Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[kaszman1]

Szintén HL EP1, tegnap egy menetben végigvittem. Még mindig hatalmas!

[kaszman1]

Ez az év mozgalmasabb volt játék szempontból mint az előző.

Izgalmas is volt, mert pár hónapja áttértem Linux-ra, na nem mintha bármit jelentene, itt a csilli-villi év végi grafikák, tessék irigykedni mennyire nagy gémer májer vagyok

 

[Malleus]

Nekem pont ellenkezőleg, játékok számát tekintve sovány lett az év, ez a Steam összefoglaló meg még inkább, már csak azért is, mert sem az Assassin's Creed Valhalla: Dawn of Ragnarök-öt, sem a Ghost of Tsushima-t, sem a Lords of the Fallen-t nem Steam-en játszottam, augusztustól kezdve pedig ráfüggtem a Honkai: Star Rail-re, ami pedig nincs is Steam-en...

[Cori]

Sok új gém volt próbálva, de csak próbálva. Az év első 4 hónapja CSAK Total Warok sokasága volt: kezdve a Shogun 2-vel, Attila, Rome II, Rome 1, Medieval 2 aztán Warhammer 3-mal zárva Május elején. Ott áttálltam a Fallout New Vegasra  Kiszedtem minden hiányzó acsit. Aztán jött a Star Wars Marathon nyáron átívelve. Végül Szeptemberbe kitoltam a Hogwarts Legacyt, azóta alig volt nyitva a steam.

A Planet Zoo pedig kb párom 95%-ban. Én olyankor csak néző vagyok.  

 

[-OJ-]

Siralmas egy év volt, legalábbis játékok szempontjából.

Tavasszal, egy év pihentetés után befejeztem az AC Odyssey-t, amibe akkor belepakoltam még 91 órát. Aztán még kitoltam pár rövidebb játékot, és kifújt

[XCube]

Az enyém így alalkult, nem is gondoltam volna, hogy ennyit játszottam, de így visszanézve beugrott a dolog .

A legerősegbb hónapjaim a Január, az Április és a November voltak. Az évértékelésből sajnos mindig kimaradnak az ünnepek, pedig a legtöbben akkor játszanak masszívan. 2023 Decembere és 2024 Januárja a Dead Space jegyében telt, Márciusban és Áprilisban a Final Fantasy VII -et daráltam utána pedig viszonylag konstans Cyberpunk 2077 széria volt, ami Augusztus közepén megakad (továbbképzések és egyéb okok miatt) és csak Novemberben folytatódott. Jól látható, hogy ezek mellett azért bőven volt még más is, de közel sem akkora időmennyiségben, mint az öt kiemelt cím.

 

Tavasszal debütált nálam a Steam Deck, amiről majd írok egy kis összefoglalót az eddigi élményeim kapcsán. Végeredményben nem jutott akkora előnyhöt, mint @kaszman1 esetében, de a tesztelés mértéke jól látszik a játszott játékok számában .

 

Az ünnepi szezonra elég sok címet terveztem be, az első a Hellblade II lesz, majd a Phantom Liberty -vel akarom folytatni, de a Final Fantasy IX is porondon van, már elkezdtem, de még csak most zuhantam le a búbánatos mocsárba.

[Hor1]

Főként cleanupos év volt, kevés újat kezdtem, a 300+ megkezdett de be nem fejezett (ez a nem 100%-ra trophyzott szám, de a simán nem befejezett, "csak belekóstoltam" játék is bőven 200+) játékból próbáltam pipálgatni, meg a 8500+ unearned trophyt csökkenteni olyanokkal, amik megvannak, akarom is játszani őket, de nem jutottam oda, mert inkább kezdtem valami tök újat.

[XCube]

Senua's Saga: Hellblade II

Ahogy az első részt is, ezt is szinte együltőben vittem végig, reggel kezdtem, fél órája fejeztem be. @Leon121 említette, hogy hangulattól függően játszott vagy nem játszott vele, ez esszenciális kérdés, nekem most pozitív hangulatban sikerült a végigjátszás. Az első rész egy kicsit labilis időszakomban jött, így sokkal erősebb volt benne az érzelmi töltet, mint jelenleg, de ez semmit nem vont le a második rész erényeiből. Nagyon profi a rendezés, jók a karakterek, a grafika lélegzetelállító (néhány meglehetősen durva hibától eltekintve, de erről majd később), a játékmenet sokkal finomabban polírozott, mint az első rész esetén, emiatt kényelmesebben is játszható. Nagyobb spoilert nem akarok ellőni, de a pszichózis ebben a játékban egészen más jelleggel jelenik meg, mint az elsőben. Személyesen külön élveztem azt, hogy az egyik fő témát pont idén sikerült lezárnom magamban, így többször azon kaptam magam, hogy külső szemlélőként és sokadik hangként bíztatom Senuát . Ahogy az első is, ez is nagyon alkalmas arra, hogy megmutassa, mit élnek át olyan emberek, akiknek komlyabb pszichés problémái vannak.

Áttérve a technológiai oldalra, a játék gyönyörű látványt ad az esetek 99% -ában. UE5 -ös cím, tehát ez annyira nem meglepő, az viszont igen, hogy elég jól is fut. Stutterrel nem találkoztam, nyolc óra alatt csak egyszer crashelt. Nincs hardveres ray tracing, helyette van Lumen, ami alapvetően nem lenne rossz, de sok árnyék nagyon darabos, ami mozgás közben különösen feltűnő, egy ilyen cinematic experience esetén erre jobban is figyelhettek volna. A tükröződések kezelése is érdekes, és mivel sok a víz a játékban az avatott szem ezt könnyen észre is veszi. Két rendszer működik párhuzamosan, egy screen space megoldás és a szoftveres Lumen RT, ami alapvetően nem lenne probléma, de a szoftveres kép textúrázatlan, alacsony polygonszámú geometriára épül (erőforrásspórórolás), így ha fák tükröződnek, akkor az alfa csatornás levél és ág textúrák helyett fehér polygon lapokat lehet látni. Sokan valószínűleg észre sem veszik, de nekem azonnal szemet szúrt. A Nanite ezzel szemben nagyon jól működik, eszméletlen geomertiát és részletességet hoz, a barlangok sziklaszirtek, füves rétek gyönyörűek. A fejlesztők itt persze bevetették a legmodernebb 3D scannelést is, így leegyszerűsítve a hiperrealisztikus természetes formációk megalkotását. A víz mozgásának kivitelezése is piszok jól sikerült, itt többször is komoly szerepet kap. En bloc nagyon kevés olyan hely van a játékban, ahol kilógna a lóláb. A mimika és a karakterek kivitelezése dettó első rangú, a Metahuman jól teszi a dolgát.

Holnap még nekivágok a narrátorokkal és begyűjtöm a kimaradt begyűjteni valókat.

 

[Cori]

Star Wars Rogue Squadron II: Rogue Leader (2001)

 

Ez is kijátszva, hosszú szenvedések árán. Na nem azért mert rossz lett volna, csak baromi nehéz. Minden pályát 5-ször minimum újra kellett kezdenem, de volt amit 10-szer vagy 15-ször is (kb). A játék iszonyat nehéz.

Nem tudom, hogy a Dolphin emulátor e a ludas, de az analóg karos irányítás baromi érzékeny, alig tudtam célozni, mindig túllőttem a célon akármerre próbáltam finomhangolni a lövéseimet. Ez viszont némelyik "tartsd életben ezt az adott hajót" pályákon nem kevés fejfájást okozott. Maga az emulátor amúgy is nehezen futtatja ezt és a 3. részt, átvezetőknél folyamatos szaggatások vannak, belsőnézet és külső nézet váltogatása közben is fps leesést vehetünk észre, ha túl sűrűn nyomjuk akár ki is akadhat az Emulátor, szóval óvatosan  

A pályák egyébként jók, a van itt ismét a filmeken átívelő csaták, közbeszúrva új, kitalált missionökkel. Minden pálya fun, habár kicsit túl pörgősek. Kevés a nyugis rész, míg a N64-es, PC-s 1998-as első rész esetén a pályák nagy része sokkal nyugisabb volt, nem hajtott az időlimit. 

A 2. rész játékmenetileg ezerszer pörgősebb az elődjénél, folyamat meg kell védeni valamit vagy valakit, akár űrhajó, akár földi egységek. A lövések gyorsasága is megtöbbszöröződött, míg az első részbe komótos a filmből ismert lövés sebességekkel találkozunk, addig itt minden akciófilmes, gépágyú ratatata  Ezer ellenfél, ezer oldalról, és éld túl. A pályák szerintem nem voltak rendesen tesztelve, és miután olvastam, hogy elvileg nagy sietségek voltak a játék fejlesztésével kapcsolatban így ezt meg is tudom érteni. Nagyon sok pálya, ahogy említettem iszonyat nehéz, de nem úgy, mint mondjuk az első rész volt, ahol azért a pályákat könnyebb volt teljesíteni, de ha a medálokat akarod beszerezni akkor már lehet szenvedni. Itt az alap végigjátszás is kínosan nehéz, sokszor ezer oldalról lőnek és nem lehet egyszerűen kivédeni, pillanatok alatt végünk. Be kell tanulni a pályákat, mikor mit és miután érdemes lőni, hogy egy optimális vonalat taapsztaljunk ki. Ezek után könnyebbek a pályák de így is volt aminek a végén hajszál híja volt, hogy elbukom vagy megnyerem a pályát.

A grafika eszméletlen jól néz ki.... 2001-ben a Gamecube-n jelent csak meg, de simán hozza a Xbox360-as, PS3-as időkbeli modellek részletességét, még ha a fény/árnyék effektek nem is olyan jók, a modellek maguk tökéletesek.

Jöhet a 3. rész? Vagy nem?  Annyira szenvedés volt ez (ahogy azt már ezerszer ismételtem  ), hogy sokszor napokig nem vettem elő a játék egyetlen pálya végigszenvedése után, mert egyszerűen kiégtem a sok próbálkozástól. Viszont, ha a célzás nem lett volna annyira érzékeny (amit valamiért sehogy se tudtam állítani az Emulátoron belül, mintha hiányozni ez a funkció belőle, nagyon fura...) lehet jobban vettem volna, de sokszor azt éreztem, hogy baromi unfair a játék. Sajnos. Az első rész emiatt sokkal jobban bejött (ott minden pálya lement Gold medállal is, itt nem fogom megpróbálni megszerezni őket...), pedig a 2. iszonyat jól néz ki és hangulatos is, az irányítás is baromi jó lett.

Jöhetne valami Remaster szerűség, de ha eddig nem jött, nem tudom valaha lesz-e  

[Leon121]

Senua's Saga: Hellblade 2

A napokban én is befejeztem. Nagyon erősen indult, és voltak nagyon erős pillanatai, főleg audio-vizuális szempontból, egyszerűen lenyűgöző az egész, és nagyon hatásos.

De...

... de közel sem olyan személyes, mint az első rész. Senua "sagája", valóban, itt már nem a belső küzdelmen van a hangsúly elsősorban, hanem egy - csúnyán fogalmazva - "kalandon", amit átél. Oké, értem én, hogy hogyan kapcsolódik Senuához, meg főleg az apjához, de mégis kevésbé szól róla, úgy érzem, az ő belső küzdelmeiről. A vége meg ráadásul nekem már ilyen főiskolás színdarab szinten előadott mondanivalónak érződött. 

Szóval nem ér fel az első rész szintjére nálam. Nem biztos, hogy kellett volna folytatni - annak ellenére, hogy azért vannak erős percei, tagadhatatlanul.

 

[XCube]

DOOM II Legacy of Rust

Gyönyörű és hatalmas pályák, mind elég jól tervezett helyszínek. Új ellenfelek és két új fegyver, mind jól illeszkednek az új pályák egységébe. A végjáték valami eszméletlen hentelés, nem akarok spoilerezni, de magasabb nehézségen érdemes felkötni a gatyeszt.

Minden FPS rajongónak ajánlott!

Szerk.: Majd elfelejtettem az új zenéket. Nem a klasszikus DOOM -tól megszokott muzsikák, de a legtöbbjük piszok jó, az egyik nálam bekerült a top 10 midi játékzene listájába. A Játékzenés topikba linkelem.

[XCube]

Industria

Annak idején nagyon sokra számítottam tőle, megvéve és kipróbálva viszont pillanatok alatt a kút mélyén végezte. Most adtam neki még egy esélyt, amit ugyan nem bánok, de töltöttem már el ennyi időt sokkal jobb címekkel is. A játék nagyon rövid, én kb. négy óra alatt játszottam végig úgy, hogy majdnem minden achi meg is lett. Az alapvető koncepció az ok kategória, erős Half - Life 2 érzetet kelt, a képi világ pedig sokban akart hasonlítani az Atomic Heart -re (úgy sejtem, hogy a készítők ezt a vonalat is szándékosan akarták meglovagolni). Az irányítás elmegy, a tűzharc is viselhető, a melee viszont nagyon ramatyul lett kivitelezve. A pályatervezés játéktechnikailag nagyjából a kétezres évek közepének szintjét hozza, koncepcióban semmi egyedi, megjelenítésben pedig elég lapos, sőt sok helyen nagyon amatőr. Kis csapat, olcsó játék, de amikor azt látom, ohgy egy alagútban konzekvensen elfelejtették a csövek textúráját átállítani tégláról fémre, akkor csak a fejemet tudom ingatni. A textúrák eleve sok helyen nagyon alacsony felbontásúak, ami annak köszönhető, hogy a nagyobb modellek szimplán kisebb modellek felnagyított változatai. A történet érdekesen indul, de hamar unalomba fullad, így a rövid játékidő a végére inkább áldás, mint kellemetlenség.

Mostanra beállt az akciós ára 5 Euróra, de még ennyiért sem tudom szívemből ajánlani.

 

This Strange Realm of Mine

Filléres retro shooternek gondoltam, annak idején ezért is vettem meg még 2019 közepén. Akkor ki is próbáltam, de fél óránál többet nem játszottam vele, hiszen nem az, amire számoltam, így félre is tettem. Az FPS lövölde csak egy laza keretet ad a játéknak, a lényeg a mondani való, ami bőven van a játékban. Hiába klisések a témák, igaz és tanulságos az összes. Szorongás, depresszió, egó, introvertáltság, a jövőtől való félelem, csupa olyan témák, amikkel az ember élete során találkozik. Ezek a játékban a különböző NPC -kkel való beszélgetések során kerülnek boncolgatásra. Az emészthetőség erősen függ az aktuális lelkivilágtól, de nem állítom, hogy nem érdemes elkezdeni a játékot, ha valaki éppen labilis lelkiállapotban van.

Nem egy könnyed teadélután, így csak módjával tudom ajánlani, de az általános 1 Euró alatti akciós árát mindenképpen megéri.

[Malleus]

 

Control

 

Nem szoktam shooter-ekkel játszani, de megvolt ingyen a játék az Epic-en, és tavaly játszottam már egy SCP által inspirált játékkal, ami felkeltette az érdeklődésemet, szóval gondoltam belevágok.

A képi világa egyből megfogott. Hiába, hogy szinte teljesen irodákban vagy ipari jellegű helyszíneken játszódik, mégis sikerült érdekes környezeteket létrehozni a markáns brutalista beütésű építészettel és a formák, terek, színek hatásos használatával, amikor pedig átlépünk valami másik világba, az erős kontraszt csak még egyedibbé teszi a vizuális élményt.A helyszín alapjában véve egy épület, legalábbis kívülről annak tűnik, az önmagában sem teljesen evilági „Oldest House”, ahol a paranormális jelenségeket, tárgyakat vizsgáló, kutató ügynökség üzemel. A főszereplő kívülállóként érkezik, és vele együtt ismerjük meg a helyszínt és annak történetét. A játék sztorija maga annyira nem kiemelkedő, bár nem is rossz, a karakterek között vannak emlékezetes alakok, és a szinkron is nagyon jó lett, de szerintem, ami igazán erőssége az a világépítés. Számtalan feljegyzést és levelezést találunk a játék során, amik felfedik az ügynökség dolgait és beszámolnak a különböző paranormális eseményekről, helyekről és tárgyakról. Ez utóbbiak talán a legérdekesebb és legszórakoztatóbb részei a lore-nak, megéri mindent elolvasni.

A játékmenet eleinte elég jellegtelen TPS, de ahogy megkapjuk a különleges képességeinket, mint pl. a telekinézis, akkor nagyon élvezetes lesz. A harcok pörgősek és nagyon látványosak, köszönhetően a környezet rombolhatóságának. Az összecsapások alatt csak úgy repkednek a törmelékek és a berendezési tárgyak, utána rá sem lehet ismerni a helyszínekre. Túl nagy változatosság így sincs a harcban, illetve a játékmenetben, de kitart a játék végéig. Sőt néhány dolgot még fölöslegesnek is éreztem, például a craft-olást, szerintem meglettünk volna nélküle is.

Viszont a játék frusztrálóan nehéz. Miután az első elit ellenség vagy háromszor bedarált, meg is ijedtem, hogy nincs benne nehézség beállítás, de hamarosan megtaláltam az accessibility beállításokat, ahol részletesen lehet állítani mindenféle dolgot, sőt akár sérthetetlenséget is be lehet kapcsolni. Ezt nagyon díjazom, egyből lejjebb is vettem az ellenségek sebzését 50%-al és bekapcsoltam az aim assist-ot (szinte sosem játszom shooter-ekkel, semmit nem találtam el kb ).

Ez csak részben segített, három okból. Az egyik, hogy így is volt, amikor egyet pislantottam és bedarálták az életerőmet, illetve voltak szituációk ahol simán azonnal véged van, például olyan boss, ami kiüti alólad padlót és leesel a mélységbe. A másik, hogy a játék percekig tölt, még SSD-ről is, ami nem zavar helyszínváltásnál, de halál után már idegesítő tud lenni. A harmadik pedig, ami felteszi a koronát az egészre, hogy dark souls féle mentési rendszer van, (nem tudtam mi hiányzott...), elszórt mentési pontokkal, tehát még azzal is plusz idő megy el mire visszajutunk oda ahol elintéztek. Legalább az alap ellenségek nem élednek újra, de cserébe elvesztünk némi nyersanyagot amikor meghalunk... Volt egy két opcionális rész ahol bekapcsoltam a sérthetetlenséget, meg azt, hogy az ellenségek egy lövéstől kidőljenek, mert a tököm tele volt töltőképernyő bámulásával meg a visszafutással. Szerencsére ritkán volt ilyen, és a legtöbb harc szórakoztató volt, számomra megfelelő kihívással.

Összességében azért tetszett, a képi világa egyedi és látványos, a lore érdekes és hangulatos, a játékmenet pedig az alkalmi frusztrációkat leszámítva szintén bejött, úgyhogy megérte végigvinni.

[Cori]

15 hours ago, Malleus said:

 

Control

 

 

Ez a játék valahogy sose fogott meg. Mikor megjelent akkor néztem videókat, azóta is látok bevágásokat vagy rövidebb részleteket belőle, de egyszerűen annyira unalmasnak néz ki a játék, szürke irodaház, külsőnézetes lövöldözéssel, annyira snassz.... De közbe nem te vagy az első aki azt mondja nem rossz cucc, sőt... Na majd egyszer ha nagyon olcsó lesz és sok időm akkor én is kipróbálom  

[bcom]

16 hours ago, Malleus said:

A másik, hogy a játék percekig tölt, még SSD-ről is,

Úgy emlékszem, hogy ha átállítod a directx verziót eggyel feljebb vagy lejjebb, az megoldja a problémát és a sok perces töltési idő 10-20 másodpercre csökken.

[XCube]

Fort Solis

Steam karácsonyi vásáros vétel, tegnap és ma végig is mentem rajta. Kimondottan rövid cím, sétaszimulátor / interaktív thriller. Az események egy marsi telepen zajlanak, a sztori egy jobb B movie szintjén van, ami játék esetén elég tűrhető, nekem alapvetően tetszett, de a rövidséggel sajnos az is vele jár, hogy nem túl mély. Én szvsz több alternatív szálat építettem volna be.

Relatíve friss cím (2023 végi), UE5 -ös, ennek megfelelően a látvány nem piskóta, de nagyon jól mutatja azt, hogy egy megjelenítésben up to date engine önmagában még nem garancia ahhoz, hogy egy játék konzisztensen szép látványt produkáljon. Olcsó cím egy kis fejlesztőcsapattól, ennek mefgelelően söt róla az optimalizáció és a teszteletlenség hiánya. Folyamatos a traversal stuttering, a textúra streamelés nem túl folyékony, sokszor maradnak be nem töltött textúrák a látótérben, néhány helyen pedig eleve túl kicsi a textúrák felbontása. A karaktermodellek és arcok megjelenítése már majdnem felér a legjobb címekkel is, de az animációk sajnos közel sem olyan polírozottak, ami darabossá teszi néha a mozgást és ezáltal a játékérzetet is. A megvilágítást szoftveres Lumen végzi, sajnos nem is a legújabb verzió, hardveres leképezésre váltás pedig hivatalosan nincs a játékban, egy fizetős univerzális UE5 hacker alkalmazással lehet csak belőni. Ez a szoftveres Lumen sajnos nem áll a helyzet magaslatán, így nagyon sok helyen csillámlik és pislákol a globális megvilágítás. Ami a designereket illeti, sajnos az ő munkájukon is látszik a teszteletlenség, több helyen is futottam olyan elemekbe, amik nem lettek rendesen átgondolva, befejezve, mint például kábelcsatornák és csövek, amik a semmiben végződnek és teszik mindezt olyan helyeken, ahová mindenképpen odanéz a játékos. Valószínűleg sokakat nem is érdekelnek ezek a hibák, ha egy open world játékról beszélnénk én sem lovagolnék rajtuk, de egy ilyen, beleélésre készített rövid filmjátékban szerintem az "ilyen kilógó lólábak" sokat tudnak rontani az összképen.

A hibáit elnézve én 7/10 -et adok a játéknak, 13 Eurót megért az élmény, ennyiért ajánlani is tudom az ilyen jellegű címekre fogékonyaknak.

On 1/9/2025 at 8:58 PM, Malleus said:

 

Control

 

Nem szoktam shooter-ekkel játszani, de megvolt ingyen a játék az Epic-en, és tavaly játszottam már egy SCP által inspirált játékkal, ami felkeltette az érdeklődésemet, szóval gondoltam belevágok.

A képi világa egyből megfogott. Hiába, hogy szinte teljesen irodákban vagy ipari jellegű helyszíneken játszódik, mégis sikerült érdekes környezeteket létrehozni a markáns brutalista beütésű építészettel és a formák, terek, színek hatásos használatával, amikor pedig átlépünk valami másik világba, az erős kontraszt csak még egyedibbé teszi a vizuális élményt.A helyszín alapjában véve egy épület, legalábbis kívülről annak tűnik, az önmagában sem teljesen evilági „Oldest House”, ahol a paranormális jelenségeket, tárgyakat vizsgáló, kutató ügynökség üzemel. A főszereplő kívülállóként érkezik, és vele együtt ismerjük meg a helyszínt és annak történetét. A játék sztorija maga annyira nem kiemelkedő, bár nem is rossz, a karakterek között vannak emlékezetes alakok, és a szinkron is nagyon jó lett, de szerintem, ami igazán erőssége az a világépítés. Számtalan feljegyzést és levelezést találunk a játék során, amik felfedik az ügynökség dolgait és beszámolnak a különböző paranormális eseményekről, helyekről és tárgyakról. Ez utóbbiak talán a legérdekesebb és legszórakoztatóbb részei a lore-nak, megéri mindent elolvasni.

A játékmenet eleinte elég jellegtelen TPS, de ahogy megkapjuk a különleges képességeinket, mint pl. a telekinézis, akkor nagyon élvezetes lesz. A harcok pörgősek és nagyon látványosak, köszönhetően a környezet rombolhatóságának. Az összecsapások alatt csak úgy repkednek a törmelékek és a berendezési tárgyak, utána rá sem lehet ismerni a helyszínekre. Túl nagy változatosság így sincs a harcban, illetve a játékmenetben, de kitart a játék végéig. Sőt néhány dolgot még fölöslegesnek is éreztem, például a craft-olást, szerintem meglettünk volna nélküle is.

Viszont a játék frusztrálóan nehéz. Miután az első elit ellenség vagy háromszor bedarált, meg is ijedtem, hogy nincs benne nehézség beállítás, de hamarosan megtaláltam az accessibility beállításokat, ahol részletesen lehet állítani mindenféle dolgot, sőt akár sérthetetlenséget is be lehet kapcsolni. Ezt nagyon díjazom, egyből lejjebb is vettem az ellenségek sebzését 50%-al és bekapcsoltam az aim assist-ot (szinte sosem játszom shooter-ekkel, semmit nem találtam el kb ).

Ez csak részben segített, három okból. Az egyik, hogy így is volt, amikor egyet pislantottam és bedarálták az életerőmet, illetve voltak szituációk ahol simán azonnal véged van, például olyan boss, ami kiüti alólad padlót és leesel a mélységbe. A másik, hogy a játék percekig tölt, még SSD-ről is, ami nem zavar helyszínváltásnál, de halál után már idegesítő tud lenni. A harmadik pedig, ami felteszi a koronát az egészre, hogy dark souls féle mentési rendszer van, (nem tudtam mi hiányzott...), elszórt mentési pontokkal, tehát még azzal is plusz idő megy el mire visszajutunk oda ahol elintéztek. Legalább az alap ellenségek nem élednek újra, de cserébe elvesztünk némi nyersanyagot amikor meghalunk... Volt egy két opcionális rész ahol bekapcsoltam a sérthetetlenséget, meg azt, hogy az ellenségek egy lövéstől kidőljenek, mert a tököm tele volt töltőképernyő bámulásával meg a visszafutással. Szerencsére ritkán volt ilyen, és a legtöbb harc szórakoztató volt, számomra megfelelő kihívással.

Összességében azért tetszett, a képi világa egyedi és látványos, a lore érdekes és hangulatos, a játékmenet pedig az alkalmi frusztrációkat leszámítva szintén bejött, úgyhogy megérte végigvinni.

Eddig készer kezdtem el és kétszer is hagytam abba, mindkétszera Cyberpunk miatt. Most kapni fog egy harmadik esélyt is.

[Leon121]

Diablo 4 "gameplay" - A kampányról már írtam itt: 

Azóta kicsit jobban belemerültem a játékba:

• felvittem 60-ig a sorcerert
• léptem vagy 30-40-50? paragon szintet
• felmentem Torment II-ig (aztán visszaléptem I-re)
• csináltam nightmare dungeonöket
• részt vettem aktuális seasonben ilyen realmwalkeres mittoménmiben
• játszottam helltide-ot
• beleszagoltam a PvP-be (értsd. leöltek egyszer, oszt otthagytam )
• segítettem world bosst ölni kettőt
• csináltam egy halom dungeont, meg pár strongholdot, és whispereket a Fának
• valamelyest finomhangoltam a cuccaimat 

Már ebből a felsorolásból is látszik, hogy tartalom van. Szerintem bőven elég. Csak bele-beleszagolgattam sok mindenbe, pár szélsőségesebb dolog még így is kimaradt, de véleménynyilvánításhoz már talán elég.

Ez fasza játék. Most. Nem tudom, megjelenéskor mennyivel volt szegényebb (vagyis úgy tudom, sokkal), de most bőven van tennivaló, és én hasonlóan élveztem eddig az utat már egy karakterrel is, mint mondjuk a D3-ban (azt is kieggel értve). Bár... Oké, kritizáljak kicsit: a 60-ig tartó út szerintem kevésbé jó, mint a D3-ban a max szintig haladás. Ott ahogy jöttek az újabb képességek, újabb passzívok, újabb rúnák, amik akár alapjaiban változtatták meg a képességeidet, az szerintem zseniális, elsőre mindenképp. Itt ezzel szemben a sima skillpontok osztogatása már szerintem 30. szint körül elérte számomra az élvezet maximumát, onnantól nemegyszer azt vettem észre, hogy csak kínlódok, hova dobjak 1-1 pontot, sokkal előrébb nem jutottam. Megvoltak a skilljeim, azokon érdemben már nem változtattak az újabb pontok, így jobb híján passzívokat nyitogattam.

Ezzel szemben a paragon rendszer... hát, összetettebb. Nem kicsit.  De nekem tök olyan érzésem volt, mint a Path of Exile-ban: dugig van tömve érdektelen +5 statokkal. Mint a PoE. Mintha látták volna az ottani képességerdőt, és erre válaszul csinálták volna: "erre vagytok olyan nagyra? ilyet mi is tudunk". Csak itt nem fák vannak, hanem egy táblán rakosgatunk pontokat, bizonyos helyekre pedig rúnákat, a táblák széléhez újabb táblákat illesztünk, és így lehet sakkozgatni. Én biztos vagyok benne, hogy itt aztán bőven lehet min-maxolgatni a karaktert, ha akarjuk, és abban is biztos vagyok, hogy én nem így játszottam.  

Aztán... hát, én a D3-hoz fogom hasonlítani, mert szerintem a D2 fölött már rohadtul eljárt az idő (bocs, de ez van). A D3 erősen... hogy is mondjam, "loot-lottó" fókuszú. Találsz egy legendary-t, ami ad valami különböző effektet, ami gyökerestől megváltoztatja a skilljeidet (párosítva a rúnákkal ez sokszorosan is igaz), és akkor akár át is építed a karakteredet menet közben. Meg aztán összeszedsz egy szettet, ami meg maximálisan odab.sz, nagyon megugrik a karaktered ereje.

Itt más van. Eleve nincsenek szettek. Egyáltalán. Vannak helyette viszont legendary-k, amiknek a képességét át lehet tenni más cuccra. Könnyen. Szóval találsz valami tárgyat, és az addig már megismert legendary-effektek közül egyet simán ráraksz. Aztán ha találsz ugyanabból az effektből egy erősebbet (értsd: több %-ot ad, mint amit random kisorsolt az előzőnél), akkor onnantól az erősebbet tudod rárakni cuccokra. Na de ez még nem minden: lehet közben "enchantolni" (egy statot másikra cserélni, ilyen volt a 3-ban is), emellett újabb statokat adni hozzá (affixek, prefixek), emellett mastercraftolni (növelni az értékeit), emellett lyukat rakni rá, emellett drágaköveket rakni bele.... Ha nem lenne érthető, amit írtam eddig: kegyetlen módon testre lehet szabni kábé minden egyes szaros tárgyadat. Itt nincs az, hogy esik valami, és akkor annak örülsz, osztcső. Nincs az, hogy megvan a szett utolsó darabja, akkor +1600% sebzés. Itt mindennel pöcsölni kell, vagy legalábbis lehet, hogy olyan legyen, amilyennek akarod, és akkor ha sokáig pöcsölsz, vagy esik picivel jobb, akkor ilyen hangyányival tudsz erősíteni magadon még. Feltéve, hogy az új, erősebb tárgyat is átalakítgatod úgy, ahogy az előzőt, hogy kihozd belőle a maximumot.

Szóval. D3: loothajszolásból kiinduló építkezés. D4: maximális finomhangolás minden téren. Szemléletbeli változás, nem kevés. Hogy előrelépés-e, vagy sem, azt én nem kezdeném el firtatni. De ha valakit ennyire nem érdekel a dolog, akkor annyira nem is muszáj vele foglalkozni. Torment I-ig fellépni szerintem nem túl nagy művészet (bár ehhez azért szerintem már hozzá kell nyúlni a cuccaidhoz), onnantól jön jobban képbe ez, meg a paragon szintezés, ami szerintem itt sokkal jobban erősíti a karaktert, mint a 3-ban. 

Egyébként az open worldöt még nem is említettem. Fajin, alapvetően, néha jó csak úgy kolbászolni erre-arra, a Lilith-szobrokat jó megtalálni, ha valakire éppen a térkép-tisztogatási hangulat jön rá, megteheti, questeket is lehet csinálni, szerintem kifejezetten jókkal is lehet találkozni, random eventek is vannak (ezek persze már önismétlődőek). Vannak dungeonök, ezeknek eleje-közepe-vége, még ha a bossok legtöbbször sótlanok is bennük. Lehet próbálkozni a D3-as riftek helyi megfelelőjével (ezeknek olyan furán más a hangulatuk, nem tudom, miért). Szóval ha az ember csak rágógumi-akcióerpégézni akar, bőven megteheti, normáltól tormentekig biztosan lehet megfelelő szintet találni. 

Én mindenesetre találtam benne annyi örömforrást, hogy el akartam menni eddig, Torment I-ig legalább, itt már elvileg minden elérhető, legfeljebb az extrémerős mythical unique cuccok nem esnek, de a TII nekem nagyon kemény volt még, hiába értem el, ehhez még kicsit gyűjtögetni, meg paragonozni kell. Akkor már hamarabb kezdenék másik karaktert szerintem. De a játék igenis jó, bőven ad tennivalót, bőven tud kihívást adni (ha azt keresed), min-maxolásnak teret enged, ha épp erre vágysz, de ugyanolyan jól megállja helyét, ha csak kikapcsolt aggyal akarsz szórakozni.

Szerintem fasza lett.

 

[kaszman1]

Mostanság kicsit coop orientált játszás folyik Vega kollégával. Miután elaludtak a gyerekek időnként neki megyünk pár címnek, csak így öregesen, szigorúan 11:30-ra ágyba mindeni

 

Remnant: From the Ashes

Ez még mindig remek kis souls-light. Egy dologra rávilágított a playthrough: a játék durván többjátékos irányba van skálázva. Sok boss akikkel szívtam csomót egyedül kb 2 perc alatt lementek első próbára ketten. Így is volt 1-2 nehezebb, illetve az alapjáték főboss híresen szar bullet sponge, az több emberrel is szar volt.

Maga a játék nagy fun, még mindig az egyik kedvenz TPS lövöldém, szerintem a második rész is idővel sorra fog kerülni.

 

Back4Blood

Ez ugye a Left4Dead szellemi utódja akar lenni. A L4D 1-2-t sokat toltuk még a ZHSZ topikos srácokkal, remek élményeim vannak róla így azonnal otthon éreztük magunkat ebben a játékban is. Persze változtattak sok mindenen, de az alapkoncepció ugyanaz. A pályák talán rövidebbek, de van pár emlékezetesebb küldetés, ami szórakoztató volt. A zombik kicsit változatosabbak, de szerintem kevésbé egységesek dizájn terén.

Fegyverekből rengeteg van, upgrade-ből szintén, ez a része egész élvezetes, folyton váltogattam őket, remek darabok vannak.

Gyorsan végig lehet vinni, de látszik, hogy mennyire grind-ra lett tervezve. 8 óra alatt a sok 100 skin-ből 4-5 oldódott fel. Nem látom hogy ez hosszú távon ennyire lekötne, DLC-t meg nem fogok venni. Az alapot is csak azért vettem meg mert 2-3 euró volt winter sale-en. Ennyit megért, de inkább egynek jó kategória.

 

[-OJ-]

The Turing Test (PS4 - 100%)

AC Valhalla térképpucolása mellé kellett valami intellektuálisabb időtöltés is, és ennek a célnak ez a játék tökéletesen megfelelt. A történet egynek elment, afféle moralizálós és gép vs ember határait feszegető, űrhajós túlélő kaland. Kicsit a SOMA-ra emlékeztetett, de annyira jól azért nem volt megírva. Érdekesebb maga a FPS puzzle játékmenet, ami egy az egyben a Portal-t idézi. Összesen 70 ilyen feladvány van, aminek a nagy része egy-egy perc alatt megoldható, de akadt köztük pár nehezebb, több szobából álló feladvány is, de még így is sikerült befejezni kb hat óra alatt. Pedig be akartam osztani, de nagyon játszatta magát. A két szereplő szinkronja különösen kellemes volt, a T.O.M. nevű mesterséges intelligenciát azt hittem, Jeremy Irons szólaltatja meg, teljesen olyan volt az orgánuma. Acsikat a nagyobb pályaszakaszok végén, és a félreeső mellékszobák teljesítéséért dobta a játék, külön utánajárás nélkül meg lett az összes.

Akinek kimaradt, érdemes bepótolni, mikor épp akciósan adják.

[XCube]

1 hour ago, -OJ- said:

The Turing Test (PS4 - 100%)

AC Valhalla térképpucolása mellé kellett valami intellektuálisabb időtöltés is, és ennek a célnak ez a játék tökéletesen megfelelt. A történet egynek elment, afféle moralizálós és gép vs ember határait feszegető, űrhajós túlélő kaland. Kicsit a SOMA-ra emlékeztetett, de annyira jól azért nem volt megírva. Érdekesebb maga a FPS puzzle játékmenet, ami egy az egyben a Portal-t idézi. Összesen 70 ilyen feladvány van, aminek a nagy része egy-egy perc alatt megoldható, de akadt köztük pár nehezebb, több szobából álló feladvány is, de még így is sikerült befejezni kb hat óra alatt. Pedig be akartam osztani, de nagyon játszatta magát. A két szereplő szinkronja különösen kellemes volt, a T.O.M. nevű mesterséges intelligenciát azt hittem, Jeremy Irons szólaltatja meg, teljesen olyan volt az orgánuma. Acsikat a nagyobb pályaszakaszok végén, és a félreeső mellékszobák teljesítéséért dobta a játék, külön utánajárás nélkül meg lett az összes.

Akinek kimaradt, érdemes bepótolni, mikor épp akciósan adják.

Többször is volt már a bevásárló kosárban, de valamiért mindig kikerült. Legközelebb benne hagyom.

[jagdtigger]

Dying Light 2

Az első után azt hittem itt már nem lesz annyira durva a borzongás meg a borsós  hát. Enyhén tévedtem, amikor meg másztam meg a rádiótorony tetején az antennákat szabályosan folyt az izzadtság a tenyeremből......

[kaszman1]

13 hours ago, jagdtigger said:

Dying Light 2

Az első után azt hittem itt már nem lesz annyira durva a borzongás meg a borsós  hát. Enyhén tévedtem, amikor meg másztam meg a rádiótorony tetején az antennákat szabályosan folyt az izzadtság a tenyeremből......

Pont megvettem, mert jó alacsony volt az ára Steam-en. Az első nagy kedvencem, szerintem én is felrakom hamarosan.

[Hor1]

Metaphor: ReFantazio

Hm-hm-hm. Tavalyi évről az egyetlen várt játékom volt, és az egyetlen amiért teljes árat fizettem.

Atlus eddig nekem hibátlan volt, Persona 4, Persona 5, Persona 5 Royal, mindegyiket imádom, és mindegyik szintet lépett az előzőhöz képest. Nem rossz játék ez sem, de valahogy nem állt nekem össze. A party összességében gyenge (bár az utolsó három csatlakozó pont jobb), a Confidantok/Social Linkek (itt Followerek) többnyire nem túl érdekesek, és bár a Personakban is voltak bőven logikai bukfencek, itt nagyon sokat forgattam a szemem a főszál kapcsán.

Amúgy rohadt jól néz ki, stílusos, játszatja magát, a harcrendszer itt a legjobb, még ha az alapja nem is annyira tetszik (minden karakter megtanulhat mindent, és nem karaktert váltasz, csak classt/archetypeot), de nagyon jó kombókat meg szinergiákat lehet összerakni benne.

A vége Atlushoz hűen túl van húzva, de talán itt a legjobban, az utolsó 3-5 órában már kínlódtam, hogy csak érjen véget.

Következőnek ránézek majd egy Shin Megami Tenseire vagy a Persona 3-ra tőlük, de tegnap megjött a Baldurs Gate CE, úgyhogy.....

[Leon121]

Slay the Spire (513 óra)

Amúgy ez egész jó játék. 

https://photos.app.goo.gl/XFbSpoACwNCvHqEb7

 

[XCube]

CoD Modern Warfare Remake 2017

Jó kis modernizált verziója az eredeti játéknak, érzésre változtattak valamennyit a mozgáson (az eredetibe órák százait öltem annak idején) és nagyon hiányzik a tűzmódok beállításának lehetősége. Grefikailag rengeteget fejlődött, viszont néhány anomáliát sikerült figyelmen kívül hagyni. Ilyen például, hogy helikopterrel érkezve a társak ruháját lobogtatja a rotorok szele, ami alapvetően tök jó dolog, de akkor már kevésbé amikor se szél, se helikopter nincs a környéken, a ruhák viszont tovább lobognak. Biztos a tettvágytól égő kollégák kipárolgása okozza.

7/10

 

Ziggurat

Nem vittem végig még minden karakterrel, de a perkek zömét sikerült begyűjteni. Nagyon jó játék ha csak szeretnél lövöldözni üresjáratban, jó a mozgás, jók a fegyverek, az ellenfelek megfelelnek a témának. Öt szintes random generált kampány, jó lendülettel egy - másfél óra egy menetben. Újrajátszhatósági faktor lvl. 9000.

8/10

 

Lego Builders Journey

Csodálatos látványvilággal megáldott relatíve rövid puzzle játék RT támogatással. RT nélkül is nagyon szép tud lenni, de a RT adja igazán a realisztikus Legó látványvilágot. A sztori aranyos, a vágjáték után pedig lehet még szöszmötölni a játékkal amolyan kvázi szabad építő módban.

7/10

 

Zenge

Rövid puzzle játék, a mechanikák nem bonyolultak, tipikus "levezetésnek jó lesz" kategória, nagyjából egy óra elég is hozzá. Fillérekért árulják ha akciós.

6/10

 

Gothic 1 Remake Demo

A legfrissebb demó a készülő remake -ből. Eddig jónak tűnik a dolog, mind megjelenítés, mind játékmenet alapján korrekt státuszban van a játék. Az első teaser harcrendszerét megreformálták, kicsit egyszerűbb de használhatóbb lett. Várom a végterméket.

 

Gothic Playable Teaser

Elég bő lére eresztették annak idején ezt a demót, nekem a komplett végigjátszás kb. 4 órámba tellet. Természetesen nem kristálytisztára polírozott produktumról van szó, ami meglátszik mind a grafikán, mind a játékmeneten, viszont a benne lévő energia és minőség jó előérzetet teremt a készülő játékkal kapcsolatban. Ahogy fent említettem a harcrendszer hagy némi kívánnivalót maga után, de ez szerencsére nem kerül be ilyen formában a végleges produktumba.