Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[SaltyDave]

8 hours ago, Leon121 said:

Nem pontosan ide tartozik, de.... Végignéztem egy Cuphead végigjátszást (jó itt-ott néhány nehéz és ismétlődő szakaszt áttekertem). A látványvilág, az ellenfelek kidolgozása valami eszméletlen jól néz ki, agyament, gyönyörűen rajzolt és animált bossok, rengeteg kisebb részlet a háttérben (amire játék közben nem is igen tudtam volna figyelni), humorosan, agyzsibbasztóan. A zene is k. jó, hosszú idő után se megy az ember idegeire, ami azért nem kis teljesítmény. Maga a játékmenet viszont... hát, az egy dolog, hogy tutira nem nekem való, a bullet hell meg platformer részek precíz, reflexeket maximálisan megdolgoztató keveréke. De én úgy láttam, hogy sokszor totál random, és van, hogy kábé esélye sincs a játékosnak jól ugrani, sebzés nélkül túlélni egy-egy szakaszt. Hiába mondják, hogy a skill így meg úgy, még emberfeletti reflexszel se lehetett minden szituációból kijönni, ez engem tuti halálra frusztrált volna. Szóval nagyon szép, nagyon hangulatos, végignézni jó volt, de otthonra nem kéne...

Ez a post arra emlékeztet, amikor a sárga kazis Jungle Book-al játszottam kisgyerekként. A második pálya végén volt azt hiszem Kaa a boss, és meg tudtam csinálni egy karcolás nélkül, erre 100% biztosan emlékszem. Pár éve megpróbáltam emulátorral, 10x úgy megalázott hogy köpni nyelni nem tudtam, nem hogy az akkor csuklóból hozott sémájának egy részét is akár kitanulni . Lehet hogy csak mi öregszünk .

[Viktor]

Én is így voltam vele. Szépen végignéztem, de köszönöm szépen, nem kérek belőle. Nem lenne hozzá türelmem és inkább  játékmenet rovására menne az egész az x. próbálkozás után.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Meg lehet csinálni. Ami összevisszának tűnik, abban egy idő után ott lesz a rendszer, és megfelelő koordináltsággal átléphető az adott akadály. Nehéz, ezt senki sem vitatja, de ha failelsz, az vagy azért van, mert még nem tudod mit kell csinálni, vagy azért, mert már tudod, csak elkúrtad.
Mint a Dark Souls.

[SaltyDave]

3 hours ago, Viktor said:

Én is így voltam vele. Szépen végignéztem, de köszönöm szépen, nem kérek belőle.

Most valahogy így vagyok rengeteg játékkal én is, ami érdekelne, valószínűleg csillagos ötös, de tudom hogy egyszerűen nem kötne le olyan hosszú távon, amit a játékidő miatt megkövetelne. Például érdeklődök most valamiféle klasszik, ódivatú RPG iránt, ma 2 órán át nézelődtem Divinity: Origin Sin / Tyranny / új Torment vonalon, de nem tudok szabadulni az érzéstől hogy ez egy ilyen pár órán át tartó hiánypótlás lenne, és teljesen biztos vagyok benne hogy úgy kéne erőltetnem hogy elindítsam másodjára.

Pontosan ez volt a Brilliant Shadows-al is, egy évet ült kívánságlistán míg lement az ára oda hogy megvegyem, elindítottam, játszottam vele amíg az a nap engedte, holnap folyt.köv., azóta se indítottam el. Pedig érzem hogy kéne, meg tudni akarom mi lesz a sztoriból, meg akarom hozni a döntéseket (afféle fantasy Life is Strange visual novel nekromantákkal meg paladinokkal, ugyanúgy 2 barátnő felállásban), de egyszerűen nem akarok hozzá itt ülni a székben órákat és az egésztől elmegy a kedvem.

Lehet hogy ez az újkeletű RPG-k felé érdeklődés egyszerűen annyi hogy folytatni kéne a fentit, csak... áh. Pedig nem a játékkal van a baj.

Bloodborne is ott van félbehagyva a minigunos pasasnál a sok ghoul-nál amikor a tag még messze van a torony tetején. Látom másik topikban hogy Leon elkezdte, na mondom ez valami jel hogy folytatni kéne végre valahára. De aztán rá kéne nyomni hogy start és.. áh.

Tudja franc hogyan de valahogy elmennek a napok a nagy büdös semmire. Inkább nézek sorozatokat.

[Leon121]

On 2017. 11. 22. at 9:28 PM, Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon said:

Meg lehet csinálni. Ami összevisszának tűnik, abban egy idő után ott lesz a rendszer, és megfelelő koordináltsággal átléphető az adott akadály. Nehéz, ezt senki sem vitatja, de ha failelsz, az vagy azért van, mert még nem tudod mit kell csinálni, vagy azért, mert már tudod, csak elkúrtad.
Mint a Dark Souls.

Persze, sokszor meg lehet csinálni, de időről-időre úgy jönnek össze a random tényezők, hogy egyszerűen nincs lehetőséged, mert éppen úgy jönnek a lények, meg a lövedékek, meg a minden, hogy nem marad út semerre. Persze oké, hogy ilyen másfél perces pályákról van szó, ha ilyen bejön na bumm, kezded újra, csak azt mondom, hogy engem tuti felCensored!. Öreg vagyok én már ehhez, na.  

 

De amúgy:

Heavy Rain (remastered, PS4) 

Hát pff, ez egy Ledér! nagy csalódás lett. Talán ez volt a leginkább csábító PS3-as cím, a többiről sejtettem, hogy nem igazán az én világom, ettől viszont nagyon sokat reméltem. Ehhez képest... ostoba, rém gagyi, az utolsó kábé fél-egy órát leszámítva szinte végig kínomban fészkelődve néztem/játszottam végig. 

A történet gyakorlatilag egy borzasztó Fűrész-szerű idétlenkedés, ahol a drámaiságot úgy képzelik el, hogy "vágd le az ujjad, ha meg akarod menteni a fiadat!!!LOL!!!". Ez annyira mérhetetlenül primitív, ócska húzás, és teli van ilyenekkel. Menj üvegen. Ölj meg embert, mert most moralizálunk, öld meg magad, mert az mennyire drámai már, húúúú biztos a szék szélén ülsz már az izgalomtól. Hát pfff.... Egy filmben ilyeneket csinálnának, a szomszédos topic filmrajongói szétcincálnák. A karakterek... még talán a "drogos" FBI-os a legérdekesebb, neki a jelleméről és a saját belső harcairól is tudunk meg valamicskét. De például a riporternő? Róla mit tudunk meg azon kívül, hogy szép kerek mellei vannak, és nem tud aludni? Vagy a "főszereplő" apáról? ... jó, nála van egy kevés drámaiság a múltja miatt, de ezt se használják ki eléggé, mert megelégednek a Fűrészes f.szságokkal, had szenvedjen. De még ami viszonylag érdekes lenne is, a gyilkos múltja, azt is annyira kib.szottul igénytelenül és izzadságszagúan sikerült megoldani, hogy szinte már hangosan felröhögtem a legdrámaibb pillanatánál. Egyszerűen totál gáz az egész történeti körítés, a karakterek, de még a párbeszédek is, mintha egy főiskolai filmes csoport akart volna szívszorító Oscar-esélyes drámát csinálni, nevetséges.

Márpedig történeten és karaktereken kívül más semmi nincs a játékban, csak kib.szott idétlen techdemó-féleség, ahogy a dualshock kontrollerek mindenféle képességeit (oké, a mozgásérzékelést) erőltetik bele a játékba, mert mennyivel drámaibb már az, ha újraélesztéshez először két gombot kell szép egymás után benyomni (ahogy rátesszük a kezünk a mellkasra), aztán a kontrollerrel lecsapni egyet... Szegény macskám a játék során párszor ilyen f.szságok miatt ijedt meg és menekült el az ölemből, mert ez a forradalmi szarakodás az kell, tényleg, ettől lesz meg a beleélés, nyilván.... pfff...

Na most biztos megfogalmazódott azóta pár emberben, hogy "dehát újrajátszhatóság a lényeg, meg döntések, meg stb.". Hát én meg pont leszarom, biztos érdekes csavarokat vehet 1-1 karakter sztorija, de igazából rohadtul nem érdekel a dolog, ha ugyanezt az idétlen történetet ugyanezekkel a szereplőkkel és körítéssel kell végigjátszani. Kössz nem.

Hónapokkal ezelőtt kezdtem el, aztán félbe is maradt sokáig totális érdektelenség miatt, de még befejezve se sikerült magát felmentenie. Lehet, hogy a maga idejében az újdonság volta miatt könnyebben elnézték neki az emberek ezeket a hülyeségeket, de azóta már azért jött egy halom ilyen-olyan minőségű Telltale játék, meg Life is Strange is, és ezek mellett, után azért ez már kevés. Hiába az újrajátszhatóság, amiben biztosan jobb, mint ezek a címek, de én nem tartom valószínűnek, hogy valaha is újra el fogom indítani még.

[Hor1]

7 hours ago, Leon121 said:

Heavy Rain (remastered, PS4) 

Én régen szerettem, de most újrajátszva annyira buta, közhelyes és gyerekes, hogy fáj. Azért ha már nekiugrottam kiplatozom gyorsan, de jah, gyengusz.

Kíváncsi vagyok a Fahrenheit hogy ízlene most, azt nagyon imádtam régen, de lehet hasonlóan fájdalmas élmény lenne már az is.

[HD2]

8 minutes ago, Hor1 said:

Én régen szerettem, de most újrajátszva annyira buta, közhelyes és gyerekes, hogy fáj. Azért ha már nekiugrottam kiplatozom gyorsan, de jah, gyengusz.

Kíváncsi vagyok a Fahrenheit hogy ízlene most, azt nagyon imádtam régen, de lehet hasonlóan fájdalmas élmény lenne már az is.

Én tavaly amikor nem volt asztali gépem, csak laptopom végigtoltam. Simán vállalható volt még a jelenben is.

[gebali1991]

13 hours ago, Leon121 said:

 

Heavy Rain (remastered, PS4) 

David Cage in nutshell. Asszem érthető, hogy miért hagy telejsen hidegen a Become Human: Detroit, vagy mi az isten verése, már a setting is hihetetlen unalams és elcsépelt, de persze az összes David Cage-féle buzzwordöt ellőtték vele kapcsolatban.

A Fahrenheitet én is imádtam.

[Hor1]

1 hour ago, gebali1991 said:

A Fahrenheitet én is imádtam.

Háde az is David Cage.

Beyondhoz térek majd vissza nemsokára, kíváncsi vagyok az milyen mai szemmel, de Heavy Rain-nél jobbnak rémlik, meg nem annyira a kontroller, mint gimmick köré épül az egész.

[gebali1991]

18 minutes ago, Hor1 said:

Háde az is David Cage.

Tudom, azért írtam  

[Hor1]

2 hours ago, gebali1991 said:

Tudom, azért írtam  

Hát én várnék minden Richard Kelly címet, hiába nem csinált a csávó értékelhetőt a Donnie Darko óta.

[tenderlumpling]

Én már a Fahrenheitet is utáltam, a Heavy Rain viszont fizikai fájdalmat okozott az első perctől.

4 hours ago, Hor1 said:

Hát én várnék minden Richard Kelly címet, hiába nem csinált a csávó értékelhetőt a Donnie Darko óta.

Gtfo

[Hor1]

4 hours ago, tenderlumpling said:

Gtfo

Na, az unalmas-semmilyen Box, vagy fárasztó-fájdalmas katyvasz Southland Tales? (amit évekig próbáltam védeni, de kénytelen vagyok azért belátni, hogy szar)

Jah, meg még írt egy Dominot. xDDDDD

[jardo]

Demo Days Chapter 1

Star Wars: Battlefront II demó - Gold hiányban a multi eleve ki volt csukva, meg amúgy is inkább arra voltam kíváncsi, hogy majd egyszer olcsón megéri-e megvenni használtan a kampány miatt. Első négy pálya (prológus és 1-3.) elérhető, az alapötlet tetszik, hogy birodalmi szemszögből is meg lehet ismerni bizonyos eseményeket, hogy mi van egy birodalmi tiszt fejében, milyen motivációk, hogyan élik meg a "vereséget", stb. A kérdés, hogy ezzel mit tudnak kezdeni a kampány teljes hosszt tekintve, szóval hogy ezt az érdekes premisszát ki tudják-e bontani. Mondjuk maga az akció része elég átlagos, megyünk előre egy (néha kicsit szélesebbnek tűnő) csőben, oszt lövünk mindenre, ami mozog előttünk. Ellenben az űrhajós részek marha élvezetesek. Az előző rész multijában is ez volt a kedvencem, valószínűleg most is ezzel multiznék legtöbbet. Pláne, hogy az átszabott űrhajó irányítás sokkal áramvonalasabb. Egyszer olcsón én vevő leszek rá. És kiindulva abból, hogy az első rész milyen gyorsan lett marha olcsó, lehet, hogy ez nincs is olyan messze.  

[gebali1991]

2 hours ago, jardo said:

Demo Days Chapter 1

Star Wars: Battlefront II demó - Gold hiányban a multi eleve ki volt csukva, meg amúgy is inkább arra voltam kíváncsi, hogy majd egyszer olcsón megéri-e megvenni használtan a kampány miatt. Első négy pálya (prológus és 1-3.) elérhető, az alapötlet tetszik, hogy birodalmi szemszögből is meg lehet ismerni bizonyos eseményeket, hogy mi van egy birodalmi tiszt fejében, milyen motivációk, hogyan élik meg a "vereséget", stb. A kérdés, hogy ezzel mit tudnak kezdeni a kampány teljes hosszt tekintve, szóval hogy ezt az érdekes premisszát ki tudják-e bontani. Mondjuk maga az akció része elég átlagos, megyünk előre egy (néha kicsit szélesebbnek tűnő) csőben, oszt lövünk mindenre, ami mozog előttünk. Ellenben az űrhajós részek marha élvezetesek. Az előző rész multijában is ez volt a kedvencem, valószínűleg most is ezzel multiznék legtöbbet. Pláne, hogy az átszabott űrhajó irányítás sokkal áramvonalasabb. Egyszer olcsón én vevő leszek rá. És kiindulva abból, hogy az első rész milyen gyorsan lett marha olcsó, lehet, hogy ez nincs is olyan messze.  

A kampány siralmas, meredek lejtmenet a demo pályák után.

[SaltyDave]

4 hours ago, jardo said:

Demo Days Chapter 1

Star Wars: Battlefront II demó - Gold hiányban a multi eleve ki volt csukva, meg amúgy is inkább arra voltam kíváncsi, hogy majd egyszer olcsón megéri-e megvenni használtan a kampány miatt. Első négy pálya (prológus és 1-3.) elérhető, az alapötlet tetszik, hogy birodalmi szemszögből is meg lehet ismerni bizonyos eseményeket, hogy mi van egy birodalmi tiszt fejében, milyen motivációk, hogyan élik meg a "vereséget", stb. A kérdés, hogy ezzel mit tudnak kezdeni a kampány teljes hosszt tekintve, szóval hogy ezt az érdekes premisszát ki tudják-e bontani. Mondjuk maga az akció része elég átlagos, megyünk előre egy (néha kicsit szélesebbnek tűnő) csőben, oszt lövünk mindenre, ami mozog előttünk. Ellenben az űrhajós részek marha élvezetesek. Az előző rész multijában is ez volt a kedvencem, valószínűleg most is ezzel multiznék legtöbbet. Pláne, hogy az átszabott űrhajó irányítás sokkal áramvonalasabb. Egyszer olcsón én vevő leszek rá. És kiindulva abból, hogy az első rész milyen gyorsan lett marha olcsó, lehet, hogy ez nincs is olyan messze.  

SPOILER:

 

Rekordsebesség alatt átvedlik

Spoiler

"de hát végig a rossz oldalon voltam" alá, kb. fél óra alatt lejátszódik hogy "megölted a barátaink és a családjaink, de most már jó arc vagy mert kiderült hogy a birodalom neked végig azt mondta hogy mi vagyunk a rossz arcok közben nem is és erre most rájöttél, szóval lehetsz Leia személyi testőre" sztori.

 

[Leon121]

1 hour ago, SaltyDave said:

SPOILER:

 

Rekordsebesség alatt átvedlik

  Hide contents

"de hát végig a rossz oldalon voltam" alá, kb. fél óra alatt lejátszódik hogy "megölted a barátaink és a családjaink, de most már jó arc vagy mert kiderült hogy a birodalom neked végig azt mondta hogy mi vagyunk a rossz arcok közben nem is és erre most rájöttél, szóval lehetsz Leia személyi testőre" sztori.

 

Az oszt igen.   Még ha egy hangyányit érdekelt is a játék a single rész miatt, az az érdeklődés most hunyt ki. 

[gebali1991]

Ha már erről van szó, itt a kritikám, az elején spoilermentesen van szó a singleről.

 

[jardo]

4 hours ago, gebali1991 said:

A kampány siralmas, meredek lejtmenet a demo pályák után.

Akkor kb. pont arról van szó, amitől titokban tartottam. Na mindegy, majd amikor 1500-2000 Ft lesz a complete kiadás.

Kipróbáltam közben a Project CARS 2 demóját is. Nem sok, egy pálya és három autó (három verseny), egyik esős, ennyi. Jónak tűnik, messze jobb a vezetési élmény és az irányítás, mint az első részben, bár igazából ott sem három verseny után vette észre az ember, hogy sok szempontból milyen hitvány is volt az a játék. Pont emiatt nem is tudok hinni ennek a demónak sem. Bár ahogy olvasom, tényleg sok mindent javítottak.

[SaltyDave]

ECHO

A többi trailer atomspoileres.

Elkövettem azt a nagyon szerencsétlen húzást, hogy ahol legutóbb abbahagytam, az kb. 3 percre volt a játék végétől, és hát mit ne mondjak, így nem volt egy nagy élmény befejezni, és sajnos a lezárás maga sem volt túlzottan kielégítő. Szóval, +/- jegyzetek, ha egyszer netán írnék róla összeszedettebben, struktúrát adva, legyen mit előszedjek.

+ Maga az ötlet ami köré a játék épült, a maga egyszerűségében zseniális.
+ A fenti ötletet megfelelő kreativitással sikerült kamatoztatni is. Egyrészt egy fantasztikus, valóban újszerű környezetet teremtettek köré, másrészt a játékmechanikai elemek egyszerűsége és természetessége (mint pl. lift vagy ajtónyitás) egy teljesen más síkon értelmezendő ebben a játékban mint bármelyik másikban.
+ Kiemelkedő audiovizuális design és megvalósítás. Szóval vannak játékok ahol az ember kiemeli hogy jók a fegyver hangok, másutt a zenék, vagy a szinkron, de itt egész másról van szó amellett hogy ezek is jók. Úgy tud fizikai nyomást, nyomásváltozást éreztetni az emberrel hogy én ilyet még nem tapasztaltam. A zsilipkapuknak talán most először érzem sci-fi játékban hogy micsoda irdatlan súlya van, hogy egyik térből a másikba átlépve megváltozik a légkör, hogy a természetes(ebb...?) és a mesterséges(nek szánt) környezet hol választódik el. Aztán a feszültség: van benne talán 2 vagy 3 alap háttérzene, inkább afféle aláfestő morajlás, viszont ez elég "modulárisan épül fel" ahhoz hogy a játék többi eleméhez kapcsolt hangok teljesen természetesen, észrevétlenül simuljanak bele: közelben lévő veszélyforrás, a Palotán végigfutó változások, szinte érzed ahogy a falak mozognak (holott nem) amikor a Palota ciklust vált és közeledik a sötétség. A föléd tornyosuló ()!W%KSJKLRKLT (spoiler) olyan szinten félelmetes a hozzá tartozó hang (Johann Johansson-t idézi egyébként az egész játék, Arrival filmből ismerős lehet), a valódi fenyegetés amit En-re és a játékosra jelent, és a külső bizarr de gyönyörű hármasa, hogy egy kis művészlélekkel megáldott játékos percekig tudna gyönyörködni benne ha a következő pillanatban nem törné el a gerinced, vagy vájná ki a szemed. A Palota maga, a fények ezzel kéz a kézben jár.
+ Cube (1997), Interstellar, Arrival és a Valve féle Portal ihlette hangulat és világ túl tud lépni önmaga nagyszerűségén, nem fullad egy öncélú művészieskedésbe. A Palota nagyon egyszerű elemekből építkezik, folyamatosan újrahasználja az asset-eket, de ez az önismétlése és gépi(?) mivoltán túllépésre való képtelensége, ami a kényelmetlen, nyugtalanító mesterségesség érzetét folyamatosan fenntartja. Mondok egy példát: egy hosszú, kastélyba való ebédlőasztal, mindenféle finomsággal, gyümölcsökkel megrakva, rideg precizitással sorba helyezett székekkel körülötte. Eddig semmi extra. De haladsz tovább, és az asztal nem fogy el. Még mindig nem, még mindig nem, elnézel a végére és valahol száz méterrel odébb ér véget. Tudod, hogy nincs itt senki aki leüljön egyetlen székbe is akár, a Palota tudja hogy milyen célt szolgál, és kitölti a teret ennek megfelelően (nem dinamikus, generált pályák vannak, de a sztori szerint ilyesmi magyarázat van rá), csak épp valahogy... lelketlenül. Te érzed magad idegennek és nem oda valónak, még is ebben a végeláthatatlan, szisztematikus és önismétlő környezetben kell megtalálnod a magad kis biztonságos jelentő zugait, azt az egy számodra, játékosként különleges random eldobható tárgyat ami segít eljutni A-ból B-be. Ilyen egy jó fél-sandbox. Ugyanez a ridegség köszön vissza mindenből a Palotában, akár tárgy... akár élőlény. Számomra teljesen újszerű volt ez a megközelítés, ez a... megkövetelt és egyébként lassan, okosan kialakított felfogásmód amire rávezet a játék, hogy a dolgok szépségét vagy szörnyűségét nem abban kell keresni hogy mit adnak hozzá valamihez (gonoszság, díszek), hanem hogy mit nem adtak hozzá, hogy milyen apróságot vettek el valamiből amire nem is gondolnál hogy valaminek a része, ahogy te felfogod és természetesnek gondolod. Legyen az a fent említett "lakberendezés" vagy például az emberi test viselkedése. És még mindig az egész úszik ebben a gyönyörű, de hideg és halálos cukormázban.
+ Kényelmesen egyensúlyoztak a fejlesztők a lineárisabb és a teljes szabadságot adó pályarészek között, a kihívás ugyanúgy megvan, a szabadság ugyanúgy megvan, sőt, minél nagyobb, annál nehezebb és annál inkább tolja a felelősségérzetet a játékosra, hogy nem sínen haladsz ám, és következményei lesznek ha nem tudod mit csinálsz. Az a halálsikoly mindig csontba vágóan borzongató tudott maradni...*brr* .
+ Jól megírt történet. Az egyetlen módja ahogy megéljük, az az En és London közötti párbeszéd rádión át, és még is: nem az az olcsó eldobható sablon szar mint amit egy háborús játéknál vagy egy Borderlands-nél hall az ember, hogy oda se figyel rá. Minden szava arany, minden apró elszólás egy új elem a kirakósban ami árnyalja a karaktereket és segít feltérképezni a motivációjukat, a hátterüket hogy kik ők és honnan jöttek, és a játékos véleményét is drasztikusan megváltoztathatja róluk egy-egy új információ.
+ Majd egy órás "tutorial" rész ami nekem nagyon tetszett, mert a feature-ök bemutatása szerves része volt a történet felépítésének, ami pedig szerves része a Palotában történő dolgoknak. Utoljára a Contrast-ban láttam ilyen elválaszthatatlanul összefonódni történetet és pályát. Aki nem ismerné a Contrast-ot, árnyjátékban látott családi dráma, ahol a mi karakterünk az árnyékokat használja ugrálós platformnak, tehát pl. egy vita során kinyújtott kar, benne a fegyverrel, számodra a falra vetülő árnyékként híd. Na hasonló az ECHO Palotája.
+ Akinek van rá igénye, annak újrajátszhatóság miatt sok az extra ki/be kapcsolható extra módosító, amit úgy tessék elképzelni mint egy challange mód egy meglévő pályára. Például a feloldott második nehézségi szintnél az echo-kban tovább megmarad a tetteid "visszhangja" és csak minden második ciklusváltásnál felejtenek, és ezzel az egész játék legalapabb törvényét írja át, és bár a sztori ugyanaz marad, szinte egy másik játékról beszélünk. Vagy hogy két lövésből hal az ellen egy helyett. Aki játszott egy kicsit is a játékkal és ismeri a szabályait, annak ezek földrengető méretű változtatások. Nem hiszem hogy még egyszer előszedem, de akinek igénye van rá, hát ilyenekkel el lesz árasztva.
 

+/- Borzasztó stresszes tud lenni, többször ki kellett lépjek belőle a nyomás miatt, ez szintén példátlan. Ugyanakkor lebilincselő és lépnék is vissza . A játék zseniális kettőssége ami az audiovizuális design-ban megvan, gyökeresen összefonódik a játékmenettel és a történettel. A Palota hiába tágas és szinte végtelen (engem ledöbbentett már a játék elején), még sem szabadulsz az érzéstől hogy be vagy zárva, és mind egyre mélyebbre és mélyebbre mész (az első liftezés után London ébresztett rádión... hogy mást ne mondjak nyugtalanított a helyzetjelentésével). Az ellenség sebezhető, megölhető, gameplay értelmében nem is végtelen számú még ha a sztori azt az érzést is adja, de minden ciklusváltáskor újra feláll, újra elindul, és ez az eltörölhetetlen, perzisztens természete adja az igazi erejüket amivel nem En-t, hanem a játékost célozzák - hogy tanulnak tőled és hogy egy épp szerencsétlenül időzített Palace reboot pedig visszaállítja őket, ez a szisztematikus elkerülhetetlenség fojtogató tud lenni. Ugyanakkor ez a játék szíve-lelke. A legvégén amikor meg kellett szereznem egy kulcsot és aztán elvinni egy távolabbi ajtóhoz, ugh, hát én mire azt megszereztem és ahogy, meg ahányadik próbálkozásra. És volt egy kis győzelemérzetem, majd a játék hidegzuhanyként lekapcsolta a Palotát, én pedig tudtam előre ott a sötétben, hogy minden tettem eltörli a visszatérő fény, amivel ide eljutottam, sőt, ellenem fogja felhasználni. Akkor irány vissza. Áhhh basszus ez amilyen nyomasztó annyira király és vetem bele magam szívesen, de nem biztos hogy ezt mindenki bírja idegekkel, nekem is voltak problémák .
+/- Egy kicsit kiszámíthatóvá vált hogy a történet mikor fog előre haladni, és mikor van színtiszta gameplay rész. Jó is hogy nem keverik össze mert ez utóbbi a fent taglaltak miatt önmagában zseniális és nagyon sokat rontana rajta ha közben random elindulna egy lopakodós rész közepén a beszélgetés. Hazavágva a feszültséget, és a történet élvezeti faktorát is ha közben meghalunk és újra és újra lejátszódna, szóval nagyon jó hogy a fejlesztők okosan elkülönítik ezeket, és mindegyik a játékos osztatlan figyelmét élvezheti. Ugyanakkor a játék ritmusa, a terek váltakozása ezt kiszámíthatóvá teszi, örültem volna neki ha több váratlanul bedobott sétálós üres rész van a beszélgetéseknek, amit nem feltétlenül látsz előre hogy "oké, akkor 15 perc múlva sztori lesz". 

- Keményen büntető checkpointok, a la souls. Ez még jó is lehetne, mert a játék nem nehéz (illetve rajtad múlik igazából), de komoly döntéssorozatok elé állít a továbbjutást illetően (merre menj, mit csinálj) azokon a részeken ahol szabad kezet ad, és bizony minden megtett lépésnek nagy értéke lesz amikor rájössz hogy a "gyűjts össze 30 bogyót" feladatnál olyan feszültségben ültél az elmúlt 15 percben hogy azt hitted hogy 45 volt, és visszarak a checkpoint-ra ha meghalsz. Ez egyrészt nagy dicséret neki, másrészt baromi frusztráló.
- Technikai bakik. Indokolatlan fps ingázás 60-40 között, indokolatlan helyezetekben (és a játék maga sem különösebben hardware igényes). Erős a gyanúm hogy ez a gyorsan változó kamerasebesség miatt jön elő ami az egérhasználatból fakad, mert kísérleteztem lassú, folyamatos mozgással és hibátlan. Nem szereti az Alt-TAB-ot, egyszer úgy befagyott miatta hogy csak a reset segített (soha nem sikerült reprodukálni), és a háttérben a program fura módon külön kezeli a zenét és a többi hangot, ami miatt nem tudtam felvenni a fejhallgatóm és átrakni arra a hangokat, mert a zene a fejhallgatóból jött ugyan, de minden más a hangfalakból. Szóval úgy tessék készülni indításkor hogy arra van állítva a Windows amit használni akartok.
- A játék lezárása sajnos egy mindfuck plot twist cliffhanger, ami ugyan a En személyes, belső fejlődési útját szépen lezárja, a rideg valóságban megoldatlanul hagy rengeteg mindent, semmiképp nem mondanám egy kielégítő lezárásnak.

 

Egy kis technikai polírozás, egy nevesebb céglogó a hype-hoz és hírnévhez, és korszakalkotóként tartanák számon. Ha a Valve adja ki akkor kultusz épülne köré ahogy a Portal köré. Egy innovatív műremek amiért érdemes gamernek lenni, apró technikai bakikkal.

[SaltyDave]

Ja igen: 23 euró az alapár. Ha valaki azon filózik hogy megéri-e vagy majd akción, akkor ez az az a játék amire rányomhatnák a kétszeresét, és boldog boldogtalannak ajánlanád ha 23-ért adják akción. Ja és fejhallgató kö-te-le-ző.

[moody]

Ori and the Blind Forest

Zseniális volt. Minden egyes percét élveztem, még ha jól fel is kúrtam az agyam rajta sok helyen. Normalon is épp elég kihívást jelentett, és így is 10 órám benne van. Nem is tudom, mikor élveztem single player játékot utoljára ennyire. Az a 10 euró nem hogy nem pénz, kötelező volt hogy kiadjam érte. Komolyan, égett volna a pofám, ha egy ilyen nagyszerű játékért nem fizetek! Mindenkinek szívből ajánlom, bár szerintem itt a forumon csak nekem új.

[Malleus]

 

DmC: Devil May Cry

Nem szoktam ilyen jellegű játékokkal játszani, nem is tudom, hirtelen minek hívják ezt a genre-t (hack n slash? spectacle fighter?), de ebből láttam részleteket stream-en és kíváncsi lettem. A játékmenettől féltem, hogy túl gyors lesz nekem, de szerencsére kezelhető volt. Hozzá kell tenni azért, hogy a legkönnyebb fokozaton játszottam. Nincs nagyon összehasonlítási alapom, de szerintem a harcrendszer kellően kidolgozott volt, a fegyverek eléggé különbözőek, van sokféle mozdulat és támadás, és az ellenségekben is volt annyi változatosság, mind dizájn, mind harcmodor terén, hogy ne érződjön repetitívnek. Nem mellesleg nagyon látványos is a harc és úgy érzem van benne kellő „flow”. Ami talán nehézkes volt az a platforming részek voltak, valahogy nem éreztem olyan jónak a kezelhetőséget ugrabugrálás közben.

Ami viszont telitalálat lett az a játék vizuális dizájnja. A helyszínek ötletesek és mindegyiknek megvan a maga képi világa és hangulata, a démoni vidámparktól kezdve a fejjel lefelé városon át a klubing a ritmusra mozgó elemekkel, lenyűgözőek voltak. A boss-ok dizájnja is nagyon bejött, némelyik nagyon beteg volt, de jó értelemben. A Bob Barbas elleni harc simán bekerült a kedvenc bossfight-jaim közé, zseniális. Az egészre még rátesz egy lapáttal a soundtrack, amire szintén nincs rossz szavam. A Combichrist-ot ismertem korábban is, nagyon jó választás volt ide.

Maga a pályadizájn sem rossz, vannak felfedeznivalók és titkos helyek, nem csak gyűjtögetnivalókkal, hanem például a mini challenge küldetésekkel, amik tetszettek, bár csak töredéküket találtam meg első végigjátszásnál.

Szerintem a sztori is jó volt, beleértve a karaktereket is. Az alapötlet nagyon pihent, (modern világ démoni infesztációja) és a prezentációjára sem lehet panasz, bár néha kicsit túltolja a játék a szatírát. Mondjuk amennyire over-the-top az egész, az összhatásba nem zavar bele, sőt. Nem játszottam a korábbi részekkel, szóval nem tudom milyen volt a régi Dante, de szerintem nem lett rossz ebben a játékban. Olyan tryhard, de szerintem ez illik hozzá, és jut neki karakterfejlődés is a játék végére.

Nagyon bejött a játék, valószínűleg visszatérek még hozzá összeszedni és megnézni a challenge mission-öket, meg esetleg belenézni nehezebb fokozaton. (Mellesleg a Vergil’s Downfall jó? Érdemes beszerezni/végigvinni?)

 

[SaltyDave]

43 minutes ago, Malleus said:

Nagyon bejött a játék, valószínűleg visszatérek még hozzá összeszedni és megnézni a challenge mission-öket, meg esetleg belenézni nehezebb fokozaton. (Mellesleg a Vergil’s Downfall jó? Érdemes beszerezni/végigvinni?)

 

A Vergil's Downfall az 6 küldetés. A karakterrel játszani jó, maga a DLC az alapjáték után játszódik és elég tré minőségű rajzolt átvezetőkkel van megoldva. A sztori annyi hogy

Spoiler

Vergil-nek lázálmai vannak miután a szívét ért döfés miatt összeesik a családja sírján. Az álmaiban pedig újra azokba döntéshelyzetekbe kerül ahol korábban jól döntött (segített Kat-nek kiszabadulni az erőszaktevő mostohaapjának hatása alól, Dante-t kirángatta a lowlife mocsokból és a családjukat ért tragédia felelőse ellen szervezkedett), de mivel úgy érzi Dante és Kat elárulta - tegyük hozzá szerintem jogosan, hiszen egyenlő párosként akart Dante-val uralkodni - az ehhez a ponthoz vezető döntéseinek ellenkezőjét teszi, rémálom képmása tanácsait követve. Kat-et, mivel álomban játszódik az egész, a démonai a szó szoros értelmében üldözik. Vergil hezitál, végül megpróbál még is segíteni rajta, de a megölt démon maga Kat volt. Aztán Dante-t látja ahogy állandóan képletesen belerúg, haragjában megöli. Aztán jön az undorító része, az édesanyjukat hallja ahogy segítségért kiált a démonok miatt, odasiet megmenteni csak hogy összetörje a szívét, megmutatja Dante nyakláncát hogy megölte, és otthagyja egyedül, ezzel a háttérben lebegő szívén lévő utolsó sérülést is "befalazta", elvágott magától mindent és mindenkit. Egyedül a rémálom hasonmása maradt aki ezekre rávette és aki felsőbbrendűként viselkedett vele végig, ellene fordul, legyilkolja (itt megkapod a Devil Trigger-ét ami a mission 20 szellem hasonmás), végigjátszod az első DLC küldetést újra ahol rondán elbukott először, végigaratja az egészet és "kilép a fénybe", immár a valóságban felkel a sírról, a démonok behódolnak neki és belesétál a kamerába, persze mindezt a gagyi rajzolt átvezetők formájában.

Ha csak nem vagy nagy Vergil fan, teljesen kihagyható. Mint játszható karakter, nagyon hasonlít Dante-ra mechanikailag, de külsőségekben teljesen más. Ha konzolon játszol akkor jár neki egy külön 60 szintes Bloody Palace. Illetve a DLC-ben két új ellenségtípus is van.

[jardo]

Need for Speed: Payback demó (a 10 órás trial az EA Accessben)

1. Hosszú idő után ez volt az első NFS, amit újra vártam.
2. Sajnos csalódnom kellett.
3. Pedig nem kellett volna sok, hogy ez egy f@sza kis játék legyen.

A körítés nekem tetszik, igazából egy sima nyílt világú versenyjátékként nem hiszem, hogy lenne létjogosultsága, ezt a Forza Horizon sokkal jobban csinálja. Mi maradt? Legyen akkor egy autós akciójáték, amolyan Halálos Iramban stílusban. És ez jól is áll(hatna) a játéknak. Klisés a történet? Naná. Egyszerű, mint a fakocka? Igen. Na és? Kit zavar? Attól, hogy egyszerű, még funkcionálhat jól is. Hangulatos a helyszín is, változatos a terep (bár a város kicsit rusnyán néz ki), a napszakok is dinamikusan váltakoznak, a látványvilág korrekt. Szerintem a vezetési élmény se rossz, nyilván fizika, mint olyan, nem létezik, de egy ilyen játékban ez bőven jó így.

Aztán rájövünk, hogy telis-tele van a játék jobb esetben szimplán csak érthetetlen, rosszabb esetben dühítő, frusztráló dolgokkal. Vizuális tuningot akarsz? Bocs, előbb csinálj mindenféle kihívásokat a térképen (traffipaxok, ugratások, stb.). Fejleszteni akarod a kocsit, hogy erősebb legyen? Vásárolj (ingame valutáért) tuningkártyákat (vagy pörgess a futamok után egyet, esetleg hívd segítségül Mikrotranzakció Kapitányt). Az agyam ledobja az ékszíjat, ilyen elb@szott rendszert ritkán látni. Amúgy nem vagy rákényszerítve a mikrotranzakciókra, csak hát akkor meg gründolni kell körömszakadtáig, mert ha csak egy-két szinttel is az ajánlott alatt van a kocsid (de néha még, akkor is, ha pár szinttel fölötte), lehetsz akármilyen penge sofőr, bizony esélyed sem lehet nyerni, ilyenkor egyszerűen pofátlanul csal a mesterséges intelligencia, ami amúgy is olyan sötét, mint az éjszaka.

Sebaj, ott vannak a blockbuster küldetések, mint amivel promózták a játékot. Ezek amúgy jók lennének, legalábbis az első alapvetően élvezetes és látványos volt, itt jön ki igazán a Halálos Iramban áthallás. De! Teljesen szkriptelt, pont mindig a legjobb részeknél veszi el az irányítást, hogy átvezető videóként nézd végig a lényeget. Hát köszi. Meg amúgy is hajlamos arra a játék, hogy már egy kisebb kicsúszás vagy megpördülés után is azonnal visszateleportáljon a pályára, akkor is, ha amúgy ezzel sokkal többet buksz, mintha simán irányba állnál magadtól.

Szóval lett volna ebben potenciál, egy élvezhető, ha nem is kiemelkedő játéknyi mindenképpen. Csak hát ezt nem sikerült kihozni belőle.

 

Destiny 2 demó

Igazából az vele a bajom (meg az első résszel is), mint a Haloval: nekem ez a bazári színes-szagos sci-fi nem igazán jön be.