GS Versek

[Philip12]

Ó, nem kell pirulni Egyébként meg szépen összecsiszoltad.

Az új vers címének láttán megrohantak az emlékek :lol: ...

Egyébként aranyos kis vers

Én meg megint vers nélkül jöttem, bocis (azt akartam írni, hogy bocsi, de olyan jól mutat, gondoltam hadd röhögjetek ti is egy jót^^")

[Lady]

Ó, nem kell pirulni Egyébként meg szépen összecsiszoltad.

Az új vers címének láttán megrohantak az emlékek :lol: ...

Egyébként aranyos kis vers

Én meg megint vers nélkül jöttem, bocis (azt akartam írni, hogy bocsi, de olyan jól mutat, gondoltam hadd röhögjetek ti is egy jót^^")

Hihi....bocsi a szándékos taktikáért

A verssel való megjelenés számomra kötelezõ, elvégre én vagyok itt a topicgazdi. Nem lenne jó, ha szónokolnék, inkább a vers, vagy rím beszéléjen helyettem....

(máskor is örömmel látom mások véleményét, megjegyzését)

Ne tudd meg mi van éppen

a csacskaságot író fejében

Oly furcsa a mostani világ

mindeki valamiképp kihág

Egy habóka vicces fordulattal

talán egy sebet így jól eltakar

mint gyökérzetet az ó avar

rímmel fájdalmat bút elzavar

[cHiPa]

Ártatlan gyertyának lobogó tüze mellett

Egy hajszálban láttam meg a univerzumot,

Majd a hajszál elparázslott a táncoló tûzben:

Kérdem én, az univerzum is köddé omlott?

[Philip12]

Menjünk már a fenébe,

hisz eluntam az egészet,

már elegem van ennyi sokból

az egyetem engem most már sokkol,

talná kissé basokalltam,

egy könyvben tegnap orra buktam,

hiába minden: szellem, bûn erény,

hogy ötös a zéhá: nincsen remény,

nincsen remény.

Holnap után 6:45-tõl kémia :o :o :o :angry:

Egyébként mit szóltok a Vörösmarty evokációmhoz?

[Lady]

Elapadt a történeteket mesélõ regényfolyam...

Az olvasók milliói hiába várnak

nincs harmadik kötete az olvasmánynak

Szabó Magda, regény és drámaíró

olvasva eltávozott és bezárult Az ajtó

Für Elise folytatását magával vitte

s maradt a könyvekbe zárt szavak hite;

múlandóságban marandandót alkot

aki szavakba rejt tiszta gondolatot

Olvasók szívén vetette meg ágyát

ifjú nemzedékeknek szépítette álmát

Mesélve tanított teljes emberségre

figyelve, kinek, milyen sors van kimérve

Igaz barátként mindenkit okított élni

nem volt rest saját múltját kimesélni

Elhozta, hogy ismerjük - Tündér Lalát

a leánykollégium számtalan titkát

Megírt az olvasóknak 52 könyvet

legutóbb 2005-ben jelent meg Szüret

Így alkotott csodás, páratlan életmûvet

mégis hiányos maradt, amit mûvelt

Emberek nyújtanák kezüket az új kötetért,

s ledöbbennek – az alkotói pálya véget ért

Elmondom én, ki távoli ismertlen egyén

élted ott és akkor volt, mikor kellett – a helyén

Búsan és konokul lerázom a leplet

helyreigazítom a Végrendeleted

Szíved nem dobog, kérlek hallgass jól

minden betûm, szavam lelkedhez szól

Tudd meg immár tõlem, nem tévedél

mikor a földön Embernek születtél

Aki egyszer magyarul megtanul

az olvasva; a könyved ejti rabul

Nem tévedtél, ismerted az emberi lelket

alkottad mélyét érintõ elbeszélõmûvészeted

Köszönet, hogy éltél

és nekünk meséltél!

[N1s1]

Menjünk már a fenébe,

hisz eluntam az egészet,

már elegem van ennyi sokból

az egyetem engem most már sokkol,

talná kissé basokalltam,

egy könyvben tegnap orra buktam,

hiába minden: szellem, bûn erény,

hogy ötös a zéhá: nincsen remény,

nincsen remény.

Holnap után 6:45-tõl kémia :o :o :o :angry:

Egyébként mit szóltok a Vörösmarty evokációmhoz?

Én csak egy szót nem értek azt a "tanlá" , de szerintem talán akart lenni és sztem tök jó

[Philip12]

Én csak egy szót nem értek azt a "tanlá" , de szerintem talán akart lenni és sztem tök jó

Korrektúra: az valóban "talán" akart lenni, mellette meg "besokalltam"

Egyébként az elõbb írtuk a zh-t és egész jól ment :D

------------------

Requiescat in pace

Vidám az élet,

s ha véget is érhet,

meg-meg megállva,

megyünk a padlásra

nyikorgó kosár tán',

vagy hulló õszi falevél,

hosszú úton elkisér,

elkisér; és megtalál

a bús halál,

és nem marad más:

csak hiány.

Az élet mégis nagy talány,

és még is él az, ki vidám

és vidáman él, ki él,

és halálunk jõ,

vélünk messze röppenõ,

küzdeni kár: úgyis elér;

addig is gyászban illó remény,

hogy jobb hely már az, hol nyugodni tér.

------------------------------------------------------

Nem olvastam még semmit Szabó Magdától, nem is igazán tudom, ki volt õ; de ez most kijött belõlem. Azt hiszem a suli miatti feszültségnek is nagy szerep jutott ebben a versben...

[Demonic]

Nem írok kritikát, és nem is várok. Most csak megosztok, ezen még friss a gépelés.

Õszi sírató

Hol a holdam?!

Ismét õt akarom!

Ahogy elõbújt

Miután a nap elvonult

Egy vörös aljú alkonyon -

Ó milyen gyönyörû volt.

Hol vannak a csillagok

Kikhez mindig sírhatok?

Mert mindegy az éj hol ért

Ezer ki fönn feszül, s megért

Kérdem most magamtól,

hogy miért.

Miért volt vége a nyárnak?

Nyoma sincs a dús lombú fáknak,

Akik alatt búghattam egy árnynak;

Szeretlek Élet,

de

rettegek, hogy elvesztelek.

[N1s1]

Várjatok átmegyek haverhoz (névszerint : Petõfi Sándor, szerintem sokan ismerik... :lol: ), oszt megmondom neki , hohy költsön már egy verset!

[ZaTHaR]

Fél éves némaság után két verset is kipasszíroztam magamból ma éjjel. Jaja, döcögni kezdett a szekér. :\

____________________________

Koldus

Itt fekszik elõttem, mocskos egy pórnép;

Néma könnyekkel siratja múló életét.

Bõre rongyokban, teste kocsonya;

Szétterjed alóla egy sárga pocsolya.

Palack bora régen üres,

De szája nem adja fel, kutat-keres.

Hívja a sír hûvös szele;

Belehullni sincs ereje.

Nyújtják az aprót, de õ elfordul;

Nem pénzt akar. Életet koldul.

Csak nézem ezt a nagy kupac szánalmat;

Haragot szül bennem az õszinte utálat.

Egy dühös kiáltás, s egy suhanó ököl...

Éleset sikolt a széttörõ tükör.

2007. november 23.

____________________________

Haláltánc

Sikoltva táncolunk az élet rút színpadán.

Ritmusra lépkedünk az idősík talaján.

A közönség néma, csodálja táncunk.

Mi csak lépjük a lépést s boldognak látszunk.

Múlnak a percek, romlik az élet.

Táncoló brigádunk jó okkal félhet.

Üvölt a lelkünk, némán tűr testünk.

Álcázó ecsettel maszkokat festünk.

Ketyeg a ritmus, kattog a dallam.

Elhibázott lépésünk hangosat csattan.

Lábaink nevetnek, de arcunk könnyezik.

Küszködő számunkat csak nézőink élvezik.

Közeleg a vég, könnyeink hullnak.

Fájdalmas táncunk az időbe fullad.

Az őrjöngő közönségnek búcsúcsókom küldöm.

Visszatapsolnának... de legördül a függöny.

2007. április 24.

___________________

[Skywind]

Ezt a verset már régebben írtam, pontos címet nem adtam neki, gondoltam majdcsak beugrik rá valami

Eddig nem jött elõ, és szeretném kérni (a kritikán kívül persze) a különbözõ címjavaslatokat.

Csöndes moraj visszhangjában születik õ,

s bár sejthetõ, fel mégsem mérhetõ,

az erõ, melyrõl halkan suttog

a lágy, északi szellõ.

Haragjának magva

nem e világban keresendõ,

hisz az elmúlna, s emlékét

tova fújná az esendõ esztendõ.

Mit mondhatnék róla?

Ki az ki érthetné személyét?

Igájába ki ember foghatná?

Vajh kezét rá ki tehetné?

Rettentõ erõ, mint gigászi kolosszus,

ha lesújt rád jobbjával,

már menekülni sem tudsz.

A harag fájának

rettentõ ágai õk,

a vad tombolást abba nem hagynák,

ha fel nem oszlanának õreik, a felhõk.

Ó mondd villám, te pompás, te ragyogó,

fényed honnan kapod,

s erõd honnan származó?

Bár felelnél nekem, s én megérthetnélek,

bár érezném erõdet,

s kóstolhatnám sohamúló,

mindíg sziporkázó tündérfényed.

Elemi erõ, mi ha alászáll, ott kõ kövön nem marad.

Hegyeket szelsz ketté, s tudom,

e földön nem, lenne semmi

mit erõd meg nem halad.

Olyan vagy nekem, mint Istennek haragja,

bölcs dühének ékes manifesztációja.

Ha feltûnsz északon,

délen is ugyan úgy meglátnak,

meglátnak, szívük elszorul,

rémülten zihálnak.

Olyan vagy nekem mint az egek vadlova,

nem vágtatsz máshova,

csak hova belsõ hangod küld, oda.

Ha az ég lenne királyi korona,

sokszínû opál lennél rajta,

vagy a hegyeknek karbunkulusa.

Mit mondhatnék? Isten a festõ,

ég a vászon,

s lángoló ecset vagy te

a mesternek kezében.

Vonásától sosem térsz el,

hûen táncolsz nagy kezében,

s szívemben te is ott élsz,

az égre festett nagy festményen.

[_DeX_]

Mostani állapotom versben "leírva" (családi gondok+úgy néz ki vége egy több mint 1 éves kapcsolatnak )

Kiskorom óta burokba zárva

körülöttem tömegek

állok s várok az ítéletre várva

mit nekem rendeltek odafent

Ó Uram, miért teszed ezt velem

Mit vétettem neked?

Nem öltem, nem csaltam

mégis ezeket kaptam

Annyi rosszat adtál

Jót viszont keveset

Keveset vagy talán csak egyet,

Talán egyet, Õt is elveszed?

Nem lehettem mindíg jó, s mindíg tökéletes

Hidd el a legjobbat próbáltam nyújtani kedves

Ám elbuktam, s harcom abbahagyom,

S ezt egy madár zengi, egy madár,

A síromon...

[_DeX_]

Szintén egy, csak úgy rossz kedvbõl...

Hajómon hánykolódva, az élet tengerén

Keresem utam, a lelkem tébolygó mélyén

Vad viharok, s zord esték követnek

Utamat nem követi egy csillag se.

Újabb és újabb kövek zúdulnak

Sérült hajóm árbócára,

Eddig kitartott, s el nem szakadt

Ám semmi sem örök, sajnos ezt megtanultam

Nincs örök boldogság, nincs örök szerelem

De míg ezek vannak, teljes az élet.

Áh ha megszûnni látszanak, eme fények

Elsüllyedek a élet tengerében...

Elsüllyedek, szépen lassan megfulladok

Magam felé nézek, és egy lány arcát látom

Egy lányét, kinek arca kedves és ismerõs

Szívemnek egy szilárd pontja, egy ékkõ.

[N1s1]

Ezt a verset már régebben írtam, pontos címet nem adtam neki, gondoltam majdcsak beugrik rá valami

Eddig nem jött elõ, és szeretném kérni (a kritikán kívül persze) a különbözõ címjavaslatokat.

Csöndes moraj visszhangjában születik õ,

s bár sejthetõ, fel mégsem mérhetõ,

az erõ, melyrõl halkan suttog

a lágy, északi szellõ.

Szerintem az Ismretlen legyen a címe, de mintha a végére magadra az istenre és a nara terelõdne a szó (nyugodtan jelezhetitek ha hülyeséget írtam volna!)

[zwitter]

nem nagyon írtam még ide, de tetszenek a verseitek, gondoltam én is beírok egyet. bár ez valszeg amatõr a tietekhez képest, de azért mégis:

Ürítsd a poharad, cimbora!

- Ürítsd a poharad, cimbora! Elbukott már e nyavalyás világ, igyál hát, míg van mibõl!

- Van mibõl, mert e nedû szent, s soha el nem fogy. Utánam, majd csak ez mesél.

- Mesél? No és ugyan mirõl? Arról, hogy miként bukott meg egy nemzet, egy nép, népek sora, egy faj? Igyál inkább, igyál, míg ihatsz!

- Iszok is! Bortól vörös már az orrom, s bár szemem világát homályosítja a köd, azért még tisztán látom!

- Mit?

- Démoni terved aljas szándékát!

- Ne törõdj te semmivel, majd nékem gondom lesz reád! Igyál, igyál addig, míg torkodon nem akad a pohár!

- Ily kupa sohasem akad e torkon! Csak a föld a kérdés, mibõl síromat kiásom.

- Ásd, de közben igyál, el ne feledd! Nem szép már ez a világ neked! Néked jobb, ha elhiszed.

- Hiszem, de van egy, mi vígasztal a jó bor mellett.

- Csakugyan? S mi lészen az, barátom?

- Az, hogy tudom: te mindig egy lépéssel elõttem leszel az úton!

- Nosza, ez így van! Helyeset szóltál!

- Bizony. Te nyitod meg majd nékem a pokol kapuját!

[tenderlumpling]

A nyomorult firkász sóhaja

Most még szabadon verdesek,

versekbe szedett torz estély

véredényét töltöm éppen,

aztán elmúlok, amiképpen

eltûnik a végsõ jó esély,

amit minduntalan keresek.

De vajh miért törlöm kezeddel

evilági mocskaim nyomát,

ha méltatlannak találtattam

minden jóra, nem méltattam

szóra sem a világ nyomorát,

ped'g eltörölhettem volna e helyben,

itt és most. De választottam.

Rosszul! a véreres árnyakat

öleltem magamhoz otthonomban

Óh, szeretlek! de egymagamban

mit érek ezzel, ha általad

egy csendes éjen elkárhoztam?

[Lady]

A perc gyötör

Kínja a mának,

mert jussom a bánat

Nem sóhajtok

Ölel a hideg,

a magány oly rideg

Nincs kegyelem

Nem tudom vétkem,

elvesztem úgy érzem

Szívem riog

Szétzúzott termény

a sorsom, íly kemény

Fáj a jelen

Hol van a vége?!

úgy mondanám: Végre...

Hallgat a csend

Titkon várok én,

tán zizzen a remény.....

[Lady]

Mikulás

A hosszú est ruhája sötét,

feketébe burkolózott a környék

Sok kicsiny várakozik máma

cipõjét rakja az ablakrámára

Sokan állítják, mesebeszéd -

hiszen nincs, elfeledett mese rég...

Felnõttél és jön az okulás,

csak a kicsikhez jár csak a Mikulás...

Kit hõn várnak - az megérkezik

Ez bizonyítja, hogy - igen – létezik

Mindent azzal bebizonyított,

mikor végre jött és hozzád benyitott

[zwitter]

Mikulás

A hosszú est ruhája sötét,

feketébe burkolózott a környék

Sok kicsiny várakozik máma

cipõjét rakja az ablakrámára

Sokan állítják, mesebeszéd -

hiszen nincs, elfeledett mese rég...

Felnõttél és jön az okulás,

csak a kicsikhez jár csak a Mikulás...

Kit hõn várnak - az megérkezik

Ez bizonyítja, hogy - igen – létezik

Mindent azzal bebizonyított,

mikor végre jött és hozzád benyitott

ez aranyos "csak a kicsikhez jár csak a Mikulás..." - csak itt sok a csak.

[Lady]

ez aranyos "csak a kicsikhez jár csak a Mikulás..." - csak itt sok a csak.

Elnézést kérek a hirtelenkedésemért

Azóta azt a sort már kijavítottam: "csak a kicsikhez járhat a Mikulás"

Tudom, nem piszkozat az élet, ahol javíthatsz, ha vétesz....

[Philip12]

Tudom, nem piszkozat az élet, ahol javíthatsz, ha vétesz....

Ez találó. Saját?

A Mikulásos vers meg nekem is tetszik. Van benne valami gyermeki ártatlanság

[Lady]

Ez találó. Saját?

Igen, az egyik versembõl van

[Madness]

A forumot nézegetve jött egy röpke rím:

Ha éhes zombit eszel

te is éhes leszel?

Amúgy az utóbbi idõben a leginkább rímelõ dolog amit láttam az hogy:

mov ecx, eax

mov eax, ebx

cmp ecx, ebx

je vege

Szóval további kellemes rímfejtést mindenkinek.

[Kokan]

Proceres

Midõn köd volt,

Annyi gyöngy volt.

Szél sem fújt tova.

Bilincs, mi is az?

Örök gyönyör

Változatlan?

Ugyan már, õ jön!

Rikító csönd karja.

Szaggatja ezt

Testem, oh fény!

Miért égeted

Barátim vérét?

Képzelet

Csend, egyetlen szó kopogott.

Ki akart menni, engedni?

Azt nem tehettem sötét volt,

S kértem maradj szorosan itt.

Nem maradhatok, hívott már.

Karom fogta, s majd letépte.

Fáj felettébb! Érezlek vágy.

De te. Nem számít, érdekel?

Távol vagy, test elzár tõled,

S hiába, szét nem téphetem,

Te sem, csak képzeljük veled.

Hol vagy szívem, egyetlenem...

[tenderlumpling]

Éjféli gondolat

Kár a szóért. Iskolapadunk üres.

Annyi a veszély, mint vészterhes

és megbántott mesterek szemében

a rossz láng. Most könnyek erejében

égek, nem, nincs többé bocsánat.

Hátrálnék, de ha egy ösztönállat

felüvölt bennem, miért ne szabjak

szét falakat, hogy ha kell, ugorhassak?

Éjféli rejtély

Az, hogy minden rút véletlen

megtalál, még nem is volna

fáldalmas szó, csak ne koholna

vég-világom egyre csak éretlen

vádakat, óh mindegyik egy kéretlen

vendég, és csak idõket rabolna.

De betöltöttem én húsz novembert,

ködbe bújtam, ha elvitt a bánat;

mint megannyian, én is légvárat

emeltem magam köré, s nem vert

többé baj, mert minden rossz embert

kitettem, akár a kirakatbabákat.

Éjfél van. Belátom, most elkéstem.

Csak jelek ne lennének, legyek

konok mágus, hogy megfejtselek,

mire felvirrad, és ha felvéstem

nevedet (óh, ezt még megértem)

mondjam is, hogy el ne feledjelek?