Philip12 Posted October 27, 2007 Posted October 27, 2007 ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Ez fájt. :lol: fishyfrost, olvass vissza (a négysotosokig, asszem Nephim kezdte), tetszeni fog... Különben meg: Jó nagy ez a markolat, kitölti a markomat. (nekem csak így is megy )
Lady Posted October 27, 2007 Author Posted October 27, 2007 Elõ a kétsorosokkal, amíg a nép be nem sokall :lol:
Philip12 Posted October 27, 2007 Posted October 27, 2007 Te akartad drága hölgyem, kivirult a kerti-tölgyem. Éljen a butulás, elkapott a butu-láz! :D
Lady Posted October 27, 2007 Author Posted October 27, 2007 Fussunk a Pubba, mig nem késõ, mert íródik ide kritika, mint ménykõ A kobakodban butu, a fejeden frufru!
cHiPa Posted October 27, 2007 Posted October 27, 2007 Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én érezek egyfajta szentségtörést abban, ami Tender verse után jött.
F4LL3N Posted October 27, 2007 Posted October 27, 2007 Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én érezek egyfajta szentségtörést abban, ami Tender verse után jött. Dettó
tenderlumpling Posted October 27, 2007 Posted October 27, 2007 Kicsit én is elhúztam a számat... köszönöm amúgy, cHiPa és BigBala.
tenderlumpling Posted October 27, 2007 Posted October 27, 2007 Ez esetben bocsánatot kérek Nem, semmi baj Végül is ezért vagyunk... csak... kb. mintha temetés után felkiáltana valaki: na menjünk bulizni! :ph34r: Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én érezek egyfajta szentségtörést abban, ami Tender verse után jött. Amúgy milyenek? Nem éppen mûvésziek, de pillanatnyi érzelmekbõl születtek...
F4LL3N Posted October 27, 2007 Posted October 27, 2007 Amúgy milyenek? Nem éppen mûvésziek, de pillanatnyi érzelmekbõl születtek... És az a lényeg, nemdebár? Nekem nagyon tetszettek.
tenderlumpling Posted October 27, 2007 Posted October 27, 2007 Kivégzés Talán egy hóhér követ engemet, csend-ingemben most elrángat tova egy bitófára. Így lett, oda vezettek, hogy ott leljem keserû vesztemet, Bitófádon végzem, mondd, Lord Erhárd! Csak lógok majd ott, mint egy szalmabáb, s csak fújt-fújt rám a földesúr lova, hogy fejem hull, és lesz majd lakoma. A két virág balladája feketén tûzött a naptalan végtelen rímképletbe írhatatlan kétrét képtelen érzésem, feketén, érvtelen mocsokban szedtem két virágot, elítélt csokorban nem maradt meg egyik sem, édesen édessel keserûn végeztem, édesem miért tettem, kérdezted, véredben verdestél miért tetted, kérdezte, véreddel elestél eldobtam magamtól, gorombább koromban találok tán még egyet feketébb talonban elhullt minden, széthullt minden világ nem volt többé két olyan szép virág Levél magamnak Hallom, elhagyott az éj is. Csend minden vagyonod, De felszakíthatsz mégis, ha az ördög a rokonod. Mit teszel még, barátom? A sorsra bízod az életed? Hát ezért voltál tanárom? Hogy eldobd az éveket? Harcra született kopó vagy, retteghet a halottkém hûljön hát ki szív és agy, ez legyél: egy sápadt rém.
cHiPa Posted October 29, 2007 Posted October 29, 2007 A szürrealista álma A szürrealista álma, mikor megfestve látta Azt a bolygó, kék tekintetet Minden bizony, az zavarta meg A szemekben kavargó sivatag S benne még a homokszem is aranyabb Mint õ, s csiszoltabb a porba dobott kõ Így a szürrealista inkább csendben továbblebegett. --- Annyira nem megy mostanában.
Philip12 Posted October 29, 2007 Posted October 29, 2007 Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én érezek egyfajta szentségtörést abban, ami Tender verse után jött. Ezer bocsánat érte hoztam néhány verset, íme: Közöny Zöld mezõ, szép táj, legelõ, juh-nyáj. Múltunk elhagy, jövõnk beér, de mi maradunk magunknak: oves et boves. Beszéd és füst: háború; gépek, zajok aratás, Vagy tán jön valami más, s maradunk magunknak: oves et boves. És majd múlnak az idõk, jönnek új jövendõk, jönnek újak, mások, s maradunk magunknak: oves et boves. És azután is, utánunk is, csak azért is, kélnek újak, kélnek mások. Tán majd meglelik az igazságot, hogy megmaradtak, amik voltunk: juhok és ökrök. ----------------------------- Körmondatkör I. Mint kiúttalan útvesztõkbe veszet remény meghalt ihletének végsõ sötét árnya a rózsák ágának levélvirága, mely magasra mászik az égi lugasban, hogy megmutassa, mi a rejtelem; mert a világ elveszett fényei fénylenek sötéten, és elmúlik a vigasz vigasztalansága, melynek sötét zárkájában rabja a lélek szabadsága, mert fénye homályos árnyakra kényszerül remegni, mint gyertyaláng ködös szobába, hol bárminõ jövõ következhet, s ebbõl bármilyen sors következik is, halovány derengés csupán, mert láthatatlan félelem burkolja el a szemek elõl, mint szikla kõháta fedi a föld gyomrának kincseit, mik csillognak tisztán és érintetlenül a mélységes sötétben, mert nem érintette õket semmi kéz, vagy semmi romlás, mert nem talált rájuk semmi sem, semminõ kutatás, mint kutatnak mások kiúttalan útvesztõkben a remény szikrái után. II. Mint fájdalmas, égetõ sav mar mély lyukakat a lelken vert sebben ömlõ sötét hideg ûr dereng át, mert valami irdatlan gonoszság rágta át-meg át magát rajta, hogy egységét, mely szûz volt és szent, megbomlassza, miként kétségessé válik, mi egy, torkodon akad, mint a nem magozott meggy, melyet a befõttes üveg piros levébõl az éhség vett ki mohón, és vakon öntötte tálba, és most fáj a levegõ körötted, mint ezer katona-szurony, melyek mintha csak szívedet akarnák döfködni újra és megint, mint fájdalmas, égetõ sav marása.
Philip12 Posted November 2, 2007 Posted November 2, 2007 Ejnye gyerekek! Tessék már írni! Legalább szidhatnátok, hogy milyen infantilis tudok lenni néha! Vagy az elõbbi két verset is kritizálhatnátok...
cHiPa Posted November 2, 2007 Posted November 2, 2007 Heh, bocs, nem akartam ekkora szégyenkezést kiváltani :lol: Na ugorjunk Közöny: A kép meglehetõsen üt, a rím megdolgozza, csak a kidolgozása még hagy némi kívánnivalót maga után szerintem. Az hogy nem mindenhol jön ki a rím, nem feltétlenül rossz. Körmondatkör: Hát, én többszöri olvasásra is elvesztem benne, úgyhogy ezt inkább hanyagolnám, nem vagyok ehhez elég mámoros :lol: Kivégzés: Többet! Csak úgy lóg a levegõben ez a két versszak. Talán pont mint az akasztott. Én kevésnek érzem, többet is ki lehetett volna hozni a pillanatból. A másik kettõbe nem merek belemászni.
cHiPa Posted November 2, 2007 Posted November 2, 2007 A tenger párbeszéde „Matróz ott az árbocban! Mi hír odaát?” „Ejj, ez fúrja kapitányunk oldalát? A víz síma, s remek hátszelet kaptunk Ha vissz’néz, még látja elhagyott otthonunk Asszonyaink, fiaink várnak ránk a parton” „Jólvan, jólvan, csak továbbhaladjunk!” „Matróz az árbocban! Mi hír odaát?” „Kapitány, jól haladunk, az ég sok szerencsét ád Valami flotta gyûl a horizonton odább De ’ejszen úgy látszik mind a legostobább A viharnak fordúlnak, mind ott fog pusztulni!” „Jólvan, jólvan, csak haladjunk tovább!” „Matróz az árbocban! Mi hír odaát?” „Köd szállt ránk, szemünk orrunkig se lát! Csak szerencsénk ne vezessen gyilkos zátonyra Onnan aztán nem lesz elõre, se vissza Érzem is már, tengeren ér a vesztünk” „Jólvan, jólvan, csak menj tovább északra!” „Matróz az árbocban! Mi hír odaát?” „Biztos vízen vagyunk kapitány, jól vezetett hát, De nézzen csak balra, egy rozoga tutaj, csoda! Rajt’ õsz szakállú ember, tépett vitorla Mégis gyorsabb nálunk, Isten nyila, vagy tán mi ez?” „Jólvan, kövessük csak, ahova õ, mi is oda.” „Matróz az árbocban! Mi hír odaát?” „ Kapitány, kapitány! Matróza partot lát! Zöldet, barnát, és még minden színeket Dombot, lankás völgyet, magasba érõ hegyeket S a parton az öreg tutajos, ni, mosolyogva áll.” „Jólvan, jer le, látod, most érkezünk meg.”
Lady Posted November 2, 2007 Author Posted November 2, 2007 Ejnye gyerekek! Tessék már írni! Legalább szidhatnátok, hogy milyen infantilis tudok lenni néha! Vagy az elõbbi két verset is kritizálhatnátok... Én nem szoktam leszidni senkit, fõleg azért nem, ha okoskodva verset írt.... Nem tudom, hogy elhoztam-e már ide.... Kalózélet Nem imbolyog a szellõ - sehol egy kósza felhõ Jöhetne már egy sellõ - titkot; végzetet sejtõ Lesed, a titkos szirtet - sehol nincsen egy sziget Fejed felett a zsineg - unottan feléd fityeg Jöhetne már egy bárka - kincs legyen rakománya Vadul kiált a kánya - a kapitány zsákmánya Kezed a sós víz marja - ebédre nem jut tarja Elöl a hajó tatja - léted Neptun ringatja Csak rum az igazi társad itt az marad életben aki a bátrabb sorsod maga véletlen
Philip12 Posted November 3, 2007 Posted November 3, 2007 Arrgh... :D Nagyon jók vagytok! Hû, most kicsit összekeveredtek bennem a két vers érzései, de mindjárt szétválasztom... Na jó, rá kell ébrednem, hogy nem érdemes szétválasztani, mert hasonlóak: Mind a ketõnek remek lüktetése van, kicsit ring, mint a tenger. Dallamos, magávalragadó. A cHIPa-é kicsit meseszerûbb, kicsit mint egy ballada; a Lady-é inkább elvontabb, olyan "elefántcsont-tornyosabb": valahogy kicsit személytelenebb, nekem chipa-é olyan közvetlen volt. Teljesen elragadtatok mind a ketten! Nagyon jók a versek, tényleg! Bár a Tenger párbezéde végét nem teljesen sikerült kibogozni... Közöny: Hát igen, ez még egy koraibb korszak, meg nem is igazán ccsinosítgattam utólag. Van vers, amit néha még elõveszek a megírás után, de úgy éreztem, ehhez már nem tudok hozzárakni, és elvenni sem akarok. Inkább szabadvers lett. Azért nagyon örülök, hogy "ütõs" lett - az volt a cél . Körmondatkör: ez a Szóvirágtenger-re hajaz. Azt már egyszer beraktam ide, nem tudom, emlékeztek-e még? ("Virágzó virágréten át látszó, játszó, átlátszó fénysugárt játszó...") Még egyszer nagy GRATULA a két tengeres vershez!!!
F4LL3N Posted November 3, 2007 Posted November 3, 2007 Norgarth fia, Northel (Northel dalok 1.) Kék csillag ragyogott fel az égen, N'Radis csillaga, Ím, megszületett ma éjjel Norgarth király fia. Szemeiben kék tûzként lángol a büszkeség, Ereiben jeges folyóként csordogál a nemes vér. N'radis istenünk ajándéka, Norgarth király fia, Kirõl majdan úgy, mint apjáról, dalol majd Northia. N'Radis üzente meg a fiú nevét apjának a széllel; Az ifjú herceg így lett; Norgarth fia, Northel.
Philip12 Posted November 5, 2007 Posted November 5, 2007 Ez szép, BigBala, de megosztanád velem, ki az a Norgath ^^" Köszi
F4LL3N Posted November 5, 2007 Posted November 5, 2007 Ez szép, BigBala, de megosztanád velem, ki az a Norgath ^^" Köszi Northia (saját fantasy világ) elsõ királya.
Lady Posted November 6, 2007 Author Posted November 6, 2007 Ködmámorban A hajnal ébredésébõl ködös reggel lett Fehér mámor ölel mindent körbe A park fái között lassan lépkedsz felnézel a tölgyre, mint egy hölgyre ki cserélgeti színes fátyolruháit, majd leveti Csendesen ballagsz a fehérségben a közel és távol értelmetlen magyarázat kémleled a messze bóbiskoló napot, rejtve marad a gazdag szinpompázat Pihenésre készül minden, kinn benn A megalkuvás békés rendje maga a köd lenne? A fák arany tallérai a földre hullanak, arany erezetet formálnak a lábad elé Humusszá érlelõdve erõt adjank az újaknak - berozsdulnak. Hajszáladon ködcsepp csillan...
Philip12 Posted November 6, 2007 Posted November 6, 2007 A megalkuvás békés rendje maga a köd lenne? A fák arany tallérai a földre hullanak, arany erezetet formálnak a lábad elé Humusszá érlelõdve erõt adjank az újaknak - berozsdulnak. Hajszáladon ködcsepp csillan... De ismerõs valahonnan :lol: Nagyon szép, dallamos vers. Tetszenek a belsõ rímek.
Lady Posted November 6, 2007 Author Posted November 6, 2007 De ismerõs valahonnan :lol: Nagyon szép, dallamos vers. Tetszenek a belsõ rímek. ..hogy honnan is .. Az úgy volt, hogy ott a láncfüzér egy gyöngye lehetett, így csiszoltam rakta még, hogy egyedül is életképes legyen a szösszenet. Jólvanna lebuktam , de hát itt se hanyagolhatom el a firkálást.....pirulós szmájli!!!! Azért vers nélkül most se jöttem, íme az elsõ szállingózó hópihék között mire leltem... Fura mákostészta Az elsõ hó, apró szemecskékben szitál, a fenyõ ágiból kis madár kandikál Dideregve nézi milyen furcsa csoda, bízva még reméli, azért lesz vacsora Szaporák a pelyhek, imbolygó mozgással víg táncot lejtenek - zuhanó forgással A tél felénk intett A szántott völgy- akár - cukorral meghintett mákostészta - a határ
Recommended Posts
Create an account or sign in to comment
You need to be a member in order to leave a comment
Create an account
Sign up for a new account in our community. It's easy!
Register a new accountSign in
Already have an account? Sign in here.
Sign In Now