Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[Hor1]

22 hours ago, Cori said:

The Legend Of Zelda: Skyward Sword HD 

- Utálom a motion controlt, de az új átvariált irányítás amiből kivették a motion controlt az se sokkal jobb. Sőt förtelmes az egész, A L1-et folyamat nyomva kell tartani, hogy mozgathassam a kamerát... ehhez mire hozzászoktam jó sok óra kellett. A harcok dögunalmasak, mivel mindegyik arról szól, hogy ütsz, majd az ellenfél kivédi az ütésed és megpróbálsz az ellenkező oldalról ütni, aztán azt is kivédi és próbálod a védetlen helyeit ütni, de annyira nyögvenyelős, sokszor félremegy az ütés, hogy a játéknak csak a terhére van, minden combatnál sóhajtottam egyet, hálistennek a játék lényege a dungeonök és a puzzle ami fun, de a boss fightok emiatt förtelmesek szerintem.

Akkora klasszikus lehetne, ha nem lenne a borzasztó irányítás. Minden apró puzzle megoldást és előrehaladást jutalmaz a játék, ezzel hajt előre folyamatosan. Csak az a béna kardozás+kamera ne lenne..

[Jimkingdom]

Befejeztem 180 óra után az alapjátékot meg a "Woman's Lot" és "From the Ashes" DLCket. Nem szeretem ezt a kifejezést használni de teljesen felemás érzéseim vannak a játékkal kapcsolatban. Játékélményt tekintve megkívánja hogy rendkívül türelmes légy. Egyes küldetések csak bizonyos napszakokban lehet elindítani (de legalább ajánlott). Aztán küldetés alatt várnod kell - betöltőképernyő. Videóbejátszás - betöltőképernyő. Mentés - először kiválasztod az időt ameddig alszol és Vársz! Majd ha letelt - vársz amíg elmenti. Maga a főmenübe is egy nagyon hosszú betöltőképernyő fogad minket. Néha komolyan mondom több mint 10 percig vártam mire valami történt és ez alatt csak egy fekete képernyő meg egy kis ikon volt a sarokban. A mentési rendszer egy katasztrófa! Vagy alszol vagy lefürdöl vagy egy bizonyos ital elfogyasztásával tudsz menteni, ami nem olcsó főleg a játék elején. Aztán van olyan küldetés amikor csak mész - vagy lovagolsz - fél órán keresztül! Ez az egyik DLC-ben is így van... Technikailag bugos mint az istenáldása. De komolyan én nem vagyok az aki minden apró hibát észrevesz, de ez valami fenomenális. A játék felétöl a betöltőképernyők meghosszabbodtak. De nem ez a legrosszabb. Egész egyszerűen hajlamos kidobni a dashboard-ra, és így fejeztem be a legeslegutolsó küldit is. Komolyan amikor már láttam a töltőikont rendesen örültem neki. De olvastam hogy valaki ezért nem tudta teljesíteni a játékot. Ja és a befejezés egy cliffhangerrel ér véget.

Most jöjjön a másik fele a játéknak, mivel valószínüleg bennetek is felmerül a kérdés akkor miért játszottam vele 180 órát?

A hangulat, a grafika, a zene és igazából a küldetések zöme egyik legszebb élményem középkori játékban. A zene ami nekem nagyon bejött, bár egyesek ezt is kritizálták én a hangszereket tekintve nagyon autentikusnak tartom. Én életemben nem játszottam olyan játékkal aminek az ambiens hangjai ilyen magas minőségűek lettek volna. A viharok, a villámlás az eső hangja valami fantasztikus - én személy szerint headsettel halgattam. A páncél niykorog ahogy mész és az erdő hangjai is realisztikusak.

A grafika megint csak felemás, hiszen néhol fotorealisztikusnak mondható, máshol egy mosott szar (már bocs). Nem tudom erre hogy lehetnek képesek a készítők de ez tényleg így van. Az npc-k karakterünk animálása hibátlan. De ami a legszebb még konzolon is az az átvezető videók minősége - gondolok itt főleg arra ahonnan az utolsó csata indul. 

A küldetések nem a megszokott üsd vágd rendszerre alapulnak. Továbmegyek a játék főküldetése befejezhető anélkül hogy egy embert is megölnél - oké egyet kivéve! Nagyon sokat kell nyomozni, használni a speech opciót. Lopakodni, lopni, zsebmetszeni és vadászni íjjal. Egyetlen egy küldetés se volt unalmas számomra. De negatívumnak mondanám hogy a játék nagyon nem fogja a kezedet! Volt nem egy olyan küldetés ahol 2-3 órán keresztül csak bolyongtam. Nem tudom ajánlani azoknak akik 1-2 órára ülnek le vagy nincs idejük, mivel ez egy rendkívül időigényes játék. Mondhatnám annak is hogy időrabló helyenként.

Még maradt 3 DLC amit nem fejeztem be szóval valószínü hogy a játékidőm 200 óra felett lesz. Hogy megérte-e? Határozottan... de a fejlesztőknek van hova fejlődniük, ha legközelebb valami értékelhetőt akarnának letenni az asztalra.

[bcom]

6 hours ago, Jimkingdom said:

Befejeztem 180 óra után az alapjátékot meg a "Woman's Lot" és "From the Ashes" DLCket. Nem szeretem ezt a kifejezést használni de teljesen felemás érzéseim vannak a játékkal kapcsolatban. Játékélményt tekintve megkívánja hogy rendkívül türelmes légy. Egyes küldetések csak bizonyos napszakokban lehet elindítani (de legalább ajánlott). Aztán küldetés alatt várnod kell - betöltőképernyő. Videóbejátszás - betöltőképernyő. Mentés - először kiválasztod az időt ameddig alszol és Vársz! Majd ha letelt - vársz amíg elmenti. Maga a főmenübe is egy nagyon hosszú betöltőképernyő fogad minket. Néha komolyan mondom több mint 10 percig vártam mire valami történt és ez alatt csak egy fekete képernyő meg egy kis ikon volt a sarokban. A mentési rendszer egy katasztrófa! Vagy alszol vagy lefürdöl vagy egy bizonyos ital elfogyasztásával tudsz menteni, ami nem olcsó főleg a játék elején. Aztán van olyan küldetés amikor csak mész - vagy lovagolsz - fél órán keresztül! Ez az egyik DLC-ben is így van... Technikailag bugos mint az istenáldása. De komolyan én nem vagyok az aki minden apró hibát észrevesz, de ez valami fenomenális. A játék felétöl a betöltőképernyők meghosszabbodtak. De nem ez a legrosszabb. Egész egyszerűen hajlamos kidobni a dashboard-ra, és így fejeztem be a legeslegutolsó küldit is. Komolyan amikor már láttam a töltőikont rendesen örültem neki. De olvastam hogy valaki ezért nem tudta teljesíteni a játékot. Ja és a befejezés egy cliffhangerrel ér véget.

Most jöjjön a másik fele a játéknak, mivel valószínüleg bennetek is felmerül a kérdés akkor miért játszottam vele 180 órát?

A hangulat, a grafika, a zene és igazából a küldetések zöme egyik legszebb élményem középkori játékban. A zene ami nekem nagyon bejött, bár egyesek ezt is kritizálták én a hangszereket tekintve nagyon autentikusnak tartom. Én életemben nem játszottam olyan játékkal aminek az ambiens hangjai ilyen magas minőségűek lettek volna. A viharok, a villámlás az eső hangja valami fantasztikus - én személy szerint headsettel halgattam. A páncél niykorog ahogy mész és az erdő hangjai is realisztikusak.

A grafika megint csak felemás, hiszen néhol fotorealisztikusnak mondható, máshol egy mosott szar (már bocs). Nem tudom erre hogy lehetnek képesek a készítők de ez tényleg így van. Az npc-k karakterünk animálása hibátlan. De ami a legszebb még konzolon is az az átvezető videók minősége - gondolok itt főleg arra ahonnan az utolsó csata indul. 

A küldetések nem a megszokott üsd vágd rendszerre alapulnak. Továbmegyek a játék főküldetése befejezhető anélkül hogy egy embert is megölnél - oké egyet kivéve! Nagyon sokat kell nyomozni, használni a speech opciót. Lopakodni, lopni, zsebmetszeni és vadászni íjjal. Egyetlen egy küldetés se volt unalmas számomra. De negatívumnak mondanám hogy a játék nagyon nem fogja a kezedet! Volt nem egy olyan küldetés ahol 2-3 órán keresztül csak bolyongtam. Nem tudom ajánlani azoknak akik 1-2 órára ülnek le vagy nincs idejük, mivel ez egy rendkívül időigényes játék. Mondhatnám annak is hogy időrabló helyenként.

Még maradt 3 DLC amit nem fejeztem be szóval valószínü hogy a játékidőm 200 óra felett lesz. Hogy megérte-e? Határozottan... de a fejlesztőknek van hova fejlődniük, ha legközelebb valami értékelhetőt akarnának letenni az asztalra.

Én tettem fel quicksave modot, nem vagyok hajlandó szenvedni egy játék sz.r mentési rendszerével. Egy-két éve, az akkori telepítésnél nekem is a nagyon hosszú töltési idők voltak. Most, mikor visszaraktam, 30-40 mp a töltés, néha kevesebb. Legrosszabb esetben volt 1-1,5 perc. És ez még a 8 gb ram volt. Most bővítettem 16 gb-ra, de azóta még nem néztem. Most ssd-re van telepítve, nem emlékszem korábban hova raktam, de ez biztos gyosíthatja. Illetve arra sem emlékszem, hogy van-e benne directx opció, majd menézem. A Controlnál például volt az a baj, hogy ha játékon belül directx 11-re volt állítva, akkor több perc volt a betöltési idő. Átállítva dx12-re ez lecsökkent 15-20 mp-re.

[Cori]

1 hour ago, bcom said:

Én tettem fel quicksave modot, nem vagyok hajlandó szenvedni egy játék sz.r mentési rendszerével. Egy-két éve, az akkori telepítésnél nekem is a nagyon hosszú töltési idők voltak. Most, mikor visszaraktam, 30-40 mp a töltés, néha kevesebb. Legrosszabb esetben volt 1-1,5 perc. És ez még a 8 gb ram volt. Most bővítettem 16 gb-ra, de azóta még nem néztem. Most ssd-re van telepítve, nem emlékszem korábban hova raktam, de ez biztos gyosíthatja. Illetve arra sem emlékszem, hogy van-e benne directx opció, majd menézem. A Controlnál például volt az a baj, hogy ha játékon belül directx 11-re volt állítva, akkor több perc volt a betöltési idő. Átállítva dx12-re ez lecsökkent 15-20 mp-re.

Én is quicksave modoltam mikor játszottam  Én SSD-n toltam, nem rémlik a hosszú töltési idő, manapság már minden egyes játéknak utánanézek, hogy mekkora különbség van SSD és HDD között a töltési időben, mert már nem lehet tudni és nem vagyok hajlandó a sz.r HDD miatt perceket várni az is biztos  

[Malleus]

 

Assassin's Creed

 

Az első AC-ről anno lepattantam és a második résszel léptem be igazán a sorozatba. Most úgy döntöttem bepótolom ezt a részt. Az Odyssey után belevágva sejtettem, hogy nem lesz könnyű belerázódni, és így is volt, de aztán teljesen ráhangolódtam.

Azért az elején volt egy pár rossz benyomás. A játék menü dizájnja például teljesen abszurd. Ahhoz, hogy kilépjünk, először ki kell lépni a szimulációból, majd töltőképernyő, kiszállni az Animus-ból, végignézve, hogy Desmond felkel, majd kilépni a menüből, ami visszadob a főmenübe, ahol a profil kiválasztása után lehet ténylegesen kilépni. Persze, lehet alt-f4-gyel kilépni bármikor, de el sem tudom képzelni mi járhatott a dizájnerek fejében, amikor ezt így leokézták. A másik, ami erős gyomros volt, hogy egyáltalán nincsenek feliratok a játékban. Bár simán értem a beszélt angolt, de azért jól jött volna a felirat, ha más nem a nevek miatt. A harmadik pedig, hogy nincs benne reload checkpoint. Ha van egy rész, amit újra szeretnék kezdeni, akkor csak azt tudom csinálni, hogy hagyom, hogy az őrök agyonverjék Altair-t.

A játékmenet a korai AC-k egy kissé primitívebb változata, de az alapok mind megvannak. A mászás és parkour, bár lassabb, mint a későbbiekben, a harc, ami főleg counter-ekre épül, és a lopakodás, bár ez utóbbi is elég limitált. El tudunk bújni szénakazalokban, vagy feltűnés nélkül ücsörögni egy padon, vagy menni szerzetesek között, de ezen kívül inkább csak az a lényeg, hogy ne vonjuk magunkra a figyelmet, amit mindenféle koldusok, részegek vagy vázákat, ládákat cipelő civilek tesznek nehézzé. Azért sok szituáció van ahol muszáj harcolni. Van, amikor elvileg el lehet menekülni úgy, hogy elfutunk, és egy olyan pillanatban, amikor nem vagyunk az üldözők látóterében, elvegyülünk, vagy elbújunk, de tapasztalatom szerint ez baromi nehéz. Az a nagy helyzet, hogy egyszerűen könnyebb lemészárolni egy egész laktanyányi őrt, mint elfutni és elbújni előlük. Ha nem lennének kötelező harcok a játékban, ezt kifogásolnám. Azért nagy élmény, ha sikerül összehozni egy szökést. A kardozás amúgy nem rossz, nagyon jók a karakteranimációk benne, bár ez a játék többi részére is igaz, még akkor is, ha itt kezdetlegesebb a mászás, mint a folytatásokban.

Minden célpont likvidálása előtt végre kell hajtanunk néhány mellékfeladatot a hozzájuk tartozó városrészben, például beszélgetést kihallgatni, más aszaszinoknak segíteni valamiben, illetve civileket megmenteni. Ezeknek csak egy része kötelező, de mindegyikért vagy valamilyen hasznos információt vagy lore-t kapunk, vagy segítőket a város utcáin. Ezeket a feladatokat joggal lehet repetitívnek nevezni, mivel ezt kell csinálni mind a kilenc célpont előtt, de engem, bár ezt eleinte én is így éreztem, miután belejöttem a játékmenet dolgaiba, már nem zavartak. A negyedik célponttól kezdve simán megcsináltam minden opcionális feladatot, és egyáltalán nem voltam úgy, hogy ’jajj, megint egy civil, akit meg kell menteni’. Az ember itt igazán úgy érzi, hogy felkészül egy orgyilkosságra, ahogy információt gyűjtünk és segítőket szervezünk be. Amit repetitívnek éreztem az a megmentett civilek monológjai, amiket át sem lehet ugrani, sőt utána a játék kikapja a kezedből a kamerát, hogy megmutassa, hogy igen, itt jönnek a szerzetesek, akiknek segítettél, pont ugyanúgy, mint a húsz ezt megelőző alkalomkor. Én meg mennék már, nehogy erre jöjjön már egy újabb őrjárat és meglásson egy tucat hulla között ácsorogni.  Viszont ha már szóba került a kamera: azt jó ötletnek tartom, hogy sok átvezető, vagy nem-interaktív jelenet közben lehet változtatni a nézőpontot. Szerintem ez kb. minden játékban benne lehetne. Ha már egyszer 3D-ben van egy jelenetet, akkor használjuk is ki azt a három dimenziót.

A célpontok, illetve a karakterek érdekesek, emlékezetesek, a vallomás jelenetek illetve a párbeszédek pedig szerintem kifejezetten jók lettek. Sztori szempontjából el lett találva a játék. Itt az Animus-on belüli részre gondolok, de ebben a részben nagy hangsúly van a jelenkori szálon is. A későbbi részekben sok lett volna ennyi a napjainkban játszódó részből, de itt igazoltnak érzem, mivel ez az első rész, és itt van lealapozva a történet. A folytatásokban nem nagyon tudott érdekelni Desmond sorsa, de így, az első részt végigjátszva meg tudom érteni azokat, akik beleélték magukat. Ami a végét illeti, az AC2 elejére emlékezve számítottam rá, hogy cliffhanger befejezés lesz, de ez még annál is hirtelenebb lezárás lett. Ha ezt 2007-ben játszom, felhúzott volna.

A múltbéli események a közel keleten játszódnak a harmadik keresztes hadjárat idején, négy fő helyszínen, Damaszkuszban, Akkóban, Jeruzsálemben illetve Maszjaf erődjében. A játék nem erőltette nagyon a történelmi hitelességet, legalábbis kevésbé, mint a későbbi részek, de ennek ellenére a városok látványosak, kidolgozottak lettek (2007-es grafika ellenére is), mindegyiknek megvan a maga karaktere építészetileg és a járókelők és őrök viselete szempontjából is. A hangulathoz sokat adott a kiváló audio dizájn, és a sejtelmes háttérzenék is, bár a harci zene volt az, ami leginkább megmaradt bennem.

Azt kell, hogy mondjam abszolút megérte végigvinni. Nehézkesen indult, de amikor belejöttem már játszatta magát, és azt mondom, hibái ellenére is megállja a helyét, még ma is. Érdekes volt látni honnan indult ez a sorozat, ami a későbbi részekkel egyik kedvencemmé vált.

[Hor1]

2 hours ago, Malleus said:

Assassin's Creed

Szerettem ezt a részt, meg itt még elhittem, hogy a jelen szálnak is van értelme súlya, lesz belőle valami.

[Cori]

22 hours ago, Malleus said:

Assassin's Creed

Annyira tetszettek a GameStaros preview-k, hogy muszáj volt megvennem 2007-ben megjelenéskor. Utána meg rájönni, hogy ez a játék nekem 20fpssel fut (vagy rosszabban).

Akkori családi gép (mondjuk azt, hogy apámé): Pentium 4  3,x GHz, Nvidia 7600 (talán? vagy 7500) és kb 2gb(de lehet ekkor még 1 volt) ramos drágaság  Alig futott rajta, nagyon szenvedett a gép ,de akkor is játszottam, nem érdekelt  Többször is végigjátszottam (kár, hogy nincsenek nehézségi fokozatok), imádtam a koncepciót és a középkor is a kedvencem történelemből

Majd 1-2 évre rá mikor összeraktam egy új sajátot (nyári melóból, szülinapi pénzek, karácsony stb) kkor meg csak röhögtem, hogy úristen, hogy tudtam 20fps alatt játszani ezt   

 

[kaszman1]

TES 4 Oblivion (Steam deck) nagy lelkesedéssel ugrottam bele a nosztalgia miatt, de a végére elfogyott a lendület és már csak a főküldire koncentráltam. Mint volt osztálytársam mondaná: az idő vasfoga elszállt felettünk és ez egyre jobban látszik az Oblin is. Hamar ismétlődővé válnak a felfedeznivalók, az NPC-k szinte egymás klónjai és sajnos még mindig akad bug bőven. Ennek ellenére nagyon jól szórakoztam az idő nagy részében, a sztori szerintem érdekes és a mellékküldik talán a legjobbak a szériában. A zene epikus és ugyan alig van egy tucat szinkronhang, minden sor szöveget rögzítettek. 

Emlékszem megjelenés táján pont behalt a GSF és a Gamestar főoldalon az egyik hír kommentszekciójában beszélgettünk többek közt erről a játékról is. El sem hiszem, hogy megjelenéskor a gépen alig-alig boldogult a vele, most meg egy kézi konzolon max grafikával toltam.

[Leon121]

Rogue Heroes

Egy rész régies Zelda nagy felszíni világgal, ahol a titkok mellett némelyik zónát csak egy-egy újabb eszközzel tudunk megnyitni (klasszikus eszközök is vannak, mint a kalapács, amivel oszlopokat versz le, vagy a kötél, amivel át tudsz húzódzkodni bizonyos helyeken). Másrészt viszont a dungeonok, amiknek a végén a boss az új cuccot adja, mind teljesen véletlengeneráltak, és az ott szerzett gyémántokat megtartod halál esetén, de a dungeont újra kell kezdeni - viszont a gyémántokkal egy csomó mindent fejleszthetsz, ami a karakteredet erősíti. Egyszóval klasszikus roguelite játékmenet ez a dungeonökben, ahol előbb-utóbb felerősödsz annyira, hogy le tudd győzni végig az egészet, és jöhessen a következő, még erősebb. A fejlesztések pedig egy kis falu építgetésében testesülnek meg, ahogy újabb és újabb házakat építesz, amik újabb aspektusát tudják fejleszteni a karakterednek: sebzést, életerőt, manát, staminát, felszerelést, elsősorban. Külön poén, hogy mindegyiknek saját kisebb-nagyobb fejlesztési fája van, ennyiben is nyújt egy kis változatosságot, meg döntési helyzeteket. Végül pedig van egy kicsi farmépítős aspektus is, sőt a házadat is díszítheted - ez azonban annyira nem lényeges dolog, elsőre érdekesebbnek és fontosabbnak tűnt, mint amilyen végül lett. Ja, és van több kaszt is, amit meg lehet nyitni, és kicsit más játékmenetet nyújtanak - de annyira nem radikálisan mások azért.

15-20 óra körül jutottam el a főbosshoz, és még utána a lényegesebb fejlesztéseket kimaxoltam. A főboss mellett megnyílik egy végtelenített dungeon is, egyre nehezedő szintekkel, ehhez annyira nem volt már türelmem, mert úgy éreztem, túl lassú a nehezedés íve, ekkorra már jóval erősebb voltam, és beleuntam abba, hogy már 1 órája megyek, és még minden nagyon triviális. Próbáltam másik karaktereket is, de a fő fejlődést az univerzális fejlesztések adják, és igazából a többi karakter se volt annyival másabb élmény, hogy emiatt sok időt beléjük öljek, pláne, hogy már nagyon más cél nem volt a játékban. Ha valaki nekikezdene, akkor javaslom menet közben váltogatni karaktereket, amikor újakat nyit meg, úgy talán nagyobb poén lehet. 

Egyébként nagyon élveztem, addiktív, jó érzés a folyamatos erősödés, az egyre növekvő számok. Viszont a nehézségen lehetne csiszolni szerintem, mert a játékidő legnagyobb részét az első dungeon tette ki, mire ott leértem a bossig - majd maga a boss elsőre meglett. A későbbi dungeonökben pedig már sokkal hamarabb leértem az aljára (első, vagy talán második próbálkozásra), és a bossok is könnyedén megfeküdtek. Így ott már nem volt meg a roguelike érzés igazán, amit eleinte éreztem. Megcsináltam pár opcionális helyszínt is, azok között voltak érdekesek, meg úgy általában egyébként jó érzés a dungeonökben haladni, változatosak tudnak lenni, és az egyes szobák tökéletes kipucolásáért járó bónuszokat is szerettem. 

Grafika oldschool, de hangulatos, és sok apró részlettel dobják fel, a mellékküldetések se rosszak, és a világban mászkálni, felfedezni is szórakoztató. Zene nagyon fülbemászó, nem válik unalmassá.... Az egész játék nagyon össze van rakva, és az említett kisebb balanszolási problémákon kívül igazából baromi jó hibridje a műfajoknak.

Tetszett, ajánlom.

[Cori]

Elden Ring

Fogjuk rá, hogy végigjátszottam. 103 óra played, Malekithnél vagyok, nem sok maradt már hátra(pár boss konkrétan), de behalt a kontrollerem, csak a két analóg kar és dpad működik, semmi másra nem reagál. Próbálok átszokni billentyűzetre és egérre, de nem megy  Most hagyjam abba?? De szar érzés  Kontrollert semmi kedvem venni jelenleg, és igazából már az Elden Ring is kezd kifutóba lenni... Csomó zónát már ráhagytam, hogy végig nyomjam a storyt és letehessem a játékot, erre behal a kontroller a vége előtt pár órával... de örülök  

 

Egyébként jó játék nagyon, még a kezdetleges open world szidalmazások is enyhültek a végére. Nagyon jól összerakott játék, a végére azért elég Gepárd!vé vált, idegesítő ellenségek, gombnyomás olvasó gamedesign nem épp a legjobbak szerintem, sőt... Viszont ezer féle build lehetőség, fegyver, spell, armor és felfedeznivaló van a játékban. A pályák gyönyörűen dizájnoltak, óriásiak. Minden nagyon Puding!a, néha irritáló enemy designon kívül ami miatt a str buildek pl hátrányba érezhetik magukat (nincs elég idő lereagálni a dolgokat). 

 

Valamikor biztos folytatom, de ha nem oldódik meg a kontrollerem akkor szerintem egy időre pihenőpályára megy a játék (amíg nem veszek újat vagy vissza nem jön a kedvem és emiatt veszek új kontrollert  ).

[Cori]

1 hour ago, Cori said:

Elden Ring

Fogjuk rá, hogy végigjátszottam. 103 óra played, Malekithnél vagyok, nem sok maradt már hátra(pár boss konkrétan), de behalt a kontrollerem, csak a két analóg kar és dpad működik, semmi másra nem reagál. Próbálok átszokni billentyűzetre és egérre, de nem megy  Most hagyjam abba?? De szar érzés  Kontrollert semmi kedvem venni jelenleg, és igazából már az Elden Ring is kezd kifutóba lenni... Csomó zónát már ráhagytam, hogy végig nyomjam a storyt és letehessem a játékot, erre behal a kontroller a vége előtt pár órával... de örülök  

 

Egyébként jó játék nagyon, még a kezdetleges open world szidalmazások is enyhültek a végére. Nagyon jól összerakott játék, a végére azért elég Gepárd!vé vált, idegesítő ellenségek, gombnyomás olvasó gamedesign nem épp a legjobbak szerintem, sőt... Viszont ezer féle build lehetőség, fegyver, spell, armor és felfedeznivaló van a játékban. A pályák gyönyörűen dizájnoltak, óriásiak. Minden nagyon Puding!a, néha irritáló enemy designon kívül ami miatt a str buildek pl hátrányba érezhetik magukat (nincs elég idő lereagálni a dolgokat). 

 

Valamikor biztos folytatom, de ha nem oldódik meg a kontrollerem akkor szerintem egy időre pihenőpályára megy a játék (amíg nem veszek újat vagy vissza nem jön a kedvem és emiatt veszek új kontrollert  ).

Öööööööh azóta megjavult  Gépújraindításra? Nem tudom  

[Hor1]

2 hours ago, Cori said:

Elden Ring

gombnyomás olvasó gamedesign nem épp a legjobbak szerintem, sőt..

Mire gondolsz?

[Cori]

14 minutes ago, Hor1 said:

Mire gondolsz?

Pl.: Messze állsz a bosstól, lassan sétál feléd, megnyomod az ivás gombot, hogy életet tölts és amint lenyomod (animáció még el se kezdődött) már nyomja a boss a büntető távolsági sebzését. És ez nagyon sok bossnál és sima enemynél is jelen van. 

[Leon121]

Git gud voltmá?

22 minutes ago, Cori said:

Pl.: Messze állsz a bosstól, lassan sétál feléd, megnyomod az ivás gombot, hogy életet tölts és amint lenyomod (animáció még el se kezdődött) már nyomja a boss a büntető távolsági sebzését. És ez nagyon sok bossnál és sima enemynél is jelen van. 

 

[Hor1]

46 minutes ago, Cori said:

Pl.: Messze állsz a bosstól, lassan sétál feléd, megnyomod az ivás gombot, hogy életet tölts és amint lenyomod (animáció még el se kezdődött) már nyomja a boss a büntető távolsági sebzését. És ez nagyon sok bossnál és sima enemynél is jelen van. 

nem tudom, nem tűnt fel hogy ez gonoszabb lenne, mint bármelyik korábbi Soulsban.

[Cori]

28 minutes ago, Hor1 said:

nem tudom, nem tűnt fel hogy ez gonoszabb lenne, mint bármelyik korábbi Soulsban.

DS1-2ben nem volt ilyen, Bloodborne meg elvitte az agyatlan pörgős enemy design irányába a dolgot a DS3 viszont talán visszavett az agresszivitásból, de elvette a Poise systemet PVE-ben ami miatt kb egy béna kis tőrrel megszakították a rosszul időzített heavy fegyó ütésedet, és már itt is bejött a estus ivós büntetés, de nem volt annyira vészes, nem csinálta majdnem minden boss és nem voltak túúúlságosan elmebeteg movesetjei az ellenfeleknek. 

Míg itt teljesen agyament minden és mindenki, kissebb fegyverrel kb megtörhetetlen az ellenfelek támadása, csomó ideig csak dodgolni kell, hogy aztán 1szer beüthess, majd vissza a folyamatos dodgehoz, ez szerintem nagyon idegesítővé teszi a combatot. Váltottam Colossal Fegyóra és ez a foylamatos dodge valamennyire megoldotta a problémát mert itt belép a hyperarmor(nem tudom itt hogy hívják) amivel kb mint régen a poisenál, az ütés után pár framen belül bekapcsolódik a hyper armor és nem tudnak megszakítani az ütés közben. Az ellenfelek élete csomószor olyan baromi magas is ráadásul ,hogy tényleg vért hugyozunk nem egy ellenfélnél mire meghalnak.

És akkor erre még rájön a input olvasó ellenfelek az már kicsit sok, míg az előző részekben simán menedzselhető volt.

Nekem ezek sokat rontanak az összképen, de sokkal jobban tetszik a játék mint az elején, ezerszer jobban  Imádom a játékot, de ez a legnagyobb hibája szerintem.

[Hor1]

2 hours ago, Cori said:

DS1-2ben nem volt ilyen, Bloodborne meg elvitte az agyatlan pörgős enemy design irányába a dolgot a DS3 viszont talán visszavett az agresszivitásból, de elvette a Poise systemet PVE-ben ami miatt kb egy béna kis tőrrel megszakították a rosszul időzített heavy fegyó ütésedet, és már itt is bejött a estus ivós büntetés, de nem volt annyira vészes, nem csinálta majdnem minden boss és nem voltak túúúlságosan elmebeteg movesetjei az ellenfeleknek. 

Míg itt teljesen agyament minden és mindenki, kissebb fegyverrel kb megtörhetetlen az ellenfelek támadása, csomó ideig csak dodgolni kell, hogy aztán 1szer beüthess, majd vissza a folyamatos dodgehoz, ez szerintem nagyon idegesítővé teszi a combatot. Váltottam Colossal Fegyóra és ez a foylamatos dodge valamennyire megoldotta a problémát mert itt belép a hyperarmor(nem tudom itt hogy hívják) amivel kb mint régen a poisenál, az ütés után pár framen belül bekapcsolódik a hyper armor és nem tudnak megszakítani az ütés közben. Az ellenfelek élete csomószor olyan baromi magas is ráadásul ,hogy tényleg vért hugyozunk nem egy ellenfélnél mire meghalnak.

És akkor erre még rájön a input olvasó ellenfelek az már kicsit sok, míg az előző részekben simán menedzselhető volt.

Nekem ezek sokat rontanak az összképen, de sokkal jobban tetszik a játék mint az elején, ezerszer jobban  Imádom a játékot, de ez a legnagyobb hibája szerintem.

Nem tudom, From játékok közül magasan itt volt legegyszerűbb a haladás, Margiton és Radahnon kívül nem fogott meg igazából senki hosszabb időre. A játék 80-90%-át summon ash nélkül csináltam, játékost egyáltalán nem is idéztem az első végigjátszáson.

Ősszel játszottam a Dark Souls Remasteredet, Ornsteinék summon nélkül nem mentek le, egyszer még PS3-on csináltam meg őket, de vért hugyoztam ott is. Gwyn, ha nem használod a parryt, akkor vérGepárd!, Four Kings-el, meg Seath-al is el lehet szórakozni.

Sekiro is ősszel volt, itt voltak bossok, akiket napokig gyakoroltam mire lementek, az Elden Ring legnehezebbnek mondott bossa 25 perc volt.

Bloodborne-nál is voltak visítós részek (Amygdala), a DS2-3ra kevésbé emlékszem, de a 3-ban Nameless king is egy hosszú blocker volt. 

Mondjuk lehet szerencsés fegyverrel mentem, (Bloodhound Fang, relatív gyors, nagyon Puding!a a speckó mozdulata, és blood buildupos is, amire sok genyó boss gyenge), majd másodikra megnézem casterrel milyen az élmény.

[Jimkingdom]

Pont kérdezni akartam @Cori milyen kontrollert használsz, mert nem nagyon láttam még PS, Xbox kontrollert behalni. Elég stapabíró mindkettő.

Egyébként amit írtál nekem ezért van általában első végigjátszásra Dex build-em. Sokan mondják hogy csicska meg minden, de nem fogom jobban szívatni magam egy Str build-del, egyszerűen nem az én stílusom.

[Cori]

12 hours ago, Hor1 said:

Nem tudom, From játékok közül magasan itt volt legegyszerűbb a haladás, Margiton és Radahnon kívül nem fogott meg igazából senki hosszabb időre. A játék 80-90%-át summon ash nélkül csináltam, játékost egyáltalán nem is idéztem az első végigjátszáson.

Ősszel játszottam a Dark Souls Remasteredet, Ornsteinék summon nélkül nem mentek le, egyszer még PS3-on csináltam meg őket, de vért hugyoztam ott is. Gwyn, ha nem használod a parryt, akkor vérGepárd!, Four Kings-el, meg Seath-al is el lehet szórakozni.

Sekiro is ősszel volt, itt voltak bossok, akiket napokig gyakoroltam mire lementek, az Elden Ring legnehezebbnek mondott bossa 25 perc volt.

Bloodborne-nál is voltak visítós részek (Amygdala), a DS2-3ra kevésbé emlékszem, de a 3-ban Nameless king is egy hosszú blocker volt. 

Mondjuk lehet szerencsés fegyverrel mentem, (Bloodhound Fang, relatív gyors, nagyon Puding!a a speckó mozdulata, és blood buildupos is, amire sok genyó boss gyenge), majd másodikra megnézem casterrel milyen az élmény.

Nem a nehézséggel van a baj, hanem a bullshittel. Nameless King bullshit/fair is egyben, Pontiff hasonló, mindkettő DS3-as boss, de a bossok nagy része nem ilyen, simán dodgolható moveokkal, nem akarja punishelni az estus ivásod vagy dodgod (a lassított ütésekkel, ami egyszer hirtelen azonnal üt, máskor lassít 5 mp-ig, harmadik esetben meg 2 mp múlva csap le a lassításból). Colossal fegyóknak a movesetjeinek 80%a useless gyorsabb bossoknál, egyedül a jumping attack elég gyors, hogy betalálj, az összes többi mozdulat túl lassú, hogy betaláljon, mert az ellenfél vagy elugrik vagy üt megszakítva az ütésed (vagy tradelsz vele, de abba meg belehalsz előbb utóbb).

Előző DS játékokban is jelen volt ez de nem ekkora arányban, itt majdnem minden boss eljátszva ezek egyikét, az meg, hogy Colossal weaponök movesetjeit alig bírod használni, mert annyira gyorsra lettek tervezve a bossok az vicc kategória. Persze most is ölhetőek velük, amióta áttértem Colossal fegyóra nem váltottam vissza csak bizonyos esetekben, de sokkal szenvedősebb mint egy magic build vagy bleed build.

Ja arról meg ne is beszéljünk, hogy Elden Ring imád több bosst berakni ellened, és nem elég hogy 2, néha 3 UGYANOLYAN bosst berak ellened, vagy boss és egy rakás kissebb ellenfelet, de persze mind pörgő-forgó movesettel rendelkezik, csak hogy biztos megCensored!sanak. Pl: Az egyik Catacombsba egy olyan Shade boss van ami mellett csontik is vannak, a csontik köztudottan imádnak gurulni és fura mozdulatokat használni, amiket nem könnyű csoportban leolvasni, DE  még ha olvasnád is ott a Shade aki teleportál (mögéd, eléd, melléd akárhova) és bleed sebzést okoz, tehát védekezni se nagyon tudsz ellene, max elgurulsz....oké akkor gondolsz egyet és summonálsz ash segítőt, de míg megsummonálod, teljesen a szerencsére vgay bízva, hogy az ellenfelek odarohannak e hozzád és mire befejezed a summont meghalsz, vagy épp el tudsz gurulni és utána halsz meg vagy sikerül túlélned és van egy kis szabad helyed mozogni.

A majdnem 360 fokos ütésekről ne is beszéljünk, amikor azt hiszed kikerülted az ütést, de kiderül, hogy kb 270 fokban üt és még ÉPP bekapod, de a fegyver sehol sincs, max a boss könyöke csap meg  

És ilyen bossokkal van TELE a játék + az amit másik posztba említettem az estus büntetéssel, input read stb.

Borzasztó tud lenni, a játék második felébe már majdnem mindenhol Ash-t summonálok, ha a játék nem fair én se leszek az. (Hozzáteszem régi Souls játékokban kb sose idéztem játékost vagy NPCt - ezeket itt sem, csak Spirit Ashest használok, de kb adja is magát, miért kerültek bele ha nem a bullshitek miatt.)

Az egész combatrendszer arra épül, hogy büntesse az eddigi évtized alatt betanult mozdulatokat, ami nem feltétlen baj, de kb tökéletes játékot igényel különben meghalsz a fnetebb említett dolgok miatt ( inni sokszor nincs esélyed, vagy akkora sebzést kapsz be, vagy ha innál megbüntet a játék stb)

 

Demon's Souls és DS1 teljesen rendben volt, DS2-ben bejött a néhai dupla boss téma (nagyon ritkán), és a követő 180 fokban forduló ütések, amiket idegörlő dodgolni. Aztán jött a Bloodborne a végtelen staminás, agresszív ellenfelekkel, de ott legalább tudtál életet visszatölteni, ha te magas is agresszív voltál így annyira nem volt baj. Aztán a DS3 ötvözte a DS1-2t a BB-vel, eltünt a Poise, a heavy fegyók jól megszívták, de volt hyper armor amivel valamennyire ki lehetett védeni a stagger az ellenfél kis tőrje ellen, jobban jelen volt a "hőkövető" ütések, és lassított támadások stb, de még mindig fair maradt, nem volt belőlük túl sok se, hogy mindegyik ellenfél ilyet alkalmazzon. A Sekirot nem nagyon akarom behozni, teljesen más ritmusú játék. Az Elden Ring meg túltolt mindent ami régen szar volt, de azt is ami régen jó volt, így eléggé kettős élményeket nyújt szvsz. Ettől függetlenül, amennyire szidom, imádom is  

 

Sorry, ha túl hosszú  

11 hours ago, Jimkingdom said:

Pont kérdezni akartam @Cori milyen kontrollert használsz, mert nem nagyon láttam még PS, Xbox kontrollert behalni. Elég stapabíró mindkettő.

Egyébként amit írtál nekem ezért van általában első végigjátszásra Dex build-em. Sokan mondják hogy csicska meg minden, de nem fogom jobban szívatni magam egy Str build-del, egyszerűen nem az én stílusom.

valószínûleg a játék hülyült meg valamitől?  (Alt tab?, nem tudom)

Én sose voltam Dex párti, párszor játszottam olyat, de nem sűrűn, leginkább Str-es vagyok, nagy fegyók, lassú fegyók, de legalább stunnolom az ellent és hatalmasat sebzek  Sose éreztem hátrányba magam, Elden Ringet kivéve.

[Hor1]

37 minutes ago, Cori said:

Ja arról meg ne is beszéljünk, hogy Elden Ring imád több bosst berakni ellened, és nem elég hogy 2, néha 3 UGYANOLYAN bosst berak ellened, vagy boss és egy rakás kissebb ellenfelet, de persze mind pörgő-forgó movesettel rendelkezik, csak hogy biztos megCensored!sanak. Pl: Az egyik Catacombsba egy olyan Shade boss van ami mellett csontik is vannak, a csontik köztudottan imádnak gurulni és fura mozdulatokat használni, amiket nem könnyű csoportban leolvasni, DE  még ha olvasnád is ott a Shade aki teleportál (mögéd, eléd, melléd akárhova) és bleed sebzést okoz, tehát védekezni se nagyon tudsz ellene, max elgurulsz....oké akkor gondolsz egyet és summonálsz ash segítőt, de míg megsummonálod, teljesen a szerencsére vgay bízva, hogy az ellenfelek odarohannak e hozzád és mire befejezed a summont meghalsz, vagy épp el tudsz gurulni és utána halsz meg vagy sikerül túlélned és van egy kis szabad helyed mozogni.

Ez zavart legjobban, meg a Bbss újrahasznosítás.

Alig van boss, amivel csak egyszer találkozol, ezzel el is vesztik az egyediségüket. Hatalmas fun volt az első sárkány harc a tónál, aztán ugyanaz hatodjára rohadt unalmas volt, de ezt eljátszották majdnem az összes bossal, még de még Godrick és Morgott is majdnem ugyanaz a harc.

Plusz rengeteget hoz a korábbi játékokból, kinézetben, meg movesetben is, amit egyrészt értek, de azért mehh.

Nagyon imádtam végig, de sokszor húztam a számat én is.

[Jimkingdom]

Chaos on Deponia (Deponia 2)

Tulajdonképpen az első és ez a rész lett végigjátszva tegnap. Vannak olyan játékok amire nem emlékszem hogy egyáltalán játszottam volna valaha, ez egy jó példa arra hogy közben elő-előjöttek az emlékek, és ráadásul még anno is végigvittem. Volt egy  elvetemült fejtörő benne amire sose gondoltam volna: 

Spoiler

a játék egy pontján az ellenállók bázisára kell bejutni egy titkos kopogtatással. De miután megtudod a kódot, minden alkalommal mikor megérkezel az ajtóhoz elfelejti Rufus, a háttérzene üteme miatt. Megoldás! Lépj ki a menübe és kapcsold ki a háttérzenét!

Mindenesetre volt egy két vicces momentum. Az egyik amikor Janosh - aki erősen pisze - összegezi a tervet, és neked úgy kell előadnod, hogy ne legyen benne "s". Játékidő kb. nekem 12 óra, de elvileg végig lehet vinni 5-6 óra alatt ha jól vágod a dolgokat. Megjegyzem ebben a tizenkét órában benne van az hogy többször újrakezdtem, egy-két achievement miatt a játékot (kalandjátékoknál nem csekkolom előre a spoiler miatt).

Bugok is vannak benne, sajna találkoztam egy "game-breaking" buggal is. Van egy láthatatlanná tévő cucc, amit elveszíthetsz. Nos én elvesztettem és egy bizonyos ponton nem került elő, amivel viszont egy kulcsfontosságú tárgyat lehet megszerezni.

Ha valakit érdekel ajánlani tudom, más Daedalic kaland mellett mint pl.: Memoria, Anna Quest, Night of the Rabbit, Whispered World. Csak megjegyzem nem értem miért nem készítettek Night of the Rabbit 2-őt, mert csakúgy mint más daedalic kaland befejezetlenül ért véget, de minden másnak volt folytatása.

[-OJ-]

Assassin's Creed III Remastered (PS4 - Platina 100%)

Végülis csak 10év kellett, hogy befejezzem Desmond Miles történetét, amit ezidáig sikerült spoilermentesen elkerülnöm, de nem mondhatnám, hogy megérte eddig halogatni. Ugyan itt már voltak külön bevetések vele, és az utolsó nagy raid az Abstergo központjában (ahonnan az egész indult) messze felülmúlt mindent, amit a korábbi részekben csinálhattunk vele, az egész Első Civilizáció képviselői közötti ellentét, valamint maga Desmond sorsa eléggé összetákoltnak hatott. Nem csoda, hogy a későbbi játékokban egyre inkább leépítették a jelenkori szálat, és inkább a képregényekben foglalkoztak csak vele.

De visszatérve a játék lényegét adó, amerikai Függetlenségi Háborús környezetre, és vele Ratonhnhaké:ton (valójában nem is nehéz kiejteni, de a sztoriból kiderül, miért kapja Achillestől inkább a Connor nevet) anyucit megbosszuló, és apucit megbuktató történetére, ezek meglepően jól sikerültek. Boston és New York között ugyan semmi különbséget nem láttam (csak más egyenruhás katonák őrködtek benne) a vadonban viszont jókat kalandoztam, különféle állatokra vadászva, a Homestead pedig egész látványosan gyarapodott, ahogy egyre több személyt költöztettem oda. A végére egész családias kis közösség alakult ott ki (amiben fehérek, feketék és indiánok mind egyenlők, ahogy azt a PC megálmodta), el tudtam volna viselni több mellékküldetést is tőlük. És ha már mellékküldetések, a hajózás volt, amit leginkább élveztem az egész játék során - és amit a legtöbbször újra kellett játszanom a 100% szinkron teljesítéséért. A hajóm érezhetően fejlődött, a küldetések változatosak voltak, a tengeri ütközetekben pedig volt bőven taktika - így az sem csoda, hogy ezt követően az AC4 túlnyomó részét is a hajózás tette ki. Itt már hat, állandó Assassin társat szervezhettünk be, akik szerencsére csak lesérülhettek, de nem hulltak el sosem, így nem kellett azon mérgelődni, hogy egy keményebb küldetés miatt elveszítjük bármelyiket.

A főtörténet felépítését nem éreztem túl erősnek, gyakran éveket ugrottunk két célpont likvidálása között, miközben a háború tőlünk messze zajlott (mindössze két csatában vettünk csak részt, ezekből sokkal több kellett volna a városi barangolások helyett), és Haythemmel is ide-oda csapongott a kapcsolat, hogy éppen barát vagy ellenség, ami aztán logikátlanul változott az ellenkezőjére. Ugyanez Washingtonnal, hol haverok voltunk, máskor meg a falunkat akarta felégetni. A főellenfél Charles Lee karakterét sem éreztem igazán jelentősnek, néha felbukkant, hogy James Bond gonosz módjára egy kis borsot törjön hősünk orra alá, de a szerepe szerintem erősen fel lett fújva. Haythem sokkal jelentősebb főgonosz lett volna, ha nem fokozzák le a közepétől. Azért az utolsó kocsmai jelenet Leevel, az egy nagy kerek piros pontot érdemel, kellemes keserédes befejezést adva a cselekménynek. Connor/Ratonhnhaké:tont is mindenki utálja, nekem viszont szimpatikus volt a forrófejű, lázadó természetével, ahogy nem hagyott rá minden ködösítést Achillesre, de a tisztelet az öreg és a népe iránt végig ott volt benne, és a bosszúhadjáratával is könnyű volt azonosulni.

Grafikailag még most is teljesen elfogadható a játék, és nekem az irányítással sem voltak problémáim, a látványos harci animációk pedig sokat dobtak az összecsapásokon. A főszereplők és a fontosabb mellékkarakterek szinkronjai mind jók voltak, de az egyszeri NPC-k néha olyan fülsértően, szituáció-idegen hangnemben beszéltek, hogy rossz volt hallgatni. A zene volt még az, amit teljesen jelentéktelennek éreztem, különösen a barangolások során, és a harci dallamok sem voltak jobban.

A Remastered verzió alapból tartalmazza King Washington kiegészítőket, amiket muszáj volt 100%-osra végigtolni a Platina érdekében. A "mi lenne ha" történet ebben sem volt rossz, és a főküldetések is kellően változatosak volta, de köztük a száraz és unalmas darálásokat a pokolba kívántam, a végén a szokásos AC-s természetfeletti bossharccal együtt, ami a fősztoriből kimaradt, és innen sem hiányzott volna. A különleges képességek szintén tetszettek és hasznosak voltak, szívesen alkalmaztam volna őket a fősztoriban is.

Összességében tetszett a játék, mégha az elődökhöz nem is ér fel. A sztori elfogadható lett, még a hézagos cselekmény ellenére is. A főszereplőt én bírtam, a történelmi körítés most is csillagos ötös lett, a látványos harcok mellett pedig a hajózás volt az, ami különösen szórakoztatóvá tette a játékmenetet.

 

 

Assassin's Creed Liberation HD (PS4 - Platina 100%)

Ha már a harmadik részt kimaxoltam, nem maradhatott el a kiegészítő platinázása sem. Az AC játék történelmében most először kapunk egy női főhőst (de egy küldetés erejéig Connor is beköszön), vele pedig a korabeli New Orleans és a környező lápvidék területét, mint új játszóteret. Sajnos a sztori ezúttal is elég hézagos, tele logikátlanságokkal és értelmetlen oldalváltásokkal, nem is igazán érdemes foglalkozni vele - mint minden AC játékban, itt is a történelmi közeg a fontos, amivel most sincs probléma. A francia anyanyelvű város nem túl nagy, viszont lovunk nincs, és gyalog futkorászva így is szükségtelenül nagynak tűnik. A lápvidék pedig még rosszabb, ahol az úszás és a kenuzás egyaránt lassú és körülményes, itt muszáj a fákon futkosni, ha haladni szeretnénk. És még gyors utazási pontok is csak a pályák szélein vannak, vagyis semmi hasznuk. Hősnőnknek három alteregója is van (Assassin - Rabszolga - Úrihölgy), amik között átöltözéssel tud válogatni, és mindegyik másban jeleskedik, így érdemes megfontolni, melyik küldetésben melyiket használjuk - pl észrevétlenül be kell hatolnunk a városi erődbe, hogy onnan terveket lopjunk vagy egy célpontot megöljünk, miközben mást nem bánthatunk a 100%os szinkronért. Lehet ügyeskedi az Assassinnal vagy a Rabszolgával, de a legegyszerűbb, ha Úrihölgyként lefizetjük a kapuőrt és besétálunk, kirámoljuk a tervezet ládát vagy magunkkal csábítva az épület mögött leszúrjuk a célpontot, aztán kényelmesen kisétálunk. Minden alteregónak van saját küldetése, emellett több mellékküldetést is találunk, valamint vagy 10 különböző vackot is gyűjtögethetünk, amik exkluzív ruhákat és fegyvereket oldanak fel. Hajózás itt nincs, viszont a hajókereskedelem a fő bevételi forrásunk. Összesen nyolc hajónk lehet, amikkel mindenfélét szállíthatunk különböző kikötőkbe, így ezekkel a játék második felében már garantált a félóránkénti 50ezres bevétel - amiket drága zsebórákra (egyik gyűjthető vacak) és még drágább fegyverekre, valamint lőszerre költhetünk. A küldetések most is változatosak, vannak köztük jobbak és körülményesebbek is, de a szinkron követelményeket nem éreztem annyira idegesítőnek, mint az alapjátékban. Grafika, animációk, a főbb szinkronok itt is jók - balfék Geraldot mondjuk utáltam hallgatni - a NPC szinkronok azonban ebben is gyalázatosak, a zene pedig most is jellegtelen.

Végső soron ez is tetszett, így nem bántam meg azt a 20+ órát, amit beleöltem a platinába. A rövidebb történet és a kisebb terület egyértelműen a kiegészítő előnyére vált, de így is volt pár achi, aminek már untam a grindolását, nem beszélve a sok-sok futkosásról.

[JoeJoeJoe]

Gears V

Tinédzserként hatalmas kedvencemmé vált ez a sorozat. Az első rész kőegyszerű játékmenete és over the top macsóskodása (láncfűrész a gépfegyveren! Random részlet, amire valamiért emlékszem: még anno talán killermonkey írta itt a forumon, hogy ha ennél több tesztoszteron lenne a játékban, akkor szőrös lenne a lemez) bevonzott, a második részben megjelenő okos változtatások, a horda mód és a drámai részek pedig bebetonozták a kedvenceim közé. Sajnos a trilógiát még azóta se tudtam lezárni, mert xbox-hoz nem tudtam hozzájutni, azóta reménykedek egy kései remasterben, mint a halonál. Pech. Az új részek nem érdekeltek főleg a főszereplő, az ifjú Fenix srác miatt, de aztán annyi pozitívat olvastam az ötről, hogy egy recap megnézése után belevágtam. 

Elnézést a hosszúra nyúlt bevezetőért, de feltétlenül tisztázni akartam, hogy mennyire szerettem az első két részt. Noha
- a gótikus, koszos, lepukkant monutementális világát felváltotta kéken világító neonlámpákkal borított ingerszegény, érdektelen futurisztikus látkép 
- a macsóságból jelentősen visszavettek (eleve nő a főszereplő)
- a játékmenet már sokkal bonyolultabb,
- és már történetet is akar mesélni 

Noha éreztem hogy a pár visszatérő karakteren kívül nem sokban kapcsolódik a korábbiakhoz, de ez nem probléma. Illetve ez még nem a probléma. 
Azt kell mondjam viszonylag szépen modernizálták az eredeti receptet. Még mindig egy fedezékkeresős tps shooterről beszélünk, borzasztóan véres kivégzésekkel, abszurdan nagy fegyverekkel. Amivel ezúttal megbolondították a receptet, az a kis robotunk - ami eddig csak ajtókat vágott ki nekünk - immár aktív résztvevője a csatáknak. Ahogy haladunk a cselekménybe új képességeket találunk neki, ami vagy ránk, vagy a világra van hatással. Sonár, ami megjelöli az ellenségeket, pajzs ami ad nekünk extra életerőt, stb. A játék el is várja, hogy ezeket használjuk, nem egyszer egy izzasztó csata után jöttem rá, hogy ha ezt vagy azt a képességet használtam volna, akkor tök egyszerűen megoldható lett volna a probléma. Jó bővítés, tetszett, viszont van két gond vele. Az egyik hogy meggátol mindenféle kísérletezést az eszméletlen nagy cooldown idők, mert inkább nem használtam a képességet, hátha később kell, hiszen akár percekig nem lesz rá lehetőségem (pl a robbanó nyilak azonnal ölnek, de a pajzsot még időben bekapcsolva megmentheti az írhánkat). Másfelől viszont ha kitaláljuk hogy a játék éppen mit akar hogy használd, akkor összetörik a játék. A láthatatlanság a legerősebb bullshit képesség, amit direkt nem használtam mert nevetséges.
- Ahogy elképzeltem: ez majd jó lesz egyesével levadászni az egyedül flangáló ellenséget, esetleg észrevétlenül pozícióba kerülni. 
- A nagybetűs VALÓSÁG: ilyenkor nincs hangja a fegyvernek (mert csak), azaz mesterlövész puskával lőheted fejbe az ellenséget, nem foglalkozik vele senki. Ja és ilyenkor van egygombos stealth kill, amit ráadásul végrehajthatsz egy másik ellenség orra előtt, aki végignézi a társa halálát és megy a dolgára. 

Ehhez kötődik a játék másik nagy újdonsága az open world részek. Két ilyen pályaszakasz van, amit szabadon bejárhatunk a kis vitorlás szánunkkal. Egy havas és egy homokos. Csinálhatunk főküldetéseket, vagy mellékeseket, amikkel lehet a robot képességeit fejleszteni. Egészen ötletes kis dungeon-okat raktak a játékba, ezzel még nem is lenne baj, viszont érződik hogy szerettek volna még plusz 10 órát a játékba belepakolni és így széthúztak két nyúlfarknyi történetet. A másodiknál ilyen résznél a fejemet fogtam, ott már kellett volna valami plusz poén. De nem volt. 

Viszont más újdonság is volt a játékban. Új fegyverek (amik komolyan fabatkát se értek, mindig próbáltam lecserélni őket azonnal). Régi fegyverek még régebbi változatai (amik néha jobbak, mint az újak, pl a mesterlövész puska kettőt lő. Ki érti ezt?). Környezet bevetése az ellenség ellen. Szét lehet lőni a jeget az ellenség lába alatt, vagy bizonyos helyekre lépve megfagysz (innen is köszi a készítőknek a legidegesítőbb gears boss-t, a vak szuperberserker, ami egycsapással öl és az említett jegesedéssel lehet sebezni, de így is tíz perc unalmas szisztémával lehet megölni, amit néha feldobnak azzal, hogy NEM LÁTSZ SEMMIT és mellékesen ha meghalsz kezdheted elölről).

Nem kerülgetem a forró kását. A történet csapta agyon a játékot nekem. Pedig az elején érdekesen indult: a locustok megint visszatérnek (csak már nem úgy hívják őket) és a főszereplőnőnek - Kait-nek - valami kötődése van a "nemlocustokhoz". Látomásai vannak és kezdi elemészteni egy érzés, hogy elveszti saját magát. Ezért keresni kezdünk egy régi kutatóintézetet, ami átcsap egy kellemesen horrorisztikus részbe. Kait kétkedése, bizonytalansága és misztikuma, na meg hogy a Fenix gyerek helyett egy szimpatikus techmániás sidekick jön velünk végig, feldobta a játékot. Aztán jön egy csavar, ami agyonvágja és amitől a játék sztorija egy rossz fanfiction szintjét súrolja.

Spoiler

Kiderül, hogy a locustokat az emberek alkották. Így dobták a kukába a teljes miticizmust, ami őket övezte és nem mellesleg a korábbi részeknek ezer helyen ellentmond. Pl eszembe jutnak a szép ódon csarnokok a második részben. Ja hogy ezt 50 év alatt ástátok ki és gyorsan meg is kapargattátok hogy öregebbnek nézzen ki. Ja hogy ez egy titkos kutatás eredménye, de mégis mindenkit meglepett a locust támadás. Az alien covenant jut eszembe, ami hasonlóan vágta szét az alienek mítoszát. Ott is utáltam.

Sajnos a nagy csavar a játék közepén van, onnantól lejtmenet az egész. A sivatagos rész ingerszegény (és a szánkózás másodjára nem annyira buli), már nincs új ellenség, már a sztori is követhetetlen úgy szét van vágva az a minimális cselekmény a mellékküldetésekkel. Itt már négyen vagyunk, visszatér egy karakter a játék elejéről, akit ott utálni kellett, most meg már szeretni. Komolyan azt hittem az utolsó percig, hogy el fog árulni minket annyira hirtelen kezdte sulykolni a játék milyen remek arc, de - spoilerért bocsi, - nem fog  .

Nincs bennem komoly ellenérzés e játék iránt. Én benne voltam hogy folytassák a sztorit, de sajnos bármilyen jól is indult, a közepétől az elemeire hullott. Végig lehetett egyszer szaladni rajta, vannak benne kifejezetten jó részek és lehet látni ötletcsírákat, amiket egyszer kidolgozva talán majd megtalálja újra a hangját a széria, de innen még jócskán hová fejlődnie a készítőknek. 

6/10

[Leon121]

11 hours ago, JoeJoeJoe said:

Gears V

 

Szerintem a 2 volt a sorozat csúcspontja. Az elsőnél lerakták a játékmechanikai alapokat, és nagyon profi volt, de szög egyszerű, a másodiknál olyan történeti húzásokat tettek bele, amiket abszolút nem vártam egy tesztoszterontól csöpögő hentelde játéktól (főleg az első után), valahogy nagyon működött az egész. A harmadik már olyan "ami nem romlott el, ne változtass rajta" érzés volt, elmegy, nem rossz, de előre már nem lépett. A negyedik unalmas szar, az ötödiket meg ott hagytam abba, mikor behozták a nyílt világot. Kell a francnak. (A Judgement kimaradt még. )

[JoeJoeJoe]

8 hours ago, Leon121 said:

Szerintem a 2 volt a sorozat csúcspontja. Az elsőnél lerakták a játékmechanikai alapokat, és nagyon profi volt, de szög egyszerű, a másodiknál olyan történeti húzásokat tettek bele, amiket abszolút nem vártam egy tesztoszterontól csöpögő hentelde játéktól (főleg az első után), valahogy nagyon működött az egész. A harmadik már olyan "ami nem romlott el, ne változtass rajta" érzés volt, elmegy, nem rossz, de előre már nem lépett. A negyedik unalmas szar, az ötödiket meg ott hagytam abba, mikor behozták a nyílt világot. Kell a francnak. (A Judgement kimaradt még. )

Egy mondatodba se tudnék belekötni (ha toltam volna a 3-4-at, akkor se hiszem). Vicces a microsoft két nagy franchisea - a gears és a halo - mindkettő eredeti fejlesztői leléptek és egy dedikált készítőstudió tolja őket (coalition és 343 industries) és egyik se igazán találja a hangját. A halo infinite nagy meglepett, hogy mennyire működött ilyen félopen worldbe számomra, így afelé bizakodó vagyok. De ennek a gearsnek valami nagy dolgot kellene villantania, ha még vissza akar kapaszkodni a system seller kategóriába. (mondjuk micronál lehet annyira már nem cél ez)