Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[XCube]

On 11/26/2020 at 1:41 PM, Leon121 said:

A Plague Tale: Innocence

Egy példa arra, hogy a kevesebb több és jobb lett volna. Lopakodós játékként indul, majd színesítik az egészet a patkányinvázióval, amitől kap egy adag horroros ízt is, és ez baromi jól áll neki. A pestis járványt mutatja be úgy, ahogy korábban talán még egy játék sem, és piszok hangulatos. Van benne egy kis irreális érzés azért, de nem vészes, költői túlzásnak elmegy, ahogy vegyszerrel némely helyeken tudjuk csalni a patkányokat ide-oda. Aztán történik egy csavar (ami annyira nem csavar, lehetett tartani tőle a játék elejétől kezdve), és onnantól átmegy fura akció-horror-misztikus nonszensz resident evil szintű baromságba, míg a végén patkányhorda küzd patkányhorda ellen a főinkvizítor előtt. Hát bázz... Ha megállnak ott, hogy a gyerekek elérik a különös kastélyt, és letelepednek ott, akkor egy kiváló játék lett volna, erős hangulattal, szép grafikával és isteni zenével. De neeem, kellett valami más, valami több, valami világmegváltás. Kár érte, a fele kiváló, a második fele (najó, utolsó harmada) kalap szar, a befejezés így inkább rossz szájízt hagy maga után. 

 

Engem nem vert annyira hanyatt a vége, hogy végül ne értékeljem az egészet. Valószínűleg azért, mert megmaradt a sokszor gyomorforgató és nyomasztó atmoszféra. Ami engem sokkal inkább zavart az a belekényszerített fejlesztés.

On 12/1/2020 at 1:09 PM, SaltyDave said:

Na ezzel egy életre kihúztad a "érdekel de majd máskor" folyamatosan nyaggató játékok listájáról nálam, köszönöm szépen.

Szerintem ne írd le, ha jó áron hozzájutsz, akkor mindenképpen megéri egyszer végigjátszani .

[-OJ-]

Assassin's Creed Ezio Collection - Assassin's Creed II Brotherhood (PS4 - 100% Platina)

A második rész továbbfejlesztett változata, lényegesen szebb karaktermodellekkel és animációval, jobb mozgással és lovaglással, valamint a bevethető Assassinok is nagy segítségemre voltak. A sztori ezúttal sem nagy szám, Cesare egy fokkal érdekesebb/karizmatikusabb ellenfél, mint a faterja, de mivel csak a legvégén futunk vele össze, így sokat nem adott a játékhoz. Sajnos a korábbi, több bejárható várost és erődöket most lecserélték arra az egy szem Rómára és annak környező területeire, ami szvsz jókora visszalépés, ráadásul vizuálisan sem volt az egészben semmi kiemelkedő, még a Vatikán is csak ugyanolyan dobozváros volt, mint a külső városrész. További, és talán legnagyobb negatívum a Szinkron rendszer, mert már nem elég sikeresen teljesíteni egy küldetést, most már valami idegesítő kritériumnak is meg kell felelni, ha 100%-os teljesítményt és platinát akar a játékos (a legrosszabb az időre menő küldik, vagy hogy egyáltalán ne sérülj egy tömegverekedésben). Ha nem közvetlenül a 2.rész után játszom, talán jobban elvarázsolt volna, de így csak a technikai fejlődést tudtam értékelni, a tartalom inkább elmaradt az alapjátéktól. A DaVinci harci gépeit felvonultató DLC-k viszont üde színfoltot jelentettek a sok unalmas orvgyilkos mellékküldi között.

 

Assassin's Creed Ezio Collection - Assassin's Creed II Revelations (PS4 - 100% Platina)

Bár az összekötő sztori talán ebben volt a legerősebb, ahogy Ezio megismerte Altair életét, de a játékmenet szempontjából a harmadik felvonásra már tényleg nem maradt semmi, használható újítás. Kaptunk egy térképmenedzsmentet az Assassinokkal, ami kiváló bevételi forrás, de mivel a játék közepén megszerezzük a legjobb páncélt/kardot/tőrt, onnantól a város felvásárlásának és a folyamatos gazdagodásnak semmi értelme nem volt, hagytam is a tesókat a fenébe - ennek ellenére a Templomosok így sem tudtak visszafoglalni egyetlen várost sem. Beépítettek egy pofonegyszerű, bázisvédő minijátékot is, de ezzel csak a tutorialban találkoztam, és annyi elég is volt belőle. A bombákat pedig csak akkor használtam, mikor a 100% szinkron igényelte, amúgy túl macerás volt a kezelésük. Konstantinápoly városa, ha lehet, még Rómánál is fantáziátlanabb volt a felépítését tekintve, de legalább a mohamedán hangulatot jól árasztotta. Aztán átkerültünk abba a barlangvárosba, ami a legunalmasabb helyszín volt mind közül - szerencsére csak egy szekvenciát és négy könnyű küldetést kellett ott eltölteni. A végére vártam volna valami nagy leszámolást, de a semmiből előugró főellenfél erre nem sok lehetőséget biztosított, úgyhogy lazán levertem, megnéztem az egészen találó epilógust, aztán ennyi volt (szerencsére a mellék acsikat előre összeszedtem, mert a végjáték után már biztos nem lett volna kedvem visszamenni. Az ügyességi Tron-részeket tartalmazó Desmond emlékeket és a Lost Archive DLC-ket pedig egyenesen a pokolba kívántam, a kitalálójukkal együtt, hogy lehetett ilyen időhúzó szemeteket beleépíteni a játékba, amiknek semmi közük nem volt az AC-hez?

 

 

Kellene folytatni a AC3-mal, és megnézni végre Desmond sztorijának zárását, de úgy érzem, előbb egy kis szünetet fogok tartani.

[SaltyDave]

36 minutes ago, -OJ- said:

Assassin's Creed Ezio Collection - Assassin's Creed II Brotherhood (PS4 - 100% Platina)

A második rész továbbfejlesztett változata, lényegesen szebb karaktermodellekkel és animációval, jobb mozgással és lovaglással, valamint a bevethető Assassinok is nagy segítségemre voltak. A sztori ezúttal sem nagy szám, Cesare egy fokkal érdekesebb/karizmatikusabb ellenfél, mint a faterja, de mivel csak a legvégén futunk vele össze, így sokat nem adott a játékhoz. Sajnos a korábbi, több bejárható várost és erődöket most lecserélték arra az egy szem Rómára és annak környező területeire, ami szvsz jókora visszalépés, ráadásul vizuálisan sem volt az egészben semmi kiemelkedő, még a Vatikán is csak ugyanolyan dobozváros volt, mint a külső városrész. További, és talán legnagyobb negatívum a Szinkron rendszer, mert már nem elég sikeresen teljesíteni egy küldetést, most már valami idegesítő kritériumnak is meg kell felelni, ha 100%-os teljesítményt és platinát akar a játékos (a legrosszabb az időre menő küldik, vagy hogy egyáltalán ne sérülj egy tömegverekedésben). Ha nem közvetlenül a 2.rész után játszom, talán jobban elvarázsolt volna, de így csak a technikai fejlődést tudtam értékelni, a tartalom inkább elmaradt az alapjátéktól. A DaVinci harci gépeit felvonultató DLC-k viszont üde színfoltot jelentettek a sok unalmas orvgyilkos mellékküldi között.

 

Assassin's Creed Ezio Collection - Assassin's Creed II Revelations (PS4 - 100% Platina)

Bár az összekötő sztori talán ebben volt a legerősebb, ahogy Ezio megismerte Altair életét, de a játékmenet szempontjából a harmadik felvonásra már tényleg nem maradt semmi, használható újítás. Kaptunk egy térképmenedzsmentet az Assassinokkal, ami kiváló bevételi forrás, de mivel a játék közepén megszerezzük a legjobb páncélt/kardot/tőrt, onnantól a város felvásárlásának és a folyamatos gazdagodásnak semmi értelme nem volt, hagytam is a tesókat a fenébe - ennek ellenére a Templomosok így sem tudtak visszafoglalni egyetlen várost sem. Beépítettek egy pofonegyszerű, bázisvédő minijátékot is, de ezzel csak a tutorialban találkoztam, és annyi elég is volt belőle. A bombákat pedig csak akkor használtam, mikor a 100% szinkron igényelte, amúgy túl macerás volt a kezelésük. Konstantinápoly városa, ha lehet, még Rómánál is fantáziátlanabb volt a felépítését tekintve, de legalább a mohamedán hangulatot jól árasztotta. Aztán átkerültünk abba a barlangvárosba, ami a legunalmasabb helyszín volt mind közül - szerencsére csak egy szekvenciát és négy könnyű küldetést kellett ott eltölteni. A végére vártam volna valami nagy leszámolást, de a semmiből előugró főellenfél erre nem sok lehetőséget biztosított, úgyhogy lazán levertem, megnéztem az egészen találó epilógust, aztán ennyi volt (szerencsére a mellék acsikat előre összeszedtem, mert a végjáték után már biztos nem lett volna kedvem visszamenni. Az ügyességi Tron-részeket tartalmazó Desmond emlékeket és a Lost Archive DLC-ket pedig egyenesen a pokolba kívántam, a kitalálójukkal együtt, hogy lehetett ilyen időhúzó szemeteket beleépíteni a játékba, amiknek semmi közük nem volt az AC-hez?

 

 

Kellene folytatni a AC3-mal, és megnézni végre Desmond sztorijának zárását, de úgy érzem, előbb egy kis szünetet fogok tartani.

Ezt nézd meg előbb: 

 

[-OJ-]

16 minutes ago, SaltyDave said:

Ezt nézd meg előbb:

Már láttam, és most is újranéztem, hogy teljes legyen a kép.

[-OJ-]

Batman The Telltale Series (PS4 - 100% Platina)

A maga egyszerűségében nagyszerű játék volt, hibátlan Batman hangulattal, a jól ismert karakterekkel, és élvezhető sztorival. Egyedül a főellenfél tűnt nekem kissé erőtlennek, pedig ő is egész jó háttértörténetet kapott a végére. Amik nagyon belerondítottak a képbe, az a tengernyi bug. Időnként indokolatlanul beszaggatott, máskor teljesen elment vagy csúszott a beszédhang, gyakran a szereplők full homályosak voltak mert a kamera a háttérre fókuszált. Esetenként hiányoztak a karaktermodellek, volt hogy csak a haj, és üregesek voltak a fejek, de előfordult hogy a teljes karaktermodell, és a többiek a láthatatlan emberrel beszélgettek. És Gordon dohányfüstje, az minden jelentben egy fehér halmaz volt. Ezeket leszámítva tetszett, jöhet az Enemy Within.

[kaszman1]

City of Brass - kellemes roguelite, az ezeregy éjszaka / arabian nights stílusban . FPS nézet, feloldható karakterekkel, 3 közelharcos, 1 hibrid és két lövöldözős/késdobálós feloldható főszereplővel. Lényegében egy first person brawler/shooter,  ahol nagy hangsúly van a csapdákon és az ostor használaton, amivel kreatívan harcolhatunk, pl lefegyverezhetjük az ellenfeleket, besegíthetünk hogy valaki a capdába végezze vagy a pályákon található fenti karikákat kihasználva átlendülhetünk vagy felugorhatunk elérhetetlen helyekre, esetleg magunkhoz húzhatunk dobófegyeverként használható lámpásokat, robbanó olajos edényeket, stb.

Minden biome 3 szintből áll a végén egy boss fight-tal, majd a 13-ik pálya a főellen. A talált pénzből vásárolhatunk bónuszokat, felszerelést, fegyvereket és spéci képességeket a dzsinneknél. Minden karakter egy bizonyos fegyvertípushoz van kötve, de a rengeteg megvásárolható upgrade akár alapokban megváltoztathatja hogy használjuk ezeket.

A harc baromi élvezetes, bár szokni kell, mert nincs animation cancel és ha pl a számszeríj reload animáció közepén megnyomod az ostor gombot ezt a program végrehajtja amint kész az előző akció. Ahogy látom ezt szándékosan csinálták, hogy meggondolja az ember mit csinál, ne csak spammolja a támadást. Lehet lopakodva játszani, csapdákat kerülgetve, ellenfeleket egyesével kivégezve, vagy ha akarjuk összegyűjthetünk egy kis pénzt és a dzsinn-nél kikapcsolhatunk minden csapdát és onnan mehet az aprítás. Érdekes még, hogy minden futamra kapunk 3 kívánságot, amivel ritka cuccokat kívánhatunk a boltokban, ellenséges dzsinneket állíthatunk magunk mellé vagy akár egész bossfight-ot is átugorhatunk. Nekem 8 óra volt feloldani mindenkit és egyszer végig is vittem. Mivel Steam-en még pár napig 90% off bátran ajánlom mindenkinek, akinek tetszett pl a Ziggurat, vagy a BPM, bár ezeknél lényegesen lassabb a harc persze kardokkal/lándzsákkal és ostorral.

Van még  benne tartalom, nem oldottam fel mindent, valamint más karakterekkel is megpróbálom majd végigvinni. Vannak még napi kihívások, testreszabható nehézség (blessing és boon) rendszer ahol akár időlimitet is kaphat egy játszma.

 

[SaltyDave]

DMC5 Vergil playthrough. Hááát. Hát. Egyáltalán nem rossz, nagyon megérte az árát, de csak úgy... ehh, egynek jó volt. Mechanikailag összetettsége ellenére valahogy szükségtelenül összetett, és érződik rajta hogy a japán kombóvideós medvedisznóembereknek ez marha jó, de a "relatíve hardcore" rétegnek ahova magamat is sorolnám akik rámennek a stílusra és a technikára is de nem tudnak Street Fighter szintű frame időzítéses dolgokat csinálni, Vergil karaktere rém egyszerű Dante-hez képest. Oké mondjuk hozzá kell tenni hozzá képes minden akciójáték karakter rém egyszerű mechanikailag, de azért hiányzik valami. Dante specialitása a stílusok váltogatásában van, Nero-é a robotkarok stratégikus felrobbantásában, V pedig crowd control. Vergilnél nem tudnék így megnevezni fókuszpontot, mert hiába van a démon-klón DT-je meg lehet állítgatni a sebességét, egyszerűen marhára fölösleges és nem tart sokáig. Ott a concentration meter ami arra megy rá hogy ne mozogj fölöslegesen, ne futkoss, ne ugrálj, ne üss mellé - mint egy hidegvérű állat, ne pazarold az energiád szükségtelen mozdulatokra, légy precíz, gyors, halálos. De ez annyira nem működik amikor minden fegyvere kb. ugyanolyan. Minden karakternél jól elkülöníthetően megvan hogy Dante-nél pl. a shotgun, a gyorsasági motor, rakétavető az crowd control, a Balrog páncél az single target high damage. Vergilnél meg minden ugyanolyan valahogy, és inkább csak azért váltogatsz mert az egyiken van egy forward dash mozdulat, a másikon egy nem totál függőlegesen a földre rántó csapás amivel követni tudod a levegőben magadtól ellökött ellenfelet. Csak minek, amikor a style gombon az egyetlen képessége az hogy a kijelölt ellenfélhez teleportáljon? Akkor már miért ne használnám végig pl. a Yamato-t ami az ikonikus fegyvere? Pontosan ezt csináltam, és marhára ráuntam mire végigvittem. Egyébként a szokásos special edition / DLC szint, kapott egy új intro-t és egy outro-t, amik érezhetően gyengébben animáltak, és ennyi. Mondjuk e tekintetben jobb mint a DmC Vergil's Downfall, mert az bár rendes sztorit csinált és folytatta az alapjátékot (kár hogy sosem folytatják  ), Vergil-t csak a 6db saját pályáján tette játszhatóvá (még a Bloody Palace-ban sem, az már csak az X1/PS4 Pro-ra kijött Special Edition-be került be a karakter DLC-vel egybe építve, de persze PC-n nem volt update mert mi b-sszuk meg, akkor is ha megvettük a karakter DLC-t, nekünk nem jár Bloody Palace, ugh még mindig b-ssza a csőröm. Csak ezért vettem meg újra PS4-re anno). 

Egyébként szép és jó. A karakter animációk gyönyörűek, vannak új ötletek és rohadt látványos új mozdulatok amik nagyon illenek a karakterhez, szóval még csak a hagyományos "igen Vergil-el mindig így kell játszani" stílusba sem rondítanak bele, de lehet színezni, menőzni. Bloody Palace-ben valószínűleg jobban élvezném, de most hogy 2 leülésből végigdaráltam a 20 küldetést, rohadtul meguntam. És a theme songját is. Nagyon megéri az árát (5 euró), de jobb lett volna ezt korábban amikor még tartott a hype meg volt felfedezni való, de ez most valahogy nem ütött akkorát a DMC4-ban, DMC4-ben, és a reboot DmC-ben. 

[moody]

Sundered

Metroidvania féle, nagyon hasonló mint a Hollow Knight. Kapunk három területet, területenként 3 mini bosst és egy fő bosst. Plusz van egy bónusz boss és egy fő fő boss. Nem lineáris, szóval majdnem hasonló képen mint a HK esetében választhatsz hogy merre, és hogy melyik bossokat ölöd meg. Az egész játék ideje alatt egy kiinduló pont van, tehát ha meghalsz akkor ide kerülsz vissza mindenféle büntetés nélkül. Itt tudod az össze gyűjtött coinból fejleszteni magadat. Pl nagyobb sebzés, több pajzs, ilyesmi. A perkek annyival másabbak itt mint a Hollow Knightban (=charm), hogy itt a legtöbb ad valami negatív dolgot is a pozitív mellé. Értelem szerűen cserélgetni kell, attól függ melyik bossra mész rá. (pl az utolsó bosson nem nagyon kell használni lő fegyvert, ezért olyat tettem be, ami a közeli sebzést növeli, a lőfegyvert meg csökkenti a sebzését). Területenként 2-2-2 skillt kapsz, amiket egyszer tovább lehet fejleszteni. Pl a falon mászás nem csak sima falon mászás lesz, ahol ha nem nyomod felfele a gombot akkor leesel, hanem ha tovább fejleszted mint a pók ott is maradsz mindenféle gomb nyomás nélkül. Területenként természetesen az ellenfelek is változnak. Az, hogy hol a boss, hol lehet perket megszerezni, és hogy hol vannak az unlockolható rövidítések azok fixek. Ezek között rész automatikusan generált. Az ellenfelek sokszor baromi idegesítőek, mert jó formán átlőnek, és átmennek mindenen, te pedig platformhoz vagy kötve. Vannak pálya részek ahol gyakorlatilag el sem fogynak, tehát csak rusholsz előre hogy elérd a célod. Az sem kóser jó pár helyzetben, hogy fix halál után a kiinduló pont. Ergo ha jó messze van a boss akkor jó messze kell el menned érte... Egyébként egyik boss sem túl nehéz, kivéve az utolsót. Ha megölöd a bonus bosst akkor a játék végén más lesz a főellenség, ami normalon kb lehetetlen volt számomra. lehet, ha még 5-10 óra famrolást csináltam volna és fejlesztettem volna magamat, akkor sikerült volna, de azért annyira nem jó a játék hogy ezt megcsináljam. Ezért inkább átraktam easy fokozatra, de még így is csak másodszorra sikerült megcsapnom... Ez mind kerek 15 óra alatt sikerült teljesítenem, mindenféle netes segítség nélkül. Szóval 1000 pár száz forintért tuti vétel volt, és aki kicsit is szerette a Hollow Knightot az egyszer szaladjon végig rajta.

[moody]

The Evil Within

Korábban játszottam a második résszel, és nagyon tetszett. Nem is tudom miért azzal kezdtem, talán akciós volt és kedvem volt hozzá. Mikor el kezdtem az első részt azt hittem hasonló lesz mint a második, aztán rájöttem hogy csak részben. Ez az első rész valóban inkább túlélő horror, ebből kifolyólag sokkal parásabb is. Őszintén megmondom ez nem az én stílusom, nem is baj hogy a legkönnyebb fokozaton kezdtem a játékot, így legalább haladtam előre. Játék közben el gondolkodtam, hogy ki az az állat, aki ezt nehéz fokozaton végig játssza. Igazából meg van a recept. Lopakodni, minél kevesebb lőszert használni, és minél jobban kihasználni a terep adta lehetőségeket. Ez nem egyszerű, mert míg kiismersz egy térképet, hogy mozognak és hogy viselkednek az ellenfelek az nem kevés idő. Meg persze minél ügyesebben célozz, az sem árt. Kontrollerrel azt mondom picit nehezebb az ember dolga mint egérrel, mert nem hiszem hogy nehezebb fokozaton segít a gép célozni. Természetesen én sem mindent erőből próbáltam, az még könnyű fokozatosan sem ment volna. A helyszínek nagyon változatosak voltak, az ellenfelek már kevésbé. Még a bossok sem, ugyanis volt olyan hogy többször visszatért és többször ki kellett játszani. A sztori tetszett, bár biztosan jobban beleéltem volna magamat ha minden egyes újságot, feljegyzést elolvasok.

Még ha nem is az én stílusom, azt mondom hogy tetszett, jó játék, bár örültem volna annak ha a PS4 verziót nem hanyagoltál volna el, ugyanis elég durva FPS ingadozások voltak, mondhatni sok helyen még szaggatott is. Minden esetre az az 1500 ft nem pénz érte, jó vétel volt.

[Malleus]

 

Never Alone (Kisima Ingitchuna)

 

A játék egy platformer, puzzle elemekkel megfűszerezve, Alaszkai őslakosok folklórjából merített történettel.

A játékmenet elég egyszerű ugraburga, és nagyrészt működik ahogy kell, de az irányítást sokszor nem éreztem elég precíznek. A legzavaróbb az volt, hogy ugrás közben nem tudunk megfordulni, illetve a bolával való célzás egérrel elég körülményes. Úgy általában jobban bejött volna ha több puzzle, és kevesebb instakill platformer rész van. Ebből szempontból jobb a DLC, ott a puzzle aspektus van előtérben.

A játék lényege azonban a történet. Ez Inupiat népi meséken alapul, és egy őslakos meséli el saját nyelvén, ahogy haladunk előre a játékban. Vannak még rövid dokumentumfilmek, amik további betekintést adnak az Inupiat kultúrába. Az élményhez csak hozzáad a gyönyörű képi világ, beleértve az átvezetőket is amik a helyiek művészeti stílusában készültek. Az egész játéknak nagyszerű és egyedi hangulata van.

Szóval a játékmenet egynek elmegy, de a történet és a hangulat nagyon érdekes és emlékezetes. Akit kicsit is érdekel az amerikai őslakosok kultúrája, lessen bele.

[-OJ-]

G.I. Joe: Operation Blackout (PS4 - 100% Platina)

Yooooo, Joe!

Egyszerű shoot'em up játék, ami nem is akar többnek látszani annál, mint ami. Mind a 18 küldetésben, végig egy csőben szaladunk előre (három küldiben tankkal megyünk), arénáról arénára, és lövünk mindenre, ami csak elénk teleportálódik, majd felvesszük a healthet és az ammót, aztán rombolunk tovább. Ha meghalunk sem gáz, full életerővel éledünk újra, mindig az aktuális aréna kezdetén, vagy ha több ellenfél hullám jön, akkor akár köztük is. Mindezt a klasszikus G.I.Joe környezetben tesszük, szinte mindig "műanyag" Cobra bázisokon, stílusos rajzfilmszerű grafikával, ami tökéletesen visszaadja a rajzfilm, de még inkább az eredeti képregény látványvilágát. A sztori a szokásos LOL-kategória, míg a szinkron tűrhető, és van pár jópofa lore utalás, de összességében a szöveges átvezetők elég unalmasak.

A játék egyetlen nagy negatívuma az irányítás, pontosabban a célzás. Mivel minden ellenfél folyamatosan cikk-cakkozik, kontrollerrel lehetetlen eltalálni őket, hacsak nem nyomkodjuk folyamatosan az automata-célzást, és vele együtt gyorsan lövünk is, remélve, hogy legalább két-három találatot beviszünk, mielőtt az ellen eloldalazik, és akkor újra célozni kell a lövések előtt. Van melee is, de az teljesen használhatatlan, mire bevinnénk a lassű ütést/kardcsapást, az ellen már rég megkerült minket.

Fanoknak a nosztalgia miatt kötelező (de csak akciósan!), és nekik akár kiváló piálós parti játék is lehet, mert elég csak akkor inni, ha elhangzik hogy COOOBRA!, és seperc alatt garantált a jó hangulat. Mindenki más kihagyhatja, mert grafikára és játékmenetre is olyan, mintha egy PS2-es korabeli játék lenne.

 

[bcom]

Alien Isolation

Ez mindig érdekelt, de mindig elmaradt a vétele, most epictől jól jött. 

Hardver: a kisgépen (i5 2500, 2gb, 750gtx) játszottam monitorral full HD-ben. Ehhez képest röccenésmentesen futott végig, szinte max beállításokkal. A töltési idők is mindössze néhány másodpercet vettek igénybe. A grafika, effektezés csodálatos volt, persze lehet, hogy elfogult vagyok az UE miatt, és azt is hozzá kell tenni, hogy a játék egy (általában) sötét, félhomályos űrállomáson játszódik. A hangok, zenék zseniálisak. Mindez szépen hozzájárult a hangulathoz. Fagyás, kidobás egyszer sem volt, bugot, talán kétszer láttam, halott emberek fegyverei maradtak a levegőben, illetve egyszer átláttam a textúrák között a liftben.

Régebben olvastam teszteket, három panaszra emlékszem. A játék extrém nehézségét bírálták, azt, hogy túl hosszú lett és, hogy csak bizonyos pontokon lehet manuálisan menteni. Felraktam egy modot, ami balanszolja a fegyverek erejét, semmi kedvem nem volt százszor visszatölteni. Így teljesen vállalható volt és megmaradt creepy hangulat is. Szerintem emiatt tudtam gyorsabban is haladni és kb. 9-10 óra alatt megcsinálni. A mentésekkel nem volt bajom, kellő mennyiségű fali emergency station volt végig.

Maga a játékmenet az amit imádok. Nagyon hasonlít a System Shock 2, Prey (2016), Dead Space, Doom 3 játékokra és kicsit a Half-Life-ra. Lényegében az űrállomás szektoraiban kell feladatokat megoldanunk a sztorit követve (Ellen Ripley lányával játszunk) és ezeket a szektorokat liftek, metrovonalak kötik össze. Az ellenfeleket nem sorolom, az a sztorihoz tartozik, arról meg nem írok, ezt játszani kell, de általában egy "Alien"-es horror fps.

Az egész hangulat, megvalósítás hozza a legjobb Alien filmeket és simán ott van a helye a fent említett játékok között.

[XCube]

Command & Conquer Remastered Collection - Tiberian Dawn alapküldetések.

Ledaráltam az alapjátékot és közben sikerült pár ősz hajszálat növeszteni a meglévők mellé. Sok bottleneckre nem emlékeztem és téptem a hajamat miatta, ragequit kíséretében. Mindemellett tartom korábbi kijelentésemet arról, hogy ez az egyik legjobb remaster, amivel valaha játszottam. Ahogy @oPalRx7 kolléga is írta a játék topikjában, valószínűleg berozsdásodtam. Elszoktam az ilyen gyors ütemű, "anyáskodó" RTS játékoktól. Nehéz volt felvenni a fonalat és nem is sikerült teljesen, a legtöbbször early rusholtam (vesztemre) mielőtt rájöttem, hogy ez itt nem működik az adott nehézségi szinten. Aki hadron tolja végig az előtt hatalmas respekt... . Nem a normális nehézség miatt, hanem a játék korhű hibái miatt, mint pl. pathfinding és az önálló reakciók az AI -tól. Gyakorlatilag az útkeresés volt az, ami a legtöbbször az őrületbe kergetett, míg újra meg nem szoktam, hogy itt terelgetni kell az alakulatokat. Nincs is szebb annál, mint amikor a sereged egyik fele a pálya másik felén fedezi fel egy új útszakasz lehetőségét pusztán azért, mert nem tudott áthaladni egy hídom, mert éppen mások haladtak át rajta. Vagy éppen az, hogy az egységeid tétlenül nézik végig, ahogy lemészárolják őket. Vagy az, hogy az AI -nak eredendően jobbak a lehetőségei eltaposni a katonáidat, mint neked, mert az útkeresés parancsadásra máshogy működik.

Mindettől függetlenül hatalmas mosollyal értem a játék végére és örömmel kezdem el a kiegészítő misszióit, ahol még több hajam fog hullani  .

Szerk.: A Red Alert -re már szinte gondolni sem merek. Ott tökélyre húzták a szűk helyeken való áttörést és még több benne a "spy" mission.

 

[Cori]

Doom Eternal

A játék az FPS műfaj továbbfejlődése. Annyi új funkció és lehetőség van a játékban, és elvárt, hogy használjuk is ezeket. 

Az előző DOOM ehhez képest egy pofon egyszerű fps... A fegyverek modjai már ott is megvoltak, de itt nagyon jól összevonták a démonok sebződésének modellezésével, pl lerobbanthatunk ágyúkat, lövegeket a démonokról, esetleg tátott szájba gránátot dobunk amitől a démon stunnolódik, majd mehet a glory kill hp-ért.

Mert ugye sima Glory Killel hp-t gyűjtünk, a vállra szerelt lángszóróval armort, a láncfűrésszel pedig ammot, így a combat folyamatosan nyomás alatt tartja a játékost, hogy figyelje a különféle tartalékait, hogy mikor melyik eszközét alkalmazza az életben maradáshoz. Van akiknek ez nem jött be, de szerintem marha élvezetessé teszi a combatot. Az előző részben konkrétan bármilyen fegyverrel végigjátszhattad, itt ez sokkal specializáltabb lett az ammo management és a demonok gyengepontjai miatt is, sokkal jobban jutalmaz a játék, ha megfelelő fegyvert használsz. Azért is, mivel sokkal, sokkal nehezebb lett... Hardon játszottam ezt is és az előzőt többször is, míg ott a Hard egy normálnak mondható, itt valóban Hard volt. Nagyon sokszor meghaltam, de marhára élveztem minden percét. 

A soundtrack továbbra is csodás, a pálya dizájn még jobb, mint az előzőben volt, és változatosabb is, nem csak Mars felszíne és a bázis vagy a pokol három különböző helyszínei váltakozank, találhatunk itt ősi romos várost, high tech bázist, a metropolisokat vagy jeges pályát is. Mind élvezetes, max 1 kihágásom lenne, hogy szerintem bizonyos pályák túl hosszúak voltak, 1 másfél óra egy pályára szerintem sok, de igazából ez se különösebb probléma.

Minden pillana tökély volt, kíváncsi vagyok mit hoznak ki a következő részből. Most pedig megyek vissza gyűjtögetni és nekiesni az Ancient Gods DLC-nek.

[bcom]

Bioshock Infinite

Múltkor megvettem, mert régóta wishlisten volt. Anno az elsővel játszottam, a másodikat kihagytam. Kb. két óra játék után két dologra jöttem rá: 1. ez nem Bioshock, 2. ez egy jó kis Doom klón.  

[Cori]

Cyberpunk 2077 - Csak a főstory + egy nagyon minimális side quest = kitolva. 20 óra volt a save file szerint, de ebben nincs benne a halálozás meg egy másik save file amikor csak tesztelgettem a teljesítményt, gog szerint 30 órám van a játékban. Majd 1-2 éven belül ha veszek új gépet akkor nekiülök megint, akkor már rendesen, minden mellékküldivel együtt, addigra talán javítanak egy rakást bugot és jönnek a minőségi DLC-k is, legalábbis remélem.

Egyébként a játékmenet maga korrekt, nem kiemelkedő, de nem is béna, teszi a dolgát, élvezetes. A story viszont nagyon jó, érdekes kérdéseket feszeget, érdekes karakterekkel meghintve. Tény, hogy a játék marha lassan indul be, kb az első 10 óra az csak felvezetés és csak ezután kezdenek el felpörögni az események, de nagyon megéri várni rá. Az ending amit kaptam meg keserédes lett és ahogy nézgettem egyik befejezés sem mondható boldognak, de szerintem nagyon illik az egész világhoz ez a búskomor ending. Ettől függetlenül tényleg nagyon rövid a játék, ahogy írtam is, 20 óra volt... és hardon... nagyon könnyű játék is sajnos, egy két helytől eltekintve, a buildem se volt fókuszált, összevissza pakoltam mindenhova pontokat. Szóval ja... rövid volt, mehetett volna még +10 órával tovább, gyorsan lezavarták az eseményeket, de nem mondanám elvarratlannak, csak gyors.

A játék minden hibája ellenére (amiből van bőven, bugoktól kezdve, mechanikai problémákon át, mindenig) várom a DLC-ket. Nem lett egy Witcher 3, ahol hatalmas volt a hype nálam mégis megütötte az elvárt szintet, és még többet is... Itt nem volt akkora, tudtam, hogy valami jót fogok kapni CDPR-től, viszont tényleg nagyon elbaszták az egészet a srácok, megértem a felháborodókat... reméljük kiajvítják a hibákat és minden sínen lesz a következő projektnél.

[SaltyDave]

Planet Zoo

Bár technikailag nincs vége mert végtelen úgymond mind bármelyik városépítősdi, de van kampánya, aminek a végére értem és végig van aranycsillagozva. Írtam már róla többször hosszabban, így csak egy +/- lista.

+ Arany középutat ér el a végletekbe menő szimuláció és a könnyed, relaxáló (ha szeretsz 3D modelleket forgatni  ), semmilyen módon nem korlátozó dekoráció között azáltal hogy mindkettőt tökélyre fejlesztette.
+ Gyönyörű grafika, elképesztő részetességű animációk, teljes játéktervező szabadkéz állatkerteket designolni, úgy képzeljétek el hogy a folyó csobogás vfx-ekből van 10 féle stb.
+ Elképesztő mennyiségű tartalom, az összes Sims-et összegyúrva nincs ennyi építőelem mint itt az alapjátékban, és több százat ad hozzá minden új DLC.
+ Van kampány! Nem is akármilyen, jóféle tutorialnak és kihívásnak is, 120+ óra alatt jutottunk a végére.
+ Hipnotikus, kellemes, jó a léleknek OST
+ Jó támogatottság, release-kor játszhatatlanul optimalizálatlan volt (állítólag), relatíve sűrű patchek, egy-egy ingyen content is becsúszik.
+ Ahhoz képest mennyire durván rétegjátéknak tűnik és mennyire félelmetes szinten részletes a managment, nagyon jól megtanít dolgokra, intuitív az UI, logikus a menürendszer, átlátható, és a kampányfeladatok szépen átvisznek a játékmechanikák (80%-án  ).

- 2500 vendégszám körül brutálisan le tud zuhanni a framerate. Jó lenne egy opció ami maximalizálja az egyidejűleg beengedett vendégek számát, vagy egy grafikai opció ami adott szám fölött nem renderel többet csak a számadatokban jeleníti meg (fogyasztás, bevétel stb.)
- Borzasztóan túlárazott lehúzás, "nem olvastad el az apróbetűs részt" DLC-k (Frontier Developments-ben tudni illik Elite óta nem szabad bízni), 4-5 állat / 9,99 nagyon kevés, még ha az új alkatrész sok is.
-/+ Nagyon durván rá lehet függeni. Párom nem kocka, volt hogy leültünk elé délelőtt 10-kor, este 11-kor álltunk fel kajálást leszámítva. Vigyázni kell vele.
- Deluxe edition mögé zárt komodói varánusz

[Leon121]

Windbound

Rouglelike keretre húzott túlélős játék, szigetek között hajózós tematikával, és TPS nézettel. Röviden és tömören.  

Rougelike, mert öt világot (pályát) kell teljesíteni, ahol viszont a szigetek véletlen generáltak, ahogy rajtuk talált tartalom is.

Túlélős, mert kaját kell találni, felszerelést építeni, és így jutni tovább.

Hajózós, mert van egy hajód, amit építhetsz, bővíthetsz újabb dolgokkal, és ezzel kell a szigetvilágban megtalálni a továbbjutás kulcsát.

TPS nézet, mert... Hát mert az. 

 

Ami nagyon tetszett:

+ a felfedezés öröme

+ a kihívás legyűrése (elég kegyetlen tud lenni a játék, ha óvatlanok vagyunk, könnyű halni, a harc izgalmas és feszült)

+ az audiovizuális körítés - a grafika gyönyörű, stilizált, a zene nagyon megnyugtató, de a kedvencem, hogy az állatok egy-egy saját kis ambient zenét kaptak, amit a közelükben hallani lehet már messziről, és innen fel is lehet őket ismerni már látatlanban

+ a hajózás elég realisztikus, frusztráló, de hihető, ahogy dobálják a hajómat a hullámok, és széllel szemben haladva csak szívok

 

Ami nem tetszett:

- bugos itt-ott a mozgás, és csiszolatlan, körülményes, nehézkes néha a kezelés, és amíg nem érez rá az ember, addig frusztráló tud lenni

- kicsit tudathasadásos: rougelike-nak lassú és vontatott, és nincs is elég tartalom benne, már egy végigjátszás alatt szerintem nagyjából mindent láttam. Messze nem olyan radikálisan különböző, mint a jó rougelike-ok tudnak lenni. Felfedezős, túlélős játéknak egyszer nagyszerű, de nem érzem a késztetést az újrajátszásra ezek után.

 

Egy végigjátszást nagyon élveztem, annak ellenére, hogy eleinte szívtam párszor, amíg lelassítottam magam a tempójára, és nem kapkodtam, hanem ráérősen vadászgattam, felfedeztem, készletet tartalékoltam, mielőtt ismeretlen vizekre mentem volna. Imádom, ahogy kinéz, amilyen hangulata van, ahogy becserkésztem a célpontot, ahogy megszólalt a zene tengeren (majd ugyanaz a dallam kiegészült pergősebb elemekkel, mikor cápa közelébe kerültem). A hajózást is élveztem, főleg miután sikerült áthidalnom a vitorlázás nehézségeit (de nem akarok spoilerezni), igazán feszült, odafigyelős élmény volt. Kár, hogy nincs benne több. Több ellenfél, több craftolható dolog, több minden, ami igazán újrajátszásra sarkallna. Az árát így is megérte nekem, a szívembe belopta magát. 

[Cori]

Doom Eternal - Ancient Gods Part One  -  Megvolt a DLC is. Fuh... ha az alapgém nehéz volt akkor ez még inkább az  Valahol olvastam, hogy olyan majdnem minden harca a játéknak, mint egy Slayer gate challenge az alap kampányban, amivel egyet is tudok érteni xD Marha nehéz, már túlontúl nehéz, az első pálya még elment, de a következő 2 átment a nem a legfunabb kategóriába, főleg a 2. The Blood Marsh volt a kikészítő. 

Kaptunk új enemyket, mint pl egy turret aminek a gyengepontja egy szem, ami ha rálősz vagy túl közel mész, eltűnik, viszont egy idő után előjön, és kb pár lövés után kifekszik. A másik egy szellemszerűség, ami megszállja az ellenséget, így ez az ellen nem fog megtántorodni a lövéseinkre, kb dupla sebességgel fog támadni és az élete kb duplájára nő... Beteg... és ha sikerül is megölnöd a testet, akkor jön a szellem, ami mondjuk egy helyben marad de, ha nem sikerül a plasma fegyó egyik modjával túltöltened idő alatt, akkor megszáll egy másik démont.  Elmehet az anyjába aki ezt kitalálta  

A DLC 3 pályából áll, mind teljesen más kinézettel rendelkezik, a pályadizájn maradt a szokásos, jó. Ja és itt már alapból minden fejlesztés elérhető, minden maxon van (nem tudom, hogy azért, mert a kampányba van egy kimaxolt savem, vagy alapból így jár mindenki... szerintem az utóbbi, ha a DLC nehézségből indulok ki, csak így lenne fair.).

Itt viszont már nem Mick Gordon a zeneszerző... hanem Andrew Hulshult, aki csinált már marha jó soundtrackeket, mint a Brutal Doom soundtrackje vagy Dusk, Amid Evil páros és még egy párat. Jó a srác, itt is nagyon jó amit csinált, de nem Mick Gordon  

Jó kis vétel volt, de annyira nehéz, hogy nem tudom, hányszor akarok majd nekiülni. Az alapjáték marha jól volt balanszolva, nehéz volt, de azzal még el lehetett bánni kellemesen, még ha meg is haltam többször helyenként.. de itt, itt folyamat a stressz ment, hogy ne haljak meg

[jardo]

Assassin's Creed: Valhalla

Közel 140 óra és egy tulajdonképpen 100%-os végigjátszás után besz0pni egy bugot, ami miatt a játék nem adja be a legutolsó (!) küldetést: megfizethetetlen. 

[SaltyDave]

14 hours ago, Cori said:

Doom Eternal - Ancient Gods Part One  -  Megvolt a DLC is. Fuh... ha az alapgém nehéz volt akkor ez még inkább az  Valahol olvastam, hogy olyan majdnem minden harca a játéknak, mint egy Slayer gate challenge az alap kampányban, amivel egyet is tudok érteni xD Marha nehéz, már túlontúl nehéz, az első pálya még elment, de a következő 2 átment a nem a legfunabb kategóriába, főleg a 2. The Blood Marsh volt a kikészítő. 

Kaptunk új enemyket, mint pl egy turret aminek a gyengepontja egy szem, ami ha rálősz vagy túl közel mész, eltűnik, viszont egy idő után előjön, és kb pár lövés után kifekszik. A másik egy szellemszerűség, ami megszállja az ellenséget, így ez az ellen nem fog megtántorodni a lövéseinkre, kb dupla sebességgel fog támadni és az élete kb duplájára nő... Beteg... és ha sikerül is megölnöd a testet, akkor jön a szellem, ami mondjuk egy helyben marad de, ha nem sikerül a plasma fegyó egyik modjával túltöltened idő alatt, akkor megszáll egy másik démont.  Elmehet az anyjába aki ezt kitalálta  

A DLC 3 pályából áll, mind teljesen más kinézettel rendelkezik, a pályadizájn maradt a szokásos, jó. Ja és itt már alapból minden fejlesztés elérhető, minden maxon van (nem tudom, hogy azért, mert a kampányba van egy kimaxolt savem, vagy alapból így jár mindenki... szerintem az utóbbi, ha a DLC nehézségből indulok ki, csak így lenne fair.).

Itt viszont már nem Mick Gordon a zeneszerző... hanem Andrew Hulshult, aki csinált már marha jó soundtrackeket, mint a Brutal Doom soundtrackje vagy Dusk, Amid Evil páros és még egy párat. Jó a srác, itt is nagyon jó amit csinált, de nem Mick Gordon  

Jó kis vétel volt, de annyira nehéz, hogy nem tudom, hányszor akarok majd nekiülni. Az alapjáték marha jól volt balanszolva, nehéz volt, de azzal még el lehetett bánni kellemesen, még ha meg is haltam többször helyenként.. de itt, itt folyamat a stressz ment, hogy ne haljak meg

Nem is lesz többet Mick Gordon sajnos. Leszállította a zenéket a játékhoz - még ha megkésve is kicsit - és konkrétan semmit nem raktak be az ő szerzeményeiből, mindent remixeltek amit leadott a stúdió saját embereivel, és azokat hallod az Eternal-ban. Mick meg közölte hogy oké, soha többet nem dolgozok veletek. Annyira drasztikusan nem más gondolom, inkább "eltologatták equalizerben", de a zeneszerzőnek ez akkor is megalázó. Aki meg nem tudja a sztorit, hiába szereti a fazon munkásságát, elég szar érzés lehet látni hogy "uh Mick ütős az Eternal OST, köszi, király vagy!" te meg nem akarod visszaírni hogy "köszi, de nem az enyém". 

[Cori]

3 hours ago, SaltyDave said:

Nem is lesz többet Mick Gordon sajnos. Leszállította a zenéket a játékhoz - még ha megkésve is kicsit - és konkrétan semmit nem raktak be az ő szerzeményeiből, mindent remixeltek amit leadott a stúdió saját embereivel, és azokat hallod az Eternal-ban. Mick meg közölte hogy oké, soha többet nem dolgozok veletek. Annyira drasztikusan nem más gondolom, inkább "eltologatták equalizerben", de a zeneszerzőnek ez akkor is megalázó. Aki meg nem tudja a sztorit, hiába szereti a fazon munkásságát, elég szar érzés lehet látni hogy "uh Mick ütős az Eternal OST, köszi, király vagy!" te meg nem akarod visszaírni hogy "köszi, de nem az enyém". 

Igen, sajnos  Hallgattam 1-2 számot összehasonlítva a játékbeli és az ő verzióját és hát, az övé jobb  Ettől függetlenül a játékban lévő trackek is jók, csak Gordoné még változatosabb, különlegesebb helyenként.

[XCube]

Command & Conquer Remastered - Tiberian Dawn kampány kiegészítőkkel kompletten szőröstül bőröstül.

35 óra alatt daráltam végig. Hihetetlen nosztalgiafaktora van a játéknak minden hibája ellenére. Néha persze a hajamat téptem az útkeresési és AI hibáktól, de megbocsájtottam a játéknak, mivel a fejlesztők nem akartak változtatni a régi mechanikákon és nem létező feature -ökön. A felújított grafika első osztályú, és emellett van néhány opcionálisan bekapcsolható újítás (jobb klikkre váltás akciónál, stb...), ami megkönnyítheti az ember életét, de én ezeket első körben kikapcsolva hagytam.

Rajongóknak kötelező, de azért a 20 Eurós árat kicsit sokallom érte, én is akcióban vettem meg fél áron.

On 1/14/2021 at 11:15 AM, SaltyDave said:

Nem is lesz többet Mick Gordon sajnos. Leszállította a zenéket a játékhoz - még ha megkésve is kicsit - és konkrétan semmit nem raktak be az ő szerzeményeiből, mindent remixeltek amit leadott a stúdió saját embereivel, és azokat hallod az Eternal-ban. Mick meg közölte hogy oké, soha többet nem dolgozok veletek. Annyira drasztikusan nem más gondolom, inkább "eltologatták equalizerben", de a zeneszerzőnek ez akkor is megalázó. Aki meg nem tudja a sztorit, hiába szereti a fazon munkásságát, elég szar érzés lehet látni hogy "uh Mick ütős az Eternal OST, köszi, király vagy!" te meg nem akarod visszaírni hogy "köszi, de nem az enyém". 

Ez megint egy olyan tipikus baromság a Bethesda (vagyis inkább minden nagyobb kiadó / fejlesztő) részéről, amit soha az életbe nem fogok megérteni. Mi a pitsáért nem lehet egyenesen intézni a dolgokat?

[bcom]

43 minutes ago, XCube said:

Command & Conquer Remastered - Tiberian Dawn kampány kiegészítőkkel kompletten szőröstül bőröstül.

Láttalak reggel steamen, veled voltam lelkében. 

[-OJ-]

Cyberpunk 2077 (PS4Pro - 100% Platina)

Kb 140 óra volt, ebből is a legidőigényesebb minden kerület kipucolása, és a különböző befejezések újrajátszása, amikben az epilógus akár egy-egy óra is lehetett.

Egy pillanatig nem untam, és legszívesebben máris nekiugranék elölről, de inkább megvárom a patcheket és plusz tartalmakat, és majd teljes pompájában vágok bele újra, hogy legyen valami újdonság.