Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[JoeJoeJoe]

Nos köszönöm az ajánlásokat, ps3-am nincs, szóval az említett játékok egy része sajnos kiesik, de a bioshock 1,2,3-at majd végigviszem valamikor, csakúgy, mint ahogy a Gone Home-ot is, ami már a megjelenésekor megfogott az atmoszférájával, na meg a kinyomozni való rejtélyével.

Még a spec ops témájánál maradva, most találtam ezt a videót, és szerintem ez is mutat néhány érdekes gondolatot a játékból.

[Cori]

Nos köszönöm az ajánlásokat, ps3-am nincs, szóval az említett játékok egy része sajnos kiesik, de a bioshock 1,2,3-at majd végigviszem valamikor, csakúgy, mint ahogy a Gone Home-ot is, ami már a megjelenésekor megfogott az atmoszférájával, na meg a kinyomozni való rejtélyével.

Még a spec ops témájánál maradva, most találtam ezt a videót, és szerintem ez is mutat néhány érdekes gondolatot a játékból.

egyenlõség jel utáni részt kell a youtube idézetbe tenni

[tenderlumpling]

Nos köszönöm az ajánlásokat, ps3-am nincs, szóval az említett játékok egy része sajnos kiesik, de a bioshock 1,2,3-at majd végigviszem valamikor, csakúgy, mint ahogy a Gone Home-ot is, ami már a megjelenésekor megfogott az atmoszférájával, na meg a kinyomozni való rejtélyével.

Még a spec ops témájánál maradva, most találtam ezt a videót, és szerintem ez is mutat néhány érdekes gondolatot a játékból.

Ajánlom még az Extra Credits kétrészes véleményezését:

http://www.penny-arcade.com/patv/episode/s...the-line-part-1

[Thunderstick_is_not_dead]

Egyébként tudnál mondani olyan játékot, ami hasonló, vagy legalábbis ilyen mélyebb, elvontabb témáról szól, vagy a narratívája rejtett utalásokkal van tele és lehet rajta rágódni? Szóval olyat, ami bír olyasmi tulajdonságokkal, mint ez.

I Have No Mouth, and I Must Scream

A Gone Home-ot én egy óráig bírtam, utána megpusztultam az unalomtól. Ez az én szememben már nem videójáték.

[Razon]

Mark of the ninja DLC

Jó bónusz az alapjátékhoz ez az új path, betölti az űrt ami a Path of Silence és más Pathok között volt (non lethal takedown), vannak developer notes-ok is, de azért 5 eurót adni egy órás DLCért hülye lennék, még jó hogy aprópénz volt beszerezni.

[Balee]

Knack (PS4)

Kellemes csalódás, nagyon élveztem a játékot, annyira aranyos és stílusos (olyan mint egy animációs film). Ami a legjobban megfogott az a harcrendszer, ki kell tapasztalni az ellenfelek viselkedését, mintegy meg kell vele tanulni játszani, nem is igazán tudnám mihez hasonlítani, ebben a stílusban nincs hasonló. A grafika helyenként nagyon szép, néhol átlagos, de az összkép szerintem remek. A zene viszont fanasztikus, telis-tele van fülbemászó dallamokkal. Ami egyedüli negatívuma, hogy lehetne változatosabb a játék, a helyszínek sokszor önismétlőek, és nem is túl látványosak.

Még van benne minimum két teljes végigjátszás (very hardon is végig kell tolni, na ez érdekes lesz, a játék még normal fokozaton is Ledér! nehéz volt helyenként :D), illetve Knack-nek van 5 különféle speckó formája, mindegyikhez 20 kristályt kell összegyűjteni, az első végigvitel alkalmával tüzetesen átnézve mindent 5-6-ot találtam mindenből. Ezekkel a különféle formákkal is kell művelni ezt-azt. Szóval ahogy nézem nem lesz egyszerű ez a platina. :D

8/10

[GustyX]

Igaz még van hátra pár nap, de amit az alatt végigviszek, azt is beleszámolom.

Szóval a 2013-ban végigtolt játékok. Több mint tavaly :D.

1. Ace Combat: Assault Horizon

2. Assassin’s Creed 2

3. Assassin’s Creed Brotherhood

4. Battlefield 4

5. Bioshock: Infinite

6. Blazing Angels 2

7. Brütal Legend

8. Call of Duty: Black Ops

9. Crysis 2

10. Diablo 3

11. Dungeon Siege 3+DLC

12. Dust: an Elysian Tail

13. Far Cry 3

14. Kingdoms of Amalur: the Reckoning+2 DLC

15. Mass Effect 3+DLC-k

16. Max Payne 3

17. Mini Ninjas

18. Mortal Kombat

19. Sacred 2

20. Saints Row 4

21. Spec Ops: the Line

22. Splinter Cell Blacklist

23. SW Force Unleashed 2

24. Tomb Raider (2013)

25. Transformers: Fall of Cybertron

+CoDMW trilógia (már csak az MW3 van hátra)

[Jelan]

Shadow Warrior Remake

Érdekelt egy ideje, úgyhogy bezsebeltem a -75 alatt Steamen és váó, ez egy baromi jó játék volt.

Grafika nem szép, de legalább sokat fogyaszt, de nekem a kinézet hót mindegy az fps meg stabil volt, úgyhogy ez a dolog nem nagyon mozgatott meg. A játékmenetet sokan monotonnak tartják, én nem értem miért, százszor különb, mint a mostanság divatos játékok. Sokféle ellenség, mindegyik másfajta támadásokkal, képességekkel, máshogy kell egyes szörnyeket legyõzni a játékmenet baromi gyors és az irányítást is meglepõen jól oldották meg. Van elugrás, amit egyszerûen a sprint gombbal lehet elõhozni és oda csúszik, amelyik irány gombot nyomtuk, néha egy kicsit bele lehet halni, mert egy emelkedõn ahol le lehet sétálni sprintelni akartunk és elõbb ez jön utána fut az ugrástól viszont meghalunk. A kardozás egy kicsit olyan, mint a Dark Messiahban, csak egy kicsit jobb és könnyebben lehet keverni varázslatokkal és nincs mana, úgyhogy ezzel szerencsére nem kell foglalkozni pluszban a szeletelés/lövöldözés közben és akkor még a kard mellett lehet használni a fegyvereket, amikbõl elég sokféle van, mindegyik másodlagos lövéssel. És természetesen lehet varázslás mellett használni õket. Amit hiányolok az egy block/counter system a kardhoz, egyszerûen nincs védekezésünk a pajzs varázslaton kívül, ami néha kényelmetlen, de lehet, hogy ezzel már túl erõsek lettünk volna. A fegyvereket lehet fejleszteni pénzért, amit a pályán találunk elszórva, ezzel tudunk nagyobb tárat/sebzést hasonlókat rakni rájuk és így kell megnyitni az alternatív módokat, kristályokkal varázslatokat fejlesztünk és harc közben kapott karmával, pedig mindenféle képességeket, pl kard támadásokat, több arany/lõszer a földön, medpack többet gyógyít és még jó pár dolog. Ha végigvittük, akkor van NG+ meg Heroic mód, ami annyit tesz, hogy nevetségesen nehéz. Van Survival mód, de engem nem nyûgözött le, mert nem lehet a már feltankolt karaktert bevinni, mindig elõrõl kell kezdenünk és nagyon hamar kezdd el nagyon nagy dolgokat dobálni felénk, a 7. hullámban már megjelenik a játék legnagyobb szörnye nekünk meg még mindig nincs semmink szerintem túl nehéz. A játék humora nekem nagyon tetszett, jópofa volt a két fõszereplõ viszonya és a nyulakat nyírjátok ki akármiylen aranyosak .

Gyönyörû szép, ömlesztett, szerkezet nélküli, átgondolatlan szöveg, ami már általánosban is gáz. Nincs kedved elolvasni itt a pontszám:

Nope.

[wYth-NRG]

Bioshock Infinite - Burial at Sea

Nem lett valami hosszú dlc, de tartalmas. Végre nem csak két fegyver lehet nálunk, hanem hasonló módon mint a Vigor-ok mind helyet kaptak, választhatunk közülük. De itt ugye már Plasmid-ok, hiszen visszatértünk a víz alá, Rapture-be, ami elképesztõen néz ki. A vége pedig van olyan mindfuck mint az alapjáték befejezése. Most várhatok a második sztori dlcre -_-

[jardo]

2013 (amiket most tolok, azokból már semmit nem fogok befejezni idén):

1. Fortix [steam]

2. Assassin’s Creed

3. Assassin’s Creed: Revelations

4. Assassin’s Creed III

5. Gears of War 3: RAAM’s Shadow DLC

6. Gears of War: Judgment

7. Sleeping Dogs

8. Sleeping Dogs: Year of the Snake DLC

9. Call of Duty: Modern Warfare 3

10. Max Payne 3

11. LEGO The Lord of the Rings

12. Race 07 [steam]

13. Inversion

14. STCC: The Game [steam]

15. Gears of War

16. Batman: Arkham City GOTY

17. Medal of Honor: Warfighter

18. Crysis 2

19. Gears of War 2

20. WRC: Powerslide

21. Call of Juarez: Gunslinger

22. Sniper: Ghost Warrior

23. The Walking Dead: Episode 1

24. Spec Ops: The Line

25. Batman: Arkham Asylum

26. Civilization III Complete [steam]

27. Terminator: Salvation

28. Forza Horizon

29. Ghostbusters: The Video Game

30. Red Dead Redemption: Undead Nightmare

31. Crysis

32. X-Men Origins: Wolverine

33. L.A. Noire: A Slip of the Toungue DLC

34. L.A. Noire: Reefer Madness DLC

35. L.A. Noire: The Naked City DLC

36. L.A. Noire: Nicholson Electroplating DLC

37. Binary Domain

38. GTA V

39. F1 2013 Classic Edition

40. The Walking Dead: 400 Days

41. Assassin’s Creed IV: Black Flag – Buccaneer Edition

42. Dishonored

43. Assassin’s Creed III: The Tyranny of King Washington DLC

[kaszman1]

Dead Island: Riptide (PS3)

Jó volt. Akinek a alap tetszett ezt a másfeledik részt egyenesen imádni fogja. Ugyanaz az FPS/melee combat diablo-klón zombikkal, mint eddig, csak kicsit finomítottak a harcrendszeren, kedvezõbbek a feltételek lõfegyverekhez és dobófegyverek használatához, plusz van 1-2 új mozdulat. Aztán plusz egy játszható karakter(ökölharc specialista) és rengeteg új fegyver/mod, kb három típusú új zombi és megemelt szinthatár (70). Plusz már hajókázni is lehet, meg fejleszteni a csapatunk harci adottságait, fegyvereit és a boltok kínálatát mellékküldetések teljesítésével. Kb ennyi. Minden más tökugyanaz :D

A sztori ugyan onnan folytatódik és hát nem kell egy Deus Ex-szerû cselekményt várni. Túl kell élni, meg kell menekülni, közben meg az egész fertõzés miértjét kinyomozni. Ennyi.

A lényeg úgyis a loot, a fegyvertuning, meg a harc. Az meg ha nem is hibátlan, de kb Dark Messiah óta az egyik legjobb belsõ nézetes csihipuhi.

A grafika semmit sem változott, még a bugok is egy az egyben átjöttek az alapból. A körítés még mindig ott van a szeren, brutális és nyomasztó hangulatot teremt a paradicsomi sziget és a rengeteg halott/zombi kontraszt a folyamatos zongora aláfestéssel.

Olyan 15-20 óra volt a végigjátszás, de pár mellékes, meg a gyûjtögetni valók kb fele így is kimaradt. Az utolsó boss elég izzadtságszagúra sikerült, inkább idegesítõ volt mintsem kihívás.

New game pluszt lehet elkezdem késõbbiekben csak pár majdnem kész trófea miatt. Ja és az online community érezhetõen kissebb, mint az alap játéknak. Ott folyton volt coop partner, itt meg max 3-4 órát toltam más emberkékkel. Lehet mert a kritikusok eléggé lehúzták megjelenéskor.

Megérte a pénzét. Jól elszórakoztam vele.

sok pontszám/maximum pontszám

[GustyX]

CoDMW trilógia - ez továbbra nagyon jó!!! A 3. részt most játszottam még csak másodjára végig, de nem is emlékeztem ilyen jóra.

[skyeu67]

Star Ocean : Last Hope ( International) PS3

Nagyobb terjedelmû teszt :

Annyira nem számít már újnak a játék, hisz eredetileg egy 2009-es xbox 360-as, jrpg cím volt, ami arra szolgált volna, hogy japánban népszerûsítse az xbox-ot, és kicsit megtolja az eladási adatait. A sors fintora, hogy egy évre rá, megérkezett a PS 3 only international verzió, ami tartalmazta a külföldiek számára is a japán hangsávot, extra nyelveket a feliratozáshoz (mint pl: spanyol), a klasszikus részekre emlékeztetõ anime panel választási lehetõséget, illetve olyan zenei betéteket amik a 360-as dvd lemez limitáció miatt akkor nem kerülhettek fel. Ergo egy kitökéletesítettebb Last Hope-ot kapott így a PS3-om.

Maga a Star Ocean sorozat 1996-ban indult, és alkotói között sok olyan ember van, kik anno a Tales of.. játékokon is dolgoztak. Innen eredhet azon hasonlóságuk is, hogy az átlagos jrpg hagyományokkal szakítva a harcrendszer nem körökre osztott, hanem valósidejû battle arénákban zajlik. Megtartja mindazt a komplexitást amit már más square enix jrpg-kben megszoktunk, de közben az akció is pörög, ráadásul mindegyik játszható karakter fölött átvehetjük az irányítást. Ezek mellett persze meglehet állítani az idõt mint a Mass Effectbe, hogy kiadjuk csapatagjainknak a parancsokat ha akarjuk, változtassunk viselkedési sémájukon a harcban ,hogy milyen spelleket (symbology), képességeket használjanak, mennyire legyenek agresszívek, vagy defenzívek. Tehát a taktikázás is fontos szerepet kap a játékban ,valamint ,hogy személyesen is menedzseljük az általunk preferált karakteren kívül a többi csapattagot is.

A jó hír, hogy a Last Hope az elõzménye az eddigi Star Ocean-öknek, szóval aki egyikkel sem játszott nem kell aggódnia, hiszen ezek a kezdetek.

A történet viszonylag korrekt a játékban, és egykét erõltetett klisét leszámítva egész élvezetes. Sci-fi-rõl lévén szó a játék a jövõben játszódik amikor is az emberiség éppen túl van a harmadik világháborún, ami hihetetlen ember áldozatokkal járt, és a bolygónk felszínét teljesen lakhatatlanná tettük a rengeteg atomcsapás által.

Az emberiség a föld alá kényszerült, ahol létrejött egy új, közös szervezõdés, aminek a célja, hogy a megmaradt civilizációnkat egy zászló alá kovácsolja, és békét teremtsen. Miután ez sikerrel jár, fajunk ismét a csillagok felé tekint, és hihetetlen tempót kezd diktálni az ûrkutatás, ugyanis a haldokló föld a jövõ generációit már nem lesz képes fenntartani, így új otthon/otthonok után kell nézünk. A cselekmény fonalát a játékos ott veszi fel ,hogy sikeresen lezajlódtak az elsõ mély ûr ugrás kísérletek, és öt, vadi új felderítõ ûrhajó prototípusa várja azon bátor ûrhajósait akik megteszik az emberiség számára a következõ lépést. Itt jön a képbe Edge Maverick, és gyerekkori barátja Reimi Saionji, akik tisztek az egyik ilyen hajón, a Calnuson.

Fiatal koruk ellenére igen képzetek és tehetségesek ,így nem kérdés ,hogy a hajón a helyük. Miután neki indul az öt hajó, és végre hajtják az "ugrásaikat" az ûrben " természetesen " balul sülnek el a dolgok, és indul is a Star Trek japán módra.

Egyszóval sok helyen fogunk hasonlóságot felfedezni a híres amerikai sorozat és a játék között, de aki szerette a Star Trek történet vezetését, szerintem ez se fogja zavarni, már amennyiben kedveli még emellett a jrpg-ket, és az anime szubkultúrát. Fontos kiemelnem, hogy aki eddig utálta, vagy nem kedvelte a japán játékokat az nem itt fogja megszeretni õket. Sok az anime klisé karakter , és viselkedés forma, valamint tele van nagy szemû, kócos hajú szereplõkkel, és mindennel amit a japánok szeretnek (lolik , mechák, ultra erõfokozások stb...)

Ellenben meglepõ módon ezen sablonkarakterek nagy részénél jellemfejlõdés, mi több, felelõsség érzet kialakulása tapasztalható, így idegesítõ mivoltukat a végére leküzdik valamennyire, és a sok különbözõ történt szál végül egy közös, fõ fenyegetéshez vezet ahol mindenki kamatoztathatja azt a tudást amit az utazás során szerzett.

Jó jrpg-hez méltón a csapattagjainkat útjaink során "szedjük fel " és mindegyik egy egyéniség a maga módján...mondjuk egy-kettõ még nálam is kiveri a biztosítékot.

Egy pár szót róluk :

Edge Maverick : Tipikus anime klisé, szõke hajú, becsületes, de kissé együgyû fõszereplõnk aki a történet során lassan képes lesz olyan döntéseket hozni amik méltóvá tehetik arra, hogy valóban egy hajó kapitánya legyen. Õszintén szólva õ nálam az elmegy kategória . A sok idegesítõ megnyilvánulása mellett, voltak jó momentumai is, amik még tanulságosak is lehetnek egyeseknek.

Reimi Saionji: Másik fõszereplõnk, aki történethez a romantikus szálat adja. Reimi-n sokszor érzõdik a szokásos, "a föhõs mellé kötelezõ csajszi" kisugárzás, de hála istennek azért ennél kicsit többre hivatott a játékban. Tõle se voltam elájulva, de neki is vannak momentumai amik miatt egy fokkal a szokásos picsogó anime csajok felett áll.

Faize Sheifa Beleth : Az elsõ idegen akivel a csapat találkozik. Az elf szerû Faize az eldarianok fajába tartozik, és kifejezetten szimpatikus, valamint megfontolt karakter. Õt kifejezetten kedveltem.

Lymle Lemuri Phi : Japán szinkron ide vagy oda, egy-két momentumán kívül ,valamint, hogy a játék elején még kötelezõ a csapatba mint gyogyító, ezt a karaktert találtam a legidegesítõbbnek. Nem a loli kislány mivolta zavarta, hanem a hihetetlen retardált ,és agyhalott személyisége.

Bacchus D-79: Egy testét vesztett, a Morphus fajába tartozó tudós, aki erõsen kibernetizálta magát, és aki a csapat "Spock kapitánya " lesz. Õt is kedveltem, talán pontosan azért mert karatere annyira egyszerû és sablonos, hogy már szerethetõ.

Meracle Chamlotte : Mint Lymle kifejezetten idegesítõ a kis cica lány, de hála istennek a sok kis idétlenkedésén kívül nem zavar sok vizet, és néha tud elég humort adni a sztorihoz.

Myuria Tionysus: Megérkeztünk a kötelezõ bombázó, nagy mellû , elf nõ , anime sztereotip karakterünkhöz, már ami a kinézetét illeti. Myuria mint Bacchus szintén Morphus, és a csapatban õ tölti be az érett nõ szerepét, kinek csatlakozási szándéka nem szokványos, de legalább ad a csapathoz egy kis érettséget Bacchussal. Õ is elmegy kategeória.

Sarah Jerand : Aranyos, csupaszív, de teljesen agyhalott angyall csajszi sajnos az esetek nagy részében csak koncként lóg a csapaton. Kifejezetten idegesítõ karakter, de ha gyógyításról van szó nincs párja.

Arumat P. Thanatos : Viszonylag hamar összefutunk a Faize fajába tartozó eldarian, gén manipulált szuper katonával, de csak a játék késõbbi részében csatlakozik hozzánk. A személyisége igen nyers, és céltudatos. Kifejezetten szimpatikus karater lesz, mert nem egyszer kifejti ,hogy jó lenne ha abahagyná a csapat a bohóckodást és fókuszálna már végre a feladatukra. Eleinte kifejezetten lenézi a csapatot, de lassan õ is megbarátkozik velük ,ahogy azok is megszokják a nem túl sokat beszélõ, de harcban annál hatékonyabb eldariant.

A játék egyébként változatosság terén jól szerepel, sok fajta, különbözõ fejlettségû bolygón, és más, egyéb lokáción fogunk megfordulni ahol igyekszünk megoldani a helyi problémákat ,és megfejteni azon kapcsolódást ami összeköti ezeket a helyeket.

A lények is igen változatosak, mind kinézetre, mind harcmodorra, bár a végén sajnos sokszor bukkan fel valamilyen átskinelt változatuk, szóval ez kicsi negatívum.

A harcrendszer mint írtam a játék erõssége, hiszen a szokásos jrpg-ktõl eltérõen valós action combat van, mint a Tales of.. játékokban, és meg kell valljam én nagyon megkedveltem. A lények, fõleg az elején sokszor jelentenek kihívást, a Boss fightok meg gyakran hajtépõen hosszúak, és nehezek, kifejezetten az utolsó boss. Na ott , évek után elõször tényleg leizzadttam.

Ezenkívûl nagy szerepet kap a játékban a gyûjtögetés, és a crafting rendszer is, amit így elsõ végigjátszásra sajnos nem sikerült megfelelõen használni, mert nagyon sok kulcs nyers anyag hiányzott bizonyos lögyik, fegyverek, páncélok elkészítéséhez. Meg kell jegyeznem bõdületesen sok craftolni való van a Last Hope-ban, szóval aki szeret ezzel pepecselni az imádni fogja a játékot. Illetve a legjobb fegyverzeteket is craft útján lehet elérni...nekem így elsõre megtették a talált, illetve boltos tárgyak is.

Szót érdemel még a zene is, ami igencsak fülbe mászó, és bolygónként változó. A battle theme egy idõ után kezd uncsi lenni, de hála az égnek vannak bolygók ahol ez is változik, a boss fightok zenéje meg egyenesen az egyik kedvenc jrpg theme-em lett.

Összefoglalva egy jó, de nem túl nagy figyelmet kapott jrpg-vel van dolgunk, ami nem váltja meg a világot, de hihetetlen tartalmas, és változatos, mi több, kifejezetten élvezetes. Elsõ végigjátszásra, úgy ,hogy rusholtam 42 óra lett, szóval nagyon megérte azt a közel 6k HUF-ot amit fizettem érte. Felümúlta az elvársaimat.

Egyszóval ha szereted a jrpg-ket, és nem zavarnak a sokszor szembe jövõ Star Trek, és anime klisék, akkor egy igen élvezetes játékot kapsz a pénzedért, ahol még a történetet is tudod élvezni.

Akit csak az összefoglalás érdekel:

Pro:

- Kifejezetten szép

- Komplex, és akciódús harcrendszer

- Változatos karakterfejlesztési lehetõségek

- Jó kezelõfelület

- Kellemes zenék

- Szolid, de szerethetõ történet

- Craft rendszer

- Nehéz Boss fightok

- Sok fajta terület, és ellenségféle

- Tartalmas játék

Cont:

- Néhány idegesítõ karakter

- A végére már van néhány átskinelt szörnyünk sajnos

- A sztori sokszor sablonosodik

- Kevés mentési lehetõség a bolygókon

- Nem mindenkinek fog tetszeni,az art, grafika dizánja a játéknak ( Ide tartoznak a jrpg kedvelõk is)

Értékelésem : 10/ 8.5

[Jimkingdom]

Star Ocean : Last Hope ( International) PS3

Nagyobb terjedelmû teszt :

Annyira nem számít már újnak a játék, hisz eredetileg egy 2009-es xbox 360-as, jrpg cím volt, ami arra szolgált volna, hogy japánban népszerûsítse az xbox-ot, és kicsit megtolja az eladási adatait. A sors fintora, hogy egy évre rá, megérkezett a PS 3 only international verzió, ami tartalmazta a külföldiek számára is a japán hangsávot, extra nyelveket a feliratozáshoz (mint pl: spanyol), a klasszikus részekre emlékeztetõ anime panel választási lehetõséget, illetve olyan zenei betéteket amik a 360-as dvd lemez limitáció miatt akkor nem kerülhettek fel. Ergo egy kitökéletesítettebb Last Hope-ot kapott így a PS3-om.

Maga a Star Ocean sorozat 1996-ban indult, és alkotói között sok olyan ember van, kik anno a Tales of.. játékokon is dolgoztak. Innen eredhet azon hasonlóságuk is, hogy az átlagos jrpg hagyományokkal szakítva a harcrendszer nem körökre osztott, hanem valósidejû battle arénákban zajlik. Megtartja mindazt a komplexitást amit már más square enix jrpg-kben megszoktunk, de közben az akció is pörög, ráadásul mindegyik játszható karakter fölött átvehetjük az irányítást. Ezek mellett persze meglehet állítani az idõt mint a Mass Effectbe, hogy kiadjuk csapatagjainknak a parancsokat ha akarjuk, változtassunk viselkedési sémájukon a harcban ,hogy milyen spelleket (symbology), képességeket használjanak, mennyire legyenek agresszívek, vagy defenzívek. Tehát a taktikázás is fontos szerepet kap a játékban ,valamint ,hogy személyesen is menedzseljük az általunk preferált karakteren kívül a többi csapattagot is.

A jó hír, hogy a Last Hope az elõzménye az eddigi Star Ocean-öknek, szóval aki egyikkel sem játszott nem kell aggódnia, hiszen ezek a kezdetek.

A történet viszonylag korrekt a játékban, és egykét erõltetett klisét leszámítva egész élvezetes. Sci-fi-rõl lévén szó a játék a jövõben játszódik amikor is az emberiség éppen túl van a harmadik világháborún, ami hihetetlen ember áldozatokkal járt, és a bolygónk felszínét teljesen lakhatatlanná tettük a rengeteg atomcsapás által.

Az emberiség a föld alá kényszerült, ahol létrejött egy új, közös szervezõdés, aminek a célja, hogy a megmaradt civilizációnkat egy zászló alá kovácsolja, és békét teremtsen. Miután ez sikerrel jár, fajunk ismét a csillagok felé tekint, és hihetetlen tempót kezd diktálni az ûrkutatás, ugyanis a haldokló föld a jövõ generációit már nem lesz képes fenntartani, így új otthon/otthonok után kell nézünk. A cselekmény fonalát a játékos ott veszi fel ,hogy sikeresen lezajlódtak az elsõ mély ûr ugrás kísérletek, és öt, vadi új felderítõ ûrhajó prototípusa várja azon bátor ûrhajósait akik megteszik az emberiség számára a következõ lépést. Itt jön a képbe Edge Maverick, és gyerekkori barátja Reimi Saionji, akik tisztek az egyik ilyen hajón, a Calnuson.

Fiatal koruk ellenére igen képzetek és tehetségesek ,így nem kérdés ,hogy a hajón a helyük. Miután neki indul az öt hajó, és végre hajtják az "ugrásaikat" az ûrben " természetesen " balul sülnek el a dolgok, és indul is a Star Trek japán módra.

Egyszóval sok helyen fogunk hasonlóságot felfedezni a híres amerikai sorozat és a játék között, de aki szerette a Star Trek történet vezetését, szerintem ez se fogja zavarni, már amennyiben kedveli még emellett a jrpg-ket, és az anime szubkultúrát. Fontos kiemelnem, hogy aki eddig utálta, vagy nem kedvelte a japán játékokat az nem itt fogja megszeretni õket. Sok az anime klisé karakter , és viselkedés forma, valamint tele van nagy szemû, kócos hajú szereplõkkel, és mindennel amit a japánok szeretnek (lolik , mechák, ultra erõfokozások stb...)

Ellenben meglepõ módon ezen sablonkarakterek nagy részénél jellemfejlõdés, mi több, felelõsség érzet kialakulása tapasztalható, így idegesítõ mivoltukat a végére leküzdik valamennyire, és a sok különbözõ történt szál végül egy közös, fõ fenyegetéshez vezet ahol mindenki kamatoztathatja azt a tudást amit az utazás során szerzett.

Jó jrpg-hez méltón a csapattagjainkat útjaink során "szedjük fel " és mindegyik egy egyéniség a maga módján...mondjuk egy-kettõ még nálam is kiveri a biztosítékot.

Egy pár szót róluk :

Edge Maverick : Tipikus anime klisé, szõke hajú, becsületes, de kissé együgyû fõszereplõnk aki a történet során lassan képes lesz olyan döntéseket hozni amik méltóvá tehetik arra, hogy valóban egy hajó kapitánya legyen. Õszintén szólva õ nálam az elmegy kategória . A sok idegesítõ megnyilvánulása mellett, voltak jó momentumai is, amik még tanulságosak is lehetnek egyeseknek.

Reimi Saionji: Másik fõszereplõnk, aki történethez a romantikus szálat adja. Reimi-n sokszor érzõdik a szokásos, "a föhõs mellé kötelezõ csajszi" kisugárzás, de hála istennek azért ennél kicsit többre hivatott a játékban. Tõle se voltam elájulva, de neki is vannak momentumai amik miatt egy fokkal a szokásos picsogó anime csajok felett áll.

Faize Sheifa Beleth : Az elsõ idegen akivel a csapat találkozik. Az elf szerû Faize az eldarianok fajába tartozik, és kifejezetten szimpatikus, valamint megfontolt karakter. Õt kifejezetten kedveltem.

Lymle Lemuri Phi : Japán szinkron ide vagy oda, egy-két momentumán kívül ,valamint, hogy a játék elején még kötelezõ a csapatba mint gyogyító, ezt a karaktert találtam a legidegesítõbbnek. Nem a loli kislány mivolta zavarta, hanem a hihetetlen retardált ,és agyhalott személyisége.

Bacchus D-79: Egy testét vesztett, a Morphus fajába tartozó tudós, aki erõsen kibernetizálta magát, és aki a csapat "Spock kapitánya " lesz. Õt is kedveltem, talán pontosan azért mert karatere annyira egyszerû és sablonos, hogy már szerethetõ.

Meracle Chamlotte : Mint Lymle kifejezetten idegesítõ a kis cica lány, de hála istennek a sok kis idétlenkedésén kívül nem zavar sok vizet, és néha tud elég humort adni a sztorihoz.

Myuria Tionysus: Megérkeztünk a kötelezõ bombázó, nagy mellû , elf nõ , anime sztereotip karakterünkhöz, már ami a kinézetét illeti. Myuria mint Bacchus szintén Morphus, és a csapatban õ tölti be az érett nõ szerepét, kinek csatlakozási szándéka nem szokványos, de legalább ad a csapathoz egy kis érettséget Bacchussal. Õ is elmegy kategeória.

Sarah Jerand : Aranyos, csupaszív, de teljesen agyhalott angyall csajszi sajnos az esetek nagy részében csak koncként lóg a csapaton. Kifejezetten idegesítõ karakter, de ha gyógyításról van szó nincs párja.

Arumat P. Thanatos : Viszonylag hamar összefutunk a Faize fajába tartozó eldarian, gén manipulált szuper katonával, de csak a játék késõbbi részében csatlakozik hozzánk. A személyisége igen nyers, és céltudatos. Kifejezetten szimpatikus karater lesz, mert nem egyszer kifejti ,hogy jó lenne ha abahagyná a csapat a bohóckodást és fókuszálna már végre a feladatukra. Eleinte kifejezetten lenézi a csapatot, de lassan õ is megbarátkozik velük ,ahogy azok is megszokják a nem túl sokat beszélõ, de harcban annál hatékonyabb eldariant.

A játék egyébként változatosság terén jól szerepel, sok fajta, különbözõ fejlettségû bolygón, és más, egyéb lokáción fogunk megfordulni ahol igyekszünk megoldani a helyi problémákat ,és megfejteni azon kapcsolódást ami összeköti ezeket a helyeket.

A lények is igen változatosak, mind kinézetre, mind harcmodorra, bár a végén sajnos sokszor bukkan fel valamilyen átskinelt változatuk, szóval ez kicsi negatívum.

A harcrendszer mint írtam a játék erõssége, hiszen a szokásos jrpg-ktõl eltérõen valós action combat van, mint a Tales of.. játékokban, és meg kell valljam én nagyon megkedveltem. A lények, fõleg az elején sokszor jelentenek kihívást, a Boss fightok meg gyakran hajtépõen hosszúak, és nehezek, kifejezetten az utolsó boss. Na ott , évek után elõször tényleg leizzadttam.

Ezenkívûl nagy szerepet kap a játékban a gyûjtögetés, és a crafting rendszer is, amit így elsõ végigjátszásra sajnos nem sikerült megfelelõen használni, mert nagyon sok kulcs nyers anyag hiányzott bizonyos lögyik, fegyverek, páncélok elkészítéséhez. Meg kell jegyeznem bõdületesen sok craftolni való van a Last Hope-ban, szóval aki szeret ezzel pepecselni az imádni fogja a játékot. Illetve a legjobb fegyverzeteket is craft útján lehet elérni...nekem így elsõre megtették a talált, illetve boltos tárgyak is.

Szót érdemel még a zene is, ami igencsak fülbe mászó, és bolygónként változó. A battle theme egy idõ után kezd uncsi lenni, de hála az égnek vannak bolygók ahol ez is változik, a boss fightok zenéje meg egyenesen az egyik kedvenc jrpg theme-em lett.

Összefoglalva egy jó, de nem túl nagy figyelmet kapott jrpg-vel van dolgunk, ami nem váltja meg a világot, de hihetetlen tartalmas, és változatos, mi több, kifejezetten élvezetes. Elsõ végigjátszásra, úgy ,hogy rusholtam 42 óra lett, szóval nagyon megérte azt a közel 6k HUF-ot amit fizettem érte. Felümúlta az elvársaimat.

Egyszóval ha szereted a jrpg-ket, és nem zavarnak a sokszor szembe jövõ Star Trek, és anime klisék, akkor egy igen élvezetes játékot kapsz a pénzedért, ahol még a történetet is tudod élvezni.

Akit csak az összefoglalás érdekel:

Pro:

- Kifejezetten szép

- Komplex, és akciódús harcrendszer

- Változatos karakterfejlesztési lehetõségek

- Jó kezelõfelület

- Kellemes zenék

- Szolid, de szerethetõ történet

- Craft rendszer

- Nehéz Boss fightok

- Sok fajta terület, és ellenségféle

- Tartalmas játék

Cont:

- Néhány idegesítõ karakter

- A végére már van néhány átskinelt szörnyünk sajnos

- A sztori sokszor sablonosodik

- Kevés mentési lehetõség a bolygókon

- Nem mindenkinek fog tetszeni,az art, grafika dizánja a játéknak ( Ide tartoznak a jrpg kedvelõk is)

Értékelésem : 10/ 8.5

Bocs nem tudtam kihagyni

[jardo]

Ghost Recon: Future Soldier

+ a grafika részleteiben nem túl nagy eresztés, az összhatás mégis teljesen rendben van
+ némileg rombolható környezet
+ változatos pályák
+ OST
+ a játékmenet kellemes egyvelege az akciózásnak és a taktikázásnak
+ fedezékrendszer
+ a cloak mód nagyon hasznos, de szerencsére megvannak a korlátai, így nem lehet benne végigzúzni a játékot
+ fegyverek testresabhatósága, számtalan lehetséges kombinációban
+ drónok
+ társainknak parancsokat osztogathatunk, és azokat korrektül teljesítik is (pl. kijelölhetünk nekik célpontokat, stb.)
+ társaink mesterséges intelligenciája amúgy is egészen korrekt, jól céloznak, maguktól fedezékbe vonulnak, felsegítik egymást is és minket is, a kapott parancsokat teljesítik, nem akadoznak be sehová, nem maradnak le állandóan, nem rohangálnak össze-vissza a csatatéren, stb.
+ játékidõ (nekem kb. 15 óra volt a kampány, ami egy akciójátéktól szerintem nem rossz)

- csomó videót nem lehet átlépni, ami újrajátszásnál vagy checkpoint újratöltésénél marhára zavaró
- néha akkor is lebukunk, ha hangtompítós fegyverrel belelövök mondjuk a földbe úgy, hogy egyébként a közelben nincs ellenfél
- a fegyverek és fejlesztések jelentõs részét nem lehet használni a kampány során, mert challenge-ekkel kellene õket feloldani

85%


Kellemes csalódás volt a játék, örülök, hogy végül is megvettem. Játszottam a korábbi részekkel, én azt mondom, jót tett a játéknak egyrészt az, hogy FPS helyett külsõ nézetbe került át, másrészt pedig az is, hogy kicsit elvitték az akció irányába. Így is maradt azért taktikusság, lehet csendben és ügyesen is játszani, de mégis sokkal izgalmasabb, mintha kõkemény taktikai shooter lenne. Túl sok kivetnivalót nem találok benne, talán csak az zavaró kicsit, hogy hiába a rengeteg fegyver és a millió kombinációs lehetõség a fegyverek testreszabásánál, egyrészt a kampány során ezek nagy része nem elérhetõ, mert külön fel kellene oldani. Viszont én a kampány közben inkább magára a játékra szeretnék odafigyelni, a történetre, a pályák "felfedezésére", stb., nem pedig arra, hogy megöljek 15 embert sniperrel sorozatban úgy, hogy egyetlen lövést sem tévesztek és hasonló challenge-ekre. Másrészt pedig úgyis kialakul egy-két kedvenc mordály és azokat fogjuk vinni állandóan, azokat kitapasztaljuk, nem fogunk állandóan cserélgetni. De mondom, összességében nagyon is jól szórakoztam a játékkal, vétek lett volna kihagyni.

[Ravenstorm]

Fallout 3

Már jó ideje terveztem, vonzott a környezet, az Oblivionba ölt 100+ óra miatt meg bíztam a Bethesdában, és nagyrészt meg is feleltek az elvárásaimnak. A világ baromi hangulatos, hatalmas élmény ráakadni egy-egy washingtoni látványosságra a totálisan lepusztult városban.

Viszont kicsit csalódás volt, hogy az egész játék mennyivel kisebb és rövidebb, mint az Oblivion. Ott felépítettek egy komplett világot, irdatlan mennyiségû küldetéssel, felfedeznivalóval, érdekességgel. Ezzel szemben itt sokkal kisebb a játéktér, nagyon kevés a küldetés, a fõszál pedig éppen kezdett beindulni, amikor elköszönt a játék, mondván ennyi volt, csókolom. Persze azóta kiderült, hogy a Broken Steel DLC-vel tovább lehet játszani, de nagyon feldühített, hogy tervezgetem a következõ felfedezéseimet, nézem, hogy merre nem jártam még, haladok kicsit a fõszállal (mert azon kívül nem volt más küldetésem), kiválasztom a szokásos hõsies válaszokat, erre bamm, vége.

A V.A.T.S. rendszert nem éreztem még túlzottan eltaláltnak, inkább úgy éreztem, hogy csak a Fallout hagyományok miatt került bele, ugyanis kézi célzással sokkal hatékonyabban és gyorsabban meg lehetett ölni az ellenfeleket. Szintén furcsa néhol az ellenfelek sebzése, magasabb szinten három lézerfegyveres katona nem vett le annyi életet, mint egy pusztában támadó skorpió.

Bár inkább a negatívumokat írtam le, a játék egyáltalán nem volt kellemetlen élmény, ezek is inkább csak apróságok. A hangulat, a környezet, néhány jobb sztori vagy küldetés bõségesen ellensúlyozza a kisebb hibákat, a játék végi problémát meg (remélhetõleg) már orvosolta is a Broken Steel, aminek neki is látok.

[Chuck_Norris]

Fallout 3

1

nagyon kevés a küldetés,

2

A V.A.T.S. rendszert nem éreztem még túlzottan eltaláltnak, inkább úgy éreztem, hogy csak a Fallout hagyományok miatt került bele, ugyanis kézi célzással sokkal hatékonyabban és gyorsabban meg lehetett ölni az ellenfeleket. Szintén furcsa néhol az ellenfelek sebzése, magasabb szinten három lézerfegyveres katona nem vett le annyi életet, mint egy pusztában támadó skorpió.

1. Ezzel a kijelentéssel azért vitatkoznék; elég sok mellékküldetés van ha ide-oda kolbászolunk (és megtaláljuk őket)
2. a VATS rendszer tényleg kicsit értelmetlen, illetve a sebzés rendszer is érdekes néha valóban

[aluminiumtrioxid]

Engem inkább csak az bizgerál, hogy a tényleg zseniális és awesomecool New Vegas mellett hogy lehet bárki képes arra, hogy bármilyen más Falloutba, de fõleg a harmadik részbe egy másodpercet is beleöljön.

[Ravenstorm]

Ezzel a kijelentéssel azért vitatkoznék; elég sok mellékküldetés van ha ide-oda kolbászolunk (és megtaláljuk õket)

Nyilván számít, hogy mihez képest. Önkéntelenül az Oblivionhoz hasonlítom a játékot, mert azzal baromi sokat játszottam, és struktúráját tekintve a Fallout 3 is ahhoz hasonlít. És az Oblivionhoz képest baromi kevés a quest. Abban volt egy normál hosszúságú fõsztori, volt Fighters Guild, Mages Guild, Thieves Guild és Dark Brotherhood, ezek közül az utolsó kettõ önmagában kábé annyira hosszú és érdekes volt, mint a fõszál, ezen kívül minden városban egy raklap küldetés, amelyek között szintén akadtak iszonyat ötletesek.

[Razon]

Dishonored (+Knife of dunwall + Brigmore Witches)

Nagyon jó PC port, precíz irányítás, jó level design egyből beszippantott, aztán pár nap alatt végig is vittem. Tetszett a játék, főleg, de a sztori egy kicsit meh volt, karakterek nem voltak emlékezetesek, a főhős meg gordon freeman szindrómában szenved, ami megint elvett az élményből.

A DLCkben már más a helyzet, a főhős beszél és narrál (nem más mint Michael Madsen), a mellékkaraktereket is bírtam, és DLChez képest egész sok tartalom van bennük, ami annak köszönhető hogy sokféleképpen be lehet fejezni a missziókat. Én ghost stílusra mentem, ki is szedtem a no kill no alert achikat, nagyon fun volt, de be kell vallanom egykét helyen googleznem kellett mert nem tudtam hogyan oldhatom meg kill nélkül az adott szituációt.

Az ending az alapjátékban és a DLCkben is változik aszerint hogyan teljesítettük a missziókat.

Alapjáték 8/10

DLCk 8.5/10

Következő játékba jobb sztorit és karaktereket kérek, és simán év játéka lesz.

[Ravenstorm]

Engem inkább csak az bizgerál, hogy a tényleg zseniális és awesomecool New Vegas mellett hogy lehet bárki képes arra, hogy bármilyen más Falloutba, de fõleg a harmadik részbe egy másodpercet is beleöljön.

Már elkezdtem vele játszani néhányszor, csak akkor nem volt annyira kedvem folytatni, viszont érdekelt a sztori, meg úgy az egész játék. Tervben van a New Vegas is, ha befejeztem a Broken Steelt és még lesz kedvem hozzá.

egykét helyen googleznem kellett mert nem tudtam hogyan oldhatom meg kill nélkül az adott szituációt.

Sleeping Dart, idõlassítás/megállítás, teleport :D

[Razon]

Sleeping Dart, időlassítás/megállítás, teleport :D

Mármint a célpontokra gondoltam, pl. az alapjátékban a második misszióban egy teljes mellékquest sorozatot kellett volna megcsinálni ha kill nélkül akartam volna végigvinni. Ott döntöttem úgy hogy a no killt meghagyom a DLCkre vagy következő végigjátszásra :D Az alapjátékot ghost+shadow (no alert+csak célpont killek) achival akartam megcsinálni, de a hetedik misszióban (ami a játék leggyengébbje szerintem, az assassin hideout) valamiért nem adta meg

[GustyX]

CoD Black Ops 2

Nekem baromira tetszett, minden percét élveztem, a strike force missionöket is. Viszont most néztem egy Nagyon rossz! nagyot, hogy rákeresve a "worst endingre" azt láttam, amit én kaptam :huh: :blink: :o :unsure: . Pedig - szokásomhoz híven - próbáltam a legjobb döntéseket hozni, erre... : :blink: . Ráadásul nézegetve most a végigjátszásokat, tátom továbbra is a számat, hogy na bazz, ezt lehetett volna így vagy úgy??? Ragaszkodom a legjobb befejezéshez, úgyhogy hamarosan jöhet egy újrázás, viszont elõtte átolvasva pár walktrought, nehogy elbasszak valamit :D. Stáblista utáni videó pedig az eddigi legjobb a CoD-okban.

A 3. részt csupán a next-gen volta miatt nem várom. De amúgy igen, ott a helye. Elõrendelni ugyan nem fogom, megvárom az elsõ tapasznyalatokat vele.

[jardo]

Civilization: Revolution

+ kellemes, színes látványvilág
+ zene
+ körökre osztott stratégia konzolon
+ teljesen kézreálló, hamar megtanulható irányítás
+ a PC-s Civ-részekhez képest kevésbé komplex, de azért nincs teljesen lebutítva
+ bizonyos épületek más extrákat adnak, mint a PC-n
+ Trophy Room
+ igazából minden, amiért szeretni lehet a Civ-sorozatot, az itt is megtalálható

- néha egy kicsit szaggat
- jóval kisebbek a térképek, mint a PC-s részekben
- ha bármilyen formában megnyerjük az adott játékot, akkor nem lehet tovább játszani, tehát nincs utána freeroam...
- ... ebbõl fakadóan hamar lehet tudni egy-egy menetet

80%


Igen, tényleg kb. 3 órányi játék után tudok róla írni egy értékelést, ami egyfelõl jelent jót is, másfelõl viszont rosszat is. Jót jelent, mert azt mutatja, hogy a játék alapjai, fõbb mechanizmusai ugyanazok, mint a PC-s részeké, tehát aki ott kiismeri magát, az itt is azonnal boldogulni fog. Tényleg, ami PC-n jó a Civ-ben, az itt is mind megvan. Persze ez kicsit kevésbé komplex, de egyáltalán nem mondanám fapadosnak, megvan benne minden, amit PC-n tud a Civ (ezért is nem mentem bele részletesebben a pro-kontrába, inkább csak a konzolos sajátosságokat emeltem ki). Másfelõl viszont ugyanakkor van két dolog, ami eléggé fájó pont: az egyik a relatíve kis térképek, bár ezzel még meg lehetne barátkozni. Azt viszont nem tudom felfogni, hogy ha valamilyen módon gyõzelmet aratunk, akkor utána miért nem lehet folytatni a játékot? :unsure: Tegyük fel, hogy kulturális gyõzelmet aratok (nekem ez konkrétan 3 óra alatt összejött...), akkor utána miért nem játszhatok tovább és próbálhatom meg egyúttal leigázni is az ellenfeleket? :blink: Márpedig így egy-egy menet nagyon hamar véget tud érni, ami a szavatosságnak nem biztos, hogy jót tesz.
Mindezekkel együtt is remek játék amúgy a Civ:Rev, az irányítást remekül megoldották, kényelmes, minden kézre esik, hamar meg lehet tanulni, hogy mi merre. Aki szereti a Civ-sorozatot, vagy csak keres egy jó körökre osztott stratégiát konzolra, annak ez jó vétel. Én meg kezdek egy új menetet és ezúttal megpróbálom megnyerni a játékot más úton. :rolleyes:

[KaiL]

Bioshock Infinite - Burial at Sea Episode 1

Leginkább azzal tudnám legjobban összefoglalni, hogy ez nagyon vérszegény volt. Hallatlan 10 GB egy 1-1,5 órás tartalomra számomra eléggé nagy vatafak volt, fõleg hogy az alap sem több kb. és az 10-15 óra.

Próbálok nem spoilerezni, szóval az alaphelyzet az, hogy Bookerként most Rapture-ben folytatjuk magánnyomozói munkánkat, aztán felbukkan Elizabeth, akár egy igazi femme fatale, és felkér, hogy keressük meg Sally-t, egy szõke hajú kislányt. Nos a helyszín ugye ismert, az idõpont szilveszter elõestéje, gondolom az Ep. 2-ben meg is történik a "nagy baleset" ami után a Bioshock 1 és 2-ben szereplõ Rapture-t kapjuk.

Nagy kár viszont, hogy Andrew Ryan-hez és semmi Bioshock 1-ben szereplõ karakterhez közünk sincs benne idáig, kivéve egy mûvészt. Rapture káprázatos, az Infinite-s cameo is baromira bejött, a baja, hogy nincs igazi tartalom benne, egyszerûen az emberek a nyüzsgõ és pezsgõ viselkedés helyett agyon vanna scriptelve, elmegyünk mellettük elmondják a 3 soros párbeszédüket és ácsorognak tovább. Maga szerintem a játék motorja nem arra lett tervezve, hogy cselekedjenek script nélkül a civilek, kár, mert szabad játékmenetû nagyrészt, és már a Bioshock 1-tõl az ellenségeink önnállóan cselekednek sokszor, járõröznek, nézelõdnek, keresgélnek, nem muszáj megölni õket, semmit nem változtatnak a helyszínen mondjuk, de mégis egy hiteles viselkedésük volt.

Ez az art deco korszak talán a leginkább kedvemre való akármirõl is legyen szó, maga a kor annyira beszippant, hogy nem tudok betelni vele, és sajnos ez most kevés. Nem akarok még egy fantáziátlan Bioshock 2 szerû dolgot kapni, mégegyszer ilyen alapfelállásban 10en órákra nem mennék vissza Rapture-be lehet, mert nagyjából itt is ugyan azt láttam és kaptam, mint az 1-2. részben csak sokkal kicsinyesebben részleteiben.

Alig van pár fegyver, ugyan azok mint az Infinite-ben, a Carbine nem, itt 3-mat lõ, 1 helyett. hú. Úgy hallottam, hogy itt Plazmidok lesznek Vigorok helyett ( ugyan azok kb. csak "más univerzum" ehm. ) de komolyan, lehet hogy azért, mert elvesztek a mentéseim a játék felétõl amikor felraktam a DLC-t (a 2. végigjátszásom az alapjátéknál) és a nulláról kezdem, de a vásárlóhelyeken olyan fejlesztésekre lehet költeni, amilyen képességünk nem is lesz a játékban WTF?? elköltöttem a kedvenc vigorom fejlesztésére 2x is pénzt, amit össze kell kapirgálni, erre benne sem volt, egyetlen egy új, a fagyasztás amivel embereket és vízet lehet megfagyasztani, hídként használva. Ennyi. emellett van a számomra hasznavehetetlen "megszállós" az áramütéses és a tûzlabdás.

Arról nem is beszélve, hogy végig annyira kevés lõszer van, hiába túrok fel mindent, akkor is ront az élményen. Nem izgalomra és kimértségre ösztökélt, akár a Fallout 3 elején, amikor minden egyes légpuska és pisztolytöltényért addig gázolunk a savakban radioaktivitásban patkányhúst zabálva, amíg le nem sorvad a felszerelésünk, - ott marhára bejött - de itt nem volt valami jó.

Viszont a látványvilág és optimalizálás továbbra is az egyik legjobb amit valaha tapasztaltam, annyira tükörsimán fut olyan minõségû grafikával, hogy a mai játékok majdnem 100%-a megszégyenül mellette, túlzás nélkül, nagyon szép munka, így tovább! A hangok jók, bravúros, hogy a háttérzene mellett, ha valakit fejbe lövünk, akkor kizökkentõ és éles zongorabillentyûk hangját halljuk, a szinkron továbbra is remek.

Most jöjjön spoileresen a plot ahogy én értettem, és akit érdekel esetleg

Szóval az elején amikor felkérnek, hogy Sallyt keressük meg, folyamatosan villognak be képek, ahol egy csap fölött állunk, eleinte kicsit vakartam a fejem, mintha nem lehetne elolvasni, az AD feliratot a kezünkön, majd elkezdtem sejteni, hogy majd a végén derül ki, hogy SD lenne mint Sally Devitt, de nem. Szóval elvileg Elizabeth egy olyan univerzumban van, ahol Comstock nem indult el zarándokútján, és kezdte megalapítani Columbiát, így amikor Booker megfullad, ez nem hat rá a baptizmusos résznél, mivel át sem esik rajta - utánaolvastam ez csak spekuláció. Sally a végén az egyik elsõ Little Sisterré alakul, és igazából ha nem is ugyan olyan státusza van, mint Anna-nak, a motívum ugyan az. Van a végén, amikor a Vent fûtését felnyomjuk, hogy kijöjjön, rángatjuk, de nem jön ki, és akkor bevillan a flashback, hogy Booker próbálja visszarángatni Anna-t Comstock kezébõl ( ezt most végig Comstock szemszögébõl) a sikátorban, itt viszont, nem egy ujj, hanem Anna feje esik le a bezáródó tear miatt. Szerintem az egész Sally dolog megrendezett volt, az lehetséges hogy tényleg volt egy ilyen örökbe fogadott lánya Comstock-nak, de Elizabeth azt akarja, hogy az elnyomott emlék feltörjenek benne és ne fogja másra a saját bûnét. Szóval igazából Elizabeth a játék protagonistája, a végén átszúrja Comstockot egy Big Daddy Elizabeth parancsára.

Kíváncsi vagyok az Episode 2-re ahol Elizabeth-et kell majd irányítanunk. Nem hinném, hogy valami lopakodós mókát kapunk, de lehet jól állna a játéknak az ügyeskedõs játékmenet Raptureben.

Inkább nem pontoznék, mert nem szerepelt túl jól sajnos.