Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[moody]

Lehet feladom az Alien Isolatont... rohadt jó játék, hatalmas feelingje van, és nálam a para faktor az egekben játék közben. DE nem nekem való a lopakodós, rejtőzködős stílus. Jópár órát beletoltam már, de tökre unom hogy folyton kussban kell lennem mert a barátom bármelyik percben ott lehet és megpetézhet. Persze tenni nem tehetsz semmit ha már kiszúrt... cheatet is kerestem. Persze az nincs hozzá  

[gebali1991]

Witcher 3 - Edemking eszembe juttatta, hogy ez is hátra van még, úgyhogy egy ültő helyemben ráfeküdtem a sztorira. Kb. öt óra volt még belőle, nem a legjobb befejezést kaptam, de nem is a legrosszabbat, úgyhogy maradhat (meg mert kb. 10 órányit kéne újrajátszani hogy megváltoztassam). Persze hátra van még csillió mellékküldetés, térképpucolás meg a DLC-k, de ez is valami azért. 75 óra lett a vége, valós időben meg másfél év.

[Malleus]

 

Tacoma

 

A játék a Gone Home készítőinek "új" játéka, és hasonlóan ahhoz, egy ’walking simulator’. Ez alapján szerintem nagyjából egyértelmű, hogy mire számítson az ember – itt nincs kihívás vagy failure state, csak felfedezni való, ami egyrészt a karakterek történetét jelenti, másrészt, mivel itt sci-fi sztoriról van szó, magát a világot. Ez utóbbi tényező miatt kimondottan jobban tetszett, mint a Gone Home. A történetmesélés fő vonala a legénységről készült holografikus felvételekkel történik, azon kívül pedig természetesen a környezettel, e-mailekkel, tárgyakkal, stb. A történettel egy bajom volt, hogy a játék a legelején közöl egy olyan információt, amit szerintem nem kéne, és ami nélkül izgalmasabb lett volna felfedezni a legénység sorsát. De nekem összességében így is tetszett a játék és a világa. Olyan 3 óra volt nekem végigvinni, szóval hacsak nem megy rá az achievement-ekre az ember, akkor ez ilyen egy estés kaland.

 

[tenderlumpling]

On 2018. június 12. at 8:33 AM, Leon121 said:

 nem tudom megítélni, Zeldáktól idegen ember számára mennyire lehet nyerő ez a konkrét játék a többi hasonló Warriors-féle játékokkal szemben. Azt tudom, hogy nálam nagyon betalált, szerintem még jópár tucat órát bele fogok ölni.

valószínûleg segít a körítés, engem se vonzott a DW, de a Dragon Quest Heroes pl berántott, neked is ajánlom.

[jagdtigger]

Dying Light: The following

Úgy összességébe tetszett a vége viszont nem jött be...

Spoiler

Az egyik opció hogy felrobbantod magad és az egész fertőzött karanténzónát egy atommal, a másik meg az hogy az ellenszernek hitt cucctól egy "volatile" lett belőled....

Értem én hogy nem lehet mindennek jó vége de azért ettől többre számítottam.

[Viktor]

Nioh

A végére értem. 203 halál. Az utolsó 10 boss majdnem mind meglett elsőre. Lenne még teendő, de kéne hozzá farmolni. Elképesztően élveztem. Remélem a folytatás is hasonló lesz. Bár pár dolgot át kéne gondolni. Pl. A kovácsolást/fejlesztést.

[Razon]

12 napig volt nálam egy PS4, ezekre volt időm.

Uncharted 4 A Thief's End

Nagy kedvenc lett belőle, erős karakterek, jó story, treasure hunt, "cinematic feel", pont ilyen játékok érdekelnek mostanában.

Heavy Rain

Egész jó volt,  bírom a thriller történeteket, de kicsit mű karakterek voltak benne, nem tudom pontosan mi zavart. Plusz a rengeteg zsibbadt QTE, mindent QTEvel kellett csinálni, "Press X to Jason" :DD

Uncharted Lost Legacy

Ez valamivel gyengébb volt mint a 4, talán azért mert nem tudtam beleélni magam annyira (más karakterek), de a történet itt is tetszett. A főgonosz gyenge volt.

 

Salen beszereztem egy Steam controllert+Linket a projektorhoz, így nem kell egér+billel szórakoznom a szobámban, több kedvem lesz játszani is. Most már csak tanulni kell a touchpad+gyro használatot.

[Hor1]

Szerintem jobb a Lost Legacy, mint a 4, nem olyan fáradt, van benne erő.

[tenderlumpling]

54 minutes ago, Hor1 said:

Szerintem jobb a Lost Legacy, mint a 4, nem olyan fáradt, van benne erő.

Ha mondjuk úgy tolja valaki, hogy 2-3 nem volt meg, akkor lehet, hogy semmit nem jelent Chloe.

[Hor1]

 

48 minutes ago, tenderlumpling said:

Ha mondjuk úgy tolja valaki, hogy 2-3 nem volt meg, akkor lehet, hogy semmit nem jelent Chloe.

De Nadine is érdekesebb mint Sam. Lost Legacy Sam meg jobb mint UC4 Sam.

Meg akkor Nate se jelent semmit, aki itt csak árnyéka önmagának.

[Leon121]

House Flipper 

Elfogytak az e-mailes megbízások, átköltöztettem az irodámat egy olyan házba, ami egyértelműen a Breaking Badből van (a kialakítása, pizza a háztetőn, rózsaszín plüssállat a medencében, pénz a padló alatt ). Szóval pár gondolat.

Alapvetően kétféle játékmód van: az e-mail megbízásokban konkrét feladatokat kell végrehajtani, ezek nagyon kötöttek, szobáról-szobára előírják, hogy mit kell csinálni, és mutatják a százalékos haladást. Egész poénosak a kísérő levelek hozzá néha. Lehet, hogy garázst kell lomtalanítani és kitakarítani, máskor nappalit kell ketté osztani fallal, és gyerekágyat cserélni, megint máskor albérletbe kiadott házat kell rendbe szedni a bérlők után, akik még a radiátorokat is lelopták.  A másik mód sokkal kötetlenebb, megveszel egy lepukkant házat, aztán tetszés szerinti módon és mértékben felújítod: takarítás, lomtalanítás elég alap, festés, parkettázás, csempézés, tapétázás, szerelvények felszerelése, bebútorozás opcionális. Vannak vevők, akiknek az igényeit egy idő után ki lehet tapasztalni az eladáskor felsorolt pro-kontra listájuk alapján, akár meg lehet célozni is őket (pl. van, akinek több fürdőszoba kell, másnak sok hely a könyveknek, stb.). 

Maga a felújítási meló kicsit felemás. A legtöbb feladatot baromi könnyű elvégezni, simán le lehet festeni szekrény mögötti falfelületet, lecsempézni ágy alatt, egy kattintással felszedni egy halom szétszórt lomot (ugyanakkor a csótányokat porszívózni kell, amíg el nem fogynak). Szóval nem igényel igazán logisztikai gondolkodást, pakolászást, előkészítést a dolog, az eszközöket sem kell mosni pl. (bár a festőhengert újra kell tölteni), nem érződik szimulációnak a játék. Ugyanakkor elég sok mindent lehet csinálni benne ahhoz, hogy a változatosság elvigye a hátán, és amikor szabad kezet kapsz, akkor talán jobb is, hogy nem állnak hasonló nehézségek a kreatívkodás útjába. Viszont a kreatívkodás nagyjából a burkolatokkal, festékekkel lezárul, a bútorok, díszek, világítások már kicsit szegényesek, nem feltétlenül lehet összerakni álmaink lakását - és még nagyobb baj, hogy kicsit macerás a pakolás érzékenysége, küzdeni kell vele néha, hogy azt csinálja, amit szeretnék. 

Tök jó érzés viszont, hogy fejlődik a karakter is. Az egyes munkafolyamatokat sokszor elvégezve pontokat kapunk az adott területre, amikkel gyorsabban, hatékonyabban lehet haladni. Kezdetben például egyszerre csak egy csíkot lehet festeni, fejlesztéssel már kettőt, vagy hármat is, de a sebességét is lehet növelni. Igazából 15 óra játék alatt a legtöbb képességem már maximumon, vagy ahhoz elég közel van, így nem extrém hosszú folyamat ez, de így legalább érezni folyamatosan a fejlődést. 

Mindent összevetve nekem kifejezetten tetszik a játék, fogom is még folytatni, rendbe szedni a fent említett házat, elszórakozni a többi megvásárolható ingatlan gatyába rázásával is. Érkeznek frissítések, javítások is a játékhoz, pl. pont nemrég kapott egy olyan frissítést, ami alaposan felturbózta a játék sebességét, nekem vagy 30-40%-kal gyorsabb lett tőle. Plusz hozott pár apróságot is még, például nem emlékszem, hogy kinyithatóak lettek volna az ablakok - most már igen, és a korábbi patchek leírásait nézve ilyesmi kisebb-nagyobb fejlesztések elő szoktak fordulni.

Szóval ha kicsit is érdekesnek tartod a koncepciót, hogy egy játékban falat fess, konnektort cserélj, padlólapot tegyél le, lepukkant, romos házakból szép kis otthon faragj, akkor én tudom ajánlani a programot, nekem bejött. 

[jardo]

Middle-earth: Shadow of Mordorból felkerült egy demó, de viszonylag gyorsan el is vette a kedvem attól, hogy előbb-utóbb megvegyem. Ugyanaz, sőt, talán még durvább farm, mint az első rész, és igazából nem látom, hogy olyan jelentősen fejlődött volna bármiben is.

[Malleus]

 

Hitman (2016)

 

Fura belegondolni, hogy mennyi ideje nem készült épkézláb Hitman játék (az Absolution-t nem tekinteném annak), de azt hiszem ezzel a darabbal visszaállt az egyensúly az erőben, mert tényleg jó lett, legalábbis ami a konkrét játékmenetet illeti. Ez igazi Hitman-hez méltó, minden küldetésen hozzánk vágnak egy nagy és remekül kidolgozott helyszínt rengeteg npc-vel és néhány célponttal és onnantól kezdve rajtunk múlik, hogy hogyan teljesítjük a küldetéseket. Rengeteg lehetőség van a feladatok megközelítésére és a célpontok likvidálására,  így csak az alap küldetéseknek is hatalmas újrajátszhatósági értéke van.

Ezt az újrajátszás dolgot azért annyira nem jól közelíti meg a játék. Ugyanis minden küldetésen van egy ’mastery’ szintünk, amiket különböző challenge-ek teljesítésével (például a célpontok többféleképpen való likvidálása) tudunk növelni, és ezzel unlock-olunk dolgokat. A baj az, hogy felszerelést is így kell unlockolni, még olyan alapvető dolgokat is, mint például a mesterlövészpuska. Ez így nekem már grind-nak érződött, a végigjátszásom során sokszor nem tudtam, hogy menjek-e a következő pályára, vagy vigyem végig még párszor a mostanit, hogy meglegyen XY felszerelés. Gondolom anno amikor epizódonként jött a játék, ez nem volt feltűnő, mert hónapokig csak egy pálya állt rendelkezésre, de jelenlegi formájában nem túl szimpi. Én végül is minden küldetésnél elértem kb a 10-es mastery szintet a 20-ból (~2-3 végigjátszás), amivel a cuccok többsége meglett.

Ha már a mesterlövészkedés szóba került, ezt kicsit gyengének érzem. Nincs táska a puskákhoz, pedig ezt joggal lehet ikonikusnak nevezni ezzel a sorozattal kapcsolatban, így csak akkor tudjuk vinni a puskát, ha van valamilyen őr vagy katona egyenruhánk, de akkor meg az néz ki bénán, hogy csak mi mászkálunk egy tök egyedi fegyverrel a hátunkon, és ez nem tűnik fel senkinek. Nem ide tartozik, de erről a Blood Money jut eszembe, ahol pont fordítva volt: az egyik pályán, ha ledobtál a földre egy mesterlövészpuskát, egy rendőr odament és bevitte az őrsre, de ha te rendőregyenruhában a kezedbe vetted, akkor azonnal lőttek rád.   Na mindegy. Amúgy az AI egész értelmesen reagál nem csak a mesterlövészetre, hanem többnyire úgy általában mindenre. Persze hamar átlátni a rendszerét és a loop-okat, de azért végig megmarad a beleélés, azzal együtt, ahogy az ember egyre jobban megérti, hogy a pályán levő karakterek hogy mozognak, miket csinálnak, hogy aztán ezt a rendszert tudatosan manipulálva véghezvigye a kiválasztott orgyilkossági módszert. Ez a játékélmény lényege, és ezt nagyon hozza a játék.

Egy negatívumot még meg kell említenem, hogy kötelezően online a játék. A kérdés csak az, hogy minek. Az elusive target-eknél még meg tudom érteni (ezek limitált ideig elérhető challenge küldetések, ahol nem lehet menteni, és a lényeg, hogy csak egy lehetőség van a megölésükre, ha nem jön össze akkor ugrott a jutalom), de azon kívül csak a leaderboard-ok miatt lehet, viszont egyrészt a pontozási rendszer szerintem béna (ha megvan a silent assassin kritérium, onnantól kezdve csak az idő számít) másrészt a rangsor már régóta meg van hekkelve, szóval erről ennyit.

Ami a játék képi világát illeti, nem lehet panasz, a helyszínek fantasztikusan néznek ki, az animációk is többnyire jók, az audio rész is nagyrészt kellemes, mind a hangeffektek mind a zenék szempontjából (bár azért Jesper Kyd jó lett volna). Ami nem sikerült az a karakterek szinkronja, vagyis konkrétan az, hogy mindenki angolul angol akcentusokkal beszél, a világ minden táján. Oh well. Amit még nem mondtam, az a sztori, ami szerintem teljesen érdektelen. Minden küldetés után van egy cutscene de ezek kábé mintha a játéktól külön készültek volna, és az utolsó sem érződik lezárásnak. Valószínű hogy az egészet eleve három season-ra tervezték, és majd csak később áll össze, de egyelőre nem ezért éri meg ezt a játékot játszani. A küldetések sztorijai önmagukban és a célpontok hátterei érdekesebbek.

Kicsit sokat írtam a negatívumokról, de azért a játék összességében tényleg jó, méltó a Hitman névre. Most már várom a folytatást.

[jardo]

AC: The Curse of the Pharaos DLC, durván 14 óra volt 100%-ra. Jobb, tartalmasabb DLC, mint a The Hidden Ones, talán jobban megérte az árát. Az afterlife részek meg kifejezetten ötletesre, helyenként elborultra sikerültek. Összesen 106 óra volt fullosan kijátszani az alapjátékot meg a két DLC-t.

[SaltyDave]

Hellblade: Senua's Sacrifice
Csak amolyan pontokba szedett gondolatfoszlányok, majd lehet írok róla egyben, jegyzetnek jó.

+ Lehengerlő karakterábrázolás. NieR Automatán kívül talán nincs is más játék ami ennyire intim, nyers formában foglalkozna az emberi lélek mibenlétével, legmélyebb bugyraival, vágyaival és félelmeivel, egyszerűségében csodálatos alapvető szükségleteivel és a depresszív sötétséggel ami képes felemészteni azt.Azoknak a típusú embereknek akik képesek már talán egészségtelen szinten empatikusak lenni fiktív karakterek felé, Senua szerintem az első valódi emberi karakter a játéktörténelemben, lásd első pont. Van egy rész a játékban ahol a játékos egy maszkon át váltogathat két valóság között, ugyanazon helyszín egy napsütötte, szép, békés változata és a valódi(?), sötét, esős, szétkorhadt változata között. A hangok Senua fejében az egyikben komfortot adnak, emlékeztetik a szép dolgokra, ahogy a hangok lágyan, az ember bőre alá bújva a játékos fülébe suttogják hol jobbról, hol balról: "He was the only one who didn't care about the darkness" "Do you remember the smell of his back?" "Do you remember how it felt when he touched your hair?", majd átváltasz a rideg valóságba, a hangok pedig megváltoznak, "It's your fault he is dead" "You allowed your darkness to kill him" "You see what happens to the ones you love?". A hangok pedig nem is feltétlenül változnak, nem csilingelő női hang és Venom trailer féle démoni van (bár az is előfordul), hanem az összes Senua belső hangja, és ugyanaz a lágyan átölelő meleg, női hang ami a bőröd alá férkőzik, ugyanaz fog addig gyalázni hogy úgy érzed majd magad mint Senua, amikor próbálja lekaparni a bőréről a sötétséget, mindhiába, mert benne van. Én pedig menekülök vissza a szép világba pár percre, nem mert engem mint játékost zavar, hanem mert ezen a ponton szerencsétlen lány annyi szenvedésen átment már hogy azon icipici kontrollérzet amit kaptam a játéknak ezen kis pontján (a képesség hogy puzzle megoldás miatt ide-oda váltogassak két világ látásmód között), azt arra használjam hogy neki jó legyen, óvjam. Majd irány a sötétség, azzal a gondolattal hogy nem, nem figyelünk rá, ne figyelj rá, szinte mondom én magamban Senua felé, mert két fülre ugyanazt a tébolyt kapom, a két szemem ugyanúgy becsap hiszen az ő szemén át látunk mindent. Gyakran megálltam elgondolkozni egy pillanatra hogy amiket mi játékosok afféle tradicionális játékmechanikának, progressziónk fejlesztői oldalról való irányításának tapasztalunk - például egy zárt ajtó ami kulcskeresésre késztet illetve kényszerít, az itt mennyire másként működik. Rovásíráshoz hasonló szimbólumokat kell keresni rengetegszer hogy kinyithassunk egy ajtót, bizonyos szögből nézve pont úgy összeálló törött falécekből, vagy épp azok által vetett árnyékból kiolvasva azokat, hogy kinyíljon az ajtó ami tovább enged. De ha belegondolsz egy picit, az az ajtó a valóságban mindig is nyitva volt, Senua betegsége szüli a kényszerességet hogy ezeket meg kell tennie mielőtt ő képes lehet kinyitni azt. Nem véletlen hogy az ajtó úgy lök el magától szinte rád ordítva hogy MÉG NEM, nem pedig egyszerűen csak zárt amikor nyitni próbálnád. Rengetegszer kaptam magam azon hogy csak kapkodom a kamerát, nézek ide oda a hangok után, majd belegondoltam hogy hogyan nézhetek ki kívülről, ha lenne benne multiplayer. Mint egy őrült. Elsőrangú kivitelezés és játék mint médium nyelvére fordítása egy olyan témának, amihez a média nem tud és nem mer hozzányúlni. Aztán ott van Senua kibontakozó háttértörténete. Holy shit. Embernek nem kívánom. Teljes játék spoiler kb mivel relatíve későn lesz összerakva darabokból:

Spoiler

Szóval már kislányként is mutatta a pszichózis jeleit, látott arcokat a sötétben, és azt gondolta hogy mindenki látja. Mire rájött hogy csak ő, addig - mivel egy kelta kis faluban élt annak minden természetfeletti hite mellett - már kiközösítették, megbélyegezték mint ha maga lenne az ördög, a druida apja pedig egy sötét lyukban tartotta és mindenféle szertartásokkal terrorizálta rommá, a falu élve elégette az Rokonát! akitől örökölte a betegséget. Míg nem találkozott valakivel aki csak őt látta. Szerette, támaszt nyújtott és mindig ott volt neki. Senua, mivel nem tudott egyszerre harcolni a sötétséggel (bipolaritás, depresszió, szűnni nem akaró belső zaklatás, terrorizálás) és az apjától kapott kb. ezzel egyenértékű szenvedéssel, elmenekül a faluból, csak hogy mire visszatér addig a vikingek épp ott értek partot, lemészárolnak mindenkit, a szerelmét pedig felnyitott háttal kifeszítve találja meg rituális áldozatként, félig szétrohadva. Az a veszteségérzet... az.. ábrázolása, a magatehetetlen, berekedő, elcsukló, csontvelőig ható ordítás, a sötétség ami a hatalmába keríti még jobban mint valaha és ahogy ezt nekünk játékosoknak megoldják hogy úgy lássuk és éljük meg ahogy ő, a hangokkal, az elsötétülő világgal... hihetetlen.

Mindezek ellenére a játék számomra nem volt félelmetes. Mert tudtam hogy ami történik, az java részt illúzió, hiszen illúzió kell legyen. Én Senua-t féltettem, az pedig nem történik meg sokszor játékban. Kivétel a sötétség háza.

Spoiler

Nincs nagy tapasztalatom horrorjátékok terén de itt fostam rendesen, mert itt éreztem először hogy rám (értsd: előrehaladásomra) is veszélyt jelent, valami megfoghatatlan, valami alaktalan, valami ami nem csak Senua számára, de számomra is egyenlő a halállal. És mivel az ő elméjében játszódik, ez a pulzáló hús-köd gömböc csápos elmosott homályos megfoghatatlan valami pont az ismeretlensége miatt dermesztő ahogy kvázi vakon botorkálsz talán karnyújtásnyira tőle, nem tudod merre néz, lát-e, hall-e, vagy hogy mi az, és csak a távolban halkan ropogó tűz hangja a kapaszkodód. Továbbra is csak aláhúzni tudom mennyire jól működik hogy kialakítsák a játékos és Senua kapcsolatát és hogy azt érezzük amit ő. Esküszöm hiányzik.

Nem véletlen a felsorolt pszichológusok, professzorok száma a credits-ben azt hiszem, illetve van a főmenüben egy Featurette videó ami példákat ragad ki a játékból és hogy mit miért, hogyan csináltak. Figyelmeztet is a játék szerencsére hogy überspoileres.

+ Tetszett a harc. Alapvetően igen egyszerű (dodge, parry, light attack, heavy attack), igen egyszerű ellenfelek, de ügyesnek kell lenni. Mondjuk a dodge-hoz még annyira nem is, kb. egyből invincibility frame-eket kapunk amire szükség is lesz egy-két helyen. Parry-zni pedig mindig nagy élmény, nem csak azért mert mint játékos élvezem és jó érzés, hanem mert úgy oldják meg a kameramunkát is hogy a parry, az apró kis siker, az felvillanó fény a sötétségben.

+ Itt-ott egy két textúrát leszámítva tökéletes grafika. A játék legelején tűnt fel a csónakon, meg egy csigalépcsőn átláttam a falon a közeli kamera miatt, de amúgy hibátlan. Külön kiemelném az arcmimikát, nagyon működik a kísérleti technológiájuk a valóság és a CG egybemosása terén.

- Achievement-ek. Miért? Nem akarom azt a játékból kiragadó, "technikai" biztonságérzetet hogy "na most vége", "na most őt megöltem", amikor a narratív experience azt kívánná és úgy is csinálták meg hogy ne legyél biztos benne.
- Nem mindenkinek ajánlható, nyelvtudás esetleges miatt. Én felirattal vágtam bele az elején, de 2 perc se kellett és kikapcsoltam, egyszerűen bűn azzal játszani és tönkreteszi. Nem csak hogy az időzítés rossz és mindig picit korábban jelent meg, de egyszerűen képtelenség feliratozni a játékot, a rengeteg egymásba vágó hangot, a narrátort, Senua-t, egyszerűen a feliratozás mint módszer, a feliratsáv mint kitöltendő tér nem alkalmas rá, és igen ártalmas a játék magját képező jelenség (pszichózis) ábrázolása szempontjából. Pusztán azért mert fókuszpontot ad, hogy tudod hogy ott van, ott lesz a következő felirat, és már ez ad egy olyan kapaszkodót ami nagyon fontos hogy ne legyen.
- Picit lehetett volna más a vége,

Spoiler

egy mosolyt annyira vártam :(.

TLDR örök élmény amit a sírba viszek magammal a NieR Automata mellett.

[SaltyDave]

40 minutes ago, SaltyDave said:

Hellblade: Senua's Sacrifice
Csak amolyan pontokba szedett gondolatfoszlányok, majd lehet írok róla egyben, jegyzetnek jó.

Hogy felejthettem el: az OST. Ritkán van de akkor nagyon hazatalál, 4-5 harcnál szólnak Wardruna-t idéző foszlányok, lehet hogy még konkrétan tőlük is van, utánanézek. szerk: nope.

 

[Hor1]

Nekem mint játék kicsit sovány volt, de a grafikában, designban, és elsősorban a sound editingben akkorát gurít mint nem sok másik cucc.

Inkább interaktív film, meg walking simulator sok helyen, de nagy élmény, nem szabad kihagyni.

[SaltyDave]

5 hours ago, Hor1 said:

Nekem mint játék kicsit sovány volt, de a grafikában, designban, és elsősorban a sound editingben akkorát gurít mint nem sok másik cucc.

Inkább interaktív film, meg walking simulator sok helyen, de nagy élmény, nem szabad kihagyni.

Kontrollerrel játszottam, arra jöttem rá hogy azért jó mert ott sokkal kevésbé érezni ha elveszik a kontrollt az embertől egy cutscene-el (legyen szó szinte bármilyen játékról ami ha csak a képet vesszük számításba, észrevehetetlen átfedéssel vált gameplay-cutscene-gameplay között), billentyűzet+egér kombóval azonnal feltűnik és zavaró, analóg karral nem.

[Hor1]

17 hours ago, SaltyDave said:

Kontrollerrel játszottam, arra jöttem rá hogy azért jó mert ott sokkal kevésbé érezni ha elveszik a kontrollt az embertől egy cutscene-el (legyen szó szinte bármilyen játékról ami ha csak a képet vesszük számításba, észrevehetetlen átfedéssel vált gameplay-cutscene-gameplay között), billentyűzet+egér kombóval azonnal feltűnik és zavaró, analóg karral nem.

Hát, én már csak kontrollerrel játszom, a pc-ről teljesen leszoktam játék terén.

Bár most vettem Battle for Azerothot, úgyhogy ez nem igaz.

[SaltyDave]

28 minutes ago, Hor1 said:

Hát, én már csak kontrollerrel játszom, a pc-ről teljesen leszoktam játék terén.

Bár most vettem Battle for Azerothot, úgyhogy ez nem igaz.

Nálam ez azért kevésbé kivitelezhető mert PC-n csak stratégiával játszok, illetve ha haver épp játszik akkor egy kis R6Siege esetleg.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Horizon: Zero Dawn Frozen Wilds DLC

A régebben megjelent tartalmas kiegészítőt most sikerült végigjátszanom. Ez is minőségi lett, tényleg hosszan el lehet vele pepecselni, az animációk és cutscenek még mindig meghökkentően jók. Meg amúgy is, egyszerűen olyan dinamikus, folyékony és jól kitalált az irányítás és a harcrendszer, hogy öröm vele játszani.

Összeszedtem benne az összes trófeát is, szóval 100%-ra befejeztem.

[kaszman1]

The Evil Within 2

Nem vagyok egy nagy horror/survival rajongó, inkább az akciódúsabb cuccokat preferálom. Alig  toltam a RE meg Silent Hill sorozatot de ez a franchise valahogy mindig szimpatikus volt. Sajna az elsőt nem vittem végig, mert más elfoglaltságok miatt hosszabb időre félbehagytam és nem emlékeztem a sztorira kb egy évvel később mikor újra elővettem , meg őszintén bevallom nem igazán volt jó az irányítás, lopakodás, stb és nem volt erőm nullláról újrakezdeni.

A második részt viszont gyakorlatilag másfél hét alatt ledaráltam (kb 18 óra játékidővel) survival fokozaton mert egyrészt a világ kevésbé lineáris  másrészt az FPS mód TPS animációkkal nagyot dob rajta. Kb mintha egy Deus Ex HR-t toltam volna.

Röviden a sztoriról csak annyit hogy a főhőst Sebastiant egy bizonyos cég az első részből egy virtuális rémálomba kényszeríti, hogy kimentse a szeretteit. Úgy kell elképzelni mint egy nagyon beteg mátrixot, ahol pszichopaták vették át az uralmat és kedvükre csavarják a virtuális valóságot hogy a saját kis horror játszóterükben gyilkolásszák a jónépet és gyötörjék főhősünket minden elképzelhető módon. A játék maga rettenetesen brutális. Nem is annyira ijesztő 1-2 jumpscare-t leszámítva mint inkább a body horror faktor. Tényleg itt aztán fröcsköl minden, gurulnak a végtagok, groteszk szörnyszülöttek mindenhol.

A játékmenet bár akció orientált hatalmas hangsúly van a lopakodáson és a készletek beosztásán. Lőszer a játék első felében alig található és még a leggyatrább ellenfél is be tud nyelni 4-5 lövést ha nem jön össze a két perfekt fejlövés (spojler: többnyire nem fog összejönni ). Természetesen van skill tree, meg crafting/upgrade de nem erőltetett a dolog és idővel egy új skill feloldása különbséget jelenthet vért-izzadós és viszonylag laza továbbjutás között.

A főgonoszok nagyon jók és a játék többször is stílust vált vizuálisan és ellenfeleket tekintve. Sebastian sokszor tud idegesítő lenni és a lelkiismeret furdalás meg önmagát vádolás és önsajnálat sokszor 11-re van tekerve de szerencsére van benne karakterfejlődés, sőt a nagyon darkos sztoriba sikerült még pár humoros pillanatot is belecsempészni.

Breaking the 4th wall (spoilermentes)

Spoiler

 

Nagyon élveztem a játék minden egyes percét. Imádtam a szabadon megoldható lopakodós részeket és gyűlöltem a scriptelt lopakodós részeket, amivel az első rész volt tele . Tetszett hogy még két minigame is belekerült és mindkettő nagyon szórakoztató és klafa cuccokat lehet nyerni vele.

Egyedül talán a bossfight-ok voltak picit üresek, inkább hajlottak a bulletsponge irányba, egyik sem volt igazán emlékezetes. Szerencsére nem voltak annyira meghatározók és gyorsan mentek tovább az események érdekesebb dolgok felé.

Ha 2017-ben tolom lehet év játékának mondtam volna. Mindenképp ajánlom mindenkinek.

 

[jardo]

Rise of the Tomb Raider

[jardo]

Planet of the Apes: The Last Frontier - Igazából ez az első sétaszimulátorom (már ha a The Order: 1886-ot nem vesszük, de azért az más kategória ), bár ha jobban belegondolok, ebben még sétálni sem kell...   Egyelőre egy végigjátszáson vagyok túl, a jón, bár utólag néztem, hogy nem fullosan, pár helyen máshogy döntöttem, mint optimális lett volna, úgyhogy néhány trófea elmaradt. Igazából kíváncsi vagyok, hogy a döntéseknek milyen hatása van, úgyhogy két végigjátszás még benne van (apes win és humans win), kíváncsi vagyok, hogy mi alakul másképpen. Maga a játék (film?) amúgy nem rossz, pár óra alatt végig lehet ugyan játszani (nagyra értékelném, ha PS-en is lehetne valahol látni, hogy mennyit játszom adott játékkal...), de elég intenzív, mármint olyan értelemben, hogy nagyon nyomasztó a hangulata, ehhez ráadásul egy nagyon depresszív zene is társul, ilyen igazi 'mindenkinek igaza van, és senkinek sincs igaza' történet, mindkét oldalnak megvannak a maga problémái, amiket nyilván csak a másik kárára tudnának megoldani, mindkét oldalon vannak szerethető és rohadék karakterek egyaránt, szóval a legtöbbször elég nehéz dönteni. Amit talán érdemes még említeni, hogy összességében azért elég durván néz ki a játék, persze néha meg-megakad, plusz elég sokszor vannak későn betöltődő textúrák is, de pl. a majmok, az emberek, az arcok, az arcmimika elképesztően néznek ki. Elvileg ez is mocap, ugyebár Andy Serkis cége csinálta a játékot.

[Edemking]

Forza Horizon 4 Demo

Mindig csak vágyakoztam a horizon sorozat iránt és a demo alapján az amire számítottam. Maga a demo elég méretesre sikeredett egyébként, benne van a játék első két órája kb. Ezért kicsit sajnálom, hogy nem lehet átvenni  a demoból a teljes játékba a mentést. 
Az viszont biztos, hogy ezek után még inkább várom a játékot,  hogy végre letölthessem a teljes verziót negyedikén.