Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[Cori]

Mortal Shell - Indie Soulslike. A játékmenet lassú, szokni kell, de pár óra után egészen belejöttem. Az új Harden ("megkeményedés") képességgel egész könnyűvé is válik a combat, ezt ütések közbe is el lehet nyomni sebezhetetlenné téve téged a következő ütéssel szemben és fenntartja a kombót is, szóval, az animáció folytatódik mintha mi se történt volna a Harden kikapcsolódás után. 

Különféle Shellek vannak, ahogy  a címébe is benne van, ezek különféle játékstílusokat igényelnek. Van egy aki a Harden képességet erősíti, van aki a rollolást tartja előtérbe, van aki több hpt, van egy aki a resolvet (ezzel tudsz a parryból healelni és különféle fegyver képességeket elnyomni... nem igazán használtam ezeket, max néha ha healelni kellett, azt se mindig, mert parryzni kell hozzá, az meg veszélyes  ), és van egy utolsó aki ötvözni tudja az előző 4 Shell képességeit 1-be. Ez amolyan OP shell, személyre szabható.

Fegyverből 4 darab van (5, de az utolsó szintén OP), egy kétkezes kard, egy baromi nagy kétkezes kard, egy kétkezes kalapács (hosszú szárral, szóval elég messzire lehet vele támadni) és egy nagyon közelre ható military pick. Én ez utóbbit használtam a rollolós Shellel (ennek van a legkevesebb Hp-ja, de a hatalmas stamina bar miatt nem éreztem ennek hiányát).

Van az alapzóna, és hozzá tartozó 3 dungeon, amelyek végén le kell győzni egy-egy bosst, majd egy itemet viszsavinni a boss halála után kicsit módosított dungeon pályán és erősebb, veszélyesebb mobokon keresztül a kezdő zónába. A 3 dungeon után, miután visszavitted az itemeket jön az utolsó boss.

A bossok nem voltak túlzottan nehezek, sőt az egész játék egész könnyű miután az ember ráérez a mechanikákra és hozászokik a játék lassúságához. Egész jó kis cím, de vannak hülyeségei, mint, hogy a baromi lassú animációk miatt, néha egy esésből olyan lassan kel fel a karakterünk, hogy megölnek mire feláll  Ez elég idegesítő, de hál'istennek ritkán fordult elő, és akkor gázosabb ha sokan vesznek körül.

[Jimkingdom]

Shadow of Mordor

 

Tervezem a Wart is végigvinni így elkezdtem nemrég ezt. Annyit talán megemlítenék hogy aki a Arkham játékokhoz szokott mint pl. én nem feltétlenül fogja szeretni ebben a harcrendszert - legalábbis kezdetben. Ugyanis itt nem ritka hogy szószerint 50 ellenfél is ránk ront. Ilyenkor tudni kell elrejtőzni és miután nem keresnek újra neki lehet vetni magunkat a harcnak ha szükséges.

Meglett a 100% ebben is de sajna a mentésemet kénytelen voltam kitörölni. Ugyanis az egyik sztori achievement egyszerüen nem akart feloldódni akármennyit is szenvedtem vele. Tulajdonképpen 3x kellett végigvinnem a fél játékot (Hammer), mert ott volt ami nem oldódott fel. De valószínü az volt az utolsó alkalom hogy ezzel "játszottam".

Egyébként nem hosszú ha valaki még nem tolta, szerintem 10 óra alatt végig lehet vinni a sztorit. És a főküldetések sem túl nehezek, talán az egyetlen bosszantó rész a Warchief harcok (legalábbis számomra).

[Malleus]

 

Eastern Exorcist

 

Egyik Steam Next Fest-en találtam rá ennek a játéknak a demójára (ez most is elérhető), és megfogott a képi világa és a hangulata.

A játék egy side scroller, ahol kifejezetten a harc van a középpontban. Nincs igazán felfedezni való, és nem kell tájékozódási képességeinket bevetni, csak legyőzni az útba kerülő démonokat. Addig nem is tudunk továbbmenni egyik helyszínről a másikra, amíg ezt meg nem tesszük. Szerencsére a harc nagyon el lett találva, mind vizuálisan, mind mechanikailag.

Számos támadó és védekező mozdulat áll rendelkezésünkre, valamint különböző speciális képességek, amiket aktiválva vagy új mozdulatokat kapunk, vagy meglévőkhöz valami extra effektet. Az időzítés fontos szerepet játszik a harcban, itt gombnyomkodással nem nagyon tudunk győzni. Az egész mögött egy könnyedebb rpg rendszer van, amiben mind karakterünk életerejét és stamináját, mind az alap mozdulatokat és a varázslatokat is lehet fejleszteni. Összességében a harcban számos variáció áll rendelkezésünkre, amit egy végigjátszás alatt nem is nagyon lehet kitapasztalni. A játék alaposan el is magyaráz mindent, sőt talán túlzásba is viszi a tutorial popup-okat. Ez első végigjátszásnál nem zavaró, de újrajátszásoknál kicsit fárasztó.

A képi világ fantasztikus lett, nagyon szép kézzel rajzolt hátterekkel. Ezeket nem is mutatják be elég jól a screenshotok, mert alaposan animáltak és rétegzettek, úgyhogy mozgásban néznek ki igazán jól. Karakterünk animációi is kiválóak lettek, és az ellenségek dizájnjára sem lehet panasz (ezek többsége a távol keleti folklórból merít), főleg ami a boss-okat illeti. A hangzás is rendben van, a harci hangeffektek ütősek, a háttérzajok és zenék pedig megadják az alaphangulatot minden helyszínen. A zenékből, bár nem rosszak, sajnos nincs túl sok, számos darabbal többször is találkozunk. Nekem nagyon tetszett még a kínai opera stílusú narrátor bizonyos átvezetőkben.

A játék kínai fantasy világban játszódik. Két főszereplőnk van, egy démonűző, aki végzetes hibát követ el, ami a társai életébe kerül, és egy féldémon, aki megmérgezett testvérének próbál gyógyítót keresni. A két történet önálló, csak utalásokkal kapcsolódnak egymáshoz. Én örültem volna, ha több lore-t tudunk meg a világról, de a történetek nekem így is tetszettek, vitték előre az eseményeket, érdekes karakterekkel, ellenségekkel és fordulatokkal.

A játék nem egy hosszú darab, nekem olyan 12 óra volt végigvinni, de nagyon jól szórakoztam vele. Ritkán játszom ilyen 2D-s darabokkal, de ez betalált.

[Leon121]

Salt & Sanctuary

2D-s Dark Souls, két ember munkája lényegében az egész. Itt-ott érződik is ez rajta, főleg balansz-ügyileg, és a játék végefelé azért bejött pár bullshit-kategóriás zóna és ellenség is, de azért nem vészes. Viszont tök jól működik a harc, van súlya az ütéseknek, jó a kitérés, lehet lendületből is játszani és lassabban is, támogatja a full defenzív megközelítést is, nagy dög páncélokkal és/vagy pajzzsal felszerelve, és simán lehet túlszintezni egy-egy nehezebb részt az elején, amíg belelendülsz. Legalábbis nekem sikerült, a játék második fele kábé már izomból ment, sok boss elsőre, vagy legfeljebb harmadikra feküdt. Egyet kivéve, róla írtam is külön a másik topicban, ott nagyon elgurult a gyógyszerük, simán nehezebb az utolsó bossnál is.

A pályák jók, de kicsit össze tudnak mosódni, minden színtelen, szagtalan, sóval átmosott, ami a hangulatnak jót tesz, viszont kevésbé emlékezetes. A végefelé már 1-2 zóna szerintem totál "sótlan" (höhö), a Still Palace-nak semmi értelmét nem látom azon kívül, hogy tök eseménytelenül két percig tartson eljutni az utolsó bosshoz, de előtte a Crypt of the Dead Gods, vagy mi is elég semmilyen volt már. A shortcutok eleinte zseniálisak, ide-oda vissza lehet kapcsolódni, ezt nagyon imádtam a játék első felében. Aztán viszont egyre lineárisabbá válik az előrehaladás a végefelé, mármint egymás után megvan, hogy melyik zóna következik, nincs nagyon felfedezésre lehetőség, így meg aztán amikor találtam is visszavezető járatot, akkor is csak egy vállrándítással nyugtáztam - minek mennék vissza másik zónába, ha az már készen van? Szóval az elején szövevényes és baromi érdekes, később viszont már lényegében felesleges. Talán azért is, mert akkor már nem kapunk új képességeket (kis metroidvania beütéssel), amikkel korábban elérhetetlen részekre lehetne/kellene visszamenni. Nagyjából onnantól fulladt ki a felfedezés, és visszamászkálás, mikor megszereztem már az utolsó ilyen képességet is.

Igazából tök jól elvoltam vele mindent összevetve, az elején a shortcutok meg a felfedezés vitt előre, aztán a karakter erősödése volt jó érzés, és a lendületesség, az utolsó harmadban-negyedben ült csak le egy picit, de aztán meg már vége lett, cirka 20 óra alatt. Tudom ajánlani.

[kaszman1]

1 hour ago, Leon121 said:

Salt & Sanctuary

2D-s Dark Souls, két ember munkája lényegében az egész. Itt-ott érződik is ez rajta, főleg balansz-ügyileg, és a játék végefelé azért bejött pár bullshit-kategóriás zóna és ellenség is, de azért nem vészes. Viszont tök jól működik a harc, van súlya az ütéseknek, jó a kitérés, lehet lendületből is játszani és lassabban is, támogatja a full defenzív megközelítést is, nagy dög páncélokkal és/vagy pajzzsal felszerelve, és simán lehet túlszintezni egy-egy nehezebb részt az elején, amíg belelendülsz. Legalábbis nekem sikerült, a játék második fele kábé már izomból ment, sok boss elsőre, vagy legfeljebb harmadikra feküdt. Egyet kivéve, róla írtam is külön a másik topicban, ott nagyon elgurult a gyógyszerük, simán nehezebb az utolsó bossnál is.

A pályák jók, de kicsit össze tudnak mosódni, minden színtelen, szagtalan, sóval átmosott, ami a hangulatnak jót tesz, viszont kevésbé emlékezetes. A végefelé már 1-2 zóna szerintem totál "sótlan" (höhö), a Still Palace-nak semmi értelmét nem látom azon kívül, hogy tök eseménytelenül két percig tartson eljutni az utolsó bosshoz, de előtte a Crypt of the Dead Gods, vagy mi is elég semmilyen volt már. A shortcutok eleinte zseniálisak, ide-oda vissza lehet kapcsolódni, ezt nagyon imádtam a játék első felében. Aztán viszont egyre lineárisabbá válik az előrehaladás a végefelé, mármint egymás után megvan, hogy melyik zóna következik, nincs nagyon felfedezésre lehetőség, így meg aztán amikor találtam is visszavezető járatot, akkor is csak egy vállrándítással nyugtáztam - minek mennék vissza másik zónába, ha az már készen van? Szóval az elején szövevényes és baromi érdekes, később viszont már lényegében felesleges. Talán azért is, mert akkor már nem kapunk új képességeket (kis metroidvania beütéssel), amikkel korábban elérhetetlen részekre lehetne/kellene visszamenni. Nagyjából onnantól fulladt ki a felfedezés, és visszamászkálás, mikor megszereztem már az utolsó ilyen képességet is.

Igazából tök jól elvoltam vele mindent összevetve, az elején a shortcutok meg a felfedezés vitt előre, aztán a karakter erősödése volt jó érzés, és a lendületesség, az utolsó harmadban-negyedben ült csak le egy picit, de aztán meg már vége lett, cirka 20 óra alatt. Tudom ajánlani.

Én egy ostor/puska build-del toltam kb a feléig, de tervezem újra előről valamikor 

[Jimkingdom]

Edna & Harvey: Harvey's New Eyes

 

Nagyon király point&click kaland játék, kissé beteg humorral. Egy ideje komoly Daedalic fan vagyok, majdnem minden kalandjátékukat játszottam, és a hamarosan megjelenő Gyűrűk Ura játék is érdekes lesz (Gollum).

Szóval maradva a point és klikk kalandoknál ez a második epizód ahol Lillit irányítjuk, aki naív és nagyon ártatlan. Valahol már láttam korábban ezt a karaktert, és nem máshol mint az Anna's Quest-ben. Valamiért nagyon bejön ez a típusú karakter, mégha néhol kicsit beteg is a humor.

A nagy plusz az Anna's Questhez képest az a fejtörők: nagyon jól sikerültek, és többnyire logikusak, a műfaj veteránjainak nem lesz vele problémája, nem beszélve hogy a különféle minijátékok kihagyhatóak.

A sztoriban van egy csavar ami természetesen a végén derül ki, de lehet hogy egyesek már korábban is rájönnek. Az hogy mennyire "érdekes" a játék azt a végén ez a pár mondat jellemzi: (egyik lehetséges ending)

 

Quote

You can do whatever you want. As long as you keep your free will. Even if it means stabbing an old man in a wheelchair to death.

 

[Hor1]

Mafia: Definitive Edition

Összetoldozott szar, nagyon kellemetlen élmény volt, és ahogy haladtunk előre csak egyre kellemetlenebb. 78on, meg user score 6.9-en áll metacriticen, szerintem sok.

Rossz a vezetés, rossz a gunplay, gamebreaking bugok, eltűnő hang, borzasztó töltési idő. Emlékszem nehéz játék volt az eredeti, de úgy emlékszem az ellenfelek nem bullet-sponge-ok voltak, de lehet ezt már megszépíti az idő. Classicon játszottam, ha mi meghalunk háromnegyed életről egy lövéssel, akkor elvárható lenne, hogy az ellenfelekbe ne kelljen 4 golyó, meg ne éljék túl 3 méterről a shotgunt.

Mindegy, felejtsük el gyorsan.

[XCube]

8 hours ago, Hor1 said:

Mafia: Definitive Edition

Összetoldozott szar, nagyon kellemetlen élmény volt, és ahogy haladtunk előre csak egyre kellemetlenebb. 78on, meg user score 6.9-en áll metacriticen, szerintem sok.

Rossz a vezetés, rossz a gunplay, gamebreaking bugok, eltűnő hang, borzasztó töltési idő. Emlékszem nehéz játék volt az eredeti, de úgy emlékszem az ellenfelek nem bullet-sponge-ok voltak, de lehet ezt már megszépíti az idő. Classicon játszottam, ha mi meghalunk háromnegyed életről egy lövéssel, akkor elvárható lenne, hogy az ellenfelekbe ne kelljen 4 golyó, meg ne éljék túl 3 méterről a shotgunt.

Mindegy, felejtsük el gyorsan.

Huh, dehogynem voltak az ellenfelek bulletsponge -ok. A classic fokozatot ponotsan ezért hagytam a fenébe, minden ugyanolyan szörnyű tőle, mint az első címben. Múlt év őszén volt szerencsém végigjátszani az első részt és rengeteg hajtépésben volt részem. Minden hibája mellett a korszak egy meghatározó címe, de teljes mértékben megértem, ha valaki nem hajlandó végigszenvedni.

Idézem magam:

Quote

Mafia

Fogalmam nincs mikor játszottam vele utoljára, de biztosan van már legalább 10 - 15 éve ha nem több. Arra emlékszem, hogy a legutolsó alkalommal borzasztóan elcsodálkoztam rajta, hogy mennyire rosszul öregedett a grafika, most viszont meglepődtem rajta, hogy relatíve jól néz ki a játék. Relatíve persze, hiszen tele van olyan hiányosságokkal, amik még a maga korában is feltűntek. Maga a játékmenet is eléggé rosszul öregedett, a közelharc egy katasztrófa, a fegyveres harc pedig sokszor erősen kétesélyes. A mentési rendszer sem sokat segít, vannak olyan küldetések, amiket többször kell majdnem kompletten az elejéről kezdeni. Ettől függetlenül maga a varázs, amit annak idején hozott az maximálisan benne van. Egy türelmetlenebb fiatal játékosnak, aki nem élte meg ezt a címet újként, valószínűleg csak az idegtépő szerencsétlenkedés jön majd át, pedig érdemes adni a játéknak lehetőséget a kibontakozásra.

 

Quote

Ma volt némi hajtépés a Mafia miatt. A játék sokszor már fájó módon realisztikus, így olyan dolgok történnek benne, ami a mai címekben nem történhet meg. Mint például a tiszta célpontra való célzás, de a játékos előtt lévő barikádba / fedezékbe való pufogtatás, hiszen az, hogy a célkereszt előtt tiszta a terep még nem azt jelenti, hogy a lőfegyver előtt is az. Ez megfejelve a fájdalmasan kevés munícióval és a játék sajátos sebződési rendszerével nagyon hamar folyamatos reload loopba taszítja a játékot. Ha ehhez még az is hozzá jön, hogy az ellenfelek csudajó fedezékek mögé bújnak, miközben a játékosnak puszta terepen kell átvergődnie, az már csak hab a tortán. Türelem kell ehhez a játékhoz. Nagyon sok türelem. Annak idején, amikor a 3D játékok elkezdtek komolyan fejlődni a Quake / Quake 2 / Unreal és korabeli társaik éráján túl sok játéknál érkezett meg egy bizonyos addig ismeretlen realitási faktor. Ilyen volt a Hitman, több második világháborús FPS és TPS, és jelen alanyunk is. Akkor sokszor úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó a játékokban. Mostanra rá kellett jönnöm, hogy ez sok esetben nem rajtam múlt, hanem a fejlesztőkön és a korabeli hardverek lehetőségein. Mindez viszont nem változtat azon, hogy ezek a játékok nem csak pusztán nehezek, hanem az ilyen "bénázás" miatt sokkal kevésbé élvezhetők. Mert itt nem arról van szó, hogy nagyon meredek a learning curve, hanem arról, hogy sok esemény a szerencsén múlik.

 

[Lord_KROK]

On 5/2/2023 at 11:41 AM, Viktor said:

Cities:Skylines

Igazából ennek sem lehet a végére érni, de úgy érzem itt az ideje abbahagyni. Főleg, hogy sikerült építeni egy újabb várost, aminek minden funkciója működik. 1000 óra után nem sok ilyen sikerült egyébként. Minél többet játszik az ember, egyre jobban tűnnek fel a játék hiányosságai és a drága kiadó lehúzási kényszere a játékosok felé. Mostanában olyan DLC-k jöttek ki, meg  content creator packok sok-sok euróért, hogy tapasztaltabb játékos csak a fejét fogja. Fele ezeknek tönkre is vágja a játékot és az ember csak vakarja a fejét, miért dől össze minden pillanatok alatt. Egyébként maga az alap játék a kiegészítőivel komolyabb szinten játszhatatlan. Ami azért röhejes, lássuk be. De hála a sok lelkes rajongónak millió mod és asset áll rendelkezésre, amivel  egy szinte tökéletes játékot lehet összeállítani a kategóriájában. Azért az enigne-nek, na meg a gépemnek is meg vannak a korlátai. Szóval számomra nagyjából 100 000 lakosig élvezetes az egész. Erőművekkel sem lehet élvezetvesztés nélkül sokkal tovább jutni. Persze, akit nem zavara  kevés fps... Azért milliós várost összehozni nem semmi mutatvány. Na majd a 2. rész, persze jobb gép nem ártana. Csak egy példa, milyen hiányosságok vannak módok nélkül.

- Legjobb szállítási eszköz a játékban a  vonat. Igen ám, csak ezzel is milliónyi bökkenő van

1. Az egyre több vonat miatt elkerülhetetlen a  dugó. Amikor kiérnek a pálya szélére idő, amíg eltűnnek. Nos, ez luxus, ami nem fér bele. Letöltöd az 81 titlet, akkor egy mod, hogy ne legyen köd a pálya szélén, jöhet a move it, meg az unlimited outside conncetion. Kijelölöd a sínt, arrébb húzod a nodot, így elfér egymás mellett két vonat, amivel meggyorsítod a ki és bejutást. Aztán ott van még az a kevésbé életszerű dolog, hogy rengeteg vagon üresen mászkál. 7%-os kihasználtság mellett ki indít el egy rakományt. De nem kell aggódni, erre is van megoldás... mod formájában.

2. Az egyik legjobb DLC szerintem az industries. Igen ám, csak tele van minden raktárad takarmánnyal, hússal, műanyaggal stb. és ezekből nem tudsz folyamatosan profitot termelni, mert mit csinálnak ezekkel ? Exportálják, ahelyett, hogy a SAJÁT gyárakba vinnék elsődlegesen. Igen, erre is van mod, ami ezt megoldja.

3. A turisták, amit művelnek a legalja. Ha lenne hajam, kitéptem volna.

Egy ideje készül már a folytatás, ha hallgatnak a nagyobb tartalomgyártókra és valamilyen szinten bevonják őket ( pl. Biffa) beleraknak olyan dolgokat, amik hiányoznak az első részből, bele se merek gondolni milyen remek játék lehet az egészből.

Én ezt egyszer abba hagytam. Azóta se vitt rá a lélek, hogy újra elővegyem. Bent van kívánságlistán, egyszer rászánom magam.

Régóta itt van a gépemen, egyszer már eljutottam addig is, hogy elindítottam és játszottam vele 1-2 órát, de most alaposan elvetted a kedvem tőle. Mondjuk amúgyis lassúnak találtam valahogy, csak ülök és nézem, ahogy él a város, de közben egy idő után ösztönösen keresem a telefont, hogy nyomkodjak valamit, amíg "gyűlnek" a dolgok, történnek az események, és a beavatkozásomra ismét szükség lesz. 
Tipikusan olyan játék, amit úgy órabérben eltudnék játszani, mert a javarészét valahogy "munkának" érzem, persze vannak szórakoztató momentumai, plusz nagyon tetszik, hogy egy óriási interakív terepasztalt épít az ember, de rengeteg a buktató, meg sokszor csak néztem magam elé, és vártam, hogy valami éppen történjen. 
Lehet nem nekem valóak az ilyen játékok. 

[Hor1]

4 hours ago, XCube said:

Huh, dehogynem voltak az ellenfelek bulletsponge -ok. A classic fokozatot ponotsan ezért hagytam a fenébe, minden ugyanolyan szörnyű tőle, mint az első címben. Múlt év őszén volt szerencsém végigjátszani az első részt és rengeteg hajtépésben volt részem. Minden hibája mellett a korszak egy meghatározó címe, de teljes mértékben megértem, ha valaki nem hajlandó végigszenvedni.

Idézem magam:

 

 

Hát ilyen téren hozta a Classic érzést.

Emlékszem mennyit anyáztam anno rajta, de azért végigment. Egyedül talán a versenyt csináltam a rövidítéssel, de az most pár nap próbálkozással meglett.

[Cori]

Final Fantasy VI - Vége. Csak elmentem grindolni pár órát, meg megcsinálni egy két questet még. Utolsó dungeon szopás volt, így is a fele csapat harcképtelen volt kb, úgyhogy kicsit csintalakodtam  Az utolsó dungeont 3 csapattal kell lenyomni, de ebből nekem csak másfél volt harcképes, szóval okosan kellett cisnálni. A lényeg, hogy van egy karakter aki használhat egy itemet amivel nincs random encounter, így ezzel a karakterrel ki tudnál lőni 1 gyenge csapatot. Igen ám, DE néha van boss fight is azt viszont nem kerülod meg, úgyhogy végül az lett a megoldás, hogy 1 csapattal lenyomtam mind a 3 vonalon a bossokat, ami nagyon nyűgös volt, mert 1 irány után ki kell teleportálni a dungeonből és újrakezdeni a másik vonalon a dolgot. Aztán még a puzzle is volt, random encounterektol elfutottam nem is harcoltam, reméltem a fő csapatom elég erős az uccsó bosshoz. 

Végül nagy nehezen eljutottam és lement a boss is.. Guide-t olvastam, semmi erőm és kedvem nem volt már taktikákat kitalálni. 

Nagyon nem tetszett ez a dungeon, de amúgy a játék első fele szerintem baromi élvezetes, jó karakterekkel, és érdekes storyval is, csak sajna második fele átmegy céltalan rohangálásba, hogy összegyűjtsük a csapattagokat ismét, story így nem nagyon halad a legvégéig, ott meg bejön a grind, mert anélkül nem tudom, hogy ment volna le. Szóval jó volt, de nem a kedvencem.

 

Eddig játszott FF játékok sorrendje számomra:

1. Final Fantasy Tactics (magasan legjobb)

2. Final Fantasy IX (magasan második  )

3. Fina Fantasy 6 (eleje nagyon jó, később nem annyira)

4. Final Fantasy 4 (érdekes volt az első storysabb FF-et kitolni, rövid, nem válik unalmassá, talán picit)

5. Final Fantasy 1 (ez szerintem marha jó korához képest, egyszerű, de nagyszerű, még lehet jobb is mint a 4)

6. Final Fantasy 7 (nagyon nem tetszett)

[Jimkingdom]

Assassin's Creed Origins

 

Gondoltam a Mirage előtt még végigviszek 1-2 címet a sorozatból amit eddig nem sikerült. Mit mondjak tegnap fejeztem be, és ... csak annyit mondok hogy Odyssey lett volna még, de a horribilis teendők miatt inkább megy a levesbe. Az Origins elvileg a kisebb testvér ha az Odyssey-vel hasonlítom össze. Egész jó kb 40 óra alatt végigvittem a sztorit, lvl 35, nem panaszkodtam. Aztán nekikezdetem kitakarítani a térképet, és közben helyenként dühös mormogásokkal megcsináltam vagy 100 outpostot, 20 tombot, meg 500 egyéb szir-szart. Amikor már csak egy terület maradt hátra, akkor gondoltam gyorsan túl leszek rajta. Ekkor jött vagy 3 harmadik szintű outpost! Na ekkor szakadt el nálam  a kötél amikor már 30 perce egy szaros ládát kerestem (a 4-ből). Persze youtube-on egyből rá is leltem, de ilyen hülyeséget, hogy ennyire elrejtik amikor 1 kapitányt, 2 commandert és 4 ládát kell megtalálni. A másik a térképen fellelhető helyek 25%-a hegyes dimbes-dombos helyeken van ahol sokszor alig lehet haladni.

Nem tervezem az Odyssey-t egy ideig de remélem ezeket a hibákat ott már orvosolják.

[Cori]

7 hours ago, Jimkingdom said:

Assassin's Creed Origins

 

Gondoltam a Mirage előtt még végigviszek 1-2 címet a sorozatból amit eddig nem sikerült. Mit mondjak tegnap fejeztem be, és ... csak annyit mondok hogy Odyssey lett volna még, de a horribilis teendők miatt inkább megy a levesbe. Az Origins elvileg a kisebb testvér ha az Odyssey-vel hasonlítom össze. Egész jó kb 40 óra alatt végigvittem a sztorit, lvl 35, nem panaszkodtam. Aztán nekikezdetem kitakarítani a térképet, és közben helyenként dühös mormogásokkal megcsináltam vagy 100 outpostot, 20 tombot, meg 500 egyéb szir-szart. Amikor már csak egy terület maradt hátra, akkor gondoltam gyorsan túl leszek rajta. Ekkor jött vagy 3 harmadik szintű outpost! Na ekkor szakadt el nálam  a kötél amikor már 30 perce egy szaros ládát kerestem (a 4-ből). Persze youtube-on egyből rá is leltem, de ilyen hülyeséget, hogy ennyire elrejtik amikor 1 kapitányt, 2 commandert és 4 ládát kell megtalálni. A másik a térképen fellelhető helyek 25%-a hegyes dimbes-dombos helyeken van ahol sokszor alig lehet haladni.

Nem tervezem az Odyssey-t egy ideig de remélem ezeket a hibákat ott már orvosolják.

Az Odyssey felfedezésileg még részletesebb  Abba benne lesz vagy 200 órád ha nem több, ha mindent ki akarsz szedni.

Szerintem a combat jobb Odysseybe, viszont a story Originsbe jobb lett, mert sokkal rövidebb, léynegretörőbb. Odyssey szeret időt húzni és jelentéktelen dolgokkal foglalkozni, de azért a görög mitológia nagyon faszán van életre keltve. (DLC-kkel együtt most toltam ki télen, kb 140 óra, nem maxoltam, csak storyztam, felfedeztem ha volt kedvem, mellékküldiket megcsináltam)

[Lord_KROK]

On 6/5/2023 at 12:29 AM, Hor1 said:

Hát ilyen téren hozta a Classic érzést.

Emlékszem mennyit anyáztam anno rajta, de azért végigment. Egyedül talán a versenyt csináltam a rövidítéssel, de az most pár nap próbálkozással meglett.

Bitang jó játék volt a maga idejében, de a versenyt kicsit túltolták, később volt egy patch, ahol már a verseny induláskor lehetett állítani a fokozatot. 

[Malleus]

 

Greedfall

 

Két okból kezdett érdekelni a játék, az egyik, hogy egy Bioware-féle akció rpg, a másik pedig a világa, ami ránézésre érdekesnek tűnt. Egyik aspektusból sem okozott csalódást.

A világa talán az, amivel a leginkább kitűnik. Ez a gyarmatosítás korszakát idéző fantasy felettébb egyedi ötlet, és a megvalósítása is nagyon jó lett. Különböző frakciókkal van dolgunk, amelyek közötti dinamika adja a játék világának gerincét. Kicsit lassan indul be ilyen szempontból a játék, az elején kicsit kétdimenziósnak tűntek, de ahogy egyre haladunk előre a sztoriban, és ismerjük meg a világot, úgy lesz egyre érdekesebb. Különösen tetszett, hogy az őslakosoknak saját nyelvet készítettek, tényleg olyan érzése van az embernek, hogy egy másik civilizációval találkozik.

A vizuális dizájn is nagyon el lett találva, én imádtam ez a 16-17. századot idéző környezetet, az építészet és a ruhák szempontjából is. Utóbbi csillagos ötös lett, bár lehet, csak nekem jön be ennyire ennek a korszaknak a divatja. Ezzel erős kontrasztban vannak az őslakosok falvai, ruházata és arcfestéseik, de ezek is nagyszerűek lettek, egyedi identitást adnak nekik. A sziklás, erdős vadon, ahol sokszor megfordulunk, pedig gyönyörűen néz ki. Tényleg öröm volt csak járkálni bármelyik helyszínen. Olyannyira, hogy főbenjáró bűnnek érzem, hogy nincs a játékban fotómód. Szerencsére legalább a hud-öt ki lehet kapcsolni. Egy gyengesége van, a belső terek. Bár esztétikailag azok is jól néznek ki, de kevés változat van belőlük és sokszor vannak újrahasznosítva. Legalább a frakciók fő épülete lehetett volna egyedi. Azt hozzá kell tennem, hogy azért felraktam egy modot a játékhoz, ami kikapcsolja a film grain-t és a dof-ot. Ezektől az effektektől falra mászom.

A játék másik fő aspektusa a Bioware rpg-ket idéző beszélgetős mászkálós akció rpg játékmenet, amiben nagy szerepe van társainknak és a történet során hozott döntéseknek. Utóbbi lényeges elem, döntéseink alakítják a frakciók és társaink hozzánk való viszonyát és ezzel együtt a fő sztorit is, aminek számos befejezése lehet. Szerintem a történet érdekes és fordulatos lett, remekül illik a világba, társaink pedig igen színes társaság, és érdekes karakterek. Jól meg lettek írva, szerves részei az eseményeknek, határozottan megkedveltem őket a játék végére. Ez részben a szinkronszínészek érdeme is, remek munkát végeztek. Természetesen van lehetőség románcra is, amit díjaztam, bár szerintem lehetett volna ez a rész bővebb és jobban kidolgozott. Viszont figyelembe véve a fejlesztők limitált büdzséjét, úgy érzem, nem rossz amit kihoztak belőle.

  Az rpg rendszer nincs túlbonyolítva, fegyverekből, páncélokból és különböző amulettekből áll a felszerelés, ezeket lehet variálni és fejleszteni, a karakterünknek pedig különböző képességeit fejleszthetjük minden szintlépés alkalmával. Ezek legtöbbje a harccal kapcsolatos, de van ami a játék menet többi részére is hat, ami nagyon tetszett. A nyilvánvaló dolgok mellett, mint például a Charisma dialógusokra gyakorolt hatása, volt például, hogy a Science segített nyomozásban, vagy az Intuition rejtett útvonalakat találni. Ezek segítségével bizonyos feladatok alternatív módon is megoldhatók, vagy akár harc nélkül is.

A játékmenettel kapcsolatban nem voltak különösebb elvárásaim, de nincs rá panaszom. A szokásos beszélgetés és mászkálás az egyik fő vonal. Talán kicsit sok is a mászkálás, de engem nem zavart, mivel a környezet annyira szép, hogy szívesen nézelődtem. Talán egy-két plusz helyen lehetett volna fast travel pont, de ennyi. Már csak azért sem zavart, mert a quest-ek mind érdekesek voltak, többféle megoldási lehetőséggel, nem éreztem, hogy a semmiért szaladgálnék. Egy negatívumot megemlítenék: van, amikor várni kell bizonyos eseményekre, viszont a játékban nem lehet konkrét időintervallumot várakozni, csak, teszem azt, naplementéig, vagy napkeltéig. Ilyenkor a quest-ig hátralevő időt egyszerűen ki kell várni valós időben, ami percekig is eltarthat.

A harc viszont nagyon bejött. Számomra eleve megvan a varázsa ennek a kard és muskéta korszaknak, de erre a játék rádobja még a mágiát is, amitől még érdekesebb lett az egész. Darálom az ellenségeket varázslatokkal, de hoppá, kifogytam a manából? Sebaj, előkapom az egylövetűt! Az pedig egészen brutális, amit a játék vége felé meg lehet csinálni, hogy egy egész csoport ellenséget sztázisba teszek, majd egyenként lelövöm őket...  Szóval megvolt a hangulata, bár nincs sokféle ellenség, de a harc elég szórakoztató volt, hogy ne unjam meg, a boss harcok pedig kifejezetten tetszettek.

Nagyon örülök, hogy ráakadtam erre a játékra, érdekes, egyedi világával és történetével, gyönyörű helyszíneivel nagyon beszippantott, csak ajánlani tudom az akció rpg műfaj kedvelőinek.

[Jimkingdom]

3 hours ago, Malleus said:

 

Greedfall

 

Két okból kezdett érdekelni a játék, az egyik, hogy egy Bioware-féle akció rpg, a másik pedig a világa, ami ránézésre érdekesnek tűnt. Egyik aspektusból sem okozott csalódást.

 

Na ennek örülök én is tervezem a végigjátszást. 

Most pedig a Fallout 3-at sikerült befejeznem minden achievementtel együtt szerény 40 óra alatt. 

[bcom]

11 hours ago, Malleus said:

 

Greedfall

 

Két okból kezdett érdekelni a játék, az egyik, hogy egy Bioware-féle akció rpg, a másik pedig a világa, ami ránézésre érdekesnek tűnt. Egyik aspektusból sem okozott csalódást.

A világa talán az, amivel a leginkább kitűnik. Ez a gyarmatosítás korszakát idéző fantasy felettébb egyedi ötlet, és a megvalósítása is nagyon jó lett. Különböző frakciókkal van dolgunk, amelyek közötti dinamika adja a játék világának gerincét. Kicsit lassan indul be ilyen szempontból a játék, az elején kicsit kétdimenziósnak tűntek, de ahogy egyre haladunk előre a sztoriban, és ismerjük meg a világot, úgy lesz egyre érdekesebb. Különösen tetszett, hogy az őslakosoknak saját nyelvet készítettek, tényleg olyan érzése van az embernek, hogy egy másik civilizációval találkozik.

A vizuális dizájn is nagyon el lett találva, én imádtam ez a 16-17. századot idéző környezetet, az építészet és a ruhák szempontjából is. Utóbbi csillagos ötös lett, bár lehet, csak nekem jön be ennyire ennek a korszaknak a divatja. Ezzel erős kontrasztban vannak az őslakosok falvai, ruházata és arcfestéseik, de ezek is nagyszerűek lettek, egyedi identitást adnak nekik. A sziklás, erdős vadon, ahol sokszor megfordulunk, pedig gyönyörűen néz ki. Tényleg öröm volt csak járkálni bármelyik helyszínen. Olyannyira, hogy főbenjáró bűnnek érzem, hogy nincs a játékban fotómód. Szerencsére legalább a hud-öt ki lehet kapcsolni. Egy gyengesége van, a belső terek. Bár esztétikailag azok is jól néznek ki, de kevés változat van belőlük és sokszor vannak újrahasznosítva. Legalább a frakciók fő épülete lehetett volna egyedi. Azt hozzá kell tennem, hogy azért felraktam egy modot a játékhoz, ami kikapcsolja a film grain-t és a dof-ot. Ezektől az effektektől falra mászom.

A játék másik fő aspektusa a Bioware rpg-ket idéző beszélgetős mászkálós akció rpg játékmenet, amiben nagy szerepe van társainknak és a történet során hozott döntéseknek. Utóbbi lényeges elem, döntéseink alakítják a frakciók és társaink hozzánk való viszonyát és ezzel együtt a fő sztorit is, aminek számos befejezése lehet. Szerintem a történet érdekes és fordulatos lett, remekül illik a világba, társaink pedig igen színes társaság, és érdekes karakterek. Jól meg lettek írva, szerves részei az eseményeknek, határozottan megkedveltem őket a játék végére. Ez részben a szinkronszínészek érdeme is, remek munkát végeztek. Természetesen van lehetőség románcra is, amit díjaztam, bár szerintem lehetett volna ez a rész bővebb és jobban kidolgozott. Viszont figyelembe véve a fejlesztők limitált büdzséjét, úgy érzem, nem rossz amit kihoztak belőle.

  Az rpg rendszer nincs túlbonyolítva, fegyverekből, páncélokból és különböző amulettekből áll a felszerelés, ezeket lehet variálni és fejleszteni, a karakterünknek pedig különböző képességeit fejleszthetjük minden szintlépés alkalmával. Ezek legtöbbje a harccal kapcsolatos, de van ami a játék menet többi részére is hat, ami nagyon tetszett. A nyilvánvaló dolgok mellett, mint például a Charisma dialógusokra gyakorolt hatása, volt például, hogy a Science segített nyomozásban, vagy az Intuition rejtett útvonalakat találni. Ezek segítségével bizonyos feladatok alternatív módon is megoldhatók, vagy akár harc nélkül is.

A játékmenettel kapcsolatban nem voltak különösebb elvárásaim, de nincs rá panaszom. A szokásos beszélgetés és mászkálás az egyik fő vonal. Talán kicsit sok is a mászkálás, de engem nem zavart, mivel a környezet annyira szép, hogy szívesen nézelődtem. Talán egy-két plusz helyen lehetett volna fast travel pont, de ennyi. Már csak azért sem zavart, mert a quest-ek mind érdekesek voltak, többféle megoldási lehetőséggel, nem éreztem, hogy a semmiért szaladgálnék. Egy negatívumot megemlítenék: van, amikor várni kell bizonyos eseményekre, viszont a játékban nem lehet konkrét időintervallumot várakozni, csak, teszem azt, naplementéig, vagy napkeltéig. Ilyenkor a quest-ig hátralevő időt egyszerűen ki kell várni valós időben, ami percekig is eltarthat.

A harc viszont nagyon bejött. Számomra eleve megvan a varázsa ennek a kard és muskéta korszaknak, de erre a játék rádobja még a mágiát is, amitől még érdekesebb lett az egész. Darálom az ellenségeket varázslatokkal, de hoppá, kifogytam a manából? Sebaj, előkapom az egylövetűt! Az pedig egészen brutális, amit a játék vége felé meg lehet csinálni, hogy egy egész csoport ellenséget sztázisba teszek, majd egyenként lelövöm őket...  Szóval megvolt a hangulata, bár nincs sokféle ellenség, de a harc elég szórakoztató volt, hogy ne unjam meg, a boss harcok pedig kifejezetten tetszettek.

Nagyon örülök, hogy ráakadtam erre a játékra, érdekes, egyedi világával és történetével, gyönyörű helyszíneivel nagyon beszippantott, csak ajánlani tudom az akció rpg műfaj kedvelőinek.

De jó volt olvasni, hogy másnak is tetszett. Pár hónapja játszottam és nagyon szerettem. Egy dolgot nem írtál, amit én is elfelejtettem megemlíteni akkor, hogy milyen mélyen feszegeti a vallási kérdéseket. Zseniális!

[Balee]

The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom - ahogy a korábbi rész, ez is fantasztikus játék, 125 óra alatt értem a végére és még mennyi felfedeznivaló van. A BotW-nál is jobb tetszett.

[Malleus]

 

Naraka: Bladepoint

 

Ebben az esetben nem nagyon lehet végigjátszásról beszélni, mivel ez egy multiplayer játék, meg fórum tapasztalatom alapján egyikőtök sem nagyon játszik ilyenekkel, de gondoltam mégiscsak írok róla, ha már beleraktam vagy 100 órát, meg azért is, mert nemrég lett ingyenes.

Szóval a Battle Royale műfajt gondolom nem kell senkinek bemutatni, sőt lehet sokan bele is fáradtak már az ilyen játékokba. A Naraka szerintem azonban megmutatja, hogy lehet a zsánerben még újat mutatni. A reklámszöveg szerint ez egy közelharc alapú Battle Royale. Bár vannak távolsági fegyverek is, használatuk nagyon limitált. Hogyan lehet akkor közelharci helyzeteket teremteni egy olyan műfajban ahol nagy térképeken szaladgálnak összevissza a játékosok? A játék válasza a grappling hook, ami itt a mobilitás fő eszköze. A megvalósítás szerintem nagyon impresszív, majdnem szabadon lehet vele célozni, bármihez hozzá tudjuk lőni akár ugrás, futás közben is, majd odahúzva magunkat karakterünk bármilyen tárgyon vagy épületelemen dinamikusan meg tud kapaszkodni, hogy utána tovább másszon, ugorjon, vagy támadjon. A helyszínek támogatják is ezt a fajta vertikalitást. Természetesen ellenfeleinkbe is bele lehet akasztani, ha valaki nagyon el akarna futni előlünk. Kezdőknek talán ez okozza a legnagyobb nehézséget, megtanulni, hogyan lehet elmenekülni, ehhez ugyanis tudni kell, hogy a kampó nem tudja megfogni azt a játékost aki Fókuszban van.

Ez a harcrendszer egyik eleme, aminek alapja egy kő-papír-olló rendszer. Vannak az alap támadások, amik nem sebeznek sokat, de lehet velük kombózni. A támadás gombot nyomva tartva illetve bizonyos fegyverek moveset-je részeként tudunk Fókuszban támadni. Ezeket a játék kék színnel jelöli, többet sebeznek, mint az alap támadások, és azok lepattannak róluk. Tehát ha egy alap és egy Fókusz támadás összecsap, utóbbi nyer. A harmadik elem a Parry, amivel csak a Fókusz támadásokat lehet visszaverni, viszont ez utóbbiakat meg lehet szakítani például ugrással vagy guggolással, és ha sikerül kicsalni az ellenfél üres Parry-jét, azt alap támadásokkal lehet büntetni.

Ezek csak az alapok, a jéghegy csúcsa, a különböző fegyverek egyediségének, a különböző mozgási és támadási technikák és karakterképességek összefűzésének köszönhetően (hogy a BR makro játékát ne is említsem) a játék skill ceiling-je az egekben van, és csak sok tapasztalással és youtube videók nézésével lehet kitanulni, mivel sajnos a játékbeli tutorial-ok nem túl részletesek. Ezen mondjuk nemrég fejlesztettek, de nem tudja helyettesíteni a tapasztalatot. Ez ijesztően hangozhat, de hozzáteszem, hogy elég a legalapabb kombókat és movement tech-et megtanulni, azzal már lehet érvényesülni, szórakozni, vagy személyes tapasztalatból mondhatom, néha még nyerni is.

A játékmenetet befolyásolja karakterválasztásunk is. Mivel bárki használhat bármilyen fegyvert, a karakterek közti legfőbb különbség a képességeik. Mindenkinek van három sima, relatíve gyakran használható ability-je, illetve három ultimate-je, amelyekből egy-egy lehet egyszerre egy loadout-ban. Persze nem csak ebben különböznek hőseink, hanem abban is, hogy mindegyikük egyedi karakter, saját sztorival, attitűddel és kinézettel. Nagy részük Kínai fantasy trope-ok gyűjteménye, néhány Japán által inspirált karakterrel (onmyo mágus, szamuráj) megspékelve. A dizájnjuk már-már gacha játékokra hajazó, mindenki rendkívül szexi és (opcionálisan) alulöltözött, de emellett számos kosztümmel tehetők egyedivé. Ezek szerintem nagyon jól néznek ki, és látványosak, egyértelműen a fő attrakciók a karakterek kinézetével kapcsolatban. Emellett további módokon cicomázhatjuk hőseinket, például övre, fejre, hátra rakható díszekkel, megváltoztathatjuk a fegyverek kinézetét, a lobbi hátteret és pózt is, az arcokat pedig nagyon részletesen alakíthatjuk, úgyhogy mindenki megalkothatja álmai waifu-ját vagy husbando-ját, vagy valami borzasztó szörnyszülöttet, kinek mi az esete. Én például megpróbáltam a Nioh-beli William-et belerakni a játékba, több kevesebb sikerrel:

A kozmetikumok, illetve az ezekre költött mikrotranzakciók a játék elsődleges bevételi forrása, és a készítők itt aztán nem fogták vissza magukat. Van itt többféle currency, premium battlepass, időlimitált event-ek, lootbox-ok minden mennyiségben, napi, heti és szezonális feladatok, FOMO a maximumon. Ami monetizációs trükköt csak el lehet képzelni, az itt megvan. Amíg a játék fizetős volt, ezt simán felróttam volna negatívumnak, de így, hogy már ingyenes, hát istenem. Amúgy csak casual szinten ingyen játszogatva is össze lehet szedni egy csomó kozmetikumot, úgyhogy nem kell attól félni, hogy Default-ok maradnánk.

A játék fő attrakciója a Battle Royale, ami játszató szólóban, párban vagy trióban, de vannak itt más játékmódok is, például a Bloodbath, ami kb. egy Deathmatch, vagy a Capture the Spirit Well, ami egy 12v12 területfoglalós játszma. Ami még érdekes az a Campaign, vagyis a sztori mód, amit egyedül vagy co-op ban lehet játszani. Itt különálló küldetések vannak, mindegyik kis történettel, cutscene-ekkel, különböző feladatokkal, és bossfight-okkal. Természetesen ez is többszöri újrajátszásra van kitalálva, minden küldetést különböző nehézségeken különböző karakterekkel is végig kell vinni, hogy megkapjunk minden jutalmat és eljussunk az endgame-ig. Ez a játékmód jelenleg csak hétvégenként aktív, de szezonálisan bővítik a fejlesztők. Nekem ez kimondottan tetszett, játékmenetben is és sztoriban is. Persze nem kell valami komoly történetre gondolni, de jó volt többet megtudni a lore-ról és a karakterekről. Sajnos az volt a tapasztalatom ebben a módban, hogy alacsonyabb nehézségeken sok időbe telt a matchmaking, mivel a játékosok nagy része már az endgame-ben darált.

A játékosok száma pedig sokáig probléma volt. A játék Kínában nagyon megy, rengeteg játékossal, millió dolláros bajnokságokkal, de itt nyugaton nem nagyon tudta megvetni a lábát. A kevés játékos miatt legtöbb lobbit kényszerből botokkal tölti fel a játék, így igazán csak az utolsó néhány körben lehet emberi ellenfeleket találni. Előfordul az is, hogy is nagyon különböző képességű játékosok kerülnek össze, ami szintén nem egy nagy élmény. Ez engem, mint casual játékost, annyira nagyon nem zavart, de aki komolyan veszi a kompetitív játékokat, annak nagy negatívumnak számított. Ez a helyzet most valószínűleg javulni fog az ingyenességnek köszönhetően, de, hogy mennyire, azt nehéz megjósolni. Az egy dolog, hogy nem egyszerű beletanulni a játékba és ezért nem barátságos a kezdőkhöz, de bizonyos előítéleteket is le kell küzdenie. Például sokan leírják csak azért mert Kínai és F2P, valamint a Kernel szintű anticheat-et is láttam már „spyware”-nek megbélyegezve, Steam-en pedig meg is kapta a maga review bombázását. Azért látni sok pozitív véleményt is, és én remélem, beindul majd.

Nem vagyok oda a Battle Royale-ért, és nem vagyok oda a kompetitív multiplayer-ért, de mégiscsak beleraktam a játékba 100 órát. A remek mozgás és harcrendszer, klassz karakterek és látványos összecsapások egy érdekes keleti fantasy világban, meg kicsit persze a FOMO is mindig visszahúzott a játékhoz, és nem bántam meg a vele töltött időt.

[Jimkingdom]

Control.... Túl... Izé...

[Jimkingdom]

Quote

Menj a f@szba gebali1991. Nem lehet véleményem egy játékról?

 

[Cori]

Ajjaj lemaradtunk valamiről?  és még Gebali is visszatért?

[Jimkingdom]

Már majdnem befejeztem a Killer is Dead utolsó achievementjeit.

Elsőre nem gondoltam hogy befejezem, főleg a 44 AAA misszió miatt. De a kosztümökkel amit jó pénzen szerezhetsz sokkal könnyebb mint hittem. Nem mondom nem volt 2-3 kihívás, küldetés amin egy órát is szarakodtam, de végül meglett. Már csak a Hard és Very hard-on való végigjátszás maradt hátra, de szerencsére csinálhatom olyan sorrendben a küldetéseket ahogy akarom - 12 van összesen csak!

Másik a Suda51 kérdés, mert nekem ez a játék bejön, igaz évek óta meg van, csak most jutottam el hogy befejezzem. Ott van még a Shadow of the Damned ami igen tetszetős, kicsi sötét humorral. Van még egy játék amit tudom ő csinált a Lolipop Chainsaw (???), de az elsőre videók alapján nem tetszik. 

[Leon121]

Subnautica

Mi is ez?

A Subnautica egy történetvezérelt túlélőjáték, aminek van eleje, közepe, és célja, de a köztes utat teljesen szabadon és kötetlenül a játékosra bízza. 

Történet

A játék elején lezuhanunk egy űrhajóval, és a mentőkabinunkban eszméletünket vesztjük. Miután magunkhoz térünk, kiderül, hogy egy teljesen vízzel borított bolygón landoltunk. A játék során kapunk rádióadás-felvételeket más túlélőktől, de hamar kiderül, hogy teljesen magunk vagyunk. Találkozni fogunk még egy idegen civilizáció nyomaival is, és megpróbáljuk elhagyni a bolygót - de ennek, mint kiderül, más akadálya is van... 

Játékmenet

A Subnautica túlélő játék. Nehézségi szinttől függően lehet teljesen kötetlenül, "kreatív" módban játszani, ilyenkor nincsen veszély, csak ráérősen bármit csinálhatunk. Játszhatunk úgy is, hogy meghalhatunk, de rögtön feltámadunk. Vagy még nehezebb módban a halál mellett az evésre-ivásra is oda kell figyelni. Végül igazán mazochista módban végleges halál opcióval is nekivághatunk - de inkább ne tegyük.  

A játék világa, felépítése fix, nincsen benne random térkép, ugyanakkor romok, scannelhető dolgok, nyersanyagok véletlenszerűen vannak elszórva, és a kezdő helyszínben is lehet minimális eltérés. Az újrajátszhatóság szerintem alapvetően nem akkora nagy emiatt, mint egy teljesen random világú játékban, ugyanakkor a fix világra szükség volt azért, hogy a sztorit tudják tálalni. Merthogy a történet viszonylag végigkísér, a játékban eleinte rádióadások, később talált PDA-k és egyéb dolgok terelgetnek, de ezzel nagyon finoman bánnak azért. Ez szerintem nagyrészt zseniális, mert baromi jól átjön, ahogy a kirakódarabokból összerakod, mi történt, és nagyban hozzájárul az érzéshez, hogy te most egyedül, magadtól próbálsz előre jutni, és boldogulni, felfedezni. Vannak viszont hátulütői is, a játék végefelé már ezt a "haladást" lineárisabbnak éreztem, az utolsó két zóna már ráadásul nagyon utálatos volt, és úgy is jártam, hogy valamiért vissza kellett mennem, mert nem vettem észre - magamtól tuti nem jövök rá, de guide vezetett vissza. A játék nagyobb része úgy van megoldva, hogy többfelé is mehetsz, több úton is hozzájuthatsz dolgokhoz, de ez a végére eltűnik. Ez kicsit rányomta a bélyegét az utolsó pár órára.

Előrehaladás, felfedezés

A legnagyobb erőssége mindenképp a felfedezés érzése, különösen eleinte. A különböző zónák, amikkel találkozhatsz, az újabb eszközök, amik megnyílnak előtted (scanneléssel lehet talált tárgyakból tervrajzot szerezni, és aztán legyártani), az első pár (tucat) óra zseniális. Először alig tudsz merülni, kevés az oxigéned. Aztán nagyobb palack, újabb eszközök mozgáshoz, újabb ruhák válnak elérhetővé, és a kezdeti, óvatos merülésből eljutsz odáig, hogy 800 méter alatt tengeralattjáróval közlekedsz, és onnan indulsz felfedezőútra.

Közben "belakod" a bolygót, kezd ismerőssé válni a környék. Ha okosan játszol (okosabban, mint én), akkor telirakod bólyákkal a térképet (ezek szolgálnak tájékozódási pontként), megtanulod lassan, melyik hely biztonságos (annak ellenére, hogy nem úgy néz ki), melyik nem, mire kell figyelni, melyik lény ellen mi a legjobb módszer. Közben scannelgetsz mindent, olvasod a hátteret, célokat tűzöl ki magadnak, hátha valami előrevisz, és ha sikert érsz el, akkor az a TE sikered lesz, amiért TE dolgoztál meg, és nem a játék adta eléd. A felfedezés és a túlélés hangulata hibátlan.

Horror

A játék hangulata egyébként félelmetes. Én nem voltam mélységtől félős játékos igazán, de... A világ annyira idegen, tele van furcsa, ismeretlen lényekkel, földönkívüli színekkel, aztán mikor lemész egy barlangba, és látod, hogy fogy az oxigén, és hirtelen elbizonytalanodsz, hogyan juthatsz vissza... vagy mikor összetalálkozol az első leviathánokkal... először csak a hangjukat hallod halkan, messziről, félelmetesen... aztán jó esélyed van 1-2 beszaratós ijesztésre is eleinte.  

Mindehhez a grafikai körítés elsőrangú, az élőlények designja egyszerre külvilági, de mégis kicsit ismerős, a színekkel és a fényekkel mesterien bánik, éjszaka a víz alatt lenyűgöző (meg a víz felett is, csak ott ritkán jársz), a hangok pedig fenomenálisak. Érdemes fülessel játszani, némelyik zóna egyenesen hátborzongató... sőt, a többségük az.  A háttérhangok, a lények hangjai, a jármű hangja kiváló egésszé áll össze, maximális hangulatot adnak.

Ami miatt pedig különösen félelmetes az egész, hogy gyakorlatilag nincs védekezésre alkalmas eszközöd. Van egy késed, ami inkább mintavételezésre jó, később lehet 1-2 messziről puskának nevezhető eszközöd, de ez is mind leginkább arra szolgál, hogy elkerüld az ellenségeket. Itt nem te vagy a betolakodó, gyilkos idegen. Itt te vagy a préda, aki belecsöppent egy halálos, idegen világba. Nem vagy totálisan védtelen, de jobban jársz, ha inkább elkerülsz, és nem harcolsz.

Ami nem tetszett

Az előrehaladás feltétele nagyon sokáig a különféle dolgok scannelése. Járműalkatrészek, bázis darabok, felszerelések. Ezek sokszor 1-1 típusú zónához vannak kötve, ahol random módon meg lehet őket találni. Ha nem nézel át alaposan minden zónát, amibe belefutsz, vagy ha neadjisten elfelejted, hogy juthatsz 1-1 zónához vissza, akkor simán belefuthatsz olyanba, hogy valami kellene, de fogalmad sincs, hogy honnan szerzed meg. Ez nekem frusztráló volt, mikor konkrétan utána kellett néznem, hol találhatok moonpool darabokat, mert arra lett volna szükségem, de semmi támpontom nem volt, hogy merre menjek (és nincs is benne logika, hogy miért pont ott találom meg, ennyi erővel bárhol lehetett volna). 

Az utolsó két zónát már említettem, zártabb, kényszeredettebb élmény oda menni. Megköti, hogy mivel mehetsz, megköti, hogy merre mehetsz, emellett vaksötét és rohadtul átláthatatlan az egész - ráadásul szerintem bugos is volt, furán villogott a láthatóság még feltekert kontraszttal is - de ezt tudjuk be a Switch verzió hibájának.

Tanácsok

Ha el akarod kezdeni a játékot:

• Mindig legyen nálad beacon, legalább 1-2, amint tudsz gyártani. Fogsz találkozni olyan helyekkel, amikhez jó lenne majd később visszamenni, de fejből nem fogsz tudni visszajutni, ezt garantálom. Azt gondolhatod, hogy igen, megjegyzed az irányt, és meglesz - de nem. Kurva könnyű eltévedni, és elhagyni dolgokat. Legyen nálad beacon, és használd, nem szégyen.  
• Egy-egy új zónába érve próbáld teljesen felfedezni, körbejárni az alját, körbejárni a határait. Ez főleg a kezdéshez közelebbi zónákra értendő. Ha találsz 1-1 scannelt darabot valamiből, ami még nincs, akkor próbálj addig körbejárni, amíg össze nem szeded a többit is, mert akkor jó eséllyel ott lesznek valahol. Ha elsőre nem megy, akkor beacon, és menj vissza később.
• Próbáld elkerülni a spoilereket.  De tényleg, a legjobb élmény a játékban a felfedezés, amíg minden új, és minden idegen. Ha esetleg elakadsz, mert keresel valamit, inkább kérdezz itt, és próbálok spoilermentesen válaszolni, mert a legjobb magadtól felfedezni mindent.

 

A Subnautica tényleg zseniális játék. Sok jót hallottam róla, hallottam emlegetni, de a vizes téma eleinte nem fogott meg, sőt szinte taszított. Nem tudtam értékelni. De maga a játék csak vonzott valamennyire, aztán a kicsit döcögős kezdetek után berántott, és nagyon elkapott. Az elmúlt évek egyik legnagyobb élménye számomra (State of Decay 2 után talán a második kedvenc játékom lett az elmúlt ~5 évből). A nagyon jól eltalált egyensúly a kötetlenség és a sztori között: teljesen szabad kezet kapsz, mint az ilyen túlélő játékokban, ugyanakkor van egy cél, ami felé terelni tud a játék, nem veszel el a semmiben. A felfedezés és a fejlődés érzése. A félelmetes hangulat. Tényleg annyira jó, mint ahogy ajánlják.  

[gebali1991]

On 7/23/2023 at 1:39 AM, Jimkingdom said:

 

Menj a faszba Jimkingdom, nem lehet véleményem a véleményedről?