Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[-OJ-]

Super Box Land Demake (PS4 - Platina)

Egyszerű, doboztologatós pixelart logikai játék. 100 szint van, abból 40-et kellett teljesíteni a Platinához, ami kb egy óra alatt megvan, és ennyi elég is volt. Nyugis, pihentető játék, 173ft-ot megért.

 

Mekabolt (PS4 - Platina)

Ügyességi platformer, újabb fél órás Platina 173ft-ért

[Jimkingdom]

Gondolkodtam hogy leírjam -e nem tűnök majd olyannak aki mindenre húzza a száját. 

Most fejeztem be a Dark Souls Remastered verzióját, értem ezalatt az összes 41 achievementet. Itt is ejnye-bejnye,mert trükközni kellett vele. Nem értem ezt, ott volt az XBox 360 én alig találkoztam ilyen achievementekkel, de példának okáért a sima Dark Soulst kétszer is teljesítettem (2 profilon) és soha egy achievement se volt bugos. 

Összességében nagyon király amit a remastered csinált, feljavított textúrák, quality of life cuccok, 60fps, de például az se mindenütt, ez érezhető. De legalább kijavították BlighTown és New Londo Ruinsban a lagot. Igazából az eredeti sem volt olyan vészes. Persze aki Pc-n tolta/tolja annak ez teljesen felesleges, nem volt egy hatalmas gépigénye a játéknak.

 Én személy szerint ha nem lenne 200 ezer G a profilomban, én valószínüleg hagynám az egész Xbox-ot a francba és váltanék playstationre. Miért? Számtalan oka lenne, de mivel nekem az achievement vadászat adja a játékok élvezeti faktorát, és a ps-n egyáltalán alig látom hogy ilyen jellegű problémák lennének. Oké előfordul, de nem olyan mint pl. a Pillars of Eternity ahol az xbox-on együltődben kell az egész kibaszott játékot végigvinni ha meg akarod szerezni az összes achit, nem beszélve hogy van egy ami teljesen RNG.

Srácok aki esetleg új a konzol témában, ne vegyetek Xbox-ot ha számítanak az eredmények!

[-OJ-]

Valkyria Chronicles Remastered (PS4 - Platina)

15 év után ezt is pótoltam végre. Eddig nagyon nehezen vettem rá magam, mivel a sztorit kívülről tudom az animesorozatnak köszönhetően, de az első pár küldetés után gyorsan ráéreztem a taktikai harcra, és onnantól csak úgy pörgettem a sztoriküldetéseket és közben grindoltam a skirmisheket, hogy minél előbb felfejlesszem a csapatot és a felszerelést a későbbi ütközetekhez. A történet még mindig jópofa, a karakterek mind egyéniségek és szerethetőek, így kénytelenek vagyunk mindenkire vigyázni, nehogy elpatkoljanak (bár Jannt és szemrebbenés nélkül feláldoztam a trófea/kitüntetés érdekében), a harcrendszer pedig zseniális. Egyedül a random történéseket utáltam, ahogy katonáink még a legmagasabb szinten is képesek mellélőni, az ellen pedig hajlamos 10-ből 8x lehasalni a lövés elől, még akkor is, ha mögötte állunk. Így kb nem árt lépésenként menteni, ha nem akarjuk bukni a top minősítéseket.  Mindennel együtt kb 50 óra volt a Platina, amiből a DLC-k ugyan kihagyhatók, de a speckó fegyverek miatt érdemes volt ezeket az egyébként egész ötletes küldetéseket is megcsinálni.

[XCube]

Quake II Remastered - szőröstül bőröstül

Az alap játékot már régen is szerettem, számtalanszor végigjátszottam, legutóbb az RTX verziót. A Remaster kicsit felforgatja a játékot, nem csak szebbé és részlesebbé teszi a grafikát (megtartva a klasszikus képi világot), de kijavítja a mozgás gyengeségeit és megváltoztatja az ellenfelek viselkedését, több esetben felgyorsítva őket. Utóbbi sok esetben erősen kihat a játékmenetre, pörgősebbé és szívatósabbá teszi. Le kellett futnom néhány kanyart mire átálltam az új rendszerre.

Quake II

Az új viselkedés elég jól illeszkedig a játékba, de több helyen megbontja az annak idején kitalált elképzelést és sokszor kimondottan szívatós lesz tőle néhány helyzet. A leap attack és a peremekről való leugrálás elsőre váratlan új helyzeteket teremt, így maga a végigjátszás is egészen más élmény. Biztos vagyok benne, hogy lesz majd olyan a jövőben, amikor az eredeti verziót veszem majd elő nosztalgiázni.

Quake II - Ground Zero

A kiegészítők leggyengébbike. Alapvetően az elképzelés nem rossz, de nem áll össze az egész. A fejlesztők sokkal inkább ki akarták használni a hub rendszert, mint az alap játék, de ez kicsit visszafelé sült el, sok az üres járat, mindemellett a level design és az ez által érvényesőlni nem tudó grafika sem annyira megnyerő. Sok a szűk folyosó és szők tér, amit rengeteg ellenféllel szórnak meg egy halomba, így relatíve kicsi a lehetőség a taktikázásra és a gyors mozgásra. Mindez az új AI -el és viselkedéssel megfűszerezve magasabb nehézségen szívatós helyzeteket teremt. Az új ellenfeleket sem sikerült olyan jól integrálni a játékba, ahogy a fegyvereket és itemeket sem, pedig azok kimondottan jól sikerültek, viszont az akut lőszerhiány miatt nem nagyon lehet kihasználni őket. A lőszerhiány medium fokozat fölött a sok ellenfél miatt extrém szituációvá alakul.

Quake II - The Reckoning

Ez pontosan a Groud Zero ellentéte. Csodásan megalkotott és optimalizált gyöngyszem, ami az alap játékot is felülmúlja. A készítők nagyon jól ráéreztek arra, hogy hogyan lehet kihasználni a motor lehetőségeit, így pusztán level design és textúramunka segítségével gyönyörű helyszíneket varázsoltak. Látszik, hogy nem csak sztoriorientált szemszögből, hanem játszhatóság alapján is alposan tesztelték az egészet, nagyon jól játszható és élvezetes a harc. Ha nem tudnám, hogy egy korabeli kiegészítő simán elhinném, hogy manapság készülhetett. Az új ellenfelek is jól integrálódnak, itt meg is kell jegyeznem, hogy a Gekk az eredetihez képest a remasterben sokkal gyorsabb és pontosabb, de azért így sem annyira veszélyes ellenfél. Új fegyverből kevesebb van, mint a másik kiegészítőben, de azokat sokkal jobban építették be a játékba.

Quake 64

Ezt a címet teljesen felborítja az új AI. Rövid a játék, alapvetően lassú ütemű harcra lett tervezve és nagyon kevés a muníció, ami az új viselkedéssel abszolúte nem passzol össze. A hard tényleg hard. A level design is enyhén vérszegény, erősen két dimenziós, a textúrák felbontása sem túl nyerő de mindezek ugye konzolos mivoltából fakadnak.

Call of the Machine

A hat misszióra felosztott új kiegészítő nekem nagyon elnyerte a tetszésemet, nagyjából ezt vártam. Modern felfogásban készült kimondottan szép és igényes pályák koncepcióval a háttérben, maga a Quake 2 érzés viszont változatlanul jelen van. A hat küldetésben bevetésre kerültek a kiegészítőkben bemutatott fegyverek és ellenfelek is, ami új fénybe helyezi a Ground Zero sajátjait, itt kimondottan jól működnek. A kedvenc szintem a földalatti ősi templom, legkevésbé a földi küldetés tetszett. Minden szinthez tartozik egy trial, amit csak egy rejtett teleporton keresztül lehet elérni. Ezek általában sok ellenfélt (és szerencsére rengeteg fegyvert és lőszert) felvonultató aprítós pályák. Valószínűleg még párszor át fogom rágni magam az új szinteken a jövőben.

 

Összességében azt mondom, hogy ez is egy kiváló csomag mind régi motorosoknak mind újonnan érkezőknek, tartalom és kihívás van benne bőven. Amit hiányolok az az első rész remasterében és a DOOM új verzióiban lévő addon menüpont, illetve a custom map támogatás. Elnézve a remaster fénykezelésést kedvet kaptam mapolni, de tudtommal jelenleg még nem működnek custom map -ek a porton.

[XCube]

On 10/1/2021 at 7:40 PM, XCube said:

Quake Remastered

Scourge of Armagon - Nightmare

A két eredeti kiegészítő legjobbja, de a Malice -et nem veri. Ettől függetlenül nagyon jó a pályatervezés, érződik a koncepció a háttérben legfőképpen a tech pályákon (többször is látni olyan pályaelemeket, amik egy - két évvel később a Quake 2 motorra  épülő realisztikusabb címeknél - direkt írtam így, és nem idTech -ként - jelentek meg, mint például nyomócsövek, "bordűrök", stb.). A design enemy placement és balancing része is kimondottan jó, nem könnyű de nem is olyan nehéz. A két új fegyver viszont sokszor kicsit overpowered, cserébe nagyon hasznos és ötletes is mindkettő.

 

Dissolution of Eternity - Nightmare

Rég játszottam már ezzel a kiegészítővel és újra kiderült számomra, hogy miért is van ez így. Sem a pályadesign (ami hemzseg a bugoktól), sem a balansz nem hozza azt a szintet, amit elvárna az ember.

 

Dimension of the Past - Nightmare

A level design a klasszikus Quake mapok modern felfogással való újraértelmezése. Emiatt egyszerre szép és szuperül tervezett. Mindemellett a nem hardcore Quakereknek csak azt tudom javasolni, hogy ne Nightmare -en kezdjék el az ismerkedést ezzel a csomaggal. Az első pályákon még elég jól túljut az ember, de az első secret levellel elkezdődik a kínzás és beköszönt a félelem órája. Ha ezen a fokozaton játszol, akkor gyakorlatilag ez első pályáktól kezdve ügyelned kell arra, hogy ne pazarolj lőszert, mert a közepétől kezdve semmiből sincsen elég. Elfelejtheted az alap játék és az első kiegészítő taktikusan elhelyezett secretjeit, itt alig találsz Quad Damage -et vagy Megahealth -et. Utóbbi előfordul, de nem feltétlenül jutalomként, hanem szükségelemként az út kellős közepén. Régóta játszom a játékot, de komolyan mondom, hogy ilyen nyomást nagyon kevés esetben éreztem játék közben. Be kell valljam, hogy néhány esetben lőszerspórolás céljából inkább elfutottam, vagy kiprovokáltam, hogy a szörnyek egymással harcoljanak (erre a Machine Games is erősen rájátszott). Nekem nagyon tetszett a dolog, maradandó élmény de egy kicsit toxikus .

 

On 10/4/2021 at 11:01 PM, XCube said:

Quake Remastered

Dimension of the Machine - Nightmare

Kevés kivétellel ez volt életem legjobb Quake élménye hivatalos forrásból. Sőt, nem hivatalos forrásból is. Bár néha az art design kicsit visszaveti e level design -t (nagyok kevés esetben), az egész egy kimondottan jó és nagyon erős a kampány. A vége közel sem olyan durva, mint a Dimension of the Past -é, de azért van benne bőven kihívás.

@Cori

Előbányásztam neked a 2021 -es végigjátszásom rövid ismertetését.

 

[Jimkingdom]

Folytattam a végigjátszását a sorozat harmadik részével...

Dark Souls 3

Egy 2019-es mentést folytattam ahol tulajdonképpen pont a végénél hagytam abba. 30 óra volt beleölve, ami a végére 100-ra növekedett. Megszerezni az összes gyűrűt nem volt sétagalopp, de nem ez volt a legfájdalmasabb. Hanem a 30 proof of concord kept és vertebra sackles. Na ezek valami fenomenálisak voltak, csak egy példa az utolsó 3 vertebra s. -t kb. másfél óra alatt sikerült megszereznem. Hozzá kell tennem mindvégig offline toltam a játékot, néhol esetleg NPC-ket hívtam egy-egy Boss legyőzéséhez.

Amitől a legjobban féltem az a Nameless King NG+2 szinten. Elsőre se ment simán, de legalább az első fázis hibátlanul sikerült többször is. Aztán elsőre meghaltam... Oké ez várható volt. Újra gold pine resin, irány a móka. Hibátlanul hoztam az első részt, majd a másik szinte számomra hihetetlen módon majdnem hibátlanul. Szóval még ez sem okozott problémát. Egy Dex buildem volt, kb 185 szintű (köszönhetően a sok farmolásnak) Sharp Sellsword twinblades +10, meg egy csomó attack boost gyűrű.

Összességében nagyon élveztem, kivéve a covenant farmolást, az lélekölő kétszer is azt hittem abbahagyom az egészet. De miután megszereztem az 1000G egyből törlés... 

[-OJ-]

Remothered 2: Broken Porcelain (PS4 - Platina)

Mint kiderült, ez már egy (valószínűleg soha be nem fejeződő) trilógia második része, ami az eseményeket tekintve előzmény, így különösebben nem maradtam le semmiről. És kezdéskor a játék össze is foglalja az első rész eseményeit, hogy képben legyünk. Amúgy 1973-ban, egy elég utálatos tinilányt irányítunk (aki persze full leszbikus, ketten a világ ellen a csajával, és még az apja is valójában az anyja,szóval ja, full gender fakság az egész család) egy ódon, sötét hotelben, ahol a hipnotizált tulaj és a személyzet, egy disznóperzselővel operáló vörös ruhás apáca, meg egy porcelán maszkos melák mind ránk vadásznak, miközben mi menekülünk és bujkálunk előlük, és néha a hátukba állítjuk a kést, nem mintha sokat érne. Plusz gyűjtjük a hógömböket, iratokat, fotókat és eltűnt személyes tejesdobozokat.

A sztori amúgy színtiszta marhaság, a hipnózis miatt a karakterek ide-oda ugrálnak és nem emlékeznek rá, miért, illetve az egész eseménysor háttere (molylepkékkel fejlesztenek tömeghipnózist, csak mert az biztos jó, valamire...) is egy baromság. Nem csoda, hogy nem kapott harmadik részt. Egy fantáziátlan, klisés bosszúsztori, gyér minőségben előadva, amihez csak az egész jó aláfestőzenék adtak egy kis pluszt, a szinkronhangok viszont szintén csapnivalóak. Szerencsére a játékmenet már kellemesebb volt, a logikai fejtörők nem okoztak sok gondot, és nem is túl hosszú, kb 1.5 óra alatt végig lehet rajta rohanni, ha nem keresgetjük a gyűjteni valókat. A grafika megintcsak felemás, a környezet kialakítása rendben van, a karakterrajzok azonban PS3-as színvonal, rémes mimikával.

Egyszer végig lehetett játszani, de nem ajánlom senkinek.

 

[-OJ-]

Sagebrush (PS4 - Platina)

1993-ban a Perfect Heaven szekta tagjai csoportos öngyilkosságot követtek el a Black Sage Ranchen. Ide érkezünk meg a főszereplővel, hogy egy pixel grafikás sétaszimulátorban bejárjuk a helyet, megismerjük az először idillinek tűnő, majd egy elborultabb és perverzebb szemléleteket valló szektát, és a tagjainak sorsát. A Firewatchhoz hasonlóan elképesztően hangulatos az egész helyszín, a pixeles grafikát gyorsan meg lehet szokni, az aláfestő zenék pedig nagyszerű illenek a helyhez. Az egyes épületek egymás után nyílnak meg előttünk, ahogy megtaláljuk a kulcsaikat, míg az ott talált naplókból, hangrögzítőkből megismerjük az eseményeket. A befejezés pedig szürreális, elgondolkodtató, és szerencsére reménykeltő. Egyetlen negatívum, hogy kb a játék felénél beesteledik, így a második felét már a sötét éjszakában, elemlámpával toljuk végig, ami fele annyira sem hangulatos, mint a korábbi naplemente.

Maximálisan tudom ajánlani a sétaszimulátorok és nyomozós kalandjátékok kedvelőinek. Kb 1.5óra a teljes végigjátszás, és a trófeák is mind útba esnek. 208ft-ért kiváló vétel volt.

 

[-OJ-]

Reed Remastered (PS4 - Platina)

Még egy pixeles platformer, újabb egy órás Platina 173ft-ért. De aki nálam ügyesebb ezekben 10perc alatt is lenyomhatja. 

[kinopio]

1 hour ago, -OJ- said:

Reed Remastered (PS4 - Platina)

Még egy pixeles platformer, újabb egy órás Platina 173ft-ért. 

S élvezted? 

Élvezed egyáltalán ezeket, vagy csak a platina  miatt csinálod?

[-OJ-]

9 minutes ago, kinopio said:

S élvezted? 

Élvezed egyáltalán ezeket, vagy csak a platina  miatt csinálod?

Is-is. Egy nagyobb játék közben jó kikapcsolódni és tolni néhány pályát egy ilyen platformerből.

[kinopio]

28 minutes ago, -OJ- said:

Is-is. Egy nagyobb játék közben jó kikapcsolódni és tolni néhány pályát egy ilyen platformerből.

Hmm... elhiszem, de az a játék nálam a Life is Strange minőségénél kezdődik és nem 173Ft-nál, ami valószínűleg egy RPG Makerben lett összerakva.

[-OJ-]

FAR: Lone Sails (PS4)

Egy poszt-apokaliptikus steampunk világban a kalapos főszereplővel útra kelünk, és egy földönfutó mozdonyt kezelve nekivágunk a pusztaságnak, hogy más túlélőket találjunk. Útközben folyamatosan dobálnunk kell a mozdonyba a tüzelőt, fel/le vonni a vitorlákat hogy spóroljunk az üzemanyaggal, és időnként akadályokba futunk, mikor ki kell szállnunk, hogy kinyissuk a kapukat és upgrade-eket szerezzünk a mozdonyhoz. Nagyon nyugis, hangulatos oldalnézetes játék, nem bonyolult fejtörőkkel, és kb 2órás játékidővel. Platina sajnos nincs, így nem motivál, hogy még 2x speedrunoljam, majd talán máskor. 208ft-ért bőven megérte.

 

5 hours ago, kinopio said:

Hmm... elhiszem, de az a játék nálam a Life is Strange minőségénél kezdődik és nem 173Ft-nál, ami valószínűleg egy RPG Makerben lett összerakva.

LoS az nálam megintcsak a "nagyobb" játék kategória, amire rá kell hangolódni, és nem mellékesben tolni valami mellett. Az ilyesmikből én mindig egyszerre csak egyet tolok, és igyekszem maximálisan kijátszani és minden trófeát begyűjteni, mert nem valószínű, hogy valaha újrajátszom (ahhoz túl terjedelmes a backlog). Mellette max ilyen olcsó platformerek és grindolós japán cuccok jöhetnek szóba.

[Cori]

Quake Enhanced - Mindenki ismeri, egyike az első 3D fps-eknek, pörgős, gyors, ugrálós, fun mapok, fun fegyverek, fun game. Inkább csak a különféle kampányokról írnék pár szót.

 

Quake alapkampány - Pár évvel ezelőtt (olyan 6?) játszottam ki először, régen csak kóstolgattam sulis gépeken, otthon stb, de sosem jutottam messzire, de miután végigjátszottam nem nyerte el a tetszésem, túlzottan magas életű ellenfelek, csúnya pályák, csúnya modellek, csúnya design (nem a 96-os grafikával van baj, magával a színpalettával, és a csúnya designnal, a fegyverek sem néznek ki "szexyn", se az ellenfelek). Továbbra is tartom magam ehhez, de a 2. és 3. epizód sokkal funabb volt, mint az 1. és a 4. Hardon nyomtam ami valószínűleg most még jobban rányomta a bélyeget az egészre, túl nagy dmg-et kapni az ellenfelekből, de (mint később kiderül, mivel az összes többi kampányt normalon toltam) normal meg túl könnyű szerintem. Igaz ha ismeri az ember a Quad Damage adta lehetőségeket akkor egész sok pályarész átvészelhető könnyen, de mivel nekem majdnem újdonság érzés votl minden így ez nekem nem adatott meg  Egyszer, vagyis most már másodjára jó volt, de nem lett a kedvencem továbbra sem.

Scourge of Armagon (1997)- Sokkal funabb pályadizájn, már az elejétől (+ csak normál nehézségen játszottam, sokkal pörgősebben játszható így a játék). A pályák nyitottabbak, kék eget is látni!!  A fegyverek nagy részét már az elején megkapod (talán első pálya, de max 2-ra minden nálunk van). A zene is megváltozott egy kis metálos, szimfónikus kompozícióra, én értékeltem az alapkampány Trent Reznor féle soundscape-je után (ami szerintem tök jó, de talán nem egy Quake jellegű játéknak?). Az új fegyverek is funak és hasznosak is, mivel az alapjátékba a rakéta az etalon, a többi igazából elég gyenguszka, de itt az új fegyverek is teret nyernek.

Dissolution of Eternity (1997)- Meh, visszatértek az unalmas kinézetű pályák, de legalább megmaradt a kialakításuk érdekessége, igaz nem olyan jó mint Armagon, de azért szórakoztató. Új fegyverek nincsenek, viszont helyette kapunk új lőszert, pl tripla rakétát lövő raksi, vagy forró szegecseket lövő Nailgun stb. Nagyobb a damage,d e azért nagyjából ugyanazt a gameplayt igényli, mint az előző fegyverek.

Dimensions of the Past (2016) - Quake 20. évfordulójára készült egy emberes map pack. Továbbra is unalmas kinézetek megmaradtak, kicsit egyszerűbb pályák, de a Quake alapköveit megtartotta pályadizájn terén. Új fegyverek nincsenek, egész gyorsan át lehet verekedni rajta magad. Sokan panaszkodnak, hogy kevés az ammo ezeken a pályákon. És igen, valamennyi igazság van benne, de nem éreztem problémát, ha kicsit okosabban, felváltva használja az ember a fegyvereket. Az utolsó pálya legvégére fogytam ki mindenbol kb, de ott meg már mindegy volt, a shotival lement a 2 shambler.  

Dimensions of the Machine (2021) - Fuh, na ez. Ez már döfi  Ez a 2021-es enhanced editionhöz készült kampány. Baromira látványos pályákat hoztak össze, hatalmasak is, sok sok ellenféllel (nincs technológiai hátrány, hogy ne lehessen a képernyőn egy rakás ellenfél, szóval tele is pakolják). Új fegyverek ismét nincsenek, de nem is kell, annyira jó a magába visszacsavaródó pályák és ötletesen elhelyezett kombat zónák, ellenfelek, hogy ez így volt tökéletes ahogy. Ha valaki elővenné a Quaket manapság, ezt mindenképp nézze meg. Ez a csúcspontja a játéknak. (És ahogy hallom/látom az Arcane Dimensions mod ezt is übereli valószínûleg, bár az ezzel az Enhanced kiadással nem műküdik rendesen) Ezt mindenkinek ajánlom.

 

Fuhh. Végeztem is a játékkal. A véleményem sokkal jobb mint elsőnek volt, a kiegek sokat nyomtak a latba. A Dimensions of the Past kieget teljesen ki akartam hagyni, de még úgy volt kedvem Quakezni, hogy inkább neki is kezdtem.

Következőnek gyanús, hogy a Quake 2 lesz befejezve, már csak az utolsó új kampány maradt vissza onnan, de egy Hexen 2 újrajátszáshoz is kedvet kaptam, mikor 2 hete haverom átjött, hogy ő megvette és Hexenezzünk, beszélgessünk már... régi, szép, gyerekkori deja vu  

[Malleus]

2 hours ago, Cori said:

Scourge of Armagon

Ha van kedved egy kis retro internet kultúrához: anno a Quake-ből csináltak "filmeket" a felvett demókkal (a machinima-k elődje), és a Scourge of Armagon speedrun-jából készült egy ismertebb darab, szerintem jópofa, pláne ha ismered magát a játékot:

 

 

[Cori]

1 hour ago, Malleus said:

Ha van kedved egy kis retro internet kultúrához: anno a Quake-ből csináltak "filmeket" a felvett demókkal (a machinima-k elődje), és a Scourge of Armagon speedrun-jából készült egy ismertebb darab, szerintem jópofa, pláne ha ismered magát a játékot:

 

 

Nem ismertem, nem hallottam róla. Utánanéztem a honlapjukon és valóban 1997-es a videó. Durva.

Mindig el vagyok képedve egyébként, hogy milyen trükkökre képes a Speedrunning community  

[kinopio]

21 hours ago, -OJ- said:

LoS az nálam megintcsak a "nagyobb" játék kategória, amire rá kell hangolódni, és nem mellékesben tolni valami mellett. Az ilyesmikből én mindig egyszerre csak egyet tolok, és igyekszem maximálisan kijátszani és minden trófeát begyűjteni, mert nem valószínű, hogy valaha újrajátszom (ahhoz túl terjedelmes a backlog). Mellette max ilyen olcsó platformerek és grindolós japán cuccok jöhetnek szóba.

8 óra max, ha mindent megcsinál kicsivel több mint 10.
Ha ez so9k, mit szólsz a Hogewarts Legacyhez, vagy GTA5-höz, amik alsó hangon 70 órák? 

 

Egyébként pl. a Sagebrush  mennyi idő volt?

Edited October 6, 2023 by kinopio

[-OJ-]

13 minutes ago, kinopio said:

8 óra max, ha mindent megcsinál kicsivel több mint 10.
Ha ez so9k, mit szólsz a Hogewarts Legacyhez, vagy GTA5-höz, amik alsó hangon 70 órák? 

 

Egyébként pl. a Sagebrush  mennyi idő volt?

Az nekem 4-5nap legalább.

Nem sok, csak mint mondtam, rá kell hangolódni. Ezeket meg tolom fél-1 órát, azalatt jó eséllyel végig is viszem, és még Platina is jár értük.

A Valkyria Chronicles is 50 óra volt, szóval tolok bőven rendes hosszúságú játékokat is, És pontosan melléjük kellenek ezek a rövidek.

 

Sagebrush 1.5óra, de ezt írtam is. Szintén lenyomtam együltömben, egy este alatt.

 

[kinopio]

1 hour ago, -OJ- said:

Sagebrush 1.5óra, de ezt írtam is. Szintén lenyomtam együltömben, egy este alatt.

És valóban.

Bocsi,. csak átsiklottam felette.

1 hour ago, -OJ- said:

 

Nem sok, csak mint mondtam, rá kell hangolódni. Ezeket meg tolom fél-1 órát, azalatt jó eséllyel végig is viszem, és még Platina is jár értük.

 

A ráhangolodás résszel nem tudok vitatkozni. A legtöbb AAA játék nagyban épít a hangulatra, ami ne átéléséhez nem kevés ídő kell.

Nem, csak nekem nagyon fura, hogy el lehet lenni az ilyen - ne akarok senkit sem megbántani - megkérdőjelezhető minőségű játékokkal.

 

[-OJ-]

20 minutes ago, kinopio said:

Nem, csak nekem nagyon fura, hogy el lehet lenni az ilyen - ne akarok senkit sem megbántani - megkérdőjelezhető minőségű játékokkal.

 

Egyszerűségét tekintve a Tetris vagy a CandyCrush-félék is megkérdőjelezhető játékok, mégis milliók játsszák pontosan amiatt, hogy nem kell őket olyan komolyan játszani, mint az AAA játékokat. Ezek az 1000ftos platformerek is ugyanaz a kategória.

[Cori]

17 minutes ago, kinopio said:

Nem, csak nekem nagyon fura, hogy el lehet lenni az ilyen - ne akarok senkit sem megbántani - megkérdőjelezhető minőségű játékokkal.

Nem csak neked, én sem túlzottan értem, hogy miért akarja bárki az értékes idejét ilyen játékokba ölni (a nagyobb volumenű játékok közti eresztést megértem, a játékok minőségét vagy inkább semmilyenségét nem tudom megérteni  ) De ha valakit szórakoztat akkor egye fene.

1 minute ago, -OJ- said:

Egyszerűségét tekintve a Tetris vagy a CandyCrush-félék is megkérdőjelezhető játékok, mégis milliók játsszák pontosan amiatt, hogy nem kell őket olyan komolyan játszani, mint az AAA játékokat. Ezek az 1000ftos platformerek is ugyanaz a kategória.

Személy szerint azokról is hasonló a véleményem  Bár azt is inkább a klotyón vagy buszon vagy lefekvés előtt tudom elképzelni  

[moody]

Resident Evil 4

Nem a kedvenc Resident Evil részem ez, de ettől független tetszett ez is és élveztem. Zavart, hogy sokkal több az akció rész mint a logikai. Túlságosan lineáris, még ha vissza is lehet menni korábban bejárt területekre. Igaz, ahhoz, hogy továbbjuss nincs sok értelme, csak extra dolgokért érdemes, mint mondjuk a megszerezhető kincsek, ezért számomra ez el is vesztette az értelmét, és inkább haladtam a főszálon. Más RE játékoknál is volt ez hasonlóképpen, de itt valahogy nem jött át ez az egész. Valahogy az a rettegés sem jött át, mint más részeknél. Nem volt az a bezártságérzet, nem voltak az ellenségek sem túl ijesztőek, ami talán abban is elveszett, hogy sokszor túl sokan voltak és jöttek egyszerre. Igen, sokan jöttek egyszerre... Nem tudom, hogy lehet e egyáltalán ebben a játékban lopakodni. Valószínűleg lehet és kell is, de engem minden egyes szituációba simán kiszúrtak és utána csak özönlött a nép. Talán ez volt a legzavaróbb az egész játékban. A játékot kerek 30 óra alatt játszottam végig. Nagyon hosszú volt, és a vége fele már nem is volt túl érdekes. Tudom, hogy a számomra negatív dolgokat említettem meg, de ettől független tényleg jó játék volt ez is, de közel sem a legjobb, mint azt sokan mondják. Egyenlőre még mindig messze a második rész viszi nálam a pálmát. 

[kinopio]

On 10/6/2023 at 2:32 PM, -OJ- said:

Egyszerűségét tekintve a Tetris vagy a CandyCrush-félék is megkérdőjelezhető játékok, mégis milliók játsszák pontosan amiatt, hogy nem kell őket olyan komolyan játszani, mint az AAA játékokat. Ezek az 1000ftos platformerek is ugyanaz a kategória.

Igaz.

De ahogyan azt írtam is, meg @Cori is írta, nem tudom elképzelni, hogy valaki ilyen játékokra "pazarolja" azt az értékes 2-3 órát, mai munka után marad.
Én úgy vagyok vele, hogy ha már leülök és rááldozom az időt, minőségre szeretném áldozni. (Szép, magyar mondat lett :))
Ezért nem, néztek pl. trash moviet.

De talán erre mondják, hogy nem vagyunk egyformák.

[Jimkingdom]

Üdv!

 

Imént fejeztem be a Dark Souls Trilógiát, nem tagadom 2012 óta valami elkapott az első résszel, nekem az volt a nagybetűs dark fantasy hangulat. A hidra meg a vízesés az valami elképesztő volt. Ami még nagyon lenyűgözött és öszintén szólva nem is sok helyen tapasztaltam az a pályadizájn. Ahogy minden mindennel kapcsolatban volt, a shortcut megoldások.

Nem tagadom nem voltam épp a legjobb Souls játékos (pocsék voltam), de ennek ellenére sikerült végigvinnem, kb. elsőre olyan 90-100 órát biztos beleöltem.

Szóval vissza múlt hónapra ahol elkezdtem immáron sokadjára az első részt (DS Remastered). Cél a The Dark Soul achievement volt, ez meg is lett 20 óra alatt. Hozzáteszem ez a harmadik alkalom hogy megszereztem(Xbox 360), szóval ez jelentősen lecsökkentette a 'platinámat'.

Majd gondolkodtam nekikezdtem a Dark Souls 3-nak amit egy mentésről folytattam. Kb. 30 órám volt benne, első végigjátszás, de rengeteg streamet néztem szóval itt is tisztában voltam legalább a bossokkal. Ez a rész követelődzőbb, csak a covenant farmolás jó 15-18 órámba tellett. Aztán ott voltak a gyűrűk mind a kibaszott 107, minden új játékban újabbak elrejtve, ill. mellékküldetésekért és covenant szintlépésekért járt szóval megkövetelte az alapos végigjátszást legalább egyszer.

Talán itt volt a legkönnyebb a kezdetben, persze a harmadik végigjátszás, (NG+2), már megkövetelt némi hozzáértést, de a sok NPC lehívás, megkönnyítette a dolgokat.

Majd miután befejeztem a harmadik részt, gondolkodtam - csak nekikezdtem a második résznek: Scholar of the first Bullshit Edition-nak!   

Nem tagadom ez a rész a feketebárány a sorozatban, és számomra is! Anno 2014-ben abba is hagytam az első boss után.

Itt volt a legnehezebb a kezdetben. Szinte zéró stamina és életerő, egyszerre 15 ellenség támad rád rajtaütés szerűen, érezhető hogy ez így lett kitalálva. Mára már elfogadtam ezt a részt is, de ez a bullshit rajtaütés, meg ezer ellenség máig ki tud hozni a sodromból. Egy nagyon jó példa erre az iron kinghez vezető egész rész! Pedig kinek van ötödjére kedve mindent eliminálni ha nem sikerül egy boss. A hollowing egy bizonyos szint után leveszi az életerőd felét!!!

Nagy szerencsémre  a Dark Soul achievementhez itt a DLC tartalomból származó, sorceries, hexes, pyromancies, és miracles is kellettek. Itt az old iron king DLC egy akkora szivatás volt, csak eljutni a bossokhoz. Sokan panaszkodnak a Fume Knight-ra én nekem személy szerint másodjára meglett, de megjegyzem anno ezt a DLC-t pont végigvittem. Ott volt Sir Alonne, na az már más tészta...

Ezek után következett az NG+ és NG2+ végigjátszás, hogy a megmaradó 3 varázslatokat meg tudjam venni és ezzel lezárni a szériát ahogy illik!

 Öszintén büszke vagyok hogy a DS trilógia és a Sekiro is teljesítve van...

 

 

Edited October 7, 2023 by Jimkingdom
érdekes pont most jelent meg av Lords of the Fallen, ami anno szintén teljesítettem...

[Cori]

17 hours ago, Jimkingdom said:

Üdv!

Spoiler

Imént fejeztem be a Dark Souls Trilógiát, nem tagadom 2012 óta valami elkapott az első résszel, nekem az volt a nagybetűs dark fantasy hangulat. A hidra meg a vízesés az valami elképesztő volt. Ami még nagyon lenyűgözött és öszintén szólva nem is sok helyen tapasztaltam az a pályadizájn. Ahogy minden mindennel kapcsolatban volt, a shortcut megoldások.

Nem tagadom nem voltam épp a legjobb Souls játékos (pocsék voltam), de ennek ellenére sikerült végigvinnem, kb. elsőre olyan 90-100 órát biztos beleöltem.

Szóval vissza múlt hónapra ahol elkezdtem immáron sokadjára az első részt (DS Remastered). Cél a The Dark Soul achievement volt, ez meg is lett 20 óra alatt. Hozzáteszem ez a harmadik alkalom hogy megszereztem(Xbox 360), szóval ez jelentősen lecsökkentette a 'platinámat'.

Majd gondolkodtam nekikezdtem a Dark Souls 3-nak amit egy mentésről folytattam. Kb. 30 órám volt benne, első végigjátszás, de rengeteg streamet néztem szóval itt is tisztában voltam legalább a bossokkal. Ez a rész követelődzőbb, csak a covenant farmolás jó 15-18 órámba tellett. Aztán ott voltak a gyűrűk mind a kibaszott 107, minden új játékban újabbak elrejtve, ill. mellékküldetésekért és covenant szintlépésekért járt szóval megkövetelte az alapos végigjátszást legalább egyszer.

Talán itt volt a legkönnyebb a kezdetben, persze a harmadik végigjátszás, (NG+2), már megkövetelt némi hozzáértést, de a sok NPC lehívás, megkönnyítette a dolgokat.

Majd miután befejeztem a harmadik részt, gondolkodtam - csak nekikezdtem a második résznek: Scholar of the first Bullshit Edition-nak!   

Nem tagadom ez a rész a feketebárány a sorozatban, és számomra is! Anno 2014-ben abba is hagytam az első boss után.

Itt volt a legnehezebb a kezdetben. Szinte zéró stamina és életerő, egyszerre 15 ellenség támad rád rajtaütés szerűen, érezhető hogy ez így lett kitalálva. Mára már elfogadtam ezt a részt is, de ez a bullshit rajtaütés, meg ezer ellenség máig ki tud hozni a sodromból. Egy nagyon jó példa erre az iron kinghez vezető egész rész! Pedig kinek van ötödjére kedve mindent eliminálni ha nem sikerül egy boss. A hollowing egy bizonyos szint után leveszi az életerőd felét!!!

Nagy szerencsémre  a Dark Soul achievementhez itt a DLC tartalomból származó, sorceries, hexes, pyromancies, és miracles is kellettek. Itt az old iron king DLC egy akkora szivatás volt, csak eljutni a bossokhoz. Sokan panaszkodnak a Fume Knight-ra én nekem személy szerint másodjára meglett, de megjegyzem anno ezt a DLC-t pont végigvittem. Ott volt Sir Alonne, na az már más tészta...

Ezek után következett az NG+ és NG2+ végigjátszás, hogy a megmaradó 3 varázslatokat meg tudjam venni és ezzel lezárni a szériát ahogy illik!

 Öszintén büszke vagyok hogy a DS trilógia és a Sekiro is teljesítve van...

 

 

Tudom sokaknak nem a kedvence a 2. rész a Souls communitybe, de én nagyon szerettem. A gameplay kicsit clunkybb, mint az előzménybe vagy a folytatásban, ez tény, de annyira személyre szabható a karakterünk, még jobban mint a többi részben. Akár ruhák, fegyverek vagy akár spellek tekintetében, vannak a jól megszokott sorceryk, miraclek, pyromancy képességek és még ráadásnak a Hexek is!! És mindből egy rakás spell, és viable is a spoellcaster mód, van rendes dual wield, power stance néven.

Igen a sunyi módon sarokból támadó ellenfelek kicsit túl sokszor vannak jelen vagy a túl nagy számú ellenségek, vagy a ragasztó módon követő 180 fok fordulatos ütések, de ezek ellenére is a kusztomizáció számomra nagyon sokat ad a játékhoz. (Hál' istennek a agility 96 körülre fejlesztéssel, a dodge is teljesen jó már)

Szóval én nagyon szerettem, de tény, hogy szimplán combat gameplayben az 1. és a 3. is jobb tőle.