Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[-OJ-]

Waifu Impact (PS4 - 100% Platina)

Szegény ember Senran Kagura PBS-se. Adott egy lakatlan sziget, egyik oldalán homokos tengerparttal, középen zöld mezőkkel, másik oldalán pedig egy heggyel, mindenféle infrastruktúra nélkül. Itt kell vízipisztolyos animés kebelcsodákkal, körbe-körbe rohangálva vadászni a klónlányokra, akik pedig minket akarnak kilőni. Ha egyhuzamban elejtünk 30-at, megjelenik az 50láb magas szuperwaifu, akit szintén kilőve a klónlány is játszható karakter lesz. A szigeten elszórva találunk 25 csillagot, amiből ha összeszedünk ötöt, feloldhatunk egy újabb, másfajta vízipisztollyal (sörétes, géppityu, sniper) felfegyverzett lányt. Ha egy lánnyal összesen elejtünk 50 klónt, kapunk róluk további két CG-artworköt. És van még egy aréna is, ahol 20 hullámot kell túlélni ahhoz, hogy feloldjuk az utolsó, nyolcadik lányt.

És ennyit tud a játék. Sztori nincs, szinkron nincs (csak kacagás és nyögések), grafika animés, PS2 színvonal, zene álmosító. Steamen van beépített nude mod, konzolon nincs.

Két órás, könnyű platina.

[XCube]

7 minutes ago, -OJ- said:

Waifu Impact (PS4 - 100% Platina)

Szegény ember Senran Kagura PBS-se. Adott egy lakatlan sziget, egyik oldalán homokos tengerparttal, középen zöld mezőkkel, másik oldalán pedig egy heggyel, mindenféle infrastruktúra nélkül. Itt kell vízipisztolyos animés kebelcsodákkal, körbe-körbe rohangálva vadászni a klónlányokra, akik pedig minket akarnak kilőni. Ha egyhuzamban elejtünk 30-at, megjelenik az 50láb magas szuperwaifu, akit szintén kilőve a klónlány is játszható karakter lesz. A szigeten elszórva találunk 25 csillagot, amiből ha összeszedünk ötöt, feloldhatunk egy újabb, másfajta vízipisztollyal (sörétes, géppityu, sniper) felfegyverzett lányt. Ha egy lánnyal összesen elejtünk 50 klónt, kapunk róluk további két CG-artworköt. És van még egy aréna is, ahol 20 hullámot kell túlélni ahhoz, hogy feloldjuk az utolsó, nyolcadik lányt.

És ennyit tud a játék. Sztori nincs, szinkron nincs (csak kacagás és nyögések), grafika animés, PS2 színvonal, zene álmosító. Steamen van beépített nude mod, konzolon nincs.

Két órás, könnyű platina.

Ezt a hálószobában játszottad gondolom     .

[-OJ-]

19 minutes ago, XCube said:

Ezt a hálószobában játszottad gondolom     .

[-OJ-]

Firewatch (PS4 - 100%)

Jó sokáig kellett várnom, míg végre bekerült egy leárazásba, de most behúztam, belekezdtem, és együltemben le is tudtam.

Ebből következik, hogy határozottan tetszett. Roppant hangulatos volt, festői grafikával, kiváló szinkronokkal, hibátlan aláfestő zenékkel.

A történet is tetszett, szerintem a mondanivaló megértésével sem akadt problémám, ennek ellenére nem mondhatom, hogy teljesen lenyűgözött. Nekem legalábbis kezdettől fogva egyértelmű volt (pedig elkerültem a spoilereket), hogy

Spoiler

próbálnak megvezetni és nem lesz itt semmilyen nagy összeesküvés vagy tinigyilkosság, a főhőst meg kezdettől fogva arra terelgettem, hogy térjen csak vissza a hátrahagyott életéhez.

Éppen ezért nem is tudtam teljesen a hatása alá kerülni. Talán épp nem voltam elég csalódott vagy kiábrándult hozzá, így egyik nagy fordulat, valamint a befejezés sem ütött igazán, mivel azt kaptam, amit vártam/akartam. Továbbá a játék második felére, mikor pl el kellett menni az új rádiónkért, már nagyon untam az oda-vissza mászkálást, mivel addigra már mindent láttam a területből.

Mindenesetre bőven megérte az árát és a ráfordított 4-5 órát, de nekem nem lett kedvenc.

[Leon121]

6 hours ago, -OJ- said:

Firewatch (PS4 - 100%)

Jó sokáig kellett várnom, míg végre bekerült egy leárazásba, de most behúztam, belekezdtem, és együltemben le is tudtam.

Ebből következik, hogy határozottan tetszett. Roppant hangulatos volt, festői grafikával, kiváló szinkronokkal, hibátlan aláfestő zenékkel.

A történet is tetszett, szerintem a mondanivaló megértésével sem akadt problémám, ennek ellenére nem mondhatom, hogy teljesen lenyűgözött. Nekem legalábbis kezdettől fogva egyértelmű volt (pedig elkerültem a spoilereket), hogy

  Reveal hidden contents

próbálnak megvezetni és nem lesz itt semmilyen nagy összeesküvés vagy tinigyilkosság, a főhőst meg kezdettől fogva arra terelgettem, hogy térjen csak vissza a hátrahagyott életéhez.

Éppen ezért nem is tudtam teljesen a hatása alá kerülni. Talán épp nem voltam elég csalódott vagy kiábrándult hozzá, így egyik nagy fordulat, valamint a befejezés sem ütött igazán, mivel azt kaptam, amit vártam/akartam. Továbbá a játék második felére, mikor pl el kellett menni az új rádiónkért, már nagyon untam az oda-vissza mászkálást, mivel addigra már mindent láttam a területből.

Mindenesetre bőven megérte az árát és a ráfordított 4-5 órát, de nekem nem lett kedvenc.

Tudod, mi dobná fel? Pár vízipisztolyozó óriás-waifu! 

[-OJ-]

Observation (PS4 - 100%)

Kissé elborult sci-fi thriller, amiben a S.A.M. nevű mesterséges intelligenciát irányítjuk az Observation nemzetközi űrállomás fedélzetén, amely fura módon a Föld körüli pálya helyett hirtelen a Szaturnusz mellé kerül. Állandó társunk Dr. Emma Fischer, akinek a mozgását segítjük az űrállomáson, miközben próbálja megtalálni a legénység többi tagját, és rájönni, mi történt pontosan. A sztori egész érdekes, és később egyre sötétebbé válik, elég sokat merítve az Event Horizon-ból (csak Pokol és gore nélkül), enyhe mindfuck befejezéssel. Az űrállomás kellően hangulatos és klausztrofób helyszín, amit csak még nyomasztóbbá tesznek a hanghatások, ahogy végig egy-egy kamerába vagyunk bezárva, és a rejtélyes fekete hatszög. A játékmenet már kevésbé érdekes, hiszen félelemérzet egyáltalán nincs: S.A.M-ként vagy csak a kamerákon keresztül figyelünk és aktiválunk dolgokat (könnyebb-nehezebb feladványok megoldásával), vagy egy irányítható labdából tesszük ugyanezt, de sok bajunk nem eshet. Mellékes feladatként laptopokat hackelünk, hogy többet megtudjunk a helyről, a legénységről, és a titkos küldetésről, amin vagyunk. Grafikailag teljesen rendben van a játék, a labda irányítása kicsit körülményes de szokható, buggal pedig egyáltalán nem találkoztam. Egyedül a karaktermodellek elavultak, az arcokon és a mimikán nem ártott volna még dolgozni.

Nekem tetszett, az akciós árat és egy végigjátszást bőven megért.

 

[JoeJoeJoe]

15 hours ago, -OJ- said:

Observation (PS4 - 100%)

Kissé elborult sci-fi thriller, amiben a S.A.M. nevű mesterséges intelligenciát irányítjuk az Observation nemzetközi űrállomás fedélzetén, amely fura módon a Föld körüli pálya helyett hirtelen a Szaturnusz mellé kerül. Állandó társunk Dr. Emma Fischer, akinek a mozgását segítjük az űrállomáson, miközben próbálja megtalálni a legénység többi tagját, és rájönni, mi történt pontosan. A sztori egész érdekes, és később egyre sötétebbé válik, elég sokat merítve az Event Horizon-ból (csak Pokol és gore nélkül), enyhe mindfuck befejezéssel. Az űrállomás kellően hangulatos és klausztrofób helyszín, amit csak még nyomasztóbbá tesznek a hanghatások, ahogy végig egy-egy kamerába vagyunk bezárva, és a rejtélyes fekete hatszög. A játékmenet már kevésbé érdekes, hiszen félelemérzet egyáltalán nincs: S.A.M-ként vagy csak a kamerákon keresztül figyelünk és aktiválunk dolgokat (könnyebb-nehezebb feladványok megoldásával), vagy egy irányítható labdából tesszük ugyanezt, de sok bajunk nem eshet. Mellékes feladatként laptopokat hackelünk, hogy többet megtudjunk a helyről, a legénységről, és a titkos küldetésről, amin vagyunk. Grafikailag teljesen rendben van a játék, a labda irányítása kicsit körülményes de szokható, buggal pedig egyáltalán nem találkoztam. Egyedül a karaktermodellek elavultak, az arcokon és a mimikán nem ártott volna még dolgozni.

Nekem tetszett, az akciós árat és egy végigjátszást bőven megért.

 

Szerintem a videó borítóképe lelőtte az egész játékot: guilty spark 343 a ludas megint mindenben  

Köszi a véleményt amúgy, nagyon örülök hogy tehát nem horror, nem ijesztő, csak hangulata van, fenn van a kívánságlistán egy ideje, de így előrehozom.

[XCube]

Mafia

Befejeztem. A vége szerencsére nem volt annyira hajtépős, mint a közepe, bár itt is sikerült néhányszor anyáznom egyet - kettőt. Úgy sejtem, hogy nem fogom többször végigjátszani, viszont azt mindenképpen megnézem még, hogy mit tud modokkal.

[Lord_KROK]

7 minutes ago, XCube said:

Mafia

Befejeztem. A vége szerencsére nem volt annyira hajtépős, mint a közepe, bár itt is sikerült néhányszor anyáznom egyet - kettőt. Úgy sejtem, hogy nem fogom többször végigjátszani, viszont azt mindenképpen megnézem még, hogy mit tud modokkal.

Community pack mod-ot mindenképp próbáld ki, nagyon sokat javít a látványon. 

De szintén kihagyhatatlan az Ikarus MOD is, az meg '70-es évek Budapestjét varázsol  Lost Heavenből. 

[-OJ-]

Marvel's Spider-Man (PS4 - 100% Platina)

Ezt is pótoltam végre. Igaz, azóta már van belőle Remaster, de egyrészt azért nem veszek se PS5-öt, se egy atomerőmű PC-t, másrészt a játék még alap változatban is gyönyörű, a nyomi Peter Parker helyett pedig sokkal jobban csíptem az eredeti ábrázatát. A sztori teljesen rendben volt, mesterien váltogatták egymást a humoros, az akciódús és a drámai átvezetők, bár összességében nem volt túl kreatív, hiszen csak egymás után dobálták elénk a szuperbűnözőket, de DocOc szálnak megvolt a maga keserédes hangulata - a May nénisnek már kevésbé, engem legalábbis annyira nem fogott meg. A főküldetések szépen követték egymást és egész változatosak lettek - külön tetszett, hogy Pókember mellett Peter Parkerrel, Mary Jane-nel és Mileszal is lehetett lopakodni, több alkalommal is, ami kicsit talán önismétlőnek hatott, de így legalább nem csak a püfölések mentek folyamatosan. Vicc, hogy a boss harcokba szorult a legkevesebb fantázia, csak kitérés és támadásból állt mind, még Ultimate nehézségen is meglettek elsőre - ellenben a tömegbunyók során gyakran agyonlőttek a sniperek. A különféle hálóvetőket gyakran és előszeretettel alkalmaztam, a ruhaképességek viszont alig értek valamit, maradtam az alap Fókusznövelésnél, időnként átváltva a Pókbarát áramütéses drónra. A többi kuka. A mozgás, az irányítás, a kombók, mind hibátlanok és bitang látványosak - legalábbis kontrollerrel, el sem tudom képzelni, milyen szívás lehet ez egér+billentyűzettel.

Az is tetszett, hogy a játék folyamatosan adagolta a mellékfeladatokat és a gyűjthető vackokat, amik így kiváló levezetésül szolgáltak két sztoriközpontú főküldetés között. A játék végéig egyszer sem fogytam ki a tennivalókból, és érdemes volt visszajárni minden városrészbe. Meg is csináltam mindent, egyedül Taskmaster drónüldözéseit engedtem el, azoknál beértem az ezüsttel. A játék mélypontja pedig az a folyamatosan rikácsoló, büdös feka netceleb r*bnc Screwball kihívásai voltak - barátságos Pókember ide-vagy oda, neki a gerincét téptem volna ki, amolyan Predátorosan. Itt mindegyiknél meglett az arany, de csak azért, hogy meg tudjam venni az összes ruhát és kütyüfejlesztést, ugyanezért a gyűjthető dolgokkal is megérte vesződni, nemcsak egy plecsni járt értük. Emellett meghallgattam Jameson összes bejelentkezését, begyűjtöttem az összes audiófájlt, minden hátizsákot, minden látnivaló lefényképezve, és minden napilapot elolvastam.

Elszórakoztam vele egy hónapot, de maximálisan megérte platinázni.

Marvel's Spider-Man: The City That Never Sleeps DLC (PS4 - 100%)

Ez már kevésbé tetszett, az alapjáték után minden tekintetben a felejthető középszert képviseli. Kaptunk egy jellegtelen, bandaháborús utósztorit, amiben Hammerhead keménykedik, Pókember pedig előbb a dögös Fekete Macskától kap segítséget (az első részben ezzel túl is estek a kiegészítő csúcspontján), míg a második részben semmi nem történik, a harmadikban pedig visszatér a forrófejű Silver Sable, hogy rendet tegyen. Yuri szála jobban érdekelt volna, erre pont azt nem fejtették ki rendesen. Unalmas, önismétlő főküldetések, és pár visszatérő mellékküldi, amiből persze a patkány Screwball kihívásai sem maradhattak ki. Itt már nem szenvedtem velük, elsőre meglett az ezüst és hagytam is az egészet a pitsába. Nem véletlenül vágták ki őkelmét a Miles Morales részből, szerintem nincs, aki ne utálta volna a csajt, és ezeket az idióta kihívásokat (és velük a készítők anyukáját).

Ha az alapjátékba illesztik be ezt az egészet (alaposan megvágva), mint a Tombstone-os mellékszálat, akár még működhetett is volna, de lezárásnak ez gyenge és felesleges. Mindegy, ez is kipipálva.

 

Ezt követően végigtoltam még egyszer az alapjátékot, NewGame+ módban (50-es szintről kezdve, megtartva minden képességet, ruhát és kütyüt) és Ultimate nehézségen, csak a főküldetésekre koncentrálva, 7-8óra alatt meg is lett a 100%. Jöhet Miles Morales (ha majd kicsit lejjebb megy még az ára).

[Malleus]

 

Assassin's Creed Valhalla

 

Amikor bejelentették a Valhalla-t, vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban. Nem tudtam, hogy illik majd ez a Viking téma a franchise-hoz, és első ránézésre Anglia sem tűnt érdekes helyszínnek, legalábbis a megelőző részekhez képest. Jelentem, félelmeim alaptalannak bizonyultak.

A helyszín sokkal érdekesebb lett, mint gondoltam. Nagyon hangulatos lett a kontraszt a grandiózus római romok és a köréjük épült középkori falvak, városok és templomok között. A készítők itt művészi túlzásokba estek – a római építészet maradványai sokszor eltúlzott méretűek és valószínűtlenül jó állapotban vannak, a középkori épületek stílusa pedig a másik irányban anakronisztikus, például jellegzetesen 12. századi templomokkal. Ezt elsőre furcsálltam, de egy idő után teljesen magába szippantott a világa. A művészi túlzások másutt is megjelennek, például a Norvég helyszín egekbe szökő hegycsúcsaival, vagy az évszakok ábrázolásával Angliában, ahol az északi régiókban tél van, délen nyár, középen pedig őszi színekben pompázik a természet. Ezt csak kihangsúlyozzák a fények hatásai, ami már a korábbi részekben is megvolt, de itt is lenyűgöző, ahogy például a napfelkelte lassan bevilágítja a havas tájat.

Más történelmietlen elemek is akadnak, például a maguk a Vikingek, akik leginkább a TV sorozatbeli társaikra emlékeztetnek, a fegyverek és páncélok is sokszor a fantasy irányába mozdulnak, és olyan kulturális elemek is vannak a sztoriban, amik szintén nem illenek az ábrázolt korba. Először ez az egész dolog zavart egy kicsit, de azt kell mondjam, miután belelendültem a játékba, teljesen magával ragadott ez az elvarázsolt Anglia. Olyan érzése van az embernek mintha egy megbízhatatlan mesélővel lenne dolga, aki évszázadokkal az események után, alaposan kiszínesítve mesélné el a történteket. Mindennel együtt a készítők egy fantasztikus és hangulatos világot mutatnak be, amiben élmény volt elveszni.

Amúgy a páncélok, annak ellenére, hogy eléggé a fantasy irányába hajlanak, nagyon jól néznek ki, úgyhogy a fashion-re nem lehet panasz a játékban, bár kinézetek változtatása elég körülményes. Csak kovácsnál lehet, pénzbe kerül, és a transmog képernyőn olyan gyér a világítás, hogy szinte csak megtippelni tudjuk, hogyan fog kinézni karakterünk a játékban. Az Odyssey nagyon elkényeztetett ebből a szempontból.

Ami a játékmenetet illeti, az alapok változatlanok, az ellenségek lopakodva leszurkálása a fő tevékenység, harcos részekkel (bossfight-ok, várostromok) megspékelve. A Viking téma ellenére nem éreztem, hogy nagyon ebbe az irányba mozdult volna el a játék, amit díjazok. A harci részek azért sem zavaróak, mert szerintem a harc jobb lett mint a korábbi részekben, egyrészt a dual wielding által lehetővé tett variációk miatt, valamint a sok hasznos és változatos képességtől, amik feldobják az alap block/dodge/parry formulát. A lopakodás nagyrészt változatlan. Az egyik legnagyobb eltérés, hogy most már nem kell a madarunkkal kijelölni az ellenségeket, hanem egy gombnyomással láthatóvá tehetünk minden közelben levő őrt, ami sokkal kényelmesebb. Ezt most Odin’s Sight-nak hívják, és jobban is néz ki mint a korábbi RPG részek hasonló funkciója. A másik, hogy most már vannak úgynevezett Distrust Area-k, ahol nem ellenségesek az őrök, ha rajtunk van a csuha és köpeny, csak ha közel megyünk hozzájuk, valamint el lehet vegyülni a civilek között, például ha leülünk iszogatni vagy beállunk szerzetesek közé. Ezek a területek, ahol nem támadnak azonnal ránk, de nem is vagyunk igazán sehol biztonságban, egyértelműen a régi AC-kat idézik és nagyon bejöttek nekem.

Természetesen a játékmenet alapvető része a világ bejárása és mindenféle ládák felkutatása és loot gyűjtögetés. Ebben az tetszett leginkább, hogy majdnem minden ilyen loot valamilyen módon el van rejtve. Például a ház ahol van, zárva van és meg kell találni a kulcsot, vagy be kell lesni egy ablakon és lenyilazni a reteszt az ajtóról, hogy be tudjunk jutni, és hasonlók. Ez jobban bejött, mintha mindenhez csak oda kellett volna szaladni, hihetőbbé tette a világot, mintha az emberek próbálnák elrejteni dolgaikat. A játékban számos tennivaló van, ezek egyik fő kategóriája a World Event, ami tulajdonképpen egy mellékküldetés, de kifejezetten pár perces és helyben megoldható. Ezt is jó ötletnek tartom, így tudja az ember, hogy csak egy kis kitérő lesz, és utána mehet tovább a fő feladathoz.

Az RPG aspektus itt nem annyira erős, nem lehet annyira build-ekről beszélni, mint az Odyssey-ben és az egy gombnyomásos orgyilkosság is visszatér. Azért itt is van skill tree, amiben választhatunk, milyen játékstílusra fókuszálunk. Ezt szerintem vizuálisan nem sikerült jól prezentálni, mivel nehezen átlátható, nem fér rá az egész egy képernyőre (scroll-ozni kell) és nem könnyű megtalálni rajta bizonyos skill-eket.

Kiemelném a játék nehézségi beállításait. Egyrészt külön lehet állítani a harc, a lopakodás és a felfedezés kihívását, sőt minden kategórián belül részletesen állíthatunk mindent, például, hogy az őrök milyen hamar vegyenek észre, vagy hogy mennyit sebezzünk az ellenségeken. Ez csillagos ötös megoldás, nem szoktam ilyet mondani, de ez lehetne industry standard. Amúgy én normal-on játszottam, kivéve a felfedezést, amit nehézre vettem. Ebben a módban minimális a hud és a térképre is csak akkor kerülnek fel a tennivalók, ha már közelebb érünk hozzájuk. Ez így kellemesen organikusnak érződött, jobban bejött, mint a korábbi részekben, ahol előre ki volt rakva minden a térképre.

A történet nem váltja meg a világot, de szerintem kellemes lett, többnyire jól megírt és érdekes karakterekkel (köztük természetesen történelmiekkel is, mint például Ragnar Lodbrok fiai, vagy Nagy Alfréd wessex-i király) és jó adag AC lore-ral. A struktúrája kicsit furcsa lett, mivel a játékmenet úgy zajlik, hogy Anglia minden területén (és minden egyéb területen) van egy küldetéslánc amit végig kell vinni, mielőtt belefognánk a következőbe. Ezeknek a ’story arc’-oknak azonban csak egy része, ami igazán a fő sztori, a többségük mellékszál, amiknek lényege, hogy szövetségest szerezzünk klánunknak. Nekem nem volt ezzel gondom, ha ezek a mellékszálak nem lettek volna kötelezőek, akkor is megcsináltam volna őket, de az tény, hogy a sztori ritmusa emiatt nem a játék erőssége. Szerintem ezek a küldetésláncok többsége emlékezetes volt és mindegyik adott valamit a világhoz, vagy a lore-hoz, és tanultam is a játékból valamit Anglia 9. századi történelméről (vagyis inkább felkeltette az érdeklődésemet és utánaolvastam), ami nekem azelőtt majdnem teljesen ismeretlen volt. Ami a napjainkban játszódó szálat illeti, ez nem szokott különösebben érdekelni, de meg kell hagyni, hogy ami ebben a részben történt, az legalábbis érdekes volt. Kíváncsi vagyok hova megy ezután a történetnek ez a szála.

Ami a hangzásvilágot illeti, amit kiemelnék az a főhős, mind a férfi mind a női szinkron nagyon tetszett, valamint kiváló lett a játék zenéje is, különösen a hajókázás közben hallható dalok, és a véletlenszerűen hallható háttérzenék. Ezek nagyon megadják a hangulatot, ami amúgy egészen más, mint a korábbi részekben. Anglia komorabb, melankolikusabb, mint a Görög vagy az Egyiptomi világ.

A technikai oldal sajnos nem volt problémamentes, ugyanis a játék rendszeresen kidobott az asztalra, mondjuk úgy kb. két óránként, de leggyakrabban akkor amikor screenshot-ot csináltam volna, ami különösen zavaró volt, mivel imádtam a fotó móddal szórakozni. A másik rendszeres bug amivel találkoztam, hogy bármikor amikor betöltöttem egy állást akkor Eivor mindig részeg volt. Ez játékmenet szempontjából nem volt vészes, de azért fárasztott egy idő után. Amúgy a játék teljesen jól futott a nem épp mai gépemen is (i5 3470, 1050ti), és nagyon jól nézett ki még közepes beállításokon is.

Végigvittem az első két DLC-t is, az egyik Írországban, a másik Párizs környékén játszódik, minőségi darab mindkettő (ezek vannak benne a Season Pass-ban). A Dawn of Ragnarok van még hátra, de azt majd valamikor máskor veszem meg.

Hát ... ennyi. Kicsit furcsa volt elsőre a történelmi fantasy beütésű megközelítés, de aztán beszippantott a játék és nem engedett el. Két és fél hónapot töltöttem el vele, hatalmas kaland volt, és hatalmas élmény volt belépni ebbe az alternatív történelembe, átélni Eivor sztoriját, és felfedezni ezt az elvarázsolt tündérmese Angliát.

[Hor1]

1 hour ago, Malleus said:

 

Assassin's Creed Valhalla

Kíváncsi vagyok hova megy ezután a történetnek ez a szála.

 

Elvileg sehova, a következő részekben már nem lesz, azt mondták.

[Cori]

Icewind Dale Enhanced Edition

 

Grafika megszokott Infinity Engine szint, talán a legszebb közöttük (kivéve IWD2, azt még nem toltam). Nagyon szépek ezek a fagyos, havas hátterek, a törp barlangok is egész jól néznek ki, a láva folyása nagyon szépen van megoldva. 

A zene csodás, Jeremy Souletól nem is vár mást az ember. Kuldahar és a main menu zene libabőrös érzéseket kelt  

A story az van, nem sok, de van  Kellemes kis menj A-ból B-be és szerezd meg ezt vagy azt. Nem mély, szerepjátszásra sincs kb semmi lehetőség, de jó volt meg tudni Icewind Dale területének a múltját. A főstory meg a szokásos öld meg a gonoszt felállás.

A játékmenet is a megszokott Baldurs Gate féle ADND 2e törvényekre alapszik. Főleg egy party alapú dungeon crawler a játék. Tetszett, de nekem kicsit túl sok a combat és túl hosszú is volt a kiegészítővel (Heart of Winter), habár a kiegészítő storyja sokkal érdekesebb volt.

A következő nem tudom, hogy az Icewind Dale 2 legyen vagy a Neverwinter Nights 1 (próbálok timeline specifikusan haladni  kiadási szempotnból nézve, de nem tudom lenne-e kedvem megint 60 órát beleölni egy combat heavy crpg-be, igaz a NWN is az, de más a motor  ). Szóval nem tudom, segítsetek. Sok rosszat hallottam az NWN-ről, az IWD2-ről meg sok jót, annak ellenére, hogy félkész bughalmaz.

[XCube]

6 minutes ago, Cori said:

Icewind Dale Enhanced Edition

 

Grafika megszokott Infinity Engine szint, talán a legszebb közöttük (kivéve IWD2, azt még nem toltam). Nagyon szépek ezek a fagyos, havas hátterek, a törp barlangok is egész jól néznek ki, a láva folyása nagyon szépen van megoldva. 

A zene csodás, Jeremy Souletól nem is vár mást az ember. Kuldahar és a main menu zene libabőrös érzéseket kelt  

A story az van, nem sok, de van  Kellemes kis menj A-ból B-be és szerezd meg ezt vagy azt. Nem mély, szerepjátszásra sincs kb semmi lehetőség, de jó volt meg tudni Icewind Dale területének a múltját. A főstory meg a szokásos öld meg a gonoszt felállás.

A játékmenet is a megszokott Baldurs Gate féle ADND 2e törvényekre alapszik. Főleg egy party alapú dungeon crawler a játék. Tetszett, de nekem kicsit túl sok a combat és túl hosszú is volt a kiegészítővel (Heart of Winter), habár a kiegészítő storyja sokkal érdekesebb volt.

A következő nem tudom, hogy az Icewind Dale 2 legyen vagy a Neverwinter Nights 1 (próbálok timeline specifikusan haladni  kiadási szempotnból nézve, de nem tudom lenne-e kedvem megint 60 órát beleölni egy combat heavy crpg-be, igaz a NWN is az, de más a motor  ). Szóval nem tudom, segítsetek. Sok rosszat hallottam az NWN-ről, az IWD2-ről meg sok jót, annak ellenére, hogy félkész bughalmaz.

Az első NWN egy hatalmas darabolás nagyon nagyon minimális sztorival és egy olyan 3D motorral, ami erősen küszködik a megjelenítéssel. Valójában azt is mondhatnám, hogy pocsékul néz ki a játék, és erről a maga idejében is ez volt a véleményem. Azért mégis szerettem, meg van eredeti dobozos kiszerelésében a polcomon .

[Cori]

1 hour ago, XCube said:

Az első NWN egy hatalmas darabolás nagyon nagyon minimális sztorival és egy olyan 3D motorral, ami erősen küszködik a megjelenítéssel. Valójában azt is mondhatnám, hogy pocsékul néz ki a játék, és erről a maga idejében is ez volt a véleményem. Azért mégis szerettem, meg van eredeti dobozos kiszerelésében a polcomon .

Én is játszottam vele még akkor egész sokat, nem sok angol tudással is, szóval tényleg nem volt benne sok story  Elkezdtem egyébként, elég nyögvenyelős a dolog, combat/beszélgetések stb. De a zene itt is fenomenális.

Megint újra kell tanulni a rendszert, mert már 3. editionbe vagyunk DNDvel.  Csodás.

[kaszman1]

1 hour ago, XCube said:

Az első NWN egy hatalmas darabolás nagyon nagyon minimális sztorival és egy olyan 3D motorral, ami erősen küszködik a megjelenítéssel. Valójában azt is mondhatnám, hogy pocsékul néz ki a játék, és erről a maga idejében is ez volt a véleményem. Azért mégis szerettem, meg van eredeti dobozos kiszerelésében a polcomon .

Hatalmas kedvencem a baltával faragott karakterek és suta irányítás ellenére. Meg van dobozosan a diamond edition, gog-on és steam-en a régi és felújított verzió.

Majdnem megvettem PS-re is de ott már működött a self control.

A kiegek sokkal jobbak amúgy, de az alapot is imádom.

[-OJ-]

Leisure Suit Larry - Wet Dreams Don't Dry (PS4 - 100% Platina)

Hatalmas agymenés volt. Larry visszatért, és ostobább és perverzebb mint valaha. A történet semmi extra, de azért rendben van. Lényegében abból áll az egész, hogy Larry egyik csaj után a másikat hajtja, de persze mindig pórul jár, mikor végre az eksünre kerülne a sor. De legalább kap érte Tinder pontokat, hogy elhívhassa randizni a főnökasszonyt. A rajzfilmes grafika szintén megfelelő (rengeteg pénisz és vagina sziluettel, ofc), de ami igazán eladja a játékot, az a perverz humor és az idióta beszólások, amiken olykor hangosan felnevettem. A játékmenet viszont igazi old-school point n click tárgykeresés, amiket a kombinálva és a megfelelő helyen használva jutunk tovább a sztoriban, ami sokaknak fárasztó lehet, de én ezen nőttem fel, így egyáltalán nem zavart. Ráadásul itt már gombnyomásra megjelenik minden használható tárgy, így hosszas pixelvadászatot sem kell tartani.

A b*zik és transzik mondjuk pont nem hiányoztak volna a sztoriból, de legalább Larryből nem csináltak azt. Be kell érni ennyivel.

Larry fanoknak (ha még vannak ilyenek) és kalandjáték kedvelőknek erősen ajánlott!

 

[Jimkingdom]

Lego Harry Potter Collection

(100% + minden achievement)

Years 5-7

Nem volt olyan jó mint az első. Bugok és kifagyások is voltak bőven. Többet nem is írnék róla...

[Hor1]

11 hours ago, Jimkingdom said:

Lego Harry Potter Collection

(100% + minden achievement)

Years 5-7

Nem volt olyan jó mint az első. Bugok és kifagyások is voltak bőven. Többet nem is írnék róla...

PS-en a legparább bug, ha coopban játszotok (legot hogy máshogy), és ha player 2 vesz meg bármit, akkor az a trophy már nem lesz meg azon a mentésen.

[Jimkingdom]

13 hours ago, Hor1 said:

PS-en a legparább bug, ha coopban játszotok (legot hogy máshogy), és ha player 2 vesz meg bármit, akkor az a trophy már nem lesz meg azon a mentésen.

Hát az nagyon gáz, nem hallottam erről a bugról. Érdekes hogy a playstationtrophies.org sem ír erről. Mindenesetre én a jó öreg singleplayer módban vittem végig az egészet.

[Jimkingdom]

Gray Matter

 

Klasszis. Nekem legalábbis. Van egy Gabriel Knight feelingje.

[-OJ-]

Fahrenheit: Indigo Prophecy Remastered (PS4 - 100% Platina)

A Quantic Dream egyik korai alkotása, ami sajnos nagyon rosszul öregedett - köszönhetően az Aspyr (fúj!) igénytelen "Remastered / 15th Anniversary Edition" kiadásának, ami PS4-en semmit nem csinált az eredeti PS2 verzióval. PC-n talán jobb a helyzet, de itt nincs semmilyen grafikai beállítás, se élsimítás, se HD, se új világítások, semmi, csak mosottá tették az egészet egy szemcsés filterrel, de ugyanúgy mintha a PS2-n toltam volna.

Persze már megjelenéskor sem volt toppon a játék, legalábbis a második felére egyre gyengébb lett az egész megjelenítése, beleértve a környezetet, a karakterrajzokat, a (sokszor hiányzó) mimikát és darabos animációkat. A sztoriról nem is beszélve, ami nemcsak átesett a ló túloldalára, de elgáncsolta és agyon is lőtte szerencsétlen párát az egész világmegmentős, Mátrix-bunyós baromsággal. Inkább maradtak volna a kezdeti, sorozatgyilkosos/nyomozós thrillernél, az sokkal jobban működött. A játék mélypontja pedig a temérdek QTE, amik akár 5-10perceken keresztül is zajlanak, és ahelyett hogy izgalmassá tennék a sztorit, csak elvonják a figyelmet az eseményekről.

De hogy jót is írjak, a karakterek jól megírtak, könnyen megkedvelhetőek, és a szinkronjaik is szuperek. A sztori akármilyen nagy bullsh*t, azért egész változatos és végig fenntartja az érdeklődést. A zenei aláfestés és kezdetben a hangulatteremtés is szuper, aztán már kevésbé.

A trófeákban volt egy-két bug, de szerencsére ezeket egy-két visszatöltéssel orvosolni lehetett, aztán már pottyant is a jól megérdemelt, finom platina.

 

[Hor1]

Steelrising

Ha nyomjátok, a most Powerpyxen elérhető guideban faszság van, úgyhogy fog kelleni egy harmadik végigjátszás is, hogy basznák meg.

Amúgy jó volt, de most egy kicsit félreteszem, elég volt.

[Balee]

6 hours ago, Hor1 said:

Steelrising

Ha nyomjátok, a most Powerpyxen elérhető guideban faszság van, úgyhogy fog kelleni egy harmadik végigjátszás is, hogy basznák meg.

Amúgy jó volt, de most egy kicsit félreteszem, elég volt.

Nem rég toltam végig én is. Szerintem elég kettő. Miért kell három?

[Hor1]

4 hours ago, Balee said:

Nem rég toltam végig én is. Szerintem elég kettő. Miért kell három?

Az első végigjátszásra írta, hogy ne csinálj semmi mellékküldit, a másodiknál meg mindegyiket. Csak azt felejtette ki, hogy az egyik mellékküldinél a választás, ami az adott küldetés trophyjához kell kizárja a második endinget.