Fizika

[d3t3rm1nat0r]

http://www.termeszetvilaga.hu/fizika_eve/t...izika/nobel.htm

Erdekes a dimenziosregularizacio modszere, ahol a terido dimenzioszamat kicsivel 4 alatt veszik fel. Ekkor a terido tortdimenzios.

Ismerve a Lorentz fele megoldast, semmi meglepo nincs ebben a modszerben, mivel az ido-dimenzio csupan a feny utja.

A QED megoldasara az itt leirtakon kivul leteznek meg megoldasok.

A foton utvonalait a ket pont kozott ugy is tekinthetem, mint kilengeseget egy ujabb idodimenzioban. Ez igazabol ismet csak matematikai fogas, nem tudni, hogy mennyire tekintheto ez az ujabb "imaginarius" idodimenzio valodinak.

Valahol olvastam Feynman gondolatait errol, sajna most nem talalom.

[d3t3rm1nat0r]

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kvantum-elektrodinamika

Itt van nehany dolog, amirol eddig irtam.

(a Schrödinger-egyenlet a Dirac-egyenlet ) ...

"Ezek az egyenletek azonban az elektromágneses teret a Hamilton-operátorba tett energiatagként („klasszikus” potenciálként) kezelik, s nem alkalmasak a fotonnak, mint részecskének a leírására a foton fénysebessége és nulla tömege miatt."

"Lehetséges azonban kvantálni (kanonikus kvantálás) a harmonikus oszcillátor analógiájára a Maxwell-egyenletekbõl származó energiakifejezést "

Annyit illik leirnom, hogy az itt vazolt vezerhullam elkepzeles nem egy kozkedvelt a mai fizikaban, de nem is helytelen,

http://www.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz0806/geszti0806.html

"„Bohm-mechanika”

A Schrödinger-Dirac kvantummechanika nagyszerû szorításából való kimenekülés legrégebbi stratégiája a kvantumos mozgás hullámtermészetét elsõnek felismerõ Louis de Broglie-tõl származik, de részletes kidolgozásában néhány évtizeddel késõbb David Bohm játszott döntõ szerepet, ezért többnyire „Bohm-mechanika” néven emlegetik. Ebben a képben pontszerû részecskék mozognak egy nemlokális „vezérhullám” vagy „kvantumpotenciál” hatása alatt, szigorú determinizmusban. A véletlenszerûséget a részecskék kaotikus mozgása tartja fenn (ezt Bohm idejében még nem láthatták ilyen világosan, de ma már nyilvánvaló, hogy enélkül a dolog nem mûködne); a valószínûségek kialakításában a részecskék kezdeti valószínûségeloszlásának van lényeges szerepe. Részecskék és vezérhullám csatolt dinamikája, némiképpen konspirációszerûen, a mérési eredményeknek éppen a szokásos kvantummechanikával megegyezõ statisztikáját alakítja ki.

A Bohm-mechanikát a kutatók kicsiny, de lelkes csapata mûveli a világban, tágítgatva a kereteket a kvantumtérelmélet felé; a fizikusok többsége nem hiszi, hogy ez az irányzat lényegesen hozzásegítene a fizika megértéséhez."

Értékes matematikai technológiájukon túl a Feynman-diagramok mély betekintést engednek a részecskék kölcsönhatásának természetébe. A részecskék minden általuk ábrázolható módon kölcsönhatnak. Történetesen a virtuális részecskék gyorsabban terjedhetnek, mint a fény, de mivel nem megfigyelhetõek, nem sértik a speciális relativitáselméletet, viszont segítenek megõrizni a téridõ kauzalitását. Mindez szorosan kötõdik a kvantumtérelmélet Feynman által kidolgozott funkcionál integrál formalizmusához (ld. pályaintegrál-formalizmus).

http://hu.wikipedia.org/wiki/Feynman-gr%C3%A1f

Sajnos en is ugy szoktam irni, hogy a foton minden utvonalon halad. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a kvantumfizika minden formaja valoszinusegekkel operal.

A foton minden lehetseges utvonalanak a valoszinuseg amplitudoit kell osszegezni. Ez nem azt jelenti, hogy a foton valojaban minden utvonalat be is jar.

Erre az egyik lehetseges magyarazat amit itt felvazoltam, a vezerhullam-elmelet. Termeszetesen sok mas egyeb magyarazat is lehetseges. Ezekre szukseg is van, hiszen ezek joslatokat adnak, es a kiserletek apro elteresei fognak donteni abban, melyik irja le jobb kozelitessel a valosagot.

A fizikahoz szukseg van fantaziara. Nem szabad ugy oktatni, hogy az egyenletek moge ne kepzeljunk el semmit, mert az ugysem ugy van.

De, igen is probaljon a tanulo valamit mogekepzelni, es keresse meg, mi az amiben a valos kiserlet eredmenye kulonbozik attol, amit o a fejeben osszetakolt, mint megoldast.

Termeszetesen csak ugy van ertelme fantazialni, ha van valamennyi alapismeret. A nelkul elszabadul a fantazia, es elszakad a valosagtol.

A Planck-tomegre vonatkozo fejtegetesek csak akkor helyesek, ha a gravitacio nagyon rovid tavolsagokon is ugyan ugy mukodik, mint ahogy eddig megismertuk.

Ha nem, akkor minden bukik, ami erre epul. Marpedig sokan epitkeznek erre, tobbek kozt a hurelmelet.

Sajnos ez is csak egy feltetelezes, nincs ilyen iranyu kiserleti bizonyitek a gravitacio mukodesere.

[d3t3rm1nat0r]

Kerdezni nem mertek, de en tudom mi jar a fejetekben.

"mit ugat ez itt a harmonikus oszcillatorokrol, azok nem kvantaltak"

A problemat ismet csak az agyatok krealja. Ugyanis az itt leirtakat egyben kellene latni. Olyan klasszikus esetet kell keresni, ami minden feltetelnek eleget tesz.

"Hat buktad, ilyen nincs."

Hat buktatok, de van.

Egy adott frekvenciaju oszcillatort akarmilyen sebesseggek inditok, az mindig ugyan abba a pozicioba er vissza.

Az OSSZES energiaju rezges egyetlen ponton fog talalkozni,

Ez teljesen megfelel Feynman "minden lehetseges utvonal" feltetelenek. Minden lehetseges oszcillacio egyetlen egy terido pontban talakozik ujra, Ez egyben egy kvantalasi feltetelt is kiad magatol.

http://www.sg.hu/galeria/1267865002/12678650021267865116.gif

Reszletek itt.

http://fizika.fazekas.hu/fazekasban/Horvathy2.pdf

http://fizika.fazekas.hu/fazekasban.html

A dolog szepsege ott kezd elotunni, amikor a "negativ" energiaju komponenseket is kirajzolom. Hiszen az elobbi rajzon levo palyakhoz kepest a kek arnyalatuak relative negativ energiaval indulnak.

A kepen tisztan latszik a linken leirt -pi/2 +pi/2 faziseltolodas.

http://www.sg.hu/galeria/1267865002/12678650021267866442.gif

"Lehetséges azonban kvantálni (kanonikus kvantálás) a harmonikus oszcillátor analógiájára a Maxwell-egyenletekbõl származó energiakifejezést "

Ujra leirom, az anyaghullamok, amikrol irok kozonseges racs-rezgesek, mint a hangok. Ezek nem elektromagneses rezgesek, hiszen azokat foton-sokasag adja ki. De mint az idezetbol is kitunik, szoros a kapcsolat a ketto kozt, annyira, hogy a Maxwell egyenletekbol eredeztetve leirhatoak.

Minden szo fontos. Itt a "származó" szo, amit ki kell emelni. Nem kozvetlen a Maxwell egyenleteket , hanem azokbol szarmazo egyenleteket hasznalnak.

[d3t3rm1nat0r]

Ez egy kozonseges harmonikus oszcillator. Ha ugyan abbol a terido pontjabol kulonbozo energiaval inditom, akkor a palyak bejarjak majdnem az egesz teridot a kovetkezo csomopontig. Ott az osszes ugyan abban a pillanatban talalkozik. Ez megfelel Feynman palyaintegraljanak.

Az osszes palya osszege kiadja a "normal" mozgasat az oszcillatornak. Ez a lila vonal. Erdemes felfigyenli arra a "jelentektelen" reszletre, hogy az oszcillator amplitudoja akarmilyen nagy lehet, a vegosszeg mindig a lila vonal.

Tehat a leiras teljesen megfelel a kvantummechanika Feynman-fele "palyaintegral" modszerenek.

http://www.sg.hu/galeria/1267865002/12678650021267874570.gif

Edited March 6, 2010 by d3t3rm1nat0r

[d3t3rm1nat0r]

Miert jobb a felvezeto-vakuum hasonlat, mint a gorbult-hullamzo terben mozgo pont modell?

Ennek eldontesehez elegendo egy interferencia-kiserlet. Letre kell hozni egy interferencia-mintat, es meg kell merni egy fenyes resz fenyerejet.

Ezutan takarjuk ki az osszes sotet resz /destruktiv interferencia helyek/ fele vezeto teret drotokkal. A fenyero nem fog valtozni, legfeljebb minimalisan.

A foton nem mehet a drotok fele, valahogy "kikeruli" azokat. A felvezeto-vakuum modellben nem is kell kikerulnie, akar el is "sulyedhet" a vakuumban, majd ujra felbukkanhat.

Interferencianal a konstruktiv helyeken 4-szer annyi fotont fogunk detektalni, mint anelkul /ket res eseten/. A sotet helyek fele "halado" fotonok is a vilagos helyeken fognak megjelenni.

Ebbol latszik, hogy a foton tenyleg nem "halad" a szo hagyomanyos ertelmeben. De a megjelenesi valoszinuseget meghatarozo hullamnak ugyan ugy kell terjednie, mint a kozonseges rezgeseknel, kulonben nem megertheto, miert jon letre interferencia.

[d3t3rm1nat0r]

http://3.bp.blogspot.com/_ADn5QwVfxa0/Stst...s1600-h/rf3.gif

A tortenet-osszegzos modszernek vannak olyan reszletei, amit az ember fia nem szivesen fogad el. Ugyan a legnagyobb valoszinusegu utvonal kiadja a Fermat-elv legrovidebb ideju utjat, de nem ertheto, hogy az egyedi utaknal honnan tudja a foton, hogy milyen szogben kell visszaverodnie a feluletrol, hogy pontosan a masodik pont fele menjen.

Szerencsere a hullamok ezen is segitenek. Ugyanis megmutathato, hogy a komplex hullamok valojaban teljesen egyenertekuek a "normal" hullamok idobeli osszegzesenel kapott amplitudokkal. Azokkal pedig egyszeruen megertheto a feluletrol visszaverodo hullamok tulajdonsagai.

Megis akkor miert ennyire sikeres Feynman modszere? Mert ragaszkodik a kiserleti tenyhez, hogy az energia A) pontbol indul, es B) be erkezik meg. Nincs szetszorodas.

Ez hullamokkal csak ugy kepzelheto el, ha az energiat nem maga a hullam szallitja, hanem egy pontszeru valami. Ekkor a hullam csak a vezerhullam szerepet tolti be.

Van egy olyan elkepzeles, miszerint a foton valojaban minden utat bejar, de mindet mas-mas univerzumban. Ezzel egyetlen gond van, hogy az interferencia a mi univerzumunkban jon letre. Ha mindegyik foton egy masik univerzumban lenne, akkor nem megertheto, hogyan tunteni el egy masik univerzumban levo foton a destruktiv interferencia helyrol a mi univerzumunkban levot, es hogyan viszi at a konstruktiv interferencia helyere.

Ez lathatoan tulbonyolitott folyamatot igenyel, mig a hullamelmelettel ez egyszeruen megoldhato.

Tovabba a hozzaszolasom elso bekezdese erre is ervenyes. Honnan tudna "elore" a foton, hogy a feluleten merre kell kanyarodnia. Ez Igy nagyon nevetseges.

B + ) = B)

LOL

http://vega.org.uk/video/subseries/8

A kepen lathato osszegzest valamelyik videon Feynman sajat eloadasaban is lekovethetjuk.

[d3t3rm1nat0r]

Lehet vannak akik nem hiszik el, hogy a Fermat elvet ez a modszer magatol kiadja.

Akkor tessek szamolni.

A progi egyszerusit, nem komplex szamokat hasznal, de mint Feynman is emliti a videon es a konyveben, a komplex szamok, es egy ket dimenzios forgo vektor majdnem ugyan azt irja le.

#include <stdio.h>

#include <stdlib.h>

#include <math.h>

#include <X11/Xlib.h>

#include <assert.h>

#include <unistd.h>

Display *dpy;

Window w;

GC gc;

#define gyok sqrt

void pont(int x,int y,int szin)

{

XSetForeground(dpy,gc,szin);

XDrawPoint(dpy, w, gc, x,y);

}

void vonal(int x1,int y1,int x2,int y2,int szin)

{

XSetForeground(dpy,gc,szin);

XDrawLine(dpy, w, gc, x1,y1,x2,y2);

}

float sqr(float n) { return n*n;}

int main()

{

int i,j,x;

float sugar[2];

dpy = XOpenDisplay((0));

w = XCreateSimpleWindow(dpy, DefaultRootWindow(dpy), 0,0, 1000, 800, 0,0,0);

XSelectInput(dpy, w, StructureNotifyMask);

XMapWindow(dpy, w);

gc = XCreateGC(dpy, w, 0, (0));

XSetForeground(dpy,gc,0);

for(;;) { XEvent e; XNextEvent(dpy, &e); if (e.type == MapNotify)break; }

for(x=0;x<7000;x+=100)

{

int db=0;

float ampx=0,ampy=0,ido;

float forras[]={100,50};

float cel[]={700,100};

for(j=-600;j<601;j++)

{

float felulet[]={(x+j)/10.0,400.0};//felulet pontjai x +j kornyezo pontok osszessege

sugar[0]=felulet[0]-forras[0]; sugar[1]=felulet[1]-forras[1];

float tavolsag=gyok(sugar[0]*sugar[0] + sugar[1]*sugar[1]);//forrastol a feluletig

sugar[0]=cel[0]-felulet[0]; sugar[1]=cel[1]-felulet[1];//felulettol a celig

tavolsag+=gyok(sugar[0]*sugar[0] + sugar[1]*sugar[1]);

float fazis=tavolsag*M_PI/10.0;

ampx+=cos(fazis);//forgo vektor, nem komplex szam!

ampy+=sin(fazis);

if(j==0) ido=tavolsag;//sebesseg 1

db++;

}

float m=sqr((float)db);

float amp=(ampx*ampx + ampy*ampy);//amp negyzete, nincs gyok!

int y=(int)(500.0-amp*100.0/m);;

pont(x/10,y,0xff);

pont(x/10,400,0x00ff00);

pont(x/10,1000-(int)(ido/2.0),0x0088ff);

int szin=(int)(amp*255.0/m);

vonal(x/10,400, (int)forras[0],(int)forras[1],szin);

vonal(x/10,400, (int)cel[0],(int)cel[1],szin);

}

for(x=0;x<7000;x+=100)

{

int db=0;

float ampx=0,ampy=0,ido;

float forras[]={100,50};

float cel[]={700,600};

for(j=-600;j<601;j++)

{

float felulet[]={(x+j)/10.0,400.0};

sugar[0]=felulet[0]-forras[0]; sugar[1]=felulet[1]-forras[1];

float tavolsag=gyok(sugar[0]*sugar[0] + sugar[1]*sugar[1]);

sugar[0]=cel[0]-felulet[0]; sugar[1]=cel[1]-felulet[1];

float tavolsag2=gyok(sugar[0]*sugar[0] + sugar[1]*sugar[1]);

float fazis=tavolsag*M_PI/10.0+tavolsag2*M_PI/8.0;

ampx+=cos(fazis);

ampy+=sin(fazis);

if(j==0) ido=tavolsag+tavolsag2;

db++;

}

float m=sqr((float)db);

float amp=(ampx*ampx + ampy*ampy);

int y=(int)(500.0-amp*100.0/m);;

pont(x/10,y,0xff0000);

pont(x/10,400,0x00ff00);

pont(x/10,1000-(int)(ido/2.0),0xff8800);

int szin=(int)(amp*255.0/m)<<16;

vonal(2+x/10,400, (int)forras[0],(int)forras[1],szin);

vonal(2+x/10,400, (int)cel[0],(int)cel[1],szin);

}

pont(100,50,0xffffff);

pont(700,100,0xffffff);

pont(700,600,0xffffff);

XFlush(dpy);

getchar();

return 0;

}

[d3t3rm1nat0r]

Az alabbi sorral lathatova teheto az osszes utvonal.

int szin=0xffffff

A program tenyleg minden utvonalat szamol, nincs "beleepitve" a Fermat-elv.

Visszaterve az EPR-cikkre, ritka, hogy ertelmesen leirjak, mi is itt a problema.

Ugye megy az egyik foton erre a masik arra, atmennek polarizatorokon, vegul megszamoljuk, hogy mennyit detektalunk egyszerre. Itt szokott jonni a tomeny matek, ahol mindenki feladja. Majdnem mindenki.

Pedig egyszeruen megfogalmazhato a problema a kiserlettel.

Nezzuk, mi tortenik a klasszikus esetben. Most ez egy kevert "klasszikus" eset lesz, fotonokrol fogok beszelni, de a polarizaciojukat most ugy kepzelem el, mint amilyen a kozonseges elektromagneses hullamnak van.

Ha feltetelezem, hogy a fotonok 3d hullamszeruen terjednek, akkor ennek a hullamnak lennie kell egy polarizacios iranyanak. Mert ugye a feny transzverzalis rezges, ami annyit jelent, hogy a haladasi iranyara merolegesen rezeg az elektromos vektora. Most ezt a vektort ragasszuk a fotonhoz.

Ezt az iranyt nevezik rejtett parameternek. Azert rejtett, mert feltetelezzuk, hogy van ilyen tulajdonsaga a fotonnak, de a foton detektalasa elott nem ismerhetjuk meg. /nyilvan xd/

Most mindket foton elektromos vektora mutasson felfele. Ha a polarizatorok polarizacios tengelye is

felfele mutatnak, akkor az osszes foton athalad mindket polarizatoron, Ha az egyik polarizatort 90 fokkal elforditom, akkor ott a felfele polarizalt fotonokbol egy sem fog athaladni.

Eddig ezzel semmi gond nincs, az EPR-paroknal is hasonloan tortenik mindez. /kiveve hogy azok indulasnal nem polarizaltak, de ez mellekes/

A problemak ott kezdodnek, amikor mindket foton polarizacios iranyat 45-fokba allitom, es a polarizatorokat 0 es 90 fokra.. Ekkor "klasszikus" esetben 50 szazalek lenne mindket oldali fotonnak a detektalasi valoszinusege, hiszen mindket oldali szogkulombseg +-45 fok.

De EPR fotonoknal valami erthetetlen tortenik.

Ha az egyik fotont detektalom, akkor a masikat biztos hogy nem fogom. Mintha a masodik tudna, hogy az elsonek 45 fokrol atallt a polarizacios iranya 0-ra, igy a sajatja mar nem allhat at 45-rol 90 fokra.

Ez a kiserteties tavolhatas. Lathato, hogy igazabol itt nem beszelhetunk informacio aramlasrol, hiszen a fotonok veletlenszeruen vagy atmennek a polarizatoron, vagy nem. Sokkal inkabb detektalasi hiany "terjedeserol" lehetne szo, ami azert eleg rohejesen hangzik. Ezzel termeszetesen nem kuldheto informacio.

Termeszetesen a fotonhoz rendelheto valoszinusegsuruseget ado hullam nem ez az elektromagneses hullam, de ezt mar irtam.

[d3t3rm1nat0r]

"Prizma-modell" néven Arthur Fine 1982-ben egy olyan megoldást javasolt az EPR-Bell problémára, és általában a kvantummechanika lokális-realista interpretációjára, amelyrõl, mint késõbb õ maga kiderítette, már Einstein is említést tett egy 1936-os cikkében,

Nem volt egyszeru, de meg van.

cosmology.princeton.edu/~mcdonald/examples/QM/fine_sic_6_257_93.pdf

[d3t3rm1nat0r]

Nem sok egyenlet van a linken. Kar, igy nem tul meggyozo, inkabb csak elmelkedes az egesz.

El lehet kepzelni a spint?

Ha a Dirac-matrixokkal szamol az ember, kozelebb kerul a spin "mukodesehez". A baj az, hogy ezen a modon szemleletes kepet nem kaphatunk rola, mert a spin-ter csak egy elvont, matematikai absztrakt ter. A spin a kiserletekben 2 allapotu, emiatt Pauli 2 dimenzios matrixokkal irta fel.

Ennek az egesznek semmi koze a mi 3 dimenzionkhoz. Mint mar irtam, a spin mozgasiranyu komponense a helicitas.

Az egyik linkbeli eloadas 3,reszeben szo esett a spin vetuleteirol. Ez mindig minden tengelyre ugyan akkora. Ennek a mukodese Dirac-matrixokban jol lathato, de ezek a matrixok a valoszinuseg fuggvenyhez tartoznak, tehat valoszinusegekkel operalnak.

Az ember azonban kilephet ebbol a korbol, es megprobalhat elkepzelni valami olyat, ami ezen tul mutat. Lehetseges ez? Sokak szerint nem.

Azert egy probat meger. Mifele "szerkezet" lehet az, aminek minden tengelyre vett komponense ugyan akkora? Egy ujabb dimenzios vektor biztos nem. De egy felgomb sokkal inkabb.

Ha az elektron spinjet egy felgombnek kepzelem, akkor az helyes eredmenyt fog adni a kiserletekre?

A Stern-Gerlach berendezesben levo elektron "gondolatkiserlet" az eloadas 2.reszeben lett elmondva. Ha ket ilyen berendezest egymas utan rakok, akkor vagy nem tortenik semmi, vagy a magneses tererossegtol fuggo "felezesi" idon belul egy hatarozott frekvenciaju fotont kapok, aminek az energiaja a magneses tertol fugg.

Ha a spin egy felgomb a terben, akkor "nagyjabol" helyes kepet alkothatunk a kiserletrol, de csak akkor, ha a felgomb orientacioja a terben szor.

Mert ha mindig ugyanarra all, akkor kis szogkulombsegeknel nem megertheto, miert kapunk neha ellentetes spint. De ha szor az irany, akkor az eredmeny kozelitoleg helyes lesz.

Ekkor az tortenik, hogy a berendezes nem allitja at az elektron spinjet, ha a berendezes magneses vektora benne van az elektron felgomb-tereben. De ha ellentetesen all azzal, akkor egy fotont kisugarozva atallitja azt egy ido utan. Ezt ugy kell elkepzelni, hogy a felgomb nem all be a magneses ter iranyaba, csak elfordul 180 fokkal /tukrozodik a terben/, ha ellentetes a magneses mezo iranyaval.

Azert irom, hogy kozelitoleg jo a modell, mert a sin2(fi/2) egyenletet, ami ket Stern-Gerlach berendezest ir le, es ami egy gorbe, csak kozeliti, es nem fedi.

[d3t3rm1nat0r]

Ugye magyarazok itt valamifele gyuru-elektronrol, utanna meg azt allitom, hogy a spin minden iranyba all,

Nem art tudni, hogy az utobbi egy eros egyszerusites. Csak kozelitoleg helyes.

Keresni kellene egy olyan folyamatot, ami pontosabb kozelitest ad. Ha mar itt ez a gyuru-elektron modell, lassuk mit tud.

Ha az elektron egy toltes-tomeg gyuru, akkor a Lorentz ero egy gomb felszinen mozgatja az osszes pontjat. A kenyszer, ami a gomb feluleten tartja a toltest, maga a gyuru.

#include <stdio.h>

#include <stdlib.h>

#include <math.h>

#include <X11/Xlib.h>

#include <assert.h>

#include <unistd.h>

Display *dpy;

Window w;

GC gc;

#define num double

void def(num * v1,num x,num y,num z) {v1[0]=x;v1[1]=y;v1[2]=z;}

void cross(num * v1,num * v2,num * v3)

{

v1[0] = (v2[1]*v3[2])-(v3[1]*v2[2]);

v1[1] = (v2[2]*v3[0])-(v3[2]*v2[0]);

v1[2] = (v2[0]*v3[1])-(v3[0]*v2[1]);

};

num dot(num * v1,num *v2) { num t = v1[0]*v2[0]+v1[1]*v2[1]+v1[2]*v2[2];return t;}

void normalize(num *v1,num *v2)

{

num t = sqrt(dot(v2,v2));

v1[0] = v2[0]/t;

v1[1] = v2[1]/t;

v1[2] = v2[2]/t;

}

void pont(int x,int y,int szin)

{

XSetForeground(dpy,gc,szin);

XDrawPoint(dpy, w, gc, x,y);

}

void vonal(int x1,int y1,int x2,int y2,int szin)

{

XSetForeground(dpy,gc,szin);

XDrawLine(dpy, w, gc, x1,y1,x2,y2);

}

num sqr(num n)

{

return n*n;

}

num t,dt,szog,meresi_szog,m=1;

num pozicio[3], sebesseg[3], normal[3], I[3], B[3], F[3];

int stat[2],szamlalo=0,sz3=0,meres,B_valtas;

void set()

{

def(pozicio,100,0,0);

szog=M_PI/2*((float)(rand()%10000))/10000.0;

def(sebesseg,0.0,cos(szog)*10.0,sin(szog)*10.0);

def(B,0,0,1);

szamlalo=0;

B_valtas=100000+((rand()%1000)*100+(rand()%1000));

meres=B_valtas+50000+(rand()%1000)*50+(rand()%1000);

}

void stern_gerlach()

{

int a;

for(a=0;a<360;a+=10)

{

meresi_szog=a;

t=sin((meresi_szog/2.0)*M_PI*2/360.0);

t*=t;

printf("%f fok %f \n",meresi_szog,t);

pont(a,500-(int)(t*200.0),0xff0000);

dt=0.02;

set();

stat[0]=0;

stat[1]=0;

int szin=0;

while(1)

{

pozicio[0] += sebesseg[0]*dt;

pozicio[1] += sebesseg[1]*dt;

pozicio[2] += sebesseg[2]*dt;

normalize(normal,pozicio);//r=100

pozicio[0] = normal[0]*100.0;

pozicio[1] = normal[1]*100.0;

pozicio[2] = normal[2]*100.0;

num h=dot(sebesseg,normal);

sebesseg[0] -= normal[0]*h;

sebesseg[1] -= normal[1]*h;

sebesseg[2] -= normal[2]*h;

normalize(sebesseg,sebesseg);

sebesseg[0] *= 10.0;

sebesseg[1] *= 10.0;

sebesseg[2] *= 10.0;

cross(F,sebesseg , B);

h=dt*0.02/m;

sebesseg[0] += F[0]*h;

sebesseg[1] += F[1]*h;

sebesseg[2] += F[2]*h;

szamlalo++;

if(szamlalo==meres)//impulzusmomentum iranya a magneses terhez kepest

{

cross(I,pozicio,sebesseg);

t=dot(B,I);

if(t<0.0) stat[0]++;//ellentetes

else stat[1]++;//megegyezo

set();

}

else

if(szamlalo==B_valtas)//magneses ter elfordul

{

szog=meresi_szog*M_PI*2/360.0;

def(B,sin(szog),0.0,cos(szog));

}

#if 0

//beloves

pont(

500+(int)pozicio[1],

500+(int)pozicio[0],szin++);

cross(I,pozicio,sebesseg);

vonal(

500+(int)pozicio[1],

500+(int)pozicio[0],

500+(int)pozicio[1]+I[1]*0.1,

500+(int)pozicio[0]+I[0]*0.1,

0xff00ff );

#endif

sz3--;

if(sz3<0)//neha statisztika kiiras

{

sz3=1000000;

if(stat[1]) printf("%d/%d/%d %d %\n",stat[0],stat[1],stat[0]+stat[1],stat[0]*100/(stat[0]+stat[1]));

}

if((stat[0]+stat[1])>100) break;

}

num st=stat[0]*100/(stat[0]+stat[1]);

pont(a,500-(int)(st*2.0),0xffff00);

XFlush(dpy);

}

}

int main()

{

dpy = XOpenDisplay((0));

w = XCreateSimpleWindow(dpy, DefaultRootWindow(dpy), 0,0, 1000, 800, 0,0,0);

XSelectInput(dpy, w, StructureNotifyMask);

XMapWindow(dpy, w);

gc = XCreateGC(dpy, w, 0, (0));

XSetForeground(dpy,gc,0);

for(;;) { XEvent e; XNextEvent(dpy, &e); if (e.type == MapNotify)break; }

stern_gerlach();

XFlush(dpy);

getchar();

return 0;

}

Hoppa, egy gyuru mind felett?

lol

A smile helyett egy nagy b betut kell elkepzelni, es egy zarojelet.

A progi egy gomb feluleten mozgat egy pontot, amire Lorentz ero hat. A kezdo kulso magneses ter 0,0,1, majd egy ido utan atall a meresi szogtol fuggo iranyba. A keringo pont-toltes bizonyos ido alatt beall az uj "palyajara".

Mivel ez egy kaotikus mozgas, nem hatarozott a palya, elegge szor. De a felgomb modell jol kozeliti a viselkedeset. Ennek segitsegevel megertheto, mi tortenik. A pontot is le lehet lassitani, es kirajzoltatni az impulzusmomentumat, de nem egyszeru felfogni, mit muvel a pont. Az atallas valoszinuseg nagyjabol ugy alakul, ahogy azt a felgomb modellnel leirtam.

Az elektron tenyleg ilyen? Nemtudom, de ez egy jo kozelites.

Ugye a gyuru mindig imbolyog, ami miatt klasszikusan elektromagneses sugarzast kellene adnia.

Mi lehet a kerulout?

Mindig a tenyekbol kell kiindulni. Az elektromagneses sugarzast a fotonok osszessege adja ki. Ugye en Lorentz erovel szamoltam, ami nem helyes, de jo kozelites lehet, hiszen a fotonok valoszinusegi hullamara is jo kozelites a Maxwell egyenlet.

Tehat a gyuru mozgasainak nem lehet koze a mi magneses terunkhoz. Ez sokkal inkabb az eter/vakuum lathatatlan mozgasaihoz kotheto. Ezek lehetnek azok a hullamzasok, amit regen a klasszikus elektromagneses ternek tulajdonitottak. De ezek szamunkra eszlelhetetlenek.

Csak azokat az esemenyeket eszleljuk a vilagunkban, ahol a valtozas h-vonas nagysagrendu, mint peldaul amikor az elektron-gyuru teljesen atfordul. Ez eszleljuk, mint fotont.

A kisebb kilengesekbol semmit nem erzekelhetunk, de ez nem jelenti azt, hogy azok nem is letezhetnek,

Arrol nem is beszelve, hogy a magneses ter is kvantalt, fluxus-kvantumokbol all.

Tehat a mi vilagunk raepulhet egy olyan vakuumra, ahol az elozo szazadban elkepzelt klasszikus fizika mukodik, de mi ebbol csak az olyan esemenyeket "erzekeljuk", amelyek nagysagrendje a Planck-allandoval aranyos.

/Heisenberg-hatarozatlansag/

A Feynman integral program eredmenye.

Kisse maskepp szamolok, mint a videon Feynman, mert en nem csak arra vagyok kivancsi, hogy a vegpontban mekkora a valoszinuseg, hanem az egyedi utak valoszinuseget akarom abrazolni.

[d3t3rm1nat0r]

Az itt leirt gyurunek nem sok koze van a hurokhoz. Azok csak valoszinusegeket adnak, ahogy illik.

Ez az egyszerusitett modell jol kozeliti az elektron nehany tulajdonsagat . Ennyi az egesz.

Azert is egy forumon olvashato ,nem egy tudomanyos szaklapban.

[d3t3rm1nat0r]

Szep ez a gyurus bohockodas, de a klasszikus energiak szetfolynak. Azt mondjak.

Ez ugyan igaz, de a gyuru-spin modellt ez nem nagyon erdekli, akkor is helyesen mukodik. Ha ket ellentetes spint teszek a terbe, az ketto is marad.

/a szamolasi pontatlansag miatt nagyon hosszu ido utan szetesik a szimulacio/

http://nemmtomm.blog.hu/

Nem lehet klasszikus folyamat a kvantumok viselkedese mogott?

Dehogynem.

Ez a spin-hullam. Ha csak a piros-kek informacio jut elhozzam, akkor szamomra ez a folyamat latszolag ket allapotu. De en ismerem a programot, es tudom, hogy valojaban analog fizikai folyamat mukodik a hatterben.

/A szimulacio a gyuru egyetlen pontjat szamolja csak, de mivel ez egy gombfeluleten tud csak mozogni, ez a kenyszer megfelel annak a feltetelnek, hogy a pont a gyuru egyik pontja./

[d3t3rm1nat0r]

http://www.commonsensescience.org/spinning_ring.html

Hihetetlen, de ezt mar mas is kitalalta. Mindig ez van, kitalalok, valamit, aztan kiderul, spanyolviasz,

LOL

Azert jo tudni, hogy jo fele keresgelek.

http://en.wikipedia.org/wiki/Toroidal_ring_model

WOW

[d3t3rm1nat0r]

Ha a terben az elektron egy pont, de a gyuru a helyes leirasa, akkor a gyuru a teridoben van. Hat persze,

http://ysfine.com/einstein/emc/fparton.html

Egyszeru. xD

Visszaterve az EPR-cikkre, ritka, hogy ertelmesen leirjak, mi is itt a problema.

kiegeszites:

http://en.wikipedia.org/wiki/Polarizer#Mal...ther_properties

Annak a valoszinusege, hogy egy foton atmegy a polarizatoron cos2(fi), ahol a fi a foton es a polarizator polarizacios iranyanak a szogkulombsege.

Ez annyit jelent, hogy ha ket 45 fokban polarizalt fotont kuldok ket polarizatorra, ahol az egyik 0 a masik 90 fokban all, akkor mindket oldali foton 50% valoszinuseggel vagy atmegy vagy nem. Ez annyit jelent, hogy neha lesz olyan eset, hogy egyszerre megy at mindket oldali foton,

Most nezzuk, mi tortenik, ha EPR parokrol van szo,

google alain aspect theorem pdf

elso talalat, (8) egyenlet a fotonok kozos detektalasanak a valoszinuseget adja.

0.5cos2(fi) ahol fi a ket POLARIZATOR szogkulombsege.

Ha fi 90, akkor egyetlen EPR fotontpart sem fogunk EGYSZERRE detektalni.

Ez csak akkor irhato le a Malus-torvennyel, ha feltetelezem a vegtelen sebessegu tavolbahatast, /vagy visszafele mozgast az idoben, ha nem akarom atlepni a fenysebesseget/.

Ha a masodjara becsapodo foton polarizacios tengelye atall az elso/0 fokos/ polarizatornak megfeleloen, akkor termeszetesen nem tud atmenni a 90 fokos polarizatoron.

Az a "spooky action at a distance", a kiserteties tavolbahatas, ahogy Einstein nevezte.

[d3t3rm1nat0r]

Latszolag van egy hiba, en igy szamolok.

t=sin((meresi_szog/2.0)*M_PI*2/360.0);

t*=t;

De az eloadasban ez a keplet lathato

(1+cos(fi))/2

Csakhogy en annak a valoszinuseget szamolom, hogy atfordul az elektron spinje. Ez 90 foknal 0.5, 0-nal 0.

vagyis sin2(fi/2)

Az eloadasban pedig arrol van szo, hogy milyen valoszinuseggel talaljuk a spint az adott allapotban. Ez 0 szogkulombsegnel 1, mig 90 foknal 0.5.

Tehat minden rendben.

A fotonra megint mas egyenletek adodnak.

[d3t3rm1nat0r]

Ha a terben az elektron egy pont, de a gyuru a helyes leirasa, akkor a gyuru a teridoben van.

Igazabol ez nem feltetlenul egy gyuru. Mint irtam, egy gombfeluleten fenysebesseggel mozgo pontot szimulaltam. Ez teljes egeszeben megfelel a merev rudkent forgo hurnak. A pont a hur egyik vegpontja,

http://www.phys.unideb.hu/jegyzetek/hurall.pdf

Talan elkezdhetnem tanulni a hurelmeletet. De felvetodik a kerdes, hogy majd ki tudok-e lepni abbol a szemleletbol, amit a hurelmelet sugall?

Hiszen ugy talaltam meg ezt a megoldast is, hogy hivatalosan nem tanultam kvantumfizikat. Vajon akik tanultak, eljutnak ilyen sajat modellhez, vagy megragadnak a "biztos" tudas szintjen?

Azt hiszen ezen erdemes elgondolkozni,

peace

A mozgo tomeg egy hozza rendelheto hullamterben mozog,

Amit felirtam, az egy pont mozgasa egy hullamterben. A hullamok elolrol es hatulrol erkeznek.

Most jottem ra, hogy ez ugyan az az eset, mint amikor a nyitott huron elore es hatra haladnak hullamok.

Azt hiszem, a helyes megoldas valahol a ket elgondolas kozt lesz.

[d3t3rm1nat0r]

Tovabba evek ota nem kaptam valaszt, pedig annyira vagjak a matekot.

Kikerulheto a Bell-egyenlotlenseg, vagy hibas a program?

Mert Alain Aspect leirasaban talalhato "naiv modell", amivel megkozelitette az S()=2 Bell-limitet, feljavithato akar 2.8-ra is.

Egyszeruen meg kell szorni a szogeket.

A modell /egyenlore/ nem jo a fotonra, de nem is ez a lenyeg. A bovitett naiv modell egy klasszikus statisztikat ad. Semmifele kapcsolat nincs a ket meresi pont kozt, egyszeruen a rejtett parameter szor.

#include<stdlib.h>

#include<stdio.h>

#include<math.h>

//reference : google:alain aspect theorem pdf

double radian=M_PI/180.0;

int counter[16];

int qm=0;

double sqr(double n) {return n*n;}

double dispersion(int u)

{

if(u==0) return 0;

return (double)(-u+(rand()%(2*u)));

}

inline double randf() {return (double)(rand()%10000)/10000.0;}

double Ef(int s1,int s2,int s3,int s4)

{

double counter_base2=(counter[s1]+counter[s2]+counter[s3]+counter[s4]);

if(counter_base2==0) return 0;

return (double)(counter[s1]+counter[s2]-counter[s3]-counter[s4])/counter_base2;

}

int channel_a=0;

int channel_a_=0;

int channel_a2=0;

int channel_a2_=0;

int channel_b=0;

int channel_b_=0;

int channel_b2=0;

int channel_b2_=0;

void check_counters()

{

if(channel_a)

if(channel_b) counter[0]++; //++

if(channel_a_)

if(channel_b_) counter[1]++; //--

if(channel_a)

if(channel_b_) counter[2]++; //+-

if(channel_a_)

if(channel_b) counter[3]++; //-+

if(channel_a)

if(channel_b2) counter[4]++; //++

if(channel_a_)

if(channel_b2_) counter[5]++; //--

if(channel_a)

if(channel_b2_) counter[6]++; //+-

if(channel_a_)

if(channel_b2) counter[7]++; //-+

if(channel_a2)

if(channel_b) counter[8]++; //++

if(channel_a2_)

if(channel_b_) counter[9]++; //--

if(channel_a2)

if(channel_b_) counter[10]++; //+-

if(channel_a2_)

if(channel_b) counter[11]++; //-+

if(channel_a2)

if(channel_b2) counter[12]++; //++

if(channel_a2_)

if(channel_b2_) counter[13]++; //--

if(channel_a2)

if(channel_b2_) counter[14]++; //+-

if(channel_a2_)

if(channel_b2) counter[15]++; //-+

}

double S2(double a,double b,double a2,double b2,int op)

{

int k;

for(k=0;k<16;k++) counter[k]=0;

for(k=0;k<90000;k++)//meres

{

double photon_polarization=(double)(rand()%360);

double probability;

channel_a=0;

channel_a_=0;

channel_a2=0;

channel_a2_=0;

channel_b=0;

channel_b_=0;

channel_b2=0;

channel_b2_=0;

if(50<rand()%100)

{

probability=sqr(cos((a-photon_polarization)*radian));

if(probability>randf())

{channel_a=1;if(qm) photon_polarization=a;}//ha qm=1 a masik photon_polarization is atall

else

{channel_a_=1;if(qm) photon_polarization=a+90.0;}

}

else

{

probability=sqr(cos((a2-photon_polarization)*radian));

if(probability>randf())

{channel_a2=1;if(qm) photon_polarization=a2;}

else

{channel_a2_=1;if(qm) photon_polarization=a2+90.0;}

}

if(50<rand()%100)

{

probability=sqr(cos((b-photon_polarization)*radian));

if(probability>randf())

channel_b=1;

else

channel_b_=1;

}

else

{

probability=sqr(cos((b2-photon_polarization)*radian));

if(probability>randf())

channel_b2=1;

else

channel_b2_=1;

}

check_counters();

}

//ab -ab2 a2b a2b2

double N=0.0;

N=Ef(0,1,2,3);

N-=Ef(4,5,6,7);

N+=Ef(8,9,10,11);

N+=Ef(12,13,14,15);

return N;

}

int limit=36,random_angle=24;//34/24 2.73!

double delta;

void check_delta()//0-90 limit

{

if(delta>=90.0&δ<=270.0) delta=fabs(180.0-delta);

if(delta>=270.0) delta=fabs(delta-360.0);

}

double S1(double a,double b,double a2,double b2,int op)

{

int k;

for(k=0;k<16;k++) counter[k]=0;

for(k=0;k<90000;k++)

{

double photon_polarization=(double)(rand()%360);

double probability;

channel_a=0;

channel_a_=0;

channel_a2=0;

channel_a2_=0;

channel_b=0;

channel_b_=0;

channel_b2=0;

channel_b2_=0;

if(50<rand()%100)

{

delta=fabs(a - photon_polarization + dispersion(random_angle));

check_delta();

if(delta<limit) channel_a=1;

if(delta>(90-limit)) channel_a_=1;

}

else

{

delta=fabs(a2 - photon_polarization + dispersion(random_angle));

check_delta();

if(delta<limit) channel_a2=1;

if(delta>(90-limit)) channel_a2_=1;

}

if(50<rand()%100)

{

delta=fabs(b - photon_polarization + dispersion(random_angle));

check_delta();

if(delta<limit) channel_b=1;

if(delta>(90-limit)) channel_b_=1;

}

else

{

delta=fabs(b2 - photon_polarization + dispersion(random_angle));

check_delta();

if(delta<limit) channel_b2=1;

if(delta>(90-limit)) channel_b2_=1;

}

check_counters();

}

//ab -ab2 a2b a2b2

double N=0.0;

N=Ef(0,1,2,3);

N-=Ef(4,5,6,7);

N+=Ef(8,9,10,11);

N+=Ef(12,13,14,15);

return N;

}

int main()

{

double S=0.0,angle=22.5,a,a2,b,b2;

int j,k;

a=0.0;

b=angle;

a2=angle*2.0;

b2=angle*3.0;

qm=0;

S=S2(a,b,a2,b2 ,0);

printf("classical electromagnetic wave: %f \n",S);

qm=1;

S=S2(a,b,a2,b2 ,0);

printf("quantummechanics: %f \n",S);

limit=45,random_angle=0;

S=S1(a,b,a2,b2 ,0);

printf("naive modell: %f \n",S);

printf("extended naive modell: \n");

for(k=24;k<36;k+=2)

for(j=24;j<36;j+=2)

{

limit=k,random_angle=j;

S=S1(a,b,a2,b2 ,0);

if(S>2.65)

if(S<2.85)

printf("S: %f limit: %d disp: %d angles: %d\n",S,k,j,k+j);

}

}

N=Ef(0,1,2,3);

N-=Ef(4,5,6,7);

N+=Ef(8,9,10,11);

N+=Ef(12,13,14,15);

Elirasnak tunik a minusz jel, de nem az. Ehhez tudni kell, hogy az osszes tesztszog 22.5 fok, kiveve az E(a,b'), ahol 3x22.5 fok a meresi szogkulombseg.

Ja, es az eredmeny

classical electromagnetic wave: 1.425252

quantummechanics: 2.825760

naive modell: 2.019717

extended naive modell:

S: 2.756763 limit: 24 disp: 34 angles: 58

S: 2.802530 limit: 26 disp: 32 angles: 58

S: 2.786587 limit: 28 disp: 30 angles: 58

S: 2.685014 limit: 28 disp: 32 angles: 60

S: 2.774886 limit: 30 disp: 28 angles: 58

S: 2.777656 limit: 32 disp: 26 angles: 58

S: 2.661511 limit: 32 disp: 28 angles: 60

S: 2.730304 limit: 34 disp: 24 angles: 58

A szimulacio egyben azt is megmutatja, hogy leirhato a ket csatolt foton kulon-kulon is.

Hiszen a kvantummechanikai reszt nem 0.5cos2 fi-vel szamolom, hanem az egyik oldali fotont beallitom a masik oldali meresnek megfelelo szogre. Az eredmeny pedig ugyan az, mintha az elobbi egyenlettel szamoltam volna.

Ennek ket magyara lehetseges. Vagy atall azonnal az egyik foton, amint a masik athalad a polarizatoron, vagy az egyik foton idoben visszafele halad.

Sajnos a ket megoldas matematikailag megkulonboztethetetlen, /szokas szerint xD/

Az elso esetben Newtonnak volt igaza, es ekkor a kvantummechanika mogott egy newtoni vilag rejtozik, vegtelen sebessegu hatasokkal. Erdekes modon a gyuruknel is igy szamoltam, ennek ellenere ha gyengitem a hatast, akkor idokeses lep fel. Ez tortenhet a vakuumban.

A masodik esetben Einsteinnek volt igaza, es az idodimenzio egy valos dimenzio, amiben oda-vissza lehet jarkalni.

Az otodik eloadasban elhangzott, hogy nem lehet semmifele klasszikus magyarazata az EPR-nek, aztan kozvetlen utanna jott is a "kiegeszites", hogy vegtelen sebessegu kapcsolatnal lehetseges magyarazat.

Nos en ezt irtam itt fel.

Susskindnak pedig inkabb hinni lehet, mint a forumtudosoknak.

/'halkan' azert leirom, hogy a vegtelen sebessegu hatast azt Newton feltetelezte, tehat klasszikus megoldas. De csak hogy belekossek./

[d3t3rm1nat0r]

Nem lehet..

1:12:00

De megis...

1:14:30

Mint latszik, az igazi problema a fenysebesseg.

De nem Newtonnak.

Ennyi.

Ugye Susskind szerint "bonyolult" drotozassal oldhato csak meg.

Nos nem. Az idoben visszafele halado fotonnal klasszikus eset all fenn, ugyan az tortenik, mint amikor egyetlen foton halad at ket egymas utani polarizatoron.

Az azonnali hatassal sem kell bonyolult mechanizmus. Ugyan azt kell feltetelezni, mint az elobbinel. A ket foton egykent viselkedik. Szorosan "osszedrotozott" dolgok bizony igy szoktak viselkedni,

[Bice]

http://www.galileowebcast.hu/kozvetites.html

Tessék holnap kettõtõl nézni! :)

[buub]

valaki meg tudná nekem magyarázni, hogy a teszt 4. feladatában, miért a C a helyes válasz?

[Imishark]

Zavart érzek az erõben, ugyanis egyik sem helyes :rolleyes: :lol: :D

[cusl]

valaki meg tudná nekem magyarázni, hogy a teszt 4. feladatában, miért a C a helyes válasz?

A centripetális gyorsulás miatt, ami az egyenletes körmozgás kerületi sebességének irányváltozásából fakadó gyorsulás.

[buub]

A centripetális gyorsulás miatt, ami az egyenletes körmozgás kerületi sebességének irányváltozásából fakadó gyorsulás.

ja hát persze, elõtte két feladattal meg ki is használtam, na mind1 :D Köszi.

[Leo88]

Lenne egy komplex kérdéshalmazom. :D

A középpontban a meteorbecsapódás áll. Az elsõ kérdésem ahhoz a tényhez kötõdik, hogy egy pl. Texas méretû meteor, ha "normálisan" becsapódik a Földbe, akkor ugye nagy valószínûséggel elpusztulunk, ha nem is közveltenül a robbanásban, de a késõbbi hamu és porfelhõ beterítené a világot, és egy-két egyszerûbb életforma kivételével nagy valószínûséggel mindennek vége lenne. Szóval a kérdés: Ha a meteor (ugyanakkora méretû) nem normálisan csapódik be, hanem tegyük fel, hogy egyszerûen 10 ezer méter magasbõl "leejtjük", akkor mekkora pusztítást végezne? Valamint milyen magasbõl kellene leejteni, hogy a pusztítás végeredménye körülbelül ugyanaz legyen, mint mikor "normálisan" csapódik be, szóval, hogy az élõlények X%-a kihal.

Az utolsó pedig, hogy egy adott sebességgel közeledõ meteor -legyen például 50 ezer km/h- veszít a sebességébõl vagy éppen gyorsul (ha igen mennyit?), miközben már a Föld légkörében közelít a felszínhez?