Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[kaszman1]

Remnant 2 

Volt egy régebbi mentésem egy második karakterrel, azt vettem elő hogy rendesen végigvigyem a 3 DLC-t. Ez ennyira jól sikerült, hogy az újragenerált one-shot DLC fejezeteken kívül a játékot is sikerült megint végigvinni. A DLC-k szerintem nagyon jók, mindegyik ad egy plusz sztoriszálat már meglévő világokhoz, új class-okat és rengeteg új felszerelést. Ezzel a variációk száma egy végigjátszásra többszörösére nőtt.

A boss-ok nem voltak túl nehezek, viszont nagyon kreatívak és szórakoztatók lettek. A játékot az engineer (lerakható ágyú és nehézfegyver szaki) és warden (support drone és pajzs kari) variációval fejeztem be. Nagyon OP build lett a végére, volt olyan miniboss akit 20 mp alatt ledaráltam.

Most még barangolok new game + -ban, próbálok megtalálni eddig nem látott fegyókat és feloldani a maradék rejtett class-okat. 

[Leon121]

12 hours ago, kaszman1 said:

Remnant 2 

Volt egy régebbi mentésem egy második karakterrel, azt vettem elő hogy rendesen végigvigyem a 3 DLC-t. Ez ennyira jól sikerült, hogy az újragenerált one-shot DLC fejezeteken kívül a játékot is sikerült megint végigvinni. A DLC-k szerintem nagyon jók, mindegyik ad egy plusz sztoriszálat már meglévő világokhoz, új class-okat és rengeteg új felszerelést. Ezzel a variációk száma egy végigjátszásra többszörösére nőtt.

A boss-ok nem voltak túl nehezek, viszont nagyon kreatívak és szórakoztatók lettek. A játékot az engineer (lerakható ágyú és nehézfegyver szaki) és warden (support drone és pajzs kari) variációval fejeztem be. Nagyon OP build lett a végére, volt olyan miniboss akit 20 mp alatt ledaráltam.

Most még barangolok new game + -ban, próbálok megtalálni eddig nem látott fegyókat és feloldani a maradék rejtett class-okat. 

2 Rem 2 Nant: Tokyo Drift? 

[kaszman1]

2 hours ago, Leon121 said:

2 Rem 2 Nant: Tokyo Drift? 

[Leon121]

5 hours ago, kaszman1 said:

Nem tudok, mert még nem játszottam igazából "végig", és ÉN nem szoktam offolni! 

[XCube]

5 hours ago, Leon121 said:

Nem tudok, mert még nem játszottam igazából "végig", és ÉN nem szoktam offolni! 

Nyugodtan bevallhatod, hogy refundoltad. 

[bcom]

6 hours ago, Leon121 said:

Nem tudok, mert még nem játszottam igazából "végig", és ÉN nem szoktam offolni! 

Hanem? 

[Leon121]

Librarian: Tidy Up the Arcane Library!

3072 darab könyve van Merlin mágia-könyvtárának, amit egy k.cs.g tündér teljesen feltúrt, minden könyv szanaszét hever. Merlin minket bíz meg a feladattal, hogy rakjunk rendet: minden könyvet visszarakni a helyére, a témák szerint rendezett polcokon, szám szerint sorozatokba rendezve. Sima ügy. Ennyi a játék.

Háromszor játszottam végig:

Az első végigjátszás volt a leghúzósabb. Mágia nélkül, manuálisan visszarakni minden könyvet a helyére. Ez közel 20 óra volt. Előnye, hogy egy idő után már kapásból tudtam, hogy melyik polcon melyik téma van, és a könyvek címei és/vagy színezete alapján is jó eséllyel be tudtam azonosítani, hogy hova való. De persze így manuálisan azért időigényes volt. Hogy miért így csináltam? Achievementért, természetesen...

A második végigjátszás ezután már jutalomjáték volt. Mágiával ugyanez. Merthogy egyébként amint kirakjuk a teli sorokat, kapunk pontokat, amikkel képességeket lehet megnyitni és fejleszteni. Pl. hogy egy kézben tartott könyv sorozatának többi darabjai a kezünkbe repüljenek. Vagy hogy a kézben tartott könyvek az előttünk álló polcra a helyükre repüljenek (feltéve, hogy megfelelő a polc). Vagy hogy megmutassa, egy sorozat többi része hol található a kupacban, vagy hogy melyik polc a helye, vagy hogy csak növekvő sorba rendezze a kézben tartott könyveket. Ez a végigjátszás gyakorlatilag speedrun volt így, hogy már ismertem a könyvek helyét: 2,5 óra alatt kész lett. 

A harmadik végigjátszás már csak káosz volt: felpakolni az összes könyvet úgy, hogy egy sor se teljen ki. Ez macerásabb volt, mint hittem, tekintve hogy a mágiának így semmi haszna, és azért 3072 könyvet felrakni nem olyan gyors meló. Dehát 2 órát dolgozni (mert ekkor már azért kissé untam a játékot) egy achievementért a bolondnak is megéri, nemde...? 

Slussz poén egyébként a 4 megnyitható képesség, amikhez kulcsokat kell megtalálni. Hát ebből igazából kettő képesség (ugrás és sprint), a másik kettővel csak a kézben tartott könyvek számát lehet növelni. 

Kb 25-26 óra alatt lett meg minden achievement. Most egy kicsit mocskosnak érzem magam, mert ami eleinte poén volt (az első végigjátszásban volt egy jó adag zen-élmény, kikapcsolt aggyal dolgozni, előre, lépésről lépésre), az a végén már csak arra ment ki, hogy a maradék pár achievementet is kiszedjem. Dehát szerintem vannak páran, akik ennél durvább dolgokra is képesek trófeákért/achievementekért... 

Egyébként poén játék, az alapötlet tök egyedi, a könyvek címei tök szórakoztatóak (Gazdaság: Az alkímia fejlődésének hatása az arany árfolyamára; Hétköznapok: Munkába járás mágiával; Társadalomtudomány: Varázsegyetemet végeztem, mégse találok munkát, stb.), kikapcsolt aggyal háttérben játszani teljesen jó. 

[Cori]

Visszatértem egy rakás Castlevaniával  Nézzük miket toltam ki itt az utóbbi időben, kicsit sok programom volt, szervezkedés, esküvő stb. Nem volt annyi időm géphez ülni, sokat Swicheztem így folytattam a Castlevania maratont  

 

Castlevania Rondo of Blood (1993) - Turbografx16-ra jelent meg, sokak szerint a legjobb vagy második legjobb 2D klasszikus Castlevania játék, ahol minden lineáris és nincs szintlépés, a saját képességeinkre tudunk csak támaszkodni. A zenék fenomenálisak, vannak régiek remixelve és újak is a "bónusz" pályákon. A játék egyébként a megszokott klaszikus, viszont a halált okozó szakadékok sokszor nem okoznak halált mint régen, leesünk a pálya egy másik részére, ami lehet, hogy egy teljesen más pályához vezet mint ahova az eredeti úton mentünk volna. A gameplay nagyon fluid, fasza, a zene pedig ahogy írtam zseniális. Ezt igazi élvezet volt kitolni (emulátorral sajna, mert max PS-en van ennek a játéknak portja, más rendszerre nem jelent meg).

 

Castlevania Symphony of the Night (1997) - Az első Metroidvania (legalábbis a Castlevania sorozatba). Gyorstalpalóba, mik is változtatások: szintlépéses rendszer, ahogy fejlődünk, úgy erősödünk. Lehet fegyvereket szerezni, titkos szobákba különlegesebbeket is, nagyon sokáig kitartó fegyókat is, volt amit a játék feléig használtam viszonlyag az elejétől, ettől izgalmas a felfedezés is. Megjelennek a teleport szobák, amivel a vár különböző pontjai között lehet gyorsutazgatni. Van itt árús akitől tárképrészleteket tuduk venni, ami segít a felfedezésbe, vagy akár fegyvereket is. A játékba bekerült egy magic system aminek segítségével különböző gombkombókka varászlatokat lehet előhozni, ennek érdekessége, hogy a Vendor árulja ezeknek a kombóknak gombkiosztását, DE ezek megvásárlása nélkül is elnyomhatóak, szóval aki ismeri őket egy előző végigjátszásról a következőre szabadon használhatja őket. Szerintem ez egy tök jó ötlet, 1 problémám vele, hogy túl hosszú lenyomni ezeket a kombókat, túl körülményes egy ilyen "pörgős" játékba mint a Castlevania, így alig használtam őket, az meg más, hogy megjegyezni se tudtam 1-2n kívül  De itt vannak és hazsnálható, ha valaki szeretné. A grafika lenyűgöző még manapság is, animációk királyak, és a zenék is gyönyörűek. 

 

 

Castlevania Advance Collection: A 3 fő játéknál, ahogy a nevéből is következtethető, Gameboy Advance címekről van szó, ráadásként még belekerült a Dracula X ami egy SNES-es portja az eredeti Rondo of Blood Turbografx16-os verziójának.

Circle of the Moon (2001) - Az első GBA Castlevania, és az első Castlevania játék amivel valaha játszottam még, anno kora 2000es években, nem sok játékom volt GBA-ra, de ez az egyik volt, csoda, hogy faterom szerzett egy ilyet, nem ismertem sok embert akinek Nintendo handheldje volt (1 barátomnak volt, cserediák haverja itt hagyta neki a játékaival együtt... a mázlista ), se akkor se azóta  Na de Circle of the Moon, nem akarok nagy volumenű összefoglalókat írni mindhez, de lényegében folytatja a Symphony of the Nightba elkezdett Metroidvania stílust. Van egy rakás boss, felfedezhető terület, képesség, amikkel új utakat nyithatunk meg. A játék érdekessége, a DSS card systeme, amivel különféle kártyákat kombózhatunk (menuben), különféle képességek hasnálata érdekében, pl az egyik kombóval méregfelhőt varázsolunk magunk köre amíg a manánk tart, vagy szörnyet tudunk idézni egy hatalmas támadás erejére, kővé dermeszteni az ellenséget, hogy aztán azt platformként használhassuk stb. Nagyon érdekes kis mechanika, kifejezetten élvezetes, egyetlen hatalmas hibája viszont, hogy ezeket a kártyákat meg kell szerezni, és hogy máshogy, ha nem grindolással.. aminek persze iszonyat kicsi esélye van, hogy esik. Ez egy akkora hátulütője a rendszernek, hogy nem is lehet teljesen kiélvezni, mert ki se esnek sokszor a kombók.... a másik hátránya, h nincs egy gyorsgomb amivel ezt váltogathatnánk, be kell menni a menube és ott katyvaszolni, pedig lehet csak 1-2 szörnyre akarnánk használni egy kombót, a következőre meg már tök mást. A zene továbbra is király, a hangulat ott van.

 

Harmony of Dissonance (2002) - A következő GBA cím viszont számomra nem feküdt annyira, a grafikát teljesen elrontották, minden színes szagos, ami nem néz ki rosszul feltétlen, de jobban szeretem a Castlevania régi darkosabb hangulatát. Ez egyébként a hardver kötöttségekre vezethető vissza, az eredeti GBA-ba nem volt backlight, így a Circle of the Moon játék sokak számára túl sötét volt, alig lehetett látni benne, így a fejlesztők gondolták itt mindent rikítóra festenek. Így utólag játszva nem tett jót neki. A játék egyébként továbbra is Metroidvania, ennek a játéknak a különlegessége, hogy vannak ezek a teleport kapuk amik ugyanabba a várba visznek az időbe előre és hátra, némelyik átjáró csak az egyik időben nyitható, míg bizonyos kapuknál a múltban kell megnyitni valamit, hogy aztán a jövőben (vagy jelenben vagy akármiben ) átjárható legye. Emiatt a játék elég skszor önismétlő, ugyanazokon a szobákon megyünk át ide-oda, persze ha eltévedtünk akkor még többször  Nem jó, maga a gameplayyel nincs baj, de a pályadizájn és a grafika nagyon lehúzza. JA és mivel annyira a grafikára láthatóságára koncentráltak a zenének már alig jutott tárhely a cartridgen, amitől a zene egy fülsértő alacsony minőségű valami, de ez nem elég, még mellé egy nagy katyvasz is, ami a Harmony of Dissonance-ra utalva talán okosnak tűnhet, de rohadtul nem élvezetes a hallgatása. Elmegy kategória végérvényesen ez a játék.

 

Aria of Sorrow (2003) - Továbbra is Metroidvania, viszont itt tanultak az első 2 GBA címből és kb összehozták az eddigi legjobb handheld címet. Itt a gimmick a soul gyűjtés, minden énynek saját lelke van, ami sajna megint RNG függő, szóval egy csomót sose fogunk látni, ha nem farmoljuk, viszont nagyon nagy szabadságot ad gameplay terén, az ezerféle lehetőség. A pályadizájn sokkal jobb mint az előző két részben, a kinézet is újra ütős, a soundtrack is jó lett, fegyvereket találhatunk titkos szobákba, vagy akár árúsoknál is, szörnyből kiesve. Minden klappol, ez jó lett!

 

Dracula X (1995) - Ez pedig a Rondo of Blood Turbografx16-os verzió portolása SNESre, a zenék egész jól átkerültek,  és maga a grafika is jó lett, de a játékmenet visszatér a régi NES-es korszakba, nagyon darabos, nagyon lassú DE a pályadizájn nem alkalmazkodik ehhez a gameplayhez, és direkt köcsögöl az emberrel, DIREKT úgy tesz be ellenséget, hogy szívjunk vele. Sokkal mocskosabb mint a NES-es részek, ott még elfogadja az ember hogy régi meg nehéz, meg őszintén, sokkal jobban tanulható, de ez... sokszor teljesen random érzés, hogy hova mit tettek. Az utolsó bossról meg ne is beszéljünk... direkt azonnali alált okozó szakadékok vannak az egész boss szobába, ahol 1 ütéstől zúgsz is le... kapják be, úgy kihasználtam a savestate lehetőséget amennyire csak lehet  

 

Castlevania Dominus Collection:

Dawn of Sorrow (2005) - Ez pedig az első Nintendo DS-re megjelent Castlevania. Lényegében egy Aria of Sorrow csak DS-en. Egy új hülyeség van a konzol miatt, hogy különféle sealeket kell lerajzolni a bossok megölése után amivel kivégezzük őket, ha nem tudod időbe lerajzolni (DS-en rajz a ceruzával, míg a modern Collectionbe gombkombót kell begyakorolni... ez se sokkal jobb megoldás, ki kellett volna vegyék az egészet) akkor a boss egy kis hpval "újraéled" és ismét le kell győzni. Ha nem lenne idővisszatekerés ezekbe a modern Collectionökbe már rég otthagytam volna  Ettől függetlebül amőgy egész jó a játék, ismét visszatér a Soul system, minden lénynek külön lelke van, külön képességgel, ami fun, de sajna a fegyveret már nem találjuk cask úgy a szabadba, fejelszteni kell őket a szörnyek Souljaival... ami RNG, hogy esik-e... remélem érzitek hova akarok kilyukadni... aki akar grindoljon én biztos nem  A DS-es ugrás a grafikában amúgy tök látványos, sokkal fluidabb a gameplay.

 

Jöhet a Portrait of Ruin és Oder Of Ecclesia... kezdek kifúlni XD de talán még lesz erőm erre a kettőre aztán vége a 2D-s Castlevaniaknak egy jó időre, legalább amíg nem jön ki új valami Collection

 

 

[XCube]

Annyira régóta tervezem azt amit te most csinálsz és közben annyira tudom, ohgy valószínűleg soha a büdös életben nem fogom így végigzúzni az összeset. Cserébe ezeregyszázadjára játszom végig az első DOOM -ot, Quake -et vagy Quake 2 -t... .

[Cori]

18 hours ago, XCube said:

Annyira régóta tervezem azt amit te most csinálsz és közben annyira tudom, ohgy valószínűleg soha a büdös életben nem fogom így végigzúzni az összeset. Cserébe ezeregyszázadjára játszom végig az első DOOM -ot, Quake -et vagy Quake 2 -t... .

Azért az se rossz  

De nyugi egyelőre azt érzem nem is szükséges lemaratonozni az egész szériát, mert elég egy kaptafa a dolog, de majd ha mindent kitoltam mondok véleményt, hogy mit ajánlok elsőre aztán persze a többi is jó ha valaki bele akarja ásni magát.

[Cori]

Castlevania: Lords of Shadow

Időközben elkezdtem ezt is gépen, anno kitoltam de most úgy éreztem fel kéne frissíteni az élményt, ha már maratont megyek a többiből  

Grafikailag teljesen rendben van, gyönyörű tájképeket jelenít meg a játék még most 16 évvel később is. Animációk is teljesen rendben vannak, az emberi arcok kicsit furák, de ennyi baja legyen. A szinkron munkák is kiválóak, a zene pedig a gyűrűk ura filmeket idézi egy az egyben. Castlevania zene sajnos teljesen hiányzik a játékból, nem is nagyon van Castlevania érzése a játéknak..

A story se rossz, csak elnyújtott, minden pálya előtt kapunk egy narrációt Sir Patrick Stewarttól, amit nyugtató volt hallgatni  De sajnos a játék túl sok pályából áll, túl hosszú, a story nagyon szét van nyújtva... van olyan, hogy 7-8 pályán át SEMMI történeti előrelépés nincs, legfeljebb kapunk egy átvezetőt a pályasokaság végén. Az utolsó pár órába azért beindul de sajnos túlhúzták.

A játékmenet egy God of War féle akció hentelde, kombókkál, fejtörőkkel és mászással. Egész sok kombót kapunk, és viszonylag élvezetes is a harc amikor minden klappol, DE pár nagyobb hibája van amitől sajnos nem több középkategóriánál... Az egyik az ellenfelek élete, nagyon sok sebzést képesek benyelni, igen itt van a light(healel ütésenként) és dark magic (erősebb ütések) amiket kombózni kéne, de a dark magic használata "manába" kerül amit aztán úgy tudunk visszatölteni, hogy bekapott sebzés nélkül püföljök az ellenséget egy jó darabig (míg a fókusz csík fel nem tölt) majd midnen ütésünkkel manát szívunk el (félig meddig, a levegőbe jelennek meg a kis varázsgömbök amiket magunkba kell szívni az L3 vagy R3 gombokkal). Szóval az ellenfelek élete nagy, sokat kell beléjük vágni ami túlnyújtja a harcokat, és kis teret enged a hibázásnak mivel ha megütnek oda a fókusz és még lassabban lehet őket ölni. A másik hiba, hogy némelyik ütés animációt alig lehet észrevenni vagy olyan gyors vagy fura mozdulattal indítják és mire rájön a ember, hogy ütés már be is kaptuk a sebzést. Undorító módon idegesítő ez a tulajdonsága a játéknak. Kapjuk itt a jobbnál jobb és hosszabb kombókat, DE nincs idő ezek kivitelezésére, mert az ellenség simán áttankolja a sebzést és megüt minket, mégis, hogy várja el a játék, hogy végignyomjam ezeket a kombókat? Nem tudom, le is vettem a nehézséget az első pár chapter után.

Szóval összességében egy oké, tipikus 6-7/10 játék, ami érhet egy próbát, de a hosszú játékhossz és az ebből eredendő sokszor idegesítő harc nem tudom mennyi embert tud magánál tartani a végéig. Azért élveztem, nosztálgiázni jó volt  Jöhetnek a DLC-i pár kissebb pálya aztán szerintem elkezdem a Mirror of Fate oldalnézetes részt és a 2. részt is, ha nem égek ki ebből az egészből addig, ki tudja  Jó lenne a Lament of Innocencet és Curse of Darkness PS2-es 3D-s részeket is kitolni, de a Lamentet próbálgattam mostanában de elég nyögvenyelős és száraz a combat egyelőre.

[Leon121]

9 minutes ago, Cori said:

Castlevania: Lords of Shadow

Időközben elkezdtem ezt is gépen, anno kitoltam de most úgy éreztem fel kéne frissíteni az élményt, ha már maratont megyek a többiből  

Grafikailag teljesen rendben van, gyönyörű tájképeket jelenít meg a játék még most 16 évvel később is. Animációk is teljesen rendben vannak, az emberi arcok kicsit furák, de ennyi baja legyen. A szinkron munkák is kiválóak, a zene pedig a gyűrűk ura filmeket idézi egy az egyben. Castlevania zene sajnos teljesen hiányzik a játékból, nem is nagyon van Castlevania érzése a játéknak..

A story se rossz, csak elnyújtott, minden pálya előtt kapunk egy narrációt Sir Patrick Stewarttól, amit nyugtató volt hallgatni  De sajnos a játék túl sok pályából áll, túl hosszú, a story nagyon szét van nyújtva... van olyan, hogy 7-8 pályán át SEMMI történeti előrelépés nincs, legfeljebb kapunk egy átvezetőt a pályasokaság végén. Az utolsó pár órába azért beindul de sajnos túlhúzták.

A játékmenet egy God of War féle akció hentelde, kombókkál, fejtörőkkel és mászással. Egész sok kombót kapunk, és viszonylag élvezetes is a harc amikor minden klappol, DE pár nagyobb hibája van amitől sajnos nem több középkategóriánál... Az egyik az ellenfelek élete, nagyon sok sebzést képesek benyelni, igen itt van a light(healel ütésenként) és dark magic (erősebb ütések) amiket kombózni kéne, de a dark magic használata "manába" kerül amit aztán úgy tudunk visszatölteni, hogy bekapott sebzés nélkül püföljök az ellenséget egy jó darabig (míg a fókusz csík fel nem tölt) majd midnen ütésünkkel manát szívunk el (félig meddig, a levegőbe jelennek meg a kis varázsgömbök amiket magunkba kell szívni az L3 vagy R3 gombokkal). Szóval az ellenfelek élete nagy, sokat kell beléjük vágni ami túlnyújtja a harcokat, és kis teret enged a hibázásnak mivel ha megütnek oda a fókusz és még lassabban lehet őket ölni. A másik hiba, hogy némelyik ütés animációt alig lehet észrevenni vagy olyan gyors vagy fura mozdulattal indítják és mire rájön a ember, hogy ütés már be is kaptuk a sebzést. Undorító módon idegesítő ez a tulajdonsága a játéknak. Kapjuk itt a jobbnál jobb és hosszabb kombókat, DE nincs idő ezek kivitelezésére, mert az ellenség simán áttankolja a sebzést és megüt minket, mégis, hogy várja el a játék, hogy végignyomjam ezeket a kombókat? Nem tudom, le is vettem a nehézséget az első pár chapter után.

Szóval összességében egy oké, tipikus 6-7/10 játék, ami érhet egy próbát, de a hosszú játékhossz és az ebből eredendő sokszor idegesítő harc nem tudom mennyi embert tud magánál tartani a végéig. Azért élveztem, nosztálgiázni jó volt  Jöhetnek a DLC-i pár kissebb pálya aztán szerintem elkezdem a Mirror of Fate oldalnézetes részt és a 2. részt is, ha nem égek ki ebből az egészből addig, ki tudja  Jó lenne a Lament of Innocencet és Curse of Darkness PS2-es 3D-s részeket is kitolni, de a Lamentet próbálgattam mostanában de elég nyögvenyelős és száraz a combat egyelőre.

Én ezt X360-on kiezreztem, úgy rémlik. Sőt, talán DLC-vel együtt....?

 

[Cori]

10 minutes ago, Leon121 said:

Én ezt X360-on kiezreztem, úgy rémlik. Sőt, talán DLC-vel együtt....?

 

1000 volt, de csak 79%!!!! https://www.exophase.com/xbox/user/Leon121X/?query=castlevania

[Leon121]

1 minute ago, Cori said:

1000 volt, de csak 79%!!!! https://www.exophase.com/xbox/user/Leon121X/?query=castlevania

Ja, tényleg. azt hiszem nem akartam megvenni a DLC-t külön, mert akkor még úgy volt.  Azon ritka pillanatok egyike, amikor irigyeltem a Playstationt, mert ezért már járt volna a platina trófea, így meg olyan suta az 1000/1250. 

[Cori]

Necrofane (Pre-Alpha Demo) - Ezt a kis indie címet próbáltam ki az előző órába. Adott a jó öreg 90es évek grafikája, minden zizis, sprite alapú ellenfél "modellek". A zene tök hangulatos, már amikor van, mert inkább csak bejátszanak 1-1 hangulatindító fél perces zenét aztán kb csönd van. Van loot, inventory, hp poti, varázslás (skyrim módra bal kézbe tartott mágia). A harc kicsit túl egyszerű még, odajön az ellenfél, megáll és üt, így egész könnyű kikerülni az ütéseiket, odafutsz bevárod, hogy üssenek, arréb futsz aztán azonnal vissza és ütsz  És ez minden ellenfélre igaz. Volt eddig csiga, valami gyíkemberek, csontik és óriás rákok. Hangjuk mindnek ugyanaz, amikor megütöd őket. Tényleg nagyon pre-alfa cucc, hogy ebből mi fog kisülni még franc se tudja, de hangulatban tök jó.

[Leon121]

The Invincible

Séta-szimulátor/narratív kalandjáték Stanisław Lem azonos című sci-fi regénye alapján. Régies, keményvonalas sci-fi világban játszódik. Tudósok vagyunk, felfedezők, akik egy különös bolygóra szállva próbáljuk kinyomozni elveszett társaink hollétét, illetve megismerni a különös "entitásokat".

Nem nagyon akarok spoilerezni semmit, a történet természetesen a legnagyobb erőssége a játéknak. Érdekes, feszült, igazi átgondolt sci-fi. Szerencsére ehhez fel tudtak nőni a megírt karakterek és párbeszédek is. A tudósok itt tényleg tudósoknak érződnek, nem amcsi filmekből ismert színész-tudósoknak. Érvelnek, elemeznek, higgadt megjegyzéseket tesznek. Ez a játék hangulatára is rányomódik, nem egy klasszikus értelemben vett """izgalmas""" játék, viszont aki nyitott a hasonló sci-fikre, azoknak melegen tudom ajánlani. 

Maga a játékmenet persze az ilyesmi műfajnak megfelelően szinte nem is létezik. Beszélgetni kell, időnként döntéseket hozni (egész sokat), megvizsgálni, felfedezni dolgokat. Mindezt nagyon szép, hihető környezetben és körítéssel.

Nekem nagyon tetszett. Pár óra alatt végig lehet vinni, akciósan nem is volt drága, de nagyon megérte. 

[XCube]

DOOM The Dark Ages

Többször is elkezdtem az elmúlt hónapokban de valamiért nem jutottam sokáig, egészen múlt hétvégéig, amikor is két nap alatt végigtoltam onnan ahol abbahagytam. Miért hezitáltam ennyit az elején? Fura érzés volt játszani vele. Valahogy úgy éreztem, hogy kifújt ez az újvovalas DOOM, legalábbis számomra. Az új játékmenet első körön tetszett, majd nagyobb küzdelmekben inkább overwhelming hatástuk lett, a pályadesign mind mechanikában, mind optikailag kevéssé kötött a képernyő elé.

Ez így ment néhány héten keresztül, míg nem annyira besokaltam a napi pörgéstől, hogy úgy döntöttem, nem csinálok semmit a hétvégén amit muszáj, csak azt amihez van kedvem. Előkerült a játék és a második óra után minden korábbi kínom szertefoszlott, totálisan elkapott és magával vitt vasárnap estig, amikor a végére is értem. Az optikai level design most sem a zsánerem, szép és részletes, viszont valamiért ez most nem az én világom, pontosabban ez a fajta tech fantasy keverék az, amit nem mindig kedvelek. A funkcionális design passzol a játékhoz, nagy nyitott terek, minimális vertikalitás, a Slayer a korábbi címekkel ellentétben itt inkább tank üzemmódban van, de nem szabad elbíznia magának az embert, itt is komoly reflexekre van szükség ha magasabb szinten játszod a játékot. A pajzs, amihez eleinte nem igazán tudtam hozzászokni, nagyon jól passzol ebbe a rendszerbe, amolyan "bullet hell light" a legtöbb küzdelem, minden irányból kapod az áldást ha nem jól helyezkedsz. Az ellenfelek jók, a sok színes izét is meg lehet szokni (az Eternal -ben ez egy kicsit zavaróbb volt). A fejlesztési fa oké, lehet gyűjtögetni és afejlesztéseknek van is értelme, attól függően, hogy milyen képességeket aktiválsz változik a játékmenet is egy kicsit, mármint taktikai szinten.

Kb. 25 óra volt, mire a végére értem, de ebben benne van két újrakezdés és sok halál utáni újrapróbálkozás is. Apropó halál és újrapróbálkozás. Néhány helyen nagyon idegesítően lettek elhelyezve az autosave pontok, de ez szerencsére nem a legkritikusabb küzdelmeknél van így.

FPS rajongóknak közelező darab, nagyon olcsón ki lehet fogni és szuper szórakozás.

9.5 / 10

Múlt vasárnap a végjáték után ránéztem a Revelation DLC -re és örömmel konstatáltam, hogy Deluxe upgrade -kén csak 11 Euró, így meg is vettem. Tegnap kezdtem el és ma folytattam. Természetesen a jól betanult védekezés, hárítás és visszatámadás rendszert szétzilálták egy új fegyverrel (a pajzs és a páncél röviddel a kezdés után maradandó károkat szenved), így az eddig megtanultak a kukában landolnak, újra kell gondolni a játékmenetet a lándzsás harchoz. Király, de ott kéne lennie, ahol a pajzs volt, de ott nem lehet, mert a pajzs is visszajön valamikor, így most még több billentyű kerül használatra, amit nagyon szokni kell.

[Cori]

SPRAWL zero demo

 

Most biztos valami indie fest lehetett mert tonnaszámra kapom a videóajánlásokat itt a fórumon és youtubon is  A lényeg, hogy már nem tudom hol de néztem erről a játékról egy trailert és nagyon megtetszett. Demo van, hát próbáljuk ki. Na hát ez egy piszok jónak ígérkező oldschool fps, PS2es időkbeli grafikával és hangulattal. Az egész egy kicsit Half Life beütésű, az ellenfelek haláluk után ugyanolyan torzított hangot adnak ki mint a HL2-ben a Combine ellenfelek, de maga a "poszt apokaliptikus" hangulat is ahhoz hasonlít. A soundtrack mocskos jól adja a játék alá a hangulatot, Cyberpunkos beütéssel.

A gameplay sima rohangálós fps, de a fegyvereket nem lehet újratölteni, a földről vesszük fel őket - vagy ládából vagy az ellenféltől -, az adott tár elhasználása után hozzávághatjuk az ellenfélhez sebzést okozva ezzel. A fegyóknak színtől függően szintje van, nagyobb színtű fegyó nagyobb sebzésre képes. Van egy gravity gun féle kesztyűnk is amivel több féle tárgyat is fel tudunk kapni és hozzávágni az ellenséghez (hordók, raklapok, dobozok), vagy akár falak és ajtók kirobbantására is van lehetőség (ha mögötte ellenfél áll akkor azzal halált okozva ). Nagyon pörgős a game, a folyamatos fegyverváltási szükséglet miatt nem igazán guggolhatunk egy helyen messze mindenkitől, menni kell, rohanni az akció közepébe lenni. De olyan jól működnek a különféle mechanikák a combattal vegyítve, hogy nagyon játszatja magát. Nagyon tetszik.

Egyetlen hibája egyelőre a mocskos mód egyhangú pályák, minden más elég jól működik. Várom a teljest. @XCubenak ajánlom megtekintésre.

[Leon121]

Tharsis 

Ez olyan, mint egy digitális társasjáték. Van egy szegmensekre osztott űrhajó, minden szegmensben más különleges akcióval. Van négy űrhajós, egyedi képességekkel. És vannak a katasztrófák, amiket el kell hárítani. Ahogy az intróban fogalmaznak: "Felkészültünk mindenféle balesetre, bármilyen balesetre. De nem mindenre egyszerre!" ÉS tényleg, a bajok csak jönnek, jönnek, folyamatosan, és ha nem kezeljük őket, felhalmozódnak és elpusztulunk: vagy mi halunk meg, vagy az űrhajó robban szét. A cél: kibírni, amíg elérünk a Marsra!

Minden kör elején jön pár új baj valamely szektorokban. Nekünk oda kell menni, és megpróbálni elhárítani. Kockadobásokkal. Minden bajnak van valamennyi "értéke", amit a kockákkal kell 0-ra csökkenteni. Emellett vannak nehezítő tényezők (pl sérülsz, ha 3-ast dobsz, stb), és a helyszíneknek és a személyeknek is van különleges képessége, amit megfelelő kockákkal lehet aktiválni. Emellett a "felesleges" kockákat fel lehet használni "kutatásra", azaz különleges kártyák aktiválására. Itt egy sávon 1-től 6-ig lehet gyűjteni kockákat, és közben feldobott kártyák közül szükség esetén aktiválni, ami csökkenti a félrerakott kockák számát. Nem biztos, hogy érthető így, de lényeg az, hogy ez afféle segédeszköz, hogy a szar kockadobásokat ellensúlyozzuk, kontrolláljuk. Például egy 1-es meg egy 2-es a veszély elhárításához nem sokat ad, de mondjuk ha félretesszük, két kockából már lehet, hogy tudunk egy jó kártyát aktiválni. Ja és általában 1 vagy 2 alkalommal lehet újradobni.

Ha elfogytak a kockáink, kör végén az el nem hárított veszélyek aktiválódnak, rombolják a hajót, sérülést okoznak a legénységnek, pusztítják a kaját, stb.

Kaja: két kör között lehet "enni", merthogy a kockák nem regenerálódnak maguktól, tehát egy idő után egyre kevesebbel dobunk. Ezt lehet étellel is visszatölteni. Emellett mindig van valamiféle esemény, döntési helyzet, amiből lehet választani, és ilyenkor jellemzően valamiért valamit kaphatunk. Plusz kockákat stresszért cserébe, plusz ételt HP-ért cserébe, de akár a fagyasztott emberi húsból is lehet fogyasztani...  

Az első pár alkalommal elvéreztem, még easy-n is. Aztán sikerült meglátni az összefüggéseket, a használható stratégiákat, és sikerült egymás után kétszer is nyernem, egyszer teljes személyzettel. Mit ne mondjak, katartikus élmény volt! Minden ellenünk van, és csak hajszál híján, széteső hajót hátrahagyva menekültünk el. 

Meglepően jó kis játék! Baromi okosan kitalált szabályai vannak, a kockák manipulálása, a kisebb-nagyobb trükkök alkalmazása egybeáll egy jó kis taktikus játékká, ugyanakkor sok múlik a kockadobásokon is. Mérlegelni kell a veszélyeket, a helyszíneket, az embereink állását, erőforrásainkat. Csavaros, jó cucc! Egy teljes menet viszonylag hamar megvan (20-30 perc...?), könnyen belefér a nap végére akár. Tetszett.

[XCube]

On 8/10/2026 at 11:12 AM, Cori said:

SPRAWL zero demo

 

Most biztos valami indie fest lehetett mert tonnaszámra kapom a videóajánlásokat itt a fórumon és youtubon is  A lényeg, hogy már nem tudom hol de néztem erről a játékról egy trailert és nagyon megtetszett. Demo van, hát próbáljuk ki. Na hát ez egy piszok jónak ígérkező oldschool fps, PS2es időkbeli grafikával és hangulattal. Az egész egy kicsit Half Life beütésű, az ellenfelek haláluk után ugyanolyan torzított hangot adnak ki mint a HL2-ben a Combine ellenfelek, de maga a "poszt apokaliptikus" hangulat is ahhoz hasonlít. A soundtrack mocskos jól adja a játék alá a hangulatot, Cyberpunkos beütéssel.

A gameplay sima rohangálós fps, de a fegyvereket nem lehet újratölteni, a földről vesszük fel őket - vagy ládából vagy az ellenféltől -, az adott tár elhasználása után hozzávághatjuk az ellenfélhez sebzést okozva ezzel. A fegyóknak színtől függően szintje van, nagyobb színtű fegyó nagyobb sebzésre képes. Van egy gravity gun féle kesztyűnk is amivel több féle tárgyat is fel tudunk kapni és hozzávágni az ellenséghez (hordók, raklapok, dobozok), vagy akár falak és ajtók kirobbantására is van lehetőség (ha mögötte ellenfél áll akkor azzal halált okozva ). Nagyon pörgős a game, a folyamatos fegyverváltási szükséglet miatt nem igazán guggolhatunk egy helyen messze mindenkitől, menni kell, rohanni az akció közepébe lenni. De olyan jól működnek a különféle mechanikák a combattal vegyítve, hogy nagyon játszatja magát. Nagyon tetszik.

Egyetlen hibája egyelőre a mocskos mód egyhangú pályák, minden más elég jól működik. Várom a teljest. @XCubenak ajánlom megtekintésre.

Pont tegnap vettem meg a SPRAWL -t  .

6 hours ago, Leon121 said:

Tharsis 

Ez olyan, mint egy digitális társasjáték. Van egy szegmensekre osztott űrhajó, minden szegmensben más különleges akcióval. Van négy űrhajós, egyedi képességekkel. És vannak a katasztrófák, amiket el kell hárítani. Ahogy az intróban fogalmaznak: "Felkészültünk mindenféle balesetre, bármilyen balesetre. De nem mindenre egyszerre!" ÉS tényleg, a bajok csak jönnek, jönnek, folyamatosan, és ha nem kezeljük őket, felhalmozódnak és elpusztulunk: vagy mi halunk meg, vagy az űrhajó robban szét. A cél: kibírni, amíg elérünk a Marsra!

Minden kör elején jön pár új baj valamely szektorokban. Nekünk oda kell menni, és megpróbálni elhárítani. Kockadobásokkal. Minden bajnak van valamennyi "értéke", amit a kockákkal kell 0-ra csökkenteni. Emellett vannak nehezítő tényezők (pl sérülsz, ha 3-ast dobsz, stb), és a helyszíneknek és a személyeknek is van különleges képessége, amit megfelelő kockákkal lehet aktiválni. Emellett a "felesleges" kockákat fel lehet használni "kutatásra", azaz különleges kártyák aktiválására. Itt egy sávon 1-től 6-ig lehet gyűjteni kockákat, és közben feldobott kártyák közül szükség esetén aktiválni, ami csökkenti a félrerakott kockák számát. Nem biztos, hogy érthető így, de lényeg az, hogy ez afféle segédeszköz, hogy a szar kockadobásokat ellensúlyozzuk, kontrolláljuk. Például egy 1-es meg egy 2-es a veszély elhárításához nem sokat ad, de mondjuk ha félretesszük, két kockából már lehet, hogy tudunk egy jó kártyát aktiválni. Ja és általában 1 vagy 2 alkalommal lehet újradobni.

Ha elfogytak a kockáink, kör végén az el nem hárított veszélyek aktiválódnak, rombolják a hajót, sérülést okoznak a legénységnek, pusztítják a kaját, stb.

Kaja: két kör között lehet "enni", merthogy a kockák nem regenerálódnak maguktól, tehát egy idő után egyre kevesebbel dobunk. Ezt lehet étellel is visszatölteni. Emellett mindig van valamiféle esemény, döntési helyzet, amiből lehet választani, és ilyenkor jellemzően valamiért valamit kaphatunk. Plusz kockákat stresszért cserébe, plusz ételt HP-ért cserébe, de akár a fagyasztott emberi húsból is lehet fogyasztani...  

Az első pár alkalommal elvéreztem, még easy-n is. Aztán sikerült meglátni az összefüggéseket, a használható stratégiákat, és sikerült egymás után kétszer is nyernem, egyszer teljes személyzettel. Mit ne mondjak, katartikus élmény volt! Minden ellenünk van, és csak hajszál híján, széteső hajót hátrahagyva menekültünk el. 

Meglepően jó kis játék! Baromi okosan kitalált szabályai vannak, a kockák manipulálása, a kisebb-nagyobb trükkök alkalmazása egybeáll egy jó kis taktikus játékká, ugyanakkor sok múlik a kockadobásokon is. Mérlegelni kell a veszélyeket, a helyszíneket, az embereink állását, erőforrásainkat. Csavaros, jó cucc! Egy teljes menet viszonylag hamar megvan (20-30 perc...?), könnyen belefér a nap végére akár. Tetszett.

Ez tök jól hangzik, csak nem tudom mennyire frusztráló ha az ember nem kapja el a megfelelő fonalat.

[Leon121]

1 hour ago, XCube said:

Pont tegnap vettem meg a SPRAWL -t  .

Ez tök jól hangzik, csak nem tudom mennyire frusztráló ha az ember nem kapja el a megfelelő fonalat.

Hát... Meghal és újrakezdi.

[payskin]

On 8/6/2026 at 8:19 AM, Leon121 said:

Séta-szimulátor/narratív kalandjáték Stanisław Lem azonos című sci-fi regénye alapján.

Bocs az offért, de ha szembejön veletek valahol, érdemes a könyvet is elolvasni. Nem túl hosszú, 100 oldal körül. Apu nyomta a kezembe kamaszkoromban, a Csillagok Háborúja mellett kicsit nehéz volt gyerekfejjel értékelni. Aztán később többször újraolvastam, így megtalálta a helyét az értékrendemben. 

[Leon121]

Warhammer 40K: Space Marine

Ez nagyjából jólesett. Nektek feltűnt, hogy mostanában alig van ilyesmi játék a piacon? Csont egyszerű, sallangmentes egyjátékos akció/FPS/TPS. Namindegy, én most ilyet kerestem, és egynek megfelelt.

Az első nagyobb része jobban tetszett mondjuk, az orkok ellen hentelni élvezetesebb volt. Amikor ők eltűntek, és jött a másik ellenfél, ott már sokkal jobban kijöttek a hibái a játéknak. Például hogy vannak a Chaos Space Marine-ek, amiket ha "megölünk", először csak elkábulnak, ilyenkor kéne közel menni és közelharccal kivégezni. Nade ezeket előszeretettel tette a játék olyan helyre, ahová kábé el se lehet érni. Így aztán sniperrel leölöm, látom a kábulatát, aztán újraéled, és ölhetem újra. 

De ez a csatában élettöltés is suta megoldás, mármint úgy, hogy nincs is mellette más opció (de ha meghalsz, és újrakezded, akkor meg újra maxon vagy). Ezt nem is értem, hogy gondolták... Meg egyébként is, sokszor irritálóan a csaták, mert messziről nagyon lőnek, és elbújni is alig van lehetőséged, ugyanakkor ha közelebb mész, akkor meg a millió közelharcossal kell leállni, de persze közben lőnek, és ez akkor is megy, amíg az élettöltés-animációt próbálnád lejátszani... szóval nem is tudom, olyan kényelmetlen, suta volt a harc a játék második felében főleg. Az meg már az én hülyeségem volt, hogy azt hittem, csak az alsó fegyvert lehet szabadon váltani. Merthogy a "boltert" nem engedte, az fix, és alapból mikor új fegyverrel találkozol, és a bolter van kijelölve, akkor az alsót cseréli ki, mindig. De ha nem a bolter van a kezedben, hanem a bal oldali fegyver, akkor meg éppen azt dobja el. Ezt a játék 98%-ánál fedeztem fel... Idétlen, suta megkötés, mintha a Gearsben a Lancert nem lehetne eldobni, de a másik kettőt meg igen. 

A pályadesign se túl izgalmas, ostrom alatt álló techno-bolygó végig, romok és fém felületek mindenfelé.

Ezekkel a negatívumokkal együtt azért nekem most jókor jött, és pár óra alatt kényelmesen végig lehetett tolni. Az orkok elleni rész sokkal jobban tetszett, mint mondtam, ott néhol a visszhangzó "WHHAAAAAAAGHH"-ok elég kemények, és velük általában a csaták is jobbak voltak. 

Egynek elmegy, na. Amúgy is bagóért szokták osztogatni. 

[bcom]

3 hours ago, Leon121 said:

Warhammer 40K: Space Marine

Ez nagyjából jólesett. Nektek feltűnt, hogy mostanában alig van ilyesmi játék a piacon?

Igen. Az utobbi par evben alig tudok elvezni valamit. Altalaban csak a legnagyobb, altalam legregebb ota vart cimeket. De szerintem velem van a baj, kezdek kioregedni...

 

3 hours ago, Leon121 said:

De ez a csatában élettöltés is suta megoldás, mármint úgy, hogy nincs is mellette más opció (de ha meghalsz, és újrakezded, akkor meg újra maxon vagy). Ezt nem is értem, hogy gondolták...

Na igen. Nagyjabol az egesz jatek suta, de csak annyira, hogy elvezheto maradjon. Nekem kb. pont ezt az elmenyt adta par eve, mikor jatszottam, amit irtal. Egy kellemes lovolde/hentelde jo kis 40k hangulattal. Nem kell tulgondolni. A masodik resz sokkal kifinomultabb minden tekintetben es sokkal sotetebb is, de nekem mondjuk hianyzott belole ez a "WHHAAAAAAAGHH" hangulat.

[Cori]

17 hours ago, Leon121 said:

Warhammer 40K: Space Marine

Ez nagyjából jólesett. Nektek feltűnt, hogy mostanában alig van ilyesmi játék a piacon? Csont egyszerű, sallangmentes egyjátékos akció/FPS/TPS. Namindegy, én most ilyet kerestem, és egynek megfelelt.

Az első nagyobb része jobban tetszett mondjuk, az orkok ellen hentelni élvezetesebb volt. Amikor ők eltűntek, és jött a másik ellenfél, ott már sokkal jobban kijöttek a hibái a játéknak. Például hogy vannak a Chaos Space Marine-ek, amiket ha "megölünk", először csak elkábulnak, ilyenkor kéne közel menni és közelharccal kivégezni. Nade ezeket előszeretettel tette a játék olyan helyre, ahová kábé el se lehet érni. Így aztán sniperrel leölöm, látom a kábulatát, aztán újraéled, és ölhetem újra. 

De ez a csatában élettöltés is suta megoldás, mármint úgy, hogy nincs is mellette más opció (de ha meghalsz, és újrakezded, akkor meg újra maxon vagy). Ezt nem is értem, hogy gondolták... Meg egyébként is, sokszor irritálóan a csaták, mert messziről nagyon lőnek, és elbújni is alig van lehetőséged, ugyanakkor ha közelebb mész, akkor meg a millió közelharcossal kell leállni, de persze közben lőnek, és ez akkor is megy, amíg az élettöltés-animációt próbálnád lejátszani... szóval nem is tudom, olyan kényelmetlen, suta volt a harc a játék második felében főleg. Az meg már az én hülyeségem volt, hogy azt hittem, csak az alsó fegyvert lehet szabadon váltani. Merthogy a "boltert" nem engedte, az fix, és alapból mikor új fegyverrel találkozol, és a bolter van kijelölve, akkor az alsót cseréli ki, mindig. De ha nem a bolter van a kezedben, hanem a bal oldali fegyver, akkor meg éppen azt dobja el. Ezt a játék 98%-ánál fedeztem fel... Idétlen, suta megkötés, mintha a Gearsben a Lancert nem lehetne eldobni, de a másik kettőt meg igen. 

A pályadesign se túl izgalmas, ostrom alatt álló techno-bolygó végig, romok és fém felületek mindenfelé.

Ezekkel a negatívumokkal együtt azért nekem most jókor jött, és pár óra alatt kényelmesen végig lehetett tolni. Az orkok elleni rész sokkal jobban tetszett, mint mondtam, ott néhol a visszhangzó "WHHAAAAAAAGHH"-ok elég kemények, és velük általában a csaták is jobbak voltak. 

Egynek elmegy, na. Amúgy is bagóért szokták osztogatni. 

Sajna tényleg kevés ilyen cucc van, már mindent gyűjtögetnivalóval kell teleszórni meg szintlépés marhaságokkal, még akkor is ha teljesen indokolatlan.

Elég suta szegény valóban, a hp menedzselés idegesítő egyetértek, túl gyorsan lehet hp-t veszíteni, így folyamatosan figyelni kellett a visszatöltésre, az kicsit elvette a badass halhatatlan Space Marine imidzset.

Második rész is ér egy végigjátszást - sokkal látványosabb és darkosabb, igazi warhammer zúzda  - ha egyszer lesz hozzá kedved és időd. Viszont az orkokat zúzni sokkal funabb mint a tyranidokat az biztos, túl jellemtelenek ahhoz, hogy bármi izgalmasat is adjanak a játékhoz az első pár pálya után, persze a Chaos itt is jelen lesz szóval feldobja a gameplayt valamennyire. Kb az első rész modernizált verziója, de maga az esszenciája ugyanaz a 2000es évek végi akció hentelde.