Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[tenderlumpling]

@getro

Meh, nekem ez a történet elég sok offenzív üzenetet hordozott, és nem vagy egyedül a gameplay felszínességével sem. Meg persze nem utálok jobban semmit narratíve, amikor egy sorozat elkezdi saját magát szételemezni és rádöbbenni, hogy "nem elég felnőtt", de whaszom, mi másért toltam eddig?

[getro2]

milyen "offenzív üzenetekre" gondolsz? az amúgy tényleg kicsit hülyén jön ki, ahogy az előző rész teljesen retardált akciófilmes stuntjai, meg már kb népirtásba torkolló akciózásai után (amelyekből, megjegyzem, ide is jutott jócskán, főleg a végére:D) jön ez a hirtelen komolykodás, de úgy érzem valahogy kellett is ez, hogy le merjék zárni a sorozatot... bár talán lehetett volna más irányba is vinni. pl szerintem annyi kreatív energiából, ami ebben a csapatban feszül, simán kijöhetett volna egy olyan kaland is, ahol nem valami ezer éve nem látott geci és a két kínai néphadsereggel megegyező zsoldosa jelenti a konfliktust, hanem mittudomén... ilyen akármilyen, betegség/átok/stbstb miatt kialakult szörnyek (mint ahogy ezt már kétszer elsütötték, azért valószínűleg harmadszor is belefért volna). vagy csak egyszerűen a saját környezetükben élő állatok. vagy lehettek volna emberek, persze, akik szintén a kincsre törnek, de akkor már visszafogottabb mennyiségben megoldva... mondjuk ezt már úgyis leírtam feljebb. hát ja, szóval azért vannak problémák, mindenesetre én örülök, hogy sikerült búcsút venni, mert szinte biztos vagyok benne, hogy ezzel végleg elengedték ezzel a sorozatot, és jöhet valami más. 

egyébként meg simán össze lehetett volna kötni a last of us-szal, anélkül akár, hogy béna logikai buktatónak könyvelnénk el:D pl felfedeznek valami ősi várost, ahol egy ilyen rejtélyes, a tudomány állása szerint már legalább hétszáz éve inaktív járvány söpört végig a lakókon, stb-stb, és amikor a végén nagy örömködés közepette hazaviszik a kincset, kiderül, hogy hazacipelték a betegséget is, ami persze elszabadul, és így tovább. najó, egy kicsit talán mégis jobb, hogy nem így alakult:D

[tenderlumpling]

A párkapcsolat és a család nem működik a mészárlós kalandozással együtt - ez az alaptézise a játéknak. Ez nagyon nem játéktéma. Hiába viccelődnek és metáznak ezzel, attól még ugyanúgy disszonáns marad gameplay és történet.

Spoiler

 

Szóval Nathan Drake (számomra teljesen megmagyarázhatatlan és hiteltelen módon) visszamegy kalandozni a tesója miatt, aki eddig nem is volt része a sztorinak. Oké. Itt ennek a párkapcsolatnak Elenával vége kellett volna, hogy legyen. Nincs egy pillanat ebben a játékban, amikor ezt a hazudozást, bizalmatlanságot érdemben kibeszélik, ezt feloldják - konkrétan a végén kivásárolják maguknak a boldogságot, a gazdagságot. Ha elővesszük az erkölcsi vonzatát (és előveszik gecc), miért nincs egy olyan pillanat ebben a játékban, ami Drake-et kegyetlenül megbünteti az életmódja és tettei miatt? Miért nincs benne egy olyan pillanat, hogy Drake maga döbben rá arra, hogy "basszus, ez az ára ennek az életnek, ezt nem kellett volna, most tényleg önszántamból húzok vissza a szürke New Orleans-i életembe.

Semmi.

Elena rebegő mosollyal megbocsát, megveszi neki a legális kalandot... aztán a lány, a lány te jó ég, megtalálja a koponyákat meg a shotgunnal pózoló Drake-et, és megkérdezi az apjától: "seriously, what the fuck", Drake megy így: "ehehe, hát igen, na gyere, mesélek".

WHAT.

Ez a gyerek ez totál félre lesz nevelve.

Na de akárhogy is, még ha ezt le is nyelem, teljesen el lett hanyagolva az Uncharted unchartedkrémje, hát mi a francért nem tudták Sully karakterét kicsit jobban kihasználni, hol van Chloe, hová lett a rácsodálkozás a kalandra? Ez a hangulat, ahogy senkinek nincs kedve sem otthon lenni, sem kalandozni, elhiszem hogy fsza HBO-dráma meg Unforgiven-szintű toposzforgatás, de... nem tudom Uncharted-játékként élvezni. Pláne nem többször végigjátszani.

 

 

[Hor1]

De a végén a kardozás easy silver, úgyhogy there's that.

[getro2]

 

Spoiler

szerintem az túlzás, hogy emiatt szétváljanak. azért papíron mégiscsak házastársak vagy mi, és drake-nek is megvolt a jó oka, hogy visszamenjen kalandozni. ott kúrta el, hogy ezt egy szó nélkül tette, és az igaz, h ezt érzékeltethették volna valami komolyabb büntetéssel, de a rádöbbenés része megvolt szerintem, többször is. a végén ugye konkrétan el is indultak vissza, a repülőhöz, csak persze bejöttek ezek az irtó gyökér naughty dogos platform-leszakadások és nyilván úgy alakult, hogy vissza kell mennie nate-nek a testvére után a kincsekhez (az a rész amúgy talán jobban felbaszott, mint bármi más a játék során:D miért nem lehetett egy kicsit okosabb indokot találni, hogy ne tudjanak csak úgy elhúzni?).

az epilógusban is a shotgunos rész tényleg nevetséges, de amúgy ha minden ilyen retard családi drámát félrerakok, engem még mindig sokkal jobban zavar az, amit az utolsó bekezdésben írtál. amikor először elkezdtem írni a játékról ide, akkor is kb az volt az első mondatom, hogy jó-jó, de hol a faszomba van chloe???? :^((( és nem mondom, megvolt azért szerintem a rácsodálkozós hangulat (még sokkal intenzívebben, mint korábban - a játék is azért lett hosszú ennyire, mert egy csomó olyan rész van, ahol csak bámészkodunk körbe ilyen millió éves templomokban és alibi-nyomokat keresünk, amiket aztán úgyis a társunk talál meg:D), de ha két dolog van, amiért én se fogom még egyszer végigjátszani az 1) csomó felesleges időhúzás ezekkel a totál béna kocsikázásokkal, irtó elnyújtott flashbackekkel meg a többivel 2) a szórakoztató karakterek hiánya. sully még ott volt azért néha, de sam és nathan egyszerűen kurva fárasztó ekkora dózisban, és az is olyan izé, hogy a játék 70-80 százalékában szinte egyáltalán nincs jelentős női karakter. nadine kb egymilliószor érdektelenebb, mint chloe vagy a harmadik részből az az ötvenes james bond-szerű főgonosz, hiába vannak kifinomultabb, tényleg ilyen hbo-s drámákat idéző szövegei. na meg nem mintha tizenöt percnél több játékidőt kapna. szóval tényleg kicsit olyan a játék, mint valami nagyszabású oscar-dráma... amíg nézed, addig hű meg há, meg utána is azért lehet elismerően hümmögni, de az meg se fordulna a fejemben, hogy akár részleteiért berakjam még egyszer a lejátszóba. pedig még az uncharted 1-et is végignyomtam vagy háromszor, hiába mindennek legalja a gameplay pl:D

 

[getro2]

ja és még valami. én esküszöm, egyszer még megőrülök attól a tendenciától, miszerint szinte minden egyes ilyen testesebb AAA játékot ki kell húzni manapság legalább 13-14 órára. a legtöbb csapatnak annyi kreatív tőke se áll rendelkezésére (látszólag), hogy 6-7 óráig el tudjanak szórakoztatni, akkor miért erőltetik ezeket a totál béna (kvázi) open world világokat, pályákat egy csomószor? ezt a játékot is meg lehetett volna kurtítani néhány órával amúgy, bár itt legalább az izomból arcomba tolt tájképek képesek voltak simogatni a lelkem egy-egy elnyújtott ugrándozás vagy harc után, amiket máshol lehet, hogy nem toleráltam volna ennyire. mindenkiben ott van valahol ez a filozófia, hogy ha már kicsengeti a teljes árat a játékért, akkor kapja is meg a tartalmat érte, ami valahol jogos, de szerintem érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy hány olyan játék van, ami csak =/< 8 óra, és ott van az előző generáció legfontosabb / legszórakoztatóbb stb-stb darabjai között (csak ami eszembe jut nagyon hirtelen: vanquish, metal gear rising, call of dutyból az első két modern warfare minimum, portal 1-2, lbp akármelyik, de pl a három uncharted se rémlik hosszabbnak 9 óránál átlagosan), és hány olyan, ami hosszabb, és soha senki nem fog emlékezni rájuk, függetlenül attól, hogy a világ pénzét elköltötték rá, és van benne tartalom. nyilván amúgy vannak olyan hosszú játékok, amik képesek tartani a szintet (az új witcher, bár nem játszottam vele, de gondolom egész biztosan, meg a rockstar játékok is azért), de összességében ezen tényleg lenne mit változtatni. vagy csak próbáljon meg szép lassan mindenki felnőni a naughty dog igényszintjéhez, bár biztos, hogy akkor nem is lenne ekkora kínálat:D

[gebali1991]

13-14 órával igazolva érzi magát a kiadó a 60 dolláros árért. Én mostanában jobban preferálom a rövidebb címeket, de akkor azok kerüljenek is kevesebbe. Legjobb ilyen élményem most a teljesen langyos Doctor Who játék, ami nagyon kis gyépés, de a) Matt Smith és Karen Gillan adják a hangjukat és b ) egy rész egy óra, mint a sorozat. Így kis részletekben lehet tolni, pont jó csak arra, hogy belökjek valamit egy órára. Amennyit én játszom, rég elfelejteném az elejét, mire egy Witcher-szintű monstrumnak a végére érek.

[nyrfan]

On 2016. 07. 31. at 11:03 PM, getro2 said:

de pl a három uncharted se rémlik hosszabbnak 9 óránál átlagosan), 

pont ma este végeztem az Uncharted 3-al, kicsivel kevesebb mint 9,5 óra volt a végigjátszás úgy, hogy a 101 gyűjtenivalóból 53-at megtaláltam, meg jó pár farmolós trófeát is kiszedtem, amik mégy hiányoztak.

[moody]

A Last of us és az Unchartedek miatt vennék konzolt komolyan  Videók alapján nagyon bejövős.

Egyébként Metro 2033 Redux, és Last Light Redux: azt a 10 eurót bőven megérte a 2 játék, számomra egy gyöngyszem. Grafikailag még mindig ottvvan, izgalmas, helyenként megvan a kellő nehézség is. Először azt hittem, hogy zavarni fog, hogy a helyszínek nagy része a föld alatt játszódik + a gázmaszkos megoldás, de aztán egy csöppet sem zavart.

[getro2]

a metrók közül csak a last light-tal játszottam, és olyan mély nyomokat nem hagyott bennem, de az durva azért, amit technikailag fel tud mutatni. szal azért... ilyen egy poszt-apokaliptikus világ, geci:D pont mint ahogy megálmodtam a könyv után. a mentési rendszer viszont ha jól emlékszem gyötrelem (mármint voltak olyan helyzetek, hogy úgy dobta be az auto-savet, hogy nem volt nálam semmi lőszer, ilyen fejezet újraválasztás vagy hasonló meg nincsen, vagy legalábbis nem találtam).

[SaltyDave]

MARVEL: Ultimate Alliance

Áh, a nosztalgia. Megszépít mindent, és a mai napig találok benne olyat amit anno nem. Egyébként elképesztő hogy ez a játék mi mindent csinált már a maga korában. Ahhoz képest hogy egy MARVEL-es kb. egy LEGO játék és egy Diablo közötti akció-RPG, millió dolog van benne. Mindenkihez 4 alternatív kosztüm amiken fejleszthető passzív értékek vannak, mindenkinek 7 fejleszthető képesség (és egy ultimate), gyűjthető MARVEL marakterekhez kapcsolódó loot, elágazó történet sok-sok mellékküldetéssel amik aztán befolyásolják a játék befejezését, rakás státusz effekt (root / juggle / stun / elemental- / energy- / phsyical damage / - resistance-ek), mellé vagy 20 (24? Nem is számoltam) játszható MARVEL hős mind a saját animációival, poénjaival, van kombó rendszer (ugye mindig egy 4 fős csapatot irányítasz és váltogatsz köztük szabadon), a szokásos gyűjthető "pénz" amiből lehet tápolni a hőseinket, és a rengeteg RPG elem mellé még is megmarad vérbeli akciójátéknak 20 órán át vagy egy tucat helyszínnel SHIELD carrier-től kezdve Asgardon, a poklon (Mephisto) keresztül Arcade cirkuszáig vagy Doom kastélyáig, egészen Atlantisztig. Vannak titkos megtalálható szóló küldetések 1-1 hősnek (mondjuk ez mindnekinek kb. ugyanaz a pálya más bossal vagy puzzle-el a végén sajnos), millió concept art stb. gyűjtögetés, na, dugig van tömve tartalommal.

Nagyon örülök neki hogy újra kijött digitálisan, egy warez verzióval felérő GS mellékletes példányt szereztem talán 2 éve, de amúgy a játék 10 éve beszerezhetetlen és imádtam akkori fejjel is, mostanival is. Ami negatívum: borzasztó, de borzasztó mennyiségű 80%-ban írásos beszélgetések. De tényleg, ilyen 7-10 oldalnyi "muhahawahwahwa sosem találod ki a titkos tervemet ami ....... elmondja ........ ti szánalmas hősök muahawhawhah el fogtok bukni muawhawhhawah csak olyan brutálisan terjengősen hogy egy A4-es oldalt lenyom mindenki. E mellé tök jó hogy a MARVEL újoncoknak van benne rengeteg beszélgetés amikor lehet kérdezgetni kik azok az X-Men-ek stb. tényleg az egész játék egy szabályos MARVEL kislexikon, de az opcionális érdeklődéseket leszámítva maga a sztori borzasztó idegesítően és gyengén van megírva. Aki Diablo III Azmodan-t vágja, szorozza fel 20 órával.

A másik a PC port, amivel azért akadnak bajok. Leszögezném hogy koránt sem olyan durvák, mint a steam review-kból kitelik, szégyen és gyalázat hogy a toporzékoló 15 évesek akik nem láttak még (most már talán mondhatjuk) retro játékot, mit leműveltek ott. Ilyenek hogy 95% opvote az ember review-ján hogy "játszhatatlan szar", 0.1hrs playtime van a tagnak, mert nem lehet átszabni a kontroller kiosztást amikor store page-en ott virít hogy PARTIAL controller support. Oké, tény hogy úgy jelent meg hogy a title screen Press A-jánál X-et kellett nyomni, valószínűleg a minőségellenőrzésre nem nagyon adtak. De a játék amúgy stabil 60 fps-el fut, felújítva az UI egyes elemei (párbeszédablakok nagyon bántották a szemem régen amúgy is), és egyetlen baja van, hogy egy bizonyos menüben 1 gomb csinál két dolgot (következő hősre ugrik és a kijelölt képességet kirakja hotkey bar-ra, ami annyit tesz hogy hogy az eggyel jobbra lévő hős 1. képességét választod ki ha a tőle balra lévő 1. képességét akarod kirakni hotkey-re, mert amint benyomod a CTRL-t átugrik arra a karakterre és felhozza a hotkey menüt egyszerre... zavaró, de könnyen szokható). Kontrollerrel annyi baja lehet, hogy 10-ből 1x elfelejti hogy kijelöltél valamit a pause menüben-ben és újra rá kell menni, nagy ügy. Ezekért kapott a játék mostly negative értékelést úgy hogy rosszabbul áll mint az Arkham Knight meg a Mortal Kombat X?! Vicc. Aláírom, nem egy tökéletes port, de egy pillanatnyi fennakadást a menüben leszámítva, ennél jobbat nem is kérhetnék, összehasonlíthatatlanul jobb a másik kettőnél.

 

Most nyüstölöm a Civil War / Secret War érát feldolgozó második részt ami sosem volt PC-n ezelőtt, imádom minden pillanatát, brutálisat fejlődött minden téren (grafika, karakterek, interfész, fizika, történet / szövegírás / átvezetők, játékmenet) úgy hogy érzésre még is szinte pont olyan mint elődje. Így kell folytatást csinálni :). Egyébként ez még jobb port mint az előző, igaz relase-nél élvezhetetlenül recsegett a hang de patch-elték, csak persze a hater steam review-kon az már nem változtat.

[SaltyDave]

Marvel Ultimate Alliance 2

Hogyazaleborult. Ez egy iszonyatosan jó játék, Witcher 3 óta nem élveztem ennyire semmit. Akarok majd mindkettőről egy ilyen egybe-tesztet írni GK blogra, viszont addig is egy +/- össze hasonlítás az elsőhöz képest. Abszolút megérte a 20 euró minden centjét, megkockáztatom sokkal húzósabb 40-et is megérné annak aki külön veszi és szerette az elsőt.

Pozitívumok
+ Szinte minden téren hatalmas fejlődés az elődhöz képest, egész más még is megőrizte ugyanazt a játékmenetbeli sémát amit az elsőben is imádtam. A fejlődésbeli ugrást úgy kell elképzelni mint mondjuk a legelső akció LEGO játékot (Star Wars prequel trilógia volt azt hiszem) a mai nagyobbakhoz képest.
+ Sok téren visszafejlődött vagy egyszerűsödött, de összességében ez mind a javára vált és fejlődött általa.

• Nincs többé tallér gyűjtögetés, "beléd repül". Nem is úgy költöd el fejlesztésekre hogy elköltöd egy hősre és kész, hanem minden hősre külön elköltheted a teljes kasszát egyszerre, így mindenki párhuzamosan fejlődik és nincs az mint a MUA1-ben hogy "bár korábban kezdtem volna játszani vele, most érezhetően gyengébb mint a többiek".
• Kivették a teljes loot rendszert, fölösleges és macerás is volt az elsőben.
• 7 képesség és 1 ultimate helyett most van 4 képesség, és a Fusion rendszer. A Fusion annyit tesz hogy két karakter kombinálja az erejét egy pusztító minijáték erejéig. Példák: Magneto fémtörmelékekből tornádót csinál amit Human Torch még lángra is gyújt. De ha pl. Magneto Fusion-jét Jean Grey-el használod, akkor készít köré egy fém "labdát" / ketrecet amivel Jean körbe tud lebegni (irányítható akárcsak a tornádó) és elcsapni az ellenséget. Maradva Magneto-nál (ő volt a fő karakterem a 4 fős csapat állandó tagjaként a játék elejétől), mondjuk Miss Marvel-el olyat tudsz hogy előbbi összehúzza az ellenségeket (nyomkodni kell hogy nőjön a hatótáv) Miss Marvel pedig feltöltődve az akármilyen képessége van (nem ismerem a lore-t hozzá) sárga energiával becsapódik a közepébe. Maradjunk Miss Marvel-nél: Wolverine-el annak karmai szétszórják az energianyalábot és egy ~90 fokos szögben felperzseled vele a pályát (Wolverine ugyanezt tudja pl. Iron Man-el is), Captain America esetében pedig a pajzs szanaszét szórja random a lézernyalábokat viszont tudod irányítani a kapitányt és a mozgásával a lézert is. 24 karakter van, és mindenkinek van mindenkivel Fusion képessége még ha némi átfedéssel is (pl. Magneto több emberrel is a tornádót csinálja, de míg Human Torch felgyújtja azt, addig Gambit robbanékonnyá tudja tenni a fémtörmelékeket benne ahogy szórja bele a kártyákat, vagy Storm elektromossággal tölti fel és villámokat szór mindenhová).
• A 4 képesség minden hősnél sokkat többet ér mint a 7 korábban. Most is van szintlépés, képesség fejlesztés, de most nem csak számokban és egyéb státusz effektekben változik pl. Gabit kártyái az 5. szinten kábítanak is, hanem mindenkinél van vizuális és játékmenetbeli változás is. Magneto nem csak két pörgő körfűrészlap szerű fémdarabot fog dobni, hanem akár 10-et, Psyloke akrobatikus rúgásaihoz hozzájön a jellegzetes rózsaszínes-lila ereje, pókember körbeforgatott hálóján amivel fellök és a végén fentről rád csap, idővel megjelenik egy nagyobb háló gombóc ahogy fejleszted és többet sebzel, hogy reprezentálja hogy igazi buzogányként vág oda már.

+ Hatalmas grafikai és technikai fejlődés. Mai szemmel nézve mondhatjuk hogy átlagos, de az elődhöz képest ég és föld a különbség, van végre egy normális fizika, a pályaelemek sokkal inkább pusztíthatóbbak és játékmenetet tekintve is érdekesebbek (szerencsére nincs több felvehető fegyver/villanyoszlop), mondjuk fagyasztós hordót rá lehet dobni egy nagyobb méregszivárgásra és ezáltal felszabadul egy folyosó, mögötte gyűjthető extrával. Az animációk, az effektek, a hang (végre nem csak az van hogy voice meg effects hanem lehet balaszolni hogy a baromi jó zenéből halljunk is valamit... oké, oké, ez alap, de az előd 2 opciós beállítása nagyon gáz volt).

+ Az egész kicsit eltolódott az RPG irányból a klasszik beat 'em up-ok felé a fenti egyszerűsítésekkel. Az ellenségeken nincs sokféle resistance stat, sokkal gyorsabban halnak viszont 5x annyian vannak, így igazi tömeges bunyó van amibe nem semmi feeling beleengedni egy jégvihart Storm-al (mondjuk 3-4 helyett mint az elődben most inkább 15-20 fős csapatba), és ez nagyon felértékeli a többieket is. Egy sokkal folyékonyabb, simább, izgalmasabb játékélmény mint az elődje.
+ Jó a PC port. Patch után nyoma sincs az eredeti relase-nél állandóan recsegő hangnak, stabil 60 fps-el fut a legtöbbször (érthetetlen módon nyugodt helyzetben egy helyben állva néha azért leesik 40-50-re amikor érzed hogy röccen egyet, de a játékmenet ritmusa miatt ezt nem fogod megérezni akcióban). Mondjuk kétszer crashelt, ezt nem tudom minek a számlájára írjam egyelőre mert teljesen random esett meg (menüben és akció közben), reprodukálni nem tudtam, azóta is rendben megy. A steam review-k a sárba gyalázzák ezt a játékot (megérdemelten) a szégytenteljes relase miatt, de 4 nappal később olyan jól kipofozták hogy semmi bajom nincs vele azon túl hogy mindig egy hangyaPuding!nyi ablakban indul és el kell Alt+TAB-olni meg vissza hogy kirakja fullscreen-re. A felújított MUA1 egyéb problémáinak nyoma sincs.

+ A Civil War / Secret War páros jó sztorit ad. Rendben, nincs benne semmi különös, de a wikipedia méreteivel vetekedő MUA1 párbeszédek és az elviselhetetlenül borzasztóan megírt szövegezése az A4-es oldalnyi muhahawhawha gonosz tervem nem állíthatjátok meg csak ha....elmondja....muawhwhaw sosem fog sikerülni szánalmas kis... muahawhhaw!" után, valami üdítően jó volt normális hangvételű, végre szinkronizált 1-2 mondatokban az opcionális párbeszédeken átfutni, és kapott egy kicsit Mass Effect szerű agresszív/diplomatikus/defenzív párbeszédrendszert is ami igazából sokra nem jó azon túl hogy "hangolja" a csapatod ilyen-olyan bónuszokkal (támadó, védekező, több xp meg még egy pár) ami érdekes és ötletes összekötése az akciónak és a közötte lévő szüneteknek.
+ Van hatása a játékmenetre a végre amúgy élvezhető sztorinak. A többi részen említett (vagy majd említésre kerülő) elemen felül még a játék ~harmada állítólag egész más pályákból áll a döntésünktől függően, hogy hová állunk. Valahogy úgy mint a Roach / Iorveth döntés a Witcher 2-ben. Ezt még nem próbáltam ki mert a New Game +-nak csak holnap ugrok neki (az már valami hogy egyből másnap elkezdem, mesélő), de rengeteg helyszínnek és mission objective-nek semmi értelme a másik oldalról, és a játék külön figyelmeztet is a döntés előtt hogy más küldetések és karakterek lesznek majd a jövőben előttem mindkét oldalon, szóval ehhez nagy reményt fűzök. Ha csak annyi hogy egy börtönkonvojt nem megtámadni hanem megvédeni kell, már egész más jelleget kölcsönözhet az adott pályának, de az Anti-Reg Captain America oldalról beszélve volt jópár küldetés aminek semmi köze nem volt Iron Man csapatához, így más helyszínekre is számítok majd, ha nem is sok ideig.
+ Kényelmi újítások, egy kellemes, modern UI, gyorsmenüből fejleszthető karakterek hogy ne kelljen mindig kiugrálni a nagy menükbe, hanem egy level up után slow-mo váltva a harcot gyorsan szétdobáld egy miniatűr felületen a pontjaid.

+ Egyszerűen annyira addiktív és pillanatról pillanatra tömör fun a játékmenete hogy kifejezetten örültem a végtelen spawn szituációknak (a játék második felében van vagy 8-10), ahol szét kéne verni valamit hogy továbbjuss, de én megálltam mindig vagy 10-20 percet csak bunyózni mert akkora királyság.
+ Nagy előrelépés a bossfightok terén. Végre nem csak egy sima "üsd amíg tudod ahogy tudod" harc van, ezek minibossokká váltak, hanem igazi, 2-3-4 formából álló, bossharcnak érződő bossok kerültek be, amik sokszor nem is egyszerűek. Persze nem a puzzle elemek miatt, hanem mert sok harcban még normál szinten is (Heroic) elvéreztem. Az átlagos harcokban is kitettek magukért, nem láttam máshol pl. olyat hogy egy nagyobb dög meg tudná osztani a képességét a sok kicsivel körülötte, és így agyútöltelék + 1 veszélyes helyett mindjárt van egy rakás ágyútöltelék ami könnyen hal de agyoncsap villámmal amíg a főnökük a tömeg közepén talpon van.
+ Nagyon nagy mennyiségű, kreatív és meglepően nehéz Mission CD. Soha többé MUA1 ugyanazon pályája, itt minden más (X-Men szimulációs szobában fut). Ezek mellett az egyéb unlockolható dolgok feloldanak karakter dossziékat, concept artokat (mondjuk ezek kinagyítva tök feketék, wtf), játszható karaktereket, skineket, audio felvételeket. Hulk-nak van egy majd 5 perces(!) verse, azon majdnem besírtam amikor a hangján elmondja :D.
 

"Hulk think Hulk nice guy,
But Hulk not photogenetic.
Hulk want warm hug kiddies,
But they squeeze so easy

Hulk live cruel world".

Negatívumok
- Csak 1 alternatív kosztüm van mindenkire, ami azért eléggé érvágás ahhoz képest hogy az elődben 1+3 ruha volt mindenkinek, amin ráadásul külön fejleszthető statok voltak. Ennek a helyét átvette hogy ezek a fejlesztő "utak" mindenkinél elérhetőek alapból, és az alap 2 mellé jön még 2+2, amiből kettő feloldódik és 2 zárva marad attól függően hogy a regisztráció vagy a hősök anonimitása mellett harcolsz. Ugyanígy a roster ~harmadának nem feloldható az alternatív ruhája attól függően melyik oldalt válaszod, mert egyesek elkötelezettek a regisztráció mellett vagy ellen attól függetlenül hogy te a többi hőssel mit választasz. Pár karaktert így elveszítesz, sőt ellenséged lesz (!), míg nem jön a nagy világmegmentés miatti újra egyesülés. A zárt fejlődési utak és a plusz skin feloldás ekkor is zárva marad azonban, erősen motiválva a new game+ -ra. Azért fájó hogy Thor-nak vagy Captain America-nak nincs egy modernebb külseje, a nevetséges pici szárnyak a sisakokon olyasmi amivel engem a világból ki lehet kergetni.
- Még a gyárilag beépített DLC-vel is keveslem a karakterem számát. Ez igazából dicséret, mert így is sok van, de tipikusan az az eset amikor annyira jó hogy sosem elég. El tudtam volna még viselni Deadpool-on kívül más teleportálót (pl. Nightcrawler), a folyamatos "lézer" mechanika ami sokaknak volt MUA1-ben itt most csak Songbird-ön van (sikoly) és Human Torch-on (lángszóró), ide is bőven volnának jelentkezők mint pl. Cyclops. Aláírom hogy sok volt a fölösleges karakter a MUA1-ben, de itt is akad (ki a fene akar Iron Fist-el vagy Green Goblin-al játszani?! Oké, szubjektív), míg másokat hiányolok. A fantasztikus négyes ugye kapásból 4 helyet foglal is, aztán hármuk totál "gagyi" az én szememben, hiába változatosak és érdekesek mechanikailag, fene se akar Reeds Richards-al játszani.
- Kevés helyszín. A MUA1 megjárta a poklot, Asgard-ot, Krell bolygót, űrhajót, SHIELD hajót, Arcade cirkuszát, Doom kastélyát, Atlantis-t... ehhez képest ez sokkal földhözragadtabb, végig nagyvárosokban, titkos föld alatti létesítményekben zajlik szinte. Szerencsére koránt sem olyan egyhangúak mint a MUA1-ben sok fémfalú helyszín, és Wakanda dzsungele vagy egy erdő közepébe épült erőd azért a zöld helyszínekkel fel-fel dobja időnként, de itt azért erős hiányérzetem van. Mondjuk amikor az említett erdős részen Magneto tornádójával kitéptem a fákat (amit más képességekkel egyébként nem nagyon tudsz bántani) és hozzávágtam az ellenségekhez, azon azért tátva maradt a szám. Oké, a fa nem fém, de a tornádó mechanizmus másoknál is megvan (pl. Storm), azért nem vágom el hogy csak neki csak ezért ne működjön ugyanúgy, pláne ha így fun.
- Egy kicsit lehetett volna hosszabb. A MUA1 20-22 órájához képest ez inkább volt 16-17, úgy hogy mindkettőben benne van némi Mission CD -zés. Ezt ellenben nem a nosztalgia, hanem a plusz tartalom és más sztori szemszög / alakulás miatt fogom elölről kezdeni, míg a MUA1-nél semmi ilyen nincs.
 

 

Összességében: kicsit tartottam tőle, még is csak egy remaster aminek nem volt jó híre, de bundle-ben vettem az első résszel szóval féláron úgy éreztem bepróbálom, mert az elsőt végigvittem vagy 8-10x, ez után pedig a maga idejében folyattam a nyálam, csak sosem volt PC-re. Hát most van, a PC port remek, a játék fantasztikus, nem bánok semmit irány a New Game+.
 

asd

[getro2]

inside (pc)

hát sok minden maradt abból, amit a másik topikba írtam, tehát a néha fárasztó sétálgatásba fulladó gameplay és a szuper rendezés / esztétika is (amelyek szerencsére mindig képesek megmenteni az előbbit). nem tudom... elég ambivalens érzelmek keringnek bennem a végjáték miatt, persze nem akarok lelőni semmi poént, de a "fordulat" után elég személytelennek éreztem az utolsó néhány szakaszt (ami amúgy nem is lenne feltétlenül probléma, csak...), aki esetleg majd játszik vele (vagy már játszott) és odaér, szerintem tudni fogja, hogy miért gondolhatom ezt. meg azért a vége is kiszámítható volt kicsit, bár ez a legkisebb problémám, ha legalább jól van előadva a történet (és itt elég jól volt). vicces, de belenéztem a másik befejezésbe is (amely minden összegyűjthető kis bizbaszt igényel), és hát nekem az sokkal szimpatikusabb (bár szándékosan nem néztem végig, szóval ki tudja, hogy gondolom majd, ha még egyszer végigfutok a játékon). 

minden kritikát félretéve azért el kell ismerni, hogy volt benne néhány olyan fejezet, amikor tényleg úgy éreztem, hogy itt jogos minden hozsanna, és ez tényleg valami egészen rendkívüli játéktörténeti pillanat lehet (indie fronton mindenképp, ezt talán még tartom is), de többnyire igazából csak a lehetőséget éreztem a gyönyörű képek mögött... nem is tudom. igazából önmagában is egy jó puzzle-platformer ez, kellemes irányítással (nem tudom, hogy van-e ilyen alműfaj, hogy 2,5D-s platformerek, de ha igen, valószínűleg ez lesz az új zsinórmérték), a nehézségi ív is helyben van, stb, szóval profi az egész, de mint játék, csak ritkán képes felnőni a maradékhoz. mondjuk amikor igen, akkor eszményi élmény. 

[getro2]

the order 1886 

talán kár is rá pocsékolni a szót, mert nagyjából mindenki sejtheti, mire gondolhatok most, de azért... szal ja. a pofátlanság teteje, hogy ezt valamikor el tudták adni teljes árú játékként, és nemcsak azért, mert játékként szar, de semmilyen más szempontból se képes közepesnél jobbra. nyilván tök jól néz ki, de ez is kimerül ilyen statikus, szürkés-barnás folyosókban, ahol csak elvétve lehet interakciót folytatni bármivel is. a mozgás is tök nehézkes, érezhetően próbálták hozni a last of us realizmus-érzékét, csak minek, amikor mellette a gameplay a 2000-es évek első ps2-es játékainak súlytalan lövöldéit idézi, ergo: sokkal többen, sokkal többet és sokkal pontosabban lőnek, mint ahogy én azt a saját helyzetemből kezelni tudom, amitől rátelepszik az egészre egy tök érthetetlen és frusztráló plusz-nehézségi szint.

a tps-arénaharcokon kívül amúgy gyakorlatilag nincs is semmi, csak unalmas QTE meg sétálgatás, talán a final bossban volt valamennyi kreativitás (vicces, hogy az uncharted ezt képes volt lenyúlni amúgy, mármint az a vicces, hogy ezt ott még sokkal jobban megvalósították), és ennyi. a történetben bíztam leginkább, de - érdekes módon leszámítva az utolsó 4-5 percet, ami kifejezetten ügyesen van megírva-rendezve - egyetlen fél pillanatig se tudott lázba hozni. és ha már történet: tényleg nem hittem volna, hogy majd pont ez lesz az a nagy negatív élmény, ami először be fog ugrani, ha a játékra gondolok, de az kicsit jobban belegondolva szerintem tényleg lenyűgöző, hogy mennyire szarul írták meg az összes karaktert. meg úgy az egész sztorit általában. másfél jelenetnyi idő van talán összesen, amikor egy kicsit kizökken a csapat ebből a formális hangnemből, és beindul valami viccelődés egymással, pedig sorolni se lehetne az olyan szituációkat, ahol az ilyen naughty dog-szerű csipkelődések adnák magukat. egy dolog, ha valaki lusta rendes játékmechanikát fejleszteni, hát láttunk már erre egy pár példát szerintem, de az, hogy egy alapvetően story-driven játékban voight-kampff teszttel kell keresni az érzelmeket, az döbbenetes. hacsak a játékosnak nem indul be a bizsergés az ágyéka tájékán, ha a viktoriánus korra gondol, és szeret londoni arisztokraták portréiban, meg mittudomén, a big benben gyönyörködni, ez gyakorlatilag egy értéktelen játék.

[Drakeamarth]

Mass Effect 1-3 (PS3):

Az első két részt sokadjára játszom végig, de a harmadik valahogy mindig elijesztett a fanyalgó rajongói vélemények miatt. Kár volt, mert így egyben a három epizód nagyon jól működött együtt. El tudom képzelni, hogy ha 2-3 évet kellett volna várnom a Mass Effect 3 előtt én is csalódottabb lennék, de a remek DLC-kkel kiegészítve, a döntéseket átemelve nagyon élveztem a záró epizódot is.

A Mass Effect 1 nagyon kopottas mai szemmel (érthető, majdnem 10 éves), mégis lekötött sokadjára is. Mostanában eléggé hidegen hagynak az open world játékok, a legtöbben csak végigrohanok a fő szálat követve, miközben nagy ívben tojok a mellékküldetésekre. A Mass Effectnél viszont minden mellékküldetés, karakter, bolygó érdekel. A fősztoriról nem is beszélve, ami persze sablonos, de tökéletesen működik.

A Mass Effect 2 még mindig a trilógia csúcsa, annak ellenére hogy történet szempontjából nagyon érezni, hogy középső felvonás. A szerepjátékos elemeket is jócskán visszafogták. A csapat itt a legerősebb, a sztori a legérdekesebb, az utolsó küldetés pedig a trilógia csúcsa.

A Mass Effect 3-mon sokat javított, hogy a rajongói hiszti után kb. minden idők legrosszabb játékára számítottam. Ezek után komoly problémám nem volt vele, szépen elegyíti az 1-2. rész elemeit, a harc itt a legjobb, az új karakterek nem túl erősek, de így is annyi régi tér vissza, hogy nem sírtam tele éjjel a párnámat bánatomban. A befejezéssel sem volt komoly problémám, lehetett volna erősebb is, de nem gyalázta meg a trilógiát.

 

Kíváncsian várom az Andromédát.

[Malleus]

 

Tomb Raider: The Angel Of Darkness

 

A híre megelőzte ezt a játékot nálam. Nem csak hogy láttam a listában, hogy az utolsó TR játék a Core Design-tól és hogy a kritikusok és a fanok többsége is a sorozat legaljának tartja, néhány netes Tomb Raider fan ismerős is jó előre beharangozta, hogy mekkora „borzadály” a játék. Azonban jó párszor előfordult nálam, hogy egy sorozat fekete bárányának tartott rész nagyon bejött, szóval kíváncsian vágtam neki.

A játék új engine-t kapott, és ennek megfelelően a grafika sokat fejlődött az előzőekhez képest. Ez alatt nem csak a poligonszámot és a textúrákat értem, hanem a korábbi részek blokk alapú pályadizájnjával való leszámolást is. Kicsit látni néha a helyszínekben a vázat, de minden sokkal hihetőbben és organikusabban néz ki. Ennek egyetlen hátránya, hogy pont emiatt nehezebbek a platformer részek – a klasszik részekben mindig egyértelmű volt, hogy mekkorák a távolságok és hogy hogyan kell átugrani őket, mert ott csak meg kellett számolni a blokkokat. A karakteranimációk szintén fejlődtek az előző részekhez képest, ami nem kis szó, hiszen ez mindig erőssége volt a sorozatnak, de itt még rátettek egy lapáttal.

A játék képi világa összességében nagyon tetszett – nincsen világ-körüli utazás egzotikus helyekre, mint a korábbi részekben, kisebb léptékű a játék, de a meglévő helyszínek nagyon hangulatosak és így is változatosak. Kalandjaink során Párizsban és Prágában fordulunk meg, a helyszínek között pedig akadnak sima városi helyszínek, ősi sírkamrák (természetesen ), high tech laboratórium, vagy éppen maga a Louvre. A hangulathoz nagyban hozzátesznek a zenék, amik ebben részben szerintem kiemelkedően jók lettek. Már a fő téma is megfogott, de számos remek ambient téma is van a repertoárban.

A játékmenet a szokásos Tomb Raider formulát követi, mászkálás, platforming, puzzle-ök és harc keveréke. Úgy érzem a TR4-hez hasonlóan itt is jól eltalálták ezeknek az elemeknek az egyensúlyát. A bossfight-okkal érdekes volt a helyzet – alapjában véve olyan idegesítőek, mint ahogy azt a TR játékokban szokás, de miután rájöttem (vagy elolvastam) hogy mit kell csinálni, már nem voltak annyira vészesek. Pedig a guide amit néha néztem a játékhoz kb. mindet úgy harangozta be, hogy ettől meg fogsz őrülni, meg ajánlott save file-t hogy ha sehogy sem sikerülne. Mechanikailag ötletesek voltak, a legnagyobb nehézség ellenük, és a játék sok egyéb részében az irányítás volt.

És itt el is érkeztünk a játék legnagyobb problémájához. Az irányítást valahogy sikerült még rosszabbra megcsinálni, mint bármely korábbi részben, amiről nem hittem volna, hogy lehetséges. A séma ugyanaz (már ez sem egy jó dolog), de Lara sokkal rosszabbul reagál, és nehézkesebben mozog. Ez különösen igaz a néha képbe kerülő másik főszereplőre, aki még inkább úgy mozog, mint egy reumás csiga. A játék ismeri az egeret, de teljesen használhatatlan a meglévő irányítással – a kamera még azzal együtt is meg tud ölni. Pedig volt néhány jó ötlet benne, például most már Lara magától elkapja a peremet, ha túlfutunk rajta, a célzás egyértelműbben irányítható, vannak új hasznos mozdulatok például a kúszás, stb, de ez nem menti meg.

Bár a fő játékmenet ugyanaz, mint a korábbi részekben, a készítők megpróbálták kibővíteni és fejleszteni a formulát. Az egyik ilyen, hogy a játékban van dialógus rendszer, választható válaszokkal. Ez nagyon jó ötlet és jól is működik a játékban, csak épp nincs eléggé kihasználva. Legtöbbször csak beszólogatós és barátságos válaszok közül tudunk választani, és szinte mindig az utóbbit éri meg. A másik ilyen extra egy kvázi rpg szerű fejlődésrendszer, vagy valami, ami annak indult, de elég minimálisan sikerült integrálni. A lényeg hogy van upper body strenght és lower body streght tulajdonságok, amik fejlődhetnek és bizonyos ugrásokhoz vagy mászásokhoz szükséges, hogy meglegyen a következő szint. De ez mindössze annyit jelent, hogy kell valamit csinálni a pályán, amitől nő az adott képesség és aztán tudunk továbbhaladni. Kvázi alternatív kulcskeresés. Van továbbá stealth is, aminek (stealth fan lévén) a puszta létének is nagyon megörültem. Ez is elég fapados viszont (és az AI sincs felnőve hozzá), valamint szinte semmi retorzió nem jár érte, ha nem használjuk és szitává lövünk inkább mindent. Én azért örülök, hogy benne van, mert amikor működik, az nagyon bejött.

A történet még nagyobb hangsúlyt kapott, mint a korábbi részekben, sokkal több dialógus van és a klasszik TR-ekhez képest több és látványosabb cutscene-ek asszisztálnak a történetmeséléshez. A sztori, ami amúgy a TR4/5 majdnem közvetlen folytatása, teljesen korrekt lett, kidolgozottabb és érdekesebb, mint az ezt megelőző epizódokban, Lara itteni „dark&edgy” verziója pedig a kedvencem eddig. Rendes vége sajnos nincs, mivel egy trilógia első darabjának szánták, ami sosem lett befejezve.

A játék botrányos irányítással, kidolgozatlan új feature-ökkel, és bugokkal (amiket én nagyrészt megúsztam) rendelkezik, viszont érdekes sztorival, jó zenékkel, hangulatos helyszínekkel és képi világgal teszi jóvá hibáit. Úgy érzem ez tipikusan annak az esete, amikor az összkép sokkal jobb, mint az azt alkotó részek együttese sejtetné. Az egész játék sötét, sejtelmes, noir hangulatot áraszt, ami engem rögtön az elején megfogott, és végig kitartott. Szerintem a Core Design koncepcionális szinten nagyon jól kitalálta ezt a játékot, mind a sztori, mind a játékmenet szempontjából, nagy kár, hogy nem sikerült megvalósítani úgy, ahogy kellett volna, és hogy ezzel itt véget is ért ez az ígéretes vonala ennek a sorozatnak. Nem tudom még milyenek a Crystal Dynamics részek, de nekem eddig az Angel of Darkness jött be a legjobban.

 

[getro2]

until dawn (muszáj volt szünetet tartanom a bloodbornenal)

kb ez az a szintű entertainment, amit elvárnék egy újgenerációs videojátéktól. semmi olyat nem tud, amit máshol ne lehetett volna már látni, de semmilyen hibája sincs, ami ki tudna zökkenteni a flowból. el tudom képzelni, hogy egyszerű horrorként jobbra-balra ásítoztam volna (mondjuk... ez azért minden sutasága ellenére is jobban van megírva, mint a legtöbb mai zsánerfilm), de ebben a médiumban ez úgy ahogy van, tökéletes élmény, pláne egy olyan valakinek, akire amúgy nem nehéz ráhozni a frászt (egyébként ha ki kéne emelni valami negatívat, az talán pont az lenne, hogy velem ellentétben milyen nyugodtan viselkedett szinte mindenki a szituáció komolysága ellenére is). remélem, jön még ilyesmi ettől a csapattól, ha ezt a Quantic Dreames szerkezetet ezen a szinten tudják folytatni, és velük ellentétben nem próbálnak a csillagok közé se lőni a sztorival, akkor nekem még az se baj, ha játékként az egy helyben toporgás marad.

 

[moody]

Inside.
Nem szoktam játékokat értékelni, de ha kellene 10/10 lenne nálam. Ami kiemelt az a képi világ. BRUTÁLISAN szépre sikeredett. Hangok, zene is zseniális. A játék fizikája is király. A fejtörők is jók. 1 percét sem untam, igaz 3 óra alatt végigtoltam, bár nem siettem el a dolgokat. Talán ez az egyetlen egy negatívum, hogy rövid. Bár ez így jó mégis. Remélem sok hasonló jó játékot fog a fejlesztő kiadni a jövőben.

Most nézem, hogy van a játéknak egy alternatív befejezése is, amit nem tudok értelmezni. Amelyikőtök végigjátszotta és ha érdekli nézze meg youtubeon, én nem tudom értelmezni...

[JoeJoeJoe]

Metal Gear Solid 5 The Phantom Pain

Nagyon izgalmas volt. Nagyon unalmas volt. Nagyon gondolatébresztő volt. Nagyon szétszórt volt. És még sorolhatnám az ellentétes jelentésű jelzőket. Alapvetően a végére érve nekem egy pozitív élmény volt maga a játék, mert sok ötletes és érdekes dolgot láttam, ami tetszett, de ez sajnos becsapós, mert ezek a klassz dolgok szinte elvesznek a játék egészében.
Pontokba szedve:

+ Történet! Nagyon örülök, hogy átélhettem, mert rendezésileg nem sok jobb játékkal találkoztam. A felállás egyszerűnek tűnt… az első öt percben, míg meg nem érkezett egy lángoló ipse és a lebegő team fortress 2 pyro barátja. A játékban később órákig sajnos annyira nem történt semmi, hogy akár el is lehet felejtkezni e párosról, de a vége engem mindenért kárpótol. Maga a fő téma sok érdekes ötletet tartalmaz: boncolhatja a nyelvek és kultúrák közötti kölcsönhatást, foglalkozik a népírtással, gyerekkatonákkal, de az atombombák „jogosságával” is és magát a címet adó jelenséggel, a fantom fájdalommal mind konkrét, mint metafórikus értelemben. Imádtam, mert lehet és van is értelme gondolkozni a témáin. Továbbá szervesen illeszkedik az univerzumba - látunk szereplőket, akiket a többi részben legalább említés szintjén előkerülnek - és számomra nagyon izgalmas volt bújni a wikit, hogy mi lett velük a későbbiekben.
Mindezt tálalja szerethető karakterekkel és egy olyan főellenséggel, akinek emlékezetes jelenléte van.
És itt van egy kis probléma: ezek a történeti elemek sajnos csak működnek igazán, ha a háttértörténetet elmesélő kis kazettákat végig hallgatjuk és néha nagyon frusztráló tud lenni az a sok szövegelés. Picit szerintem át is estek a készítők a ló túloldalára, elvégre egy vizuális médiumot használtak, aminek legfőbb szabálya éppen az, hogy inkább mutasd, mint mond. A másik probléma, hogy – részben az univerzumba való illeszkedés miatt-  sok szál a többi részekben fejtődik ki igazán, tehát a játéknak vége az van, de igazi klasszikus, minden szálat lezáró befejezése nincs.
Viszont mindezek ellenére számomra ez a történet olyan volt, amit megérte végighallgatni.

+ Rendezés. Az átvezető animációk és a fontosabb küldetések lehengerlőek. Hősünk minden megmozdulásán látszik a profizmus és minden animációban el van hintve valami apró információmorzsa, valami válasz, vagy jellemárnyalás. Továbbá ide sorolnám a hősünket, aki nem beszél szinte semmit és ha igen akkor sem karakterépítőt, de mégis van kidolgozott jelleme. Hogyan? Vagy a tetteivel, hallucinációival mesélnek el, vagy olyan triviálisan, mint például a séta közben a testtartása, ahogy azt a mérhetetlen szomorúság süt róla.

+ Társak.

+ Minden küldetés több féleképp megcsinálható. Függ a választott társunktól, felszereléstől, harcmodorunktól, járműtől, napszaktól, környezeti viszonyoktól, stb…

+ Motherbase: A bázisépítés és emberek verbuválása, na meg az eszközök fejlesztése ideig-óráig szórakoztató.

- Időhúzások. Sajnos a játék egy jókra része pusztán időhúzás. Az eszközök fejlesztése sokszor órákba telik, a side questek egyformák és úgy adagolja őket a játék, hogy mindig sokat kelljen mozogni a kettő között. De mondhatnám az időtöltő főküldetéseket is, vagy a monoton ide-oda helikopterezést.

- Élettelen környezet. A Witcher 3 után elkezdve sajnos már az első pár órában kiderült, hogy hiába lehet szabadon bejárni a térképeket, itt semmi nem fog engem a táj felfedezésére sarkallni, mert… üres, statikus és érdektelen. Összesen egy alkalommal van olyan, hogy random sétálgatás beindít egy küldetést, a többi esetben maximum katonákkal és állatokkal találkozni. Néhány random esemény nagyon fel tudta volna dobni a játékot.

- Kilógó elemek: van tehát egy részletekbemenőleg pontos katonai szimuláció, de az ellenfelek odarohannak udvarolni, ha egy kartondobozba bújunk, amire egy pin up girl matricát teszünk. Wtf? Az egyik ellenfél pedig egy lángoló unikornison üldöz minket. Ezt én betudtam „just japan things”-nek, de el tudom képzelni, hogy valakit ez zavarhat.

Olyan 80 órám van benne, aminek sajnos – klassz játékmenet ide vagy oda - jópár óráját untam és csak a történet miatt folytattam, de utólag örülök, hogy nem hagytam félbe, mert az a néhány remek pillanata a játéknak olyan remek, hogy szinte beégtek a tudatomba, márpedig én alapvetően ilyen élményeket próbálok keresni a játékokban.

Viszont majd mindenképpen befizetek egy gaikai-ra, ha elindul itthon is, hogy végigvigyem a többi epizódot, mert azokról úgy tudom, hogy az egész olyan minőségű, mint ez a legjobb pillanataiban.

[gebali1991]

9 minutes ago, JoeJoeJoe said:

 

- Kilógó elemek: van tehát egy részletekbemenőleg pontos katonai szimuláció, de az ellenfelek odarohannak udvarolni, ha egy kartondobozba bújunk, amire egy pin up girl matricát teszünk. Wtf? Az egyik ellenfél pedig egy lángoló unikornison üldöz minket. Ezt én betudtam „just japan things”-nek, de el tudom képzelni, hogy valakit ez zavarhat.

 

Ez. Ezért, és minden "just Japan thins"-ért (átvezetők rendezése is pl.) nem vagyok képes MGS-okat tolni.

[SaltyDave]

20 minutes ago, gebali1991 said:

Ez. Ezért, és minden "just Japan thins"-ért (átvezetők rendezése is pl.) nem vagyok képes MGS-okat tolni.

A Man on Fire kb. az egyetlen dolog ami így kilóg a játékban az instant lufizáson kívül és jó ha 4-5x feltűnik pár percre (és őszintén én aki MGSV-ön kívül nem tolt soha más MGS-t, gőzöm nem volt róla ki/mi/miért az, és nem is kevert be sehova, csak úgy van mellékszálként kb.), ami egyébként hiába fura, létező dolog. Ha elfogadod hogy egy alternatív történelem és igen is vannak hightech felszerelések és időnként 1-1 kb. Alien filmek Ripley szintjén lévő lépegető (volt az a sárga rakodó, na itt ugyanaz kb. csak fegyverrel), nem nagyon van "just japan things". Nincs ilyen "hülyegyerek dragon ball frizurával" meg űrhajót építő 8 éves kislány aki csak csukott szemmel széles vigyorral beszél szintű fasságok, amiktől én is a falra mászok.

Egyébként Skullface terve kb. a leg- zseniálisabb, alattomosabb, kreatívabb, mesteribb amit rossz arc valaha játékban kitervelt.

[Hor1]

27 minutes ago, gebali1991 said:

Ez. Ezért, és minden "just Japan thins"-ért (átvezetők rendezése is pl.) nem vagyok képes MGS-okat tolni.

A játéktörténelem egyik (szerintem a) legjobb sorozatát hagyod ki kvázi látatlanul, te tudod. 

Az egyetlen rész szerintem, ahol zavarónak hat(hat) a japánkodás, az a második, de ott sincs túltolva.

Az első meg tényleg tömény zsenialitás, pedig pár éve játszottam először, ronda, kényelmetlen ps1 emulátorral.

[kaszman1]

27 minutes ago, gebali1991 said:

Ez. Ezért, és minden "just Japan thins"-ért (átvezetők rendezése is pl.) nem vagyok képes MGS-okat tolni.

+1

Annyi jót hallok róla, de ha játszani kezdek egy MGS résszel kb egy óra után feladom ilyen és hasonló okokból.

[gebali1991]

Egy szó: Quiet.

Igen, a nagycsöcsű, végtelnre tolt és Puding!sággal magyarázott szexizmus is just a Japan thing.

Igen, van nyugati játékban is, de come on. A nagy képről beszélek. Dead or Alive. Bármilyen visual novel. Quiet. Quiet az esőben.

Ezentúl láttam átvezetőket, és ohgosh. Hogy lehet annyi pózerkedést kibírni... sajnálom, nekem ez nagyon nem adja. Ja, és ha van még toposz, amit utálok, akkor az a klónozás. Khm.

[tenderlumpling]

Ah, én már nem is mondok semmit