Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[XCube]

Mirror's Edge

Mire nem jó a karantén, ha arra nem, hogy az ember végigjátsszon pár tervezett címet . És mikor máskor lenne az embernek annyi ideje, hogy egy csapásra végigtoljon egy játékot az elejétől a gégéig. Persze a játék nem olyan hosszú és nem is olyan intenzív, de még így tömör gyönyörként sem válik unalmassá. A megjelenítés szerintem még a mai napig helytáll (képek a megfelelő topikban), a karakter vezérlése jól kivitelezett, néha kicsit darabos, de jól kiismerhető mind a parkour, mind a közelharc terén. A sztoritól nem esik hasra az ember, de legalább ad egy követhető keretet az egészhez. Jó volt újra visszamenni abba az időszakba, amikor a mára már standard sandbox játékelemek még kísérleti címek sajátjai voltak .

[JoeJoeJoe]

Pár mondat játékokról, amik utamba kerültek gamepass-es kalandjaim alatt.

The lake

Aranyos indie játék egy 80-as évekbeli szoftverfejlesztő nőről, aki kiégését kezelendő és két hétre visszatér a világvégi városkába, ahol postásnak áll. Feladatunk vezetni a postás autót, leveleket kézbesíteni, közben csevegni a helyi lakosokkal, felfrissíteni barátságokat, elmerülni a közösségbe. Vagy nem. Lehet ignorálni mindenkit, otthon ülni minden este. A játék arra megy ki, hogy két hét eltöltése a nagyon szép és stílusos grafikával megáldott városkában elég-e arra, hogy vissza se akarj térni a nagyvárosba. 
A grafika stílusos, a karakterek szeretnivalóak, a soundtrack nagyon jó indie zenéket gyűjt, sugárzik a hangulat a játékból és nekem kifejezetten imponál, hogy nincs nagy megfejtés, csak egy hétköznapi élethelyzetben kell helytálnunk. Viszont a játékmenet kifullad az első hét után, mert a postás feladataink teljesen ugyanazok maradnak a játékidő egésze alatt és így végtelenül hosszúnak érződik. 
viszont ha arra jártok érdemes belenézni, pár órára remek és relaxáló kikapcsolódás. 

 

 

The forgotten city

Egy abszolút semmiből jövő kellemes meglepetés. Egy elhagyott sziklába vájt város romjai között csapdába esünk, kiút sehol és mindenfelé arany szobrok, különböző élethelyzetben, de mintha menekülnének valami elől. Eljutunk egy portálig, ami visszavisz az ókorba, a város fénykorába, amikor még ókori Rómaiak lakták a várost. Az elöljáró tájékoztat, hogy nem tudják miként kerültek ide, de egy törvény van, nincs lopás, gyilkolás, stb, különben valami kataklizma történik és mind meghalnak. És mivel mi itt vagyunk, ezért meg is történt. Feladatunk fényt deríteni az arany szobrok rejtélyére, megakadályozni a tettet, amivel valaki halálra ítéli a várost. 
A játék egy fps nézetű felfedezős, időhurkos játék, a várost benépesítő tizenvalahány ember közti kapcsolati hálóba kell eligazodni, segíteni ahol tudunk és megfejteni a nagy rejtélyt. Közben megmártózhatunk gyönyörű és stílszerű városban, rengeteg aprósággal bemutatja a rómaiak életét és egy kis politikai dráma is belefér. Kedvencem, hogy idővel minden hurok elejére lesz egy csomó tennivaló amit meg kell csinálni és az egyik NPC-t el lehet küldeni körútra, ami rendkívül szórakoztató dialógusokat eredményez. Sajnos a legvége, a végső csavar nekem annyira nem jött be, viszont akárcsak az outer wilds esetén mindig vitt előre a rejtély és a kísérletezési vágy. Szerintem az időhurkos kategóriába az egyik legjobb játék. 

Doom eternals

Nagyon szerettem a 2016-os rebootot. Könnyen kitanulható volt, de rejtett mélységeket, remek volt a hangulata, a története pont annyi volt hogy érdekes legyen, de nem telepedett rá a játékra. Ez a folytatás viszont kifogott rajtam. Nagyon bonyolult és körülményes, immár rengeteg fajta erőforrást kell managelni (lángszóróval armort, glory kill-el életet, láncfűrésszel töltényhez jutni) és én képtelen voltam megtanulni "jól" játszani ezzel a játékkal. A történet a legrosszabb fajta: amikor elvárja hogy te mindennek utánaolvassál a pályán elszórt kodexekkel, mert különben nem értesz semmit belőle, viszont rengeteg átvezető és dialógus van, így folyton érezteti a játék hogy lemaradsz valamiről. Például a játék elején egy föld körül keringő űrállomáson vagy. Hogy miként kerülsz ide, arról egy szó nem esik, de elolvashatod. Kiderül a doomslayer eredettörténete, de ha nem olvasod el az érintett fajok történetét, akkor érthetetlen. Én itt is két szék közül a pad alá estem. Érdekelt volna miről van szó, de játszani akartam, nem olvasgatni a kódexet a menüből. 
A játék sokkal inkább játékszerű, van már például extra élet, amitől én kiakadtam. Amúgy amikor működik, akkor nagyon tényleg érzed, hogy darálsz és nagyon jó élmény és látok gameplayeket, hogy milyen állatságokat lehet vele művelni, de engem mint laikus, aki csak szórakozni akart pár órácskát, elég hamar elveszített, mert nehéz, de játszható, ugyanakkor érezteti veled, ha rosszul játszol. Sűrűbben meghalsz, alig haladsz, folyton kifogynak a töltényeid, nem halnak a szörnyek, lelassulsz, meghalsz. Sajnos a horrorisztikus hangulat számomra teljesen elveszett, hiába a látványos poszt apokaliptikus pályadesign, de egyszerűen olyan szinten elvetemült a már ez, hogy teljesen beleélhetetlen lett nekem. Tetézi, hogy bekerült kis metroidvania elemek, vissza lehet térni korábbi pályákra és elérni extra gyűjthető dolgokat. Ami szerintem okés, az első részhez hasonlóan remekül jutalmaz ha bejárod a pályát. 
Nem vittem végig, belecsömörödtem, de biztos jó játék, csak nem nekem  

9 minutes ago, XCube said:

Mirror's Edge

Mire nem jó a karantén, ha arra nem, hogy az ember végigjátsszon pár tervezett címet . És mikor máskor lenne az embernek annyi ideje, hogy egy csapásra végigtoljon egy játékot az elejétől a gégéig. Persze a játék nem olyan hosszú és nem is olyan intenzív, de még így tömör gyönyörként sem válik unalmassá. A megjelenítés szerintem még a mai napig helytáll (képek a megfelelő topikban), a karakter vezérlése jól kivitelezett, néha kicsit darabos, de jól kiismerhető mind a parkour, mind a közelharc terén. A sztoritól nem esik hasra az ember, de legalább ad egy követhető keretet az egészhez. Jó volt újra visszamenni abba az időszakba, amikor a mára már standard sandbox játékelemek még kísérleti címek sajátjai voltak .

Szerintem is egyébként ezért működik jól: egy tömény kis parkour játék, nincs fejlesztés, nincs igazán gyűjtögetni való, nincs fölösleges játékelem, minden arról szól hogy haladsz előre és az a legnagyobb jutalom, amikor szépen és folyamatosan sikerül venned az akadályokat. Nagy kedvencem ez a játék, a játékmenete sokszor visszacsábít, de a történetet mindig elnyomom  . A folytatás viszont már terhes ahogy mondod is a sandbox elemekkel, azóta se néztem bele, mert szerintem ebbe nem illik :\ 

[XCube]

28 minutes ago, JoeJoeJoe said:

                                                                                                                                                                                                                              Doom Eternal

Nagyon szerettem a 2016-os rebootot. Könnyen kitanulható volt, de rejtett mélységeket, remek volt a hangulata, a története pont annyi volt hogy érdekes legyen, de nem telepedett rá a játékra. Ez a folytatás viszont kifogott rajtam. Nagyon bonyolult és körülményes, immár rengeteg fajta erőforrást kell managelni (lángszóróval armort, glory kill-el életet, láncfűrésszel töltényhez jutni) és én képtelen voltam megtanulni "jól" játszani ezzel a játékkal. A történet a legrosszabb fajta: amikor elvárja hogy te mindennek utánaolvassál a pályán elszórt kodexekkel, mert különben nem értesz semmit belőle, viszont rengeteg átvezető és dialógus van, így folyton érezteti a játék hogy lemaradsz valamiről. Például a játék elején egy föld körül keringő űrállomáson vagy. Hogy miként kerülsz ide, arról egy szó nem esik, de elolvashatod. Kiderül a doomslayer eredettörténete, de ha nem olvasod el az érintett fajok történetét, akkor érthetetlen. Én itt is két szék közül a pad alá estem. Érdekelt volna miről van szó, de játszani akartam, nem olvasgatni a kódexet a menüből. 
A játék sokkal inkább játékszerű, van már például extra élet, amitől én kiakadtam. Amúgy amikor működik, akkor nagyon tényleg érzed, hogy darálsz és nagyon jó élmény és látok gameplayeket, hogy milyen állatságokat lehet vele művelni, de engem mint laikus, aki csak szórakozni akart pár órácskát, elég hamar elveszített, mert nehéz, de játszható, ugyanakkor érezteti veled, ha rosszul játszol. Sűrűbben meghalsz, alig haladsz, folyton kifogynak a töltényeid, nem halnak a szörnyek, lelassulsz, meghalsz. Sajnos a horrorisztikus hangulat számomra teljesen elveszett, hiába a látványos poszt apokaliptikus pályadesign, de egyszerűen olyan szinten elvetemült a már ez, hogy teljesen beleélhetetlen lett nekem. Tetézi, hogy bekerült kis metroidvania elemek, vissza lehet térni korábbi pályákra és elérni extra gyűjthető dolgokat. Ami szerintem okés, az első részhez hasonlóan remekül jutalmaz ha bejárod a pályát. 
Nem vittem végig, belecsömörödtem, de biztos jó játék, csak nem nekem

Melyik résznél hagytad abba?

[JoeJoeJoe]

47 minutes ago, XCube said:

Melyik résznél hagytad abba?

Spoiler

Taras Nabad. Megvolt a gladiátor boss harc, aztán átkerültem erre a pályára, jött az új ellenség, aki buffolt mindenkit és hirtelen csak annyit vettem észre, hogy lökdösnek össze-vissza és már azt se tudom hol vagyok. Az eléggé frusztrált és elvette a kedvem, aztán jött a szennyvizes rész és ott hagytam abba. Elvileg a kardot kaptam volna meg a pálya végén.

 

[XCube]

Hellblade: Senua's Sacrifice

Egyre ritkábban visz el magával egy játék, na ennek viszont sikerült teljesen magával rántania. Nem akarok sokat áradozni, a legtöbben ismeritek, így csak annyit mondok, hogy kár lett volna kihagyni, illetve azt, hogy szinte a legmegfelelőbb időszakomban sikerült konzumálni a játékot. Gyakorlatilag egy ültő helyemben vittem végig (ennek okán nem főztem, majd holnap) és egy - két apróságot leszámítva végig élveztem az egészet. Kicsit felelevenítette bennem 2020 februárját, amikor is ugyancsak betegszabin toltam végig Plague Tale -t, bár ez utóbbi cím nagyobb hatással volt rám és sokkal de sokkal polírozottabb is.

Ha valamikor lesz egy VR szettem, akkor biztosan újra fogom játszani.

[XCube]

Clive Barker's Jericho

Még sosem játszottam végig a játékot ezelőtt, pedig többször is nekikezdtem. Ahogy korábban is leírtam, a játék több ebből vérzik, ami miatt sokan hamar feladják a küzdelmet és átnyergelnek valami élvezhetőbbre. Nem a legkorrektebb indítás, de szedjük össze a játék gyenge pontjait:

• Pocsék irányítás mind PC -n mind konzolon. A nézőpont mozgatását úgy állították be, hogy a vízszintes és a függőleges érzékenység különbözik. Ez egy egészséges összhangban még elviselhető, tapasztaltuk már több játéknál is, de itt az alapbeállítás olyan messze van egymástól, hogy az ember úgy érzi nyakmerevséget és álló lumbágót kapott egyszerre. A menüből három (igen három) gyorsasági opció van az egérhez, low - medium - high, amiből a low verzió is túlságosan gyors volt még 700 dpi mellett is. PC -n ezen szerencsére lehet segíteni tweakeléssel mind a gyorsaságon, mind a vertikál - horizontál problémán, de azt meg kell jegyezni, hogy ha sima egérmozgást akarsz elérni, akkor egy legalább 1.800 dpi -s egér kell (manapság ez már nem okozhat nagy problémát, de gondoltam azért leírom), különben szögletesen fog mozogni a kamera. Konzolon annyira nem nagy gond, viszont PC -n érdemes megcserélni az elsődleges és másodlagos fegyver gombját, ugyanis ez sem állítható menüből és fel van cserélve (jobb klikk az elsődleges, bal klikk a másodlagos).
• A grafika alapvetően illik a maga korához, nem is lenne csúnya, de a legtöbb helyszínnek olyan a hatása, mintha a pályatervezők "muszájból" rakták volna össze, így hiába a jó technológia, ha az nincsen igazán kihasználva. A pályatervezés viszont nem csak esztétikában, hanem funkcionalitásban is eszméletlenül amatőr, az összes pálya lapos (a 2.5D játékokban több volt a vertikalitás, mint itt), jellegtelen, alig vannak tájékozódási pontok, amiket az ember meg tudna jegyezni. Mivel lineárisak a pályák ez annyira nem nagy gond, de 2007 -ben többet vártam volna el egy egyjátékos kampánytól. Az egésznek olyan budget kategóriás, vagy modernebb szemmel nézve procedurálisan generált szájíze van, mint amit manapság tapasztal az ember a roguelike FPS -eknél.
• Az alapötlet és a sztori szerintem bombajó alapot adhatott volna a játékmenetnek, de ezt is sikerült elrontani. A játékos elsősorban a csapat pátyolgatásával van elfoglalva, mert szerencsétlenek képtelenek normálisan harcolni, így rendszeresen dőlnek ki. Legtöbb esetben egyikük sem érzi szükségesnek a lebukott társ felélesztését, majd megoldja a player. Az egyetlen dolog, ahol minimálisan jól szerepelnek az a képességek használata és az általuk történő támogatás. Ez az esetek 50% -ában bejön. Apropó képességek, minden karakternek van egy vagy két speckó képessége, amit mind harcban, mind a környezet manipulálására bevethetünk. A fejtörők nevetségesen egyszerűek és teljesen irányítottak, filler content az egész. A normál tűzharc finomhangolt egérmozgással egyébként nem is lenne rossz, de az ellenfelek brutális golyófogók (oké, a purgatóriumban senyvedő halva maradni nem képes tetemek valószínűleg nem olyan sok fájdalmat éreznek ), és ha a közeledbe jutnak képesek elkapni egy "jó kis klasszikus" QTE -re. QTE egyébként nem csak itt, hanem egyéb szkriptelt események során is előfordul és pontosan olyan idegesítő, mint a legtöbb játékban. De örülök neki, hogy manapság már nem kínlódtatnak ilyesmivel. Az ellenre visszatérve alapvetően nem rosszak, de korszakonként minimális új típus kerül elő, itt is láthatóan spóroltak a fejlesztők.
• A különböző korszakokban rejlő lehetőségek szinte semennyire nem kerültek kihasználásra.

A fent leírtakat megélve érthető, hogy a legtöbben miért is dobják sutba a játékot az első két óra folyamán, amit nem is tudok senkinél sem rossz szemmel nézni. A játék közepéig én is többször elgondolkodtam rajta, hogy abbahagyom, de mivel nem szeretek fél munkát végezni továbbhaladtam. Az az érdekes ebben, hogy a játék a vége felé elkezd rátalálni önmagára, mintha a végét fejlesztették volna először, az elejét pedig csak hozzádobták volna szükségből. Nem arról van szó, hogy a végére egy szuper dolog lesz belőle, de az utolsó két korszak pályái például mérföldekkel szebbek és kidolgozottabbak, mint a korábbiak és a taktikai lehetőségeket is jobban ki lehet használni. Így mire a játék végére értem még inkább elszomorodtam, hiszen látható, hogy lehetett volna jobb is (még ha nem is tökéletes), de valamiért (Codemasters?) mégis így maradt.

Sajnálom, hogy ez a cím lett a mester utolsó játékos megjelenése. Mentségére szól viszont, hogy a dolog nem az ő elképzelésén csúszott el, hanem annak megvalósításán.

@bcom Kíváncsi voltál a véleményemre, hát itt van. Ha valamikor lesz kb. 8 - 10 óra az életedben, amit nem tudsz eltölteni hasznosabban, akkor hajrá.

[bcom]

2 hours ago, XCube said:

Clive Barker's Jericho

Még sosem játszottam végig a játékot ezelőtt, pedig többször is nekikezdtem. Ahogy korábban is leírtam, a játék több ebből vérzik, ami miatt sokan hamar feladják a küzdelmet és átnyergelnek valami élvezhetőbbre. Nem a legkorrektebb indítás, de szedjük össze a játék gyenge pontjait:

• Pocsék irányítás mind PC -n mind konzolon. A nézőpont mozgatását úgy állították be, hogy a vízszintes és a függőleges érzékenység különbözik. Ez egy egészséges összhangban még elviselhető, tapasztaltuk már több játéknál is, de itt az alapbeállítás olyan messze van egymástól, hogy az ember úgy érzi nyakmerevséget és álló lumbágót kapott egyszerre. A menüből három (igen három) gyorsasági opció van az egérhez, low - medium - high, amiből a low verzió is túlságosan gyors volt még 700 dpi mellett is. PC -n ezen szerencsére lehet segíteni tweakeléssel mind a gyorsaságon, mind a vertikál - horizontál problémán, de azt meg kell jegyezni, hogy ha sima egérmozgást akarsz elérni, akkor egy legalább 1.800 dpi -s egér kell (manapság ez már nem okozhat nagy problémát, de gondoltam azért leírom), különben szögletesen fog mozogni a kamera. Konzolon annyira nem nagy gond, viszont PC -n érdemes megcserélni az elsődleges és másodlagos fegyver gombját, ugyanis ez sem állítható menüből és fel van cserélve (jobb klikk az elsődleges, bal klikk a másodlagos).
• A grafika alapvetően illik a maga korához, nem is lenne csúnya, de a legtöbb helyszínnek olyan a hatása, mintha a pályatervezők "muszájból" rakták volna össze, így hiába a jó technológia, ha az nincsen igazán kihasználva. A pályatervezés viszont nem csak esztétikában, hanem funkcionalitásban is eszméletlenül amatőr, az összes pálya lapos (a 2.5D játékokban több volt a vertikalitás, mint itt), jellegtelen, alig vannak tájékozódási pontok, amiket az ember meg tudna jegyezni. Mivel lineárisak a pályák ez annyira nem nagy gond, de 2007 -ben többet vártam volna el egy egyjátékos kampánytól. Az egésznek olyan budget kategóriás, vagy modernebb szemmel nézve procedurálisan generált szájíze van, mint amit manapság tapasztal az ember a roguelike FPS -eknél.
• Az alapötlet és a sztori szerintem bombajó alapot adhatott volna a játékmenetnek, de ezt is sikerült elrontani. A játékos elsősorban a csapat pátyolgatásával van elfoglalva, mert szerencsétlenek képtelenek normálisan harcolni, így rendszeresen dőlnek ki. Legtöbb esetben egyikük sem érzi szükségesnek a lebukott társ felélesztését, majd megoldja a player. Az egyetlen dolog, ahol minimálisan jól szerepelnek az a képességek használata és az általuk történő támogatás. Ez az esetek 50% -ában bejön. Apropó képességek, minden karakternek van egy vagy két speckó képessége, amit mind harcban, mind a környezet manipulálására bevethetünk. A fejtörők nevetségesen egyszerűek és teljesen irányítottak, filler content az egész. A normál tűzharc finomhangolt egérmozgással egyébként nem is lenne rossz, de az ellenfelek brutális golyófogók (oké, a purgatóriumban senyvedő halva maradni nem képes tetemek valószínűleg nem olyan sok fájdalmat éreznek ), és ha a közeledbe jutnak képesek elkapni egy "jó kis klasszikus" QTE -re. QTE egyébként nem csak itt, hanem egyéb szkriptelt események során is előfordul és pontosan olyan idegesítő, mint a legtöbb játékban. De örülök neki, hogy manapság már nem kínlódtatnak ilyesmivel. Az ellenre visszatérve alapvetően nem rosszak, de korszakonként minimális új típus kerül elő, itt is láthatóan spóroltak a fejlesztők.
• A különböző korszakokban rejlő lehetőségek szinte semennyire nem kerültek kihasználásra.

A fent leírtakat megélve érthető, hogy a legtöbben miért is dobják sutba a játékot az első két óra folyamán, amit nem is tudok senkinél sem rossz szemmel nézni. A játék közepéig én is többször elgondolkodtam rajta, hogy abbahagyom, de mivel nem szeretek fél munkát végezni továbbhaladtam. Az az érdekes ebben, hogy a játék a vége felé elkezd rátalálni önmagára, mintha a végét fejlesztették volna először, az elejét pedig csak hozzádobták volna szükségből. Nem arról van szó, hogy a végére egy szuper dolog lesz belőle, de az utolsó két korszak pályái például mérföldekkel szebbek és kidolgozottabbak, mint a korábbiak és a taktikai lehetőségeket is jobban ki lehet használni. Így mire a játék végére értem még inkább elszomorodtam, hiszen látható, hogy lehetett volna jobb is (még ha nem is tökéletes), de valamiért (Codemasters?) mégis így maradt.

Sajnálom, hogy ez a cím lett a mester utolsó játékos megjelenése. Mentségére szól viszont, hogy a dolog nem az ő elképzelésén csúszott el, hanem annak megvalósításán.

@bcom Kíváncsi voltál a véleményemre, hát itt van. Ha valamikor lesz kb. 8 - 10 óra az életedben, amit nem tudsz eltölteni hasznosabban, akkor hajrá.

Köszke

Azt hiszem inkább olvasom tovább Barkert, mint játszom... 

[Cori]

21 hours ago, bcom said:

Köszke

Azt hiszem inkább olvasom tovább Barkert, mint játszom... 

Mizu a Legacy of Kainezéssel?  Megy még? Meddig jutottál? 

[bcom]

46 minutes ago, Cori said:

Mizu a Legacy of Kainezéssel?  Megy még? Meddig jutottál? 

Kétszer játszottam vele. Egyszerre csak keveset. Egyszerűen hamarabb elfáradok tőle, mint a modern játékoktól, ezért cssk apránként... 

Szerk. Meg különben is csak beszélgetek a játékokról, a következő hónapokban jó, ha néhány napot töltök otthon... 

[Lord_KROK]

Végigvittem az AC Unityt és a Deadkingst is. 

Mikor tavaly dec 24-én nekiálltam, a Assassin's Creed Unitynek, és azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon kellemes csalódásnak indult.
Igazából egy át textúrázott Black Flaget vártam hajózás nélkül, de távolról sem erről van szó. Aztán beugrott, ja igen, ez valami új irány volt a sorozat történelmében. 
Egyszer már régen próbáltam (még 2015 elején) akkor a Core I3 4330 + 8GB + HD4890 kombó azt mondta, hogy NEM! De most a Core I5 10400F + 16GB + GTX950 kombóra azt mondta, GOOD... magas grafikát állított be, és gyönyörűen akadásmentesen fut! 
A látvány, pedig lélegzet elállító! A black flag se volt csúnya, de ez valami egészen más világ. 

A város pedig fantasztikusan kidolgozott, és The Saboteur beli kollégánkkal ellentétben főhősünk is sokkal ügyesebben, mászik, bár itt is előfordul időnként, hogy meggyűlik a bajom a scripteléssel, pl nem egyszer megfigyelőpontról nem tudok leugrani, vagy mellé ugrik a szénának, ilyesmi. A harc a sorozat korábbi részeihez képest élvezetesebb és látványosabb lett, itt is eléggé tetten érhető a fejlődés. 
De ami nagyon durva, az a város ... hihetetlenül tele van élettel, valami fantasztikusan hozza az 1700-as évek végi Párizsát (filmek alapján tudjuk ugye csak), simán el van az ember azzal, hogy csak az utcán sétálgat és nézi az épületeket meg a történéseket. És ugyan felfedeztem persze épület ismétlődést, de látszik, hogy vannak negyedek, híres épületek, és azért amennyire csak lehet igyekeztek kerülni a ctrl+c ctrl+v háztömbök érzetét.
Újdonságként már sok helyen a házakba is be tudunk menni, kapualjak, lakások stb. A leginkábbi erős oldalát a hangulatot és kidolgozottságot mi sem szemléleti szebben, minthogy már legelső alakalommal 3 órát bóklásztam Párizsban, és ez aztán a hetek alatt jóval többre emelkedett, ha elindítottam 2-4 óránál hamarabb nem léptem ki belőle. 

Úgyérzem a játék árnyoldalairól is kell szót ejtenem, : 
Szerintem én még játékban ennyiszer nem haltam meg, mint ebben. Töménytelen mennyiségszer sikerült, és utána ráadásul még (igaz HDDn van a játék) 10-20mp töltgetés is jár, még sok esetben a komplett környéket ölhetem le újra, miközben az erőforrásaim fogyása (pl heal poti, blade-ek stb) meg van jegyezve, így előfrodulhat hogy pl 7 füstbombával megyek egy területre 4 elmegy, meghalok, és legközelebb már csak 3-al próbálhatom meg 7 helyett. Persze ilyenkor sok estben (nem mindig) el lehet jutni egy shopig, de kényelmetlen és nagy kerülő. 

Na, de itt térnék ki a halandóság fő okára : ebben a játékban a legnagyobb ellenséged az irányítás! Sajnos a játék úgy gondolja sok esetben, hogy jobban tudja mit akarok mint én, és ebből konfliktusok vannak. Pl volt egy küldetés, amit azért buktam el kétszer is, és csak harmadjára sikerült, mert a végén ki kellett ugrani egy ablakon, azonban a karakterem e helyett elkezdett felmászni a környező tárgyakra az ablak tetejére stb, és egyszerűen agyon lőttek. Na ez a másik, bárhová is kezd el mászni a karakter (akár önszántamból, akár mert a játék úgy gondolja, hogymost mászni akar), rögtön előkerül egy pisztoly és eltekintve a legfejletettebb karakterektől (8+ erőcsíkocska) ez azt jelenti, hogy szinte biztosan, de legalábbis nagy eséllyel instant egyetlen lövés áldozat lesz a karakterünk. De később sem lehet két egymás utáni lövést kibírni csak hatalmas nagy mázlival, de így is harcképtelen lesz a a főhős.

Szintén remek példa amikor az egyik küldetés úgy kezdődött h egy háztetőről ugorjunk a szalmás szekérbe, és 3× ugrott mellé Arno, mire sikerült beleugrani negyedjére a szekérbe. A lopakodós részek konkrétan durván megerőltetőek, mert nagyon sokszor nem oda bújik vagy ugrik, ahová kellene, hanem ahová akar (bár a végefelé kezdtem némileg megszokni). Rengetegszer vettek így észre. Volt, hogy Youtube-ról néztem meg az aktuális küldetés végigjátszását és nálam részben másképp ment a küldi, ugyanis engem ott is simán észrevettek, ahol a videóst nem, vagy épp a videós átugrik a szemközti fára, nekem tök máshová ugrott, mert azt gondolta a játék, vagy épp felülről ment az air assasinálás, nekem meg szépen leugrott az áldozat mellé, aki kiszúrt azonnal és kardot rántott egy másik rögtön ment az alarm bellhez, és még csak nyomokban sem úgy alkault a küldi, ahogy kellett volna. Egyébként ezen hibák miatt (mindig észrevesznek, nem azt csinálja sokszor a karakter amit akarok), egy idő után rájöttem teljesen fölösleges erőltetni a lopakodást, rumble in thejungle! mert nincs más...  Pedig kivétel nélkül minden küldit megpróbáltam lopkadova azért. Sőt, a parisienne storykhoz is rendszeresen így álltam hozzá, talán 1-2 ha sikerült amit végig tudam lopakodni, az is sokadik próbára. 
vagy futok az utcán és minden szarra mászik felfelé. Különösen mikor menekülök tud nagyon jó pofa lenni, hogy azzal lassítja le magát, hogy még a zöldséges bódét vagy a random cégért is megmássza. Néha hoz ki látványos megoldásokat de 99%-ban bosszantó. Ahogy az ablakokon beugrás is, időnként jól működik, de többnyire pár másodperces bénázás fogja megelőzni, ami nem csak látványtalanná és amatőrré teszi az akciót, de sok esetben konkrétan életveszélyes. A 6 évvel idősebb Saboteur ezt valahogy jobban tudta kezelni.

A bugok királya ez a játék emellett : lebegő tárgyak, az eldobott emberek után, vagy épp a megölt ellenfelek ragdoll fizikájú maradványai látványos és félelmetes rángatózással, de volt olyan amelyik pl miután lelőttem beleesett egy falba, és nem tudtam kilootolni, pedig kellett volna tőle  küldihez fontos dolog, így kénytelen voltam előről kezdeni a küldit. De szorultam már be npc-k közé is. 
De volt olyan is akit miután megöltem, a teste átzuhant a padlón. 
Amikor nyugisan sétálok a városban akkor is előfordul, hogy 1-1 NPC egyszerűen "lezuhan" az égből. A legviccesebb ez akkor volt amikor egy macskával történt meg és az azonnal mosakodni is kezdett.
A Dead Kingsben még a barom lantern rendszer ment az agyamra, az amúgy sem könnyű dolgunkat nehezítette, de a végén kiderült, hogy történeti szempontból is van jelentősége. 

De azt kell mondjam, hogy nagy jó kis játék volt, a hibái ellenére is. Elképesztően sűrű és részletes történelmi háttérrel, komplett töri órák is levezehetők lennének az adott időszakból a játékkal. Látszik, hogy komoly kutatómunka áll a játék mögött, és oktató szoftvernek sem utolsó, miközben az ember képbe kerül történelmi személyekkel. Emellett a story is elég jó, rengeteg hírességgel futunk össze, híres helyen fordulunk meg. Ami külön tetszett, hogy van endgame tartalom, tehát a küldetések végigvitele után a városban vannak gyűjtögethető dolgok, meg különféle küldetések és missziük. Valamint a területen visszatermelődő ellenfelek, így a játék semmikor sem jut arra a szintre, hogy ez ember csak sétál egy tenni való nélküli városban. Szerintem még fogok 1-1 alkalommal visszaugrani  játékba csak úgy a városban ténykedni. 

Összességében mindent egybevetve egy gyönyörű és nagyon szórakoztató szuper játék, bár bosszantó hibái is akadnak bőven. Mindezekkel együtt is nagyon ajánlom azoknak akiknek bármelyik AC rész is bejött, de azoknak is akik most kezdenék el a sorozatot, ebben az epizódban tuti nem csalódnának! 
(Sajnos ahogy a gépigényeket néztem, jelenlegi VGAmmal kb ez lehet az utolsó AC játék amit még kompromiszumok nélkül tudtam játszani).
 

[Leon121]

Trine (két fős coop)

Ez egész mókás lett a végére. Mármint a közepétől, mire belelendültünk. Két fővel egészen más élmény, mint egyedül, sok pályán jártunk úgy, hogy a tolvaj tök könnyen átment (ahogy szólóban), aztán valamit ki kellett találni a másik játékosra is. Persze meg lehet csalni a rendszert azzal, hogy a másik játékos átvált tolvajra, de ezt meg én nem akartam.  Megnézném hárommal is. Egyébként a harcos nem sokat ér platformer részeken, lényegében semmit nem tesz hozzá, csak a csatában hasznos. A játéknak meg amúgy van egy érdekes, kötetlen jellege, ahogy a pályákon a kreativitásunknak megfelelően tudunk átmenni, ez két fővel jobban kijön, mint szólóban. 

Pár dolog azért zavart: a látvány szerintem túl zsúfolt, csicsák között nehéz látni a lényeget sokszor. A platformer rész talán pont a fentiek miatt nem egy egzakt dolog, elcsúszik, arrébb tol, picivel korrigál, és jó lesz... na ilyenek voltak sokszor, mikor érzésre jónak kéne lennie, de még egy kicsit mégsem... Ja és a kamera sokszor nem tudja kezelni a helyzetet, nem tudja, melyikünkre fókuszáljon, lemaradunk, kikerülünk a látótérből, és a vége az, hogy egyikünk se lát semmit, aztán ide-oda ugrál a kamera... Tragédia sokszor.

Ezzel együtt igazából poén volt, menet közben lehet piszkálni kicsit a másikat, vagy csak röhögni a nem jól összekoreografált ugrásokon, mikor mondjuk fel akar ugrani valahová az egyik, a varázsló meg épp akkor tesz le oda deszkát... meg ilyenek. Szórakoztató, kicsit csiszolatlan, de ajánlott így is. 

[kaszman1]

25 minutes ago, Leon121 said:

Trine (két fős coop)

Ez egész mókás lett a végére. Mármint a közepétől, mire belelendültünk. Két fővel egészen más élmény, mint egyedül, sok pályán jártunk úgy, hogy a tolvaj tök könnyen átment (ahogy szólóban), aztán valamit ki kellett találni a másik játékosra is. Persze meg lehet csalni a rendszert azzal, hogy a másik játékos átvált tolvajra, de ezt meg én nem akartam.  Megnézném hárommal is. Egyébként a harcos nem sokat ér platformer részeken, lényegében semmit nem tesz hozzá, csak a csatában hasznos. A játéknak meg amúgy van egy érdekes, kötetlen jellege, ahogy a pályákon a kreativitásunknak megfelelően tudunk átmenni, ez két fővel jobban kijön, mint szólóban. 

Pár dolog azért zavart: a látvány szerintem túl zsúfolt, csicsák között nehéz látni a lényeget sokszor. A platformer rész talán pont a fentiek miatt nem egy egzakt dolog, elcsúszik, arrébb tol, picivel korrigál, és jó lesz... na ilyenek voltak sokszor, mikor érzésre jónak kéne lennie, de még egy kicsit mégsem... Ja és a kamera sokszor nem tudja kezelni a helyzetet, nem tudja, melyikünkre fókuszáljon, lemaradunk, kikerülünk a látótérből, és a vége az, hogy egyikünk se lát semmit, aztán ide-oda ugrál a kamera... Tragédia sokszor.

Ezzel együtt igazából poén volt, menet közben lehet piszkálni kicsit a másikat, vagy csak röhögni a nem jól összekoreografált ugrásokon, mikor mondjuk fel akar ugrani valahová az egyik, a varázsló meg épp akkor tesz le oda deszkát... meg ilyenek. Szórakoztató, kicsit csiszolatlan, de ajánlott így is. 

Szintén párosban toltuk asszonnyal. A harmadik tervben van? Kíváncsi vagyok arról mi lesz a véleményed. Amúgy nagyon sok mindenben egyetértek, csak nálunk asszony befoglalta a tolvaj csajt, én meg csináljak amit akarok 

 

[Leon121]

1 hour ago, kaszman1 said:

Szintén párosban toltuk asszonnyal. A harmadik tervben van? Kíváncsi vagyok arról mi lesz a véleményed. Amúgy nagyon sok mindenben egyetértek, csak nálunk asszony befoglalta a tolvaj csajt, én meg csináljak amit akarok 

 

Igen, megvan mind a négy, azóta a második rész felénél járunk kábé.  Tudom, hogy a harmadik áttért másik nézetre, nem tudom, mi lesz a véleményünk. 

Nálunk is pont ez volt, ő ment tolvajjal, aztán előreszaladt (mondjuk előrelendült az általam levitált fadobozba lőtt kötéllel), és fel volt háborodva, hogy miért nem megyek már, miközben én szerencsétlenkedtem a dobozokkal meg pallókkal meg súlyokkal meg mittomén.  

[-OJ-]

Call of Duty: Modern Warfare 2019 (PS4, 100% Platina)

Jó kis kampány volt. Értékelhető sztori, változatos bevetések, a szokásos sokféle fegyver és minimális QTE. Előzménynek megteszi, de azért a régi trilógiát nem érte utol.

Amin mondjuk kínomban röhögtem, hogy majd pont egy nő vezeti az ellenállást egy arab országban, akit mindenki tisztel. A mesében, emberek, csakis a mesében.

[jardo]

Sherlock Holmes Chapter One

Platina begyűjtve, megvan minden mellékküldetés, minden gyűjthető cucc és minden tevékenység. PS5 szerint 22 óra volt, de ez fals, mert eleve huszonvalahány óránál jártam, mikor a PSN elkezedett vacakolni és össze-vissza mutatta a játszott játékokat meg a velük töltött időt is, néha úgy mutatta, minta soha nem is játszottam volna ezzel... Aztán mikor újra működött, akkor mutatott 12 órát, ha jól emlékszem, és onnan jöttem fel a most mutatott 22 órára. Szumma szummárum, összességében bőven 30 fölött van.

A milyen játékot tolsz most topikban már írtam róla pár benyomást az első néhány óra után, azokat továbbra is tartom: néhol túlságosan le lett egyszerűsítve, máshol pedig kicsit bonyolultabb az optimálisnál. A harcrendszer felesleges és béna, és vizualitásban sem készteti sajnos komolyabb erőlködésre a PS5-öt, miközben részleteiben átlagosan néz ki, furák a karakterek és az animációk, ráadásul sokszor tölt, néha szaggat is, stb.

Igazából a legnagyobb baja szerintem, hogy így utólag azt mondom, a nyílt világ teljesen felesleges volt, sok az indokolatlan oda-vissza rohangálás ugyanazok között a helyszínek között, illetve az egyéb tevékenységek sem túl izgalmasak, nem sikerült sem élettel, sem megfelelő mennyiségű és minőségű tartalommal megtölteni a nyílt világot, tisztán látszik, hogy ez csak a trendek miatt került bele, miközben a fejlesztőknek ebben se rutinja, se kellő tudása nincs. De ami még fájóbb, hogy érdekes mellékküldetéseket sem nagyon sikerült csinálni. Van pár misszió, ami érdekesebb, összetettebb, hosszabb, de sajnos ebből van kevesebb, a többség se nem túl izgalmas, se nem túl bonyolult. Meg ezekben pl. nem is lehet használni az elme palotát... De mivel bejöttek a mellékküldetések, ezért a főküldetések is átalakultak némileg, kevesebb van belőlük, nem is annyira "ügy" jellegűek, hanem inkább egy háttértörténet, ami összefogja a szigeten történő tevékenységünket. Eleve szerintem a sztori is gyengébb, mint korábban, volt benne potenciál, szó se róla, de sokkal-sokkal többet, jobbat, érdekesebbet ki lehetett volna hozni belőle. Meg úgy általában jellemző a játékra, hogy a feladatok megoldása sokkal kevesebb logikázást követel meg, mint a korábbi részekben (persze azok se voltak azért túl bonyolultak), néhol kifejezetten csak pislogtam, hogy egyik esemény vagy következtetés hogyan jött a másikból, illetve sokszor éreztem a megoldást erőltetettnek vagy akár eshetőlegesnek.

Összességében nekem picit csalódás, de lehet, hogy csak azért, mert a korábbi részről részre fejlődés alapján kicsit többet vártam tőle, mint kellett volna. Aki bírta a korábbi részeket, azok - mérsékelt elvárásokkal - ezt is élvezhetik, de reálisan nézve ez csak egy erősen közepes játék.

[Malleus]

 

Assassin’s Creed Odyssey

 

Folytatódott az Assassin’s Creed széria végigjátszásom, ezúttal az Odyssey-nek sikerült a végére érnem. Nem volt rövid kaland, de állíthatom, hogy minden percét élveztem.

A látványvilág ismét lenyűgöző lett. Az ókori Görögország városai a hatalmas templomokkal, kis utcácskákkal, élettel teli terekkel, de a vadon világa is, az erdőkkel, hegyekkel, völgyekkel, és persze a tenger, ami itt nagy szerepet kap. Annak ellenére, hogy az egész játék a görög kulturális szférában játszódik, sikerült a régióknak saját hangulatot és karaktert adni. A játék színvilága külön említést érdemel, a hajnali és esti órák kifejezetten látványosak, főleg esős időben. Akárcsak az Origins-ben itt is sokszor csak sétáltam és néztem a tájat, és számos alkalommal fast travel helyett inkább valós időben lovagoltam vagy hajóztam a célhoz, csak hogy nézelődhessek. A karakteranimációk, mind a harc, mind a mászás, továbbra is nagyszerűek, ez mindig a sorozat erőssége volt. A látványhoz megemlítem még karakterünk felszerelését is: páncélunk ezúttal több részből áll össze (sisak, mellvért, stb.), amitől az ingyenes transmog-nak köszönhetően a fashion potenciál az egekben van, és szerintem elég egyedi is, hiszen nem sok görög-fantasy játék van odakint öltöztethető karakterrel.

A játékmenet az Origins-ben lerakott alapokra épül, de jó pár változtatással, amik többnyire a játék előnyére váltak. Az egyik a mentési rendszer. Az összes korábbi részben levő fura feladat alapú checkpoint-ok le lettek cserélve egy rendes mentési rendszerre, amivel bárhol menthetünk. Szerintem ez nagyon kellett.

A másik, hogy sokkal hangsúlyosabb lett az rpg aspektus. Három fő build irány vagy, az íjász, a harcos és az aszaszin, és a vonatkozó képességek fejlesztésével és a megfelelő tulajdonságú fegyverek és páncéldarabok kombinálásával tudjuk személyre szabni karakterünket. A játék elején ez nem nagyon jött be, de ahogy egyre több képességet szereztem és specializáltam a karakterem, ráéreztem az rpg rendszer ízére. Az egyik fő következménye ennek, hogy van aszaszin sebzés, aminek nagyságától függ, hogy a stealth attack mennyit sebez egy adott ellenségen, és sokszor előfordul, hogy egy sima hátbaszúrás nem elég. Viszont vannak ehhez köthető képességek, amikkel több mozdulat egymásba fűzésével ugyan, de mégiscsak lehet garantált sikert elérni. Szóval, ami a korábbi részekben egy gombnyomás volt, az most kapott játékmenetet, ami nekem kifejezetten bejött.

A harcrendszer nem bonyolult, vagy dodge, parry és kétféle támadás, de a különféle harci képességek érdekesebbé teszik. Összességében jobb, mint az Origins-ban. Mint minden eddigi részben, vannak bossfightok, illetve helyzetek, ahol nem kerülhetjük el a harcot, de úgy érzem nem volt zavaróan sok ilyen. Az alap játékmenet most is a ’settenkedjünk be az erődbe és észrevétlenül tegyük el az őrséget láb alól’ ami számomra továbbra is megunhatatlan. Mellesleg van lehetőség az ellenségeket leütni (akár nyílt harcban, akár lopakodva), ahelyett hogy megölnénk őket, de ezt nem éreztem elég kidolgozottnak. Csak néhány küldetésnél számít, de olyan esetek is vannak, ahol szerintem figyelembe kéne vennie a játéknak, de nem teszi.

Már az Origins-ben is voltak hajós küldetések, de itt visszatér a hajókázás teljes mértékben, tengeri csatástul, mindenestül. Az rpg rendszerhez hasonlóan ez is nyögve nyelősen indult, de miután felfejlesztettem a hajót egészen megkedveltem ezt a részét a játéknak. Ez nagy szó, ha azt vesszük, hogy nekem a Black Flag nem jött be. Visszatérnek a tengerész dalok is, ezúttal görögül, nagyon adják a hangulatot itt is.

Megemlítem még a zsoldos rendszert. Ha valaki gyilkosságon vagy lopáson kap rajta, akkor vérdíjat kapunk a fejünkre és zsoldosok kezdenek ránk vadászni. Ezek mindig nagyjából (de sosem pontosan) tudják, merre járunk, úgyhogy megbonyolítják a feladatok végrehajtását és kiszámíthatatlan szituációkba sodorhatnak, ami nekem kifejezetten tetszett. Különösen városokban kell vigyázni, mert a harcba belekeverednek az őrök, sőt a civilek is, ami további vérdíjhoz, és további zsoldosokhoz vezet. A civilek agresszivitása mondjuk elég idegesítő adalék lett. Azt értékelem, hogy ez arra kényszerít, hogy városokban óvatosak legyünk a balhézással, de akkor is abszurd, hogy egy jöttment utcaseprő nekünk esik miután épp kibeleztünk egy egész osztagot.  A zsoldosok, velünk együtt, egy hierarchia tagjai, mindegyikük egyedi (generált) névvel és tulajdonságokkal. Ha elteszünk egyet láb alól, akkor feljebb kerülünk a ranglistán, ami különféle bónuszokat ad, úgyhogy megéri céltudatosan is vadászni rájuk.

A történet részleteibe nem megyek bele, egyrészt mert több szálon futó és bonyolult, másrészt mert jobb ismeretlenül belevágni, de a lényeg, hogy a játék a peloponnészoszi háború idején játszódik, és főhősünk egy zsoldos, aki bejárja a görög világot, hogy megtalálja elveszett családtagjait és szembeszálljon azzal a titkos szervezettel, akik rá és családjára vadásznak.

Nagy változás a korábbi részekhez képest, hogy most már a párbeszédeknél van feleletválasztás. Ez van amikor csak hangulati kérdés, de van amikor komoly következményei vannak a történet alakulására nézve. Tetszett még az, hogy van amikor egy karakter közöl velünk valami információt, amit a játék nem jegyez le sehova, de egy későbbi beszélgetésnél emlékeznünk kell rá, hogy a megfelelő választ tudjuk kiválasztani.

A sztori szerintem érdekes lett, és a főszereplő is (nálam Kassandra) el lett találva, nagyon jó szinkronnal. A komolyabb drámai momentumok ellenére a játék kicsit könnyedebb, több humor van benne, mint a korábbi részekben, ami szerintem jót tett neki. A történetet kifejtő fő küldetéseken kívül vannak mellékküldetések is, sokszor hosszabb mellék sztori szálakat, emlékezetes epizódokat alkotva. Találkozunk természetesen korabeli hírességekkel is (Hérodotosz, Szókratész, stb.), akik bár kissé karikatúra jellegűen lettek ábrázolva, de színesítik a játék világát.

Összességében igazi eposzi kaland (mire illene jobban az ’eposzi’ jelző, mint egy ’Odüsszeia’ című játékra  ), és fantasztikus élmény volt. Szerintem az egyik legjobb AC rész, de előkelő helyen van az összes általam játszott játék között is. A DLC-kkel majd később fogok játszani - az alapjáték 110 óra volt, és még csak azt sem mondanám, hogy ez sok, de azért szeretnék egy kicsit mással is játszani.

[Jimkingdom]

On 3/21/2022 at 5:15 PM, jardo said:

Sherlock Holmes Chapter One

Platina begyűjtve, megvan minden mellékküldetés, minden gyűjthető cucc és minden tevékenység. PS5 szerint 22 óra volt, de ez fals, mert eleve huszonvalahány óránál jártam, mikor a PSN elkezedett vacakolni és össze-vissza mutatta a játszott játékokat meg a velük töltött időt is, néha úgy mutatta, minta soha nem is játszottam volna ezzel... Aztán mikor újra működött, akkor mutatott 12 órát, ha jól emlékszem, és onnan jöttem fel a most mutatott 22 órára. Szumma szummárum, összességében bőven 30 fölött van.

A milyen játékot tolsz most topikban már írtam róla pár benyomást az első néhány óra után, azokat továbbra is tartom: néhol túlságosan le lett egyszerűsítve, máshol pedig kicsit bonyolultabb az optimálisnál. A harcrendszer felesleges és béna, és vizualitásban sem készteti sajnos komolyabb erőlködésre a PS5-öt, miközben részleteiben átlagosan néz ki, furák a karakterek és az animációk, ráadásul sokszor tölt, néha szaggat is, stb.

Igazából a legnagyobb baja szerintem, hogy így utólag azt mondom, a nyílt világ teljesen felesleges volt, sok az indokolatlan oda-vissza rohangálás ugyanazok között a helyszínek között, illetve az egyéb tevékenységek sem túl izgalmasak, nem sikerült sem élettel, sem megfelelő mennyiségű és minőségű tartalommal megtölteni a nyílt világot, tisztán látszik, hogy ez csak a trendek miatt került bele, miközben a fejlesztőknek ebben se rutinja, se kellő tudása nincs. De ami még fájóbb, hogy érdekes mellékküldetéseket sem nagyon sikerült csinálni. Van pár misszió, ami érdekesebb, összetettebb, hosszabb, de sajnos ebből van kevesebb, a többség se nem túl izgalmas, se nem túl bonyolult. Meg ezekben pl. nem is lehet használni az elme palotát... De mivel bejöttek a mellékküldetések, ezért a főküldetések is átalakultak némileg, kevesebb van belőlük, nem is annyira "ügy" jellegűek, hanem inkább egy háttértörténet, ami összefogja a szigeten történő tevékenységünket. Eleve szerintem a sztori is gyengébb, mint korábban, volt benne potenciál, szó se róla, de sokkal-sokkal többet, jobbat, érdekesebbet ki lehetett volna hozni belőle. Meg úgy általában jellemző a játékra, hogy a feladatok megoldása sokkal kevesebb logikázást követel meg, mint a korábbi részekben (persze azok se voltak azért túl bonyolultak), néhol kifejezetten csak pislogtam, hogy egyik esemény vagy következtetés hogyan jött a másikból, illetve sokszor éreztem a megoldást erőltetettnek vagy akár eshetőlegesnek.

Összességében nekem picit csalódás, de lehet, hogy csak azért, mert a korábbi részről részre fejlődés alapján kicsit többet vártam tőle, mint kellett volna. Aki bírta a korábbi részeket, azok - mérsékelt elvárásokkal - ezt is élvezhetik, de reálisan nézve ez csak egy erősen közepes játék.

Nekem Sherlock Holmes karaktere sem tetszik. Túl modern szépfiú.

[XCube]

19 hours ago, Malleus said:

 

Assassin’s Creed Odyssey

 

Folytatódott az Assassin’s Creed széria végigjátszásom, ezúttal az Odyssey-nek sikerült a végére érnem. Nem volt rövid kaland, de állíthatom, hogy minden percét élveztem.

A látványvilág ismét lenyűgöző lett. Az ókori Görögország városai a hatalmas templomokkal, kis utcácskákkal, élettel teli terekkel, de a vadon világa is, az erdőkkel, hegyekkel, völgyekkel, és persze a tenger, ami itt nagy szerepet kap. Annak ellenére, hogy az egész játék a görög kulturális szférában játszódik, sikerült a régióknak saját hangulatot és karaktert adni. A játék színvilága külön említést érdemel, a hajnali és esti órák kifejezetten látványosak, főleg esős időben. Akárcsak az Origins-ben itt is sokszor csak sétáltam és néztem a tájat, és számos alkalommal fast travel helyett inkább valós időben lovagoltam vagy hajóztam a célhoz, csak hogy nézelődhessek. A karakteranimációk, mind a harc, mind a mászás, továbbra is nagyszerűek, ez mindig a sorozat erőssége volt. A látványhoz megemlítem még karakterünk felszerelését is: páncélunk ezúttal több részből áll össze (sisak, mellvért, stb.), amitől az ingyenes transmog-nak köszönhetően a fashion potenciál az egekben van, és szerintem elég egyedi is, hiszen nem sok görög-fantasy játék van odakint öltöztethető karakterrel.

A játékmenet az Origins-ben lerakott alapokra épül, de jó pár változtatással, amik többnyire a játék előnyére váltak. Az egyik a mentési rendszer. Az összes korábbi részben levő fura feladat alapú checkpoint-ok le lettek cserélve egy rendes mentési rendszerre, amivel bárhol menthetünk. Szerintem ez nagyon kellett.

A másik, hogy sokkal hangsúlyosabb lett az rpg aspektus. Három fő build irány vagy, az íjász, a harcos és az aszaszin, és a vonatkozó képességek fejlesztésével és a megfelelő tulajdonságú fegyverek és páncéldarabok kombinálásával tudjuk személyre szabni karakterünket. A játék elején ez nem nagyon jött be, de ahogy egyre több képességet szereztem és specializáltam a karakterem, ráéreztem az rpg rendszer ízére. Az egyik fő következménye ennek, hogy van aszaszin sebzés, aminek nagyságától függ, hogy a stealth attack mennyit sebez egy adott ellenségen, és sokszor előfordul, hogy egy sima hátbaszúrás nem elég. Viszont vannak ehhez köthető képességek, amikkel több mozdulat egymásba fűzésével ugyan, de mégiscsak lehet garantált sikert elérni. Szóval, ami a korábbi részekben egy gombnyomás volt, az most kapott játékmenetet, ami nekem kifejezetten bejött.

A harcrendszer nem bonyolult, vagy dodge, parry és kétféle támadás, de a különféle harci képességek érdekesebbé teszik. Összességében jobb, mint az Origins-ban. Mint minden eddigi részben, vannak bossfightok, illetve helyzetek, ahol nem kerülhetjük el a harcot, de úgy érzem nem volt zavaróan sok ilyen. Az alap játékmenet most is a ’settenkedjünk be az erődbe és észrevétlenül tegyük el az őrséget láb alól’ ami számomra továbbra is megunhatatlan. Mellesleg van lehetőség az ellenségeket leütni (akár nyílt harcban, akár lopakodva), ahelyett hogy megölnénk őket, de ezt nem éreztem elég kidolgozottnak. Csak néhány küldetésnél számít, de olyan esetek is vannak, ahol szerintem figyelembe kéne vennie a játéknak, de nem teszi.

Már az Origins-ben is voltak hajós küldetések, de itt visszatér a hajókázás teljes mértékben, tengeri csatástul, mindenestül. Az rpg rendszerhez hasonlóan ez is nyögve nyelősen indult, de miután felfejlesztettem a hajót egészen megkedveltem ezt a részét a játéknak. Ez nagy szó, ha azt vesszük, hogy nekem a Black Flag nem jött be. Visszatérnek a tengerész dalok is, ezúttal görögül, nagyon adják a hangulatot itt is.

Megemlítem még a zsoldos rendszert. Ha valaki gyilkosságon vagy lopáson kap rajta, akkor vérdíjat kapunk a fejünkre és zsoldosok kezdenek ránk vadászni. Ezek mindig nagyjából (de sosem pontosan) tudják, merre járunk, úgyhogy megbonyolítják a feladatok végrehajtását és kiszámíthatatlan szituációkba sodorhatnak, ami nekem kifejezetten tetszett. Különösen városokban kell vigyázni, mert a harcba belekeverednek az őrök, sőt a civilek is, ami további vérdíjhoz, és további zsoldosokhoz vezet. A civilek agresszivitása mondjuk elég idegesítő adalék lett. Azt értékelem, hogy ez arra kényszerít, hogy városokban óvatosak legyünk a balhézással, de akkor is abszurd, hogy egy jöttment utcaseprő nekünk esik miután épp kibeleztünk egy egész osztagot.  A zsoldosok, velünk együtt, egy hierarchia tagjai, mindegyikük egyedi (generált) névvel és tulajdonságokkal. Ha elteszünk egyet láb alól, akkor feljebb kerülünk a ranglistán, ami különféle bónuszokat ad, úgyhogy megéri céltudatosan is vadászni rájuk.

A történet részleteibe nem megyek bele, egyrészt mert több szálon futó és bonyolult, másrészt mert jobb ismeretlenül belevágni, de a lényeg, hogy a játék a peloponnészoszi háború idején játszódik, és főhősünk egy zsoldos, aki bejárja a görög világot, hogy megtalálja elveszett családtagjait és szembeszálljon azzal a titkos szervezettel, akik rá és családjára vadásznak.

Nagy változás a korábbi részekhez képest, hogy most már a párbeszédeknél van feleletválasztás. Ez van amikor csak hangulati kérdés, de van amikor komoly következményei vannak a történet alakulására nézve. Tetszett még az, hogy van amikor egy karakter közöl velünk valami információt, amit a játék nem jegyez le sehova, de egy későbbi beszélgetésnél emlékeznünk kell rá, hogy a megfelelő választ tudjuk kiválasztani.

A sztori szerintem érdekes lett, és a főszereplő is (nálam Kassandra) el lett találva, nagyon jó szinkronnal. A komolyabb drámai momentumok ellenére a játék kicsit könnyedebb, több humor van benne, mint a korábbi részekben, ami szerintem jót tett neki. A történetet kifejtő fő küldetéseken kívül vannak mellékküldetések is, sokszor hosszabb mellék sztori szálakat, emlékezetes epizódokat alkotva. Találkozunk természetesen korabeli hírességekkel is (Hérodotosz, Szókratész, stb.), akik bár kissé karikatúra jellegűen lettek ábrázolva, de színesítik a játék világát.

Összességében igazi eposzi kaland (mire illene jobban az ’eposzi’ jelző, mint egy ’Odüsszeia’ című játékra  ), és fantasztikus élmény volt. Szerintem az egyik legjobb AC rész, de előkelő helyen van az összes általam játszott játék között is. A DLC-kkel majd később fogok játszani - az alapjáték 110 óra volt, és még csak azt sem mondanám, hogy ez sok, de azért szeretnék egy kicsit mással is játszani.

Most vettem meg, az írásod pedig eléggé befűtött a játékra. Az Origins és az Odyssey két teljesen külön dolog ugye? Nincs az, hogy érdemes az Origins -t először végigtolni?

[Hor1]

40 minutes ago, XCube said:

Most vettem meg, az írásod pedig eléggé befűtött a játékra. Az Origins és az Odyssey két teljesen külön dolog ugye? Nincs az, hogy érdemes az Origins -t először végigtolni?

Nem kell hozzá az előző rész, igazából a 2-Brotherhood-Revelations óta minimális jelentősége van, hogy milyen sorrendben játszod őket. Maximum a jelen szál miatt, de az csak bosszantásnak van már itt, teljesen érdektelen.

Amúgy én mindig nagyon lelkes vagyok az AC-k elején, de 10-20 óra után mindig elfogy a lendület, és utána nem igazán tud megújulni, vagy újat mutatni egyik se, csak ugyanazok a körök újra meg újra. Ezzel nem lenne baj, ha nem 80 órára lőnék be a főszálat, nagyjából ugyanolyan területeken.

[XCube]

16 minutes ago, Hor1 said:

Nem kell hozzá az előző rész, igazából a 2-Brotherhood-Revelations óta minimális jelentősége van, hogy milyen sorrendben játszod őket. Maximum a jelen szál miatt, de az csak bosszantásnak van már itt, teljesen érdektelen.

Amúgy én mindig nagyon lelkes vagyok az AC-k elején, de 10-20 óra után mindig elfogy a lendület, és utána nem igazán tud megújulni, vagy újat mutatni egyik se, csak ugyanazok a körök újra meg újra. Ezzel nem lenne baj, ha nem 80 órára lőnék be a főszálat, nagyjából ugyanolyan területeken.

Még mindig az animus körül forog a dolog? Remélem nem sok ilyen kizökkentő van benne, jobban szeretem beleélni magam abba a közegbe, ahol a játék játszódik. Az első részben eleinte tetszett ez az elképzelés, de folyamatosan kirántott a múltbéli történések folyamából.

Egyébként sok esetben nálam is hasonlóan járnak a hosszú játékok. Típustól függően vagy az az ellenszerem, hogy nagy dózisban tolom őket sok órában egy nap (hétközben legalább három, hétvégén akár nyolc - tíz is), vagy éppen ellenkezőleg, szépen adagolva, napi egy - két órában. Utóbbira nem sok esélyt látok a hatalmas terep miatt.

[Malleus]

@XCube

Nincs benne sok jelenkori megszakítás és a múltbéli történések (az Origins és Odyssey között) nem kapcsolódnak egymáshoz. Amúgy én napi 2-3 órát játszottam és így másfél hónapig tartott.

[kaszman1]

South Park: The Stick of Truth (Steam Deck)

Az első játék amit kipörgettem a konzolon. Azt kell mondjam felemás érzésekkel tölt el a dolog.

Először is már egyszer nekikezdtem 2017-ben (csak onnan tudom, hogy megvannak a régi mentések a felhőben) de akkor abbahagytam pár óra után, de emlékszem nagyon tetszett akkor.

Most ismét elővéve már nem üt akkorát, mint ahogy emlékeztem rá. Nincs meg az újdonság varázsa, hogy wow az Obsidian összeállt a Matt Stone / Tray Parker duóval és RPG-t csinálnak, meg ugye azóta lement sok új évad, meg második részt is csináltak és kicsit már elévültek a történések.

Ami tetszett:

Ez egy ízig-vérig SP sztori, sőt egy egész évadnyi történést belepakoltak. Még így is volt hiányérzetem, hogy pl sok ma jobban kiforrott karakter az akkori állapota szerint csak statiszta a háttérben.

A megjelenítés brutális még ennyi év után is. Tényleg megkaptuk a show-t interaktív formában. Hibátlan, tényleg nem lehet belekötni.

Az inside joke-ok, easter egg-ek és utalások egészen az első évadig vissza hatalmas nosztalgiafaktort adtak.

Az új gyerek ötlete nagyon betalált, mert nem erőltettek bele egyik fő karakter bőrébe sem, így páholyból követhettük a történéseket.

Elmebeteg, de egyben SP standardok szerint csavarosan felépített sztori.

 

Ami kevésbé tetszett: 

Nagyon light RPG, alig van build lehetőség, vagy a csapattársak tudatos beépítése a stratégiánkba. Kevés skill van és mindent feloldunk, max azt dönthetjük el melyik legyen valamivel erősebb. Egy példa: végig ranged karakterre akartam gyúrni, kb lvl 12-ig az íj és kapcsolódó bónuszok alkották a sebzésem 90%-át. Ekkor találtam egy lvl 13-as katanát valami őrült nagy sebzéssel, meg egy olyan sisakot, ami minden megölt ellenfél után extra kört biztosít és onnantól gyakorlatilag ment a kukába a "build"-em és egy megállíthatatlan katana isten lettem.

 

A harcrendszer bosszantó a sok beépített QTE és reakció gombnyomásra épített támasások és védekezések. A játék vége felé már levettem a nehézséget egyel, annyi trash mob volt és folyton azért haltam meg, mert elfelejtettem időben megnyomni valamit. Értem hogy ezt azért csinálták, hogy 5 típusú támadással is érdekes maradjon a harc 20 órán keresztül, de engem untatott és nem volt elég koncentrációm, hogy folyton a felvillanó jelzésekre reagáljak.

A játék utolsó harmadában túlerőltették a spéci képességek bevonását a felfedezésbe, ami nekem csak fölösleges időhúzásnak tűnt. Ja meg az instant kill ügyességi minijátékok, amiből kettőt is sikerült belerakni a játékba.

Ehhez kapcsolódik, hogy bár 20 óra alatt teljesítettem, lehet kicsit meg is untam a végére. Sok volt az ismétlődés, meg a töltelék.

Összességében nagyon élveztem a sztori részét. Sokszor hangosan felnevettem, akkora barmok a készítők és az Obsidian is nagyon profi sztorimesélésben.

Sajnos a harc és RPG része nem kötött le ahogy szerettem volna, de simán egy "egynek jó" kategória. Újra nem fogom játszani de simán el tudom képzelni hogy újranézném a sztorit az átvezetőkből készített epizóddal valamikor a jövőben.

 

A másodikról esetleg véleményeket dobhattok, az is megvan és szintén pár óra erejéig kipróbáltam anno, de nem emlékszem sokra, csak hogy szuperhős téma meg más harcrendszer.

 

[Viktor]

10 hours ago, kaszman1 said:

South Park: The Stick of Truth (Steam Deck)

A másodikról esetleg véleményeket dobhattok, az is megvan és szintén pár óra erejéig kipróbáltam anno, de nem emlékszem sokra, csak hogy szuperhős téma meg más harcrendszer.

 

Nekem nagyon tetszett. Jól fogalmaztál, kb. mint egy évadnyi SP. Ha így tekint rá az ember, nem fog benne csalódni, remek poénok, beleszáll, akikbe csak lehet, nem finomkodik és tényleg vicces. Ellenben, mint rpg nem olyan vastag ez a rész sem. Viszont legnehezebb fokozaton kell csinálni a mellékküldetéseket is, mert hamar meg lehet benne akadni egy-egy harcnál. A képességek elég változatosak, ahogy maga a csapat is, 20 óra körül mozog ez is, érdemes belevágni.

[Cori]

The Legend Of Zelda: Skyward Sword HD 

 

Itt ott elvétve tologattam, harmadát már nyáron/ősszel megcsináltam aztán abbamaradt, később folytattam, aztán megint abbamaradt és most az utóbbi 1 hónapba ültem neki megint, mindig csak egy keveset, aztán ma sikerült befejezni.

3. végigjátszott Zelda játékom a BOTW és a Minish Cap után (amit nem rég toltam ki telón emulátoron  touch controls nem a legjobb, de nem volt nehéz a játék). 

Nem lesz a kedvenvem, sőt nagyon sokszor mérgelődtem rajta, de előbb leírom a pozitívumokat:

- A játék zenéje nagyon hangulatos, nyugis, megszokott Nintendo/Zelda minőség.

- Grafika cuki  

- Fun dungeonök és puzzlek. Van legalább 7 dungeon azt hiszem, mind szórakoztató, ha bár az egyiktől falra másztam  De a maradék 6 jó lett, nem egyszer megakadtam, de nem túl nehezek. Mindegyik valamilyen itemhez kötött ahol nagyban azt kell alkalmazni, ami tök jól megtanít a különféle tárgyak használatára tutorial nélkül. 

A negatívumok:

- Utálom a motion controlt, de az új átvariált irányítás amiből kivették a motion controlt az se sokkal jobb. Sőt förtelmes az egész, A L1-et folyamat nyomva kell tartani, hogy mozgathassam a kamerát... ehhez mire hozzászoktam jó sok óra kellett. A harcok dögunalmasak, mivel mindegyik arról szól, hogy ütsz, majd az ellenfél kivédi az ütésed és megpróbálsz az ellenkező oldalról ütni, aztán azt is kivédi és próbálod a védetlen helyeit ütni, de annyira nyögvenyelős, sokszor félremegy az ütés, hogy a játéknak csak a terhére van, minden combatnál sóhajtottam egyet, hálistennek a játék lényege a dungeonök és a puzzle ami fun, de a boss fightok emiatt förtelmesek szerintem.

- Sok backtracking, tudom ez ilyen Zelda alap már, de itt a zártabb pályák miatt sokszor tényleg oda vissza kellett rohangálni, és baromi idegesítő volt, főleg amikor a játék végére már 3szor kell mindegyik zónába visszamenni. 

- Padding... vagy 40 óra volt a játék, de a folyamatos  ide oda rohangálások, levegőben repülés, cinematicok nagyon lelassították a játékot, főleg a második felében.

 

Jó volt egynek, de ha nem adtam volna ki 16 ezret nyáron nem játszottam volna ki soha valószínûleg  (Adom is el, még jó, hogy dobozosan vettem  ) Remélem a többi rész ettől Puding!ább lesz, lehet nekikezdek azoknak is a jövőben valamikor, mert az alap dungeon takarítósdi szórakoztató volt.

[XCube]

Black Mesa

Sokat írtam már róla, amihez csak annyit tennék hozzá, hogy a Xen újrafeldolgozás a játék egyik legnagyobb erőssége. Rengeteg benne a klasszikus puzzle és platforming, de egytől egyig jól kidolgozott elemek, amitől nem idegbajt kapsz, hanem kihívásként éled meg.

Az egészet újrajátszva viszont szembe tűnik egy bizonyos aspektus, ami az eredeti játékot is kiválóan jellemezte, mégpedig a haladás élménye, ami szinte egy kompakt RPG jelleget ad a játéknak fejlesztés nélkül. Persze minden FPS játékot valami alap fegyverrel kezdesz, a végére pedig hatalmas pusztítóerőd van, itt viszont az egész belesimul a játékba. Az laborok és irodák komplexumából feljutni a felszínre, ami megváltás helyett csak még több gondot hoz, hangárokon, raktárakon, sziklaszirteken keresztül barangolni, majd bejutni a Lambda komplexumba és átteleportálni egy másik világba. A játékmenet pedig végig szépen követi az akció előrehaladását.

A Black Mesa pontosan olyan cím, amit mind a régi motorosoknak, mind a fiatalabb generációknak szívemből ajánlok. Az előbbi csoport tagjai szuperül fognak nosztalgiázni, a többiek pedig modernebb köntösben kapnak betekintést egy mára szinte kihalt játékmechanizmusba.