Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[JoeJoeJoe]

A kedvencem a láthatatlan elite-k voltak, akikről leütöttem a láthatatlanságot, ők meg felüvöltöttek és meghaltam. Gondolom akkor ők is hátbaütöttek valahogy  Viszont erre majd figyelek a harmadik résztől, hogy hátulról instakill a melee. 

9 hours ago, XCube said:

Akkor gondolom te kompletten a remastered verziót toltad.

Igen. Bár sűrűn visszaléptem az eredetibe, odavagyok ezekért a before after megjelenítésért, hogy tessék itt van a kép között 17 évnyi különbség, megtalálod-e mindet  És ekkor viszont láttam, hogy a terminalok azok teljesen hiányoztak. 

Viszont az alap változatból ezek szerint más is hiányzott?

[XCube]

42 minutes ago, JoeJoeJoe said:

Igen. Bár sűrűn visszaléptem az eredetibe, odavagyok ezekért a before after megjelenítésért, hogy tessék itt van a kép között 17 évnyi különbség, megtalálod-e mindet  És ekkor viszont láttam, hogy a terminalok azok teljesen hiányoztak. 

Viszont az alap változatból ezek szerint más is hiányzott?

Az átvezetőket kompletten újragondolták, egészen más mélységben mutatják be a hátteret. Az eredeti játékban in engine átvezetők vannak, amiket eleve máshogy, kevésbé professzionálisan koreografáltak annak idején (érthető módon). Ezt és a terminálokat leszámítva nem tudok más különbségről.

A remastered verzió amúgy nagyon szép, de sok helyen elvész a játék brutalista achitektúrája és az új textúrák sok helyen megváltoztatják a helyszínek komplett atmoszféráját. Érdekes összevetni a HALO 3 -at a HALO 1 és 2 remasterrel... . A megvilágítás is több helyen szenvedett el nem túl pozitív változtatásokat. Szóval ha van kedved és energiád javaslom, hogy játszd végig az eredeti grafikával és cutscene -ekkel a második részt, mindenképpen megéri.

43 minutes ago, JoeJoeJoe said:

A kedvencem a láthatatlan elite-k voltak, akikről leütöttem a láthatatlanságot, ők meg felüvöltöttek és meghaltam. Gondolom akkor ők is hátbaütöttek valahogy  Viszont erre majd figyelek a harmadik résztől, hogy hátulról instakill a melee.

Nem egyszer sikerült úgy beléjük futnom, hogy nem volt szinte semmi skulóm .

[JoeJoeJoe]

 

1 hour ago, XCube said:

Az átvezetőket kompletten újragondolták, egészen más mélységben mutatják be a hátteret. Az eredeti játékban in engine átvezetők vannak, amiket eleve máshogy, kevésbé professzionálisan koreografáltak annak idején (érthető módon). Ezt és a terminálokat leszámítva nem tudok más különbségről.

A remastered verzió amúgy nagyon szép, de sok helyen elvész a játék brutalista achitektúrája és az új textúrák sok helyen megváltoztatják a helyszínek komplett atmoszféráját. Érdekes összevetni a HALO 3 -at a HALO 1 és 2 remasterrel... . A megvilágítás is több helyen szenvedett el nem túl pozitív változtatásokat. Szóval ha van kedved és energiád javaslom, hogy játszd végig az eredeti grafikával és cutscene -ekkel a második részt, mindenképpen megéri.

Nem egyszer sikerült úgy beléjük futnom, hogy nem volt szinte semmi skulóm .

Mondjuk ezzel kapcsolatban fura, hogy volt a delta halo nevű pálya, ahol valamit nagyon túltoltak, mert szaggatott. A gépem nem atomerőmű, de akivel coopba toltam, annál is szaggatott erősen. Szerintem túl sok árnyékot állítottak be a pályára, aztán a földet kellett néznem állandóan   

[Cori]

5 hours ago, XCube said:

 

A remastered verzió amúgy nagyon szép, de sok helyen elvész a játék brutalista achitektúrája és az új textúrák sok helyen megváltoztatják a helyszínek komplett atmoszféráját. Érdekes összevetni a HALO 3 -at a HALO 1 és 2 remasterrel... . A megvilágítás is több helyen szenvedett el nem túl pozitív változtatásokat. Szóval ha van kedved és energiád javaslom, hogy játszd végig az eredeti grafikával és cutscene -ekkel a második részt, mindenképpen megéri.

 

Ezt támogatom  Ha van időd és energiád rá  Az eredeti grafika mind az 1 mind a 2 esetében szerintem sokkal hangulatosabb, de gameplay szempontjából is előnyösebb, főleg a 2. résznél, gyönyörű a látvány, de annyira fényes, világítós egy egy hely, hogy zavaró volt a játék számomra  Arról ne is beszéljünk, hogy a hitboxok maradtak az eeredetiek amire ráhúzták az új, szép modelleket, és bizonyos helyeken pl úgy gondolnád átlősz, esetleg épp fedezékbe vagy, de valójában eltalálnak, vagy nem tudsz átlőni a résen stb dolgok jönnek elő. Ez inkább Legendaryn hatalmas probléma, ahol pikk pakk eltesznek láb alól, de azért kisebb fokozaton is idegesítő lehet.

 

Az átvezetők gyönyörűek azt aláírom  Amúgy azok is ugyanazok csak más kameraállásokat, új jeleneteket raktak be és ugye nem in engine(semmi voice acting nincs ilyenkor max akció, szép látvány stb).

6 hours ago, JoeJoeJoe said:

A kedvencem a láthatatlan elite-k voltak, akikről leütöttem a láthatatlanságot, ők meg felüvöltöttek és meghaltam. Gondolom akkor ők is hátbaütöttek valahogy  Viszont erre majd figyelek a harmadik résztől, hogy hátulról instakill a melee. 

Figyelj, nagyon sok helyet meg tud könnyíteni, esetleg elvonod a figyelmüket valamivel (3-ban pl hologram) aztán mehet a hátbavágósdi  

[XCube]

HALO 4

Mielőtt nekiálltam már elég sok sirámot hallottam a játékról, ami végül nálam szerencsére nem ütött be annyira. Mind a sztori, mind a gameplay ott volt a szeren. Az új ellenfelek néha valóban ki tudják idegelni az embert (bulletsponge effekt), de ha megszoktad, akkor jó taktikával elég jól lehet érvényesülni. A grafika szerintem szuperül sikerült, a helyszínek is elég változatosak.

Baromira várom az Infinite -et .

[JoeJoeJoe]

11 hours ago, XCube said:

HALO 4

Mielőtt nekiálltam már elég sok sirámot hallottam a játékról, ami végül nálam szerencsére nem ütött be annyira. Mind a sztori, mind a gameplay ott volt a szeren. Az új ellenfelek néha valóban ki tudják idegelni az embert (bulletsponge effekt), de ha megszoktad, akkor jó taktikával elég jól lehet érvényesülni. A grafika szerintem szuperül sikerült, a helyszínek is elég változatosak.

Baromira várom az Infinite -et .

Az ötödik résszel is játszottál?  

[XCube]

36 minutes ago, JoeJoeJoe said:

Az ötödik résszel is játszottál?  

Nem, mert nincsen XBO -m. Néztem róla videókat, ha kihagyom sem dől össze a világ.

[JoeJoeJoe]

9 minutes ago, XCube said:

Nem, mert nincsen XBO -m. Néztem róla videókat, ha kihagyom sem dől össze a világ.

Óh, azt hittem az is megjelent pc-re. Ez így elég weird, hogy minden részt átportoltak, meg a legújabb is jön, de az nem

Bárcsak a gears sorozatot is áthoznák...

[XCube]

HALO 3 ODST

Nem volt ez semmi, csak darálás. A sztori alapelgondolása nem volt rossz, de a kivitelezés sajnos nem sikerült középszerűnél jobbra. A lövölde legalább a helyén volt.

Jöhet a Reach.

On 5/14/2021 at 9:51 AM, JoeJoeJoe said:

Óh, azt hittem az is megjelent pc-re. Ez így elég weird, hogy minden részt átportoltak, meg a legújabb is jön, de az nem

Bárcsak a gears sorozatot is áthoznák...

Én is azt hittem, de az alapján, amit olvastam még remény sincs erre.

[SaltyDave]

Dawn of War III kampány
Bakancslistámról végre lekerült. Hát nagyon, nagyon rögös út volt. A fejlesztők érezhetően mindenkinek meg akartak felelni, és ezért senkinek sem tudtak. Egyrészről ott volt a Dawn of War 1 közösség, akik szerettek volna bázis építést, gyártást, klasszikus RTS játékmenetet. Másrészről ott volt a Dawn of War 2 közösség, akik szerették azt hogy kevés egységed van, de azoknak vannak mindenféle képességei, értékesek, vigyázni kell rájuk. Végül ott volt a szándék, hogy a Dawn of War 3-at platformmá alakítsák, az undorítóan free to play szagú főmenő design ordít róla legalább is, mindenhol lyukak, moduláris külső arra hogy még évekig tolják bele a DLC-ket, kiegészítőket, és ezzel még teljesen mindenki rendben is volna mindkét közösségből, mert mindenkinek közös érdeke hogy a Warhammer 40.000 franchise végre betörjön a mainstream-be. És mindemellett a Relicm még innovaktív és újító is akart lenni, amiért az ostoba, semmi se jó, üvöltő alja mocsok community ami ennek a játéknak van, bölcsőjében meggyilkolta ezt a játékot, ami így egy szépreményű csiszolatlan gyémánt marad.

+ Tök jó akartak a mainstream felé nyitni technikai szinten...
- ... de bár ne úgy tették volna hogy átveszik a Diablo 3 grafika stílusát, rajzfilmes testrész arányokkal és WarCraft 3 "wonky-bábus" mozgásanimációkkal, olyan röhejes dolgokkal mint hogy egy terminator armoros 3 méter magas tonnás páncélzatú space marine szaltózva ugrik a kalapácsával. A közösség ezen annyira kiakadt hogy ezt önmagában játékgyilkos move-nak kiáltották ki, ami nevetséges, kellett egy picit szokni, de semmi baj nincs vele. Tudni kell hogy olyan mértékű gyűlöletkampány és személyes fenyegetés ment a fejlesztők ellen megjelenéskor hogy alig 2 hónappal a megjelenés után felálltak az asztaltól és azt mondták akkor itt rohadtok meg mind, és totál leállt a játék fejlesztése, kaszálták a necron DLC-t és minden egyebet. Lehet hogy már fél lábbal bent voltak a Microsoft-nál Age of Empires 4 tárgyalások során és ez is benne van mondjuk.
+ Tök jó hogy lehet sok unit-ot gyártani megint...
- ... de minek, amikor mindennek olyan édeskevés életereje van hogy másodpercek alatt alatt ki lehet irtani egész hadseregeket. Ami javítható balance kérdés egyébként, ha a community megadta volna erre az esélyt a fejlesztőknek.
+ Tök jó hogy akartak újítani, és multiplayer-ben egy "MOBA"-szerű játékmódot kaptunk amiben a bázisokat egy óriási szuper-őrtorony védi, amíg annak generátorát (ami távolabb van tőle, de nem mögötte) szét nem veri az ellenséges játékos. Vitt egy érdekes objective alapú, nyilvánvalóan esportra kihegyezett fűszert az egészbe...
- ... csak hogy amint a közösség meghallotta a MOBA szót, olaj volt a pokol égig érő tüzére, és senki se le se szarta hogy megjelenés után 3 héttel már volt tradicionális skirmish mód is, ment tovább az ordítás, leszavazgatás, review bombing, minden létező hír, devdiary stb. alatt az elképesztő szintű savazás. Persze a Relic is hülye volt hogy nem sima skirmish-el kezdett majd adta ki ezt utóbb, de ez akkor sem racionális válasz rá, és nem ezt érdemelték se a fejlesztők, se a játék.
+ Tök jó, hogy a DoW2-ből visszatértek a mindenféle képességek...
- ... de a fejlesztők átestek a ló túlsó oldalára, minden egységnek van legalább egy képessége, soknak 2-3 is, amitől tényleg olyan mint ha minden egység hős lenne, hiába vannak papírból. Ez a legnagyobb negatívum részemről, hogy borzasztó nehéz irányítani a játékot, mert olyan durván magas APM-et (action per minute, StarCraft 2 így méri a percenként kiosztott parancsokat) hogy az embertelen, és tetejébe még felrúgta az RTS standard egységcsoportosítást is (ctrl+1-9), mert egy egység több control group része is lehet, és ctrl+shift+1-9-el lehet kiszedni őket meglévő control group-ból, illetve UI-on minden legyártott egység egyszerre látszódik, és itt is attól függően hogy az ember ctrl+-t, shift-et, vagy semmit se tart lenyomva, kijelölhetsz csak bizonyos egységeket, az összeset bizonyos egységekből egyszerre, és mindezt még úgy hogy közben 1-6 control groupot neked irányítani kell, mindegyiknek egyenként használni QWE hotkey képességét, hősöket irányítani, ÉS figyelni a bázison a gyártásra, fejlesztésre. Egyszerűen embertelen sok, kényelmetlen, és irtózatos szenvedés beletanulni. Jómagam évekig telepítettem és töröltem a játékot emiatt, pedig csak a kampányt akartam végigvinni.
+ A kampány. Végre az első W40K játék ami kifejezetten egy Eldar történet, ők kapják a legtöbb játékidőt és a történet is körülöttük forog...
- ... ugyanakkor a kéretlen innováció itt is (csak úgy mint az irányítás és a multiplayer terén) durván visszájára sült el, mert mire az ember éppen csak valahogy belejön abba hogy kitapasztalja melyik épület mit tud, melyik egység mit tud, melyik hős mit tud - teszem hozzá masszív előnnyel indultam DoW2 és úgy általában az univerzum nagyon-nagy híveként - a játék fogja magát, és ezt az egészet elveszi tőlünk, a következő kampány küldetésben ugyanis már egy másik fajt fogunk irányítani, a következőben pedig egy harmadikat. Ezt kombinálva a fölöslegesen bitang magas APM requirement-tel és a gyorsan haló egységekkel, kialakul egy általános érzés hogy hiába teszed oda magad maximálisan, egyszerűen a játék túl sok, nem érzed hogy tanulsz (pedig a rendszernek ez a célja), nem érzed hogy a kevés összeszedett tudást kamatoztatni tudnád. Pontosabban de, csak mire eljutsz erre a pontra, a kampány háromnegyedénél jársz, ami után pikk-pakk vége is van. Persze ez volna a cél hogy így bevezessen a multiplayerbe és kompetitívvé tegyen, mert az biztos hogy ilyen gyorsan és hatékonyan még nem tanultam meg egy RTS-ben sem "versenyképes" lenni, gyorsan játszani. És igen, kimondom hogy az innovációk szuperek, és működnek, de annnnnnyira nehéz ráállítani az agyat és a kezet, hogy nem jó élmény játszani vele amíg be nem épül izommemóriába, és ez bizony nagyon komoly akadály ha mainstream-be akartak betörni vele, ez az ellentmondás pedig csúfos fejlesztői / design hiba, amitől a játék még egyébként lehet hogy tök jó - mert egyébként az - csak a fogadtatása garantáltan negatív első benyomás alapján lesz meghatározva, ezt pedig tudjuk hogy szinte lehetetlen javítani manapság.
+ Mellesleg az egyik legütősebb OST-t rakja le az asztalra ami létezik...
- ... viszont egyéb hangok terén masszív visszalépés van a Dawn of War 2-höz képest, a space marine egységek voiceline-jai nagyon rosszul lettek remixelve, az egész egy homogén torz rádióüzenet, hiányzik belőle a szenvedély, a fanatizmus, a hit, az akarat. Lelketlen lett az egész. Eldar és Ork téren egyébként rendben van, csak hát ugye szinte mindenki space marine-okkal akar játszani, így ez eléggé sokat nyom a latba.
+ A játék egyébként teljesen hozza az elvárhatót, van army painter, rengeteg preset festés, unit viewer, a hősöket lehet tanulmányozni a menükben (statok stb.), feloldható skinek tárházát tervezték még láthatóan (bár ebből csak egy tűzoltásra futotta a megjelenés hetében, halottnak a csók), mindegyik tapasztalati pontot gyűjt, szintet lép, extrákat lehet vele feloldani, szóval minden ami a modern értelemben "sense of progression and rewarding", adott...
- ... de miért kell ilyen nonszensz baromságot belevinni, hogy válassz ki 3 passzív "army doctrine"-t egy játék elején, ami módosítja hogyan működik a játszott fajod. Például az ork rakétavetősök kapnak egy képességet hogy kamikaze jetpack-ezzenek a rakétavetőjükkel, vagy egy másik egységük be tudja ásni magát a roncsok alá a pályán és meglepetésszerűen támadni onnan. Ez több szempontból is nagyon-nagyon rossz: egy, a játék így is szükségtelenül túlbonyolított. Kettő, ezekből a passzívokból van vagy 30 (90 a 3 fajra), ami megint egy szükségtelenül hatalmas lexikális tudás amit fel kell dolgoznia a játékosnak, három, hogy ezt meccsek előtt választod vaktában ahelyett hogy mondjuk egy upgrade lenne egy épületben ami önmagában magában hordoz egy balance szempontjából szerintem egészségtelen kő-papír-olló faktort, és négy, irtózatos nyomást helyez egy új játékosra, hogy MOST kell jól döntenie még a játékon kívül, különben ha rosszul dönt valószínűleg már hátránnyal indul, és még a loading képrenyőn sincs. Ilyet, nem csinálunk a játékossal Relic, lehet hogy esportnak rohadt jó meg működik League of Legends-ben a summoner skill-ekkel meg rúnákkal, de ez egy RTS, és a célközönség 99,9%-a nem érdekelt az esport-ban. Óriási mellényúlás.
+ Maga a 3 alap faj remekül kidolgozott, mechanikájukban drasztikusan eltérnek. A Space Marine-ok tudnak drop pod-okkal egységeket lehívni bárhol, az orkok roncshulladékot termelnek az épületeik köré és tudnak begyűjteni elpusztult járművekből amiket bármelyik egységük magára ölthet és valami upgrade-et kap általa, sőt az építők mindjárt új járműveket tudnak barkácsolni a harcmezőn a roncsokból, míg az eldarok kevés életűek de újratöltődő pajzsuk van mindenen, és képesek teleportálni az épületeiket akárhová, illetve az egységeiket az épületeik között amitől nagyon mobilisek. Ez így fantasztikus ahogy van...
- ... de a W40K lényege hogy sok és változatos faj van, és az első Warhammer 40.000 játék ahol több fajjal is lehet játszani, de a játékban csak 3 van, a minimum 4 helyett. Így viszont egészen más ligában játszik, és összehasonlítva mondjuk egy StarCraft 2-vel, bizony csúnyán alulmarad. Nagyon kellett volna az a 4. faj megjelenéskor. 

A Dawn of War III messze nem egy rossz játék. Az a legnagyobb baja, hogy nagyon kéri hogy begyakorold, megszokd az irányítását és a kéretlen innovatívnak szánt változtatásait - ezekből kijut majd Age of Empires IV-ben is, kíváncsi vagyok az a közösség hogy reagálja le mert eddig pont ugyanazt csinálja a Relic ott mint itt, grafika, drasztikus gameplay változtatások és játékstílusok ráhúzása adott frakciókra. Volt egy pont, és ezért vért izzadtam hogy legyen, ahol egyszerűen átkapcsolt bennem valami és minden ment mint a karikacsapás. Ehhez a fejlődésérzethez viszont annyi idő és tapasztalat kell, ami sokkal-sokkal több mint amennyit a játékostól jogosan megkövetelhetne bármelyik játék. Az angol erre azt mondná hogy steep learning curve, de ez annyira meredek, hogy gyakorlatilag derékszögű, és vagy feljutsz arra a magaslati pontra az elején ahonnan aztán egy sokkal barátibb görbe vár, vagy (joggal) hagyod a francba az egészet miután 10 órát beleraktál és még mindig frusztrálóan idegen az egész.

Én úgy álltam fel előle hogy bár lenne még kétszer ilyen hosszú a kampány, bár lenne még a játéknak támogatása és talán kicsit lassulna a játékmenet a max életerők emelésével egy balance patch-ben, bár lenne benne Last Stand mód ami óriási siker volt a DoW2-ben (3 hős, kooperatív hordás túlélős online, RPG elemekkel), és bár lenne még bármilyen játékosbázis. Konkrétan 2 ember van a multiplayer top board-on. Óriási kihagyott ziccer a Dawn of War III, aminek nagyon kevés kellett volna hogy ennél sokkal jobb legyen, de egy ostoba, hihetetlen agresszív közösség gyakorlatilag megölte és úgy tett mint ha a No Man's Sky release botrány és hazugságok gyakorlatilag semmik se lennének ahhoz képest amit ők elszenvednek "szeretett" franchise-uk "megerőszakolása" láttán, mert képtelenek voltak feldolgozni hogy a hős figurák nagyobbak mint a társaik, és hogy Gabriel Angelos szaltózik amikor kalapáccsal ugrik. Igen, ezért totál megérte kb. egy évtizedre megölni a Dawn of War sorozatot, ha nem örökre. 

[kaszman1]

Mass Effect (LE) - emlékeztem hogy rövid, de ez nagyon gyorsan véget ért. Jó volt felfrissíteni a sztorit meg ujralátogatni a helyszíneket, de nem állt szándékomban kimaxolni semmit, mert nem a kedvenc részem játékmenet szempontjából, viszont már csak a társak meg a döntések miatt is kötelező volt.

Nagyon szépen ki lett pofozva. 4K-ban éles textúrákkal és új fényeffektekkel is szuperül futott a Ps4 pro-n és a töltési idők nagyon lecsökkentek, nincs többé 1-2 perces liftezés. A fegyvereket picit megváltoztatták kinézetre és hangra is (sokkal jobban szólnak), valamint már inkább skill alapúak és nem úszik össze-vissza a célkereszt, tehát nem a belefektetett pontokon alapul a használat, és mindenki használhat minden fegyvert. Sajnos mivel csak remaster a rész gyermekbetegségei sok helyen megmaradtak és bizony meglátszik a kora. Az animációk sokszor darabosak és a parti mesterséges intelligenciája helyenként botrányosan szar. A társak beakadnak, nem követnek, beállnak eléd tűzpárbaj közben és még sorolhatnám. 

A kamera már picit távolabb van a karaktertől és pl a snipereket sokkal jobban lehet használni közeli célpontokra is, de még mindig picit nyögvenyelős és ha valaki rászalad a csapatra full káosz alakul ki általában közelharc címszó alatt.

Mako is javult, bár én szerettem a régi irányítását is. 

A sztori maradt a régi, minden DLC-vel és még mindig parádés és epikus. A társak itt még kevésbé kiforrottak, de rengeteget lehet velük így is beszélgetni. 

A játékot az opcionális (de szerintem ajánlott) Legendary mode-ban játszottam, ami felgyorsítja a szintlépést és lehetővé teszi a max szint elérését egy végigjátszáson belül. Az ellenfelek ehhez igazodnak így igaz könnyebb nem lesz, de kimaxolhatjuk a skilleket és egy-egy karakterosztály teljes kiismerhetünk, nem kell újrakezdeni a játékot max szinthez. Nekem tökéletes volt hogy egy gyors playthrough végén is lehetett egy közel fullos csapatom.

Összességében egy nosztalgia bomba és ilyen formában teljesen fogyasztható akár teljesen új játékosoknak is. Sztori és írás szempontjából az egyik legjobb RPG a mai napig, must have kategória és a kipofozott látványvilággal helyenként brutálisan szép tudott lenni.

Már elkezdtem a másodikat, ami a kedvenc részem és a harc máris nagyságrendekkell jobb. 

 

[jardo]

Control (az UE-t PS5-ön) - Az első két órában még szimplán csak nem értettem a sztorit, a maradék 27-ben meg már nem is érdekelt.   Viszont betyárosan néz ki, pedig nem is quality, hanem fps módban játszottam. Harmadik játék, amiben meglett a platina. 

[Cori]

Zelda Link's Awakening - Már egy hete kitoltam csak nem vagyok nagyon netközelbe a héten így elmaradt a szösszenet.  Ez az ugyanezen a néven futó Gameboy játék remakeje, nagyon élveztem, eleinte még jobban is mint a Breath of the Wildot. Volt egy adott kezdőpont, közelben városka, és mindig csak arra mehettél amerre megvoltak a továbbjutáshoz megszerzett vagy adott szerkóid (ugrós item, bomba, íj, bumeráng, varázspor stb), egészen intuitív is a játék kb a feléig vagy utána  Ott elkezd kicsit össze-visszaság lenni... vigyél X itemet ide, meg amoda, sokszor említik, hogy kihez, de az NPCt megtalálni, mikor már nem emlékszek hol is volt eléggé idegesítő, főleg, ha még a pálya se enged könnyű utat oda és a sok alagút bejárat amiről nem tudodpontosan hol fog kijönni, mert már nem emlékszek rá, annyiban voltál szintén idegesítő tud lenni  Az utolsó előtti Dungeonről meg ne is beszéljünk, az idegörlő volt. Egyébként nem feltétlen nehéz, ha meg is halsz a Dungeon elejére rak és minden eddig felfedezett terület úgy marad, szóval egészen baráti a dolog. A megjelenés gyönyörű és a zenék is, csak úgy árad belőle a nagybetűs hangulat.

Jöhet a Breath of the Wild végigjátszás akkor  

[Leon121]

5 hours ago, Cori said:

Zelda Link's Awakening -

Hja, tipikus oldschool játék, és nem csak a jó értelemben, hanem ezekkel az ide-oda mászkálásokkal, amikre alig utalnak.

Az utolsó előtti az az Eagle's Tower? Azzal sokat szívtam. azt hiszem végül meglett végigjátszás nélkül, de futottam jópár kört, mire rájöttem.

[Cori]

21 hours ago, Leon121 said:

Hja, tipikus oldschool játék, és nem csak a jó értelemben, hanem ezekkel az ide-oda mászkálásokkal, amikre alig utalnak.

Az utolsó előtti az az Eagle's Tower? Azzal sokat szívtam. azt hiszem végül meglett végigjátszás nélkül, de futottam jópár kört, mire rájöttem.

Sokszor egyébként nem lenne probléma, ha mondjuk lehetne látni, melyik NPCvel hol találkoztam, vagy, hogy melyik alagút hova vezet, akkor semmi baj nem lenne vele. De pl mikor egy nénikének kellett a seprűt odaadni, visszamentem a városba, mert addig a pontig mindig ott volt az egyik ház előtt... de ekkor már nem. Fogalmam se volt, hogy merre lehet, keresgéltem, aztán a net segített, hogy az állatkás faluban van... Kösz  

 

Az az.... kavarogtam össze-vissza, backtracking stb... már nagyon végig akartam játszani, úgyhogy néztem egy walkthrought, de nem sajnálom, kapja be  A többi dungeont marhára élveztem.

[XCube]

Halo Reach

Örülök, hogy a végére hagytam, maradandó élmény volt mind játékmenet, mind a sztori minősége szempontjából. És emiatt méltó "lezárása" is a Bungie fejlesztéseknek. A Halo széria második legjobb darabja így számomra úgy, hogy az ötödikkel nem játszottam és valószínűleg nem is a közeljövőben fogok.

Az általam eddig játszott címek rangsora így néz ki:

1. Halo 2 / Reach
2. Halo 4
3. Halo 3
4. Halo Combat Evolved
5. Halo 3 ODST

Most rámegyek a Halo Wars -ra és a Spartan Assault -ra, hogy teljes legyen a kép.

[JoeJoeJoe]

Halo 3

Nem tudom ezt a részt objektíven értékelni, mikor kijött nagyon sokat játszottam vele, kötődnek hozzá emlékek jócskán, most is a koponyák nagyját emlékezetből megtaláltam, meg vágtam még a stratégiákat, amiket a legendary végigjátszás alatt találtunk ki anno. 
Viszont így is szerintem a sorszámozott részek közül ez állt össze a legjobban eddig. A harc itt már teljesen gördülékeny, viszont megtartotta az elődök jó dolgait (okos mi, máshogy reagálnak újrapróbáláskor, sok lehetőséget adó pályatervezés) és kiköszörülte a problémáit (ismétlődő pályaszegmensek, furán működő melee). Az utolsó előtti flood pályát nem szerettem, a többi viszont nagyon tetszett. Mindig volt valami epic rész, hol egy lépegető jött, hol szétbombáztak körülöttünk mindent. Nagyon szerettem, hogy itt már az NPC csapattársak nem állnak le bizonyos ponton, volt amikor két odst katonát a pálya elejétől a végéig sikerült megtartanom, imádtam őket . 

A sztori az... itt realizáltam, hogy mi is a bajom: játék közben nincs felirat, halkan beszélnek és nem is lehet külön a párbeszéd hangerőt emelni. Még amikor csend van se hallok semmit a párbeszédekből. Ez eddig minden részben így volt és ez most is rettenetes.

A reach-el karöltve nekem ez a kedvencem eddig. 

9/10

Halo 3: ODST

Kíváncsi voltam rá nagyon, főleg a pajzs nélküli játékmenet mikéntjét nem értettem hogy lehet megoldani. Hát rosszul . Akaraterő van, ami igazából pajzs, csak más az effektje. Ha lejön, akkor az életerőt sebzi. Azért pocsék ez, mert nincs mérőszám csak vörösödik a kép és így nem lehet tudni mennyi nagy a gebasz. 
A sztori szerint az osztagunkat bevetik a halo 2 eseményei alatt New Mombasa-ba, amikor master chief már elhagyta a bolygót, de még nem ért vissza. A városban különleges feladatunk van, egy hírszerző vezetésével(akivel van egy rém fölösleges szerelmi szála az egyik szereplőnek). Az űrből dobnak le minket, ám elszakadunk a csapattársunktól, magunkra maradunk az elfoglalt éjszakai városban. Voltaképp a játék pályaszakaszok füzére, amik a karakterünkkel felfedezett mementok által aktiválódnak. Ezek a pályák egész jók. Semmi extra, el lehet lövöldözni. Az éjszakai várostúra az, ami erősen időhúzó. Nekem tetszett a jazz zenére, elhagyatva kommandózás a városban. Viszont mikor hatszor kell keresztül kasul bejárni - az egyébként nem túl nagy - várost, az már idegesítő volt. Lehet gyűjteni kis szövegeket a lakokról, csak igazából minek? Lehet harcolni a covenant erőkkel, csak igazából minek? Átszaladtam ezeken a részeken, az MI hamar feladja az üldözést, kész. 

Valószínűleg új mechanikákat akartak tesztelni ezzel a kiegészítő lemezzel (akkor még úgy hívták a dlc-ket ), amik nem lettek túl jók. A gránátdobás íve megváltozott, a játék végéig nem tudtam megszokni. A tank irányítása rettenetes lett. A két egykezes fegyverrel tüzelés lehetőségét elvették, a felszedhető eszközöket kivették. És igazából az a legrosszabb, hogy a lassabb, kisebbet ugró, hamarabb meghaló karakter teljesen elveszi a kísérletezést a játékból. Szinte minden komolyabb összecsapásnál állóháború állt be. Ez nem feltétlenül rossz, de halo-nál nem jött be. Vannak ugye csapattársaink, elképesztő milyen szinkronszínészeket találtak. Kár, hogy egyiket se ismerjük meg igazán. Főszereplőnk végig csendben van, pedig szerintem kis munkával átélhetővé tudták volna tenni az elveszettségét a katonának. 

A szándékot látom, az ötlettel sincs bajom, de a kivitelezés nem lett túl jó. Egy mellékútnak elment, szerencsére rövid is. 

6/10

Ui.: a zenéje az egy csoda

[SaltyDave]

DIVINITY: Original Sin
Végig lokál kooperatív, osztott képernyős módban toltuk végig, kicsivel több mint 80 óra volt.
+ Tök jó humora van, sokszor 4th wall breaking stílusban, de nem tolakodó módon. Például találni 21. századi ügyvédet akit mindenki őrültnek néz és ő se tudja hogy került ide, egy jövendőmondó megmutatta a "végzetem" ami abból állt hogy beadta a credits videót a játék végéről  . Többet nem lőnék le.
+ Tetszik hogy nem fogja a kezünket, nem feltétlenül bök oda egy nagy plecsnit a térképre, hogy ez a feladat, tessék menj ide. Főbb helyszíneket jelöl mondjuk (a 2. rész még annyit se talán amíg fel nem fedezed először) ilyen módon, de közel sem a modern "spoonfeeding" megközelítés, gondolkodni kell, emlékezni kell, világismereted kell legyen, tehát oda kell figyelni.
+ Ugyanígy a küldetések zseniálisak, rengeteg dolgot kell észben tartani, következtetéseket levonni, és lehet "csalni", tehát ha mondjuk kipuskázod wikiről valaminek a megoldását ami nem szép dolog, de pár embertelen nyakatekert vagy egyenesen lehetetlen küldetésnél szükséges, akkor igen is ott lesz a végén ami "kell", a program támasztja az oda vezető script útvonalat követelményként. Példa: van egy barlang sok portállal, ahol találkozni lehet egy bizonyos bárány szellemével. Igen ám, de keresztül-kasul teleportáló portálok működése megváltozott és mind ugyanoda dob vissza, ha az ide vonatkozó fő küldetés puzzle-jét megoldod, így a bárányszellem helyszíne elérhetetlenné vált, aki elmondaná, hogy menj X helyre később és oda rakj ki Y fajta virágot, és erre megjelenik majd Z. Ha ezt az infót kipuskázod, odamész, lerakod, tényleg meg fog jelenni, függetlenül attól hogy ez az információ "hivatalosan" hiányzik a tudástáradból. És ez tök jó, ahogy az is hogy a világ organikusnak érződik azáltal hogy igen is elcseszhetsz küldetéseket, és nem azt írja ki hogy quest failed, hanem egyszerűen máshogy íródik meg a történet. Én például a játék talán legfontosabb sztori NPC-jét különösebb ceremónia nélkül egy random harcban elvesztettem a játék vége felé, és a játék végi szövegelés minimálisan megváltozott ennek fényében.
+/-Ugyanakkor a küldetés rendszer sajnos megenged túl masszív hibákat is, mint például a végigjátszáshoz feltétlenül szükséges csillagkövek eldobása, amiből ha nincs meg 12db (azt hiszem 15db van az egész játékban) akkor konkrétan lesz egy endgame kapu ami nem fog kinyílni neked. Ha te pedig eldobáltad, gondolván hogy használatuk után, "élettelen kő" elnevezéssel már csak szemét, amit egyébként teljesen jogosan feltételezhetsz, hát akkor bizony a 60. óra környékén cseszheted a teljes kampányod, vagy mindenféle nyom nélkül kezdhetsz bóklászni hogy melyik bokorba dobtad ki vagy NPC-nek adtad el. Ez a szintű failsafe mentesség nem biztos hogy szerencsés, és akár kisebb esetekben is akár több küldetésláncot teljesen és véglegesen tönkretehet. Konkrétan Vadászvégben kellett volna az orkok és emberek között viszályt szítani, de 1-2 párbeszéd döntésünk visszavonhatatlanul megmentett pár figurát, ami miatt nem tudtunk elegendőt akasztófára juttatni. Viszont a küldetés sem zárult le, hiába lehetetlenült el. Megöltük az ork királynőt, hátha, de ugyanúgy nem változott semmi, a küldetés nyitott maradt és félig megoldatlan, most már viszont nem volt kinél feldobni a rabolt kincsekkel mutyizókat, ÉS befejezetlenül megakadt a padláson lévő cukiság küldetése is, mivel onnantól nem volt játékban az "anyukája". Önálló küldetéseknél ez a "bármi megtörténhet és akkor is lesz konklúzió" tök jól működik, de ahogy a fejlesztők haladtak a játék fejlesztésével előre és komplexebb küldetések születtek amik egymástól talán függetlenek, de egyazon NPC-t használják mikor mire, már nagyon nem működik a dolog. Kár mert a lezáratlanság és tehetetlenség kombinált érzésénél kevés frusztrálóbb van. 
+ A harc szuper, bár hamar önismétlővé válik. Sajna a karaktereink nem igazán változnak, kialakul egy 2-3 skilles rutin és végig azt fogod ismételni. A varázsló érdekesebb az elementális gyengeségek kivizsgálásával, de ennyi. Ettől még nagyon jó maga a harcrendszer, a környezeti interakciók (olaj meggyújtás, vízbe áram vezetés, méregfelhő berobbantás, tűzoltás esővel, ami tipikusan előfordult, de vannak még érdekes interakciók, pl. robbanás utáni füst kijelölhetetlenné tesz ellenfeleket direkt célpontos skilleknél ha a line of sight-ot megtöri a füst)
+ Az állatokkal beszélni óriási móka.
+ Rengeteg logikai fejtörő, amik kreativitást igényelnek. Egy példa: körbe rakott gyertyák, és egy középen. A közelben egy könyv ami az elme próbájáról ír, a test növekedéséről, a lélek békéjéről, és a felemelkedésről, kb. ~10 mondatban, ebben a sorrendben. Ebben a sorrendben kellett szimbolikusan kirakni a gyertyák meggyújtásával a megoldást: a test növekedése egy kör (középső gyertya nem ég), a lélek békéje (csak a középső gyertya ég) és a felemelkedés (előre mutató nyíl kirajzolása meggyújtott gyertyákból). A játék semmit se szól arról hogy mi a feladat, mit kell használni hozzá, csak hozzád vág egy könyvet egy szerzetes gondolkodásáról, ami egy random polcon van 4 másik könyv között a lezárt ajtótól és a gyertyáktól nem messze. Szóval aki ezekre allergiás, rengeteget fog wikizni, de mi imádtuk ketten (ugye couch coop-ban toltuk) megbeszélni és kitalálni ezeket, főleg a játék elején Cyseal-ben a nyomozást, gyanúsítgatást, és tök jó volt hogy igen kevés nyomból összeraktunk egy elméletet ami végül (itt-ott helyesbítéssel ugyan de) helyesnek bizonyult az elkövető kilétét illetően.
+/- A játékidő ellenére kicsi open world. Érezhetően rámentek arra hogy a kevesebb több, de a négy meglévő térkép (Cyseal, Ezüstvölgy, Télország, Kísérteties Rengeteg) végig abszolút homogén, teljesen ugyanazon assetek ismétlődnek végig, ugyanaz az építészeti stílus és építőelemek, ugyanazok a fák, ugyanazok a dungeon belső assetek, mindig ugyanazok a félfalak mindenhol a játékban, ugyanazzal kő félgömb tál "fáklyával" rajta méterenként. Hiába próbáltak ebbe az egyébként is kevés és egyenként is kicsi térképbe beleerőltetni több biome-ot és van egy talpalattnyi sivatagos rész, egy talpalattnyi mocsár később, ezeknek egész térképeknek kellett volna lenniük hogy a játék egyébként nagyon gazdag háttértörténetét hitelessé tegye, de az önismétlés és a relatíve sok "aww, azt hittem oda be lehet menni, erre nem" rész durván elvesz a játék nyitottságának, nagyságának érzetéből.
+ Nagyon jó zenék, fülbemászó, dúdolható, emlékezetes, az ezüstvölgyi kocsmazene különösen a szívünkhöz nőtt, társasjáték estek alatt tuti előkerül. 
- Az RPG rész szerintem borzalmas. Lehet hogy az alábbiak a klasszikus RPG-k velejárói, de akkor a műfaj nem véletlenül hanyatlik.
1. Durva inventory flood rengeteg szeméttel még ha a konkrét szemetet fel sem szeded, folyamatosan az az érzésem volt hogy "hát szar de ez van" tárgyakkal vagyunk felszerelve, mint amikor az ember először játszik Diablo 3-al és mindent magára aggat mert nincs jobb, nincs szett, nincs semmiféle szinergia érzés a választott skillek és viselt tárgyak között. Ez egy 80 órás játéknál az első 20-30, nagyon max 40 órában megbocsájtható, de könyörgöm, utána ne legyen már ilyen.
2. A kapott elosztható pontok java része vagy max szinten is borzasztó kevés (mágus karakternek aki a 4 elemre és tárgykészítésre gyúrt) vagy fölöslegesen sok. Ott voltam én mint pajzsos lovag, tankoltam a csapatnak. Ki van maxolva az fegyveres harcos 5. szinten, innentől nem tudok több fegyveres harcos skillt tanulni, és ugye értelemszerűen Erőre (Str) mentem rá, egykezes harccal és pajzshasználattal. Aztán a játék végéig kaptam még 2x ennyi pontot, és mire tolhattam volna el? Íjhasználatra? Tolvajlásra? Ügyesség pontok kellenek hozzá. Varázslásra? Intellegencia kellene hozzá. Egy darabig megindultam a necromancer skillek felé (ha már pap nincs, buffolós tankolós szent akartam lenni, nem lehetett) mert azokban sok volt az ellent gyengítő, csapatot támogató képesség, de az is hamar okafogyottá vált ahogy a képességeim elkezdtek egyszerűen nem működni az alacsony intelligencia pontjaim miatt. És akkor ugye ott az íjász csapattárs, aki 5. szintű vadász lett, zártörő, ügyesség pontokra gyúrt... és akkor az 5. max szint után mire adja a pontjait? Varázslásra, pajzshasználatra, amikhez nincs statja? Tolvaj skillekre, amiben talán akad 1 hasznos teleport, de egyébként minden máshoz 2 tőr kell a kezében legyen így használhatatlan fölösleges képességek megtanulására mész rá? Hát nem épp felemelő érzés. Próbálkoztak hogy jó akkor külön kell pontot rakni íj és számszeríj használatra, de ahhoz meg annyira kevés a pont hogy az ember rágyúr egyre, és nem vagyunk előrébb. Az extra tulajdonságok (pl. büdös, kevésbé valószínű hogy téged támadnak de az NPC-k kevésbé szeretnek) is 4-5 körül már több mint elég jellemzővel vérteznek fel, a többit megint nem tudod mire értelmesen elkölteni. Nagyon nem lett ez átgondolva annak ellenére hogy a 20-as szintlimit relatíve alacsony.
3. A tetejébe még az egész totál unbalanced, a vadász társunk nyílzápor képessége gyakorlatilag 1 hitelt mindent a játék felétől. Értem én hogy a legkönnyebb, sztori nehézségi szinten vittük, de könyörgöm amikor a rommá tápolt varázslónk 150-eket sebez egy-egy lövésével 1 valamibe ami ráadásul érzékeny az adott elementális effektre, akkor egy fél képernyőt lefedő nyílzápor ne sebezzen már 1500-at.
4. A társaink kidolgozatlanok, felszínesek, irtó kevés párbeszéd van hozzájuk, gyakorlatilag járkáló harci stat halmazok a játék 99%-ában, viszont annál jobban el lehet cseszni ha pl. a saját karakterednek nem önálló, hanem engedelmes jelleme alakul ki totál független szituációkban tanúsított magatartásunk alapján, és EZÉRT engedelmesen egy társunk(!) átáll az ellenséghez egy ponton, amire nincs megoldás, csak az hogy visszatöltöd 5 perccel korábbra, és ahogy van kihagyod a buliból és a barlangon kívül hagyod a társad. Totál logikátlan hogy az én személyiségjegyeim határozzák meg az ő döntését, amikor a körülmények, hallottak, látottak ordítják hogy "talán nem kéne mellé állni mert kibszott gonosz?" 
5. A képességek tanulása az open world-ben keresendő könyvekből egy kényelmetlenül ódivatú megközelítés.
6. Nem vagyok híve annak sem hogy teljesen el lehet menni potenciális társak mellett - mi Wolfgraff-ot, Madora-t és Bairdotr-t szedtük össze (ill. Wolfgraff-ot hamar parkolópályára raktuk), de egyrészt nem szeretem hogy nem tudom van-e még potenciális csapattag a játékban rajtuk kívül, másrészt nem szeretem hogy az aki nincs az aktív csapatban, totál kiesik a játékból és semmi szerepe nem lesz. Azért egy ~15 éves (Jézusom!!!!! 15?!!) Mass Effect 1 után ahol minden csapattársunk szerves részét képezi a történetnek akár az aktívan harcoló csapatban van, akár nincs, ez így nagyon durván vérszegény, különösen hogy ez egy klasszikus hardcore RPG, aminek az írás kéne a legerősebb pontja legyen. 
7. Nagyon kevés armor szett, visual constumization. Például miért van a játékban tünde pajzs, ha nincs tünde kard és páncél szett? Végig vágytam volna a díszes fehér és arany pajzsom mellé hasonló stílusú páncélt szerezni. Az egész játékban van talán 1 vagy 2 tünde NPC, és még rajtuk sincs. 
- A játék második felétől ömlengő, frusztrálóan önismétlő monológok. Sokszor ráadásul ugyanazon NPC-k regélik el egész élettörténetüket újra és újra akik már korábban megtették, akinek a felfedendő titkaira / régi problémájára rég megoldást találtunk, ezt ő tudja, de azért még 4x úgy adja elő a következő 20 órában mint ha vadidegennek mesélné nulláról. Sokszor már én is el akartam nyomni. Ugyanígy a "tucatgonoszok" harc előtti "jól van már basszus de elég lesz, senkit se érdekel" monológjai fájdalmasan hosszúak. Negyven NPC elmondta hogy Braccus király micsoda szörnyű uralkodó volt, és egy terror a világra nézve, nem kell 3-4(!) A4-es oldalnyi monológ tőle amikor szembe kerülök vele hogy "hahaha, én vagyok Braccus király, ha még nem hallottál rólam akkor.... "
- Totál kiábrándító, snassz lezárás. Basszus oda akartam menni a végén a társainkhoz, beszédbe elegyedni velük kicsit hogy ugye de jó volt ez az egész kaland, és basszus nincsenek ott. Wolfgraff ott volt akit 2 órát használtunk aztán elküldtünk, de Madora és Bairdotr akik végig az oldalunkon voltak, sehol. WTF?!

[SaltyDave]

(már nem tudom szerkeszteni, de még pár gondolat)

Nehéz lenne szummázni a dolgot. A játék egyik fele fájóan elmaradott, frusztráló, ódivatú és rengeteg problémával küzd amit egy kicsit több "streamline-osítással" meg lehetett volna oldani, ami nem jelentené hogy butítani kéne, csak kicsit átgondoltabbá tenni. Ugyanakkor van egy fantasztikus couch coop élmény, egy remek audiovizuális kikapcsolódás, szuper fejtörők, igazán kiérdemelt sikerélmények, a játék sosem néz hülyének (mint a modern játékok közül szinte mind), és roskadozik olyan apró de elmondhatatlanul fontos elemektől mint az említett morális tanulság levonása párbeszédek a játékos karakterek között, amik igen is további IRL beszélgetésre terelik a játékosokat, finoman, elegánsan, ami miatt még az sem baj hogy az ingame választható kétopciós tanulság megközelítések sokszor nem igazán fedték azt a morális szürkezónát amiben mi gondolkodtunk. A Divinity: Original Sin fájóan középszerű RPG része (és az extrém túlzásokat is toleráló failsafe hiány) nagyon durván visszahúzza az egyébként példaértékű és a piacon elképesztően ritka couch coop élményt. Hardcore klasszikus RPG jellege ellenére a körökre osztott harc miatt úgy vettem észre hogy kezdő szerepjátékosnak is (mint párom) egy totál fogyasztható élmény, rutinos játékos támogatásával pikk-pakk belejött, és a körökre osztott harc biztonságérzete miatt kezdő létére is ki tudott teljesedni, jó döntéseket hozni, és azok eredményét élvezni, büszkének lenni rá, idővel kényelmesen és rutinosan kezelte a játék minden mechanikáját, rengetegszer felhívva erre-arra a figyelmem amit egyébként elkerültem, szóval igazi csapat voltunk, sokféleképp próbára téve, ami hihetetlen üdítő és pozitív játékélmény volt. Különösen a sokszínűsége miatt, összevetve más coop-ra kihegyezett játékélményekkel amik ehhez képest egyetlen játékelemre (pl. lövöldözés, platformerkedés) mennek rá. Itt van minden ami azokban, és még sokkal több. Bőven ellensúlyozza a frusztráló hülyeségeit a játéknak, mint pl. a loot és ellenség skálázás hiánya (tök jó hogy visszamész megoldani régi mellékküldetést, csak épp lv15 páncélt kapsz a végén hiába vagy lv18 ami már óriási különbség itt), random loot (adott hogy milyen mennyiségű, típusú, ritkaságú cucc van fixen a ládában, de ezen belül RNG variált) ami helyett én fixet szerettem volna, jobban átgondolt tárgyakkal, szettekkel. 

Nem ajánlanám a játékot egyedül, ennél sokkal jobb RPG élményekbe lehet időt feccölni, akár kevesebb (Mass Effect) akár több (Guild Wars 2) játékidőt követelnek meg. De igazi, végig mindkét játékost egyenlő súllyal kezelő, jelenlétünket jelentőségteljesen kezelő coop élményként gyakorlatilag felmossa a padlót a komplett piaccal. Borzasztóan várom hogy elkészüljön az Original Sin 2 magyarítása (páromnak ez iszonyatosan sok angol lenne, durván text-heavy játék és a rengeteg dedukciós logikai feladat és küldetés ami a játék erőssége, nem annyira baráti szegényesebb nyelvtudással) és együtt belevághassunk abba is. Én eredetileg azt vettem meg 20 euróért, 20-30 óra után félreraktam (miután elhajózunk a szigetről), és nagyon örülök neki hogy bundle-ben vettem pár extra euróért az elsővel, sosem gondoltam volna hogy 80 órányi ilyen minőségű coop élmény porosodik a steam könyvtáramban érintetlenül évek óta.

[XCube]

19 hours ago, JoeJoeJoe said:

Ui.: a zenéje az egy csoda

A zene nekem is tetszett, csak valahogy nem jött össze a Halo univerzummal nálam.

[JoeJoeJoe]

3 hours ago, XCube said:

A zene nekem is tetszett, csak valahogy nem jött össze a Halo univerzummal nálam.

Mint ahogy tulajdonképpen a játék egésze se

[Malleus]

 

Assassin's Creed IV: Black Flag

 

Az AC3 hajós részei nem nagyon jöttek be, szóval nem számítottam rá, hogy nagyon megfogna ez a játék, de végül is nem volt rossz. A földi játékmechanikák szinte egy az egyben az AC3-ból lettek átvéve, valamelyest finomhangolva, azzal az eltéréssel, hogy most már nincsenek Assassin társaink. A harc is egyszerűsítve lett, főleg abból a szempontból, hogy a legtöbb harci helyzet lerendezhető néhány smoke bomb bevetésével. Értékeltem, hogy nincs benne Notoriety, csak a tengeren, és azt is elég egyszerű alacsonyan tartani.

Érezhetően a hajós játékmeneten volt a hangsúly a fejlesztésnél, és tényleg korrektül megcsinálták, csak a maga a tengeri harc nekem nem jött be, pedig abból sok van. Azért élveztem a hajókázást, felfedezni a térképet, hallgatni a legénység dalait, volt egy hangulata, de számomra így is a lábon lopakodás volt a legélvezetesebb, például a raktárházak kipucolása észrevétlenül. Tetszett még a rajzolt térképek alapján való kincskeresés, és a bálnavadászat is jópofa volt. Csináltam még Assassin contract-okat, de azok legtöbbjét teljesen trivializálta a Berserk Dart. Volt egy, ami ötletes volt, ott a célpont eléréséhez le kellett merülni a tengerfenékre minden felszerelés nélkül és onnan beúszni egy csempész rejtekhelyre. Ami a sztori küldetéseket illeti, voltak érdekes darabok, de amiből túl sok volt és a játék végére már fárasztott, az az instafail „kövesd ezt az embert” feladatok.

Ami szerintem még jó lett volna az egy ’autopilot’ a hajóhoz. Origins-ben szerettem azt csinálni, hogy megmondtam hova menjen a ló, én meg utazás közben néztem a tovavonuló tájat. Szerintem hangulatos lett volna, ha át tudom adni a hajókormányt valakinek, én meg tudnék mászkálni a fedélzeten, nézni az elvonuló szigeteket, vagy felmászni az árbócra.

A játék képi világára nem lehet panasz, hozza az többi rész színvonalát, a helyszínek, ruhák, építészet, stb. minden nagyon ott van, bár kevés igazi egyedi város van, a legtöbb helyszín dzsungel, ültetvények vagy tákolt kalózkikötők, amik azért elég hasonlóak egymáshoz. A világ bejárását hangulatosabbá tette a sok jó zene, nekem főleg az ambient darabok jöttek be.

A sztori eleinte nem fogott meg, mint ahogy Edward karaktere sem, de a játék végére mégis csak jutott egy kis karakterfejlődés, úgyhogy azt mondom nem volt rossz. Az első fele úgy érzem, inkább azoknak szól, akik benne vannak a kalóz témában és már várták, hogy találkozhassanak a híres történelmi kalózokkal. Nekem ez újdonság volt, de a játékot végigjátszva és kicsit utána olvasva a témának most már elmondhatom, hogy tudok néhány dolgot a kor leghíresebb kalózairól, és a „Kalózok aranykoráról”.

Szóval ez az egynek jó volt kategória. Nem tudok semmibe igazán belekötni, mindössze arról van szó, hogy olyan témája volt, ami engem nem fog meg annyira. De nem bántam meg, hogy végigvittem. Következő a Unity lesz valamikor.

[jardo]

The Last of Us Part II

Nem vagyok az a típus, de amikor bő negyed órán keresztül némán bámultam a credit listet, majd utána még egyszer ugyanennyi ideig az újra betöltő menüt, akkor tudatosult, hogy itt valami olyat láttam, amit eddig nem, és valószínűleg a jövőben sem sokszor. Nálam ez a legfelső polcra került, a kevesek közé (bár inkább élményként, semmint játékként, de ez mindegy is). A kiszivárgott spoilereket direkt kerültem, mint a leprát, szerencsére sikerült mindent megúszni, de azért így utólag visszaolvastam természetesen, és nem is igazán értem, vihar volt a biliben... Nekem se

Spoiler

a leszbikus szál,

se

Spoiler

Abby - számomra - már-már visszataszító maszkulinitása

nem volt különösebben zavaró, egyszerűen azért, mert nem lógott ki, nem tűnt beleerőltetettnek, illetve ha akarnék, találnék a játékvilágán belüli logikus magyarázatot. Ellenben

Spoiler

Lev

esete kicsit más, mert

Spoiler

az ő transzneműsége

szerintem semmit nem adott hozzá se a karakterhez (hiszen a drámája nem ebből fakadt), se a történethez, ezzel nem volt a karakter se több, se kevesebb, és enélkül sem lett volna az. Bár igazából az ember arcába tolva ez sem volt különösebben, tehát a vádakat se igazán értem.

Na mindegy, tényleg sokkolóan erőszakos, kegyetlen és naturalisztikus játék, ami minden túlzás nélkül megrágja és kiköpi az ember lelkét, majd a végén nem ad feloldozást. Pont, ahogyan a karaktereivel is bánik.

Spoiler

Már aki eljut egyáltalán a stáblistáig, ugye, mert ilyen sem sok van.

 

[XCube]

Battlefield I - Single Campaign

Tudom ennél a játéknál nem a kampány mód a lényeg, de mivel nem játszom multit, így nekem csak ez marad. Meglepetésemre lényegesen összeszedettebb az egész, mint a BF 3 / 4 sztorija, jól bemutatja a játék lehetőségeit és emellett még valamelyest korhű is. A grafika a kora ellenére is csoda szép sok helyen, de azért elég sok buggal is összefut az ember. A lövölde szuper volt, szépen lehet osztani a fejeseket, a járművek jól mozognak és élvezetes őket irányítani. Ilyenkor azért kicsit sajnálom, hogy nem vagyok multi manó.

[kaszman1]

Mass Effect 2 - a Legendary Edition végigjátszással haladok. Az utolsó save szerint valamivel több mint 30 óra alatt sikerült teljesíteni úgy hogy elszöszöltem sok mellékküldetéssel, minden társat összeszedtem és megcsináltam mindenki küldijét. Minden egyes upgrade-et feloldottam és az utolsó küldit mindenki túlélte. azt hiszem maradt még 1-2 apróbb DLC cucc, de azok már ilyen gyűjtögető kategóriába tartoznak és nem tartottam fontosnak őket. 

Ez a rész ahogy várható sokkal jobb minden téren, mint az első és mivel egyik kedvenc RPG élményem kapcsolódik az első végigjátszáshoz minden percét élveztem a hatalmas nosztalgiafaktor miatt. A remaster része teljesen rendben van. A textúrák szép élesek, az árnyékok és fény effektek kaptak egy upgrade-et és a játékmenet kapott egy enyhe upgrade-et. Semmi extra, kicsit kényelmesebb az irányítás és szerintem a reakcióidő is jobb. Itt-ott a fedezékrendszer benázott, de semmi zavaró. Az animációk sajnos maradtak a régiek, nem túl zavaró, de megmutatja a játék korát. 

Összességében baromi jó volt kicsit modernizált verzióban 4K-ban végigvinni. Még mai szemmel is hatalmas élmény. Irány a harmadik!