GS Versek

[Preacher]

Tökjó, különösebben úgy érzem hogy magyaráznom se kéne. a Kubla Kán behozása pont olyan kibicsaklott megmozdulás ebben a versben mint maga a Kubla név.

Amúgy az a kép amire az egész kimegy az tetszik. Ütõs kis csattanó (vagy placcsanó :D) a végére.

Köszönöm a reakciót! :D Nem éppen legoptimistább percemben voltam, amikor íródott. De azért van benne valami filozofikus, még ha ez keveseknek is tûnik fel. :D

Azt meg nem tudom, hogy a Kubla kán miért járt a fejemben akkor épp... mindenesetre valóban elég elcseszett név, nem adnám az elsõszülött fiamnak. :D

Álljon akkor itt egy régebbi szerzeményem:

Föld

Száraz, halott kertben, porzó óceánban

Sózött földbe mártom ócska gereblyém

Zöldfekete égben, korhadó világban

Szikkadt szürke ágyás minden ereklyém.

Vigyázom, mint öntudatos apaállat

Egyetlenegy elmebeteg gyermekét

Kinek nincs más, csak a nyomor és a bánat

Miben nem virágzik más, csak puszta lét.

Egész nap csak õrzöm, mint a gyáva lángot

Ha a lomha szellõ félve sújt belé

És mikor az áradás vet rá husángot

Testem gátként vetem csapása elé

De ha a Purgatórium nyelve tépné

Héraklész vagyok s kezemben két folyó

Szégyentelen, mintha az Úr nem is nézné

Égbe száll pár üres, lelketlen hajó.

Nem értem, mit ártott az árnyékvilágnak

Ez a mocskos, rothadó Paradicsom

Nem látom a végét a szüntelen harcnak

Miért kardoskodom érte, nem tudom

Õsapám irtotta, testvéreim sózták

Én saját verítékemmel itattam

Cserébe füvek erõs karjaik nyújtják

Ha épp a Pokol nyílik meg alattam.

Nem menekülhetek, nem hagyhatom veszni

Égi csodának utolsó szirmait

Legvégsõ világi posztom elültetni

A Genezisnek törékeny magvait.

Azután az ásóhoz boldogan kapok

Földalatti ágyam nyugodtan vetem

Véget érnek már a tisztátalan napok

Gyûlölõim csontjait kinevetem

Öntudatlan testem rágja holmi féreg

Égbe szállott lelkem, már nem érdekel

Ádámban és Évában majd továbbélek

Az Úristen karjai közt alszom el...

[suti0000]

Elnézést mind azoktól,

akiknek a kedvéd lelombozza majd e dal,

de ez szívbõl szól majd...

Emberek jönnek, emberek mennek,

életek jönnek, életek tünnek el,

a mélyesztõben, s eközben,

senki sem figyel.

Senki sem figyel, mi van a másikkal,

mindenki csak a saját, álma után hajt,

mindenkit hajt a vágy, hogy ez a világ,

jobb lesz majd, talán..

Jobb lesz majd, talán..

gondolja a mindenapi ember,

ki a dolgok mélyére látni,

talán, nem is nagyon mer,

ki a saját világában él,

anélkül, hogy meglátná,

azt a bizonyos fényt.

[Refrén]

Szebb lesz majd, a világ,

életek lesznek majd, még,

ezután,

lesznek emberek,

lesz élet is ezután,

de a te életed,

csak addig tart,

míg van, ki emlékezzen rááá(d)!

[Refrén]

Szebb lesz majd, a világ,

életek lesznek majd, még,

ezután,

lesznek emberek,

lesz élet is ezután,

de a te életed,

csak addig tart,

míg van, ki emlékezzen rááá(d)!

Emlékezzen rá,

hogy te is itt éltél,

hogy téged is az az álom hajt,

ami a világot egyszer,

szebbé teszi majd!

[Refrén]

Szebb lesz majd, a világ,

életek lesznek majd, még,

ezután,

lesznek emberek,

lesz élet is ezután,

de a te életed,

csak addig tart,

míg van, ki emlékezzen rááá(d)!

[suti0000]

Csak egy másik arc a vonat állomáson,

csak egy másik arc az utcán,

csak egy másik ember talán,

aki reménytelün bolyong,

aki nem érti a miértet,

aki sosem gondolkodot,

(még) ezen az egészen.

Csak egy másik arc aki lehet vigasztalna,

csak egy másik arc, ki lehet megszidna,

csak egy másik arc,aki lehet,

csak válaszokat keres, a miértre,

aki az életét is oda adná,

ha tudná, miért bámulsz így rá!

Persze neked ez eszedbe se jut,

csak ülsz ott némán,

senki más nem figyel rá,

csak gondolkodsz, és nézed,

csak bámulsz rá,

mint ha, õ lenne a minden,

mint ha ez természetes lenne,

mint ha csak, az esõ esne.

Talán nem olyan szép, mint amilyennek kéne,

talán nem rímel annyira, mint ahogyan kéne,

talán nem cseng úgy, mint bármelyik másik vers,

de ez, értelmet is rejt,

még ha csak késõbb bukkansz rá is,

gondolkodj el rajta,

hogy mi az életed célja...

[Sensei007]

GTA 4 saját szerzemény:lol:

Niko Bellic vagyok

autót motort lopok

Felveszek egy két kurvát

lesöpröm magamról az út porát

Király vagyok ám

Szerbia az én hazám

Ferrari a király verdám

De motorral is zúzok ám

Ha valaki szórakozik velem

azt baseball ütõvel leverem

De ha kell a shotgunt is elõveszem

ettõl leszek tökös gyerek

Respect!! No anybody fuck with Niko Bellic!! [sm41]

[tenderlumpling]

Fotó

Szavamra, mint a hold,

ködbe fagyott éjjelen,

úgy ragyogott, dalolt

fehérben. Ugyan volt

értelme, szerelmem,

hogy ezt megörökítsem?

[Lady]

Mi van akkor ha ma feléled a holnapod,

sérelmet adsz, fájó tettet, gondolatot

Gyertyaláng fényétõl szíved már nem hevül,

szemed ragyog, de sarkában könnycsepp ül

[Madness]

Csak egy falatnyit adjatok!

Nyugtalan éjjelen egy lélek telepszik oda

Üres ablakpárkányon foglal helyet s

Nézi hogy zajlik saját halotti tora

Csak ámul míly mohón zabálják az életet

S pusztul utána a pompás vacsora

Így siratják hamvait a tányérok felett

Megannyi lámpás, villogás, tündöklés

Csillogó poharak, csattogó fogak,

Véget nem érõ tányércsörömpölés.

A halál vagy az élet a rémálom?

Kérdõn nézi a figyelmet s törõdést

Amit a csirkecomb kap a tálon.

Irigyli a halott húst, miként simogatja a kés

Emeli óvón villa vagy kéz, s csorog zsírja az állon

Csupaszra csókolt csontok; ez a legjobb temetés.

(akinek van jobb ötlete a címre nyugodtan mondja :D)

[RogUluK]

Csak egy falatnyit adjatok!

Nyugtalan éjjelen egy lélek telepszik oda

Üres ablakpárkányon foglal helyet s

Nézi hogy zajlik saját halotti tora

Csak ámul míly mohón zabálják az életet

S pusztul utána a pompás vacsora

Így siratják hamvait a tányérok felett

Megannyi lámpás, villogás, tündöklés

Csillogó poharak, csattogó fogak,

Véget nem érõ tányércsörömpölés.

A halál vagy az élet a rémálom?

Kérdõn nézi a figyelmet s törõdést

Amit a csirkecomb kap a tálon.

Irigyli a halott húst, miként simogatja a kés

Emeli óvón villa vagy kéz, s csorog zsírja az állon

Csupaszra csókolt csontok; ez a legjobb temetés.

(akinek van jobb ötlete a címre nyugodtan mondja :D)

OMG. Kicsit morbid, de tetszik. :)

Álom

Álmomban fehér hattyú vagy.

Álmomban fehér hattyú vagyok.

Úszunk a végtelen vizen,

ringatnak, békés, lágy habok.

Mindegy már merre, nincsen part,

de mindig együtt: én és TE.

Majd felkel a Nap. Ránk tekint,

s szerelmet csókol szívûnke.

Álmomban fehér hattyú vagy.

Álmomban fehér hattyú vagyok.

S ha nagyon fáj, hogy nem vagy itt,

olyankor ébren álmodok.

/Édesanyám írta, nem én.

[Madness]

Köszönöm :) (végre valaki elolvasta) Igen, nálam elég gyakran befigyel több-kevesebb morbiditás, hát ebbe is jutott csipetnyi.

Anyukád verse baromi jó. Az elsõ két sor alapján nem hittem. Sõt az elsõ versszak alapján se hittem hogy ennyit bír dobni az az egyszerû 4 sor ami a második versszak. Egyébként hogyhogy hozzád került a vers? Meg hogyhogy bekerült ide? Õ mutatta? Megtaláltad egy régi füzetét? Most írta?

Halljuk a sztorit :)

[RogUluK]

Köszönöm :) (végre valaki elolvasta) Igen, nálam elég gyakran befigyel több-kevesebb morbiditás, hát ebbe is jutott csipetnyi.

Anyukád verse baromi jó. Az elsõ két sor alapján nem hittem. Sõt az elsõ versszak alapján se hittem hogy ennyit bír dobni az az egyszerû 4 sor ami a második versszak. Egyébként hogyhogy hozzád került a vers? Meg hogyhogy bekerült ide? Õ mutatta? Megtaláltad egy régi füzetét? Most írta?

Halljuk a sztorit :)

Régi füzet. :)

[F4LL3N]

Bukottak dala

A világ magát elárulta,

Önnön mérgétõl szenved.

Az éj egén a harag jegye ragyog.

A csillagok kopár sötétbe temetkeznek,

Fényük nem nyújt már vigaszt, mint egykor.

Az óceán engesztelésért üvölt.

Az anyaföld gyermeke bosszúra szomjas,

Testvérét ostorozza lankadatlan dühével.

A jó szív összetörik,

Szilánkit az alvilág gyomra emészti.

Gõg és irigység arat diadalt

Az ész és lélek felett,

Gyûlölettel és hamis eszmékbe

Vetett hitével gyõz maga ellen az ember.

Aki küzdött és szólt, már hallgat,

Némán, megtörve várja az el nem jövõ napot

Vérei és a Vezérek árnyékában.

Az élet utolsó virága elvirít,

Fekete rózsák nyílnak a hatalmas kertben,

Álmok és remények végtelen temetõjében,

És az igazság ligetje homályba borul,

Sugárzó fájának törzse meghasad.

Az angyalok kiáltása hallatszik fentrõl,

A hegyek beleremegnek,

Ahogy az alkony rájuk hull,

Vérét kiontja a rideg sziklákon.

S a romok közt az árvák zokognának,

Ha lenne még, ki hallaná.

[Arwy]

Hát, ennek nem sok értelme van, de beírom, a buszon találta ki a buksim...:

I've walked the ground of hell

I've seen the rain as well

Acid drops of lost promises

Burning out every sign of living

[tomvader60]

Ezt a verset ezévi kudarcaim :( hatására írtam, olvassátok szeretettel.

Túlélni az életet

Van úgy, hogy az ember,

Tervezi mit tegyen,

Hogy eljövendõ életében sikeres legyen.

Próbálkozik, küzd

és mindezt hiába,

Ez az ok, hogy tollat márt olykor a tintába.

Ha netalántán elesik,

Bátran talpra áll,

Szerencsétlen múltjában egy szebb jövõt talál.

Sok minden kell hozzá,

Hogy boldog lehessen,

Naponta asztalánál friss ételt ehessen.

Mert ingyen semmi sincs!

A pénz az egyetlen,

Az érte folyó háború sokszor kegyetlen.

De néha gondolkodik:

Miért is él?

Egy hatalmas világban sikert, pénzt remél?

Tudja jól, harcolni kell,

Hogy jutalmat kapjon

S eljövendõ életének életet adjon.

[DaVeman]

Nagyon szép alkotások vannak itt :) Csak gratulálni tudok.

[Madness]

Nagyon szép alkotások vannak itt :) Csak gratulálni tudok.

Kösz mindenki nevében :)

Neked nincs valami a tarsolyodban?

Bár ha csak ketten cseverésznénk itt, az is elég gyér.

Nekem jóideje nincs nagy ihletem. Egyszer a hetekben volt egy kis ihletszikra de még túl üresnek érzem a topicot ahhoz hogy megérje beírni ide.

[Ricsee93]

16 éves vagyok sajnos nem jutott más eszembe...

És grat. mindenkinek a versekhez! ;)

Rövid papír cafatom :)

Törtem a fejem, ahogy csak bírtam,

De nem jöttek a szavak, így csak szívtam.

Ezek után szerencsére lenyugodtam,

Végül mégis csak a versírásba fogtam.

Rájöttem a kisebb rímekre,

Melyeknek sajnos nincs sok értelme.

De verset alkottam ebbõl is,

Pont úgy, ahogy ti is.

[Ricsee93]

16 éves vagyok sajnos nem jutott más eszembe...

És grat. mindenkinek a versekhez! ;)

Rövid papír cafatom :)

Törtem a fejem, ahogy csak bírtam,

De nem jöttek a szavak, így csak szívtam.

Ezek után szerencsére lenyugodtam,

Végül mégis csak a versírásba fogtam.

Rájöttem a kisebb rímekre,

Melyeknek sajnos nincs sok értelme.

De verset alkottam ebbõl is,

Pont úgy, ahogy ti is.

(Folytatás:)

E pár dolog futott a fejembe,

De tényleg nem jutott más az eszembe.

Ilyen gondolatokba mélyedve,

Jött a macskám: halkan, lépkedve.

Szegény jószág elázott az esõben,

De vajon neki mi forog a fejében?

Honnan jönnek az értelmetlen rímek?

Az agyamból pattannak ki ezek a rémek.

Egyeseknek ez elég érdekes,

De szerintem nem lényeges.

Nem vagyok én semmiféle költõ,

Csak egy 16 éves kis hagyományõrzõ.

Edited October 24, 2009 by Ricsee93

[Madness]

Nem vagyok én semmiféle költõ,

Csak egy 16 éves kis hagyományõrzõ.

Ez a rím már tényleg tökre tetszik :) Szóval ha egy vers alatt ennyit javulsz akkor írj tovább :)

Én is abból indultam ki eleinte hogy csak rímek jutottak eszembe. Na jó nálam még mindig jobban dominál az hogy mi jut eszembe ami rímel, annál hogy mi az amit mondanék/gondolnék.

Amirõl legutóbb beszéltem. Ihletszikra szüleménye, nem tudom mennyire vers:

Hangtalan

éjjelen

állok az

árok át-

ellenes partjain.

Karjaim értem

nyúlnak, de el nem

érem a másik énem.

Hogy miért nem,

soha meg nem értem.

A sorok tördelése azért ilyen, mert egy zene ritmusa dobolt a fejemben mikor eljutottam odáig, hogy leírjam aztán aszerint valahogy így jött ki az enter :D

[Laci96]

Meglepõen hosszú lett. Én még sose írtam ennyit egy versben :)

A témát tekintve ami bennem különösen megragadt az a befejezés. Tök tipikus csatározós jelenetek,meg katonásdi aztán csak halnak, mert ez így megy. Aztán amikor mind meghal akkor már egyátalán nem érzem hogy itt csapás lenne akár a hazának akár bárkinek. Szóval ez olyan ellentétes és elsõre úgy tûnik mint csak egymásnak ellent mondó klisés kiejelentések. Aztán ott van az hogy futnak mint a nyulak, de két sorral lejjebb már "A bátor katonák". Ettõl az egész utolsó sor erõsen szarkasztikus ízt is hagy bennem. Ezután már nem tudom eldönteni hogy csak elcseszted és ettõl ilyen ellentmondásos, vagy pont az volt amit a legjobban eltaláltál és attól jó.

A másik amin fennakadtam az az elsõ verszak 4. sora "Ágyúk zaja aztán rengeti a földet."

Az "aztán" olyan töltelékszó, mintha odaraktál volna három pontot mondván késõbb majd kitöltöd azt a 2 szótagnyi helyet egy jelzõvel vagy valamivel, amitõl vers lesz.

Aztán találtam még ilyen picit üres és töltelékszó szerû dolgokat, azokon már nem akadtam fent, megszoktam hogy te még így írsz.

Bár régi az üzenet, azért válaszolnék rá, hátha észreveszed :) . Csapjunk is a közepébe!

Ez a nyulas dolog elõször nem rémlett, de aztán mikor visszaolvastam, akkor eszembe jutott, hogy az a kép egy ellentétet akar ábrázolni, ám elsõ olvasásra tényleg úgy tûnik mintha elcsesztem volna. :) .

A töltelékszavakkal kapcsolatban annyit, hogy igen, igazad lehet, ám volt egy olyan idõszak, körülbelül akkor, amikor ezt írtam, hogy nagyon sok olyan verset olvastam, amiben pont ilyen töltelékszavak voltak. Meg hát szerintem! így lett jó a vers ritmusa (ami ennek végül is nincs :lol: ).

Mindenesetre köszönöm a kritikát! ;)

[Ricsee93]

Madness akkor, majd megpróbálkozok egy kicsit értelmesebbel is, írok ha kész vok vele... :)

De szívesen fogadok segítséget, ha vki ráér...

[Laci96]

Bealkonyodott nékem mostan,

Holnap már a sírban fekszem, holtan.

Rokonok, barátok, mind eljöttek,

Körülöttem gyászmenetet töttek.

Elõször édesanyám jött oda hozzám,

Lágyan simogatva hófehér orcám.

Száját legörbítve, szemét behunyván,

Szörnyû kínok között sírt ezen órán.

Apám következett, lassan lépegetett,

Majd leült mellém, s csöndben dédelgetett.

"Ne félj fiam, meglásd, túlleszel majd ezen,

Ha meghalsz, kiássa sírodat az én öreg kezem."

Testvérek, és más "egyvér" népek,

Mind hamar sorrakerültek.

Némelyik zokogott, némelyik csak állt,

Én pedig türelmesen vártam a halált.

Majd a hû társak ballagtak felém,

Reménykedtek, hátha felkelék,

Ám nem tudok, többet nem is fogok,

"Fejeteket emésszék ennél vidámabb dolgok!"

Lassan kiürül a sötét kis helyiség,

Úgy tûnik már, mi rám vár, semmiség.

Nem félek, nem vagyok búskomor,

Lelkemben, fejemben mostmár csend honol.

Hmm... Szerintem szép lett. Címet nem adtam neki, mint ahogy a versben lévõ névtelen hõsnek sem, így találtam jónak. A szótagszám szokásomhoz híven ismét nem stimmel. :) Hááát... Most ez jött ki belõlem, pedig nem vagyok se ímós, se depis. Madness, remélem tetszeni fog :)

edit: Van benne pár régies szó, amit a rím érdekében tettem oda, vagy azért mert olyan jól hangzik :D.

[Ricsee93]

Laci nekem tetszik, csak így tovább... ;)

[Laci96]

Köszi :)

[Madness]

edit: Van benne pár régies szó, amit a rím érdekében tettem oda, vagy azért mert olyan jól hangzik :D.

Ezt olvastam elõbb és csak utána a verset. Meglepõen sok ilyen szót találtam amitõl jobb lett sztem az egész. Mármint kevésbé lógnak ki a szándékosan régies szavak. Az elején a "töttek" az nálam megbicsaklik. Ha elõtte "édösanyám" lenne akkor talán jobban érezném magam az elején is, de a késõbbiekben mintha már téged is elkapott volna a gépszíj, olyan természetességgel jönnek a régies szavak is. Nem éreztem erõltetettnek. Meg amúgy témában is szép. Szótagszámot meg az életben nem számoltam xD

Újabb versem nincs.

[Laci96]

Thx. a szakvéleményt! :lol: Most belefogtam egy hosszabb versbe, talán elbeszélõ költemény lesz belõle, ha minden jól megy, kirakom. Amúgy szerintetek jó ötlet lenne topicot nyitni Novellák címmel? Aki szeretne, oda rakhat be saját, ill. érdekes, más írótól származó novellákat. Mit szóltok?