Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[Hor1]

45 minutes ago, -OJ- said:

Egy történelmi közegben egyik sem az, és engem zavar ez a célzott érzékenyítés vagy kvázi történelmi lebutitás, hogy hülyének néznek, miközben teljes kilóg a karakter az egész cselekményből, és persze én vagyok a rossz / rasszista / nőgyűlölő / homofób (Megjegyzem, ezeket mindig azok használják, akik nem képesek normális ellenérveket felhozni, helyette ezzel próbálják leírni a másik fél véleményét és a saját felsőbbrendűséguket hirdetni), hogy nem veszem be a hülyeségüket.

 

De nincs mit bevenni, ezek fake történelmi közegek, az eseményeknek minimális közük van a valósághoz, történelmi hűséget itt számonkérni teljesen felesleges.

5 minutes ago, Cori said:

Senkit nem zavart Lara Croft, vagy Ripley gyereke az Alienc Isolationből, vagy Bayonetta, az ezer csilliárd animés videójátékok amibe női főszereplő van, Mirror's Edge, Beyond Two Souls, Control, Hellblade: Senua's Sacrifice, Assassin's Creed Liberation, Metroid, Plague Tale, Portal, Resident Evilök, Silent Hill 3. rész és még ezer másik itt fel nem sorolt női főszereplővel ellátott játéka.

És valahonnan innen jön amit nem értek, ha ezekben elfér, elfogadjuk meg szeretjük a női karaktereket, akkor máshol miért vagyunk meggyőződve, hogy biztos valami háttéragendát tolnak?

[Cori]

37 minutes ago, Hor1 said:

És valahonnan innen jön amit nem értek, ha ezekben elfér, elfogadjuk meg szeretjük a női karaktereket, akkor máshol miért vagyunk meggyőződve, hogy biztos valami háttéragendát tolnak?

Mert az új játékok amik ezzel próbálkoznak általában szarok (akár gameplayben, akár írásban). 

[Hor1]

41 minutes ago, Cori said:

Mert az új játékok amik ezzel próbálkoznak általában szarok (akár gameplayben, akár írásban). 

Üdv a klubban.

[XCube]

15 hours ago, Hor1 said:

De nincs mit bevenni, ezek fake történelmi közegek, az eseményeknek minimális közük van a valósághoz, történelmi hűséget itt számonkérni teljesen felesleges.

Ezzel teljes mértékben egyetértek. A probléma viszont ott alakul ki, hogy az ilyen tartalmakat fogysztók szignifikáns része ezt nem tudja, és az input által hibás kép alakul ki bennük. Ugyanez a bajom a "szintesített" "történelmi" sorozatokkal, filmekkel. Mert ez azért más, mint az olyan ferdítések, amik új ízt adnak a sztorihoz, vagy erősebben heroizálnak karaktereket. Fiktív univerzum, de tele van tényleges történelmi vonulatokkal, így maximálisan megtévesztő.

[-OJ-]

SOMA (PS4 - 100%)

Behúztam már vagy 3.5 éve, mikor épp 1000ft-ért adták a Store-ban, de azt sem tudtam, hogy mi ez. Valami random, budget horror cuccnak tűnt. Aztán most kedvet kaptam egy kis mélytengeri horrorhoz, de nem gondoltam, hogy ez ilyen bitang jó lesz. A horrort mondjuk pont hagyjuk, az egész felesleges a sok kiborg szörnyekkel és a jumpscare-ekkel. Viszont ott a nagybetűs Hangulat, az említett, kevésbé félelmetes inkább veszettül nyomasztó környezet (és A szituáció), a két zseniális főszereplő, az életszerű párbeszédeikkel, a rengeteg morális és vallási kérdés. És persze a befejezés. Ha nagyon bele akarnék kötni valamibe, az a monoton játékmenet, ahogy vagy négy-öt teljesen egyforma állomáson kell átokoskodnunk magunkat, míg eljutunk a célhoz. Egy kicsit untatott a sok puzzle, de ennek ellenére egy élmény volt végigjátszani.

 

[-OJ-]

 

Lake (PS4 - 100% Platina)

Hangulatos indie játék, amiben Meredith Weiss, a 40éves, programozó főszereplő két hétre hazaköltözik az oregoni szülővárosába, míg a szülei Floridában nyaralnak, és átveszi az apja postási teendőit. Miközben leveleket és csomagokat szállítunk a kocsinkkal, megismerkedünk vagy újra összebarátkozunk a helyiekkel, és persze van két románc opció is, aztán a két hét elteltével eldönthetjük, hogy maradunk vagy visszatérünk a korábbi életünkhöz.

Ami tetszett, hogy a játék semmit nem erőltet ránk. A küldeményeket persze ki kell hordanunk (bár lehet nem? Nem próbáltam...), hogy lezárhassuk a napot, de a lakók által adott plusz feladatokat nem muszáj bevállalni. A két románc csak opcionális, és a játék szerencsére nem próbálja a szánkba rágni, hogy márpedig a nagyvárosi élet és az szingliség rossz. Épp ellenkezőleg, mi dönthetjük el, hősnőnk hogyan áll hozzá a munkájához, akár a pihenése alatt is dolgoztathatjuk esténként, és két hét pihenést követően örömmel tér vissza az egyébként nagyon is sikeres karrierjéhez, a szülők / barátok pedig támogatják, bárhogy is döntsön. A kissé rajzfilmszerű grafika nagyon hangulatos, és a szinkronok is kellemesek (az idegesítő macskás öregasszonyt leszámítva), a helyi rádió viszont játszhatott volna több, változatosabb zenéket is a 80-as évekből, ha már akkor játszódik a sztori.

Ami nem tetszett, hogy nem igazán van mit csinálni. A küldeményhordás az első hét után már dögunalom, és nagyon kevés embert ismerünk meg a városból. Hiszen a leveleket csak a postaládákba kell bedobni, ha meg csomagot viszünk, azokat az esetek 80%-ában nem veszi át senki, csak otthagyjuk a verandán. Több lakos élettel telibbé tette volna a kisvárost és változatosabbá a játékmenetet, ha még feladatokat is adnak. Így viszont nagyon üres a játéktér, és bár nem kötelezőek, de végső soron a románcok a történet kiemelkedő szálai - kár, hogy nálam egyik sem működött. A faragatlan favágó - és kissé elvetemült környezetvédő - Roberttel a világon semmi közös pontot nem találtam, jóformán csak ráakaszkodott a hősnőre, hogy az segítsen neki, aztán alig lehetett lekoptatni. Modern játéknak megfelelően a leszbi opció Angiet pedig én végtelenül fárasztónak találtam a határtalan filmes geekségével. Úgyhogy a játék végén szemrebbenés nélkül lepattintottam mindkettőt, és boldogan küldtem 'haza' a hősnőt a milliókat érő munkájához, amiért az elmúlt 20évben dolgozott. Amúgy sem volt kiégve, majd bolond lenne pont akkor feladni mindent, amikor végre sikert ért el. Volt még egy opció is, hogy átvesszük a drogos hippik lakókocsiját, és egyedül vagy Angievel nekivágunk az országútnak, de szvsz, ez a befejezés egy rossz vicc. 20 évesen még elment volna ez a fajta hozzáállás az élethez, de ezt pont nem egy 40éves nő fogja végrehajtani.

Összességében tetszett a játék, egy délután alatt ki is Platináztam, de lehetett volna jobb, akár maradandó is, ha változatosabb a játékmenet.

Azért ha a karácsonyi kiegészítőjére dobnak egy erős leárazást, be fogom húzni azt is.

 

 

The Street 10 (PS4 - 100% Platina)

Budget japán 'horror' játék, ami csak annyiból áll, hogy mindig egy kb 50méter hosszú, városi utcaszakaszon kell végigmenni egy ismétlődő loopban, újra és újra, és közben figyelni. Ha mindent rendben találunk, akkor mehetünk tovább a kijárathoz és jön a következő sorszámú loop. Azonban ha valami eltérést észlelünk (pl minden loopban egy fazon sétál végig az utcán, velünk szemben. Ha ő az út másik oldalán sétál, vagy vörös a feje, vagy ősz a haja, vagy kigyúrtak a karjai, alacsonyabb vagy magasabb a szokásosnál, akkor baj van. Ez a legszembetűnőbb, de lehet más eltérés is, pl hogy az italautomatában fejjel lefelé vannak az italok, mások az útjelzőtáblák, stb), akkor vissza kell fordulnunk és a bejáraton át távozni, így kerülünk át a következő loopba. Ha nem vesszük észre az eltérést, kezdhetjük elölről. A lényeg, hogy elérjük a 10. loopot és annak teljesítésével kijutunk a 'rémálomból'.

Egyszerű, jópofa játék. Olcsó és gyors Platina.

 

 

Death Motel (PS4 - 100% Platina)

Még egy budget horror játék. Egy elhagyatott, kísértetjárta motelben kell nyomozgatni, persze éjszaka, bizonyítékokat keresni és gyűjtögetni a szobákban. Ha megtaláltuk mindet, a játék második szakaszában kapunk egy kamerát, amivel újra bejárjuk a szobákat, lefilmezve a kísérteteket. Majd jön a klisés horror befejezés. Egynek elment, a motel egész hangulatos, a grafika viszont szegényes. A gyűjtögetés nem nagy kihívás, hiszen alig van egy-két bútor a szobákban, így könnyen és gyorsan meg lehet találni mindent, aztán 40perc alatt ebből is lett egy Platina.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

On 6/14/2024 at 7:12 PM, -OJ- said:

SOMA (PS4 - 100%)

Behúztam már vagy 3.5 éve, mikor épp 1000ft-ért adták a Store-ban, de azt sem tudtam, hogy mi ez. Valami random, budget horror cuccnak tűnt. Aztán most kedvet kaptam egy kis mélytengeri horrorhoz, de nem gondoltam, hogy ez ilyen bitang jó lesz. A horrort mondjuk pont hagyjuk, az egész felesleges a sok kiborg szörnyekkel és a jumpscare-ekkel. Viszont ott a nagybetűs Hangulat, az említett, kevésbé félelmetes inkább veszettül nyomasztó környezet (és A szituáció), a két zseniális főszereplő, az életszerű párbeszédeikkel, a rengeteg morális és vallási kérdés. És persze a befejezés. Ha nagyon bele akarnék kötni valamibe, az a monoton játékmenet, ahogy vagy négy-öt teljesen egyforma állomáson kell átokoskodnunk magunkat, míg eljutunk a célhoz. Egy kicsit untatott a sok puzzle, de ennek ellenére egy élmény volt végigjátszani.

 

Ez az a játék, aminek a sztorijánál jobbat még még nem láttam.

Miután végigjátszottam, olvasgattam a wikit, magyarázatokat, teóriákat, teljesebb képet kapni és lenyűgöző amúgy. Főleg, ha belegondolsz, hogy a csak néhány helyen kell döntést hoznod, de ott a félelem és gyűlölet miatt impulzusból teszed és 100% "jó"-nak érzed, míg ha logikusan, hideg fejjel gondolsz bele, akkor meg már egyáltalán nem egyértelmű.

Spoiler

Mennyire zseniális döntés az is, amikor átmásolnak másik robotba, hogy megölöd-e magad. Ugye egyrészt saját magad, a személyiséged kell kinyírnod, kvázi olyan szinten önmagad, mint amilyen az új testedben te vagy. De közben azt is tudod, hogy annál a pontnál tovább, mélyebbre nem tud jutni, szóval a robottest miatt örökké a felsőbb szinteken ragad, rettegve.

Vagy a másik a még durvább, hogy azt tudjuk, hogy a felszín elpusztult. Az emberiségből kvázi te vagy (aki értelmesen tud gondolkodni), de ember test már csak az a néhány életben tartott csökevény maradt. Az emberiségből csak a személyiség másolatok maradtak. A WAU-nak pedig egy célja van, életben tartani az emberiséget. Ezt maradéktalanul meg is teszi, minden eszközzel próbálkozik, ezért tűnik gonosznak. Aztán eljutsz oda, hogy elpusztíthatod a WAU-t vagy sem. Gondolkodás nélkül öltem meg. Aztán a játék után pedig végiggondoltam, hogy mivel a WAU lent kordában tud tartani mindent, vannak robottestjei és végtelenszer másolhat ember személyiségeket...sok sok idővel, kávzi evolúcióval, amikor már nem őrülnek meg az emberek a másolástól (mert mi sem tettük) akkor lényegében egy új faj keletkezik, ami részben ember, és visszahódíthatja a felszínt. Klasszikus értelemben soha nem lesz ember az ember, de azzal, hogy megöljük a WAU-t, teljes mértékben halálra ítéljük az emberiséget.

 

Annyi részlet és réteg van ebben, imádom.

[-OJ-]

On 6/17/2024 at 11:17 AM, Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon said:

Ez az a játék, aminek a sztorijánál jobbat még még nem láttam.

Miután végigjátszottam, olvasgattam a wikit, magyarázatokat, teóriákat, teljesebb képet kapni és lenyűgöző amúgy. Főleg, ha belegondolsz, hogy a csak néhány helyen kell döntést hoznod, de ott a félelem és gyűlölet miatt impulzusból teszed és 100% "jó"-nak érzed, míg ha logikusan, hideg fejjel gondolsz bele, akkor meg már egyáltalán nem egyértelmű.

  Reveal hidden contents

Mennyire zseniális döntés az is, amikor átmásolnak másik robotba, hogy megölöd-e magad. Ugye egyrészt saját magad, a személyiséged kell kinyírnod, kvázi olyan szinten önmagad, mint amilyen az új testedben te vagy. De közben azt is tudod, hogy annál a pontnál tovább, mélyebbre nem tud jutni, szóval a robottest miatt örökké a felsőbb szinteken ragad, rettegve.

Vagy a másik a még durvább, hogy azt tudjuk, hogy a felszín elpusztult. Az emberiségből kvázi te vagy (aki értelmesen tud gondolkodni), de ember test már csak az a néhány életben tartott csökevény maradt. Az emberiségből csak a személyiség másolatok maradtak. A WAU-nak pedig egy célja van, életben tartani az emberiséget. Ezt maradéktalanul meg is teszi, minden eszközzel próbálkozik, ezért tűnik gonosznak. Aztán eljutsz oda, hogy elpusztíthatod a WAU-t vagy sem. Gondolkodás nélkül öltem meg. Aztán a játék után pedig végiggondoltam, hogy mivel a WAU lent kordában tud tartani mindent, vannak robottestjei és végtelenszer másolhat ember személyiségeket...sok sok idővel, kávzi evolúcióval, amikor már nem őrülnek meg az emberek a másolástól (mert mi sem tettük) akkor lényegében egy új faj keletkezik, ami részben ember, és visszahódíthatja a felszínt. Klasszikus értelemben soha nem lesz ember az ember, de azzal, hogy megöljük a WAU-t, teljes mértékben halálra ítéljük az emberiséget.

 

Annyi részlet és réteg van ebben, imádom.

Azért jó pár helyen.
 

Spoiler

Az első (női) öntudatos robotnál még nincs választás, ki kell húzni a kábeleit, hogy tovább mehessünk, és ettől 'meg is hal'. Utána viszont ott a futószalagon fekvő pasi robot, a műtüdővel életben tartott nő, a tenger fenéken fekvő csajrobot, velük nem muszáj végeznünk, de megtehetjük, ha senkit nem akarunk "hátrahagyni". Ugyanígy a búvárruhás Simon2, ha otthagyjuk, mit csinál egyedül, bezárva egy terembe, amiből kijutni sem tud az omnitool nélkül? Az ajtó előtt meg várja a síró robot. Meg ez a jelenet előrevetíti a játék végét is, én legalábbis végig sejtettem, hogyha a tudatunk fel is jut a Bárkára, de a korábbi másolatunk ott marad a régi testünkben, és óriásit sz*p. Ettől meg tudjuk kímélni Simon2-t, ahogyan korábban a többi robotot is, úgyhogy én lekapcsoltam, hogy ne kelljen ott magatehetetlenül szenvednie.

Amúgy kissé vicces, hogy csak Másolás gomb van a jövőben, de Áthelyezés az már nincs.

Az is érdekes kérdés, hogy ezek egyáltalán morális kérdések-e, hiszen ahogy a játékban is vitatják, ezek csak a már rég megboldogult tudatok lélek nélküli, mesterséges intelligencia másolatai. Lényegében csak programok, amik bármikor lekapcsolhatók, ahogy azt a társnőnkkel számtalanszor megtesszük, mikor épp nincs bedugva.

A legvége annyira nem tetszett, egyrészt Simon3 hisztije, mikor sejthette volna, hogy mi vár rá. És lényegében a játék ezen a ponton le is írta őt, ahogy mi Simon2-t, pedig vele is megnéztem volna egy epilógust, hogy mihez kezd önmagában a tengerfenéken. Offolja magát? Visszamegy a bázisra és ott éldegél, míg elrohad? Vagy akár felmegy a felszínre? Elvégre vannak még máshol is túlélők, mikor a bázisokat hívogatjuk, az egyik visszaszól, hogy inkább öljük meg magunkat.

A WAU-n s agyaltam egy darabig,

Spoiler

de végülis megöltem, mert teljesen természetellenes, ahogy megfertőzi és elkorcsosítja a teljes, maradék élővilágot. Lényegében olyan, mint a Borg, mindent magába olvaszt. Szerintem nincs szükség rá, a bolygó majd helyreáll magától is a katasztrófa után, a WAU max felgyorsítja, de el is torzítaná az egész folyamatot.

 

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

12 hours ago, -OJ- said:

Azért jó pár helyen.
 

  Hide contents

Az első (női) öntudatos robotnál még nincs választás, ki kell húzni a kábeleit, hogy tovább mehessünk, és ettől 'meg is hal'. Utána viszont ott a futószalagon fekvő pasi robot, a műtüdővel életben tartott nő, a tenger fenéken fekvő csajrobot, velük nem muszáj végeznünk, de megtehetjük, ha senkit nem akarunk "hátrahagyni". Ugyanígy a búvárruhás Simon2, ha otthagyjuk, mit csinál egyedül, bezárva egy terembe, amiből kijutni sem tud az omnitool nélkül? Az ajtó előtt meg várja a síró robot. Meg ez a jelenet előrevetíti a játék végét is, én legalábbis végig sejtettem, hogyha a tudatunk fel is jut a Bárkára, de a korábbi másolatunk ott marad a régi testünkben, és óriásit sz*p. Ettől meg tudjuk kímélni Simon2-t, ahogyan korábban a többi robotot is, úgyhogy én lekapcsoltam, hogy ne kelljen ott magatehetetlenül szenvednie.

Amúgy kissé vicces, hogy csak Másolás gomb van a jövőben, de Áthelyezés az már nincs.

Az is érdekes kérdés, hogy ezek egyáltalán morális kérdések-e, hiszen ahogy a játékban is vitatják, ezek csak a már rég megboldogult tudatok lélek nélküli, mesterséges intelligencia másolatai. Lényegében csak programok, amik bármikor lekapcsolhatók, ahogy azt a társnőnkkel számtalanszor megtesszük, mikor épp nincs bedugva.

A legvége annyira nem tetszett, egyrészt Simon3 hisztije, mikor sejthette volna, hogy mi vár rá. És lényegében a játék ezen a ponton le is írta őt, ahogy mi Simon2-t, pedig vele is megnéztem volna egy epilógust, hogy mihez kezd önmagában a tengerfenéken. Offolja magát? Visszamegy a bázisra és ott éldegél, míg elrohad? Vagy akár felmegy a felszínre? Elvégre vannak még máshol is túlélők, mikor a bázisokat hívogatjuk, az egyik visszaszól, hogy inkább öljük meg magunkat.

A WAU-n s agyaltam egy darabig,

  Hide contents

de végülis megöltem, mert teljesen természetellenes, ahogy megfertőzi és elkorcsosítja a teljes, maradék élővilágot. Lényegében olyan, mint a Borg, mindent magába olvaszt. Szerintem nincs szükség rá, a bolygó majd helyreáll magától is a katasztrófa után, a WAU max felgyorsítja, de el is torzítaná az egész folyamatot.

 

Spoiler

Igen, én is jobbnak vélem lekapcsolni a már "eldobott" testeket, de azért belegondolva ez is elég durva dolog, hogy mondhatni istenként rendelkezel másokról, illetve önmagadról. Illetve nem tudod, hogy mikor fordulhat jobbra a helyzet, nem látod a jövőt, így lehet kinyírsz embereket, akiknek lett volna esélyük egy jobb életre, kicsi rá az esély, de nem lehet tudni, hogy nulla-e. Meg érdekes fejtegetés volt wikin az is, hogy a játék valójában melyik Simont követi, mert ugye mindegyiknek egy adott pontig volt meg az emléke.

Szerintem ezt a másolás/áthelyezés dolgot simán lehet magyarázni adatvédelem okokkal, hogy ne tudj csak úgy testeket cserélgetni, a másolás eredménye eléggé magáért beszél és érzelmileg nem lehet könnyű hiszen magadról van szó. Plusz ahogy értettem, lényegében az agyad lescreenshotolta a készülék, de törölni nem tud. Törlés nélkül meg nincs áthelyezés.

De mindegy is, a vége tényleg előre látható volt, bár Simon bízott benne, hogy majd ő fizikailag utazik, de nem gondol bele a helyzetbe igazán.

 

A WAU meg az egyik legérdekesebb téma, mert tudok mellette is és ellene is érvelni. A természetes-nem természetes kérdéskör a legalapabb, de ott meg bele lehet gondolni, hogy mennyire természetes pl az, hogy emberek repülőn utaznak szerte a világban, ahhoz képest, hogy ezer éve még csak a madarak repültek. Jobb, ha teljesen kihal az emberiség, és valami új kezdődik, vagy fontosnak érzi a játékos annyira, hogy ha testben nem is, de viselkedésben, "lélekben" folytatódjon? A bolygó úgy is magához tér, hogy ezek a WAU kreálmányok ott vannak a felszínen, vagy a mélyben. Itt is az jön be, hogy te egy személyben eldöntöd az emberiség sorsát. (Mert azért valljuk be, az Ark az inkább egy ilyen hit és pótcselekvés, mint valós alternatíva. )

Én is megöltem a WAU-t amikor játszottam, de utána gondolkodtam rajta, mert egyáltalán nem fekete-fehér. És az is tök jó, hogy olyan "ellenfeled" van ebben a játékban, aki igazából minden erejével érted küzd, csak az egyetlen olyan módon, ahogy tud.

 

[Cori]

Fallout: New Vegas

Ez egy mindent felölelő, hosszú végigjátszás volt. Próbáltam minden lehetséges questet megcsinálni, acsikat szerezni a playthrough alatt, minden point of interestet felfedezni, mind az alapjátékban, mind a DLC-kben. (ennyire alapos még sosem voltam) Összes DLC kijátszva, felfedezve. 2 féle endinget is csináltam, Mr Hourse és az Independent vonal, mivel úgyis annyira közel áll egymáshoz a két szál, és ezekkel még egyszer sem fejeztem be, viszont NCR és Legionnel már többször. (2 acsi még hiányzik, a 3 és 30 megnyert Caravan... rohadjon meg a kártyajáték, annyira nyögvenyelős nekem, de lehet végigszenvedem magam rajta, csak hogy meglegyen már a steam platina vagy mi...  )

Azt kell mondjam, hogy isteni ez a játék, még így 14 év után is. Persze vannak butaságai, főleg az Oblivionból adódó gameplay, melee és unarmed builddel mentem, főleg low speech és kb 5-ös inteligencia, így nem tudtam mindent tökéletesen csinálni a játék első felében, de később a DLC-k miatt megemelkedett szinthatárral simán kihúztam a Speechet is maxra, nem is volt baj, mert a DLC-ket nem sokszor játszottam végig, így ezeket is teljes egészükben tudtam felfedezni, nem csak combat oldalról.

A történet maga nem nagy dolog, egy szimpla "revenge storyként" indul, de nem is kell, hogy bonyolultabb legyen, bedob a Fallout világba és ránk bízza, hogyan jutunk el a végéig. Kezünkbe ad minden lehetőséget, milyen irányból közelítjük meg a game worldöt. Minden questnek több lehetséges endingje van, vagy több féle módon juthatunk ugyanahhoz az endinghez, akár Speech, akár Repair, Scienc és stb skill segítségével.

Minden kis városnak meg van a maga története, lakói, eseményei amiket fel tudunk fedezni. Néhol csak 1-1 quest, ami talán a játék befejezetlenségére utalhat, és valószínűleg ez áll a dolog mögött, de még így is van elég kontent, ráadásul ezek a területek történetei is lezáródnak (nagyrészt), nem úgy mint pl Fallout 2 vagy KOTOR 2 esetében, ahol konkrét befejezetlen szálak vannak.

A fegyverek kaptak aim down the sight funkciót a Fallout 3 után, ami segít a lövöldözésen (ha leguggolunk, még kevésbé mozog a célkereszt). 

A perkek is boostot kaptak FO3 után. Végre nem ilyen hülye "választ ezt a perket és 5-tel megnöveljük a small gun skillekedet" hülyeségek vannak, hanem érdekes, rendes build lehetőségek tárháza ez a perk rendszer. Minden 2. szinten kapunk egy pontot, így a végére 25 pont elérhető. Van itt perk, ami felszabadítja a javítás korlátait (pl minden kétkezes közelharci fegyó javítható egymással és nem kell pontosan ugyanazt a fegyvert megtaláljuk, hogy javíthassuk azt), vagy melee képesség amivel knockdownolni tudjuk az ellenfeleket, így majdnem cheatszerű módon pufölhetjük őket a földön amíg ők megpróbálnak felállni, persze ez sokszor nonstop knockdownba végződik  De legalább fun!

Szóval a lehetőségek adottak, rajtunk múlik, hogy használjuk ki.

 

A DLC-k pedig nagyon faszán megírt cuccok, talán a Honest Hearts a leggyengébb, kicsit üres, kicsit kevés, de Graham karaktere menő, kár, hogy nem kap semmilyen említést az alapjáték karakterei által, ha megcsináltuk a DLC-t.

A Dead Money és Old World Blues pedig nagyon érdekesen összekötött storyszálak, utalások egymásra, de ez igaz az összes DLC-re, de főleg erre a kettőre és az Old World és Lonesome Road DLC-re.

A Dead Money egy bankrablós küldetés, viszont kapunk egy robbanó nyakörvet, amit levenni csak a küldetés megtétele után nyerünk el. Vannak csapattársak, egy felfedezhető város, ami kb egy horroros túlélős hangulatot ad. Plussz, szintén egy alapjátékban említett karakter kerül a középpontba. (Szintén alig tudunk az alapjátékba megszerzett infónkat kamatoztatni... ami nagy kár)

Old World Blues egy hatalmas pályát ad, csomó felfedezhető területtel, saját otthonnal, ahol eladhatunk, gyógyulhatunk stb. Egész vicces és morbid a hangulat, de talán a legjobb dialógusok itt találhatóak az egész játékban. Sok sok dungeon crawling van.

A Lonesome Road pedig egy kb lineáris pálya, sok combattal, nehéz combattal (ha nem 50es szinten jutunk ide  (de még így is megszívtam a Deathclaw-kkal). A végén pedig lezárul a DLCken átívelő narratíva egy fasza konfrontációval. A Courierek "csatája"  

Talán a legnagyobb hiba, hogy nagyon gyengén van integrálva a DLC-k története az alapjátékba, biztos hatalmas meló lett volna, meg előre kitalálni, utólag meg már nem akartak belenyúlni, de lehetett volna egy kicsit szorosabb a kapcsolat az alapjáték karakterei és a DLC-k között. (pl áthozható companionok, bizonyos esetben nagyon menő interakciókat eredményezett volna, pl Veronica és Elijah.)

 

Imádom ezt a gamet amúgy, minden porcikáját, még a béna combatot is élvezem, főleg az aim down the sight funkció miatt. Ezerféle beszerezhető fegyver, sose fogjuk megunni, annyi típus van. A story és karakterek is érdekesek és persze a fallout világa is isteni.

Számomra az egyik legkedvesebb RPG valaha.

[Malleus]

 

Ghost of Tsushima

 

Kedvelem a Japán történelmi/fantasy témájú játékokat, úgyhogy ez is felkeltette az érdeklődésemet anno, de nincs konzolom, szóval nem tudtam vele játszani. Most kijött PC-re és amint kiderült, hogy teljesen jól játszható nálam, bele is fogtam.

Az rögtön nyilvánvaló, hogy vizuálisan nagyon nagyot alkottak a készítők. A tájak, a fények, a színek, a különböző napszakok, fantasztikusan néz ki a játék, még így low közeli beállításokkal is. Látszik, hogy nem a realizmus volt a lényeg, de pont ettől jó, olyan, mint egy festmény, mozgásban pedig még látványosabb, ahogy fújja a leveleket a szél, ahogy megvilágítja a hold a lombokat, ahogy gomolyognak a ködpamacsok. A kis falvak és a nagyobb kastélyok, bár utóbbiakból nincs sok, szintén nagyon jól néznek ki, a karakterekről, ruhákról, páncélokról nem is beszélve. A prezentáció csillagos ötös.

A játék világa ugye egy open world, és ebből a szempontból nem okoz meglepetést. Vannak a fő- és mellékküldetések, és különböző gyűjtögetni valók, illetve ’activity’-k. Ez utóbbiak között volt pár jópofa, nekem a Haikuírás különösen tetszett. Kifejezetten ötletesek voltak az organikus megoldások, ahogy a játék oda vezet a tevékenységek és küldetések helyéhez, a szél iránymutatásával, a sárga madarakkal, a füstoszlopokkal, vagy akár az artifact-ok közelében felvillanó szentjánosbogarakkal. Teljes a beleélés, HUD-re nincs is szükségünk, gyakorlatilag csak harc közben.

A harc pedig kifejezetten jól sikerült, nem is annyira mechanikailag, bár úgy is teljesen rendben van, hanem a prezentációban, a hangeffekteknek, animációknak, mozdulatoknak, köszönhetően nagyon ütős lett. A prezentáció itt a kulcsszó, mert pl. a Standoff mechanika azt is megmutatta, hogy még egy QTE is lehet elkepesztően menő, ha jól van tálalva. Kár, hogy a reakcióidőm nekem ehhez sokszor kevés volt. De amikor összejön, akkor hatalmas! Egy-két apróság zavart csak a harcban, az egyik, hogy egy lock-on vagy pszeudó lock-on jó lett volna bele (KBM-en nincs), mert sokszor előfordult, hogy Jin a mellette levő fát kezdte el kaszabolni a nyilvánvalóan előtte álló ellenség helyett. A másik pedig, hogy egyenetlen, sziklás terepen nagyon nehézkes kezelni a harcot.

A másik fő játékmenetbeli elem a lopakodás, ami viszont kicsit fapadosra sikerült. Így is imádtam, nekem ez a zsánerem, de úgy érzem túl kevés eszköz áll karakterünk rendelkezésére és azokat is lassan adagolja a játék. Van néhány bizarr mechanikai hiányosság is. Például, az ellenségek riadóztatnak, ha holttestet találnak, de mi nem tudjuk mozgatni vagy elrejteni őket. Azt sem értem miért nem lehet fütyüléssel elcsalni az ellenségeket, illetve tulajdonképpen mégis lehet, mert ha a lovunkat hívjuk, azt meghallják a mongolok, de aztán meg nem zavarja őket, hogy egy szamuráj ló téblábol a táboruk közepén. Ami viszont a legzavaróbb volt, hogy ugyanaz a gomb van támadásra és orgyilkosságra. Sokszor előfordult, hogy egy frame-mel lemaradtam a lesből támadásról, mire Jin üvöltve kardot lóbált, odacsődítve az egész mongol csapatot. Azt meg megint csak nem értem miért kell külön gomb az egyszeri orgyilokra és a chain assassination-re. Miért akarna bárki egy ellenséget ledöfni, ha ledöfhet hármat is? De ha mégis, akkor is mehetne a chain assassination, maximum nem folytatom. Sok mindent átvett a játék az Assassin’s Creed-ekből, de ami az ilyen QoL dolgokat illeti, átvehetett volna még többet, mert az AC-kben meg van oldva minden, amiket most itt írtam. Az 'ugyanaz a gomb' szindróma a tárgyak felvételénél is bezavart, mivel ez és az interakció (pl. ajtónyitás/bemászás) is az E-vel van. Ha már körbe körbe kell rohangálnom tárgyakat felvéve, akkor hagy nyomkodjam már a gombot, de itt nem lehet csak úgy, mert akkor Jin bemegy az útjába eső ajtókon, stb.

Amit átvett még a játék az AC-kből, de szerintem nem kellett volna, az a bizarr mentési rendszer. Pucolok ki egy mongol tábort, de rajtakapnak és megölnek. Erre a játék visszatesz a táboron kívülre, minden őr újra nyugodt, de akiket már megöltem, nincsenek ott. A felhasznált tárgyakat pedig nem adja vissza. Találkozom egy mongol brigáddal az úton, de elintéznek, erre a játék visszarak oda, de az ellenségek már nincsenek ott. Olyan is volt, hogy egy fő küldetésben elrontottam egy lopakodást, mondom ez így nem tetszik, visszatöltöm, de ekkor a következő checkpoint-ra rakott, mintha megcsináltam volna. Hát, én inkább maradnék a rendes mentéseknél.

Most kicsit belelendültem a kritizálásba, de azért le kell szögeznem, hogy nem nagyon zavaró dolgokról van szó. Amikor beindul a flow a játékban, akkor teljesen magába szippant, még a lopakodás is, sőt főleg az. Amikor sikerült észrevétlenül kitakarítani egy egész mongol tábort, az nagyon nagy élmény!

A történettel kapcsolatban viszont vegyes érzéseim vannak. A prezentációra itt sem lehet panasz, a jelenetek, a zenék, a (japán) szinkron, mind jó lett, vannak eltalált részei, de maga a sztori nekem nem jött be annyira. Látszik, hogy a készítők nem a történelmi hitelességre mentek rá, inkább egy szamurájfilm-játékot akartak, és ez oké, de még ebben a kontextusban is abszurdnak tűnik a játék túltolt szamurájbecsület koncepciója. Márpedig ez az egyik fő szál, de pont emiatt nehezen tudtam komolyan venni az egészet. A mellékszálak, a nevesített karakterek (Masako, Ishikawa, Norio, stb.) történetei viszont sokkal jobbak lettek. Ezeket a melléküldetéseket abszolút megérte végigvinni. Az Iki sziget sztorija pedig a kedvencem az egész játékban. Olyan témákkal foglalkozik (háború, bosszú), és olyan jól tálalja, hogy ahhoz képest a fő sztori még komolytalanabbnak hat. Ezt hagytam a végére, és így nagyon jó lezárása volt a játéknak.

Összességében az apró játékmenetbeli hiányosságok ellenére is nagyon jól szórakoztam. Teljesen magával ragadott a festői világa, és sem az ütős harcokat, sem a hangulatos settenkedést nem tudtam megunni. Abszolút élmény volt a játék.

[kaszman1]

On 6/20/2024 at 8:42 PM, Malleus said:

 

Ghost of Tsushima

 

Kedvelem a Japán történelmi/fantasy témájú játékokat, úgyhogy ez is felkeltette az érdeklődésemet anno, de nincs konzolom, szóval nem tudtam vele játszani. Most kijött PC-re és amint kiderült, hogy teljesen jól játszható nálam, bele is fogtam.

Az rögtön nyilvánvaló, hogy vizuálisan nagyon nagyot alkottak a készítők. A tájak, a fények, a színek, a különböző napszakok, fantasztikusan néz ki a játék, még így low közeli beállításokkal is. Látszik, hogy nem a realizmus volt a lényeg, de pont ettől jó, olyan, mint egy festmény, mozgásban pedig még látványosabb, ahogy fújja a leveleket a szél, ahogy megvilágítja a hold a lombokat, ahogy gomolyognak a ködpamacsok. A kis falvak és a nagyobb kastélyok, bár utóbbiakból nincs sok, szintén nagyon jól néznek ki, a karakterekről, ruhákról, páncélokról nem is beszélve. A prezentáció csillagos ötös.

A játék világa ugye egy open world, és ebből a szempontból nem okoz meglepetést. Vannak a fő- és mellékküldetések, és különböző gyűjtögetni valók, illetve ’activity’-k. Ez utóbbiak között volt pár jópofa, nekem a Haikuírás különösen tetszett. Kifejezetten ötletesek voltak az organikus megoldások, ahogy a játék oda vezet a tevékenységek és küldetések helyéhez, a szél iránymutatásával, a sárga madarakkal, a füstoszlopokkal, vagy akár az artifact-ok közelében felvillanó szentjánosbogarakkal. Teljes a beleélés, HUD-re nincs is szükségünk, gyakorlatilag csak harc közben.

A harc pedig kifejezetten jól sikerült, nem is annyira mechanikailag, bár úgy is teljesen rendben van, hanem a prezentációban, a hangeffekteknek, animációknak, mozdulatoknak, köszönhetően nagyon ütős lett. A prezentáció itt a kulcsszó, mert pl. a Standoff mechanika azt is megmutatta, hogy még egy QTE is lehet elkepesztően menő, ha jól van tálalva. Kár, hogy a reakcióidőm nekem ehhez sokszor kevés volt. De amikor összejön, akkor hatalmas! Egy-két apróság zavart csak a harcban, az egyik, hogy egy lock-on vagy pszeudó lock-on jó lett volna bele (KBM-en nincs), mert sokszor előfordult, hogy Jin a mellette levő fát kezdte el kaszabolni a nyilvánvalóan előtte álló ellenség helyett. A másik pedig, hogy egyenetlen, sziklás terepen nagyon nehézkes kezelni a harcot.

A másik fő játékmenetbeli elem a lopakodás, ami viszont kicsit fapadosra sikerült. Így is imádtam, nekem ez a zsánerem, de úgy érzem túl kevés eszköz áll karakterünk rendelkezésére és azokat is lassan adagolja a játék. Van néhány bizarr mechanikai hiányosság is. Például, az ellenségek riadóztatnak, ha holttestet találnak, de mi nem tudjuk mozgatni vagy elrejteni őket. Azt sem értem miért nem lehet fütyüléssel elcsalni az ellenségeket, illetve tulajdonképpen mégis lehet, mert ha a lovunkat hívjuk, azt meghallják a mongolok, de aztán meg nem zavarja őket, hogy egy szamuráj ló téblábol a táboruk közepén. Ami viszont a legzavaróbb volt, hogy ugyanaz a gomb van támadásra és orgyilkosságra. Sokszor előfordult, hogy egy frame-mel lemaradtam a lesből támadásról, mire Jin üvöltve kardot lóbált, odacsődítve az egész mongol csapatot. Azt meg megint csak nem értem miért kell külön gomb az egyszeri orgyilokra és a chain assassination-re. Miért akarna bárki egy ellenséget ledöfni, ha ledöfhet hármat is? De ha mégis, akkor is mehetne a chain assassination, maximum nem folytatom. Sok mindent átvett a játék az Assassin’s Creed-ekből, de ami az ilyen QoL dolgokat illeti, átvehetett volna még többet, mert az AC-kben meg van oldva minden, amiket most itt írtam. Az 'ugyanaz a gomb' szindróma a tárgyak felvételénél is bezavart, mivel ez és az interakció (pl. ajtónyitás/bemászás) is az E-vel van. Ha már körbe körbe kell rohangálnom tárgyakat felvéve, akkor hagy nyomkodjam már a gombot, de itt nem lehet csak úgy, mert akkor Jin bemegy az útjába eső ajtókon, stb.

Amit átvett még a játék az AC-kből, de szerintem nem kellett volna, az a bizarr mentési rendszer. Pucolok ki egy mongol tábort, de rajtakapnak és megölnek. Erre a játék visszatesz a táboron kívülre, minden őr újra nyugodt, de akiket már megöltem, nincsenek ott. A felhasznált tárgyakat pedig nem adja vissza. Találkozom egy mongol brigáddal az úton, de elintéznek, erre a játék visszarak oda, de az ellenségek már nincsenek ott. Olyan is volt, hogy egy fő küldetésben elrontottam egy lopakodást, mondom ez így nem tetszik, visszatöltöm, de ekkor a következő checkpoint-ra rakott, mintha megcsináltam volna. Hát, én inkább maradnék a rendes mentéseknél.

Most kicsit belelendültem a kritizálásba, de azért le kell szögeznem, hogy nem nagyon zavaró dolgokról van szó. Amikor beindul a flow a játékban, akkor teljesen magába szippant, még a lopakodás is, sőt főleg az. Amikor sikerült észrevétlenül kitakarítani egy egész mongol tábort, az nagyon nagy élmény!

A történettel kapcsolatban viszont vegyes érzéseim vannak. A prezentációra itt sem lehet panasz, a jelenetek, a zenék, a (japán) szinkron, mind jó lett, vannak eltalált részei, de maga a sztori nekem nem jött be annyira. Látszik, hogy a készítők nem a történelmi hitelességre mentek rá, inkább egy szamurájfilm-játékot akartak, és ez oké, de még ebben a kontextusban is abszurdnak tűnik a játék túltolt szamurájbecsület koncepciója. Márpedig ez az egyik fő szál, de pont emiatt nehezen tudtam komolyan venni az egészet. A mellékszálak, a nevesített karakterek (Masako, Ishikawa, Norio, stb.) történetei viszont sokkal jobbak lettek. Ezeket a melléküldetéseket abszolút megérte végigvinni. Az Iki sziget sztorija pedig a kedvencem az egész játékban. Olyan témákkal foglalkozik (háború, bosszú), és olyan jól tálalja, hogy ahhoz képest a fő sztori még komolytalanabbnak hat. Ezt hagytam a végére, és így nagyon jó lezárása volt a játéknak.

Összességében az apró játékmenetbeli hiányosságok ellenére is nagyon jól szórakoztam. Teljesen magával ragadott a festői világa, és sem az ütős harcokat, sem a hangulatos settenkedést nem tudtam megunni. Abszolút élmény volt a játék.

Kedvenc mechanikám, hogy lehet ultra menőben tolni, hogy nem lopakodunk, hanem kihívjuk az ellenfeleket párbajra, nagyon adta a szamurájfilmek hangulatát.

[JoeJoeJoe]

On 6/19/2024 at 8:47 AM, Cori said:

Fallout: New Vegas

A DLC-k pedig nagyon faszán megírt cuccok, talán a Honest Hearts a leggyengébb, kicsit üres, kicsit kevés, de Graham karaktere menő, kár, hogy nem kap semmilyen említést az alapjáték karakterei által, ha megcsináltuk a DLC-t.

A Dead Money és Old World Blues pedig nagyon érdekesen összekötött storyszálak, utalások egymásra, de ez igaz az összes DLC-re, de főleg erre a kettőre és az Old World és Lonesome Road DLC-re.

A Dead Money egy bankrablós küldetés, viszont kapunk egy robbanó nyakörvet, amit levenni csak a küldetés megtétele után nyerünk el. Vannak csapattársak, egy felfedezhető város, ami kb egy horroros túlélős hangulatot ad. Plussz, szintén egy alapjátékban említett karakter kerül a középpontba. (Szintén alig tudunk az alapjátékba megszerzett infónkat kamatoztatni... ami nagy kár)

Old World Blues egy hatalmas pályát ad, csomó felfedezhető területtel, saját otthonnal, ahol eladhatunk, gyógyulhatunk stb. Egész vicces és morbid a hangulat, de talán a legjobb dialógusok itt találhatóak az egész játékban. Sok sok dungeon crawling van.

A Lonesome Road pedig egy kb lineáris pálya, sok combattal, nehéz combattal (ha nem 50es szinten jutunk ide  (de még így is megszívtam a Deathclaw-kkal). A végén pedig lezárul a DLCken átívelő narratíva egy fasza konfrontációval. A Courierek "csatája"  

Számomra az egyik legkedvesebb RPG valaha.

A DLC-k valamiért nekem annyira nem jöttek be.
A honest hearts jó dlc, de a szinthatárát valahogy elrontották, túl könnyűnek érződött az egész, de amúgy sztorilag meg helyszínben nagyon bírtam.
A dead money nekem nagyon nyögvenyelős volt, azt aláírom, hogy nem bírom a horrort és ez tök ijesztő volt. Az se segített, hogy a játék végén jöttem rá, hogy a 100-as sneak skill semmit sem ér, ha nem sétálva megyek :D, szóval szétlőttem az összes bulletsponge ellenfelet. Mondjuk így ezeket tudva lehet jobban tetszene már. 
Az old world blues meg nagyon ötletes, de kiégtem hogy mindenkibe mennyit kell lőni. Alapvetően ez a rész azt preferálta volna, ha lézerfegyverekkel megyek, mert ahhoz adott töltényt, de nekem pont nem azok voltak. Úgy rémlik azért végigvittem, de jöttem el onnan azonnal
lonesome road az tényleg tetszett. Nekem végig nagy kedvencem volt E-DE, ez meg gyakorlatilag az ő története volt, tehát nekem mint "személyiségfejlődés" terén is működött 

Spoiler

Az volt csak fura, hogy kapsz egy új E-DE-t, aki aztán azon rendje és módja szerint meghal, de miután vége a dlc-nek, akkor ott a régi E-DE, aki megkapja az ott felszedett fejlesztéseket. Így nem annyira működött az áldozata.

Nekem az adta a legnagyobb pluszt ez a játék, mikor 

Spoiler

NCR-nak akartam segíteni, de ahhoz fel kellett volna robbantanom a bortherhood-osok bázisát. De én ezt nem akartam, aztán húztam, halogattam a döntést és azt mondtam, hogy na akkor kezembe veszem a dolgokat. Én játékokba is hajlamos vagyok inkább támogatni más ötleteit, mint hogy én legyek a főnök és alapvetően a "jó" irányba menni, de ez a játék feldobott egy morális problémát, ahol választhattam két rossz között és tök jó, hogy engedte, hogy a kisebbik rosszat válasszam. 

Pont ekkor tolta egyik barátom a fallout 4-et és egy hasonló dilemmába keveredett, de neki nem volt döntése, ha folytatni akarta a sztorit, akkor valamelyik frakciót ki kellett irtania. Mindkettőt kedvelte és azt hiszem sose fejezte be azt a játékot   

 

[Cori]

4 hours ago, JoeJoeJoe said:

A DLC-k valamiért nekem annyira nem jöttek be.
A honest hearts jó dlc, de a szinthatárát valahogy elrontották, túl könnyűnek érződött az egész, de amúgy sztorilag meg helyszínben nagyon bírtam.
A dead money nekem nagyon nyögvenyelős volt, azt aláírom, hogy nem bírom a horrort és ez tök ijesztő volt. Az se segített, hogy a játék végén jöttem rá, hogy a 100-as sneak skill semmit sem ér, ha nem sétálva megyek :D, szóval szétlőttem az összes bulletsponge ellenfelet. Mondjuk így ezeket tudva lehet jobban tetszene már. 
Az old world blues meg nagyon ötletes, de kiégtem hogy mindenkibe mennyit kell lőni. Alapvetően ez a rész azt preferálta volna, ha lézerfegyverekkel megyek, mert ahhoz adott töltényt, de nekem pont nem azok voltak. Úgy rémlik azért végigvittem, de jöttem el onnan azonnal
lonesome road az tényleg tetszett. Nekem végig nagy kedvencem volt E-DE, ez meg gyakorlatilag az ő története volt, tehát nekem mint "személyiségfejlődés" terén is működött 

  Reveal hidden contents

Az volt csak fura, hogy kapsz egy új E-DE-t, aki aztán azon rendje és módja szerint meghal, de miután vége a dlc-nek, akkor ott a régi E-DE, aki megkapja az ott felszedett fejlesztéseket. Így nem annyira működött az áldozata.

Nekem az adta a legnagyobb pluszt ez a játék, mikor 

  Reveal hidden contents

NCR-nak akartam segíteni, de ahhoz fel kellett volna robbantanom a bortherhood-osok bázisát. De én ezt nem akartam, aztán húztam, halogattam a döntést és azt mondtam, hogy na akkor kezembe veszem a dolgokat. Én játékokba is hajlamos vagyok inkább támogatni más ötleteit, mint hogy én legyek a főnök és alapvetően a "jó" irányba menni, de ez a játék feldobott egy morális problémát, ahol választhattam két rossz között és tök jó, hogy engedte, hogy a kisebbik rosszat válasszam. 

Pont ekkor tolta egyik barátom a fallout 4-et és egy hasonló dilemmába keveredett, de neki nem volt döntése, ha folytatni akarta a sztorit, akkor valamelyik frakciót ki kellett irtania. Mindkettőt kedvelte és azt hiszem sose fejezte be azt a játékot   

 

Szerintem a történetek és karakterek nagyon jók voltak még, ha maga a gameplay nincs is mindig a toppon. Honest Hearts nagyon egyszerű a gameplay rendben van, Joshua menő, de alig volt quest ide és nem is elég mélyek.

Dead Money elveszi mindenünket, és az enemyk is elég erősek, de én nagy szinten mentem és nem volt probléma a gyilokkal, gyorsan haladtam, viszont nem is nagyon kell ölni, elég elfutni az ellenfelek mellett, de nagyon klausztrofób élmény, aláírom. A story viszont tetszett itt is.

Old World Blues hihetetlen golyófogó tud lenni, de szintén, erős buildem volt, nem nagyon tudott belém kötni egy ellenfél se, minden pillanatok alatt lement.

Lonesome Roadnál szívtam egyedül, sok sok visszatöltés kellett a deathclaw-khoz, mire átjutottam rajtuk.

Szóval nekem annyi előnyömre vált, hogy elég erős Melee/unarmed builden nyomtam és minden pillanatok alatt megfeküdt. Thermic Lance végigöl mindent  Aztán Lonesome Roadba pedig félúton lecraftolhahtó a Deathclaw fist és minden még 2 ütésből meghalt  Viszont arra emlékszek, hogy régen kevésbé erős builddel sokkal szívosabb volt az Old World Blues. (a többi viszont kellemes nehézséget adott)

[Hor1]

Dredge

Na ez nagyon király volt, megfelelő hosszúságú, hajót fejlesztgetős, horgászós, közben jó kis lovecrafti horror, nagyon adtam.

20 órán belül megvolt az alap meg a dlc is, minimálisat kellett grindolni halak után, főleg a rákok jöttek össze nehezebben, de ezt szerettem végig.

[payskin]

Tegnap elértem az XCOM 2 végére, ami nagy megelégedéssel tölt el. Gondolom, így 8 év után már nem kell spoilerek mögé raknom dolgokat... 

Sokáig nem tudtam vele játszani, mert nem volt rá alkalmas a gépem, és amikor ez végre megoldódott, kiderült, hogy a második rész jóval nehezebb lett, mint az első. Vagy legalábbis úgy tűnt eleinte. Frusztrált a sok limitált körszámú küldetés, még őrjöngtem is itt valamelyik topikban, hogy mert olyan volt, mintha csak ilyen feladatokat kaptam volna. Aztán később itt. Utólag megmosolyogtató.

Utólag azért belátom, hogy rettentő szarul játszottam: ész nélkül rohantam előre, nem figyeltem a bekerítésekre, nem használtam ki a magassági előnyöket, és egyáltalán nem használtam semmilyen robbanóanyagot, mert az XCOM-ban, ha felrobbantottad az alient, akkor nem kaptad meg a holttestét feldolgozásra (még rád is szólt a játék, hogy óvatosabban robbantgass), itt meg simán lehet, sőt kell is néha bevágni rút gránátokat egy csoport ellenség közé.

Sokat segített, hogy elkezdtem végigjátszásokat nézni. Főleg az övéit, de azóta találtam már másokat is. Ésszel csináltam, tehát túl voltam 8-10 hadjáraton (campaign = amikor elölről elkezded végigjátszani), és nem spoilereztem el magamnak a sztorit, inkább arra figyeltem, milyen sorrendben fejleszt, épít és hogy játszik okosabban az embereivel, milyen modokat használ. Modok is segítenek, csak nehéz már az alapjátékhoz modokat találni, mert mindenki a WoTC kieggel nyomja, és ahhoz vanna a friss modok. Kimazsoláztam azért pár tucat olyan cuccot, amit az évek során a közösség összerakott abból a célból, hogy a játék élvezetesebb legyen. Magát a játékmenetet nem befolyásolta, tehát nem könnyebbé, hanem kényelmesebbé, jobban áttekinthetőbbé vált tőle a játék. 

Pár gondolat a játékkal kapcsolatban. Például a ritmusa vagy üteme nagyon fura. Az elején az Avatar projekt egy rohadt nagy FOMO. Le kell szarni. Ha úgy és abban az ütemben csinálsz mindent, ahogy a játék akarja/sugallja, rád hajigálja, rettentően megszívatod magad. Pl. ha idejekorán összerakod és megcsinálod a skulljacket, onnantól kezdve minden második küldetésben lesz már izé... ilyen sárga teleportáló szar. Codex, na. Míg ha nem foglalkozol vele, és simán ráér, addig a játék nem tud tégeddel codexekkel szívatni, így az elején levő komolyabb küldetések sokkal egyszerűbbé válnak.

A végén viszont túl hamar, a semmiből jött el a végső küldetés, és amikor azt bedobja, akkor hirtelen minden más fontossága megkérdőjeleződik. Földrészekkel nem volt még kommunikáció, volt legalább három Avatar-gyár, amit meg kellett volna csinálni, és meg is csináltam, de a játék láthatóan leszarta már, és csak afelé terelt, hogy végső küldetés, végső küldetés. Olyan földrészen volt, amivel még nem volt kapcsolat, és míg az összes korábbi esetben ez korlátozó tényező, itt simán engedte volna, hogy nekiugorjak. 

Megváltoztattak alapvető XCOM-mechanikákat, de nem magyarázzák el. Eléggé. Ez tükröződik leginkább a fenti, második belinkelt őrjöngésemből is: a régiből ismerős, megszokott dolgok váratlanul másképp működtek. Ilyen, végül is, a gránáthajigálás is: most már szabad, sőt, kell. Vagy az építés. Először is, ha nem sikerül az elején legalább 2 mérnököt szerezni -- és volt olyan próbálkozásom, ahol az első 7-8 küldi után sem adott be egy másodikat --, akkor meg vagy lőve. Az is meglepetés volt, hogy építhetsz mindent bárhova, az egymás melletti szobák nem adnak bónuszt. Én meg ott sakkoztam, hogy mi hova kerüljön. Aztán építesz valamit, és attól fog jobban működni, hogy belerakod a mérnököt -- na, ez eléggé odavert. Építettem egy áramfejlesztőt, kevés volt, rátoltam az upgrade-et, nem változott semmi. Nem értettem. Jó, nyilván user error, mert ki volt írva, csak nem olvastam el, hanem úgy játszottam, ahogy az XCOM-ban volt. Építettem workshopot, hogy legyen mérnököm. De itt már nem így működik: a workshop nem ad, hanem elvesz (!!!) mérnököt. Jó, oké, kompenzál valamit a gremlinekkel, de nem tudom, hogy működik, mert soha többet nem építettem workshopot: végig lehet játszani az egészet anélkül. Sőt, igazából az építés része eléggé kőbe vésett: Guerilla, AWC, Power, utána kommunikáció, Proving Grounds, Shadow Chamber (közben Power, ahogy szükség van rá), és végül Psi Labs. Nem nagyon lehet/érdemes eltérni ettől. Az utóbbit végül megépítettem, de csak kíváncsiságból, és kitaníttattam egy szuper pszi katonát, mindenféle képességre. Elvittem egy küldetésre, és megállapítottam, hogy jobban járok, ha inkább a szokásos gránátos muksimat hozom helyette. Nyilván ezt majd még ki kell tapasztalni.

Kicsit hadilábon álltam az intellel: az elején túl sok volt, nem is tudtam vele mit kezdeni, de nem mertem elszórni a fekete piacon. A végén viszont már otthon scrolloztam, hogy legyen, hogy még újabb földrészekkel tudjak kapcsolatba lépni. Az meg már kínkeserves volt.

Igazságtalan volna szemére hányni, hogy nincs benne túl sok különböző küldetéstípus, mert az XCOM-hoz képest jóval több és főleg változatosabb, de gyakorlatilag

- siess, hogy valamit meghackelj vagy felrobbants,
- siess, nehogy valami felrobbanjon,
- siess, hogy valakit kiszabadíts vagy akarata ellenére kivigyél onnan, ahol van,
- vonat- vagy konvojrablás (néha ez is limitált körös, néha nem),
- retal (a 13-ból legalább 6 megtámadott ellenálló megmentése),
- az első nagy gyár,
- utána az összes többi egy-kaptafa-gyárrobbantás,
- a lelőtt-minket-az-ufó pálya
- meg a végső 2 küldi

Kb. ennyi. És hát a végső küldi is utáni dolgok... Vártam volna, hogy azt a szóvivőt kicsit jobban meglincselik.  Egyébként a sztori nem lett tisztább a végére: én csak a sima XCOM Enemy Unknown-t toltam végig, az Enemy Within-t nem, tehát lehet, hogy abban el van magyarázva, hogy kerülök én oda, ahonnan a játék elején kiszabadítanak, és amit az utolsó küldetésben számon kér rajtam az Elder. De a végső videó is ilyen kurta-furcsára sikerült, welcome back... megint, és vágás. Lehetett volna heroikusabb is, plusz örültem volna, ha a csapat, akikekkel végigküzdöttem az egészet, benne lett volna valahogy. Na mindegy.

Nekifutok majd még párszor. Most szigorúan DLC-k nélkül játszottam, és egyelőre azt tervezem, hogy ugyanígy teszek néhány próbát, aztán óvatosan adagolom a DLC-ket, mert némelyik elég beteg dolgokat hoz. (King Cobra? HE?) 

[Cori]

10 hours ago, payskin said:

Tegnap elértem az XCOM 2 végére, ami nagy megelégedéssel tölt el. Gondolom, így 8 év után már nem kell spoilerek mögé raknom dolgokat... 

Sokáig nem tudtam vele játszani, mert nem volt rá alkalmas a gépem, és amikor ez végre megoldódott, kiderült, hogy a második rész jóval nehezebb lett, mint az első. Vagy legalábbis úgy tűnt eleinte. Frusztrált a sok limitált körszámú küldetés, még őrjöngtem is itt valamelyik topikban, hogy mert olyan volt, mintha csak ilyen feladatokat kaptam volna. Aztán később itt. Utólag megmosolyogtató.

Utólag azért belátom, hogy rettentő szarul játszottam: ész nélkül rohantam előre, nem figyeltem a bekerítésekre, nem használtam ki a magassági előnyöket, és egyáltalán nem használtam semmilyen robbanóanyagot, mert az XCOM-ban, ha felrobbantottad az alient, akkor nem kaptad meg a holttestét feldolgozásra (még rád is szólt a játék, hogy óvatosabban robbantgass), itt meg simán lehet, sőt kell is néha bevágni rút gránátokat egy csoport ellenség közé.

Sokat segített, hogy elkezdtem végigjátszásokat nézni. Főleg az övéit, de azóta találtam már másokat is. Ésszel csináltam, tehát túl voltam 8-10 hadjáraton (campaign = amikor elölről elkezded végigjátszani), és nem spoilereztem el magamnak a sztorit, inkább arra figyeltem, milyen sorrendben fejleszt, épít és hogy játszik okosabban az embereivel, milyen modokat használ. Modok is segítenek, csak nehéz már az alapjátékhoz modokat találni, mert mindenki a WoTC kieggel nyomja, és ahhoz vanna a friss modok. Kimazsoláztam azért pár tucat olyan cuccot, amit az évek során a közösség összerakott abból a célból, hogy a játék élvezetesebb legyen. Magát a játékmenetet nem befolyásolta, tehát nem könnyebbé, hanem kényelmesebbé, jobban áttekinthetőbbé vált tőle a játék. 

Pár gondolat a játékkal kapcsolatban. Például a ritmusa vagy üteme nagyon fura. Az elején az Avatar projekt egy rohadt nagy FOMO. Le kell szarni. Ha úgy és abban az ütemben csinálsz mindent, ahogy a játék akarja/sugallja, rád hajigálja, rettentően megszívatod magad. Pl. ha idejekorán összerakod és megcsinálod a skulljacket, onnantól kezdve minden második küldetésben lesz már izé... ilyen sárga teleportáló szar. Codex, na. Míg ha nem foglalkozol vele, és simán ráér, addig a játék nem tud tégeddel codexekkel szívatni, így az elején levő komolyabb küldetések sokkal egyszerűbbé válnak.

A végén viszont túl hamar, a semmiből jött el a végső küldetés, és amikor azt bedobja, akkor hirtelen minden más fontossága megkérdőjeleződik. Földrészekkel nem volt még kommunikáció, volt legalább három Avatar-gyár, amit meg kellett volna csinálni, és meg is csináltam, de a játék láthatóan leszarta már, és csak afelé terelt, hogy végső küldetés, végső küldetés. Olyan földrészen volt, amivel még nem volt kapcsolat, és míg az összes korábbi esetben ez korlátozó tényező, itt simán engedte volna, hogy nekiugorjak. 

Megváltoztattak alapvető XCOM-mechanikákat, de nem magyarázzák el. Eléggé. Ez tükröződik leginkább a fenti, második belinkelt őrjöngésemből is: a régiből ismerős, megszokott dolgok váratlanul másképp működtek. Ilyen, végül is, a gránáthajigálás is: most már szabad, sőt, kell. Vagy az építés. Először is, ha nem sikerül az elején legalább 2 mérnököt szerezni -- és volt olyan próbálkozásom, ahol az első 7-8 küldi után sem adott be egy másodikat --, akkor meg vagy lőve. Az is meglepetés volt, hogy építhetsz mindent bárhova, az egymás melletti szobák nem adnak bónuszt. Én meg ott sakkoztam, hogy mi hova kerüljön. Aztán építesz valamit, és attól fog jobban működni, hogy belerakod a mérnököt -- na, ez eléggé odavert. Építettem egy áramfejlesztőt, kevés volt, rátoltam az upgrade-et, nem változott semmi. Nem értettem. Jó, nyilván user error, mert ki volt írva, csak nem olvastam el, hanem úgy játszottam, ahogy az XCOM-ban volt. Építettem workshopot, hogy legyen mérnököm. De itt már nem így működik: a workshop nem ad, hanem elvesz (!!!) mérnököt. Jó, oké, kompenzál valamit a gremlinekkel, de nem tudom, hogy működik, mert soha többet nem építettem workshopot: végig lehet játszani az egészet anélkül. Sőt, igazából az építés része eléggé kőbe vésett: Guerilla, AWC, Power, utána kommunikáció, Proving Grounds, Shadow Chamber (közben Power, ahogy szükség van rá), és végül Psi Labs. Nem nagyon lehet/érdemes eltérni ettől. Az utóbbit végül megépítettem, de csak kíváncsiságból, és kitaníttattam egy szuper pszi katonát, mindenféle képességre. Elvittem egy küldetésre, és megállapítottam, hogy jobban járok, ha inkább a szokásos gránátos muksimat hozom helyette. Nyilván ezt majd még ki kell tapasztalni.

Kicsit hadilábon álltam az intellel: az elején túl sok volt, nem is tudtam vele mit kezdeni, de nem mertem elszórni a fekete piacon. A végén viszont már otthon scrolloztam, hogy legyen, hogy még újabb földrészekkel tudjak kapcsolatba lépni. Az meg már kínkeserves volt.

Igazságtalan volna szemére hányni, hogy nincs benne túl sok különböző küldetéstípus, mert az XCOM-hoz képest jóval több és főleg változatosabb, de gyakorlatilag

- siess, hogy valamit meghackelj vagy felrobbants,
- siess, nehogy valami felrobbanjon,
- siess, hogy valakit kiszabadíts vagy akarata ellenére kivigyél onnan, ahol van,
- vonat- vagy konvojrablás (néha ez is limitált körös, néha nem),
- retal (a 13-ból legalább 6 megtámadott ellenálló megmentése),
- az első nagy gyár,
- utána az összes többi egy-kaptafa-gyárrobbantás,
- a lelőtt-minket-az-ufó pálya
- meg a végső 2 küldi

Kb. ennyi. És hát a végső küldi is utáni dolgok... Vártam volna, hogy azt a szóvivőt kicsit jobban meglincselik.  Egyébként a sztori nem lett tisztább a végére: én csak a sima XCOM Enemy Unknown-t toltam végig, az Enemy Within-t nem, tehát lehet, hogy abban el van magyarázva, hogy kerülök én oda, ahonnan a játék elején kiszabadítanak, és amit az utolsó küldetésben számon kér rajtam az Elder. De a végső videó is ilyen kurta-furcsára sikerült, welcome back... megint, és vágás. Lehetett volna heroikusabb is, plusz örültem volna, ha a csapat, akikekkel végigküzdöttem az egészet, benne lett volna valahogy. Na mindegy.

Nekifutok majd még párszor. Most szigorúan DLC-k nélkül játszottam, és egyelőre azt tervezem, hogy ugyanígy teszek néhány próbát, aztán óvatosan adagolom a DLC-ket, mert némelyik elég beteg dolgokat hoz. (King Cobra? HE?) 

Örülök, hogy ennyire tetszett a játék a kezdeti őrjöngések után is. Hozzáfűznivalóm nem nagyon van  De jó volt olvasni, hogy a sok utánajárás és próbálgatás után összejött a dolog. Engem kifejezetten irritált ez a rohanós játékmenet ami az egészet átszövi, imádom a nyomott hangulatot ezzel nincs baj, de az, hogy nem merülhetek el a játékban mert folyamat pörögnöm kell az nagyon felmérgelt. (újrakezdeni meg nem fogom  azt csak akkor érdemli meg ha hatalmas fanja vagyok valaminek, tudom saját hülyeségem)

Én örülnék egy másik fajta harcrendszernek, túl limitáltnak érzem ezt a 2 action pont rendszert, meg, hogy 90%ban is misselhetsz ugyanaz mintha 10%kal próbálkoznál, VAGY ha nem seed alapú lenne a mentés és lehetne savescumolni. (ezerszer újratöltöttem volna a mentéseket csak, hogy valami újat próbáljak ki, de nem, mindig vissza kellett menni a bázishoz, újrakezdeni a missiont és a végén úgyis az lesz, hogy a 10-20 perces misszió alatt valahol előjön újra ugyanaz a probléma  

Na de ennyi voltam  Tényleg fun volt olvasni, hogy végre sikerült lenyomni és, hogy indítod is a következőt majd! Grat.

[payskin]

Köszi. Hát, nem volt szerelem első látásra, mint a mellékelt ábra mutatja, de nagyon szerettem az eredeti XCOM-ot, és nem hagyott nyugodni, hogy annyi év várakozás után az XCOM 2 nem az a játék, amit szeretni tudnék.

Olyan 18-20 újrakezdésen vagyok túl -- ezek nagy része nem kikényszerített volt, egyébként, tehát nem az volt, hogy elakadtam vagy elrontottam valamit, hanem egyszerűen jó volt időnként újrakezdeni, mert az elejét már ismertem a játéknak, ott már nem nagyon tudott meglepni. (Arról nem is beszélve, hogy néha egyszerűen zseniálisan kinéző katonákat generált.) Így mentem egyre inkább előre, míg végül, számomra is meglepő módon, tegnap egyszer csak vége lett. Tényleg a jórészt a semmiből jött, nem igazán számítottam rá.

13 hours ago, Cori said:

VAGY ha nem seed alapú lenne a mentés és lehetne savescumolni.

Sokkal rosszabb a helyzet, és remélem, csuklottak, akik ezt így kitalálták és leprogramozták: van egy szituáció, aminek az elején mentesz. Az adott körben mondjuk a második katonád simán lelő valakit, majd egy későbbi bajba kerül. Visszatöltöd a mentett állást, és onnantól kezdve a második katonád MINDIG MELLÉ FOG LŐNI. Annak ellenére, hogy eredetileg simán eltalálta, akárhányszor töltöd vissza, soha többet nem találja el. Ez valami elképesztő nagy baromság. 

13 hours ago, Cori said:

meg, hogy 90%ban is misselhetsz ugyanaz mintha 10%kal próbálkoznál

Talán nem annyira gáz, mint az első XCOM-ban volt (arról meme-ek is születtek), de teljesen egyetértek, hogy ez valóban nem jó így. Igazából nem az esélyekkel és az azokból mellélövésekkel van a baj, hanem hogy rossz esélyeket rendel hozzá szituációkhoz. Tehát ha ott áll előttem a genyó 3 mezőre, sárgán, oldalba kapva, fedezék nélkül, az ne 70% esély legyen, hanem bőven 90 feletti, és ne az legyen a kérdés, hogy eltalálom-e, hanem az, hogy mennyire sérül meg. Ezt azért nem volna lehetetlen egy picit jobban hangolni.

A másik, amitől néha hülyét kaptam (instant visszatöltés), hogy beáll egy félfedezék mögé, és a katonáim ettől máris a világ minden égtája felé lőnek, csak rá nem. Erre jön az ő köre, és a félfedezékből kritikusra sebzi az én TELJES FEDEZÉK MÖGÖTT lévő katonámat egy kilométerről. Ott valami kalkuláció megint nem stimmel. 

Vannak modok, amik ezekbe belenyúlnak, csak nem akartam ilyeneket befolyásolni, mielőtt egyszer így végigjátszom.

Majd írok még a linuxos tapasztalatokról, mert végül Linuxon toltam végig -- ez sem volt minden humor nélküli.

[Malleus]

 

ANNO: Mutationem

 

A kínai játékok eredetileg a történelem/folklór/fantasy irányból kezdtek el érdekelni, de miután játszottam párral, úgy általában is kíváncsi lettem arra, hogy mit tud az ottani játékipar. Erről a játékról először csak egy animációt láttam, amiben rögtön megfogott a látványvilága, csak utána tudtam meg, hogy ez a Sony által szponzorált China Hero Project egyik játéka.

Alapjában véve nem vagyok oda a pixelart-ért, de időnként találkozom egy-egy olyan játékkal ahol el kell ismernem hogy nagyon eltalálták a képi világot. Ez is egy ilyen eset. A játék 2D-s karaktereket használ 3D-s helyszíneken, fix oldalnézetes kamerával. A harmadik dimenzió nem csak dísz, többnyire mélységben is tudunk mozogni, így egészen komplex helyszíneket is bejárva. A helyszíneket pedig nem lehet eléggé dicsérni, a környezeti dizájn kiváló lett, akár a város neonfényes, zajos utcáiról, akár a grandiózus ipari belső terekről, akár az aprólékosan berendezett szobákról legyen szó. A hangulathoz hozzáad a remek audio dizájn, a háttérzajok és a kellemes szinti zenék is.

Ezeken a 3D-s helyszíneken, főleg a városokban, többnyire kaland jellegű a játékmenet, NPC-kkel beszélgetünk, tárgyakat veszünk fel vagy használunk, vagy éppen feladatokat, illetve mellékküldetéseket oldunk meg. Utóbbiból nincs sok, ami kár mert mind kellemesen egyedi darab saját kis mini sztorival. Vannak egészen rejtett felfedeznivalók is, amik nem kerülnek be a naplónkba, de gazdagítják a világot, szóval érdemes alaposan bejárni a helyszíneket.

Ahol harcra kerül a sor, ott a játék átvált tisztán side scroller játékmenetbe. A harcrendszer nem túl mély, de azért van benne elég lehetőség. Elsősorban közelharcról van szó, ennek megfelelően védekező opcióink a szokásos block/dodge/parry illetve az ugrás. Támadáshoz háromféle fegyvert használhatunk, egy könnyű kardot, ami lehet szimpla vagy twinblade, egy nehéz kardot, illetve egy távolsági fegyvert, ami alapesetben egy pisztoly. A kardoknak megvan a saját moveset-je, amiket egyéb harci képességekkel együtt fejleszthetünk a skilltree segítségével. Lehetőségünk van kitanulni néhány kungfu mozdulatot is, ami nekem nagyon bejött. Csak bizonyos ellenségek ellen hatásos, de azokat élmény volt szétrúgni. Szerintem összességében jó lett a harc, látványosak a mozdulatok, jók a hangeffektek, volt pár emlékezetes boss, az ellenségekben pedig van pont annyi változatosság, hogy kitart a játék végéig.

Történetünk egy neonfényes cyberpunk világban játszódik. Főhősünk Ann Flores, aki zsoldosként dolgozik és egy titokzatos betegségben szenved. Erre próbál gyógyírt keresni öccse, Ryan, aki azonban nyomozása közben eltűnik, ezért hősnőnk elindul, hogy kiderítse mi történt vele. Az eleinte thriller-ként induló sztori azonban lassan egészen bizarr irányba fordul, ahogy képbe jönnek a paranormális jelenségek, titokzatos szervezetek és az egész világot fenyegető veszély. Aki kicsit is benne van az SCP univerzumban, az sok ismerős dologgal fog találkozni, nyilvánvalóan ez volt a készítők egyik fő inspirációja.

Végső soron nekem tetszett a történet, de szerintem a fejlesztők kicsit túlságosan az SCP részre fókuszáltak. Az írás ugyan sokszor felemás lett, de a sok beszélgetés, amibe belehallgatunk a városokban, a városi NPC-k, a sok olvasható jegyzet és email - ezekkel a készítők felépítettek egy érdekes és hangulatos világot, amiben szerintem több potenciál volt. A karakterekről nem is beszélve, főhősünk és családjával való kapcsolata is egy olyan szál volt, amit szerintem ki lehetett volna jobban bontani. De így is megkedveltem Ann-t és társát, Ayane-t, nekem nagyon szimpatikus páros voltak, remek szinkronnal (én a kínai szinkronnal játszottam).

Az összhatás azonban egyértelműen pozitív volt, a történetnek megvolt a maga hangulata, a világa érdekes, a harc kellően ütős, a vizuális stílus pedig fantasztikus. Szerintem egy igazi indie gyöngyszem ez a játék.

[Cori]

Star Wars Jedi Fallen Order

Egy hete végeztem vele. Összes achi összegyűjtve. Jó volt, tetszett. (Mondjuk tudtam mire vállakozok, szerintem anno tört verzióval már  ugyanezt megcsináltam  )

A story nem rossz, kicsit üres helyenként, a sok felfedeznivaló miatt, elég elszórtan található, nem egy Jedi Knight ahol 10-15-20 perc egy pálya és cutscene van. A viszont vége felejthetetlen. A karakterek jók, hihetőek, szerethetőek, nincsenek is sokan így sokkal személyesebbnek érződik a történet.

A gameplay teljesen rendben van, egyetlen probléma, hogy a fénykard inkább működik baseball ütőként, mint fénykardként. Még a falat se vágja össze, mint mondjuk a JK sorozatba  A játék nehéz, de kiismerhető, fair, nem csal. 

Az acsikat egyébként csak azért csináltam meg mert annyira élveztem a játékot, jól áll neki a felfedezés... a Zelda-, Metroid-szerű visszatérés régi helyekre, ahol új PowerUpokkal secreteket lehet nyitni. Azért a 100% felfedezés elég idegesítő volt, random eldugott sarkok felfedezése ahol kb semmi nincs, de oda kell sétálni, hogy a mapon beregisztrálja.

Eléggé elgondolkodtam a folytatás megvételén, de a sz@r optimalizáció miatt nem tudom akarok e 30 eurót költeni rá, hogy aztán folyamat beszaggasson, belassuljon. Meeh.

[XCube]

8 hours ago, Cori said:

Star Wars Jedi Fallen Order

...

Az acsikat egyébként csak azért csináltam meg mert annyira élveztem a játékot, jól áll neki a felfedezés... a Zelda-, Metroid-szerű visszatérés régi helyekre, ahol új PowerUpokkal secreteket lehet nyitni. Azért a 100% felfedezés elég idegesítő volt, random eldugott sarkok felfedezése ahol kb semmi nincs, de oda kell sétálni, hogy a mapon beregisztrálja.

...

Ezért is fájt a szívem abbahagyni anno, de nem bírtam vele a harcrendszer miatt (tudom, ez a vesszőparipán, de hát ez van).

[gebali1991]

Alan Wake 2

0/10, nem játszottam vele de néztem egy videót ahol valaki hangosan kiabál valami édes babákról és megyőzött. Nem bírom felfogni hogy adhatnak ki ekkora rakás szemetet, az emberek meg falják! WAKE UP SHEEPLE

[kaszman1]

1 hour ago, gebali1991 said:

Alan Wake 2

0/10, nem játszottam vele de néztem egy videót ahol valaki hangosan kiabál valami édes babákról és megyőzött. Nem bírom felfogni hogy adhatnak ki ekkora rakás szemetet, az emberek meg falják! WAKE UP SHEEPLE

[XCube]

1 hour ago, gebali1991 said:

Alan Wake 2

0/10, nem játszottam vele de néztem egy videót ahol valaki hangosan kiabál valami édes babákról és megyőzött. Nem bírom felfogni hogy adhatnak ki ekkora rakás szemetet, az emberek meg falják! WAKE UP SHEEPLE

Pont tegnap láttam egy friss videót a legelső DOOM -ról. Az illető a videó leírásának első mondatában ezt a kijelentést tette:

"this game is overrated as shit the newer doom games and doom 64 and miles better than this"

A kedves youtuber életében először játszott a játékkal és ehhez az első próbálkozáshoz a játék SNES verzióját emulálta PC -n. Kommentekben próbálták rávezetni, hogy ez talán nem a legreprezentatívabb megoldás, amir többek között ez a válasz is érkezett:

"okay let me know if u have any suggestions im sorry I called the game overrated as shit the game just barely ran even with my very optimized pc it only got 20 frames so I just figured it aged poorly"

Erről ennyit... . Nem egy neves youtuber, de hasonló fasságokból nőnek ki szekták ha ismertebb emberek szórják hasonlóan az igét pusztán tudatlanságból.

[gebali1991]

Annyira árulkodó hogy nézettségi farmolás az egész... mert a nap végén azon van a felháborodás, hogy

Spoiler

egy 2016-ben establishelt fekete karakternek a lánya, well, szintén fekete... ok...

Aki ezen felhúzza magát annak fingja sincs nemhogy a kreatív folyamatokról (valószínûleg először volt meg a milliő, FBI, nyomozás, nyomozópáros, és aztán írta meg Sam Lake a sztorit, ahol összekötött ezt-azzal), de még a játékkal sem játszott igazán. 

Nézőszám farmolás, a sok hülye meg két pofára zabálja bmeg.

Egyébként ha van még itt valaki aki nem teljesen agyhalott antiwoker incel, itt a Sweet Baby Inc sztori, ha nem egy ideges tojás próbál belőle internetes hírnevet szerezni: