Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[_Greb_]

Az a baj drága Greb, hogy kijelented hogy neked nem tetszik egy játék, majd különösebb értelmes pont nélkül (love story = szar) akarod megmagyarázni valakinek aki szerette hogy márpedig ezt nem lehet mert szar, random google kereséseknél és youtube-nál még közelebb nem jártál a tényleges játékhoz ezek mellett, majd még több google-zás után még több hülyeséggel jössz vissza.

És igen, pont a howlongtobeat-en látni hogy 43 órát is ki lehet hozni a single-ből, így az én 30-am amit nekem meg akarsz magyarázni hogy kötve hiszel hogy annyit - nekem aki végigjátszotta veled ellentétben - bőven reális. Amiből te még mindig lóf@szt se éltél át (mert youtube-on megnézni az átvezetők felét nem az). De maradva a te linkednél, még mindig minimum 20. "Rá is kerestem, 4-10 óra közöttre mondják inkább". Kik mondják? Mert bedobsz egy linket és még az is ellentmond neki. Vagy szentírásnak veszed hogy rám dobálod mint "tényt"?

Semmi másról nem szól csak hogy görcsösen ragaszkodsz egy véleményhez amit mindenki tudomásul vett, csak nem állsz le amíg más szerint az baromság. Márpedig amíg le nem ülsz és végig nem játszod, addig az.

én senkit sem akartam meggyőzni, ez csak az én egyéni véleményem, bocs hogy létezik.

te kezdted el bizonygatni nekem, hogy a véleményem helytelen, pedig én csak annyit írtam hogy nekem ez maradt meg és kész.

a játék hossznál meg te vágtad hozzám azt a 32 órát, hogy én biztos végignéztem egy 32 órás lets play-t, miközben simán végigtolható 10 óra alatt is, valószínűleg akkor nem találhattam ilyen hosszút amit kényelmesebben végignézek mint egy 32 órásat, a linket azért kerestem meg hogy megbizonyosodjak hogy ilyen létezhet. (mivel elég rég volt már ez)

azért te is nyugodtan visszaolvashatnád a postokat,

de azért elemzem neked őket:

leírtam a véleményem és még meg is indokoltam, majd hozzám vágod: "omg de ott sok más dolog is történt"

aztán mondom hogy végigjátszást néztem és ennyi maradt meg,mire a reakciód: "ja,persze tuti végignéztél 30 órát"

mire én kikeresem hogy létezhet rövidebb végigjátszás is,mivel a 30 órát soknak tartottam,erre a reakciód: " nem is ismered a játékot és megmondod hogy milyen hosszú? "

a postjaim során többször kiemeltem: ennyi maradt meg,nem közöltem egy tényt sem,számomra a story szart sem ért,kész.

persze vitatkozhatsz tovább ahogy eddig is, mint mondtam ezt is: túlzottan nem érdekel a játék és a story se.

és én kérek bocsánatot hogy méltattam válaszolni neked és ezzel én lettem a hibás, hogy görcsösen ragaszkodok a véleményemhez, annak ellenére hogy próbálsz meggyőzni, csak nem érdekel.

[SaltyDave]

Oké, kiszálltam. Kilistáztad a saját ellenmondásod még egyszer és még mindig nem esik le.

Pitiáner semmi sehová se vezető viták nominee 2015, gg

[_Greb_]

Oké, kiszálltam. Kilistáztad a saját ellenmondásod még egyszer és még mindig nem esik le.

Pitiáner semmi sehová se vezetõ viták nominee 2015, gg

magyarázd már meg hol látsz ellentmondást, mert én nem látom.

mert nem csak az alapján lehet véleményem valamirõl, hogy végigtolom, pl ha belenézek valamelyik játék gameplay-ébe lehet 10 percrõl elég véleményem hogy magamban elrakjam a "nem érdemes letölteni sem" kategóriába, az hogy szerinted baromság az egy dolog,az meg hogy ennek a ténynek a tudomásában a véleményem nem változik pedig egy másik.

a játék hosszával pedig sosem céloztam arra hogy xy óránál hosszabb nem lehet valaminek a játékideje afk nélkül, csak te voltál az aki azzal jöttél hogy neked 30 óra volt és akkor tuti minden lets play 30 órás legalább.

a linkem tökéletes bizonyítéka hogy lehet, semmi másra nem használtam, csak hogy ezt bizonyítsam,de ha akarod kereshetek ilyen hosszú végigjátszást is ha az megnyugtat.

nem mellesleg te támadtál le minden postoddal, aztán még én vagyok a pitiáner,hát kösz. -_-

[Lendova87]

Spoiler miatt nem szõttem bele

Amon -t és a Xel'Nagát. Aláírom hogy sablonos ez a "jön a nagy istenség és világvége" szál, de ami ezek mellett történik szerintem kifejezetten jó. Hogy vannak benne illogikus dolgok azt pedig meg is említettem (pl. hogy van egy pisztoly tele tárral Jimnél amikor be van börtönözve?).

Az elöbbi már Brood War óta tudható, legalább is egy eljövendõ ciklus vége a hibridek megjelenésével. A többi pedig egyszerûen kevés mint esemény, vagy épp zavaros, esetleg alig köthetõ a nagy egészhez.

Jó lenne tudni, hogy mi van pld. Samir Duran-nel.

Amúgy nekem tervben van egy komplett végigjátszás (SC1-tõl kezdve) hogy felfrissítsem az emlékeket, hátha kitisztul pár dolog.

Nem enged már szerkeszteni.

"szerk: amúgy számomra is borzalmasan soknak tûnik a 30 órás kampány. Nem tudom, hogy nekem 1x órámhoz mennyit tehetett hozzá az, hogy tisztában voltam az egységek jelentõs többségével+rts részének a mechanikájával."

[SaltyDave]

Az elöbbi már Brood War óta tudható, legalább is egy eljövendõ ciklus vége a hibridek megjelenésével. A többi pedig egyszerûen kevés mint esemény, vagy épp zavaros, esetleg alig köthetõ a nagy egészhez.

Jó lenne tudni, hogy mi van pld. Samir Duran-nel.

Amúgy nekem tervben van egy komplett végigjátszás (SC1-tõl kezdve) hogy felfrissítsem az emlékeket, hátha kitisztul pár dolog.

Nem enged már szerkeszteni.

"szerk: amúgy számomra is borzalmasan soknak tûnik a 30 órás kampány. Nem tudom, hogy nekem 1x órámhoz mennyit tehetett hozzá az, hogy tisztában voltam az egységek jelentõs többségével+rts részének a mechanikájával."

Az elsõ 32 órás volt... azzal keverhetem? De 25 körül megvolt, tisztán emlékszem rá hogy alig pár órával volt kevesebb mint a WoL.

[Lendova87]

a konkluzió: örültem hogy nem töltöttem le,mert a story-t szarnak találtam.

Egy valamit minden alkalommal eltalál a Blizzard, az pedig a gameplay. Már ez a része megérte a karácsonyi akciós árát és akkor még nem néztük meg a multiplayer-t.

[kaszman1]

Shadow Of Mordor

24 óra volt steam szerint. Nem maxoltam ki, még van hátra néhány mellékes, meg az acsik harmada, de annyira nem izgat hogy minden fullos legyen (90%-on fejeztem be). Ez nekem most pont kapóra jött, kis open-world, kis brutalitás, sok kard-kard küzdelem és egy jó adag LoTR. Az AC szériából ls Batman játékokból a legjobb elemeket ötvözték. Minden játékstílusból volt egy kevés, harc, lopakodás, pontszámvadászat és bizbasz-gyűjtögetés. Emellett fegyver upgrade, meg a Nemesis rendszer, ami kb megmentette a játékot az unalmassá válástól. Lehet csak nekem volt könnyű, de ha jól emlékszem csak egyszer haltam meg egész játék alatt :unsure: Mondjuk sokat segített a második esély skill, ami megmurdálás előtt egy QTE keretén belül életben hagyott.

Persze a legjobb rész onnantól jött hogy uralmam alá hajthattam az orkokat és aláástam a hadsereget kémekkel és orvgyilkosokkal. A világ mondjuk nem volt túl nagy, de mivel pont jól adagolták az újdonságokat nekem csak a legvégére kezdett repetatívvá válni a dolog. A főboss(ok) meg nevetségesen könnyűek voltak. De nem is az a lényeg. Jó volt mordorban válogatott módokon orkokat gyilkolni, meg Caragor-háton vadászni és növényeket, meg hasznavehetetlen szemetet gyűjteni.

Meg persze orvgyilkolni és a saját Uruk hadseregünket építeni, a hatalmunkba kerített kapitányokat Warchief pozícióba juttatni és Ratbag-et pátyolgatni.

Nálam ez simán 2014 top 5 listájába került. Rég nem szippantott be ennyire sandbox játék.

[_Greb_]

Egy valamit minden alkalommal eltalál a Blizzard, az pedig a gameplay. Már ez a része megérte a karácsonyi akciós árát és akkor még nem néztük meg a multiplayer-t.

a blizzard játékokban az a gáz, hogy mindent egyre jobban egyszerûsítenek le, ami nem mindig van ínyemre amúgy.

viszont a story vezetésük már a diablo 3-ban is kiakasztott, ott nem elsõ sorban a storyval volt baj, hanem ahogy mesélték. -_-

[Lendova87]

a blizzard játékokban az a gáz, hogy mindent egyre jobban egyszerûsítenek le, ami nem mindig van ínyemre amúgy.

viszont a story vezetésük már a diablo 3-ban is kiakasztott, ott nem elsõ sorban a storyval volt baj, hanem ahogy mesélték. -_-

Pld? Nekem jelenleg csak olyan jut eszembe, amit jobban szeretek most mint a régi variánsát.

[Cori]

Pld? Nekem jelenleg csak olyan jut eszembe, amit jobban szeretek most mint a régi variánsát.

azért tényleg "sokszor" (már ahhoz képest, hogy mennyi játékot adnak ki) leegyszerűsítettek a játékaik a régiekhez képest (pedig tudnak ők összetett játékot csinálni, ha akarnak, Starcraftok, Diablo2, WoW régebbi kiegjei... csak manapság már úgy kell játékot csinálni, hogy az a játékos is 100%osan élvezze aki életében először játszik és nem akar túl mélyre menni a játékban a későbbiekben se). Heroes of The Storm más mobához képest, Hearthstone más kártyás játékhoz képest, WoW minden kiegészítővel egyre egyszerűbb lesz (nem minden terén igaz), vagy a Diablo3. A játékélmény mindegyik címüknél csillagos ötös de a mechanika nem mindig van a toppon az utóbbi időben. Ez nem mindig probléma, pl Hearthstone szerintem egy baromi fun játék és van benne mélység bőven, de a Magictől messze áll összetettség terén. A Heroes of The Storm állítólag nagyon fun, de nem olyan összetett mint a többi neves moba. (ehhez nem értek őszintén szólva).

De sajnos nem mindig sül el jól szvsz mint, pl a WoW kasztjainak leegyszerűsítése a régi rendszerhez képest folyamatosan jelen van minden egyes kiegészítőben, ettől függetlenül még mindig a kedven MMO-m.

És őszintén szólva az összes Blizz játék ordas nagy fun, imádom őket, még azokat a játékaikat is szeretem ami egyébként sosem érdekelt volna.... pl Hearthstone, Starcraft 2 multi (még anno megjelenés előtt bétában azt hittem majd én itt érvényesülök, hát nem :D de a játék nagyon élvezetes).

[SaltyDave]

Medium sized wall of text incoming, impact in 3... 2.... 1....

A Diablo 3 egyébként szerintem az utóbbi évekből az egyik legjobb RPG karakterfejlődés terén. Marhaság?

*Automatikus pontelosztás.

*Az összes skill-t megkapod, nem kell döntened.

*Kevés skill slot hogy passzoljon a kontrollerre is.

*Gyakorlatilag nagymamák is tudnak vele játszani.

Azt aláírom, hogy a Reaper of Souls megjelenéséig siralmasan ostoba, buta játék volt, ami arról szólt hogy nagyobb számokkal essen ki egy tárgy mint amid van. Le is húztam érte anno a tesztemben. Viszont!

Viszont eljutsz benne egy pontra, ahol megakadsz. És akkor hogyan tovább. Ezen a ponton pedig azt látod hogy előtted hever száz szám a különféle tárgyak sora (már ha kiesett, semmi köze a jelen kitárgyalt aspektusához), és hiba rakod magadra a táposabbnál táposabbakat, kilépsz a faluból és megdöglesz. Persze ha elég nagyok a számok akkor nem 2 ütésből hanem 3-4-ből. Ha még nagyobbak akkor 20-ból. Csak épp megölni nem tudsz semmit.

Ezekből a "legókból" való építkezés ami szvsz a Diablo 3 mélységét adja. Én most hogy játszok? Lenyomva tartom a bal gombot és nyomkodom a hotkey4-et a mantra spam-hez. Faék egyszerű, és működik. DE. De ez azért működik, mert ahhoz hogy te ezt működőképessé tudd tenni, ahhoz kell egy mögöttes tudás, egy építkezni tudás a meglévő legó elemeidből. Egy olyan rendszer felépítésének tudása, aminek minden eleme minden elemével tökéletes szinkronban dolgozik együtt. Az ezzel való kísérletezés pedig a mai napig kiapadhatatlan, és számomra ez teszi addiktívvá a Diablo 3-at.

Gyakorlatban meg azt látod hogy használok 2 gombot, ha baj van akkor még másik kettőt benyomok, meg ott vannak a nagy számok a karakterlapon. De ha nincsenek meg a számaid, akkor is meg kell tudj állni a lábadon. Ha megvannak akkor pedig van olyan szintű kihívás (nem is kevés...) ahol legalább olyan helyzetben érzed magad mint az akinek nincsenek cuccai. Kivéve hogy neked vannak, rajtad is, meg raktáron még 4x annyi másféle. És kísérletezgetsz, szinergiát próbálsz teremteni minden és minden között, és egyszer csak felépítesz ezekből az elemekből egy tökéletes gépet ahol semmi sem fölösleges. És ez a gép nem úgy tökéletes, hogy "ez van és nincs tovább", ez csak egy a lehetőségeid közül. Sok legóból sok mindent lehet építeni, és bizony nem egyszerű feladat. Én is meg vagyok akadva egy bizonyos ponton, és mivel a jelenlegi rendszer időre, nehézségi szintre pontosan belövi a teljesítményed (egyfajta "ön-benchmark" a Greater Rift), pontosan meg tudod mondani hogy a változtatásaid jót tettek-e vagy sem. Grift 45 a világrekord monkkal a 100 szintből, én 30-31 körül futok ki az időből. Próbálok javítani, és kísérletezem, de ha csak egyetlen tárgyat, skillt vagy passzívot kicserélek a jelenleg felépített "tökéletes gépemből", már Grift 29 se megy. Hogyan tovább? Na ez a kérdés. Kipróbáltam, tesztelgettem, levontam a következetéseket. Ha kicserélem ezt akkor ez a stat kiesik, ahha, akkor kellene az, de csak helm-en lehet, akkor a helm-et ki kell cserélni, az viszont egy szett része, akkor nézzük milyen más szett darab van még, ahha, öv, akkor azt muszáj lesz cserélni, mim van jelenleg az övön, ahha, enélkül a stat nélkül még megvagyok de az a másik kéne, akkor azt hova is... és így tovább. 660 órám van a monkkal. Egy karakterTÍPUSSAL (mert hogy markánsan eltérőek) a 6-ból.

Hogy emellett a Blizzard képes volt olyanra megcsinálni, hogy olyan szinten buta és felhasználóbarát IS képes legyen lenni, hogy aki egy könnyed csapkodásra vágyik egy sztorin átszaladva anélkül hogy bármibe is ütközne, az megteheti, az zseniális. A zsenialitása részben ebben rejlik, és teszi egésszé azt a fentiek sora. Aki gyakorlatban ismeri a high end content-et benne, az tudja hogy ez sokkal bonyolultabb és többet tesz hozzá a játék komplexitásához, sem mint hogy még 30 különféle resist lenne a mobokon, vagy egy 300 pontos skill fa a végtelenségig balance-olva. Flexibilitást, szabadságot, a kreatív gondolkodás lehetőségét adja a Diablo 3 szinte kötöttségek nélkül, és az eszközöket hozzá hogy megépítsd amire gondoltál. Sok sokkal "összetettebb" hardcore RPG ellenben beskatulyáz egy szerepbe, és attól hardcore hogy 10-20-30 -al több fajta stat van benne. Mondjuk azok mellé egy sokkal jobb sztori is jár mint a Dio3-é, az biztos (nem is olyan prezentációval, az is :D). De láthatóan más a célközönség is. Ettől viszont nem lesz egyik sem szar(abb mint a másik).

[Chuck_Norris]

Shadow Of Mordor

.-.-.--.-

24 óra volt steam szerint. Nem maxoltam ki, még van hátra néhány mellékes, meg az acsik harmada, de annyira nem izgat hogy minden fullos legyen (90%-on fejeztem be). Ez nekem most pont kapóra jött, kis open-world, kis brutalitás, sok kard-kard küzdelem és egy jó adag LoTR. Az AC szériából ls Batman játékokból a legjobb elemeket ötvözték. Minden játékstílusból volt egy kevés, harc, lopakodás, pontszámvadászat és bizbasz-gyûjtögetés. Emellett fegyver upgrade, meg a Nemesis rendszer, ami kb megmentette a játékot az unalmassá válástól. Lehet csak nekem volt könnyû, de ha jól emlékszem csak egyszer haltam meg egész játék alatt :unsure: Mondjuk sokat segített a második esély skill, ami megmurdálás elõtt egy QTE keretén belül életben hagyott.

Persze a legjobb rész onnantól jött hogy uralmam alá hajthattam az orkokat és aláástam a hadsereget kémekkel és orvgyilkosokkal. A világ mondjuk nem volt túl nagy, de mivel pont jól adagolták az újdonságokat nekem csak a legvégére kezdett repetatívvá válni a dolog. A fõboss(ok) meg nevetségesen könnyûek voltak. De nem is az a lényeg. Jó volt mordorban válogatott módokon orkokat gyilkolni, meg Caragor-háton vadászni és növényeket, meg hasznavehetetlen szemetet gyûjteni.

Meg persze orvgyilkolni és a saját Uruk hadseregünket építeni, a hatalmunkba kerített kapitányokat Warchief pozícióba juttatni és Ratbag-et pátyolgatni.

Nálam ez simán 2014 top 5 listájába került. Rég nem szippantott be ennyire sandbox játék.

Nekem is nagyon tetszett ez a játék, csak sajnos Ratbag szál elég rövid. :(

Plusz csomó cutscene és dolog végül kimaradt a végleges verzióból amit sajnálok.

Amúgy ha ügyesen rakod a pontokat a skill fán, akkor elég hamar tápos karaktered lehet :lol:

Ha kimaxolod a kivégzés skillt- akkor egymás után 2x nyomhatod a kivégzést a bossokon és kb. 2 kivégzéses ütés leviszi a bossok HPjának 80%át de ált. meg is halnak tõle. Így egy boss összecsapás kb. 5 másodpercig tartott - nekem legalábbis: odarohantam, rácsaptam - ekkor triggeltem az animációt - ezután 3-5 gyors csapás, ekkor átment fury-ba a karakter, majd 2x kivégzés és instant win. Ha nagyon ügyes voltam 5mp, ha nagyon béna akkor 10mp volt egy legyen akármilyen erõsségû boss! :lol:

De az animációk, a brutalitás, a feeling megvan és ez jó benne.

Mondjuk lehetett volna hosszabb szerintem, még egy terület mondjuk.

Ja és a szörnykutyák vagy micsodák meglovaglása is poén. :rolleyes:

[Cori]

Medium sized wall of text incoming, impact in 3... 2.... 1....

A Diablo 3 egyébként szerintem az utóbbi évekből az egyik legjobb RPG karakterfejlődés terén. Marhaság?

*Automatikus pontelosztás.

*Az összes skill-t megkapod, nem kell döntened.

*Kevés skill slot hogy passzoljon a kontrollerre is.

*Gyakorlatilag nagymamák is tudnak vele játszani.

Azt aláírom, hogy a Reaper of Souls megjelenéséig siralmasan ostoba, buta játék volt, ami arról szólt hogy nagyobb számokkal essen ki egy tárgy mint amid van. Le is húztam érte anno a tesztemben. Viszont!

Viszont eljutsz benne egy pontra, ahol megakadsz. És akkor hogyan tovább. Ezen a ponton pedig azt látod hogy előtted hever száz szám a különféle tárgyak sora (már ha kiesett, semmi köze a jelen kitárgyalt aspektusához), és hiba rakod magadra a táposabbnál táposabbakat, kilépsz a faluból és megdöglesz. Persze ha elég nagyok a számok akkor nem 2 ütésből hanem 3-4-ből. Ha még nagyobbak akkor 20-ból. Csak épp megölni nem tudsz semmit.

Ezekből a "legókból" való építkezés ami szvsz a Diablo 3 mélységét adja. Én most hogy játszok? Lenyomva tartom a bal gombot és nyomkodom a hotkey4-et a mantra spam-hez. Faék egyszerű, és működik. DE. De ez azért működik, mert ahhoz hogy te ezt működőképessé tudd tenni, ahhoz kell egy mögöttes tudás, egy építkezni tudás a meglévő legó elemeidből. Egy olyan rendszer felépítésének tudása, aminek minden eleme minden elemével tökéletes szinkronban dolgozik együtt. Az ezzel való kísérletezés pedig a mai napig kiapadhatatlan, és számomra ez teszi addiktívvá a Diablo 3-at.

Gyakorlatban meg azt látod hogy használok 2 gombot, ha baj van akkor még másik kettőt benyomok, meg ott vannak a nagy számok a karakterlapon. De ha nincsenek meg a számaid, akkor is meg kell tudj állni a lábadon. Ha megvannak akkor pedig van olyan szintű kihívás (nem is kevés...) ahol legalább olyan helyzetben érzed magad mint az akinek nincsenek cuccai. Kivéve hogy neked vannak, rajtad is, meg raktáron még 4x annyi másféle. És kísérletezgetsz, szinergiát próbálsz teremteni minden és minden között, és egyszer csak felépítesz ezekből az elemekből egy tökéletes gépet ahol semmi sem fölösleges. És ez a gép nem úgy tökéletes, hogy "ez van és nincs tovább", ez csak egy a lehetőségeid közül. Sok legóból sok mindent lehet építeni, és bizony nem egyszerű feladat. Én is meg vagyok akadva egy bizonyos ponton, és mivel a jelenlegi rendszer időre, nehézségi szintre pontosan belövi a teljesítményed (egyfajta "ön-benchmark" a Greater Rift), pontosan meg tudod mondani hogy a változtatásaid jót tettek-e vagy sem. Grift 45 a világrekord monkkal a 100 szintből, én 30-31 körül futok ki az időből. Próbálok javítani, és kísérletezem, de ha csak egyetlen tárgyat, skillt vagy passzívot kicserélek a jelenleg felépített "tökéletes gépemből", már Grift 29 se megy. Hogyan tovább? Na ez a kérdés. Kipróbáltam, tesztelgettem, levontam a következetéseket. Ha kicserélem ezt akkor ez a stat kiesik, ahha, akkor kellene az, de csak helm-en lehet, akkor a helm-et ki kell cserélni, az viszont egy szett része, akkor nézzük milyen más szett darab van még, ahha, öv, akkor azt muszáj lesz cserélni, mim van jelenleg az övön, ahha, enélkül a stat nélkül még megvagyok de az a másik kéne, akkor azt hova is... és így tovább. 660 órám van a monkkal. Egy karakterTÍPUSSAL (mert hogy markánsan eltérőek) a 6-ból.

Hogy emellett a Blizzard képes volt olyanra megcsinálni, hogy olyan szinten buta és felhasználóbarát IS képes legyen lenni, hogy aki egy könnyed csapkodásra vágyik egy sztorin átszaladva anélkül hogy bármibe is ütközne, az megteheti, az zseniális. A zsenialitása részben ebben rejlik, és teszi egésszé azt a fentiek sora. Aki gyakorlatban ismeri a high end content-et benne, az tudja hogy ez sokkal bonyolultabb és többet tesz hozzá a játék komplexitásához, sem mint hogy még 30 különféle resist lenne a mobokon, vagy egy 300 pontos skill fa a végtelenségig balance-olva. Flexibilitást, szabadságot, a kreatív gondolkodás lehetőségét adja a Diablo 3 szinte kötöttségek nélkül, és az eszközöket hozzá hogy megépítsd amire gondoltál. Sok sokkal "összetettebb" hardcore RPG ellenben beskatulyáz, és attól hardcore hogy 10-20-30 -al több fajta stat van benne. Mondjuk azok mellé egy sokkal jobb sztori is jár mint a Dio3-é, az biztos (nem is olyan prezentációval, az is :D). De láthatóan más a célközönség is. Ettől viszont nem lesz egyik sem szar(abb mint a másik).

gondolom a Diablo 3 kommentemre írtad, de nincs kedvem vitázni. Leírtam már a véleményemet szerintem többször is az évek alatt, h miért nem tetszik a D3 és 1000 website is kivesézte már amióta megjelent a 3. rész, a kieg pedig változtatott ezt azt, de nem változtatta meg gyökereiben a játékot. Aki nem játszott a Diablo 2vel komolyan az sose fogja megtudni miért nem jó a Diablo3 és miért nem élvezem én vagy azok akiknek nem tetszik hosszabb távon.

[_Greb_]

gondolom a Diablo 3 kommentemre írtad, de nincs kedvem vitázni. Leírtam már a véleményemet szerintem többször is az évek alatt, h miért nem tetszik a D3 és 1000 website is kivesézte már amióta megjelent a 3. rész, a kieg pedig változtatott ezt azt, de nem változtatta meg gyökereiben a játékot. Aki nem játszott a Diablo 2vel komolyan az sose fogja megtudni miért nem jó a Diablo3 és miért nem élvezem én vagy azok akiknek nem tetszik hosszabb távon.

nem tudom miért, de én anno d2 alatt élveztem a baal runokat naphosszat tolni,meg kb 2 nap alatt lvl 1-ről lvl 70-80ig. :D

és igaz csak egy olyan karakterem volt amivel rendesen runolhattam key-eket, és pvp-ben meg más runokban sem voltam annyira szuper,eléggé jó volt.

most mivel ott nem volt semmi mérőszám hogy mennyit toltam, így nem tudom ez alapján összehasonlítani,de nekem valamiért a d2-ről szebb emlékeim vannak mint a d3-ról.

de nekem a d3-nál elsősorban a story előadásával van bajom, kb mintha valami mese lenne vagy kisgyerekeknek mesélné: minden egyes actot az vezet végig hogy az act főboss-a meséli a terveit neked,csak azt nem értem erre mért volt szükség. :unsure:

sokszor eszembe jutott amúgy a kieg megvétele, de valamiért nem bírom rávenni magam, ha egy rendes fair pvp bekerülne (amit még megjelenés előtt ígértek) akkor valószínűleg simán megvenném.

de lehet, hogy ha elég olcsó lesz és azon jár a fejem akkor beszerzem.

[Cori]

nem tudom miért, de én anno d2 alatt élveztem a baal runokat naphosszat tolni,meg kb 2 nap alatt lvl 1-ről lvl 70-80ig. :D

és igaz csak egy olyan karakterem volt amivel rendesen runolhattam key-eket, és pvp-ben meg más runokban sem voltam annyira szuper,eléggé jó volt.

most mivel ott nem volt semmi mérőszám hogy mennyit toltam, így nem tudom ez alapján összehasonlítani,de nekem valamiért a d2-ről szebb emlékeim vannak mint a d3-ról.

de nekem a d3-nál elsősorban a story előadásával van bajom, kb mintha valami mese lenne vagy kisgyerekeknek mesélné: minden egyes actot az vezet végig hogy az act főboss-a meséli a terveit neked,csak azt nem értem erre mért volt szükség. :unsure:

sokszor eszembe jutott amúgy a kieg megvétele, de valamiért nem bírom rávenni magam, ha egy rendes fair pvp bekerülne (amit még megjelenés előtt ígértek) akkor valószínűleg simán megvenném.

de lehet, hogy ha elég olcsó lesz és azon jár a fejem akkor beszerzem.

egy dologban tarolt a D3 és az a combat feelingje, imádnivaló benne darálni a népséget.

[SaltyDave]

nem tudom miért, de én anno d2 alatt élveztem a baal runokat naphosszat tolni,meg kb 2 nap alatt lvl 1-rõl lvl 70-80ig. :D

és igaz csak egy olyan karakterem volt amivel rendesen runolhattam key-eket, és pvp-ben meg más runokban sem voltam annyira szuper,eléggé jó volt.

most mivel ott nem volt semmi mérõszám hogy mennyit toltam, így nem tudom ez alapján összehasonlítani,de nekem valamiért a d2-rõl szebb emlékeim vannak mint a d3-ról.

de nekem a d3-nál elsõsorban a story elõadásával van bajom, kb mintha valami mese lenne vagy kisgyerekeknek mesélné: minden egyes actot az vezet végig hogy az act fõboss-a meséli a terveit neked,csak azt nem értem erre mért volt szükség. :unsure:

sokszor eszembe jutott amúgy a kieg megvétele, de valamiért nem bírom rávenni magam, ha egy rendes fair pvp bekerülne (amit még megjelenés elõtt ígértek) akkor valószínûleg simán megvenném.

de lehet, hogy ha elég olcsó lesz és azon jár a fejem akkor beszerzem.

Na az ilyen "run-okat" soha többet. Elbasztam a középiskolai éveim arra hogy daráltam Cabal-ban. Diablo 3-at se játszok ha épp unom / kilátástalan az új dolgok felépítése a drop-ok miatt, most is több hónapos parkolópályáról hoztam vissza. Én ilyet többet hallani nem akarok hogy ugyanazt tolom le újra és újra egy bal klikk masher játékban.

[_Greb_]

Na az ilyen "run-okat" soha többet. Elbasztam a középiskolai éveim arra hogy daráltam Cabal-ban. Diablo 3-at se játszok ha épp unom / kilátástalan az új dolgok felépítése a drop-ok miatt, most is több hónapos parkolópályáról hoztam vissza. Én ilyet többet hallani nem akarok hogy ugyanazt tolom le újra és újra egy bal klikk masher játékban.

mondjuk ez még általános iskolában volt, de már marha rég nem toltam ilyet, de szerintem a d2 már ki is van halva. :unsure:

[Cori]

mondjuk ez még általános iskolában volt, de már marha rég nem toltam ilyet, de szerintem a d2 már ki is van halva. :unsure:

Tudtommal már kb csak PvP-sek játszák :/

2010 óta kezdődött el a hanyatlás, egyre kevesebb szeró, egyre több bot... :( Kár. Pedig még mindig visszatérek a játékhoz minden évben egy új karival, de multi mindig ki van lőve, alig játszanak rajta :(

[SaltyDave]

Még februárban játszottam ki az igaz, de most írtam róla:

http://www.gamekapocs.hu/tag/necreon/blog/...rds_of_shadow_2

Folytatva a legutóbbi mintát, formázatlanul, képek nélkül és a végéről lehagyott kis aprósággal beokádva ide spoiler tag alá annak aki lusta gamekapocs linkre nyomni.

Magánvélemény, de a tragikus hátterű (anti-) hősök története és motivációi szerintem a karakteralkotás leggyümölcsözőbb táptalaját adják - ha még a játékmenet is jó, akkor születnek olyan gyöngyszemek mint a Castlevania reboot.

Castlevania. Halványan dereng valami gyermekkoromból és hogy egy máig jóbarátom gameboy-án valamelyik még meg is fordult a kezemben, de nagyjából ennyi - köszönhetően leginkább annak hogy a sorozat a '80-as évekre datálható indulása óta kerüli a PC-t mint platformot pár ősrégi címet leszámítva, és nem segített a visszatérésben az sem hogy a hírneve eléggé megkopott durván 25 év alatt - a 2D platformerek aranykorából pedig lassan de biztosan átléptünk a PlayStation 2 által definiált évtizedbe, ahol már nem nagyon rúghatott labdába. 2010-ben derült égből villámcsapásként rukkolt elő a MercurySteam a teljes reboot Castlevania: Lords of Shadow-al a harmadik PlayStation generáción, amit a platform valaha látott legjobbjai közé sorolnak. "Némi" késéssel pedig 2013 őszén ellátogatott PC-re is - alig pár hónappal a Lords of Shadow 2 februári premierje előtt, amit már eleve PC-re is beharangoztak.

A két Lords of Shadow fejezet között játszódó Mirror's of Fate-re szándékosan nem fogok különösebben kitérni, egy gyorstalpaló formájában amit tudni érdemes róla viszont átadnám: a LoS1-2 -vel ellentétben 2D platformer, a franchise eredete előtt tisztelgőül. Eredetileg csak PSP-re jelent meg, az első LoS sikere nyomán népszerű volt azonban a nagy platformok tulajdonosai között is, így közkívánatra egy a helyi igényeknek megfelelni igyekvő ráncfelvarráson átesett HD verzió landolt Steam-en és PS3-on. Mivel afféle kakukktojás, a Lords of Shadow 2 már a legeljén összefoglalja nekünk a Mirror's of Fate eseményeit hogy semmiről se maradjunk le - gyakorlatilag csak a zárása érdekes nekünk.

Jelen cikk a Lords of Shadow 2-re fókuszál, de cselekménye és alapszituációja, minden pillanata olyannyira szétválaszthatatlanul összefügg az első részben történtekkel, hogy egy sort nem lehetne írni a folytatásról a kiváló első rész durva spoilerezése nélkül. A cselekmény elolvasása helyett nagyon erősen ajánlom végigjászani előbb. Ennek tudatában tessék tovább olvasni.

A Lords of Shadow trilógia számomra a változásról szól. Két önálló történetet mesél el mindkét epizód, de visszatekintve ezek inkább csak ürügyek, már-már eldobható eszközök a valódi történethez ami maga a főhős, Gabriel. Mindkét sztori leköti az embert még ha azok felgönygyölítése nem is kifejezetten érdekes, a zárásuk annál inkább kárpótol, még is ezek kis mellékes szálaknak tűnnek Gabriel lelki és fizikai értelemben vett sötétségbe sűllyedése mellett.

A tragikus zárás után sem áll meg az élet, a Lords of Shadow trilógia mindegyik része pedig ennek a ténynek állít mondhatni emléket a játékipar saját eszközeivel, és szövi tovább egy már-már nyomasztóan rossz irányt vett élet, s azon keresztül még több tönkretett élet történetét. Aki netán nincs képben az első rész konklúziójával: Marie sosem tud visszatérni az élők sorába, Gabriel pedig gyászában az életét adja, a jó cél érdekében azzá a sötétséggé lesz ami ellen egész életében harcolt, tudván hogy nem sokáig lesz képes ebben a formában életben maradni, de az emberiségért és egy visszatérő ősi pusztító erő megállításáért vállalja az árat. A gonosz pusztulásával annak ereje viszont Gabirelre száll, örök élettel megátkozva őt amit a véget nem érő vérszomj, üldözöttség és gyász temet maga alá. Volt olyan jó a Lords of Shadow hogy nem akartam hozzá folytatást, pusztán azért hogy az első rész zárásának ledöbbentő erejét, értékét ne vegye el, de utólag realizálódik bennem is egy üzenet, amihez kellett a második rész. Nyilván benne van hogy üzleti sikere volt, egy ~25 éves franchise-t sikerült nulláról újraindítani és meghódítani vele a fő platformakat, de a Lords of Shadow 2 egyszerűen van olyan jó, van benne annyi érték a sokszor érdektelen felszín alatt, hogy azt észrevétlenül és teljesen feledteti. Ez igazából nem is egy túlzottan jó történettel vagy fordulatokkal (az elsőhöz közel sem ér fel), vagy a LoS2-ben lévő karakterevolúcióval lett elérve (e téren inkább a két fejezettel együtt), sokkal inkább egy eleinte kiábrándító, semmilyen zárással, amit őszintén szólva ha a megjelenéskor írtam volna erről, a földig lehúznék. Lehet hogy kissé erőltetetten akarom belelátni ami nincs ott, ha viszont ott van - akkor az üzenet átadásra került mégpedig zseniálisan a nagy büdös semmi segítségével kézbesítve.

Az első percek talán egyetlen kérdése: él-e az a Gabriel-el akit eddig ismertünk?

Játékmenet, te csodás

Mindemellett, a hangsúly egyáltalán nem a történeten van. A Lords of Shadow nagyjából 20 órájából igazság szerint a nyitás és a zárás amiben bármi érdemleges történik a történet szempontjából, a többi színtiszta gameplay, akár csak a folytatás pár órával kevesebb játékideje alatt, ami remek szórakozást biztosít a műfajban utazóknak. Akinek valaha megfordult a kezei között hasonló hack n slash akció-kaland úgy mint God of War, Devil May Cry, Legacy of Kain szériák valamelyike, az itt az első pillanatoktól otthon fogja érezni magát, reflexszerűen hozza fél perc után a perfekt időzítésű védekezést és ellentámadást, az első epizód játékosai pedig örömmel fogadják a számtalannak épp nem nevezhető, inkább egészséges és átgondolt újításokat amellett hogy fejből fújják a mozdulatok 90%-át.

Széles ívben kaszáló, vagy egyenes vonalban rosszakaróink mozgását megtörő lánc ostorunk funkcionálisan visszatér, ezúttal azonban színtiszta vérből áll, ami egyrészt valami mocsok mód badass, másrészt hozzáad egy olyan pluszt a karakterhez, hogy puszta kézzel operál ahelyett hogy egy keresztet szorongatna végig. Az alkotás és a pusztítás erőit képviselő kék és piros erőforrások most is megvannak, viszont ahelyett hogy az ostorunk színe változna, valódi formát kaptak a Void Sword és a Chaos Claws formájában. Mindkettő egyedi új koreográfiákkal van megtámogatva ami a képviselt erők ellentétét is jól kommunikálja: a kardra elegancia, a hideg és precíz döfések sorozata talán a legjellemzőbb, míg a lángok nyaldosta páncélkesztyűk iszonyatos erejű, sokkal barbárabb, egyszerűbb mozdulatai a legkeményebb ellenfélről is leverik a páncélt - vagy olvasztja rá szerencsétlenre aki aztán kétségeesetten próbálja ledobálni magáról mielőtt élve elég. Választásunk továbbra is életerőnk pótlásán vagy ellenfeleink még durvább sebzésén alapszik egyik avagy másik erő által, pusztán egy sokkal igényesebb kivitelezéssel egyéb extrák mellett mint példul egy vízesés megfagyasztása amin így felmászhatunk. A korábban sokkal limitáltabb erőforrásoknál lazább egyensúly szabadságot ad a kezünkbe, hogy ne csak akkor használjuk ezeket amikor igazán szükség van rá, ez pedig kiegészítve a fegyverenként eltérő koreográfiákkal nagyon jót tett a harc változatosságának. Mozdulataink fejlesztése illetve újratanulása is finomítva lett, sokkal célirányosabb hogy az adott fegyvert használva ahhoz kapunk újdonságokat ahelyett hogy egy univerzális tapasztalati pont használatával azt bárhová szétszórhassuk. Erre most is van lehetőség, de csak pár alapmozdulathoz férünk hozzá, amik által válik hozzáférhetővé a komolyabb pusztításra képes képességek sora.

A void sword borzongatóan hideg hanggal, szúrások sorával ér szívet.

Bossfight-ok terén is jellemző az ellentét: az első Lords of Shadow-ban ezek grandiózus méreteket öltöttek, a sokuk mérete közelebb volt egy kisebb hegyhez sem mint egy panelházhoz ami bár lehengerlő élménynek hat elsőre, fél perc után legalább annyira unalmas "platformozz végig a kezén, verd szét a gyenge pontot, ismételd el 5x" metódus csapdájába esett. Na ez az ami most nincs. Az összes bossfight kisebb nagyobb méretbeli különbségektől eltekintve párharc alapú akár az első rész zárása, és legalább olyan izgalmas: a boss mechanikák érdekesek, kreatívak, izgalmassá és egyedivé teszik őket, sőt, lesz hogy főhősünk technikailag pontos másával kell szembeszállnunk aki a már jól ismert mozdulatokat, gyűjthető tárgyakat (!) veti be ellenünk, szinte már PvP érzését keltve. Inkább ízlés kérdése, de szerintem ezekkel sokkal többet tettek hozzá a Lords of Shadow 2 játékmenetéhez, mint pár lelketlen 100m magas mozgó szoborra ugrándozással ami inkább volt külső szemlélőnek izgalmas, mint a játékosnak. A záró epizódban megjelent egy új játékelem is: meglepően sűrűn lopakodnunk kell, bár itt néha elszaladt a ló a fejlesztőkkel. konkrétan két olyan szakasz is van, ahol nem hogy nem jutottam át, de 5 különféle playthrough videó hathatós áttanulmányozása után is (már eleve a tény hogy szükség volt rá...) napokon át hosszú, hosszú órákig voltam megakadva olyan szinten frusztráló részeken hogy legszívesebben a falhoz vágtam volna a kontrollert. Az instant halál itt nem poén. A negyvenedik (!) zsinórban még annyira sem, pláne ha azon buksz el újra és újra hogy egy amúgy jól működő rendszerbe szándékosan rejtett logikai alapon kikövetkeztethetelen hiba az adott feladvány kulcsa, amire neked rá kéne jönni majd másodpercre pontosan kihasználni. A hajam majd kitépem a mai napig ha arra az ajtót elálló őrre gondolok.

Az időnként feltűnő logikai feladványok jó egyensúlyban vannak a platformer, lopakodós részekkel, és mivel akció-kaland lévén a harc kiemelten fontos, ezen kellett hagyni a hangsúlyt s így is lett. A döntés jó, a kivitelezése szintén, így panaszra nincs okom, a Lords of Shadow 1-2 a műfaj képviselőitől átemelt ezt-azt, tökélyre csiszolta őket, és eltalált egy arany középutat a komplexebb taktikákat megkövetelő és az egyszerűbb üsd vágd nem apád között. S mindez megtámogatva Trine-t idéző szemet gyönyörködtető látványvilággal, és egy mellbevágóan kontrasztos váltással a folytatásban: nem csak az előttünk elterülő halott világkép, de a modern érába nyúlás is szöges ellentéte. Lőfegyverek, biztonsági rendszerek, lépegetők, föld alatti titkos laborok? Mindezt a tradicionális fantasy után ahol óriáspókok, csontvázak és sárkányok voltak a jellemzőek? Igen! Nem csak hogy igen, hanem a kettő egyszerre a folyamatos emlékbéli utazgatás miatt a két idősík között. A dolog pedig nem csak működik, hanem a szinte hibátlan átmenet és kivitelezés a Lords of Shadow 2 legnagyobb erősségei közé sorolandó. Lehetett volna egy hangyányival kevesebb földalatti fémfolyosó.

Csak azok a rohadt falevelek. Meg az az ajtót elálló őr. Csak azokat tudnám feledni.

Hervandó virág, hervadó világ, mondd, mivé leszünk?

Mindez pedig több mint elég lett volna a folytatáshoz is, de a MercurySteam csavart egyet rajta: a Lords of Shadow 2 világa markáns ellentéte elődjének. A természet szépségéről átkerült a hangsúly az emberkéz (?) alkotta kastélyra a múltban és a 2000-es év modern gótikus városára ami annak romjaira épült. Az idősíkok közti átjárás megfelelően kontrasztos hatású, még is a látványvilág egységesített, sötét, komor jellege végig elkísér. Ahol lehetőség volt rá, ott a látvány továbbra is állleejtős: az őszi erdők mint ha csak vérben úsznának, az éji sötétben az utcákat a fekete város csúcsai által megtört holdfény világítja be, a havas csúcsok közt pedig a város nagyságú monstrum kastély hídjait vehetjük ki a távolba meredve, míg egy másik tornyáról tekintünk alá a mélybe. Gabriel börtönéül szolgáló saját kastélya lélegzetellállító szobrokkal, belmagassággal és templomokat idéző festett ablakain át beszűrűdő fénnyel hivatott szájtátásra késztetni a játékost, ami a múlt árnyait is felfedi... vagy épp előcsalja. A rögzített kamerát a folytatással váltja a teljes szabadság és TPS nézdavállamnézet, ami intelligensen játszik a zoom-al és a rögzített kamerával a platform részek alatt, korrigálva az előd helyenként zavaró pillanatait ahol is a helyszíntől függően hirtelen megváltozott kameraállás egy-egy pillanatra összekuszálta az irányítást. Nem utolsó sorban pedig a történetvezetés során fél-lineáris, immár teljesen szabadon bejárható két világ felfedezésére is bátorít, akár csak a grandiózus nagy totálok alatt hallható nagyzenekari aláfestés. Helyenként látványosan szándékos a túlzott drámai aláfestés, még is a helyén van, nem pedig annyira próbálkozik hogy az már-már gagyi - inkább egyfajta magasztos, opera jelleget ad a színpadias látottaknak egy nagyon enyhe szatirikus fűszerezéssel, ez az egyveleg pedig végigvonul az egész játékon.

Ha azt mondom hogy az egészet keretbe foglaló és működtető motor jó, akkor nem is arról van szó hogy az engine maga gyönyörű (pedig az) vagy a gépigény ehhez képest röhejesen alacsony a remek optimalizáció miatt (pedig az), sokkal inkább arról hogy minden centimétere a Trine-hoz hasonlóan embertelen részletességgel van kidolgozva és a helyére illesztve a freskó egészében úgy, hogy a gépigény még mindig egy mikrohullámú sütő és egy porszívó között mozog.

Igen sok hasonló látványban lesz részünk, és nem mind az ellenség kézjegyét viseli.

Szóval a Lords of Shadow trilógia a változások játéka. Hősünk szerelmének feltámasztásáért a leghalványabb remény mellett is szembeszáll a lehetetlennel, önzetlen, önfeláldozóan segít másokon akkor is ha ezzel a saját dolgát nehezíti, és a már itt is megszellőztetett gyönyörű idilli világ mögött álló valódi romlottságot bár képes felismerni, szeretné még is kissé naívan ignorálni, de jobbá is tenni útja során. Ő volt Gabriel Belmont.

Megkereseredett, reményvesztett, érdektelen és az élet értékét mint talán legjobban ismerő valaha élt ember, pont hogy semmibe veszi már azt, és válogatás nélkül veszi el ha a mostani sokkal nyomasztóbb céljához közelebb kerül vele. Százak, ezrek után pár élet ártatlan vagy sem, már mit sem számít, egy immár teljes pompájában látható sötét, mocskos, értékét vesztett világban. Ő Gabriel Belmont. Higgadtsága és a telibe talált szinkron pontos megegyezése az első részével homlokegyenest más profilt ugyanolyan hatásosan támogat, amiért a hangját adó Robert Carlyle -t illeti a dícséret. Nem igazán láthattuk a Lords of Shadow-ban tiszta szívű Gabrielt megfáradt, izzó haraggal, dühből kaszabolni... hát most lesz pár durva jelenet, és nem mindig olyanokkal akik rászolgáltak volna.

Az előd valódi, DLC-ket követő zárása a második felvonás valódi kezdetének nyitánya

A sárkány visszatér

Emelem kalapom a MercurySteam előtt, amiért ezt ilyen minőségben sikerült kivitelezni. Nem csak az átvezetők alatt, de a játékmenet minden percében érződik mindez. Gabriel járása, testtartása, hangulata egyaránt egyértelművé teszi a játékosnak hogy "hősünk" halhatatlanságának és erejének teljes tudatában van. Mozdulatai, kivégzései hol egyszerűek, már-már lustaságot sugároznak, hol különösen elegánsan kegyetlenek vagy állatiasan véresek.

Ehhez a változáshoz mindent lefektetnek az első részben (kissé pofátlan módon egy nagyon fontos része nem egy, de két folytatólagos fizetős DLC-ben van, viszont PC-n ezek eleve beépítve ingyen érkeztek), a második sokkal inkább ebben hivatott elmélyíteni a játékost egy ürügynek nevezhető másodlagos történeten át. A nagyobb kép érdekében szeretném ezeket a történeteket beskatujázni, jelentőségüket érezhetően csökkenteni, csak az a baj, hogy amikor leül elé valaki, ezekkel találkozik amíg felgöngyölíti az egészet - és pontosan ezért ezek sablonossága azért elvesz a Lords of Shadow fényéből azok számára, akik a szájbarágós történetmeséléshez vannak szokva. És az üzenet?

Bármi is történjék: az élet nem áll meg.

Lords of Shadow: 90%

Mirror of Fate: teszt a jövőben (?)

Lords of Shadow 2: 88%

Az összkép ami igazán számít: 93%

[Razon]

Nem rosszak ezek az írások, de kb. a felét ki lehetne hagyni (az első 3-4 paragrafus pl.), ezek a szójátékos vagy viccesnek szánt alcímek meg az idegeimre mennek kicsit :D

De felkeltette az érdeklődésemet, ez a játék eddig nekem ismeretlen volt, pedig szeretem a hack and slasht, a boss fightokat meg főleg, lehet ránézek majd valamikor. De ilyen játékba stealthet rakni, nem tudom mit szedett aki ezt kitalálta.

edit: mégse érdekel a játék, videók alapján béna az egész. :D

[SaltyDave]

Nem rosszak ezek az írások, de kb. a felét ki lehetne hagyni (az első 3-4 paragrafus pl.), ezek a szójátékos vagy viccesnek szánt alcímek meg az idegeimre mennek kicsit :D

De felkeltette az érdeklődésemet, ez a játék eddig nekem ismeretlen volt, pedig szeretem a hack and slasht, a boss fightokat meg főleg, lehet ránézek majd valamikor. De ilyen játékba stealthet rakni, nem tudom mit szedett aki ezt kitalálta.

edit: mégse érdekel a játék, videók alapján béna az egész. :D

Vannak sablon részek amiket igyekszek elhagyni, de itt tényleg nincs. Az eleje tény hogy nem is konkrétan a játékról szól, de amelyik franchise vagy önálló cím esetében fontos hogy milyen körülmények között, milyen előzménnyel jelenhetett meg, azt leírom. Mert nagyon nem mindegy hogy egy második világháborús RTS kijön 2003-ban amikor tele volt velük pince és padlás is, vagy kijön úgy mint pl. a Company of Heroes 2, gyakorlatilag a témán és árkategóriáján belül versenytárs nélkül. Kellett az a pár sor a Castlevania múltjáról, és kellett a magyarázat is hogy miért hagyom ki a Mirror of Fate-et (a trilógia közepét), nem beszélve az embertelen spoilerről ami az első játék két nagy csavarját is ellövi. Muszáj volt, mert anélkül hogy tisztáznánk az alapállást, nem lehetett afféle karakterrajzot készíteni ami viszont az egész iromány fókuszpontja. Ahhoz a második rész nem elég, és te sem érzed majd felét se ha azzal kezded és az első kimaradt. Bár mivel gondolom átolvastad, már mindegy is. Remélem az első megvolt :(.

Az alcímek meg többszörös asszociációs rétegből jönnek amiket rajtam kívül nem is kell hogy senki értsen :D. Szóval most pl. valami Bruce Lee-s poén jutott eszembe arról hogy elolvastam újra mik vannak, és a sárkány visszatér fölött átfutott a szemem. "I am the dragon, Dracul" szöveg pedig az eredete az egésznek. Szóval összeáll a kép lassan :D. Vagy idézet a játékból, trailerből, esetleg interview-ból, ilyesmi. Lásd Heart of the Swarm, asszem egy hete publikáltam azt, és nem akartam az után megint trailer szövegeket egymás után rakni hogy "blood is family" "blood is power" "blood is everything".

edit: mégse érdekel a játék, videók alapján béna az egész. :D

Videók alapján a GW1 is az. De az biztos hogy rengeteg béna videó van, ma egy óra gameplay-t néztem darabokban mert megint beszippantott valamelyik átvezető után. Hihetetlen milyen félhülyék játszanak. Nem DMC3-on nevelkedtek na ˇˇ.

Keress gameplay dev diary-t, volt kettő vagy három relatíve hosszú. Illetve van demója steam-en, a tutorial rész van benne igazából a játék elejéből.

[Razon]

Videók alapján a GW1 is az. De az biztos hogy rengeteg béna videó van, ma egy óra gameplay-t néztem darabokban mert megint beszippantott valamelyik átvezető után. Hihetetlen milyen félhülyék játszanak. Nem DMC3-on nevelkedtek na ˇˇ.

Keress gameplay dev diary-t, volt kettő vagy három relatíve hosszú.

Hát az nem csak videók alapján :lol: 1-2 órát bírtam vele, még ugrani se lehet benne.

Totalbiscuit videóját néztem, parkolóban kaszálta a szörnyeket, és nem tetszett a karakter mozgása, az animációk, a "damage számok", a kamera, szóval nem tudom.

[SaltyDave]

Hát az nem csak videók alapján :lol: 1-2 órát bírtam vele, még ugrani se lehet benne.

Totalbiscuit videóját néztem, parkolóban kaszálta a szörnyeket, és nem tetszett a karakter mozgása, az animációk, a "damage számok", a kamera, szóval nem tudom.

Azok kikapcsolhatóak. Én tök akciójátékként játszottam az egészet, semmi számok, semmi HP bar. Egy kezemen meg tudom számolni hányszor nyúltam a gyűjthető cuccokhoz (HP poti van, meg időlassító, "atom" mint az elsőben csak picit más) Elég részletesen testreszabható e téren.

Ha a mozgása nem tetszik ahhoz nincs mit hozzátenni. Én imádom ahogy egyfajta vér felhőt hagyva maga után tud siklani (dash), ahogy a kardot vagy az ostort forgatja (ahogy többet használod és új mozdulatokat oldasz fel, a fegyverek változnak is külsőre). Az egész... hogy is mondjam, tükörfordításban hülyeség de "responsive". Szóval érzed az ütések erejét, a védett ütések és a visszatámadások lassítása meg úgy az egész. Túl vagyok már egyen s máson a műfajon belül de gameplay tekintetében szvsz ez majdnem beveri nálam a DMC3-at. Pedig azt igen sokra tartom. Az biztos hogy az MGR: Revengeance és az új DmC elé helyezem, jó sokkal.

Az biztos hogy kontroller ajánlott. Ez a megáll, fut, megáll fut tényleg iszonyat gagyi, sétálni analóg karral ellenben tök jó ^_^.

[Razon]

Azok kikapcsolhatóak. Én tök akciójátékként játszottam az egészet, semmi számok, semmi HP bar. Egy kezemen meg tudom számolni hányszor nyúltam a gyűjthető cuccokhoz (HP poti van, meg időlassító, "atom" mint az elsőben csak picit más) Elég részletesen testreszabható e téren.

Ha a mozgása nem tetszik ahhoz nincs mit hozzátenni. Én imádom ahogy egyfajta vér felhőt hagyva maga után tud siklani (dash), ahogy a kardot vagy az ostort forgatja (ahogy többet használod és új mozdulatokat oldasz fel, a fegyverek változnak is külsőre). Az egész... hogy is mondjam, tükörfordításban hülyeség de "responsive". Szóval érzed az ütések erejét, a védett ütések és a visszatámadások lassítása meg úgy az egész. Túl vagyok már egyen s máson a műfajon belül de gameplay tekintetében szvsz ez majdnem beveri nálam a DMC3-at. Pedig azt igen sokra tartom. Az biztos hogy az MGR: Revengeance és az új DmC elé helyezem, jó sokkal.

Az biztos hogy kontroller ajánlott. Ez a megáll, fut, megáll fut tényleg iszonyat gagyi, sétálni ellenben tök jó ^_^.

MGR nálam pont a mozgása miatt nem jött be (főleg a Jetstream DLC, lassú a karakter), de DmC (még talán a DMC4 is) nálam mindent ver, az a responsive nálam, ha minden gombnyomásra egyből reagál, nem kell animációkra várni, nyomkodni hogy "mennyé máááá"

Kontrollerrel meg nemtok játszani (nem is akarok), mindig azon veszem észre magam hogy szorítom mintha az életem múlna rajta és aztán fáj a csuklóm :D

[SaltyDave]

Hát az nem csak videók alapján :lol: 1-2 órát bírtam vele, még ugrani se lehet benne.

Ha tudnád mit kaptam ezért anno Jelantól :D.

De amúgy 100% egyetértek :D.