Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[Razon]

A játék maga szerintem nagyon egyéniségfüggő is lehet, aki nem vevő annyira a személyes drámákra, karakterekre, érzelmekre, arra nem feltétlenül hat annyira (bár szerintem a kerettörténetben és a játékban is vannak olyan elemek, amik azért biztosan betalálnak valahol mindenkinél). Mert hát alapvetően karakterekre épül, de nagyon erősen.

Ja, engem a fő dolog annyira nem is érdekelt

JÁTÉKVÉGE SPOILER nehogy megnézze valaki akinek nem kéne

chloe és max kapcsolata, ezért is lazán feláldoztam a végén, de a mellékszál a gyilkosságokkal/eltűnésekkel annál inkább, és azt is sikerült nagyon jól megcsinálni

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Az a helyes döntés, amit te csináltál, több okból is.

[Razon]

Ja, az nem kérdés

[Leon121]

Az a helyes döntés, amit te csináltál, több okból is.

Továbbra is Life is strange spoiler

Szerintem is. Keretet ad az egésznek, érzelmileg sokkal hatásosabb, morálisan is helyes(ebb), és ráadásul az egész mondandóval leginkább ez van összhangban, és még azt is jól magyarázza, hogy miért nincs hatása a játék közben hozott döntéseinknek a végére. Akármennyire is Bae > Bay (fórumon olvastam ), szerintem ez az igazán jó választás. A másikat youtube-on megnéztem, szerintem messze nem olyan hatásos.

[Razon]

Továbbra is Life is strange spoiler

Szerintem is. Keretet ad az egésznek, érzelmileg sokkal hatásosabb, morálisan is helyes(ebb), és ráadásul az egész mondandóval leginkább ez van összhangban, és még azt is jól magyarázza, hogy miért nincs hatása a játék közben hozott döntéseinknek a végére. Akármennyire is Bae > Bay (fórumon olvastam ), szerintem ez az igazán jó választás. A másikat youtube-on megnéztem, szerintem messze nem olyan hatásos.

Azért valamennyi hatása van, fõleg a Jefferson szituációra gondolok most. Idõutazás nélkül nem nagyon sikerült volna leleplezni.

[Leon121]

Azért valamennyi hatása van, fõleg a Jefferson szituációra gondolok most. Idõutazás nélkül nem nagyon sikerült volna leleplezni.

Úgy értem a végén a döntések mennyiségére.

Másrészt meg de, pont láthattad is a befejezésben, hogy Jeffersont is elviszik Nathannel együtt.

[Razon]

Úgy értem a végén a döntések mennyiségére.

Másrészt meg de, pont láthattad is a befejezésben, hogy Jeffersont is elviszik Nathannel együtt.

Ezt mondom én is

sokan panaszkodtak hogy semmi értelme nem volt a játéknak mert a végén resetelt az egész, erre mondom azt hogy mégis volt hatása mert elkapták a bûnözõket.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

A panaszkodók hülyék, teljesen korrekt befejezés.

Spoilerspoiler

A savechloe megoldás azért sem jó, mert mi a garancia arra, hogy megmentése után Chloe nem fog megint meghalni? Mi van ha a tornádó nem áll meg, tovább nõ és az egész világot elemészti? Semmi konkrétat nem tudni ezekrõl a dolgokról, ezért Chloe megmentése nem csak önzõ, de logikátlan és rizikós is.

És igen, a save the bay sokkal hatásosabb. Meg szól alatta a Foals, a másik alatt meg nincs, így egyértelmû, melyik a jobb.

[SaltyDave]

A panaszkodók hülyék, teljesen korrekt befejezés.

Spoilerspoiler

A savechloe megoldás azért sem jó, mert mi a garancia arra, hogy megmentése után Chloe nem fog megint meghalni? Mi van ha a tornádó nem áll meg, tovább nő és az egész világot elemészti? Semmi konkrétat nem tudni ezekről a dolgokról, ezért Chloe megmentése nem csak önző, de logikátlan és rizikós is.

És igen, a save the bay sokkal hatásosabb. Meg szól alatta a Foals, a másik alatt meg nincs, így egyértelmű, melyik a jobb.

Hát én is a végére értem.

Fuck Arcadia Bay. Cloe-t választottam, és kicsit sem érzem helytelen döntésnek. Egyrészt kizárt hogy mindenki más meghalt volna bár sajnos ezt a játék már nem köti az orrunkra. Másrészt ha végiggondolom kik miatt aggnék, nem nagy a lista. Cloe édesanyja, száz százalékig biztos vagyok benne hogy ugyanezt a döntést hozná a lányáért aki előtt ott az élet, míg neki bőven kijutott belőle, aminek a legeslegfontosabb pontja számára és számomra is a döntés meghozatalakor, hogy Cloe-nak életet adhatott. David-et kedveltem, sajnáltam, de ha választani kell, nem kérdés. Kate-et én nem tudtam lehozni a tetőről és meghalt. A többi mellékszereplő iránt semmit se érzek, legtöbbjük maximum egy életkép lefestéséhez használt, egydimenziós eszköz volt a játék során - egyikük, és együtt sem értek nekem annyit mint Cloe. Jefferson vagy börtönben rohadt el, vagy egy arra szálló fémlemez kettéhasítja, nekem mindegy. Az egyetlen dolog ami miatt kicsit bűntudatom van, hogy Cloe meghalt volna mindenki másért cserébe, de én nem engedtem neki, a pusztítás után pedig benne van a pakliban, hogy ezért egy életre elhagy, és gyűlölni fog, és önmagát is. De ezt nem látjuk, utalás sincs rá, ahogy arra sem hogy egytől egyig mindenki meghalt volna. Ő és Max ha ezt kiheverték, boldogan élhetik az életüket (ahogy ezt Cloe meg is ígéri neki, amint meghozod a döntést), Joyce és David ezt akarná szerintem - és nem a bűntudatom csitítgatom ezzel, mert az nincs a döntés után. Szimpla nobrainer döntés volt.

Amiért viszont haragszom a fejlesztőkre az az hogy ezen befejezés elég kidolgozatlan lett, és úgy az egész EP5-ért általában. Sorban:

1. Lehetett volna egy pár perccel hosszabb a vége, legalább is ez. Megnéztem YouTube-on a másik befejezést, és örülök hogy megmentettem Cloe-t. Kezdjük ott, hogy a tornádó a jövő volt, semmi garancia nincs rá hogy a döntésünktől függetlenül nem következik be ugyanúgy - nem csak a zárás miatt, már játék alatt sem fogadtam el, hogy azért mert ide-oda ugrálunk az időben, kialakulhat egy tornádó. Tudom, tudom, butterfly effect, de semmilyen döntésünknek nem volt ráhatása semmire, ami olyan természetbeli, klímabeli változást okozott volna. Erőltetett és értelmetlen belemagyarázás olyan szereplő(k) által (Cloe és Warren) akiknek annyi fogalmuk se lehetett róla mint Max-nek, aki szintén nem tudott semmit, maximum amit a pillanat hevében hatottak rá a fentiek ketten. EQY-ra reagálva, a tornádó akkor is eltűnik ha hagyom a várost elpusztulni, szvsz nettó hülyeség hogy a végtelenségig nő és elpusztítja a világot.

Amiért haragszom a fejlesztőkre a befejezéssel kapcsolatban az az, hogy aktívan "beleszólnak" a döntésembe. Az ő feladatuk az lett volna, hogy bárhogy is döntök, egy legalább hosszban, de minimum érzelmileg hasonló erejű, kidolgozottságú befejezést kapjak, és ÉN döntsem el, hogy jól választottam-e. Ha pl. láttunk volna egynél több halottat pokróccal letakarva (hoppá, valaki letakarta! Nem mindenki halott), vagy ami a minimum lett volna egy hosszú zenei aláfestéses fénykép mutogatósdi, mint a másik befejezésnél. De nem, adnak egy talán fél, max egy perces animációt hogy átvezetünk autóval az elpusztult városon, és ennyi. Mintegy sulykolva a játékosba, hogy tessék, ezt a gagyibb befejezést kapod, mert nem úgy döntöttél ahogy "szerintünk" (fejlesztők) az a jó döntés lenne. Fuck that. Az én szerepem hogy döntést hozzak a saját morális standardjaim alapján, nem a fejlesztőké, hogy belém sulykolják a sajátjukat mint egyfajta nagy tanulságot, ráadásul úgy hogy a játékost büntetik egy totál antiklimax zárással. Ez k/rvára rossz irány. Az ő dolguk az lett volna, hogy tudván hogy a játékos hozott egy döntést, akár ezt, akár azt, mindkét befejezésnél legalább próbáljanak azonos szinten kidolgozott és hatásos zárást írni, éreztetni a súlyát a döntésünkenek, nem szarni bele az egyikbe "mert az szerintük nem helyes", a másikat meg megcsinálni jól, mert az meg "szerintük helyes". Nem azért bántam pillanatnyilag a döntésem mert egy életet választottam potenciálisan százaké helyett, hanem mert kaptam egy szótlan pár másodperces semmiféle lezárást nem adó videót, mintegy hallva mögöttem a lead designert hogy "a másikra kellett volna nyomni, bizony".

2. Az EP5-ről általában: nagyon nem jött be. Az előző 4 epizód érdekes volt, tökéletesen rágyúrtak az életképekkel és a cselekménnyel, narratívával minden érzelemre, amit ki akartak váltani a játékosból, és piszok jól tették ezt. Jól volt megírva a történet, jól adagolták az új nyomokat, megvezették a játékost ahol meg kellett, folyamatos volt a döntéseink morális értelemben vett súlyának éreztetése a legapróbb dolgoktól (mint Victoria lefényképezése amikor ráboríttuk a festéket) a nagyobbakig, mint a sok apróságból összeálló eseménysorozat vége, amiben Kate meghalt nálam (nem vettem fel a hívását az ebédlőben, nem hagytam hogy szóljon a rendőrségnek, ezt a kettőt leszámítva amúgy végig támogattam, vigasztaltam, próbáltam erősebbé tenni. A végén a családtagoknál az anyjára hivatkoztam, szerintem azon ment az el az egész). Rövid és hosszútávon is, tökéletes ok-okozat feedback volt. Ehhez képest az EP5? Nem az a bajom hogy rengeteg döntésem jelentéktelenné tette. Megvolt azoknak a maguk szerepe, súlya, és a hozzá köthető érzelmi hatás, mind a maga idejében. Nem is az a bajom, hogy rengeteg mindennek semmi jelentősége nem volt, amiről a pillangó ikon azt mutatta, hogy lesz - pl. pillangó rajzolása a tűzhely oldalára William idősíkjában, vagy a kicsit molett lilában lévő csajnak való segítség hogy ne találja el állandóan valami balszerencse. Még csak nem is azért haragszom, mert az egész vérző orr dologból nem lett semmi, ami nagyon előrevetítette Max halálát, és simán annak kellett volna lennie a befejezésnek, hogy hagyom Arcadia Bay-t elpusztulni Cloe-ért és Max-ért, vagy még egyszer visszamegyek az időben, megmentve mindenkit, de Max szervezetét totál kikészítve a folyamatos időugrások miatt és meghal (az ugrások miatt vérzett ugye). Még mindig nem ez a bajom.

Az a bajom, hogy az epizód háromnegyedéből nem hogy totálisan kihagyták Cloe-t és az egész... hát magyarul nem is tudom, pontatlanul körbeírni lehetne, ezért inkább angolul: "bonding". Szóval az egész "bonding" jelenséget, pillanatokat totál kihagyták. Értem én hogy a 4. epizód már inkább lezárásért kiáltott, de akkor is belefért volna legalább egy ilyen pillanat, amikor ott lehet maradni a végtelenségig. És ez még mindig csak apróság, amiért az EP5 baromira nem tetszett, az az egész mindfuck ami a háromnegyedét adja. A rövid időn belül értelmetlenné váló, nyilvánvalóan hatásvadász, logikátlan Puding!ságok jelenteinek sorozata, amik csak azért vannak ott mert a fejlesztőknek volt egy ilyen ötlete, és de jól néz ki, és totál kaotikus sorrendben (nem is lehet máshogy, mert semmi értelmük se önmagukban, se egymáshoz képest).

MIÉRT? Miért kellett belerakni még egy kódkeresős hülyeséget a legvégére? Mi értelme volt annak a szobának? Mi értelme volt hogy látjuk Cloe-t olyan helyzetekben ahová SEMMI sem vezethetett, mint pl. Jefferson fotózza míg Cloe vígan pózol a megkötözött Max mellett, csak hogy aztán egymásra másszanak Victoria-val. Semmi értelme nem volt az egésznek, ahogy a galériában bujdosós résznek se, se a végtelen folyosónak. Jól néztek ki, persze, de ennyi. Többször felsóhajtva gondoltam rá, hogy "istenem még mennyi van ezekből?", vissza se akartam tekerni az időt de azért még nem egyszer, nem kétszer, nem ötször, vagy tíz-tizenötször lenyomta a torkomon. Egy idő után nem is számoltam hányszor vitt vissza a játék a sötét szobába, de szerintem vagy 4-5x minimum. Gyanítom azért az egész hogy húzzák a játékidőt. Nem érdekel, hogy a legtöbb döntésem ezekkel semmissé tették, az érdekel, hogy minden amiért szerettem a Life is Strange-et, az atmoszféráját, a múló és végtelen pillanatait, Cloe-t, minden ment a levesbe az EP5-ben. Kb. mint a LOST utolsó évadában, ahol totál jelentéktelenül haltak meg sorban az emberek, és mindenfélre magyarázat nélkül felébredtek a valódi emlékeikkel és tudatukkal az alternatív univerzumban, és mindenki együtt volt. De ott legalább volt értelme utólag, volt értelme mert minden halál után annál nagyobb boldogság volt újra együtt látni őket (mind a karaktereknek, mind a nézőknek). De itt? Semmi, értelmetlen mindfuck végeláthatatlan sorozata, amit megfejelt két lezárás, amiből egyik sem tér ki semmire ezekből.

Szóval én megmentettem Cloe-t, a fejlesztők meg bekaphatják, és Arcadia Bay is az összes porcukorral behintett mocskával együtt. Akik jobbá tették azt a várost, vagy amúgy is halottak, vagy névtelen, arctalan statisztikák és statiszták, vagy olyanok akik hiszem, hogy támogatnának ebben a döntésben (Joyce és David szemrebbenés nélkül az életét adná Cloe-ért szvsz). A fejlesztőket dicséri hogy olyan játékot tettek le az asztalra, ami ilyen eszmefuttatásokat és beszélgetéseket szül egy fórumon, de annál jobban haragszom rájuk az összecsapott, elcseszett félbefejezések miatt amiből egyik rosszabb mint a másik, nem beszélve EP5 ~75%-áról.

Nem jelenti hogy ne szeretném, inkább azt hogy annyira, hogy fáj hogy ezt hozták ki belőle a végére.

Amúgy a kedvenc pillanatom ami örökké megmarad, és egyben a háttérképem is:

[Razon]

Hát én is a végére értem.

Fuck Arcadia Bay. Cloe-t választottam, és kicsit sem érzem helytelen döntésnek. Egyrészt kizárt hogy mindenki más meghalt volna bár sajnos ezt a játék már nem köti az orrunkra. Másrészt ha végiggondolom kik miatt aggnék, nem nagy a lista. Cloe édesanyja, száz százalékig biztos vagyok benne hogy ugyanezt a döntést hozná a lányáért aki előtt ott az élet, míg neki bőven kijutott belőle, aminek a legeslegfontosabb pontja számára és számomra is a döntés meghozatalakor, hogy Cloe-nak életet adhatott. David-et kedveltem, sajnáltam, de ha választani kell, nem kérdés. Kate-et én nem tudtam lehozni a tetőről és meghalt. A többi mellékszereplő iránt semmit se érzek, legtöbbjük maximum egy életkép lefestéséhez használt, egydimenziós eszköz volt a játék során - egyikük, és együtt sem értek nekem annyit mint Cloe. Jefferson vagy börtönben rohadt el, vagy egy arra szálló fémlemez kettéhasítja, nekem mindegy. Az egyetlen dolog ami miatt kicsit bűntudatom van, hogy Cloe meghalt volna mindenki másért cserébe, de én nem engedtem neki, a pusztítás után pedig benne van a pakliban, hogy ezért egy életre elhagy, és gyűlölni fog, és önmagát is. De ezt nem látjuk, utalás sincs rá, ahogy arra sem hogy egytől egyig mindenki meghalt volna. Ő és Max ha ezt kiheverték, boldogan élhetik az életüket (ahogy ezt Cloe meg is ígéri neki, amint meghozod a döntést), Joyce és David ezt akarná szerintem - és nem a bűntudatom csitítgatom ezzel, mert az nincs a döntés után. Szimpla nobrainer döntés volt.

Amiért viszont haragszom a fejlesztőkre az az hogy ezen befejezés elég kidolgozatlan lett, és úgy az egész EP5-ért általában. Sorban:

1. Lehetett volna egy pár perccel hosszabb a vége, legalább is ez. Megnéztem YouTube-on a másik befejezést, és örülök hogy megmentettem Cloe-t. Kezdjük ott, hogy a tornádó a jövő volt, semmi garancia nincs rá hogy a döntésünktől függetlenül nem következik be ugyanúgy - nem csak a zárás miatt, már játék alatt sem fogadtam el, hogy azért mert ide-oda ugrálunk az időben, kialakulhat egy tornádó. Tudom, tudom, butterfly effect, de semmilyen döntésünknek nem volt ráhatása semmire, ami olyan természetbeli, klímabeli változást okozott volna. Erőltetett és értelmetlen belemagyarázás olyan szereplő(k) által (Cloe és Warren) akiknek annyi fogalmuk se lehetett róla mint Max-nek, aki szintén nem tudott semmit, maximum amit a pillanat hevében hatottak rá a fentiek ketten. EQY-ra reagálva, a tornádó akkor is eltűnik ha hagyom a várost elpusztulni, szvsz nettó hülyeség hogy a végtelenségig nő és elpusztítja a világot.

Amiért haragszom a fejlesztőkre a befejezéssel kapcsolatban az az, hogy aktívan "beleszólnak" a döntésembe. Az ő feladatuk az lett volna, hogy bárhogy is döntök, egy legalább hosszban, de minimum érzelmileg hasonló erejű, kidolgozottságú befejezést kapjak, és ÉN döntsem el, hogy jól választottam-e. Ha pl. láttunk volna egynél több halottat pokróccal letakarva (hoppá, valaki letakarta! Nem mindenki halott), vagy ami a minimum lett volna egy hosszú zenei aláfestéses fénykép mutogatósdi, mint a másik befejezésnél. De nem, adnak egy talán fél, max egy perces animációt hogy átvezetünk autóval az elpusztult városon, és ennyi. Mintegy sulykolva a játékosba, hogy tessék, ezt a gagyibb befejezést kapod, mert nem úgy döntöttél ahogy "szerintünk" (fejlesztők) az a jó döntés lenne. Fuck that. Az én szerepem hogy döntést hozzak a saját morális standardjaim alapján, nem a fejlesztőké, hogy belém sulykolják a sajátjukat mint egyfajta nagy tanulságot, ráadásul úgy hogy a játékost büntetik egy totál antiklimax zárással. Ez k/rvára rossz irány. Az ő dolguk az lett volna, hogy tudván hogy a játékos hozott egy döntést, akár ezt, akár azt, mindkét befejezésnél legalább próbáljanak azonos szinten kidolgozott és hatásos zárást írni, éreztetni a súlyát a döntésünkenek, nem szarni bele az egyikbe "mert az szerintük nem helyes", a másikat meg megcsinálni jól, mert az meg "szerintük helyes". Nem azért bántam pillanatnyilag a döntésem mert egy életet választottam potenciálisan százaké helyett, hanem mert kaptam egy szótlan pár másodperces semmiféle lezárást nem adó videót, mintegy hallva mögöttem a lead designert hogy "a másikra kellett volna nyomni, bizony".

2. Az EP5-ről általában: nagyon nem jött be. Az előző 4 epizód érdekes volt, tökéletesen rágyúrtak az életképekkel és a cselekménnyel, narratívával minden érzelemre, amit ki akartak váltani a játékosból, és piszok jól tették ezt. Jól volt megírva a történet, jól adagolták az új nyomokat, megvezették a játékost ahol meg kellett, folyamatos volt a döntéseink morális értelemben vett súlyának éreztetése a legapróbb dolgoktól (mint Victoria lefényképezése amikor ráboríttuk a festéket) a nagyobbakig, mint a sok apróságból összeálló eseménysorozat vége, amiben Kate meghalt nálam (nem vettem fel a hívását az ebédlőben, nem hagytam hogy szóljon a rendőrségnek, ezt a kettőt leszámítva amúgy végig támogattam, vigasztaltam, próbáltam erősebbé tenni. A végén a családtagoknál az anyjára hivatkoztam, szerintem azon ment az el az egész). Rövid és hosszútávon is, tökéletes ok-okozat feedback volt. Ehhez képest az EP5? Nem az a bajom hogy rengeteg döntésem jelentéktelenné tette. Megvolt azoknak a maguk szerepe, súlya, és a hozzá köthető érzelmi hatás, mind a maga idejében. Nem is az a bajom, hogy rengeteg mindennek semmi jelentősége nem volt, amiről a pillangó ikon azt mutatta, hogy lesz - pl. pillangó rajzolása a tűzhely oldalára William idősíkjában, vagy a kicsit molett lilában lévő csajnak való segítség hogy ne találja el állandóan valami balszerencse. Még csak nem is azért haragszom, mert az egész vérző orr dologból nem lett semmi, ami nagyon előrevetítette Max halálát, és simán annak kellett volna lennie a befejezésnek, hogy hagyom Arcadia Bay-t elpusztulni Cloe-ért és Max-ért, vagy még egyszer visszamegyek az időben, megmentve mindenkit, de Max szervezetét totál kikészítve a folyamatos időugrások miatt és meghal (az ugrások miatt vérzett ugye). Még mindig nem ez a bajom.

Az a bajom, hogy az epizód háromnegyedéből nem hogy totálisan kihagyták Cloe-t és az egész... hát magyarul nem is tudom, pontatlanul körbeírni lehetne, ezért inkább angolul: "bonding". Szóval az egész "bonding" jelenséget, pillanatokat totál kihagyták. Értem én hogy a 4. epizód már inkább lezárásért kiáltott, de akkor is belefért volna legalább egy ilyen pillanat, amikor ott lehet maradni a végtelenségig. És ez még mindig csak apróság, amiért az EP5 baromira nem tetszett, az az egész mindfuck ami a háromnegyedét adja. A rövid időn belül értelmetlenné váló, nyilvánvalóan hatásvadász, logikátlan Puding!ságok jelenteinek sorozata, amik csak azért vannak ott mert a fejlesztőknek volt egy ilyen ötlete, és de jól néz ki, és totál kaotikus sorrendben (nem is lehet máshogy, mert semmi értelmük se önmagukban, se egymáshoz képest).

MIÉRT? Miért kellett belerakni még egy kódkeresős hülyeséget a legvégére? Mi értelme volt annak a szobának? Mi értelme volt hogy látjuk Cloe-t olyan helyzetekben ahová SEMMI sem vezethetett, mint pl. Jefferson fotózza míg Cloe vígan pózol a megkötözött Max mellett, csak hogy aztán egymásra másszanak Victoria-val. Semmi értelme nem volt az egésznek, ahogy a galériában bujdosós résznek se, se a végtelen folyosónak. Jól néztek ki, persze, de ennyi. Többször felsóhajtva gondoltam rá, hogy "istenem még mennyi van ezekből?", vissza se akartam tekerni az időt de azért még nem egyszer, nem kétszer, nem ötször, vagy tíz-tizenötször lenyomta a torkomon. Egy idő után nem is számoltam hányszor vitt vissza a játék a sötét szobába, de szerintem vagy 4-5x minimum. Gyanítom azért az egész hogy húzzák a játékidőt. Nem érdekel, hogy a legtöbb döntésem ezekkel semmissé tették, az érdekel, hogy minden amiért szerettem a Life is Strange-et, az atmoszféráját, a múló és végtelen pillanatait, Cloe-t, minden ment a levesbe az EP5-ben. Kb. mint a LOST utolsó évadában, ahol totál jelentéktelenül haltak meg sorban az emberek, és mindenfélre magyarázat nélkül felébredtek a valódi emlékeikkel és tudatukkal az alternatív univerzumban, és mindenki együtt volt. De ott legalább volt értelme utólag, volt értelme mert minden halál után annál nagyobb boldogság volt újra együtt látni őket (mind a karaktereknek, mind a nézőknek). De itt? Semmi, értelmetlen mindfuck végeláthatatlan sorozata, amit megfejelt két lezárás, amiből egyik sem tér ki semmire ezekből.

Szóval én megmentettem Cloe-t, a fejlesztők meg bekaphatják, és Arcadia Bay is az összes porcukorral behintett mocskával együtt. Akik jobbá tették azt a várost, vagy amúgy is halottak, vagy névtelen, arctalan statisztikák és statiszták, vagy olyanok akik hiszem, hogy támogatnának ebben a döntésben (Joyce és David szemrebbenés nélkül az életét adná Cloe-ért szvsz). A fejlesztőket dicséri hogy olyan játékot tettek le az asztalra, ami ilyen eszmefuttatásokat és beszélgetéseket szül egy fórumon, de annál jobban haragszom rájuk az összecsapott, elcseszett félbefejezések miatt amiből egyik rosszabb mint a másik, nem beszélve EP5 ~75%-áról.

Nem jelenti hogy ne szeretném, inkább azt hogy annyira, hogy fáj hogy ezt hozták ki belőle a végére.

Ja, végülis inkább egy semmirekellő "fuck the system" hipszter mint egy egész város tele emberekkel Ezért volt nekem "no-brainer" döntés.

Amúgy meg a vihar nem a jövő volt, hanem te kreáltad azzal hogy megmentetted chloet az elején. Megzavartad a spacetimot, azért a két hold, hó stb

[SaltyDave]

Ja, végülis inkább egy semmirekellő "fuck the system" hipszter mint egy egész város tele emberekkel Ezért volt nekem "no-brainer" döntés.

Amúgy meg a vihar nem a jövő volt, hanem te kreáltad azzal hogy megmentetted chloet az elején. Megzavartad a spacetimot, azért a két hold, hó stb

Mert ezt mondja... ki? Chloe? Warren? A vihart Max megálmodja a legelején, amikor még egyszer sem ment vissza az időben, akkor hogy lenne a következménye? Lehet, persze, elvileg az álom tudatalatti dolgokból áll össze, és ezáltal megálmodta hogy ez lesz mindennek a vége, mielőtt még halvány fogalma lett volna róla hogy képes időutazásra. Ebben az esetben viszont ez a sokat emlegetett végzet, aminek meg kell történnie, mert nincs rá semmi más magyarázat, honnan vehette ezt a jövőképet.

Chloe a végén hatalmasat téved. Azt mondja hogy minden amin keresztülmentek, az az egy hét ami alatt visszaadtuk az életét és boldogságát, örökké kettejüké lesz. Csakhogy ezt eltörlöd, amikor hagyod meghalni, mert úgy hal meg hogy azt se tudja hogy a városban vagy. Azt tudja hogy 5 éve amikor meghalt az apja, Max elhagyta, és sosem jött vissza, David egy szemétláda aki k*rja az édesany.ját, ő meg a lázadás és depresszió közti halovány mezsgyén tengeti értelmetlen életét úgy hogy azt sem tudja, egyetlen eltűnt támasza és barátja a kedvenc roncstelepén rohad 20cm-el a föld alatt. Így kell meghalnia, céltalanul és értelmetlenül egy f@szkalap keze által egy félreeső mosdóban, fájdalmat és űrt hagyva örökké maga után azokban az emberekben akikkel egyáltalán törődtünk a játék alatt, és akik törődtek vele. Viszont ha megmentem, akkor David -ről kiderül hogy jó ember, Joyce-al és Cloe-val is kibékülnek, és gyakorlatilag minden jó amit tettünk a játék során, mindenkinek akinek szebbé, jobbá tettük az életét, egy - és ezt továbbra is tartom - természeti katasztrófában hal FELTEHETŐEN (mert hogy nem derül ki) sajnálatos halált, de egy olyan élet után amiért megérte élniük. Nem pedig engedem Max (és szándék szerint a játékos, láthatóan ez nálad nem jött át :D) szeretetének tárgyát, Cloe-t egy értelmetlen halált halni a mocsok Nathan egy random kiborulása által, hogy aztán mindenki aki számít hosszú, de fájdalmas és üres életet éljen. Melyik súlyosabb? Nem megakadályozni egy - még mindig tartom, tőlünk független - természeti katasztrófát és sok boldog életet élt embert hagyni meghalni azáltal, összehasonlíthatatlan számorma azzal, hogy hagyjam hogy egy idegbeteg pszichopata értelmetlenül megölje Chloe-t egy életnyi kínt hozva ezzel mindenkire. Viszont ez előbbi javára összehasonlíthatatlan. Plusz Chloe és Max együtt maradnak, ami meg hatalmas pluszpont, de ez igaz ennek értéke már inkább szubjektív érzelmi kérdés (Chloe-t jellemezvén láthatóan köztünk hatalmas különbség van, hogy ennek mekkora értéke van), sem mint morális kérdés élet és halál tekintetében.

Ezen a felmenő női rokonságot érintő fórumcenzúrán igazán lazíthatnánk egyébként, ha erre jár egy modi.

[SaltyDave]

Pár hete láttam pont a Mr.Nobody c. filmet, ajánlom figyelmetekbe. Hangulatában hasonló, gyakorlatilag életképeket fest le, hasonló tinidráma részleteket magába foglalva, csak éppen a főszereplőnk születésétől időskori haláláig zajlik. A lényege az, hogy Max-ével szinte megegyező képessége van, csak kicsit másképp prezentálva: nem az időben utazik, hanem olyan teljesen éli az életét mint senki más. Minden kulcsfontosságú ponton ahol egy fontos döntés vagy tragédia elágazás elé állította az életét, elválik a történet, és párhuzamosan fut tovább, további elágazásokkal, ráadásul ezek között folyamatosan ugrál ide-oda a film, és egy idő után nagyon nagyon figyelni kell hogy tudjuk követni, épp melyik életét látjuk. A lényeg viszont az, hogy Max-hez hasonlóan ő is minden lehetséges életét valósnak éli meg, és arról valódi emlékei vannak, minden életében megélt boldogságról és fájdalomról egyaránt. Teljesen spoiler mentesen elmondhatom hogy a főszereplő a végén a meghal, mert nem ez a lényege, hanem hogy végigkövettük a teljes életét, annak minden variációját (ezek a szálak nagyjából mind egyszerre érnek véget), a lényeg, hogy a végén, utolsó gondolataival mit idéz fel, melyik életét választja magának, hogy igen, ez volt az én életem (holott mindegyikben kijutott rosszból, jóból is). Lehet hogy picit átrajzolja majd számodra is a Life is Strange végén, hogy mi alapján hozod meg a döntésed. Meg úgy amúgy is baromi jó, mert gondolatébresztő, és nem egy rendező, író által elképzelt egyetemes igazságot akar közölni, hanem végeláthatatlan válaszlehetőségeket (=nincs jó válasz) kínál a nézőnek, hogy melyik döntésből mit von le, helyes volt-e avagy sem, és mi számít igazán mindenkinek az életében (továbbra sincs válasz hogy "jajj szeretet, de jó film vége", minden alternatíva lejátszódik és te csak látod, miből mi lehet, és (szinte) mindegyik az elkerülhetetlen időskori halálhoz vezet, de nem mindegy, milyen úton).

[Leon121]

Hát én is a végére értem.

Fuck Arcadia Bay. Cloe-t választottam, és kicsit sem érzem helytelen döntésnek. Egyrészt kizárt hogy mindenki más meghalt volna bár sajnos ezt a játék már nem köti az orrunkra. Másrészt ha végiggondolom kik miatt aggnék, nem nagy a lista. Cloe édesanyja, száz százalékig biztos vagyok benne hogy ugyanezt a döntést hozná a lányáért aki elõtt ott az élet, míg neki bõven kijutott belõle, aminek a legeslegfontosabb pontja számára és számomra is a döntés meghozatalakor, hogy Cloe-nak életet adhatott. David-et kedveltem, sajnáltam, de ha választani kell, nem kérdés. Kate-et én nem tudtam lehozni a tetõrõl és meghalt. A többi mellékszereplõ iránt semmit se érzek, legtöbbjük maximum egy életkép lefestéséhez használt, egydimenziós eszköz volt a játék során - egyikük, és együtt sem értek nekem annyit mint Cloe. Jefferson vagy börtönben rohadt el, vagy egy arra szálló fémlemez kettéhasítja, nekem mindegy. Az egyetlen dolog ami miatt kicsit bûntudatom van, hogy Cloe meghalt volna mindenki másért cserébe, de én nem engedtem neki, a pusztítás után pedig benne van a pakliban, hogy ezért egy életre elhagy, és gyûlölni fog, és önmagát is. De ezt nem látjuk, utalás sincs rá, ahogy arra sem hogy egytõl egyig mindenki meghalt volna. Õ és Max ha ezt kiheverték, boldogan élhetik az életüket (ahogy ezt Cloe meg is ígéri neki, amint meghozod a döntést), Joyce és David ezt akarná szerintem - és nem a bûntudatom csitítgatom ezzel, mert az nincs a döntés után. Szimpla nobrainer döntés volt.

Amiért viszont haragszom a fejlesztõkre az az hogy ezen befejezés elég kidolgozatlan lett, és úgy az egész EP5-ért általában. Sorban:

1. Lehetett volna egy pár perccel hosszabb a vége, legalább is ez. Megnéztem YouTube-on a másik befejezést, és örülök hogy megmentettem Cloe-t. Kezdjük ott, hogy a tornádó a jövõ volt, semmi garancia nincs rá hogy a döntésünktõl függetlenül nem következik be ugyanúgy - nem csak a zárás miatt, már játék alatt sem fogadtam el, hogy azért mert ide-oda ugrálunk az idõben, kialakulhat egy tornádó. Tudom, tudom, butterfly effect, de semmilyen döntésünknek nem volt ráhatása semmire, ami olyan természetbeli, klímabeli változást okozott volna. Erõltetett és értelmetlen belemagyarázás olyan szereplõ(k) által (Cloe és Warren) akiknek annyi fogalmuk se lehetett róla mint Max-nek, aki szintén nem tudott semmit, maximum amit a pillanat hevében hatottak rá a fentiek ketten. EQY-ra reagálva, a tornádó akkor is eltûnik ha hagyom a várost elpusztulni, szvsz nettó hülyeség hogy a végtelenségig nõ és elpusztítja a világot.

Amiért haragszom a fejlesztõkre a befejezéssel kapcsolatban az az, hogy aktívan "beleszólnak" a döntésembe. Az õ feladatuk az lett volna, hogy bárhogy is döntök, egy legalább hosszban, de minimum érzelmileg hasonló erejû, kidolgozottságú befejezést kapjak, és ÉN döntsem el, hogy jól választottam-e. Ha pl. láttunk volna egynél több halottat pokróccal letakarva (hoppá, valaki letakarta! Nem mindenki halott), vagy ami a minimum lett volna egy hosszú zenei aláfestéses fénykép mutogatósdi, mint a másik befejezésnél. De nem, adnak egy talán fél, max egy perces animációt hogy átvezetünk autóval az elpusztult városon, és ennyi. Mintegy sulykolva a játékosba, hogy tessék, ezt a gagyibb befejezést kapod, mert nem úgy döntöttél ahogy "szerintünk" (fejlesztõk) az a jó döntés lenne. Fuck that. Az én szerepem hogy döntést hozzak a saját morális standardjaim alapján, nem a fejlesztõké, hogy belém sulykolják a sajátjukat mint egyfajta nagy tanulságot, ráadásul úgy hogy a játékost büntetik egy totál antiklimax zárással. Ez k/rvára rossz irány. Az õ dolguk az lett volna, hogy tudván hogy a játékos hozott egy döntést, akár ezt, akár azt, mindkét befejezésnél legalább próbáljanak azonos szinten kidolgozott és hatásos zárást írni, éreztetni a súlyát a döntésünkenek, nem szarni bele az egyikbe "mert az szerintük nem helyes", a másikat meg megcsinálni jól, mert az meg "szerintük helyes". Nem azért bántam pillanatnyilag a döntésem mert egy életet választottam potenciálisan százaké helyett, hanem mert kaptam egy szótlan pár másodperces semmiféle lezárást nem adó videót, mintegy hallva mögöttem a lead designert hogy "a másikra kellett volna nyomni, bizony".

2. Az EP5-rõl általában: nagyon nem jött be. Az elõzõ 4 epizód érdekes volt, tökéletesen rágyúrtak az életképekkel és a cselekménnyel, narratívával minden érzelemre, amit ki akartak váltani a játékosból, és piszok jól tették ezt. Jól volt megírva a történet, jól adagolták az új nyomokat, megvezették a játékost ahol meg kellett, folyamatos volt a döntéseink morális értelemben vett súlyának éreztetése a legapróbb dolgoktól (mint Victoria lefényképezése amikor ráboríttuk a festéket) a nagyobbakig, mint a sok apróságból összeálló eseménysorozat vége, amiben Kate meghalt nálam (nem vettem fel a hívását az ebédlõben, nem hagytam hogy szóljon a rendõrségnek, ezt a kettõt leszámítva amúgy végig támogattam, vigasztaltam, próbáltam erõsebbé tenni. A végén a családtagoknál az anyjára hivatkoztam, szerintem azon ment az el az egész). Rövid és hosszútávon is, tökéletes ok-okozat feedback volt. Ehhez képest az EP5? Nem az a bajom hogy rengeteg döntésem jelentéktelenné tette. Megvolt azoknak a maguk szerepe, súlya, és a hozzá köthetõ érzelmi hatás, mind a maga idejében. Nem is az a bajom, hogy rengeteg mindennek semmi jelentõsége nem volt, amirõl a pillangó ikon azt mutatta, hogy lesz - pl. pillangó rajzolása a tûzhely oldalára William idõsíkjában, vagy a kicsit molett lilában lévõ csajnak való segítség hogy ne találja el állandóan valami balszerencse. Még csak nem is azért haragszom, mert az egész vérzõ orr dologból nem lett semmi, ami nagyon elõrevetítette Max halálát, és simán annak kellett volna lennie a befejezésnek, hogy hagyom Arcadia Bay-t elpusztulni Cloe-ért és Max-ért, vagy még egyszer visszamegyek az idõben, megmentve mindenkit, de Max szervezetét totál kikészítve a folyamatos idõugrások miatt és meghal (az ugrások miatt vérzett ugye). Még mindig nem ez a bajom.

Az a bajom, hogy az epizód háromnegyedébõl nem hogy totálisan kihagyták Cloe-t és az egész... hát magyarul nem is tudom, pontatlanul körbeírni lehetne, ezért inkább angolul: "bonding". Szóval az egész "bonding" jelenséget, pillanatokat totál kihagyták. Értem én hogy a 4. epizód már inkább lezárásért kiáltott, de akkor is belefért volna legalább egy ilyen pillanat, amikor ott lehet maradni a végtelenségig. És ez még mindig csak apróság, amiért az EP5 baromira nem tetszett, az az egész mindfuck ami a háromnegyedét adja. A rövid idõn belül értelmetlenné váló, nyilvánvalóan hatásvadász, logikátlan Puding!ságok jelenteinek sorozata, amik csak azért vannak ott mert a fejlesztõknek volt egy ilyen ötlete, és de jól néz ki, és totál kaotikus sorrendben (nem is lehet máshogy, mert semmi értelmük se önmagukban, se egymáshoz képest).

MIÉRT? Miért kellett belerakni még egy kódkeresõs hülyeséget a legvégére? Mi értelme volt annak a szobának? Mi értelme volt hogy látjuk Cloe-t olyan helyzetekben ahová SEMMI sem vezethetett, mint pl. Jefferson fotózza míg Cloe vígan pózol a megkötözött Max mellett, csak hogy aztán egymásra másszanak Victoria-val. Semmi értelme nem volt az egésznek, ahogy a galériában bujdosós résznek se, se a végtelen folyosónak. Jól néztek ki, persze, de ennyi. Többször felsóhajtva gondoltam rá, hogy "istenem még mennyi van ezekbõl?", vissza se akartam tekerni az idõt de azért még nem egyszer, nem kétszer, nem ötször, vagy tíz-tizenötször lenyomta a torkomon. Egy idõ után nem is számoltam hányszor vitt vissza a játék a sötét szobába, de szerintem vagy 4-5x minimum. Gyanítom azért az egész hogy húzzák a játékidõt. Nem érdekel, hogy a legtöbb döntésem ezekkel semmissé tették, az érdekel, hogy minden amiért szerettem a Life is Strange-et, az atmoszféráját, a múló és végtelen pillanatait, Cloe-t, minden ment a levesbe az EP5-ben. Kb. mint a LOST utolsó évadában, ahol totál jelentéktelenül haltak meg sorban az emberek, és mindenfélre magyarázat nélkül felébredtek a valódi emlékeikkel és tudatukkal az alternatív univerzumban, és mindenki együtt volt. De ott legalább volt értelme utólag, volt értelme mert minden halál után annál nagyobb boldogság volt újra együtt látni õket (mind a karaktereknek, mind a nézõknek). De itt? Semmi, értelmetlen mindfuck végeláthatatlan sorozata, amit megfejelt két lezárás, amibõl egyik sem tér ki semmire ezekbõl.

Szóval én megmentettem Cloe-t, a fejlesztõk meg bekaphatják, és Arcadia Bay is az összes porcukorral behintett mocskával együtt. Akik jobbá tették azt a várost, vagy amúgy is halottak, vagy névtelen, arctalan statisztikák és statiszták, vagy olyanok akik hiszem, hogy támogatnának ebben a döntésben (Joyce és David szemrebbenés nélkül az életét adná Cloe-ért szvsz). A fejlesztõket dicséri hogy olyan játékot tettek le az asztalra, ami ilyen eszmefuttatásokat és beszélgetéseket szül egy fórumon, de annál jobban haragszom rájuk az összecsapott, elcseszett félbefejezések miatt amibõl egyik rosszabb mint a másik, nem beszélve EP5 ~75%-áról.

Nem jelenti hogy ne szeretném, inkább azt hogy annyira, hogy fáj hogy ezt hozták ki belõle a végére.

Amúgy a kedvenc pillanatom ami örökké megmarad, és egyben a háttérképem is:

Úgy látom, pár dolog teljesen másként ment át feléd, mint felém. Érdekes. :unsure:

(Továbbra is Life is Strange spoilerek, ha valaki elvesztette volna a fonalat.)

Elõször is, a "bonding" az "kötõdés", ugyanolyan tartalommal. Még mindig túl sok angol szöveget és túl kevés magyart olvasol, ha ez nem megy. ;)

Meg még egy, az a sok "nonszensz" izé, ami történt (Jefferson+Chloe, stb., stb.), az Max rémálma volt, nem valós esemény, kábé onnantól, ahogy elindult felfelé a világítótorony felé. Azok nem történtek meg, Max rémálma/önmarcangolása volt mind.

Na, de a lényegesek. A semmibõl jött tornádó, és a természeti események szerintem egyértelmûen Max hatására következnek be. Szerinted véletlen, hogy pont abban a hétben történnek mindenféle extrém dolgok, amikor ez elkezdõdött? Szerintem kizárt. Nyilván erre racionális magyarázat nemigen van, ahogy Max erejének forrására sem, de ezt a játék által felállított keretek között szerintem tényként lehet kezelni.

Másrészt a tornádóban akármennyire is "viszonylag kevesen" halnak meg, az biztos, hogy igenis emberek halnak meg, látható volt abban a jelenetben, amikor a romok között mászkáltál. És az egyéb traumákról nem is beszélve, otthonok elvesztésérõl, amit végsõ soron mind Max okozott. És itt még csak azt sem lehetne mondani, hogy "bûnös város", amit "eltöröl az isteni igazságszolgáltatás", vagy ilyesmi, mert azért Arcadia Bay alapvetõen normális, hétköznapi emberekkel volt tele, a játék nem sugallta, hogy mennyire mocskos város lenne szerintem egy percig sem.

Ha így nézed, Max gyakorlatilag egy ember életéért feláldozott sok másikat. Õ maga, önhatalmúlag. Szerinted ez mekkora teher? És tényleg megéri? Az Arcadia Bay-es végében látszik is, hogy elég durván maga alatt van Max, mert nyilván tudja, hogy mit tett, mennyi pusztulást hozott, kizárólag Chloe-ért. Én ezért nem érzem helyes befejezésnek, mert önzõ, mert mások boldogságát áldozza fel a sajátjáért.

Egy kicsit eltávolodva az eseményektõl, és kicsit a "megfoghatatlanabb" területekre tévedve én úgy érzem, hogy a játék fõ mondanivalója, hogy nem szabad azon rágódni, mit lehetett volna másképp csinálni, "mit tehettem volna másképp". Max egész játék során döntéseket hoz, aztán visszavonja, és mást hoz helyette, mindezt azért, hogy Chloe-t is és a várost is megmentse. De ez nem sikerül, akármit tesz, valami ígyis-úgyis balul sül el. Ez kisebb részletekben is megjelenik simán: én például Chloe-t a vonat elõl elég agresszívan menekítettem ki, valami nagy gurigát löktem le, ami tönkreb.szta a váltót, és így tudott Chloe kijönni - ezért viszont rögtön mondták is, hogy a vonatok nem közlekednek valami szomszédos városba, így teherautóval kell árut szállítani... csakhogy pont emiatt a tornádóban találkozok egy sofõrrel, aki kis híján meghal, de legalábbis durván lesérül, mert a vasúti baleset miatt árut kellett szállítania, és bumm... gyakorlatilag én egy döntésemmel okoztam nyomorúságot (nem szó szerint) egy másik embernek. Szerintem ez a fõ lecke a játékban, hogy nem szabad változtatni, mert sose tudhatod, mit okozol vele, mekkora kárt. Ez kicsit elvontabb téma, de úgy érzem, hogy ezért helyes megoldás a Chloe-t feláldozó lehetõség, mert így mutatod, hogy "megtanultad a leckét".

Chloe halálával egyébként több jó dolog is történik, amit talán nem vettél észre. Nathan kibukása miatt lebukik Jefferson is, így nem kerül az öngyilkosság szélére Kate sem (látni a temetésen), Rachel gyilkosai pedig megkapják büntetésüket (plusz nyilván a Prescottok is velük buknak). David és Chloe anyja is rendben lesz, hisz õk elõtte is boldogok voltak, Chloe-nak volt baja Daviddel, akirõl viszont így kiderül, hogy nem hiába volt paranoiás. Ja és mellesleg nem pusztul el az egész város, benne sok ember életével, munkájával, boldogságával.

...szóval na, ezért érzem úgy, hogy mindenképpen Chloe halála a helyes választás, akármennyire is szomorú ez.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Ott a nagy tornádó. Amit az kreált, hogy Max ugrált az idõben, megmentett többször is egy olyan embert akit a világ halottnak akart tudni. Ott vagy a döntési helyzetben, hogy vagy elpusztul a város és benne mindenki, ezt kb. ki is mondják, vagy megmented az embert, aki miatt ez az egész helyzet kialakult. Nem lehet tudni, hogy eltûnik-e a tornádó és inkább azt mondanám látatlanban, hogy nem fog eltûnni, mivel Chloe él, megmentetted, a képességeddel. Szóval a saját városod elpusztítása után dühöngene tovább, ki tudja hol áll meg. És Chloe ki tudja mikor hal meg megint, mert minden részben megpróbált, semmi garancia rá, hogy most majd nem fog.

Egyetértek, ennek a döntésnek a lezárása teljesen idióta, boldogan végigautóznak a romokon? WTF? Legyen ott egy félbevágott Jocye az út mellett, egy szétroncsolt fejû David valami verandán, vagy egy összetört Warren a villanyoszlopnál...mert így ennek semmi súlya. Ja igen, elpusztult a város és meghaltak egy csomón, de SENKIT sem mutatunk, mert mégis, az milyen lenne már.

Ebbõl is látszik szerintem, hogy másodrendû döntésnek hagyták meg. És szerintem jól van ez így, pont ezzel érzed a döntésed súlyát, hogy nem olyan befejezést kaptál, amit vártál. Ha van egy menün cordon blue meg tehénszar, és te a tehénszart választod valamiért, akkor az nem az étterem hibája, hogy nem tudták finomra megcsinálni.

Akárhonnan nézem, Chloe megmentése a döntés pillanatában túl sok rizikófaktorral jár. Meg amúgy sem értelmes döntés szerintem, ha jól belegondol az ember. Meg amúgy is, egy hülye pitsa, szóval kit érdekel.

Nekem nagyon tetszett az ötödik évad, amikor elkezdõdött a rémálom, meg Max fejében voltunk, más testébe kerültünk és az útvesztõkben bolyongtunk, meg az állóképek megjelentek díszletekként. Nagyon élveztem végig.

[SaltyDave]

Úgy látom, pár dolog teljesen másként ment át feléd, mint felém. Érdekes. :unsure:

(Továbbra is Life is Strange spoilerek, ha valaki elvesztette volna a fonalat.)

Először is, a "bonding" az "kötődés", ugyanolyan tartalommal. Még mindig túl sok angol szöveget és túl kevés magyart olvasol, ha ez nem megy. ;)

Meg még egy, az a sok "nonszensz" izé, ami történt (Jefferson+Chloe, stb., stb.), az Max rémálma volt, nem valós esemény, kábé onnantól, ahogy elindult felfelé a világítótorony felé. Azok nem történtek meg, Max rémálma/önmarcangolása volt mind.

Na, de a lényegesek. A semmiből jött tornádó, és a természeti események szerintem egyértelműen Max hatására következnek be. Szerinted véletlen, hogy pont abban a hétben történnek mindenféle extrém dolgok, amikor ez elkezdődött? Szerintem kizárt. Nyilván erre racionális magyarázat nemigen van, ahogy Max erejének forrására sem, de ezt a játék által felállított keretek között szerintem tényként lehet kezelni.

Másrészt a tornádóban akármennyire is "viszonylag kevesen" halnak meg, az biztos, hogy igenis emberek halnak meg, látható volt abban a jelenetben, amikor a romok között mászkáltál. És az egyéb traumákról nem is beszélve, otthonok elvesztéséről, amit végső soron mind Max okozott. És itt még csak azt sem lehetne mondani, hogy "bűnös város", amit "eltöröl az isteni igazságszolgáltatás", vagy ilyesmi, mert azért Arcadia Bay alapvetően normális, hétköznapi emberekkel volt tele, a játék nem sugallta, hogy mennyire mocskos város lenne szerintem egy percig sem.

Ha így nézed, Max gyakorlatilag egy ember életéért feláldozott sok másikat. Ő maga, önhatalmúlag. Szerinted ez mekkora teher? És tényleg megéri? Az Arcadia Bay-es végében látszik is, hogy elég durván maga alatt van Max, mert nyilván tudja, hogy mit tett, mennyi pusztulást hozott, kizárólag Chloe-ért. Én ezért nem érzem helyes befejezésnek, mert önző, mert mások boldogságát áldozza fel a sajátjáért.

Egy kicsit eltávolodva az eseményektől, és kicsit a "megfoghatatlanabb" területekre tévedve én úgy érzem, hogy a játék fő mondanivalója, hogy nem szabad azon rágódni, mit lehetett volna másképp csinálni, "mit tehettem volna másképp". Max egész játék során döntéseket hoz, aztán visszavonja, és mást hoz helyette, mindezt azért, hogy Chloe-t is és a várost is megmentse. De ez nem sikerül, akármit tesz, valami ígyis-úgyis balul sül el. Ez kisebb részletekben is megjelenik simán: én például Chloe-t a vonat elől elég agresszívan menekítettem ki, valami nagy gurigát löktem le, ami tönkreb.szta a váltót, és így tudott Chloe kijönni - ezért viszont rögtön mondták is, hogy a vonatok nem közlekednek valami szomszédos városba, így teherautóval kell árut szállítani... csakhogy pont emiatt a tornádóban találkozok egy sofőrrel, aki kis híján meghal, de legalábbis durván lesérül, mert a vasúti baleset miatt árut kellett szállítania, és bumm... gyakorlatilag én egy döntésemmel okoztam nyomorúságot (nem szó szerint) egy másik embernek. Szerintem ez a fő lecke a játékban, hogy nem szabad változtatni, mert sose tudhatod, mit okozol vele, mekkora kárt. Ez kicsit elvontabb téma, de úgy érzem, hogy ezért helyes megoldás a Chloe-t feláldozó lehetőség, mert így mutatod, hogy "megtanultad a leckét".

Chloe halálával egyébként több jó dolog is történik, amit talán nem vettél észre. Nathan kibukása miatt lebukik Jefferson is, így nem kerül az öngyilkosság szélére Kate sem (látni a temetésen), Rachel gyilkosai pedig megkapják büntetésüket (plusz nyilván a Prescottok is velük buknak). David és Chloe anyja is rendben lesz, hisz ők előtte is boldogok voltak, Chloe-nak volt baja Daviddel, akiről viszont így kiderül, hogy nem hiába volt paranoiás. Ja és mellesleg nem pusztul el az egész város, benne sok ember életével, munkájával, boldogságával.

...szóval na, ezért érzem úgy, hogy mindenképpen Chloe halála a helyes választás, akármennyire is szomorú ez.

Ezzel még mindig az a bajom, hogy paradoxon. Mert ha Max visszautazik az időben hogy változtasson, akkor technikailag sosem történik meg az hogy visszautazik az időben, tehát a tornádó nem lehet ennek következménye. Viszont ha ennek ellenére "az univerzum megjegyzi" ami elvileg még meg sem történt, és még is megtörténtként kezeli az összes visszaugrást (ezzel létrehozva a tornádót, tegyük fel a vita kedvéért), akkor az utolsó döntésünk hogy Chloe-t hagyjuk hogy meggyilkolják, teljesen irreleváns és a tornádó amúgy is bekövetkezik majd, maximum Max gondolja úgy hogy nem. Akkor miért hagynám meghalni? Hogy a temetése után pár nappal úgy is bekövetkezzen minden, a feltételezett túlélők meg minden bajuk tetejébe, többek között Max-el, ezzel is kínokat éljenek át? Értem én hogy a játék azt sugallja, hogy nem lesz tornádó, de én nem tudok szabadulni a gondolattól hogy pusztán logikai alapon márpedig lesz, így is, úgy is, a különbség pedig az hogy Max-nek együtt kell-e élnie utána azzal hogy fölöslegesen áldozta fel a barátnőjét, vagy együtt élhetnek boldogan miután ezt kiheverték.

A bonding fordításával meg tökéletesen tisztában vagyok és voltam akkor is, csak angolban szerintem jóval tágabb jelentéssel bír, én pedig ezen tágabb értelmezését akartam használni a gondolatmenethez.

[Razon]

Ezzel még mindig az a bajom, hogy paradoxon. Mert ha Max visszautazik az idõben hogy változtasson, akkor technikailag sosem történik meg az hogy visszautazik az idõben, tehát a tornádó nem lehet ennek következménye. Viszont ha ennek ellenére "az univerzum megjegyzi" ami elvileg még meg sem történt, és még is megtörténtként kezeli az összes visszaugrást (ezzel létrehozva a tornádót, tegyük fel a vita kedvéért), akkor az utolsó döntésünk hogy Chloe-t hagyjuk hogy meggyilkolják, teljesen irreleváns és a tornádó amúgy is bekövetkezik majd, maximum Max gondolja úgy hogy nem. Akkor miért hagynám meghalni? Hogy a temetése után pár nappal úgy is bekövetkezzen minden, a feltételezett túlélõk meg minden bajuk tetejébe, többek között Max-el, ezzel is kínokat éljenek át? Értem én hogy a játék azt sugallja, hogy nem lesz tornádó, de én nem tudok szabadulni a gondolattól hogy pusztán logikai alapon márpedig lesz, így is, úgy is, a különbség pedig az hogy Max-nek együtt kell-e élnie utána azzal hogy fölöslegesen áldozta fel a barátnõjét, vagy együtt élhetnek boldogan miután ezt kiheverték.

A bonding fordításával meg tökéletesen tisztában vagyok és voltam akkor is, csak angolban szerintem jóval tágabb jelentéssel bír, én pedig ezen tágabb értelmezését akartam használni a gondolatmenethez.

Látom még most sem érted a tornádó dolgot. Azzal hogy megmentetted chloet az elején, megszakad a téridõ és jön a törnádó. Ha a végén nem mented õt meg, minden megy tovább mintha semmi sem történt volna és mindenki boldog csak chloe meghal. Sok idõutazós történetben van ilyen, fix pontokat az idõcsíkban nem szabad megzavarni (doctor whoban gyakran beszélnek errõl)

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Nem azért van tornádó, mert max az idõben bóklászik, hanem mert megváltoztat dolgokat, amik amúgy bekövetkeznének.

[Leon121]

A bonding fordításával meg tökéletesen tisztában vagyok és voltam akkor is, csak angolban szerintem jóval tágabb jelentéssel bír, én pedig ezen tágabb értelmezését akartam használni a gondolatmenethez.

Nem bír tágabb jelentéssel, csak te látsz bele tágabb jelentést, amit valamilyen oknál fogva a magyar megfelelõjébe nem látsz bele - vagy ha úgy tetszik, a magyarba látsz szûkebb jelentést. :)

A tornádóra meg a többiek is válaszoltak.

[SaltyDave]

Nem azért van tornádó, mert max az időben bóklászik, hanem mert megváltoztat dolgokat, amik amúgy bekövetkeznének.

Őőőő... miért is? Most menjünk bele abba, hogy előre megírt, kőbe vésett sorsunk van, és ki hisz ebben és ki nem?

Látom még most sem érted a tornádó dolgot. Azzal hogy megmentetted chloet az elején, megszakad a téridő és jön a törnádó. Ha a végén nem mented őt meg, minden megy tovább mintha semmi sem történt volna és mindenki boldog csak chloe meghal. Sok időutazós történetben van ilyen, fix pontokat az időcsíkban nem szabad megzavarni (doctor whoban gyakran beszélnek erről)

Mert továbbra is maximum két tinédzser azt mondja? Nem nem értem, hanem nem értek egyet vele. Még mindig nem vagyok hajlandó elfogadni hogy bármi összefüggés lenne egy meteorológiai, fizikai jelenség kialakulása és egy el nem sütött pisztoly között. Baromira nonszensz, és csak azért van így hogy felépítse az utat a játékos előtt a végső döntésig, és hogy az nehéz döntés legyen. Nem azért, mert logikus akár kicsit is. Ne akarjon már mindenki professzor lenni és megmagyarázni nekem, hogy megszakad a téridő meg tornádó lesz belőle valami varázslatos úton. De akkor még egyszer: a legegyszerűbb szinten ki lehet következtetni hogy azzal hogy megváltoztatod a múltat, sosem jön el az a jövő amiben te visszautaznál megváltoztatni a múltat, ergo a befejezésnél látott tornádó így is úgy is eljön, Max-től függetlenül. A másik változat, hogy ragaszkodunk ahhoz a "törvényhez" (sok-sok idézőjel) hogy az ugrások nem törlődnek el önmaguktól az előző példához hasonlóan, hanem "gyűlnek" így is úgy is -> ezt mondjátok ti. Rendben, maradjunk ebben, Max ugrál az időben, és ez okozza a tornádót, az ugrások pedig nem "felejtődnek el", holott sosem történnek meg, de tegyük fel hogy igen. Akkor ezt a "törvényt" milyen logika alapján hagyjátok figyelmen kívül a legvégén? Miért érvénytelenítődik minden ugrás megléte azzal, hogy visszamegyünk még egyszer? Csak mert egy olyan múltba megy vissza, ahol még a többi ugrást nem követte el, és már nem is fogja? Mert a játék konkrétan ezzel magyarázza. De pontosan ugyanez a módszer és logika teszi meg nem történtté az összes többi ugrást akkor is, ha kis darabokban teszi azt Max. Chloe-t elcsapta a vonat? Visszatekerjük az időt, megmentjük, tehát sosem jön el az a pillanat, hogy tekerjük vissza az időt. Így jutunk el a játék végére, egészen az elejétől, még is ott a tornádó. Ha meg még egyszer visszatekerjük századjára, még sem lesz ott? Pusztán logikai alapon mindegy hogy mennyivel tekeri vissza az időt, a puszta tény hogy visszamegy a múltba, eltörli azt a most már meg nem történő jövőbeli cselekedet hogy visszament valaha. Ha maradunk annál hogy a tornádó és Max között nincs összefüggés, a végső döntés arról szól hogy egy tévedés alapján hagyjuk meghalni Chloe-t és amúgy is lesz tornádó mivel tőlünk független természeti jelenség (amit a nyílt befejezés már nem mutat direktben), ha pedig abból hogy Max okozza a tornádót a visszaugrásokkal, akkor ezt a "törvényt" ne tekintsük már semmisnek mert úgy kényelmes megmagyarázni, hogy a századik ugrás érvénytelenné teszi az előző 99-et, amikor 99-re ráfogjuk hogy de azok akkor is megtörténtek, amikor időrendi sorrendben sosem. Akkor ugyanúgy megtörténtek ahogy a századik is, és Chloe halálával semmi sem változik, egy hét elteltével pedig ugyanúgy lesz tornádó. Ne felejtsük el, hogy az egész egy hetet ölelt fel, mi nagyon visszamegyünk a végén a múltba azzal ha Arcadia Bay megmentését választjuk, azt már nem látni, mi lesz ott később.

Kicsit furán jön át, hogy "látom még mindig nem érted", amikor a fenti racionálisan levezetett, időrendi logikára épülő elméletet kidobod az ablakon azzal, hogy időutazás = természeti katasztrófát előidéző dolog, "mert csak". Mert a játék ezt sugallja.

[Leon121]

Õõõõ... miért is? Most menjünk bele abba, hogy elõre megírt, kõbe vésett sorsunk van, és ki hisz ebben és ki nem?

Mert továbbra is maximum két tinédzser azt mondja? Nem nem értem, hanem nem értek egyet vele. Még mindig nem vagyok hajlandó elfogadni hogy bármi összefüggés lenne egy meteorológiai, fizikai jelenség kialakulása és egy el nem sütött pisztoly között. Baromira nonszensz, és csak azért van így hogy felépítse az utat a játékos elõtt a végsõ döntésig, és hogy az nehéz döntés legyen. Nem azért, mert logikus akár kicsit is. Ne akarjon már mindenki professzor lenni és megmagyarázni nekem, hogy megszakad a téridõ meg tornádó lesz belõle valami varázslatos úton. De akkor még egyszer: a legegyszerûbb szinten ki lehet következtetni hogy azzal hogy megváltoztatod a múltat, sosem jön el az a jövõ amiben te visszautaznál megváltoztatni a múltat, ergo a befejezésnél látott tornádó így is úgy is eljön, Max-tõl függetlenül. A másik változat, hogy ragaszkodunk ahhoz a "törvényhez" (sok-sok idézõjel) hogy az ugrások nem törlõdnek el önmaguktól az elõzõ példához hasonlóan, hanem "gyûlnek" így is úgy is -> ezt mondjátok ti. Rendben, maradjunk ebben, Max ugrál az idõben, és ez okozza a tornádót, az ugrások pedig nem "felejtõdnek el", holott sosem történnek meg, de tegyük fel hogy igen. Akkor ezt a "törvényt" milyen logika alapján hagyjátok figyelmen kívül a legvégén? Miért érvénytelenítõdik minden ugrás megléte azzal, hogy visszamegyünk még egyszer? Csak mert egy olyan múltba megy vissza, ahol még a többi ugrást nem követte el, és már nem is fogja? Mert a játék konkrétan ezzel magyarázza. De pontosan ugyanez a módszer és logika teszi meg nem történtté az összes többi ugrást akkor is, ha kis darabokban teszi azt Max. Chloe-t elcsapta a vonat? Visszatekerjük az idõt, megmentjük, tehát sosem jön el az a pillanat, hogy tekerjük vissza az idõt. Így jutunk el a játék végére, egészen az elejétõl, még is ott a tornádó. Ha meg még egyszer visszatekerjük századjára, még sem lesz ott? Pusztán logikai alapon mindegy hogy mennyivel tekeri vissza az idõt, a puszta tény hogy visszamegy a múltba, eltörli azt a most már meg nem történõ jövõbeli cselekedet hogy visszament valaha. Ha maradunk annál hogy a tornádó és Max között nincs összefüggés, a végsõ döntés arról szól hogy egy tévedés alapján hagyjuk meghalni Chloe-t és amúgy is lesz tornádó mivel tõlünk független természeti jelenség (amit a nyílt befejezés már nem mutat direktben), ha pedig abból hogy Max okozza a tornádót a visszaugrásokkal, akkor ezt a "törvényt" ne tekintsük már semmisnek mert úgy kényelmes megmagyarázni, hogy a századik ugrás érvénytelenné teszi az elõzõ 99-et, amikor 99-re ráfogjuk hogy de azok akkor is megtörténtek, amikor idõrendi sorrendben sosem. Akkor ugyanúgy megtörténtek ahogy a századik is, és Chloe halálával semmi sem változik, egy hét elteltével pedig ugyanúgy lesz tornádó. Ne felejtsük el, hogy az egész egy hetet ölelt fel, mi nagyon visszamegyünk a végén a múltba azzal ha Arcadia Bay megmentését választjuk, azt már nem látni, mi lesz ott késõbb.

Kicsit furán jön át, hogy "látom még mindig nem érted", amikor a fenti racionálisan levezetett, idõrendi logikára épülõ elméletet kidobod az ablakon azzal, hogy idõutazás = természeti katasztrófát elõidézõ dolog, "mert csak". Mert a játék ezt sugallja.

Nem az, hogy nincs logika abban, amit mondasz, de alapvetõen félreértésre alapul. Nem az idõutazás maga okoz tornádót, hanem az, ha megváltoztatod idõutazással azt, ahogy "eleve el volt rendelve", ahogy a dolgok eredetileg történtek volna. Mert valahányszor visszautaztál, akkor valamit mindig megváltoztattál. Megmentetted Chloe-t a vonattól, kinyitottad az igazgató ajtaját, stb., stb., mind olyan dolog, ami nem történt volna meg, ha nem idõutazol. A játék eköré van felépítve. Eltérsz az elõre megírt dolgoktól utólagosan visszautazva, ezzel galibát, tornádót okozol.

Azt megértem, ha ezt nem szereted, ez a magyarázat így nem tetszik neked, ezzel van bajod, tiszta sor. De a fejlesztõk így alakították ki az idõutazásos szabályaikat, és ennek tényében igaz az, hogy Max okozza a tornádót azzal, hogy megváltoztatja azt, amit nem kéne.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Õõõõ... miért is? Most menjünk bele abba, hogy elõre megírt, kõbe vésett sorsunk van, és ki hisz ebben és ki nem?

Nem.

Ha Max nem használja az idõutazós képességét, nem menti meg Chloet. azaz Chloe halála azon a napon bekövetkezik, a normális világban ez a sorsa. Egészen addig a Life Is Strange világa normálisan mûködött, amennyire tudjuk (nem voltak idõutazók meg mindenféle szupererõvel bíró emberek).

Szó sincs kõbe vésett sorsról, csak annyi, hogy normál esetben Chloet lelövi Nathan és meghal. Max ebbe szólt bele az idõutazásával, és nem az idõutazással van baj, hanem azzal, hogy Chloe életben marad, aztán megint, és megint, mindez pedig beleszól a világ mûködésébe. Az, hogy Chloe életben maradt egyre több hatással van más személyekre és dolgokra. Chloe megmentésével nem egy személy élete változott meg.

Varázslatos tornádó nem alakulhat ki, meg nincs összefüggésben a tornádó és az el nem sütött pisztoly, mindez lehetetlen, de az idõutazás képek alapján meg rendben van és elfogadott? Ez is furcsa. :D

[SaltyDave]

Nem az, hogy nincs logika abban, amit mondasz, de alapvetően félreértésre alapul. Nem az időutazás maga okoz tornádót, hanem az, ha megváltoztatod időutazással azt, ahogy "eleve el volt rendelve", ahogy a dolgok eredetileg történtek volna. Mert valahányszor visszautaztál, akkor valamit mindig megváltoztattál. Megmentetted Chloe-t a vonattól, kinyitottad az igazgató ajtaját, stb., stb., mind olyan dolog, ami nem történt volna meg, ha nem időutazol. A játék eköré van felépítve. Eltérsz az előre megírt dolgoktól utólagosan visszautazva, ezzel galibát, tornádót okozol.

Azt megértem, ha ezt nem szereted, ez a magyarázat így nem tetszik neked, ezzel van bajod, tiszta sor. De a fejlesztők így alakították ki az időutazásos szabályaikat, és ennek tényében igaz az, hogy Max okozza a tornádót azzal, hogy megváltoztatja azt, amit nem kéne.

Fair enough. Én nem hiszek az előre megírt sorsban és a Life is Strange-től, se semmi mástól sem tudom ezt elfogadni, így továbbra sem tudom/vagyok hajlandó összekötni a tornádót Max döntéseivel, ami a korábban kibeszélt számos más indok mellett számomra(!) még tovább alátámasztja, hogy jó döntés volt megmenteni Chloe-t. A bonding szónak pedig igen is tágabb jelentése van angolban, mivel ige (cselekvés) is, értem ez alatt a rengeteg apróságot a játékban amikor Chloe az ágyon táncol és Max fényképezi, míg ha csak magyarul azt írom "kötődés", ez valahogy nem jön át. Szóval érted, a bonding moments -et nem fordítod kötődés pillanatoknak, hanem körbeírod. Gondoltam egyszerűbb angolul...

[SaltyDave]

Witcher 3

Derék 140-150 órát ölhettem bele. És whooah. Micsoda kaland volt. Errõl mindenképpen írok majd egy hosszú értékelést, 3 A4-es oldalnyi jegyzetem van róla :D. De 11/10 GOTY, nincs párja RPG fronton.

[tenderlumpling]

Bloodborne

Farewell, Good Hunter.

(Oh wait, nem is, van még két ending meg egy város alatti dungeonpokalipszis.)

[Malleus]

Lords Of The Fallen

pro:

-Dark Souls-ra hajazó játékmenet

-látványos grafika és látványvilág

-nagyon jó karakteranimációk

-pályadizájn

kontra:

-sztori felejthető

-a fegyverfejlesztési rendszerben túl sok RNG

A Dark Souls jellegű játékmenet miatt kezdett érdekelni a játék, és ebből a szempontból jó is lett. Az alapok ugyanazok, mint a DS-ben, néhány apró adalékkal (pl az erős támadást lehet „charge”-olni a gomb nyomvatartásával, a checkpoint csak egy pár potion-t töltenek vissza használatkor, de nem respawn-olják az ellenségeket, van néhány új mechanika, például nekifutásból shield bash, ilyesmik), bár a mentési rendszer összességében itt barátságosabb. A harc lassabb, és „súlyosabb”, szinte érezni, ahogy lendítjük a nagy fémdarabokat, és pont a lassabb ritmus miatt jobban meg kell gondolni előre hogy mit csinálunk. A másik lényeges különbség, hogy itt a páncélok sokat számítanak – ebben lehet igazi tank karaktert csinálni. Annyi változatosság nincs a karakterfejlesztési rendszerben mint a DS-ekben, de azért egy-két végigjátszásra van elegendő variáció, szerintem.

Ezzel kapcsolatban ami zavart, az az (amúgy nem túl bonyolult) fegyverfejlesztési rendszer. A lényeg, hogy találunk zárt rúnákat, amiket fel kell törni és aztán ezeket beletehetjük fegyverbe vagy páncélba. Viszont az hogy a feltöréskor milyen hatású rúnát kapunk (tűz vagy méreg vagy stb) az teljesen random, és mondanom sem kell, vannak rúnatípusok, amik sokkal hasznosabbak a többinél.

Amikor először láttam képeket és videókat a játékról nem tetszett a képi világa, (hatalmas vállapokkal ellátott, vagy agyontüskézett páncélok, túlméretezett fegyverek, stb), de most hogy elkezdtem játszani, már nem zavart annyira. Bőven van benne olyan felszerelés, ami nem gagyi, és meglepő módon sok fegyver méretarányait tekintve nem is annyira irreális. Sokat segítenek a remek mocap (vagy mocap szintű) karakteranimációk, úgyhogy öröm nézni a harcot a játékban. Az egész képi világa végül is nagyon bejött, beleértve a helyszínt, bár nekem gyengém a havas helyszínek, szóval lehet elfogult vagyok ezzel kapcsolatban. :) A pályadizájn remek, sok felfedeznivalóval – ez kvázi egy nagy helyszín (bár töltőképernyők vannak), amit oda vissza bejárunk, shortcut-ok megnyitásával könnyítve a közlekedést a sztori előrehaladtával.

A történetmesélés egyrészt sima párbeszédekkel történik, másrészt a játékban szétszórt feljegyzések összeszedésével, de ami a sztorit illeti, hát, felejthető. Egynek elment, meg ürügynek jó, hogy szétverjünk egy démonhordát, de ennyi. :)

Összességében nagyon jól elvoltam ezzel a játékkal, több mint valószínű, hogy belenézek NG+ba is. Csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek bejön a Dark Souls féle harcrendszer.