Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[kaszman1]

Sniper Elite 3 - 11 óra volt steam szerint a 8 küldetés normál fokozaton úgy hogy a mellékesek és a gyűjtögetnivalók durván kétharmadát szedtem össze. A második (de főleg az első) részhez képest nagyon sokat fejlődött a sorozat. A játék egész pofás mindent maxra húzva, apályadesign nagyon jó és végre nincsenek ész nélkül mögénk spawn-oló ellenfelek. Igazi sniper fíling, ahogy tisztogatjuk magunk előtt az utat, tervezzük a támadást és próbálunk észrevétlenek maradni. A stealth rendszer teljesen vállalható és jutalmazza a játékost több xp-vel és bónuszokkal a használatához, a közelharc és rambózás pedig pont annyira használható csak hogy az esetek nagy részében ragaszkodjunk a távcsöveshez. Persze egy Thompsonnal is végig lehet vinni a játékot, csak nem érdemes.

A pályák jó nagyok - persze nem kell több tíz négyzetkilométerre gondolni, de van tér bőven több száz méteres tervezett lövések leadására. Részemről az afrikai helyszín a sziklás kanyonokkal és jellegzetes épületeikkel, sivatagjaikkal és dzungeleikkel nagyon adta magát. Lehet jobban is bejött mint az eddigi európai romvárosok.

A multit nem tervezem erőltetni, co-op meg egyenlőre nem kivitelezhető játékospartner nélkül, de azt nagyon kipróbálnám.

Ja és az X-Ray bullet time megunhatatlan és brutális B)

Számomra 2014 meglepetésjátéka volt (amit sajnos csak most sikerült befejezni). Nagyon élveztem és lehet újrajátszós lesz.

[Chuck_Norris]

Ryse son of rome

Nem tudom miért vagy hogyan siklottam el e felett, de most észrevettem és bepótóltam... pozitív csalódás lett a végére.

A kivégzések - ugye az egész játék a harcról szól - nagyon látványosak és nagyon brutálisak, részletgazdagok. Ezt a cryengine technológiának köszönhetjük és nem csak a kaszabolások szépek hanem a pályák is, a növények és a homok ahogy a szél fújja, illetve a karakterek is kidolgozottak. Egyértelmûen látszik a szép grafika ami ugyan megkéri az árát is hardware szempontjából...

A történet nem bonyolult, igazából bármit írnék róla már spoiler lenne :D annyit azért írok, hogy nem hagyják ki az isteneket sem, szerencsére.

Ami még említésre méltó az a zene, bár kevés van de jók. Illetve persze a GLADIÁTOR mód. Azaz az MP. Ez lenne a COOP mód, de lehet SOLOban is nyomni szerencsére.

Ami király ebben, hogy ugyan 1 aréna van csak, de az MINDIG VÁLTOZIK. Illetve a hullámok/körök alatt is többféle feladatot kell teljesíteni, nem csak kaszabolni kell amolyan deathmatch feelingben. Persze van olyan mód is, illetve túlélõ mód is, mindkettõ kegyetelnül nehéz lesz egy idõ után. COOP partner nélkül esélytelen, nincs aki felélesszen, ha meg SOLOban meghalsz akkor game over.

Ami még poén, hogy 4 isten közül kell választani aki segít minket a kaszabolások során, de összeségében így is gyengébbek vagyunk mint a kampányban lévõ római.... Bár még csak rank1 vagyok és potion -om sincs semmi mert alig van aranyam és minden méreg drága. :(

Az egyetlen dolog ami bosszantott (a fõellenségeken kívül ---- az egyiket 5x kell megölni!!! beszarás!!!!) :unsure: , az a kamera, fõleg mikor mozog a karakter, pl. leugrik vagy felmászik akkor nem "illeszkedik" a kamera hanem pl. leugráskor a földet bámulja a kamera és nem emelkedik vissza ahogy kellene, emiatt nehézkes az irányítás mászáskor, stb...

Ami vicces az a létra mászás, teljes páncélzatban + bal kezében a pajzs és 1 kézzel mászik..vagyis ugrál felfelé a létrán :D hát ez valami vicc biztos vagy egy titán :D

Ja igen, még 1 vicces dolog van benne, hogy MP-ben saját gladiátorunk van akit fejlesztgethetünk + kinézetét változtathatjuk ennek megfelelõen és van egy olyan lehetõség, hogy az elõre megadott 6 skin közül válasszunk, amelybõl az egyik egy NANOSUIT :lol: (itt köszön vissza a crytek, stb) De sajnos semmilyen szuperképességet nem ad és kifejezetten vicces ahogy a nanosuitos emberke áll karddal és pajzsal az aréna közepén :lol:

már emiatt érdemes volt letölteni megvenni ^_^

[Cori]

Ryse son of rome

Nem tudom miért vagy hogyan siklottam el e felett, de most észrevettem és bepótóltam... pozitív csalódás lett a végére.

A kivégzések - ugye az egész játék a harcról szól - nagyon látványosak és nagyon brutálisak, részletgazdagok. Ezt a cryengine technológiának köszönhetjük és nem csak a kaszabolások szépek hanem a pályák is, a növények és a homok ahogy a szél fújja, illetve a karakterek is kidolgozottak. Egyértelműen látszik a szép grafika ami ugyan megkéri az árát is hardware szempontjából...

A történet nem bonyolult, igazából bármit írnék róla már spoiler lenne :D annyit azért írok, hogy nem hagyják ki az isteneket sem, szerencsére.

Ami még említésre méltó az a zene, bár kevés van de jók. Illetve persze a GLADIÁTOR mód. Azaz az MP. Ez lenne a COOP mód, de lehet SOLOban is nyomni szerencsére.

Ami király ebben, hogy ugyan 1 aréna van csak, de az MINDIG VÁLTOZIK. Illetve a hullámok/körök alatt is többféle feladatot kell teljesíteni, nem csak kaszabolni kell amolyan deathmatch feelingben. Persze van olyan mód is, illetve túlélő mód is, mindkettő kegyetelnül nehéz lesz egy idő után. COOP partner nélkül esélytelen, nincs aki felélesszen, ha meg SOLOban meghalsz akkor game over.

Ami még poén, hogy 4 isten közül kell választani aki segít minket a kaszabolások során, de összeségében így is gyengébbek vagyunk mint a kampányban lévő római.... Bár még csak rank1 vagyok és potion -om sincs semmi mert alig van aranyam és minden méreg drága. :(

Az egyetlen dolog ami bosszantott (a főellenségeken kívül ---- az egyiket 5x kell megölni!!! beszarás!!!!) :unsure: , az a kamera, főleg mikor mozog a karakter, pl. leugrik vagy felmászik akkor nem "illeszkedik" a kamera hanem pl. leugráskor a földet bámulja a kamera és nem emelkedik vissza ahogy kellene, emiatt nehézkes az irányítás mászáskor, stb...

Ami vicces az a létra mászás, teljes páncélzatban + bal kezében a pajzs és 1 kézzel mászik..vagyis ugrál felfelé a létrán :D hát ez valami vicc biztos vagy egy titán :D

Ja igen, még 1 vicces dolog van benne, hogy MP-ben saját gladiátorunk van akit fejlesztgethetünk + kinézetét változtathatjuk ennek megfelelően és van egy olyan lehetőség, hogy az előre megadott 6 skin közül válasszunk, amelyből az egyik egy NANOSUIT :lol: (itt köszön vissza a crytek, stb) De sajnos semmilyen szuperképességet nem ad és kifejezetten vicces ahogy a nanosuitos emberke áll karddal és pajzsal az aréna közepén :lol:

már emiatt érdemes volt letölteni megvenni ^_^

A kamera túúúlságosan közel áll a karakterünkhöz, az első perc után zavaróvá vált, h nem látok a hátunk miatt... Meg lehet szokni azért, de baromi irritáló tud lenni. + A kivégzések akármilyen szépek, túl sokszor kell gombot nyomni... pl azért nyomjak meg egy gombot h kihúzza a kivégzés végén a kardot a csókából. Ez engem irritált és megszakította a játék folyását, folyton kivégezni az embereket... Nekem mondjuk már vagy 2 hónapja fenn van a gépemen de még csak 4-5. pályán vagyok, nagyon unalmas egy játék (főleg pályatervezés, és feladat és ellenfél változatosság terén).

A grafika gyönyörű... azok az arcok <3

[GustyX]

A kamera túúúlságosan közel áll a karakterünkhöz, az elsõ perc után zavaróvá vált, h nem látok a hátunk miatt... Meg lehet szokni azért, de baromi irritáló tud lenni.

Manapság egyre több játékban (köztük pl. Mass Effect 2-3) és baromi zavaró és baromira fárasztja a szemet.

Legalább egy csúszkát betehetnének a kedves fejlesztõk, hogy mindenki a saját igényének megfelelõen tudja beállítani.

[Chuck_Norris]

A kamera tényleg epic fail és sajnos egyre több játékban van ez a túlzott zoom a karakterre ami nem értem miért jó... Most villogni akarnak vele, hogy milyen szépen kidolgozott a fõhõs? Vagy ez is egyfajta grafikai-csalás, hogy ne terhelje annyira a VGA-t a táj ezért kitakarja a karakter vagy mi a fakk?? :lol:

Ja amúgy még a kritikámhoz azt elfelejtettem írni, hogy az átvezetõk tényleg gyönyörûek, és néha érdemes meghalni is, mert a mozgó töltõképernyõ is nagyon szép. :)

Amúgy vicces, hogy pl. gladiátor módban (ahogy említettem korábban választhatunk magunknak elõre beállított skint) egy pocakos nagydarab is ugyanúgy ugrál, mint egy full armorban lévõ centurion :D

A kivégzéseknél pedig nem kell egyetlen gombot se lenyomni, mert automatikusan elvégzi a kaszabolást, csak akkor REC XP pontot kapsz (azaz a default pontot) és nem centurion vagy soldier vagy legendary XP pontot.. Lényegében ha nem érdekel a levelUPolás akkor elég csak végignézni :D Plusz ugye kilassítja a játék amikor "elvileg" nyomni kéne kaszabolás gombot, szóval ha leszarod az XP-t (a játék vége felé már úgyis lefogod) akkor meg totál látványos és nem frusztráló!

Sõt! Ha elbasz----od és felcseréled a gombokat, tehát ha rosszat nyomsz le, akkor is sikeres a kivégzés csak 0 XP pontot kapsz! :lol:

Ja igen és ami még nagyon fontos megemlíteni, hogy az utolsó FINAL BOSS kivégzése elõtti FOLYOSÓS jelenet az NAGYON BRUTÁLISAN LÁTVÁNYOS! (egymás után van 10 kivégzés, amolyan QTE féle)

A harc tényleg unalmas lesz egy idõ után, de ezért jó a gladiátor mod (MP) mert ott van COOP ami feldobja egy kicsit ezt.

A vége felé már én is kezdtem unni, de ez az utolsó jelenet az istenekkel nagyon brutál lett! :)

jaj basszus kezdek saltyvá válni és rengeteget írni :(

[SaltyDave]

Beszólásokon kívül vannak értelmes gondolataid is (londoni kutatók eredményeinek ellenére), nem ártott meg hogy többet írsz.

[kaszman1]

Nekem kb az jött le videók alapján, amit TotalBiscuit is említett, hogy csináltak egy átlag akció TPS-t gyönyörû grafikával, de az egész sztori meg világ csak rá lett húzva, de annyira érdektelen hogy bármi más is lehetne helyette, nem változtatja az élményen.

Mondjuk a grafika brutális azt meg kell hagyni -_-

[SaltyDave]

Star Wars: The Force Unleashed II

TL,DR: Wall of text hatepost.

Ezzel a játékkal úgy voltam, hogy zsigerből utáltam a puszta létezése miatt is. Sikerült egy nagyon jó Force Unleashed-et csinálni a LucasArts-nak, egy jó történettel, egy jó főhőssel, egy fenomenális játékmenettel és tonna extrával ami a régi mod-os idők játékait jellemzi leginkább: több tucat alternatív külső a filmek gyakorlatilag összes karakterével (1-6) az utolsó droidtól Qui-Gon Jinn-ig. Hogy emellé a PC port történelemkönyvekbe illően botrányosan tré, azt minden rajongásom ellenére sem tudom neki elnézni a mai napig, de az egész összességében, főleg a lezárása volt olyan jó hogy örök kedvencek közé soroljam amit nagyon sokszor végigjátszottam azóta, és fogok is még az elkövetkezendő években.

Van nekem az az elvem, hogy ami jól le van zárva, egy kerek dolog, azt nem kell bolygatni, csak azért hogy a franchise-ról lehúzzunk még több bőrt egy kis pénzért. TFU1 spoiler: a történet végén főhősünk Starkiller meghal, áldozatával pedig az egész régi trilógiában látható lázadás létrehozását inspirálja annak majdani vezetőiben. Egy lezárt de nem kibontakozni sosem engedett és ezért tragikus szerelmi szál, egy szimpatikus jó útra térő (s ezt talán magában eldönteni sem tudó) gonosz a hősünk, a halálának pedig pontosan ezért van ereje, jelentőségteljessége.

Erre jön a Force Unleashed 2, ahol megint él, mindegy totál semmissé téve az első rész MINDEN POZITÍVUMÁT történet terén amit felépítettek, és bár a teljes sztorit nem ismertem előre, abban biztos voltam hogy nem lesz méltó folytatás. Mert persze klónozás, meg Kamino, meg rém szar flashback-ek, mert mint tudjuk a klónozással memóriadarabkák is járnak (nem). De sebaj, kíváncsiságból vettem, egy Humble Bundle pakk árát fizettem érte, nem bánom, menjünk. Az első küldetés természetesen a demóból ismerős Kamino, ahol aztán a játék mindent elmond magáról, csak hogy a játékos eszébe juttassa, miért volt jó az első.

Kreatív harc? Minek? A tereptárgyak, komplett falak kitépése a helyükről, egy autentikus környezet porig rombolása? Ebből lett az, hogy üsd meg a nagy piros gömböt, és akkor felrobban meg ellöki az ellenséget. Rombolhatóság? Van, amint bármihez hozzáérsz kisujjal, legyen az teszem azt egy 3x10m-nyi felület, az egész azonnal ripityára törik, felrobban, megvakít, szivárványt lő. A harcrendszer? Nyomokban Force Unleashed-et tartalmazhat. Először is nyoma sincs annak, hogy neked fénykard van a kezedben, és az bizony mindenen átmegy. Ez már az elsőben sem volt így, de még is, relatíve sikerült átadni annak erejét a darabolással, legyen az áldozat ember vagy tereptárgy ami pont ott hasad ketté ahol belevágtunk. Itt maximum hagyunk egy piros nyomot a textúrán (nem ám csak pl. falon ahol még azt mondja az egyszeri user hogy oké, nem. Mindenen ami az elsőben nagyon nem így volt), vagy képernyőnyi villanás formájában felrobban akkor is ha egy dobókockáról van szó. Aztán a butítások: védekezés gomb, mert persze puskatussal hülyére vernek ha nem püfölöd a bal gombot agyatlan módon. Ha ezt teszed, akkor azzal szembesülsz hogy az egyszerű embereken már 10x keresztülvágtál egy fénykarddal, de az csak feláll és lő tovább. Tudom hogy a TFU1 is ilyen volt, de közel sem ilyen látványosan durván éreztette az erőtlenségét. Aztán átestek a ló túlsó oldalára: FORCE FURY. KÖNYÖRGÖM MI EZ? Hirtelen istenségek leszünk, szó szerint a teljes pályát letaroló mozdulatokkal, szalaggal táncoló balettmozdulatokkal, ha akarom ha nem dobálózással és szó szerint komplett pályaszakaszt 1 hitelő képességekkel, 1 gombra. Ez kedves LucasArts, nem menő. Ez egy rakás szar.

Ahogy haladok a quick time eventektől hemzsegő miniboss fagyasztó droidokon, csak az első küldetésben 3db temple run QTE-n keresztül, végre elérek a küldetés végére és fellélegzek hogy na végre, innentől új tartalom: jön egy átvezető, ami 10 másodpercig nem bírta és a TFU2.exe működése leállt. Na mondom, csak áthoz valamit az első részből, adok neki még esélyt, még is csak max 4 óra az egész állítólag, estére jó lesz.

Elkezdem újra, persze miért is a második küldetés elején lenne a checkpoint. Képzelt harmadik kezem tenyerébe temetve az arcom végig 1 gombozom (értsd: 2 gomb) a Force Fury részt, ez alatt ~40 rohamosztagost és 2 csapatszállító gépet elintézve 3 kétlábú lépegetővel egyetemben, csak úgy mellékesen. Átvezető. Na, megy tovább, király. 15 másodperccel később megint befagy, de úgy hogy kezdeni nem tudtam vele semmit. Megvan már ez a gépem olyan 3-4 éve, de meg kellett keressem rajta a reset gombot. Még nem használtam, de a TFU2 e téren is korszakalkotó. És lám, bizonyos szempontból méltó folytatás is lett.

Emellé gondolom említeni sem kell hogy az egészen 30 fps lock van, tele van dobva filmes és részecske effektekkel hogy végképp egy vízzel hígított fos legyen belőle, aztán persze ezek kikapcsolásával konstatálod hogy most már kezd kinézni elfogadhatóan (értsd: nem egy 500Mb-os xvid-be tömörített vágatlan gyűrűk ura minősége a kép, helyette látod hogy még a PC porthoz kegyesen elkészített magasabb felbontású textúrákkal is egy élettelen, kisimult, bűnronda valami az egész a modellektől kezdve a teljes világig), de még mindig ritka szarul fut. Félreértés ne essék, megvan a stabil maximum fps, nem hardware teljesítménnyel van itt a gond hanem hogy eleve egy széteső, darabos, rosszul összerakott játékmenete van ami mindent próbált kisimítani és egyszerűsíteni ami az elsőben jó volt, és ennek a végeredménye lett a jelenség, amikor a babáknak egy készségfejlesztő "háromszöget a háromszög lyukba, kockát a kocka lyukba" játékról néz az ember egy .gif -et, ahogy George Lucas ordítva próbálja belenyomni a háromszöget a kocka lyukba, és már látni ahogy a szemében elpattan egy-egy ér az erőlködéstől miközben azt üvölti MONEEEEY.

Verdict:

10/ Ilyen rakás szarral ritkán találkozik az ember.

Pozitívumai:

Gyors az uninstall

Van olyan jó az első hogy a második létezésének totális tagadásában élhessek tovább.

Van olyan rossz hogy a fenti második pontot egyszerűen nincs elég játékideje ellehetetleníteni.

Ki ne felejtsem: normális kontroller támogatás sincs egy X360 port léte ellenére. Hiába van bedugva a kontroller, a menüben így is úgy is ott az egér, és a PC specifikus menükben (elsõsorban grafikai beállítások) nem is reagál semmire a kilépésen kívül a kontrollert használva, oda bizony egér kell.

Mert ez minõségi PC-s port.

[aluminiumtrioxid]

Sunless Sea

"Explore. Lose your mind. Eat your crew. Die."

Ez a játék teljesen kategorizálhatatlan. Vannak roguelike elemei (nincs manuális mentés, az elsõ pár alkalommal jó eséllyel meg fogsz halni, ilyenkor a játék újragenerálja a térképet), de a térképen belül az egyes szigetek állandóak, csak a relatív elhelyezkedésük változik, és a játékmenet sokkal, sokkal lassabb, mint egy átlagos roguelike-é. Mutat némi rokonságot az Elite/Pirates-szerû "kapsz egy hajót meg egy baromi nagy nyitott világot, szedd meg magad, ahogy tudod"-vonulattal, de a kalózkodás/kereskedés legjobb esetben is csak kiegészítõ jövedelemforrásként jöhet szóba, tisztán ebbõl soha nem fogsz meggazdagodni (sokkal valószínûbb, hogy elfogy a pénzed és meghalsz, mert az üzemanyag és a kaja, na meg a hajó javítása messze többe kerül, mint amennyit össze tudsz lootolni a kezdõ hajóval is lenyomható ellenségektõl, a kereskedéshez meg raktér kéne, amit elfoglal a már említett üzemanyag és kaja). Rá lehetne húzni, hogy szerepjáték, mert végül is vannak statjaid és döntéseket lehet benne hozni, de ez kb. kimerül a choose your adventure-könyvek szintjén (amin az sem segít, hogy hiába vannak felvehetõ tisztjeink saját sztorivonalakkal, ha az egész játékban a questline dialógusokat beleszámítva egyenként kb. ötször szólalnak meg). Esetleg kalandjátéknak lehetne nevezni, de ahhoz meg fejtörõk kellenének, amibõl nem sok akad (és a megoldásukra amúgy is van külön képzettség).

A játék világa hasonlóan besorolhatatlan. Illetve a legkevésbé sem az, nagyon szépen simul bele a China Miéville neve által fémjelzett "new weird" irányzatba, de ez, felteszem, nem sokaknak mond valamit. Steampunk találkozik benne gótikus rémtörténetekkel, a legvadabb tengerészlegendákkal, nem kevés Lovecrafti befolyással, és jókora adag fanyar humorral, ami gondoskodik róla, hogy a

által keltett benyomások ellenére sose féljünk igazán a játék során. (Persze lehet, hogy ez a kép jelentõsen változik, ha az ember mindenhová lekapcsolt fényszóróval cirkál és hagyja a "Terror" és "Nightmares" mérõket nagyon felkúszni, de a tapasztalataim alapján ezt menedzselni lényegesen egyszerûbb, mint hosszú távon életben maradni, szóval mire eljut az ember arra a pontra, ahol elég régóta él már egy kapitánya ahhoz, hogy problémái adódhassanak ebbõl, addigra már tudja, hol lehet az említett paramétereket költséghatékonyan csökkenteni). Tényleg elképesztõen változatos és izgalmas a világ, az utunkba érkezõ szigeteken akadnak - a teljesség igénye nélkül - fanatikus postások, szemgolyó-evõ pókok, meghalni képtelen sírkolonisták, háborúzó patkányok és tengerimalacok, honvágytól gyötört ördögök és lélekszívó orangutánok. Voltaképpen ez adja a játékmenet gerincét és fõ vonzerejét is: hajózunk a nagy büdös ismeretlenben, ahol bármi, de tényleg bármi szembejöhet, kikötünk, letudjuk az adott sziget lenyûgözõen weird sztoriját, hajózunk tovább, próbáljuk elkerülni a nálunk sokkal nagyobb tengeri szörnyeket (spoiler alert: nem fog sikerülni), ism. kb. hússzor. Ez egyben a játék nagy gyengéje is: hiába vannak a világot keresztül-kasul behálózó átfogóbb küldetések (általában a felvett tisztjeink kapcsán), ha egy adott sziget központi sztorijával végeztünk, utána nincs sok kedvünk visszatérni, mert a játékidõ túlnyomó többségét kitevõ hajókázás az egyes szigetek között... baromi unalmas. És ezen még egy nagyobb motor sem feltétlenül segít, max. gyakrabban kell megállnunk üzemanyagért.

Összegzés: ha szereted a weird fictiont/choose-your-adventure dolgokat, és nincs ellenedre, ha a gameplay kissé gyenge lábakon áll, tegyél vele egy próbát; máskülönben csak erõs monotóniatûréssel rendelkezõknek ajánlott.

[jardo]

Assassin’s Creed: Unity (Xbox One)

Anno megfogadtam magamnak, hogy amikor végigjátszom egy játékot, legfeljebb pro-kontra értékelést írok róla, meg esetleg egy-két mondatban összefoglalom az élményeimet. Ennél többet felesleges, mert ki tudja, hányan olvasnák el végül, szóval arányosan jóval több energia és idõ befektetését igényelné egy összefüggõ, összeszedett „teszt” megírása, mint amennyi végül „megtérülne” belõle. Most viszont kivételt fogok tenni, és bizony wall of text következik. Wall of text, mert szerintem az Assassin’s Creed: Unity pont egy olyan játék, amivel annyi minden történt megjelenés elõtt is és után is, hogy máshogyan nem érdemes, és talán nem is lehet beszélni róla. Aki elolvassa, elolvassa (és megköszönöm neki), aki nem, az nem.

A pettinget ugorjuk át, úgyis mindenki tisztában van a dolognak ezzel a részével, hatalmas ígéretek, így next gen, úgy next gen, aztán még nagyobb pofára esés, több gigányi patch, sûrû bocsánatkérések, ingyen játék kárpótlásként, és így tovább. De hol tart most a játék? Meg úgy egyáltalán, milyen lett? Na, ezt próbálom meg körbejárni, a lehetõ legobjektívebben, amennyire csak lehet, elvonatkoztatva attól, hogy egyébként a maga hibáival együtt is szeretem a sorozatot, mert igenis vannak benne nagyon jó dolgok, és ebbõl nem is csinálok titkot.

A világ, a történet, a karakterek, a mellékküldetések, a coop és az egyéb tennivalók

Kezdjük egybõl egy negatívummal. A sztori valóban nem lett egy nagy durranás, és ez alatt sajnos több dolgot is értek. Elõször is. Adott ugye a francia forradalom és az azt követõ idõszak, mondhatjuk, hogy a történelem egyik meghatározó eseménysora. Olyan dolgok történtek ekkor, amik nem csak Franciaország, de egész Európa, sõt, mondhatjuk, hogy a világ sorsára is komoly befolyással voltak, a jövõre nézve mindenképpen. És közel sem csak politikai viszonylatban értem ezt, hanem társadalmi, gazdasági, jogi, kulturális, stb. értelemben is. Papíron tökéletes választás egy olyan õsi, nagy horderejû szembenállás újabb helyszínének, mint amilyen az orgyilkosok és a templomosok ellentéte. Simán bele lehetett volna fûzni rengeteg dolgot, így például azt, hogy a templomosok a monarchia fenntartásában voltak érdekeltek, az assassinok hathatós közremûködésével robbant ki a forradalom, vagy esetleg össze lehetett volna kötni a jakobinus diktatúrát a templomosokkal, mintegy kétségbeesett próbálkozásként a hatalom megtartása/visszaszerzése érdekében, stb. És akkor most csak mondtam pár egyszerû, teljesen kézenfekvõ példát, ami hirtelen eszembe jutott, de nyilván ennél sokkal-sokkal mélyebben is bele lehetett volna fûzni a játék történetét a valós eseményekbe. Oké, fogadjuk el, hogy a Ubisoft ezt nem akarta. Viszont akkor még mindig ott van az a lehetõség, hogy ezek az események a szemünk elõtt zajlanak le. Ehhez képest mit kapunk? A forradalom legfontosabb momentumát, a Bastille ostromát elintézi a játék annyival, hogy az épület elõtt ott hõzöng egy kisebb tömeg kapával-kaszával, mi meg belülrõl (fogolyként) levágunk néhány õrt, felmászunk a tetõre és leugrunk onnan. Pont. Ennyi. Ez volt a forradalom kirobbanásának tekintett esemény a játékban. De említhetném a király kivégzését is, ami a valódi lefejezés jelentõségéhez képest a játékban egy olyan jelentéktelen küldetés során történik meg, hogy az szinte már-már bagatell. De ugyanígy a jakobinus terrorból sem tapasztalunk meg semmit, amint feltûnik a játékban Robespierre, gyakorlatilag máris a játék legvégén tartunk (ennél többet nem mondok, mert nem akarok spoilerezni). Tehát végsõ soron ott vagyunk, hogy sem részesei nem vagyunk ez eseményeknek, sem pedig szemtanúi. Se nem alakítjuk az eseményeket, se éljük át azokat igazán. Olyan, mintha az egész forradalom csak egy díszlet lenne, egy távoli valami, amirõl tudjuk ugyan, hogy létezik, de mégsem szembesülünk vele soha. Mintha a mi történetünk pusztán csak véletlenül játszódna ugyanott, ugyanakkor. Persze, ha lenyeljük ezt a keserû pirulát, még mindig elmesélhetne a játék egy izgalmas, valamirevaló sztorit, de sajnos ez sem történik meg. Az csak egy dolog, hogy hatalmas klisék vannak benne, bár szerencsére talán a Ubisoft is érezhette, hogy elég ciki lenne azt ellõni hatalmas csavarként a történetben, hogy a szerelmünk, Élise templomos, úgyhogy ezen a fordulaton viszonylag gyorsan túlesünk. Vannak ugyan kisebb-nagyobb fordulatok, de ettõl függetlenül is kicsit erõtlen az egész, igazán meglepõdni soha nem fogunk, valahogy nem érezzük az egésznek a jelentõségét, és ez szerintem egyetlen dologra vezethetõ vissza. A fentebb taglaltakra, hogy tudniillik nem sok köze van a nagy jelentõségû történelmi eseményekhez, nem érezzük azt, hogy igenis fontos szerepet töltünk be, hogy amit teszünk, annak tényleg jelentõsége van, helyette csak úgy elvagyunk a saját ügyes-bajos kis dolgainkkal, miközben mellettünk épp gyökeresen megváltozik a világ. Vannak persze kapcsolódó szálak, de azok nem mentik meg a komplett történetet.

És nem segít ezen az sem, hogy nem nagyon van igazán emlékezetes karakter a játékban. Arno-val nekem semmi bajom nem volt, egy romantikus alkatú figura, ilyen szempontból kicsit talán hasonlít Ezio-ra, szerethetõ és még a motivációja is érthetõ, az más kérdés, hogy ezzel kapcsolatban megint ott tartunk, hogy a történet olyan, amilyen. De a mellékszereplõk között sincs igazából olyan, aki maradandó élményt nyújtana.

Ami viszont tetszett, hogy végre a fontosabb küldetéseknél több opciónk is van, eldönthetjük, hogy miként akarjuk megcsinálni az adott feladatot. Kapunk egy területet, meg egy elvégzendõ feladatot, a játék közli, hogy milyen lehetõségeink vannak, hány õr van a területen, hány bejárat, stb., a többi rajtunk áll. Beronthatunk, lekaszabolva mindenkit, esetleg belógva megszerezhetjük a zárka kulcsát, hogy beálljunk a kivégzésre várók közé, így kerülve a célpont közelébe, amikor megyünk a guillotine alá, stb. És ez csak egy küldetés a számos közül, ötletes, hogy végre nem a régi koncepció mentén épülnek fel a feladatok, miszerint nem csak azt mondják meg nekünk, hogy mit csináljunk, hanem azt is, hogy azt hogyan csináljuk meg. Jó pont.
Amire viszont egyáltalán nem lehet panasz, az a mellékküldetések színvonala. Nem csak sok van belõlük, de nagy részük tényleg jól megírt, izgalmas történetet mesél el. Ami igazán érdekes, az egyrészt a gyilkossági ügyek megoldása. Nem kell túlgondolni, adott egy-két-három helyszín, odamegyünk, lövünk egy eagle visiont, aztán a talált nyomokat egyesével megvizsgáljuk, beszélünk, akivel lehet, aztán egyvalakit meg kell gyanúsítanunk. A másik igazán izgalmas újdonságot a Nostradamus rejtvények jelentik. Amikor felveszünk egy ilyen küldetést, kapunk egy pár soros versikét, ami alapján meg kell találnunk egy bizonyos helyszínt a városban, ahol aztán újabb versike fogad, összesen általában két-három helyszínt kell megtalálni, míg végül megoldhatjuk a rejtélyt. Az igazán nehéz ezekben a feladatokban az, hogy semmi segítséget nem kapunk a játéktól, teljesen magunktól kell értelmezni a verseket és megtalálni a keresett helyet. Ehhez egyrészt nem árt jól tudni angolul, kiváltképpen, mert általában irodalmi nyelven, metaforákban vannak megfogalmazva a versikék, másrészt pedig, aki találkozott már valaha Nostradamus jóslataival, az tudja, hogy ezek mennyire kétértelmûen és homályosan vannak megfogalmazva. Szóval nem ért némi logika és kreatív készség sem. Aztán, ha mindez megvan, már csak meg kell találnunk a keresett helyet a hatalmas városban…

Szintén újítás a coop, amit én örömmel fogadtam. Mondjuk azt mindig is utáltam, amikor kizárólag online coop van egy játékban, mert ha nincs rendes partnered, általában ráb@sztál. Hozzáteszem, nekem többnyire szerencsém volt, általában normális arcokat pakolt mellém a játék, bár egyszer-kétszer azért csak lestem, hogy mit csinál szerencsétlen jószág. Viszont sok helyen olvastam, hogy panaszkodnak a játékosok, hogy folyamatosan balfékekkel pakolja össze a játék, ami élvezhetetlenné teszi a coopot, ahol elvileg össze kellene dolgozni a minél hatékonyabb és minél csendesebb gyilkoláshoz. Feltéve, hogy egyáltalán talál a játék partyt, sokszor percekig bámultam a számlálót anélkül, hogy elindult volna az adott coop küldetés. Ami az élvezeti faktort illeti, egyébként rendben van a dolog, sokkal izgalmasabb és nagyobb szórakozás, ahogy a többiekkel együtt suhanunk a tetõkön, aztán egyszer csak összehangoltan lecsapunk.

Végezetül pedig ott vannak a szokásosnak mondható gyûjthetõ cuccok, csak zászlók helyett ezúttal kokárdák, illetve ládák. Apropó ládák. Van a játékban vagy négyféle láda, színek szerint bontva (fehér, kék, piros, sárga), ezeknek pedig csak egy része nyitható, ugyanis van, amelyikhez az AC Initiates nevû netes szarsággal kell bajlódni, másik részükhöz pedig a telefonunkra letölthetõ alkalmazással kellene játszanunk. Nem csak szimplán frusztráló, amikor sorra az az üzenet fogad, hogy játsszak ezzel, vagy játsszak azzal, hogy kinyithassam a ládákat, hanem felháborító is. Engem ez a játék érdekel, nem pedig mindenféle hulladék alkalmazás meg szolgáltatás, amire amúgy a kutya sem lenne kíváncsi, de így próbálják rám tukmálni. Lehet, hogy valakinek az illetékesek közül ez újdonságnak hat, de ha valami szart próbálnak lenyomni a torkomon, lehet, hogy elõbb sikerrel járnának, ha egy kicsit megcukrozzák, ahelyett, hogy inkább ketten lefognak, miközben a harmadik tömi a számba.

A város

Ha valamiért nagy piros pont jár, az mindenképpen a város. Párizs hatalmas, ha felmászunk egy jó magas pontra, kis túlzással tényleg addig gyönyörködhetünk a kilátásban, ameddig csak ellátunk. Volt már szerencsém a francia fõvároshoz személyesen is, és bár vonalzóval nem mértem ki, de nagyjából azért jól le van modellezve, a legfontosabb helyek mind megtalálhatóak, és ami még fontosabbak, felismerhetõek. Sõt, igazából az egész város hangulatát sikerült megragadni és megfelelõen ábrázolni, az épületek, a kis utcácskák, mind-mind azt a hangulatot árasztja, mint amikor valaki valóban Párizsban jár.
És ami még ennél is sokkal fontosabb, hogy mûvészileg párját ritkítja ez a játék. Egyszerûen olyan igényesen, aprólékosan, részlet gazdagon van kidolgozva minden, hogy alig tudom kifejezni szavakkal. És mindez igaz az épületek külsejére és belsejére egyaránt. A szobrok, faragványok, dombormûvek, falfestmények, freskók, csillárok és egyéb díszítések szinte lemásznak a képernyõrõl. Már-már olyan érzés, mintha nem is egy játékban lennék, mintha nem is az lett volna a cél, hogy felépítsenek egy díszletet, hanem az, hogy mûvészileg minél hitelesebben, minél autentikusabban ábrázolják a korabeli várost. Tényleg lenyûgözõ.

A másik, amit ki kell emelni, hogy iszonyú tömeg van a városban mindenhol, tényleg azt érezzük, hogy ez egy fejlett, európai nagyváros, a korabeli világ egyik központja. Akármerre megyünk, mindenhol hömpölyög a tömeg, az utcák és terek tele vannak emberekkel, néha csak jönnek-mennek, máskor meg hatalmas csoportokba verõdve tüntetnek, farkasszemet nézve a katonákkal. Kicsit mondjuk statikus a tömeg, ilyen szempontból nehéz azt mondani, hogy a város él és lélegzik, de ez sokkal feltûnõbb lenne például egy prev gen játékban, kisebb embertömeg mellett, itt ugyanis már a puszta létszám is eltakarja ezt az apró hiányosságot, mert többnyire csak azt fogjuk látni, hogy már megint tele van az egész tér vagy az egész utca emberekkel.
Karakterfejlõdés

Ez tulajdonképpen a játék legnagyobb újdonsága, és õszintén szólva, talán szükség is volt már erre. De muszáj kétfelé, vagy inkább háromfelé bontani a dolgot, mert részben jók az újítások, részben viszont dogmatikailag szembe mennek minden korábbi résszel.
Kezdjük az egyik nagy újdonsággal, a lopakodással. Korábban utáltam az olyan feladatokat, amikor követni és/vagy kihallgatni kellett valakit, esetleg kötelezõen észrevétlennek kellett maradni, mert egészen egyszerûen a játékmechanika alkalmatlan volt erre. Az, hogy elbújhattunk a tömegben vagy az aljnövényzetben, meg be lehetett mászni a szénakazalba vagy ilyen függönyös bódékba, kevés volt ahhoz, hogy ezek a küldetések igazán élvezetesek legyenek. Szóval mondhatjuk, hogy a lopakodás kellett már a sorozatnak, mint egy falat kenyér. Amit kaptunk, az viszont csak részben kielégítõ. Alapvetõen ugyanis arról van szó, hogy egyrészt a karakter fedezékbe tud bújni, másrészt pedig most már le tud hajolni, így pedig tényleg nehezebben vagyunk észrevehetõk. Tehát a rendszer alapvetõen mûködik, többnyire jól funkcionál, csak hat maga az ötlet, amivel ezt megvalósították, nem éppen a spanyolviasz.

A másik jelentõs újítás a skillek bevezetése. Én erre is azt mondom, hogy alapvetõen örülök neki, mert ténylegesen megadja azt az érzést, hogy küldetésrõl küldetésre fokozatosan fejlõdünk és leszünk egyre jobbak, ügyesebbek, erõsebbek. Valóban van egyfajta fejlõdési ívünk, nem úgy indulunk, hogy azonnal mi vagyunk a leghalálosabb orgyilkos a testvériségben, hanem szépen lépésrõl lépésre leszünk egyre hatékonyabbak, és tanuljuk meg, hogy az új képességeket hogyan lehet a legoptimálisabban alkalmazni a következõ feladatunk során. Mindezzel csupán annyi a gond, hogy dogmatikailag szembe megy minden korábbi Assassin’s Creed játékkal. Anno Altäir-nak is volt ugyan fejlõdési görbéje, de leginkább csak a sztori szintjén, sõt Ezio kiképzését is letudta pár tutorial jellegû küldetéssel az ACII. A másik véglet meg Edward, aki gyakorlatilag úgy lett egy halálos gyilkológép, hogy magára húzta egy assassin köpenyét, és kapásból minden képesség a birtokába került, a falmászástól kezdve egészen a rejtett penge használatáig. Ehhez képest Arno fejlõdési pályája szinte az egész játék során tart, ugyanis az egyes küldetések teljesítésével lehet feloldani a különbözõ képességeket, illtetve a küldetésekért kapott pontokból lehet azokat megvenni. A játék elején Arno még arra sem képes, hogy leüljön a padra két ember közé, hogy így szívódjon fel, ami azért elég érdekes a fentiek fényében, hiszen ilyen alap dolgokat az összes korábbi karakter is tudott. De mindettõl függetlenül összességében jõ ötletnek tartom a skillek behozatalát, hiszen így megkapjuk a folyamatos fejõdés érzését.

Aztán ott van még a karakter ruházatának, illetve fegyverzetének módosítása. Külön lehet változtatni a csuklyát, a kabátot, a kesztyûket, a csizmát, a nadrágot és az övet is, rengeteg felszerelés van a játékban, és ami a legjobb, hogy mindennek nem csak esztétikai jelentõsége van, hiszen az egyes ruhadarabok határozzák meg a karakterünk alapképességeit, mindegyik ad valami bónuszt, amik a legkülönfélébbek lehetnek. Plusz HP, lopakodásnál kisebb észlelési sugár, kevesebb sebzõdés zuhanástól, stb. Tényleg elég változatos a felhozatal, gyakorlatilag olyan ruhát adunk a karakterre, amilyet csak akarunk, a játékstílusunkhoz megfelelõen igazodva. Arról nem beszélve, hogy pusztán kinézetre is remek darabok vannak, tényleg érdemes próbálgatni az egyes ruhákat. Ugyanez igaz a fegyverekre is, szinte minden darab eltérõ képességekkel rendelkezik, és itt is lehet variálni, hogy egy elegáns karddal akarunk-e küzdeni, vagy inkább egy hatalmas kétkezes bárddal. Ami ezzel az egésszel kapcsolatban komoly negatívum, hogy itt bukik ki igazán a Ubisoft pénzsóvársága. A legjobb ruhák és fegyverek ugyanis embertelenül drágák, egy átlag végigjátszás során, fõleg, ha csak a sztorira koncentrálunk, soha nem lesz annyi pénzünk, hogy igazán a legjobb felszerelésekbõl válogassunk. De sebaj, csak nyissuk ki a pénztárcánkat újra, csengessünk ki még pár ezer forintot, és minden meg van oldva. Félreértés ne essék, a közepes, vagy inkább mondjuk úgy, átlagosan megfizethetõ felszereléssel is minden gond nélkül lehet érvényesülni a játékban, csak hát mégis ott van a tüske az ember oldalában, hogy jó, jó, de lehetne jobb is. Egyébként van ezzel kapcsolatban egy apró „trükk”, ami elsõsorban azoknak lesz hasznos, akik el akarnak merülni a játékban. Ugyanis, ha azzal kezdünk, hogy felfedezzük az egész térképet, aztán megvesszük az összes klubházat, illetve teljesen renováljuk a központunkat, akkor elég szép summa fog folyamatosan csordogálni. Ezután már nincs már dolgunk, mint elszöszölni a mellékküldetésekkel, a gyûjtögethetõ cuccokkal, a véletlenszerû eseményekkel vagy a nézelõdéssel, esetleg a sztori elsõ felével, aztán mire jön a keményebb rész, addigra jó eséllyel már befolyt a kasszánkba akkora összeg, hogy a közepesnél jobb cuccokat vegyünk, köztük akár egy-egy csúcsdarabbal is. Félmegoldás, és tényleg kell hozzá elhivatottság, meg az, hogy hajlandóak legyünk sok-sok órát beleölni a játékba, de ha ez megvan, akkor fel sem fog tûnni, hogy rohan az idõ. Másfelõl meg annál biztosan jobb, mint újabb súlyos pénzekkel terhelni a pénztárcánkat. Én szerencsére abba a kategóriába tartozom, akiket igazán beszippantott a játék, szóval gyakorlati értelemben nem volt problémám ezzel, de maga az elv attól még undorító, ez nem valami szaros free to play játék, vagy valami kisköltségvetésû cucc, ahol még rámondja az ember, hogy minden lehetõséget meg akar ragadni a fejlesztõ/kiadó, hanem egy nagyköltségvetésû csúcsjáték az egyik legnagyobb kiadótól, akiknek ezt nem nézi el az ember.
A szó szoros értelmében ugyan nem karakterfejlõdés, de jobb híján ide venném az új mozgáskultúrát is. Végre lecserélték azt, ami egy-két új mozdulatot leszámítva nagyjából már az elsõ rész óta ugyanolyan volt. Az új pedig sokkal látványosabb, gyorsabb, folyékonyabb és gördülékenyebb, mint eddig, az elején csak pislogtam, hogy miket mûvel Arno. Azt kell, hogy mondjam, szükség volt erre az újításra is.

Grafika, technikai részletek, zene, szinkron

Nyilván nem kell mondani senkinek sem, hogy micsoda technikai katasztrófa volt a játék az induláskor. Ezer sebbõl vérzett, szaggatott, sokszor kifagyott, szóval volt baj bõven. Nyilván ez nem menti fel a Ubisoftot az alól, hogy félkészen jelent meg a játék, de legalább becsületükre legyen mondva, hogy kb. egy hónap alatt szinte teljesen rendbe szedték a programot. Mondjuk kellett hozzá kb. 15 giga patch (legalábbis Xbox One-on), mindezt úgy, hogy amúgy a komplett játék 40 giga, de legalább megoldották a gondok jelentõs részét. Persze még így is belefutottam egy-két lebegõ npc-be, ragadtam be háztetõkbe úgy, hogy újra kellett kezdenem a küldetést, meg olyan is volt pár (bár szerencsére „csak” a mellékküldetések között), hogy küldetés közben valamiért nem jött a szükséges script, ami miatt nem ment tovább semmi. Szóval azért nem tökéletes így sem teljesen, de egy ekkora játéknál ennyi még belefér, és szent meggyõzõdésem, hogy ha eredetileg is ilyen állapotban jelenik meg a játék, akkor senkinek nem lett volna egy rossz szava sem.

A játék amúgy gyönyörûen néz ki, a városról, az épületekrõl, stb. már énekeltem egy sor szépet, de valahogy az összhatás is nagyon rendben van, a színek, az effektek, az egyes városrészek eltérõ hangulata, stb. minden nagyon egyben van. És én személy szerint pont leszarom, hogy hány p-s a felbontás, meg hogy hány fps-sel fut. Amíg élvezhetõ, addig nem izgat, hogy menyi az annyi.

A zene igazából semmi extra, bennem legalábbis nem nagyon hagyott maradandó nyomokat, most így hirtelen nem is tudnék egyetlen dallamot sem visszaidézni, ellentétben mondjuk akár a Rogue-gal vagy a Black Flaggel, hogy csak a legutóbbi részeket említsem. A szinkron is hasonló, egyetlen karakternek sincs igazán jellegzetes vagy kiemelkedõ hangja, a kötelezõt hozzák, de semmi több. Azt viszont muszáj megemlítenem, hogy rengeteg mellékküldetésben a nõi karakterek férfihangon szólaltak meg. És nem úgy, hogy egy férfi nõies hangon beszélt, hanem konkrétan csont férfihangon. Nem tudom, hogy ennek mi lehetett az oka, nyilvánvalóan, amikor rögzítették a szöveget, tisztában voltak azzal, hogy az adott karakter nõ, szóval a véletlent kizárnám. Nem volt pénz több nõre? Egyrészt ez sem túl valószínû szerintem, másrészt meg felhasználhatták volna többször ugyanazt a színésznõt, még az is kevésbé lett volna feltûnõ. Vagy csak nagy troll a Ubisoft, mást tényleg nem tudok elképzelni.

Végszó

Ha valaki vette a fáradtságot és végigolvasta az egészet, annak egyrészt ezúton is nagyon köszönöm, másfelõl pedig látható, hogy azért sokkal árnyaltabb a kép, mint azt elsõre gondolná az ember, pusztán azok alapján, amiket szerte a neten olvasni. Már csak azért is, mert az ilyen vélemények jó része nagy valószínûséggel még a megjelenés utáni idõkbõl származhat. Aki ismer, tudja, hogy nagyon szeretem a sorozatot, minden hibájával együtt is, de aki végigolvastam, amit itt leírtam, az azt is láthatja, hogy próbáltam a lehetõ legtárgyilagosabb lenni, ugyanúgy kiemelve a fogyatékosságokat, mint a pozitívumokat.
Ha mindenképpen pontot kéne biggyesztenem a végére, bajban lennék. Egyrészt kapásból nem is lenne elég egy szám, mert a megjelenéskori és a patchek utáni verzió gyakorlatilag ég és föld. A javítások elõtt 6-6,5 pontnál többet nem adtam volna a játékra, mert játszhatatlan volt a technikai problémák miatt, amit az sem mentett meg, hogy sok más szempontból viszont igenis nagyon jó a játék, elég sok újdonsággal. Viszont így, hogy kigyomlálták a gazt, maradt egy olyan játék, ami minden maradisága ellenére is mert újítani jó néhány dologban, megfejelve ezt egy meseszép Párizzsal és egy kicsit sutácska történettel. Így, jelen pillanatában azt mondom, hogy 7-8 pont környékén mindenképpen értékelhetõ a játék. És pontosan ezért mondtam, hogy eredetileg is így kellett volna megjelennie. Nem mondom, hogy ebben a formájában tökéletes, de pont fejlõdött annyit, amennyit egy folytatásnak fejlõdnie kellett.

[SaltyDave]

Jól összerakott iromány lett, élmény volt olvasni, köszi.

Annyit tennék hozzá, hogy Edward nem attól lett egyből gyilkológép és falmászó hogy felvett egy új ruhát, hanem mondjuk a kalózélet és a hajón élés eléggé kötelező velejárója hogy ügyes mászó és vívó (vagy épp lövész) legyél. A PC-s verziót illetően még mindig fenntartásokkal kezelem a dolgot, az első PC-re megjelenő AC lesz amit kihagyok, és a következő megjelenésekor fogom 15 euró környékén beszerezni.

[jardo]

Jól összerakott iromány lett, élmény volt olvasni, köszi.

Annyit tennék hozzá, hogy Edward nem attól lett egybõl gyilkológép és falmászó hogy felvett egy új ruhát, hanem mondjuk a kalózélet és a hajón élés eléggé kötelezõ velejárója hogy ügyes mászó és vívó (vagy épp lövész) legyél. A PC-s verziót illetõen még mindig fenntartásokkal kezelem a dolgot, az elsõ PC-re megjelenõ AC lesz amit kihagyok, és a következõ megjelenésekor fogom 15 euró környékén beszerezni.

Oké, sarkos példa, de szerintem a lényeg leszûrhetõ belõle, hogy mit is akartam mondani vele. :D

[Chuck_Norris]

fú jardo ez tényleg jó nagy wall of text lett :lol:

de azért elolvastam, mert én is imádom a sorozatot minden bakija ellenére de én feladtam a patchelés elõtt a Unity-t pár chapter után és majd ha veszek új gépet akkor majd azon játszom ki, mert a mostani már sajnos nem bírja (bár a Dying Lightot bírta pl. ami utána jött ki és elég nagy hardware igénye van... na mindegy...)

A nõi karakterek férfi hangon meg tényleg nagyon nagy WTF kategória. Én sem hiszem el, hogy nem vették észre ezt készítés közben... vagy akár utólag patchelhették volna.

Ami a te kritikádból is kijön és eddg is tudtam és féltem tõle, az a szaros Ubi marketing már megint. Egyrészt a forradalom a legfontosabb esemény és mindenhol ezzel hirdették, hogy mekkora részesei leszünk... nos.. mégse? :lol:

A másik meg a kiegészítõ app-ok reklámozása undorító módon már-már gyomorforgató, hiszen tényleg nem lowbugdet game ez, bár még annál is csak félig fogadható el az ilyes megoldás...

[Razon]

Max Payne

Nem volt rosz a történet meg a monológok (He was trying to buy more sand for his hourglass, I wasn't selling any. :B ), de a gameplay egy idõ után nagyon repetitív és idegesítõ volt amikor 3 shotgun lövés kell minden gyökérbe hogy meghaljon. Jöhet a második rész.

[Hor1]

Há' nem shotgunnal kell menni. -_-

[Razon]

Há' nem shotgunnal kell menni. -_-

Másból gyorsan kifogy a töltény, szeretek szórni :P

Közbe elkezdtem a második részt, nagyon bírom ezeket a képregényes átvezetőket max beszédjével :D

[Hor1]

A 2. rész sztorivezetése a kedvencem az időugrásokkal.

Nem egy bonyolult történet, de mesteri a tálalása.

[wYth-NRG]

Max Payne

Nem volt rosz a történet meg a monológok (He was trying to buy more sand for his hourglass, I wasn't selling any. :B ), de a gameplay egy idő után nagyon repetitív és idegesítő volt amikor 3 shotgun lövés kell minden gyökérbe hogy meghaljon. Jöhet a második rész.

Második az jobban fog tetszeni akkor, sokkal akciódúsabb a gameplay. Jókat lehet combo-zni, a bullet time újratöltés meg badass :D

[Leon121]

Második az jobban fog tetszeni akkor, sokkal akciódúsabb a gameplay. Jókat lehet combo-zni, a bullet time újratöltés meg badass :D

Én tökre bírom egyébként a Remedy-t. A játékaik egyszerûek, mint a faék, játékmenet szempontjából, de a történeti körítéseik annyira jók, hogy olyat ritkán látni. A szövegeik meg pláne, simán jobbak, mint a legtöbb angol anyanyelvû fejlesztõé, teli vannak mocsok jól idézhetõ dumákkal. ^_^

[Hor1]

Én tökre bírom egyébként a Remedy-t. A játékaik egyszerűek, mint a faék, játékmenet szempontjából, de a történeti körítéseik annyira jók, hogy olyat ritkán látni. A szövegeik meg pláne, simán jobbak, mint a legtöbb angol anyanyelvű fejlesztőé, teli vannak mocsok jól idézhető dumákkal. ^_^

Max Payne 3-hoz már nem volt köze Sam Lake-nek, olyan is lett a sztori/szöveg. Max részéről olyan kínos dumák vagy belső monológok, hogy én szégyelltem magam.

[wYth-NRG]

Max Payne 3-hoz már nem volt köze Sam Lake-nek, olyan is lett a sztori/szöveg. Max részéről olyan kínos dumák vagy belső monológok, hogy én szégyelltem magam.

Téves, elég sokan munkálkodtak a Remedytől a harmadik részen és köze volt a sztorihoz Sam Lake-nek. Már a második rész is ugye R* + Remedy fejlesztés volt.

Volt egy videó is erről az íróval.

A szövegek és a narratíva részemről rohadt jó volt. Egy percét sem untam, sosem fulladt üres dumába a szöveg :unsure:

Ott a New Jersey-s részek, egy az egyben a régi stílus, ezek a részek amolyan respect flashbackek voltak.

Aztán Panama, ott mindent eltaláltak, zene, narráció és az a creepy helyszín. Egyik legjobb rész a játékban.

Pár kedvenc:

“It was Monday afternoon and I’d already been thrown out of a party, been to a strip club and got into a bar fight. This latest mid-life crisis was certainly ticking all the boxes.”

“When you’re stuck in a foreign country and don’t know the words for “reverse charges” and you’re in some lonely skin joint in the middle of some poor slum and just had every last cent robbed from you and you call yourself a bodyguard then you know you’re a loser."

"I was a dumb American in a place where dumb American's are less popular than the clap."

"I had a hole in my second favorite drinking arm, ..."

"Sao Paulo is like Baghdad with G-strings."

Hát ezt még napestig folytathatnám :D

[Leon121]

Téves, elég sokan munkálkodtak a Remedytõl a harmadik részen és köze volt a sztorihoz Sam Lake-nek. Már a második rész is ugye R* + Remedy fejlesztés volt.

Volt egy videó is errõl az íróval.

A szövegek és a narratíva részemrõl rohadt jó volt. Egy percét sem untam, sosem fulladt üres dumába a szöveg :unsure:

Plus, a Rockstar is elég korrekt szövegeket tud írni. Red Dead Redemptionben az egyébként rémesen unalmas lovaglós részeket se (mindig) ugrottam át, mert érdekelt, mit dumálnak a karakterek.

"I just know that there are two theories when arguing with women. And neither one works." :)

[kaszman1]

Bioshock Infinite - azt kaptam amit vártam, egy ízig-vérig Bioshock utódot jókora változtatásokkal és menõ helyszínnel.

+ a "SHOCK" játékoktól kicsit eltérõ gyorsabb játékmenet, tömérdek lõszer és lötyik

+ nagyon szép grafika

+ Elizabeth személyisége többnyire tetszett és a képességei frissítõen hatottak a harcban

+ a sztori eleje (repülõ város, rasszizmus, a világ tálalása)

+ zene (egyik legerõsebb pozitívum nálam)

+ változatos ellenfelek

- rossz ütemben adagolták a fegyvereket és képességeket, az elején két vigorral szenvedünk meg két fegyverrel, aztán a játék kétharmadánál nyakunkba zúdul vagy 4-4 új fegyver és képesség szinte egy idõben ami kicsit fura volt az addigi tempóhoz. A pénz szintúgy a játék háromnegyedéig lassan csordogált és meg kellett gondolni mire költ az ember, míg a végén simán több dolgot ki tudtam maxolni pár óra alatt mint amire szükségem lett volna

- elõzõhöz kapcsolódik hogy sok a töltelék vigor és fegyver, sok hasonló és van jópár fölösleges

-alig van olyan rész ahol kötelezõ használni a képességeinket, szinte végig fegyverrel operáltam annak ellenére hogy vagy 4 vigor is ki volt maxolva. Fel is ugrott sokszor olyan tooltip, hogy ne felejtsd el a vigorokat használni, tehát a készítõk is tudatában voltak hogy háttérbe szorították a képességeket és sokat az ember csak megszerzés után egyszer kipróbál és megy tovább a következõre.

- a sztori második fele, mikor bekerült a képbe a

szellemvilág, idõutazás, párhuzamos valóságok és a nagy csattanó

komolyan csak a fejemet csóváltam hogy ez azért kicsit sok volt és plothole is akadt dögivel akkora katyvasz alakult ki a végén. Az elején kirajzolódott kép romokban dõlt össze és egy teljesen más világ tárul elénk. Nem mondom hogy rossz volt a sztori, csak nagyon nagyot akartak csattogtatni a végére annyi fordulatot és misztikumot beleraktak. Szintén személyes preferencia, hogy számomra ez a sztorivezetés, hogy flashback áradat ami folyton ugyanazt a részt ismételgeti és 5 perccel a vége elõtt is tartsuk teljes sötétségben a tisztelt játékost, majd egy gyors és szvsz lusta magyarázattal csapjuk be az ajtót a pofájába és gördülhet a credits, meeeh

Nekem nem jött be...

Haver mondta hogy érdemes a DLC-ket is kipróbálni mert kapcsot képeznek a Bio 1-2vel (pontosabban jobban elmagyarázzák mit, hogyan, mikor) szóval majd egy jó nagy season pass leárazáskor beszerzem õket. A játék maga nagyon tetszett, csak sajnos a sztori nálam kicsit rágósnak érzõdött. Mindettõl eltekintve egyik legélvezetesebb Bioshock cím, amit a játékmenet maga el tud vinni a hátán.

[Hor1]

Hát ezt még napestig folytathatnám :D

Én a"Listen, if you think I can still do a job, what have I got to lose? Apart from the weight. Very funny... Ha ha... Yes, that is a fake laugh, you jerk. "-nál elvesztettem minden reményemet. Voltak jó dumák meg kell hagyni, de durva színvonalesést éreztem a 2. részhez képest.

Mondjuk engem Mona holtan tartásánál elvesztettek. -_-

A Red Dead remek dialógjait adom, ahogy a GTA-knál is szokott működni. Itt nekem nem állt össze.

[wYth-NRG]

+ zene (egyik legerősebb pozitívum nálam)

Mai napig hallgatom még a playlistet. Songbird és Elizabeth szám nagy kedvenc, meg ofc a will the circle be unbroken

https://www.youtube.com/channel/UCBkEVLEN9BtWOr0jC5oErSA