Jump to content
GSForum - Segélyvonal

GS Versek


Lady

Recommended Posts

Posted

Szép estét mindenkinek! Kezdésnek kis szerzeményem postolnám:

Furor Teutonicus

[stefan der Schwabe]

All ye mighty Ladies and Lords!

Let me show my company!

Bow before my boreal hordes

You are in my custody!

I am Stefan, gentle-hearted

Leader of the Swabians

Your life will be soon departed

Your weak arms mean no defense!

[Roman Centurion]

I’m Centurion Flavius,

Servant of the Emperor!

My ancestors were patricians,

I’m a full-time conqueror!

You barbarians disgust me,

I have met your kind before!

Just an hour, and your dirty

Nordic blood covers the floor!

[stefan der Schwabe]

What do you say, filthy Roman!

I finish you, just you wait!

[Roman Centurion]

Soon our hands will show your omen,

You will never reach the gate!

[The Visionary Chronicler]

It happens as I have forseen

On this dawn of German wrath

Human corpses cover all green

As the Romans fight to death

In a sudden, deadly moment

The Swabian stabs his sword

Through the chest of the old Roman

Before he could say a word

[stefan der Schwabe]

As I told you, aristocrat,

Here noblety’s not present

As you lay there, soon you are dead

It must be quite unpleasant

How we, the savage people

Crush the corrupt Empire

As we drown the Roman eagle

In eternal hellfire!

[Roman Centurion]

Regardless of what I say now

You will soon get through the wall

As no matter why, when or how:

Empires are born to fall

People blinded by the power

Control masses of their own

When it comes to zero hour

Someone else sits in the throne...

[The Visionary Chronicler]

It was death what their swords carried:

Soon the Empire perished

And the Germans gladly married

Local women they cherished

Some hundred years in the future

Once the rampant conqueror,

The student became the teacher,

Holy Roman Emperor...

Posted

Gratulálok Preacher!

Fárasztó napom után az estémet sikerült megkeserítened

A legközelebbi és ezutáni összes magyar versem, majd az angoloknak szánt topicba helyezem el, ide pedig a nyelvek azonos esélyei érdekében szlovákul és oroszul fogok írni - hálás lesz neked ezért az egész szlovák nép, mi több az egész világ, mert amit másoknak nem sikerült nálam semmivel elérni, hogy szlovákul verselgessek, azt neked látod milyen könnyedén sikerült.....

Posted

Szép estét mindenkinek! Kezdésnek kis szerzeményem postolnám:

Igaz mondtam már, de ez tényleg nagyon jó lett... :D Aztán a Submission-t is postold!

Posted

@-max-: Ráér az. ;)

Gratulálok Preacher!

Fárasztó napom után az estémet sikerült megkeserítened

A legközelebbi és ezutáni összes magyar versem, majd az angoloknak szánt topicba helyezem el, ide pedig a nyelvek azonos esélyei érdekében szlovákul és oroszul fogok írni - hálás lesz neked ezért az egész szlovák nép, mi több az egész világ, mert amit másoknak nem sikerült nálam semmivel elérni, hogy szlovákul verselgessek, azt neked látod milyen könnyedén sikerült.....

Köszönöm a visszajelzést! Öröm látni, hogy költeményem valamiféle érzelmet váltott ki valakibõl.

Angoloknak szánt...? Nem vagyok angol. Magyar vagyok, magyarnak születtem, és magyar is leszek, amikor meghalok. Ez miért jelentené azt, hogy az angol nyelv szépségét, simulékonyságát nem használhatom ki annak érdekében, hogy pár versszakos verseket írjak, amiknek a mögöttes értelmét valószínûleg legtöbben soha nem fogják megtudni? Ez egyszerû nyelvmûvelés, nem sokkal több. Szeretem az angol nyelvet, mert könnyen tanulható és számomra könnyen, természetesen érthetõ, egyszerû és végtelenül primitív nyelv. Irodalmilag meg sem képes közelíteni a magyar nyelvet, ez tény. Továbbá szeretem azért is, mert olyan külföldi barátokhoz juttatott hozzá, akikkel amúgy szóba sem tudtam volna állni. A magyar nyelvû poézis sokkal komolyabb dolog, arra az ember csak akkor képes igazán, ha szívbõl jön. Magyar verset nem lehet csak úgy összevágni, egymás után írni a szavakat, mint angolul. Ahhoz ihletettség kell, érzés. Az angol nyelvû verset az elmém írja, a magyart a szívem. Amit a saját nyelvemen, a szívemén írom, az személyes, az közelebbi. Nálam ez így mûködik. Sajnálom, ha csalódást okozok. :)

Akkor már mutatok egy ilyet is, ha megengeded:

Lelkem tüze

Melankolikusan, szép remények nélkül

Szívemben kétségeim hûtik a vért

Számomra egy szoba már a Mennyben épül

Mihály arkangyal már a vállamhoz ért

Halandó életem örökre feladtam

Az ég értem zokog és a csillagok

Egy színdarabot adnak elõ alattam

Mert õk azt hiszik, hogy már otthon vagyok.

Még a testem itt ül, árva asztal mellett

Csak egy gyufacsonk, más semmi rajta nincs

Meg egy lila gyertya - hát csak ennyi tellett

Mely csak büszke lánggal égve volna kincs

A lelkem tükrében figyelem és nézem

De az apró lángnyelv sosem lobban fel

Mert a kék szemeim jégbõl vannak; érzem

Már hiába minden, sírba visznek el.

De te mellémállsz és megfogod a kezem

Látja a Halál: angyal vagy - elenged

Nem ellenkezik, tudja, érted létezem

Barna szemeid szikrája melenget

Meggyullad a kanóc, lelkem lángra lobban

Az eltûnõ sötétség a fénybe hajt

Hold elõl futó Nap felkel nagy titokban

És így várok veled minden új hajnalt.

Ui.: Az orosz szép nyelv, egyszer szívesen tanulnám.

Posted

és preacher gyönyörûen vette a bal kanyart.

tenderlumpling
Posted

Bordal a fekete határ felé vezetõ útra

Utunk formátlan,

zötykölõdünk jobbra-balra

furcsa rímekben, abrakadabra,

szerelmet vallunk

a világnak

noha nem vagyunk épp jóban,

meg aztán formátlan

az élet is: beleillünk mind,

s kacagunk majd egy csehóban.

Ezen a postakocsin

elszeretkeztük a bánatot

furcsa színekben, egykettõre

hazaimbolygunk.

Egy virágnak

énekelném, hogy igazság a borban,

de ez a postakocsi

rémes is: ledob idekint,

s ott maradunk a hordóban.

Kedvesem, gyilkosom,

légy bárkim, csak hallgass meg,

ha nem bánod. Csingiling-nincs többé

szabad titok, nincs.

Mondanám, megosztom magamban,

de nála nagyobb kincs:

dehogy nincs! Feküdni jó, gondolni

pedig már elég e hónapban.

Posted

Bordal a fekete határ felé vezetõ útra

Elemeznéd? :)

Vagy valaki más vállalkozó szellemû?

tenderlumpling
Posted

Elemeznéd? :)

Vagy valaki más vállalkozó szellemû?

Sosem fogom a soraimat magyarázni.

Posted

Sosem fogom a soraimat magyarázni.

Megkérdezném, hogy miért, de gondolom feleslegesen. :)

Posted

Megkérdezném, hogy miért, de gondolom feleslegesen. :)

Szerintem a poézis lényege, hogy nem konkrétan az van leírva, amit jelent, hanem saját magad értelmezheted (már ha tudod). :)

Amúgy tetszik a vers, bár én sem értem teljesen...

tenderlumpling
Posted

A vándor emlékezete

Álmomban utaztam

különös tájakon

törp-kunyhók fogadtak

el-elkalandoztam,

s míg meséltem, szavak

akadtak ajkamon,

de csak bámultak,

bámultak rám csendesen.

Koldusbotom zörgetett

tünde-palotáknak

díszveretes ajtaján

zsongó dalba öltöztetett

régi regék komor bánata

Nimue, elhagytál korán,

és csak siratták,

siratták az angyalok.

Aztán hazaértem

körös-körül virágok, fák

falusi zaj mindenütt

én ételt-italt kértem,

s kaptam mindent, lám

lelkem megkönnyebbült

és már nem számoltam,

csak elfeledtem a napokat.

tenderlumpling
Posted

Minden

leírni akartam

szavakkal amit

szeretek

mindent

kiterveltem ezt

tagadhatom

tagadhatom

ezt kiterveltem

mindent

szeretek

amit szavakkal

akartam leírni

Posted

Levegõért visít a tudat,

Vérbe mártva, fuldoklik... S vár.

Tartja testét; rongyát leveszik,

Lágyan megérintik a karját.

Engedelmeskedik. Majd csendben,

félénken leszakad a porba.

Sikítana, csak már nincs nyelve,

Bekebelezték az igazak.

hiába kedvelik. Üdvözül

Vére esõként, és visszatér.

Ki isszák az éltetõ vizet,

Aztán iskolába indulnak.

Van nebuló, tanár, tudás is.

Kérkedõ, szelíd de mind egy.

Csapadékot isznak, vagy halnak.

A kerti csap, mint egy vízköpõ

Szomjazza a forrást szüntelen.

Körülötte táplálkozik a

Vízperem, csak idõvel kiönt.

Ellepi a zöld tenger mélyét.

Virágok nõnek fa módjára,

Dzsungel melegen karolja át

Megtartva benne mindet, mi jó.

Kedves hangyák élelmet gyûjtve

Találnak egy finom falatot,

Hazaviszik. Ott felaprózzák,

Mit sem sejtenek, honnan tudnák?

csak egy szem

Posted

Lábam elõtt hever a világ,

én a kezemet kinyújtanám,

de egy mondat visszavág,

nincsen jövõ se jelen,

mi ez a baromság,

amit ide írtál,nekem?

mi az hogy vége?

élet mindig lesz,

maximum te nem érted,

nem a világ dobott el magától,

egyszerûen csak te vagy messze a mától,

nem a világ hibája, hogy egyedül lettél,

nem õ tehet arról hogy szerencsétlen lettél,

nem miatta fulladt kudarcba a jövõd,

nem miatta ázik a szemed könnytõl,

nem õ volt aki eldobott,

csak az emberek,

akik nem ismertek,

ne a világot gyûlöld,

amiért mások elitélnek,

ne akard a halált,

inkább hallgasd meg ezt a számot,

és a remény rádtalál!

Gondolkodj el ezen,

csak egy percre,

emeld fel a fejed,

és végre lásd a világot,

olyannak amilyen,

és ne gondold azt,

hogy téged senki se szeret,,

hogy egyedül vagy csak,

minden ellen,

hogy nincsen melletted,

senki se, csak a vakszerencse,

ami most téged terelget,

nincs melletted senki,

ez csak a te hibád,

te KisTehén!tad el,nem más!

Nem az õ hibájuk,

hogy elbújsz a világ elõl,

nem az õ hibájuk hogy mindig,

csak menekülsz, menekülsz,

azt hiszed jobb lesz így?

pedig nem, és ez nem ellened,

szól, inkább érted,

hogy gondolkodj el ezen,

hogy mennyivel jobb,

ha nem vagy egyedül,

hogy mennyivel jobb,

ha nem menekülsz,

hogy mennyivel jobb,

valaki mellett,

mennyivel jobb,

hogy, van aki terelget...

SajtxD

KisTehén!= b*sztad

Posted

Fenn a hegyen, körülettem ezer fa,ezer levél,

innen lehet látni mindent, ezt pont ezért szép,

meglátok minden hibát, a világnak összes gondját,

és lehet rájövök a nyitján,hogyan lehetne szebb,

ez a világ,

nem kell többet bánkódni azon hogy az élet nem ilyen,

csak tenni kéne érte valamit, hogy legyen mire,

büszkének lenni, hátradõlni, és azt mondani ez igen,

ez kell ide.

A világ szép persze, gyönyörû meg minden,

de azért van még hova fejlõdnie, az embernek,

hogy megbékéljünk egymás mellett, hogy együtt legyen,

legyünk egy új szebb világ,

hogy úgy éljünk mint két igaz barát, egymás mellett,

megértésben,

és a szükségben,

ha kell,

kezet nyújtanánk,

na ez lenne,

igazán szép látvány.

;)

Posted

Ülök egy papírral szemben,tollal a kezemben,

gondolkodom, gondolatok gondolok, de közben,

valahol teljesen máshol járok, messze inen,

ahol nincs félelem, se zaj, csak a falevelek,

amik zajt csapnak, õket is csak a szél járatja,

csak õ van itt meg én, semmi szeszély,

a szemébe nézek, õ az enyémbe,

és így szállunk fel a mennybe.

Posted

Elemeznéd? :)

Vagy valaki más vállalkozó szellemû?

Az elsõ verszakban a költõ játékos könnyedséggel próbálja venni az életet de hamar elmerül az alkoholizmus iránti vágyában. Ez annak a gyerekkori traumának tudható be, hogy szülei szemtelenül korán megvonták tõle WoW elõfizetését és ezért a társadalomból kirekesztett személlyé vált. Valószínûleg a játék iránti vonzalmára utal a "szerelmet vallunk a (Warcraft) világ(á)nak" frázissal is.

Így a csehóban (ideális esetben taverna lenne, de hát attól megfosztatott), az elõzõ generációk beli lecsúszott alakokkal próbálna sorsközösséget vállalni és könnyedén nevetni az egészen ahogy azt a társadalom elvárná.

A második strófában elõrébb lépet ifjonti emlékei sorában és a kamaszkori, elsõsorban altáji, feszültségeket és az ebbõl fakadó mozgásigényt taglalja. Imbolygás részegség által (ugye csehóból jött a fedõsztori szerint) rázkódás postakocsi által és ezekbõl az alapmozdulatokból építené fel saját káma-szutráját, bárkivel aki elég közel (a postakocsik utastere meglehetõsen közel hozza az embereket) merészkedik.

Sanszos, hogy a virág konkrét személyt jelenít meg akit kifejezetten meg akart khmmm ismerni, és ehhez az alkohol felszabadító erejétõl várta a szükséges támogatást. Bár a szeretkezés és alkoholizálás után az egyéb, durvább hallucinogén élvezetekre is utalhat egyszerre hogy virághoz akar beszélni, dehát ebben rejlik a költõi nagyság. Egyetlen szóval két teljesen eltérõ gondolatmenetet gördít tovább.

A lezárás pedig a jelen. Hiába volt már 6 évesen a megyei Borostamentes Arcél verseny gyõztese, mégsem szocializálódott eléggé (hát igen WoW nélkül nem is megy az manapság), úgyhogy egyedül van mint a khmm ujja. Keres allykat vagy akár csak egy enemy-t mert egyedül jót gamelni nem lehet. Akár a legjobb taktikákat és trükköket is elárulná amiket kifejlesztett azokban az ócska játékokban amihez hozzáfért és amikben a single player módot már unalomig kiismerte, a gépi ellenfeleket meg álmában is leverné. Csak találna már valakit akivel mehetne észnélkül a hent.

Remélem így megfelel :D

Posted

...

Remélem így megfelel :D

Jóég. Igen, tökéletesen megfelel.

Erre az avatarodnál jobban nem tudok reagálni...

Posted

Assasin Tutorial

Várj

Míg az éjszaka reád hull

Szúrj

De egy vércsepp elárul

Járj

Küzdd le hogy rohanni vágysz

Múlj

Idõ, s a skarlátvörös gyász

a Sarj

Kit tõröd teremtett elenyész

Pusztulj

Ha felsülsz, hát ennyit érsz.

Posted

Csendélet

A sors jobbra-balra rángat

Míg süti a hold pofánkat

Kertünkben nem állít magának palotát Kubla kán

Mert mi csak zöld taknyok vagyunk

Sokasodunk, szaporodunk

S szétkenõdünk tüsszenetként a busz hideg ablakán

Posted

ez 1 vicces vers én találtam ki a barátaim is akkorát röhögtek rajta:

Ne csiszolják a fogakat,

csubápáppá way

nem esik az esõ,csak tornádó jön,

elfújja az embereket,

csubápáppá way

a fos se repül csak katapultál!

a budi büdösebb mint a csöves,

csubápáppá way

nem vagy te hülye,

csak 1 óriási bitang nagy barom,

csubápáppá way

jaj,ha nem repülök elégek a tata fingjától!

ne parázz csak igyál red bullt!

"red bull szárnyakat ad,

csubápáppá way.

ennyi.és most 1 sokkal komolyabb,szívhezés személyhez szóló veresen gondolkozok.holnapra valószínûleg kész lesz.

tenderlumpling
Posted

Emlékeztünk a világ végén

Most egyedül állunk

sötét utcákon, figyeljük

hogy a világ nagyobb nálunk

sorsunk üres az arcokon,

reméljük, minden rendben.

Naplónkban végzetek hullanak

a mélybe. Nem tévedtem,

omlanak le még falak,

révbe ér az igazság

kényszeres képzetek hullanak

a porba. Vérbe loccsanó

hazugság a szabad tudat.

Posted

Képek a háborúról

Háború dúl délen, északon;

Háború dúl keleten, nyugaton.

A nap helyett most tûz nyaldossa az eget;

Ágyúk zaja aztán rengeti a földet.

Eldördül a puska: "Harcra katona!"

S a nagy roham közepedte ezrek vesznek oda.

Kinek egy bomba, kinek egy golyó jutott;

De akadt olyan is, aki csak elbukott.

Elbukott, lába kibicsaklott;

S nyomban a hamvas földbe hanyatlott.

Majd tétlenül hevert; közben eltalálták;

S szeme elõtt érkeztek most a halálbárkák.

Felkapják, s viszik; halucinál

Majd a golyózápor közepedte ordibál:

"Ne vigyetek, jönnek! Hozzám szólnak!

Ott! Ott jön egy fekete csónak!"

Társai nem figyelnek, süketek a beszédre;

A robbanások zaja nyomja fülüket elvégre.

Majd fényt látnak mindnyájan; nagy felhõ követi;

Gomba alakú. Óh, ezt ki túl éli!

Bátor emberek: futnak mint a nyulak;

De mit sem ér már ez; bombák hullanak.

A csatatér hamar üres lesz, elhalálozának

A bátor katonák. Csapás a hazának!

Vége

Tudom, hogy a szótagszám nem rímel, de azé kitettem, hátha megtetszik valakinek... :)

Posted

Meglepõen hosszú lett. Én még sose írtam ennyit egy versben :)

A témát tekintve ami bennem különösen megragadt az a befejezés. Tök tipikus csatározós jelenetek,meg katonásdi aztán csak halnak, mert ez így megy. Aztán amikor mind meghal akkor már egyátalán nem érzem hogy itt csapás lenne akár a hazának akár bárkinek. Szóval ez olyan ellentétes és elsõre úgy tûnik mint csak egymásnak ellent mondó klisés kiejelentések. Aztán ott van az hogy futnak mint a nyulak, de két sorral lejjebb már "A bátor katonák". Ettõl az egész utolsó sor erõsen szarkasztikus ízt is hagy bennem. Ezután már nem tudom eldönteni hogy csak elcseszted és ettõl ilyen ellentmondásos, vagy pont az volt amit a legjobban eltaláltál és attól jó.

A másik amin fennakadtam az az elsõ verszak 4. sora "Ágyúk zaja aztán rengeti a földet."

Az "aztán" olyan töltelékszó, mintha odaraktál volna három pontot mondván késõbb majd kitöltöd azt a 2 szótagnyi helyet egy jelzõvel vagy valamivel, amitõl vers lesz.

Aztán találtam még ilyen picit üres és töltelékszó szerû dolgokat, azokon már nem akadtam fent, megszoktam hogy te még így írsz.

Ma hajnali alkotás (szokás szerint cím nélkül):

IPB Image

Csillámló ijfonti szépség

amit élvezni kell kétség

s megbánás nélkül

hogy táncra perdül

és villan szemedben a nap

fénye; mikor a világ azon kap

hogy te vagy a jövõ utolsó

reménye

S felnõsz lassan a jövõhöz

Az égbõl leszálsz a földhöz

kõhöz majd talajra állva

önmagadat csodálva

élvezed, hogy mosollyal veszed

a sanyarúságot és magad szeged

szárnyad, nézve halott álmod

megmenteni a világot

Posted

Csendélet

A sors jobbra-balra rángat

Míg süti a hold pofánkat

Kertünkben nem állít magának palotát Kubla kán

Mert mi csak zöld taknyok vagyunk

Sokasodunk, szaporodunk

S szétkenõdünk tüsszenetként a busz hideg ablakán

Tökjó, különösebben úgy érzem hogy magyaráznom se kéne. a Kubla Kán behozása pont olyan kibicsaklott megmozdulás ebben a versben mint maga a Kubla név.

Amúgy az a kép amire az egész kimegy az tetszik. Ütõs kis csattanó (vagy placcsanó :D) a végére.

Create an account or sign in to comment

You need to be a member in order to leave a comment

Create an account

Sign up for a new account in our community. It's easy!

Register a new account

Sign in

Already have an account? Sign in here.

Sign In Now
×
×
  • Create New...