Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[Hor1]

40 minutes ago, Cori said:

Hol tartasz? Ahogy haladsz előre egyre jobb lesz szerintem. A fegyver upgradek sokat segítenek a lövöldözés részen, a story is beindul később, de a diagusok már az elejétől kezdve viccesek. Külön-külön tényleg nem kiemelkedő semmi se, de az egybe az az egész nyakon öntve a RoboCop érzéssel már elég jó. 

Még eleje nagyon, Mission 4.

A szokásos bajom van vele, hogy nem mindig jó feláldozni az élvezetességet-folyékonyságot az immersion oltárán. Ezt megcsinálta a RDR2 ami, ami művészi szempontból egy csoda, de játszani inkább kényelmetlen mint jó. Itt is érzem, hogy Robocop vagyok, de hogy nem nagyon élvezem az is tény.

[Cori]

14 hours ago, Hor1 said:

Még eleje nagyon, Mission 4.

A szokásos bajom van vele, hogy nem mindig jó feláldozni az élvezetességet-folyékonyságot az immersion oltárán. Ezt megcsinálta a RDR2 ami, ami művészi szempontból egy csoda, de játszani inkább kényelmetlen mint jó. Itt is érzem, hogy Robocop vagyok, de hogy nem nagyon élvezem az is tény.

Az első másfél óra után majdnem refundoltam  Aztán egy kis ülepedés után újra elkezdtem és magával rántott  Engem az iszonyat lassú mozgás és a váratlan sok beszélgetés zavart meg, nem ezt vártam először  

[-OJ-]

Beat Cop (PS4 - 100% Platina)

Retró hangulatú, pixel artos kalandjáték, amely a 80-90-es évek zsaru(és más)filmjeit idézi meg a jól ismert sztereotípiákkal. Hősünk Jack Kelly ír származású rendőrnyomozó, akit egy balul elsült rajtaütést követően, politikai bosszúból visszaminősítenek közúti gyalogos járőrnek, majd áthelyezik a new york-i 69-es körzetbe, ahol a rendőrség, az olasz maffia és a narkós fekák között lavírozva kell kiszórni a napi parkoló büntetőcédula mennyiséget, miközben 21 napunk van arra, hogy tisztára mossuk a nevünk, különben örökre az utcán maradunk. És ha közben magunkra haragítjuk a frakciókat, akkor vagy kirúgnak vagy hidegvérrel kivégeznek. Hogy ezt elkerüljük, különféle szívességeket tehetünk az oldalaknak, és ha nagyon összemelegedünk velük, még a bandájukba is beállhatunk (fehér írként a digók és a fekák között, érdekes elképzelés). Persze lehetünk mintarendőrök is, az említett büntetőcédula írással, rablók elfogásával vagy lelövésével, gyilkossági helyszínek biztosításával, különböző kiemelt személyek letartóztatásával, amivel elérhetjük, hogy a feka főnökünk ne ordítsa le a fejünket minden reggel az eligazításon. Emellett számos filmes utalással találkozunk a korszak klasszikus filmjeire, pl itt is lehet szovjet csererendőrre vigyázni, biztosítani az Amerikába jöttem királyi családjának látogatását, náci háborús bűnösöket leplezhetünk le, a rovarírtótól betépve egy óriás csótánnyal beszélgethetünk, a drogos papnak be kell adnunk a napi adagját hogy meg tudja tartani a misét, arab terrorista bombát hatástalaníthatunk (utolsó másodpercben, vörös kábellel, ahogy kell), és még egy pornófilmet is össze kell hoznunk. Szóval humorban nincs hiány, és sosem unatkozunk, annak ellenére, hogy meglehetősen hosszú a játék, ami a platinához minimum két végigjátszást igényel (nekem kb 13 óra volt). Nem mondom, hogy a végére nem kopott meg egy kicsit a lelkesedés, de azt az 560Ft-ot maximálisan megérte. Androidon és iOS-en is tolható.

 

[Hor1]

7 hours ago, Cori said:

Az első másfél óra után majdnem refundoltam  Aztán egy kis ülepedés után újra elkezdtem és magával rántott  Engem az iszonyat lassú mozgás és a váratlan sok beszélgetés zavart meg, nem ezt vártam először  

Spoiler

ED harc volt most, ez bűnrossz volt. A szarul designolt boss orvosi lova.

 

[Cori]

51 minutes ago, Hor1 said:

  Hide contents

ED harc volt most, ez bűnrossz volt. A szarul designolt boss orvosi lova.

 

Beállni a konténer mögé és lőni  

[Cori]

Star Wars - Knights of the Old Republic II: The Sith Lords

 

Ahhhhh, ez a játék... még mindig imádom. Jó rég toltam már ki, szerintem már vagy 10 éve legalább. Az egyik első RPG amit végigjátszottam... Sőt, valószínûleg AZ ELSŐ RPG amit végigjátszottam, szerintem olyan 2006-2007 környékén, az angolom is kb ekkortájt kezdett el használható lenni, az RPG-k meg mindig is érdekeltek, de sosem tudtam velük hosszasan játszani, mert nem tudtam miről van szó, még ha a harcok mentek is az elején  

Most így idősebb fejjel azt mondom, még mindig nagyon jó, de marhára érződik rajta a befejezetlenség és az idő vasfoga se segít, se a grafikán, se a harcrendszeren, se az egész játékmeneten  De a story szinten, különféle szereplők és karakterbuild szintjén még mindig nagyon jó.

A grafikáról osztottam meg képeket a Screenshotos topicba.. hát mindenki láthatja milyen, üres pályák, néha az árnyékok teljes hiánya is feltünő tud lenni, bár inkább az üres pályákat tudnám legnagyobb problémának felróni. Ettől függetlenül engem nem különösebben zavar az ilyesmi, de itt azért feltűnt, érzékeltem.

A játék a szokásos DND 3.5 rendszerre épül, Featek, Ability scorek, skillek rendszerére épül. A harc is a megszokott "körökre osztott de mégis folyamatosnak érződő" cucc. A támadások között érezhető szünet van ahol a különféle "körök" vannak elrejtve. Emiatt a játék darabosnak érződik, elnyomsz egy gyógyítást és a karakter nem mozdul meg azonnal az animáció vége után, hanem egy fél pillanatig még ott marad kalkulálva a "kört". Hozzá lehet szokni és rá lehet mondani, hogy ez ilyen, de érezhetően darabos.

A karakterépítés egyébként f.sza, vannak itt skillek, mint a számítógép hekkelés, robotok javítása, robbanószerek kezelése, meggyőzés (dialógusokban), elsősegély és még mások. A feat rendszer pedig ilyen passzív képességfaként működik: van itt fegyver specializáció, találat növelési esély, sebzés növelés, light, medium vagy heavy armor típusok használatára, passzív erő pont regenerálás, közelharci bónuszokra stb.

A story pár évvel az első KOTOR után játszódik, itt is szóba jön Revan karaktere, aki az elsőben is fontos szerepet játszott, mit tett, miért tette, hova tünt, a Régi Köztársaságnak lehet vége? Eléggé sötét a hangulat és a story is lassú lefolyású, a kezdő zóna csak droidokból áll, alig van beszélgetésre lehetőség, sokan nem is szeretek ezt a részét a játéknak, de aztán ahogy kijutunk a bolygókra és elkezdünk felfedezni, sokkal érdekesebb lesz. A story egyébként az Star Wars és az Erő fogalmát értelmezi újra, vagy éppen támadja azt a saját érveivel: melyik a helyes döntés? Belépni egy háborúba gyengéket védelmezni, és ezzel valamilyen szinten a sötét oldal felé kacsintgatni a sok erőszak és vérengzés miatt ami egy háborúból várható, vagy kivárni, megfigyelni ahogy azt a Jedik akarták? Mindkét oldalnak van igaza és nem is. A fő karakter egy erejét vesztett Jedi aki a háborúba való belépés és a háború megnyerése után vesztette az Erővel való kapcsolatát. A játék folyamán szép lassan nyerjük vissza ezt a kapcsolatot, miközben egy csomó más kérdésre is választ kapunk. A játék vége akármilyen befejezetlen, ezer kérdésre ad választ és hagy nyitva kapukat is a folytatásra, ami sajnos sosem készült el  (csak az SWTOR és Revan regényekbe amik őszintén a a széria meggyalázása és inkább csak egy reklámfogás, hogy játszd az új MMOt)

A csapattársak érdekesek, és a behozott influence rendszerrel a a világba hozott döntéseinkkel behatásunk is van arra, hogy adott társunk megnyílik-e előttünk vagy épp nem. Annyira még nem részletes a dolog mint a Dragon Age Originsben (ahol meg is utálnak minket vagy elhagyják a csapatot), de dialógusok zárva maradnak, így ismeretlen előéletük nem nyílik meg előttünk, vagy akár Jedivé se tudjuk nevelni őket. Mert igen, majdnem minden csapattársunk Jedivé tud válni, és lehet egy kissebb fénykardos, erőhasználó osztagunk  Anno úgy éreztem, nagyon nehéz kimaxolni az influencet a karaktereknél, és ha nem olvas utána az ember akkor valóban az is, nem tudni mikor, hol melyik karakter kellene magunknál tartani, de ez akár többszöri újrajátszásra sarkallja az embert. Vagy épp metagamelésre kényszerül az ember, amikor is muszáj a netre menni és pontokra lebontva utánanézni, hova, kit vigyünk magunkkal a megfelelő influence pontokért.

Összességében szerintem nagyon jó cucc. A játékmenet olyan amilyen: darabos, néha nehézkes, de összességében elfogadható. A story viszont nagyon jó, az egyik legjobb és legmélyebb Star Wars storyk közé sorolnám. Nagy kár, hogy félkész... Sok jelenetnél érződik, hogy valami nincs rendben, mintha kimaradt volna valami.

Hál'istennek a Restored Cut Content moddal visszakerült egy csomó kivágott rész, párbeszéd, pálya. Nem minden tökéletes, de részletesebb magyarázatot kapunk a történésekre. (Ha valaki elővenné, az M4-78 droid bolygós modot nem ajánlom, ez is kivágott rész, de külön telepíthető, de sajnos nagyon üresek a pályák, se érdekes történés nincs benne, se következménye nincs a játékra nézve, a questek iszonyat unalmas, rohangálni kell az egyik végéből a pályának a másikba. Közel áll a kínszenvedéshez, inkább hagyjátok ki, semmi értelme.)

[-OJ-]

Sniper Elite 4 (PS4 - 71%)

A harmadik rész afrikai hadszíntere után a Szövetségesek Dél-Olaszországba küldik Karl Fairburne-t, hogy készítse elő az ottani partraszállást. A náciknak persze ezúttal is van egy szuper fegyvere, egy rádióirányítású rakéta/torpedó, amivel elsüllyeszthetnék az inváziós flottát, és Karlra vár a feladat, hogy a helyi ellenállás támogatásával beazonosítsa a fenyegetést, megtalálja a fegyvert feltaláló tudósokat, majd megsemmisítse a gyártósort és kiiktassa a fegyverért felelős tábornokot.

Mindössze nyolc, kisebb-nagyobb területen elhelyezkedő küldetést kapunk, amely során megfordulunk több olasz riviérai kisvárosban, ipari kikötőben, egy erdőben ahol egy vasúti hídon állomásozó (abszolút irreális módon, hiszen már az első lövéstől összedőlne alatta a híd) távolsági ágyút kell ledöntenünk, míg végül eljutunk a havas hegyoldalba vájt szovjet náci gyárba és bunkerba. Egy-egy küldetés teljesítése 6-8óra is lehet, különösen ha Commandos stílusban, riadók nélkül, végig csendben szeretnénk megcsinálni a feladatokat.

A grafika szerintem érdemben semmit nem változott a harmadik rész óta. A környezet kialakítása egész szép és részletes (de ne nézzünk túl messzire a távcsővel, mert látunk majd pár hiányos textúrát a tájban), a karaktermodellek azonban borzalmasan elavultak, igazi PS3-as színvonalúak, ami főként az átvezetők során lövi ki a játékos szemét.

A játékmenet teljesen ugyanaz, mint a korábbi epizódokban, ezúttal is vagy rengeteg hangtompított töltényt viszünk magunkkal, vagy a fejünk felett elhúzó repülők zajára, távoli lövésekre hagyatkozunk, hogy elnyomják a mi lövéseink zaját. Nem mintha számítana, ha meghallják, hiszen a németek egy perc után feladják a keresést (még akkor is, ha a társuk ott fekszik holtan mellettük), és teljes nyugalommal lőhetünk újra. A fegyverarzenál most is tetemes, de a specifikációkban nincs sok különbség. A holtaktól és az asztalokról pedig most is gyűjtögethetünk leveleket és dokumentumokat (előbbiek olykor egész "poénosak", mikor arról írnak a fritznek/kollaboráns olasznak a szülei, hogy már minden gyerek meghalt a családból, ő az utolsó fiuk és várják haza - mi meg épp a hullája felett álldogálunk. Bocs.). Most is vannak mozgásban lévő harcjárművek - tankok, féllánctalpasok, hajók - amiket szintén kilőhetünk vagy aláaknázhatjuk az útjukat. És ezúttal vannak megfigyelők, akiktől ha elvesszük a jelzőpisztolyukat, a saját tüzérségükkel lövethetjük ki a gyanútlan bakákat.

A platina sajnos ezúttal is elmaradt, mivel van két coop küldetés, amik PSplus nélkül nem játszhatóak, és további négy online trófea. Ezek után a nehézségi szintekért járó plecsnikkel már nem is foglalkoztam.

Deathstorm DLC (PS4 - 53%)

Maradunk Olaszországban, ugyanis a náciknak hogyhogynem, ismét van egy új játékszere, egy plutónium részecskékkel tömött gázbomba, amit a normandiai partraszállás (amiről elvileg nem is tudnak) megakadályozására akarnak bevetni. Az első küldetésben ebből kell szereznünk egy mintát egy szétbombázott hadi kikötőből, majd irány egy újabb olasz kisváros, hogy megtaláljuk a feltalálóját, végül pedig a nácik kezdetleges atomreaktorát kell felrobbantanunk, ami egy festői bajor kisváros alatti bunkerben található. Lényegében ugyanazt kapjuk, mint alapkampányban, csak töményebben, nagyobb játszótereken. A trófeák nagy részét itt is megcsináltam, viszont a küldetésenként öt challenge teljesítéséhez (amik ütik egymást, tehát vagy négy-öt újrajátszást követeltek volna) már nem volt erőm, így maradt az 53%-os végeredmény.

Target Führer DLC (PS4 - 100%)

Kivételesen ez a küldetés nem Olaszországban, hanem egy Kréta melletti kis szigeten létesített, tengeralattjáró támaszponton játszódik, ahol a helyi admirálist kellene kivégeznünk, de érkezésünk után nem sokkal máris megtaláljuk a hulláját. És mint kiderül, Hitler szintén a szigeten van, és épp szemrevételezi a támaszpontot. Az öreg bajusz tehát ezúttal sem ússza meg, hogy ne lőjük herén! És a készítők most sem érik be ennyivel, a trófeák elnyeréséhez rá kell ejtenünk egy komplett tengeralattjárót, egy óriás náci kősas emblémát, felrobbanthatjuk az ebédjével együtt, és ha menekülőre fogná a dolgot, a hajójára ejthetünk egy tengeri aknát. A trófeákon túl a challengek is mind Adolf változatos halálnemeihez köthetők, amiket most nem voltam rest megcsinálni, így meglett a 100% 
 

 

[Cori]

8 hours ago, -OJ- said:

Sniper Elite 4 (PS4 - 71%)

A harmadik rész afrikai hadszíntere után a Szövetségesek Dél-Olaszországba küldik Karl Fairburne-t, hogy készítse elő az ottani partraszállást. A náciknak persze ezúttal is van egy szuper fegyvere, egy rádióirányítású rakéta/torpedó, amivel elsüllyeszthetnék az inváziós flottát, és Karlra vár a feladat, hogy a helyi ellenállás támogatásával beazonosítsa a fenyegetést, megtalálja a fegyvert feltaláló tudósokat, majd megsemmisítse a gyártósort és kiiktassa a fegyverért felelős tábornokot.

Mindössze nyolc, kisebb-nagyobb területen elhelyezkedő küldetést kapunk, amely során megfordulunk több olasz riviérai kisvárosban, ipari kikötőben, egy erdőben ahol egy vasúti hídon állomásozó (abszolút irreális módon, hiszen már az első lövéstől összedőlne alatta a híd) távolsági ágyút kell ledöntenünk, míg végül eljutunk a havas hegyoldalba vájt szovjet náci gyárba és bunkerba. Egy-egy küldetés teljesítése 6-8óra is lehet, különösen ha Commandos stílusban, riadók nélkül, végig csendben szeretnénk megcsinálni a feladatokat.

A grafika szerintem érdemben semmit nem változott a harmadik rész óta. A környezet kialakítása egész szép és részletes (de ne nézzünk túl messzire a távcsővel, mert látunk majd pár hiányos textúrát a tájban), a karaktermodellek azonban borzalmasan elavultak, igazi PS3-as színvonalúak, ami főként az átvezetők során lövi ki a játékos szemét.

A játékmenet teljesen ugyanaz, mint a korábbi epizódokban, ezúttal is vagy rengeteg hangtompított töltényt viszünk magunkkal, vagy a fejünk felett elhúzó repülők zajára, távoli lövésekre hagyatkozunk, hogy elnyomják a mi lövéseink zaját. Nem mintha számítana, ha meghallják, hiszen a németek egy perc után feladják a keresést (még akkor is, ha a társuk ott fekszik holtan mellettük), és teljes nyugalommal lőhetünk újra. A fegyverarzenál most is tetemes, de a specifikációkban nincs sok különbség. A holtaktól és az asztalokról pedig most is gyűjtögethetünk leveleket és dokumentumokat (előbbiek olykor egész "poénosak", mikor arról írnak a fritznek/kollaboráns olasznak a szülei, hogy már minden gyerek meghalt a családból, ő az utolsó fiuk és várják haza - mi meg épp a hullája felett álldogálunk. Bocs.). Most is vannak mozgásban lévő harcjárművek - tankok, féllánctalpasok, hajók - amiket szintén kilőhetünk vagy aláaknázhatjuk az útjukat. És ezúttal vannak megfigyelők, akiktől ha elvesszük a jelzőpisztolyukat, a saját tüzérségükkel lövethetjük ki a gyanútlan bakákat.

A platina sajnos ezúttal is elmaradt, mivel van két coop küldetés, amik PSplus nélkül nem játszhatóak, és további négy online trófea. Ezek után a nehézségi szintekért járó plecsnikkel már nem is foglalkoztam.

Deathstorm DLC (PS4 - 53%)

Maradunk Olaszországban, ugyanis a náciknak hogyhogynem, ismét van egy új játékszere, egy plutónium részecskékkel tömött gázbomba, amit a normandiai partraszállás (amiről elvileg nem is tudnak) megakadályozására akarnak bevetni. Az első küldetésben ebből kell szereznünk egy mintát egy szétbombázott hadi kikötőből, majd irány egy újabb olasz kisváros, hogy megtaláljuk a feltalálóját, végül pedig a nácik kezdetleges atomreaktorát kell felrobbantanunk, ami egy festői bajor kisváros alatti bunkerben található. Lényegében ugyanazt kapjuk, mint alapkampányban, csak töményebben, nagyobb játszótereken. A trófeák nagy részét itt is megcsináltam, viszont a küldetésenként öt challenge teljesítéséhez (amik ütik egymást, tehát vagy négy-öt újrajátszást követeltek volna) már nem volt erőm, így maradt az 53%-os végeredmény.

Target Führer DLC (PS4 - 100%)

Kivételesen ez a küldetés nem Olaszországban, hanem egy Kréta melletti kis szigeten létesített, tengeralattjáró támaszponton játszódik, ahol a helyi admirálist kellene kivégeznünk, de érkezésünk után nem sokkal máris megtaláljuk a hulláját. És mint kiderül, Hitler szintén a szigeten van, és épp szemrevételezi a támaszpontot. Az öreg bajusz tehát ezúttal sem ússza meg, hogy ne lőjük herén! És a készítők most sem érik be ennyivel, a trófeák elnyeréséhez rá kell ejtenünk egy komplett tengeralattjárót, egy óriás náci kősas emblémát, felrobbanthatjuk az ebédjével együtt, és ha menekülőre fogná a dolgot, a hajójára ejthetünk egy tengeri aknát. A trófeákon túl a challengek is mind Adolf változatos halálnemeihez köthetők, amiket most nem voltam rest megcsinálni, így meglett a 100% 
 

 

Pont mostanába raktam be a Sniper Elite első részét a GOG-os wishlistemre. Később a többi részét is beraktam de úgy gondolom az elsővél kéne kezdenim, a többi elég egy kaptafának tűnik, nem biztos, hogy van értelme mindet kitolni, de mindegy is, mert előbb az elsőt szeretném kipróbálni... anno a demóval eljátszogattam, de sose jutottam tovább az első pályánál.

Szóval igazából  kérdezni akartam, hogy az első jó cucc? (Akár önmagába akár a folytatásokhoz képest.)

[kaszman1]

8 hours ago, Cori said:

Pont mostanába raktam be a Sniper Elite első részét a GOG-os wishlistemre. Később a többi részét is beraktam de úgy gondolom az elsővél kéne kezdenim, a többi elég egy kaptafának tűnik, nem biztos, hogy van értelme mindet kitolni, de mindegy is, mert előbb az elsőt szeretném kipróbálni... anno a demóval eljátszogattam, de sose jutottam tovább az első pályánál.

Szóval igazából  kérdezni akartam, hogy az első jó cucc? (Akár önmagába akár a folytatásokhoz képest.)

Nekem az 1-ről olyan emlékeim vannak, hogy elég gagyi volt, fura karaktermodellekkel és csaló AI-al, de lehet 15 éve játszhattam, szóval nem túl naprakész infó. Grafikailag szerintem ez öregedett a legrosszabbul.

A 2. már vállalhatóbban indult, de nekem ott a hátunk mögé spawnoló ellenfelek miatt és a fapados közelharc (értsd: minden ami nem sniper) miatt félbemaradt. Nem tudom a remaster ebből mit javított ki, azt nem próbáltam.

A 3. és 4. rész valóban tök egyformák, de ott már nagyon jó a játékmenet, és baromi élvezetesek a nagy nyílt pályák a sandbox megközelítéssel. Azokat csak ajánlani tudom minden hibája ellenére az egyik legjobb 2.VH-s cucc az utóbbi 5-10 évből (szvsz).

A zombie army spin-off sorozat nekem nagy kedvencem, igaz egyedül kb 3x oklyan nehéz, mert folyton több irányból kell védeni a pozíciónkat, de jó kis taktikus zombihent sniper puskákkal.

[-OJ-]

12 hours ago, Cori said:

Pont mostanába raktam be a Sniper Elite első részét a GOG-os wishlistemre. Később a többi részét is beraktam de úgy gondolom az elsővél kéne kezdenim, a többi elég egy kaptafának tűnik, nem biztos, hogy van értelme mindet kitolni, de mindegy is, mert előbb az elsőt szeretném kipróbálni... anno a demóval eljátszogattam, de sose jutottam tovább az első pályánál.

Szóval igazából  kérdezni akartam, hogy az első jó cucc? (Akár önmagába akár a folytatásokhoz képest.)

Az 1. és a 2.rész (V2 Remastered) lényegében ugyanaz, mivel a 2. az első remake verziója. Amúgy egyiket sem ajánlom, mert még nagyon kezdetlegesek. Csak egy helyszín van, a szétbombázott Berlin, ami elmondhatatlanul unalmas már a kampány felénél. És hiányoznak azok a kényelmi funkciók, amikkel a 3.rész finomította, élvezetesebbé tette a játékmenetet, mint az elnyomó zaj ikonjelzése, jobb lopakodás, lerázható ellenfelek, az XP-ből fejleszthető fegyverek és bővíthető lőszertartalék, okosabban felépített pályák, több irányból megközelíthető célpont. És ha akarod, végigosonhatod és gyilkolhatod a pályát anélkül, hogy bárki tudná, ott jártál.

Ezzel szemben az 1-2.részt a kopott, konzolos grafika, darabos mozgás mellett a szkriptek is lehúzzák, amikor nem tudsz lopakodni, mert a készítők a nyakadra küldenek egy akkor bespawnolt osztagot, és kötelezően le kell őket darálni.

Mondjuk ha mindet tolni akarod, akkor érdemes a kiforratlan V2-vel kezdeni, mert a 3-4-5.rész után már nagyon kellemetlen lenne ahhoz visszatérni. Ha nem, akkor érdemesebb inkább az afrikai hadszínteres 3.részt beszerezni.

[Cori]

6 hours ago, kaszman1 said:

Nekem az 1-ről olyan emlékeim vannak, hogy elég gagyi volt, fura karaktermodellekkel és csaló AI-al, de lehet 15 éve játszhattam, szóval nem túl naprakész infó. Grafikailag szerintem ez öregedett a legrosszabbul.

A 2. már vállalhatóbban indult, de nekem ott a hátunk mögé spawnoló ellenfelek miatt és a fapados közelharc (értsd: minden ami nem sniper) miatt félbemaradt. Nem tudom a remaster ebből mit javított ki, azt nem próbáltam.

A 3. és 4. rész valóban tök egyformák, de ott már nagyon jó a játékmenet, és baromi élvezetesek a nagy nyílt pályák a sandbox megközelítéssel. Azokat csak ajánlani tudom minden hibája ellenére az egyik legjobb 2.VH-s cucc az utóbbi 5-10 évből (szvsz).

A zombie army spin-off sorozat nekem nagy kedvencem, igaz egyedül kb 3x oklyan nehéz, mert folyton több irányból kell védeni a pozíciónkat, de jó kis taktikus zombihent sniper puskákkal.

3 hours ago, -OJ- said:

Az 1. és a 2.rész (V2 Remastered) lényegében ugyanaz, mivel a 2. az első remake verziója. Amúgy egyiket sem ajánlom, mert még nagyon kezdetlegesek. Csak egy helyszín van, a szétbombázott Berlin, ami elmondhatatlanul unalmas már a kampány felénél. És hiányoznak azok a kényelmi funkciók, amikkel a 3.rész finomította, élvezetesebbé tette a játékmenetet, mint az elnyomó zaj ikonjelzése, jobb lopakodás, lerázható ellenfelek, az XP-ből fejleszthető fegyverek és bővíthető lőszertartalék, okosabban felépített pályák, több irányból megközelíthető célpont. És ha akarod, végigosonhatod és gyilkolhatod a pályát anélkül, hogy bárki tudná, ott jártál.

Ezzel szemben az 1-2.részt a kopott, konzolos grafika, darabos mozgás mellett a szkriptek is lehúzzák, amikor nem tudsz lopakodni, mert a készítők a nyakadra küldenek egy akkor bespawnolt osztagot, és kötelezően le kell őket darálni.

Mondjuk ha mindet tolni akarod, akkor érdemes a kiforratlan V2-vel kezdeni, mert a 3-4-5.rész után már nagyon kellemetlen lenne ahhoz visszatérni. Ha nem, akkor érdemesebb inkább az afrikai hadszínteres 3.részt beszerezni.

Köszi az infókat srácok. Mindettől függetlenül azért megpróbálkozok az első résszel, kíváncsi vagyok a "történelmére" a szériának  Aztán, hogy végigjátszás lesz-e belőle vagy csak belekacsintás az majd akkor kiderül!

De igazából az újabb "lőjük herén Hitlert" résszel jutott eszembe a széria még a 2010es évekbe, azóta meg csak tologattam, de kipróbálnám az újabbat is mindenképp, na majd ha lesz valami nagy akció rá!

[XCube]

Final Fantasy VII Remake Intergrade

Véget ért a kaland első, Midgar -ban játszódó szegmense. Szinte pontosan egy évvel az eredeti játék befejeze után jutottam el végjátékhoz. Az egyik barátom nagyon erősen hype -olt már korábban is a játékra, sőt a megjelenésekor többször végigjátszottam a demóját is, addig viszont nem akartam rámenni, míg az eredetit ki nem veséztem. Már az 1997 -es cím is belokpta magát a szívembe, kiváló sztorival, jól felépített harcrendszerrel, a korban csodaszépnek számító grafikával (nekem a mai napig nagyon tetszik, sokkal jobban átadja a kívánt hangulatot, mint a korabeli teljesen 3D címek), így nagyon nyitott voltam az újraértelmezésre. Az pedig nagyon jól sikerült, nem csak jobban bontja ki a különböző szálakat, de újabb csavarokkal is fűszerezi és legalább annyira jól játszik a feszülséggel, mint az elődje, még annak ellenére is, hogy az ember sejti, hogy mi fog következni. El sem tudom képzelni, hogy milyen élmény lehet ez egy olyan játékosnak, aki még nem játszott az eredeti játékkal. Minden session -re jutott legalább egy libabőrös esemény, néhol pedig a szemem is könnybe lábadt. A karakterek élnek, az angol szinkron csodálatos, a grafika korát meghazudtolóan gyönyörű, elvétve fut bele az ember alacsonyabb felbontású textúrákba, de emellett elég könnyű elmenni.

A harc megvalósítása szerintem kiválóan sikerült, jelegében természetesen teljesen más, de mégis képes hasonló élményt adni. Néha futottam frusztráló harcokba, de ezeket a második - harmadik nekifutásra már könnyebben sikerült abszolválni, csak a megfelelő taktikát és felszerelést kellett alkalmazni hozzájuk. A végjáték JRPG -hez és a témához hűen katartikus és nagyon jól építi fel a feszültséget a következő részhez. Rengeteg kérdőjel van a fejemben, a sztorit annyira megcsavarták, hogy csak kapkodtam a fejem. A zenék legtöbbjét fantasztikusan újították fel, viszont néhány esetben kicsit fékeztek rajtuk, kevésbé intenzív például a Shinra és Reaktor téma, jellegüket viszont így sem veszítették el. A "Those chosen by the Planet" új verziója viszont fenomenális . Azért párszor elővettem a régieket is, hogy tovább fokozzam az érzést . Nagyon szívesen ömlengenék a játékról, de azzal konkrétan spoiler hegyeket hordanék itt össze, így inkább visszafogom magam.

Aki rajong a franchise -ért, az valószínűleg már ismeri, akik viszont nem, de szeretik az ilyen típusú játékokat, azoknak teljes szívemből tudom ajánlani, minden szempontból kiváló alkotás és sokkal de sokkal több, mint egy remake.

10/10

Holnap indulhat a Rebirth, már pusztán a mondat leírásától is libabőrös lettem .

[kaszman1]

Warhammer: Chaosbane 

Pofátlan Diablo 3 klón, kivéve hogy szar.

Negatívumok:

- szar skillek, csomó képesség copy-paste verziója egymásnak. Amint megtaláltuk azt az 2-3 effektívet, ami a legtöbb szituációt lefedi azt nyomattuk a játék végéig.

- szar fejlődési rendszer, túlbonyolított értelmetlen skillfák, hatmilliárd feloldható aktív és passzív skill, amik mind ilyeneket tudnak, hogy +% tűzsebzés csapdáknak, meg +20 defense.

- szar loot, minden ruha/fegyver enyhe variációja egymásnak, nincs az, hogy találsz valami különlegeset és ad valami cool kinézetet a karaktermek, semmi sem tűnik ki.

- értelmetlen a pénz és crafting materialok gyűjtése, a játék kb 8-10 órán keresztül el sem árulja mi a f.sznak van pénzünk meg crafting material, ha nem tudjuk sehol használni. Bolt sincs (!?) csak eladományozni tudjuk a lootot. 1 darab NPC van összesen, akivel lehet interakcióba lépni.

- eltúlzott effektek, egy idő után azt sem látod hol a karaktered, csak tippelsz, hogy jó helyen állsz.

- copy-paste ellenfelek, egyedül a sivatagos fejezet volt egyedi, ez is volt magasan a legszebb biome, de ez sem sokat segít, ha mindenki egyforma és annyi a különbség két ellenfél közt, hogy más hosszúságú az életcsíkjuk.

-szar chamapion ellenfelek és meh boss-ok

- teljesen inkonzisztens sztori, érdekesen indul, de kb 15 perc után elkezdtem átnyomohatni a párbeszédeket. Minden küldi után kötelező visszamenni a bázisra, ahol semmi érdekes nincs, semmi mellékes, ismétlődő statikus pályák, nulla interakció tárgyakkal, semmi rombolható a 3 darab hordó/doboz/váza triumvirátuson kívül. Nincs olyan érzés hogy haladnánk előre, csak abszolváljuk a pályákat fix sorrendben.

-kb 5x elismétlik azt a klisét, hogy eljutunk a pálya végére, ott a keresett főgonosz, aki utolsó pillanatban elmenekül és hagy valami mini boss-t vagy 3-4 championt maga mögött. Ezt megcsinálják 3 mapon keresztül, majd a végén mikor utolérjük nyom egy sablon monológot, átváltozik démonná és jön a bossfight. Esküszöm kb 5x ezt a csavart megismételték a kb 15 óra játékidő alatt.

 

Pozitívum:

- Lehet PC-n ketten local coop-ban két kontrollerrel csapatni. Asszonnyal toltuk, kb ez mentette meg az egészet.

- Néha egész jól lehet hentelni, ha pont olyanja van a játéknak.

- Rövid

Kevés/sok

[XCube]

If On A Winter's Night, Four Travelers

Egy rövid, három epizódból álló visual novel pixelart stílusban. Szerintem kimondottan jó a mesélés, amit a vizuális stílus és a zenei aláfestés tesz teljessé. Aki szereti az ilyesmit, annak tudom ajánlani.

[Leon121]

Day of the Tentacle Remastered

Sose voltam nagy kalandjátékos. Bár érdekeltek a sztorik, de a játékmenethez sose volt elég türelmem. A Day of the Tentacle azért maradt meg kedvesen az emlékeimben, mert mikor egyszer végigjátszással végigtoltam, akkor könnyesre röhögtem magam (még a szüleimnek is feltűnt). Most, cirka huszonpár évvel később újrajátszottam a felújított kiadást, remélve hasonló élményeket. Sajnos nem igazán jött össze... Most is főleg segéddel játszottam, mert nem tudok ráérezni az ilyenekre, mikor csinálok mindent mindennel, hátha valami történik, és amit én logikusnak gondolok, abból nem lesz semmi, amire meg nem gondolom, az lesz a megoldás. Még utólag többnyire érthető is, nincsenek annyira extrém elszállt fejtörőik talán. Viszont a humor nekem már nem jött át. Inkább csak "értékeltem" némelyik agyhalott jelenetet, de nem sikerült enyhe mosolynál többet kihoznia belőlem.

Pedig amúgy nagyon szép, profi felújítás, pont úgy néz ki most, mint ahogy anno az emlékeimben élt. Csak.. kinőttem, gondolom.

[XCube]

3 hours ago, Leon121 said:

Day of the Tentacle Remastered

Sose voltam nagy kalandjátékos. Bár érdekeltek a sztorik, de a játékmenethez sose volt elég türelmem. A Day of the Tentacle azért maradt meg kedvesen az emlékeimben, mert mikor egyszer végigjátszással végigtoltam, akkor könnyesre röhögtem magam (még a szüleimnek is feltűnt). Most, cirka huszonpár évvel később újrajátszottam a felújított kiadást, remélve hasonló élményeket. Sajnos nem igazán jött össze... Most is főleg segéddel játszottam, mert nem tudok ráérezni az ilyenekre, mikor csinálok mindent mindennel, hátha valami történik, és amit én logikusnak gondolok, abból nem lesz semmi, amire meg nem gondolom, az lesz a megoldás. Még utólag többnyire érthető is, nincsenek annyira extrém elszállt fejtörőik talán. Viszont a humor nekem már nem jött át. Inkább csak "értékeltem" némelyik agyhalott jelenetet, de nem sikerült enyhe mosolynál többet kihoznia belőlem.

Pedig amúgy nagyon szép, profi felújítás, pont úgy néz ki most, mint ahogy anno az emlékeimben élt. Csak.. kinőttem, gondolom.

Rám nagyon jó nosztalgikus hatással van a játék, az első végigjátszás pedig annyira beleégett a tudatomba, hogy a Remaster -t szinte segítség nélkül sikerült végigtolni. Értem amit leírsz, nekem sem volt ugyanaz az érzés, de én azért jót mulattam rajta még vén fejjel is .

[Leon121]

1 hour ago, XCube said:

Rám nagyon jó nosztalgikus hatással van a játék, az első végigjátszás pedig annyira beleégett a tudatomba, hogy a Remaster -t szinte segítség nélkül sikerült végigtolni. Értem amit leírsz, nekem sem volt ugyanaz az érzés, de én azért jót mulattam rajta még vén fejjel is .

Volt, ami rémlett, mondjuk hogy a hörcsöggel mit kell csinálni szerencsétlennel, még ennyi év távlatából is. Ami azért elmond valamit a fejtörőről.  

[-OJ-]

Tekken 7 (PS4 - 94%)

Talán 2012-ben játszhattam utoljára a T6-tal, mikor haver PS3-asán végignyomtuk a sztorimódot (amiből nem igazán értettünk semmit) meg utána még kipróbáltunk pár karaktert, és ennyiben is maradt a sorozathoz fűződő kapcsolatom. Amit most felmelegítettem egy kicsit a Tekken 7 Ultimate Edition kipörgetésével, és végső soron nem bántam meg a vételt, sem a beleölt 10 órát, de még azt a pár órát sem, amit a sztorimód megkezdése előtt, az előző részek összefoglaló videóinak végignézésével töltöttem, és amivel maximálisan képbe kerültem, ki-kicsoda ebben a sorozatban (még Roger, a kenguru, és Alex, a bokszoló dinoszaurusz is ismerős most már). Ennek ellenére a sztori most is olyan kesze-kusza, légből kapott ostobaság mint korábban. Ezúttal is a katonai mamutvállalatok közötti háború megy, míg a végén, nem meglepő módon a Mishima család egyik tagja ismét ledobja a másikat egy szikláról, aki ennek ellenére úgyis élve fog visszatérni a következő részben egy rematchre. Pedig nagyon úgy volt beharangozva, hogy valaki számára ez a vég, de ez is csak kamu volt. Hogy közte pedig mi történik, annak aztán a világon semmi jelentősége, és persze most is meghirdetik a 7. King of Iron Fist bajnokságot, hogy aztán teljesen elfelejtsék az egészet, és csak a különálló karakter epizódokból tudunk meg ezt-azt, mi zajlik épp azon a szálon. Viszont van sok átvezető, sztorimódban kb 5-10percig is eltart egy ilyen, amit minden fejezetben követ egy vagy két menetnyi párharc, majd ismét átvezetőzünk. Akit ez nem hoz lázba, annak ott az Arcade mód, amiben öt, egyre nehezedő meccset kell lenyomni a választott karakterrel, vagy a Treasure Battle, ami egy végtelen harcsorozat, amiben a karakterünk egyre magasabb szintet ér el (vereségekkel visszaesni is lehet) és vele egyre erősebb ellenfeleket kap, míg minden győzelemért jár valami tárgyjutalom (rucik és más dekorációs eszközök) és rengeteg pénz, amiből a galériában oldhatunk fel artwörköket vagy az összes korábbi Tekken játék opening és karakter ending videóit. Ha pedig mindezt már nagyon unjuk, a Tekken Bowlban mehetünk tekézni a karakterekkel, ami meglepően szórakoztató és jól működő kis extra opció.

Technikailag teljesen rendben van a játék, az irányítás nagyon egyszerű, könnyen elsajátítható (még egy magamfajta fighting n00bnak is), míg a karakterek között van annyi eltérés, hogy mindegyik más-más kezelést igényeljen, ha érvényesülni szeretnénk velünk az (online) meccsek során - a CPU-t alacsonyabb szinten bárkivel bárhogy el lehet verni, éppen ezért ajánlott minimum három csillag / normál fokozaton játszani, hogy legyen benne egy kis kihívás. Továbbá a karakterek megjelenése a legapróbb részletig testre szabható, szóval aki szeret öltöztetőset játszani a bunyók előtt, esetleg bikiniben összeugrasztani a lányokat, az örülni fog. Amivel nem voltam igazán megelégedve, az a grafika, ami egy 2017-es játékhoz képest elég gyenge (gyanítom egy-az-egyben átportolták a 2015-ös árkádjáték verziót, érdemi grafikai tuning nélkül), a karaktermodellek PS4-en jelentősen veszítenek a részletességükből az átvezetőkhöz képest, és mindenkinek csillogó viaszbaba hatása van. Helyszínből van bőven, némelyik jobban kidolgozott, de vannak bőven elnagyoltak is, kevés interakcióval, a nézőtérről integető fabábukkal, amik kissé kiábrándítóak. És akkor ott a sok DLC karakter, akiknek a nagy részük originál, most először debütáló karakter, de akad pár vendég szereplő is, mint Noctis herceg a Final Fantasy XV-ből, vagy Negan a Walking Deadből. Kár, hogy fotó mód nincs, ezen a téren (és grafikában) a DOA6 sokkal jobban elkényeztetett.

A trófeákat szerencsére könnyen ki lehetett szedni belőle, egyedül Practice módban az 50.000 bevitt sebzéshez kellett grindolni egy keveset, míg az összes többi jött külön odafigyelés nélkül is a sztori és a treasure mód során. Sajnos van négy online trófea is, amik engem megfosztanak a platinától.

Összességében nem csalódtam a játékban. Az összecsapások látványosak és szórakoztatóak (mégha nem is a legszebbek), az irányítás kézre fekvő, valamint van sok választható karakter és helyszín. Sajnos a sztori ezúttal is csak alibi és semmi súlya a történéseknek, de a többség gondolom nem is ezért játssza ezt a sorozatot.

 

[Leon121]

Assassins Creed: Odyssey

Hát, vége. Vagyis dehogy van vége, még mindig van egy halom küldetés, még mindig lehet több endgame cuccost lépegetni, még mindig lehet felfedezni, amíg csak akarok, ha akarok. De... én most lezártam magamban. Jó volt. Voltak hibái, de akkor is szerethetővé vált.

A fősztorival végeztem először. Ebben volt minden, görög családi drámától... hát, görög családi drámáig.  Szerethető karakterek, rengeteg történelmi szereplő, összességében szerintem jól megírt szövegek és küldetések és történetek. Néhol kicsit túlnyújtva, de úgyis kellett mást is csinálni időnként.

A "más csinálás kényszere" (remélem látja ezt egy irodalomtanár ) volt az, ami talán a legkevésbé tetszett. Vagyis az egész szinthez skálázás. Ami gáz, hogy csak egy irányból skáláz a játék: ha egy zóna mondjuk 32-es szintű, akkor ha odamész 30-as szinten, akkor izzadni fogsz, nem is keveset. 1-2 szintlépés drasztikus különbséget jelent, de tényleg. És ami a legszarabb az egészben, hogy nem azért leszel szintlépéstől erősebb, mert jól, okosan osztasz skillpontot, hanem pusztán azért, mert szintet lépsz, és "Health and damage increased". De durván. Ugyanakkor viszont ha túlszintezel egy zónát, akkor "utánad húzza", nehézségtől függő mértékben, és így sosem lesz teljesen triviális bárhová visszamenni - ez mondjuk oké, ez az irány tetszik, tekintve hogy kurva nagy a világ, és lehet mindenfelé menni, később visszatérni se lesz időpocsékolás, de azért mégis van egy kis "power fantasy" benne. 

Viszont ha csak egy irányban mész előre, akkor bele fogsz ütközni szintakadályba. Akár ha a fősztorit tolod. Magasabb szintű zóna, ergo menj és lépj szintet addig máshol. De még ennél is gányabb az, amit a mitikus lényeknél csináltak: elkezded megcsinálni Krétán a küldiszálat 34-35 körül, lépsz közben max egy szintet. Aztán odaérsz a Minotauruszhoz, ami bumm, 40. szint. És ez a plusz 4-5 szint az nem olyan, hogy oké, akkor kicsit nehezebb, de ha ügyes vagy, akkor megúszhatod. Faszt. Ha eltalál, 80 százalék HP, te meg ütsz rajta 1 millimétert. Mindezt pusztán azért, mert van köztetek 4 szint különbség, nem több. 

Szóval ez a része így "csiszolatlan", hogy finoman fogalmazzak.

Egyébként ha már mitikus lények: az Atlantiszi szál vége már kurva gáz. A 4 lény egy-egy küldetésszálja tök jó, tetszik, tényleg, a lezárás is nagyon faja, a harcok is (megfelelő szinten). Aztán visszamész "leadni a questet", és jön egy nonszensz AC-ken áthúzódó szál... .... oké.... ... Kár érte.

De a küldetéseken kívül ott van még egy csomó minden. Ami egy nagyobb célt adott, az a szektahálózat felszámolása. Ez kifejezetten tetszett, de nagyon is. Kusza szálak, rengeteg kultista a világban mindenfelé, akiket különféle úton-módon lehet megtalálni, felkutatni. Kurvajó meta-játék, de tényleg. Sajnos itt is bele lehet futni a szintezésből adódó akadályba, ami azért beleront az élvezetbe... Aztán a vége ennek is nonszensz AC-ken áthúzódó szál... Meh. 

Mercenary-ranglétrán is fentebb lehet menni, annak a végén nincs semmi különösebb klimax, nem is hiányzott, csak örültem, hogy felértem.

Ja, még a DLC-s kiegészítések, amik inkább rondítottak. Szóval, kapott a hónapok alatt patcheket, gondolom ingyen. Ez hozott be új történetszálakat is, amik között vannak jók is. Meg hát, vannak mitikus lények. De minek, és hogyan... szóval az alapjátékban ugye 4 mitikus lény van, mindegyikhez kisebb sztori vezet, és a végén még meg van magyarázva, hogy annyira végülis nem mitikusak, tiszta sor. Aztán behoznak még két küklopszot (?), akik csak úgy ott... vannak. Barlangban. Aztán megöljük őket. Oszt cső. Hát, oké, a harcok maguk látványosak, de annyira kilógnak a világból, kár értük. 

Ja, a vadászós szálat is végigcsináltam, egy pár egzotikus, marha nagy állatot kellett levadászni, ez is nagyon tetszett, egyedi, adrenalinpumpáló harcok voltak. Aztán ennek a szálnak a vége is... hát, puff, elsül. Aki vitte, tudja, mire gondolok. Kiábrándító, idétlen húzás szerintem.

Na de összességében a játékélmény szerintem rohadt jó volt. Annyi réteg van egymáson, egymást kiegészítve, összefonva, hogy elég kényelmesen lekötött végig, pedig nem rövid játék. De a küldetések, a felfedezés, a "mini kihívások", a területfoglalás, tengeri csaták, különös lények, valahogy mindig van mit csinálni. Közben a harc szerintem pont elég szórakoztató, a skillek használata is teljesen rendben van, de ha akarom, akkor lehet sunnyogva is kitakarítani több helyszínt, akár szinte teljes instant öléssel is, közben fejlődsz, titkokat találsz (még mini-sírok is vannak), felszerelést balanszolgatsz... Önmagában egyik rész se túlzóan mély, viszont baromira széles, szerteágazó az egész játék.

De ha játszik vele valaki, érdemes a fősztori befejezést a végére hagyni. Annak a befejezése kisebb fajta érzelmi katarzis volt, míg a többié inkább csak kisülés. 

(Hű, nem is gondoltam, hogy ennyit fogok írni...) 

[-OJ-]

Deep Diving Adventures (PS4 - 100% Platina)

A középszerű vadászat után épp búvárkodással egybekötött kincsvadászathoz támadt kedvem, ami...ismét csak középszerű lett. Adott vagy 15 küldetés, változatos helyszíneken, ahol alá kell merülni a mélységbe és összeszedni minden értéktárgyat, valamint megkeresni pár misztikus kötáblát, amiket összegyűjtve a végén eljuthatunk Atlantiszba (legalábbis a kapujához, a helyből nem látunk semmit és nem is járhatjuk be).

A probléma csak az, hogy hiába fordulunk meg Egyiptomtól az őserdőkön át a Karib-tengerig, minden pálya ugyanúgy néz ki. Vagy sziklás és kietlen, vagy homokos és korallos, amit elvétve színesít pár, az adott helyhez köthető tárgy vagy épület. Ami rendszerint pár oszlopsorból vagy szoborból áll csak, de elvetődünk rozsdás hajóroncstemetőbe is (ezekbe nem úszhatunk be, csak üres tereptárgyak), az őserdő tele van hínárral és világháborúból maradt tengeri aknákkal, míg a Karib-tengeren az aranyszállító hajóból nem maradt csak a váz, ami végtelenül kiábrándító. A másik probléma az úgynevezett "kincsek". Nagyon elvétve találunk aranykoponyákat, de azt leszámít még az aranyhajón is csak két téglányi aranyat lelünk (sehol egy kereszt, egy korona, aranytallérok, semmi). És még az is ritka. Ehelyett az esetek 90%-ában vagy tengeri csillagokat, csigaházakat gyűjthetünk, vagy egyszerűen szemetet szedünk, úgymint neylonzsákokat meg üres üvegeket. És a környezetvédelem nem áll meg ennyinél: még a fertőzött/koszos halakat is meg kell gyógyítanunk a spéci gyógyvizes pisztolyunkkal. Mégis ki találta ki ezeket a célokat? Egy a Bolygó Kapitányán betépett 5éves? Közben a vén professzor kommentál, hogy egy ezekkel majd vagyont keresünk. Meglátszik, miért van még 70évesen is a tengeren a vén bolond - csak kell neki egy csicska, aki vadászik neki, ezek lennénk mi.

Hogy pozitívumot is írjak, a grafika olykor egész szép, már amikor tiszta annyira a víz, hogy lássunk is valamit. A zene kimondottan nagyszerű, nagyon kellemes légkört teremt, de ha ragadozóhalak járnak a közelben, akkor feszültebbre vált, ezzel is jelezve nekünk a veszélyt (szerencsére ezek a veszélyek kikapcsolhatók, és ajánlott is, mert nincs is annál vérlázítóbb, mikor összeszedsz 30-50 "kincset", erre elkap egy semmiből odaszkriptelt cápa, leveszi a maradék oxigéned nagy részét hogy ne érj vissza a felszínre, és kezdheted elölről az egészet. Volt k*rva any*zás, nem kevés)). A baj csak az, hogy a zene teljesen elnyomja a szonárunk pittyegését, így vagy kikapcsoljuk azt a kellemes melódiát, vagy a tárgyak felét sem találjuk meg. Kösz a semmit. Az irányítás kissé nehézkes, dehát víz alatt vagyunk, ezért ez nem meglepő. A célzás a pisztollyal viszont katasztrófa, pedig sokat kell lőnünk a halakat, míg végre tiszták lesznek.

Trófeák tekintetében nem kíméletes a játék. Minden helyet 100%ra kell teljesíteni, de még Nem Game+ban is - szerencsére itt elég az utolsó két DLC küldetést megcsinálni még egyszer, nem az egész játékot az elejétől a végéig - azt biztos nem vállaltam volna.

Ahogy megjött a kedvem a búvárkodáshoz, ez a játék el is vette a végére, lehet egy életre.  A téma rajongói (van ilyen?) tehetnek vele egy próbát, mindenki más kerülje el.

 

[Leon121]

Diablo IV - Vessel of Hatred (kampány)

Hát... oké. Tulajdonképpen semmi nem történt, de legalább nem is volt túl hosszú. Ki az a hülye, aki ezért pénzt ad? Mármint én, de mindegy, ne is beszéljünk róla. 

Igazából, bosszantóan rossznak se mondanám, csak úgy... semmi igazi kötődés, semmi jót nem hozott át az alapjátékból. Pedig van, akinek az se tetszett, tudom. Nekem ott bejött a lassú építkezés, és a kisebb-nagyobb személyes drámák. Itt nem nagyon volt ilyen. Az öreg faszi drámáit nem tudtam igazán átélni tekintve, hogy alig ismertük meg. Ugyanígy a vége is lepattant. Neyrelle szála meg tulajdonképpen megoldódott, pedig ott meg keményebb befejezést vártam, vagy legalább kicsit "gyomorszorítóbbat", hogy szépen mondjam. 

Na mindegy. Gyenge sztori volt. Ettől függetlenül várom a folytatást.

[Hor1]

5 hours ago, Leon121 said:

Diablo IV - Vessel of Hatred (kampány)

Na mindegy. Gyenge sztori volt. Ettől függetlenül várom a folytatást.

Jajj, még folytatás is lesz? Nem szeretem a véget nem érő cuccokat, kurvasok unearned trophyt szarnak az ember profiljára.

[kaszman1]

Oblivion: Remastered

Végig modok nélkül vanilla playthrough volt. A játékot senkinek nem fogom bemutatni, a remaster része meg önmagáért beszél. Baromi szép a maga gagyi kis hibáival. 

Amit kitoltam az 50 óra alatt: főküldi, mindkét DLC, aréna questline, thieves guild és a játék szerint 89 mellékest. Vettem 4 házat, feltoltam 100-ra 5 skill-t és attribute-ot, közben kis szabad felfedezés is volt. Lenne benne még kb ennyi, de most ez így teljesen elég volt.

A többi guild-hez nem volt energiám, meg nem is illett a tolvaj karimhoz. Úgy is tudom már mindet fejből  

Kis érdekesség hogy kb megjelenéstől (kb 2 hónapja) csak ezt játszom. A gépem egy Oblivion: Remaster futtatására szolgáló céleszköz lett  Az év legnyüzsgőbb időszakát fogtam ki, mikor semmi időm nem volt gémelni, tehát az 50 óra nem semmi teljesítmény.

Negatívum, hogy sajnos technikailag instabil még a játék, sokszor kifagyott, de szerencsére a mentések működtek rendesen, illetve a gyors töltési időkkel sosem kellett 1-2 percnél többet újrajátszani. 

Ideje valami mást is tolni.

[Iam_The_Ghost]

StarCraft I+II

1-2 hónapja szó volt egy új RTS-ről, ami kapcsán egyből eszembe ötlött, de jó lenne újra játszani a 2. részt, de vásárláskor megláttam az 1. részt is, gondoltam mért is ne induljon a kezdetektől a sztori, úgyhogy bezsákoltam mindkettőt. Végeztem a Nova küldetésekkel, számomra még mindig az etalon RTS.  Oké, a kampány során voltak megbicsaklások, az 1. résznél igazán csak a terran küldetéseket szeretem: hiába imádom a zergek dizájnját, nem annyira élvezem velük a játékmenetet, a történet sem túl érdekfeszítő onnantól. Plusz béna vagyok, és sokkal nehezebbnek érzem mindig a játékot ettől a fázistól, így szemérmetlenük írogattam be a cheat kódokat.  De még így is iszonyat nosztalgikus a gameplay, a grafika, a különböző egységek megvalósítása, az összkép egyedi és izgalmas.
De valójában már a 2. rész az, amit sokszor nagy vigyorral az arcomon játszottam végig, hihetetlenül szórakoztató. A kampány első osztályú egy RTS játékmenethez, folyton újabb és újabb meglepetéseket tartogat, mindig picit csavar a gameplayen, a küldetések felépítése változatos, a fejlesztések és módosítások új ízt adnak minden mission előtt és nagyon addiktívvá teszi ("csak még egy pályát lenyomok..."), a nehézségi szint sokkal barátibb, a grafika non-stop lenyűgöz. Bár sztori szinten most valójában a terran pályák az izgalmasak, a folytatásban Kerrigan-nél most is döcögősebbnek éreztem a cselekményt, de pl. a protoss kampány jobban élveztem, mint ano első végigjátszásra. Nova-val először játszottam, a történet nem nagyon érdekelt, de a játékmenet változatossága nagyon élvezetessé tette ezt a kiegészítőt.
Sajnos a kampány lezárását követően meg vagyok lőve: a multi egyáltalán nem érdekel; a co-op missziókat elvileg lehet kis trükközéssel soloban nyomni, annak lehet adok még esélyt; a "skirmish" mód meg 5-6 pálya után unalmassá vált, nem motivál a kísérletezgetés ezzel kapcsolatban.

Szóval jó volt újra bele ásni magamat a StarCraft világába, egy folytatásnak örülnék, de azt gondolom erre vajmi kevés esély van.
Fontolgattam esetleg ugyanígy egy WarCraft menetelt is - az 1. résszel talán egyáltalán nem, a másodikkal nyomokban játszottam, de igazából a 3. részt élném újra át. Csakhát így az SC 2 után nem tudom mennyire érezném már fapadosnak, talán hagyom leülepedni.

[Hor1]

7 hours ago, Iam_The_Ghost said:

StarCraft I+II

Ahh, végig kéne már nekem is gyűrni.

Anno az 1-Brood Warral játszottam, aztán én is béna voltam és cheattel ment végig, de akkor még az angol is általános iskolás volt, úgyhogy a sztoriból nem sok minden volt meg.

A Wings of Libertyt imádtam (15 éve volt már az is, aztabüdöskurva), még a multiba is próbálgattam beletanulni, de többnyire elkenték a számat. Aztán a Heart of the Swarmot ennyire nem, de azt is bírtam, kétszer szerintem lement, meg achikat vadásztam benne sokáig. Aztán a Legacy of the Void valahogy kimaradt, nem is tudom miért, de megjött a kedvem, szerintem rámegyek az elejétől.  

Köszi az említést.