Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[XCube]

Unreal II The Awakening

Az első rész annak idején nagyot ütött, ami elsősorban a grafikának volt köszönhető. Új szereplő lépett színre az id Software mellett, aki nem csak tartotta, hanem olykor diktálta is az iramot. Bár sztoriban nem volt valami ütős, a képi világ és annak felépítése (középkori / antik jellegű környezet keveredik modern és futurisztikus elemekkel) elég jól sikerült ahhoz, hogy az embert a játék végéig motiválja.

A második rész egészen más kategória. A fejlesztés kikerült az első rész kiegészítőjének fejlesztőihez, akik sajons nem remekeltek a kivitelezésben. Persze az sem sokat kedvezett, hogy ennek a játéknak is mindenképpen meg kellett lovagolnia a korszakot átitató Halo hullámot. A sztori és az elképzelés alapvetően nem is lenne rossz, de a borzalmas interakciók (beleértve a szinkron minőségét) és gyenge karaktermodellek / animációk (Aida -t leszámítva ) mellett maga a környezet kialakítása sem segít sokat a beleélésben. A belső helyszínek legtöbbje kimondottan jól néz ki, a külső terek viszont eléggé elnagyoltak, a fejlesztők nem igazán vették a fáradságot az új motor lehetőségenek kihasználásához. Más fejlesztők még bukott játékokban is sokkal természetesebb és érdekesebb helyszíneket hoztak létre (pl. Pariah). Emellett a jätökmenet is sokkal döcögősebb az elődnél, sőt a kortársaknál is. Nem annyira, mint egy budget játéknál, de az egész összhang úgy a B és C kategória irányába viszi a mércét. Hiába a sok fegyver és másodlagos tüzelési módok, ha maga a harc szög eygszerű, az MI butább, mint az első részben, a karakter tetűlassan mozog és még dodge sincsen... . Komolyan mondom az első rész Skaarj harcai mérföldekkel jobbak voltak ennél. Apropó Skaarj, az első rész agilis idegenjei ebben az iterációban hústorony tankokká lettek degradálva, de még így is nehéz ellenük harcolni az öregember tempójában közlekedő karakterünkkel.

Visszatérve kicsit a grafikára kicsit kettős érzéseim vannak. Akkoriban kezdtek nagyobb mértékben beszivárogni a játékokba a sztenderdizált shaderek, amit a játék nagy vonalakban magasról leszar. Elvétve találkozik az ember specular mapekkel, a részletek nagy részét viszont erőből oldja meg a játék geometriával. Ha azt nézem, hogy egy évvel később mit hozott a Half - Life 2 és a DOOM 3, akkor ez bizony nagyon gyenge eresztés. Félreértés ne essék, sok belső helyszín nagyon is jól néz ki, de a fényeffektek statikusak, a sok geometriának köszönhetően pedig sok a töltőképernyő is, ami ma ugyan nem nagy gond, de annak idején bizony sokáig töltött a játék (nem úgy, mint a Half - Life). Hogy korban hasonló motort is említsek a LithTech például lényegesen élettelibb és hihetőbb környezeteket prezentált.

Annak idején és most is csalódott vagyok. Míg a párhuzamosan megjelenő Unreal Tournament címek csodálatos játékok voltak, addig a SP epizód egy csődtömeg lett. Nem bugos, ami benne van az úgy ahogy működik, de nem áll össze az egész. Kötelező Halo másolás ide vagy oda, a klasszikus fegyverek kukázása szerintem nagy baklövés volt, egyértelműen mutatja, hogy a csapat nem volt igazán tisztában a lehetőségekkel, így ki sem használták azokat.

5/10

[Jimkingdom]

Ha valaki tudni akar valamit FPS-ekről, - ha még nem lenne egyértelmű - kérdezze @XCube kollégát. 

[-OJ-]

Assassin's Creed IV Black Flag (PS4 - 100%)

Egy újabb AC bepótolva az előző évtizedből, amit igencsak megérte végigjátszani. Edward Kenway kellően érdekes és szórakoztató figura, kár, hogy ezúttal sem tudtak egy épkézláb, összefüggő történetet kerekíteni neki, most is csak egyik célponttól a másikra váltunk, a barátok és ellenségek fejezetről fejezetre felcserélődnek, Edward pedig a cselekmény során karakterben nem sokat fejlődik - megjegyzem, az állandó kincs és pénzhajhászata sokkal jobban illett a kalóz életébe, mint mikor a végén beállt a világmegmentő, szabadságharcos Assassinok sorába. A karakterek ebben a részben is csak jöttek mentek, és bár Edward igyekezett pár szívhez szóló mondattal búcsúzni az eltávozottaktól, valójában nem sokat értek, sem a barátok, sem az ellenségek.

A grafika kissé megkopott mostanra, különösen ami a karaktermodelleket illeti, de a karibi szigetvilág környezet, a különböző hajók, a kis kikötők és városok kidolgozottsága ezúttal is elsőrangú, amihez kiváló kalózos hangulat, és talán most először emlékezetes aláfestő zenék is párosultak. A harcrendszer a négy pisztoly bevetését leszámítva nem sokat változott a 3.részhez képest, és az ottani hajózást emelték át ide is, megspékelve a hajófoglalással - ami ott működött, az hibátlanul szerepelt itt is. A gyűjtögethető vackok közül egyedül az elásott kincsek felkutatása volt érdekes, ahogy a rajzolt térkép alapján kellett beazonosítani a lelőhelyeket, a többi csak értelmetlen időhúzás. Assassin mellékküldetésekből sem volt hiány, de ezek többnyire kimerültek a menj oda és (észrevétlenül) öld meg, ami gyakran egy berserk köpőcsövezést jelentett csak. Vagy a tengeri küldetésekben ugyanez a célpont hajó gyors kilövése mozsár ágyú segítségével. A hajókereskedelmi minijátéknak nem sok hasznát láttam, pár ruhát, hajódíszt és kincses térképet lehetett belőle szerezni, de pénzszerzés gyanánt sokkal gyorsabb módszer a hajófosztogatás. Az elsüllyedt hajók felkutatása nekem nagyon nem jött be, igazi kausztrofóbikus szenvedés volt az állandó oxigén hiány, és közben még a cápáka/medúzákat is kerülgetni kellett. Inkább a szigonyozás, ami messze a játék legkegyetlenebb része, pedig nem vagyok egy fanatikus állatvédő.

A jelenben is el lehetett bohóckodni a számítógépek hackelésével és infószerzéssel, de ez a rész nagyon száraz unalmas volt, sok lassú sétálgatással - leszámítva a játékvégi nagy leleplezést, amivel a kalózos sztoriszál nem igazán rendelkezett.

Összességében nagyon bejött ez az epizód. Sajnos a platina elmaradt a piszok online achik miatt, de 55óra alatt így is megcsináltam mindent, amit singleben lehetett, és teljesen lepucoltam a térképet.

 

 

Assassin's Creed Freedom Cry (PS4 - 100%)

A kiegészítő Edward kormányosát, Adéwalét helyezi a főszerepbe, ahogy 15évvel az alapjáték eseményei után rabszolgákat szabadít fel Haitin. Lényegében minden ugyanaz, mint a Black Flagben, csak kisebb területen, és kalózok helyett itt a rabszolgákat kell mentegetni, az ültetvényeken pedig nem a raktárakat rámoljuk ki, hanem őket szabadítjuk fel. A sztori ebben is elég hézagos és logikátlan, nem is érdemes sokat foglalkozni vele, a küldetések viszont egész változatosak voltak, ezért számomra mindenképpen megérte végigjátszani ezt az egy délutános kalandot.

[Malleus]

 

Chinese Paladin：Sword and Fairy 6

 

Eljött az idő, hogy belenézzek a harmadik nagy kínai rpg franchise-ba, a Chinese Paladin-ba, aminek eredeti kínai neve ’A Kard És A Tündér Legendája’, és úgy látom most már a fejlesztők is ezt a nevet preferálják. Ebből tavaly ősszel jelent meg a legújabb, hetedik rész, de annak angol feliratairól vegyes véleményeket olvastam, így az olcsóbb opcióra mentem rá, és a korábbi részt vettem célba. Más választás nincs, lévén eddig ez a kettő jelent meg angolul. Ennek a játéknak is van negatív hírneve, sőt sokan a kínai közönségből a franchise legrosszabbjának tartják, de én eltökéltem, hogy kipróbálom. Nem bántam meg.

Kellett némi idő belerázódni, mert a játékmenetben vannak furcsaságok. Rögtön az első, hogy bár WASD-dal irányítjuk a karakterünket, a kamera mozgatásához nyomva kell tartani az egyik egérgombot, így gyakorlatilag egyfolytában, amikor megyünk valahova. Az sem szerencsés, hogy egy mozgási sebesség van, és az elég lassú, így a helyszíneken a fel alá mászkálás sok időbe telik. Lehet a játékban ugrani is, de ez nehezen kezelhető és nélkülöz minden Földi fizikát.   Természetesen vannak platformer részek ahol muszáj ugrálni, illetve opcionális gyűjteni valók sokszor a házak tetején vagy magaslatokon. Bevallom, valamiért ez utóbbiak megkeresésével és összeszedésével azért jól szórakoztam.

A harc a JRPG-kre emlékeztet. A csaták függetlenek a játéktértől, amint belefutunk egy ellenségbe, átkerülünk egy arénába, ahol csapatunk szembekerül az ellenséges csapattal, majd különböző képességeket vagy tárgyakat használva próbálhatjuk megnyerni az ütközetet. Azonban a rendszer nem egészen körökre osztott, hanem minden karakternek van cooldown-ja és akkor tud lépni, amikor ez lejár, de amúgy valós időben zajlik a harc. Az egésszel az volt a legnagyobb gond, hogy nincs épkézláb tutorial a játékban, csak kapunk néhány magyarázó panelt (amit harc közben meg sem tudunk nézni), és ennyi. Sok minden csak próbálkozással derül ki, és ez megnehezíti a játék elejét. Easy-n kezdtem, pont emiatt, de az elején így is elkenték a számat párszor. Azért később, amikor már belejöttem, szívesen kipróbáltam volna nehezebb fokozatot, de sajnos menet közben nem lehet nehézséget váltani.

Ezeken kívül, amivel a játékidő számottevő része elmegy, azok a cutscene-ek. Ebből rengeteg van, de engem ez nem zavar. Úgy tűnik ez egy bevált dolog a kínai rpg-nél, akárcsak a linearitás. Itt is ez a helyzet, bár van több helyszín és fast travel, de igazából csak a melléküldetések miatt lehet érdemes visszatérni korábbi helyszínekre. Ez, illetve a sok átvezető jelenet számomra már csak azért sem volt gond, mert a sztori a játék legnagyobb erőssége.

A játék világa leginkább Wuxia (kb. low fantasy) stílusú, a főszereplők többsége harcművész, fontos szerepet kapnak a harcművész szekták, de megjelennek Xianxia (high fantasy) elemek is, emberfeletti civilizációkkal, démonokkal, varázslatokkal és egy végső veszedelemmel, amit csak úgy tudok leírni, hogy ’mitológiai léptékű’. Meg kell említenem még a kultiváció koncepcióját, ami implicite a korábban általam játszott kínai játékokban is benne volt, de itt konkrétan emlegetik is. Ennek az a lényege, hogy a karakterek a Qi-jüket, nevezhetjük energiának vagy életerőnek, növelik különböző meditációs vagy misztikus (sokszor Taoizmus inspirálta) gyakorlatokkal, így téve szert emberfeletti képességekre. Nem csak emberek űzhetik, például a démonok a kultivációval intelligenciát is szereznek, valamint azt a képességet, hogy emberalakot vegyenek fel.

A történet csapatunk néhány tagja közötti, véletlennek tűnő találkozással kezdődik. Szereplőink összefognak egy szekta ellen, akik a hírek szerint embereket rabolnak el. Természetesen, ahogy haladunk előre a történetben és bogozzuk ki a szálakat, többen is csatlakoznak hozzánk különböző okokból, és egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy sokkal több minden van a háttérben. Összesen hat főszereplő van, és szerintem mind érdekes, jól megírt karakterek, akik között jó dinamika van. Mindenkinek megvannak a maga problémái, céljai, titkai és mindenkire jut bőven karakterfejlődés mire a fordulatos, komplex és érzelmekben gazdag történet végére érünk.

Az angol feliratok minősége megteszi, bár az intro feliratai katasztrofálisan röhejesek lettek, de magában a játékban már rendben vannak, néhány typo-t vagy hiányzó sort leszámítva. Néha túl gyorsan eltűntek a feliratok (vagy csak vannak kínai mondatok, amik beszélve sokkal rövidebbek, mint angolul leírva), de összességében követhető volt minden. Van napló is, ami segít, bár lehetett volna részletesebb. A játékban van néhány animált cutscene is bizonyos fontosabb sztori momentumokhoz - ezeknél nincs felirat, de mivel főleg akciójelenetek, ez nem volt probléma.

Grafikailag a játék kb. késő PS2 érának felel meg, de engem nem érdekel a részletesség, ha a stílus jó, és szerintem itt ez rendben van. A helyszínek többsége hangulatos, látványos, az alacsony poligonszám ellenére is, főleg a fényviszonyoknak köszönhetően (például alkonyatkor), és a karakterek modelljei és kosztümjei és jól néznek is. Az egyetlen dolog, ami tényleg gyenge, azok az animációk. A harci mozdulatok még jók, de a dialógusoknál a karakterek mozgása nagyon merev, darabos, és rengetegszer ismétlődnek ugyanazok a mozdulatok. Az arcmimika sem tud sokat felmutatni, sőt vannak mellékes NPC-k akiknél konkrétan nincs is. Amitől mégis jók a beszélgetős részek, az a szinkron. A szinkronszínészek kiválóak, megtöltik élettel a karaktereket és gyakorlatilag a hátukon viszik a párbeszédes jeleneteket.

Ha már szóba került a hangzásvilág, a zenék szintén kiválóak lettek, bővelkedik a játék hangulatos és fülbemászó darabokban. Azt is díjazom, hogy a menüből bármelyik zenét meg lehet hallgatni. Néhány buggal is találkoztam a végigjátszás során, például villogó textúrákkal vagy a pályáról való kizuhanással, de szerencsére nem gyakran. Utóbbi esetben a játék amúgy megértően visszarak minket.

Összességében mind technológiailag, mind dizájnban vannak hibái a játéknak, de bőven kárpótol érte a remek történet és karakterek. Az a fajta sztori ez, ami akkor is fejemben járt, amikor nem játszottam a játékkal, és a végigvitele utáni napokban is. Aki nem játszott még kínai fantasy rpg-vel, annak a GuJian 3 jobb belépési pont, de aki már ismeri a zsánert, vagy netán hajlandó bevállalni röcögős játékmenetet egy érdekes történet kedvéért, az mindenképp tartsa a radarján ezt a játékot!

 

[-OJ-]

Far Cry New Dawn (PS4 - 98%)

Míg az AC3 és AC4 után arra vártam, hogy megérkezzen az American Saga záródarabjának, vagyis az AC Rogue dobozos kiadása, gyorsan kitoltam a Far Cry 5 kiegészítőjének/folytatásának/befejezésének szánt New Dawnt is. A hangsúly a gyorsan van, hiszen kb három délután alatt végigrohantam azon a pár sztoriküldetésen, miközben bevettem mind a 10erődöt (mindet háromszor az achiért és plusz erőforrásokért), és teljesen lepucoltam itt is a térképet. Még befejezem a kiküldetéseket, ha kedvem lesz, aztán ha nem lenne az az egy coop trófea, a platina is meglenne.

A 17évvel később játszódó sztori érdemben nem sokat tett hozzá az eredetihez, de azért jó volt viszont látni pár régi, flúgos arcot, és megtudni, mi lett pontosan az Atya és a Helyettes sorsa. Emellé kaptunk két tenyérbemászóan nagyképű, keménykedő feka r*bancot, akiknek alig vártam, hogy behorpasszam a koponyáikat - különösen miután megölték

Spoiler

Rush barátunkat. Aztán a készítők a végére bedobták a nagy lelkizést, miután az egyiket megöltük, és a másik elkezd könyörögni, hogy hagyjuk futni, neki elege van ebből az életből, hazamegy a mamához. Aham. Kapásból bumm, headshot annak a r*bancnak is. Az Atyát viszont életben hagytam, hagy elmélkedjen az addigi tettein.

Összesen 22 rövid küldetésből állt csak a kampány, amiket egy folyamatosan fejlesztett karakterünkkel és a fegyverarzenállal könnyedén teljesíteni lehetett. A játékmenet semmit nem változott a harmadik rész óta, a fegyver kovácsolás mellett egyetlen újdonság a kiküldetések, amik keretében elrepülünk az USA egyéb területeire, plusz nyersanyagokat lopni az ellenségtől. Ezekből van összesen hét, mindegyiknek három nehézségi fokozata, még dolgozom rajta, hogy meglegyen mind a 21 az arany achiért.

Végülis egy időkitöltésnek jó volt két AC közé. A kötelező drogos küldetések itt is a játék legjobb részei voltak, a vaddisznónk pedig a legjobb társ, mert egy elpusztíthatatlan tank.

[Jimkingdom]

Nem tudom nekem a Far Cry 3 óta leszállóágon van a sorozat. Az 5 egyszerűen szörnyen vontatott volt, bugos is megjegyzem, egyáltalán nem tetszett. Ezeket a kiegészítőket őszintén nem próbáltam (Primal, New Dawn), de jobban sikerültek mint az alap játékok (tesztek alapján tudom). A 6-ról már nem is olvastam semmit annyira érdektelen lett számomra. (és ez az egyetlen fő epizód amin nem toltam végig).

[Hor1]

Final Fantasy XV

Hagyjuk.

[moody]

On 5/2/2022 at 11:19 AM, XCube said:

Az első rész annak idején nagyot ütött, ami elsősorban a grafikának volt köszönhető. Új szereplő lépett színre az id Software mellett, aki nem csak tartotta, hanem olykor diktálta is az iramot. Bár sztoriban nem volt valami ütős, a képi világ és annak felépítése (középkori / antik jellegű környezet keveredik modern és futurisztikus elemekkel) elég jól sikerült ahhoz, hogy az embert a játék végéig motiválja.

De szép emlékek kötnek hozzá.  Full emlékszem rá hogy faterom játszott vele én pedig tökre féltem annyira ijesztőnek tűnt. Már a játék elején belém égett mikor a csapó ajtó mögött szétszedi az a lény az egyik embert. Mikor pedig bemész azt hiszem látod elfutni. A soundtrackje is király volt. Igaz cheatel játszottam végig mert annyira paráztam az egésztől. Ha jól emlékszem egy rakétával elmenekülsz a végén?

On 5/2/2022 at 11:33 PM, Jimkingdom said:

Ha valaki tudni akar valamit FPS-ekről, - ha még nem lenne egyértelmű - kérdezze @XCube kollégát. 

@XCube amúgy hogy tetszett a DUSK? 

[XCube]

12 hours ago, moody said:

De szép emlékek kötnek hozzá.  Full emlékszem rá hogy faterom játszott vele én pedig tökre féltem annyira ijesztőnek tűnt. Már a játék elején belém égett mikor a csapó ajtó mögött szétszedi az a lény az egyik embert. Mikor pedig bemész azt hiszem látod elfutni. A soundtrackje is király volt. Igaz cheatel játszottam végig mert annyira paráztam az egésztől. Ha jól emlékszem egy rakétával elmenekülsz a végén?

Igen, egy escape poddal menekülsz a végén, amit a kiegészítő elején újra begyűjtenek, és így kerülsz vissza a Na Pali bolygóra.

 

12 hours ago, moody said:

@XCube amúgy hogy tetszett a DUSK? 

Három éve játszottam végig, visszanézve a kommentjeime csak ugyanazt tudom ismételni. Az akció kiváló, a hangulat is jól eltalált, de az utóbbi nekem megfeküdte a gyomromat egy idő után. Nem rég jött egy új DLC hozzá, tervezem is újra elővenni, ki tudja, lehet hogy most nem lesz olyan rossz hatással rám .

[moody]

41 minutes ago, XCube said:

Igen, egy escape poddal menekülsz a végén, amit a kiegészítő elején újra begyűjtenek, és így kerülsz vissza a Na Pali bolygóra.

 

Három éve játszottam végig, visszanézve a kommentjeime csak ugyanazt tudom ismételni. Az akció kiváló, a hangulat is jól eltalált, de az utóbbi nekem megfeküdte a gyomromat egy idő után. Nem rég jött egy új DLC hozzá, tervezem is újra elővenni, ki tudja, lehet hogy most nem lesz olyan rossz hatással rám .

Lol nem is tudtam hogy az Unrealhoz van kiegészítő.

Én azt hittem hogy nem játszottál vele, nekem még azok a kommentek vannak meg. De akkor tévedtem.

[Viktor]

Wonder Boy: The Dragon's Trap

Valamelyik részével már játszottam ezer éve, ezt is ajánlani tudom mindenkinek. Rouge-like játékokat amúgy is szeretem, ez meg a mostaniak nagyapja. Azért egy leárazást érdemes megvárni vele, plusz 30 éves játékról van szó. Gyönyörűen felújított változat, érdemes néha váltani a régire F1-el a nosztalgia kedvéért.

[Jimkingdom]

 

7 hours ago, Viktor said:

Wonder Boy: The Dragon's Trap

Valamelyik részével már játszottam ezer éve, ezt is ajánlani tudom mindenkinek. Rouge-like játékokat amúgy is szeretem, ez meg a mostaniak nagyapja. Azért egy leárazást érdemes megvárni vele, plusz 30 éves játékról van szó. Gyönyörűen felújított változat, érdemes néha váltani a régire F1-el a nosztalgia kedvéért.

Erről a Monster Boy And the Cursed Kingdom jutott eszembe. Elvileg folytatása a Wonder Boy sorozatnak. Itt is sok főhőssel kalandozhatunk.

[Leon121]

Trine 2 Complete Story

Az első részhez hasonlóan ezt is coopban játszottuk ketten végig, kicsit elnyújtva. Eleinte nem minden tetszett, fura volt, hogy nem kaptunk új képességeket, meg a grafika is kicsit túltoltnak érződött (jó, ezt az elsőnél is hasonlóan éreztem). Aztán feltűnt, hogy a gyűjthető bizbaszokkal új képességeket lehet megnyitni, amik pedig újabb játékszereket adnak, ráadásul karakterenként kell megvásárolni, elkölteni a pontokat, vagyis simán lehet, hogy mondjuk a harcos képességeit nyitjuk meg először, minél többet, és csak utána kap bármi mást a másik kettő. Ez így egészen érdekessé tette a játékot annyiban, hogy a fejtörők talán méginkább "többmegoldásúak" lettek: amint kapott valaki új képességet, lehet máris máshogy tudtunk közelíteni egy-egy részhez. Míg korábban nehézkes volt kirobbantani egy falat, mert a közelébe kellett menni, később a harcos simán csak eldobhatta a kalapácsát, vagy éppen a tolvaj csinálhatott antigravitációs mezőt, vagy a varázsló magnetizálhatta a tárgyait... stb. Ez tetszett.

Egyébként azért alapvetően maradt az első rész által lefektetett alapoknál: fizika alapú, nem túl precíz, de emiatt többféleképpen is megoldható fejtörők, lightos harc, csicsás látvány. Ez utóbbinál muszáj kitérni a minikiegészítő goblinos DLC-re. Itt úgy éreztem, hogy a fejlesztők zseniális művészi érzékkel alkottak pályákat, mindegyik annyira különböző, és annyira gyönyörű, hogy csak tátottam a számat (jó, a kukac belseje elég undormány volt, anélkül kibírtam volna). Egyébként ezek a DLC-s pályák elég nehezek is lettek, komplex fejtörőkkel, sokkal könnyebb elakadni, mint az alapjátékban, pláne ha nincsenek plusz megnyitott képességeink esetleg. 

Szóval... Jó volt, öröm volt, a fejlesztési fa, a különleges képességekkel való játék miatt talán jobban újrajátszható, és talán még sandboxabb, ami szerintem jól áll neki. A hibák is maradtak persze, az elcsúszások, mikor hajszál híja van valaminek, nameg a coopban borzasztó kamerakezelés se javult igazán (bár ez lehet partnertől is függ, nálunk az asszony állandóan ment a saját feje után, aztán én meg elmaradtam, vagy másfelé mentem volna, és így naná, hogy széthúztuk a kamerát... ). 

[-OJ-]

Assassin's Creed Rogue (PS4 - 100% Platina)

Ezzel az AC3, AC4 és az ACR alkotta észak-amerikai saga végére értem. Kár, hogy időrendileg ennyire összekeverték a sorrendet, mert bár a jelenkor eseményei így követték egymást, de a bemutatott korszakok szerint inkább az AC4 - ACR - AC3 lett volna a helyes sorrend. Mindenesetre a Rogue ügyesen vegyítette az előző két rész elemeit. A Black Flagből megmaradt a hajózás, a tengeri csaták, a hajókereskedelem a világtérképen, és a sok kis sziget felfedezése - amiket itt már el is foglalhatunk a britek számára, bár sok különbség nincs, csak kék/sárga helyett piros egyenruhás katonák vannak az utcákon, akik ugyanúgy nekünk esnek, ha rosszalkodunk. A hajónkon egyetlen érezhető fejlesztést találtam, a kézi ágyú most már harminc lövedéket tartalmaz, így simán elfoglalhatunk úgy hajókat, hogy át sem kell szállnunk. Az AC3ból ismerős New York városa szintén visszatért - és ugyanolyan unalmas, mint korábban, a trópusi környezetet pedig felváltotta a havas-jeges észak, ami kellően hangulatos volt. A szigonyos halászat szintén visszatért, de az általam utált búvárkodást szerencsére innen száműzték. Újdonság még a minden bokorban ott lapuló assassinok, és az elfoglalható bázisaik, amik kicsit feldobták a városi környezetet. És vannak renoválható épületek, amik sajnos gyakran csak vadászlakokból álltak, de utána annyi bevételt hoztak, hogy a játék végére 1.5millió fontom maradt úgy, hogy minden fejlesztést/ruhát/fegyvert megvásároltam.

Sajnos a sztori és a karakterek terén most sem sikerült maradandót alkotni. Az assassinból templomossá vált Shayt gyorsan megkedveltem, de az egész átállása rém ostobának hatott, ahogy kiverte a hisztit pár ezer halott miatt (mondjuk igaza volt), a társai pedig azonnal ellene fordultak, így nem maradt sok választása, mint beállni az ellenséghez, mert ők legalább nem lőtték hátba - pedig vártam, hogy Haytham majd leszúrja őt is. Achillest kedveltem az AC3-ban, itt viszont egy süket barom volt, és a társaival együtt bőven megérdemelték, amit a főhőstől kaptak. Haythamet és Adewalét szintén jó volt viszontlátni arra a pár jelenetre. A cselekmény amúgy egész logikusan volt felépítve, ahogy - miközben itt is egy jelentéktelen Első Civilizációs vackot kergetünk - vívtuk a hét éves háborút a franciák ellen, aztán mikor utunkba kerültek a régi haverok (persze csak a játék utolsó fejezetében), szép sorban őket is lerendezhettük, felállítva azt az erőviszonyt, amit az AC3 elején megismertünk.

Összességében ez a rész is tetszett. Jól vegyítette az előző két rész játékmenetének erősségeit, a küldetések változatosak voltak és nem adtak olyan irreális opcionális feladatokat, mint a korábbi részekben, szinte minden meglett elsőre. A legendás hajócsaták sem bizonyultak annyira sz*patósnak, mint a BF-ben. A grafika még ma is pazar, a zene ugyanolyan hangulatos mint a BF-ben, és az irányítással sem volt problémám. Sajnos a karakterek és a sztorik most is csak alibiként szolgálnak a korszakbeli akciózáshoz, a jelenkori szál pedig érdektelenebb volt, mint korábban bármikor.

[Leon121]

Trine 3

Hát ez tényleg rövid volt, de legalább szar is...

Tetszett:

- a grafika, a stílusa és látványvilága nagyon rendben van

- a kötél felhasználása a fejtörőkhöz - az előző két rész unalmas lengedezése helyett itt ki lehet kötni dolgokat, elhúzni, összekötni, lengetni, ládából felkapaszkodni, stb. Nagyon jól sikerült új elem.

 

Nem tetszett:

- átváltottak 3D-be, ez hozott egy csomó szarságot:

--- a karakterek nagyon kicsik lettek, távolról figyelt sokszor a kamera, így a sok szép animáció alig látszott

--- a kamera még annyira sem tudta kezelni a coopot, mint az előző részekben

--- a mélységérzet sokszor teljesen elcsesződött, saccra mozogtam, leestem, ahol nem gondoltam volna, stb.

--- a kincsek keresése is idétlenebb lett, sokszor "belegyalogoltam a kamerába", hátha van ott valami, aztán legtöbbször nem volt (de néha igen)

--- a 3D-nek tudom be, de lehet attól független, hogy bugos, de iszonyú durván, folyamatosan. Általában viszonylag toleráns vagyok a bugokkal, de itt folyamatosan, állandóan történtek szarságok. És nem csak olyanok, hogy meghülyülnek a rongybabák, hanem nem ritkán felugrik a karakterünk valahová, aztán elszáll a Censored!, villódzanak a fények, esetlenül ide-oda csúsznak-szállnak a dolgok...

- rövid - bár a fentiek miatt ez nem is feltétlenül hátrány, de hogy milyen szarul van vége, az egészen durva: a karakterek mennek, hogy majd jól összeszednek 3 szilánkot (ez a játék utolsó pályáján derül ki kábé), aztán egy bosstól összeszedik az egyiket, indulnak tovább, hogy hűűű, jön a kaland, irány a következő, közben a főellenség csinál valami csúnyaságot, gonoszan kacag, és.... stáblista. Ezen még csak nem is az érződik, hogy szándékos cliffhanger, hanem egyszerűen csak elvágják, mert elfogyott a fejlesztési pénz. 

- nagyon nem szerettem, hogy multiban mindenki lehetett mindegyik karakterrel, akár egyszerre is, és a pályák is erre voltak kitalálva. Az előző részekben szépen együtt lehetett működni, itt viszont voltak olyan szakaszok, ahol egyértelműen és kizárólag csak az egyik karakterrel lehetett átjutni. Ez szólóban még okés, de a coopot megölte számomra. Ráadásul van egy halom kiegészítő minipálya, ami meg direkt 1-1 karakterre fókuszál, ott meg aztán végképp semmi Trine-érzés nem maradt (bár azért azok is szórakoztatóak, nem tagadom).

 

 

Szóval... szólóban szódával elmegy, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem némelyik pillanatát (főleg a köteles feladatokat), de coopban és úgy összességében is egy egyértelmű visszalépés, a 3D itt totális zsákutcának bizonyult. Kihagyható.

Ezek után nagy reményekkel nézek a negyedik részre, amiről viszont már ismét nagyon jókat hallottam, visszatért a gyökerekhez, és tökéletesítette az eredeti formulát... 

 

[XCube]

On 7/31/2019 at 9:16 PM, XCube said:

Már kiadták, meg is vettem. Szarnak nem mondanám, de elég gyenge lett a port, hiába származik a Nerve Software műhelyéből. Pontosabban talán a Switch verzió az egyetlen, amit érdemes megvenni, de csak azért, mert kézikonzolon fut.

Az egész ott kezdődik, hogy Unity engine -re portolták, ami önmagában még nem lenne baj, de vannak félrecsúszott elemek és hiányosságok. Nem jó a resolution scaling, ezáltal szétesik az egyébként tök szép pixeles grafika (kis képernyőn oké, ez inkább az asztali verziókban észrevehető). Az aspect ratio sem az eredeti, ezért minden kicsit szét van húzva, de mégy így is van két oldalt keret a játékon. A zene lassabb mint az eredeti. A játék 35 FPS -sel fut, ami ugye nem osztható 60 -nal, így rendszeres a frame drop. Az árnyékolás nem úgy működik, mint az eredeti játékban, így eredetileg sötét helyek világosabbak mint kéne. Plusz Bethesda.net belépéses DRM van rajta. Egy 25 éves játékon... .

Igazából még így is megér 5 Eurót a mobilitás miatt, nem ez a legrosszabb port ami létezik, de ennél sokkal de sokkal jobb is lehetett volna.

A DOOM 3 viszont nagyon jól sikerült. A BFG Edition -t portolták tovább, viszont bettették a flashlight shadows opciót, ami végre visszahozza azt a szintet az árnyékolásban, ami az eredeti 2004 -es játékban benne van, a BFG -ben viszont nincs. Teljesítményben sem rossz. 10 Eurót kóstál.

Visszalapozgattam egy kicsit a topikban és találtam némi updatelni valót.

Azóta kijavították az összes említett hibát minden DOOM / DOOM II portból.

[-OJ-]

Uncharted 4: A Thief's End (PS4 - 88%)

A sok AC között gondoltam bepótolom végre Nathan Drake negyedik, és elviekben talán utolsó kalandját, és ezúttal sem kellett csalódnom.

A történet lényegében most is ugyanaz, mint korábban, van egy elveszett kincs (ami ezúttal tényleg csak arany, nem valami természetfeletti tömegpusztító fegyver), és hősünk kis családja versenyt fut a rossz arcú gazdagékkal, hogy ki szerzi meg előbb, de akárcsak SuperMario a kastélyban, mindig pofára esnek, hogy nincs is ott a kincs, mehetnek a következő helyszínre a következő csapdához. Sam képében abszolút szimpatikus karaktert sikerült alkotniuk a készítőknek, mint Nate új úti- és harcostársa, és Rafe-et is messze a legemberibb főgonosznak éreztem az összes eddigi ellenlábas közül. Egyedül "verhetetlen" Nadine-t untam és utáltam, egy teljesen felesleges szereplő, aki csak a Naughty Dog nagy PC-sége miatt lett beleerőltetve a történetbe - remélem a Lost Legacyben már értelmesebb karakter lesz. A sztori amúgy érezhetően sokkal komorabb, egyúttal érzelmesebb és reálisabb is lett, amit én nem bántam.

A játékmenet szintén megegyezik a korábbi részekével, most is egy kis sziklamászást követ egy fejtörő, majd egy nagyobb lövöldözés, aztán kezdődik elölről. Újdonság a nagy nyílt terek, ahol autózhatunk, de ezek egyben a játék legunalmasabb részei, amik leginkább csak időhúzásnak minősíthetőek. A helyszínek változatosságára ezúttal sem lehet panasz, hiszen megfordulunk Panamában, a havas és kietlen Skóciában, aztán irány a festői Madagaszkár szavannája, és az azt övező kisebb szigetek - a szavanna még elment, de az előbb kopár majd dzsungeles kalózszigetet én már erősen untam időnként.

A grafika és a mozgásanimáció még ma is lenyűgöző, az átvezetők karakteranimációinak részletessége pedig valami egészen elképesztő. Különösen tetszett, ahogy mindig hibátlanul visszasimulnak a játékmenetbe, ezzel az interaktív filmes hatás - mintha egy akciófilmet játszanánk - végig érződik a játékon.

Úgy érzem, a második után ez a rész sikerült a legjobban, az időnkénti üresjáratokat és az elnyújtott sziklamászásokat leszámítva végig lekötött a játékmenet és a történet is.

 

[-OJ-]

Vampire: The Masquerade - Coteries of New York (PS4 - 100%)

Gyakorlatilag ez egy dating sim visual novel a World of Darkness világában. A fő sztoriszál sajnos nem túl erős, a sok átverés és hátba szúrás ellenére nem sok olyan elem van benne, ami ne lenne kiszámítható. Itt inkább a mellékszálakon és a potenciális barát karaktereken van a hangsúly - van itt bolond malkáv hacker/streamer lány, sorozatgyilkost üldöző kiégett nosferatu magánnyomozó, egy elveszett gangrel nő és egy szerelmi bánatos tremere - akik mind a világ különböző aspektusait hivatottak bemutatni. Ezek legalább érdekesek, de egyik karakter vagy történetszál sem mutat semmi olyat, amit pl a Bloodlinesban már ne láttunk volna, sokkal részletesebben. A játék elején választhatunk a laza brujah srác, a homokos feka Toreador festő, és a leszbi Ventrue irodistanő között, de a kezdést leszámítva a dialógusok minden karakter esetében megegyeznek, esetenként más erőket használhatunk de ugyanazon eredménnyel, így teljesen mindegy, kivel vágunk neki az éjszakának. A négy barátkarakter szála egy végigjátszás alatt letudható, de ha a csupán érdekességként belepakolt vallásos-paparazzis-stalkeres mellékszálra is kíváncsiak vagyunk, ahhoz minimum két olvasás kell (ami kb 5-6óra kompletten). Megjelenéskor nem volt benne, de szerencsére azóta már tettek bele a készítők gyorstekerést, így akár 15perc alatt is a történet végére lehet érni. A dinamikus hátterek, a folyamatos eső, a zene aláfestések, ezek mind bitang hangulatosak, és a hasonlóan sötét, de sajnos teljesen statikus karakterrajzok is jól mutatnak előttük. Sajnos szinkront egy karakter sem kapott, pedig segítette volna a beleélést, ha nem csak olvassuk, de hallgathatjuk is őket.

Teljes áron nem vettem volna meg, de azt az akciós 1500ft-os árat megérte ez az egyéjszakás WoD kaland.

[-OJ-]

XIII Remake (PS4 - 100% Platina)

Ez aztán a remake, egy PS1-es szintű játékból csináltak egy PS2-es grafikával felvértezett, minden tekintetben ugyanúgy elavult változatot. Az eredetit anno nem vittem végig, de ezek után úgy érzem, sokat nem vesztettem vele, mert ez az egész Bourne-kópia sztori rémesen bugyuta és következetlen volt, papírvékony klisé karakterekkel, és a végén persze egy nagy fordulattal ami már az első perctől egyértelmű volt. Technikailag pedig igazi katasztrófa a kiadás - a környezet ugyan részletesebb lett az eredetinél, de az alacsony pixelszámmal megáldott Fortnite-karakterekre rossz ránézni, és persze pislogást vagy szájszinkront se várjunk tőlünk. A játék többször összeomlott (különösen mikor üvegre lőttek) és ilyenkor mindig a legelejéről kell kezdeni a pályát mert a checkpontok elvesznek. Az NPC-k gyakran beragadtak, elfelejtették a szkriptet és nem lehetett tőlük továbbmenni, vagy beleestek a talajba és meghaltak (ez a főhőssel is előfordul). A stabil frameratet nem képes tartani, emiatt a lövések erősen laggolnak így sokszor képtelenség eltalálni az ide-oda cikázó ellenfeleket. Kedvencem a gépágyú, ami a lag miatt teljesen használhatatlan, de ha elengedjük, hősünk két leszakadt karja tovább markolja azt. Emellett a PS4-en nem működik az árnyékolás, minden és mindenki úgy fest, mintha full fényerősség vagy HDR lenne rajtuk. Az újrakevert zenei aláfestés mondhatni borzalmas és hamar idegesítővé válik, az egyéb hangoknak vagy a beszédnek (hősünk szinkronjának beleélése kb a legalja mind között) pedig nincs térhangzása, aki mellettünk áll és aki 200m-re, az kb ugyanazon a hangszinten beszél, vagy mindenki visszhangzik.

Nem tudom ajánlani senkinek, ennek a remake-nek tényleg nincs semmi létjogosultsága.

[Leon121]

8 hours ago, -OJ- said:

XIII Remake (PS4 - 100% Platina)

 

Nem tudom ajánlani senkinek, ennek a remake-nek tényleg nincs semmi létjogosultsága.

De azért kiplatináztad, teeee. 

[-OJ-]

1 hour ago, Leon121 said:

De azért kiplatináztad, teeee. 

Legyen már valami haszna, hogy megvettem

Szerencsére könnyű platina, elég volt egyszer végigtolni easyn, a többi nehézségi szint meglett trükközéssel. Talán a sok bisz-b*sz megkeresése volt a legnehezebb trófea.

[kaszman1]

2 hours ago, Leon121 said:

De azért kiplatináztad, teeee. 

Posztolt is magáról egy videót közben:

Spoiler

 

[Hor1]

2 hours ago, kaszman1 said:

Posztolt is magáról egy videót közben:

  Hide contents

 

Ez én voltam FFXV platozás közben.

[Leon121]

Elkurvultak a gémerek, azabaj. Egy platináért szétteszik a... kontrollertartó ujjaikat.... 

[-OJ-]

Call of Duty: Black Ops - Cold War (PS4 - 42%)

Mostanra ment le a 2020-as CoD ára annyira, hogy megérje megvennem azért az 5-6 órás kampányért, amiben szerencsére ezúttal sem kellett csalódnom. A Black Ops széria első két részéhez hasonlóan a hidegháborús hangulatot szinte tapintani lehet a karaktereknek és a minőségi átvezetőknek köszönhetően, emellett a legemlékezetesebb missziók elvisznek minket Vietnamba egy helikopteres bevetésre, egy esős éjszakán a berlini fal tövébe egy kémjátszma erejéig, egy mesterséges amcsi városba szovjet területen, vagy egyenesen a KGB moszkvai központjába (ami messze a játék csúcspontja, különösen mikor összetalálkozunk a jól ismert, régi nagy ellenfelekkel). Sajnos azonban a küldetések másik fele már kevésbé nevezhető kreatívnak, úgymint a hóesés szovjet bázis(ok!), a sivatagi leszámolás, vagy a kubai kutatóközpont. Van két mellékküldetés is, amiket a Wolfensteinhez hasonlóan kódfeltöréssel nyithatunk meg, de ezek a kampány leggyengébb részeit képezik, nem véletlenül opcionálisak.

A sztori ezúttal sem nélkülözi az agykontrollt és a pszichikai hadviselés elemeit, a kötelező mindfuck küldetés is megvan, és bár sem a szótlan főhős, sem a harcostársak nem túl emlékezetesek, a végére akadt egy egészen kreatív fordulat a sztoriban. Külön tetszett, hogy a végén lehetőségünk van oldalt választani, és bizony egyik befejezés sem valami felemelő, mindkét esetben geb*sz van, ez viszont jól passzolt a játék hangulatához.

Technikailag nem sok fejlődést mutatott a játék, sőt az előző részhez képest még visszalépés is a grafika, a sok későn betöltődő, mosott textúrával, a hosszú töltési időkkel, a röhejes hajakkal, és a gyenge árnyékolásokkal (mindez persze PS4-en, pedig a MW sokkal jobban mutatott ezen a konzolon). Bugokkal szerencsére nem találkoztam, de az MI most is vészesen ostoba, így gyakran kacsavadászattá változott több nagy összecsapás.

Sajnos a MW-rel ellentétben a trófeák kétharmada a multihoz, co-ophoz és a zombis szerencsétlenkedéshez köthető, így a platina ezúttal elmaradt. És most lehet várnom a MW3 Remasterre vagy a Vanguard leakciózására.