Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[Hor1]

Gz mindenkinek aki végigviszi, a 3. bosson nem jutottam túl soha.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

57 minutes ago, Hor1 said:

Gz mindenkinek aki végigviszi, a 3. bosson nem jutottam túl soha.

Szerintem csak rá kell érezni. Gyakorolsz, ütöd a falat és egyszer csak sikerül, illetve bekattan az egész és onnantól memorizálás és gyors reakció a játék.
Amíg "hátradőlve" próbálkoztam a második bosson, lehetetlennek tűnt. Pihentettem, újra elkezdtem odafigyelve és elég hamar sikerült.
Van néhány elkeserítőnek kinéző bullet hell rész, de azok tapasztalatom szerint nehezebbnek néznek ki, mint amilyenek valójában.

[SaltyDave]

Falat? A 3. az nem a mocsaras? Annál el is hiszem hogy meg lehet akadni, a legutolsó fázisa a ráccsal meg a 4 "sarokból" váltakozó hullámaival mocskos nehéz tud lenni.

Szerk: ő a negyedik, my bad.

A "falas" öreg egyébként segít is, "can't you see you fight yourself?". Charged shot úgy bontja a falat mint normálból vagy 5, mindhárom rétegen elég egy pici lyukat ütni és azon át eltalálni. Sőt, parry-vel vissza tudod verni a saját visszavert lövésed ha menőzni akarsz :D. A nyomkövetős bullet hell részeknél meg haladj körbe az aréban. Amikor megállítja az időt meg ne lőj hanem charged dash-el ugord át azokat.

 

Nekem messze a 4. a legnehezebb, olyan bullet helleket tud produkálni a vége felé hogy nem igaz. Addig a legtöbbet charged shottal kilövöm mielőtt kinyílna a spirállá.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

A falat úgy értettem, mint akadályt. Hogy próbálkozol, failelsz és egyszer csak rájössz, hogyan kell. Minden bossnál. Mindenki máshol akad meg szerintem. Nekem a 4. egész könnyen ment, jól tudtam dodgeolni a sok szart.

[Hor1]

Szerintem olyan phase 3-4 fele fogott meg mindig, addig relative könnyen eljutottam, első 2 phaset többnyire életvesztés nélkül megcsináltam.

[moody]

Wolfenstein 2: The New Colossus

Színvonalas és izgalmas FPS játék volt ahogy vártam. Végig élveztem, viszont van egy-két dolog ami mellett nem tudok elmenni. Pl. hiányoltam belőle az igazi bossfightokat. Voltak pálya végi "nagyobb" harcok, de semmi különleges nem volt ezekben. Jött egy rahedli NPC, 1-2 erősebb "robot" és ennyi. Gyakorlatilag az összes ilyen küzdelmet paraszti ésszel meglehetett csinálni, "lődd ameddig meg nem hal" módszerrel. Az előző részekben legalább voltak bossok amiknél kellett gondolkodni, hogy most akkor hogyan is... A másik ami kicsit csípte a szemem azok a pályák változatossága. A legtöbb map egy rohadt bázison játszódik, szerintem úgy a játék 70%. Kicsit örültem volna valami nyitottabb terepnek is. (Pl erdős rész, több akció a város utcáin stb). A történet is egész jó, tetszett, hogy keverik BJ magánéletét a fő történetszállal. Viszont itt is van valami amit személy szerint rohadtul nem tettem volna bele a játékba, mert egyszerűen túlzásnak éreztem.

Spoiler

Most komolyan, hogy levágják egy kardal a fejemet és utána még megúszom az egészet?? Nanemááár  Francért kellett ezt eljátszani, pedig annyira tetszett az egész...

 

[SaltyDave]

On 2017. 10. 31. at 2:57 PM, Hor1 said:

Szerintem olyan phase 3-4 fele fogott meg mindig, addig relative könnyen eljutottam, első 2 phaset többnyire életvesztés nélkül megcsináltam.

A mocsaras utolsó utáni fázisánál eldobnád az ékszíjat :D. Rajzol egy 4 kockás rácsot a földre ami iszonyatosat sebez ha hozzáérsz, és a rács négy sarkából sorban körbe haladva küld át táguló kör hullámot (tehát a rácson belül negyedköröket), és ezeket kell keresztül kasul dodge-olgatni .

[gebali1991]

1 hour ago, moody said:

Wolfenstein 2: The New Colossus

Színvonalas és izgalmas FPS játék volt ahogy vártam. Végig élveztem, viszont van egy-két dolog ami mellett nem tudok elmenni. Pl. hiányoltam belőle az igazi bossfightokat. Voltak pálya végi "nagyobb" harcok, de semmi különleges nem volt ezekben. Jött egy rahedli NPC, 1-2 erősebb "robot" és ennyi. Gyakorlatilag az összes ilyen küzdelmet paraszti ésszel meglehetett csinálni, "lődd ameddig meg nem hal" módszerrel. Az előző részekben legalább voltak bossok amiknél kellett gondolkodni, hogy most akkor hogyan is... A másik ami kicsit csípte a szemem azok a pályák változatossága. A legtöbb map egy rohadt bázison játszódik, szerintem úgy a játék 70%. Kicsit örültem volna valami nyitottabb terepnek is. (Pl erdős rész, több akció a város utcáin stb). A történet is egész jó, tetszett, hogy keverik BJ magánéletét a fő történetszállal. Viszont itt is van valami amit személy szerint rohadtul nem tettem volna bele a játékba, mert egyszerűen túlzásnak éreztem.

  Reveal hidden contents

Most komolyan, hogy levágják egy kardal a fejemet és utána még megúszom az egészet?? Nanemááár  Francért kellett ezt eljátszani, pedig annyira tetszett az egész...

 

Egyetértek  Én még csak a felénél járok, kb a harmadik pályán a spoileres rész után, de már a fejemet fogom, amikor megint elküdenek a csatornába vagy egy bázisra.

[moody]

11 hours ago, gebali1991 said:

Egyetértek  Én még csak a felénél járok, kb a harmadik pályán a spoileres rész után, de már a fejemet fogom, amikor megint elküdenek a csatornába vagy egy bázisra.

Mi az a visszaszámláló a menüben, nem tudod?

[nyrfan]

30 minutes ago, moody said:

Mi az a visszaszámláló a menüben, nem tudod?

A DLC megjelenés

[freezy]

Thor: Ragnarok

Ez krva jó volt! Az a baj,hogy már régóta nem hoznak nagyon lázba a Marvel filmek. Túl sok van, túl sűrűn, nem várja az ember. Összecsapottnak érződik a legtöbb és mindig ugyanaz a séma. De azért néha-néha valamelyik próbál kimászni ebből a megszokásból, ahogy a Ragnarok is tette. Mondjuk én alapból imádom ezt a rendezőt,aki készitette..kiváncsi voltam,hogy hogy fogja megoldani. Az első félóra kicsit fura volt,de aztán ha elfogadja az ember,hogy ez egy vigjáték,akkor iszonyatosan szórakoztató. Persze vannak benne erőltetett poénok,de 80%-ban szerintem működik a dolog. Vizuálisan is mocsok jó, szóval szerintem régóta ez a legjobb Marvel film,ami kijött! Nézzétek meg bátran!

(valami gamer billentyűzetem van,amin nincs hosszú i..azért nem irom:D)

[Razon]

16 minutes ago, freezy said:

 

(valami gamer billentyűzetem van,amin nincs hosszú i..azért nem irom:D)

Az hogy rossz topicba ír hidden feature? 

 

Amúgy nagyon tetszett a film nekem is. 

[Viktor]

Diablo III

Most már tényleg vége. El is akadtam benne és nincs kedvem órákat farmolni. The Gavel of Judgment kéne, hogy a Call of the Ancients erősebb legyen. Azt már sikerült elérni, hogy addig nem tűnnek el, amíg le nem győzik őket. T V-ig jutottam, platinát megszereztem, jöhet a következő játék....

[tenderlumpling]

Resistance 3

Hát... semmi nincs benne az Insomniac játékosságából, egy tök generic shooter, ami kicsit túl sokat merít a HL2-ből, az újabb Resident Evil-részekből és a Fallout 3-ból, ilyen jó hányás 720p / 27 FPS körítéssel. Egy jó 1080p/60 polír talán segítene rajta, de amúgy se a gunplay, se a sztori, se a világ, se a prezentáció nem emeli ki a jobb FPS-ek felé, még az újvonalas Wolfok alatt egy decivel, bár belegondolva, talán azokat megelőzve korban. Kemény 5 órás kampánnyal, és akkor nagylelkű voltam. Oh well, inkább ez, mint a COD.

Killzone 3

Há ez meg még olyan se. A gunplay jobb csak egyedül, minden másban akkora generic hányás, hogy hihetetlen, jó bugos meg fárasztó, szerintem ezeket már úgy nyomták ki egy év alatt a Sonynak, hogy elmondhassák, van két FPS-trilógiájuk. Még nem vittem végig, végefelé járok, 4 órám van benne, de gyorsan rápillantottam egy longplayre, és hát ez is 4-5 óra. Ennek mondjuk azért oda van domborítva egy komolyabb kompetitív multi, de ugh, ne.

^

Pár hónapja rendeltem kb. 5500 Ft-ért 8 játékot, na ilyenek voltak benne.

[freezy]

39 minutes ago, Razon said:

Az hogy rossz topicba ír hidden feature? 

 

Amúgy nagyon tetszett a film nekem is. 

:DD

Hupsz. 

Mindegy, jó lesz az itt is.

[Malleus]

Deus Ex Mankind Divided DLC-k. Összesen kettő van, először a System Rift-tet vittem végig. Ez egy elég rövidke darab, és az alapjáték eseményei alatt játszódik, szóval egy kicsit olyan kimaradt mellékküldetés érzése van. Ebben visszatér Pritchard, de ez csak egy kis nosztalgiára jó, mert amúgy a sztori semmi extra, vagyis a szokásos corporations are bad, m'kay? téma. Mondjuk tetszett az a tény, hogy ez a Breach mód lore alapja. Játékmenet tekintetében bedob egy újdonságot a vége felé, és összességében nem rossz, de amúgy nem egy nagy durranás.

A második DLC, a Criminal Past, ami már egy minőségi darab lett. Önálló, és szerintem egész kellemes sztori, ami nem kapcsolódik az alapjátékhoz, és nagyobb mint az előző DLC. Van annyira hosszú, hogy a döntéseinknek érezhető következményei legyenek, úgyhogy van benne némi újrajátszhatóság. A pályadizájn is nagyon korrekt lett (persze azért itt is van elég szellőző meg szervizalagút ), és a börtön is változatos helyszín. Ilyen DLC-ből elfogadtam volna még egy-kettőt. Az aug-ok limitáltsága amúgy mindkét esetben zavart egy kicsit - a DX féle rpg rendszer szerintem nem működik annyira jól ilyen rövid epizódokban. Azért akinek bejött az alapjáték ajánlom ezeket, főleg a Criminal Past-ot.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

On 2017. 10. 31. at 1:41 PM, Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon said:

A falat úgy értettem, mint akadályt. Hogy próbálkozol, failelsz és egyszer csak rájössz, hogyan kell. Minden bossnál. Mindenki máshol akad meg szerintem. Nekem a 4. egész könnyen ment, jól tudtam dodgeolni a sok szart.

Vicces, visszamentem első bossra pár achit megcsinálni...annyira kiképezett a 7. bosson véghezvitt szívás, hogy simán eljutottam a 6. bossig, úgy, hogy egyszer sem volt game over. Egyszerűen sokkal gyorsabb lett a reakcióidőm illetve jobban dodgeoltam, meg minden. A negyedik boss bullet hellje is teljesen kitanulható és egész egyszerű volt most.
 

Spoiler

Ha már a Songnál jártam, megcsináltam azt a befejezést, hogy vele maradok.

Meglepő, mennyire egyszerűnek tűntek azok a bossok, amiket csomó ideig próbáltam megölni.

[kaszman1]

ELEX - Amennyire ordít róla a low budget majdnem mindenben annyira profi és old-school orgazmus árad belőle hogy aaaah...

Szóval van a buta AI, a bazi nehéz első 10-15 óra, ahol minden vacak mutáns csirke egy csapásból elp*csáz és javarészt csak futunk az ellenfelek elől, a béna animációk, bugok, szögletes terep és mosott textúrák, és néha hajmeresztően gagyi harc.

Aztán jobban belemerül az ember és rájön hogy sok mai AAA RPG elbújhatna mellette . A poszt apokaliptikus világ sokszor porig alázza a Fallout szériát, a társak személyisége sokszor régi izometrikus D&D játékok magasságokba tud repülni és mindenki szerves része sztorinak, a csavarok a sztoriban nagyon menők és minden döntésnek súlya van, az opcionális szerelmi szálak vérprofin felépített kapcsolatrendszerrel, a felfedezés és vertikális játékmenet bármelyik UBI térképtakarítós címet körberöhögi, és minden (de komolyan minden !) logikusan van felépítve, minden meg van magyarázva és minden utolsó mocskos mellékszereplő tud valami érdekeset felmutatni a kvesztek pedig kb kivétel nélkül többféleképpen megoldhatóak. Komolyan akkora végletek játéka hogy beszarsz.

Az meg hogy egyberaktak három olyan egyedi frakciót olyan gazdag háttérsztorival és egybefonódó ökoszisztémával az példaértékű. Más három címet kiadott volna ennyi lore-ból.

Nekem 42 órámba telt végigvinni, de végig nagyon élveztem.

Aki szereti a Gothic és RIsen szériát annak must play. Aki szerint a Dragon Age Inquisition korszerű és élvezetes klasszikus az messze kerülje.

 

[tenderlumpling]

Még mindig levelezek velük, hogy küldjenek kódot  

[SaltyDave]

Uncharted 2: Among Thieves
Érdekes kettősség jellemzi a játékot. Gyakorlatilag pontosan ugyanaz mint az egy, rossz értelemben, amiben más, ott pedig nagyokat lép előre. Összességében hihetetlen mennyivel több, minőségibb, tartalmasabb mint az első ha a helyszíneket nézzük, ha a karaktereket nézzük. Ugyanakkor a történet pontosan ugyanúgy kiszámítható, az összes átvezető és fordulat az elejétől betonba van vésve, mindig "Drake előkap egy papírt, magában beszél, a többiek frusztrálsággal vegyes csodálattal követik, jaj ne, megjelentek a katonák, huh, ez meleg volt, puzzle, rail shooter sequence pl. autós üldözés formájában, repeat". A kiszámítható ritmusához ugyanakkor nagyon az ember szívéhez nőni tudó karakterek járnak (még Chloe is, bár volt amikor legszívesebben pofán lőttem volna mert túl kényelmes döntést hozott, nem kényszerűt, és sokadjára már fárasztó volt a "fordulat". Komolyan, a vonaton mibe állt volna lelőni azt a parasztot? Ja hogy PG12, és a jófiúk imázsa nem sérülhet, a rossz arc mindig csak magát nyírhatja ki, vagy más őt, vagy baleset által, de soha nem a jó arc öli meg, mert az milyen kegyetlenség már).

Aztán ott vannak a pályák. Ugyan ez a kettősség. Szájtátós tájak, gyönyörű, részletgazdag kidolgozás, fantasztikus választék (random dzsungel, Törökország, Nepál, Tibet, random dzsungel), olyan látvánnyal hogy uram isten. Sorolni se tudnám mennyi helyszínt imádtam benne. De a játéktér maga valami nevetségesen igénytelen sokszor, pontosan ugyanolyan módon mint az első rész. Lemegyünk elvileg több száz éve érintetlen kriptába, jaj de már valaki megelőzött, itt is tele van katonával. Lemegyünk egy másik titkos templomba pár órával később, ó itt már járt valaki, random felfedezők / nácik / oroszok / akárkik 50-500 évvel ezelőtt, ezért itt hever ez a sok fegyver, ha netán a kijáratnál katonák várnának (na vajon fognak-e, na, na?), akkor legyél állig felfegyverezve.

Vagy ott a fent említett vonatos jelenet Chloe-val, előbukkan az egyik vagonban mint ha most lépett volna be, megjelenik később az említett paraszt is. Mögöttünk vagy 40 vagon amin átjöttem már, sehol senki, lelőhetné, senki nem hallaná, de ugye az a fentiek miatt nem lehetséges, köti az írókat a "biztonsági háló". Megtörténik ami történik, mész tovább. Milyen vagonok vannak még előtted? Fával megrakott, járműszállító, egyéb raktár stb., akkor honnan teleportált ide ez a két karakter ahogy elölről jöttek? Na ilyen inkoherencia jellemi az egész játékot, ami a pályatervezést illeti. Szép és jó amíg a csillogó külsővel foglalkozol, de frusztrálóan igénytelen ha belegondolsz hogy "akkor ez most hogy is van?".

A vége felé lesz egy másfajta ellenségtípus amit egy speciális fegyverrel lehet megölni, és ahogy haladsz előre, váltakoznak ezek és a hagyományos katonák, mindig oda van készítve a fegyver ami kell, ha távolra kell lőni mindig lesz ott egy mesterlövész puska csak neked. Ellenségek: ugyanúgy csak rád várnak hogy átlépj egy vonalat, ugyanúgy ekkor még távoli 5m-es zsákutca folyosókból rohannak ki 20-an, és ugyanúgy túltolták a mennyiséget.

Karakterek. Drake és Elena nagyon a szívemhez nőtt, akarom folytatni az ő történetüket, mi lesz velük, de az az igazság hogy soha nem halad senki semerre, ki van találva egy "Uncharted kép" hogy milyen a karakterek viszonya, és az első játék elejétől a második végéig gyakorlatilag stagnál az egész, nem halad a személyes rész semerre, csak ismétli önmagát. Mikor hol kényelmes, karakterek teleportálnak át a fél világon, csak mert benne kell legyenek az outro-ban, hogy "én is itt vagyok kölyök, megfeledkeztél az öreg Sully-ról" "Jaj te vén lókötő", és az egész játék ugyanúgy ilyen semmit se jelentő max két mondatos smalltalk, mint az első. Ha valami fontos történik, akkor "but... but... we have to do this!" "No that's crazy" /insider joke/ "ok let's go". Chloe lehetett volna egy kicsit az aki szembe megy ezzel a ciklussal, az archetípusok sorával, de ő is csak beállt közéjük, a nagy ellenség egy totál random balta arcú zsoldoskapitány sztereotípia, a főgenyához gyárilag szerelt nyálas-kígyó csicskával. Még is akarom látni még őket.

Szép volt, jó volt, de csak küllemben lépett előre egy hatalmasat, belül magában hordozza az első rész összes hibáját, kivéve a random QTE cutscene közben részét. Még mindig azt mondom hogy én ezt film, még inkább sorozat formájában nézném meg nagyon.

[Hor1]

2 hours ago, SaltyDave said:

Karakterek. Drake és Elena nagyon a szívemhez nőtt, akarom folytatni az ő történetüket, mi lesz velük, de az az igazság hogy soha nem halad senki semerre, ki van találva egy "Uncharted kép" hogy milyen a karakterek viszonya, és az első játék elejétől a második végéig gyakorlatilag stagnál az egész, nem halad a személyes rész semerre, csak ismétli önmagát. Mikor hol kényelmes, karakterek teleportálnak át a fél világon, csak mert benne kell legyenek az outro-ban, hogy "én is itt vagyok kölyök, megfeledkeztél az öreg Sully-ról" "Jaj te vén lókötő", és az egész játék ugyanúgy ilyen semmit se jelentő max két mondatos smalltalk, mint az első. Ha valami fontos történik, akkor "but... but... we have to do this!" "No that's crazy" /insider joke/ "ok let's go". Chloe lehetett volna egy kicsit az aki szembe megy ezzel a ciklussal, az archetípusok sorával, de ő is csak beállt közéjük, a nagy ellenség egy totál random balta arcú zsoldoskapitány sztereotípia, a főgenyához gyárilag szerelt nyálas-kígyó csicskával. Még is akarom látni még őket.

Ezzel nem értek egyet, rengeteget fejlődnek, változnak már a 2. rész végére is.

[SaltyDave]

13 hours ago, Hor1 said:

Ezzel nem értek egyet, rengeteget fejlődnek, változnak már a 2. rész végére is.

Oké, a végén

Spoiler

végre Drake összejön Elenával, de ez mindig ott volt a levegőben kb. azóta hogy találkoztak az első játékban. De ez mondjuk volt 1 perc cutscene.

 

[tenderlumpling]

Bastion

Annyira nem érzem jónak, mint amennyire beállítják, narratív szinten gyermeteg, játékmenetében nem szórakoztat, nincs felfedeznivaló, szóval marad az art, ami egy gimmicket leszámítva eléggé egyszerű, illetve marad az endgame kihívása és gyűjtögetése, ami, hát, oké. Ha az ember belemegy, van itt egy kihívást nyújtó harcrendszer, de mire megvan a mélysége és beindulna, egyszerűen véget ér a játék.

Szal inkább ilyen "elmegy".

[Leon121]

On 2017. 11. 11. at 8:48 PM, SaltyDave said:

Uncharted 2: Among Thieves

Spoiler

 

Érdekes kettősség jellemzi a játékot. Gyakorlatilag pontosan ugyanaz mint az egy, rossz értelemben, amiben más, ott pedig nagyokat lép előre. Összességében hihetetlen mennyivel több, minőségibb, tartalmasabb mint az első ha a helyszíneket nézzük, ha a karaktereket nézzük. Ugyanakkor a történet pontosan ugyanúgy kiszámítható, az összes átvezető és fordulat az elejétől betonba van vésve, mindig "Drake előkap egy papírt, magában beszél, a többiek frusztrálsággal vegyes csodálattal követik, jaj ne, megjelentek a katonák, huh, ez meleg volt, puzzle, rail shooter sequence pl. autós üldözés formájában, repeat". A kiszámítható ritmusához ugyanakkor nagyon az ember szívéhez nőni tudó karakterek járnak (még Chloe is, bár volt amikor legszívesebben pofán lőttem volna mert túl kényelmes döntést hozott, nem kényszerűt, és sokadjára már fárasztó volt a "fordulat". Komolyan, a vonaton mibe állt volna lelőni azt a parasztot? Ja hogy PG12, és a jófiúk imázsa nem sérülhet, a rossz arc mindig csak magát nyírhatja ki, vagy más őt, vagy baleset által, de soha nem a jó arc öli meg, mert az milyen kegyetlenség már).

Aztán ott vannak a pályák. Ugyan ez a kettősség. Szájtátós tájak, gyönyörű, részletgazdag kidolgozás, fantasztikus választék (random dzsungel, Törökország, Nepál, Tibet, random dzsungel), olyan látvánnyal hogy uram isten. Sorolni se tudnám mennyi helyszínt imádtam benne. De a játéktér maga valami nevetségesen igénytelen sokszor, pontosan ugyanolyan módon mint az első rész. Lemegyünk elvileg több száz éve érintetlen kriptába, jaj de már valaki megelőzött, itt is tele van katonával. Lemegyünk egy másik titkos templomba pár órával később, ó itt már járt valaki, random felfedezők / nácik / oroszok / akárkik 50-500 évvel ezelőtt, ezért itt hever ez a sok fegyver, ha netán a kijáratnál katonák várnának (na vajon fognak-e, na, na?), akkor legyél állig felfegyverezve.

Vagy ott a fent említett vonatos jelenet Chloe-val, előbukkan az egyik vagonban mint ha most lépett volna be, megjelenik később az említett paraszt is. Mögöttünk vagy 40 vagon amin átjöttem már, sehol senki, lelőhetné, senki nem hallaná, de ugye az a fentiek miatt nem lehetséges, köti az írókat a "biztonsági háló". Megtörténik ami történik, mész tovább. Milyen vagonok vannak még előtted? Fával megrakott, járműszállító, egyéb raktár stb., akkor honnan teleportált ide ez a két karakter ahogy elölről jöttek? Na ilyen inkoherencia jellemi az egész játékot, ami a pályatervezést illeti. Szép és jó amíg a csillogó külsővel foglalkozol, de frusztrálóan igénytelen ha belegondolsz hogy "akkor ez most hogy is van?".

A vége felé lesz egy másfajta ellenségtípus amit egy speciális fegyverrel lehet megölni, és ahogy haladsz előre, váltakoznak ezek és a hagyományos katonák, mindig oda van készítve a fegyver ami kell, ha távolra kell lőni mindig lesz ott egy mesterlövész puska csak neked. Ellenségek: ugyanúgy csak rád várnak hogy átlépj egy vonalat, ugyanúgy ekkor még távoli 5m-es zsákutca folyosókból rohannak ki 20-an, és ugyanúgy túltolták a mennyiséget.

Karakterek. Drake és Elena nagyon a szívemhez nőtt, akarom folytatni az ő történetüket, mi lesz velük, de az az igazság hogy soha nem halad senki semerre, ki van találva egy "Uncharted kép" hogy milyen a karakterek viszonya, és az első játék elejétől a második végéig gyakorlatilag stagnál az egész, nem halad a személyes rész semerre, csak ismétli önmagát. Mikor hol kényelmes, karakterek teleportálnak át a fél világon, csak mert benne kell legyenek az outro-ban, hogy "én is itt vagyok kölyök, megfeledkeztél az öreg Sully-ról" "Jaj te vén lókötő", és az egész játék ugyanúgy ilyen semmit se jelentő max két mondatos smalltalk, mint az első. Ha valami fontos történik, akkor "but... but... we have to do this!" "No that's crazy" /insider joke/ "ok let's go". Chloe lehetett volna egy kicsit az aki szembe megy ezzel a ciklussal, az archetípusok sorával, de ő is csak beállt közéjük, a nagy ellenség egy totál random balta arcú zsoldoskapitány sztereotípia, a főgenyához gyárilag szerelt nyálas-kígyó csicskával. Még is akarom látni még őket.

Szép volt, jó volt, de csak küllemben lépett előre egy hatalmasat, belül magában hordozza az első rész összes hibáját, kivéve a random QTE cutscene közben részét. Még mindig azt mondom hogy én ezt film, még inkább sorozat formájában nézném meg nagyon.

 

 

Ennek úgy kábé minden szavával egyetértek, bár én nagyobb előrelépésként éltem meg, mint te. Innentől a harmadik résznél már az is bejön, hogy teljesen fölöslegesen van folytatva, mert érdemben már nem tesz hozzá a sorozathoz. A Naugthy Dog csinálhatna egyszer egy filmet, komolyan, vagy legalábbis közreműködhetne a készítésében. 

[Leon121]

Nem pontosan ide tartozik, de.... Végignéztem egy Cuphead végigjátszást (jó itt-ott néhány nehéz és ismétlődő szakaszt áttekertem). A látványvilág, az ellenfelek kidolgozása valami eszméletlen jól néz ki, agyament, gyönyörűen rajzolt és animált bossok, rengeteg kisebb részlet a háttérben (amire játék közben nem is igen tudtam volna figyelni), humorosan, agyzsibbasztóan. A zene is k. jó, hosszú idő után se megy az ember idegeire, ami azért nem kis teljesítmény. Maga a játékmenet viszont... hát, az egy dolog, hogy tutira nem nekem való, a bullet hell meg platformer részek precíz, reflexeket maximálisan megdolgoztató keveréke. De én úgy láttam, hogy sokszor totál random, és van, hogy kábé esélye sincs a játékosnak jól ugrani, sebzés nélkül túlélni egy-egy szakaszt. Hiába mondják, hogy a skill így meg úgy, még emberfeletti reflexszel se lehetett minden szituációból kijönni, ez engem tuti halálra frusztrált volna. Szóval nagyon szép, nagyon hangulatos, végignézni jó volt, de otthonra nem kéne...