Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[SaltyDave]

Összeraktam olvasmányos értékelésbe is, kiegészítve itt-ott akit érdekel.

http://gamekapocs.hu/tag/necreon/blog/8554..._of_korra_teszt

[tenderlumpling]

Úgy alakult, hogy egyszerre két játékot is egyszerre fejeztem be:

Ratchet & Clank HD

Nagyon pörgős, nagyon szerethető, kihívást is nyújt, hosszú és tartalmas szórakozás jó humorral, jó karakterekkel, gyönyörű desingnnal. A definitív, tökéletes 3D-s akció-platformer. Egyedül a végigjátszás utáni gyűjtögetés fárasztó, meg némelyik skill point challenge-től sikoltozik az agyvelőm, mikor 40 perce újra és újra ugyanannak a képtelen feladatnak megyek neki (nem kötelező persze). Meg... gyűjts össze egymillió csavat, de :D

StarCraft II: Wings of Liberty

Másodszor, ezúttal egy kis multiplayert is belefűszereztem. Igencsak addiktív, minőségi RTS, de nem nagyon vonz vissza újabb meccsekre azonnal, kimerítő fél óra, egy óra is. Amúgy egészen elképesztő a produkciós értéke, legalábbis a hangkeverés, a zenék, a menük simasága és élettel telisége, az akció rémisztő azonnalisága... valahogy az egész egy gyönyörű, organikus élmény.

[Hor1]

Úgy alakult, hogy egyszerre két játékot is egyszerre fejeztem be:

Ratchet & Clank HD

meg némelyik skill point challenge-tõl sikoltozik az agyvelõm, mikor 40 perce újra és újra ugyanannak a képtelen feladatnak megyek neki (nem kötelezõ persze).

Melyikkel szenvedsz? :D

[tenderlumpling]

Melyikkel szenvedsz? :D

Közben sikerült. :D

Amikor át kell úszni az elektromos propellerek között 1 perc alatt. Hát... bah. Meg az se volt gyenge, amikor Visibombot kellett irányítani egy ilyen alagútban.

Eh, ezektõl kiakadok nagyon.

[Chuck_Norris]

Úgy alakult, hogy egyszerre két játékot is egyszerre fejeztem be:*

egyszerre azaz egyszerre...

*rövid időn belül egymás után

[jardo]

Ryse: Son of Rome

+ valami brutálisan jól néz ki, bár a Crytektõl nem is vár kevesebbet az ember
+ a fõhõs és a fõbb karakterek modelljei nagyon részletesek és részletgazdagok
+ bár a pályák viszonylag szûkek, azok is elég jól néznek ki
+ fõleg a bevilágítás, a fényeffektek és az árnyékjátékok néznek ki nagyon jól, de a többi effekt is a helyén van
+ változatosak a pályák
+ tulajdonképpen egyszerû bosszúsztori, de egy akciójátékhoz ennél sokkal több nem is nagyon kell
+ a harcrendszer kellõen összetett, NEM kizárólag QTE-kbõl áll, és nem lehet ész nélkül püfölni a támadás gombot, mert hamar elpatkolunk, okosan kell használni a védekezést, az ellentámadást és az ellenségek fedezékének megtörését is (fõleg nehezebb fokozatokon)
+ a kivégzõmozdulatok valóban QTE-k, de a látvány és az élmény ezt bõven kárpótolja, rengeteg változatos, látványos, véres és brutális kivégzés van a játékban, öröm volt elõcsalni egyiket a másik után, és akkor a dupla kivégzésekrõl még nem is beszéltem
+ mi döntjük el, mit szeretnénk minden egyes gyilkolás után: plusz életerõt, XP-t, fókuszt vagy sebzést
+ korrekt fejlõdési rendszer: egyrészt tonnányi új kivégzõmozdulatot oldhatunk fel, másrészt pedig növelhetjuk az életerõnket, a sebzést, a fókuszt és az inventoryt is
+ egyik-másik szinkronhang kifejezetten jó
+ a zene rendben van, illik a játékmenethez és az egyes jelenetekhez
+ a gyûjthetõ cuccoknak tényleg van érteleme, pl. concept artokat és zenéket oldhatunk fel velük
+ érdekes multiplayer: igazából egy aréna-szerû coop (illetve egy játékmódban solo), ahol a különbözõ díszletekkel feldíszített Colosseumban harcolunk

- viszonylag kevés ellenségtípus, ugyanazok ismétlõdnek ilyen-olyan kombinációkban
- egy-két apró grafikai bug
- picit sokat tölt a pályák elején
- kicsit rövid, sokkal tovább is elszórakoztam volna vele

90%


Na jó, lehet, hogy valamivel talán kevesebb, de semmiképpen sem sokkal. Egy egyszerû akciójáték, elfogadható történettel és a mûfajra jellemzõ, nem túlbonyolított játékmenettel. De ez szerintem nem a játék, hanem a mûfaj "hibája". A Ryse nem is akarja megváltani a világot, viszont olyan élményt kínál, ami egyértelmûen az átlag fölé emeli. Elõször is, a játékélmény annyira ott van a szeren, mint kevés másik akciójátékban, és ezt most túlzás nélkül mondom. Hihetetlenül élvezetes irtani a ránk rontó barbárokat, kicsit egyébként a Batman Arkham és az Assassin's Creed játékok harcrendszereinek alapjai keverednek, nem csak a támadás fontos, de oda kell figyelni a védekezésre és az ellentámadásra is, illetve az ellenfelek védelmének megtörésére is. Az egész nagyon lendületes, ha jól csináljuk, akár egy tucat ellenfél sem jelent gondot egyszerre. Ahogy fent írtam, a harc maga nem, csak a kivégzések QTE-k (szóval piros pont a Cryteknek, amiért az E3 demó borzalma után (akkor még ugye az egész harcrendszer QTE-kbõl állt), átírták a programot). Apropó kivégzések. Ezek nélkül egyértelmûen kevesebb lenne a játék. Olyan nyers, brutális, véres és erõszakos az egész, hogy öröm nézni, és még nagyobb öröm megcsinálni. Mielõtt még valaki azt gondolná, hogy egy erõszakos, szadista állat vagyok, le kell szögeznem, hogy a játék a szó jó értelmében véve ennyire brutális, úgy értem, tényleg ilyen lehetett egy ókori (vagy akár középkori) csata: mocskos, véres és kegyetlen. Elképesztõen sok kivégzõ mozdulat van, egyik látványosabb, mint a másik, ráadásul nem csak szimpla, hanem dupla kivégzéseket is elõ lehet csalni. Másrészt pedig a játék olyan gyönyörûen néz ki, hogy szinte lemászik a tévérõl, enélkül nyilvánvalóan a brutális harcábrázolás is kevesebb lenne. A karakterek arcain szinte tapinthatóak a pórusok, megszámolhatók a borosta szálai, szinte érezzük a páncél fémjének hidegét. És akkor ott vannak még a fény- és árnyékeffektek, amik szintén nagyon durvák. De hát Crytek, szóval ennél kevesebbet nem is vártam. Talán csak annyi, hogy lehetne kicsit hosszabb is a játék.

Nem akarok regényt írni, akit érdekel, úgyis elolvassa, akit nem, azt meg úgyse tudom meggyõzni, hogy a Ryse több, mint aminek látszik. Pedig tényleg az. Ha a játékmenet nem is mutat túl az akciójátékos sztenderdeken, a csupa nagybetûs ÉLMÉNY és HANGULAT szinte mindenért kárpótol. (Arról nem szólva, hogy kevés olyan akciójáték van, ami az ókorban játszódik, konkrétan egy sem jut eszembe.) Az tuti, hogy én párszor még végig fogom játszani.

[GustyX]

CoD: Ghosts

Az IW pofátlan módon szinte minden jelenetet ellopott magától a MW sorozatból, átskinezte és teljes áron új játékként eladta.

Ez nekem baromira bejött!

Pro:

- CoD (általában)

- CoD (mint IW, MW)

- next-gen CoD

- halak!!!!

- végén óriási fordulat

NEM HALT MEG A KUTYA!!!!!!!

Kontra:

- CoD

- technikailag szar

- indokolatlanul magas gépigény

- csúnya is

Elõrendelve a második rész :)

[Chuck_Norris]

Elõrendelve a második rész :)

??

CoD: Ghosts

Pro:

- CoD (általában)

- CoD (mint IW, MW)

Kontra:

- CoD

cod???

cod mint iw?

cod mint általában?

hallod, mit szívsz? :rolleyes:

[GustyX]

No posts here.

[Leon121]

Costume Quest

A második részrõl én írtam a cikket iPonra, de elõtte még kicsit beleszagoltam az elsõbe is, bár végigvinni nem volt idõm. Most kicsit megkavarva a sorrendet a második rész befejezése után vittem végig az elsõt. Nem mintha olyan sokat számítana, a történethez nem kellett az elsõ, a játékmenet meg kábé végig ugyanaz.

Pro:

+ aranyos grafika

+ itt-ott humoros kicsit

+ menõ az alapötlet, hogy halloween-i jelmezek alakulnak át igazi robotokká, szörnyekké, unikornisokká, Szabadság-szoborrá, stb... A kedvencem egyértelmûen a sültkrumpli-pók, hát ahhoz pihent agy kellett... :D

+ végülis relaxálós, pihentetõ, kikapcsolós a játékmenete...

+ a fõ-fõellenfélnél még kicsit gondolkozni is kellett

Kontra:

- nincs szinkron

- monoton játékmenet, monoton harcok, az egész játék 95%-ban rém egyforma, JRPG-s grindolásból áll, amiben semmi kihívás nincsen, szinte csak pár gombot kell nyomogatni végig - ezen kívül van pár minimális fejtörõ, ami szintén nem jelenthet kihívást...

- nem elég humoros, nem elég kreatív, egy Double Fine-tól ennél jóval többet várnék

Kis ócccsó töltelék-játék ez, semmi emlékezeteset nem nyújt, egyszer végig lehet rajta szaladni, de pont ezért csalódás is, mert a Psychonauts meg a Brütal Legend alkotói Tim Schaferrel az élükön ennél többre is képesek lennének...

[Malleus]

Magrunner: Dark Pulse

pro:

-jól összerakott first person puzzler játékmenet

-kellemes zenék

kontra:

-sztori felejthető, karakterek gyengék

-ellenségek

A játék egy first person puzzler, mondhatni Portal klón, ahol a játékmenet alapja, hogy bizonyos objektumokat feltölthetünk kétféle, két színnel reprezentált mágneses mezővel. Az azonos színűek vonzzák egymást, a különböző színűek taszítják, ami jól összezavarja majd elsőre azokat, akik konkrét mágneses pólusokban gondolkodnak. :) Ez a játékmenet alapja, és ebből szerintem korrekt, megfelelő kihívást adó feladatokat hoztak ki a készítők.

A játék külön pályákra tagolódik, akárcsak a Portal-beli Test Chamber-ek, viszont itt közöttük gyakran van átugorhatatlan dialóg, vagy cutscene. Szerencsére ezek nem túl hosszúak, de tekintve, hogy a sztori szerintem elég felejthető lett, a dialógok pedig sokszor kimondottan bénák, egy idő után fárasztottak. A sztoriban azért van egy váratlan fordulat, bár valószínűleg csak nekem volt váratlan, mivel mint utólag láttam, a játékot eléggé a fordulat utáni dolgokkal reklámozták. :) Ha más nem, az, hogy ebbe az irányba megy el a történet jó ürügy arra, hogy a játék vége felé egészen extrém és látványos helyszíneken kelljen megoldani a feladványokat.

A mentési rendszer checkpoint-os, ami többnyire nem volt gond, de azért időt veszít az ember amikor meghal és újra kell játszani egy bizonyos részt. Simán lehetett volna quicksave. A játék vége felé van néhány helyszín ahol konkrétan ellenségek is vannak. Lehet jó ötletnek tűnt kicsit felpörgetni a játékmenetet ezzel, de nekem annyira nem jött be, hogy úgy kell robbanóanyagokkal zsonglőrködni és feladatokat megoldani, hogy közben ott trappolnak mögötted az ellenségek, amik két ütéssel kinyírnak. Az eredmény az lett, hogy tucatszor meghaltam ezeken a részeken, amit a checkpoint-os rendszer még idegesítőbbé tett. Szerencsére azért nincs sok akció-pálya a játékban.

Grafika és az audio rész rendben van - nekem speciel tetszettek a játék zenéi, bár nincs belőlük sok.

Akinek bejönnek a puzzle játékok, azoknak mindenképp tudom ajánlani, nem egy Portal, de abszolút megállja a helyét.

[Jelan]

ACIV Black Flag

Nem vártam sokat, mert a 3 hajós küldetéseit én speciel pont nem nagyon kedveltem hiába volt értük mindenki oda meg vissza, de végül kifejezetten élveztem a játékot. A legnagyobb bajom azzal volt, hogy nagyon későn lehetett csak megszerezni a legjobb páncélt, ami szerintem az eddigi legjobb ruha a sorozatban, és sajnos így nem nagyon lehetett használni. Esetleg el lehetne addig sietni a storyban addig és akkor nekiállni mindent megcsinálgatni, de eh. Gyűjtögetni valókra nem nagyon mentem rá, de az ilyen mellék dolgokat mint az assassination és a naval contractok megcsináltam meg sokat járkáltam csak úgy a játék idő meg igen szép lett, ha mindent össze akarnék szedni jönne még egy jó pár óra rá. A community challenge meg hasonló dolgok viszont borzasztóak >_> . A jelenkori szál meg elég semmilyen lett a végére, pedig elég érdekes volt egy ideig de mindegy, ez már szinte hagyomány, hogy azokat a részeket elrontják.

Szóval összességében igen jó, de a 3 még mindig a kedvencem.

[SaltyDave]

ACIV Black Flag

Nem vártam sokat, mert a 3 hajós küldetéseit én speciel pont nem nagyon kedveltem hiába volt értük mindenki oda meg vissza, de végül kifejezetten élveztem a játékot. A legnagyobb bajom azzal volt, hogy nagyon későn lehetett csak megszerezni a legjobb páncélt, ami szerintem az eddigi legjobb ruha a sorozatban, és sajnos így nem nagyon lehetett használni. Esetleg el lehetne addig sietni a storyban addig és akkor nekiállni mindent megcsinálgatni, de eh. Gyűjtögetni valókra nem nagyon mentem rá, de az ilyen mellék dolgokat mint az assassination és a naval contractok megcsináltam meg sokat járkáltam csak úgy a játék idő meg igen szép lett, ha mindent össze akarnék szedni jönne még egy jó pár óra rá. A community challenge meg hasonló dolgok viszont borzasztóak >_> . A jelenkori szál meg elég semmilyen lett a végére, pedig elég érdekes volt egy ideig de mindegy, ez már szinte hagyomány, hogy azokat a részeket elrontják.

Szóval összességében igen jó, de a 3 még mindig a kedvencem.

Hogyhogy nem a revelations a kedvenc?

HOOKBLADE JOKES

Egyébként az év végi szabi alatt szerintem nekiugrok én is újra 3 -nak. Eddig talán az tetszett a legkevésbé, de annyira megutáltam Connort egy idő után hogy sok minden máshoz is indokolatlanul negatívan álltam.

[Jelan]

Hogyhogy nem a revelations a kedvenc?

HOOKBLADE JOKES

Egyébként az év végi szabi alatt szerintem nekiugrok én is újra 3 -nak. Eddig talán az tetszett a legkevésbé, de annyira megutáltam Connort egy idõ után hogy sok minden máshoz is indokolatlanul negatívan álltam.

Connor >>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>> Ezio

[Chuck_Norris]

stahp plz

[getro2]

rogue galaxy (ps2)

hmm... csaknem minden benne van, amit imádni lehet egy jrpg-ben, de a negatívumok azért szépen lerontják az összképet egy-két ponton. a stílusra jellemző összetett harc illetve fejlesztési rendszer itt is helyet kap (a legdrágább level-5 produkció a játék megjelenéséig bezárólag, ez a minimum), de nagyjából a felétől ha nem is válik teljesen feleslegessé, eléggé háttérbe szorulhat mindkettő lényege ha a játékos kiismeri a terepet és megszerzi a jobb fegyvereket is. gyakorlatilag a huszadik óra tájékától (37,5 lett összesen) két bossharc kivételével egyik főharc sem jelentett akadályt, de a kettő közül is csak az egyiket kellett újrakezdeni. ezzel együtt is teljesen más a nehézségi görbéje, mint egy átlagos játéknak, mert a fentiekkel ellentétben az elején kizárólag vért izzadva és az eszközökkel takarékoskodva, sok grindolással lehet csak haladni. ez eddig talán nem hangzik annyira jól, mégis, végig sikerült lekötnie a szerteágazó dungeon-öktől kezdve a kiváló opcionális bossfightokon keresztül a viszonylag jól elkülöníthető harcstílusban küzdő csapattársakig minden játékelemnek.

szóval szimplán a játékmechanikára lecsupaszítva elég szórakoztató kalandnak tűnik, de bevallom én többnyire a körítés miatt játszom stílusbeli játékokkal és a rogue galaxy sem kivétel. sajnos a történet bár nagyon jól indul, végül felvonultatja az összes lakodalmas fantasy klisét amit valaha is papírra vetettek és a gyakran hihetetlenül gyatra szinkronhangok sem sokat segítenek a helyzeten, ps2-es mivoltából adódóan pedig nyilván a tálalás sem lehetett annyira profi, hogy a nem túl izgalmas cselekményt hosszabb távon megmaradjon. a karakterek sorsát az említett színészek ugye alapból megpecsételik, de így is sikerült néhány emlékezetes figurát írniuk, kiváltképp a mellékszereplők közt van egy-két igazán jól kidolgozott, erőlködéstől mentes személyiség, akik sajnos általában el is tűnnek az adott fejezet végére. ami viszont megmenti az egészet és képes volt mindezek ellenére ilyen hosszú időre képernyő elé szegezni, az bizony a zseniálisan jó zenei felhozatal, egy-egy témája életem legjobbjai között van túlzás nélkül. nem hosszabbak 1-2 percnél, de ebből az intervallumból általában mindent kihoztak, amit csak lehet, még ha be is csúszik néha egy-egy önismétlő motívum a végefelé. a helyszínek, bár gyakran szintén nem lépnek túl a szokásos jrpg sablonokon (barlang, dzsungel, sivatag, ejha!), egy-egy pontján olyasmiket mutatott amikben megmutatkozott a level-5 igazi zsenije.

mindezek mellett pedig van benne egy elég erőteljes (nem tudom mennyire direkt) one piece áthallás is, és az átlag ps2 jrpg-hez képest elég sok kisegítő apróság is akad, szóval gyakran komolyan úgy éreztem, mintha személyesen nekem szabták volna ezt a címet, de ezek nélkül is ott a helye a felsőkategóriás stílusbeli ps2 címek között. ilyenkor szomorú látni igazán, hogy mennyire kihalóban a műfaj.

szerk.: ezt még mindenképp meg kell említenem, mert számomra a játékos pályafutásom egyik leghihetetlenebb wtf pillanatát jelenti. szóval ugye ott vannak a bossfightok, amik a legvégéig az erős csapattársaknak és a 3v1 felállásnak köszönhetően általában maximum percekig húzódtak el. na, a végére viszont kitalálták, hogy akkor legalább most az egyszer, ha már úgyis a végén vagyunk, ne egy, ne kettő, de ne is három, hanem egyenesen tíz (!), közvetlenül egymást követő (!!), mentés nélküli (!!!) különböző harcból álljon a finálé, melyekből nyolcat egyedül kell megvívnod valamelyik társad szerepébe bújva, ami annak fényében aranyos különösen, hogy a felüket csak elvétve fejlesztettem, elvégre szinte semmi szükségem nem volt rájuk a fejlődőképesebbek, erősebbek miatt. szóval ha az ember ebből a tízből akár az egyiket elbukta, jöhet elölről minden. számomra is hihetetlen módon másodjára sikerült megcsinálni, de bevallom ha nem olvasok előre hogy mi is fog itt történni most, hát lehet jobban rákúrok. őszinte elismerésem a kitalálónak.

[Athesz]

Én meg egy AC-el se játszottam az elsõ rész óta. :P

[Razon]

Én meg egy AC-el se játszottam az elsõ rész óta. :P

Ezt a hibát orvosolni kell.

[Karez]

Ezt a hibát orvosolni kell.

umDr0mPuyQc

(ami nem tetszik, azt ne erőltessük másokra -_- )

[gebali1991]

umDr0mPuyQc

(ami nem tetszik, azt ne erõltessük másokra -_- )

Honnan tudja, hogy nem tetszik, ha nem is próbálta?

[freezy]

The Legend of Korra

Hát, ez nagyon tetszett! Ahogy már a milyen játékot tolsz most topicban is írtam róla vannak hibái,de aki szereti a szériát,ezt a világot, annak szerintem egy rossz szava sem lehet. Lineáris a játék, sokszor ismétlõdik a 4-5 fajta ellenféltípus,de ezt abszolút feledteti a világ és hogy végigrohangálhatunk a rajzfilmbõl ismert helyszíneken, no meg a 4 fajta bending elsajátítása, megismerése és kimaxolása,továbbá összekapcsolásuk kombókba feledteti a hibákat. A játék elsõre nehézség szempontjából számomra kicsit kiismerhetetlen volt,mert néhol egy 10 éves is átverekedte volna magát csukott szemmel,aztán meg kaptam egy olyan mini-boss vagy boss fightot hogy csak úgy néztem,hogy ez ugyanaz a játék? Viszont,ha ráérez az ember a counter attack rendszerre,akkor kis türelemmel kb minden ellenfél legyõzhetõ nagyobb gond nélkül. Bírom a counter attack rendszert,de itt valamiért kicsit nehezebb volt elsajátítanom..de a végére belejöttem. A grafika is nagyon király, az átvezetõ videók is. Szóval én teljesen meg vagyok vele elégedve! :) Jó élmény volt és tuti folytatni fogom még és kimaxolom Korra-t,csak most láttam steam-en,hogy gebali nyomja a Bioshock Infinite-et és rohadtul megjött a kedvem hozzá :D Szóval most nálam is az lesz terítéken. :)

[Jelan]

Ezt a hibát orvosolni kell.

Valóban, de a Brotherhoodot meg a Revelationst nyugodtan kihagyhatja. -_-

[Razon]

Valóban, de a Brotherhoodot meg a Revelationst nyugodtan kihagyhatja. -_-

Nem. Ezio trilógia + AC Embers az egyik legjobb játékélményem.

[Fletley9]

Szeritnem a Brotherhood volt a legjobb :unsure: (azt vegyük figyelembe, hogy a 3-al játszottam utoljára többirõl nincs tapasztalat.)

[freezy]

Én a második részt szerettem a legjobban. Mondjuk azt a korszakot alapból is nagyon bírom(és nyilván anno az első rész is nagyon ütős volt,sőt még hangulatra most is teljesen rendben van). A 3. része is tetszett,de nem vittem végig még mindig,ami elárul valamit.. a többivel még nem játszottam. Idegesít,hogy abszolút nem vagyok már képben a történettel,ezért nem játszottam a black flaggel sem. Újra kéne játszanom a legelső résztől az egészet.. -_-

Vagy mi van a történettel? Még mindig az megy,ami az első részben elindult vagy már tök más az egész? Valaki magyarázza el,ha van kedve. :D