Elgondolkodások, filozofálgatások, beszélgetések

[dr.smir]

Hirtelen eszembe villant a semmibõl egyik barátommal folytatott beszélgetésem pár nappal ezelõttrõl, mikor is a jóember azt fejtegette, hogy a nõt (feleséget) megverni voltaképpen jó dolog, mert tiszteletet ébreszt benned iránta, amikor szembesülsz a gyengeségével...

(Ez csak úgy eszembe jutott. [De legalább jó tudni, hogy ha így áll hozzá, valószínûleg sosem próbálta.])

Nézzük azt, hogy ha valaki odajut, hogy megüt egy nõt, az nem azért fogja megtenni(soha), hogy tudatosan tiszteletet ébresszen magában a "gyenge" nõ iránt, vagy ha már megteszi, sose jutna eszébe az utána, hogy ezt azért tette, mert "biztosra akart menni", hogy a nõ "gyenge", mert ha eszébe jutna az az illetõ feltételezhetõen van annyira inteligens, hogy a verés elõtt ezzel tisztában volt. mint az köztudott a nõ fizikailag gyengébb mint a férfi, nem tudom miért, de ez így alakult, ez van.ehez nem kell megverni a nõt, hogy ezt tudjuk.Ha valakinek bizonyosság kell, és annyira buta, hogy ehhez meg kell verjen egy nõt az csak csinálja, hisz legalább egy dolog legyen az életébe(ha már ilyen buta), ami voltaképpen, jó!

nehéz fogalmazni az ilyet, de ha belegondolsz ez nem életszerû és semmilyen gyakorlati vonatkozása sincs :D

[aluminiumtrioxid]

ez nem életszerû és semmilyen gyakorlati vonatkozása sincs :D

Igen, ezért került ebbe a topicba :D

[Tompika_nyomul]

Erre a "nagy-bumm"-hoz csak annyit fűznék hozzá, h elvileg a tudósok/okosok úgy tartják, h nem volt akkor semmi, de kérdem én: A semmiből, h lesz valami? :) Fizikailag/tudományilag/biológilag lehetetlen.

Ez ugyan régi komment ,de azért ide leírok egy ellenpéldát ,hogy ilyen egyáltalán nem lehetetlen : Pl a közgazdaságtanban a modern pénz is a semmiből keletkezik mégis értékkel ruházzuk fel (ezért is van most akkora nagy szarban az emberiség ,hogy ihaj)

[zwitter]

Ez ugyan régi komment ,de azért ide leírok egy ellenpéldát ,hogy ilyen egyáltalán nem lehetetlen : Pl a közgazdaságtanban a modern pénz is a semmibõl keletkezik mégis értékkel ruházzuk fel (ezért is van most akkora nagy szarban az emberiség ,hogy ihaj)

szerintem a két semmi (a nagybummos, meg amibõl a pénz jön) nem ugyanaz a fogalom.

[Warfoki]

Tévedés a pénz nem a semmibõl jön, visszakövethetõ a megjelenése és az elterjedése az emberi történelemben, mivel az ember hozta létre. Az hogy utána milyen értékkel ruházzuk vagy nem ruházzuk fel, már teljesen más kérdés. A nagybummos elmélet és mindenfajta teremtéselmélet gyenge pontja épp az, hogy nem követhetõ vissza. Hogy egy ponton - mindegy milyen elmélet mellett - eljutunk oda, hogy az abszolút semmibõl keletkezett valami, ami elvileg lehetetlen. Ezért vallom én a magam részérõl azt, hogy a világ egyszerûen csak van. Nem keletkezett soha. Lehetetlen? Miért? Ha térben lehet végtelen a világegyetem, akkor idõben miért nem?

És igen, feltûnt, hogy félhónapos posztra válaszoltam. -_-

[aluminiumtrioxid]

Nekem az a Dick-féle (valszeg nem Dick-féle, de nála találkoztam először a gondolattal) ötlet tetszik nagyon, hogy a világot pont most teremtették, azzal a múlttal, amije van. Igazából nem érzem, hogy sokkal kevésbé lenne logikus egy mindenható szuperlénnyel magyarázni, mint bármi mással... akkor meg miért ne ragadjak le egy ennyire elegáns magyarázatnál?

Egyébként ti is észleltétek magatokon, hogy többnyire minél elégedettebbek vagytok az életetekkel úgy általában, annál kevesebbet törődtök elgondolkodásokkal/filozofálgatásokkal/miegyéb?

Ha már itt vagyunk, egy másik ismerősöm (úgy tűnik, vonzom a gyökereket) nem rég jelentette ki, hogy ő író akar lenni, és mindenkinek, aki író akar lenni, fel kell áldoznia valamit, ő pedig azt áldozza fel, hogy boldog élete legyen. Vélemények (a már-már gyanúsan kézenfekvő "GYÖKÉÉÉÉÉR" felkiáltáson túl)?

[Warfoki]

Nekem az a Dick-féle (valszeg nem Dick-féle, de nála találkoztam először a gondolattal) ötlet tetszik nagyon, hogy a világot pont most teremtették, azzal a múlttal, amije van. Igazából nem érzem, hogy sokkal kevésbé lenne logikus egy mindenható szuperlénnyel magyarázni, mint bármi mással... akkor meg miért ne ragadjak le egy ennyire elegáns magyarázatnál?

Egyébként ti is észleltétek magatokon, hogy többnyire minél elégedettebbek vagytok az életetekkel úgy általában, annál kevesebbet törődtök elgondolkodásokkal/filozofálgatásokkal/miegyéb?

Ha már itt vagyunk, egy másik ismerősöm (úgy tűnik, vonzom a gyökereket) nem rég jelentette ki, hogy ő író akar lenni, és mindenkinek, aki író akar lenni, fel kell áldoznia valamit, ő pedig azt áldozza fel, hogy boldog élete legyen. Vélemények (a már-már gyanúsan kézenfekvő "GYÖKÉÉÉÉÉR" felkiáltáson túl)?

Igazából itt a lényeg: BÁRMIVEL magyarázható, mert semmire sincs bizonyíték, így semelyik elméletet sem lehet cáfolni. Ha teszem azt kijelentem, hogy rózsaszín-hupikék elefántok fingták össze, az van annyira alátámasztott, mint akármelyik teremtéselmélet. -_-

Érdekes felvetés. Végül is logikus valamilyen szinten. Az ember általában nem kezd el gondolkodni valaminek a működésén/okain, amíg az jól működik. Ha ellenben hibás/tönkremegy/nem működik olyan jól, akkor az ember elgondolkodik, hogy hogyan lehetne megjavítani, ezzel együtt azon is, hogy milyen is az, ha jól működik, hogyan lenne az adott dolog a legközelebb a tökéleteshez. De a kérdésedre válaszolva konkrétan: nem, nem észleltem. Ehhez előbb az kéne, hogy elégedett legyek valamilyen szinten az életemmel, illetve ne támadjon akut pusztíthatnékom és hányingerem (egy időben), akárhányszor - lelki értelemben - tükörbe nézek. Na, ez meg nem mostanában lesz. Alkalmasint soha.

Hülyeség. Arról kell írni, ami iránt az ember alapvetően érdeklődik, amihez elve van tehetsége valamennyire. Ami meg az áldozatot illeti, igen, időt és energiát kell áldozni. Olvasni kell és művelődni, anélkül nem megy. De hogy a boldog élet reményét kellene? Marhaság. Persze ha az ember alapjában véve pesszimista, depressziós, miegymás, akkor kihasználhatja ezt a hangulatot, hogy ennek megfelelő írást alkosson, de ugyanezt meg lehet tenni az érzelmi skála ellenkezőjével is. Bár jobban belegondolva ezzel saját magamnak mondok ellent mondjuk. :unsure: Nekem például kell egy erős érzelmi töltet ahhoz, hogy egyáltalán leüljek írni, egyfajta egyvelege a dühnek, elkeseredettségnek, gyűlöletnek és depressziónak. Szóval írás előtt mindig direkt ilyen szélsőséges hangulatba hozom magam zenével. Pozitív hangulatban viszont két sornyi történetet is csak kínkeservesen tudok kitalálni a legtöbbször. :unsure: De mondjuk ez csak én vagyok. Plusz valószínűleg azért tudok csak ilyen hangulatban írni, mert a történeteim, illetve a fantáziám, amiből merítem őket is ilyen. Ha alapvetően optimista lennék, akkor feltehetőleg ilyen hangulatban nem tudnék rendesen írni. És jobban belegondolva, valószínűleg így is van: a haverom gondolkodásmódban alapvetően az ellentétem, abszolút optimista. És a humorban, parodizálásban van otthon elsősorban. Dobok neki egy abszolút depis horrorsztorit, öt perc alatt csinál belőle egy könnyesre röhögtető verziót. Szóval a tl;dr verzió: Arról kell írni, amire az ember mentálisan, érzelmileg és érdeklődésileg a legalkalmasabb és nem kell túldramatizált áldozatot hozni semmiért. Maximum időt és energiát kell ráfordítani. De azt meg mire nem, ha az ember menni akar valamire?

[aluminiumtrioxid]

ne támadjon akut pusztíthatnékom és hányingerem (egy időben), akárhányszor - lelki értelemben - tükörbe nézek.

5Za2k5wA3sk

Ilyenkor mindig ezt nézem :( (van magyarul is)

Mellesleg ha kevesebb energiát feccölnél abba, hogy szarul érezd magad, valszeg több maradna más célokra, és még elégedettebb is lennél az életeddel.

[Joey]

Ehhez a nagy bummhoz még hozzátenném, hogy azért nem volt "előtte" "semmi", ugyanis a tudósok álláspontja a világegyetem keletkezése "előtt" nem volt semmi, mivel a válgegyetemmel együtt keletkezett a tér és az idő, tehát eleve nem lehet feltenni azt a kérdést, hogy mi volt előtte? -_-

Nekem ezzel még nincs is bajom, viszont az univerzum jövője jobban foglalkoztat. A tudomány mai álláspontja szerint nincs annyi anyag a világegyetemben, hogy önmaga tágulását lelassítsa, esetleg le is állítsa, ezért aztán addig fog tádulni, amíg mindenféle kötés szétesik, valamikor a 10 a hatvannegyediken év környékén meg már gyakorlatilag nem lesz anyag, mivel a fekete lyukak is elbomlanak, és csak sugárzás lesz, ami számára nem létezik az idő, és a megmaradt részecskék akkora területen lesznek szétszórva, hogy gyakorlatilag értelmét veszti a tér fogalma, ahogy az időé is. Szóval megint jön a "semmi", amit én csak azért tartok felfoghatatlannak, mert egy ekkora istenverte univerzum nem hinném, hogy cél nélkül született volna. Itt meg bejön a hit kérdése is, és bár vallásos nem vagyok, azért azt gondolom, hogy ennek az egész létezés dolognak még nem jöttünk rá a lényegére. -_-

[aluminiumtrioxid]

Már nemtom kinek, de voltak olyan számítgatások egyébként, amikbõl kijött, hogy ennek a nagy ürességnek a végén megmaradó részecskéknek nem lesz tömege, és ez egyenesen vezet egy új õsrobbanáshoz. Vagymi. Mindig is utáltam a fizikát. (Jut eszembe, mérési jegyzõkönyvet kell még írnom.)

[Warfoki]

5Za2k5wA3sk

Ilyenkor mindig ezt nézem :( (van magyarul is)

Mellesleg ha kevesebb energiát feccölnél abba, hogy szarul érezd magad, valszeg több maradna más célokra, és még elégedettebb is lennél az életeddel.

Maradjunk annyiban, hogy erre nem kell energiát fordítanom, elég, ha éppen nem nem foglalom le az agyamat semmivel és jön magától. Mindig. Amióta az eszemet tudom pesszimista hozzáállásom van mindenhez, ehhez később jöttek egyéb... extrák. Energiát leginkább abba tolok, hogy NE legyek 0-24-óráig egy depis f@sz. Írás alatt oké, mert kell, de különben annyira hülye nem vagyok, hogy örüljek annak, ha szar a hangulatom. de ezt talán hagyjuk is ennyiben.

Ehhez a nagy bummhoz még hozzátenném, hogy azért nem volt "előtte" "semmi", ugyanis a tudósok álláspontja a világegyetem keletkezése "előtt" nem volt semmi, mivel a válgegyetemmel együtt keletkezett a tér és az idő, tehát eleve nem lehet feltenni azt a kérdést, hogy mi volt előtte? -_-

Nekem ezzel még nincs is bajom, viszont az univerzum jövője jobban foglalkoztat. A tudomány mai álláspontja szerint nincs annyi anyag a világegyetemben, hogy önmaga tágulását lelassítsa, esetleg le is állítsa, ezért aztán addig fog tádulni, amíg mindenféle kötés szétesik, valamikor a 10 a hatvannegyediken év környékén meg már gyakorlatilag nem lesz anyag, mivel a fekete lyukak is elbomlanak, és csak sugárzás lesz, ami számára nem létezik az idő, és a megmaradt részecskék akkora területen lesznek szétszórva, hogy gyakorlatilag értelmét veszti a tér fogalma, ahogy az időé is. Szóval megint jön a "semmi", amit én csak azért tartok felfoghatatlannak, mert egy ekkora istenverte univerzum nem hinném, hogy cél nélkül született volna. Itt meg bejön a hit kérdése is, és bár vallásos nem vagyok, azért azt gondolom, hogy ennek az egész létezés dolognak még nem jöttünk rá a lényegére. -_-

Miért kellene, hogy célja legyen? Ahhoz feltételezni kéne előbb, hogy az univerzumnak valamiképpen tudata legyen, valamilyen központi akarata, hiszen akarat és gondolkodás nélkül nincs értelme célról beszélni. Ha viszont egy univerzumot irányító tudatot feltételezünk, akkor valamilyenfajta isten létét feltételezzük lényegében, innentől meg ugye egyéni hit kérdése. Magam részéről részéről elutasítom egy ilyen akarat létezését és ezzel együtt azt is, hogy a világegyetemnek vagy az életnek bármilyen célja lenne. Az univerzum egyszerűen csak létezik és folyamatosan változik megismerhető és kiszámítható szabályok szerint. Csak olyan hatalmas volumenű ezzel kapcsolatban gyakorlatilag minden, hogy emberileg elképzelhetetlen. Eleve, maga a "végtelen" fogalma is elgondolhatatlan. Épp ezért jóval egyszerűbb valamilyen célt, mögöttes tudatot tulajdonítani neki, hogy ezzel az ember valamennyire megszemélyesíthesse magának az egész világot, hogy így az kevésbé látszódjon egy nyomasztóan leírhatatlan végtelenségnek. (nah, ezt a mondatot is jól kitekertem. ^_^ )

[zwitter]

ha nem bánjátok, akkor kommentelek néhány hozzászóláshoz. :)

többen teremtéselméletekrõl beszéltek, amirõl nekem rögtön egy transzcendens entitás általi teremtés urgrik be. na most, azért ne keverjétek már ide a hitet olyan értelemben, hogy az nem alátámasztható, nem bizonyítható, illogikus, mert hogy pontosan ez a lényege: a hit nem lenne többé hit, ha természettudományos tények alapján magyarázható volna. (persze, a "tényen", mint olyanon is el lehetne vitázgatni, van-e vagy nincsen)

az író-kérdéshez: az írók közül egynémelyik kifejezetten jól él (anyagi értelemben, de gondolom boldogok is), lásd például Esterházy Pétert vagy anno Kosztolányit, mások pedig nem önként választották a szegénységet, hanem csak azokká lettek, mivel ez egy olyan szakma, amibõl nem lehet megélni. tudatosan lemondani a boldogásgról, ami gondolom az anyagi javakról történõ lemondást is jelenti, nos hát, a srác minden bizonnyal el van tévedve...

a létezés céljához: Warfokinál a pont. a létezés célja nem más, mint maga a létezés. a "cél" emberi találmány, aligha része az univerzumnak.

Egyébként ti is észleltétek magatokon, hogy többnyire minél elégedettebbek vagytok az életetekkel úgy általában, annál kevesebbet törõdtök elgondolkodásokkal/filozofálgatásokkal/miegyéb?

ehhez csak zárójelben: (észleltem már magamon, de ez nem több, mint pusztán az élet élvezete, olyankor az ember nem feltétlenül mereng el a világ születésén, az élet értelmén ilyesmi, csupán sodródik és élvezi. de amúgy akkor is lehet filozofálgatni, ha történetesen elégedett vagy az életeddel, sõt, a legjobb amikor vidám emberek filozofálgatnak egy jó kis bor társaságában :) )

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Én például jól érzem magam a bõrömben, elégedett vagyok, mégis sokszor elgondolkozom mindenféle marhaságon. Egyrészt azért, hogy buszúton és egyéb unalmas idõközökben lekössem az agyam, másrészt meg azért, mert mindig megdöbbenek, hogy ugyanarról a témáról egy hét múlva egy teljesen más megközelítés is eszembe jut néha. Ezek többsége ilyen féltudatos szinten megy végbe, szóval nem igazán tudom, hogy két napja mi is foglalkoztatott. :D

Én is amellett vagyok, hogy a létezésnek nincs célja. Nem voltál, vagy, nem leszel és az egész életedrõl semmit nem fogsz tudni. Ezért sem érdekel az a fajta önös környezetvédelem, hogy mi is lesz az emberiséggel 300 év múlva. Csak kíváncsi vagyok, hogy hogyan szopatjuk meg magunkat, illetve milyen lesz az emberiség végzete.

Emellett azonban gyûlölöm azokat, akik más lényeknek szenvedést okoznak. zZ állatok iránt szerintem azért érzek így, mert azok nem tudják összekapcsolni az okokat és történéseket, így meg olyan sajnálatos, ha szenvednek. Az ember felfogja, hogy aki kínozza, az egy szörnyû ember, míg az állat általában bizalommal fordul mindenkihez, és csak megpróbál létezni, élni, erre valami másik élõlény ok nélkül bántja. Fura, de például a menhelyes, beteg, bezárt állatokat jobban sajnálom, mint a rákos kisgyerekeket. Durván hangzik, de mindig ezt érzem. :unsure:

A teremtés dologhoz meg annyit, hogy biológiából több elmélet van az élet kialakulására, és az egyik legmegdöbbentõbb, amit kísérlettel is bizonyítottak, hogy csupa szervetlen anyagból kis idõ után, és megfelelõ hatások révén ( elektromosság hatására talán ) szerves anyag jön létre.

[aluminiumtrioxid]

A teremtés dologhoz meg annyit, hogy biológiából több elmélet van az élet kialakulására, és az egyik legmegdöbbentõbb, amit kísérlettel is bizonyítottak, hogy csupa szervetlen anyagból kis idõ után, és megfelelõ hatások révén ( elektromosság hatására talán ) szerves anyag jön létre.

Ami egyébként életjelenségeket nem mutat, szal ez nem jelent semmit.

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Ami egyébként életjelenségeket nem mutat, szal ez nem jelent semmit.

Nem, viszont többek között létrejönnek az aminosavak, a fehérjék építõelemei. Közvetlenül nem jön létre életjelenséget mutató anyag, viszont a kialakulásához szükséges vegyület már jelen van.

[Warfoki]

Nem, viszont többek között létrejönnek az aminosavak, a fehérjék építőelemei. Közvetlenül nem jön létre életjelenséget mutató anyag, viszont a kialakulásához szükséges vegyület már jelen van.

Ez eddig oké, de ez akkor érne valamit, hogyha sikerülne ezekből konkrétan valami éleltjelenséget produkálót előállítani.

Egyébként a múltkor egy hosszabb elmélkedés során volt a barátomnak egy érdekes felvetése az univerzum tágulásáról: mi van, ha még mindig az ősrobbanás hatásától tágul? Egy robbanáskor az anyagok gyorsulva távolodnak a robbanás centrumától, amíg aztán a súrlódás folytán át nem esnek a holtponton és el nem kezdenek lassulni. Namost ha feltételezzük, hogy az univerzum tágul, akkor végül is azt is feltételezzük, hogy nem végtelen (különben hova tágulna). Ha most emellé felvetjük, hogy az univerzumon kívül a nagy büdös semmi van, akkor logikus, hogy a tágulás nem lassú, hiszen nincs mi lassítsa. Így laikusként legalábbis így látszik.

[Joey]

Ez eddig oké, de ez akkor érne valamit, hogyha sikerülne ezekből konkrétan valami éleltjelenséget produkálót előállítani.

Egyébként a múltkor egy hosszabb elmélkedés során volt a barátomnak egy érdekes felvetése az univerzum tágulásáról: mi van, ha még mindig az ősrobbanás hatásától tágul? Egy robbanáskor az anyagok gyorsulva távolodnak a robbanás centrumától, amíg aztán a súrlódás folytán át nem esnek a holtponton és el nem kezdenek lassulni. Namost ha feltételezzük, hogy az univerzum tágul, akkor végül is azt is feltételezzük, hogy nem végtelen (különben hova tágulna). Ha most emellé felvetjük, hogy az univerzumon kívül a nagy büdös semmi van, akkor logikus, hogy a tágulás nem lassú, hiszen nincs mi lassítsa. Így laikusként legalábbis így látszik.

Azért tágul, mert a mai tudásunk szerint nincs benne elég anyag ahhoz, hogy a gravitáció lassítsa a távolodást (aminek az eredete a bummból ered), és ez a folyamat előreláthatólag gyorsulni is fog. De az ősrobbanás nem egy megfoghatatlan valami: ha a rádiót eltekered, akkor az ottani sercegést tudtommal a robbanásból hátramaradt sugárzás okozza)

Magát a teret meg az univerzumon belül értelmezheted. Szóval a tudomány mai álláspontja szerint nincs olyan, hogy az univerzumon "kívül", legalábbis a mi kis három dimenziós felfogásunkban.

Lejjebb meg rosszul fogalmaztam: a célt, mint értelmet (és azon belül is valaminek a megértését) írtam. Itt ne az élet értelme-szerű filozofálgatásokba akarok belemenni, de a világunkban mindennek (legalábbis gondolom, hogy mindennek...) van oka,értelme. Ezért nem tartom szerencsésnek az olyan válaszokat pl az univerzummal kapcsolatos, de akár a legkisebb dolgokkal kapcsolatban, hogy "csak", meg "nincs értelme". Gyors példaként ott van akármelyik tudós: ha ez a Newton nevű gyerek nem kezd el agyalni az alma leeséséről, akkor az nem kevéssel késleltette volna a gravitáció megértését, és ebből kiindulva az egész fizikát.

Itt van például a mostani tudományos szenzációk egyike, hogy a CERN kutatói nagy rakás neutrínót lődöztek egy olasz kuatóállomásra a föld alatt, és azt figyelték meg, hogy azok gyorsabban haladtak a fénynél. persze ők is mondták, hogy csínján kell bánni ezzel, és több független megfigyelés sem ártana, de ha ez tényleg igaz, akkor az einsteini relativitás elmélettől kezdve kb az egész fizikát át kell írni. És a tudósok nem azt mondták, hogy:

-Lődözzünk pár részecskét szét, hogy megnézzük, hogyan viselkednek, mennyire gyorsak etc.

-Áááá, hagyjátok úgysem lehet semmi gyorsabb a fénynél!

-Miért?

-Csak. Ne az értelmét keressed, így van és kész.

Szóval a tudomány semennyit sem mozdulna előre, ha nem tennének fel kérdéseket a emberek (oersze nálam jobban, mert ügyesen félreérttettem magamat :D ). Ezért nem szeretem elfogadni az olyasmiket, hogy "miért van az univerzum?" "csak.".

[zwitter]

Lejjebb meg rosszul fogalmaztam: a célt, mint értelmet (és azon belül is valaminek a megértését) írtam. Itt ne az élet értelme-szerû filozofálgatásokba akarok belemenni, de a világunkban mindennek (legalábbis gondolom, hogy mindennek...) van oka,értelme. Ezért nem tartom szerencsésnek az olyan válaszokat pl az univerzummal kapcsolatos, de akár a legkisebb dolgokkal kapcsolatban, hogy "csak", meg "nincs értelme". Gyors példaként ott van akármelyik tudós: ha ez a Newton nevû gyerek nem kezd el agyalni az alma leesésérõl, akkor az nem kevéssel késleltette volna a gravitáció megértését, és ebbõl kiindulva az egész fizikát.

Itt van például a mostani tudományos szenzációk egyike, hogy a CERN kutatói nagy rakás neutrínót lõdöztek egy olasz kuatóállomásra a föld alatt, és azt figyelték meg, hogy azok gyorsabban haladtak a fénynél. persze õk is mondták, hogy csínján kell bánni ezzel, és több független megfigyelés sem ártana, de ha ez tényleg igaz, akkor az einsteini relativitás elmélettõl kezdve kb az egész fizikát át kell írni. És a tudósok nem azt mondták, hogy:

-Lõdözzünk pár részecskét szét, hogy megnézzük, hogyan viselkednek, mennyire gyorsak etc.

-Áááá, hagyjátok úgysem lehet semmi gyorsabb a fénynél!

-Miért?

-Csak. Ne az értelmét keressed, így van és kész.

Szóval a tudomány semennyit sem mozdulna elõre, ha nem tennének fel kérdéseket a emberek (oersze nálam jobban, mert ügyesen félreérttettem magamat :D ). Ezért nem szeretem elfogadni az olyasmiket, hogy "miért van az univerzum?" "csak.".

te itt most nem ugyanarról beszélsz, mint mi. egyrészt az, hogy valaminek van oka, még nem jelenti azt, hogy van értelme is. ha holnap a fejedre esik egy tégla, annak valószínûleg van oka (éppen arra jártál), de hogy mi az értelme...

másfelõl pedig az emberbõl indulsz ki, pedig nemcsak emberi lények élnek ezen a bolygón, az emberen kívül pedig minden élõlény létezésének egyetlen értelme az élet maga, mi értelme van egy kutya cselekedeteinek? oka van, éhes, akkor eszik, de azon kívül, hogy fenntartsa az életet, ennek a cselekedetének nem sok értelme van. az univerzumot pedig nem tudom miféle entitánsként kellene elképzelnünk ahhoz, hogy valamiféle célt, értelmet tulajdonítsunk a létezésének. az, hogy Newton gondolkodott s fejére esett az alma - nos, merõ véletlen, vagy isteni szerencse. érdekes amúgy, hogy szerintem te fizikus vagy, vagy legalábbis természettudós, mégis, amirõl beszélsz (az univerzum értelme, célja) olyan, mintha valami sorsszerûrõl beszélnél.

s attól még, hogy valaminek nincs célja (vagy célja pusztán önmaga), attól még az ember kutathatja, vizsgálhatja - az ember épp attól különbözik a körülötte lévõktõl, hogy neki igenis vannak céljai, az életének értelmet keres. ebbõl kifolyólag kell, muszáj kérdéseket feltennünk, de ha még kapunk is egynémely kérdésre választ, mibõl gondolod, hogy azzal megfejtettük például az univerzum értelmét, célját?

[Joey]

te itt most nem ugyanarról beszélsz, mint mi. egyrészt az, hogy valaminek van oka, még nem jelenti azt, hogy van értelme is. ha holnap a fejedre esik egy tégla, annak valószínûleg van oka (éppen arra jártál), de hogy mi az értelme...

másfelõl pedig az emberbõl indulsz ki, pedig nemcsak emberi lények élnek ezen a bolygón, az emberen kívül pedig minden élõlény létezésének egyetlen értelme az élet maga, mi értelme van egy kutya cselekedeteinek? oka van, éhes, akkor eszik, de azon kívül, hogy fenntartsa az életet, ennek a cselekedetének nem sok értelme van. az univerzumot pedig nem tudom miféle entitánsként kellene elképzelnünk ahhoz, hogy valamiféle célt, értelmet tulajdonítsunk a létezésének. az, hogy Newton gondolkodott s fejére esett az alma - nos, merõ véletlen, vagy isteni szerencse. érdekes amúgy, hogy szerintem te fizikus vagy, vagy legalábbis természettudós, mégis, amirõl beszélsz (az univerzum értelme, célja) olyan, mintha valami sorsszerûrõl beszélnél.

s attól még, hogy valaminek nincs célja (vagy célja pusztán önmaga), attól még az ember kutathatja, vizsgálhatja - az ember épp attól különbözik a körülötte lévõktõl, hogy neki igenis vannak céljai, az életének értelmet keres. ebbõl kifolyólag kell, muszáj kérdéseket feltennünk, de ha még kapunk is egynémely kérdésre választ, mibõl gondolod, hogy azzal megfejtettük például az univerzum értelmét, célját?

Ember vagyok, és vagyok olyan beszûkült, hogy az emberek szemszögébõl nézem a dolgokat. Amúgy jogos, amit írsz.

Az utolsó mondatodra meg: jól kell a kérdéseket feltenni, és akkor lehet egyszer jó válaszokat kapni. :D

[zwitter]

egyetértek. csak remélem ezzel nem hal meg ez az eszmecsere. :D

[aluminiumtrioxid]

Gyerekek. Abortusz. Rájöttem mi zavar annyira az érvelésben. (Erre egyébként az épp olvasgatott sejtbiológia anyag ébresztett rá.)

A fõ ellenérv ugyebár az, hogy a magzati életet védeni kell. De ilyenkor voltaképpen mit védünk? Azt az embert, akivé a nevezett magzat válni fog. Szigorúan biológiai szempontból nézve ui. a magzat a fogantatás pillanatában nem több, mint egy megtermékenyített petesejt; gyakorlatilag nem ember. (Most persze lehetne érvelni azzal, hogy "azért ember, mert benne van a DNS, ami meghatározza, hogy késõbb ember lesz belõle... de ennyi erõvel bármelyik testi sejtünket is tekinthetnénk emberinek [nagyvonalúan feltételezzük, hogy a genetikai anyag nem károsodott az adott sejtben]).

Ezt az érvelést követve viszont kötelezõvé kellene tenni minden nõ számára, hogy megtermékenyíttesse magát havonta, nem? Elvégre ha ez nem történik meg, az adott petesejt elpusztul... azaz nem lesz belõle gyerek. Pedig a lehetõség megvan. Milliónyi potenciális emberi lény :P

Gondolatok?

[ELTomY]

Ezt az érvelést követve viszont kötelezõvé kellene tenni minden nõ számára, hogy megtermékenyíttesse magát havonta, nem? Elvégre ha ez nem történik meg, az adott petesejt elpusztul... azaz nem lesz belõle gyerek. Pedig a lehetõség megvan. Milliónyi potenciális emberi lény :P

Gondolatok?

a férfiaknál meg az önkielégítést kéne tiltani ennyi erõbõl :D

[aluminiumtrioxid]

a férfiaknál meg az önkielégítést kéne tiltani ennyi erőből :D

Akár. De a lényeg remélem így is lejött: ha azért tiltjuk meg az abortuszt, mert később annak az eredménye egy emberi lény lesz, akkor ezt a logikát követve a teljes jogrendszert át lehetne írni...

[zwitter]

Gyerekek. Abortusz. Rájöttem mi zavar annyira az érvelésben. (Erre egyébként az épp olvasgatott sejtbiológia anyag ébresztett rá.)

A fõ ellenérv ugyebár az, hogy a magzati életet védeni kell. De ilyenkor voltaképpen mit védünk? Azt az embert, akivé a nevezett magzat válni fog. Szigorúan biológiai szempontból nézve ui. a magzat a fogantatás pillanatában nem több, mint egy megtermékenyített petesejt; gyakorlatilag nem ember. (Most persze lehetne érvelni azzal, hogy "azért ember, mert benne van a DNS, ami meghatározza, hogy késõbb ember lesz belõle... de ennyi erõvel bármelyik testi sejtünket is tekinthetnénk emberinek [nagyvonalúan feltételezzük, hogy a genetikai anyag nem károsodott az adott sejtben]).

Ezt az érvelést követve viszont kötelezõvé kellene tenni minden nõ számára, hogy megtermékenyíttesse magát havonta, nem? Elvégre ha ez nem történik meg, az adott petesejt elpusztul... azaz nem lesz belõle gyerek. Pedig a lehetõség megvan. Milliónyi potenciális emberi lény :P

Gondolatok?

az abortusz nem hiszem, hogy tisztán biológiai kérdés lenne, inkább etikai: amit Isten adott, elveheti-e az ember?; ha pedig nem hiszünk Istenben: van-e ahhoz joga az embernek, hogy egy - követve a te logikádat: potenciális - emberi lény életérõl annak megkérdezése nélkül döntsön, és kvázi meggyilkolja. amikor te kivered a farkad, akkor valóban csak hímivarsejtek kerülnek a wc-be, de általában mire valaki észreveszi, hogy terhes, azért az már több annál, mint szimpla ondó... nem beszélve arról, hogy egy ilyen bonyolult kérdésben az, hogy valami még nem ember (ami amúgy itt nem jelent semmi mást, csak azt, hogy még nem öltött emberi alakot, mert még nem fejlõdött ki a keze, lába stb.), nem jelenti azt, hogy annak az elpusztítását könnyedén legitimálni lehetne.

mielõtt valaki félreértené, nem az önkielégítés ellen propagálok és nem is valami egyházi diskurzust szeretnék itt elkezdeni, csak szerintem pusztán az önkielégítésnél és a biológiai kritériumoknál azért itt talán többrõl van szó. arról, hogy megteremtõdött a lehetõsége annak, hogy valaki világra jöjjön, esetleg boldog életét éljen, és ezt az ember - önkényes döntése alapján - egyszerûen megsemmisíti.

amúgy én azon az állásponton vagyok, hogy inkább elõzzük meg a bajt, mint avatkozzunk be, és amúgy van olyan eset, amikor az abortusz egyetlen lehetséges megoldásként merül fel. de azért szerintem ez egy roppant kényes kérdés, nem szívesen kerülnék olyan helyzetbe, hogy errõl kelljen döntenem.

[aluminiumtrioxid]

nem öltött emberi alakot, mert még nem fejlõdött ki a keze, lába stb.

Nem azzal van a problémám, hogy nincs keze-lába, hanem azzal, hogy nincsenek kognitív funkciói (vagy legalábbis nem egy emberének megfelelõek). És vállaltan nem hiszek az "emberi test hardver, a lélek szoftver" gondolkodásban...