Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[Leon121]

Eposzikusabb. B)

[Leon121]

Uncharted 2

Na, hát jobb lett, mint az elsõ rész. Változatosabbak a pályák, nem nyújtják el annyira, mint az elsõ részben, ahol néha körbe-körbe mászkáltunk. A harc is kiforrottabb, az "arénák" mintha kicsit nagyobbak lennének néha, és a lopakodásnak is valamivel jobban megágyaztak. Ellenfélbõl is picivel többféle van, még olyan is akad, amit kicsit ügyeskedve kell megölni (pajzsos). Ráadásul nincsenek szembeötlõen hullámokban érkezõ ellenfelek, hanem nagyrészt azokat kell eltenni, akik kezdetben is a környéken vannak.

A karakterek is kicsit kiforrottabbak lettek, már sikerült elérni egy Múmia-szintû kalandfilm karaktereit, szóval végülis fejlõdtek. A szövegek most is nagyon jók, több is van belõlük, meg úgy általában az átvezetõk tényleg egy jó B kategóriás kalandfilmet idéznek meg.

A grafika egészen lenyûgözõen részletgazdag, teli van tömve a pálya mindenfélével, mindez HD-be felhúzva, élesebb textúrákkal, lenyûgözõen fest. Mûvészileg is sokkal fejlettebb, némelyik helyszínen az államat kerestem, annyira jó volt ránézni.

........mindezzel együtt ez alapvetõen még most is egy csont primitív, lineáris akciójáték, aminek szerintem alapból vérzik a koncepciója: mi elvileg kalandozók vagyunk, nem katonák, ennek ellenére megint egy hadseregnyi katonát kell eltenni láb alól, ez így nagyon sántít. Nem háború van, mint egy Gears of Warban, hanem elméletileg kihalt romok között mászkálunk, ahol valahogy mégis mindig szembejönnek katonák, miközben mi egyébként az egyetlen lineáris úton haladunk elõre. Drake egy mezei, hétköznapi ember, mégis több száz harcedzett katonát tesz el láb alól - ez nagyon elüt egymástól, szerintem még jobban, mint Lara esetében az új Tomb Raidernél.

Aztán, másik zavaró logikai ellentmondás: a helyszínek között még csak véletlenül sincs töltés, ami technikailag impresszív, de ha belegondol az ember, akkor nagyon gáz, hogy kb fél óra játék alatt perui dzsungelbõl havas hegyvidékek közé érünk, vagy ugyanezen havas hegyvidékbõl kiindulva egy templomon keresztülgyalogolva óriási, hatalmas trópusi jellegû, nyílt városra bukkanunk - ami nem igaz, hogy senkinek nem tûnt még fel, mikor szó szerint egy órányi járásra van, vagy annyi se. Ez így... illúzióromboló, inkább néztem volna átvezetõket, amíg új helyre utazunk, és pár órát elõreugrunk, semmint ez így...

És hát na, összességében egy tucat akciójáték, nem különösebben izgalmas, vagy egyedi történettel, vagy a szürkeállományt igénybe vevõ játékmenettel... Olyan, mint egy popcornmozi: elvoltam vele, de értéket nem igazán nyújtott nekem, ami miatt azt mondanám, hogy "igen, hiánypótló alkotás, vegyetek PS-t miatta!". Egynek elmegy, ha szereti valaki az agyatlanságig lecsupaszított akciójátékokat, akkor jó lehet, de semmiképpen nem kihagyhatatlan, vagy olyan, ami miatt nyálat kéne csorgatni - pláne, hogy az új Tomb Raiderek is ebbe az irányba indultak el, de azok mégis szabadabbak, nyíltabbak, változatosabbak, mélyebbek; szóval még azt se lehet mondani, hogy nincs alternatívája.

[Chuck_Norris]

UC egy szép kerek kincsvadászós ugri bugris történetet ad, aréna harcokkal. A remek átvezetõ videókat, párbeszédeket már meg se említem, UC3-ban is csak javul minden tekintetben a sorozat.

Teljesen korrekt. Azt adja amit vár tõle az ember. :rolleyes:

[Leon121]

Teljesen korrekt. Azt adja amit vár tõle az ember. :rolleyes:

Ez így igaz, a második rész azt hozta, amit már az elsõtõl is vártam. Más kérdés, hogy számomra ez nem annyira sok, mint a lelkes rajongóinak. Igazából számomra ez a sorozat kábé pont megfelel a Gears-vonalnak a "konkurenciánál": önmagában teljesen jól meglennék nélküle, de ha már van rá lehetõségem, akkor egy kört megér, szórakoztat. :)

[tenderlumpling]

Ez így igaz, a második rész azt hozta, amit már az elsõtõl is vártam. Más kérdés, hogy számomra ez nem annyira sok, mint a lelkes rajongóinak. Igazából számomra ez a sorozat kábé pont megfelel a Gears-vonalnak a "konkurenciánál": önmagában teljesen jól meglennék nélküle, de ha már van rá lehetõségem, akkor egy kört megér, szórakoztat. :)

Ami engem megfogott, hogy mennyire elegánsak a párbeszédek, észrevehetetlen kis nüanszok, utalások, odacsípések, és karaktert soha meg nem hazudtoló reakciók...

"Do you love her?"

"... ... Chloe, I'm sorry, I-"

Komolyan, áh -_- Mindig egy kicsit indirekt, mindig egy kicsit elhallgató, mindig egy kicsit ferdén szellemes. Konzisztens, precíz párbeszédírás, végig.

[Cori]

UC egy szép kerek kincsvadászós ugri bugris történetet ad, aréna harcokkal. A remek átvezető videókat, párbeszédeket már meg se említem, UC3-ban is csak javul minden tekintetben a sorozat.

Teljesen korrekt. Azt adja amit vár tőle az ember. :rolleyes:

De még milyen remek, minden apró részletre odafigyeltek. A karakterek játszadoznak az ujjaikkal, lábukat rázzák az asztal alatt stb. Ezektől az apróságoktól lesz annyira remek és hihető az összes átvezető. Az Uncharted egyébként egy baromi szexyn tálalt játék, és szerintem sokakat ez fog meg, ráadásul a harc is kiforrott és könnyen kezelhető.

[Chuck_Norris]

Lara Croft is lehetne kicsit játékosabb, mint Drake. Drakenél jól mutat ez a laza stílus, Lara is lazulhatna egy kicsit...

Játékmenetben TR még jobb, de párbeszédekben, átvezetõkben, hangulatban az UC azért jobb szerintem... de egyre jobb mindkettõ sorozat ilyen tekintetben, hála a technológiáknak.

[getro2]

Lara Croft is lehetne kicsit játékosabb, mint Drake. Drakenél jól mutat ez a laza stílus, Lara is lazulhatna egy kicsit...

Játékmenetben TR még jobb, de párbeszédekben, átvezetőkben, hangulatban az UC azért jobb szerintem... de egyre jobb mindkettő sorozat ilyen tekintetben, hála a technológiáknak.

mondjuk ez messze nem csak technológia kérdése. jól megírt játékok már 25 évvel ezelőtt is voltak, filmszerű, kreatív átvezetők is léteznek már egy ideje, elég csak az mgs-re gondolni. a tomb raider rebootokból csak az első volt meg, de az írás és rendezés szempontjából is egy gyász. a naughty dog tényleg ezért is lehet ennyire sikeres, nemcsak úgy filmszerűek a dolgaik, hogy tele van látványosnak szánt, de igazából a gameplay sodrásából csak kivonó töltelékjelenetekkel, kameraváltásokkal, stb-vel, az egész tök folyékonyan halad előre, mintha egy kalandfilmmel játszanánk. meg hát az is sokat segít, hogy nem próbálják minden részben megváltani a világot. mindig csak pont annyival emelték a tétet minden játékukban, hogy az ember érezze ennek az újszerűségét, de a lényeg így is a karakterek személyes egymás közti konfliktusaiban bonyolódik le, nincs szó nagyívű gondolatokról, az egész bolygóra kiható tétekről meg ilyesmikről (vagyis van, de mindig csak másodlagosan). hollywood is simán tanulhatna ebből, legalábbis a blockbusteres oldala.

[GustyX]

2015 termése (többet már biztosan nem fogok idén végigvinni):

1. Assassin’s Creed 3

2. Call of Juarez Gunslinger

3. Deadpool

4. Dishonored

5. Enslaved: Odyssey to the West

6. Grand Theft Auto 5

7. Hitman Absolution

8. Just Cause 2

9. LEGO Marvel Super Heroes

10. Mortal Kombat X

11. Remember Me

12. Shadow Warrior

13. Shank 2

14. The Witcher

15. The Witcher 2

[jardo]

Rise of the Tomb Raider demó - Szűk egy óra játékidő, gyakorlatilag a hegymászós rész az elején, meg aztán Szíria. A tesztek és kritikák alapján végül is pont azt kaptam, amit vártam: szinte egy az egyben az előző részt. Igazából nem nagyon láttam semmi olyat, ami lényeges újítás lett volna (bár ehhez hozzátatozik, hogy a demó Szibériába nem vitt el, tehát a nyílt világot nem láttam). Persze ez önmagában még nem feltétlenül baj, mert az előző is jó volt, tetszett, csak másodjára már nem estem hanyatt tőle. Összességében teljes árat egészen biztosan nem fizetek érte, talán majd később valami akcióban jóárasítva.

[tenderlumpling]

Ratchet: Gladiator / Deadlocked

Féltem, hogy már nagyon a hordó alját kapargatom ezzel a résszel, kicsit tartottam ettől a furcsa kosztümtől meg a folytonos arénás játékmenettől, de... nagyon jó. Sokkal jobb, mint mondjuk a QForce, ráadásul még viszi a régi esztétikát is. Mivel nagyon akcióközpontú, nyilván nincs annyiféle egzotikus felfedeznivaló és titok, de a harc az... teljesen penge, itt is folyamatosan fröcsög a csavar, minden pillanatban valamelyik fegyver fejlődik, vannak modok, upgrade-ek, és a küldetések is nagyon gyorsak, kompaktak, kicsit talán olyasmi, mint a Ratchet 3-ban a Ranger missziók és az arénák váltakozása, némi QForce-os tower defense-jellegű harccal, de mégis... ad annyi mozgásteret, irányt, hogy az ember ne érezze ezt korlátoltnak.

Szóval, nyilván nem ér fel a trilógiához, de teljesen megállja a helyét annak, ami: minőségi spinoff. Nagyon gyorsan elment az idő vele, teljesen elképesztő, micsoda formulát talált ki az Insomniac. Az űrhajós és lépegetős részek meg hát, pff, nincs az a Star Wars-játék, ami ezt tudná.

Hát... már csak az All4One maradt, és bye, Ratchet. A rebootig.

[tenderlumpling]

Infamous: First Light

Elõször is: nem ezzel kezdtem a sorozatot, az elsõ résszel lassan haladok, mert annyira nem vonz be, csak az visz elõre, hogy állítólag a második sokkal jobb. Az új érából a Second Son egyelõre nem érdekel, ez meg 1800 Ft volt. Disclaimer end.

És hát wooooow! Szerintem a standalone DLC lesz a kedvenc mûfajom. Egy fél nap alatt bepattintható a sztori, finom, feszes, a sandbox meg egyáltalán nem olyan õrült nagy, hogy el kelljen csesznem száz órákat mütyörkék felszedésével, az is megvan 1-2 nap alatt, de azért mégis tartalmasnak mondanám. Teljesen ideális hossz egy videojátéknak, akárki akármit mond.

Maga a játék pedig kb. Assassin's Creed, csak ez jó is -_- Nyomod neki, a csajszi fénysebességgel fut fel a házak oldalán, ugrik szépen, pontosan, az egész egy száguldó balett, sose akad meg, sose hülyül be, az ellefelek sem idegesítõek, a harc nagyon vagány, a skillrendszer mondjuk nem oszt, nem szoroz, de azért korrekt lehetõségeket ad. Így kell a sandboxot csinálni.

Szóval így nagyobb kedvvel megyek vissza a PS3-as részekhez is, bár kétségkívül Fetch szimpatikusabb, mint Cole.

[SaltyDave]

Szóval Saints Row 4 mûf.sz nélkül.

[jardo]

Metro 2033 Redux

+ a Redux sokkal jobban néz ki felújítva, mint az eredeti
+ elképesztõen hangulatos, fõleg a metró a maga szûk, sötét járataival
+ alapból kétféle játékmód
+ jópofa dolog, hogy a maszkban folyamatosan cserélgetni kell a szûrõt
+ apróság, és igazából jelentõsége sincs, mert rubelnek vagy akár kreditnek is hívhatnák, de ötletes, hogy a lõszer a fizetõeszköz
+ korrekt szinkron, az pedig jó dolog, hogy az orosz is választható nyelv
+ kellemes, az atmoszférához pont passzoló zene
+ elgondolkodtató mondanivaló és befejezés

- a játék úgy a közepe táján nagyon-nagyon ellaposodik, minden téren
- totálisan érdektelen történet, vagy csak borzasztó narratíva
- túl sok lõszer kell a rondaságokba
- grafikailag erõs közepes
- a hangok elég furák, ha nem szemtõl szemben arra nézek, aki éppen beszél, akkor teljesen elhalkul a beszéd és csak a feliratot látom a képernyõn, pedig ott állok az ember mellett
- volt egy-két bug, ami miatt újra kellett töltenem heckpointot


70%

Nem tudom, lehet, hogy az én elvárásaim voltak túl nagyok, de nekem összességében csalódás volt. Jól indult, nagyon hangulatos játék, végsõ soron mondanivalója is van, de maga a játékmenet se nem túl érdekes, se nem túl eredeti, emellett a történet is érdektelen, amin nem segített a rossz narratíva sem. Úgy a közepe táján fáradtam bele nagyon, és akkor komolyan elgondolkodtam azon is, hogy egyáltalán befejezem-e. Végül is becsületbõl lenyomtam, és bár voltak még jó pillanatai, azért így már nem volt ugyanaz.

[tenderlumpling]

Beyond Good & Evil HD

Ilyen játék csak egyszer jöhet létre az életben.

Lehetetlen megfogni, mi teszi azzá, ami, de az biztos, hogy nincs még egy játék, ami ennyire hipszter lenne: rasztafári orrszarvú autószerelõk, melankolikus cápaemberek, egy latintáncos szoftver, egy világítótoronyba költöztetett gyerekkommuna, popkult forradalmárkodás, ahol a szövegséges és az ellenség is a média és a sajtó. Úgy használja a 3D platformer formanyelvét, hogy közben nem 3D platformer, úgy használja ki a sandbox-teret, hogy közben nem sandbox, filozofikus címe van, míg a sztori nyílegyenes, ami viszont sajnálatos módon csak az utolsó harmadban kezd érdekessé válni... ha ez a játék anyagi siker lett volna, most nem kellene ennyit várni egy folytatásra, ami viszont már biztosan nem lesz ilyen. El fog veszni ez a rajzstílus, ami ebben a furcsa, állatemberek-lakta társadalomnak és Jade-nek jól áll, és hát lesz belõle tipikus Ubisoft-sandbox, ha valaha elkészül.

De hát ilyen csak egyszer jöhet létre.

Nagyjából amióta kijött háromszor kezdtem el, de most fejeztem be elõször. Valljuk be: vannak frusztráló hülyeségei, de ahol a játékmenet nagy részében ármányos ténykedéseket és egzotikus állatokat kell fotózni, annak még ezt is megbocsájtom. A zene pedig külön esszét érdemelne, nem is az, hogy annyira jó, hanem annyira helyes.

[Kult13]

Infamous: First Light

Hatalmas kellemes csalódás volt a First Light! Nagyon nem szerettem a PS3-mas részeket, de mivel PS+ban ingyen volt, kaptam a lehetõségen, és marha jó 3-5 órás élmény volt. Aztán befizettem a Second Sonra is, eleinte kissé nehézkes volt, fõleg a neon képesség hiánya miatt, de aztán ez is berántott. Idén pótoltam mindkettõt, és azt kell mondjam a generáció, vagy PS4-es játékok egyik legalul értékelt játéka! Mondjuk oké, a metacriticen 80 ponton áll, de anno erõsen kapta az ívet a játékosoktól. Ha nem lett volna olyan nehezek a challengek, és a sok hülye ölj meg 50 embert a levegõben féle trófeák, akkor biztos rámentem volna a platina trófeára, de így csak összeszedtem mindent a játékban.

[Real013]

Life is Strange

A Mafia 2 óta nem játszottam végig játékot, ezt simán. Hajnali fél hatig toltam az utolsó két epizódot. Mint oly sok minden, ez sem tökéletes, de egy ennyire jó sztorit így prezentálni, az mûvészet. Kár, hogy a végén a befejezéseket nem éreztem egyenrangúnak (

Én megmentettem Chloe-t, önzõ dög voltam, én annak örültem, ha ezek ketten, ez a remek páros együtt marad és boldogan él tovább. A másik volt szvsz a helyes döntés, de a szívemre hallgattam. Kár, hogy összecsapott lett így egy kicsit a befejezés.

Olyan élmény a játék, ami az emberrel marad jó ideig.

Someday we will foresee obstacles

Through the blizzard, through the blizzard

Today we will sell our uniform

Live together

[jardo]

Az idei év termése:

- Assassin’s Creed: Unity (Xbox One)

- Assassin’s Creed: Unity – Dead Kings DLC (Xbox One)

- Forza Horizon 2: Fast & Furious (Xbox One)

- GTA V (Xbox One)

- Middle-earth: Shadow of Mordor (Xbox One)

- Project CARS (Xbox One)

- Sunset Overdrive (Xbox One)

- Gears of War: Ultimate Edition (Xbox One)

- Assassin’s Creed: Syndicate Charing Cross Edition (Xbox One)

- Madden NFL 16 (Xbox One)

- Metro 2033 Redux (Xbox One)

- Forza Horizon 2: Fast & Furious

- MX vs. ATV: Alive

- Sniper Elite V2

- Tomb Raider

Ezeken kívül van még folyamatban pár játékom, de azokat már csak jövõre fejezem be, úgyhogy majd az egy év múlva esedékes listában fognak szerepelni.

[Chuck_Norris]

Az idei év termése:

- Assassin’s Creed: Unity (Xbox One)

- Assassin’s Creed: Unity – Dead Kings DLC (Xbox One)

- Forza Horizon 2: Fast & Furious (Xbox One)

- GTA V (Xbox One)

- Middle-earth: Shadow of Mordor (Xbox One)

- Project CARS (Xbox One)

- Sunset Overdrive (Xbox One)

- Gears of War: Ultimate Edition (Xbox One)

- Assassin’s Creed: Syndicate Charing Cross Edition (Xbox One)

- Madden NFL 16 (Xbox One)

- Metro 2033 Redux (Xbox One)

- Forza Horizon 2: Fast & Furious

- MX vs. ATV: Alive

- Sniper Elite V2

- Tomb Raider

Ezeken kívül van még folyamatban pár játékom, de azokat már csak jövõre fejezem be, úgyhogy majd az egy év múlva esedékes listában fognak szerepelni.

egyszerûbb lett volna ha azt írod oda ami nem xbone :D

[getro2]

Beyond Good & Evil HD

azt hiszem ez a kedvenc játékom. õszintén, én nem is szeretnék már neki folytatást egyáltalán, ha csak ancel nem kap teljes uralmat a projekt fölött. sok játéknál el lehet mondani, hogy "hát igen, ez már nem olyan, mint régen, de...", itt viszont úgyse lehetne mit mondani a de után. az elavult save pointokat talán lehet pótolni, de a beszívott rinocéroszokat semmivel

[Chuck_Norris]

Far Cry 4

Elég Edény! a játék története :D Amúgy eléggé unalmas lesz a végére, az akciók jók, a késelések is jók, de szinte minden az elõzõ részbõl lett átemelve.

[SaltyDave]

Tales from the Borderlands

Hát ilyet is tud a Telltale! Ki gondolta volna hogy nem csak elvontatott nyomozások és letargia uralja minden kalandjátékukat, amely recepthez bár kétségtelenül értenek, kezd kissé kifakulni egyszerűen azért mert... hát ugye rá lehet ismerni a klisékre, ismerjük a játékaik felépítését: bevezetnek egy karaktert akit nagyon megszerettetnek, majd rút halált hal, és jön a következő.

Na nem úgy a Tales from the Borderlands-ben, ami VÉGRE VALAHÁRA az a Borderlands játék amit én mindig is akartam. Egyszerűen szeretem ezt a Mad Max -re hajazó képregényes őrült világot, a karaktereit (és még az idegesítő Scooter-t is megszerettették velem, catch-a-rideeeeee!), és az egészben hatalmas potenciál volt mindig is amit a Borderlands 1-ben még nem ismertek fel szerintem a Gearbox-nál, a Borderlands 2-ben pedig túlságosan ragaszkodtak az első rész begyöpösödött megoldásaihoz ami borzasztóan lerontja a játékélményt (mindig a világ másik felébe kell utazni, széteső inkoherens instance-okkal szétdarabolt világ, az állandó backtracking hogy "leadd" a küldetést, a szándékos utaztatás állandóan a két egymástól lehető legtávolabb eső pont között, a játékmechanikailag statikus, ládanyitogatást leszámítva szinte bárminemű interakcióra képtelen világ, a néma érdektelen karakterek amik hiába vannak egy jó ötlet/design köré építve, mindegyik el van pazarolva, a jobbak maximum rádióüzenetekben jelennek meg...). Na de ez. EZ! Ez az ami végre igazságot szolgáltat ennek az amúgy baromi jó kis univerzumnak.

Kezdjük ott, hogy mindent megőrzött ami a Borderlands-ben jó: humoros, önmaga karikatúrája, és egyedi keveréke a belezős brutalitás és végtelen cukiság kettősének, ezt pedig a Telltale-nél már az interaktív mozi formátum miatt is sokkal jobban kihasználhatták, és tették ezt olyan minőségben amit a Gearbox maga képtelen volt 3 játékon át, és ami talán a legfontosabb: igazán emberi karakterekkel. Nem csak az egydimenziós sztereotipikus karakterekkel dolgoznak (bár kétségtelen hogy kb. az egész világot ezek teszik azzá, ami Borderlands), hanem ennek közepébe beraknak 4 hozzánk sokkal közelebb álló, emberibb, komplexebb főszereplőt, és itt kell boldogulniuk. Basszus csak az első epizódban 5x kitört belőlem a nevetés, a Borderlands 2-nél az első óra vége felé közeledve "jajj neeee megint futni futni futni a semmin át áhhhh f@szom bele" majd jött valami viccesnek szánt de rövidtávon belül fárasztóvá váló rádióüzenet vagy hasonló sorsra jutó obszcén jelenet. Itt ellenben, az első három epizód folyamatos kaland, baromi jól megkoreografált akció és humor keveréke, ami a későbbi epizódokban több miniatűr karakterdrámába csap át, már amennyit a játékidő enged. Mert hogy itt folyamatosan történnek a dolgok, nem pedig egy betonba öntött halott színes sérthetetlen labirintus. Na persze itt is csak az változik amit megálmodtak, de még is az egész annyira... élő, a Borderlands FPS-ekhez képest. Kis, egyszerű dolgok, mint hogy ha valakit nekilöknek egy pultnak, arról leesnek dolgok, ahogy az természetes lenne, holott eddig ha rakétavetővel kapod telibe sem történik semmi. Vannak tök jól megkoreografált előzetesek, benne akcióval, előrevetített érdekes történettel és humorral, és az egész Borderlands játékmenet egyszerűen... képtelen volt felérni hozzá millió okból. És ez az, aminek a szöges ellentéte a Tales from the Borderlands, és imádom minden pillanatát.

Mint játék, amúgy ugyanaz a Telltale recept: egy hatalmas átvezető az egész, quick time event-ekkel (ezekből kicsit talán sok is van, bár a végén komplett street fighter special move inputokat kért már, ami külön vicces volt a szituáció miatt ^^), és nem különösebben sokat befolyásoló párbeszédopciókkal. Ami újdonság az az, hogy két karaktert is irányítunk, rengetegszer egymással párhuzamosan de egymástól távol zajló eseményeket sorban elmesélve, ami egyrészt sokkal többet enged látni a világból, másrészt a Borderlands hangulattal és az univerzumából adódó lehetőségekkel karöltve nagyon is felfrissítő, hogy nem egy leszűkült, kis világba zárják az egészet (lásd Walking Dead) hanem sokkal tágasabb sok karaktert felölelő és azokkal jól egyensúlyozó történetet kapunk.

Felraktam újra a Borderlands 2-őt csak azért hogy mászkálhassak picit ebben a világban (és mert coop partner nélkül a season pass tartalmához hozzá se nyúltam még az alapjáték után), de kb. 1 óra után töröltem is a fenébe a fentiek miatt. Viszont még mindig akarom hogy ott legyek, csak nem igazán van hozzá játék amivel ezt szívesen megtenném. A Pre-Sequel -nek utánanézve meg kiderült hogy pontosan ugyanabból a millió pici sebből vérzik mint az előző kettő, de legalább végre beszélnek a karaktereink is ami önmagában nem egy meggyőző indok a vásárlás mellett. Na de, van a Borderlands a Gearbox-ból, és van a Tales from the Borderlands a Telltale-től. Ez utóbbi csillagos ötösre vizsgázott. Ez a különbség fejlesztő és fejlesztő között.

Maradandó élmény lesz-e? Nem hiszem. Mint egy eleinte kiugrónak tűnő, de hosszútávon még is elfelejtett önmagában amúgy remek kalandfilm (lásd Guardians of the Galaxy ami talán a legjobb hasonlat már csak az igen hasonló hangulat miatt is). De a legjobb amit a Borderlands univerzumból ki lehet hozni? Mindenképp.

[Leon121]

The Incredible Adventures of Van Helsing (Xbox One)

Röviden: Kellemes meglepetés, igényes diabloid cucc. Sokrétû karakterfejlesztés, szép látvány, ötletes, változatos ellenfelek, kiváló kezelés, sok-sok hentelés. Ami lerontja, a technikai részek: eleinte csak kissé szaggat, a játék utolsó harmadában viszont sokszor már brutálisan belassul, a játszhatatlanság szintjéig. Emellett mocsok sokáig tölt. Illetve a hosszú távú szavatosságáról sem vagyok meggyõzve. Egy végigjátszást viszont mindenképpen ér, mert szórakoztató darab.

Kicsit hosszabban:

A karakterfejlesztés az egyik nagy erõssége: képességpontokat osztasz, aktív skilleket nyitsz meg, amik manát használnak, emellett passzív aurákat is fejleszthetsz (kettõ lehet rajtad), plusz újratöltõdõs képességeket is fejleszthetsz - EMELLETT még az aktív képességeknek kisebb extrákat is nyithatsz meg, és "turbókat" is adhatsz hozzájuk, amiket csatában töltõdõ dühbõl lehet ellõni, és megvariálhatják a képességet (például villámhoz adhatsz olyat, amivel áthúz másik ellenfelekre, vagy kábítja õket, vagy esélye van elpusztítani õket - ezekbõl hármat választhatsz, akár ugyanazokat is többször). Plusz még bizonyos hírnév elérésekor erõs passzív képességek közül is választhatsz, ami játék közben nyílik meg bizonyos részek használatától. TOVÁBBÁ a karakter fejlesztése mellett van egy állandó kísérõd, akit szintén lehet fejleszteni elég tisztességesen, képességfán, plusz képességpontokkal, és még felszereléssel is.

Szóval nagyon-nagyon sokmindent lehet fejleszteni, egy karaktert is nagyon szépen, sokféleképpen lehet kialakítani, összerakni.

A kísérõ meg kicsit olyasmi, mint a Torchlight lénye továbbfejlesztve: amellett, hogy harcol különféle beállításokkal, még a cuccokat is vissza lehet küldeni eladni vele. És még személyisége is van, a szellem-csaj és Van Helsing tök jól elbeszélget sokszor. Néha kicsit erõltetett, de legtöbbször korrekt, sõt egészen szórakoztató a sok-sok megírt pársoros párbeszéd köztük.

A harc, a felszerelés kialakítása (bájolás, szettek, megnyitható erõsítések, stb.) nagyon jól mûködik, változatos, izgalmas, látványos, öröm volt vele játszani, nagyon összerakták.

A grafika igen szép, képeken láthatjátok, változatosan kialakított helyszínek (aminek mondjuk feltételezem az újrajátszhatóság látja kárát, mert minden kézzel összerakott), a szörnyek pedig ötletesek. Az egészet átszövi egy kis steampunk-elektropunk (van ilyen?) érzés, horroros szörnyek és frankensteines elektromosság mindenfelé (elektromos vérfarkas rulez :D). Szóval jól néz ki nagyon. A zene pedig szerintem kábé az Uelmen-féle Diablós dallamok után a másik legjobb, amivel találkoztam (mûfajon belül legalábbis), nagyon hangulatos, sokszor elég melankolikus, billentyû- és egyéb, különlegesebb hangszerekre írt szépség.

A technikai háttérnek azonban ára is van, mert a játékot rohadtul nem nézték át konzolon: az egy dolog, hogy kábé úgy néz ki, mint PC-n maxon, de ennek durván megvan a hardveres következménye. Az egy dolog, hogy nem fut 60 FPS-sel, nem zavarna itt annyira, de nagyon sokszor a 30 sincs meg. Az elsõ fejezetben érzése sokszor 20 köré esik, késõbb nem ritkán 10 alá is benéz, egy extrém helyen meg szerintem kábé 5 FPS-t ha produkált... Szerencsére annyira nincs felpörgetve, hogy emiatt haltam volna, de rohadt idegesítõ volt... Át kellett volna nézni, és inkább kikapcsolni 1-2 látványjavítót, vagy mittomén, de így kiadni nagy bûn volt... Ráadásul mocsokul sokat tölt, egy fél percet legalább, ezért a városba csak végsõ esetben mentem vissza (szerencsére a cuccot vissza lehetett küldeni a csajjal). A hab a tortán, hogy itt-ott elég csúnya bugok maradtak, skillek leírásánál ilyen "%duration" jellegû változók maradtak bent, meg egy ideig a kísérõ AI-ja is automatikusan visszaváltott passzívba rendszeresen... Ja és a fõbossért járó 60 pontos achievementet se kaptam meg :bawling:

Még ami nem tetszett, bár már csak apróság, hogy a felszerelés fejlesztésétõl abszolút nem éreztem magam "menõbbnek". A kezdõ felszerelés kábé ugyanannyira keménynek tûnt, mint a késõbbiekben szettekkel felerõsített, 30. szint körüli cuccok, így a "babázás" nagyon nem volt jelen.

A hosszú távú szavatosság is kérdéses számomra. 30. szint a max, amit játék végéig simán el lehet érni, utána már nem nagyon van fejlõdés, újabb nehézségi szintek, vagy ilyesmik. Pár kihívás maradt utána, de... nemtom, nem tûnt izgalmasnak, nem éreztem késztetést a folytatásra, pláne hogy ekkorra már rohadtul zavart a szaggatás (és közben már ott van a stabil 60 FPS-sel száguldó Diablo 3...).

Mindent összevetve nagyon élveztem a kampány végigjátszását, változatos, érdekes volt, a fejlõdésrendszer kiváló, sokrétegû, öröm vele szöszölni. A konzolos kezelés is kiváló, menürendszer, skillek aktiválása, minden nagyon kézre áll. Az audio-vizuális körítés is kiváló, szóval öröm volt játszani a játékkal - amikor jól futott. De sajnos minél elõrébb jártam a játékban, annál többször és annál jobban belassult, ami pont konzolon nem elfogadható, nem ilyen mértékben. Egy végigjátszást mindenképpen tudok ajánlani, ha valaki szereti a mûfajt, mert a technikai gondok ellenére egy nagyon jól összerakott játék, amit azért érdemes ismerni, már csak hazai fejlesztõi miatt is.

[Razon]

Remember Me

Pro:

+Jó story

+érdekes karakterek

+Voice acting nagyon jó, talán 1 karaktert kivéve

+Egyedi harcrendszer, kombókat lehet szerkeszteni amik aztán HP-t tudnak regenerálni, cooldownokat levenni a képességekről

+Neo-paris szép

+Soundtrack illik a játékhoz, plusz sikeres kombók végén is beindul egy zene

+Szórakoztató platformer részek, fejtörők (utóbbiból talán 3 az egész játékban, de nagyon fun kitalálni, kellett kicsit gondolkodnom)

Con:

-kamera kezelés szörnyű, egérrel meg kontrollerrel is

-Néhány bossfight nem volt valami érdekes, csak spamelni a kis enemyket aztán ellőni a skilleket a bossra.

-Ez a memory remixelés nem rosz ötlet, de valahogy untatott engem, szerencsére csak 4x kell használni a játékban

-Kevés enemy típus

Tetszett a játék, 7-9 óra az egész, a story magába tud rántani, a karakterek szerethetőek, a kamera miatt meg csomószor meghaltam mert pont az utolsó pillanatban fordult el.

Jó ez a dontnod, eddig kettőből kettő játékuk jött be.

8/10

[SaltyDave]

Call of Duty: Black Ops

Azért vettem hogy teljen el egy nap vele, és mert kellett egy kikapcsoló, agyhalott, látványos, holt lineáris agyonscriptelt eyecandy singleplayer játék, amit egy ültő helyemben be is fejezhetek elejétől a végéig. Ezt szállította. Mit még? A szokásos 'murica propagandát, a szokásos titkos népirtós világuralomra törős természetéből adódóan nyilvánvalóan kizárólag orosz származású ellenséget, és egy kaotikusan egymás után dobált pályákból álló kampányt, egy eleinte igen igénytelennek tűnő flashback-es megoldással, hogy ne kelljen foglalkozni a tér és időbeli átmenetek problémájának gondolatával sem, csak lehessen egymásra szórni külön-külön készült 20 perces pályákat, jelenből a második világháborúba, majd a hidegháborúba titkos bevetésekre, majd vietnámba, majd ezek között össze-vissza ugrálva.

Aztán jött a fordulat. Mondjuk kicsit későn, mert túl sok jel utalt rá és könnyen ki lehetett találni, de aztán még 5-10x lenyomták az összevágott flashback-eket hogy minden 13 éves megértse mi van. Azt kell mondanom ettől függetlenül, kellemes meglepetésként ért a dolog. Na nem a fordulat maga, hanem hogy egyszerűen nem számítottam rá hogy ilyen szintű sztorit kapok, ami miatt sok minden utólag nyer értelmet.

Annyit még hozzáfűznék hogy frusztrálóan hülye betegségeit még itt sem nőtte ki a sorozat, és az Advanced Warfare alapján nem is fogja soha. Indul a script hogy be kéne futni egy bunkerbe. Nem mert bombáznak, hanem mert arra van az alagút. Próbálj csak meg, kedves játékos, visszafordulni két métert egy fegyvert felvenni a földről. Felrobbantam, konkrétan. A társak az estek 90%-ában a semmire lőnek, mert a fölöslegesen kihangsúlyozott script verekedéseket leszámítva senkit nem ölnek meg, soha, és ha a script azt mondja nekik hogy akkor most előrefutunk a következő fedezékbe, szemrebbenés nélkül előrefutnak, maguk mögött hagyva 3-4 ellenfelet, akik szintén rájuk sem bagóznak, de engem egy pillanat alatt agyonlőnek mert merem feltételezni ha egy egyenes folyosón a társak előttem vannak 20m-el, akkor 10m múlva nem fog 4 katona rám lőni az asztal mögül. Ami külön tetszett hogy sok helyen ahol kifejezetten "sokat lövős" időszak van, azaz nem futsz valahova hanem tényleg játszani is kell egy kicsit, baromi jó rock, sőt néha DnB aláfestéseket kapott az akció (pl. az esőben éjjel a tetőn lövöldözős rész), csak szórakozni kellett a beállításokkal hogy halljak is belőle valamit (effects volume 50%-ra, hangerő hifin fel 2x akkorára, zene marad maxon) mert a lövések alapból teljesen elnyomják, pedig tömve van jó zenékkel.

5 eurót megért. De egyel sem többet. A multi és a zombi mód nem érdekel.