GS Versek

[Madness]

Thx. a szakvéleményt! :lol: Most belefogtam egy hosszabb versbe, talán elbeszélõ költemény lesz belõle, ha minden jól megy, kirakom. Amúgy szerintetek jó ötlet lenne topicot nyitni Novellák címmel? Aki szeretne, oda rakhat be saját, ill. érdekes, más írótól származó novellákat. Mit szóltok?

Volt már és megdöglött. Még kevesebben olvasták végig mások A4-es terjedelmû wall of text-jeit mint a hosszabb verseket.

[tenderlumpling]

Csak ne ölnéd meg az egészet az olyan megjegyzésekkel, hogy "szerintem szép lett", meg a többi önelemzõ-magyarázó marhaság. Vagy önmagáért beszél a mû, vagy nem.

[Honi]

Nem vágom, miért zavar téged ez a magyarázat ennyire, ha kijön kötetbe, úgyse le a kis költõpalánta elemzése mellette.

Azt sem tudom, hány éves Laca, fiatal srácra tippelek, szerintem természetes, ha egy ilyen kis költemény után kicsit hátba veregeti magát, nincs ezzel semmi gond. Nem mondom, hogy világmegváltó, de nem is acsítanék tovább, én se mutattam még fel jobbat.

[Laci96]

Nah akkor lezárnám a vitát, a jövõben az ilyeneket kifehérítem, és aki akarja olvassa, aki nem, az meg nem.

[Honi]

Semmilyen vita nem volt, mindketten kifejeztük a véleményünket, amik végül is nem találkoztak egymással. Tõlem kifehérítheted az írásaidat, bár így még feltûnõbbek lesznek...

[Madness]

A pangásra való tekintettel engem se zavar hogy élbõl véleményezi a saját mûvét, de ez tényleg egy olyan dolog hogyha picit is komolyabban szeretné venni magát, vagy a mûvét, akkor elsõ körben szokjon le róla hogy nekiáll önelemezni meg önvéleményezni mások véleményezése elõtt. Ez építõ jellegû kritika, sztem baromira lehet belõle tanulni.

[Honi]

Jól van, bár továbbra sem nézem komolytalannak, kb. 13 éves korom környékéig én is illesztettem pár saját megjegyzést a verseim mellé, jobb híján ezek ösztönöztek, és kicsit az önbizalmamat is szinten tartották :D.

[Madness]

Jól van, bár továbbra sem nézem komolytalannak, kb. 13 éves korom környékéig én is illesztettem pár saját megjegyzést a verseim mellé, jobb híján ezek ösztönöztek, és kicsit az önbizalmamat is szinten tartották :D.

Én is szoktam saját megjegyzéseket intézni inkább fotók mellé. De igyekszem a dícséretet meghagyni másnak, és nem felhívni elõre a hibákra a figyelmet mert akkor nem elég egyértelmû hogy magától látszik vagy tõlem veszik észre.

[tomvader60]

Ezt a verset annak a februárnak az emlékére írtam amikor haver megtanított egykerekûzni :) .

Kezdetek…

Történt egyszer, februárban,

Jött a haver: - Mi újság van?

Mondom: Semmi, hát te veled?

- Képzeld el, hogy mit vettem meg!

- Monocikli becses neve,

- Ki próbálod, mész e vele?

Egye-fene, én úgy látom,

Mit veszthetek, kipróbálom.

Ráülök és hú de fura,

Nyerge bizony még nem puha,

Szétnyomja a tudod mimet,

Sose éreztem még ilyet.

Aztán ahogy bátrabb vagyok,

Egy két centit hátrahagyok,

Gördül kerék, elindulok,

Monociklizni tanulok!

Innestõl már nem volt vissza,

Üres lett a zsebpénz kassza,

Nem mondom, hogy kiakadtam,

Csodálatos élményt kaptam.

Unatkoztam, ezt alkottam,

Szótagszámot betartottam,

Hogy ha tetszett apró mûvem

Tuti sikerként megélem.

[Madness]

Heh, jópofa. Tetszik. Ilyen témáról nem is nagyon szoktak írni az emberek szóval üdítõ változatosság.

[tomvader60]

Grammy from hell

Egyszer lassan sétálgattam,

Fütyörésztem, dúdolgattam,

Semmi nem szeghette kedvem,

Ám hirtelen sápadt lettem.

Szembe jött velem egy mama,

Nem volt neki foga, haja,

Elszörnyedtem, mert elém ugrott,

Járókeretével bokán rúgott.

Majd rikácsolt, hogy vigyázzak jobban,

A fejem az idegtõl majd szét robban:

Megállj te házsártos pokolfajzat,

Hogy vágna agyon a kettõ húszas aljzat!

Õ csak rikácsolt, bömbölt, amíg hagytam,

Mert utána egy jobb egyenest beadtam,

Akkorát ütöttem, hogy kirepült a foga,

Közelben egy csatorna volt, be is esett oda.

Azóta is kísért engem e szörnyû élmény,

Hogy bokán rúgott egy földöntúli lény,

Meglátom, egy dolog van mire gondolni tudok,

Otthagyom a francba és jó messze futok .

[Honi]

a monociklis téma se volt rossz volt, viszont ezt nem szavalhatod el az öregek otthonában...

[Madness]

Grammy from hell

KisTehén!ki, nem tudsz angolul. Azt hittem totál másról fogsz írni. A nagyanyó az Granny N betûvel. A Grammy az egy zenei díj vazze M betûvel. XD

Bár írhatsz egy olyat is, mert érdekes téma lenne :D

[tomvader60]

KisTehén!ki, nem tudsz angolul. Azt hittem totál másról fogsz írni. A nagyanyó az Granny N betûvel. A Grammy az egy zenei díj vazze M betûvel. XD

Bár írhatsz egy olyat is, mert érdekes téma lenne :D

Sajnos tényleg nem tudok angolul, viszont ezt egy angolos haveromtól kérdeztem meg, de ezek szerint õ sem tud angolul <_< . Köszi a javítást :) .

[tomvader60]

Hohoho! Boldog Mikulást.......de lássuk milyen is õ!

Milyen is a Mikulás?

Elmondok egy versikét arról a lényrõl,

Ki messzirõl érkezik, egyenest az égbõl,

A szakálla hosszú, piros a ruhája,

Találkozni vele minden gyermek álma.

December hatodik napján érkezik,

Ott jártát a házakban tisztán észlelik,

Mert amíg a lakók csendben alszanak,

Hûtõnyitogatást biztos nem hallanak.

Mikulás barátunk nagyon megéhezett

A nehéz hosszú úttól, mi ide elvezetett,

Egy pohárka tej, mellé vagy két pogácsa,

Még ennél is laktatóbb az anyja kalácsa.

Reggel aztán ásítozva mennek a konyhába

És látják meglepettem, a hûtõ nyitva-tárva,

De az még hagyján, hogy a hûtõ ajtó nyitva,

Élelmiszer állományuk nagyja ki van irtva.

Hisz jó, öreg Mikulás nem válogat sokat,

Ezért növesztett hát olyan hordó hasat,

Bekebelez mindent, mi két kezébe kerül,

Nem hagyja abba, míg a hûtõ ki nem ürül.

Amúgy rendes fickó, sok ajándékot hoz,

Egy valamit nem visel el, az pedig a kosz,

Mely a házak kéményében tanyázik,

Ott ahol a Mikulás az este lemászik.

Tetézi a bajokat, ha a kandallóban

Meleg tûz ropog s Miki lángra lobban,

Ordítva menekül, veszélyes egy helyzet,

Sapkája már lángol és ez még csak a kezdet.

Éppen hogy felpattan gyorsan a szánra,

Repülés közben bûnét nagyon bánja,

Hisz ajándékot nem adott a ház lakóinak,

Hála a begyújtott régi kandallónak.

Egy jó tanács:

Sose kérj egykerekűt a Mikulástól…

December hatodikát minden gyermek várja,

Jó öreg Mikulás az eget aznap járja,

Meg kell ajándékoznia sok száz gyereket,

Tomikánál bajban van: nem kér csak kereket.

Nem hisz a szemének, átfutja még egyszer,

Vele ez a Tomika biztos csak heccel,

Az egykerekű kívánságot most már látja,

De felteszi a kérdést: Az meg mi a kánya???

Ám a lurkó szava szent!, ki kell deríteni,

Hol lehet egykerekűt gyorsan keríteni,

Játékboltban nem találni, sehol se kapni,

Így nem tud Tomikának ajándékot adni.

Kínjában Google-ban írja le a gondot,

És lám talál benne egykerekűs boltot,

Megnézi a címet, el is megyen oda,

Pintye Tomi megdöbben, van is reá oka.

Egy Mikulás még hagyján, hogy bejön a boltba,

Ám szokatlan, hogy pénzt ad egy Devil keróra,

Csak ámul a mikulás, szerzeményét nézi,

A járgány hívószavát lassacskán megérzi.

Nem tud mit tenni, gyorsan kipróbálja,

Jó nagyot takar, a fene nem bánja,

Ráérez az öreg s nem száll le róla,

Haladni kellene, ketyeg már az óra.

Reggel a gyerekek mind sírva fakadnak,

Nem csak ajándékot, virgácsot se kaptak,

Tomika is szomorú, nagyon ki van bukva,

A Mikulás az idén ezzel le van tudva.

Valakinek azonban boldog volt az ünnep,

Ha valaki, Ő biztos jó kedvűnek tűnhet,

A Devil óta Télapó folyton csak kerózik

Hatodikát letojja, többet nem melózik.

Azóta a világon Mikulás nincs többé,

Találgatják sokan, hogy válhatott köddé,

Szomorú, hogy karrierje ily csúnyán bukott

Vigaszul az öreg száz-negyvenet ugrott. :D

[tenderlumpling]

Én másképp látom :)

Reszketeg, zsugori vénember.

Fagyott otthona rémek boltja;

csattogó fogak szavait ontja

a nyekergõ, rozsdás december.

Felkelni minden évben, de nem mer

kibújni sem a házból, ez a gondja.

Pirosra festették õt gigász multik

marketinges artistái, hogy legyen

kabátja, mi passzol a kólához, s egyen

mindenki díszbe csomagolt csokit;

írjon fohászt Jézuskához, krokit

kapjon, ne virgácsot. Így megyen.

Hát évszázadok óta kuporog

halott felesége ágyában õ.

Meg sem moccan, ruhája bõ,

hisz végül már csontig fogyott

szakálla sincs, kihullott, holott

nem így látja õt minden festõ.

A törpék lementek Amerikába,

elhagyták õt, beálltak dolgozni

PR-részlegre meg cukrot osztani

apró csemeték nyálas markába,

És közben északnak szarkában,

ott felejtõdött a vén, zsugori Miki.

[tomvader60]

Hmm, ez is igaz lehet rá :D .

[Skywind]

Üdvözletem mindenkinek!

Tegnap este múzsám végre ismét csókkal jutalmazta fáradt homlokom (csak hogy hangulatos legyen a bevezetés :D ).

Engedjétek hogy megosszam veletek az örömöt, amit úgy éreztem sosem kapok meg és a vágyakozást amire már régóta vágytam :) Íme.

Becsületes megtaláló

Ifjúkorom hajnalán

szívemet mély kútba vetettem,

félelembõl talán,

e súlyt vállamról letettem.

Teltek az évek,

elmúlt már számtalan forrongó nyár,

én még élek,

de lelkem haldoklik, s egyre sóvárog valami után.

Mi haszna a fénynek, s a pompának?

Mi jót hozhat még e lázálmos, fülledt látomás?

Engednem kell a lélek vágyának.

Talán a kútnál vár rám az édes megváltás.

Alászállok, s e hosszú, sötét utazáson

társam megannyi régen látott démonom.

Mintha talán világnak ment testvérüket látnák viszont idelenn,

kedveskednek, marasztalnak, s lelkem csendben émelyeg.

Elmémben még lángol e hely,

ahol régen úgy döntöttem,

hogy mellkasomban a tenyérnyi hely

e darab hústól szabad legyen.

De a láda helyén, melybe szívemet rejtettem,

egy könnyes szemû kisgyermek ül,

arcán mosoly, s engem néz meredten,

furcsa módon a látványra lelkem ajka is halvány mosolyra derül.

"Hová lett?"- kérdem halkan.

"Már elvitték"- szólt a válasz.

Hosszú percek kínos csendje

vetül ránk az éjsötétben.

"Egyedül volt"- mondta végül,

"Ha keresnéd, fenn megleled"

S a gyermek eltûnt,

arca helyén rám ismét a sötétség meredt.

A visszaúton mintha testem

titkos úton szárnyra kapna,

s az utazásom felfelé már

a gondolat fél pillanata.

Már látom a fényt, s benne egy arc

félig róvón rám mosolyog.

"Merre jártál?"- kérdi végül.

"Tudod te mióta várok?"- s kezében egy öreg, korhadt ládát látok.

Felém nyújtja.

"Legyen tiéd, nálad jobb helyen van mint velem"- mondom neki,

s száraz lelkem a mosolyában fürdetem.

-----------------------------------------------------------

Mondhatják hogy mesebeszéd,

ilyen a valós életbe nem való,

mégis így lett e szív gazdája

egy becsületes megtaláló.

-----------------------------------------------------------

[Laci96]

Karácsonyi köszöntõ

Kicsit hûvös, kicsit esõs

Este van, ez nem tetszetõs.

"Emberek! Karácsony van,

Ott virít a pénz a kabátomban!"

S hogy mi ennek a versnek lényege?

Ez lenne eme szerény ünnep éneke?

Vagy tán' az ünnep tiszteletére írom?

Mert hát versírás nélkül ki nem bírom...

Ezzel kívánok én kedves testvérek,

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Legyen ma mérvadó a felhõtlen szeretet,

S áldott békesség kíséretében csukódjon szemetek!

[Laci96]

Látom sokan írnak a topic-ba, nembaj, elverselgetek így egymagam. :D

Álomban a valóságot…

Álomban a valóságot,

Igazságban a bizonyosságot,

Békességben az egészséget,

S minden egyéb ékességet

Látom, mert szívem tiszta,

S nem tûnhet hazugnak eme kinyilvánítás,

Ha ismered lelkem színtiszta igazát.

Láttam én már sok hazugot, csalót,

S megannyi sötét lélekfalót,

Kik elveszik a nemes szabadságot,

S adják nekünk inkább a nyomorú rabságot.

De én egyiküknek sem török meg,

Nem hagyom! Küzdök majd örökre!

Küzdök azért, amit igaznak látok,

Mert másban tisztességet úgy sem találok.

Küzdök a Mennyei Anyaszent – Egyházért,

S a magyar nép megannyi fiáért.

Megszerzem a népnek az örök szabadságot,

S mindazt amit érzek: temérdek jóságot.

A szakadékban csak van egy kapaszkodó,

Melyen lóg a sok „igazmondó”

És arra vár, hogy a sors, az Isten,

Mindnyájunkat megsegítsen.

S ha elpusztítá õket, akkor szállhat békesség a földre,

Hogy az emberi gyarlóságot, s gonoszságot örökre kiölje…

[tomvader60]

Az elsõ korcsolya

Tavaly télen haver mondta

Próbáljam a korcsolyát,

Belementem, mondtam neki:

Ne várjon túl nagy csodát.

Vettem is egy párat gyorsan,

Megvan most már végre,

Biciklire felpattantunk,

S mentünk is a jégre.

Elsõ gond a felcsatolás,

Nem könnyû de sikerül,

Jégre mászok nagy nehezen,

A többi meg majd kiderül.

Megállok és lökök egyet,

Csúszni kezdek elõre,

Haver mutat, magyarázgat,

Távolodok mellõle.

Állj meg! Fékezz le gyorsan!

De fékezni még nem tudok,

Egy kráterben mi szembe jön,

Azon nyomban elbukok.

Hátraesek, elterülök,

Nemsokára felülök,

Haver kérdi: jól vagyok?

Az egészen csak derülök.

Nagyon jó volt, jó kis móka,

Csak jó helyet kell keresni,

Ha másra nem, hát arra jó,

Hogy megtanultam elesni.

[Madness]

Üdvözletem mindenkinek!

Tegnap este múzsám végre ismét csókkal jutalmazta fáradt homlokom (csak hogy hangulatos legyen a bevezetés :D ).

Engedjétek hogy megosszam veletek az örömöt, amit úgy éreztem sosem kapok meg és a vágyakozást amire már régóta vágytam :) Íme.

Becsületes megtaláló

Végülis jól elvoltam amíg végigolvastam.

Egy szájhúzásnyi idõre megálltam ott ahol a hely-re hellyel rímeltél. De annyi. Tartalmilag még annyi, hogy elvesztettem a közepén a fonalat hogy akkor most a szívedet vagy magadat dobtad-e le a kútba és hogy ha te lent vagy akkor miért ott kerested a szíved meg szóval az a ládás dolog és hogy ki fent ki lent.

Látom sokan írnak a topic-ba, nembaj, elverselgetek így egymagam. :D

Álomban a valóságot…

Írni egy dolog, de elõtte olvasni sem árt. Hmm nos ebben a "Láttam én már sok hazugot, csalót,

S megannyi sötét lélekfalót," rész tetszett igazán. A többi nem fogott meg. Tartalmilag az unalomig ismert "hazug a világ" sötöbö témánál annyival több és jobb hogy mintha te paladinképzõbe járnál.

A karácsonyi köszöntõ ennél öncélúbb verselésnek tûnik. Arról nem is tudok többet mondani.

Az elsõ korcsolya

Tetszik. Könnyed, kellemes. Örülök hogy valaki nem a világot akarja versbe venni, meg nem komplett társadalomkritikával jön :). Nem sok ilyen verset szoktam látni (magamét is beleértve).

Örök rögforgás

Minden kis rög eszméje

Kiknek otthona a Föld mélye,

Minden élet gyomra és méhe,

A világ legfontosabb szentélye,

Oda visszatérni legyen esélye.

Majd egyszer tán egy éjjel

Helyére csusszan a tégely

S a sok kis rög vígan zuhan

Új vendégük után.

Koppannak rajta boldogan és bután.

Közrefogják morzsolva ölelik

Rögök Közt az utat meglelik

A kíváncsi kis férgek

Húsosak és csenevészek

Felbolydult tõle e családias fészek.

Még elzárkózik az idegen

A talaj népek nem bántják

A kis rögök megtartják õt hidegen

Majd új életté formálják

Elemésztik, hogy társukká legyen.

Munkába mozdul hát a tömbszerû test

Hogy magába fogadja újdonsül lányát vagy fiát

Egyre csak kopognak. Hisz ez még Él!

Nem baj, kiküszöböljük a hibát.

[tomvader60]

Tetszik. Könnyed, kellemes. Örülök hogy valaki nem a világot akarja versbe venni, meg nem komplett társadalomkritikával jön :). Nem sok ilyen verset szoktam látni (magamét is beleértve).

Örülök, hogy tetszett :) . Az én verseim inkább gyerekesebbek véleményem szerint, lehet sose növök fel :D.

[Madness]

Örülök, hogy tetszett :) . Az én verseim inkább gyerekesebbek véleményem szerint, lehet sose növök fel :D.

Ha azért vagy tomvader60 mert 60 éves vagy akkor erre akár mérget is vehetsz. :)

[Laci96]

Jó olvasást! :)

Percek

Teltek a percek végtelen világban,

Örömömet nem találtam semmi másban,

Csak az örökké tartó ücsörgésben,

Merengeni a sötét végtelenségen.

Régebben, mikor még volt „akaratom”,

Úgy éreztem, az idõt megállíthatom.

Örömteli percek boldog világa,

Zúdult ilyenkor a kis ember nyakába.

„De pillanat!” – szõtték át ezen szavak,

Gondolataimat – „Ha most ez így marad,

Lesz életem akkor sivár pusztaság,

Melyben az idõ sosem akar telni már…”

„Unalom, és hosszú kínok, ez lesz hát,

Ha meg nem találom az idõ fortélyát.”

Kerestem is, és megtaláltam amit,

Buzgón, mint a titkoknak titkát ittam ki.

Azóta szalad gyorsan az olykor vég

Hiányában szenvedezõ óra, mely még,

Most is „rohan”, mint az a sebes „idõ”.

Mely immár minden szép pillanatot ellõ…