Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[SaltyDave]

1 hour ago, bcom said:

Többször nekiálltam, mindig eluntam. Mondjuk ez igaz az alapra is. 

Ízlések és pofonok. Én úgy fogom fel mint amikor a Diablo III-ban elkezdtem a szinergiákat felfedezni karakteren belül, csak itt az osztag a karakter, és sok a built  . Te elunod, nekem nem elég hosszú  .

[bcom]

18 minutes ago, SaltyDave said:

Ízlések és pofonok. Én úgy fogom fel mint amikor a Diablo III-ban elkezdtem a szinergiákat felfedezni karakteren belül, csak itt az osztag a karakter, és sok a built  . Te elunod, nekem nem elég hosszú  .

Igazából, mikor játszottam, szerintem már nem fogott meg az rts. Időnként nagy kedvvel neikállok, aztán hamar elfogy a lendület. Így voltam Company of Heroes-zal is. De DoW 2 meg a Chaos Rising ettől még zseniális. Nagyon jól visszaadta a 40k feelinget nekem is. Inkább magát az rts-t, mint műfajt nem bírom már. 

[Hor1]

On 4/8/2021 at 9:44 PM, Cori said:

Shadow of the Tomb Raider - Kivégezve a story, a challenge tombok, DLCk és minden gyüjtögetnivaló  Ne kérdezzétek miért gyűjtöttem össze mindent, csak úgy elkezdtem aztán már kényszerből csináltam  A lényeg viszont, hogy szerintem ez a legjobb új Tomb Raider... a DLCkkel együtt nagyon sok Challenge Tomb van amin végig lehet menni és hardon vannak nehezebbek is. Hálistennek a combatot lecsökkentették, így sokkal több a felfedezősdi + puzzlezés mint a régiekben. A story nagyon meh volt, karakterek érdektelenek, mellékküldik bénák, párbeszédek... eehh... egynek elment, de az előző két részről ugyanez a vélemény. Nagyon sok a sétálós rész amire ráerőszakol a játék, valószínûleg ilyenek mögé bújtatja el a loading screent, bár szerintem egy sima töltőképernyő jobb lett volna, ami kihasználná a jobb hardvert, nem kellene annyit várni mint a sétálásnál, ami fix idő... Van egy pár ruha+DLCkkel jóval több, sok fgyver amiből alig fogsz párat használni a kevés combat miatt  Mindent összevetve ajánlom a játékot, akárkinek aki szeretne egy kicsit oldschoolabb TR érzést (DLC-ket is ajánlom ha olcsón be tudjátok szerezni őket, mindegyik egy fél-1 órás kis szösszenet, de a tombok nagyon funok). Ja és csak is hardon érdemes elkezdeni.

Én most játszom, szerintem nagyon fájdalmas.  A gameplay is, de sztori különösen, a voice actingtól a falat kaparom.

[Cori]

42 minutes ago, Hor1 said:

Én most játszom, szerintem nagyon fájdalmas.  A gameplay is, de sztori különösen, a voice actingtól a falat kaparom.

A Story fájdalmas  A gameplay meg ugyanaz mint az előző 2ben. A challenge tombokat told, DLCvel együtt, ha van. Minden más lényegtelen  

[SaltyDave]

On 4/10/2021 at 2:19 PM, bcom said:

Igazából, mikor játszottam, szerintem már nem fogott meg az rts. Időnként nagy kedvvel neikállok, aztán hamar elfogy a lendület. Így voltam Company of Heroes-zal is. De DoW 2 meg a Chaos Rising ettől még zseniális. Nagyon jól visszaadta a 40k feelinget nekem is. Inkább magát az rts-t, mint műfajt nem bírom már. 

Ez azért érdekes mert korát megelőzve mai szemmel inkább mondanám taktikai pve "MOBA-nak". 

[Hor1]

14 hours ago, Cori said:

A Story fájdalmas  A gameplay meg ugyanaz mint az előző 2ben. A challenge tombokat told, DLCvel együtt, ha van. Minden más lényegtelen  

Én az első részt bírtam, (mondjuk nemrég újrajátszva már nem volt olyan jó), de ott a sztori jól hozta a túlélős/bosszúfeelinget. Aztán a második résztől full érdektelen, szenvedős az egész. Lara kalandor lenne, vagymiaf.aszom, de folyamatosan nyíg csak, mindenki nyíg, egy poén nincs ami oldaná a kellemetlen feszkót, nincsenek karakterek, csak vázak, túl komolyan van véve az egész.

Egy funabb kalandot annyira éltem volna, de ez a gritty izé, nagyon nem működik. 

Gameplayben meg sok dolog fáj, de egy nagyon bénán néz ki: az ugrás utáni levegőben irányváltást nem tudom ki találta ki, de röhejessé teszi a traversalt (mondjuk oldja a feszkót legalább )

[Cori]

1 hour ago, Hor1 said:

Gameplayben meg sok dolog fáj, de egy nagyon bénán néz ki: az ugrás utáni levegőben irányváltást nem tudom ki találta ki, de röhejessé teszi a traversalt (mondjuk oldja a feszkót legalább )

Ugyan  Azok után, hogy hegyoldaldalakon kb vízszintbe mászva (és itt te lógsz lefelé  ) is arrébb tudsz ugrani anélkül, hogy lehúzna a gravitáció, nem vagyok semmin meglepődve  

[Leon121]

2 hours ago, Cori said:

Ugyan  Azok után, hogy hegyoldaldalakon kb vízszintbe mászva (és itt te lógsz lefelé  ) is arrébb tudsz ugrani anélkül, hogy lehúzna a gravitáció, nem vagyok semmin meglepődve  

Nekem gyerekkoromban így kellett iskolába mennem minden nap. 

[Ejnoyin-Qwebeh-Yenmon]

22 minutes ago, Leon121 said:

Nekem gyerekkoromban így kellett iskolába mennem minden nap. 

És még a zsebedben lévő forró krumpli is lehúzott.

[Cori]

Super Metroid - Ki is végeztem. Jó volt, 7 óra completion time + egy rakás amikor szenvedtem az ugrásokkal meg mászkáltam ide oda, hogy akkor most merre is tovább. Rakás fejlesztést lehet gyűjteni, rakás felfedezni való, kiváló zene és elszigeteltség érzés. Imádom ezt a világot. 

A mozgás viszont nagy hátránya, Samust irányítani nehézkes, a grappling hook förtelmes, és van egy pár képesség amihez annyira pontos reakció idő kell, hogy tökéletesen alkalmazd, hogy sokszor csak idegeskedtem, miért nem tudok falról elrugaszkodni, vagy levegőben ugrálni stb, nehéz na. A későbbi Gameboy részekben ez sokkal barátibb.

Fun fact, hogy a SNES emulátor helyenként beszaggatott, ha nagyon sok effekt ment egyszerre a képen... érdekes, hogy egy majd 30 éves technológiát még mindig nem tudtak tökéletesen megoldani. Ezzel nem a fejlesztőket akarom bántani, csak érdekesség  

Jöhet a Prime széria!

[jardo]

Wreckfest - Kicsit csalódás, pedig amúgy közel 20 órát tök jól szórakoztam vele. Csak a könnyes nosztalgia miatt lehet, hogy túl sokat vártam. Ki tudja, talán az első FlatOut is csak utólag szépült meg ennyire. Két dolog. Egy: sajnos Xbox One-on játszottam (benne van a game passban, ami most 1$, PS-en meg 30$ a játék), szóval tudtam, hogy kompromisszumokat kell majd kötni. De még így se számítottam arra, hogy a játékkal töltött idő kb. harmada töltőképernyő lesz. Nagyon sokat, úgy értem, NAGYON sokat és sokszor tölt a játék, ami lehet, hogy korábban nem annyira zavart volna, de fél év PS5 használat és szempillantásnyi töltések után rohadtul idegesített. Kettő: az eredeti FlatOutban imádtam az agyament challenge pályákat, ahol messzebbre, magasabbra, stb. kellett kilőni a sofőrt, tekézni kellett vele, meg hasonlók. Anno szabályosan versenyeztünk egymással, és küldözgettük körbe a képernyőfotókat, hogy ki milyen rekordot ért el, jó kis móka volt. Itt viszont az ilyen őrült dolgok teljesen hiányoznak, ezt kifejezetten sajnálom.

DIRT 5 - Ezt PS5-ön nyomtam (a PS4 változatot), a teljes karriermód ingyenes, annyit megért. Egynek elment, de túlságosan kevés benne a változatosság, egy idő után már nem is csináltam meg minden versenyt, csak annyit, hogy az ágrajzon feloldjam az utat a végső versenyig. De nem panaszkodom, ingyen volt.

[Cori]

Metroid Prime - Közel tökéletesen átültették a játékot 3D, FPS-be. Meglepő, hogy nem igazán van ilyen játék, ez egy platformer, adventure játék FPS nézetben, nem nagyon van ilyen a piacon azóta se. Nagyon jó a hangulata(egyedül vagy egy ismeretlen világban, story scannelések alapján van, de az is inkább háttértörténet, hogy mi miért történt), zene csillagos ötös, Primehack emulátorral (egér+bill rendesen támogatva) meg közel tökéletes az irányítás. Vannak hülyeségei, mint a kicsit túl sok backtracking, és a végén az artifact gyűjtögetés vagy a sok scannelés amihez másik visorra kell kapcsolni folyton, ezzel kicsit megszakítva a játékot. Az artifactek helyeiről viszont van pár mondat írva, szóval nem teljesen a vakvilágba keresed őket. Pár meg is lett magától, de a maradékot guidoztam. Utolsó 2 boss fight kicsit húzós volt, de meglett. Ettől függetlenül, a játék nagyon könnyű, 1-szer haltam meg az egész végigjátszás alatt.

Érdekes egy darab, nem mondanám, hogy nagyon elkapott volna az érzés, néha nagyon élveztem, néha mintha unni kezdtem volna, főleg a backtracking miatt, ami más Metroidokba is jelen van, de sokkal gyorsabb közlekedni, mint itt. Kíváncsi vagyok a következő 2 részre is, lehet nem most ülök nekik, de mindenképp érdekelnek. A 4. részt meg eléggé vártam eddig is, de ezek után még jobban, mit hoznak össze így 10en X év után.

[Malleus]

 

Nioh 2

 

Imádtam a Nioh-t, úgyhogy nem volt kérdés, hogy folytatást is végig fogom játszani. Most, hogy letelt az early access és végre megjelent a játék , ez meg is történt.

Az első rész egyik erőssége, a harcrendszer, visszatér, finomhangolva és kibővítve. Megvan a három stance, a Ki Pulse, a bővíthető és szerkeszthető kombók, a távolsági fegyverek, ninjutsu és varázslatok, de vannak új mechanikák is. Az egyik a démoni támadások, amelynek lényege, hogy az ellenségek bizonyos mozdulatait mi is használhatjuk. Van még az úgy nevezett Burst Counter, ami egy speciális parry az ellenségek speciális támadásai ellen. Ebből is van három fajta, és vannak tulajdonságaik, amik miatt nem csak védekezésre használhatóak a harc során. Van négy úgy fegyvertípus is, szóval ami a harcrendszerben rejlő lehetőségeket illeti, felül lett múlva az első rész, pedig annak sem kellett szégyenkeznie.

Vannak egyéb kisebb változtatások a harcban, amikre én összességében azt mondanám, hogy jobban van balanszolva mint az első rész. Mind az emberek, mind a démonok elleni harc jobban kezelhető, kevésbé frusztráló. Ennek viszont az az ára, hogy a játékos oldaláról szinte minden képesség, ami a Nioh-ban igazán erős volt, vissza lett véve erősségben. Egyrészt jó, hogy emiatt több életképes build van, de szerintem megvan a varázsa annak, ha egy rpg nem fél attól, hogy valaki a rendszereket kiismerve és kihasználva túltápolja magát.  A Nioh ilyen volt, a folytatás már nem igazán.

A loot rendszer is visszatér az első részből, nagyrészt változatlanul. Néhány aspektusa javítva lett (pl. nincs Reforge hanem eleve csak Temper van, és sokkal könnyebb alap Umbracite-ot szerezni), de összességében ugyanaz a helyzet, mint a Nioh-ban: a rengetegféle tulajdonság, amikkel a fegyverek, páncélok és egyéb tárgyak rendelkezhetnek, sokat adnak az rpg rendszer mélységéhez, de ennek az a következménye, hogy csomó időt töltünk el a menüben az inventory-nkat menedzselve. Menedzselni pedig van mit, mert új tárgyak is vannak, például a démoni támadásokat lehetővé tevő Soul Core-ok, ezeknek is vannak stat-jaik, meg szintjük meg még rangjuk is, sőt, még teáskészleteket is lehet gyűjteni, amiknek szintén vannak stat-jaik és szintjük, csak hogy legyen még mivel matekozni.

Szerencsére a Refashion opció változatlan formában visszatér, tehát bármelyik páncél vagy fegyver kinézetét megváltoztathatjuk, ami a sok új páncél és ruha szettel együtt hatalmas fashion potenciált ad a játéknak. Erre még rá tesz egy lapáttal az, hogy most már egyedi karakterünk lehet az igen erős karakterkészítőnek köszönhetően, ami szerintem a Code Vein-ével egy ligában versenyezhet.

A ruhákkal és a karakterekkel együtt a játék képi világa továbbra is nagyon tetszik. A legtöbb aspektusa földhöz ragadt, és történelmileg hiteles (építészet, ruhák, páncélok, fegyverek nagy része stb), ami csak még jobban kihangsúlyozza a mitológiai és fantasy elemeket. Ez a kombináció adta a Nioh varázsát is, és ez itt is megvan. Az első részben minden fegyverkategóriában voltak hihető darabok, itt viszont néhány új fegyverkategória (Splitstaff és Switchglaive) szerintem kicsit túl fantasy lett, de annyi baj legyen. A hangzásvilágra sem lehet panasz, mind a harci hangeffektek, mind a zenék jók lettek. Utóbbiaknál sok a visszatérő dallam, de van jópár ütős új darab is.

A történet az, ami szerintem nem sikerült olyan jól, mint az első részben. Csak így utólag visszanézve látszik, hogy mennyire jót tett a Nioh-nak, hogy 1. a főszereplő egy beszélő karakter 2. az egész cselekmény 1 éven belül játszódik 3. William az első küldetésben kap egyértelmű motivációt, a szelleme visszaszerzését 4. az első küldetésben be van mutatva főellenségünk, akit az egész játék alatt üldözünk. A folytatásban a cselekmény felölel vagy 50 évet, és úgy érzem, az első felében néma főhősünk csak sodródik a történelmi eseményekkel. Annyira már képben vagyok a Japán történelemmel, hogy tudjam követni, és azért a vége felé van benne egy két emlékezetes pillanat, meg jópofa találkozni a történelmi karakterekkel, de szerintem az első rész sztorija jobban össze lett rakva. A DLC-k „időutazó szamuráj az ősgonosz nyomában” témája jobban bejött, lehet az egész játékot erre kellett volna építeni.

Összességében a játék a Nioh-nak egy alaposan kibővített változata, új játékmechanikákkal, új fegyverekkel, páncélokkal, újfajta ellenségekkel és boss-okkal, de alapjában véve hasonló élménnyel. Nekem pont ez kellett. A sztori nekem jobban bejött az első részben, de minden más szempontból fejlődés a Nioh 2. Csak ajánlani tudom.

Szerk: mellesleg felvettem az első végigjátszásom bossharcait, ha valakit érdekel, bár csak olyannak lehet érdekes aki már szintén végigvitte a játékot: https://www.youtube.com/playlist?list=PLBGh2C3zSfk6_XYCFxLuGeJGpCjod8UiS

 

[Leon121]

Overcooked

Katartikus élmény volt, egyben a k.rva anyjukat.

Ketten játszottunk végig, párom számára a kontroller kezelése is elég új volt, szóval megküzdöttünk a sikerért. A szükséges csillagok emelkedését sokszor szemétnek éreztük, mindig vissza kellett menni korábbi pályákra. Egyébként viszont nagy élmény, csak rendesen stresszelt minket.

 

[SaltyDave]

Resident Evil 8 Village demo.

Volt egy "kellemes" 12 percem egy nagyon csúnya morgó hangokat kiadó kukoricás közepén amibe be kellett menni vakon. Miután - annak ellenére hogy az ember feszülten várja a nyilvánvaló jump scare-t - a frászt hozta rám a jumpscare, még beleeresztettem az ott lévő illető fejébe egy tár 9mm-est, meg se kottyant neki, másodszor is karomnak ugrott. Ezen a ponton kiléptem és konstatáltam hogy nagyon jól meg leszek én Resident Evil 8 nélkül is, és ezzel ment a levesbe a rég kerülgetett Resident Evil 7 is. Maradok a TPS vonalon, RE2 -ből még hátra van 3 kis DLC epizód és ott a rég kerülgetett RE3 is. Szóval köszönöm a demót, ismét pénzt spóroltam. 

[XCube]

HALO 3

Az első résszel számomra rögösen induló HALO maraton harmadik lépcsőfokát léptem át. Alapvetően kimondottan jó élmény volt, de nem ér a második rész közelébe, viszont nem is annyira botladozik, mint az első. Valahogy amolyan mixként, éltem meg a két korábbi epizód keverékeként. Az irányítás és a herc legalább olyan jó, mint a másodikban, a sztori és a helyszínek viszont kicsit ellaposodtak. A legfőbb motivációm Cortana keresése maradt, a többi csak mint valami sallang lobogott utánam.

Elkezdve a negyedik részt hihetetlen a látványbeli különbség a 2. 3. és 4. rész között. Utóbbi kettőnél pedig még generáció váltás sem volt.

[Viktor]

Aki eljut a Returnal végéig írja már le, hogy mit sikerült belőle összeraknia. Szerintem kissé túltolták a dolgot. 

[Hor1]

1 hour ago, Viktor said:

Aki eljut a Returnal végéig írja már le, hogy mit sikerült belőle összeraknia. Szerintem kissé túltolták a dolgot. 

Haha, végéig.  Act-1et fejeztem be, de most megint kis csicskának érzem magam, szétszednek.  Ja, sztori szinten eddig kb semmi nincs meg.

[XCube]

Resident Evil VIII Village Demo

Nem estem hasra... . Kicsit olyan érzésem volt, mintha megpróbálnák visszaerőszakolni a régi puzzle rendszert egy lövöldözéssel fűszerezett horror walking simulatorba (komoly Layers of Fear flashbackjeim voltak). Maga a kivitelezés nem rossz és lehet, hogy én vagyok kicsit elfásult ilyen téren, de nekem nem adott át egyetlen egy olyan élményt sem, amit ne láttam volna már máshol és a dramaturgia + animációs szint sem azt képviseli, amit elvárnék. Néha leesett állál bámulok, majd két másodperccel később a fejemet fogom, hogy hogy lehet valami ilyen inkonzisztens... .

[Cori]

39 minutes ago, XCube said:

Resident Evil VIII Village Demo

Nem estem hasra... . Kicsit olyan érzésem volt, mintha megpróbálnák visszaerőszakolni a régi puzzle rendszert egy lövöldözéssel fűszerezett horror walking simulatorba (komoly Layers of Fear flashbackjeim voltak). Maga a kivitelezés nem rossz és lehet, hogy én vagyok kicsit elfásult ilyen téren, de nekem nem adott át egyetlen egy olyan élményt sem, amit ne láttam volna már máshol és a dramaturgia + animációs szint sem azt képviseli, amit elvárnék. Néha leesett állál bámulok, majd két másodperccel később a fejemet fogom, hogy hogy lehet valami ilyen inkonzisztens... .

RE7-et toltad?

[XCube]

22 hours ago, Cori said:

RE7-et toltad?

Igen, nem is rég. Ott az egész koncept sokkal ütősebb volt számomra, az indítás is máshogy alapozta meg a félelemfaktort. Plusz a demó nem egy a játék közepéből kiragadott elem volt, hanem a kezdés. Az integrált trailerben vannak pozitív jelenetek, de az elvadult zombikkal folytatott harc kivitelezése szerintem eléggé gyenge, ahogy azok grafikai kivitelezése is. Őszintén szólva az elég gyenge Outlast 2 -t sokkal ütősebbnek, nyomasztóbbnak és feszültségkeltőbbnek éreztem sok helyen, mint a VIllage -et. A környezet sem adott semmilyen nyomasztó atmoszférát, inkább érdeklődve nézegettem a részleteket, mintsem próbáltam volna mihamarabb kiutat vagy megoldást keresni.

[Hor1]

On 5/2/2021 at 9:30 PM, Viktor said:

Aki eljut a Returnal végéig írja már le, hogy mit sikerült belőle összeraknia. Szerintem kissé túltolták a dolgot. 

Jah, túltolták.

Gameplayre zseniális, megjelenés óta nem tudok mással játszani, de a sztori az egy hot mess.

[JoeJoeJoe]

Halo 2

Erőteljesen jobb, mint az első rész, bár azzal is csak a monoton, ismétlődő pályaelemekkel volt igazán bajom. Viszont itt minden másban is magasabbra emelte a lécet.

Ami legjobban tetszett, az az új karakter, arbites behozatala. Bár játékmenetben igazából ugyanazt tudja, mint a chief (+ ő láthatatlanná tud válni, chiefnek meg... zseblámpája van  ) és a pályái se térnek el igazán, de nagyon magával hozott egy új perspektívát, amivel a covenant belső felépítéséről, céljairól lehet megtudni mindenfélét, illetve az elite-k karakterét népét is izgalmassá teszi (kicsit olyan utat járnak be, mint a vortigauntok a half life-ban). 

Nagyon tetszettek továbbá a játékmenetbeli finomhangolások. Például nem kell ötvenszer ugyanazt a folyosót bejárnunk Ha csak ennyi lett volna én már megelégedtem volna, de például immár lehet két kisebb fegyverből egyidőben tüzelni, ami egy elég rambo-s érzés, bár többnyire halállal zárul, mert ránt a fegyver, mint állat .   Úgy alapvetően gördülékenyebb az egész, pl a futási sebesség gyorsabb, bekerültek új fegyverek (óh az energiakard!), stb... 

Bár lehet ez már az elsőnél is így volt, de nagyon ügyes dolognak tartom, hogy halálunk után néha variál egy kicsit a játék a csatákon. Például kivesz ellenséget, máshova tesz el. Ezt fűszerezve azzal, hogy rendkívül okosak az ellenfelek, és máshogy reagálnak ránk, a sok halál ellenére (bár azért szidalmazás volt) sem vált unalmassá a játék. Sőt! Nagyon sokszor csak azért nem sikerült egy rész, mert csakazértis egyféleképp akartam megoldani a dolgot. Mikor jött három jetpackos elite és mindig megöltek, mert nem tudtam lelőni mindhármat elég gyorsan. Aztán egyszer beszaladtam egy aluljáróba, ők bejöttek utánam, viszont a plafon miatt a magassági előnyük megszűnt és mindhármat kardélre tudtam hányni. Nagyon szimpatikus. Szerintem mindenki jobban járna, ha az ellenségek AI-jába ugyanannyi energiát fleccölnének, mint a grafikába. 

Ami nem tetszett, hogy a közelharci ütés a puskatussal konkrétan haszontalan. Olyan, mintha semmi hatása nem lenne, az ellenség bezzeg egy legyintéssel megöl (harmadik nehézségi fokozaton a négyből). Illetve én alapvetően mindig próbálok vigyázni a szövetségeseimre, viszont ahogy az első részben, mindig van egy szakasz, aminél megállnak és többet nem követnek. Ez olyan szinten idegesítő és illúzióromboló, hogy hihetetlen. De gondolom ez végigkíséri a sorozatot, mert a reach is ezt csinálta.

Nagyon tetszett, hogy végre van éppkézláb történetmesélés. Minden pálya elején tök jó cgi animációk várnak, rengeteg nagy dumával, master chief is beszól mindenkinek, végre vannak karakterek, még ha sztereotipiák is. 

A harmadik résszel játszottam anno egy nyári szünetnyit xboxon. Remek érzés lesz nosztalgiázni vele, alig várom. Viszont ez a második rész is nagyon kellemes meglepetés volt. 

8/10

 

[XCube]

12 hours ago, JoeJoeJoe said:

Nagyon tetszettek továbbá a játékmenetbeli finomhangolások. Például nem kell ötvenszer ugyanazt a folyosót bejárnunk Ha csak ennyi lett volna én már megelégedtem volna, de például immár lehet két kisebb fegyverből egyidőben tüzelni, ami egy elég rambo-s érzés, bár többnyire halállal zárul, mert ránt a fegyver, mint állat .   Úgy alapvetően gördülékenyebb az egész, pl a futási sebesség gyorsabb, bekerültek új fegyverek (óh az energiakard!), stb... 

Bár lehet ez már az elsőnél is így volt, de nagyon ügyes dolognak tartom, hogy halálunk után néha variál egy kicsit a játék a csatákon. Például kivesz ellenséget, máshova tesz el. Ezt fűszerezve azzal, hogy rendkívül okosak az ellenfelek, és máshogy reagálnak ránk, a sok halál ellenére (bár azért szidalmazás volt) sem vált unalmassá a játék. Sőt! Nagyon sokszor csak azért nem sikerült egy rész, mert csakazértis egyféleképp akartam megoldani a dolgot. Mikor jött három jetpackos elite és mindig megöltek, mert nem tudtam lelőni mindhármat elég gyorsan. Aztán egyszer beszaladtam egy aluljáróba, ők bejöttek utánam, viszont a plafon miatt a magassági előnyük megszűnt és mindhármat kardélre tudtam hányni. Nagyon szimpatikus. Szerintem mindenki jobban járna, ha az ellenségek AI-jába ugyanannyi energiát fleccölnének, mint a grafikába. 

Ami nem tetszett, hogy a közelharci ütés a puskatussal konkrétan haszontalan. Olyan, mintha semmi hatása nem lenne, az ellenség bezzeg egy legyintéssel megöl (harmadik nehézségi fokozaton a négyből). Illetve én alapvetően mindig próbálok vigyázni a szövetségeseimre, viszont ahogy az első részben, mindig van egy szakasz, aminél megállnak és többet nem követnek. Ez olyan szinten idegesítő és illúzióromboló, hogy hihetetlen. De gondolom ez végigkíséri a sorozatot, mert a reach is ezt csinálta.

 

Érdekes volt ezt így olvasni, igazából értem, de én pontosan ennek az ellentétét éltem meg . A két fegyveres harc nálam alapvetővé vált a játék második harmadától, a puskatussal való leütést pedig kezdetektől fogva rendszeresen használtam.

13 hours ago, JoeJoeJoe said:

Nagyon tetszett, hogy végre van éppkézláb történetmesélés. Minden pálya elején tök jó cgi animációk várnak, rengeteg nagy dumával, master chief is beszól mindenkinek, végre vannak karakterek, még ha sztereotipiák is.

Akkor gondolom te kompletten a remastered verziót toltad.

[Cori]

13 hours ago, JoeJoeJoe said:

Halo 2

Spoiler

 

Erőteljesen jobb, mint az első rész, bár azzal is csak a monoton, ismétlődő pályaelemekkel volt igazán bajom. Viszont itt minden másban is magasabbra emelte a lécet.

Ami legjobban tetszett, az az új karakter, arbites behozatala. Bár játékmenetben igazából ugyanazt tudja, mint a chief (+ ő láthatatlanná tud válni, chiefnek meg... zseblámpája van  ) és a pályái se térnek el igazán, de nagyon magával hozott egy új perspektívát, amivel a covenant belső felépítéséről, céljairól lehet megtudni mindenfélét, illetve az elite-k karakterét népét is izgalmassá teszi (kicsit olyan utat járnak be, mint a vortigauntok a half life-ban). 

Nagyon tetszettek továbbá a játékmenetbeli finomhangolások. Például nem kell ötvenszer ugyanazt a folyosót bejárnunk Ha csak ennyi lett volna én már megelégedtem volna, de például immár lehet két kisebb fegyverből egyidőben tüzelni, ami egy elég rambo-s érzés, bár többnyire halállal zárul, mert ránt a fegyver, mint állat .   Úgy alapvetően gördülékenyebb az egész, pl a futási sebesség gyorsabb, bekerültek új fegyverek (óh az energiakard!), stb... 

Bár lehet ez már az elsőnél is így volt, de nagyon ügyes dolognak tartom, hogy halálunk után néha variál egy kicsit a játék a csatákon. Például kivesz ellenséget, máshova tesz el. Ezt fűszerezve azzal, hogy rendkívül okosak az ellenfelek, és máshogy reagálnak ránk, a sok halál ellenére (bár azért szidalmazás volt) sem vált unalmassá a játék. Sőt! Nagyon sokszor csak azért nem sikerült egy rész, mert csakazértis egyféleképp akartam megoldani a dolgot. Mikor jött három jetpackos elite és mindig megöltek, mert nem tudtam lelőni mindhármat elég gyorsan. Aztán egyszer beszaladtam egy aluljáróba, ők bejöttek utánam, viszont a plafon miatt a magassági előnyük megszűnt és mindhármat kardélre tudtam hányni. Nagyon szimpatikus. Szerintem mindenki jobban járna, ha az ellenségek AI-jába ugyanannyi energiát fleccölnének, mint a grafikába. 

Ami nem tetszett, hogy a közelharci ütés a puskatussal konkrétan haszontalan. Olyan, mintha semmi hatása nem lenne, az ellenség bezzeg egy legyintéssel megöl (harmadik nehézségi fokozaton a négyből). Illetve én alapvetően mindig próbálok vigyázni a szövetségeseimre, viszont ahogy az első részben, mindig van egy szakasz, aminél megállnak és többet nem követnek. Ez olyan szinten idegesítő és illúzióromboló, hogy hihetetlen. De gondolom ez végigkíséri a sorozatot, mert a reach is ezt csinálta.

Nagyon tetszett, hogy végre van éppkézláb történetmesélés. Minden pálya elején tök jó cgi animációk várnak, rengeteg nagy dumával, master chief is beszól mindenkinek, végre vannak karakterek, még ha sztereotipiák is. 

A harmadik résszel játszottam anno egy nyári szünetnyit xboxon. Remek érzés lesz nosztalgiázni vele, alig várom. Viszont ez a második rész is nagyon kellemes meglepetés volt. 

 

8/10

 

A melee azért öl téged instant kb, mert van egy bug a játékban, hogy az ellenfél annyir aközel jön hozzád, hogy a hátadat is meg tudja ütni (szemből, de ugye a hitbox szerint már mögöttek van) és a hátba vágás meg 1 hit, így meghalsz  Censored!. Amúgy melee nagyon, nagyon hasznos dolog az összes részben, csak hátba kell vágni az ellenfelet akkor instant öl, VAGY akkor amikor nincs shield, kivégzőnek pont jó, de persze nem mindig jön össze