Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[SaltyDave]

Total War: Warhammer 2: Twilight Sisters kampány.

 

Nem bánom hogy megvettem a DLC-t, de messze nem ez lesz a kedvenc kampányom. Aki jár esetleg a könyves topikba vagy belefutott már Warhammer posztomba szerintem tudja hogy az elmúlt valamivel több mint fél évtizedben nekem ez egy borzasztó mód meghatározó világ volt, és valószínűleg az lesz még jó pár évig. Ennek tudatában örülök hogy a DLC megjelent, hogy a megvásárlásával támogatom az egyetlen projektet ami méltó módon dolgozza fel ezt a fantasztikus világot, de ki kell mondanom, hogy szigorúan játékélmény szempontjából itt a DLC nem sokat nyom a latba. Ami nagyon fontos hogy 2016 óta először végre kaptak a Woodelfek egy masszív átdolgozást, ám mivel ez az update ingyenes a DLC megjelenése mellett, igazából nem indokolt megvenni. 

Az update lényege hogy a woodelfek többé úgy működnek hogy van egy központi világa "városuk" aminek a fejlesztéséhez agresszívan kell terjeszkedniük a végtelenségig, hanem a játékstílusuk végre szorosan passzol a lore-beli viselkedésükkel: ülnek a seggükön, és mindenkit megölnek aki beteszi a lábát az erdőikbe. Ez úgy néz ki a játékmenetben, hogy az óriási világfa köré épült "kisebb világfák" alkotta Athel Loren erdő körüli közvetlenül szomszédos városok úgynevezett Heathland jelölést kaptak. Ha ezek a területek semlegesek (senki sem birtokolja, a természeté), te birtoklod, vagy akármelyik faj amivel épp szövetségben vagy, akkor Heathland ikon zöldre vált, ha ellenség vagy más, számodra diplomáciailag semleges faj birtokolja, akkor piros. Ha zöld, akkor ezek számának megfelelő + egészséget kap a központi fa, ha piros, akkor az egészsége romlik, és minél erősebb, annál jobb globális bónuszokat ad, illetve ha kimaxolod akkor be lehet rajta triggerelni valami szertartást ami jó sok körön át tart, és teleszórja a környéket a játék egy új mechanikával, a dinamikusan küldetés harcokkal, ami effektíve a térképen bejelölt küldetéseknek megfelelő ami eddig is volt (egyedi páncélok, mount-ok megszerzéséhez általában), itt azonban korlát van rá hogy ha nem csinálod meg adott időn belül, akkor a küldetésben lévő ellenséges sereg "kilép" a küldetés helyszínéből és sokkal erősebb formában, számokban megjelenik a világtérképen, a nagy fa felé menetelve. 

Ami nagyon fontos újítás még nekem, hogy most már nem csak Athel Loren-ben lehet építkezni, hanem minden kontinens kapott egy woodelf "főváros fát", szóval bárhova oda lehet költözni, és azon a kontinensen a főépület fa körül ugyanúgy ott lesznek a Heathland jelölések, ugyanúgy "nevelgetni kell", de totál más fajokkal találkozol és totál más diplomáciai helyzetben vagy velük mint korábban bármikor Athel Loren-ben, ami hihetetlen mód megdobja a woodelfek értékét. Sőt, a worldroots koncepciója is újra lett dolgozva, most már szabadon teleportálhatjuk rajtuk keresztül főváros fák között, azaz akár a világ egyik végéből a másikba is, és az ottani fát küldetéssel birtokba lehet venni (nem kell megölni az ottani woodelfeket érte "hagyományos módon"). 

Ami nem tetszett konkrétan az az új DLC legendary lord. Naestra & Arahan (ők 2 karakter de 1 együtt mozgó 3D modell) nekem alapvetően nagyon szimpatikus, de az hogy kötelező jelleggel rárakták őket egy óriási (Samu után szabadon) szaszra, és az egyetlen alternatív mount lehetősége egy sárkány, nagyon nem tetszik. Azt reméltem hogy egy sima univerzális karakter lesz, íjászkodnak, és közelharcban se rosszak, de így hogy kötelezően repülnek és csupa repülő egységnek (sasok, sárkányok, sasokon lovagló... sasoló(?) íjászok) ad buffokat, nem szimpatikus, nem szeretem a repülő egységeket, párat használok de mindig kiegészítő faktor a sereg mellett. Szóval megpróbáltam másfele elvinni, unalmas volt, aztán amikor lv30 fölött már nem tudtam hova rakni a sok skill pontot, elkezdtem arra tuningolni amire eleve "kellett volna", de attól annyira OP lett hogy örültem neki hogy nem erre vittem el, és addig volt kihívás a kampányban. Ezen a ponton 2 fát kimaxoltam, másodjára az otthonukat, és ezzel meg is volt minden kampány objektíva, kivéve Clan Moulder kiirtását. Na igen... ők a DLC másik fele. Ennek megfelelően rohadt OP lett, és konkrétan egész Nagarrond és Norsca (Észak Amerika, Grönland, Északi Sark) az övék volt már. Na már most tudni kell, hogy a skavenek egyik egyedi jellemzője hogy városok alá építkeznek, így minden városuk romnak néz ki, semlegesnek, mint ha senki sem lenne ott. Én nem akartam a fél világot meghódítani, de rákényszerültem, mert volt vagy 50 semlegesnek kinéző város, ahol nyilvánvalóan szinte mindenhol ott voltak. Szóval nekiláttam 5 sereggel egy kontinens széltében rajzolt frontvonalat kialakítani és úgy haladni előre, elfoglalni mindent - hiszen nem tudom melyik rom skaven város és melyik tényleg üres rom, vagy melyik tényleg üreset foglalják el esetleg mögöttem ha átszöknek a föld alatt a frontvonalon - és egy valami piszok lélekölő grind volt. A saját egyedi feature-jük (harcok után gyűjtött pontokból mindenféle erős tárgy készítése) se valami fantáziadús. Az új egységek is elég mehh kategória, egy átskinezett erősebb wardancer, egy óriás szarvason lovagló osztag (ez mondjuk bitang erős becsapódáskor), a Sisters of Thorn-t nem tudom igazán hová tenni (support varázsló egység, de lovas, lovas, de ranged, ranged, de alig van muníciója...), a Zoat-ok pedig kb. reskinezett dragonogrék a Chaos Warriors-ból, csak "barátságos" gyík profillal. 

TLDR: Az ingyenes része a DLC-nek / patch-nek iszonyat jó, a fizetős már kevésbé tetszett, de nem bánom hogy megvettem. Illetve a fél DLC (skaven, Clan Moulder) még totál érintetlen, ha egyszer megszeretem a skaveneket akkor biztos jó lesz. Ha megszeretem. Eddig nem sikerült, bár az összes klán közül az ő kezdőpozíciójuk és tematikájuk (mutációk és egyéb húskísérletek) a legszimpatikusabb. Akit érdekel netán: Mortal Empires világtérképen Hellpit (Kislevtől északra, Norsca és Chaos Wastes határán), Vortex kampánytérképen meg valahol északon Malekith-től a hegyekben. Naestra és Arahan pedig szintén a hegyekben kezd, Twilight Glade, ami egy új régió a korábban tömör hegyek közepén Morathitól / Quintextől északra, mindkét térképen. 

[Viktor]

Divinity: Original Sin 2 - Definitive Edition

2 hete csak ez. Most fejeztem be, taps, taps, taps. Nem mondom, hogy 100%-ig elégedett vagyok a végkifejlettel, sok küldetés maradt félbe, lehetett volna jobb kimenetele stb. Egy biztos, ehhez a játékhoz idő kell, nem kevés. Ami nem tetszett, harcok közben szinte mindig  előnytelen helyzetből kezdtem. GWYDIAN !!!!!! Itt konkrétan a sírás kerülgetett, jött egy kis olaj, aztán tűz, én meg ott állok a full tűzre specializálódott mágusommal. 2 óra alatt oldottam meg, hullát tettetve az egyik sarokba. Annyi lehetőség, ötlet van ebben a játékban. Nem is sorolnám. A doktor elleni harc is..... azért sikerült kicsit cselezni, hiába tudtam a nevét, nem sikerült legyengítenem, de ennek ellenére cselesen megoldottam. Az első részben és itt is a fő karakter volt a tank, aztán egy ászászin, mágus és egy törp, aki nyilazott a távolból. Aki teheti próbálja ki, egy igazi kincs... jöjjön a 3. rész.

[JoeJoeJoe]

Outer wilds

Nagyon kedvelem a walking simulatorokat. Az az aspektus, hogy teljesen magadra utalva, minimális narrációval, te rakod össze a történetet miközben fedezed fel a környezetet, az számomra az egyik legjobb érzés. És most itt van ez a játék, ami az előbb említett felfedezés élményt elviszi a skála legvégéig. 

Persze bohóság lenne walking simulatornak nevezni ezt a játékot, mert annyival több. Bár valóban sokat kell benne sétálni, de van benne űrhajóvezetés, lemodellezett fizika (súlytalanságban is), jetpackel közlekedés és sci-fi-k régi jó hagyományához hűen mindenféle gondolatjáték, amik valós alapokon nyugszanak. 

Egy négyszemű, humanoid faj tagját alakítjuk, aki a játék elején kap egy űrhajót, hogy azzal térképezze fel a naprendszert. Ez egy nagyon kedves és bohókás faj, akik a felfedezést tűzték ki a zászlajukra. Szerencséjükre van is mit felfedezni, mivel a rendszer bolygói telis-tele vannak egy régen letűnt civilizáció nyomaival. A trükk ott jön, hogy a játék elején belekerülünk egy időhurokba, ami 22 percig tart, aztán felrobban a rendszer csillaga, meghalunk, majd felébredünk a tábortűz mellett. Minden progresszió, minden kinyitott ajtó, minden felvett tárgy elveszik, csak a megszerzett információ marad meg. A hajónkba automatikusan betáplálódik a megszerzett adat és lassan testet ölt egy információs hálózat. Célunk, hogy az idegenek szövegeit a fordítógépünkkel elolvassuk, rájöjjünk mit kerestek itt, mi történt velük, mire szolgálnak a naprendszerben hátrahagyott hatalmas gépezeteik és ami főbb: hogyan használhatjuk őket. 

A játék egy open world kaland. Van egy kis csillagrendszer néhány kis bolygóval, ahová leszállhatunk és bejárhatunk gyalogosan. Mindegyik bolygó nagyban eltér, saját hangulattal, viszontagságokkal bírnak, mindegyik egy saját történetet mesél el. A ciklusok elején elkezdik "tenni a dolgukat" ezek a bolygók, ami során megváltozik az állapotuk, így átjárók nyílnak, vagy záródnak be. Valamiről le fogunk okvetlenül késni, de semmi gond, a következő ciklusnál újra próbát tehetünk. 
A játék továbbá bír egy pompás fizika szimulációval, mindegyik bolygónak másmilyen erősségű a gravitációja, így a közlekedés aszerint változik rajtuk. A bolygók nem túl nagyok (némelyik olyan apró, hogy a görbülete is látszódik), cserébe tele vannak tartalommal. Annyira, hogy akár egy elhibázott jetpack manőver, vagy egyéb baleset is elvihet valami új területre. 

A játékban nincs szó soros értelemben véve ellenségünk. Nem kerget senki, nincs jumpscare. Mindazonáltal ez a játék borzongató, a leglovecraftibb értelemben. Főleg az elején, amikor megpillantjuk a naprendszer bolygóit, ahogy irántunk teljesen közömbösen végzik a dolgukat. Ahogy egy gázbolygón irdatlan tornádótölcsérek között cikázunk a hajónkkal, ahogy egy haldokló csillag mellett teszünk űrsétát, ahogy megpróbálunk leszállni a kvantumholdra, vagy ahogy egy fekete lyuk húz magához kérlelhetetlenül és alattunk csak a végtelen feketeség látszódik. Ezek félelmetesek. Nekem nem egyszer összeszorult a gyomrom, ahogy átléptem valami küszöböt az ismeretlenbe, mert a játék nem megjósolható. És épp ez a csodás, hogy mindezek ellenére beléptem az átjáróba, de nem mert arra vitt a játék, hanem mert kíváncsi voltam mi lehet a túloldalon. Hogy mi a megfejtés. Úgy éreztem magam, mint a klasszikus sci-fi történetekben, amikor még minden ismeretlen volt és a Kirk kapitányok nekivágtak az ürességnek, hogy megnézzék mi van ott. És a játék amúgy mindenre magyarázatot is ad. Remek érzés, amikor már rutinosan használjuk az ősök eszközeit, már tudjuk mi ez a hurok, miért vannak meg az emlékeink. Ez meg az az eszköz mire jó, mikor működik, mikor nem. Míg végül bár a csillagrendszer ugyanaz marad, de mi végül teljesen másképp fogjuk látni. 
Ellenoldalról, amikor már az egzisztenciánk nem bírja tovább a nyomást, bármikor visszatérhetünk a kezdő bolygóra, a fajtársaink közé, ami összemossa a lelkes űrkutatást egy cserkésztáborral  . A korábbi rendkívül nyugodt űrutazó társainkat megtalálhatjuk kis rádióvevőnkkel, befogva a zenei dallamaikat, ahogy épp dobolnak, vagy bendzsón játszanak fittyet hányva, hogy például a bolygó épp beleroskadni készül a közeli fekete lyukba  . Vagy csak egyszerűen leülhetünk a tábortűz mellé egy mályvacukrot pirítani. Míg meg nem halljuk A zenét. 

A játék A zenével jelzi pár perccel korábban, hogy mindjárt vége a... dalnak... mármint a ciklusnak. Ilyenkor két állapot volt lehetséges. Vagy gyorsan olvastam mindent, amit lehetett, mint suliban felelés előtti szünetben, vagy... elengedtem mindent. Valójában ezek voltak talán a játék legerősebb pillanatai számomra. Mikor már minden mindegy, nincs több tennivaló. Nem maradt más hátra, mint kiélvezni a csillag haláltusáját, a csodás, de halálos élményt, mielőtt elsöpör a fényár és minden kezdődik elölről. 

Általában nem szoktam játékot mindenkinek ajánlani, de most kivételt teszek. Bár nem hiszem, hogy mindenkinek tetszeni fog, de szerintem ez olyan szinten zseniális és maradandó és eredeti játék, amit szerintem legalább kipróbálni érdemes mindenkinek. Én ha megtehetném, visszamennék a ciklusba két héttel korábban, emlékek nélkül és akkor újra felfedezhetném ezt a világot. 

10/10

[Leon121]

Sea of Solitude

Stílusos látványvilágú játék, mondandóval a depresszióról és a leküzdéséről. Papíron tök jól hangzik, de süt belőle az amatőrség. A játékmenet rohadt unalmas, fárasztó platformer-szerűség, semmi érdekesség nincs igazán, sótlan és monoton. A szinkron hangok csapnivalóak, a szövegek pedig középiskolás szintűek, borzalmasan szájbarágósak, hiányzik a misztikum, a szimbolizmus szellemi csiklandozása, egy kis gondolkodásra késztetés. Bugyuta. Kár érte, sokkal jobb is lehetett volna. 

(Lásd még: Rime, ami minden téren jobban és okosabban dolgoz fel hasonlóan komoly témát. Azt nagyon ajánlom. Ezt nem.)

[Cori]

Végre újra van netem a költözés után, majd 1 hónapig vártam  

Ez idő alatt Switcheztem, mivel PCre semmi se volt letöltve, a mobilnetet meg nem használhattam erre mert azonnal elfogyott volna  

Szóval:

The Legend of Zelda: Breath of the Wild - 55 óra plusszba vagyok, kb a shrineok fele megvan, de azt hiszem nekem ennyi elég is volt. A főstory kitolva, a felfedezést élveztem amíg tartott, bár a második-harmadik Divine Beast legyőzése után kicsit összekaptam magam és ráfeküdtem a main storyra főleg. Sajnáltam, hogy a játékbeli szabadság miatt a Divine Beasteket hasonló pofon egyszerűre kellett megcsináliuk, mert így igazából szórakoztatóak voltak, de a Shrinek is annyira gyermeteg nehézségi szinttel rendelkeznek, hogy igazából az egész játékon csak végigfutottam, baromi easy volt. A legnehezebb rész a Villámos Ganon miniboss az egyik Divine Beast végén, az megszopatott rendesen, mert semmi lightning resistes cuccom nem volt, ott hagyni meg nem akartam, de csak sikerült végül egy 10 próbálkozás után  

Szóval a játék nagyon  tetszett, elvoltam vele, bár a főzést azt nem nagyon erőltettem, lefőztem 3-4szer egy rakat kaját és az elég is volt a 55 órára. A felfedezés baromi jól indult, mert semmi se volt bejelölve a mapon és tényleg úgy érződik, hogy egy ismeretlen világba vagy ahol bárhol, bármi lehet, VISZONT egy idő után kiismerhető és mivel a questeknek nem sok story értéke van, ezeket egy idő után teljesen hanyagoltam, a shrinek 5 perces funságok, de nem több, semmi késztetés nincs bennem, hogy tovább vigyem. Remélem a 2. rész (vagy akárhogy is fogják hívni) vagy kicsit több történetet passzíroz a dologba vagy kicsit lineárisabbra veszi a témát, mert ez a teljes szabadság igaz előnyére, de hátrányára is vált a játéknak. 

Amúgy a combatot nagyon élveztem, a fegyverek is jók voltak (Master Sword epic, kár, hogy ez is "eltörik") élveztem a felfedezést, lovat alig használtam, inkább gyalogoltam mindenfelé, másztam. Nagyon tetszett, hogy időjárás specifikus ruhákat kellett hordani (hidegbe, bunda; forró vulkán mellett tűz álló páncélt, a sivatagba lenge rucit). Szóval sok minden tetszett benne, ha viszont a számomra főbb negatívumokat javítják a kövi részre, akkor nem sok probléma marad a játék alapfelállásával.

Így is nagyon élveztem, akit kicsit is érdekel az open world téma annak ezt csak ajánlani tudom.

 

Super Mario Odyssey - Barátnőmmel coopba végignyomtuk  Nagyon élveztük, ötletes páyák, meg mozgás, főleg ezzel a kalap társsal, bár elég könnyű volt a legtöbb esetben, nem tudom mi van ezekkel a Nintendo játékokkal de lehetnének nehezebbek, igazán elférne bennük   Miután kijátszottuk még soloba is elkezdte gyűjtögetni a holdakat amit lehet, itt ott besegítek neki de ez már az ő terepe. Már említette is, hogy szerezzek be valami új játékot amit tolhatnánk, egyelőre tanácstalan vagyok (esetleg New Super Mario Deluxe U vagy 3D World+Bowser's Furyra szavazok, de lehet nem is Mario lesz).

[Leon121]

Az Osyssey normál befejezése még csak kábé bevezető, a holdak között van még egy csomó, ami bőven ad kihívást is, plusz a hold másik oldala... 

Zeldában az emlékek is megvannak? Én még azokat élveztem nagyon.

[SaltyDave]

Steam Next demókból szemeztem, lesz még, de egyelőre ezeket tudtam kipróbálni.

DeathTrash demo
Izometrikus, relatíve lassú akció RPG, sokat de röviden beszélgetős, poszt apokaliptikus. Van egy soulslike történetmesélése, világfelfedezés tárgyakon és apró elszólásokon át. Ha jól vettem ki, a világot és az embereket a gépek uralják, az emberiség pedig egy föld alatti egységesített társadalomban tengődik, kivéve azokat akiket valamilyen bűn vagy mutáció miatt száműznek a felszínre, szépen ellátják őket alap cuccokkal, hogy nesze, menj békével, de ide többet vissza ne térj. Mi is egy ilyen száműzöttel játszunk, egy ismeretlen mutációnk / betegségünk van, és próbálunk túlélni a felszínen, megismerni az ottani emberi töredék kolóniákat, és kideríteni hogy mi bajunk van. Olyan mint a Mad Max, csak egy érdekességgel: mindenhol ott van egyfajta élő, intelligens hús massza ami terjed, és ebből jönnek létre mindenféle dolgok, állatok, embert fertőző "zombi" variáns, de vannak békés interakcióra alkalmas... őő.. izé, dolgok is amiket létrehoz. Meglepően sokáig lekötött, végig is vittem a demót nem egészen 2 óra alatt. Ajánlott.

Warhammer 40.000: Battlesector

5 perc volt. Tucatgagyi körökre osztott, rosszul optimalizált középszar. Borzasztó írás és hangok (az effektek jók, a beszédhangok viszont borzalmasak). Megöltem az első ellenséget tutorialban és kiléptem. Meehhh.... és különben is, miért kell minden Warhammer játéknak körökre osztottnak lennie? Miért nem lehet egy tökös akciójátékot vagy RTS-t csinálni? Dawn of War 2 és Space Marine óta semmi nem volt. Oké, Dawn of War 3 de az kaszát kapott. 

Carrier Command 2

Ezt nagyon vártam hogy kipróbálhassam, de csalódás. Érződik rajta hogy ez egy iszonyatosan jó játék... 3-4 fős online kooperatív módban. Ugyanis szó szerint egy emberként mászkálsz a hídon, és székből székbe ülsz hogy a hajó különféle részeit irányítsd (lövegek, járműkiküldés, stb.) hát még ha manuálisan irányítani is akarsz valamit, mert trailer alapján lehet mondjuk vadászgépet vagy drónt vezetni... de addig olyan stressz érzést vált ki hogy 8 másik feature meg kihasználatlan és csak áll. Iszonyat jó coop móka lehet, de annyi.

 

Dread Templar.

Végigmentem a tutorialon, oké. Elkezdtem a kampányt. Megöltem az első zombit, majd bekapcsolt egy érzés hogy "basszus, de... miért?" és hogy én ebből mennyire kiöregedtem. Jön szembe a szörny, öld meg. Nekem ez kevés, kell narratíva, nem akarok ölni csak azért mert "hú jön, támad, meg kell ölni". Persze retro, jó a zene, gyors az egész, nosztalgiabomba, de már egy Doom 2 elé se tudnék leülni úgy mint régen. Az új Doom-ot se vittem végig, a második se mozgat nagyon, de még mindig 10x érdekesebbek és motiválóbbak számomra mint ez. Ki kellett próbálni na, biztos nagyon jó, de nem nekem.

 

[SaltyDave]

Trigon demo

Faster Than Light szép grafikáva, meh.

Naraka: Bladepoint demo

Jóféle hack and slash kínai és indiai mitológiával, battle royale 100 fővel csak mondjuk For Honor harcrendszerrel. 2 baja van: 19,99€ ahelyett hogy ingyenes lenne, és zabálja a RAM-ot. 8Gb-om van, a tutorialban kiírta hogy kevés és ezért akadt be durván sokszor. Nem hogy 100 fős open worldben... 

[Cori]

On 6/18/2021 at 1:56 PM, Leon121 said:

Az Osyssey normál befejezése még csak kábé bevezető, a holdak között van még egy csomó, ami bőven ad kihívást is, plusz a hold másik oldala... 

Zeldában az emlékek is megvannak? Én még azokat élveztem nagyon.

A Holdnak az a része, ahol a nyulakkal kellett ezredjére megküzdeni az meg van.  Hogy ez a Hold másik oldala-e már nem emlékszem. Egyébként annyi holdat lehet gyűjteni, hogy belefárad az ember. Valami 900 db gyűjthető vagy mennyi, uff.. Meg végigjátszás után nálam elvesz a gyűjtögetés élménye.A Azértel lehet lenni vele, de inkább párom nyomja mint én

 

Igen az emlékeket össze gyűjtöttem. Azok élvezetesek voltak, emiatt is mondtam hogy lehetett volna egy kicsit több minden a történetben :P 

[Leon121]

7 hours ago, Cori said:

A Holdnak az a része, ahol a nyulakkal kellett ezredjére megküzdeni az meg van.  Hogy ez a Hold másik oldala-e már nem emlékszem. Egyébként annyi holdat lehet gyűjteni, hogy belefárad az ember. Valami 900 db gyűjthető vagy mennyi, uff.. Meg végigjátszás után nálam elvesz a gyűjtögetés élménye.A Azértel lehet lenni vele, de inkább párom nyomja mint én

 

Igen az emlékeket össze gyűjtöttem. Azok élvezetesek voltak, emiatt is mondtam hogy lehetett volna egy kicsit több minden a történetben :P 

Ja.

[Leon121]

Titanfall 2

+ Néhány zseniális pálya, a mozgó platform-szerelős, meg a két idősíkom játszódós 

+ Végig király harcrendszer, pörgős, látványos

+ Korrekt sztori

- A játék a végefelé leül, az elején a lenyűgöző szakaszokat nem tudja végig tartani

- A falon futós platformer részek néha a halálba idegesítettek

 

Vagány, lendületes, szórakoztató cuccos, megérdemelt a jó hírnév.

[Viktor]

Divinity Original Sin EE

Most csak sikerült a végére érni. Ez egy remek játék, de... a 2. rész annyi mindent tett jobbá, hagyta el az idegesítő dolgait, fejlődött... hogy nem volt annyira élvezetes utána. Igazából az tudja ezt, aki játszott mind a két résszel. A kicsit mélyebb craft hiányzik azért a folytatásból. HOL A 3. RÉSZ ?!?!?! Viszont én azt nem is tudtam, hogy a BG 3. részét is ez a csapat készíti. Váó. Újabb 100 óra az életemből.

[SaltyDave]

3 hours ago, Viktor said:

Divinity Original Sin EE

Most csak sikerült a végére érni. Ez egy remek játék, de... a 2. rész annyi mindent tett jobbá, hagyta el az idegesítő dolgait, fejlődött... hogy nem volt annyira élvezetes utána. Igazából az tudja ezt, aki játszott mind a két résszel. A kicsit mélyebb craft hiányzik azért a folytatásból. HOL A 3. RÉSZ ?!?!?! Viszont én azt nem is tudtam, hogy a BG 3. részét is ez a csapat készíti. Váó. Újabb 100 óra az életemből.

Mi most játszunk a másodikkal és pont ellenkező véleményen vagyunk mindketten.

1. Az elsőben ha valamilyen küldetés tárgy (kulcs stb.) kellett, azt a játék egy notification-el karöltve simán átrakta egyikünk zsákjából a másikéba. Pl. nálam volt egy kulcs, párom talált egy ajtót amit megpróbált kinyitni, kellett hozzá kulcs, a játék automatikusan átrakta hozzá és kinyílt. Ez most nincs így (illetve csak akkor ha a játékost követő NPC társnál van a kulcs, de pl.hozzám már nem rakja át az ő társától.

2. Szubjektív de az UI rondább, és az inventory rendezés megfordítása is (nem elöl vannak a legújabb tárgyak hanem le kell görgetni érte) frusztráló és fölösleges volt.

3. A küldetések ugyanígy nem túl coop barátok már. Az elsőben ha pl. én beszéltem egy NPC-vel, megcsináltuk amit akart, akkor a másik játékos is tudott beszélni vele és folytatni a küldetést. A DoS2-ben már nem így van. Csak az tudja folytatni a küldetést bármilyen ponton, aki belekezdett, a másiknál hiányoznak az opciók a párbeszédpanelen.

4. Most jutottunk ki Fort Joy szigetéről. A főhadiszállásként funkcionáló hajón konkrétan nincs huntsman skilleket áruló NPC, de legalább tűzvarázslós és nekromanta 2 is. Ez azért gáz mert a tükörrel reseteltem a karakterem hogy 2 tőrös rogue helyett íjász legyek, és mivel a komplett első fejezetet elvágta tőlünk örökre (míg az elsőben pl. Cyseal-be mindig visszamehettünk), így cseszhetem amíg új huntsman skilles NPC-t nem találok.

5. Az hogy a source pont nem regenerálódik egyrészt baromira szembe megy a saját történetével a játéknak, másrészt rohadt frusztráló. Hogy csak egy példát mondjak: az égő elátkozott disznók megáldása maga volt a pokol kontrollerrel, mert állandóan rohannak. Csak egyszer mellényomsz, és egy hordót áldasz meg, cseszheted ha nem mentettél mert random open world egyszerhasználatos tócsákból töltöd fel. Az meg hogy a térkép túlsó végében van egy minidungeon amiben ott a végtelen tartály amiből lehet engedni űrtrutyit, nem igazán megoldás, az kb. egy sebtapasz lőtt sebre, ágyúból.

[Viktor]

Tárgyakat vagy 4-5 dolog alapján lehet rendezni mind a 2 részben. coopról nem tudok nyilatkozni. Világosan kiírja a játék, hogy nem nincs visszaút, amit le kell okézni. Amúgy nem sokat kell keresned, elvileg a városban van. Miért váltasz ? Mondjuk mind a kettő rohadt jó, volt is a csapatomban 1-1. Huntsman high ground bónusza elég op. Plusz van egy skill, ami plusz sebzést az távolság után. Rouge... főleg ha elf vagy, adrenalinnal megspékelve... nagyjából 10et ütsz, amíg jön a másik. Később lesz rá képesség, akár harc közben is lehet lopkodni sourcet, meg túlvilági lelkektől. Plusz, minden helyszínen van tartály, bár az egyikre nem esküdnék meg. Van legalább 4 teleport piramis a játékban, egyet leteszel mellé és 10 mp alatt feltöltöd. Mondjuk ezt a megoldást én sem értettem, de később annyi skill van, ami használja, gondolom ezért is van egy hármas limitje.

[Cori]

On 7/6/2021 at 8:40 AM, Viktor said:

Divinity Original Sin EE

Most csak sikerült a végére érni. Ez egy remek játék, de... a 2. rész annyi mindent tett jobbá, hagyta el az idegesítő dolgait, fejlődött... hogy nem volt annyira élvezetes utána. Igazából az tudja ezt, aki játszott mind a két résszel. A kicsit mélyebb craft hiányzik azért a folytatásból. HOL A 3. RÉSZ ?!?!?! Viszont én azt nem is tudtam, hogy a BG 3. részét is ez a csapat készíti. Váó. Újabb 100 óra az életemből.

Imádtam! A story meh volt, a questek is, de a combat végig szórakoztató, néhol idegtépő Mint az utolsó boss, csomószor újrakezdtem  A 2. rész még várat magára, de már az is megvan.

[Lord_KROK]

On 4/17/2021 at 4:37 PM, jardo said:

Wreckfest - Kicsit csalódás, pedig amúgy közel 20 órát tök jól szórakoztam vele. Csak a könnyes nosztalgia miatt lehet, hogy túl sokat vártam. Ki tudja, talán az első FlatOut is csak utólag szépült meg ennyire. Két dolog. Egy: sajnos Xbox One-on játszottam (benne van a game passban, ami most 1$, PS-en meg 30$ a játék), szóval tudtam, hogy kompromisszumokat kell majd kötni. De még így se számítottam arra, hogy a játékkal töltött idő kb. harmada töltőképernyő lesz. Nagyon sokat, úgy értem, NAGYON sokat és sokszor tölt a játék, ami lehet, hogy korábban nem annyira zavart volna, de fél év PS5 használat és szempillantásnyi töltések után rohadtul idegesített. Kettő: az eredeti FlatOutban imádtam az agyament challenge pályákat, ahol messzebbre, magasabbra, stb. kellett kilőni a sofőrt, tekézni kellett vele, meg hasonlók. Anno szabályosan versenyeztünk egymással, és küldözgettük körbe a képernyőfotókat, hogy ki milyen rekordot ért el, jó kis móka volt. Itt viszont az ilyen őrült dolgok teljesen hiányoznak, ezt kifejezetten sajnálom.

DIRT 5 - Ezt PS5-ön nyomtam (a PS4 változatot), a teljes karriermód ingyenes, annyit megért. Egynek elment, de túlságosan kevés benne a változatosság, egy idő után már nem is csináltam meg minden versenyt, csak annyit, hogy az ágrajzon feloldjam az utat a végső versenyig. De nem panaszkodom, ingyen volt.

Wreckfest  : valamiért nekem is a flat out 1-et idézte, ám sajnos messze nem tudott addig lekötni (FO1-et 2005 februárjában ismertem meg és a 2006 közepi FO2ig fő játékom volt, utána is sokat nyomultam  még vele a 2 mellett), de valahogy tényleg olyan butított FO1 érzésem volt. 
Tényleg, mintha valaki azt akarta volna újjááéleszteni, de sokkal kevesebb ötlettel és energiával. 
Gondolok itt arra h a FO1-hez képest szegényesebb pályák, és kevesebb, hiányoznak az agyament modok (én a FO2-ben multiztam pokerrel, curliggel, stb sokat) és valahogy a járműpark is kevesebb. 
nem volt rossz játék, engem lekötött egy ideig, de jóideje már a gépemen sincs fent. 

Amúgy 16GB RAMmal és SSDvel a töltési idők egyáltalán nem voltak vészesek (pedig azt még az I3 4330-on játszottam). (PC)

[Cori]

Xenoblade Chronicles Definitive Edition - Élvezetes volt, viszont annyi hátrányossága van, hogy őszintén nem ajánlanám végigjátszásra. A story jó, de túlságosan szét van húzva unalmas futkározással és MMO szintű questekkel. Maga a combat monotonná válik, ugyanaz a séma alapján mentem végig a játékba, kivéve pár alkalommal amikor karaktert váltottam. 

Sok gyűjtögetést, karakter barátságokat nem építettem, mivel dögunalmas grind alkotja, a végeredmény szép és jó cutscenek, amik lehet jók, de nekem ne mvolt kedvem egy menüben retket adni folyamatosan a csapattársaimnak, hogy növekedjen a barátsági szintünk, így számomra maradt a fő story, ami ahogy írtam élvezetes volt, igazi japán cucc, de ötletes, a karakterek nem bonyolultak, de szerethetőek. A párbeszédek japánosak, néha furák, robotikusak.

Viszont content az van bőven, gemelni, cuccolni a karaktereket, buildeket kitalálni (csak mivel nekem bevállt kb az elejétől egy Shulk, Reyn, Dunban felállás így nem igazán változtattam rajta, aztán meg a combatot is meguntam kb félúton vagy 2/3nál és levettem easyre), sok sok mellékküldi, "városépítés".

Érdekes egy játék, de túlságosan el van nyújtva   (és ahogy ezt olvasom ez ilyen japán cucc, hogy nem tudják mikor kellene abbahagyni és minden RPG játékuk marha hosszú).

[SaltyDave]

On 7/8/2021 at 1:39 AM, Lord_KROK said:

Wreckfest  : valamiért nekem is a flat out 1-et idézte, ám sajnos messze nem tudott addig lekötni (FO1-et 2005 februárjában ismertem meg és a 2006 közepi FO2ig fő játékom volt, utána is sokat nyomultam  még vele a 2 mellett), de valahogy tényleg olyan butított FO1 érzésem volt. 
Tényleg, mintha valaki azt akarta volna újjááéleszteni, de sokkal kevesebb ötlettel és energiával. 
Gondolok itt arra h a FO1-hez képest szegényesebb pályák, és kevesebb, hiányoznak az agyament modok (én a FO2-ben multiztam pokerrel, curliggel, stb sokat) és valahogy a járműpark is kevesebb. 
nem volt rossz játék, engem lekötött egy ideig, de jóideje már a gépemen sincs fent. 

Amúgy 16GB RAMmal és SSDvel a töltési idők egyáltalán nem voltak vészesek (pedig azt még az I3 4330-on játszottam). (PC)

Ez azért lehet, mert a FlatOut fejlesztői elvesztették a licencet felvásárláskor, a kiadó pedig szinte mindenkit szélnek eresztett és egy másik csapattal csináltatta meg a Flatout 3-at illetve minden utána következőt, amik legjobb esetben is közepes FlatOut 2 modnak mondhatóak. Pár évvel később az eredeti fejlesztők egy része új stúdiót alapított és Kickstarter-re vitték az első projektjüket, mivel nem igazán volt pénzük az első projektre, és így született meg a Wreckfest. 

[Hor1]

12 hours ago, Cori said:

Xenoblade Chronicles Definitive Edition - Élvezetes volt, viszont annyi hátrányossága van, hogy őszintén nem ajánlanám végigjátszásra. A story jó, de túlságosan szét van húzva unalmas futkározással és MMO szintű questekkel. Maga a combat monotonná válik, ugyanaz a séma alapján mentem végig a játékba, kivéve pár alkalommal amikor karaktert váltottam. 

Sok gyűjtögetést, karakter barátságokat nem építettem, mivel dögunalmas grind alkotja, a végeredmény szép és jó cutscenek, amik lehet jók, de nekem ne mvolt kedvem egy menüben retket adni folyamatosan a csapattársaimnak, hogy növekedjen a barátsági szintünk, így számomra maradt a fő story, ami ahogy írtam élvezetes volt, igazi japán cucc, de ötletes, a karakterek nem bonyolultak, de szerethetőek. A párbeszédek japánosak, néha furák, robotikusak.

Viszont content az van bőven, gemelni, cuccolni a karaktereket, buildeket kitalálni (csak mivel nekem bevállt kb az elejétől egy Shulk, Reyn, Dunban felállás így nem igazán változtattam rajta, aztán meg a combatot is meguntam kb félúton vagy 2/3nál és levettem easyre), sok sok mellékküldi, "városépítés".

Érdekes egy játék, de túlságosan el van nyújtva   (és ahogy ezt olvasom ez ilyen japán cucc, hogy nem tudják mikor kellene abbahagyni és minden RPG játékuk marha hosszú).

Egyszer már wii emulátorral belekezdtem, akkor félbemaradt, aztán tavaly Switchen is nekiálltam, ott is félbemaradt.

A mellékküldikre azt mondják nem szabad velük stresszelni, mert a legnagyobb részük fetch quest, de valahogy jelöli azt hiszem a játék, ami ennél érdekesebb.

A post-game tartalmak meg igen, azok sok cuccban megvannak, bár én általában zabálom, Dragon Quest XI legjobb részei ott jönnek, miután már véget ért.

[Lord_KROK]

3 hours ago, SaltyDave said:

Ez azért lehet, mert a FlatOut fejlesztői elvesztették a licencet felvásárláskor, a kiadó pedig szinte mindenkit szélnek eresztett és egy másik csapattal csináltatta meg a Flatout 3-at illetve minden utána következőt, amik legjobb esetben is közepes FlatOut 2 modnak mondhatóak. Pár évvel később az eredeti fejlesztők egy része új stúdiót alapított és Kickstarter-re vitték az első projektjüket, mivel nem igazán volt pénzük az első projektre, és így született meg a Wreckfest. 

Igen, ezt valahol olvastam is. a FO3 legendásan gyenge volt, ki sem próbáltam. A 4-et viszont igen, de valahogy egy-két nap alatt meg is untam

[Cori]

On 7/9/2021 at 8:19 AM, Hor1 said:

Egyszer már wii emulátorral belekezdtem, akkor félbemaradt, aztán tavaly Switchen is nekiálltam, ott is félbemaradt.

A mellékküldikre azt mondják nem szabad velük stresszelni, mert a legnagyobb részük fetch quest, de valahogy jelöli azt hiszem a játék, ami ennél érdekesebb.

A post-game tartalmak meg igen, azok sok cuccban megvannak, bár én általában zabálom, Dragon Quest XI legjobb részei ott jönnek, miután már véget ért.

Nem csodálom  Nagyon lassan indul be.

Neves NPCtől ha felveszel questet az story orientáltabb, de őszintén szólva egyáltalán nem fogott meg egy sem, aztán az első 10 óra után nem is mellékküldiztem csak ha útba estek a kill/gyűjtögetős questek plussz XPért.

Jó cucc a post game, ha egy olyan játékhoz tartozik, amit élvezek játszani  Ezt nem élveztem, csak a storyt  

 

[Leon121]

The Touryst

Megérkezel egy szigetre, minden főcím nélkül, aztán már indulhatsz is. Egy külső nézetes platformer/kalandjáték, kockás, de látványos, színes stílussal. Tudom értékelni, mikor pár kockából összeraknak egy felismerhető ventilátort. A színvilág és az effektek simán feldobják egyébként, jó ránézni, ahigy az esőcsepp végigfolyik a kamerán például. 

Egyébként logikai feladványok vannak ötvözve platformer és egyéb ügyességi elemekkel, minijátékokkal egy félig-meddig szabadon bejárható világban, mellékküldetésekkel színesítve. 

Nem hosszú játék, de én pár patformer részt leszámítva végig élveztem, még ki is maxoltam. Gamepassban benne van, de egyébként se drága, tudom ajánlani.

 

[Malleus]

 

Assassin's Creed Unity

 

Már az első benyomásaim jók voltak a játékról. Illetve a legelsők nem, mert egyből bedobott a prológusba anélkül, hogy engedett volna a beállításokban turkálni, de amint ez megoldódott, belopta magát a szívembe. A játék képi világa döbbenetesen jó, a helyszínek, mind Párizs, mind Versailles nagyon látványosak – az építészet, a belső terek, az emberek ruhái, mind nagyszerűek, az NPC-k viselkedésében pedig annyi variáció van, hogy szinte teljesen életszerű az utcákon mászkálni és nézni, ahogy mindenki teszi a dolgát. A francia szinkron pedig még rá is tett erre egy lapáttal. Engem teljesen magába szippantott a játék, pedig még bele sem kezdtem az Assassin-kodásba.

A játékmenet is fejlődött, az egyik leglényegesebb változás a parkour up/down funkciók hozzáadása volt. Ezzel és az irányítás egyéb finomításával sokkal kezelhetőbb lett a mászás, bár még így is megvan benne egy kicsit az a kiszámíthatatlanság ami az előző részekben is, olyan szituációkkal, hogy például nyomom az előre + high profile + parkour up és a karakter 90 fokkal balra ugrik.

A karakter animációk viszont döbbenetesen jók lettek, rengetegféle variáció van attól függően hogyan, mire mászunk, emellett néhány túlzástól eltekintve teljesen hihetőek és életszerűek. Az orgyilkosságok animációi is nagyon jók lettek, valamint a nyílt harcé is, bár talán az ez utóbbinak ez kicsit hátrányára vált, mivel a sok flancos mozdulat miatt sokszor lassúnak éreztem a harcot. Ezt a részt is fejlesztették, összességében nehezebb lett lekardozni az ellenségeket, de végső soron az optimális módszer ugyanaz, mint a korábbi részekben: füstbombát dobni, majd gyorsan lekaszabolni 2-3 ellenséget, majd ezt ismételni. Mellesleg most már le is lehet ütni az ellenségeket, nem muszáj leszúrni őket, bár ennek nem értem mi értelme, mivel lassabb és hangosabb, mint az orgyilkosság.

A játékmenet alapjában véve azért hasonló, mint a korábbi részekben, azzal a különbséggel, hogy a nehezebbre vett nyílt harc miatt nagyobb a hangsúly a lopakodáson, ami dicséretes. Most már manuálisan le lehet guggolni is, illetve van fedezék rendszer, ez utóbbi viszont valami elképesztően bugos. A küldetések dizájnja jobb, mint a korábbi részekben, főleg a konkrét orgyilkosságok, de az összességében jó játékmenetnek köszönhetően a sztori nélküli mellékfeladatokat is élmény megoldani.

Ha már a sztorinál tartunk, talán ez a játék leggyengébb pontja. Pedig a forradalomban volt potenciál, és ez a Rómeó és Júlia alapötlet sem volt rossz, de úgy érzem nem hoztak ki belőle semmi érdekeset. A történet elég jellegtelen lett, Arno pedig felejthető karakter. A forradalom ábrázolása pedig szintén eléggé félrement, egyrészt nem nagyon ad kontextust az eseményekhez, valamint meglepően „ellenforradalmi” lett a játék üzenete. Ezek miatt szerintem nem olyan jó edutainment mint a korábbi részek. Ezzel kapcsolatban találtan egy nagyon informatív youtube videót és egy reddit hozzászólást, amiket érdemes megnéznie azoknak, akik már játszottak a játékkal.

Spoiler

 

https://www.reddit.com/r/assassinscreed/comments/9d1q8a/assassins_creed_unity_a_near_complete_list_of/

 

 

De ennek ellenére is nagy élmény volt, a világa és a játékmenete viszi a hátán. Számomra a sorozat kiemelkedő darabja.

[SaltyDave]

Titanfall 2

 

Érződik azért hogy az Infinity Ward krémjéből áll a stúdió, de még nem áll össze egy egésszé. Szuper játék, de budget áron érdemes beszerezni.

+ Szuper pályák, emlékezetes, maradandó scriptelt jelenetek és helyszínek. Kiemelném a training szobát a hologramtetővel a kampány közepén, a "normandiai partraszállást", ezek voltak azok amiknél azt mondta hogy váo, ez igen. Plusz szintén a vége felé a "légi küldetés", hogy spoilermentes maradjon a dolog, szintén irtó szórakoztató volt és látványos. Az időutazós két küldetéslánc (2 vagy 3 volt) pedig egyenesen lenyűgöző, talán egy másik játékban láttam hasonlót de már sajnos nem ugrik be melyik volt az, jó régen. Tényleg, csillagos ötös, csak ezért megéri megvenni a játékot. A relatíve sok szürke folyosót is elnézem mert bőven kompenzál máshol.
- Hiányzik a szövet ami összefogja az egészet. Random 3 betűs frakció = gonosz, random 3 betűs másik frakció = jó. Háború van, történelem nulla, miért dúl a háború kérdésre adott válasz nulla, hogyan ér véget a háború válasz nulla, mi történik gyakorlatilag minden szereplővel (egynek se emlékszem a nevére), nulla. Semmiből indul és sehová se tart az univerzum és a történet, ami inkább csak egy kiragadott részletnek érződik egy sztoriból aminek se eleje, se vége. Az amit hoz az nagyon jó, de nekem nagyon hiányzott ez az összekötő szövet, mert a látványon és az akción kívül igazából emiatt a játék teljesen értéktelen. Ez a Call of Duty-knál nem szokott probléma lenni, felteszem az EA nem akart a szükséges minimumnál több pénzt adni a kampányra (mivel az elődnél sok szó érte a ház elejét annak hiánya miatt), és dicséretes munka, de hiányozik az univerzumalapozás, aminek nagyon ideje lett volna már így a 2. játékban (ha jól tudom az első csak multis skirmish pályák AI ellen kampánynak titulálva).
+ Doom-ot idéző fluid mozgás, erőteljes animációk keretein belül, az említett mozgást a jó pályatervezés sokszor ügyesen használ ki, linearitása ellenére sokszor kapunk miniatűr arénákat viszonylagos útvonal tervezési szabadsággal ami lehetőséget ad kiélni a kreativitásunkat. Titánba beszállni és látni ahogy összerakja a kijelzőt még mindig a legmenőbb animációk egyike valaha.
+ Hard nehézségi szinten pont ideális a kihívás, természetesen rohadt OP-k vagyunk, de nem sebezhetetlenek, voltak helyzetek ahol fűbe haraptam mert úgy voltam vele hogy "eh, ott lesz egy az oszlop mögött, de inkább a másikat lövöm le amikor elfutok az oszlop mellett", tarkón vágott és már is a checkpointnál találtam magam. Szóval a játék megbocsájtó, az AI a szokott kacsalövészet, a legtöbb energia alapú projectile még lassú is eléggé ahhoz hogy simán kitérj előle 2x szambázva, de ha nem figyelsz oda, ha nem tudod mit akarsz csinálni, nem alkalmazkodsz vagy menekülsz ha netán kell (az élj túl a mini arénában részeknél) akkor bizony nagyon gyorsan fűbe harapsz, és ez így teljesen korrekt volt, sosem éreztem hogy azért halok meg mert unfair a játék, vagy mert végtelen enemy spawn van mint a CoD-ban (itt egyébként nincs).
- Borzasztó cringe az intró és az egész "pilot" körülrajongás, istenítés, már-már legendás, mitologikus magasságokba emelni akarása a titán pilótáknak. Doomguy-nál működik, mém lett belőle, menő, itt nem, és inkább szekunder szégyenérzetet vált ki már megvásárlás után, hogy "Jézusom, én komolyan ezért fizettem... áhh, most már csak megnézem". És a kampány tényleg pofás is, egy centet és percet se bánok amit ráfordítottam, de a körítés amivel a nyúlfarknyi lore-t el akarják adni kínos, és érezhetően egy 14 éves power fantasy-jára játszik rá. 

5,99-ért abszolút jó vétel volt. Szerettem volna egy játékot ami a mechekre koncentrál, érezteti az erejüket és óriási méreteiket, de ugyanakkor meg tudja őrizni az emberi faktort, hogy nem érzem úgy mint ha egy Transformers játékkal játszanék, hanem igen is vannak normális emberek, más járművek, viszonyítási alapként, és azért is hogy a mechek ereje és sebessége félelmetes legyen. Sajnos ilyen játék nem igazán létezik tudtommal (ha csak nem a szépemlékű Gun Metal, de gyalogosok ott se nagyon voltak), a legtöbb meches játék körökre osztott stratégia vagy kizárólag mechekkel operál. A Titanfall 2 eltalálta és teljesen kielégítette az igényeimet e téren, örülök neki és hálás vagyok érte, ami kevés tucatjátékról mondható el manapság esetemben. Fontos szempont volt még hogy szerettem volna ha nem követel meg tőlem 20-40-100 órát azért hogy befejezettnek érezzem, és bár a maga 6 órájával (ebben van némi gyűjthető cucc keresgélés) kicsit rövidnek éreztem (+1-3 még elfért volna), ezért az árért igazán nem róhatom fel neki. 

A multiról nem tudok nyilatkozni. Aki vevő rá hogy a CoD-ba több száz órákat öljön még most is, biztos nagyon szeretni fogja, engem már nem érdekel, max azért töltöm majd be mert szeretnék még kicsit a titánok körül futkosni, beleülni, ilyesmi. Az első Titanfall-ban a multi tele volt ún. gruntokkal, AI botokkal akik a sikerélményt hivatottak elhozni mindenkinek, hogy nem falon futva noscope 360 fordulatból sniper-el oneshotol Pistike akinek ebből áll az élete, hanem elintézel 5-8 gruntot mielőtt egy játékos intéz el téged, és akkor már is megvan a sikerélmény hogy csináltál valami hasznosat, hogy ügyes voltál. Abszolút manipulatív, de nem bánom, jó szándékú, és hiába látok át rajta, működik és nem vesz el az értékéből. 

[payskin]

A Google mai Doodle-ját!  

Spoiler