GS Versek

[tenderlumpling]

ahogy látom itt a vicces versek vannak többségben, úgyhogy egy ilyet válogattam nektek verseim közül:

Rosszul látod (illetve nem nézted meg alaposan). Elég sokáig komolyan vették, de újabban elszaporodtak az ilyen poénkodók... na mindegy.

[Sarakrael]

Akkor megpróbálok egy kicsit komolyabb hangvételüt berakni:

Gyávák becsülete

Kemény lemezek borítják testét,

nem hallatszik belõle a suttogás,

csak a páncél keltette zörgés,

ahogy kezdõdik a csatába vonulás.

A közelgõ halálára gondol,

s az eszmére, amiért megteszi.

A várat, melyet most lerombol,

lesz-e ki újra felépítheti?

Ami eddig kardján száradt

hány szívet dobogtathatott?

Volt értelme a halálának?

Neki õ mit árthatott?

Leveti páncél ruháját,

majd a földre ledobja,

a nagy hatalmak játékát

õ tovább már nem játsza.

Sebesülten, kifordult szemmel

hamarosan földre hull,

látva ezt a többi "ember"

inkább a csatába vonul.

[tenderlumpling]

Megismerhetetlen

Egy árny markolta el versem

halott, bús szonett volt, igézõ

költemény, ezer sebbõl vérzõ

korcs, de láncra zárta a lelkem

s tán ezért (ezt is) széttéptem

hogy ne legyen oly gúnyosan nevetõ.

Mert kacagnak ám tört szavaim

rút meséim, torz árnyai énemnek

ott kuncognak markukba: az éremnek

két oldala van, te vén Szerafim

figyelj rám, igazgasd jól soraim

mert én ennél sokkal többet érdemlek!

De mit ér ez az átkos könyörgés

ha tizenhét tollhúzás szakadhat

amint téphet, õrjönghet, szabhat

a költõ. És eljön. Eljön a feledés.

Hát újabb mestermû halott. És

lángok marják, örökké porladhat.

[Sarakrael]

A boldog szolga

Az utolsó sírban suttog õ,

a még életben szenvedõ

pokolra váró szolga.

Míg fent élt sem volt jobb neki,

gazdája már nem verheti,

sosem volt még jobb dolga.

De mielõtt végül meghalna,

magát egy féreggel megosztja,

hagyja hogy húsába fúrjon.

Ha maga már jól nem lakhatott,

kínálja magát mint falatot,

s elindul az utolsó úton.

[-moki-]

Ismét egy nem teljesen vers. Próbáltam formába önteni, de nem akartam megerõszakolni az õszinteségét.

Borealis

Hiányt szül csak a gondterhes szükség. Hajtsd el bennem kérlek a sajgó ûrt. Édes cirógatással formáznám gömbbé, hogy szívem köré csurgathassam. Azt akarom, hogy a lelkem az õ selymében törülközzön, azt akarom hogy az elmém az õ állományában szüljön gondolatot. Tûzpiros viaszpecsét ajkaimra, puha áldás tenyereimnek és idegsejtjeim mézes pácban égnek. Természetes egészet alkotni, mit nem oszthat és vonhat semmi és senki, hatványra emelni vagy megszorozni. Csillagképeket gyúrni egybe, örökítõ atomokat fejtve élni a ragyogás köré hajlított térben. Juss végre a vénáimba, áradj szabadon minden kapillárisomba és töltsd fel szívem pitvarát kacagástól hangos vérrel. Csak annyit kérek, had tudjalak balomon, hogy együtt nézhessük a Földkeltét, miközben fényünk iriggyé teszi a Napot.

[cHiPa]

Van még itt élet :) és van még itt mûvészet, ami legalábbis szépen elsöpri azt a humoros izét, ami elõtte volt. Köszi! =)

[F4LL3N]

Egy dalszöveg féleség:

Te vagy a minden

Mikor a holdfény beragyog a szobámba

Rád gondolok, jól tudom, hiába,

Mert vágy vagy csupán, puszta álom

Melyhez keresem az utat, de nem találom.

Te vagy a világ, te vagy a Föld,

Te vagy vagy Nap mely majd az égre tör

Te vagy a csillag, mely fényesebb a Holdnál

S mely a ûr sötétjébõl leragyog rám.

És te vagy az álom, te vagy a valóság,

Te vagy a szívemben minden kívánság.

Te vagy a tûz, a láng mely bennem ég

De te vagy a kín is, mely szétfeszít…

Mikor a Nap felkel s az éj véget ér

Rád gondolok, nem értem, miért

Hisz álom maradtál, keserves éj után

Soha nem is voltál valóság talán…

Te vagy a világ, te vagy a Föld,

Te vagy a Nap ami a Hold helyébe tört

Te vagy a csillag, mely ragyogóbb a Napnál

S meéy a tiszta kék égrõl is leragyog rám.

És te vagy az álom, te vagy a valóság,

Te vagy a szívemben minden kívánság,

Te vagy a tûz, a láng, mely bennem ég

De te vagy a kín is, mely egyre szétfeszít…

te vagy a minden…

[gebali1991]

dalszöveg, angol nyelven (bár gondolom ez már feltûnt :P )címe még nincs, de ha van ötletetek, várom :))

Waititng for someone

Waiting for no one.

Looking for something

New and so dirty.

Closing the last door

Trying prepare for

Fighting for something

Or somebody else.

And no one helped me in this war

Just sitting there

And living where

I used to spend the liar days of my life.

[Toolvid]

Fél álomban

Januárban böjti szelek

ez meg miként lehet?

Tombol szakadatlanul

semmi nem marad ázatlanul

Dübörög az ablakon

félelmetes hangú nagyon

Bõszen erejét fitogtatja

nincs egy nyugodt pillanata

Elaludni nem enged

féktelensége egyre gerjed

Kinézek az ablakon

sötét az éj bíz' nagyon

Mit keres ott szüntelen

eltévedt tán a szertelen?

Keresgél egy nyugodt szállást

sehol nem kap bebocsájtást

ezer éve olvastam ezt a topicot, érthetõ okokból, de bahe ez kikészített...Lady ahogy a fingról ír verset...X'D

[Lady]

ezer éve olvastam ezt a topicot, érthetõ okokból, de bahe ez kikészített...Lady ahogy a fingról ír verset...X'D

Hihi, ez most elmarasztalás akar lenni? :blink: ....mit csinálja, ez ilyen lett :unsure: -_- , hát úgy néz ki, ez is mûvészet :D ......de nem lettem még senki számára kötelezõ olvasmány :lol: :P

[Lady]

Búcsú szó

A döbbenettõl ólommá válik a szó

eltávozott közülünk egy fórumozó

Kevesen voltak, kik találkoztak vele

mégis, mindenkit megragadott jelleme

A fórumnak és a virtuális világnak

aktív része volt, az örökös mának

Mókázott velünk, figyelmet adott

nem sajnálva az idõt, sok-sok napot

Megosztotta velünk nappalát éjjelét

senkitõl nem sajnálva szabad idejét

Könnyedén tréfálkozott, fecseget

ha kellett: könnyített bánatot, keservet

Tanácsot adott, aki azt tõle kérte -

önzetlenül – nem kért jutalmat érte

Sorait olvasva valamit belénk forrasztott -

az így önmagából átnyujtott gondolatot

Széthintette közöttünk emberségét

oly nehéz elfogadni elvesztését

Annyi mindenrõl még nem beszéltünk

nem tudatosítottuk, hogy véges létünk

Váratlan távozásával némán figyelmeztet

így adja számunkra az utolsó intelmet:

egymásra figyelni, beszélni addig kell

amíg tudjuk a másik még ránk figyel..

Elfogy immár a majd, s beköszön a soha

a hívó ajak már hiába szólna:

Lisa -

várunk vissza!

[Madness]

Ritka szép vers. Sokkal jobbnak érzem mint az átlagos rímfaragásaidat.

[tenderlumpling]

Megfáradt nyár

Történt semmi e zûrös-bajos évben,

de elmúlt minden, mikor megérkeztél,

S noha mosoly volt az, mégis elvetettél

magadtól, óh, könyörgött szép vérben

mártott tollam, ne írjon már, e télben

olvadjon napjaid gyümölcse, éltettél!

Egyet, csak egyet kívántam e nyártól:

Rab szabadságod bár enyém lehetne,

szabad rabságod bár átölelhetne,

és ne csak elfolyó, képlékeny sárból

építkeznél, ne csak égetett kátrányból

festenél díszeket. Minden más lehetne.

Mert várad összeomlik unos-untalan.

Csak hónapok múltán jössz el megint;

meghívlak, de távolabbról kacsint

szemed, õszülõ világod õsi, hangtalan

rejtekébõl, csendes szeglet, zajtalan.

Legalábbis egy öreg koldus szerint.

[Lord_Raptor]

Kulcslyukonát

Szabadság ára. Törlesztõrészlet?

Bilincsek, békjók

Hol a kulcskészlet?

-Benned-

a legutolsó falak sikoltva égnek

Kik Rád számítanak.

Éneklik haláluk ahogy

Utad nincs, mégis megtalálod

Üres álmaid mezsgyéjén

Ki csak áttekint az ablak-túloldalon

Kettõbe törve vérzik, vajon

Áldozat vagy, vagy hatalom?

Vérezzen hát, de zászlai alatt

-Minek az az elektrondarab?

Anélkül pozitív leszel, habár-

gyötrelmes láthatár

vékonyodó falat

Sovány elme, rab madár;

Félelemtõl félve

Bilincsek, békjók,

A kulcsok elvesztek,

tudod, már rég volt

Szabadulásod lásd börtönöd mélyén

Hisz nem változtatsz világod torz tényén.

Az_Kriptáit_Ásni

[tenderlumpling]

Átírt sorok

Megint elcsitítottál

kis fekete angyalom,

betolakodsz elmémbe,

és elátkozod a dalom.

Ugrok, elkapnálak, de

nem merlek megérinteni,

balszerencsét hoznál,

ami, ugye, bukott hatalom;

csak meg tudnálak érteni

téged, kis fekete bogaram,

miért lopod el az ihletet,

ha én azt nem akarom,

miért csalsz más ötletet

hogy másnak tûnjön dalom?

Megint elcsitítottál, te.

Ó, te, bizony, csak te.

Drága fekete angyalom.

A holnap emlékei

Már virrad egy új kor rémárnyéka.

Toldom-foldom akasztófám, hiába.

Tárt karokkal kell fogadnom a jövõt,

hogy elmondhassam: ezt megháláltam.

hogy ne rontsak el minden felnövõt,

aki talán jobb rossz költõ lenne nálam.

hogy helyt álljak egy kopott világban,

hogy egyszer és végleg imádott lelkem

karjaiból vágyódjak egy magányban

összezúzott múltba. Mondd: felébredtem.

Ez a mosoly a tiéd, távolról intek búcsút,

kedves, vézna bitófám, árnyékod romokban,

karcsú karodon tartod azt a csúf varjút,

a jövõ hírnökét, amely csak azt károgja:

egy kávéra. egy percre. maradhattál volna.

Éjszaka: magány

A telihold üzeni: minden barát más lett.

Halottak már, nem beszélnek hozzám,

szavaik csak gúnyok - viccek helyett;

hol vagy, jó fivérem, merre, jó bátyám,

kivel ütött-kopott szélben is kiálltam

ezer képzelt sereg ellen? S hol vagy te,

te romlott, gyenge cimbora, kit úgy találtam,

hevertél a földön, mint egy eldobott remete;

de te hol vagy, fekete kóbor madaram,

ha szükségem van rád, miért nem mondasz

egy árva szót sem? Többet nem akartam!

Vihar van, barátom. Mégis engem elhagysz,

itt heverek most, hideg parton töprengek,

fagyos szél zúg s a tenger - egy fekete rémlepel;

félek, ezek a csapkodó hullámok elvisznek,

de gyászdalt érettem - már senki sem énekel.

[tenderlumpling]

Kriksz

Megint azt a tükröt karcolgatom,

már átmennék a másik oldalára.

Szavaidat, édes kellemed dacára

fanyar ábrázattal kóstolgatom,

nem magam pillantom a más-oldalon,

hanem téged, hívlak éjnek évadjára.

Szilánkok közt kereslek.

Eltörött a lelkem.

Elfolytam messze.

De újjászülethettem.

Megint azt a tükröt karcolgatom.

De az üveglapnak másik oldaláról.

Szavaid tompák, tartalmuk szóról

szóra ellentéte enyéimnek, mondom

én átkomat, te áldasz mégis, sorsom.

Eressz ki kérlek, õrült fogságomból.

[cHiPa]

Mépók

Írott lapból mit sem értek

szembejön velem erényed

és megfutok, mint városi vad

sikátor mélyén, ajtók alatt

és mit kezdjek a fényes serlegû

dísszel. Szavad magasztos nedû

Képembe vág azonnal,

nem érhetem izommal.

Sapka, sál, meg útimálha.

Menjek veled fûbe, sárba?

Lépni nem kétség.

Szent kötelesség

[Lady]

Sötét felhõk idején

Esik, esik, esik.....

Jaj, csak ne törjön szét! -

Ne legyen szemét! -

A Világ!

[Lord_Gera]

Eszperente

E eszperente veresecske,

Egy eszeveszett nyelvecske.

Eme eszme kerget engem,

Epekedve fejezem be versem.

[Lord_Gera]

Epic

Jó ez a GSF de néha fura

Ebbõl is fõleg SasOri-Sama.

Néha beírja hogy epic meg fail

Utána meg nézed hogy megint mit ír?!       

[otvosa]

Epic

Jó ez a GSF de néha fura

Ebbõl is fõleg SasOri-Sama.

Néha beírja hogy epic meg fail

Utána meg nézed hogy megint mit ír?!       

hát ez zseléjó [sm41]

[SasOri-Sama]

Epic

Jó ez a GSF de néha fura

Ebbõl is fõleg SasOri-Sama.

Néha beírja hogy epic meg fail

Utána meg nézed hogy megint mit ír?!       

Aki szerint Anglia nem Európa része (source) az inkább ne ugasson hogy mit írok. :)

[Lord_Gera]

Aki szerint Anglia nem Európa része (source) az inkább ne ugasson hogy mit írok. :)

Nem azt írtan hogy Anglia nem Európa része! :closedeyes: (félreolvastad ;) )

Szerk.: így visszaolvasva tényleg furán hangzik.

Így akartam igazából:

Inkább Anglia lát boszorkányokat mint hogy egész Európa.

[SasOri-Sama]

Nem azt írtan hogy Anglia nem Európa része! :closedeyes: (félreolvastad ;) )

Sztem inkább angolok látnak boszikat mint hogy Európa! Most hadd ne kezdjem el elemezni a mondatot. :) Mindegy, Áhh, ez egy jó topik, nem fogom széttrollkodni, meg amúgyis, annyira hidegen hagysz a szánalmas baromságaiddal, hogy nem is beszélek veled tovább, abbahagyom a szövegemet a mon

[Lady]

Hova lettek a rímek?

Nem jut eszébe senkinek?

A vita legyõzte a dalt

mert harcolni nem akart...