Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[payskin]

4 hours ago, Hor1 said:

Spiritfarer

Régóta első helyen van a kívánságlistámon. Láttam másokat játszani vele, eszméletlen lelke van annak a játéknak a szó minden értelmében.

[JoeJoeJoe]

20 hours ago, payskin said:

Régóta első helyen van a kívánságlistámon. Láttam másokat játszani vele, eszméletlen lelke van annak a játéknak a szó minden értelmében.

Most épp akciós is, hogy a fene vinné el. Kísért itt, pedig nem akartam játékot venni most :\

szerk: látom írtad másik topicban

[Hor1]

On 8/31/2021 at 9:49 PM, payskin said:

Régóta első helyen van a kívánságlistámon. Láttam másokat játszani vele, eszméletlen lelke van annak a játéknak a szó minden értelmében.

Hát meg ilyen newslettereket tolnak, nem lehet nem imádni.

https://ibb.co/S5XW3DY

[XCube]

On 8/29/2021 at 7:40 PM, XCube said:

Quake Remastered

Első lendületből végigtoltam az első két epizódot nightmare -en, és szomorúan vettem tudomásul, hogy az epizódokra vonatkozó achievementek nem működnek. Trükköztem minden irányból, easy speedrun, hard speedrun, nightmare végigjátszás és sehol semmi. A Shambler lebaltázását már rutinból csináltam, ahogy a az E1M1 pacifist achit is, ráadásul úgy, hogy még a baltát sem használtam, mert nem figyeltem eléggé az achi leírására (csak lőni nem szabad, kaszabolni igen). Mindezek eredményeként újra eszméletlenül belejöttem a játékba és nagyon élem az egészet, így végül annyira nem is sajnáltam a dolgot, ha kijavítják majd végigszaladok rajta mégegyszer. Másik pozitív hozadéka a dolognak az, hogy újra megjött a kedvem a pályaszerkesztéshez. Annak idején még a GS egyik mellékletén volt egy Qoole nevű szerkesztő, azzal hónapokon - éveken át babráltam és kísérleteztem, majd mire kitanultam a Quake engine BSP alapú rendszerét és annak lehetőségeit elfogyott az időm tanulmányi és társadalmi okokból. Most szerencsére sikerült előtúrnom a 15 - 16 éves munkáimat és hihetetlen nosztalgikus érzések vettek hatalmukba. Az új pályákat viszont már nem ezzel a szerkesztővel fogom készíteni, hanem a TrenchBroom -mal, illetve ha átnyergelek Quake 3 -ra, akkor GtkRadiant -tel.

Emellett még végigcsapatom a két régi és két új kiegészítőt is, a két újból akarok ichletet is meríteni a saját szerzeményeimhez .

Ma sikerült rájönnöm, hogy nem az achik bugosak, hanem a játék menüje. Ha a New Game direkt a Quake nehézségválasztó kezdőpályájára visz és nem egy almenübe, ahol kiválaszthatod, hogy az alap játékkal, vagy a kiegészítőkkel játszol, akkor úgy érzékeli, mintha Level Select -tel léptél volna oda.

Ha nem kapsz választómenüt (indítás után valamiért ez a standard), akkor indíts egy multi lobbyt és lépj ki, utána működni fog a menü rendesen.

Btw saját hibámból és óvatosságomból csak hardon toltam végig a Scourge of Armagon kieget. Mindemmellett nagyon kíváncsi leszek a nightmare végigjátszásra, mert olyan beteg helyzetek vannak a kiegészítőben, hogy sokszor percekig latolgattam a szituáció megoldásának lehetőségeit.

Meglestem az új kiegészítőket is, a Dimension of the Past a nevére hallgatva hű a klasszikus Quake pályadesignhoz, de persze a hardverek képességeinek megfelelően készült az art design, de kizárólag a régi textúrákkal. Az összkép így mérföldekkel előrébb van a megszokott mapoktól, de mégis hozza a klasszikus hangulatot és betartja a régi "méretarányokat". A Dimension of the Machine ezzel szemben álleejtős, hihetetlen, hogy mit ki nem tudtak hozni a régi motorból néhány frissítéssel. És itt nem arra gondolok, hogy szét van effektezve, hanem arra, hogy a háromszögek számának növelése extrém hatással van a BSP alapú pályaszerkesztés lehetőségeire. A nehézség választó map részletessége és mindemellett retró hatása valami eszméletlen kombó. Majd dobok be pár screenshotot a megfelelő topikba.

[Cori]

Dragon Quest IV (android)- Pár napja ezt is kitoltam mobilon, ez a legjobb verziója a játéknak. Ugyanaz, mint a DS remake csak itt bekerült a partychat, ami azt jelenti, hgy egy kicsit jobban megismerhetjük a csapattársainkat, folyamatosan véleményezik a történésket, igaz nem rendes párbeszéd ez, hanem csak klikkelsz és mondanak egy két mondatnyi szösszenetet.

A játék egyébként JRPG, a szokásos felállás. Van egy csapatod, sétálgatsz velük a nagy világban, néha random encounter, egykis combat majd mész tovább városról barlangra, barlangról városra stb. DQ1-hez képest nagyon sokan fejlődött a sorozat (DQ2-vel keveset játszottam végül, nem bírtam a túl sok random encountert, a DQ3-at meg kihagyom mert jön a remake idén), marha nagy világ, csomó item, fegyver, armor, mágikus itemek stb coinok ami kb collectibleként működik, beváltásukért pedig jó itemeket kapsz.

A story fejezetekre van bontva az első 4-ben külön mindegyik csapattársunkat mutatják be (velük kell játszani a főhős csak az 5-re lesz játszható), akik aztán az 5. fejezetbe csatlakoznak a főhöshöz és együtt megyünk a gonosz elpusztítására  Érdekesség, hogy chapter 4-be aranyat kell farmolni nem feltétlen xp-t   Egy kereskedővel vagyunk aki pénzt farmol, hogy meg tudjon venni egy kiskereskedést, aranyos és érdekes, nem nagyon láttam ilyesmit játékban  Szóval maga a story nem nagy eresztés, de a kis chapterek meglepően szórakoztatóak ahhoz képest, hogy mennyire kevés dialógus történik bennük, aztán chapter 5-től jön a lényeg, a gonosz legyőzése, bár itt kezdtem megunni a játékot (ez kb a játék fele), a storyban se történik semmi aranyos, érdekes, átmegy a szokásos jó vs gonosz felállásba.

Élveztem, bár a grindolás itt is felmérgelt, többször félbehagytam emiatt, de aztán sikerült, ja és guide is volt használva, mert semmi kedvem nem volt bolyongni, keresgélni, hogy folyamat combatba legyek és feltartson a játék  Jöhet az 5. rész, amit sokan a legjobb résznek mondanak, hát kíváncsi vagyok milyen lesz, ez is mobilon, mert nem otthon játszom és meglepően jók a mobilportok.

[Cori]

Dragon Quest V (android) - Ismét egy Dragon Quest mobilon  Na ez már jobban magával ragadott mint az előzőek. A kicsit személyesebb történet nagyban hozzájárult ehhez, és a sokkal kevesebb üresjárat is. A történetet gyerekként kezdjük és apánkkal kalandozgatunk, ez nagyon szórakoztató volt, ez kb a tutorial/intro része a játéknak. Aztán eltelik 10 év és felnőttek vagyunk, a játék itt teljesen kinyílik, majd később házasodunk, gyerekünk is lesz és velük is kalandozgatunk, szóval nagyon kreatív volt, tetszett.

Hál'istennek nincs annyi grind, igaz a combat ugyanaz mint az előző részben és a folyamatosan adagolt storytól nem érzi az ember, hogy sokszor feleslegesen rohangál fel alá. Az art design gyönyörű, aranyos, magával ragadó és a zene is nagyon jó.

Kb ugyanaz mint az előző rész, csak egy sokkal jobban összerakott történet és talán kevésbé grindolós játékmenetet kapunk. Nekem bejött. De ahogy írtam is már, elég volt ennyi Dragon Quest egyelőre.

[moody]

Ori and the Will of the Wisps

Jó ideje már megvettem mikor akciós volt, de valahogy nem kezdtem el, pedig az első részt is nagyon szerettem. Akit kicsit is érdekel a platform, metroidvania stílus annak melegen ajánlom az Ori folytatását, mert hihetetlen jó lett. Már csak azért is ajánlom mindenkinek aki szereti a platform játékokat mert itt a játék nem büntet úgy ahogy azt egy vérbeli metroidvania teszi, sőt még fokozatot is lehet állítani. De érhető is, hiszen érezhető az hogy a fiatalabb korosztályt is ugyan úgy megcélozták ezzel a játékkal mint ahogyan a felnőtteket. De nem is bánom, kellemes volt, és még így is voltak platform részek ahol keveset téptem a hajamat. Vicces is volt, mert megszoktam túlságosan is a metroidvania stílust, és mindenhol a secret roomokat kerestem, meg olyan helyekre jumpoltam fel ahova eredetileg csak később lehetett volna.  Jól esett ez a "könnyebb" metroidvania. Most pedig megyek vissza agyf*szt kapni a Hollow Knightba.

[Leon121]

State of Decay 2

Két közösséggel játszottam végig eddig, de nekikezdtem a harmadiknak is, eddig 60+ órát öltem bele, de nem unom.  Valamit nagyon eltaláltak nálam.

Az alapok:

Egy közösséget irányítunk, eleinte 3, majd több fővel, TPS nézetben tudunk váltani a tagjai között, egy zombi apokalipszis utáni világban. A közösségünk egy bázison él, azon belül tudunk (korlátozottan) építkezni, gyengélkedőt, ágyakat, kertet, őrtornyot, stb. A közösségnek igényei is vannak, kaja, gyógyszer, lőszer, építőanyag, benzin stb., ezek egy részét a bázis termelheti (pl kaját), egy részét pedig outpostok elfoglalásával lehet termelni. Ezek a kinti világban lévő helyek, fel kell őket kutatni, és befolyásért cserébe (ez a helyi valuta) el lehet őket foglalni, de limitált, hogy mennyi outpostod lehet. Fejleszteni is lehet a bázis épületeit is, meg az outpostokat is akár. 

A világ teli van felkutatható helyszínekkel, ezeken mindenféle dolgot találhatunk. A leglényegesebbek a "rucksack"-ok, ezek egy-egy erőforrást tartalmazó hátizsákok, amiből egyszerre csak egyet vihetünk magunkkal, és ezt a bázison leadva szerezhetünk például gyógyszert, kaját, benzint, lőszert, stb., ami a bázis működéséhez szükséges. Ezen kívül vannak persze egyéb cuccok, könyvek, luxuscikkek (befolyásért eladhatóak más közösségeknek), nyersanyagok, stb. És persze fegyverek. 

A környék teli van zombikkal, ezen kívül elszórtan vannak "plague hearth"-ok, ezek afféle gócközpontok. A környéket megmérgezik, erősebb zombik vannak körülötte, és a befolyása alá került házakat/outpostokat nem lehet elfoglalni, amíg a szívet el nem pusztítjuk. A játék első felében ezeket a szíveket kell elpusztítani, aztán pedig még egy küldetéssorozatot végrehajtani ahhoz, hogy nyerjünk. Ez a küldetéssorozat függ attól, hogy milyen típusú vezetőt választunk meg a közösség élére (a négy kategóriából). Ők más-más speciális épületet biztosítanak.

Egyébként egy szerepjáték-jelleg is átszövi az egészet, a karaktereknek képességeik vannak, amik fejlődhetnek, emellett mindenkinek van egy speciális képessége a 4 alapon kívül. A legtöbb épület ezek meglétéhez van kötve: például kerthez kell valaki, aki ért a kertészethez, a központ fejlesztéséhez valaki, aki ért a számítógépekhez, stb. Emellett a többi közösség küldetéseket is adhat, amiért cserébe befolyást kapunk, és ha nagyon összehaverkodunk velük, még különleges képességet is adhatnak. Közben a közösségünk moráljára is kell figyelni, a halálesetek, a hiányzó szükségletek és a túl sok fertőzés csökkenti azt, ami összeveszésekhez is vezethet akár.

 

Az élmény:

A játék alapvetően rougelike jellegű. Minden random benne: milyen túlélőkkel kezdünk, hol melyik épületben mit találunk, milyen közösség hol jelenik meg, miket árulnak, hol jelennek meg zombik, hol vannak a szívek, stb. A térképet is mi fedezzük fel (jó felmászni magas helyre és szétnézni, a környező ikonokat magunk fedhetjük fel), a talált túlélők és képességek pedig erősen befolyásolják a játékélményt. A második végigjátszás során például egyáltalán nem találtam számítógépes embert, így nem tudtam magasabb szintre fejleszteni a központomat. Az elsőnél meg építész vezetővel játszva erős mesterlövész tornyot tudtam építeni, és rádión keresztül tudtam támogatást kérni. Random találunk járműveket is, és ha van hozzá autószerelőnk, és megfelelő bázisunk (ja igen: a bázisok is különböző speciális épületeket tudnak biztosítani), akkor akár páncéllal is felszerelhetjük a járgányt. 

A rougelike jelleg hozza magával az izgalom-faktort is: ha egy karakter meghal, akkor ő meghal, nincs mese, nincs visszatöltés. Ha felfejlesztett, erős karaktert veszítünk így el, az fáj, de őszintén, zsigerien. Szinte éreztem a levertséget, amikor rosszul felmért kockázat miatt elveszítettem az egyik kedvenc emberemet. Emiatt szerintem dread nehézség alatt nem is érdemes elkezdeni, úgy ad igazi feszültséget.

Mellesleg baromi jó a nyers játékélmény is: lőfegyverrel is jó játszani (bár a hang odacsalja a zombikat, de mondjuk nyílpuskával fejest osztani nagyon kielégítő), de a lopakodás is nagyon erős. A zombik kivégzése brutális, sokadik alkalommal se unja az ember, ugyanakkor elég keménynek érezzük magunkat. A szemtől-szembeni közelharc is élvezetes, kitéréssel, hátbatámadással, ami 1-1 elleni harcban nem kihívás, de a zombik ritkán járnak egyedül. Aztán ottvannak a speckó zombik: robbanó, sikoltó, izomagy, rohangáló, és ezek erősebb, véres szemű változatai... Szóval a "minute-to-minute gameplay" se válik unalmassá.

Aztán ott van a bázis fejlesztése is, ami meg stratégiai elemeket hoz be: mit építsünk, hová, melyik bázist válasszuk. Az egyik nagyobb, de több ember kell hozzá, és könnyebben megtámadják a zombik a több emberrel járó zaj miatt. A másikkal szemben van egy torony, aminek a harangját meglőve elcsalja tőlünk a zombikat. A harmadikban autófejlesztő cuccokat használhatunk. A rendőrségen lőszert tudunk gyártani.... De a bázison belül is mit építsünk: morált javító épületet, vagy őrtornyot? Vagy áldozzuk be a kajagyártást, és helyette legyen fegyvergyár? És milyen outpostot foglaljunk mellé? 

Közben a küldetések: megkockáztassuk, hogy bemegyünk segíteni egy közösségnek plague területre, vagy előbb próbáljuk meg a szívet elpusztítani? Csökken a morál a túl sok fertőzött ház miatt (ilyenkor zombik hada van egy házban, és mindet ki kell takarítani ahhoz, hogy megszűnjön a fertőzés), azzal is foglalkozni kéne. Ugyanakkor már alig van gyógyszerünk, mert a múltkor elhasználtuk ellenszer gyártásra, kéne valahol keresni azt is (az épületek jelzik, hogy nagyjából milyen jellegű dolgot találhatunk ott, dread nehézségen ilyenkor amit jelez, az lesz is ott valahol - mellesleg logikusan is, tehát benzinkúton üzemanyagot, gyógyszertárban gyógyszert...).

Szóval na, baromi szövevényes, sokrétegű játék, ami emellett egy jól játszható akciójáték is, és közben a rougelike jelleg miatt pedig baromi feszült tud lenni, és teli van emlékezetes veszteségekkel és emlékezetes sikerélményekkel. Szerencsejáték elemek, és fejlődés érzése együtt, folyamatos stratégiázással és döntéshozatallal. Mellesleg audiovizuálisan is teljesen rendben van, szépen kezeli a fényeket és a napszakokat, a zenéjét imádom, valahányszor felcsendül (mellesleg dinamikusan változik, plague hearth közelében iszonyú para tud lenni). 

Nagyon eltalálták, na. Nekem az utóbbi évek egyik legnagyobb játékélményét nyújtotta eddig. Zseniális. 

[XCube]

Quake Remastered

Scourge of Armagon - Nightmare

A két eredeti kiegészítő legjobbja, de a Malice -et nem veri. Ettől függetlenül nagyon jó a pályatervezés, érződik a koncepció a háttérben legfőképpen a tech pályákon (többször is látni olyan pályaelemeket, amik egy - két évvel később a Quake 2 motorra  épülő realisztikusabb címeknél - direkt írtam így, és nem idTech -ként - jelentek meg, mint például nyomócsövek, "bordűrök", stb.). A design enemy placement és balancing része is kimondottan jó, nem könnyű de nem is olyan nehéz. A két új fegyver viszont sokszor kicsit overpowered, cserébe nagyon hasznos és ötletes is mindkettő.

 

Dissolution of Eternity - Nightmare

Rég játszottam már ezzel a kiegészítővel és újra kiderült számomra, hogy miért is van ez így. Sem a pályadesign (ami hemzseg a bugoktól), sem a balansz nem hozza azt a szintet, amit elvárna az ember.

 

Dimension of the Past - Nightmare

A level design a klasszikus Quake mapok modern felfogással való újraértelmezése. Emiatt egyszerre szép és szuperül tervezett. Mindemellett a nem hardcore Quakereknek csak azt tudom javasolni, hogy ne Nightmare -en kezdjék el az ismerkedést ezzel a csomaggal. Az első pályákon még elég jól túljut az ember, de az első secret levellel elkezdődik a kínzás és beköszönt a félelem órája. Ha ezen a fokozaton játszol, akkor gyakorlatilag ez első pályáktól kezdve ügyelned kell arra, hogy ne pazarolj lőszert, mert a közepétől kezdve semmiből sincsen elég. Elfelejtheted az alap játék és az első kiegészítő taktikusan elhelyezett secretjeit, itt alig találsz Quad Damage -et vagy Megahealth -et. Utóbbi előfordul, de nem feltétlenül jutalomként, hanem szükségelemként az út kellős közepén. Régóta játszom a játékot, de komolyan mondom, hogy ilyen nyomást nagyon kevés esetben éreztem játék közben. Be kell valljam, hogy néhány esetben lőszerspórolás céljából inkább elfutottam, vagy kiprovokáltam, hogy a szörnyek egymással harcoljanak (erre a Machine Games is erősen rájátszott). Nekem nagyon tetszett a dolog, maradandó élmény de egy kicsit toxikus .

[Leon121]

Lost Worlds: Beyond the Page

Ötletes 2D-s platformer-szerűség, de könnyűsége okán inkább nevezhető séta-szimulátornak, mesélős játéknak, mert kihívás szinte nincs benne. 

A sztori egy lány és a nagyanyja kapcsolatát mutatja be egy napló lapjain keresztül, miközben a lány egy történetet is ír, és ezt is játszhatjuk. Szóval felváltva vannak naplós részek, és hagyományosabb platformerek. 

A naplós részekben a képen megjelenő szöveget olvassa a narrátor, és mi közben egy karaktert irányítva léphetünk interakcióba a szöveggel mindenféle változatos módon illusztrálva a történteket. Sorok között ugrálunk, szavakat húzunk ide-oda, rajzot satírozunk ki, stb., nagyon ötletes és aranyos módon.

A könyvben mesélt történetben is folyamatos narráció mellett haladunk előre, néhol a szavakkal egy-egy képességet kapunk, például a "rise" szó mozgatásával felemelhetünk tárgyakat, a "break"-kel összetörünk, stb.

A mesélés szinte folyamatos, nincsenek üres, csendes részek, tényleg olyan, mintha folyamatosan olvasnának egy történetet, és mi pedig "átéljük" azt. Szerencsére jó színvonalú az előadás is, a narrátor lány hangja, beszéde tökéletes, a zene szívbemarkoló, a megírt történet megható, megindító. A végkifejlet mondanivalója se szokványos, és szerencsére a játék se hosszabb a kelleténél. 

Nekem tetszett, megkönnyezős, érzelmes játék, magas színvonalon. Ajánlott.

[XCube]

Quake Remastered

Dimension of the Machine - Nightmare

Kevés kivétellel ez volt életem legjobb Quake élménye hivatalos forrásból. Sőt, nem hivatalos forrásból is. Bár néha az art design kicsit visszaveti e level design -t (nagyok kevés esetben), az egész egy kimondottan jó és nagyon erős a kampány. A vége közel sem olyan durva, mint a Dimension of the Past -é, de azért van benne bőven kihívás.

[Cori]

Suikoden - Egy korai PSX JRPG, 1995-ös pontosabban. Nagyon érződik is rajta, kb a SNES-en is futhatna a 2D pixelartjával. Viszont amennyire érződik korai PSX játéknak, annyi érdekes dologgal tömték meg. A csapatod 6 emberből áll, 2 sorban, 3-an elől, 3-an hátul. A fegyvereknek támadási távolságai vannak, pl a Short Range fegyók csak 1 sorral maga előtt képesek támadni (ergo ha berakod őket a hátsó sorba akkor nem tudnak támadni csak varázslással), viszont a Medium Range fegyók 2 sorra maguk előtt tudnak ütni, így pl hátsó sorból is képesek megütni az ellenség első sorát, de ha első sorba rakod a Mediumos nem tud a hátsó sorukba támadni, marad az első sor, a Long Range meg mindenhonnan képes mindenhova  Érdekes felállás,vannak runák amiket a csapattagokra ehet aggatni, ezzel adva nekik valamilyen különleges képességet (mint mágia, vagy counter attack stb), és maga a combat is fel van gyorsítva, egyszerre több karakter is képes ütni, jóval lecsökkentve a combatba töltött időt. Ez nekem hatalmas plusz pont mert nagyon nem szeretem a folyamatos random encountereket, ha ritkább az még oké, de ezek a régebbbi JRPG-k nem erről híresek . Másik plusz pont, hogy a world mapon minnél tovább mozgunk egy irányba annál kissebb lesz az esélye valami random támadásnak, viszont ha irányt váltunk akkor resetelődik ez a számláló. A harcok se túl nehezek hál'istennek  (nekem ez is pozitívum, mert utálom amikora 10. random encounter után kénytelen vagyok újratölteni a játékot a save pontnál mert kicsit túl sokat bolyongtam az adott barlangba...)

A játékban 108 különböző csapattag szedhető össze, személyiségük nem nagyon van pár sornál amíg összeszedi az ember őket, DE  legtöbbjük valamilyen bónuszt nyújtanak, akár a várunkban kereskedőként, minigame karakterként, amivel pénzt tudunk gyűjteni, vagy csatákban. Így van, még csata is van a játékban, igaz leegyszerűsítve egy kő-papír-olló felállás, de a különböző karakterek különböző mozdulatokra képesek, pl kikutatni mi a következő lépése az ellenfélnek, vagy átállítani egységeket magunkhoz stb. Nem mondható komplexnek, de mégis ötletes kis rendszert alakítottak ki, ami feldobja a megszokott JRPG felállást. A story se túl hosszú, kb 20 óra körül első végigjátszás az reális lehet. Igaz nem a legjobb történet, mégis szórakoztató, gyorsan pörög, a karakterek nem igazán sokrétűek, kicsit gyermetegül is van végig vezetve, ettől függetlebül van halál meg miegyebek. Sok jót hallottam a 2. részről és azt mondták érdemes az elsővel kezdeni, mivel folytatódik a story, világ stb, de jó volt végigtolni, aki a JRPG világba szeretne belépni annak ez a játék tökéletes.

[Cori]

Final Fantasy IV Pixel Remaster - Éééés ezt is  Diablo 2 Resurrected óta abbahagytam (szval kb 2 hete), de ma befejeztem a maradékot, kb az utolsó harmada hiányzott. Az 1-et kitoltam pár hete szintén mobilon, egyszerű és fun volt, habár voltak hülyeségei bőven. Na ahhoz képest ez hatalmas ugrás, itt már volt történet! Igaz nagyon bugyuta és nagyon kiszámítható, és nagyon gyermeteg, baromi egyszerű dialogusokkal  De aranyos, szerethető... a karakterek is. A combat hasonlít az elsőhöz, igaz behozták ezt a folyamatosan töltődő action bart, ami meghatározza ki mikor jön ami szerintem marha idegesítő, lelassítja a fightokat... értem, hogy mit akartak vele, de nem lett a legjobban kivitelezve. Inkább nézem a hülye csíkokat, mint magát a harcot, mert minnél hamarabb sietek, hogy elnyomjam a spelljeimet és az ellenség ne üssön be. Gear fejlődés is lineáris, nem nagyon lehet a különféle karakterek közt cuccot cserélni, nagyon egyszerű. Az egész játék nagyon egyszerű, de már fejlett annyira, hogy élvezhető legyen. Az első és e rész után azt mondom ez egy tökéletes belépő pont az FF világába, annak akit érdekel.

Várom a 6. részt, miután Chrono Triggerrel említik egy szinten, az meg marhára magába szívott. 

[Jimkingdom]

On 9/26/2021 at 2:14 PM, moody said:

Ori and the Will of the Wisps

Jó ideje már megvettem mikor akciós volt, de valahogy nem kezdtem el, pedig az első részt is nagyon szerettem. Akit kicsit is érdekel a platform, metroidvania stílus annak melegen ajánlom az Ori folytatását, mert hihetetlen jó lett. Már csak azért is ajánlom mindenkinek aki szereti a platform játékokat mert itt a játék nem büntet úgy ahogy azt egy vérbeli metroidvania teszi, sőt még fokozatot is lehet állítani. De érhető is, hiszen érezhető az hogy a fiatalabb korosztályt is ugyan úgy megcélozták ezzel a játékkal mint ahogyan a felnőtteket. De nem is bánom, kellemes volt, és még így is voltak platform részek ahol keveset téptem a hajamat. Vicces is volt, mert megszoktam túlságosan is a metroidvania stílust, és mindenhol a secret roomokat kerestem, meg olyan helyekre jumpoltam fel ahova eredetileg csak később lehetett volna.  Jól esett ez a "könnyebb" metroidvania. Most pedig megyek vissza agyf*szt kapni a Hollow Knightba.

Én is akciósan vettem, egyet unokatesómnak egyet magamnak. 5x vittem végig ezek közül elsőre 100%ra. Hollow Knightba én bele se kezdenék, a térkép?!

On 8/15/2021 at 1:39 PM, XCube said:

SW Jedi: Fallen Order

Nem játszottam végig, abbahagytam. Ez a játék számomra maximálisan kimeríti a "sajtreszelővel rejszolás" fogalmát. Amint letöröltem sokkal jobban éreztem magam.

Azt kell mondjam kiváló metroidvania játékot sikerült összeütniük! A Kotor után másik nagy kedvencem! 

 

Én személy szerint a Dragon Ball Kakarot-ot toltam végig, nem volt az a hű de jó játék amire számítottam. De a Dragon Ball élmény ott volt végig, tulajdonképpen mintha interaktívan néznéd a Z sorozatot.

 

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

Returnal

Amikor ezt a játékot bemutatták a PS Showcasen, akkor legyintettem, hogy "tipik fps, kit érdekel". Aztán megjelent, belenéztem egy streambe és teljesen megváltozott a véleményem, olyan hangulat jött át az egészből, hogy csak néztem.

Első játékom, amit a PS5-ön játszottam, és kívánni sem lehetne jobb kezdést. Leginkább attól félek, hogy innentől lejtmenet lesz játékok terén.

Mindenesetre a Returnal csodálatos, lenyűgöző. Tudom, a PS5 érdeme is, de hogy nincs töltőképernyő, az valami túlvilági. Már a főmenü zenéje is annyira hangulatos, totál átadja ezt az idegen bolygón scifi felfedezés érzést, amit aztán tovább mélyít a környezet design, az egész audio design mindenestől, a felfedezés érzése, a változó pálya. Mindig van két biztos pont, az aktuális pályarész eleje és vége, közte pedig a meglepetés. Az irányításra nincs panasz, minden megfelelően reaktív, és ezt ki is kell használni. Amikor ugrálva, dashelve élem túl a bullet hellt és közben lövöm az ellenfelet, figyelek a precíz töltésre és minden nagyon királyul kijön...na akkor visszaköszönt a Super Meat Boy-nál tapasztalt érzés, hogy "de Puding!a vagyok". Számomra emiatt extrém rewarding a játék. Meg amiatt, hogy minden egyes hang a helyén van. A DualSense-t pedig maximálisan kihasználja. tényleg jelzésértékkel rezeg a kontroller, hogy honnan jön a veszély. Ha a nagy forgatagban képes figyelni rá az ember, akkor maga a kontroller is egy érzékszervvé válik. Az pedig, külön öröm, hogy sok hangot ad le a játék a kontrollerből, ezt más játékoknál is nagyon szeretem.

Aztán a sztori. Az eleje érdekes, nagyon gyorsan berántott, utána jött a zavart WTF, utána az elégedett, mosolygós WTF, aztán a magyarázatok, a sok ahaaa, majd a végén egy 80%-ban összerakott sztori. A játék vége felé féltem, hogy nagyon elviszik magukat, túl filozofikus, érthetetlen katyvasz lesz, de szerencsére nem, nagyon nem. Rég volt már olyan, hogy ennyire érdekelt a történet, hogy utána órákig böngésszem a netet különböző interpretációkat olvasva. A legszebb az, hogy többféle értelmezés van, mindegyiknek van alapja, mindenhol passzolnak a fő részletek. Tényleg olyan a történet, amin tudsz kattogni tovább, mint pl. a S.O.MA esetében. Az meg külön bónusz, hogy az apró vágóképek, amiket a játék során látsz, később értelmet nyernek, sőt, felismered őket az ingame cinematicokban.

Hihetetlenül elkapott ez a játék, helye van a személyes top-ok között, és már nem látom, hogy bármilyen játék az évben elrabolná tőle az év játéka címemet.

Egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy vége. Platinázni szeretném, de utánaolvasva elég sok minden múlik a szerencsén, úgyhogy az lehet nem lesz meg, a főbb dolgok megvannak, secret ending is, amivel kerekebb a sztori, így befejezettnek tekintem. Ha néhány nap múlva hiányom lesz, akkor pörgetem a platinát.

[Dávid Csaba]

A New Beginning - Final Cut

Képregényes point and click. Időutazás, klímakatasztrófa, ökológiai összeomlás, emberi aljasság, pénz, depresszió, önvád, családi elhidegülés, gyilkosság, atomenergia, szerencsejáték, alkohol, önfeláldozás, alternatív energiaforrás és még sok egyéb más.

Régi játék, nem is túl szép, néha kissé homlokra csapós tárgykombinációk és megoldások, de a két főhős közti apró csipkelődések és egy tenyérbemászó mellékszereplő feledhetetlenné tették számomra.

[XCube]

9 hours ago, Jimkingdom said:

Azt kell mondjam kiváló metroidvania játékot sikerült összeütniük! A Kotor után másik nagy kedvencem!

Nagyon tudnám szeretni a játékot, mert imádom a SW világát, tetszik a játék alapvető felépítése, nagyon jók a pályák, de nem tudok elmenni a harcrendszer és a mentési rendszer mellett. Ha egy játék többet frusztrál, mint szórakoztat, akkor inkább abbahagyom.

[Hor1]

Kena: Bridges of Spirits

Az utolsó 2 bossharc alatt már fogalmaztam a kurvaanyázást, de aztán kaptam megint egy olyan gyönyörű animációt a végére, hogy nem tudok haragudni rá.

Kettős érzésem van, de jobban szeretném szeretni, mint amennyire tényleg szeretem.

Ahogy kinéz, amekkora szíve van a játéknak, azt nem lehet nem szeretni, a kis Rot társak iszonyat cukik, a kis történetek amiket elmesél szépek, gyönyörűek a színek, élvezet nézni a játékot.

De mászkálni, harcolni már sajnos nem akkora élvezet. Van double jump, de a második ugrás annyira megtöri a momentumot, hogy nem jó érzés használni. A platforming inkább bénácska mint jó, de alapvetően tűrhető, a játékmenet hamar válik monotonná. De ami igazán fáj az a harcrendszer és az azzal járó nehézség.

Normalon játszottam, efölött még volt egy szint, meg még egy, ami első végigjátszás után nyílik ki (ez kell is a platinához). Nem tudom mi volt a koncepció, és értem, hogy a fiatalabb közönséget célzó kinézet ellenére a téma egész felnőttes, de a bossharcokon azt hittem szétmorzsolom a kontrollert. 

Ránézek még a legnehezebb fokozatra, de ezt el fogom engedni, egyszerűen az ennyire büntető harcrendszerhez (normal nehézségen, minden upgrade-et összeszedve is 4-5 ütéssel vége) nem elég reszponzív az irányítás, az ellenfelek rádlockolnak, mozdulat közben fordulnak rád, kurva idegesítő. 

Negatívumok mellé, hogy Kenanak nulla személyisége van, alig szólal meg a játék alatt, és gyakorlatilag semmit nem tudunk meg róla. Ő tényleg csak a híd, ez a történet a lelkekről szól.

[Jimkingdom]

10 hours ago, XCube said:

Nagyon tudnám szeretni a játékot, mert imádom a SW világát, tetszik a játék alapvető felépítése, nagyon jók a pályák, de nem tudok elmenni a harcrendszer és a mentési rendszer mellett. Ha egy játék többet frusztrál, mint szórakoztat, akkor inkább abbahagyom.

Nincs mit tenni ez a harcrendszer a Sekiro-ból jött meg a Souls like sorozatokból. Kivéve hogy itt lehet nehézségi szintet állítani.

Kérdés: gondolom a Sekirot nem játszottad?

[XCube]

13 hours ago, Jimkingdom said:

Nincs mit tenni ez a harcrendszer a Sekiro-ból jött meg a Souls like sorozatokból. Kivéve hogy itt lehet nehézségi szintet állítani.

Kérdés: gondolom a Sekirot nem játszottad?

A Demon's Souls -t, az első Dark Souls -t és a Lords of the Fallen -t toltam, egyiket sem végig, mert nem volt türelmem hozzá. Valahogy nem az én kenyerem az ilyen mesterségesen megnehezített játékmenet. Nem szeretem a könnyű játékokat, de ez nekem már sok. Leginkább azért, mert túlságosan nagy a büntetés, ami nem a harcrendszer, hanem a mentési rendszer hibája. Nem tudsz igazán gyakorolni, mert ha elpatkolsz, akkor lazán 10 - 20 percet kell újrajátszanod (sőt néha még többet is). Szerintem fair lett volna, ha betesznek a játékba (a Fallen Order -re gondolok) egy olyan easy módot, amin kényelmesen át lehet galoppozni, hogy az ember élvezze a sztorit és a körítést.

[moody]

On 10/20/2021 at 12:24 PM, Dávid Csaba said:

A New Beginning - Final Cut

Képregényes point and click. Időutazás, klímakatasztrófa, ökológiai összeomlás, emberi aljasság, pénz, depresszió, önvád, családi elhidegülés, gyilkosság, atomenergia, szerencsejáték, alkohol, önfeláldozás, alternatív energiaforrás és még sok egyéb más.

Régi játék, nem is túl szép, néha kissé homlokra csapós tárgykombinációk és megoldások, de a két főhős közti apró csipkelődések és egy tenyérbemászó mellékszereplő feledhetetlenné tették számomra.

Egy sör ára most Steamen. Én is gondolkodom rajta. Mennyire nehéz?

On 10/20/2021 at 10:15 AM, Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon said:

Egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy vége. Platinázni szeretném, de utánaolvasva elég sok minden múlik a szerencsén, úgyhogy az lehet nem lesz meg, a főbb dolgok megvannak, secret ending is, amivel kerekebb a sztori, így befejezettnek tekintem. Ha néhány nap múlva hiányom lesz, akkor pörgetem a platinát.

Én nem rég megint neki estem a kedvencemnek, a Hollow Knightnak hogy majd kiplatinázom. Aha, gondoltam én. 109% a 112-ből. Szép teljesítmény, de kicsit csalódott is vagyok hogy nem tudom teljesen kimaxolni a gamer pályafutásom egyik, ha nem a kedvenc játékát.

Viszont jó hír hogy a Blaspemous-höz novemberbe megint jön upgrade, úgyhogy elő kellene vennem.

On 10/20/2021 at 1:33 PM, XCube said:

Nagyon tudnám szeretni a játékot, mert imádom a SW világát, tetszik a játék alapvető felépítése, nagyon jók a pályák, de nem tudok elmenni a harcrendszer és a mentési rendszer mellett. Ha egy játék többet frusztrál, mint szórakoztat, akkor inkább abbahagyom.

Erről már volt egyszer vitánk, de már nem emlékszem pontosan a válaszra, ezért megkérdem újra. Mi a bajod a harcrendszerrel?

[XCube]

54 minutes ago, moody said:

Egy sör ára most Steamen. Én is gondolkodom rajta. Mennyire nehéz?

Én nem rég megint neki estem a kedvencemnek, a Hollow Knightnak hogy majd kiplatinázom. Aha, gondoltam én. 109% a 112-ből. Szép teljesítmény, de kicsit csalódott is vagyok hogy nem tudom teljesen kimaxolni a gamer pályafutásom egyik, ha nem a kedvenc játékát.

Viszont jó hír hogy a Blaspemous-höz novemberbe megint jön upgrade, úgyhogy elő kellene vennem.

Erről már volt egyszer vitánk, de már nem emlékszem pontosan a válaszra, ezért megkérdem újra. Mi a bajod a harcrendszerrel?

Ahogy az előbbi Jimkingdom -nak címzett válaszomban írtam, valójában nem a harcrendszerrel van bajom, hanem azzal, hogy a harc nehézsége meg van fejelve egy borzasztó rugalmatlan mentési rendszerrel, ami miatt bizonyos részeket lazán tízszer is újra kell játszanod egy véletlen hiba miatt. Emellett a gyakorlás lehetősége is korlátozott, mert minden sikertelen kísérlet hosszú backtracking -gel jár.

[moody]

4 minutes ago, XCube said:

Ahogy az előbbi Jimkingdom -nak címzett válaszomban írtam, valójában nem a harcrendszerrel van bajom, hanem azzal, hogy a harc nehézsége meg van fejelve egy borzasztó rugalmatlan mentési rendszerrel, ami miatt bizonyos részeket lazán tízszer is újra kell játszanod egy véletlen hiba miatt. Emellett a gyakorlás lehetősége is korlátozott, mert minden sikertelen kísérlet hosszú backtracking -gel jár.

Nekem nem volt ilyen gondom. PS4-en nyomtam végig normal fokozaton. Lehet csak te vagy béna? 

[XCube]

23 minutes ago, moody said:

Nekem nem volt ilyen gondom. PS4-en nyomtam végig normal fokozaton. Lehet csak te vagy béna? 

Tény és való, hogy sosem vettem igazán a fáradságot rendesen kitanulni a harcrendszert, ami a begyökerezett FPS irányításhoz szokott felfogásommal tökéletesen szembe megy. Viszont mindez azért is alakult így, mert ahogy írtam, számomra elég kevés a gyakorlás lehetősége. Ha lenne legalább egy checkpoint rendszer, ami lehetővé teszi azt, hogy egy bossfight elvesztése után ne kelljen a fél pályát újra bejárni (és közben jó esetben csak a fele életedet elveszíteni), az máris sokat dobna a helyzeten. Ha ezt az Easy módba berakták volna én teljesen elégedett lennék. Erre lehet hozni a régi NES / SNES példákat, hogy ott is újra kellett kezdeni a pályát, vagy magát a játékot, de azok a játékok nem voltak ilyen hosszúak.

Egyszer a jövőben majd veszem a fáradságot és megedzem magam a Demon's Souls -szal. A Souls címekben valahogy ez annyira nem zavart, mert a világ passzol a rendszerhez, de egy SW játéknál nálam nem adta.

[Leon121]

A souls játékoknak sokat javul az élvezete, ha kitanulod az elfutás technikáját. Lords of the Fallent meg nem is értem, ott legtöbbször boss előtt van mentés kábé.