Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[JoeJoeJoe]

Splinter cell: chaos theory

A széria legjobbnak mondott darabja sok újdonsággal nem járt nekem, mert egyik kedvenc játékom valaha és néhány évente vissza-visszatérek hozzá, ugyanakkor az előző részek ismétlése új kontextusba helyezték nálam ezt az epizódot, mert a hatalmas fejlődése, kényelmi funkciók és nagyszabású megvalósítás miatt talán mégis jobban tudom értékelni.

A sztori az... már megint alig-alig tudom, de az a lényeg, hogy van benne kiújuló koreai háború, Japán saját sereget toboroz (ami tiltott a világháború óta), kiderül mindenki elárult mindenkit, mi meg loholunk az események után. Az átkötő események még mindig híradó formátumba vannak elmesélve, ami továbbra is érdektelen, van több átvezető animáció, amik nagyon jók, de inkább csak átkötő és hangulatfokozó szerepük van. Ezúttal próbáltam kifejezetten figyelni az eseményekre, de nem annyira ment, mert a játékban továbbra sincs feliratozva semmi, ami nem az ügynökséghez kapcsolódik és hiába van lézermikrofon velünk mindig - amivel távolról lehet hallani amiket mondanak - ha nem erősít rajta semmit (talán bug). Sztorit tovább mélyíti, hogy nagyon sok opcionális vallatást vezényelhetünk le az elkapott emberekkel, amik nyilván segítenek kis infókkal, helyre tesznek dolgokat, de akad köztük több kimondottan vicces is. (mikor egy, a ninjákra rákattant katona kimondottan örül neki, hogy elkapjuk és még azt is megtiszteltetésnek venné, ha megölnénk, vagy a "világ leggyávább embere", akinél Samnak egy hirtelen életközépi krízist kellene megoldania, hogy infóhoz jusson). Úgy általánosságba véve kimondottan könnyed tud lenni a játék, amin sokat segít a rengeteg kommunikáció az NSA-val. A korábbi részek Lambertja visszatér (my God Fisher! What did you do?!), a hackercsaj Grimm állandóan szekálja a hősünket azzal, hogy öreg (- Maria Narcissa is a boat. - So was the last girl you set me up with), a karótnyelt Redding pedig inkább csak hasznos dolgokat mond. Igazából egy-egy ilyen beszólás évek óta velem van már (-Lambert, now that I'm holding 15 million bucks, I think we need to talk again that raise again. - Hm, 25 cents an hour and not a penny more. - Deal!). Persze azért korántsem nettó ökörködés a játék, csak megvannak a könnyed részei. A cselekmény maga komoly, nem viccelik el, a súlyát jól érzékeltetik és még Sam se tud teljesen hideg, külső szemlélő maradni a végéig. Egyébként azért is zseniális ez a rész, mert szájbarágás nélkül itt kapunk a legtöbbet Sam jelleméből, elszórva a reakcióiból és emiatt itt a legszimpatikusabb is az összes rész közül. (emiatt kicsit dilemmáztam is, mert 100% stealth volt a cél, viszont mindig ki akartam hallgatni mindenkit, ezért mindig mentettem előtte és aztán visszatöltöttem). És nyilván ez sokat köszönhet Michael Ironside nagyszerű játékától. 

Na de a játékmenet, mert emiatt tudok nekiülni újra és újra, mert olyan ergonomikus, minden kézre áll. A pandora tomorrow valamennyi fejlesztését (lézerirányzék, fedezékből-fedezékbe vetődés) lesöpörték az asztalról (gondolom mert párhuzamosan folyt a két epizód fejlesztése), viszont kaptunk egy remek kést, amivel szöveteket, sátorlapokat, drótokat, torkokat lehet nyiszálni, újabb réteg interakciót adva és nagyban megnövelve a lehetőségeket. A másik hatalmas újdonság hogy már nem kell kilőni minden lámpát a világon, mert van kis eszközünk amivel ideiglenes áramkimaradást lehet okozni a lámpákba, generátorokba, kamerákba, turretekbe, stb (próbáltam, de a holdat nem lehet vele lekapcsolni :\). Ehhez kapcsolódóan az éjjel- és hőlátó mellé kapunk egy "áramlátó" funkciót is. Illetve több apró quality of life változtatás is bekerült, például mindenki kiüthető azonnal (akár szemből is), a korábbi részeknél sokkal több interakciós lehetőségünk van, bekerült egy távhekkelő, így nem kell odamenni már a gépekhez. Ami kimondottan tetszik még mindig, hogy a levélolvasás, feladatcsekkolás, térképnézegetéskor nem áll le a játék, van egy kis félig átlátszó overlay, amin olvashatunk, de amúgy simán agyonlőhetnek közben. Ez sokat segít a beleélésben. 
Mostantól a haladáskor kibocsátott hangnak is van egy mérője, ami jelzi a környező zajok erősségét is, meg felületenként eltérő a hangerő (bár ez utóbbit az előző részek is tudták), így igazából minden téren kontroll alatt tudjuk már tartani az eseményeket, így ez talán a legszimulátorosabb epizód az összes közül és hatalmas pluszpont ezért, különösen a következő részek szempontjából nézve, ahol egyesével elveszik ezeket a mérőket, hogy filmszerűbb legyen a játék. 

A pályatervezés az, amiről még ódákat tudok zengeni. Maguk a pályák érdekes alapötletűek és hatalmas teret adnak a kreativitásnak. Ha akarjuk lehet hentelni, de felfedezve a lehetőségeket rengeteg alternatív útvonalat lehet találni (pl.: az utolsó pályán egy díszítőelemen fel lehet mászni egészen a pálya tetejéig, a legrosszabb, legnehezebb részt kihagyva) és az a kedvencem, hogy még mindig találok új útvonalakat (Seoul elején van egy szellőzőjárat, amivel meg lehet kerülni három őrt, a battery rakétaraktárai meg össze vannak kötve egy aluljáróval, a banknál pedig az udvarról fel lehet mászni az emeletre egy csövön). A közönségkedvenc bankos pályánál pedig megkaptuk a játék legsandboxabb pályáját, ahol teljesen tetszőleges sorrendben lehet megcsinálni a feladatokat. (Ha ez az irányvonal mentén fejlődött volna a sorozat az akcióorientáltság helyett, én nagyon boldog lennék.)
Remekül árnyalja ezt, hogy minden pályán van valami opcionális küldetés, hogy találj meg x darab ládát, hekkelj meg y darab gépet. Ez remekül rávesz, hogy felfedezd ténylegesen az egész pályát ne csak át akarj jutni rajta, az meg mellékes, hogy sokszor ezek tudnak lenni a legnehezebben elérhető pontok. 
Viszont itt kicsit negatív is leszek. A sztori elején igazán erősek a pályák, a második félben annyira nem, ezen belül pedig a két utolsó pálya nekem nem a kedvencem. Dél Koreában egy háború közepébe csöppenünk és maga a pálya sem kimondottan élvezetes, de mivel a szembenálló felek egymást lövik, így kimondottan kiszámíthatatlan is. De a rossz értelemben. Volt egy pont, amikor két katona mellett kellett volna elmennem, akik random időközönként rohangáltak két fedezék között. Elmenni nem tudtam mellettük, mert észrevettek. Ha lesokkoltam az egyiket, a másik azonnal tudta hol vagyok… idegesítő volt. Ekkor jöttem rá egyébként, hogy a játékban van egy beépített cheat mód: a füstgránát. Valahogy nem lett leprogramozva az ellenség reakciója rá, mert bedobod közéjük és nem reagálnak rá semmit, és hiába látszik úgy vizuálisan, hogy már nem vagy füstbe, mégis benne vagy, nem reagálnak rá. Ezen a pályán amúgy is elborult a készítők agya, volt itt lebegő drón, ami beriasztott (észak koreai technológia ) ami amúgy nem rossz dolog, meg volt volt egy tank, ami most se értem még hogy működik, mert néha lelőtt, néha meg nem, tök sötétbe néha látott, néha nem. Az utolsó pálya egy fürdőházban játszódik, aminek a vége szintén átmegy egy kétfrakciós darálásba és tiszta szerencse sokszor hogy észrevesz-e valaki, vagy sem.

 

Amit még megemlítenék a pályák kapcsán, az a zene. Amon Tobin rakta össze a zenei anyagot, akinek a munkásságáról annyit kell tudni, hogy mindenféle zörejekből és zajokból komponál zenéket. Az irodaházas pályán például irodai eszközökből, például szkenner, fénymásoló, lépéshangok. Így minden pályának adott egy saját atmoszférát, hangulatot és emellett irdatlanul jóra sikeredtek. A hangoknál is megemlíteném, hogy valami csoda. Környezeti hangok, lépéshangok, minden erős, hallható, jellegzetes. Elképesztően profi munka, hogy mikor ránklőnek az ijesztő, néha szobánként eltér a hangulat, hála generátorok zümmögésének, vagy éppen síri csöndnek. Ez okozta a másik dilemmát a játék kapcsán, hogy zene szóljon, vagy vesszek el a hanghatások által nyújtott élménybe? Nehéz döntés. 

A játék alatt az unreal 2-es változata dübörög, ami magával hozta, hogy a környezet már kifejezetten részletes. Az előző részekre jellemző szögletesség alapvetően megvan még, de nem olyan feltűnő. A mindig is erős fény-árnyék hatások még most is remekül néznek ki, nem győztem lőni a screenshotokat. Persze ahogy a double agent be fogja bizonyítani, ez a motor igencsak öregecske, teljes megvilágítás esetén kimondottan ocsmány tud(na) lenni és a karaktermodellek sem szépek, de itt még tudták a készítők hogyan domborítsák ki a motor erényeit. 

Összességében nem véletlenül a legszeretettebb epizódja a sorozatnak, itt alkotta meg a szimulátorosabb és árkádosabb irányvonal a legműködőbb fuzióját, a játék 14-15 óra, de a szavatosságát nagyban megnöveli ,hogy minden pálya végén ad egy kiértékelést és pontszámot, ami semmit nem befolyásol, csak az arra fogékonyaknak viszket az agya hátsó részében egy pont, hogy "miként lehetne azt az egy embert nem leütve megcsinálni a pályát?". Támogat többféle játékstílust, a pályák nagyon jók és motivál is arra, hogy felfedezze a játékost. Egyik nagy kedvencem, most se csalódtam benne, bár az első rész feljött nagyjából vele egy szintbe. Bár a sorozattal ismerkedőknek inkább ezt a részt ajánlanám. 

 

És ebbe a játékba szerepel a franchise (sajnálatos) mottója:

- That's half of the forget emails Sam, four more to go
- Thanks, I've always found it hard to count past three

És az indokolatlan csigás videót néző őrök is feldobták a napomat

[Malleus]

9 minutes ago, JoeJoeJoe said:

Ez okozta a másik dilemmát a játék kapcsán, hogy zene szóljon, vagy vesszek el a hanghatások által nyújtott élménybe? Nehéz döntés.

Ezzel én is teljesen így vagyok. Imádom Amon Tobin zenéit (ez a játék ismertetett meg vele), de mindenkinek azt tanácsolnám, hogy legalább egyszer vigye végig zene nélkül, mert az audio dizájn fantasztikusan jó lett.

[bcom]

Kingdom Come: Deliverance

Nem sok volt vissza a main questből. Ma volt egy kis időm, be is húztam. Korábban megcsináltam a legtöbb sidequestet is.

Az összes hibájával együtt nálam minden idők egyik legjobb játéka lett.

 

 

 

[-OJ-]

45 minutes ago, bcom said:

Kingdom Come: Deliverance

Nekem is folytatnom kellene, a prológus óta nem haladtam vele semmit....

[bcom]

6 minutes ago, -OJ- said:

Nekem is folytatnom kellene, a prológus óta nem haladtam vele semmit....

Az elején nekem nagyon sok idő kellett a ráhangolódásra, de miután átestem a holtponton, bármikor elő tudtam venni a játékot, akár csak egy fél órára is. A túlzott relaizmusból és a vontatottságból olyan casual szintre szelidült, mint mondjuk a Skyrim vagy valamelyik 3d-s Fallout. Innentől már nem frusztrálók a kötelező dolgok, hanem mókás minden (kaja, pihenés, tisztálkodás stb.) Viszont tényleg időt kell adni a játéknak, rá kell érezni és onnantól mindent úgy látsz, hogy a játékélményt szolgálja és semmi sem kényszeres. 

A vége felé találkoztam néhány buggal. Főleg textúrák, modellek egybecsúszása, de ez ritka volt. Illetve volt kétszer olyan, hogy egy visszatöltés után az addig velem együtt mozgó NPC-k és katonák nem akartak megmozdulni, pedig ez kellett volna a sztori folytatásához. A questet újra kellett kezdenem, de csak olyan 10 perc ment kárba, nem volt vészes. Egy modot használtam csak, az állandó mentési lehetőséget.

 

Rpg-ket kicsit pihentetjük. Visszanyergelek az Arma 3-ra.

[kaszman1]

1 hour ago, -OJ- said:

Nekem is folytatnom kellene, a prológus óta nem haladtam vele semmit....

Van egy menő ending, ha az elején börtönbe jutsz 

Spoiler

a portyázó banditák rádgyújtják az egészet és game over 

 

[-OJ-]

10 minutes ago, kaszman1 said:

Van egy menő ending, ha az elején börtönbe jutsz 

  Hide contents

a portyázó banditák rádgyújtják az egészet és game over 

 

Az megvolt

Kicsit meglepődtem, de végülis reális volt.

 

Csak odáig jutottam, hogy a támadásnál átlovagoltam a másik várba, közben megmentettem a csajt (azt hiszem, legalábbis otthagyták és utánam jöttek), kihúzták belőlem a nyilat, és eddig ennyi.

[bcom]

52 minutes ago, kaszman1 said:

Van egy menő ending, ha az elején börtönbe jutsz 

  Reveal hidden contents

a portyázó banditák rádgyújtják az egészet és game over 

 

Speedrun

51 minutes ago, -OJ- said:

Az megvolt

Kicsit meglepődtem, de végülis reális volt.

 

Csak odáig jutottam, hogy a támadásnál átlovagoltam a másik várba, közben megmentettem a csajt (azt hiszem, legalábbis otthagyták és utánam jöttek), kihúzták belőlem a nyilat, és eddig ennyi.

Nekem itt jött a nyögvenyelős, uncsi rész. Miután azon átlendültem kinyílt minden és nagyon beindult a játék, a fősztorival együtt.

[payskin]

On 10/11/2022 at 8:33 PM, JoeJoeJoe said:

Splinter cell 1

Csak most olvastam, pedig nyáron én is elővettem, és beletoltam pár órát. Anno nagy kedvenc volt; emlékszem, többen játszottuk bent a szerkesztőségben, és kb. egyszerre vettük észre a Csatornázási Művek csatornafedeleket (ránézésre ismerős volt), és rohantunk át a másikhoz, hogy te is láttad?  

Nem vittem végig, és azóta kedvem sem nagyon volt folytatni, de arra a pár órára nagyon jó kis nosztaliga volt.

[JoeJoeJoe]

Splinter cell double agent, pc verzió

Áh a double agent. A bugos, a merész, a sötét, az újszerű. Valahol tudom becsülni, hogy az előző rész anyagi és kritikai sikere után nem csináltak még egy epizódot gyorsan ugyanazzal a motorral és hangulattal, hanem merték átszabni a játékot. Ezek közül az újdonságok közül viszont sajnos nagyon kevés az, ami ténylegesen hozzá is tett a játékhoz, viszont cserébe rengeteg dolgot el is vettek azok közül, amikért én például szerettem a sorozatot.  

Sam Fisher lánya meghal egy balesetben (őt az első rész legvégén láthattuk és a chaos theory egy átvezetőjében lehetett hallani). Az apa összetör, ezért drága barátja és főnöke - Lambert - kitalálja hogyan segíthetne a legjobb emberének, hogy a veszteséget mielőbb maga mögött tudhassa: Beépíteni egy terrorista sejtbe! A JBA nevű terrorista csoport merényletet készül elkövetni Amerikában és ki is lenne a legjobb ember arra, hogy beszivárogjon, elnyerje a gonoszok bizalmát és kettős ügynökként szabotálja a munkájukat, mint egy olyan ember, aki soha nem csinált még ilyet, de cserébe még labilis is, például önmagát vereti meg az utcán bűntudatból. 

A történetet ezúttal értettem, de kár volt. Az alapszituáció akárhonnan is nézem, több mint nevetséges. A korábbi részek csavaros, nehezen követhető techno thriller vonulatát dobták a szemétbe és kaptunk helyette egy csőegyenes, csavarok nélküli történet. Beépülünk a JBA-hoz, adják a feladatokat, megcsináljuk a feladatokat, vége. A feszültséget azzal szerették volna növelni a készítők, hogy van két csúszka a NSA meg a JBA bizalmi skálája és majd jó nehéz döntéseket kell meghozni, mert mindkettő felé mutatni kell az elköteleződést. Legalábbis papíron így hangzik. A valóságba teljesen érthetetlen miért nem bízik meg az NSA bennünk hirtelen (erre úgy tudom ad magyarázatot a prev gen változat amúgy, de itt nem releváns) és amúgy elég könnyű mindkét fél bizalmi szintjét magasan tartani.
Egy egészen ötletes börtönlázadás után sikerül befogadtatni magunkat a terroristákhoz, akik egyfolytában mondják, hogy nem bízunk meg benned (függetlenül attól, hol van a csúszkájuk), de azért elküldenek a legfontosabb küldetésekre egyedül. Igazából azok alapján, amit a játék mutat, ez a sejt igazából nem csinálna semmit, ha mi nem lennénk, mert mindenki csak ül a bázison és osztja az észt, miközben mi előteremtjük a pénzt, megszerezzük a bomba tervrajzát, leteszteljük a bombát, stb... Mindezzel azt akartam mondani, hogy nem csak bot egyszerű, de még nagy jóindulattal is hihetetlen ez a sztori. A korábbi részek még ha bonyolult és nehezen követhető is volt, de legalább el tudta hitetni magáról, hogy itt valami fontos dologról van szó, amin rengeteg élet múlik. Ami itt van, az egy szombat délutáni, kereskedelmi csatornás, 40 perces sorozat egy  epizódjának a története. Viszont ha már nem jó, akkor legalább komoly! Mindenki karótnyelt, mindenki komoly, még az első epizódba is több vicces cinizmus és beszólás volt, mint ebben, a harmadik epizód kedvelhető Fisherjéhez képest ez csak önmaga árnyéka. Alig beszél, kihallgatni se lehet már szinte senkit, humora sincs már, Ironside se tudott mit kezdeni ezzel a karakterrel, mert csak gépiesen beszél. Ez lehetne jó ötlet, belefér a sztoriba, hiszen tragédiája volt. Nem tetszik ez az irány, amibe vitték a karaktert, de oké, akkor menjünk ebbe bele, de ez se történik meg, így maradt a felszínes sötétség. 
Az előző részben remek volt a támogató karakterek. Volt köztük kémia, próbáltam elérni az összes párbeszédet, annyira tetszettek a szövegek. Itt a terrorista karakterek majdnem mindegyike ütnivalóan idegesítő. A főnök, Emile aki egy agent 47-nek cosplayezi magát, állandóan félig sugdolózva beszél és nem hiszem el róla, hogy kézbe tudna tartani egy ilyen műveletet. Az első embere azzal van elfoglalva, hogy piszkál állandóan. Foglalj el Fisher egy hajót egyedül, de minden egyes leütött embernél odaszólok neked, hogy lassan haladsz, gyökér vagy. Az egyetlen női tag az, aki egy egészen minimálisan árnyalva van és nem fájt a fülem, ha beszélt, de ez csekély vigasz. 

Na de a játékmenet. Jóindulattal 6 pályából áll a játék, meg a JBA főhadiszállását lehet bejárni ngyszer. Ami a legszembetűnőbb, hogy vannak most már világos pályák, ami alapvetően nem lenne rossz dolog, a legelső epizódban is van ilyen, ugyanakkor szétcsapja a hangulatot. Még az előző részekben a vaksötét az tényleg vaksötét volt (ezért kell a világítás Sam éjjellátóján és a hátán, hogy legalább azt lássuk ő hol van) és kis jóindulattal el lehetett hinni, hogy nem látnak az ellenségek meg. Itt viszont a verőfényes napsütésben ha beállsz az árnyékba és falhoz lapulsz, akkor láthatatlan vagy. Sőt, mondok jobbat. A néhány valóban sötétben játszódó pályánál is megnövelték a fényerőt, már nincs koromsötét sehol, csak félárnyék, az éjjellátóra már alig van szükség. 
A pályák önmaguk amúgy nem rosszak, mindbe van valami extra. A legelső pálya az előbb említett jégbefagyott tankerhajó megszerzése, itt hóviharba kell boldogulni, ami redukálja a látótávolságot és talán tompítja a zajokat is. Amúgy viszonylag sandboxosabb a pálya, mert többféleképp feljuthatunk a fedélzetre és mivel a cél csak annyi hogy kiüssünk mindenkit, ezért úgy haladhatunk, ahogy akarunk. 
A második pálya egy éjszakai hotel, ez talán a leghagyományosabb pálya, kívül-belül be kell járni az épületet, alternatív útvonalak vannak, lehet mászkálni. 
A harmadik egy üdülőhajó, ez jól néz ki és itt működik legjobban a kettős ügynök életérzés. Fel akarjuk robbantani a hajót, viszont van lehetőség szabotálni a saját küldetésünket úgy, hogy ne legyen egyértelmű (tűzriadót okozni, a bomba detonációs frekvenciáját lelopni). A kamerarendszert feltörte a JBA-s hacker, aki így sokat segít nekünk, viszont  ha meglátja, hogy szabotálunk, akkor game over. Na ilyenből kellett volna több, mert itt csillog meg igazán, hogy működhetett volna a recept.
Aztán az utolsó pályán megpróbálták megidézni az előző rész Seoul-i pályáját, hogy két szembenálló fél konfliktusa közepette kell manőverezni. Érzésem szerint ezt tervezték a nagy durranásnak, így elég szomorú, hogy ez a legrosszabb, legidegesítőbb pálya az összes közül, érzésem szerint befejezetlen is, mert ez a legbugosabb és például egy alternatív út egy kis lakóházon keresztül vezet, ami két darab, 2x2 méteres kockából áll, nulla berendezéssel. Nappal kell rohangálni a nyílt utcán, közben minden robban és az NSA random civilek megmentését kéri, mert fogalmam sincs miért. Mármint az előző részben felrobbantották volna a sebesült pilótákat, most meg amerikai terrortámadást akarunk meghiúsítani, de azért a buszba beragadt nőt mentsük meg.
A JBA bázisos pályák külön állatfaj. Van egy szabadon bejárható tér, meg vannak lezárt területek, naná hogy mi ott akarunk ólálkodni. Cél, hogy kisebb-nagyobb feladatokat csináljunk meg a két hárombetűs megbízónknak és ha ez kész, akkor lehet jópontot gyűjteni rettenetes minijátékok teljesítésével, vagy opcionálisan a tagok aktáit lehet gyűjtögetni, amit aztán el lehet olvasni. Ezeket a pályákat nem szerettem. Nincs semmi eszköz nálunk és nem lehet bántani senkit. A gyakorlatba minden pályán szörnyen kilóg a lóláb, hogy mennyire szkriptelt az ellenségek mozgása, hogy éppen el tudjunk menni mögöttük és meghackeljük a valamit, mire elindul visszafelé. Vagy a kedvencem, amikor kis feszültséget akar adni a játékosnak és a pálya másik feléről odateleportálja a szoba tulajdonosát, akinek a szobáját épp átkutatjuk. Unalmas, én próbáltam minél előbb túl lenni ezeken.

A játék legfőbb kulcsszava a filmszerűség. Ennek köszönhetően kapunk quick time eventeket, filmszerű akciójeleneteket, több átvezető animációt és a hud-ot minimálisra redukálták. És ez utóbbi a legfájóbb. Míg az előző részben teljesen kézbe lehetett tartani a mozgást, látszódott a hang, amit kiadunk, meg a fényerősség, amiben állunk, itt ezt mind elvették, érzésre kell játszani (legalább a mozgási sebességet még lehet szabadon állítani. Azt csak a következő részben veszik el). A hátunkon van egy háromállású fény, ha zöld akkor láthatatlan, sárga akkor látható, ha vörös, akkor riadó. A legnagyobb probléma ezzel, hogy mivel még a legsötétebb pálya is világosabb, abszolút nem lehet tudni, hogy a játék szerint melyik pont számít láthatónak és melyik nem. Volt, hogy állok egy sötét szoba közepén: zöld fény. Lépek kettőt: sárga és távolból már hallom is az örökbecsű "I have seen something over there!" felkiáltást. Az MI talán valamivel megengedőbbek emiatt, nem erednek azonnal a látomás nyomába, de ez így is visszalépés. Ahogy az is, hogy sokszor erősen látszik mi az az útvonal, amit a készítők megterveztek, mint "lopakodós út", ez főleg az üdülőhajónál látszik, amikor az egyik fedélzeten egy gyönyörű, tereptárgyakból állított folyosót bocsát rendelkezésre a játék. (bár itt még legalább az időzítésre figyelni kellett, nem úgy mint a blacklistbe, ahol már gombnyomásra rohan a fedezékek között).
Másik papíron jól hangzó dolog, hogy a gyorsmenüt konzolosították. Az előző részben kilistázta, hogy mondjuk egy ajtónál mit lehet csinálni és ki lehetett választani mi legyen, itt már ikonok vannak, amiket pörgetni kell egymás után. A fegyverválasztó menü szintén ilyen, ami azért kellemetlen, mert amikor már tíz tárgy van nálunk (gránátok, fegyverek, aknák), akkor iszonyú körülményes megtalálni bármit is. Ilyenkor jön az anyázódás, amikor hirtelen kellene a sokkoló, de végig kell pörgetni a teljes listát egyesével. 

Ha itt lépek egyet előre, vagy hátra, a játék szerint már észrevétlen lennék

Sajnos audió terén szintén visszalépés ez számomra, már nincs markáns hangulata a pályáknak, nem olyan erősek a háttérhangok, a zene is felejthető. Vizuálisan viszont kettős érzésem van: egyfelől nagyon jól néz ki a játék, a hátterek végre nem csak valami kis felbontású jpg, hanem szép dinamikusak, a pályák "belakottak", sok tereptárggyal, berendezéssel. A textúrák és a karaktermodellek is részletesek. Ugyanakkor néhol mégis ez a játék öregedett talán a legrosszabbul, mert a chaos theorynál a csúnya dolgokat szépen el tudták palástolni a sötétséggel, az éjjellátó torzításával és a fény árnyék hatások pedig önmagukba gyönyörűek még a legelső részben is, itt viszont a világos pályák, azon belül az afrikai pálya külterei kifejezetten rondák tudnak lenni. 

Ez az utcakép nem valami rossz háttér, ez a játéktér

Legtipikusabb újdonsága a játéknak, hogy sarkoknál el tudjuk kapni a közeledő ellenséget egy gombbal. Ez egy nagyon jó funkció, látványos, helye is van, csak épp túlontúl könnyűvé teszi a játékot. Valahol igaz ez a teljes játékra. Látványosabb, de sokat butított az eredeti recepten. A nappali pályák, meg úgy általában a vaksötét hiánya kiöli a beleélhetőséget. Mindenesetre játszatja magát és amikor működik a kettős ügynök mechanika és meg kell tenni valami förtelmes dolgot, különben game over, vagy a saját küldetésünket próbáljuk szabotálni, akkor kifejezetten frissítő vele játszani. Bár az első négy közül ezt tartom a legrosszabbnak, de azért így is örültem volna, ha ennek a nyomdokain ment volna tovább a széria, mert az esszencia - hogy jó dolog lopakodni benne - az megmaradt. 

ui.: A játék steam és a uplay verziója a játék 1.0-ás változatát tartalmazzák, közben meg jelent meg anno patch hozzá. Az 1.2-essel két darab crash, két darab falba beragadás és 1-2 játékmenetet nem befolyásoló buggal találkoztam, ami sokkal kevesebb, mint amire emlékeztem.

Egy kis zárszóként megemlíteném még, hogy az első kettő epizód nagyságrendekkel jobban tetszett, mint ahogy emlékeztem rájuk, a double agent sokkal játszhatóbb (és rövidebb), a chaos theory pedig még mindig zseniális. Imádom ezt a sorozatot, ezt a karaktert, ezt az életérzést, amit ad. Ezért fáj különösen, hogy az újabb részekhez már nem tudok kapcsolódni. A conviction-nál a splinter cell előtag viccnek is rossz, a blacklistet pedig most újrakezdtem zéró elvárásokkal, de egyszerűen túl gyors ahhoz, hogy lopakodni akarjak benne, túl akciódús és a quick save hiánya teljesen kiölte belőlem a kísérletezni akarást. És erre jön még rá, hogy ettől a "hard military" körítést ilyen dózisba nem bírom, de a legfájóbb, hogy az új Sam Fisher kifejezetten egy idegesítő és unalmas karakter, ráadásul már nem Ironside a szinkronja. Ennek ellenére az első rész remasterét nagyon várom és talán egy nagy öreg visszatérése kell ahhoz, hogy eljöjjön egy újabb reneszánsza ennek az zsánernek.

5 hours ago, payskin said:

Csak most olvastam, pedig nyáron én is elővettem, és beletoltam pár órát. Anno nagy kedvenc volt; emlékszem, többen játszottuk bent a szerkesztőségben, és kb. egyszerre vettük észre a Csatornázási Művek csatornafedeleket (ránézésre ismerős volt), és rohantunk át a másikhoz, hogy te is láttad?  

Nem vittem végig, és azóta kedvem sem nagyon volt folytatni, de arra a pár órára nagyon jó kis nosztaliga volt.

Én erről teljesen lemaradtam, feltúrom a netet, vagy visszarakom az első részt és megkeresem  

[Malleus]

@JoeJoeJoe

Rákerestem, hogy mit írtam a játékról kb 10 éve és ezeken a negatívumokon jót mosolyogtam

Quote

-kezelőfelület (A menü egy az egyben a konzolos változaté, ezért vannak benne gondolom olyanok, mint például a Save és Apply gombok minden beállító képernyőn. De miért? Az Apply nem menti el? Vagy a Save elmenti, de nem kapcsolja be, vagy minek? Kész. A játék közbeni kezelőfelület még gázabb. A fény és hangmérce helyett van a lámpa Fisher hátán, ami messze nem ad annyi információt mint amaz, és megnehezíti a játékot. Az interakciós gombok most kis ikonok a képernyő közepe táján, de nem ám, hogy csak megjelennek, hanem villannak és csilingelnek is. Bizonyára az ubi majmokkal teszteltette a játékot, és nekik nem tűnt fel enélkül. Ezt a csilingelést kell hallgatni egyfolytában. A fegyverválasztó ikonokat szintén az arcunkba tolja a program, nem tudom miért nem volt jó a régi, bizonyára a majmok miatt van ez is. Jah, slusszpoén, a számzárakat most már nem tudjuk a numpad-dal begépelni hanem kijelölősdi van, mintha kontrollerünk lenne - ha esetleg nem tudatosult volna bennünk, hogy ez egy port.)
-az a hangeffekt amikor az ellenségek gyanút fognak (Olyan 'sssssshhing' szerű. De a végére már az agyamra ment. Ezt meg a csilingelést hallja az ember legtöbbször.)

Amúgy nekem a hóviharos pálya volt a kedvencem, pont azért mert volt benne némi szabadság. Úgy rémlik, hogy annak az audio dizájnja is nagyon jó volt, legalábbis nekem még megvan a fejemben ahogy a szél lobogtatja a rakományokat takaró ponyvákat, de lehet megszépültek az emlékek. Az éjszakai hotel is jó volt, annak volt SC-s hangulata.

Az oldgen verzióban mellesleg valamivel jobban összeáll a sztori. Például itt az elején valami random terroristákat kutatsz Izlandon egy random társsal aki kinyíratja magát, aztán később az Afrikai pályán meg bedobják, hogy dönts Hisham sorsáról akivel akkor találkozol először. Az oldgen-ben viszont Izlandon találsz nyomokat a JBA-ra vonatkozóan, és Hisham-mal együtt vagy ott, nyilvánvaló, hogy ismerik egymást Sam-mel, és így másként hat az Afrikai döntési kényszer, pláne úgy, hogy ott Hisham-ot személyesen kíséred, nem csak távcsövön át látod.

Másik érdekesség, hogy az oldgen verzióban van egy olyan nehezítés, ami egyik másik SC-ben sincs, mégpedig az, hogy bizonyos mászási mozdulatok hangosak. Például amikor Sam lóg egy peremről, és felhúzza magát, ez minden játékban csendes, csak az oldgen SCDA-ban jár zajjal. Ez nekem nagyon bejött, jobban észnél kellett lenni lopakodásnál.

[MailMan]

3 hours ago, JoeJoeJoe said:

Splinter cell double agent, pc verzió

Ú, az egyetlen SC, amivel érdemben játszottam, és végig is vittem  Kellemes volt, de nagyon mély nyomokat nem hagyott bennem... Ami nagyjából egybecseng azzal, amit te is írtál.

[JoeJoeJoe]

On 11/6/2022 at 7:07 PM, Malleus said:

@JoeJoeJoe

Amúgy nekem a hóviharos pálya volt a kedvencem, pont azért mert volt benne némi szabadság. Úgy rémlik, hogy annak az audio dizájnja is nagyon jó volt, legalábbis nekem még megvan a fejemben ahogy a szél lobogtatja a rakományokat takaró ponyvákat, de lehet megszépültek az emlékek. Az éjszakai hotel is jó volt, annak volt SC-s hangulata.

Igazad van, jól emlékszel, ott tényleg tök jók a hangok, végig nyikorog az egész, ami ad kis sejtelmes hangulatot neki. Talán a cold fear című szintén ubisoftos túlélőjátékból csempésztek át pár hangot  

Még rászánom magam egy spinoff kritikára a prev gen double agentről, ha sikerül találnom egy xbox emulátort és rájövök hogy a manóba működnek ezek a dolgok. Ha esetleg tudsz segíteni, azt megköszönném 

On 11/6/2022 at 8:35 PM, MailMan said:

Ú, az egyetlen SC, amivel érdemben játszottam, és végig is vittem  Kellemes volt, de nagyon mély nyomokat nem hagyott bennem... Ami nagyjából egybecseng azzal, amit te is írtál.

De akkor annyira nem jött be a játékmenet, hogy kipróbáld valamelyik másik részt is? 

[Malleus]

16 minutes ago, JoeJoeJoe said:

Még rászánom magam egy spinoff kritikára a prev gen double agentről, ha sikerül találnom egy xbox emulátort és rájövök hogy a manóba működnek ezek a dolgok. Ha esetleg tudsz segíteni, azt megköszönném

PS2 verzióval játszottam, ha kell el tudom küldeni a szükséges fájlokat, meg magát a játékot is. A beüzemelésre nem emlékszem, ez 10 éve volt, de az emulátor oldalán vannak guide-ok. Szerintem a mai állapot már az, hogy majdnem automatikusan megy gombnyomásra. Azt hiszem a PCSX2-t használtam, most is az a legismertebb, és biztos jobb is, mint régen.

[MailMan]

32 minutes ago, JoeJoeJoe said:

De akkor annyira nem jött be a játékmenet, hogy kipróbáld valamelyik másik részt is? 

Nem  Pont az olyan ötletek tetszettek benne, mint amilyen a "hűségcsúszka" volt, amit elég csalódást keltően implementáltak. Úgy éreztem, egynek jó volt a játék, de nem ragadott meg annyira, hogy hanyatt-homlok nekiálljak kijátszani a franchise-t. Stealth játékokat amúgy is csak mértékkel szoktam fogyasztani.

[Cori]

42 minutes ago, JoeJoeJoe said:

Még rászánom magam egy spinoff kritikára a prev gen double agentről, ha sikerül találnom egy xbox emulátort és rájövök hogy a manóba működnek ezek a dolgok. Ha esetleg tudsz segíteni, azt megköszönném 

https://pcsx2.net/downloads/ 

Innen töltsd le, telepítsd. A játékot többféle helyről is be lehet szerezni. Az egyik legjobb oldal a Vimm's Lair. Kb minden játék fent van. Egyetlen hátránya hogy lassú és nem torrent, hanem direkt download.

Le kell szedni egy PS2 biost, mivel azt nem adhat az emulátor jogi okok miatt. (neten megtalálod, de ha kell átküldöm a saját filomat)

Ha a játék lejött akkor meg csak hozzá kell adni az Emulátorba a játékot és indítható is. Van grafikai opció, meg controls beállítás is, ha kontrollereznél vagy billeznél. Nem szoktam bill+egérrel nyomni ezt, szóval most hirtelen nem tudom hogy lehet rendesen beállítani, de ha érdekel akkor kipróbálhatom magamnál, de szerintem erről is van tutorial videó youtuben. Itt egyébként kb minden fent van elég csak beírnod a keresőbe h PCSX2 tutorial vagy ilyesmi.

 

Hirtelen ennyi  

[JoeJoeJoe]

Köszönöm srácok, ki fogom próbálni. Kicsit még izgatott is vagyok, mintha kapnék egy új epizódot  

[Malleus]

 

Raji: An Ancient Epic

 

Utóbbi években főleg történelmet olvasok, és ennek hatására elkezdtem keresni „kulturális” játékokat, olyanokat, amik valamilyen módon reprezentálnak egy kultúrát, annak történelmét vagy mitológiáját. Így akadtam rá a kínai rpg-kre is, de most Indián volt a sor, és ebben a témában kutatva találtam rá a Raji-ra.

A játékot mind vizuálisan, mind világát tekintve az Indiai történelem és a Hindu mitológia inspirálta, és ez a legnagyobb erőssége. A történet nem bonyolult, a főszereplő Raji, egy cirkuszi akrobata, akinek öccsét elrabolják a démonok, és az istenek által megsegítve megmentésére indul. Ő maga nem egy érdekes karakter, monológjai is hamar repetitívvé válnak, ami igazán viszi a játékot a hátán az a Hinduizmus által inspirált lore prezentációja és a két narrátor, Visnu és Durga kommentárja. A kommentár nem is akármilyen, hiszen a játékban van Hindi szinkron, ami nálam nagyon betalált. Nem beszélem a nyelvet, de a számomra a kontextusnak megfelelő nyelv hallgatása nagyon feldobja az élményt.

A képi világ is nagyon hangulatos lett, az indiai építészetet és festészetet megjelenítve, megelevenítve teszik emlékezetessé utazásunkat. Nekem különösen tetszettek a lore illusztrálására szolgáló falfestmények. Az ellenségek dizájnja is dicséretet érdemel. Az egészre felteszi a koronát a remek zene, természetesen főleg tradicionális hangszerekkel.

Ami a játékmenetet illeti, egy egyszerű akció platformerről van szó. Sem az ugrálás, sem az utunk során található könnyű kvázi-puzzle részek nem okoztak nehézséget, viszont ami a harcokat illeti, ott fel kellett kötni az alsóneműt. A csaták nagyon pörgősek, és az ellenségek könyörtelenül támadnak, emiatt rengeteget kell dodge-olni, és alig találni lehetőséget arra, hogy visszatámadjunk. A végső boss különösen durva volt ilyen szempontból. Easy-n kedztem, de így is volt sokszor, hogy be lettem darálva, mire észbe kaptam volna.

Szóval, a harc nem talált be annyira, de végül is csak végigvittem a játékot, és összességében abszolút megérte. Ha nagyító alá veszem a játék egyes részeit, lehetne kritizálni, de mint komplett élmény, számomra fantasztikus volt.

[Jimkingdom]

We Happy Few

 

Örülök.

Annak hogy vége. Maga a sztori és a gameplay, nem volt rossz. Nem volt jó. A lopakodás botrányos benne. Segg hülyék az NPC-k meg durva agresszívak. Szenecsére éreztem hogy feleslegesen őszíteném magam, így easy-n toltam. Király.

Technikai aspektusát nem tudom kiemelni mennyire hulladék, ilyen szar ritkán kerül még nekem is a kezem közé. Kb. a játék fele így telt:

betöltés, játék, bug, bug bug, kifagy, újraindít, betöltés, betöltés, kicsi játék, betöltés, betöltés, betöltés kicsi játék, bug.

Nem ajánlom még a legelvetemültebbeknek se. Nem sikerült sem a Bioshock csak a shock! 

Kár a 7300 kickstarter támogatónak, egy ilyen vackot kaptak a pénzükért.

Compulsion nem feledlek el!

Valaki nyugtasson már meg hogy a Contrast nem ilyen mint ez. Azt még szeretném végigvinni, ráadásul gamepassba benne van!

[JoeJoeJoe]

On 11/12/2022 at 1:25 AM, Jimkingdom said:

We Happy Few

 

Örülök.

Annak hogy vége. Maga a sztori és a gameplay, nem volt rossz. Nem volt jó. A lopakodás botrányos benne. Segg hülyék az NPC-k meg durva agresszívak. Szenecsére éreztem hogy feleslegesen őszíteném magam, így easy-n toltam. Király.

Technikai aspektusát nem tudom kiemelni mennyire hulladék, ilyen szar ritkán kerül még nekem is a kezem közé. Kb. a játék fele így telt:

betöltés, játék, bug, bug bug, kifagy, újraindít, betöltés, betöltés, kicsi játék, betöltés, betöltés, betöltés kicsi játék, bug.

Nem ajánlom még a legelvetemültebbeknek se. Nem sikerült sem a Bioshock csak a shock! 

Kár a 7300 kickstarter támogatónak, egy ilyen vackot kaptak a pénzükért.

Compulsion nem feledlek el!

Valaki nyugtasson már meg hogy a Contrast nem ilyen mint ez. Azt még szeretném végigvinni, ráadásul gamepassba benne van!

Ezt nézegettem érintőlegesen mikor megjelent, mert tetszett az elképzelés. Aztán láttam, hogy micsoda egy kókány valami, de az még a megjelenésekor volt, négy évvel ezelőtt, elég durva hogy azóta nem sikerült rendberakni, de cserébe két dlc-t azért kiadtak hozzá  

steamen is a top comment: "i love everything about this game except playing it".

A contrast egy jó játék, abban is vannak bugok dögivel, de mint platformer szerintem tök ötletes és elég komoly hangulatbomba, lehet újra is tolom majd, legutóbb 3 óra volt az egész. 

On 11/11/2022 at 10:58 PM, Malleus said:

Raji: An Ancient Epic

Erre ránézek, jó hogy megemlítetted. Az a kínai rpg amit múltkor toltál is tetszett, ez is, ha kapnak egy jó akciót ránézek majd

[Jimkingdom]

Sikerült befejeznem a Division 2 utolsó achievementjét. Nem azért mert nehéz, hanem nem volt boost partnerem. Elkezdtem mindenkire ráírogatni akit találtam a játékban, és szerencsére harmadik személy segített, persze én is neki.

Aztán egy órás A Memoir Blue (Annapurna). Érdekes jellemző annapurnás kaland. Nem volt rossz.

És nemrég fejeztem be a Kill it with Fire című arachnofóbiásoknak nem ajánlott játékot. Volt egy két challenge a játékban amit többször újra kellett játszanom. Nem az én típusu játék, de nem volt rossz ez se.

[Jimkingdom]

Beacon Pines -szar (már meg se lepődök hogy ez is kickstarter) kb 10.000 x nyomtam meg az A gombot. Semmi másból nem áll a játék.

My Friend Peppa Pig ahhoz képest hogy gyerekjáték nem olyna gáz. Azért jónak se nevezném.

Telling Lies arra jó aminek használtam. De van benne Solitaire...

 

[Jimkingdom]

DC League Super Pets 

Gyerekeknek készült ez nem kérdés. Vicces hogy az utolsó terület, beleértve a fő bosst a legkönnyebb része a játéknak, hála PB pajzs képességének ami overkill (finoman szólva). 

Paw Patrol Mighty Pups Save Adventure Bay

Ugyanazon kiadótól mint az előző. Nem volt rossz és a több mint 7000 gyűjthető elsőre nagyon nehéznek tűnt, de annyira könnyen fellelhető helyen vannak, hogy nem volt vele probléma. Guide sem kell hozzá. Nem is lehet ebben meghalni szóval...

Turnip Boy Commits Tax Evasion

Van benne God mód. Így rettentő könnyű, de ajánlott egy guide mivel szinte minden missable.

Gorogoa

Ez beszívattot négyszer vittem végig, két achievement miatt. Egyik egy speedrun (ki lehet vele kergetni a világból) a másik egy hasonló, itt 500 lépés alatt kellett teljesíteni az egészet.

[Jimkingdom]

Olija

Platformer, Boss harcokkal. Nem túl nehéz, de azért mégis van egy kis kihívás benne. A grafika ami az ilyen stílusú játékoknál nem szokott tetszeni (nagyon pixeles). Játék közben fel se tűnt. 5 óra alatt végig vihető. Nekem ez több mint 6 óra lett. 😉

Természetesen ez is gamepass, így már a 150K-t majdnem elértem.

 

[Jimkingdom]

Paw Patrol Adventure City Calls

Hogy ez miért más mint amit pár napja játszottam Paw Patrol játékot, nem tudom. Eszküszöm a játék 80%-a egy az egyben ugyanaz. Ugyanaz a menü, a grafika, a bugok, a karakterek, a pályák, a minijátékok. Botrányos... Nem azért mert ez gyerekeknek való játék azt megértem. De az hogy az előző cím még kevés ideig töltött, itt megszámoltam kemény 3 perc minden egyes pálya, ill. minijáték betöltése. A pályákon minden minijátékot 100x elismételnek holott egyetlen nyomorult gombot kell, nyomkodni többnyire, az is ott van a képernyőn állandóan.

Kontrétan számoltam az utolsó szinten 7x magyarázta el ugyanazt. Míg az előző részben ott legalább egyszer a legelején és kész. Azért ne nézzük már a gyerekeket se retardált barmoknak. Volt szerencsém (???) beszélni egy kanadai sráccal, na az volt ilyen hogy 10x megkérdezett mindent. Azt se tudtam ki és még amikor jeleztem mennék (kb. 1 órás megmagyarázás után egyetlen dolognak!) még azt is megkérdezte miért vagyok álmos. A kurva anyját az ilyenek ki tudnak hozni a sodromból de nagyon. 

Aztán van egy ilyen alcím is: Pups Save Adventure City. Kb. a fő küldetések fele abból áll hogy ezeket a megmentőket kell újra a szinten belül megmenteni. Azért ez nem vicces?!

A játékban nincs tetőpont, bekezdés stb. Az utolsó küldetés annyiban más mint az előző, hogy semmennyiben.  Esetenként több gyűjthető dolog, ill. több mini biz basz van a poályákon, ennnyi. A legvégső bejátszásban a polgármester fekszik egy nyomorult kukában (ki tudja mit csinál) mint egy csöves. Se credits se semmi...

Drakhar Studio, gratulálok szerintem nekik se meglepő, förtelemhez.  Egy folytatást ami 80%-ban ugyanaz, sikerült teljesen elcseszni. Figyelembevéve hogy az előző legalább technikailag nem volt teljesen rossz.