocop esetében, néhol lélegzetelállító, néhol meg csak pislogsz, hogy mennyire bénán sikerült összehoznia a fejlesztőknek. A karakterek kivitelezése elég jó, az arcok és az animációk viszont kevés kivétellel inkább hagynak némi kívánnivalót maguk után. A közlekedés szódával elmegy, lehet peremekre felmászni és jégcsákánnyal falat mászni, de csak ott ahol a játék ezt megköveteli. A csuklónkra szerelt lézerrel elvághatunk bizonyos dolgokat, illetve vannak vezeték nélküli energiaátvitelre alapuló logikai feladványok is, de komoly fejtörést senki se várjon el a játéktól.

Én örültem volna neki, ha egy kicsit csiszoltabb produktumot kapok, de azért akciósan még így is ajánlom. A fejlesztők korábbi járékának (Deliver Us The Moon) valamivel jobb a kritikája, majd azt is beszerzem, illetve kíváncsi leszek majd rá, hogy a harmadik rész milyen lesz (Deliver Us Home).

[-OJ-]

Star Wars Clone Wars (PS4 - 100% Platina)

A 2003-ban kiadott PS2-es játék PS4 portja. A sztori szerint a Klónok háborúja alatt Dooku kiás valami ősi Sith csészealjat, és nekünk el kell azt pusztítanunk. Kreativitás nulla. Van 16 küldetés, kb négy bolygóra elszórva, ezek nagy részében valamilyen köztársasági járművet (jedi starfighter, csapatszállító repülő, kisebb tankok), vagy esetleg egy elfoglalt szeparatista járművet irányítunk, vagy valami állaton lovagolunk, és nagyon elvétve gyalogosan is futkoshatunk, ilyenkor kizárólag Mace-szel és Anakinnal, de utóbbiak a leggyatrább részek, siralmas fénykard használattal. Sajnos kissé bugos a port, ha nagy a bullethell, közben gyakran szétesik a grafika, korruptálódik a mentés, és kivág az asztalra a játék.

A platina szerencsére könnyen meglett 5 óra alatt. Csak a küldetéseket kellett megcsinálni hozzá, teljesíteni 30 bónusz feladatot, és grindolni 100-100 killt a két Jedivel. Régen sokat nyomultunk vele PS2-n, de most először sikerült elejétől a végéig kijátszani. Átlagos, de szórakoztató lövölde volt.

 

United Assault - Final Stand (PS4 - 100% Platina)

Második világháborús rougelike lövölde. Bedobnak egy német erdős területre (csak egyetlen pálya van), ahol vannak kisebb, négy-öt épületből álló "városok", amiket egyedül kell felszabadítanunk. A killekért XP-t kapunk, a ládákban legendary fegyvereket és aranyrudakat találunk (szintén XP-re válthatóak). Ha teljesítettük a kijelölt hely megtisztítását, elhajtunk az evakuációs pontra, és küldetés teljesítve. Kezdhetjük újra, másik random kijelölt várossal. Az XP-ért magasabb szinteket érhetünk el, amivel egyre jobb kiinduló fegyverekből választhatunk. A grafika ronda, árnyékolás förtelem, MI nincs, a fritzek mozgása darabos. A legszebb, hogy autóban ülve szinte  láthatatlanok és sérthetetlenek vagyunk a számukra, szóval minden városfelszabadításnál az a legegyszerűbb, ha simán elgázoljuk a környéken sétálgató 5-10 bakát, és kész is. Ezzel a trükkel 2 óra alatt kiszedhető belőle a Platina, aztán jobb is gyorsan elfelejteni. A többi United Assault cím biztos kimarad. 

 

Minefield Combat (PS4 - 100% Platina)

Egy romos város közepén elhelyezett, tüzérségi ágyúval kell kilőni a felénk szaladó ellenséges katonákat, mielőtt elérnének hozzánk és maguk is tüzet nyitnának ránk. Kvázi kacsavadászat 20 szinten át, a begyűjtött XP-ből vásárolt fejlesztésekkel (nagyobb sebzés, gyorsabb újratöltés, nagyobb életerő és nagyobb robbanás körzet) pedig esélyük sincs ellenünk. 30perc alatt Platinázható.

 

Anime Girls: Highschool of the Dead (PS4 - 75%)

3D-s, felfegyverzett anime diáklányokkal kell egy iskolában túlélni a zombihullámokat. A karakterek mind ugyanazt a modellt használják, csak a haj és a ruha változik, és persze a statok. A zombik lassúak, simán lehagyjuk mindet, viszont rengeteget kell lőni őket, míg kifekszenek. Sebzés modell nincs, mindegy, hogy fejen vagy lábon lőjük őket, ugyanannyi találat kell a likvidálásukhoz. Fegyverből nincs hiány, és az osztálytermekben folyamatosan újratöltődnek a lőszeres és elsősegély ládák. Szerencsére a zombik nem tudnak felmenni az emeletre, mert beragadnak a lépcsőfordulóba, ahol vígan levadászhatóak. Sosem kerítenek be minket, szóval meghalni max szándékosan lehet benne, ha már nagyon unjuk a dolgot.

Sajnos a trófea rendszer PS4-en bugos, négy trófeát lehetetlen megszerezni, így velük a Platina is felejtős.

 

Spice and Wolf VR (PS4 - 100%)

A Spice and Wolf anime VR-szimuláció kiadása, ami VR-headset nélkül is játszható, bár egy interakciós lehetőséget csak kontrollerrel nem tudunk végrehajtani - szerencsére ez nem kötődik a trófeákhoz. Sztori szerint a vándorkereskedő Lawrence és útitársa, a farkasistennő Holo a zápor elől behúzódnak egy elhagyatott vízimalomba. Itt beszélgetnek kb 20 percet a szokásos dolgaikról, mint a kereskedelem, a pénznemek, meg szekálják kicsit egymást. És ennyi, esős eláll, mennek tovább a dolgukra. Van egy külön interaktív mód, amiből a trófeák nagy része kinyerhető. Kizárólag az anime rajongóinak, amúgy önmagában nem sok értelme van.

 

Kawaii Puzzle Quest 2 (PS4 - 100% Platina) / Ecchi Secrets (PS4 - 100% Platina)

Ez két külön játék, de mindkettő lényege ugyanaz. AI illusztrációkat (rajtuk lengén öltözött anime lánykákkal) kell feloldanunk, elkerülve a képen köröző ellenfeleket, mindezt természetesen időre. Gyors, könnyű platinák. Utóbbi ráadásul ingyenes játék

[Cori]

Devil May Cry 

Igen, az első rész. Eredetileg Resident Evil 4-nek indult, majd fejlesztés közbe Hideki Kamiya (RE1-2-0, Okami, Bayonetta és Platinum Games társalapító) egy Onimusha bugnak köszönhetően szörnyeket lehetett juggle-zni (levegőbe repültek az ellenfeleket ha megütik őket) és innen jött az ötlet egy közelharcos akció kalandszerű játékhoz.

A pályákon érződik is az RE behatás. Kapunk egy nagy Kastélyt amibe különféle kulcsokat és már tárgyakat kell megtalálnunk majd visszavinni a helyükre, ezzel új útvonalakat fedezve fel a továbbjutáshoz. A játék pályákra van szedve, de igazából az egész vár visszajárható azon részein ahol már voltunk egyszer.

A játék hangulata az ami igazán kiemelkedő egyébként, ahogy sétálgatunk az egyszer elhagyatottnak érződő máskor meg démonokkal telerakott folyosókon. A zene pedig tökéletes aláfestése az egésznek.

A harc kezdetleges nincs annyi kombó és az ellenfelek se túl bonyolultak, de élvezetes. Van pár melee fegyó közelharchoz, és távolsági fegyverek. Mindkettő hasznos és érdemes használni. Nagy hátránya a kamera, ami ekkortájt minden játékba fájdalmas volt. Nem egyszer találkoztam olyannal, hogy képernyőn kívülről támadtak rám olyan hülye szögből nézett a kamera. A story egyszerű, a voice acting alacsony színvonalú, de a játék nem veszi komolyan magát így ez nem vészes.

A bossok se rosszak, mindegyik boss 3szor van benne, és kb 3-4 boss található. 

A játék rövid, némelyik pálya 5 perces volt Egyszerű, de nagyszerű. Néhol nehéz, de azért nem vészes.

 

 

Devil May Cry 2

Igen a béna folytatás. Nagyon gagyi szegény, nem igazán tudták mit akarnak kihozni ebből, több fejlesztőcsapaton vagy legalábbis vezetőségen átesett mire megjelent, azt is nagy nehezen hozták össze. Két karakter storyja van benne, Dante és Lucia. Dante főleg a lőfegyverekre fókuszál, erősebb ezzel a játékmenet, míg Lucia a közelharci kombókkal dominál. A játék viszont olyan piszok egyszerű, hogy kb lehetetlenség benne meghalni.

Ez kombinálva a ordenáré hosszú pályákkal, ahol nagy részt csak futkározni kell egyik random utcáról a másikra kapunk egy dögunalmas maszlagot. Nincs többé izgalmas folyósokkal és szobákkal összekötött kastély, nincs jó harc se, az autó célzás miatt bizonyos kapcsolókat LEHETETLEN eltalálni ha ellenség van közelben, ami csak tovább húzza a játékidőt. A story kb nuku, Dante alig beszél, az eseményeket pedig nem is érteni mi miért történik... Találni se lehet találni semmit a pályákon, hiába vannak új fegyverek az alap fegyók alap fjelettségi szinten is mindent ledarálnak, sebzést nem sokat kapsz be, max HP és Devil Trigger szint növelését érdemes venni, ezekkel bőven életbe lehet maradni. Konkrétan mindkét playthrough alatt 1-szer haltam meg valami hülyeség miatt.

Írtó gagyi cucc, de a legnagyobb hibája, hogy UNALMAS. Szerencsére gyorsan végig lehet rajta rohanni, de őszintén nem ajánlom senkinek.

[-OJ-]

Mass Effect 1 - Legendary Edition  (PS4 - 100% Platina)

Jót tett neki a grafikai tuning. Bár a ME2-3 szintjét még ezzel sem éri el, de határozottan kellemesebb így tolni, mint a PS3-as mosottas, színtelen grafikával.

Minden más ugyanaz, mint régen. Csak a PC-verzió hackelés/zártörés minijátékát cserélték le szimpla QTE-kre. Azért mostanra kicsit kiábrándítóvá vált, hogy minden űrhajóbelső, épület és bánya ugyanúgy néz ki, és mikor már nagyon trehányak voltak, akkor még berendezve sincsenek. Dehát az XP-ért mindent. A végére csak a 29/30 - 57/60-as szintet értem el, pedig minden küldetést megcsináltam, full Paragonra. Az 1000 kill azért meglett egy végigjátszás alatt, ami a PS app szerint 18 óra volt, a mentés viszont 32órát írt. 

Gyorsan bele is vágtam az ME2-be, míg tart a lelkesedés.

[Cori]

Devil May Cry 5

 

Az előző 4 játék után ez a rész a sorozat "legkezdőbarátabb" darabja, bátran tudom ajánlani bárkinek akit érdekel a genre, ez egy jó kezdőpont, igaz story szempontjából nem, de kapunk egy összegzőt az előző részekről és igazából úgyis a combat a lényeg. Hányszor halljuk/látjuk, hogy új címek egy régi sorozatba nem mindig sikerülnek olyan jól a régi részekhez képest. Hála az égnek itt ez nem igaz, habár nem a kedvenc részem a sorozatból, de piszok jó munkát végeztek a Capcomnál.

A játék pályái sokkal lineárisabbak lettek, nincs egy bejárható kastély vagy palota mint az 1.-nél és 3.-nál (és részben a 4.-ben), van egy kettő elágazó útszakasz ahol találhatunk eldugott jutalmakat de igazából nem lehet eltévedni, ha előre megyünk egyszer csak vége lesz a pályának.

Ez amúgy tök jó harc szempontjából, sokk több a combat arena rész, kevesebb a puzzle, nem nagyon kell felfedezni, lehet a harcra fókuszálni, viszont én jobb szerettem amikor volt egy kis felfedezősdi, egy kastélyt bejárni, egy két zárt ajtó kinyitására rájönni, persze sose volt ez olyan bonyolult, de mégis feldobta a folyamatos harcokat.

A harc maga egyébként annyira fluid, annyira tökéletes az irányítás, hogy élvezet játszani vele. A régi részek is nagyon jók voltak ebben, aláírom, de nem voltak ennyire fluidak, ennyire kényelmesek, nem volt ennyire kezdőbarát se. Az eddig látott kombókhoz kapunk még több kombót, a karakterek "kombóhá tárháza" már tele van de még mindig pakolna bele újdonságot. Iszonyat jó. Az új karakter: V egy kicsit unalmas viszont számomra, idézett árnyékszörnyeit irányítjuk a távolból, nem is olyan kézreálló a dolog, nem is vagyunk a harc közepébe, túl spam heavy is a combat vele (leszáradnak az ujjaim egy egy pálya végére)... nem volt a kedvencem, de Nero és Dante tökéletesek.

Az enemy design harc a oldalát tekintve közel tökéletes, talán ebben a részben a legjobb. Minden ellenfél mindenkivel kényelmes, nem érződik különleges bánásmód egyik karakter irányába se, nem érződik, hogy bármelyik karakterre dizájnolták volna az ellenfeleket, mindenki egyenlőre esélyekkel indul. (többé kevésbé)

A boss fightok nagy része fasza volt, majdnem minden pálya végére kapunk egyet, tipikus DMC stílusban.

A játék RE Enginen fut, nagyon jól is, igaz a gépem bőven elég a játékhoz, mégis manapság az ilyet már illik dícsérni, annyi szarul optimalizált cucc van a piacon. A pályák kinézete viszont kicsit túl egysíkú, túl szürke számomra. A régi részekbe talán a színek és a kombó effektek is látványosabbak voltak, jobban kivehető volt a harc káoszában.

A zene egész jó, ez is modernebb, de valahogy a régi részek keményebb rockosabb "alpáribb" stílusa sokkal jobban feküdt a sorozatnak.

A történet van, létezik, de nem ez viszi a hátán az egészet, hanem a karakterek. Mindegyik szerethető és vagány, jó nézni és hallgatni őket.

Negatívumnak talán azt tudom felhozni, hogy tényleg túl szürke a látvány, a pályák túl lineárisak és normal nehézségen túl könnyű a játék és még gold orbokkal is ellát a játék (amivel fel tudzs éledni halál után), szóval tényleg minden tétje elmúlt a halálnak, nehezebb fokozatokon elvileg még mindig szívás a cucc, de még annyira nem vagyok jó, hogy erről véleményt tudjak mondani.

 

Minőségi, lezáró része az eddigi DMC szériának. A karakterek jók, kapunk egy rakás fegyvert, egy rakás új ellenfelet akik ellen hatalmas élvezet használni ezeket. És ezzel a végére értem a Devil May Cry maratonomnak  Úgy érzem még van bennem szufla, hogy másik karakterrel, esetleg nehezeb fokozaton nekiveselkedjek valamelyik résznek, mert kedvem az még van játszani. Ez a rész valószínűleg a 3. rész lesz amivel kezdtem az egészet még áprilisba, mivel szerintem ez a legjobb része a szériának. Úgyhogy valószínûleg a háttérbe még nyomom őket amíg valami új hypera fel nem ülök, vagy nem találok valami címet amihez kedvem van  

 

 

A széria rangsorolása szerintem a következő (legrosszabbtól legjobbig), de a DmC reboot kimarad mert azzal nem játszottam:

1. DMC2 - a széria fekete báránya, a kirekesztett egyed, aki mindenki utál. Szörnyű és borzalmasan unalmas, soha senkinek sem ajánlom  

2. DMC1 - Hatalmas az ugrás a két rész között minőség tekintetében, hiába vannak egymás után ez a rész az előzővel ellentétben egy teljesen jó régi játék, minden régi játék hülyeségével együtt. (kamera, nehézség, no checkpoint system stb, de korához képest jó combat és élvezetes felfedezés)

3. DMC4 - talán a legjobb rész szimplán a kombat tekintetében, sajnos az ellenségek nem a legjobbak, sokszor idegesítőek, a pályadizájn uncsi és 2szer végigmenni ugyanazokon a pályákon. Érződik a büdzsé hiánya, de a harc ami a legfontosabb abban remekel. Mondom, talán a legjobb a szériában.

4. DMC5 - Az új rész, baromi jó, élvezetes modern köntösbe bújtatott rész. Újoncoknak és öreg motorosoknak is kiváló rész.

5. DMC3 - A beszt! A legjobb! A legvagányabb! Felfedezés, élvezetes karakterek, a legjobb story, közel tökéletes harc, vicces beszólások, mi kell még? Lehet valamiben kevésbé jó a későbbiekhez képest, de másban viszont sokkal jobb. A legjobb egyveleget itt kapjuk.

[Leon121]

39 minutes ago, Cori said:

Devil May Cry 5

 

Az előző 4 játék után ez a rész a sorozat "legkezdőbarátabb" darabja, bátran tudom ajánlani bárkinek akit érdekel a genre, ez egy jó kezdőpont, igaz story szempontjából nem, de kapunk egy összegzőt az előző részekről és igazából úgyis a combat a lényeg. Hányszor halljuk/látjuk, hogy új címek egy régi sorozatba nem mindig sikerülnek olyan jól a régi részekhez képest. Hála az égnek itt ez nem igaz, habár nem a kedvenc részem a sorozatból, de piszok jó munkát végeztek a Capcomnál.

A játék pályái sokkal lineárisabbak lettek, nincs egy bejárható kastély vagy palota mint az 1.-nél és 3.-nál (és részben a 4.-ben), van egy kettő elágazó útszakasz ahol találhatunk eldugott jutalmakat de igazából nem lehet eltévedni, ha előre megyünk egyszer csak vége lesz a pályának.

Ez amúgy tök jó harc szempontjából, sokk több a combat arena rész, kevesebb a puzzle, nem nagyon kell felfedezni, lehet a harcra fókuszálni, viszont én jobb szerettem amikor volt egy kis felfedezősdi, egy kastélyt bejárni, egy két zárt ajtó kinyitására rájönni, persze sose volt ez olyan bonyolult, de mégis feldobta a folyamatos harcokat.

A harc maga egyébként annyira fluid, annyira tökéletes az irányítás, hogy élvezet játszani vele. A régi részek is nagyon jók voltak ebben, aláírom, de nem voltak ennyire fluidak, ennyire kényelmesek, nem volt ennyire kezdőbarát se. Az eddig látott kombókhoz kapunk még több kombót, a karakterek "kombóhá tárháza" már tele van de még mindig pakolna bele újdonságot. Iszonyat jó. Az új karakter: V egy kicsit unalmas viszont számomra, idézett árnyékszörnyeit irányítjuk a távolból, nem is olyan kézreálló a dolog, nem is vagyunk a harc közepébe, túl spam heavy is a combat vele (leszáradnak az ujjaim egy egy pálya végére)... nem volt a kedvencem, de Nero és Dante tökéletesek.

Az enemy design harc a oldalát tekintve közel tökéletes, talán ebben a részben a legjobb. Minden ellenfél mindenkivel kényelmes, nem érződik különleges bánásmód egyik karakter irányába se, nem érződik, hogy bármelyik karakterre dizájnolták volna az ellenfeleket, mindenki egyenlőre esélyekkel indul. (többé kevésbé)

A boss fightok nagy része fasza volt, majdnem minden pálya végére kapunk egyet, tipikus DMC stílusban.

A játék RE Enginen fut, nagyon jól is, igaz a gépem bőven elég a játékhoz, mégis manapság az ilyet már illik dícsérni, annyi szarul optimalizált cucc van a piacon. A pályák kinézete viszont kicsit túl egysíkú, túl szürke számomra. A régi részekbe talán a színek és a kombó effektek is látványosabbak voltak, jobban kivehető volt a harc káoszában.

A zene egész jó, ez is modernebb, de valahogy a régi részek keményebb rockosabb "alpáribb" stílusa sokkal jobban feküdt a sorozatnak.

A történet van, létezik, de nem ez viszi a hátán az egészet, hanem a karakterek. Mindegyik szerethető és vagány, jó nézni és hallgatni őket.

Negatívumnak talán azt tudom felhozni, hogy tényleg túl szürke a látvány, a pályák túl lineárisak és normal nehézségen túl könnyű a játék és még gold orbokkal is ellát a játék (amivel fel tudzs éledni halál után), szóval tényleg minden tétje elmúlt a halálnak, nehezebb fokozatokon elvileg még mindig szívás a cucc, de még annyira nem vagyok jó, hogy erről véleményt tudjak mondani.

 

Minőségi, lezáró része az eddigi DMC szériának. A karakterek jók, kapunk egy rakás fegyvert, egy rakás új ellenfelet akik ellen hatalmas élvezet használni ezeket. És ezzel a végére értem a Devil May Cry maratonomnak  Úgy érzem még van bennem szufla, hogy másik karakterrel, esetleg nehezeb fokozaton nekiveselkedjek valamelyik résznek, mert kedvem az még van játszani. Ez a rész valószínűleg a 3. rész lesz amivel kezdtem az egészet még áprilisba, mivel szerintem ez a legjobb része a szériának. Úgyhogy valószínûleg a háttérbe még nyomom őket amíg valami új hypera fel nem ülök, vagy nem találok valami címet amihez kedvem van  

 

 

A széria rangsorolása szerintem a következő (legrosszabbtól legjobbig), de a DmC reboot kimarad mert azzal nem játszottam:

1. DMC2 - a széria fekete báránya, a kirekesztett egyed, aki mindenki utál. Szörnyű és borzalmasan unalmas, soha senkinek sem ajánlom  

2. DMC1 - Hatalmas az ugrás a két rész között minőség tekintetében, hiába vannak egymás után ez a rész az előzővel ellentétben egy teljesen jó régi játék, minden régi játék hülyeségével együtt. (kamera, nehézség, no checkpoint system stb, de korához képest jó combat és élvezetes felfedezés)

3. DMC4 - talán a legjobb rész szimplán a kombat tekintetében, sajnos az ellenségek nem a legjobbak, sokszor idegesítőek, a pályadizájn uncsi és 2szer végigmenni ugyanazokon a pályákon. Érződik a büdzsé hiánya, de a harc ami a legfontosabb abban remekel. Mondom, talán a legjobb a szériában.

4. DMC5 - Az új rész, baromi jó, élvezetes modern köntösbe bújtatott rész. Újoncoknak és öreg motorosoknak is kiváló rész.

5. DMC3 - A beszt! A legjobb! A legvagányabb! Felfedezés, élvezetes karakterek, a legjobb story, közel tökéletes harc, vicces beszólások, mi kell még? Lehet valamiben kevésbé jó a későbbiekhez képest, de másban viszont sokkal jobb. A legjobb egyveleget itt kapjuk.

Na, most már játsszál mással, mert már én unom a DMC-zésed.  

[Cori]

2 minutes ago, Leon121 said:

Na, most már játsszál mással, mert már én unom a DMC-zésed.  

Metal Gear Rising Revengeance-n gondolkodtam.  Mit szólsz? 

[Leon121]

1 minute ago, Cori said:

Metal Gear Rising Revengeance-n gondolkodtam.  Mit szólsz? 

Csak akkor, ha végigjátszod az összes Metal Gear-részt odáig, és utána is. Anélkül hiteltelen a véleményed. 

[-OJ-]

Mass Effect 2 - Legendary Edition  (PS4 - 100% Platina)

Ez volt vagy 52óra, de itt is megcsináltam mindent (csak a bolygókat nem bányásztam ki, miután elértem a mindenre is elég ásvány mennyiséget). Minden szempontból jobb, mint az első rész. Kreatívabb és változatosabb küldetések, jobb harcrendszer, a meglévők mellé érdekes új társak, a fősztori vége pedig továbbra is libabőr. A Shadow Broker DLC kiváló volt, a Firewalker és Overlord viszont elég szárazak lettek, az Arrival (amit most játszottam életemben először) pedig az egész játék legalja az egyszemélyes kommandózással. Már pörög is tovább a ME3.

[Cori]

9 hours ago, Leon121 said:

Csak akkor, ha végigjátszod az összes Metal Gear-részt odáig, és utána is. Anélkül hiteltelen a véleményed. 

Nem akarom elvenni a kedved, de valahol 2018 körül kitoltam az MGS szériát  Emlékszem anno nagy értetlenséggel álltál 4. rész előtt, de lehet valami más rész volt, de hogy te hőbörögtél az fix

[Leon121]

10 hours ago, Cori said:

Nem akarom elvenni a kedved, de valahol 2018 körül kitoltam az MGS szériát  Emlékszem anno nagy értetlenséggel álltál 4. rész előtt, de lehet valami más rész volt, de hogy te hőbörögtél az fix

Hát mert akkor még az immerzív gameplay híve voltam, az MGS4-ről meg az a hír járta, hogy több órás átvezetők vannak benne.  Plusz Kojima számomra egy hihetetlen irritáló, arrogáns túlértékelt faszkalap volt. De azóta már elértem a lelki békémet, és nem zavar, ha túlértékelt játékfejlesztők fostalicska játékaival akarod elpocsékolni az idődet, én szeretettel és elfogadással fordulok a hulladék semmirevaló játékok felé is.... 

[XCube]

Darkenstein 3D

Ajándék lónak ne nézd a fogát, tartja a mondás. Ingyenes játéknak elment, nagyjából rendben van, de sokat nem érdemes várni tőle. Az irányítás valahogy nem áll össze teljesen, se nem boomer shooteres, se nem modern. Ugyanígy a grafika, high poly modellek low res textúrákkal, a világ blokkokból van, de igazán stílusa nincsen, a pályadesign kezdő - középhaladó modder szinjtén mozog az enemy placement -tel együtt. Az ellenfelek nagyon aprók, mert a pályák nagyok, ami egy ilyen stílusú játéknál szerintem inkább hátrány, mint előny. Emiatt a FOV -t nem hogy nagyobbra vettem, inkább alacsonyabbra, hogy lássak is valamit. Pár óra az egész, utána még lehet challenge módokban csapatni, de szerintem én azt már kihagyom.

[-OJ-]

Mass Effect 3 - Legendary Edition  (PS4 - 100% Platina)

Ebből aztán jóformán semmire nem emlékeztem, a három befejezést leszámítva, ami nem csoda, hiszen a megjelenés óta nem játszottam újra. Történet és cselekmény szempontjából egyértelműen a leggyengébb a három részből. Persze vannak nagy pillanatai, mikor egy régi ismerős elhalálozik, vagy megoldunk egy több évszázados konfliktust, ám a köztes időt nem sikerült érdekes küldetésekkel kitölteni. A nagy háború helyett a sok noname Cerberus ellenfél is hamar unalmassá vált. Az új karakterekből pedig csak Javik ért valamit, Vega és Cortez jellegtelen adalékok voltak, míg a régiek nem kaptak elegendő időt. 50 óra volt, ezalatt szinte minden War Esset-et sikerült összegyűjtenem (a minimum 4000 helyett 8300-at), befejezésül pedig természetesen a kék Paragon Irányítást választottam, szerintem az illett a legjobban a történethez. És most Andromeda, azt még soha nem játszottam. 

[Cori]

Metal Gear Rising: Revengeance 

Ezt már régóta ki akartam tolni, múlt héten meg is történt  Tetszik ez a darabolós, kaszabolós mechanika, aminek a segítségével feldaraboljuk az ellenséget, hogy kivehessük a robot gerincvelőjüket vagy mi amiből aztán életet szívunk magunknak... azonnal maxra így ez garantálja a folyamatos harcot. A játék állandó agressszióra ösztökél minden részletével, block nincs, parry van és dodge is de dodge kozbe is automatikusan támadunk miközbe odébb ugrik karakterünk. A parryzást szokni kellett, mivel nem csak egy gomb az egész, a támadást egy piros villanás jelzi, viszont a bal analóg kart az adott villanás (támadás) irányába kell pöcköljük miközbe egy időben lenyomjuk az "X" mint light attack gombot, ezzel parry módba áll a karakter és várja a csapást, ha rendesen időzítjük, akkor visszatámadásba is átcsap a dolog, egyébként csak védekezünk. A megszokás másik problémája az volt, hogy az ember (legalábbis én) folyamatosan nyomom az előrét és a támadást, így amikor parry jött nem volt elég cask egy gombot lenyomni, hanem meg kellett álljak visszaengedni a bal analógot és pöccinteni egyet rajta az adott irányba. Szokatlan volt elsőre, de ahogy belejön az ember nagyon logikus és jól támogatja a harc "flow élményét". 

Kombózás nem nagyon van alapvető pár dolgon kívül, inkább csak ütsz és parryzol a dolog lényege, de ezt nagyon faszán csinálja. A story szokásos Metal Gear háborús politikai akármi, nem rossz, de túl sok a dialógus  

A pályák sajnos a tipikus Xbox360/PS3 időkből megszokott szürke filteres, színtelen, unalmas város design. Szörnyű ránézni, annyira örülök, hogy ettől a "realisztikus" külsőtől eltávolodtunk az utóbbi 10 évben.

Jó cucc egyébként, a zene király, a bossok jók, néha van pár bullshit enemy encounter amikor egyszerre sokan támadnak, de ettől eltekintve nagyon jól működik a dolog.

[XCube]

Wolfenstein - The Old Blood

Végig is vittem, plusz rámentem néhány challenge -re is. A másik topikban már írtam róla, nagyon jó élmény játszani ezt a címet, a The New Order -rel és a Return to Castle Wolfenstein -nel ezeket tartom a legjobb Wolfenstein játékoknak. Az eredetiek is ott vannak a szeren, de nem lehet összehasonlítani őket egy modern címmel.

 

6 hours ago, Cori said:

Metal Gear Rising: Revengeance 

Ezt már régóta ki akartam tolni, múlt héten meg is történt  Tetszik ez a darabolós, kaszabolós mechanika, aminek a segítségével feldaraboljuk az ellenséget, hogy kivehessük a robot gerincvelőjüket vagy mi amiből aztán életet szívunk magunknak... azonnal maxra így ez garantálja a folyamatos harcot. A játék állandó agressszióra ösztökél minden részletével, block nincs, parry van és dodge is de dodge kozbe is automatikusan támadunk miközbe odébb ugrik karakterünk. A parryzást szokni kellett, mivel nem csak egy gomb az egész, a támadást egy piros villanás jelzi, viszont a bal analóg kart az adott villanás (támadás) irányába kell pöcköljük miközbe egy időben lenyomjuk az "X" mint light attack gombot, ezzel parry módba áll a karakter és várja a csapást, ha rendesen időzítjük, akkor visszatámadásba is átcsap a dolog, egyébként csak védekezünk. A megszokás másik problémája az volt, hogy az ember (legalábbis én) folyamatosan nyomom az előrét és a támadást, így amikor parry jött nem volt elég cask egy gombot lenyomni, hanem meg kellett álljak visszaengedni a bal analógot és pöccinteni egyet rajta az adott irányba. Szokatlan volt elsőre, de ahogy belejön az ember nagyon logikus és jól támogatja a harc "flow élményét". 

Kombózás nem nagyon van alapvető pár dolgon kívül, inkább csak ütsz és parryzol a dolog lényege, de ezt nagyon faszán csinálja. A story szokásos Metal Gear háborús politikai akármi, nem rossz, de túl sok a dialógus  

A pályák sajnos a tipikus Xbox360/PS3 időkből megszokott szürke filteres, színtelen, unalmas város design. Szörnyű ránézni, annyira örülök, hogy ettől a "realisztikus" külsőtől eltávolodtunk az utóbbi 10 évben.

Jó cucc egyébként, a zene király, a bossok jók, néha van pár bullshit enemy encounter amikor egyszerre sokan támadnak, de ettől eltekintve nagyon jól működik a dolog.

Eddig szinte csak jókat hallottam róla és meg is van már vagy 12 éve PS3 -ra, de még sosem jutottam el odáig, hogy játsszak is vele  .

[-OJ-]

1 hour ago, XCube said:

Wolfenstein - The Old Blood

Végig is vittem, plusz rámentem néhány challenge -re is. A másik topikban már írtam róla, nagyon jó élmény játszani ezt a címet, a The New Order -rel és a Return to Castle Wolfenstein -nel ezeket tartom a legjobb Wolfenstein játékoknak. Az eredetiek is ott vannak a szeren, de nem lehet összehasonlítani őket egy modern címmel.

Csak B.J. ne nyavalyogna annyit  elég sokat elvesz a f*szagyerek imázsából a sok lelkizés.

[Cori]

16 hours ago, XCube said:

Wolfenstein - The Old Blood

Végig is vittem, plusz rámentem néhány challenge -re is. A másik topikban már írtam róla, nagyon jó élmény játszani ezt a címet, a The New Order -rel és a Return to Castle Wolfenstein -nel ezeket tartom a legjobb Wolfenstein játékoknak. Az eredetiek is ott vannak a szeren, de nem lehet összehasonlítani őket egy modern címmel.

 

Eddig szinte csak jókat hallottam róla és meg is van már vagy 12 éve PS3 -ra, de még sosem jutottam el odáig, hogy játsszak is vele  .

Old Blood várat magára, egyszer biztos nekiülök, de számomra a New Colossus akkora csalódás volt, hogy azóta is undorom van az új vonalú Wolfensteintől. Ettől folyamatos melodrámázástól a falra mászok. New Order jó volt, de ott is jelen voltak ezek a problémák csak a Colossussal még ráraktak az egészre 3 lapáttal.

Viszont az Old Blood kevésbé story orientált igaz? Ez azt is jelenti, hogy kevesebb az átvezető igaz?  A gameplay érdekel csak  

 

MGR:R meg jó cucc, én is 10en évig terveztem a kijátszást  

[Leon121]

22 minutes ago, Cori said:

MGR:R meg jó cucc, én is 10en évig terveztem a kijátszást  

Engem meggyőztél. 10 év múlva elkezdem tervezni a végigjátszását. 

[-OJ-]

24 minutes ago, Cori said:

Viszont az Old Blood kevésbé story orientált igaz? Ez azt is jelenti, hogy kevesebb az átvezető igaz?  A gameplay érdekel csak  

Igen, az Old Bloodban semmi lelkizős személyi szál nincs, csak mész és ölsz, mint a Return to CW-ben

[Cori]

Mostanában ezeket toltam ki az utóbbi 2 hétben  Amikor épp nem a gépnél ültem, Switchen ezeket toltam az Anniversary Collectionnek köszönhetően, ebbe pedig van bárhol save és visszatöltési mód, szóval csúnya savescum módon végigtoltam, próbáltam szobánként menteni csak nem minden harc után  De azért a végére olyan brutál már, hogy volt ahol igen harconként mentettem akkor szívás volt  

 

Super Castlevania 4 - 1991-es SNES cucc. Az első amit kitoltam és aztán kedvet kaptam a többihez. A leghosszabb is volt végigjátszani, tanulgattam a formulát. A grafika hangulatos, sötét. A zene fenomenális. A gameplayt szerintem mindenki ismeri, tipikus Castlevania platformer combat, de a lánc ostorral minden irányba tudunk ütni, hatalmas segítség a többi részhez képest. Fun, nehéz, de eddig a "legkönnyebb" rész volt.

Castlevania Bloodlines - 1994-es Sega Genesisre adták ki. Imádom azt az art stylet, sokkal jobban mint Super Castlevania 4-ben, az ellenfelek halál animációja kellőképp részletes és a pályák is izgalmasak. A harc visszafejlődött, nincs mindenfelé csapkodás, csak víszszintbe magunk elé  és ugrás közben srégen felfelé, meg ugrás közbe a karakter alá, de ezt kicsit nehezb kivitelezni. Piszok nehéz volt a végére, ment a savescum rendesen. A zene és a hangok jók, de érződik a Genesis soundchipjének gyengesége a 4. részhez képest. Ez is jó cucc volt, eddig a kedvenc.

Castlevania 1 - 1987 NES. Az eredeti. Rövid, piszok nehéz a végére, Draculán legalább 1,5-2 órát el voltam akadva mire összejött a kill  8bit grafika, nagyon butus de meglepően jól hozza a hangulatot. A zene isteni. A gameplay pedig tipikus Castlevania  Tetszett.

Castlevania The Adventure - 1989-es Gameboy Color játék. Ez eddig a legrosszabb, kezdeti Gameboy játék lévén, a játékmenet nyögvenyelős, a karakterünk olyan lassan mozog, néha mintha delay is lenne a gombnyomások után, az ugrás is, ha egyszerre többen vannak a képen még talán be is laggol a cucc  Nagyon suta szegény, de rántotthusi sütése közben kb lenyomtam  

[-OJ-]

Hitman (2016) Game of the Year (PS4 - 100%)

A Blood Money óta nem játszottam Hitman játékkal, szóval vagy 20 éve, de öröm volt tapasztalni, hogy a játékmenet a világon semmit nem változott a korábbi részekhez képest. Persze a grafika szebb lett, a helyszínek gyönyörűek, hatalmasak és részletesek, teli élettel és opciókkal, és az irányítás is jóval kifinomultabb. De a játékmechanika csont ugyanaz, az MI pedig még mindig könnyen kiismerhető és buta mint a kő. Ugyanúgy beosonunk, álruhákat váltogatunk, aztán jópofa csapdákkal véletlen balesetnek álcázzuk a merényleteket, vagy csak szimplán lelőjük/megmérgezzük/megfojtjuk a célpontokat. 

Ami nem tetszett, hogy az első szezon mindössze hat helyszínt tartalmaz, amik tényleg hatalmasak és változatosak, de akkor is nagyon kevés. És hiába a Patient Zero (+4 küldi) és a Sarajevo Six (+6 küldi) kampányok, meg a három bónusz küldetés (The Icon, Landslide, The House Built on Sand), ezek mind ugyanott játszódnak, csak más a célpont és a napszak. Ez sajnos elég kiábrándítónak hatott, mikor 5x kellett végigosonni pl a Sapienza pályán, legyen bármilyen szép. A Contracts-ek és a Escalationök pedig rossz viccek. Kit érdekelnek ezek a random csináld magad küldik, amikben a felhasználó kijelöl egy random bakát a fix térképen és azt kell megölni, meghatározott módokon. Fantáziátlan dögunalom. Nem is küzdöttem velük a trófeák megszerzésén túl. 

A hat főküldetést és a nevesített bónusz küldetéseket mindet megcsináltam Silent Assassinre, de az összes Challenge kipipálásával szintén nem bajlódtam, csak addig, míg elértem a pályánkénti 20-as Mastery szintet. Ezek a szintek ugye új kezdő helyszíneket nyitnak meg, alapból rajtunk lévő álruhákkal, fegyverlerakatokat és plusz fegyvereket. Apropó, fegyverek: az sem tetszett, hogy ezeket a szintekhez kötve dobálta a játék. Minek nekem egy újabb gépfegyver vagy uzi, mikor minden pályát pisztollyal és sniperrel viszek végig? A Blood Money magad döntöd el, mit veszel a küldetésekért kapott pénzért sokkal praktikusabb volt.

Negatívumok ellenére masszívan szórakoztató játék volt, eddig a sorozat legjobbja.

Platina sajnos nincs, a külön kijött epizódok egyenként tartalmaznak vagy hét trófeát. Ezekből mindet összeszedtem, de csak a játék felénél tűnt fel, hogy amúgy a PS már rég delistelte a játékot, így csak számban adja hozzá a megszerzett trófeákat a gyűjteményemhez. És a Hitman 2-vel is így leszek, mivel az is a WoA/H3-tól külön van meg.

[Cori]

Castlevania: Belmont's Revenge - A 2. Castlevania játék Gameboyra. Gyorsabb mozgás, goyrsabb reakcióidő a karakternek és a kevésbé irritáló, funabb pályák sokat segítenek, hogy ez egy élvezhető Castlevania játék legyen és mellé egy tök fun Gameboy játék. 4 pálya van amiknek sorrendjét szabadon választhatjuk ki, majd a végén egy 5. Dracula kastélyával. A játék iszonyat rövid, egy pálya megtételére 15 percet kapunk kb, de újratöltögetéssel (savestatek használatával) nekem az egész cucc belefért másfél órába.

Castlevania III: Dracula's Curse - Az első rész piszok nehéz "folytatása", azért így írom, mert a 2. rész tök más hangvételű játék, ez viszont az első részt veszi alapul, csak feltúrbózva: több pálya, több választható karakter (Amelyek mind funok, az egyik gyorsabb mozgást, falon mászást és irányítható ugrást kap, a másik varázslatokat amik nagyon erősek, de maga a karakter gyenge életerővel rendelkezik, a 3. pedig Alucard maga, Dracula fia, képes denevérré alakulni és kb átrepülni a pálya felett  Sajnos egy hátulütője azért van a trilógia befejező részének és ez a nehézség. Mocskos mód nehéz, save statek nélkül sose fejeztem volna be. 

Castlevania II: Simon's Quest -  A hírhedt 2. rész, sokak által a legrosszab résznek ismert Castlevania.  A koncepció egyébként érdekes, a későbbi Metroidvania modellhez hasonlít, csak annyira nem magyaráz el semmit a játék, hogy fingja sincs az embernek hova kell menni. Kaptam is elő egy guidot aztán végigkövetve befejeztem. Amúgyn em nehéz, nem sűrűn haltam, de a save state azért nem árt ha nem akar aza ember esetleg a visszafutásokkal bajlódni, mivel a világ "hatalmas" NES játékhoz viszonyítva és nagyon el lehet tévedni. Semmi nincs megnevezve, mi micsoda, hol van... Guide nélkül semmi értelme, de amúgy sincs sok értelme befejezni, önismétlő pályák, dungeonök, nuku boss az egész játékba (3 boss van, ebből 1 Dracula az endgame akit fél pillanat alatt szét lehet csapni). De van benne szintlépés és itemvásárlás. Ehhhhh, érdekesnek érdekes, de sajnos nem jó  Ahogy AVGN se ajánlotta anno, én se ajánlom  

 

Éééés ezzel kivégeztem a Castlevania Anniversary Collectiont... még egy Kid Dracula nevű gameboy platformer játék is benne van a csomagba, de nagyon nem érdekel  

[Cori]

DmC: Devil May Cry

Ez egy meglepően jó játék volt!

A harc kifejezetten élvezetes ebben a modern irányítási sémában is! Fluid mozgás, kombóváltakozás, casuálosabb az egész mint a fő részekbe, de etől függetlenül piszok jól működik a dolog, nincs vele sok baj. Talán túl könnyű, alig haltam.

A pályák jók, az art style Limbóba nagyon ütős, igaz a végére már kicsit túl sok a piros és kék színek váltakozása, de ennek ellenére ötletes. A falakra, padlóra és máshova felírt "KILL DANTE" "STOP HIM" stb írások nagyon jók. A platforming itt a legjobb a szériába, de talán túl sok is van belőle, harcolni akarok nem ennyire ugrálni  

A zenei aláfestés zseniális, nagyon illik a játék megjelenéséhez.

A story, a világ, a karakterek viszont gyengék. Nincs egy szerethető karakter se, de a világ szürkesége se segít, hogy jól érezzük magunkat ebben a világban. Sokszor túl sok a pofázás, hosszú átvezetők, unalmas dialógusok, senki se vicces. A fuck you és kinek mekkora pénisze viccek nem viccek, max 14 évesen volt az.

A negatívumok hála a jó égnek könnyen kiszűrhetőek egy "skip cinematic" gombbal így marad a gameplay ami szerintem nagyon jól sikerült. Jó cucc.

 

 

Vergil's Downfall DLC

Megkapjuk Vergil saját 6 pályás DLC-jét, de inkább ne játszottam volna. A pályák szarok, a movesetje túl lassú, az ellenfelek sokszor lebegnek szaakdék felett így az odateleportálás után sokszor nem tudunk visszajutni a platformra és leesünk életet vesztve ezzel. Nincs double jump Vergilnek így szintén a platforming (amivel tele van a DLC) nagyon zavaró. A story egy katyvasz semmitmondó bleh...