Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[HD2]

23 hours ago, tenderlumpling said:

Amennyire már ránézésre és a cím említésére is elfog a mindent egyetlen gennyes lukba összerántó kozmikus hányinger, annyira meglepő, hogy sok velem egy ízlésű és általam tisztelt kritikus kiemeli ezt a SP kampányt, hogy mennyire jó, szóval mindig elfog a beteges kíváncsiság (hogy mikor lesz 1703 Ft).

Ha már mondták az Origin Access-t. Vicc nélkül megéri, lehet szidni az EA-t, de 3,99-ért ez baromi jó ajánlat. Ha rögtön lemondod akkor is 1 hónapig ez mind a tiéd, plusz 10% discount + játszhatsz béta verziókkal megjelenés előtt.

1200 forintért ott a Titanfall 2 is, ha ki akarod próbálni.

[tenderlumpling]

Originre még ingyenjátékért se vagyok hajlandó menni.

[Leon121]

The Legend of Zelda - Breath of the Wild

Cirka 80 óra játék után úgy döntöttem, hogy eleget láttam. Nem mindent (80-90 oltár, összes emlék, cirka 80-100 darab Korok, plusz persze összes fő küldetés), de eleget, így nekimentem Hyrule kastélyának, és Ganonnak. Röviden: egyértelműen a legkevésbé zeldás Zelda játék, amivel eddig játszottam, viszont egy fantasztikus, sok szempontból újító nyílt világú játék nagyon erős hangsúllyal a felfedezésen, kisebb hangsúllyal a harcon és a fejtörőkön. Spoilerben hosszasan.

Spoiler

 

A legkevésbé zeldás, mert: nincsenek klasszikus nagy léptékű dungeonok, helyette mini, 10-30 perces shrine-ok vannak, illetve négy nagyobb dungeon-szerűség (de még ezek felépítése is egészen más, sokkal szabadabb, mint egy átlagos Zelda-dungeoné). Kevés bossharc van, és sajnos azok is eléggé felejthetőek, némelyik világban elszórt opcionális boss-szerű harcot jobban élveztem, mint ezeket. Nincsenek folyamatosan megszerzett új felszerelések, amiket aztán a fejtörőkhöz használni kellene: itt a játék első egy-másfél órájában megszerezzük a négy képességet, amiket aztán a játék végéig folyamatosan és felváltva fogunk használni: mágnesesség, amivel telekinézis-szerűen tudunk fémeket mozgatni, stasis, amivel egyes tárgyakat pár másodpercre mozdulatlanná merevíthetünk, jégoszlop, amit vízbe tudunk emelni és bombák, gömbölyű és kocka alakban. 

Van viszont teljes és lenyűgöző szabadság kombinálva egy olyan fizikai motorral és mesterséges intelligenciával, hogy az egész játék egy koherens egésszé áll össze. A kezdetektől bejárhatjuk az egész világot, akár rögtön be is szaladhatunk Ganonhoz (most már keresni fogok speedrun videókat, mert kíváncsi vagyok rá), de normális esetben sokkal inkább erre az előttünk álló harcra készülünk föl. Link 100 éves gyógyulásból ébred fel a játék elején, neki is erősödnie kell még, és nem árt, ha szerez erősítést is a négy Divine Beast képében. 

Az egész, cirka 80 órás játékom tulajdonképpen erről szólt, ezt a célt szolgálta: életeket gyűjtöttem (shrine-okból), felszerelést gyűjtöttem és fejlesztettem (páncélt lehet fejleszteni), és a négy Divine Beasthez kapcsolódó küldetésláncot vittem végig. Persze nem elsősorban a fejlődés hajtott, de azért érezni lehetett ennek a hatását is, a játék végére erősebbnek éreztem magam - pedig eleinte tartottam tőle, hogy a nyílt világ és az elhasználódó, cserélődő fegyverek miatt ezt annyira nem fogom érezni.

A szabadság nem csak a céljaim saját kijelölésében valósult meg, hanem magában a mozgásban is. Link bármire fel tud mászni, és bárhonnan át tud lebegni egy siklóernyővel bárhová. Ez pedig ennyi idő után sem vált egy cseppet sem unalmassá. A világot pedig eszméletlenül jól felépítették, bármerre nézek, a képernyőn mindig van valami érdekesség a távolban, ahová el szeretnék jutni, és pontosan tudom, hogy el is juthatok, fel is mászhatok, és jó eséllyel találok ott valami apróbb jutalmat, ha más nem, egy Korokot, vagy egy oltárt, esetleg ládát, vagy bányászható ércet. Ugyan bármire fel tudok mászni, de a stamina azért korlátoz, ezzel pedig elérték, hogy a magasba feljutás egy kis gondolkozást, útvonal keresést jelentsen. Hol tudok megállni pihenni? Hol van esetleg egy kis ösvény? Honnan tudnék átrepülni a túloldalra? Merről kerüljek? És amikor odaérek, ahová akartam, jó eséllyel máris látok valami újabb célt, amit kitűzhetek magamnak. Eszméletlenül jó érzés felfedezni, mászkálni a játékban, ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni, amihez a táj változatossága, és (művészi) szépsége is hozzátesz.

Itt is vannak tornyok. De nem olyanok, mint egy átlag Ubisoft játékban, hogy felmászol rájuk, és aztán teliszemetelik a térképedet száz meg száz ikonnal, és akkor te egy nagy sóhajtással veszed tudomásul, mennyi mindent kellene megcsinálnod. Itt nem éreztem ezt. Eleve a tornyok megmászása már egy-egy kisebb fejtörő. Hol tüskés bozóttal van körülvéve (amit akár el is égethetsz), hol egy hatalmas szakadék közepén áll, hol fortyogó, mérgező trutymó közepére kellene bejutni. Aztán ha felmész, aktiválod a tornyot, és... felfedi a környező térképet. Ennyi, semmi több. Nem jelöl be semmit, csak a helyszínek neveit (ami egyébként egészen személyessé teszi, még a különféle erdőknek is neveik vannak), ehelyett egyszerűen arra szolgál, amire a tornyok valók: körbe tudsz nézni, és magadnak, önállóan tudsz elérendő célokat kijelölni. Semmit nem erőltet rád, nem nyomja az orrod alá, hogy mennyi mindent kihagytál még. Egyszerűen tedd, amit szórakoztatónak tartasz, fedezz fel addig és annyit, amennyit szeretnél, nem fogja egy ikon megmondani neked, hogy még harminckét darab valamit kihagytál, hogy aztán te meg vacakul érezd magad miatta. A játék felfedezés-része egész egyszerűen zseniális, lenyűgöző, én talán az első nyílt világú RPG-mben, a Morrowindben éreztem utoljára ilyen örömöt, azóta nem szórakoztatott nyílt világú játék ennyire jól.

 A felfedezést, mászkálást időről-időre mini-fejtörőkkel színesítik. Lehet, hogy egy furcsa kőhalmazt találsz, ami Korokot rejt, ha megfelelően rendezed el - van pár egyszerű fejtörő-kategória, aminek a jutalma egy Korok-mag, amikből aztán az inventory méretét lehet növelni. Tény, hogy ezekből a fejtörő-típusokból azért véges számú van, és pár tucat óra után feltűnik az ismétlődés, de tekintve hogy ilyen félperces feladatok kábé, akkor sem válnak teherré, ha már ránézésre tudod, mit kell csinálni. De lehet, hogy felfedezéskor egy-egy shrine-t, emlékművet találsz, amik afféle "mini-dungeonök", 10-30 perces megoldásokkal. Itt a kezdeti képességeidet kell használni, néha kombinálva, néha csak egyet-egyet. Bár hiányoznak a rendes, nagy dungeonök, azért ezeket a kis fejtörőket is nagyon élveztem, és ezek mindig tudtak valami újat, valami ötleteset mutatni, nincs két egyforma köztük.

Ami nagyon tetszik, hogy a legtöbb ilyen fejtörő (meg úgy a játék egésze) többféleképpen is megoldható, ha eléggé kreatív és kitartó vagy. Nincs az a korlátozás, mint a korábbi Zeldákban, hogy egy feladványt csak úgy lehet megoldani, ahogy kitalálták. Itt is vannak egyértelmű válaszok, amiket "kitaláltak" számunkra, de néha, a fizikát kihasználva lehet másféle kerülő utakat is találni - ez leginkább akkor derült ki számomra, amikor láttam egy streamert totál más módon megoldani egy-egy feladatot, mint ahogy én csináltam. Van például egy olyan feladat, ahol két elektronikus gömböt kell elhelyezni egy kapu előtt, hogy az kinyíljon. A környezetben meg is van a két gömb, de valaki kitalálta a következőt: az első gömböt lerakta a helyére, az termelte az elektromosságot. Ezután fogta magát, és a nála lévő fém fegyvereket szépen akkurátusan lepakolta egymás mellé a lerakott gömb és az üres lyuk közé egészen addig, amíg azok szépen átvezették a másik lyukhoz is az elektromosságot.  

A fizikának az ilyen fajta interakciója egyébként az egész játékot átszövi. A tűz felgyújtja a füvet, a felszálló meleg áramlattal felrepülhetünk a siklóernyőnkkel, viharban a villám belecsap a fém felszerelésbe (ellenségbe is akár, ha dobunk neki egy fém kardot), esőben csúszik a szikla, az ellenfél páncélját le lehet égetni róla, villámnyíllal tűzbe lőve hatalmas kisülés lesz a vége, a tűz mellé dobott hús megsül stb, stb.... Az ellenfelek is egészen okosan alkalmazkodnak, felveszik az eldobott fegyvert, a tűzben meggyújtják a sajátjukat, de olyat is láttam, hogy a nagyobbik szörny felkapta a kisebbet, és azt dobta felém.  

A harcrendszer se klasszikus zeldás, kicsit közelebb áll a Souls-játékokhoz, kitéréssel, hárítással, és van egy halom különbözően viselkedő fegyver is, amikkel máshogy lehet harcolni. A lopakodásra is van lehetőség, különösen éjszaka, amikor mondjuk egy tábornyi szörny a tűz mellett alszik, de mondjuk fejlövéssel messziről íjászkodva (akár lóról) is lehet érvényesülni.

Ha már fegyverek. Sok kritika érte a játékot a túlzottan könnyen törő fegyverek miatt. Ezekkel nem értek egyet...teljesen. Igen, eleinte nagyon-nagyon könnyen törnek a fegyvereink, a rozsdás vackokkal elég 1-2 ütés, és már annyi nekik, de az ilyen kezdő, alap cuccok se tartanak túl sokáig. Itt eléggé irreális a dolog, ez tény, azért nem kéne egy katonai kardnak pár perc alatt elhasználódnia. A későbbi, erősebb fegyverek már jóval strapabíróbbak, nekem a játék végefelé már egy-egy újabb fegyver találása esetén inkább azon kellett gondolkoznom, mit dobjak el, szóval akkor már egyáltalán nem okoz ez problémát. Játékmechanika szempontjából viszont ez a gyakori törés eleinte rákényszeríti a játékost arra, hogy kísérletezzen. Más fegyverekkel, vagy akár egészen más módszerekkel, a környezet kihasználásával, és a különleges képességekkel. Ebből a szempontból azért egy játék végéig kitartó kard azt eredményezné, hogy senki nem használ mást. Szóval nem túlzottan reális, és az inventory-menedzselés is megtöri a játék ritmusát emiatt, de ugyanakkor meg a játékos fejlődését szolgálja. Talán egy kicsit kalibrálhattak volna rajta még, de alapvetően jó okkal maradtak ennél (plusz ugye a nyílt világ miatt is inkább a gyakran talált fegyver-->gyakran törő fegyver megoldás tűnhet célszerűbbnek).

Ha már az inventory-menedzselést említettem, kicsit a nehézséget is lehetne talán állítgatni. A játék nehéz, sokkal többször haltam benne, mint akármelyik másik Zeldában. Az ellenfelek sokat sebeznek, kíméletlenek és nekünk kevés életünk van. Ugyanakkor van egy aduász, mégpedig a tábortűznél sütött ételek, amelyek gyógyítanak rajtunk, és a különféle erősítő elixírek, amiket szintén készíthetünk szörnyek darabjaiból. Ezekből nincs korlát, mennyi lehet nálunk, és bármikor megállíthatjuk az időt használni, így aztán akármelyik ellenfelet is "erővel" le tudjuk győzni, ha előtte eleget főztünk. Ez viszont azzal jár, hogy a harcokat akár 2-3 másodpercenként meg kell állítani, a kaját meg kell keresni, és meg kell enni. Nagyon megtöri a ritmust, szerintem nem így kellett volna. Vagy csak én vagyok béna, és ügyesebb játékkal kevésbé lennék erre rászorulva...

A korábbi Zelda-részekhez képest a történetmesélést is eléggé visszavágták. A négy nagyobb küldetéshez tartozik pár rövidke átvezető, és történet, de nem sok, és alapvetően nagyon hasonlóak: Link a múltba meredve emlékszik vissza egy-egy kiragadott jelenetre, amivel megismerjük a régi csapat hőseit, majd egy kevéske sztori után megyünk az adott Divine Beast belsejébe. Négy mini-sztori az egész, nem sok, plusz egy kis háttérinfó Zeldáról a játék elején. Ami viszont sokkal jobban tetszett, azok az emlékek. Ezt baromi ötletesen oldották meg: az oldalunkon lévő "Sheikah slate" tartalmaz pár régi fényképet, amiket Zeldával készítettünk 100 évvel ezelőtt, és ezeket kell megkeresnünk a világban a rajtuk található jellegzetességek alapján, és a jutalmunk egy-egy rövid, kiragadott jelenet, ami ugyan 1-2 percnél nem hosszabb, de nagyon sejtelmes, és ezekből lehet összerakni úgy-ahogy, mi történhetett azelőtt. Nekem ezek nagyon tetszettek, gyönyörűen beleszőtték őket a játékba úgy, hogy jutalomként is funkcionálnak, ugyanakkor egy plusz kis célt adhatnak a játékosoknak a világban mászkáláshoz ("oké, a képen egyértelműen az a kettős hegycsúcs látszik a távolban, nagyjából ilyen szögből, akkor valahol errefelé kéne lennie, de itt egy kis vizet is látok rajta, tehát valahol tópart környékén kéne lennie..."). Viszont rövidségük miatt magukról a karakterekről úgy konkrétan alig tudunk meg valamit, emiatt könnyű őket egydimenziósnak, unalmasnak gondolni - fene tudja, nézőpont kérdése szerintem, hogy rejtélyesnek, és emiatt érdekesnek tartjuk-e, vagy túlságosan kevésnek, és emiatt sekélyesnek.

Egyébként ezeknek a videóknak, meg úgy az egész világnak is a hangulata eléggé szomorkás, melankolikus. Eleve a fél világot elpusztította a 100 év alatt Ganon és a serege, mindenfelé romokat találhatunk, csak itt-ott maradt még meg néhány emberi település. (Bár a természet azért tisztességesen benőtt mindent, így nem annyira lehangoló a látvány, de nem is hemzseg az emberi élettől.) 

Szóóóóóval..... Egy kicsit sajnálom azért a megszokott Zeldás jegyek hiányát, hiányoznak a nagyléptékű fejtörők, az óra hosszú dungeonok, meg az emlékezetes bossharcok (bár azért mondjuk a homoki féreg, vagy egy hegyen feléledő kőóriás eléggé megmaradt bennem). Sztoriban is nagyon minimális, amit kaptam, és új képességek/felszerelések se várnak igazán (pár kisebb dolog azért akad később is...). Ugyanakkor tetszett, hogy mennyire másképp bántak most velem: letudtam az egyórás "tutorialt", kicsit megismerkedtem az időjárással (melegítő kaját főzni, ha havas hegytetőre mész), és az eszközeimmel, aztán oké szevasz, ott van Ganon, menj és öld meg valahogy. Ennyi, csá, szabadság. Azt csinálok, amit akarok, olyan sorrendben, ahogy szeretném. Kísérletezek a környezettel, a képességekkel, megoldásokat keresek a saját magam által kitűzött célokhoz, ugyanakkor sose érzem, hogy csak én magamnak találnék ki mindenféle hülye célt, mert minden kicsit előrébb visz. Nameg eszméletlenül szórakoztató a szabad és korlátlan mozgás, és az, hogy körbenézve egy hatalmas világban tudom, hogy bárhová felmehetek. De tényleg bárhová, bármilyen úton, ha kitartó vagyok, nincsenek mesterséges korlátok, akár egy vulkán kráteréig is felmehetek, vagy Hyrule kastély legmagasabb tornyába, ha épp ahhoz van kedvem. Változatosság, szabadság, felfedezés, falatnyi fejtörők, kihívást jelentő harc, gyönyörűen egybe gyúrt világban... 

 

Bocs, hogy hosszú lett, talán inkább spoilerbe teszem, de szerettem volna úgy-ahogy összeszedni a gondolataimat a játékkal kapcsolatban, aztán hátha valaki mást is érdekel. 

[tenderlumpling]

Uncharted: The Lost Legacy

Korrekt, de már új IP-t akarok.

[grasslover]

Lego Batman 3 

Clancy Brown volt benne Lex Luthor hangja.

10/10

Nem Mark Hamill volt benne Joker hangja.

10/10

[-OJ-]

Life is Strange - Episode 1

Egyelőre semmi fantáziát nem látok benne. A közelgő katasztrófát leszámítva tipikus tinidráma, két - az 'élet' címszó alatt jobbára a nagy büdös semmin - nyavalygó hősnővel, és sok-sok sablonkarakterrel. A rajzolásnak, az aláfestő zenéknek és a hangulatnak (vagyis egyes jelenetek megrendezésének) vannak kellemes pillanatai, de ennyi. Persze valószínű, hogy 30+ évesen csak én vagyok már túl öreg ehhez, hogy minimális átéljem a sok mű-tini-angstot?

Remélem a folytatás jobb lesz és beindul...valami értékelhető sztoriféleség is.

[Drakeamarth]

2 hours ago, -OJ- said:

Life is Strange - Episode 1

Egyelőre semmi fantáziát nem látok benne. A közelgő katasztrófát leszámítva tipikus tinidráma, két - az 'élet' címszó alatt jobbára a nagy büdös semmin - nyavalygó hősnővel, és sok-sok sablonkarakterrel. A rajzolásnak, az aláfestő zenéknek és a hangulatnak (vagyis egyes jelenetek megrendezésének) vannak kellemes pillanatai, de ennyi. Persze valószínű, hogy 30+ évesen csak én vagyok már túl öreg ehhez, hogy minimális átéljem a sok mű-tini-angstot?

Remélem a folytatás jobb lesz és beindul...valami értékelhető sztoriféleség is.

Ennél csak jobb lesz.

[tenderlumpling]

Ep3 az egy masterpiece 

[Hor1]

Első résznek én is többször futottam neki, de zseniális cucc. Ep5 lehetett volna jobb.

[SaltyDave]

On 2017. 08. 27. at 11:12 PM, Hor1 said:

Első résznek én is többször futottam neki, de zseniális cucc. Ep5 lehetett volna jobb.

Ott volt az az érzésem végig hogy úgy álltak hozzá hogy srácok, kellett egy absztrakt puzzle, de csináltunk 6 jót. Melyik kerüljön bele? Mehet mind Béla, aztán ki is van töltve a játékidő! De amúgy ja, EP3-ig zseniális.

[jardo]

KNACK 2 demó. Semmi extra. Pedig hányszor szemezgettem az első résszel.

[Drakeamarth]

Ratchet and Clank 2: Baromira élveztem, aztán egyszer csak vége lett. WTF? Az első rész utolsó bossánál szívtam vagy 40 percet, itt meg elsőre gond nélkül ment a dolog. Amikor elkezdődött a stáblista azt hittem valami epizód ért véget.

[tenderlumpling]

17 hours ago, Drakeamarth said:

Ratchet and Clank 2: Baromira élveztem, aztán egyszer csak vége lett. WTF? Az első rész utolsó bossánál szívtam vagy 40 percet, itt meg elsőre gond nélkül ment a dolog. Amikor elkezdődött a stáblista azt hittem valami epizód ért véget.

Kezdődik a NG+

 

[Drakeamarth]

On 2017. 09. 01. at 9:39 AM, tenderlumpling said:

Kezdődik a NG+

 

Már az Up Your Arsenalt tolom, ami szintén pazar.

[tenderlumpling]

Tales from the Borderlands

Jó humor, nem szarakodik, szerencsére. Ki tud meríteni a Telltale passzivitása, de ez vitt, mint az atom.

[Hor1]

Hamar a seggére vertél.

[Tomina]

Life is Strange: Before the storm Ep.1

Kár, hogy most várni kell a következő epizódra...

[SaltyDave]

Értelemszerűen PS4 remastered verzió, ami némi google után azt kell hogy mondjam még szebb mint gondoltam. Na de, mi is ez? Mert én úgy vágtam bele hogy gondoltam hogy egy férfi Tomb Raider lesz, éééés... végső soron nem áll messze tőle, csak rengeteg fedezékharc van, Nate karaktere és a többi, valljuk be archetípus - a vagány csaj, a mindig szivarozó nagy öreg lókötő társ aki a legjobb utolsó pillanatokban érkezik, a mafiavezér alak és a kizárólag kisebbségi első embere - de működnek. Nate szerethető, Elena szerethető és vagány csaj aki miatt motiválva érzi magát a játékos ha meg kell menteni, az öreg hozza az "enyje no hát egy kis csibészség itt-ott belefér, hinnye" örök fiatal de másik kor szülötte stílust, a szinkronmunka nagyon igényes, az animációk az átvezetők alatt szintén megelőzhették a korukat és ma is sokan példát vehetnének róla, sőt, akad bőven olyan része is ahol valamelyik társunkkal együtt dolgozunk, még ha csak látszatnak is van ott és úgy is mindenki ránk lő és mindenkit nekünk kell lelőni, én nagyon szeretem ha egy kevés karakterrel dolgozó hasonló játékban úgy érzem van mellettem valaki. Tisztes távolból nézve a grafika mai szemmel is kifejezetten szép ami egy 10 éves ráadásul konzoljátékhoz képest nagyon is dicséretes, a romok, a dzsungel, még ha sokszor fájóan gagyin is van körbehatárolva ládákkal, mind nagyon szépek és ebben nagyon sokat segít a tervezés, berendezés.

Az akciót szerettem, egészen addig amíg a játék utolsó harmadában el nem kezdtek megjelenni a komolyabban felszerelt katonák, akik addig a pontig valamiért nem jelentek meg pedig ugyanannak a random Indiana Jones random genyának dolgoznak, és csak azért vannak ott hogy feltolják a nehézségi szintet ami annyit jelent hogy egy amúgy élvezetes ritmusú fedezékharcot lelassítottak bulletsponge ellenfelekkel akik semmiben sem mások, csak fél tár kell bele pár golyó helyett. Illetve van még egy spoileres ellenségtípus ahol csak fogtam a fejem hogy komolyan srácok ezt most miért kellett? De mondjuk úgy hogy lenyelem a békát, és azt mondom hogy eddig ez így nagyon jó, kifejezetten szórakoztató még akkor is ha a történet, de még talán a karakterek szájába adott szöveg is szó szerint előre kikövetkeztethető és némely "épp csak megúsztuk" dolog kifejezetten zavaróan emberfeletti szerencsével jön össze.

De. Te jó isten, hogy én hányszor kaptam vagy kaptam majdnem dührohamot és akartam letörölni a Censored! az egészet. Hihetetlen frusztráló hülyeségekkel van tele amik számomra a játék leginkább második felét nagyon megmérgezték. Ilyenek hogy túl vagy 15 átvezetőn, 3 órája játszol, és egyszer csak gondolnak egyet és beraknak egy "DE MOST AZONNAL NYOMDBEAGOMBOT MERT MEGHALSZ" QTE-t a legszerencsétlenebb, legváratlanabb, legfrusztrálóbb helyekre. Megnéztem a statisztikát, HETVENSZER, ismétlem 70x haltam meg egy 6 órás játékban. Ebből mondjuk 4-5 a harc szerintem (Easy-n), az összes többi kivétel nélkül ilyen szar szemét semmire se való QTE vagy olyan dolog hogy váratlanul véget ér egy átvezető és kettőt nem léptem még de game over mert abban a szent pillanatban agyonlőnek ahogy megkapod a kontrollt (tipikusan ilyenkor 2D kamera van és futni kéne de hátba lőnek, próbálj fedezéket találni és hátba lőnek, próbálj vetődni és hátba lőnek, kezd el futni 0.00001s -el korábban és félholtan túléled hogy befordulj egy sarkon. Vagy egyszer csak gondolnak egyet, kidobják a játék szabályait az ablakon, berakják a sztori egy karakterét 20 másik katona közé lövöldözni, és persze őt nem lehet megölni, mert szedj le öt katonát, akkor ő menekülőre fogja, a következő állomáson is szedj le öt katonát, menekül tovább, majd ha elfogyott a 20 akkor megölheted mert "ilyen a sztori", de addig azért 1 shotol shotgunnal a pálya túloldaláról. Az utolsó QTE-nél szerintem 20x meghaltam, mert orrba-szájba csal, ha kiszámolod mennyit lő és rávetődnél, fénysebességgel újratáraz és agyonlő. Érdekes módon nem, ha másfelé mész, akkor soká tart tárazni. Levágnál egy fedezéket? Istant halál. Megnyertél egy QTE-t amit az átvezető rendezése miatt még is buktál, fegyvertelen vagy nála pedig van fegyver és ott a fedezék egy vetődésnyire? Próbáld csak meg, instant halál. Vetődj utána egyébként szélsebesen, instant halál. Neem, sétálj oda hozzá, az a megoldás, mert akkor bekapcsol a script hogy te ott állsz és indul a következő átvezető, a következő QTE-vel, aminél még az se mindegy mikor nyomod be a gombot megjelenik a gomb, megnyomod, nem ér, megnyomod még egyszer, már túl késő, masheld az a biztos, de még 5x visszaküldünk a checkpointra mire erre rájössz mert nem forrt még fel eléggé az agyvized. Aggh te jó isten de utáltam. Hasonlóan pár platformer jumping puzzle-nél, ahol valami nagyon fura pózba beáll a kamera olyan kicsavart szögben kell mozogni az analóg karral hogy fél fokkal elrontod akkor Drake nekiugrik a mellette lévő falnak ahelyett hogy a tőle egy méterre lévő kapaszkodót fogná meg. Rengetegszer haltam meg ezek miatt is. A 4-5 harcnál (mínusz a kb 20 az utolsó harc sorozatnál és QTE-nél) szerintem fele abból adódott hogy az irányítás/fedezékrendszer darabos és "ragadós", azaz Drake hajlamos mondjuk egy láda rossz oldalához animáció formájában "hozzátapadni", ahonnan aztán eléggé illúzióromboló gagyi módon pánikból vetődsz ki mert premier plánban lőnek agyon, majd vetődsz vissza egy picit eltolva az analóg kart hogy a láda sarkának, élének másik oldalához ragadjon mielőtt még meghalnál.

Ja és minden átvezetőben, minden harcban, minden scriptelt leomlós / nagy puzzle-be besétálós jelenetnél

You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me You gotta' be kidding me 

Túlzás nélkül ennyiszer szerintem elhangzik. Hat órában. Szerintem a második részt nem sürgetem az első alapján.

[Viktor]

Mondjuk az nekem is feltűnt, hogy a videónak szinte még vége sincs, megkapod az irányítást és már el is találtak háromszor mielőtt fedezékbe bújnál. Én normál fokozaton játszottam, kb. 100 halálom volt, ebből 80szor...... leestem valahonnan/melléugrottam/QTE és társai.   De tényleg sok a javulás a következő részben. Az annyira nem húzott fel.

[moody]

On 2017. 09. 02. at 7:23 PM, tenderlumpling said:

Tales from the Borderlands

Jó humor, nem szarakodik, szerencsére. Ki tud meríteni a Telltale passzivitása, de ez vitt, mint az atom.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy folytatom, de egyszerűen az egész borderlands világ annyira hidegen hagy... pedig csak jót hallottam a játékról.

[Razon]

On 02/09/2017 at 7:23 PM, tenderlumpling said:

Tales from the Borderlands

 

Jó humor, nem szarakodik, szerencsére. Ki tud meríteni a Telltale passzivitása, de ez vitt, mint az atom.

Az epic gunfighton az "irodákban" nagyot nevettem

[freezy]

Oxenfree

Szomorú vagyok, mert nagyon jól indult,de a játék 80%-nál iszonyatosan ráuntam (kb ott tarthatok) és nem tudom,hogy van-e kedvem befejezni. Tényleg tök jól indult. Baromi jó párbeszédek, érdekesen kibontakozó sztori, karakterek, tök jó megoldások,látványvilág,szinkronhangok. Olyan volt mintha egy filmet játszanék/néznék..Aztán hirtelen túl sok lett a mászkálás. Próbálták a készítők az egyik pontból a másikba átjutást feldobni azzal,hogy a karakterek beszélgetnek egymással, így egyre többet tudunk meg mindenkiről,de valahogy elfáradt nekem itt a vége felé. Konkrétan a vége fele kaptam egy sidequestet,amire azt mondtam magamnak,hogy "biztosan nem". Achievement járna érte(van kb 7 db a játékban). Biztosan nem fogom végigjárni az egész szigetet, pláne,hogy akkor már nem fognak beszélni a karakterek. A fast-travel jót tett volna a játéknak.. Az eredeti árát szerintem nem éri meg (legalább is nekem), leértékelve vettem és úgy teljesen oké. Kár,pedig végre volt egy játék, ami lekötött pár óráig, sajnálom,hogy nem tudott az utolsó pillanatig. Azért lehet végigerőszakolom magam rajta,csak hogy kiderüljön minden a történetből.

Kezdek arra rájönni,hogy így 28 éves fejjel az indie játékokban találom meg a világomat, már csak azért is,mert más játékok nem futnak már a laptopomon, amik esetleg érdekelnének. 

[Hor1]

Nem biztos hogy csak a csúnya nőkkel jó a szex attól még, hogy csak ők fekszenek le veled.

[gebali1991]

7 hours ago, freezy said:

Kezdek arra rájönni,hogy így 28 éves fejjel az indie játékokban találom meg a világomat, már csak azért is,mert más játékok nem futnak már a laptopomon, amik esetleg érdekelnének. 

Miért élsz úgy a fejemben mint aki fiatalabb nálam?

[Leon121]

8 hours ago, Hor1 said:

Nem biztos hogy csak a csúnya nőkkel jó a szex attól még, hogy csak ők fekszenek le veled.

De a csúnya nők cserébe általában odaadóak, és olyat is bevállalnak, amit az AAA kategóriás macák nem.