Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[Cori]

5 hours ago, XCube said:

... Isaac lehetne akár a szomszéd Józsi is (bár itt elég ritka név a Józsi). ...

Persze mer' Izsák 

[XCube]

Scorn

Fura egy játék, alapvetően egy relatíve egyszerű, puzzle elemekkel tűzdelt séta szimulátor, de van némi lövölde aspektusa is. Én, aki kedveli H.R. Giger munkásságát, nagyon élveztem azt a vizuális stílust, amit a játék képvisel, de ha valakinek ez nem kenyere, akkor sanszos, hogy nem fogja szeretni ezt a címet. Meglehetősen rövid, nulla újrajátszhatósági faktorral (az első két achit leszámítva).

Szerk.: Egyet elfelejtettem! Gyomor kell hozzá, nagyon vizuális és brutális!

[Leon121]

Slay the Spire 

(Végigjátszottam = Mind a 4 kaszttal legalább egyszer, de van akivel többször is megöltem a szívet A0-ás nehézségen.)

Zseniális cucc, ha szereted a kártyakombinálást, a brutál kombók összerakását, kilogikázását.

A játék keveréke egy pakliépítős játéknak és egy rougelike-nak. Választasz egy hőst, akinek egyedi kezdő paklija és egyedi varázstárgya van, aztán három plusz egy fejezeten keresztül próbálsz eljutni a spirál tetejére. Minden fejezet végén egy főboss vár, az oda vezető úton pedig találkozhatsz ellenfelekkel, eseményekkel, boltokkal, kincsekkel, pihenőhelyekkel. Az ösvényt előre látod, és el tudod dönteni, merre lépj tovább, de azt már nem, hogy mondjuk egy folyosói harcban milyen ellenfélre számíthatsz. Menet közben szerezhetsz ereklyéket, amik valamiben erősítenek, és kártyák közül is választhatsz, amik pedig a paklidba kerülnek. Ezekkel a kártyákkal és ereklyékkel próbálsz minél erősebb, ütősebb szinergiákat kilegózni, hogy minél jobb eséllyel menj neki az egyre nehezedő kihívásoknak. Ha meghalsz, akkor vége, kezdheted az elejéről, teljesen más kiosztásban, más kártyákat, kincseket, szörnyeket találva.

Amitől zseniális a cucc, az pont ez a sokszínűség, és ahogy menet közben vagy rákényszerítve arra, hogy latolgasd az esélyeidet. Alapból 3 kártya közül választhatsz minden legyőzött szörny után - ezek közül neked kell eldönteni, melyik passzol a paklidba, melyik visz előre (ha egyáltalán - lehet kihagyni is, nem muszáj vinni kártyát). Visszaváltás nincs, pakliból kiszedni lapot egyáltalán nem triviális dolog, hanem önmagában is jutalom - hiszem minél kevesebb kezdő kártyád van a pakliban, annál nagyobb esély van rá, hogy az erősebb kártyáidból húzz - merthogy minden körben a nem használt kártyákat eldobod, ezt még nem mondtam. Mint egy pakliépítős játékban. Nem őrzöd, hogy majd később jó lesz, ha felhúzol hozzá valamit - ott, abban a körben kell gondolkodni. (Alapesetben persze - paklimanipulálásra van lehetősége minden kasztnak.)

Eközben nézed a térképet, mérlegeled az előtted álló ösvényeket, gyűjtöd a pénzt, amit boltokban elkölthetsz újabb kártyákra, ereklyékre, vagy akár egyszer használatos varázsitalokra. És elsőre úgy tűnik, ez a játék tök random, és csak akkor nyersz, ha mákod van. Pedig nem, iszonyat magas skill plafonja van, és a konzisztens győzelemben tükröződni fog a felszedett tudás, tapasztalat, amit összegyűjtesz és ami segít a mérlegelésekben. Mert a csábítás sokszor nagyon erős, hogy berakj egy-egy dögös kártyát a paklidba, ami tök jól jöhet, ha mondjuk egy másikkal együtt van épp kézben, vagy csak úgy önmagában is - viszont ezzel nő a kártyáid száma, és csökken az esélye annak, hogy egy akár még annál is erősebb kombót kihúzz. Ugyanígy az ereklyék: mindegyik hasznos lehet, de mi az, ami éppen leginkább előre vinné a karakteredet? Már persze a felkínált lehetőségek közül. Vagy az események, amikkel találkozol: itt is sokszor lehet döntést hozni, ami megintcsak lehet élet és halál közti különbség, de ezt lehet csak utólag visszanézve érzed át: "basszus mégsem kellett volna akkor ott beáldoznom a pénzemet, most vehettem volna belőle egy brutál jó ereklyét". De a szörnyeket is ki kell, ki lehet ismerni. Többségüknek teljesen mechanikus rotációban jönnek a képességei, hogy mikor támad, mikor buffol, mikor gyengít, mikor védekezik. Ezt sok helyen ki lehet, és sokszor ki is kell ismerni, mert különben elkenik a szádat. 

Szóval bazi magas véletlen faktor, emiatt megunni lehetetlen, és pofán csap, pofán vág, szidod magad, szidod a randomot, szidsz mindent és mindenkit. Aztán nekimész újra, hátha most okosabb leszel. Hátha most jobban előre látsz. Hátha most nem lépsz indokolatlanul wrath-be, mikor nem is tudsz biztosan kijönni belőle. Hátha most nem b.szod el a pénzed valami "okés" cuccra, mikor egy következő boltban életed kincse néz vissza piros számokkal írt árcímkével, és te csak sóvárogsz utána.

 

Jó, bocs, átmentem költőibe, tök fölöslegesen. Aki nyitott a kártyakombókra, szeret(ne) Magicezni, imádja a szinergiákat vadászni, szereti a szerencsejáték-érzést, amit egy rougelike nyújthat, annak ez be fog jönni. Nekem nagyon betalált. Mobil játékba 130+ órát beleölni nem gyakran szoktam, de itt ez még csak a kezdet, úgy érzem. Persze van konzolokon és PC-n is, csak telón munkaidőben is lehet játszani vele. Állítólag.

[Malleus]

 

Xuan-Yuan Sword: Mists Beyond the Mountains

 

Megtörtént az, amire nem számítottam, egy klasszikus Kínai RPG kapott egy remaszterelt kiadást és ezzel együtt angol feliratot. A játék eredetileg 1999-ben jelent meg és a sorozat többi tagjához hasonlóan történelmi fantasy, bár ezúttal egyedi módon nem csak a kínai történelem része a sztorinak, ugyanis főhősünk Septem, egy lovag a Frank Királyságból, akit III. Pipin bíz meg egy nagy feladattal: utazzon a távoli Kínába és szerezze meg a titkos tant, amivel minden háború megnyerhető. Kalandos utazása során Septem megfordul Velencében, a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában, míg végül eljut a Tang Birodalomba.

 Játékmenet szempontjából alapjában véve egy JRPG-ről van szó. Izometrikus nézetben mászkálunk chibi stílusú karakterekkel a helyszíneken vagy a világtérképen, a harcokban pedig, amelyek Active Time Battle rendszerűek, többnyire egy csapattal veszünk részt. Sokféle különböző felhasználható tárgy, felszerelés és a karakterek egyedi képességei adják meg a harcrendszer mélységét. Egyik sajátos, a sorozatra jellemző mechanika a Spirit Fusion Pot használata, amellyel egyrészt befoghatunk ellenségeket a harcok során (ezeket utána meg tudjuk idézni, segítség gyanánt), másrészt pedig kombinálhatunk nem csak tárgyakat, hanem a befogott ellenségeket is, gyakorlatilag bármit bármivel. Szerencsére előre lehet látni, hogy mi lesz a fúzió eredménye, szóval nem vagyunk próbálkozásra kényszerítve.

 Ebben a kvázi craftolásban vannak lehetőségek, bár egyszeri casual végigjátszásnál meg lehet lenni nélküle is, főleg azért is mert a játék nem túl nehéz. Az alap ellenségeket és a random encounter-eket simán le lehet nyomni az auto attack használatával, csak a főellenségeknél kell igazán odafigyelni, hogy mit csinálunk. Ez az ellenségek befogását is megnehezíti kicsit, mivel ahhoz alacsony életerőn kell, hogy legyenek, de sokszor egy ütéstől kimúlnak. Összességében azért nem bántam, hogy nem volt túl nehéz, mint ahogy azt sem, hogy nem volt szükség különösebb grind-ra vagy farmolásra, csak az utolsó boss-tól kellett visszafordulnom bevásárolni gyógyító füveket. Meg kell jegyeznem amúgy, hogy az eredeti játékban nem így volt, az nehezebb volt, mint ez a kiadás, ami egy későbbi, bővített mobilos port alapján készült.

 A játék látványvilága remek, itt nem is volt szükség a felújításra. A helyszínek szépek, látványosak, a harcok hátterei pedig kínai festmények stílusában készültek. A játék nagy részében chibi stílusú karakterekkel van dolgunk, de a harcokban szépen megrajzoltak és kidolgozottak a karakterek, nemcsak csapattársaink, hanem az ellenségek is. Egy dolog nem sikerült igazán, az átvezető jelenetek, amiket valamilyen felskálázással próbáltak javítani, elég gyatra eredménnyel. Ezeket lehet jobb lett volna pixelesen hagyni. A hangzásvilág nem kiemelkedő, a zenék között vannak kellemes darabok, de a hangeffektek leginkább csak teszik a dolgukat.

 Számomra a történet volt a játék legérdekesebb része. A 750-es években járunk mikor Septem kalandja kezdődik és útja során, amely keresztülviszi majdnem az egész akkor ismert világon, találkozik számos érdekes és emlékezetes karakterrel, köztük természetesen történelmi alakokkal is (pl. III. Pipin, Xuanzong császár), és belekeveredik számos politikai intrikába és történelmi eseménybe is (Abbászida Forradalom, Talaszi csata, stb.). De természetesen fantasy játékról van szó és ez az aspektus a hangsúlyosabb. A fordulatokban gazdag történet fantasztikus és mitológiai vonalon is halad, ahol fő ellenfelünk pedig nem más, mint maga Sátán. Ez a különböző kultúrák keverése nekem nagyon tetszett. Nem hittem volna, hogy találkozom egy játékkal, aminek a világa kombinálja a keresztény mondavilágot a kínai folklórral, de itt sikerült. Ez jót tett az ellenségek változatosságának is, az európai mitológiák által inspirált lényektől kezdve a különböző dzsinneken át a kínai fantasy műfaj szörnyeiig itt minden megtalálható. Érdekes módon főhősünk eleinte még csak nem is istenhívő, hanem egy földhözragadt pragmatikus alak, aki ugyanúgy meglepődik a természetfelettivel való találkozásoknál mint mi, de azok után, amiket az utazása során tapasztal és saját magáról megtud, egyre inkább rá kell jönnie, hogy ’több dolgok vannak földön és égen’, ha mondhatom így.

A játék nem szűkölködik párbeszédekben, nem csak csapatunk tagjaival és a hozzánk csatlakozó NPC-kkel fogunk sokat beszélni, de a helyszíneken szinte minden mellékes karakternek van valami mondanivalója, hozzáfűznivalója a helyzethez. Ez sokat ad a lore-hoz és a világhoz, de azért is érdemes mindenkivel beszélni, mert így találunk mellékküldetéseket is. Ezek között a hagyományos fetch quest-eken kívül érdekes módon vannak matematikai problémák is, amikhez gyakorlatilag félre kell tenni a játékot és számolgatni. Vannak még történelmi vagy vallási kérdések is, amikre ha jól felelünk jutalmat kapunk. Ezekhez is el kell a wikipedia, de legalább lehet belőlük tanulni valamit.

 Egy remaszterelt kiadásról van szó, azonban a felújítás nem lett hibátlan. A legnagyobb mumus itt is, mint a legtöbb kínai játéknál, az angol felirat. Érezhetően gépi fordítás az alapja, és sokszor találkozik az ember furcsa mondatokkal, elgépelésekkel vagy különféle stilisztikai hibákkal, amelyek kizökkentik. Egy olyan játékban, ahol van szinkron ez kevésbé probléma, mert a szinkronszínészek meg tudják alapozni a jelenet hangulatát és prezentálni tudják a karaktereket, de itt csak a szöveg áll rendelkezésünkre, úgyhogy néha nehéz kitalálni, hogy mire is gondolt az eredeti író. Összességében azért nem annyira rossz, lehet követni a sztorit és átjön az erősebb, drámaibb pillanatok többsége is, de lehetett volna jobb. Előfordul még, hogy a szöveg túl gyorsan eltűnik a képernyőről illetve találkoztam néhány fagyással is, amiket azonban a Windows 7 kompatibilitás beállítással ki lehetett küszöbölni. Ezeket leszámítva technológiailag teljesen rendben volt.

 A fordítás problémái ellenére én nagyon jól szórakoztam a játékkal, nagyon nagy kaland volt. Ajánlani csak annak ajánlanám, akit eleve érdekelnek a kínai fantasy játékok, vagy azoknak, akiknek szívügyük a retro JRPG-k, mert ebben a kategóriában ez igazi gyöngyszem, ami eddig nem volt elérhető azok számára, akik nem tudnak kínaiul. Szerintem, ha ez anno megjelenik angolul, a műfaj egyik emlegetett klasszikusa lenne. Remélem a jövőben több hasonló remaster is jön majd még.

[Jimkingdom]

Battlefield 3

 

Egész tisztességes cucc. Az alap kampány olyan 8-10 óra lehet, ha normálon tolod, és nem vagy olyan mint én akit 30 másodpercenként leszednek. Nem igazán tetszett az első küldetés, mert van egy olyan rész ami teljes káosz. Azután hogy elvágod a vezetéket. 

A többi küldetés viszont változatos, és eléggé összetett is. A sztori nem rossz, bár szerintem nem ezért játsza senki. 

Én egy ingyenes gold előfizetés mellé járó, 360 verziót toltam. A látvány nem egetrengető de tudom  hogy pl. pc-n valami szemkápráztató volt anno. Igaz akkor nem vittem végig.

Van egy küldetés a "Going Hunting", na az nekem az elsőrangú küldetés ilyen témájú fps játékokban. Még talán a CoD MW ukrán pályáját is übereli, ahol egy sniper vagy. Bár megjegyzem mire megszereztem a "Perfect Run" nevű achievementet akkorára forgott velem a világ és kb. soha nem akarok újra ezzel a küldetéssel játszani. Legalábbis egy jó pár évig.

Én normálon toltam és azt kell mondjam kellő kihívást nyújt. Bár ha jól emlékszem PC-n egérrel is sokat szarakodtam, egész egyszerűen azért mert nem látni honnan mennyi lő rád egyszerre, meg van ez az idegesítő stun effekt amikor eltalálnak. De mint mondtam többnyire egész jó volt, az utolsó küldetés meg még hardon is könnyű.

Tetszett hogy a keretes szerekezet megmaradt, a sztoriban és a gameplayben egyaránt.

Én egy 7.5/10 adnék erre a játékra (Xbox verzió).  

 

[kaszman1]

Kicsit off, mert 2 refund volt 1 héten belül és nem játszottam végig egyiket sem:

 

Sprawl - videók alapján én egy Q3 szellemi utódot vártam sztorival. Ez helyett kapunk egy aréna szekciókra osztott pályarendszert, egy számomra használhatatlan bullet time funkciót, aminél nyomva kell tartani a gombot, hogy lassítson és kijelölje a weak point-okat és olyan falon futós mechanikát, amit az istennek nem tudtam használni eredményesen harc közben az első óra alatt. Mellesleg nem rossz játék ez, csak nem nekem való.

 

Blood West - na ez nekem nagy csalódás volt. Kinézetre boomer shooter, papíron Deus Ex-szerű lassú, gondolkodós-lopakodós lövölde, megvalósításban egyik sem. Shooterként 2 másodperc alatt ledarálnak, lopakodással túl lassú és kiszámíthatatlan AI miatt nem taktikus. Minden ellenfél túlságosan tápos, csak fejlövésekkel érdemes játszani. 2 fegyver slot van, nincs külön kozelharci slot. Minden halált tartós debuff-olással jutalmazza a játék és újraéled az ellenfelek nagy része. Lőszer kevés, az inventory-ban alig lehet stack-elni valamit. Pl max 10-15 darabot lehet egymásra rakni, így folyton megy a tetris.

Minden város, tábor vagy erőd hemzseg az ellenfelektől és sokszor csak úgy lehet haladni, ha folyton elszaladsz, mivel lopakodásból nagyon ritka az insta kill, ha elcseszed megrohannak több oldalról. Nem élveztem, minden hibát durván büntet és ellehetetlenít.

Pl az első 10 percben van egy ellenfél, aki egy zombi, aki még a koporsóval a fején cammog. Nincs gyenge pontja, nyílból 10-12 kell bele, toltényből 3-5. És van mellette 5 másik mob, akiket egyesével kellene kiiktatni, hogy nyugodtan elintézhesd. Na és 5 percenként akad ilyen szituáció. Majd lehet találni jegyzeteket, amik az ellenfelek gyenge pontjait írják le, ehhez konkrétan shotgunt ajánl a játék amikor még nincs shotgun... Áhh, bagyon felb.sztam magam rajta.

[XCube]

30 minutes ago, kaszman1 said:

Blood West - na ez nekem nagy csalódás volt. Kinézetre boomer shooter, papíron Deus Ex-szerű lassú, gondolkodós-lopakodós lövölde, megvalósításban egyik sem. Shooterként 2 másodperc alatt ledarálnak, lopakodással túl lassú és kiszámíthatatlan AI miatt nem taktikus. Minden ellenfél túlságosan tápos, csak fejlövésekkel érdemes játszani. 2 fegyver slot van, nincs külön kozelharci slot. Minden halált tartós debuff-olással jutalmazza a játék és újraéled az ellenfelek nagy része. Lőszer kevés, az inventory-ban alig lehet stack-elni valamit. Pl max 10-15 darabot lehet egymásra rakni, így folyton megy a tetris.

Minden város, tábor vagy erőd hemzseg az ellenfelektől és sokszor csak úgy lehet haladni, ha folyton elszaladsz, mivel lopakodásból nagyon ritka az insta kill, ha elcseszed megrohannak több oldalról. Nem élveztem, minden hibát durván büntet és ellehetetlenít.

Pl az első 10 percben van egy ellenfél, aki egy zombi, aki még a koporsóval a fején cammog. Nincs gyenge pontja, nyílból 10-12 kell bele, toltényből 3-5. És van mellette 5 másik mob, akiket egyesével kellene kiiktatni, hogy nyugodtan elintézhesd. Na és 5 percenként akad ilyen szituáció. Majd lehet találni jegyzeteket, amik az ellenfelek gyenge pontjait írják le, ehhez konkrétan shotgunt ajánl a játék amikor még nincs shotgun... Áhh, bagyon felb.sztam magam rajta.

Nem rég én is belekezdtem és rövid távon abba is hagytam, mert sok minden nem stimmelt vele. Azt hittem, hogy egy jó kis old school western shooter lesz, ehelyett az első fél órában csak tutorial volt zombikerülgetéssel. Örülök, hogy így megspórolsz nekem több felesleges órát. Sajnos már refundolni nem tudom, mert hónapok óta az accountomon van.

[Lord_KROK]

On 1/30/2024 at 9:51 PM, Jimkingdom said:

Assassin's Creed Syndicate

 

Tulajdonképpen egy back log nekem az AC játékok. Ez a hatodik amit be is fejeztem, de ettől többel is játszottam. Nem kezdett túl fényesen véleményem szerint. Gyenge sztori átlagos küldetések. Alapból nem szeretem a handycappet egy játékban, itt meg 1 óra után enged barangolni. A recept az alap fedezzük fel a térképet, fel egy syncronization ponton, majd kezdjül el megszerezni a nyegyedeket. Búúúúú! De maga a fő küldetések egész jók voltak, változatosak. Főleg amikor egy fejezet a végéhez ér és le kell számolni egy bossal. Ott vannak a különleges küldetések amiket a térkép GTA szerűen egy kezdőbetűvel jelöl. Azok is jók hogy őszinte legyek.

A parkour nem tetszett, rengeteget idegesítettem magamat miatta. Ami viszont jó hogy a küldetéseket meg lehet csinálni 100%-ra, bár a vége felé ez is túl lett tolva. Amikor van 30 ellenség egy területen és az a feladatod hogy elrabolj valakit és kisétálj vele, na akkor elborult az agyam. Még youtube-on is csak nagyon rendhagyó megoldássokal csinálták ezeket meg, mint például előre legyilkolnak mindenkit majd elkezdik a küldetést.

Látvány az viszont 10/10 nekem legalábbis. Hihetetlen hogy nagyon szép minden, az utcák tele vannak emberekkel, lovaskocsikkal, tereptárgyakkal. A karakterek részletgazdagok, szóval nem lehet panasz. Szerintem mai játékokkal is felveszi a versenyt.

Összességében, nem rossz AC. 7/10

A város nagyon erős része a játéknak, simán el lehet sétálgatni az 1800-as évek Londonjában. Ráadásul a lovaskocsis derbik is bejönnek. 

A parkour engem is idegesített, sokszor ahelyett, hogy ki/beugrott volna pl az ablakon elkezdett a környéken mászkálni stb. A legrosszabb az volt, hogy a játék megpróbálta "kitalálni" hogy mit akarok, természetesen rettenetes rossz aránnyal, és volt, hogy emiatt küldetést kellett újrakezdjek többször is. 
Van egyébként egy kiegészítője Jack The Ripper címen, annak nekiláttam, az erősen story központú. Sajnos akkor ment tönkre az SSD-m, így egyelőre nem lett folytatva, mivel az egész játékot vissza kéne tennem stb, nem foglakoztam vele, de érdemes ránézni arra is. 

Szerintem ez volt eddig az utolsó igazán jó AC. 

[Jimkingdom]

9 hours ago, Lord_KROK said:

A város nagyon erős része a játéknak, simán el lehet sétálgatni az 1800-as évek Londonjában. Ráadásul a lovaskocsis derbik is bejönnek. 

A parkour engem is idegesített, sokszor ahelyett, hogy ki/beugrott volna pl az ablakon elkezdett a környéken mászkálni stb. A legrosszabb az volt, hogy a játék megpróbálta "kitalálni" hogy mit akarok, természetesen rettenetes rossz aránnyal, és volt, hogy emiatt küldetést kellett újrakezdjek többször is. 
Van egyébként egy kiegészítője Jack The Ripper címen, annak nekiláttam, az erősen story központú. Sajnos akkor ment tönkre az SSD-m, így egyelőre nem lett folytatva, mivel az egész játékot vissza kéne tennem stb, nem foglakoztam vele, de érdemes ránézni arra is. 

Szerintem ez volt eddig az utolsó igazán jó AC. 

Nem foglak megkérdőjelezni, mert szerintem is jó volt, főleg a főküldetések tetszettek, ahogy le kell vadászni valakit, és mindig volt több módszer ki mit szeret. Még néhány melléküldetés is volt ami jól sikerült bár bevallom nem teljesítettem mind, mert az 1000G-hez nem kellett. Ott van a parkour, na akkor azt képzeld el milyen lehetett amikor még bizonyos achievementekhez kellett az opcionális dolgokat teljesíteni. Van akitől azt hallottam milyen jó nekem ez volt az egyetlen gyenge pontja a játéknak, még a 100% szinnkronizálás is tetszett.

[Lord_KROK]

34 minutes ago, Jimkingdom said:

Nem foglak megkérdőjelezni, mert szerintem is jó volt, főleg a főküldetések tetszettek, ahogy le kell vadászni valakit, és mindig volt több módszer ki mit szeret. Még néhány melléküldetés is volt ami jól sikerült bár bevallom nem teljesítettem mind, mert az 1000G-hez nem kellett. Ott van a parkour, na akkor azt képzeld el milyen lehetett amikor még bizonyos achievementekhez kellett az opcionális dolgokat teljesíteni. Van akitől azt hallottam milyen jó nekem ez volt az egyetlen gyenge pontja a játéknak, még a 100% szinnkronizálás is tetszett.

A fő küldik is jók voltak, de én szerintem kb az összes mellékküldit is megcsináltam, némelyik nagyon nehéz tudott lenni, olykor belefutottam 1-2 bugba ami miatt konkrétan lehetetlen volt megcsinálni a küldit és előről kellett kezdeni, az egyik ami mai napig rémálomként kísért egy hipnotizálós csókát kellett kivinni valami házból, na az kemény volt nagyon. Meg volt valami rendőrös börtönből kihozós is. Nem nagyon emlékszem már pontosan, de pont egy éve körül játszottam vele. 
nekem nagyon adta London hangulata, a fejlesztések, a két karakter stb. Ez meg a Black Flag volt a két legjobb AC, utána többet is próbáltam de azok messze nem adták ennyire. 

[Jimkingdom]

DooM Eternal

Nemrég vittem végig a Doom 3. részét és kiegészítőit, ami a horror műfaj elemeit viselte magán. Nem volt rossz, de a fegyverek nekem nem tetszettek, valahogy nem volt kielégítő amikor elsült a shotgun. Megjegyzem a Super Shotgun például nem is volt az alapjátékban, hanem annak kiegészítője a Resurrection of Evilben volt először fellelhető.

Ami a többi Doom játékot illeti szerintem mindegyikkel játszottam, az első kettőt és a master szinteket mind végigvittem. Megszereztem a Doom 64 összes achievementjét, és valamennyit toltam a 2016-os részt is.

Éppen ezért jó volt látni hogy az Eternal sokat merítkezik a klasszikus részekből. Na persze a parkour nem része ennek kicsit tartottam is tőle. Ok nélkül, mert nagyon jó érzés amikor belejön az ember, kivéve az utolsó előtti Urdak nevű pályán elhelyezett portálos ugrálós részek valami botrányosak voltak. Elhasználtam vagy 3 életet mire egyik szekciót megcsináltam. De ennek a kivételével nagyon jó elem a játéknak, és nem utolsó sorban maga a harcnak is, mert könnyebb eltűnni egy ellenségekkel zsúfolt területről ezek használatával.

A játék persze tele van a klasszikus secret-ekkel és ehhez társul egy nagyon jó map is, szóval 99%-ban mindent magam sikerült megtalálnom. Csak megjegyzem ezekből van dögivel szóval aki maximalista annak fel kell kötni a gatyáját, főleg ha a 3 challenge-t is teljesíteni akarjuk ami miden szinten eltérő. 

A zenék ott vannak nem egy utolsó eleme a játékélménynek, mellette a fegyverek hangjai, az ellenségek robaja mind ütős ezen a téren se lehet panasz. Ráadásul belehallgathatunk más játékaikba, mint a Rage vagy a Quake zenéi.

A látvány valahol a 2016-os szinten van.

Én bevallom majdnem a legkönnyebb szinten vittem végig,- megjegyzem a challengek miatt részben mert azért úgy sokkal nehezebb megcsinálni mindent hogy arra is figyelni kell. De összességében egy nehéz játék, ami nem tetszett hogy alapból szinte semmi ammo nincs, állandóan kénytelenek leszünk a láncfűfész gore kill kombót alkalmazni, hogy talpon maradhassunk.

9/10.

[XCube]

On 3/11/2024 at 9:26 PM, Jimkingdom said:

DooM Eternal

Nemrég vittem végig a Doom 3. részét és kiegészítőit, ami a horror műfaj elemeit viselte magán. Nem volt rossz, de a fegyverek nekem nem tetszettek, valahogy nem volt kielégítő amikor elsült a shotgun. Megjegyzem a Super Shotgun például nem is volt az alapjátékban, hanem annak kiegészítője a Resurrection of Evilben volt először fellelhető.

Ami a többi Doom játékot illeti szerintem mindegyikkel játszottam, az első kettőt és a master szinteket mind végigvittem. Megszereztem a Doom 64 összes achievementjét, és valamennyit toltam a 2016-os részt is.

Éppen ezért jó volt látni hogy az Eternal sokat merítkezik a klasszikus részekből. Na persze a parkour nem része ennek kicsit tartottam is tőle. Ok nélkül, mert nagyon jó érzés amikor belejön az ember, kivéve az utolsó előtti Urdak nevű pályán elhelyezett portálos ugrálós részek valami botrányosak voltak. Elhasználtam vagy 3 életet mire egyik szekciót megcsináltam. De ennek a kivételével nagyon jó elem a játéknak, és nem utolsó sorban maga a harcnak is, mert könnyebb eltűnni egy ellenségekkel zsúfolt területről ezek használatával.

A játék persze tele van a klasszikus secret-ekkel és ehhez társul egy nagyon jó map is, szóval 99%-ban mindent magam sikerült megtalálnom. Csak megjegyzem ezekből van dögivel szóval aki maximalista annak fel kell kötni a gatyáját, főleg ha a 3 challenge-t is teljesíteni akarjuk ami miden szinten eltérő. 

A zenék ott vannak nem egy utolsó eleme a játékélménynek, mellette a fegyverek hangjai, az ellenségek robaja mind ütős ezen a téren se lehet panasz. Ráadásul belehallgathatunk más játékaikba, mint a Rage vagy a Quake zenéi.

A látvány valahol a 2016-os szinten van.

Én bevallom majdnem a legkönnyebb szinten vittem végig,- megjegyzem a challengek miatt részben mert azért úgy sokkal nehezebb megcsinálni mindent hogy arra is figyelni kell. De összességében egy nehéz játék, ami nem tetszett hogy alapból szinte semmi ammo nincs, állandóan kénytelenek leszünk a láncfűfész gore kill kombót alkalmazni, hogy talpon maradhassunk.

9/10.

Első körön leszögezem, hogy emelem kalapom bárki előtt, aki ebben a játékban nehezebb szinteken kontrollerrel képes érvényesülni. Annyira gyors a játék, hogy én szerintem ezt már nem tudnám "megtanulni" analóg karokkal.

A játékmechanika egyébként valóban nem mindenki esete, de ha belejön az ember, akkor nagyon adja magát a glory kill -eken, segédeszközökön és azok kombinációján alapú resource gyűjtögetés, a fejlesztett fegyverek között való gyors váltásról (és az ezáltal kieső reload -ról) nem is beszélve.

Ajánlom, hogy nézz majd rá a két DLC -re, de előre szólok, hogy ott a standard küzdelmek az alap játék Slayer Gate adrenalinszintjén kezdenek, később pedig olyan bunyók alakulnak ki, hogy ha nem ösztönösen játszol, akkor esélyed sincsen. Én nagyon szeretem a játékot, leginkább azért, mert sokban emlékeztet a Quake III Arena free for all henteléseire.

[Jimkingdom]

Syberia World Before 

(2022)

 

Nekem kb. egy ünnepnek felel meg ha lehet ezt mondani amikor kijön egy klasszikus kalandjáték új része. Tudom a World Before nem most jelent meg, de nem volt megfelelő eszközöm a futtatásához. 

Szeretnék kitérni rögtön látvány szempontjából arra hogy mennyire tűéles a grafika legyen az a város utcái, vagy Kate ruhája. Maga a dizájn ami szemet gyönyörködtető helyenként. A Flower District vagy a Refuge a hóviharban valami rendkívül hangulatos, és valami olyan újítás a sorozatnak ami illik is hozzá. 

A puzzle-ök az eredeti játékban rendkívül egyszerűek voltak többnyire. Teljesen segítség nélkül sikerült ezt is megoldanom, viszont számos alkalommal találtam magam szembe olyan kihívásokkal amik első ránézésre "megoldhatatlannak" tűntek. Költői túlzással éltem, de például a zeneakadémia orgonájának a megszólaltatása szerintem egész jó példa. Megjegyzem nem volt egy sem ami nem tetszett, bár ezek a ládákat kicsit talán túlzásba vitték. Ott volt a 3. rész Olimpia parkja amit például soha nem tudtam volna magamtól megoldani, egyszerűen nem éreztem hogy bármilyen logika kellett volna hozzá. Többnyire "trial and error" meg egy kis szerencse.

Aki esetleg sajnálja érte a pénzt megjegyzem egy hosszabb kaland ami szerintem kb. 20 óra is volt mire végigvittem. De semmiféleképp nem fogjuk rövidnek érezni ezt megígérem. 

A történet nagyon jó, bár én a játék egy bizonyos pontján abba reménykedtem hogy a francia Valadilanebe visszatérünk a Vorarlbergekhez.  Ez nem így lesz, de így is érdekes a történet határozottan éreztem hogy motivál hogy kiderítsem mi is történik.

A játék zenéje Inon Zur nevéhez körhető csakúgy mint az előző részekhez. 2021-ben elhunyt Benoit Sokal olyan játékok atyja mint az Amerzone, Paradise, vagy a nem olyan régi SInking Island. A játék az ő emlékére készült...

Szóval nagyon ajánlom akinek eddig kimaradt, vagy nem egy nagy kalandjáték fan. Csak megjegyzem hamarosan érkezik az Amerzone Remake ebben az évben. 

[Jimkingdom]

Astro's Playroom

 

Lenyűgöző egy tech demóhoz képest. Mármint játszottam Xbox-on olyan platformerrel ami fele ennyit se tudott, értem én ezt grafikán vagy irányításon. Itt nem a dualsense különböző funkcióira gondolok, hanem az hogy jó érzés irányítani a karaktert, gyors feedback és jó kamera irányítás. Ha a többi Sony játék is csak ezt a szintet hozza megvettek. 

Természetesen megszereztem a Platinát is, ez a második jelenleg a Syberia volt az első. Kimondottan jók voltak a trófeák, néhány speedrun is volt amit nem igazán szeretek, de meglett mondjuk az is hamar szóval nincs panasz. A másik dolog, amit nem tudok mennyire használját más játékok, az az hogy a tevékenységet jelzi a ps menü mennyi van hátra az adott szintből, stb. Ez király mert gyakran van hogy valaki szól hogy gyere mert ez-meg az, szóval ilyenkor csak felhoznám a menüt és mondanám az időt amit ott ír.

[Cori]

4 hours ago, Jimkingdom said:

Astro's Playroom

 

Lenyűgöző egy tech demóhoz képest. Mármint játszottam Xbox-on olyan platformerrel ami fele ennyit se tudott, értem én ezt grafikán vagy irányításon. Itt nem a dualsense különböző funkcióira gondolok, hanem az hogy jó érzés irányítani a karaktert, gyors feedback és jó kamera irányítás. Ha a többi Sony játék is csak ezt a szintet hozza megvettek. 

Természetesen megszereztem a Platinát is, ez a második jelenleg a Syberia volt az első. Kimondottan jók voltak a trófeák, néhány speedrun is volt amit nem igazán szeretek, de meglett mondjuk az is hamar szóval nincs panasz. A másik dolog, amit nem tudok mennyire használját más játékok, az az hogy a tevékenységet jelzi a ps menü mennyi van hátra az adott szintből, stb. Ez király mert gyakran van hogy valaki szól hogy gyere mert ez-meg az, szóval ilyenkor csak felhoznám a menüt és mondanám az időt amit ott ír.

Lemaradtam, vettél PS5-öt? 

[Jimkingdom]

16 hours ago, Cori said:

Lemaradtam, vettél PS5-öt? 

Jól észrevetted! Így az akciók keretein belül sikerült beszerezni egyet. Eredetileg egy Series X volt tervben, de olyan sok ps exklúzív volt amit még nem is láttam hogy erre esett a választás.

[Cori]

7 hours ago, Jimkingdom said:

Jól észrevetted! Így az akciók keretein belül sikerült beszerezni egyet. Eredetileg egy Series X volt tervben, de olyan sok ps exklúzív volt amit még nem is láttam hogy erre esett a választás.

Már csak egy PC-t kell venned és az Xboxot használnod se kell  Lassan a PS is ide jut, most hogy elkezdte kihozni a játékait PCre  

[Jimkingdom]

17 hours ago, Cori said:

Már csak egy PC-t kell venned és az Xboxot használnod se kell  Lassan a PS is ide jut, most hogy elkezdte kihozni a játékait PCre  

Kiszámoltam és az igényeimnek megfelelő PC minimum fél millió forint lenne. Ehhez jönne még a többi hardver. Mert én már játékos középkategóriás gépet biztos nem vennék, ahol ha megjelenik egy új cím és azon kell gondolkodjak mit állítsak hogy meg legyen az fps. Ráadásul ez egy félmilliós cuccnál se garantált. Meg ott van a kompatiilitási problémák, mert elvileg fut minden pc-s játékom egy új hardveren, de gyakorlatban egyáltalán nem. Mert konzolon legalább tudom hogy működik vagy nem. Csak megjegyzem a Nioh 2 Ps4 verziómmal teljesen ingyenesen megkaptam a PS5 remastered verziót.

Szóval nem valószínű hogy PC-m lesz a közeljövőbe.

[Jimkingdom]

Last of Us Part I

(Platinum)

Ez az első ps exklúzív cím amit végigvittem, és azt kell hogy mondjam meg se közelíti az Xbox címeket. Mert fényévekre van tőle kb, jó értelemben. Igaz az eredetit nem játszottam, se a remaket, de el tudom képzelni milyen lehetett 2013-ban amikor megjelent. Valószínüleg leesett volna az állam. A PS5 verzió valami lenyűgöző, pedig én maradtam a teljesítménymódnál, megjegyzem a 60 FPs-t gond nélkül hozta, nem emlékszem akár egyetlen alkalomra sem amikor csak belaggolt volna egy másodpercre. 

A sorozatot még tavaly valamikor néztem végig, és nem hazudok nem igazán tetszett. Most hogy végigvittem sokkal jobban tudom értékelni a sorozatot, bár még mindig azt gondolom hogy a játék karakterszínészei sokkal jobbak mint a filmé. A játék rengeteg fordulatot tartalmaz, ami nagyon jól lett prezentálva!

Nekem személy szerint a kedvenc helyszínem az egyetem volt. Ami nagyon tetszik az egész történetvezetésen hogy van akció, amire még rákontráznak (Bill városa). Aztán jön egy olyan hely ahol élvezheted a történetet, a grafikát, mint az egyetem, vagy a buszállomás első fele. Ez olyan mint a retorika. Aki állandóan beszél az nem mond semmit. Kell a szünet...

A játékot közepes nehézségen vittem végig és kicsit bánom is, mert igaz a kontrollert meg kellett szoknom, majd miután belejöttem,  a vége fele már könnyűnek éreztem. Csak megjegyzem, nagyon jól takarékoskodtam a lőszerekkel, amikor tudtam akkor lopakodtam, illetve gránátot használtam ha több ellenség volt egy helyen.

Volt egy hely a csatorna ahol nem tudtam lopakodni nem is tetszett hogy megmondjam, de gondolom ez nem egy Splinter Cell.

A következő cél a platinum megszerzése volt, mivel nincs nehézséghez kötött trófea (hál' Istennek). A gyűjthető cuccok plusz az opcionális párbeszédek valami fergetegesen bődületes. Ráadásul a végigjátszás alatt végig próbáltam mindent megszerezni (nem sikerült). Szerencsére a chapter select írja miből mennyi van megtalálva, szóval ez jó. De ott van például egy hely ahol van 11! opcionális párbeszéd és nekem 10 meg is vol belőle. Na ilyenkor szívás van ha Xbox-on toltam volna, mert kénytelen lettem volna mident végigcsinálni újra. De a ps-en vannak ezek a játékkártyák és súgó ahol pontosan leírja és meg is mutatja mi ami kimaradt! Így alig kellett használnom segítséget ezen kívül, szóval nem kellett meredtem a telefonomra. Nem tudom ezt minden játék támogatja-e de ez valami király feature!!!

Maga a játék nekem nem meglepő módon 94/100.

[Cori]

Secret of Monkey Island: Special Edition (2009) - Az eredeti meg 1990.

Dragon's Dogma háttérbe szorult... egyelőre még se tudok lekattanni a Warhammer Total Warról. Viszont ezt felraktam, csak úgy egy könnyed élvezetnek a sok káosz és ork gyilkolás közé... szerintem sose játszottam végig kalandjátékot. Mmmm, de mégis azt a régi Walking Deades epizódikus játékot a Telltaletől igen, de ezen kívül nem nagyon, max elkezdtem többet, kipróbáltam de végig sosem játszottam őket. 

Ez meg már vagy 15+ éve érdekel, a zenét már azóta imádom, hogy meghallottam az ősrégi időkbe. Nagyon tetszett a hangulata, igazi egyszerű, boldog, jamaikai kalóz érzése volt a játéknak  Mint amilyennek egy kalózós akárminek lennie kell.

Nem nagyon tudom mit írjak... kalandjáték. Klikkelgetéssel irányítjuk a karaktert, használunk tárgyakat, vagy "kommunikálunk" a világgal. Egyszerű, jó, működik. A játék logikai feladványokból áll ami néha agykaparósan idegesítő tud lenni, ha nem veszel észre valami interactolható tárgyat vagy helyszínt. Hál'istennek a Special Editionbe van Tipp rendszer, szóval kb mindent elmond, ha túl sokszor nyomod meg, de eleinte csak próbál rávezetni, szóval nem azonnal lövi le a poént. Néha használtam is nem szégyellem bevallani  

A story kedves, aranyos, könnyed, vicces. Másból nem nagyon áll a játék  , de szerintem itt kb mindenki ismeri az alapfelállást, Guybrush Threepwood, újonc kalóz, LeChuck a gonosz szellem kalóz stb stb, úgyhogy nem is elemzem.

A régibe nincs szinkron, csak random hangok, és kevés zenét is találtam, ami kár, mert ami volt az mindig jó volt, de tudom akkoriban nem volt elég tárhely. A Special Editionnel teljesen átdolgozták az eredeti - szerintem még ma is teljesen élvezhető - kinézetet, viszont az art style is teljesen megváltozott, ami néhol előnyére, néhol hátrányára vált. Nekem őszintén az eredeti "élethűbb" kinézet is tetszett, de az új se rossz. (Kár, hogy nem volt az eredeti kinézethez bekapcsolható új szinkron... de ahogy olvastam ezt a folytatás Special Editionjébe bekerült!)

Szóval végülis tök jó volt, mindenképp végigjátszom a 2. részt is a közeljövőben, Monkey Island 2: LeChuck's Revenge. Ha ez is bejön lehet bepróbálkozok a többivel is, a 3. rész rajzolt kinézete nagyon tetszik így első ránézésre, és más híres LucasArts kalandjátékot is lehet érdemes lenne kipróbáljak... csak türelmem nincs a sok tárgykombináció és hasonló hülyeségek végigpróbálására bizonyos részeknél...  

 

szerk.: Eszembe jutott még egy két dolog. A játék elején már megnyílik nekünk a kezdő sziget, Meleé Island, igaz nem sok helyre tudunk elmenni, de az érdekes, hogy már itt is volt egy "open world" irány a játékokba (persze tudom már régebben is megtörtént RPG-k és más játékok esetén, de ennél meglepődtem). Talán néha kicsit túl sok az ide oda rohangálás, sétálva, amikor nem tudod mit kéne csinálni, és próbálkozol mindennel mindenhol, hogy összejöjjön az adott tovább jutás kulcsa. Másik negatívum, hogy nem tudtam skippelni a párbeszédeket, ha újra beszélni kellett valakivel,de már hallottam az előző 20 mondatát  Nyehh  

szerk.: @Jimkingdom Most miért?  

[Malleus]

 

神舞幻想 Faith of Danschant

 

Ez a játék 2017-ben jelent meg, és amennyire meg tudom állapítani, nagy durranás volt a Kínai játékiparban, legalábbis ami a költségvetését illeti. Nekem is egyből feltűnt, amikor elkezdtem kínai rpg-k után kutatni, de sokáig nem tudtam vele játszani, mivel csak kínaiul jelent meg. Pár hónappal ezelőtt azonban rajongók készítettek hozzá angol feliratot, úgyhogy belevágtam.

Egy kínai mitológia által inspirált világban járunk, főszereplőnk pedig Feixing, egy tehetséges ifjú, aki a faluja melletti hegyen él. A faluba nem léphet be, mivel el van átkozva – amerre csak megy, minden eltörik, feldől és egyéb fura dolgok történnek. Nagyon hamar kiderül azonban, hogy itt nem átokról van szó, hanem áldásról. A hegy istenségei és szellemei annyira szeretik ugyanis hősüket, hogy mindenhova követik, akaratlanul is bajt okozva neki. Ennek a felismerésnek Feixing nem tud sokáig örülni, mivel tragédia éri a faluját, ez pedig elindítja a kalandunkat, amely tele van váratlan, és sokszor abszurd fordulatokkal és kínos jelenetekkel, de erről majd később.

A játék műfaja Xianxia, az a fajta kínai fantasy, amit lehetne high fantasy-nak nevezni. Ebben a világban természetes dolog az istenek és istenségek jelenléte, a varázslatok és a fizikát meghazudtoló kardforgatási képességek. Az embereken kívül vannak itt az elfekkel, törpékkel analóg fajok, farkasemberek, óriások, sőt még egy olyan törzs is, aminek tagjai félig gép félig emberek, ami viszont egy régről ismert kínai fantasy trope.

A prezentáció kiemelkedően jól sikerült, és szerintem a látványvilág ma is teljesen jól megállja a helyét. A helyszíneket természetesen a kínai környezetek és építészet ihlették, de a készítők a dizájnnál szándékosan túlzásokba estek, ami viszont teljesen illik a magasröptű fantasy világhoz. A játék eleji erdők és faluk is szépek, de később eljutunk uralkodói palotákba és lakásokba, amik lenyűgözően látványosak és részletgazdagok. A karakterek kinézetére sem lehet panasz, a kosztümök, ruhák, és páncélok látványosan keverik a tradicionális kínai motívumokat a túlzó fantasy dizájnokkal, a karaktereknek pedig minőségi és változatos mocap animációik vannak. Ezzel nem fogták vissza magukat a készítők, még táncjelenetek is vannak, amik nekem nagyon tetszettek. Az egyetlen dolog, ami kilóg a sorból, az az arcmimika, ami sokszor élettelen és statikus, főleg a vizuális élmény többi részéhez képest. Ez a játék tökéletes lenne screenshotok készítésére, de sajnos nincs benne fotómód, csak Ansel támogatás, de az sem az igazi – a kameramozgás nagyon limitált, és még csak nem is tudunk az Ansel interfészben Steam screenshot-okat csinálni.

A játékmenet alapjában véve JRPG vázra épül. Csapatunkkal (akiket nem látunk, csak harc közben és cutscene-ekben) bejárjuk a helyszíneket, beszélgetünk npc-kkel, quest-eket oldunk meg, gonosztevőkkel harcolunk és természetesen bemegyünk mindenkinek a házába lenyúlni mindent, amit csak lehet, a klasszikus rpg tradícióknak megfelelően. Az alap játékmenetben azonban vannak kényelmetlenségek. A kamera forgatásához nyomni kell valamelyik egérgombot, ami hosszútávon fárasztó. A mozgás fura, fel tudunk akadni tereptárgyakon, illetve néha nehéz tárgyakat felvenni, mert nem akar karakterünk pont úgy odaállni, ahogy kéne. Emiatt fárasztó tud lenni, amikor valami veszélyt (pl. tüzet köpködő sárkány) kell kerülgetni. Nincs amúgy semmilyen minimap vagy quest marker, a fő feladatot egy 3D-s rúna jelzi a játék világában, amit a nagyobb helyszíneken néha nehéz megtalálni, a mellékküldetésekről pedig csak egy listát kapunk, hogy hol, kitől lehet őket felvenni, azt csak próbálkozással lehet kideríteni. Nem kell, hogy egy játék a szánkba rágjon mindent, de ebben az esetben egy kicsit több vezetést nem bántam volna.

A játékmenet egyik lényeges a része a harc, ami itt keveri a körökre osztott és valós idejű mechanikákat, és szerintem kifejezetten érdekes lett. Amikor ránk kerül a sok, csapatunk tagjai valós időben hajtják végre a támadásaikat, abban a pillanatban, hogy megnyomtuk a hozzá tartozó gombot. A legtöbb támadás egy pár másodpercig tartó Weakness nevű debuff-ot tesz az ellenségre, és ha eközben egy másik támadás is betalál, akkor jóval többet sebzünk. Szóval, a mi körünkben akármeddig gondolkodhatunk rajta, hogy mit is fogunk csinálni, de amikor rászántuk magunkat a cselekvésre, megfelelően időzítve a gombnyomásokat megtöbbszörözhetjük a bevitt sebzést. Vannak védekező képességek is, amit az ellenség körében kell használni, szintén egy jól időzített gombnyomással pl. csökkentve a bekapott sebzést. Számos mechanika teszi a harcot érdekessé. Pl. bizonyos támadásokkal kombókat kezdhetünk, hogy aztán egy megfelelő befejező képességgel hatalmasat sózzunk ellenségünkre. Ellenségeink lehetnek formációban, amiből a vezért kiütve gyengíthetjük őket, megfelelő képességek kombinálásával isteni beavatkozást hívhatunk segítségül, karaktereink képességei pedig számos tulajdonsággal és időzítéssel bírnak, stb. Szerintem összességében kellemes mélysége van a harcrendszernek.

Van még egy elem a csatákban, ez pedig a pozícióváltás jobbra vagy balra. Ezzel bizonyos ellenségek masszív támadásait tudjuk kikerülni. Ezt a [ vagy a ] gombbal lehetne használni, de itt belefutottam egy nagy problémába: az irányítást nem lehet konfigurálni, és nekem egyszerűen ezek a gombok nem működtek. Pedig átállítottam a billentyűzetet angolra, kínaira, de semmi eredménye nem volt. Easy-n játszottam, úgyhogy ezeket a nagy támadásokat megfelelő taktikával túl tudtam élni mozgás nélkül, de a játék vége felé belefutottam olyan harcokba, amiket egyszerűen nem lehetett enélkül megnyerni. Az egyetlen megoldás, ami működött: bedugni egy kontrollert. Lehet ez csak a regionális billentyűzetekkel gond (a magyaron ugye nincs natív [ és ] gomb), meg hát gondolom a többség kontrollerrel játszik, nekik ez elő sem jön, de számomra ez egy nagy negatívum volt, főleg egy PC-s játéknál. Azonban még ezzel együtt is azt mondom, a harcrendszer a játék egyik erőssége. Van mélysége, látványos, szórakoztató. Sokszor már vártam, hogy jöjjön a következő csata, még akkor is, ha a játék vége felé kicsit túltolták a készítők az ellenségek életerejét. Sőt a végjáték nekem komoly kihívást jelentett még easy-n is, nem is tudom, hogy kéne ezeket a harcokat megnyerni nehezebb fokozaton.

A játékmenet problémáit el is nézném, ha lenne egy jó sztori, de sajnos ez nem jött össze. Hiába az érdekes alapötletek, a történetvezetés nagyon összevissza lett, a játék rendszeresen bevezet cselekményszálakat, aztán elfelejti őket, vagy éppen abszurd fordulatokat dob be, amik sokszor csak a főhős hülyeségéből következnek. Megpróbál továbbá rendkívül drámai és tragikus lenni, olyan túldramatizált, már-már érzelmileg manipulatív jelenetekkel, hogy az már szinte kínos. Ráadásul túl gyakran. Van, amikor egyik karakter drámai halált hal, hogy aztán valamilyen bonyolult sztori csavar segítségével visszatérjen az életbe, csak hogy tanúja lehessen egy másik karakter halálának. Az írók nagyon meg akarták ríkatni a karaktereket, de ezek a jelenetek sokszor nem találnak be. A vége felé már nehezemre esett komolyan venni a történetet, ami elég nagy baj egy ennyire sztori és cutscene központú játékban. Nem minden rossz, természetesen, voltak karakterek, akiket kedveltem, vagy eltalált jelenetek, de minden jó ötletre jutott kettő, amikor csak a fejemet vakartam. Kár érte, mert a világában szerintem volt lehetőség. Azt azért meg kell hagyni, a szinkron remek lett, a színészek kitettek magukért, kihozták azt, amit ezekből a jelenetekből lehetett. A zenei aláfestés is kellemes lett, megadta a hangulatot, még ha kicsit repetitív is volt.

Komolyabb technikai problémám nem volt vele, bár volt egy hely, ahogy mindig kidobott az asztalra. Ezt csak úgy tudtam megoldani, hogy lejjebb vettem a grafikát és a CPU prioritást magasra állítottam. Nem tudom, hogy ez a régi gépem hibája-e, vagy a játéké. Fontos még megemlítenem, hogy a játéknak állandó internetkapcsolat kell, DRM céljából. Ez engem nem zavar, de vannak, akiket igen. A rajongói fordítás teljesen korrekt lett, elvétve vannak benne kisebb hibák, de minden érthető és követhető. Tulajdonképpen minőségibb mint sok hivatalos kínai játékfelirat.

Nehéz eset ez a játék, de most már értem miért áll vegyes értékelésen Steam-en. Végső soron nem bántam meg, hogy végigvittem, nagyrészt jól szórakoztam vele, de nem tudnám nyugodt szívvel ajánlani. Talán annak, akit már eleve érdekelnek a kínai fantasy rpg-k, már játszott a jobban sikerült darabokkal (pl. GuJian 3, Sword & Fairy 7), és kedveli a körökre osztott harcrendszert. Ha más nem, legalább most már elérhető angolul.

[Cori]

Monkey Island 2: LeChuck's Revenge (1991) Special Edition (2010)

Jobban tetszett mint az 1. rész. Sokkal szebb és hangulatosabb art style, még nyitottabb világ (ami miatt sokszor ide oda kell rohangálni a feladatok közt, ami szerintem marha idegesítő volt, minden egyes fejtörőnél, akárhány lépésünk volt, minden egyes lépés másik szigeten volt, hogy biztos percekig a sétálgatást nézzük. De elnézem neki mert 1991. Akkoriban tök f.sza lehetett ez az open world design.), érdekesebb karakterek, több karakterrel találkozunk. Szóval mindenben fejlődött az elődhöz képest.

A fejtörők sokkal nehezebbek voltak viszont. 

Tetszett, jó volt, a Curse of Monkey Island is érdekel mindenképp, mert tetszik a Monkey Island világ!  

 

[XCube]

Final Fantasy VII

Sajnálom, hogy ilyen sokáig vártam vele, de nagyon örülök, hogy végül mégis rászántam magam. Tegnap 50 óra játék után dejeztem be és csak az járt a fejemben, hogy fantasztikus túra volt. Nagyon sok dolog maradt parlagon (több sidequest, Weapon különböző szintjei, több utolsó limit breaker, Materia barlangok, Wutai kompletten, Chocobo tenyésztés, Battle Arena), de nam akartam tovább húzni a dolgot, nagyon vártam már a végkifejletet. A következő végigjátszáskor már tudni fogom, hogy mi hogyan működik és a kezdetektől fogva céltudatosan tudok majd fejlődni.

Mivel a játék nem olyan nehéz, de cserébe piszok jó sztorival van megáldva, szívemből ajánlom mindenkinek, aki akár egy kicsit is érdeklődik az RPG -k iránt. A harcrendszer néha az idegbajt hozza az emberre, a UI nagyon clunky, de ez a kortársaknál sem volt jobb, de ezeket leszámítva mestermű.

[Malleus]

Assassin's Creed Valhalla: Dawn of Ragnarök

 

A fősodorbeli AC fejezetek közül ez volt az egyetlen amivel még nem játszottam, de most, hogy már értelmes áron lehet kapni (40 eurót azért nem adnék egy DLC-ért), belevágtam. Nem tudtam mire számítsak, hogy mennyire fog bejönni a teljesen mitológiai fantasy sztori, de végül is kellemesen csalódtam.

Mondjuk elég nehézkesen indult a dolog, a DLC elején szerintem bő óra csak azzal telik, hogy NPC-ket követünk akik ontják ránk az expozíciót. Ezek a részek annyira lineárisak, hogy még az inventory-ba sem enged belenyúlni a játék. Amikor már a harmadik NPC kért meg, hogy kövessem, már elbizonytalanodtam, hogy mibe is fogtam bele, de amikor kisétáltunk egy sziklaperemre és feltárult előttem Svartalfheim, akkor azért elkapott a libabőr.

A helyszín nagyon látványos lett, itt nem kellett a készítőknek a valósághűséggel törődniük, úgyhogy vannak itt színarany hegyek, lebegő sziklák, erős kontrasztok a havas, fagyott táj, a zöldellő erdők és a lávaborította terek között. A legtöbb helyszín sokkal vertikálisabb és grandiózusabb mint az alapjátékban. Az alap gameplay loop ugyanaz mint az alapjátékban, ami nekem bejön, de fel lett dobva új képességekkel. Ezek között vannak harci, mozgásra szolgáló (pl. madárrá tudunk változni, vagy a házakon lógó Jotun Charm-okba nyilazva odateleportálni), de a lopakodást segítők is (Muspel-nek vagy Jotun-nak álcázva magunkat). Ezek nagyon jópofák lettek, és tetszett, hogy sokszor részei az esetleges környezeti puzzle-ök, mellékküldetések megoldásának, vagy a sztorinak is. Egyetlen kifogásom velük kapcsolatban, hogy elég limitált a használatuk. Az öt képességből egyszerre 2-3 lehet nálunk, és 1-2 alkalommal tudjuk őket használni kevesebb mint 1 percig, mielőtt újra kéne tölteni a manát, ami nem triviális. Szerintem nyugodtan hagyhatták volna a készítők, hogy szabadabbul elökörködjünk ezekkel. Főleg a madárrá változás, amit én simán megadtam volna mint alap képességet maximum egy cooldown-nal. De ezzel együtt is kellemes adalék volt a játékmenethez.

Ami a sztorit illeti, fura volt egy olyan történettel találkozni aminek semmi köze a történelmi AC lore-hoz, de így is elég szórakoztató és érdekes lett. Nem vagyok különösebben rajongója a skandináv mitológiának, de ez a verzió, ez a lore nagyon bejött, egészen megkedveltem a végére. A melléküldetések között is volt jópár szórakoztató darab. Lehet szentségtörésnek számít ezt mondani, de nem ellenkeznék, ha kapnánk még valami epizódot ami ebben a világban játszódik (bár tudom, hogy nem fogunk). Mondjuk van még a Forgotten Saga, amit eddig azért hagytam ki, mert nem vagyok oda a roguelike játékmenetért, de lehet belenézek majd. Ami a prezentációt illeti, egy dolog volt ami nagyon kilógott a sorból, hogy ugye ezen a helyszínen is vannak Raid-ek, amiket a csapatunkkal lehet megcsinálni. Meglepetésemre, csak simán a Raven clan embereit kapjuk magunk mellé, akik ráadásul Eivor-nak is szólítanak.   Értem én, hogy ez gyakorlatilag Eivor víziója, de fura, hogy pont ezt hagyták így a készítők. Azt hittem, hogy kapunk valami törp osztagot vagy ilyesmi, ami nagyon menő lett volna, de nem, csak a Holló Klánbeli haverok jönnek...

Összességében azért kifejezetten tetszett, jobban bejött mint amire számítottam, szerintem minőségi DLC.

[Cori]

Fallout: A Post Nuclear Role Playing Game - Újrajátszva. Powergamingelve kezdtem (olvasgattam hol találok minnél hamarabb jó lootot), de aztán az első pár óra után ez alább maradt, nagyjából próbáltam követni egy kigondolt útvonalat a karakter build szempontjából, kritikális sebzésre mentem rá főleg, 10-es Luckkal, viszonylag hamar találtam Alien Blastert is a random encounterből.

Spoiler

De fegyó is volt bőven, a Khanokat kinyírtam még az elején, gránát, robbanószerek, szobakempelés és pár visszatöltés után. Aztán szeépen haladtam ahogy kell, Junktown, Hub, Necropolis, Boneyard, onnan Brotherhood, Glow, Mariposa és végül a Cathedral. Nem csináltam minden lehető questet, sokat utazgattam eladni az értékes itemeket aztán bevásároltam OP cuccokból és mehetett a darálás. Kinyírtam a Mastert is, aztán iszkiri, nehogy felrobbanjak  Végül a Bloody Mess perk miatt szépen az Overseernek is befellegzett (félbeszakadt testel próbál visszamászni a kapuhoz, de hiába, háháháháááá.... pedig nem is voltam gonosz karakter  )

Még mindig szeretem. A Fallout 3 megismertette velem a világot, a New Vegas elmélyített, majd évekkel később az 1. rész meglepett és magával ragadott, a 2. rész pedig majdnem kedvencemmé vált  (Tactics még kimaradt, egyszer az is meg lesz).

Kövi végigjátszás valószínûleg a New Vegas lesz. Egész jól haladok azzal is, már kb oldalt kell válasszak (Yes Man vagy House lesz, még nem dőlt el), meg pár Társ küldetése, meg a DLC-k... szóval még van content bőven. Azt pedig még nem döntöttem el, hogy felfedezzek-e minden pontot a mapon... Élem, nagyon szeretem, kár érte, hogy nem tudta befejeni rendesen az Obsidian, annyi küdetésen és területen látom, hogy itt még lenne mit boncolgatni, de sajnos nem viszi tovább a játék (aztán meg látom a neten, hogy Cut content... nem csoda, érződik).