Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[XCube]

ManEater

Amilyen fosnak gondolná az ember annyira jó teljesen semleges feszültséglevezetőnek. Kihívás nem nagyon van benne, de legalább nem is idegesíti fel az embert, a bugok lényegtelenek, mert nem befolyásolják a játékmenetet (ha igen, akkor is mindegy, mert a halál a játékban annyi, hogy a legközelebbi barlangból újraindulunk). A grafika nekem tetszett, főleg a víz alatti világ néz ki jól, és alapvetően a környezet kialakítása sem rossz.

Nem ajánlom senkinek a játékot, de nekem most pont jó volt stresszlevezetőnek, valami komolyabb úgyis csak felhúzott volna.

[JoeJoeJoe]

Last of us 2

Sokáig halogattam, elég ijesztőnek és brutálisnak ígérkezett, amit úgy tűnt nem fogja bírni a gyomrom, de kölcsönkaptam és akkor már úgy voltam vele jutok, ameddig jutok. 
Elöljáróban azt tudom mondani, hogy ez a játék bátor. Simán megtehette volna, hogy felmelegíti az első rész receptjét, a fanok akkor is örültek volna, viszont megúszták volna azt a hatalmas gyűlöletet, ami egy kiszivárgott tervezet és egy játéktervezési döntés váltott ki. Legnagyobb szerencsémre nem botlottam spoilerekbe, egy dolgot lőttek le nekem, de végül az is meglepetést okozott. 

Legérdekesebb és legmegosztóbb része a játéknak a sztori. Meg annak a hiánya. Röviden összefoglalva a játék a bosszú témáját járja körül. Arról szól, hogy mi lesz az emberrel, ha megszállottan próbál igazságot szolgáltatni. Mit csinál ez a lelkével, a környezetével. Kőkemény lélektani dráma a játék és mint ilyen, nehezebben is befogadható mint az első rész. A stílus nem változott: ez is egy road movie. Nekivágunk a természet által visszakövetelt seattle városának, helyi nevezetességtől nevezetességig haladunk, néha kényszerűségből útirányt váltva. Bár most csak egy város van, de cserébe a helyszínek elképesztően változatosak és kidolgozottak. Megfordulunk buja parkban, sötét mélygarázsokban és metróalagutakban, felhőkarcolók tetején, elhagyott házakban és seattle kórházában, ahol a járvány kitörése óta ki tudja milyen förtelemmé mutálódtak át a szörnyek. Az ütemezés is remekül sikerült. Pont, amikor már sok lenne a sötét alagutakból, egyszercsak kinyitsz egy ajtót és körülölel a napfény. Már éppen eleged van a folyamatos harcból, erre kapsz egy kisebb területet, hogy fedezd fel a saját tempódba - ha akarod -, pótold az elhasznált készleteidet - ha akarod -, hallgass szövegeket, törj fel széfeket, oldj meg logikai feladványokat - ha akarod. Az a legbravúrosabb része a játéknak, hogy 35 órás volt csőjáték létére és mindvégig fenn tudta tartani ezt a változatosságot. 

Pedig nem mondhatom rá, hogy megreformálta volna az első rész harcait, inkább csak finomította. Lehet immáron hasalni, amivel el tudunk bújni az aljnövényzetben. Több féle tárgyat lehet craftolni, bekerültek új mozgások, új fegyverek és egy újfajta szörnytípus. Továbbá sokat finomítottak a harcok dinamikáján is. Az arénák nagyobbak, vertikálisan és horizontálisan is és tele vannak apró átjárókkal. Igazán élvezetes a harc elültével végignézni a csatateret, hogy itt is lehetett volna menni, onnan jó rálátás lett volna, stb... Az MI okosabb, de így is könnyű túljárni az eszén - bár ez lehet nehézségi szinttől is függ. Ami nagyon hangulatos újdonság, hogy az ellenségek kommunikálnak egymással. Konkrétan megmondják hol láttak minket utoljára, ha megtalálnak egy holttestet, név szerint szólítják meg. Ez nem hangzik soknak, de ezzel kicsit humanizálja az ellenségeket. Ami tulajdonképpen egy szemét húzásnak is lehetne nevezni, mert így is elég könnyű sajnálni őket, tekintve hogy milyen reálisan és kegyetlenül ér véget az életük. Ez a játék tényleg brutális. Még a videóknál azt hittem, hogy a torokvágásos kivégzés lesz a legdurvább. Oh you sweet summer child... A fegyvereknek ereje van, ha eltalálunk valakit, robban a feje, molotovot rájuk dobva visítva elégnek. Nagyon megterhelő a játék. És ez a történetmesélés eszköze, mert (azon ritka alkalmakat kivéve, amikor feltámadt az empátiám és próbáltam inkább lopakodni, hogy ne kelljen bántanom senkit) a végére eléggé bele lehet "fásulni". És így egycsapással megfog a játék és átadja neked az üzenetét: tényleg megéri? A spec ops the line ugrott be többször is a játék kapcsán. Hogy ott valid befejezés, ha felállsz előle és félbehagyod. Itt is volt nem egy pont, amikor majdnem kitaláltam egy fanficet magamnak és elkönyveltem befejezésnek, mert nem bírtam elviselni. Persze lehet érvelni, hogy hát megtámadtak önvédelem, megérdemlik, rohadékok. De a játék gondoskodik róla, hogy a játékos ne tudja ezzel megnyugtatni magát. 

Az ilyenek miatt fontosak a nyugis részek, ahol lehet nézni ebihalakat, fetrengeni a fűbe, nézni a temérdek részletet a játékban, közben gyűjteni némi életkedvet a folytatáshoz. A készítők betegek. Embertelenül részletes játékot tettek le az asztalra. Olyan apróságokra fordítottak annyi energiát, ami szerintem indokolhatatlan. Például a fegyverfejlesztés. Nem csak egy menü, amiben kiválasztod mi kell, hanem kapsz egy animációt, ahol lecseréled a csövet, elvégzed a markolat csiszolását, meg ilyenek. Egy tóban ebihalakat találhatunk, a harcikutyák gazdiját ha megöljük ott nyüszítenek mellettük. Elképesztő sokfajta animáció van, aminek a nagyja helyzettől függő, azaz valószínűleg sose látjuk őket. Ebből a szempontból mindenképp egy mestermű a játék.  

Ha negatívumot kell mondanom, sajnos kiütközik, hogy nem igazán van történet. A cél itt is adott, mint az első rész esetén, de valójában mindvégig csak egy road movie. Persze a karakterek közben fejlődnek, kirajzolódik előttünk seattle városának múltja és random emberek története, de ha valakit nem fog meg az alapszitu, nem szimpatikus neki a karakterek, annak hatalmas csalódás lehet a játék. 
Az is igaz, hogy hülyét kaptam néha a társaktól. Alapvetően ügyesen lavíroznak, nem veszik észre őket. De néha hajlamosak kitolni a fedezékből. Ami valahol rohadt vicces, kivéve ha emiatt vesznek észre  . Meg a játék irritálóan sűrűn használja az átbújok/átmászok valahol és rámugrik valami a túloldalon klisét. Ez szintén amiatt vicces, hogy az első részhez hasonlóan itt is átlátunk a falakon és persze olyankor sosincsennek ott. A nagyobb arénák több részre vannak osztva, és ha eljutsz valameddig, spawnol újabb adag ember. Ami csak akkor kínos, ha majdnem melléd dobja le a játék az ellenségeket. Pech. 

Összességében szerintem ezekben az időkben, ezt a történetet olyan fontos volt elmesélni, mint a death strandingét két éve. Már csak emiatt is érdemes végigvinni, vagy végignézni az egészet, mert játékmenettel is mesél és amire kifut az egész, arról szerintem túl kevés játék/film szól.

Még egy-két gondolat spoileresen

Spoiler

Elég sokan gyűlölik ezt a játékot. Nem csak nem szerették, unták, csalódtak, hanem gyűlölik. Szeretem megnézni a másik oldal véleményét is, ezért olvasgattam ma a last of us 2 not canon redditet, hogy vajon mi lehet az ok. Voltaképp szinte minden visszavezethető volt egy dologra: hogy Abbyt kell irányítani a játék felétől. Amit valahol meg tudok érteni, valahol meg nem. Szomorú, hogy meghalt az egyik főkarakter, de úgy látom sokan idealizálják a férfit. Joel nem volt hős, sose volt az. Az első részben többször mondták, hogy milyen szörnyűségeket csinált. Mutatja is a játék, ahogy őt irányítva kifilézünk egy csomó embert. És a sztori végén hozott egy döntést. Jogos, vagy nem jogos, lényegtelen, mind tudtuk miért tette. Viszont ez annyira érdekes számomra, hogy mindez az árnyalás el van felejtve, mert Abby-t gyűlölni "kell". Pedig a nő igazából nagyon hasonló utat jár be, mint Joel, csak pepitában: nála látjuk először a durva cselekedetet, aztán ismerjük meg a karaktert. Ha első rész egy fastforwardal kezdődik, Joelt is be lehetett volna mutatni egy gonosznak. 

És ez a játék mondanivalója: létezik olyan, hogy valaki tesz egy szörnyűséget. Gyűlölheted őt, de ha nyitott elmével odafordulsz és megpróbálod megérteni miért tette, lehet a végén meg tudsz neki bocsájtani és ezáltal te is több lehetsz. Ezzel nem találta fel a spanyolviaszt az író, de mégis, a félidős szerepcserével ügyesen bevonja a játékost azzal, hogy kihúzza a szőnyeget a lába alól. Nem csak a gyűlölt karaktert kell irányítanod, hanem játékmenetileg elvesz tőled minden fejlesztést és kezdheted elölről. Aztán elkezdi Abby "arctalan", megölt barátainak arcot adni. Ők is emberek voltak, tök jó arcok. És akkor hirtelen Ellie válik a főellenséggé. És már nem létezik az a kényelmes álláspont, hogy akárkinek abszolút mértékben igaza van. 

Az meg tényleg a legdurvább, hogy ez a subreddit annak az antitézisévé vált, amit a játék végig ecsetelni próbált. Bár meg tudom érteni. Ha valaki nem tudja túltenni magát a gyűlöleten, akkor csak végig akar rohanni a játékon, nem fogja kiélvezni, hanem talán még frusztrálni is fogja. És innentől tényleg menthetetlen számára a játékélmény. Ezt el tudom fogadni, jogos, nem tökéletes a játék. Azt már viszont nem, hogy mindenféle ideológiákat gyártanak a véleményük köré. 

 

[Lord_KROK]

On 7/23/2021 at 10:08 PM, payskin said:

A Google mai Doodle-ját!  

  Hide contents

 

Azt én is nagyon nyomom, imádom

[SaltyDave]

13 hours ago, JoeJoeJoe said:

Last of us 2

  Reveal hidden contents

Elég sokan gyűlölik ezt a játékot. Nem csak nem szerették, unták, csalódtak, hanem gyűlölik. Szeretem megnézni a másik oldal véleményét is, ezért olvasgattam ma a last of us 2 not canon redditet, hogy vajon mi lehet az ok. Voltaképp szinte minden visszavezethető volt egy dologra: hogy Abbyt kell irányítani a játék felétől. Amit valahol meg tudok érteni, valahol meg nem. Szomorú, hogy meghalt az egyik főkarakter, de úgy látom sokan idealizálják a férfit. Joel nem volt hős, sose volt az. Az első részben többször mondták, hogy milyen szörnyűségeket csinált. Mutatja is a játék, ahogy őt irányítva kifilézünk egy csomó embert. És a sztori végén hozott egy döntést. Jogos, vagy nem jogos, lényegtelen, mind tudtuk miért tette. Viszont ez annyira érdekes számomra, hogy mindez az árnyalás el van felejtve, mert Abby-t gyűlölni "kell". Pedig a nő igazából nagyon hasonló utat jár be, mint Joel, csak pepitában: nála látjuk először a durva cselekedetet, aztán ismerjük meg a karaktert. Ha első rész egy fastforwardal kezdődik, Joelt is be lehetett volna mutatni egy gonosznak. 

És ez a játék mondanivalója: létezik olyan, hogy valaki tesz egy szörnyűséget. Gyűlölheted őt, de ha nyitott elmével odafordulsz és megpróbálod megérteni miért tette, lehet a végén meg tudsz neki bocsájtani és ezáltal te is több lehetsz. Ezzel nem találta fel a spanyolviaszt az író, de mégis, a félidős szerepcserével ügyesen bevonja a játékost azzal, hogy kihúzza a szőnyeget a lába alól. Nem csak a gyűlölt karaktert kell irányítanod, hanem játékmenetileg elvesz tőled minden fejlesztést és kezdheted elölről. Aztán elkezdi Abby "arctalan", megölt barátainak arcot adni. Ők is emberek voltak, tök jó arcok. És akkor hirtelen Ellie válik a főellenséggé. És már nem létezik az a kényelmes álláspont, hogy akárkinek abszolút mértékben igaza van. 

Az meg tényleg a legdurvább, hogy ez a subreddit annak az antitézisévé vált, amit a játék végig ecsetelni próbált. Bár meg tudom érteni. Ha valaki nem tudja túltenni magát a gyűlöleten, akkor csak végig akar rohanni a játékon, nem fogja kiélvezni, hanem talán még frusztrálni is fogja. És innentől tényleg menthetetlen számára a játékélmény. Ezt el tudom fogadni, jogos, nem tökéletes a játék. Azt már viszont nem, hogy mindenféle ideológiákat gyártanak a véleményük köré. 

 

Tehát te gyárthatsz ideológiát a véleményed köré, de ők nem?

[JoeJoeJoe]

10 hours ago, SaltyDave said:

Tehát te gyárthatsz ideológiát a véleményed köré, de ők nem?

Spoiler

Ja, az ideológia szó lehet nem volt a legszerencsésebb, félreérthetően fogalmaztam: Arra akartam kilyukadni, hogy az elmúlt napokban néhány órát néztem a redditet, ahol utálják a második részt, meg cikkeket a másik "oldalról". És túlnyomó részben nem azt olvastam, hogy mi nem tetszett nekik a játékban hanem jön a szöveg, hogy rossz az író, mert lmbtq propaganda, férfiellenes a játék, tönkretette a karaktereket, stb...

Az, hogy xy nem tetszett, arról lehet beszélni. Nem meggyőzni, nem vitatkozni, nem földbe döngölni a másikat, hanem megérteni. Viszont ha jönnek az ilyen nagy szavak, azokkal - én legalábbis - nem tudok mit kezdeni.

 

[Cori]

Super Smash Bros Ultimate - Mondjuk úgy, hogy kijátszva? Nem igazán lehet kijátszani, verekedős game. De kitoltam az Adventure módot ami mondhatni a kampány, semmi storyval kb, meccsek egymás után. A lényeg, hogy van egy nap map amin mozogsz és ellenséges spiritek állnak az utadba ami többfelé is elágazhat és el is ágazik sokszor. A spiritek lényege, hogy módosítják a karaktered, pl a padlón lévő láva ellen immunis leszel, vagy egy fegyvert ad a kezedbe, amivel mondjuk lőni tudsz vagy erősebbet ütni, ami segíti az esélyeidet az ellenfél ellen. Szintezni kell őket, és a spiritekhez is adhatsz hozzá másodlagos spiriteket amikkel tovább tudod módosítani a dolgokat, nem annyira izgalmas, mint amilyennek hangzik  Nyögvenyelős, grindfest az egész, azért lenyomtam, a harcokat élveztem, még ha sokszor cheeselni lehet őket. 

Most eldönthetem, hogy elkezdek-e beletanulni a játékba vagy csinálom a sok kis apró módot ami játszható a játékban (tournament, sima meccs, training, kissebb fun módok stb) vagy ahgyom az egészet  Általában ilyenkor unom meg a verekedős gameket, úgyhogy lehet itt is ez lesz, ha nem akkor nyomogatom tovább, ha esetleg nagyon belemennék írok megint róla  

 

Dragon Quest 1 - 1986os játék, eredetileg NESre azóta már újra kiadták itt ott, én a Mobil portot nyomtam. Mondhatni az első JRPGnek tartják számon, de kb egy DnD klón, Ultima és Wizardry alapokon. Van a világtérkép ahol szabadon tudsz mozogni, a hegyek megmászhatatlanok csak kerülni lehet, minnél sűrűbb a táj annál többször találkozhatsz ellenséggel (pl erdőségek, dombságok), majd vannak a városok amikre ha rámész "beteleportál" a játék a városba és ott tudsz mozogni. Story nem nagyon van azon kívül, hogy öld meg a gonoszt és szabadítsd ki a királylányt. A combat attackból, varázslásból áll, az attack egy sima támadás, a varázslással meg lehet healelni, altatni, mágia blokkolást nyomni meg nagy healelni  Ennyi, a többi az overworld mágia, mint a teleportálás vissza a fővárosba vagy fényt csinálni a barlangokba stb. Baromi sok grindolásból áll, konkrétan a játék fele grind ha nem több  De mivel kb 10 óra az egész így kibírtam, és még élveztem is, túl sokat kb 3szor kellett grindoljak, ekkor már elegem volt, de átszenvedtem magam. Elmondhatom magamról, hogy lenyomtam egy '86os RPG-t. Wooo  

[Leon121]

34 minutes ago, Cori said:

Super Smash Bros Ultimate - Mondjuk úgy, hogy kijátszva? Nem igazán lehet kijátszani, verekedős game. De kitoltam az Adventure módot ami mondhatni a kampány, semmi storyval kb, meccsek egymás után. A lényeg, hogy van egy nap map amin mozogsz és ellenséges spiritek állnak az utadba ami többfelé is elágazhat és el is ágazik sokszor. A spiritek lényege, hogy módosítják a karaktered, pl a padlón lévő láva ellen immunis leszel, vagy egy fegyvert ad a kezedbe, amivel mondjuk lőni tudsz vagy erősebbet ütni, ami segíti az esélyeidet az ellenfél ellen. Szintezni kell őket, és a spiritekhez is adhatsz hozzá másodlagos spiriteket amikkel tovább tudod módosítani a dolgokat, nem annyira izgalmas, mint amilyennek hangzik  Nyögvenyelős, grindfest az egész, azért lenyomtam, a harcokat élveztem, még ha sokszor cheeselni lehet őket. 

Most eldönthetem, hogy elkezdek-e beletanulni a játékba vagy csinálom a sok kis apró módot ami játszható a játékban (tournament, sima meccs, training, kissebb fun módok stb) vagy ahgyom az egészet  Általában ilyenkor unom meg a verekedős gameket, úgyhogy lehet itt is ez lesz, ha nem akkor nyomogatom tovább, ha esetleg nagyon belemennék írok megint róla  

 

Dragon Quest 1 - 1986os játék, eredetileg NESre azóta már újra kiadták itt ott, én a Mobil portot nyomtam. Mondhatni az első JRPGnek tartják számon, de kb egy DnD klón, Ultima és Wizardry alapokon. Van a világtérkép ahol szabadon tudsz mozogni, a hegyek megmászhatatlanok csak kerülni lehet, minnél sűrűbb a táj annál többször találkozhatsz ellenséggel (pl erdőségek, dombságok), majd vannak a városok amikre ha rámész "beteleportál" a játék a városba és ott tudsz mozogni. Story nem nagyon van azon kívül, hogy öld meg a gonoszt és szabadítsd ki a királylányt. A combat attackból, varázslásból áll, az attack egy sima támadás, a varázslással meg lehet healelni, altatni, mágia blokkolást nyomni meg nagy healelni  Ennyi, a többi az overworld mágia, mint a teleportálás vissza a fővárosba vagy fényt csinálni a barlangokba stb. Baromi sok grindolásból áll, konkrétan a játék fele grind ha nem több  De mivel kb 10 óra az egész így kibírtam, és még élveztem is, túl sokat kb 3szor kellett grindoljak, ekkor már elegem volt, de átszenvedtem magam. Elmondhatom magamról, hogy lenyomtam egy '86os RPG-t. Wooo  

Te leszel az új @tenderlumpling ? 

[Hor1]

3 hours ago, Leon121 said:

Te leszel az új @tenderlumpling ? 

Mert?

[Leon121]

24 minutes ago, Hor1 said:

Mert?

Hát ő játszott egy időben ilyen hót régi izékkel. 

[Cori]

3 hours ago, Leon121 said:

Hát ő játszott egy időben ilyen hót régi izékkel. 

Igen  Videójáték történelem órán vagyok már egy pár éve! És még mennyi van hátra... Néha azt érzem sose lesz időm mindent végigjátszani, kipróbálni amit akarok és valószínûleg jól érzem  

[Cori]

Chrono Trigger - Ez valami fenomenális volt. Megértek minden ódát amit zengenek róla. A story, a karakterek (még, ha nem is Bioware szintű kidolgozottságúak, szerethetőek, aranyosak), a zene, a világ csodás. Még a combat is meglepően jól indul, érdekes újdonságok, mint pl nincs random encounter, az ellenfelek sokszor kikerülhetőek, az aoe spelleknek iránya és területe is van (már amelyiknek), némelyik sávba, másik az adott célpont körül sebez stb, viszont akármennyire érdekesen indul annyira unalmas lesz a végére, olyan sok volt már a combat az utolsó negyedben, hogy kezdett nagyon elegem lenni belőle, vagy legalább egy speed funkció jól jött ovlna ami felgyorsítja a harcokat. Nehézség teljesen átlagos, néhol volt halál, de lehozható minden. Végére, kb minden mellékküldit is megcisnáltam, így lvl 50 körül a boss se volt vészes, bár nem tudom mi van, ha nem mellékküldizek, akkor marad a grind? Mert ezek nélkül nem ment volna le. És ez mind a SNES alatt készült, hihetetlen számomra... baromi jó kis játék volt. Na még több ilyen JRPG-t akarok  

[Cori]

21 hours ago, Cori said:

Chrono Trigger - Ez valami fenomenális volt. Megértek minden ódát amit zengenek róla. A story, a karakterek (még, ha nem is Bioware szintű kidolgozottságúak, szerethetőek, aranyosak), a zene, a világ csodás. Még a combat is meglepően jól indul, érdekes újdonságok, mint pl nincs random encounter, az ellenfelek sokszor kikerülhetőek, az aoe spelleknek iránya és területe is van (már amelyiknek), némelyik sávba, másik az adott célpont körül sebez stb, viszont akármennyire érdekesen indul annyira unalmas lesz a végére, olyan sok volt már a combat az utolsó negyedben, hogy kezdett nagyon elegem lenni belőle, vagy legalább egy speed funkció jól jött ovlna ami felgyorsítja a harcokat. Nehézség teljesen átlagos, néhol volt halál, de lehozható minden. Végére, kb minden mellékküldit is megcisnáltam, így lvl 50 körül a boss se volt vészes, bár nem tudom mi van, ha nem mellékküldizek, akkor marad a grind? Mert ezek nélkül nem ment volna le. És ez mind a SNES alatt készült, hihetetlen számomra... baromi jó kis játék volt. Na még több ilyen JRPG-t akarok  

Tegnap lemaradt! De baromi jó, hogy olyan dolgok következményeit állítja veled szembe a játék amiről nem is gondolnál, tök jelentéktelennek tűnő történések visszaköszönnek (egy adott tárgyalásnál) és el is ítélnek miatta, ezután bezárnak, ahonnan aztán megszökhetsz VAGY akár ki is várhatod a kivégzésedet és csak azután szabadítanak ki... Imádom  A story egy időutazós story, és folyamat változik a jelen, ahogy változtatod a múltat, de igazából nem is egy hanem több múltba és jövőbe ugrálsz, némelyik pár száz évre, míg mások több tízezer évre visszamenőleg. A lényeg, hogy folyamat ugrálsz az idők között és folyamatosan változtatod őket, hogy aztán egy boldog jelent alakíts ki, lehetőleg  

A játék maga egyébként nagyon fókuszált, mindennek értelme van és jelentősége, nincs semmi felesleg, minden lépés a storyban fontos, semmi üresjárat nincs. Nem sok ilyen játék van.

Mindegy, csodás egy játék és muszáj volt még ma is írnom egy kicsit róla.  

 

[JoeJoeJoe]

Az elmúlt hónapban meghalt a videókártyám, aztán csak ilyen kisebb játékokkal tudtam játszani, szerencsére volt ilyenekből bőven   

Peaky blinders mastermind

Nem tudom mond-e valakinek a Nagy balhé című egykori pcguru teljes játék. Ha igen, akkor ez kb annak a modernizált változata. Adott hat karakter, eltérő képességekkel és egy idővonal. A hat emberkét egyesével tudjuk irányítani, de bármikor vissza tudunk menni az idővonalon, hogy másik karakterrel is eljussunk valahová (az előbbi karakter pedig végigjárja azt az útvonalat, amit korábban megtettünk vele). Ez az alap. Erre épül rá, hogy a karakterekkel aztán egymást kell segíteni, egyik eltereli az őr figyelmét, a másik elslissol mellette, a harmadik meg ki is rabolja, stb... Aztán amikor komolyabb küldetések vannak és meglátod egy karakterrel, ahogy a távolban "megy a dolgára" a másik figura, akkor kedvem támadt rágyújtani egy szivarra, mint Hannibal a szupercsapat című sorozatban. A játék nem túl nehéz, viszont elég élvezetes, kicsit kiforratlan. Remélem lesz folytatása, mert ez a 6-7 órás játékmenet a fogam felére se volt elég. (Ez a birginham bandái című sorozat világában játszódik, de semmilyen előképzettséget nem igényel)

JULIA among the stars

Egy űrhajón ébredünk, egy idegen naprendszerben, a legénység eltűnt, csak a hajó MI-je van jelen, aki azt mondja, hogy keressük meg őket a rendszer bolygóin. A kis állomásokon harc és pusztulás nyomait látjuk, mintha egymás ellen fordultak volna, de vajon mi történt? 
Kellemes kis point & click kalandjáték, a főszereplőnket kockázatosnak ítéli a számítógép a bolygóra engedni - lévén az utolsó legénységi tag - ezért az egész játék során kijelzőket fogunk nézni (ami remek ötlet, hogy miért annyira statikusak a képernyők), amit a MOBOT nevű, külön MI-vel rendelkező szonda küld fel az űrhajóra. Rendkívül kreatív és jópofa játék, a történet számomra nem ütött akkorát, mint szeretett volna, a látvány és szinkron se valami nagy dolog, de nagyon áramvonalasan van megtervezve, így mindig vitt előre a rejtély, ahogy a történet mozaikdarabkáit össze kell illeszteni. 

Interrogation you will be decived

Monokróm képi világban tündöklő kihallgatás szimulátor. Egy kis nyomozóteam vezetőjét alakítjuk és egy országon belüli radikális hálózatot próbálunk felszámolni, miközben igyekszünk egyensúlyozni a média és az emberek, a jog és az öntörvényesség határmezsgyéjén. Van egy egészen ötletes management része a játéknak, ahol támogatást oszthatjuk szét, csapatunk tagjait küldhetjük bevetésekre, stb, de a játék szíve a kihallgatás. Ilyenkor kérdésekkel kell bombázni az érintettet és közben kiismerni milyen fajta emberrel van dolgunk. Próbálhatunk belemászni a fejükbe és bevágódni náluk (mint a filmekben a jó zsaru), vagy kiaknázhatjuk a félelmeiket és kétségeiket, aztán azzal fenyegetni őket (rossz zsaru). Akárhogyan is, remek élmény találgatni milyen kérdéseket tegyünk fel és milyen reakciókat adjunk a páciensnek. A játék ráadásul variálja is a kihallgatást. Van, ahol időre megy és ott azt is át kell gondolni milyen témakörbe mennyire menjünk bele, mi lehet zsákutca. Van, amikor több embert hallgatunk ki egyszerre és amit az egyik mond, felhasználjuk a másiknál, vagy próbáljuk összeugrasztani őket. 
A legszebb az egészben, hogy elég sokat foglalkozik a játék a radikális csoport ideológiájával, valamennyire muszáj megtanulnia a játékosnak, hogy ki tudja aknázni, kételyeket ébreszteni az alanyba, stb. Továbbá a játék reagál ránk. Rengetegszer meta szintbe lép és megkérdezi a játékostól - egy másik karakter által - hogy amúgy mennyire helyes ez a módszer. Kicsit RPG-sen - számomra is váratlanul - kiderült, hogy én abszolút szabálykövető, de szociopata rendőr lettem, aki elvégzi a munkát, mindig produkál eredményt, de rohadtul nem foglalkozik milyen mentális rombolást végez a pácienseknél. Emiatt a média és a feletteseim imádtak, a közvélemény pedig utált, mint állat  
Hihetetlenül izgalmas játék, megvan persze a korlátai (például örültem volna, ha a nyomozásba is bele lehetett volna folyni, mert az csak átvezetőkben történt), de az érdekes játékmenete és a noir stílusa elvitte a hátán az egészet. Ha valaki szerette az LA Noire-t szerintem ezzel is bátran tegyen egy próbát. 

[XCube]

SW Jedi: Fallen Order

Nem játszottam végig, abbahagytam. Ez a játék számomra maximálisan kimeríti a "sajtreszelővel rejszolás" fogalmát. Amint letöröltem sokkal jobban éreztem magam.

[bcom]

26 minutes ago, XCube said:

SW Jedi: Fallen Order

Nem játszottam végig, abbahagytam. Ez a játék számomra maximálisan kimeríti a "sajtreszelővel rejszolás" fogalmát. Amint letöröltem sokkal jobban éreztem magam.

Én azóta meg akartam próbálni még egyszer. Újratelepítettem, de nulláról akarta kezdeni. Vagy nem ment alapból felhőbe, vagy én nem kapcsoltam be valamit. Arra se vettem a fáradságot, hogy megnézzem maradt-e valami helyi mentés a user könyvtárban. Van ezer más játék... Talán egyszer lesz Kotor 3 vagy valami Kotor-Jedi Academy keverék. 

[-OJ-]

Shantae (2): Risky’s Revenge – Director’s Cut (PS4)

Átlagos Metroidvania indie játék, színes mesebeli világgal és jópofa humorral. Mivel az első rész még mindig csak GameBoy Coloron játszható, azt gyorsan végigpörgettem Youtube-on, hogy képben legyek a sztorival és a visszatérő karakterekkel - nem mintha nagy mélységekkel bírna a cím, a cselekmény lényegében ugyanaz, mint az elsőben: a kalózkirálynő Risky Boots ismét ellop valami veszélyes tárgyat a főszereplő Shantae bácsikájától, így a féldzsinn lánynak gyorsan össze kell gyűjtenie három másik varázstárgyat a dungeon bossoktól, mielőtt Risky összekombinálná őket. Nem egy díjnyertes sztori, de a szükséges keretet megadja, hogy legyen valami célja a barangolásnak. A játék meglepően könnyű - ami nekem pozitívum, mert nem vagyok nagy ász a 2D platformerekben -, némi keresgéléssel és az elején egy kis ékkő grindolással seperc alatt felfegyverezhetjük magunkat a legjobb cuccokkal a helyi boltból, aztán ha sok élet- és varázserő löttyünk van az inventoryban, gyakorlatilag bármelyik bosst elsőre leverhetjük. A játék egyetlen negatívuma a borzalmas térkép (ami elvileg felújított, de még így is szörnyű), amiből szinte semmit nem olvashatunk ki, így a világ és a dungeonök szerkezetét muszáj megtanulni és fejből vágni, hogy mi hol van, mert bizonyos szakaszokra többször is vissza kell térni - szerencsére az új teleport rendszer nagyban megkönnyíti a közlekedést. A másik pedig a játék kora, amit még 2010-ben adtak ki kézi konzolokra, és ugyanezt HD monitoron nézve bizony az összes pixelt meg tudjuk számolni. Mindenesetre nekem tetszett, és ha már behúztam azt is, hamarosan folytatom a kalandot a harmadik résszel.

 

 

[moody]

On 8/15/2021 at 1:39 PM, XCube said:

SW Jedi: Fallen Order

Nem játszottam végig, abbahagytam. Ez a játék számomra maximálisan kimeríti a "sajtreszelővel rejszolás" fogalmát. Amint letöröltem sokkal jobban éreztem magam.

Ezt nem értem. Kifejtenéd?

[XCube]

6 hours ago, moody said:

Ezt nem értem. Kifejtenéd?

Áthozva a "Milyen Játékot Tolsz Most?" topikból:

 

On 7/16/2021 at 12:25 PM, bcom said:

@XCubeMegy a Fallen Order? Másik: mintha játszottál volna a Remnant From The Ashes-zel. Nagyon tetszett a világ de itt is a mentés lehetőség hiányával volt bajom. Kontrollerrel játszottam és sokszor buktam. Érdemes visszarakni és egérrel próbálkozni, valamint időt pazarolni rá? 

Megy, de annak ellenére, hogy amikor jó, akkor nagyon élvezetes, a többi időben nagyon idegesítő egy játék basszus. Ha nem pólyás módban játszod nincsen benne semmilyen kihívás, ha egy szinttel feljebb mész már komolyan szívatnak. Ezen nem nagyon segítenek azok a dolgok, amiket te is leírtál... . Nincsen quick save, ami még nem lenne olyan nagy baj, de checkpoint rendszer sincs, csak ezek a DS féle meditációs pontok (bonfire). Az, hogy halál után az összes ellenfél újjáéled csak hab a tortán. Nem vagyok egy DS fan, de ismerem a játékmechanikát, a parry rendszer önmagában jó is lenne, de nem értem,. hogy miért kellett a játékost ennyire megszívatni a mentési rendszer hiányával. Szerintem ez nem ösztönzés arra, hogy figyelj arra amit csinálsz, hanem szimplán a játékidő kitolása.

A kalandosnak szánt mászkálós elemek mindamellett, hogy unalmasak egy idő után, sokszor bosszantóak is az irányítás miatt. Rengetegszer fordult elő, hogy respawn után az életem felét elveszítettem a visszaút során, mert folyton lezuhantam egy szakadékba jégen csúszás közben + hasonló nyalánkságok. Ha legalább az ilyen eseményektől nem veszítenénk életet, akkor lehetne gyakorolni, de így csak agybaxás az egész.

Nagyon szeretném szeretni ezt a játékot és tudom is értékelni bizonyos aspektusait, de nem tudok igazán szeretni valamit, amitől óránként kétszer földhöz akarom vágni a kontrolleremet.

[moody]

Én nem pólyás módba kezdtem, kontrollerrel játszottam és nem volt gondom a nehézséggel és az irányítással sem. Volt egy kis kihívás, és egy kis gyakorlással az irányítást is elsajátítottam. Minél jobban kihasználod a skilleket, minél több combot csinálsz annál élvezetesebb és változatos lesz egy harc. Meg persze könnyebb. Csak gyakorlás, ugyan úgy mint a DS. Szerintem ilyen jó sw játék nagyon rég nem készült már.

[kaszman1]

51 minutes ago, moody said:

Én nem pólyás módba kezdtem, kontrollerrel játszottam és nem volt gondom a nehézséggel és az irányítással sem. Volt egy kis kihívás, és egy kis gyakorlással az irányítást is elsajátítottam. Minél jobban kihasználod a skilleket, minél több combot csinálsz annál élvezetesebb és változatos lesz egy harc. Meg persze könnyebb. Csak gyakorlás, ugyan úgy mint a DS. Szerintem ilyen jó sw játék nagyon rég nem készült már.

De pont azt taglalja, hogy a mentésrendszerrel van a baja

 

Amúgy egyetértek vele. A souls-like műfajnál az odafigyelős, nehéz harc és a mentés hiánya adja a kihívás nagy részét. Nagyon kevés olyan souls-like van, amit én személy szerint élvezni tudok. Folyamatosan büntet a játék, ha nem figyelsz oda, ha elhamarkodottan döntesz, vagy csak ha megvakarod az orrod a rossz pillanatban. Visszatesz jó messzire és kezdheted előről gyepálni az ellenfeleket.

Nálam ez max úgy működhetne, ha gyakrabban lenne mentési pont, vagy pl pont a boss/nehéz harc előtt mentene a játék. Van akinek ez kihívást jelent, sok embernek szopatás, amihez nincs elég ideje/türelme. Én is utóbbi táborba tartozom. Nincs időm 10-15 perceket újrajátszani, ha meghalok, főleg ha olyasmi miatt, ami nem is a technikai felkészültségen múlt, hanem pl egy csapda kinyír, ami próba-szerencse alapon van odatéve.

 

[moody]

Axiom Verge

Aki kicsit is szereti a metroidvania műfajt annak ez a játék egy igazi csemege lehet. Nem kell nagyon ragozni. Felfedezel, fejlődsz, és haladsz bossról bossra. A story is egész jó, a grafika viszont kicsit gagyinak tűnhet. Ezért is halogattam, mert én kifejezetten szeretem a pixel art játékokat, de ez már nekem is kevés volt. Minden esetre hamar hozzá lehet szokni, a háttér zene meg dob a hangulaton rendesen. Nehézségi szintet is lehet választani, aki esetleg nem akar valami durva kihívást. A boss fightok elég egyszerűre és sablonosra sikerültek, nem is okoztak különösebb problémát. Az irányítás amúgy HK szintű, ez kifejezetten tetszett hogy viszonylag hamar hozzá lehet szokni. Az egyetlen dolog ami kicsit szúrta a szememet hogy a gyors utazás egy darab “metro” jellegű összekötő mini mappal lett összekötve ami szerintem kevés, és sokszor túl sokat kellett baktatni. Főleg ha fedezed fel egy régebbi térképen azokat a dolgokat amikhez csak utólag megszerzett képességgel tudtál megcsinálni.

Minden esetre pár ezer forintért cserébe mondhatni ez kötelező a műfaj kedvelőinek, de persze mindenki másnak is ajánlott.

[Leon121]

6 hours ago, moody said:

Axiom Verge

Aki kicsit is szereti a metroidvania műfajt annak ez a játék egy igazi csemege lehet. Nem kell nagyon ragozni. Felfedezel, fejlődsz, és haladsz bossról bossra. A story is egész jó, a grafika viszont kicsit gagyinak tűnhet. Ezért is halogattam, mert én kifejezetten szeretem a pixel art játékokat, de ez már nekem is kevés volt. Minden esetre hamar hozzá lehet szokni, a háttér zene meg dob a hangulaton rendesen. Nehézségi szintet is lehet választani, aki esetleg nem akar valami durva kihívást. A boss fightok elég egyszerűre és sablonosra sikerültek, nem is okoztak különösebb problémát. Az irányítás amúgy HK szintű, ez kifejezetten tetszett hogy viszonylag hamar hozzá lehet szokni. Az egyetlen dolog ami kicsit szúrta a szememet hogy a gyors utazás egy darab “metro” jellegű összekötő mini mappal lett összekötve ami szerintem kevés, és sokszor túl sokat kellett baktatni. Főleg ha fedezed fel egy régebbi térképen azokat a dolgokat amikhez csak utólag megszerzett képességgel tudtál megcsinálni.

Minden esetre pár ezer forintért cserébe mondhatni ez kötelező a műfaj kedvelőinek, de persze mindenki másnak is ajánlott.

Én valahol menet közben beleuntam. Valahol kezdett kicsit nehezebb is lenni, meg mittomén. Addig jó volt, de szerintem hanyagolom.

[moody]

5 hours ago, Leon121 said:

Én valahol menet közben beleuntam. Valahol kezdett kicsit nehezebb is lenni, meg mittomén. Addig jó volt, de szerintem hanyagolom.

Nem valami hosszú játék pedig. Én nekem nem egész 14 óra volt kitolni úgy, hogy keveset törődtem az összegyűjthető itemekkel is. Anno a HK sokkal több volt. Igaz, az nehezebb is volt.

[XCube]

Quake Remastered

Első lendületből végigtoltam az első két epizódot nightmare -en, és szomorúan vettem tudomásul, hogy az epizódokra vonatkozó achievementek nem működnek. Trükköztem minden irányból, easy speedrun, hard speedrun, nightmare végigjátszás és sehol semmi. A Shambler lebaltázását már rutinból csináltam, ahogy a az E1M1 pacifist achit is, ráadásul úgy, hogy még a baltát sem használtam, mert nem figyeltem eléggé az achi leírására (csak lőni nem szabad, kaszabolni igen). Mindezek eredményeként újra eszméletlenül belejöttem a játékba és nagyon élem az egészet, így végül annyira nem is sajnáltam a dolgot, ha kijavítják majd végigszaladok rajta mégegyszer. Másik pozitív hozadéka a dolognak az, hogy újra megjött a kedvem a pályaszerkesztéshez. Annak idején még a GS egyik mellékletén volt egy Qoole nevű szerkesztő, azzal hónapokon - éveken át babráltam és kísérleteztem, majd mire kitanultam a Quake engine BSP alapú rendszerét és annak lehetőségeit elfogyott az időm tanulmányi és társadalmi okokból. Most szerencsére sikerült előtúrnom a 15 - 16 éves munkáimat és hihetetlen nosztalgikus érzések vettek hatalmukba. Az új pályákat viszont már nem ezzel a szerkesztővel fogom készíteni, hanem a TrenchBroom -mal, illetve ha átnyergelek Quake 3 -ra, akkor GtkRadiant -tel.

Emellett még végigcsapatom a két régi és két új kiegészítőt is, a két újból akarok ichletet is meríteni a saját szerzeményeimhez .

[Hor1]

Spiritfarer

Imádtam a gameplay részét is, de a karakterek, zene, képi világ, írás, nagyon-nagyon működött. Ritka, hogy érzelmileg ennyire involválódok, de itt nagyon működött minden, többször el is érzékenyültem, szívszorító cucc.