Elgondolkodások, filozofálgatások, beszélgetések

[aluminiumtrioxid]

Mostanában a dekadencián, a nyugati társadalom általános elpuhulásán, a liberalizmus totális kudarcán és az erre adható alternatívák teljes hiányán gondolkozom... valaki csatlakozik?

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Mostanában a dekadencián, a nyugati társadalom általános elpuhulásán, a liberalizmus totális kudarcán és az erre adható alternatívák teljes hiányán gondolkozom... valaki csatlakozik?

Ezen én is gondolkodtam és addig jutottam, hogy nem kell tenni semmit, sõt, szerintem nem is lehet..

Alkalmazkodni kell, és élvezni, amit és ameddig lehet. Meg okosnak lenni, és önzõnek, kivéve, ha az igazi barátaidról van szó.

Továbbgondolva meg kíváncsi vagyok, mi állítja meg az emberiséget végleg

[aluminiumtrioxid]

Ezen én is gondolkodtam és addig jutottam, hogy nem kell tenni semmit, sõt, szerintem nem is lehet..

Alkalmazkodni kell, és élvezni, amit és ameddig lehet. Meg okosnak lenni, és önzõnek, kivéve, ha az igazi barátaidról van szó.

Továbbgondolva meg kíváncsi vagyok, mi állítja meg az emberiséget végleg

Jó, de ebbe belenyugodni mennyiben egyenlõ a megalkuvással? Másik oldalról viszont ez ellen küzdeni mennyiben haszontalan és fölösleges (aka hülyeség)? A fõ kérdés ez: idióták legyünk (de következetes idióták) vagy gerinctelenek (akik viszont élvezik)? Ez a durva az egészben, hogy nincs középút: vagy pontosan tudod, mi vagy, és csöppet sem élvezed, vagy behunyod a szemed, és azt tetteted, hogy minden rendben, miközben minden egyre mélyebbre süllyed körülötted (Erik a viking, valaki?)

Csöppet ironikus, hogy a tragédia, mint mûfaj lényege az értékveszteség, a hõs ellenerõkkel folytatott küzdelmének bukása - ezzel szemben ma a köznapi értelemben használatos tragédia mindannyiunk életében jelen van, de nem értékveszteség, hanem értékvesztés szintjén. Elõbb-utóbb mind belefáradunk. És a legnyomasztóbb, hogy amikor ezen kezdek gondolkodni, mindig eszembe jut, hogy ezek mekkora elKisTehén!ott közhelyek, és ilyenkor érzem azt, hogy minden hiábavaló: a "szabadság" eszményének valósága elsúlytalanítja a rendszerkritikát, és lehetetlenné tesz mindennemû lázadást. A probléma nem az, hogy "nincsenek értékek, amik ellen lázadni lehetne", hanem az, hogy a lázadó csoportok/filozófiák a rendszer integráns részei...

Nade hogy rád is reagáljak, vajon mi? Nyilván az emberiség maga... (és ez nagyon nem szmájlis téma sajnos)

[MagicAcid]

Szerintem akkor lesz ennek az egésznek vége amikor elfogy az olaj. Már vagy 50 éve ígérgetik hogy elfogy, eddig nem fogyott el de egyértelmû hogy el fog. MAjd akkor lesznek hatalmas háborúk, drasztikus népességcsökkenés (akár 60-70%) és ezt a hatalmas válságot fogja megoldani egy olyan életvitel illetve társadalom kialakulása amely hosszú távra tud berendezkedni. Persze ez csak az én verzióm.

[Ravenstorm]

Csöppet ironikus, hogy a tragédia, mint mûfaj lényege az értékveszteség, a hõs ellenerõkkel folytatott küzdelmének bukása - ezzel szemben ma a köznapi értelemben használatos tragédia mindannyiunk életében jelen van, de nem értékveszteség, hanem értékvesztés szintjén. Elõbb-utóbb mind belefáradunk. És a legnyomasztóbb, hogy amikor ezen kezdek gondolkodni, mindig eszembe jut, hogy ezek mekkora elKisTehén!ott közhelyek, és ilyenkor érzem azt, hogy minden hiábavaló: a "szabadság" eszményének valósága elsúlytalanítja a rendszerkritikát, és lehetetlenné tesz mindennemû lázadást. A probléma nem az, hogy "nincsenek értékek, amik ellen lázadni lehetne", hanem az, hogy a lázadó csoportok/filozófiák a rendszer integráns részei...

Nade hogy rád is reagáljak, vajon mi? Nyilván az emberiség maga... (és ez nagyon nem szmájlis téma sajnos)

A tragédia mûfajában az értékveszteségek nyomán új értékek is tételezõdnek, ezt azért ne felejtsük el. Ergo lehet boldogan élni.

Az embereket meg általánosságban nem lehet megváltoztatni, és legtöbbször felesleges is ezzel próbálkozni. Személy szerint próbálom megtalálni azt a réteget, akikkel jól érzem magam, és boldog vagyok, a többiek meg nem érdekelnek.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Jó, de ebbe belenyugodni mennyiben egyenlõ a megalkuvással? Másik oldalról viszont ez ellen küzdeni mennyiben haszontalan és fölösleges (aka hülyeség)? A fõ kérdés ez: idióták legyünk (de következetes idióták) vagy gerinctelenek (akik viszont élvezik)? Ez a durva az egészben, hogy nincs középút: vagy pontosan tudod, mi vagy, és csöppet sem élvezed, vagy behunyod a szemed, és azt tetteted, hogy minden rendben, miközben minden egyre mélyebbre süllyed körülötted (Erik a viking, valaki?)

Csöppet ironikus, hogy a tragédia, mint mûfaj lényege az értékveszteség, a hõs ellenerõkkel folytatott küzdelmének bukása - ezzel szemben ma a köznapi értelemben használatos tragédia mindannyiunk életében jelen van, de nem értékveszteség, hanem értékvesztés szintjén. Elõbb-utóbb mind belefáradunk. És a legnyomasztóbb, hogy amikor ezen kezdek gondolkodni, mindig eszembe jut, hogy ezek mekkora elKisTehén!ott közhelyek, és ilyenkor érzem azt, hogy minden hiábavaló: a "szabadság" eszményének valósága elsúlytalanítja a rendszerkritikát, és lehetetlenné tesz mindennemû lázadást. A probléma nem az, hogy "nincsenek értékek, amik ellen lázadni lehetne", hanem az, hogy a lázadó csoportok/filozófiák a rendszer integráns részei...

Nade hogy rád is reagáljak, vajon mi? Nyilván az emberiség maga... (és ez nagyon nem szmájlis téma sajnos)

Én megelégszem azzal a kifejezéssel, hogy belenyugvás. Megalkuvásról szó sincs. Elfogadom a tényt, hogy ez így van, alkalmazkodom hozzá, és a magam számára kihozom az egészbõl a legjobbat. Vagy legalábbis megpróbálom.

Küzdeni ellene fölösleges. Te egyedül magadat tudod megváltoztatni, vagy ha nagyon karizmatikus vagy, akkor még pár embert. De a változáshoz embertömegek kellenének, akik máshogyan gondolkodnak, ehhez meg az kéne, hogy a pénznek ne legyen értelme... és itt be is lehet fejezni, az utóbbi lehetetlen.

Középút nincs, épp úgy, mint rengeteg más helyen. A tettetõk koppannak, a benne élõk tudnak és szívnak.

Sehogy sem jó, még jobban érzi magát az ember, ha tisztában van a helyzettel.

Meg aztán sokat segít a felfogás is. Mit jelent az életed? Az emberiség az évek során sikeresen túlértékelte magát a saját szemében.

Szabadság? Olyan nem létezik az átlagember számára.

Tudod ki a szabad? Aki egy fel nem fedezett területen képes önfenntartóan és boldogan élni. Megtermel, learat, elfogyaszt.

Így viszont nincs szociális élet. Ez van, a szociális élet velejárója a többiektõl való függés, és bámm, máris feladtad a szabadságod.

Vagy szabadság, vagy egy mostani emberi lét. Itt sincs középút. Éppen ezért az ún. lázadásnak sincs értelme.

Maximum lehetnek radikális gondolataid, remek ötleteid, amik elnyerik pár ember tetszését.

[Maledict]

Ezt én is így látom. Van egy 13 éves CRT monitorom, hibátlanul megy., pedig nem keveset kapott, és nem keveset megy naponta.

Elõre félek ha megveszem az LCD-t mennyit bír ki. Sok haverom már a 2.-ik LCD monitorát veszi az utóbbi 3-4 évben. nekem még ugyanaz a monitorom.

De ugyanez igaz a mobiltelefonokra is (ott a leglátványosabb a fejlõdés egyébként).

Ez hülyeség. Pont hogy a mobiltelefonok fejlõdnek a legkevésbé. A több funkció még nem jelent fejlõdést. Sõt sok esetben még rosszabb is mert ha a telefon tönkremegy akkor minden funkció (mp 3 lejátszó, fényképezõgép stb.) elveszik. Ha viszont van egy telefonom és egy mp 3 lejátszóm és a telefon megy tönkre attól még tudok zenét hallgatni. Ha egy sejt helyett kettõ van az már fejlõdés? Hát nem. Hozzátenném hogy a mostani modern telefonok ráadásul hamarabb tönkre is mennek mint a régebbiek. Na vajon miért? A téma részemrõl lezártnak tekintendõ mert a többiek ahogy látom már feldobtak egy újat. Egyébként én nem azt mondom hogy nincs technológiai fejlõdés hanem azt hogy az emberek többsége el van tévedve amikor arra gondol hogy fejlõdés.

Zárásként még megjegyezném hogy az emberiség azt hiszi hogy olyan nagyon sokat fejlõdött pedig szinte semmi újat nem talált fel csak a régieket alakította át. Semmivel sem vagyunk okosabbak, jobbak mint 10 000 éve. Sõt a technológiai fejlõdés (és a fejlõdésnek csúfolt vakítás) bizonyos szempontokból még káros is.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Semmivel sem vagyunk okosabbak, jobbak mint 10 000 éve.

Azért ezt így nem mondanám.

[Maledict]

Szerkeszteni akartam az elõzõt de már nem engedte.

Nos az én véleményem a következõ: mivel az emberiséget nem lehet megváltoztatni se felülrõl, se alulról ezért a legjobb megoldás az ha beletörõdsz. De nem úgy kell beletörõdni hogy le van szarva az egész ha már mindenki leszarja akkor én miért tegyek valamit? Nem kérem szépen. Azért tart itt ez a bolygó mert az ostoba tömegek így gondolkodnak. Szerintem tedd meg amit tudsz és ha tudod add tovább pár embernek a gondolatvilágodat és próbáld õket terelgetni. Amint ezt megtetted akkor simán felvállalhatod azt hogy te közel sem ártasz annyit ennek a bolygónak mint a többség. És itt mire gondolok? Például nem szemetelsz, szelektálod a hulladékot stb. Kis dolgok ezek és nem is számítanak olyan sokat. Inkább csak egy eszmeiséget ad az embernek, elmondhatod magadról hogy te TETTÉL valamit a bolygóért. Ha volt értelme ha nem. Te megpróbáltad. Aki meg ölbe tett kézzel ül és csak tetézi az egészet mert még ennyit sem képes megtenni az nyugodtan fulladjon meg a saját szarjában. Lehet hogy te is velük fulladsz de a végén elmondhatod magadról hogy jobb vagy és jobban megérdemled az életet mint az ostoba marhacsordák.

És innen könnyedén át tudok evezni az emberiség céljára. Én alapvetõen hiszek Istenben és sokáig azon gondolkoztam ha ilyen ütemben halad az emberiség a saját halála felé akkor mi a célja? Az hogy elpusztuljon? Azért teremtette az emberiséget (és itt most úgy gondolok rá mint az evolúció elindítójára nem a Paradicsom urára vagy ilyesmi) hogy hagyja elpusztulni? Igen is meg nem is. Szerintem az emberiségnek nincs kollektív célja. Illetve van, az hogy kitermelje az egyéneket akiknek céljuk van. Az egyének célja a kiteljesedés. És itt ne valami liberális baromságra gondoljatok. A kiteljesedés a fejlõdés. A cél az hogy azzá válj aki valójában vagy ott legbelül és ez az igazi fejlõdés. Amikor levetkõzõd az összes külsõ hatást és azzá válsz aki igazán vagy. Nem azzá amit mások látni akarnak. Az eszmei ember híd az ember és az Isten között. A túlpartra azonban nem lehet átjutni ezért a felsõbbrendû ember önmagáért van. A fejlõdés önmagáért. Minél több hiányzó darabot szerzel meg magadhoz annál magasabb szintre tudod emelni a szellemed úgy hogy közben egyet sem léptél vissza. A legmagasabb szinten minden ember egy és ugyanaz. A legmagasabb szintet azonban nem lehet elérni ezért minden ember különbözõ. Egy a minden és minden az egy.

Ejnoyin halljuk az érveid. Mivel lett több (fejlettebb) az ember? Tán genetikailag javult valamit? A fenéket. Már több ezer éve olyan dolgokat tudtak amiket csak most kezdünk megérteni. Ne hogy azt hidd hogy 1000 éve nem építettek volna űrrepülőt. Építettek volna ha meg lett volna hozzá a technológiai szint. Nem az ember volt ott a korlát hanem a technológia. Erkölcsileg és társadalmilag megint nem fejlődtünk szinte semmit. Konkrétan az ógörögök sok szempontból fejlettebbek voltak mint a XXI. századi ember.

(Bocs hogy megint visszakanyarodtunk a fejlődéshez de ezek a dolgok egy bizonyos fokig egybevágnak szerintem.)

[Ravenstorm]

Ejnoyin halljuk az érveid. Mivel lett több (fejlettebb) az ember? Tán genetikailag javult valamit? A fenéket. Már több ezer éve olyan dolgokat tudtak amiket csak most kezdünk megérteni. Ne hogy azt hidd hogy 1000 éve nem építettek volna ûrrepülõt. Építettek volna ha meg lett volna hozzá a technológiai szint. Nem az ember volt ott a korlát hanem a technológia. Erkölcsileg és társadalmilag megint nem fejlõdtünk szinte semmit. Konkrétan az ógörögök sok szempontból fejlettebbek voltak mint a XXI. századi ember.

(Bocs hogy megint visszakanyarodtunk a fejlõdéshez de ezek a dolgok egy bizonyos fokig egybevágnak szerintem.)

De technológia nem létezik ember nélkül, a technológiai fejlettség tehát az emberektõl függ. 1000 éve ugyanúgy lehetett volna ûrhajót építeni, pont hogy fizikailag lehetséges lett volna, nyersanyag megvolt, körülmények szintén, csak az emberi tudás nem.

Erkölcsileg meg társadalmilag pedig nem objektíven eldönthetõ, hogy fejlõdtünk-e. Az ógörögöknél rabszolgák voltak, és csak bizonyos társadalmi rétegnek volt szavazati joga. Ehhez képest szerintem a mai viszonyok fejlettebbek, hiszen nincsenek rabszolgák, és nem rekesztenek ki bizonyos társadalmi rétegeket sem.

[Maledict]

De technológia nem létezik ember nélkül, a technológiai fejlettség tehát az emberektõl függ. 1000 éve ugyanúgy lehetett volna ûrhajót építeni, pont hogy fizikailag lehetséges lett volna, nyersanyag megvolt, körülmények szintén, csak az emberi tudás nem.

Erkölcsileg meg társadalmilag pedig nem objektíven eldönthetõ, hogy fejlõdtünk-e. Az ógörögöknél rabszolgák voltak, és csak bizonyos társadalmi rétegnek volt szavazati joga. Ehhez képest szerintem a mai viszonyok fejlettebbek, hiszen nincsenek rabszolgák, és nem rekesztenek ki bizonyos társadalmi rétegeket sem.

Tudom hogy technológia nincs ember nélkül én nem is erre próbáltam célozni. Hanem arra hogy nem az ember fejlõdött hanem a technológiát fejlesztette. A rabszolgasággal egyetértek a szavazati jogból való "kirekesztés" pedig a világ egyik legszükségesebb dolga lenne. Nem véletlenül tartunk itt. Ezt az elmúlt majdnem 1 évtizedes szarnyelést (nem, nem szárnyalást) azoknak köszönhetjük többnyire akiktõl egy civilizált társadalomban elvennék a szavazati jogot. Az 1848-as áprilisi törvényekben feketén-fehéren leírták hogy kit és hogyan illet meg a szavazati jog. Én szívem szerint modernizálnám és visszahoznám.

"Igen elb*szott rendszer az ahol a polisz bolondjának szavazata egyenértékû Arisztotelészével." - sarkított görög közmondás :D

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

De érted, ahhoz, hogy a technológiát fejlessze, saját magának is fejlõdnie kellett. Meg kellett érteni dolgokat.

1000 éve ( vagy 10.000? Korábban ezt írtad, bár lényegtelen. ) nem tudták, nem értették, hogy a hidrogén vízzé ég el. Nem ismerték a gõzgépet, egyszerûen lehetetlennek tûnt az, hogy egy élettelen dolog végezze a munkát az emberek helyett.

Ahogyan okosodtak, újabb és újabb területeket fedeztek fel a tudományágakban. Méghozzá azért, mert valamilyen szinten jobbak lettek az életkörülmények, volt idõ kutatni, gondolkodni.

Azzal segítjük elõ ezt a fejlõdést, hogy különbözõ területekre specializálódunk, mert akkor csak azzal az egyetlen dologgal kell foglalkozni, így könnyebben értünk meg szabályszerûségeket és használjuk fel õket.

Beszéltél itt célokról. Ezt soha sem értettem, miért kell az embereknek bizonyosság, hogy miért vannak a Földön, miért vannak életben. Nem elég az, hogy élsz?

Erõlködni kell és célt keresni, hogy nyugodt legyél?

Nem hiszek sem az egyéni célokban, sem a kollektív célban. Az ember ugyanolyan élõlény, mint a Föld összes többi állatfaja. Egyetlen célja van, a túlélés, az pedig genetikailag kódolt. Az összes többit önhitegetésre találták ki. Megint elõjön az, hogy az emberiségnek túl nagy jelentõséget tulajdonítanak.

Jó, persze, vannak ideiglenes, egyéni célok, de az is olyan, hogy a létfenntartást szolgálja, semmi extra, éppen ezért beleolvad a túlélés céljába.

Vagy esetleg célod maradandót alkotni? Semmi sem maradandó. Oké, tegyük fel, alkotsz valami maradandót. Aztán meg ha meghaltál, és kiszáll belõled minden tudat, és azt sem tudod, hogy léteztél, mert semmi lesz belõled... akkor mennyire leszel tudatában annak, hogy te mit értél el?

[Maledict]

De érted, ahhoz, hogy a technológiát fejlessze, saját magának is fejlõdnie kellett. Meg kellett érteni dolgokat.

1000 éve ( vagy 10.000? Korábban ezt írtad, bár lényegtelen. ) nem tudták, nem értették, hogy a hidrogén vízzé ég el. Nem ismerték a gõzgépet, egyszerûen lehetetlennek tûnt az, hogy egy élettelen dolog végezze a munkát az emberek helyett.

Ahogyan okosodtak, újabb és újabb területeket fedeztek fel a tudományágakban. Méghozzá azért, mert valamilyen szinten jobbak lettek az életkörülmények, volt idõ kutatni, gondolkodni.

Azzal segítjük elõ ezt a fejlõdést, hogy különbözõ területekre specializálódunk, mert akkor csak azzal az egyetlen dologgal kell foglalkozni, így könnyebben értünk meg szabályszerûségeket és használjuk fel õket.

De nem érted mit mondok. Én azt mondom hogy régen nem azért nem értették az általad felsorolt dolgokat mert genetikailag és szellemileg fejletlenebbek voltak. Hanem azért mert még nem jutottak el odáig. Nem járták be azt az utat ami ahhoz szükséges hogy felfedezzék mondjuk a maghasadást stb. Ha mondjuk az ókorban elmagyarázod a rómaiaknak hogy hogyan mûködik az atombomba õk is megértették volna. Csak õk még nem jártak a technológiai fejlõdés azon szintjén ahol felmerülnek ezek a kérdések. Az újabb kérdéseket a technológiai fejlõdés vonta maga után. Az más kérdés hogy legelõször (õskor) CSAK a fennmaradás biztosítása volt a cél aztán ahogy folyamatosan fejlesztették az eszközöket újabb és újabb kérdések merültek fel amit az ember meg akart oldani ezért kitalált valami újat amibõl megint kérdések merültek fel. És ezek az eszközök már nem feltétlenül a fennmaradás biztosítása érdekében készültek.

Hit nem vitatéma szóval inkább hanyagoljuk. Istennek viszont lennie kell mert a semmiből nem lesz valami. Egyébként jó az aláírásod :P Orwell ftw!

[Ravenstorm]

Tudom hogy technológia nincs ember nélkül én nem is erre próbáltam célozni. Hanem arra hogy nem az ember fejlõdött hanem a technológiát fejlesztette. A rabszolgasággal egyetértek a szavazati jogból való "kirekesztés" pedig a világ egyik legszükségesebb dolga lenne. Nem véletlenül tartunk itt. Ezt az elmúlt majdnem 1 évtizedes szarnyelést (nem, nem szárnyalást) azoknak köszönhetjük többnyire akiktõl egy civilizált társadalomban elvennék a szavazati jogot. Az 1848-as áprilisi törvényekben feketén-fehéren leírták hogy kit és hogyan illet meg a szavazati jog. Én szívem szerint modernizálnám és visszahoznám.

"Igen elb*szott rendszer az ahol a polisz bolondjának szavazata egyenértékû Arisztotelészével." - sarkított görög közmondás :D

Azért a cenzus sem volt soha teljesen jó. Mert nem lehet általános rendszert kitalálni. A vagyoni cenzus ahogy van hülyeség. Az iskolázottság már egy lehetséges irány lenne, de az is csak egy darab papír, attól, hogy valaki egyetemet végzett, nem feltétlenül okos, és ért a politikához, vagy valami.

De nem érted mit mondok. Én azt mondom hogy régen nem azért nem értették az általad felsorolt dolgokat mert genetikailag és szellemileg fejletlenebbek voltak. Hanem azért mert még nem jutottak el odáig. Nem járták be azt az utat ami ahhoz szükséges hogy felfedezzék mondjuk a maghasadást stb. Ha mondjuk az ókorban elmagyarázod a rómaiaknak hogy hogyan mûködik az atombomba õk is megértették volna. Csak õk még nem jártak a technológiai fejlõdés azon szintjén ahol felmerülnek ezek a kérdések. Az újabb kérdéseket a technológiai fejlõdés vonta maga után. Az más kérdés hogy legelõször (õskor) CSAK a fennmaradás biztosítása volt a cél aztán ahogy folyamatosan fejlesztették az eszközöket újabb és újabb kérdések merültek fel amit az ember meg akart oldani ezért kitalált valami újat amibõl megint kérdések merültek fel. És ezek az eszközök már nem feltétlenül a fennmaradás biztosítása érdekében készültek.

Hit nem vitatéma szóval inkább hanyagoljuk. Istennek viszont lennie kell mert a semmibõl nem lesz valami. Egyébként jó az aláírásod :P Orwell ftw!

Nem ez a fejlõdés? Hogy valamilyen úton eljutsz valahová, és olyan dolgokat fedezel fel, amikrõl addig nem tudtak :D Szerintem az emberiség fejlõdését így értettük korábban, legalábbis én erre gondoltam.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Nem ez a fejlõdés? Hogy valamilyen úton eljutsz valahová, és olyan dolgokat fedezel fel, amikrõl addig nem tudtak :D Szerintem az emberiség fejlõdését így értettük korábban, legalábbis én erre gondoltam.

Ezzel egyetértek. Körülbelül ugyanezt írtam volna válaszként.

Fejlõdés szerintem mindenképpen volt, elég csak a tipikus kõkorszak, bronzkor, vaskor triumvirátusra gondolni..

Itt a kõtõl eljutottak a fémekig. Megmunkálták, használták õket. Mondhatjuk, hogy az emberek fejlettebbek, mert ugyanazt a tevékenységet immár gyorsabban és nagyobb hatásfokkal voltak képesek végrehajtani.

Hiába mondod, hogy például ma is képesek lennénk teleportálni, mert megvan hozzá minden adottságunk... el kell telnie annak az idõnek, ami alatt rájövünk a nyitjára. Ez pedig apró fejlõdések, megértések sorozata. Én így látom a dolgot.

Nem hagyhatom ki, megkérdezem, ha a semmibõl nem lehet valami, akkor a valami ami a semmibõl dolgokat hoz létre hogyan keletkezett? :D

A másik meg az, hogy valamilyen szinten ( elég meglepõ! ) de a semmibõl is lehet valami.

Bizonyított, hogy szervetlen anyagokból egy idõ múltán kialakulnak szerves molekulák.

Ez hatalmas ugrás, az élet szempontjából semmibõl valami. B)

[Maledict]

Nem hagyhatom ki, megkérdezem, ha a semmibõl nem lehet valami, akkor a valami ami a semmibõl dolgokat hoz létre hogyan keletkezett? :D

A másik meg az, hogy valamilyen szinten ( elég meglepõ! ) de a semmibõl is lehet valami.

Bizonyított, hogy szervetlen anyagokból egy idõ múltán kialakulnak szerves molekulák.

Ez hatalmas ugrás, az élet szempontjából semmibõl valami. B)

Igen ezt sejtettem hogy meg fogod kérdezni. Akkor én rákontráznék: miért lét van nemlét helyett? A fejlõdéshez nem tudok hozzáfûzni többet. Végig kell még gondolnom mert nem gyõztetek meg 100%-ig de ahogy észrevettem megint a rossz szóhasználatomat használják ellenem. Vitákban mindig ezen esek el :P

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Ez olyan kérdés, mint az, hogy a piros színt miért úgy hívtuk úgy el, hogy piros. :D

Nem csak lét van, hanem nemlét is. Egyszerre van jelen a kettõ. Nemlétbõl jössz, nemlétbe mész.

Ha fordítva nézzük, akkor a nemlétbõl a létbe kerülés legalább olyan drasztikus, mint nekünk egy élõ távozása.

Egyébként meg ott van az álom, az egy nem létezõ világ, mikor álmodunk, akkor mégis létezõnek, valóságosnak tûnik.

Azt konkrétan kijelenteni, hogy lét van nemlét helyett szerintem botorság kijelenteni. Ez azt feltételezi, hogy a kezdetektõl a végsõkig létezel. Ez meg ugye lehetetlen.

Egy ember életét tekintve több a nemlét, mint a lét.

[Maledict]

Ez olyan kérdés, mint az, hogy a piros színt miért úgy hívtuk úgy el, hogy piros. :D

Nem csak lét van, hanem nemlét is. Egyszerre van jelen a kettõ. Nemlétbõl jössz, nemlétbe mész.

Ha fordítva nézzük, akkor a nemlétbõl a létbe kerülés legalább olyan drasztikus, mint nekünk egy élõ távozása.

Egyébként meg ott van az álom, az egy nem létezõ világ, mikor álmodunk, akkor mégis létezõnek, valóságosnak tûnik.

Azt konkrétan kijelenteni, hogy lét van nemlét helyett szerintem botorság kijelenteni. Ez azt feltételezi, hogy a kezdetektõl a végsõkig létezel. Ez meg ugye lehetetlen.

Egy ember életét tekintve több a nemlét, mint a lét.

Ezt most úgy mondod mintha tudnád mi van az élet keletkezése (kb. a fogantatás pillanata) és a halál után. Mert ahogy te mondod az feltételezi hogy kell lennie ott valaminek. Én a lét alatt most konkrétan az életet értettem. Miért vagyunk és miért nemvagyunk? Lét vs. nemlét. Nem értem hogy a nemlét hogy lehet hosszabb a létnél? Szerintem itt valamit félreértettél vagy csak én nem értem mire gondolsz. Világosíts fel kérlek :rolleyes: "Cogito, ergo sum."

Ravenstorm: A szavazati jogot adózáshoz és állampolgári vizsgához (18 éves korban letehető lenne) kellene kötni. De hagyjuk ezt a témát mert ez már politika.

[Ravenstorm]

Ezt most úgy mondod mintha tudnád mi van az élet keletkezése (kb. a fogantatás pillanata) és a halál után. Mert ahogy te mondod az feltételezi hogy kell lennie ott valaminek. Én a lét alatt most konkrétan az életet értettem. Miért vagyunk és miért nemvagyunk? Lét vs. nemlét. Nem értem hogy a nemlét hogy lehet hosszabb a létnél? Szerintem itt valamit félreértettél vagy csak én nem értem mire gondolsz. Világosíts fel kérlek :rolleyes: "Cogito, ergo sum."

Ravenstorm: A szavazati jogot adózáshoz és állampolgári vizsgához (18 éves korban letehetõ lenne) kellene kötni. De hagyjuk ezt a témát mert ez már politika.

Szerintem amit EQY mond, abban pont az van, hogy nincs semmi se az élet elõtt, se utána. Ezért mondja, hogy ha egy végtelen idõvonalon szemléljük a saját életünket, akkor sokkal több a nemlét, mint a lét.

Állampolgári vizsga is egy dolog, akármilyen hülye be tud magolni néhány dolgot, amit aztán pár év múlva el is felejt. Plusz egy ilyen vizsga

ad 1: tényekre kérdezne rá, aminek nincs túl sok köze semmihez, attól, hogy mondjuk valaki ismeri a magyar államrendszer mûködését, még ugyanúgy lehet akármilyen a politikai nézete, és lehet hülye is az egészhez,

ad 2: saját ideológiákra, nézetekre kérdez rá, azt meg senkinek nincs joga ilyen helyzetben értékelni. Egy szélsõségesnek nyilván a saját világlátása ugyanannyira tökéletes, mint egy liberálisnak.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Szerintem amit EQY mond, abban pont az van, hogy nincs semmi se az élet elõtt, se utána. Ezért mondja, hogy ha egy végtelen idõvonalon szemléljük a saját életünket, akkor sokkal több a nemlét, mint a lét.

Így van, így értettem a dolgot.

[Mortanius]

Egyébként meg ott van az álom, az egy nem létezõ világ, mikor álmodunk, akkor mégis létezõnek, valóságosnak tûnik.

Bizonyítsd! Ha már ekkora megrögzött materialisták vagyunk... :P

Semmiféleképpen nem tudod eldönteni, hogy az álmodnál valóságosabb-e az ébren töltött idõ. Ehhez különben a "valóság" szót is definiálni kéne, hajrá! :D

Ki tudja, az álmaid lehetnek más dimenziók valóságai ahol te vagy te, csak teljesen más vagy kicsit hasonló körülmények között és ezen létek közötti összeköttetés az álom.

Ajánlom ezt a verset: Szabó Lõrinc: Dsuang-dszi álma

[Stauffenberg]

Semmiféleképpen nem tudod eldönteni, hogy az álmodnál valóságosabb-e az ébren töltött idõ.

Már csak azért sem, mivel mindkettõ hasonló csatornákon továbbítódik, így a valóságot is csak érzékeljük, mint egy ingert amire reflexszel válaszolunk. De ha az inger forrása és a reflex közé áll egy módosító, akkor máris más a válaszunk rá és nem is mindig tudjuk, hogy a kapott inger az vajon valós-e. Lehet ez a módosító akár alkohol, kábítószer, cigaretta vagy csak egy fájdalomcsillapító pirula, de esetleg mentális zavarok is. Ez utóbbi az ami iskolapéldája annak, hogy mi van olyankor ha nem megfelelõen érzékeljük a valóságot, de ennek ellenére mi valósnak érezzük.

Biztos van köztetek is olyan (nem mutogatok senkire), aki már járt úgy egy kis cucc elfüstölése, inhalálása, lenyelése után, hogy tisztul a szervezete, ha addig nem is, de most már tudja, hogy befolyásolva volt a tudata X idõn keresztül, ennek ellenére nem tudja eldönteni, hogy már a valódi valóságot érzékeli-e, vagy még mindig egy torz valóságot. Aki már érezte magát téridõt meggörbítõ fekete lyuknak az tökéletesen tudja, hogy mit jelent a fent idézett mondat.

Vagy másik példa: Színvakság. Száz ember azt mondja, hogy a földön lévõ labda piros és egy azt mondja, hogy rózsaszín. Õ váltig állítja, hogy az a labda rózsaszín, de ettõl még valójában nem az (feltételezzük, hogy nem 99 színvakkal van dolgunk, hanem csak egyetlen egyel a százból). Ebben az esetben is torzul a valóság és nem az inger forrása volt más és nem is a reflex, hanem a kettõt összekötõ csatornában van a hiba (vagy fizikai, vagy mentális, bár ha nagyon biológusosat játszunk akkor mondhatjuk a mentális zavarokra is, hogy fizikai hiba, néhány receptor nem úgy mûködik ahogy kell, el van halva, túlfejlõdik, daganatos, stb).

Na filozófusok, csócsáljatok! :D

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Ó jaj, éreztem, hogy arra a kijelentésemre valaki le fog csapni. :D

Elhamarkodott kijelentés volt, hogy példaként szolgáljon.

Mindazonáltal egy kevés valóságérzetet ad, hogy ha ébren megsérülsz, lesz látható, érezhetõ következménye, míg az álombeli sérülésekre ébredés után semmi sem emlékeztet.

Ez az álom egy másik dimenzió, és a saját valóságodból éjszakánként odacsúszkálsz felfogás régóta érdekel.

Maga az álom is egy megfejthetetlen dolog, fõleg az elõre megálmodott helyzetek ( amit próbálnak tudományosan megmagyarázni, de sántít ) és a visszatérõ álmok.

A verset ismerem, a költõrõl elnevezett általános iskolába jártam... :D

A valóságot definiálni nem lehet. Maximum az egyéni valóságot, pont azért, amit Stauff is mond.

Hiszem, hogy ha képesek lennénk más ember testébe bebújni és érzékelni, akkor megõrülnénk. Hiszen máshogy néznénk a világra, más részletre figyelnénk oda, így az ötödik embertest után hatalmas káosz lenne az egész érzékelés.

Van aki a kéket szereti, van aki halványabban lát színeket, van aki kedveli a mélyebb hangokat, van aki irtózik bizonyos hangoktól, szagoktól, amit történetesen egy másik ember kedvel.

Sõt, ha ezek elé az emberek elé beállítanának egy nõt és egy férfit, akkor teljesen eltérõ válaszokat kapnának arra, hogy miért vonzó vagy épp nem vonzó a látott ember.

Egyéni valóságot valamilyen szinten meg lehet állapítani. Te hogyan látod a világot, neked nem létezik piros szín, de nem is tudod mi az, mert soha nem láttad, mégsem érzel veszteséget. Tudod , hogy mit szeretsz, és mit nem, tudod ,hogy miben létezel.

Stauff színvakos példájához még: Azt írod, hogy a labdás esetnél a piros szín a valóság. Csak azért, mert sok ember úgy látja? Szerintem itt sem lehet meghatározni, hogy ki lát rosszul. Normákhoz viszonyítunk, de egyszerûen nincs olyan, hogy ki látja a színt HELYESEN. Biztosan akad olyan élõlény, aki a piros labdát nem rózsaszínnek, hanem más színûnek látja.

Amúgy ebbõl a mi a valóság témakörbõl mélyreható kiképzést kapok adagolva, köszönet PKD-nek érte. :lol:

[Ravenstorm]

Amúgy ebbõl a mi a valóság témakörbõl mélyreható kiképzést kapok adagolva, köszönet PKD-nek érte. :lol:

Tegnap óta azon gondolkozom, hogy mi van a VALISra írva valóság-definícióként :D Segíts már ki légy kedves.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Tegnap óta azon gondolkozom, hogy mi van a VALISra írva valóság-definícióként :D Segíts már ki légy kedves.

Kb az az egyetlen kötet, ami nincs meg.

Nem tudom megszerezni sehonnan...

Beletrafáltál. :D