Gerymann Posted February 27, 2008 Posted February 27, 2008 Rögtönzött freestyle versem a toaletten ihletõdött Kell néha egy kis vidámság is ide. Úgy vettem észre, hogy a versek nagy része elég komoly hangvételü Menyét az élet, és ha nem érted vegyél egy rakás méhet akik nem annyira szépek mint a zöld apró menyétek, akik egy lila buborékban magos kenyéren élnek és nem félnek, hogy mi lesz, mikor a buborékból kiiramlik a lélek. Õk a menyétek akik szõrösek és szépek de néha csúnyán néznek és nem is olyan kékek, mint az ég mikor kitisztul a kép. A zebrára a menyét is csak piroson lép, bevillan egy kép: közelrõl ez az autó nem is olyan szép... Elütötték a menyétet, egyétek és vegyétek. Nem olyan finom mint egy gyros, van a fején egy kis kosz, de ha jól megsütöd nem is olyan rossz.
F4LL3N Posted March 9, 2008 Posted March 9, 2008 Holdfénydal Áruld el titkaid, holdfény, Ölelj magadhoz engem,holdfény, Vezess el engem innen, Oda hol boldgok lehetnékk. Birodalmadban béke honol, Béke fényét nekünk elhozod, Megérint minden jó s rossz szívet, Meggyógyít minden beteg lelket. Jöjjön sok gonosz árny vagy ezer démon, Fényed ránk mindig így ragyogjon. Az éjszaka sötétjében, Nekünk fényességet hozzon. Vezess engem messze el holdfény, Lelkem melegítsd fel, holdfény, Világítsd meg elõttem utam, Hogy nekem mi kedves, megtaláljam. (Ihlette: Moonlight Densetsu (Sailor Moon betétdal))
cHiPa Posted March 16, 2008 Posted March 16, 2008 Vaspozdorjává morzsolsz engem te gólem, s fogaskereked döngölne halálra újra, melynek fogatában izzó paripa fúj. De mert nem engedsz menni eljön értem Sambala katonája és majd én kérem, hasítson fel mezítlen kardjával. Utána nem látsz engem úgy, mint eddig hittél, és nem látod majd magad körött úgy bronzpalotának hitt acélgödrödet sem.
Demonic Posted March 19, 2008 Posted March 19, 2008 Kortárs Elszáradt a babérkoszorú? Dögkútba hullott vértanú a holt pap már nem tanul s vígaszt nem adhat a zsibbadt ajkak némán mormolt hiába-imája, s bár emeltél tornyot téphetnél húrt ott - nem lelsz harmóniára. Aláhull fekete hamu ugye magányos az adu? Nézd, ahogy a bolond óra elszabadult mutatója -a kattanás: ámokfutás- tébolyult idõt ver, a jövõtõl nem fél s téged tétova tetten ér. Mert a test is felhevül kéjben a képzet elmerül, hisz nincs már jobb e korban, már rég összetört az ég, s szilánk szegte ûr-torka majd elnyeli a fényt.
ExilesZolka Posted March 23, 2008 Posted March 23, 2008 Volt egy lány, igen szimpi: „Jó lenne vele megismerkedni!” Gondoltam, mikor a szerelmet még álmomban sem vártam. Közben a dolgok és velük a gondok is bonyolulttá, érettebbé váltak. Az idõ is telt. Másként éreztem az egészet. Láttam nap, mint nap, ahogyan õ is felnõtt. Iránta való érzéseim kérdése immár eldõlt. Szeretem nincs kétség, De én hiába lesem tekintetét. Egyre nehezebb lett elrejteni a bennem éledõ sebeket, Csak kínzom magam és a gondolattól is, szenvedek: Az élet csak ennyi volt és nem tölthetem veled, Én szeretlek téged de, nem kellek neked. Késõbb minden álmom valóra vált, Mikor tested a testemmel eggyé vált. A szoba sötétjében megláttam egy fényt, A szemed szikrázott s e szikra a szívemig ért. Másnap már mást öleltél ugyanígy, Az én szívemet, pedig marcangolja a kín. Senki mást így nem szerethetek! Te vagy azaz ember, akit el nem felejthetek! Egyre nehezebb lett elrejtenem a bennem éledõ sebeket, Csak kínzom magam és a gondolattól is szenvedek: Az élet csak ennyi volt és nem tölthetem veled, Én szeretlek téged de, nem kellek neked. Egyszer megkaptalak de nem tartott soká, Ismét egy álom maradsz a számomra csupán.
tenderlumpling Posted March 23, 2008 Posted March 23, 2008 Édes egy világom Az idõbe hullott a nyert szépség, csak ködbe húzott tükrök állnak csendben, oh végtelen kevélység; az emlékek gyászleplében várnak egy-egy andalító szóra, szóljatok! hiúságunk bástyái akkor élnek csak, s ne csak üres szavakat szórjatok, mert a szeretetbõl könnyen lesz harag.
F4LL3N Posted March 23, 2008 Posted March 23, 2008 Mangát rajzolok, és ahhoz alkottam egy angol nyelvû amolyan dalszöveg féleséget ami az egyes részek/kötetek elején vagyon megírva. Reach the stars (Theme poem for "SPLIT" manga by Balázs Molnár, March 2008) Please listen to what I'm saying; W're strong enough to work this out. Never say that "I give it up" We make it if we are together... Take my hand, don't leave hold of it, Fly with me, fly as far as we can, Stay with me, stay together, and Don't fear, don't be scared. Don't leave me, Don't give up, because I know that together we'll reach up the stars... We'll reach up the stars... Reach the stars!
tenderlumpling Posted April 7, 2008 Posted April 7, 2008 Újra és újra Óh, megint leperegtek a percek szívbe vésett órám számlapjáról lecsókoltam én múzsám homlokáról az ihlet örömét, már csak vesznek el szavak sûrûjében, úgy tesznek koronát fejemre, nehéz ólomból. Egy nap lement, úgy még egy is. E börtönre való ûrben gondolatom minduntalan kifordítva mutatom, ahogy te felém orcád tartod, kis éji tündérem, karcsú, édes bakfis vagy tán igazi nõ. Karomba szorítom. Hát eleresztlek mostan, idõnk lejár számlapomra visszaoson most az éj felzuhan az égre újból a napvirág, de még hányzsor váltja fel a holdvilág míg újra látlak, valójában csekély de többnek mutatja a beteljesült tökély.
tenderlumpling Posted April 7, 2008 Posted April 7, 2008 Hûtlenek bálja (Ajánlom minden szeretõmnek) ERHARD: Figyeltelek én minden percben, éjfeketén tündökölt palástod büszkén mutattad: "e jelben gyõzni fogsz, lovag, e jelben elvarázsol majd mosolyod" Nem igaz. E jel csak zokog. Miért e bánat, kérdem én, nem kértelek fel egy táncra sem, csak bús poharad peremén táncoltatom a tollat, már ha rímeim nem tolakodnának minduntalan eléd és eléd. Rossz jelnek veszed? Kérlek, ne tedd! aranyat is kínálhatnak, óh, más úgysem vehetné meg! Szorítanám csak magamhoz minden szavam, még akkor is ha mindegyike átkot hoz, nem, el nem adnám, s te sem dobhatod el, ugyan ki venné fel a porból tört-bánatú szavaim? Elvétett találat mindegyik, de igazán eltalált valamit! Csak meg nem mondhatom, mit. ELEANOR: Szavaidat óvom, ne félj hiába félted bánatod, keblemre ölelem én, de mesélj! Miért itt találkozunk, megannyi ember és ember között, talán elhagytad magad, kész talány, amiért te e helyre találtattál hívatni. Hisz nekünk mindenünk a magány! ERHARD: Ah, a magányban mi egymásra találnánk, egyre-másra dobnánk szép szavakat, de mit találnánk végül? Egy nem-mert kábulatra felkérni ugyan miért most adna áldást az éj, csak meghátrálnánk. Itt és most elmondom, nem helyes, hogy elszerettelek magamtól. ELEANOR: Férjuram itt lesz valahol. Nézd. Ha nem féled haragját, maradj, de édes szavaiddal ne tetézd a bajt, menj mégis, hamar meglát, és õ nem szavakkal igéz. ERHARD: Hát mivel igéz? Vad csókokkal, kimerítõ, daliás bókokkal, mert akit táncoltat, nem te vagy ám, de nem is egy ismeretlen, jött-ment madám az én részeges feleségem az... ELEANOR: Hát ezt jól összehoztuk ismét, Erhard! csodálom eszességed, hát ezért a felhajtás hogy megmutasd e galádságot. ERHARD: Galád, vagy sem, egyre nem megy: ezek percrõl percre hûtlenebbek. ELEANOR: Ah, és ok ez arra, hogy szavaiddal hódítsd el összetört szívem? Nem ölelésre vágyom hanem bosszúra, hogy meglegyintsem párom akkora maflással, hogy megvakuljon tõle, nem vonnám én e percben kérdõre, miért tenném, napnál is világosabb minden. ERHARD: Csókolj engem, ne beszélj annyit. Ah, csókod édes, de minduntalan oda-oda pillantasz, gondtalan egy pillanatra sem lehetsz, annyi biztos ma. Fordulj már el, és hagyd. ELEANOR: Közelebb mennék, szavaid elharapd. ERHARD: Na ím, most már meg is láthatnak, végünk. Ah, de mire jó ez, mondd, a játéknak vége már. Hulljon le álarcunk, hisz nem áll a bál. Az a két ember csupáncsak tükörképünk. ELEANOR: A látszat pompázatos volt, Lordom, ezt a játékot ûzni vidámság volt nekem, el is szállt nyomban minden gondom hogy nem hittem ezt: kérlek bocsásd meg nekem. Valóban minden találkozásunk lehet üde, akár egy elsõ szerelem! ERHARD: Igazat szólsz, életem, poharam emelem. A játék gyermeteg lelkünknek tett csak jót azt hiszem, testünk még mindig elégedetlen bár fáradt is már, mondd ki a szót: Mi legyen? ELEANOR: Fektess egy virágágyba, Lordom és tégy, amit akarsz. Hûtlenségemért hadd lakoljak, kérlek. ERHARD Kettõnké ez a vétek! Bûnhõdnünk együtt illdomos, zárj bilincsbe és gondoskodj róla, hogy legközelebb ne tegyek rossz lóra. Mármint magamra. Ha érted mire célzok.
TaviG Posted April 20, 2008 Posted April 20, 2008 Vége A boldogság tüze végleg kialudt, Torkom összes kiálltása elhalkult. Néha azon gondolkodom, hogy feladom, Szeretlek, Imádlak, Akarlak, nem tagadom. Nem segít a dob- és gitárszóló, Attól félek ez több mint Depresszió, Félek a jövõtõl, a sötét utaktól, A harc végétõl, a bukástól. Nem tudom, hogy jó úton járok e, Senki nem szól, segíthetek e? Senki nem szól mennyit válallsz, Senki nem szól, kell e támasz. Nem akarok elszakdni Minden próbálkozás felesleges, Nem tudom megérteni, Hogy miért Õ az elsõdleges. Ártani neki nem tudok, A végén még máglyát kapok. Nekem ez túl kevés, Egyért kiálltok Feledés! Tudom jól, jobb már nem lesz, Boldoggá Õ már nem tesz, Nem leszek könnycsepp a szemében, Majd esetleg a temetésen. Attól kezdve nem látom majd csillogó szemeit, Attól kezdve nem foghatom gyönyörû kezeit, Attól kezdve nem érinthetem hamvas bõrét, Ettõl kezdve ki nem ejtem a nevét! Félek mert van mit veszíteni, nem tudom megéri e küzdeni. A kaszás már itt áll melettem, Vörös szeme mint a piros lámpa, Állj! Itt az élet ne továbbja! Fegyverére támaszkodva vár merre lépek, Kérdezem: Dohányzol? Egyet hagy' kérjek. Hamu száll a porba, eldobom a csikket, Ránézek a Halálra, mosolygok, majd egy nagyot lépek.
tenderlumpling Posted April 22, 2008 Posted April 22, 2008 Ég velünk Koppan a tornác rémpadlóján súlyos ólomcseppként az esõ nyikordul a hintaszék, talán el is búcsúzik az éj, hogy tán minduntalan szavakat keresõ ölelésben hulljon el a szeretõ. Ég velünk, fújja a szörnyû szél az ég is mennydörög, virágba robbanó vak villámunk regél, fekete balladát rólunk remél kiötleni, én hagyom, imámba foglalom szavát. Így hullunk mindketten a porba.
_DeX_ Posted April 22, 2008 Posted April 22, 2008 DeatH Igazából dalszövegnek elmehetne, versnek kevésbé :D Nem tudom, hol rontottam el nekem mindíg, mindíg tûrni kell? Igen tûrnöm, tûrnöm kell még Nem bírom tovább, szedj szét! Ha majd sírom felett bõgni fogtok Tölgyfa koporsóban, röhögök majd rajtatok Sajnálkoztok, bõgtök miattam? Közben késsel vágtátok volna torkomat Gyere szedj szét, gyere tépj szét! Szaggasd szét a lelkem mélyét hagyj rajta foltokat, sötét nyomokat minden sebbõl vérzõ, fájdalmakat Gyere szedj szét, gyere tépj szét! Szaggasd szét a lelkem mélyét hagyj rajta foltokat, sötét nyomokat minden sebbõl vérzõ, fájdalmakat Nem kell más, nem kell senki Lelkem sötétjében, csak el veszni Nem kell barát, nem kell család Nem is volt, nem is lesz már Semmi nem kell, megvagyok magamnak Kimegyek az utcára, dalolnak madarak Emberek tetteik hogy jól el vannak Közben szaros fillérekért majd meg szakadnak Gyere szedj szét, gyere tépj szét! Szaggasd szét a lelkem mélyét hagyj rajta foltokat, sötét nyomokat minden sebbõl vérzõ, fájdalmakat Gyere szedj szét, gyere tépj szét! Szaggasd szét a lelkem mélyét hagyj rajta foltokat, sötét nyomokat minden sebbõl vérzõ, fájdalmakat Nemcsak élni akartam az életem Hidd el tudtam, mit fogsz tenni velem Az lett mint vártam, sötét szobában Most egyedül,lelkem árnyékában Mély depresszív hangulat mi eluralkodik rajtam csuklyámat fejemre húztam, és úgy mondtam Nem félek tõled, gyere, álj utamba! Ha jössz, ha nem, én addig itt várlak Ölbetett kézzel, széles vigyorral Csendesen, árnyékot vetek a holdfényben Egy padon ülök, s ezt énekelem Gyere szedj szét, gyere tépj szét! Szaggasd szét a lelkem mélyét hagyj rajta foltokat, sötét nyomokat minden sebbõl vérzõ, fájdalmakat Gyere szedj szét, gyere tépj szét! Szaggasd szét a lelkem mélyét hagyj rajta foltokat, sötét nyomokat minden sebbõl vérzõ, fájdalmakat Gyere szedj szét, gyere tépj szét! Szaggasd szét a lelkem mélyét hagyj rajta foltokat, sötét nyomokat minden sebbõl vérzõ, fájdalmakat
Lady Posted May 5, 2008 Author Posted May 5, 2008 Májusi vasárnap Májusfa alatt sétáltam sorsról, jövõrõl méláztam Simogattak a szófoszlányok, körülöttem régi jó barátok A tiszta szónak dallama lengett a téren magasba
cHiPa Posted May 6, 2008 Posted May 6, 2008 Hülye Jajj, mért voltál olyan hülye, mikor elõtted volt a alkalom, tudom nem olyan nagy dolog, mondjuk én odaadnám érte a bal karom, de majd ha ott látod õt is darabokban kiterítve a mûtõasztalon majd megint elszégyelled magad.
DrGameboyHun Posted May 13, 2008 Posted May 13, 2008 A Half-life topikba ezt már elküldtem, most ide is postolom a Half-life 1 versemet. Remélem van, aki játszott a játékkal és érteni fogja. Egy tudós monológja Minden elveszett, mindennek oda! Ami szép volt, az már csak romhalmaz! Soha nem jutunk ki innen élve, Itt rohad majd hullánk örökre! Túlélni, túlélni ezt az egészet, Azt, amit Gordon Freeman tett! Csak tapogatózunk a sötétben, Csak maradnék meg épségben! Lidércnyomás, rossz álom, bár lenne az! Jön egy fejrák, s hamm! Bekap! Vagy a kormány katonai terrorosztaga? Az lesz majd, ami elkap? Már tankokkal, helikopterekkel uralják a felszínt, Ha a golyó fejbe talál, nekem annyi. Legmodernebb hadifelszerelésben, Csapatokban, teljes fegyverzetben... Arcukat gázmaszk fedi, Gépfegyverrel írtanak majd ki! Egy jár a fejükben : gyilkolás, Sorban megölni minden tudós kollégát! A szörnyû tragédia okozóját, Freemant meg úgyis elkapják, Látom lelki szemeim elõtt, Ahogy holttestét a hulladék-feldolgozóba dobják! Õrült lennék? Nem hiszem! A félelem beszél belõlem! Itt ülünk ketten a sötét raktár helységben, Semmi fegyver, semmivel nem védekezhetek, Ha jön a húsz láb magas szörnyeteg! Gargantua, azt hiszem így hívják, Egyetlen mozdulattal elhamvaszt a csúfság, Ha éhes, akkor bennünket megcsócsál Teljesen golyóálló, rakétavetõvel se lehet leteríteni... Uramisten, segíts!! Haza akarok menni!! Idegen lények! Semmibõl csak úgy megjelennek! Falakon át, mennyezetrõl, mindenhonnan õk jönnek, Hamar lemészárolnak minket! Csak egy zseblámpa van nálam, Mindjárt leesik az állam! Nemsokára le is merül... Úgy látszik ma már semmi se sikerül... Nem baj, optimista leszek, Legalább vaksötétben halunk meg. Új-Mexikó kavicsos, sivatagos kanyonjai közt, Maga a jóisten háta mögött, Forró negyven fokos hõségben, Tûzõ napsütésben, Lent a sötét mélységben, A Black Mesa kutatóintézetben, Senki nincs, ki segítsen. Amúgy ki vagy, pápaszemes barátom? Remélem nem kell benned csalódnom. Látom a legújabb HEV-ruha van rajtad, Egész pofás kis darab! Amúgy megjegyzem jó a körszakállad, De várjunk csak! Mi van nálad? Csak nem egy pajszer??? Akkor csak te lehetsz az... Gordon Freeman...!
Lady Posted May 22, 2008 Author Posted May 22, 2008 A dongó Zúg a nagy dongó, a kicsapongó Nektártól kábán csügg a fa ágán - onnan néz le a mélybe, a virágokkal teli rétre Nem aggassza most semmi, a pillattal nem bír betelni Színek és bódító illatok, az eddig áhitott varázslatok, a vágy mind-mind teljesült a múlt kínja így semlegesült Dünnyög a virága körül A nyárnak így örül: A telet mégis túléltem nem feleslegesen reméltem - de jó, hogy nincs hó
Madness Posted May 26, 2008 Posted May 26, 2008 Hú Lady, ez az utolsó alkotásod nagyon tetszik. Meg még írtam is. címe legyen?: Lehellet finom lelket leltem. Lehet álom leple telepedett rám Hogy lehetetlent látomást lássak Gyönyörû lirdérclányt. Földöntúli félelem fut rajtam s vájja Fagyott körmét fejembe mint fény az éjbe, hadd fájjon feledett emléked Gyönyörû lidérclány. Éjfélkor várja a képzelt férj Jeges ajkát s mély ölét hogy testét járja át párja kéje Sikolya térjen vissza az éjbe S haljon újra e lény Gyönyörû lidérclány.
tenderlumpling Posted May 28, 2008 Posted May 28, 2008 A kettétört vers A világ körjáratában újra és újra kérdem: kié lehet az érdem, ha boldoggá teszlek abban a pillanatban, amikor már tényleg szélnek eresztlek; de érdekel is engem az igazi vég-válasz; vára ez igaz hatalmaknak, barátot lelt az is, kit árnyak takargatnak; jól jártunk mindannyian, ám most végül mégis egyedül maradtam. Úti remény Unos-untalan utazunk. Utunkon néha egymásra pillantunk, de elfordulunk, egy jobb percre várva azt gondoljuk: na, akkor háromra! De nem szólunk semmit, új nap virrad, feledjük is egymást, de jõ új vonat, és ott újra megtaláljuk egymást, mintha utunk unos-untalan egy cél felé tart'na olyankor egymásra pillantunk de nem árul semmit arcunk. Némák maradunk. Utazunk.
freezy Posted May 28, 2008 Posted May 28, 2008 Úti remény Unos-untalan utazunk. Utunkon néha egymásra pillantunk, de elfordulunk, egy jobb percre várva azt gondoljuk: na, akkor háromra! De nem szólunk semmit, új nap virrad, feledjük is egymást, de jõ új vonat, és ott újra megtaláljuk egymást, mintha utunk unos-untalan egy cél felé tart'na olyankor egymásra pillantunk de nem árul semmit arcunk. Némák maradunk. Utazunk. hú,ez nagyon tetszik. Le is mentem ^_^
ZaTHaR Posted June 11, 2008 Posted June 11, 2008 Hopp visszakukkantottam én is ide. :) Tender, éljen a személyi kultusz, favoritom lettél itt az alábbi 1 oldal elolvasása után :) így tovább, van benned craft!
tenderlumpling Posted June 11, 2008 Posted June 11, 2008 Hopp visszakukkantottam én is ide. :) Tender, éljen a személyi kultusz, favoritom lettél itt az alábbi 1 oldal elolvasása után :) így tovább, van benned craft! Megköszönöm néked. :rolleyes:
Madness Posted June 12, 2008 Posted June 12, 2008 Az az igazság, hogy engem ez az utóbbi két Tender vers nem igazán fogott meg. Az utazósnak jó a témája, de egyébként úgy érzem, hogy ennél már soksok sokkal jobb vers is szerepelt már itt. Nem csak tendertõl.
Calypsol Posted June 19, 2008 Posted June 19, 2008 húha... Elõször is üdvözlet a topiklakóknak. Elolvastam pár verset, nost, amiket én írtam, azok nem ilyen magasröptûek. Nem is azért írom be ide, mert milyen jónak tartanám õket. Egyszerûen csak meg szeretném osztani - relatíve - idegenekkel, hátha nekik is tetszik. Saját szórakoztatásomra írtam õket. Véleményeket szívesen meghallgatok, de jelzem, nem akarok komolyabban versírással foglalkozni. Mikró Volt élet a mikróban Lakott ott pár mikróba, De ráadtam a kettõhúszt, mögsült mind, oszt' mögpusztút! 2008. 06. 14. 21:43 Szomorú Vacsora Vágom épp a kenyeret, Csikizem, de nem nevet. Mosolygok a sajtra, De rám se néz a marha. Nyomom ki a kecsapot, Õ csak placcsant egy nagyot. Rá, bizony, a mustárra, Még jó, hogy nem a párnára! Utolsó esély: szalámi! Hátha fog majd röhögni! Nézem kerek szemekkel, De unom már, így megeszem. 2008. 06. 19. 21:53
Mike43 Posted June 26, 2008 Posted June 26, 2008 Énis megpróbálkozok eggyel jósz@r lesz: Lementünk a haverokkal a bisztróba Belemásztunk közösen a túróba de nemvoltunk éhesek ezért nemettünk helyette inkáb a kocsmába vedeltünk eddig bírtam kitalálni :D
Sarakrael Posted June 30, 2008 Posted June 30, 2008 ahogy látom itt a vicces versek vannak többségben, úgyhogy egy ilyet válogattam nektek verseim közül: volt két költõ, együtt éltek, Hölderlin és Heine, néha-néha eszmét cseréltek, így élt a két elme. nem volt nekik sok pénzük, ezért közösködtek, így volt nekik csak egy késük amivel vajat kentek. egy nap közösen étkeztek egyik barátjukkal, vaj és kenyér volt az étel egy kis szalámival. -Add már ide azt a kést! mondta egyik nyersen. -nem adhatom neked tüstént, mert most a HeineKEN.
Recommended Posts
Create an account or sign in to comment
You need to be a member in order to leave a comment
Create an account
Sign up for a new account in our community. It's easy!
Register a new accountSign in
Already have an account? Sign in here.
Sign In Now