Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[GustyX]

Max Payne 3

Gyakorlatilag szinte minden rendben van ezzel a játékkal. A játékmenet nagyon ott van, Max karaktere is bejött (alkoholista/gyógyszerfüggõ léte ellenére), a bullet time jó volt, a fedezékrendszer is mûködött, grafika eszméletlen, szinkron/zene szintén, ahogy az arcade mód is jó móka. Szóval minden rendben volt a játékkal :). Lassítva, dupla pisztollyal lõni, papagájos ingben atom-brutál jó!

Leszámítva persze az

- olykor túl sok, ráadásul zavaróan effektezett átvezetõket

- néhány esetben egyszerre túl sokan vesznek körbe és gõzünk sincs merrõl is lõnek ránk

- néhol túlzottan nehézre sikerült, köszönhetõ az elõzõ pontnak

- átvezetõk alatt visszavált pisztolyra a dualról, illetve karabélyról, és ez az elsõ vetõdésnél meglepõen érint, amit követ az azonnal restart…

- Por que não poderia a rotulagem falar Português / Espanhol em Inglês?

Maximum Fucking Game!!!

[Chuck_Norris]

Ritkán írok ilyen sokat egy játék végigjátszása utána, de ez a cím megérdemli. Én sem szeretek nagyon hosszú véleményeket olvasni, de erre érdemes néhány perce rápillantani.... Megéri.

Beyond: Two Souls

Ó TE JÓ ÉG! :o

Ladies and gentlemen! What a game!

WHAT

A

GAME! ^_^

Szóhoz sem jutok.... egyszerûen tényleg.... alig találom a szavakat rá..... még mindig hatása alatt vagyok, pedig nem most értem a végére.

Azt hittem, hogy idén a Last Of Us-nak nem lesz kihívója, de tévedtem. Ugyanis ez a játék, nem egy "egyszerû" játék...

Ha pár szóval kéne jellemeznem a Beyond 2 Souls-ot akkor ezek lennének a kiválasztott szavaim:

Nem mindennapi, lenyûgözõ, kiváló, fantasztikus, lehengerlõ, kiemelkedõ, elsõrangú.

Az egyértelmû volt, hogy remek játék lesz, hiszen (ps exklúzív ) a HEAVY RAIN készítõi alkották, éspedig az aztán egy IGEN MEGHATÁROZÓ játékélményt nyújtott. Sajnos, akinek nincs ps-e az lemaradt róla és errõl is lefog (ahogyan a Last of Us-ról is és még megannyi exklúzív címrõl) ezért "kevésbé" ismert címek ezek sajnos, pedig az ÉV JÁTÉKAINAK KÉNE LENNIÜK az ÖSSZES DÍJNÁL. Pont. Talán pont az exkluzivitásuk a legnagyobb problémájuk. -_-

Szimplán minden jó benne. De tényleg. Nem tudok negatívumot felhozni. A zene, a karakterek szerethetõsége/utálhatósága, a történet, a csavarok, a helyszínek változatossága, a környezet részletessége, a karakterek személyisége, a döntéseink a történetre való hatásai, a választási lehetõségek, a dinamikus párbeszédek, az élethû mocap animációk, a fények realisztikussága, a játékidõ hossz, stb, stb...

Valójában az összes dolog csak jobb vagy még jobb lett a Heavy Rain-hez képest, pedig már az is nagyon menõ játék volt.....

Játék...

Mirõl is beszélek én.....

Ez sokkal inkább egy film..... egy interaktív film.... egy igazán interaktív film.

Ennyi drámát és érzelmet, a legkisebb részletekre való odafigyelést nem igen látni egy videojátékban. Például melyik játékban lehetünk csövesek? Melyik játékban kell hógolyókat dobálni csak úgy? Melyik játékban van egy szellem társunk?

De legfõképp..... melyik az a játék miközben a feladatunk a fõzés és a hagyma felszeletelése alatt a karakterünk el kezd LÁTHATÓAN könnyezni??? OMG! :blink: Olyan részletes a grafika, hogy még ilyen apró részleteket is lehet látni a karaktereken (könnycseppek). (mégpedig direkt, mert késõbb meg is törli az arcát Jodie - a karakterünk)

Igen. Ezek kis dolgok, mégis láthatjátok mennyire az emlékezetembe vésõdött. Mert ezekbõl a kis icipici részletekbõl lesz az egész olyan zseniális! ;) Nagyon, de tényleg nagyon sok fejlesztõ példát vehetne róluk részletesség szempontjából.

Ahogyan a Heavy Rain is, ugyanúgy ez is fõként (értelmes) felnõtt közönségnek készült elsõsorban, ugyanis a történet lassan bontakozik ki és a karakterek személyiségeinek megismerésére is idõt kell szánni, így a gyerekek és fiatalok akik már a codon nõnek fel, kevésbé tudják/fogják értékelni ezt.

Két részletben játszottam végig, másnap alig vártam, hogy folytathassam, így nekem ~8 órába telt végigvinni a történetet, ez sajnos nem hosszú idõ, de már ennél jobban nem lehetne túlnyújtani a történetet.

Igazából most még írhatnék egy csomó mindent a játékról, de nagyjából tudom, hogy innen a fórumról alig van PS tulaj, szóval úgy érzem felesleges lenne többet írni....

Ja, azt meséltem már, hogy 24 (MENNYI??!?!!) befejezése van a játéknak? Heavy Rain-nek "csak" 8 volt.

Ennek 24. :rolleyes:

Persze tökéletes játék nem létezik, ha nagyon akarnék hibát keresni akkor biztos találnék, de egyszerûen annyira magába szippantott az egész játék az összes apró részletével együtt, hogy ha van is benne hiba akkor nem zavaró vagy fatális, úgyhogy én rádobom a maxot.

~100% -- bátran ajánlom minden PS tulajnak, csalódás kizárt! :B A többieknek meg ott a YT, érdemes rászánni ezt a 7-8 órát egyszer és meglesni egy végigjátszást. (pl. ez a floridai srácé elég jó:

)

------------------------

Az idén már több játékkal nem fogok játszani, ezért az én idei listám így néz ki:

TOP 5

Az elsõ kettõ nálam döntetlen, mindkettõnek megadnám az elsõ helyet, de ha mindenféleképpen rangsorolni kéne akkor:

1. Beyond 2 Souls
2. The Last of Us
3. Tom Clancy's Splinter Cell: Blacklist -- mert ha nem is teljesen, de félig-meddig visszatért a gyökerekhez + újra van SvM mód amivel éveken át játszottam az elõzõ (3.) részben
4. Tomb Raider 2013 -- az év legnagyobb pozitív csalódása számomra
5. Assassin's Creed IV: Black Flag -- ugyan azt a taktikát követte, mint a Batman: Origins, csak sokkal több tartalommal, ezért került fel az AC az 5. helyre a Batman helyett

BF4, GTA V és COD a top közelébe se. :unsure:

Köszönöm Beyond Two Souls! Még több ilyet a jövõben.

Csak ezt tudom mondani zárásként:

Még

több

ilyet.

;)

[Razon]

Max Payne 3

Leszámítva persze az

- néhol túlzottan nehézre sikerült, köszönhető az előző pontnak

Erre panaszkodtak haverok amikor kijött hogy meg easyn is nehéz, én meg direkt feltoltam hard hogy majd megmutatom nekik :D

Tényleg jó nehéz, a repteres pályán (hangárban) hiba nélkül kellett headshotokat adni vagy meghaltam (ami ugye nem könnyű kis területen 10-15-20 mozgó ellenfél ellen miközben röpködnek felém a granátok). Azt restartoltam vagy 15x

[Hor1]

Beyond nálam is feljött a dobogóra. Most, hogy már ülepedtek a dolgok

1. Beyond-Last of Us

2. GTA V

3. Ni No Kuni

lenne az én idei listám. A 4-bõl 3 ugye exkluzív cím, nagyon örülök, hogy PS3 mellett döntöttem anno.

És alig várom, hogy ráizzítsam a hugomat, és duoban nyomjuk a Beyondot.

[SaltyDave]

Enter the Dominatrix (Saints Row IV DLC)

Nem a legigényesebb DLC, de egész szórakoztató. Igazából teljesen random egymás után bedobált pályák amiknél a fejlesztők alig-alig vették a fáradtságot hogy bármiféle történetet, vagy egyáltalán logikát találjanak ki mögé, és ezt az igénytelenséget próbálták leplezni a Saints Row mozi jellegű humorával ami már a harmadik részben is visszaköszönt (hogy az egész csak egy film, mi is színészek vagyunk, csak néha kiderül hogy hoppá ez a valóság). Egy interview-ban elmondják a karakterek hogy "hááá, ez a jelenet mekkora volt már! Fogalmam sincs hogy illesztik be a sztoriba, de kétlem hogy ezzel szórakoznának, menjünk inkább rúgjunk szét pár segget!". Szóval a semmiből előbukkan újra a nagy üdítőruhás városromboló ember, mi pedig berepülünk egy kis űrhajóval az agyába és szétlőjük. Mindezt 15 másodperc szöveggel magyarázták el előtte nagyjából ennyire hitelesen mint én most, majd egy pár perces duck hunt következett egy egyenes folyosón. Nem arról van szó hogy komolyságot várnék a játéktól, megszoktam és megszerettem a bizarr stílusát, a semmi sem lehetetlen humorát és játékmechanikáját, de azt nagyon nem szeretem, ha ezt kihasználva gyenge poénok mögé bújtatják a lustaságukat és nemtörődömségüket a fejlesztők. Mint pl. hogy Bob (az üdítőkosztümös ember) fejéből való kirepülést a hajónkkal két műanyagbábuval játssza el az egyik stúdiós munkatárs egy random sarokban megállva egy 10 másodperces videofelvétel formájában.

Van pár új fegyver, új behívható társ (nem mint ha ezt a funkciót VALAHA bárki használta volna ebben a játékban), egy rakás szado-mazo témájú viccesnek szánt helyszín és ellenség, ill. erre építő nem túl sikeres humor. Ellenben a befejezése valami frenetikus lett, már nem láttam a könnyeimtől a Song Of My People résznél és az új "alien" faj megjelenésénél.

Kár hogy nem vették a fáradtságot rendes átvezető animációk elkészítésére, és ide-oda mozgatott álló képekkel oldották meg őket ill. egy félig elkészült vázlat helyettesíti benne a karakterünket "customizable player character" cetlivel mellé tűzve. Egyszer vicces volt, másodjára elment, sokadjára már csak a fejlesztők lustaságát tükrözte. Nagy fekete pont még hogy nem lehet sandbox módban előhozni az utolsó küldetés végén lévő "járművet", és társnak is csak egy beöltöztetett szemüveges random NPC-t lehet behívni, nem pedig azt a bizonyos "járművet".

Nem éri meg az árát önállóan, viszont aki szerette az alapjátékot, és akciósan tud venni steam-en 2.99-ért Season Pass-t mint ahogy én tettem, ne habozzon. Egyrészt mert 6-7 küldetés pluszt ad a játékhoz ami sajnos elég hamar elfogy a harmadik részhez képest (pár nap alatt végigvittem és megcsináltam minden mellékágat, városfelszabadítást stb. -t a térképen, és alig maradt pár "bogyó". Azért 26 óra benne van.), másrészt mert a Season Pass magában foglalja a How the Saints saved the Christmas DLC-t is, amit majd 24.-én próbálok ki. Plusz pont még hogy újrajátszható, kiválasztható a mellékküldetések között, ellentétben az alapjáték küldetéseivel, amit máig nem értek miért nem tettek újrajátszhatóvá.

RzsqjZTfU3Q

[Chuck_Norris]

Beyond: Two Souls

Köszönöm Beyond Two Souls! Még több ilyet a jövőben.

;)

Még annyit hozzátennék a véleményemhez amit már megírtam a PS topicba is, de azért ide is berakom, hogy nemrég jöttem rá, hogyha elkapnak a vonat után az erdőben a rendőrök akkor sincs game over, sőt ha a swatosok kapnak el (később a történetben) akkor sincs és más történet lesz.

Szóval második végigjátszáskor érdemes elcseszni pár QTE-t itt-ott, mert nem lesz vége, hanem csak másképp folytatódik!

A játék OST-je pedig zseniális. (

) ^_^

[Iam_The_Ghost]

Még annyit hozzátennék a véleményemhez amit már megírtam a PS topicba is, de azért ide is berakom, hogy nemrég jöttem rá, hogyha elkapnak a vonat után az erdõben a rendõrök akkor sincs game over, sõt ha a swatosok kapnak el (késõbb a történetben) akkor sincs és más történet lesz.

Szóval második végigjátszáskor érdemes elcseszni pár QTE-t itt-ott, mert nem lesz vége, hanem csak másképp folytatódik!

Ilyen volt már a Heavy Rain-ben is, pl.

mikor a rendõrök körbe veszik a házat, amiben Ethan és Madison van: ha itt elkapnak, nincs feltétlenül vége Ethan sztorijának, Norman-nel kiszabadíthatod.

[jardo]

The Walking Dead: Season Two Episode One - All Thet Remains demó

Nem vettem észre, hogy különösebben bármi is változott volna az elõzõ évadhoz képest. Mondjuk ez nem baj, csak megjegyeztem. :D Nem volt hosszú a demó, de élveztem és felkeltette a kíváncsiságomat, úgyhogy ha kint lesz a teljes második évad, tuti vétel lesz. :)

[Leon121]

Battlefield: Bad Company (X360)

Párszáz forintért szereztem használtan, ehhez képest korrekt szórakozást nyújtott. Sokkal jobban élveztem, mint a második részt, mert sokkal szabadabb volt, nagyobb nyílt pályákkal, szabadabb jármûhasználattal. Ugyan nem egy Halo sajnos ez sem, de lehetett ügyeskedni, hogy merrõl menjek, mit csináljak, és nem éreztem annyira bezárva magam, mint sok más FPS-ben. Bár valamennyire ez is illúzió természetesen, mert annyira nagyon elgyalogolni nem volt értelme, de mégsem nyomta bosszantóan a pofámba a falakat, és ez már jó pont.

Látványilag elfogadható (persze azért érezni a kort), a robbanások, pusztulás jó érzés itt is. Kevésbé éreztem, hogy csak úgy lövök bele a vakvilágba, a füstbe, hátha eltalálok valamit - persze azért elõfordult. A történet meg a karakterek próbálnak kicsit humorosabbak lenni, de azért nem hagytak mély nyomot.

Ami nem tetszett: a gyógyulás rendszere. Automatikus újratöltõdés vagy eü. csomagok helyett végtelenül használható, de idõkorlátos öngyógyító kütyüt kaptunk, amivel akár csata közben is gyógyulhatunk, ha nem akad össze az ujjunk: merthogy elõször át kell váltani rá, aztán lehet benyomni, majd vissza a fegyverre. Macerás, és mellesleg hülyén is mutat, hogy a csata közepén, golyózáporban stressz alatt igyekszünk benyomni magunknak az életet... Másik zavaró dolog a feliratok hiánya, akcentussal és béna kiejtéssel párosítva nehezen lehet érteni a karaktereket. Nem tetszett az újraéledés rendszere sem, merthogy nem checkpointok vannak... vagyis végülis azok vannak, csak halálkor az addig megölt ellenfelek halottak maradnak, meg a lõszerünket is elmenti, így inkább csak visszábbkerülünk, és gyalogolhatunk vissza. Fura, nem túl reális, idétlen.

Mindent összevetve azért korrektül szórakoztam rajta, talán kicsit jobban, mint a CoD 4-gyel, mert a relatív szabadság, amit ad, számomra többet ér, mint a látványos jelenetek.

[Jelan]

Battlefield: Bad Company (X360)

Párszáz forintért szereztem használtan, ehhez képest korrekt szórakozást nyújtott. Sokkal jobban élveztem, mint a második részt, mert sokkal szabadabb volt, nagyobb nyílt pályákkal, szabadabb jármûhasználattal. Ugyan nem egy Halo sajnos ez sem, de lehetett ügyeskedni, hogy merrõl menjek, mit csináljak, és nem éreztem annyira bezárva magam, mint sok más FPS-ben. Bár valamennyire ez is illúzió természetesen, mert annyira nagyon elgyalogolni nem volt értelme, de mégsem nyomta bosszantóan a pofámba a falakat, és ez már jó pont.

Látványilag elfogadható (persze azért érezni a kort), a robbanások, pusztulás jó érzés itt is. Kevésbé éreztem, hogy csak úgy lövök bele a vakvilágba, a füstbe, hátha eltalálok valamit - persze azért elõfordult. A történet meg a karakterek próbálnak kicsit humorosabbak lenni, de azért nem hagytak mély nyomot.

Ami nem tetszett: a gyógyulás rendszere. Automatikus újratöltõdés vagy eü. csomagok helyett végtelenül használható, de idõkorlátos öngyógyító kütyüt kaptunk, amivel akár csata közben is gyógyulhatunk, ha nem akad össze az ujjunk: merthogy elõször át kell váltani rá, aztán lehet benyomni, majd vissza a fegyverre. Macerás, és mellesleg hülyén is mutat, hogy a csata közepén, golyózáporban stressz alatt igyekszünk benyomni magunknak az életet... Másik zavaró dolog a feliratok hiánya, akcentussal és béna kiejtéssel párosítva nehezen lehet érteni a karaktereket. Nem tetszett az újraéledés rendszere sem, merthogy nem checkpointok vannak... vagyis végülis azok vannak, csak halálkor az addig megölt ellenfelek halottak maradnak, meg a lõszerünket is elmenti, így inkább csak visszábbkerülünk, és gyalogolhatunk vissza. Fura, nem túl reális, idétlen.

Mindent összevetve azért korrektül szórakoztam rajta, talán kicsit jobban, mint a CoD 4-gyel, mert a relatív szabadság, amit ad, számomra többet ér, mint a látványos jelenetek.

...

[Leon121]

...

Értem, mit mondasz, és igazán nem is tudok a lenyûgözõ érveléseden fogást találni. :unsure:

Mindössze arra gondoltam, hogy ez így olyan, mintha multiban lennénk, egy single játékban. A halál egyáltalán nem végleges, nem hihetõ, nem félelmetes, nem veszítünk semmit, csak visszább kerülünk egy kicsit. Ez nekem nem igazán tetszik.

[Balee]

Battlefield 4 (PS4)

A látvány odab@sz, illetve a helyszínek változatosak, de kb. semmi több. Az egész olyan semmilyen. Viszont legalább rövid.

6/10

[Jelan]

Battlefield 4 (PS4)

A látvány odab@sz, illetve a helyszínek változatosak, de kb. semmi több. Az egész olyan semmilyen. Viszont legalább rövid.

6/10

Tervezed játszani a multit vagy csak ennyi?

Értem, mit mondasz, és igazán nem is tudok a lenyûgözõ érveléseden fogást találni. :unsure:

Mindössze arra gondoltam, hogy ez így olyan, mintha multiban lennénk, egy single játékban. A halál egyáltalán nem végleges, nem hihetõ, nem félelmetes, nem veszítünk semmit, csak visszább kerülünk egy kicsit. Ez nekem nem igazán tetszik.

100%-ban stresszmentes, nekem kifejezetten tetszett, hogy nem dobál vissza. Egyébként ha nem kell és megtudjuk beszélni lehet kéne ez a darab, amit párszáz forintért beszereztél :rolleyes: .

[Chuck_Norris]

Ilyen volt már a Heavy Rain-ben is, pl.

mikor a rendőrök körbe veszik a házat, amiben Ethan és Madison van: ha itt elkapnak, nincs feltétlenül vége Ethan sztorijának, Norman-nel kiszabadíthatod.

Tényleg most hogy így mondod már eszembe jutott nekem is.....

Amúgy 3. végigjátszásra rájöttem (beyond), hogy sokkal több (nem csak a 2 rendőrös/swatos elkapásos rész) tényleges elágazási lehetőség van, mint azt korábban hittem...

(nem csak az a választok A vagy B, esetenként C vagy D lehetőséget de a vége úgyis ugyanaz lesz kategória, hanem tényleg más).

Az ost-t meg egész nap hallgatom.... azt hiszem függő lettem :lol: :D

Közben rátaláltam a DLC-re is, kemény 30perces pályát ad a "Advanced experiments" dlc. Mondjuk ez már nem kellett volna bele. Még jó, hogy csak extra fícsőr és nem kötelezően teljesítendő a story mode alatt valamelyik 2 pálya között

[tenderlumpling]

Hoard

Minden idõk egyik legjobb játéka -_- Atyaég... 10 perces egy meccs, de szabályosan izzadok, mire lejátszom. Akkorákat káromkodok rajta közben, de annyira mély, annyira pazar... az ellenfél játssza a stratégiai játékot, a játékos meg a birodalmat fosztogató sárkányt, és mindkét fronton van fejlõdésrendszer. A 129-bõl már 50 achievementet kiszedtem, mondjuk multiba nem tudtam felcsatlakozni.

[JoeJoeJoe]

Spec Ops The Line

Két napja fejeztem be ezt a játékot, és azóta nem is tudok szóhoz jutni (ezért aztán írok!) attól, amit ez a játék okozott. Annyira egyedi élményt nyújtott nekem a leplezetlen brutalitásával, de még inkább a katonák lelkivilágának valószerű megjelenítésével, hogy a befejezése óta sem tudtam eldönteni, hogy vajon biztos jó-e nekem az, hogy elmesélte nekem a játék azt, amit el akart mesélni. Gyűlölöm ezt a játékot azért, amit megtettetett (nehéz szó) velem, de egyébként pont ezért szeretem. Mert noha nem volt túl kellemes érzés ezzel játszani, legalább nem volt úgy, mint az utóbbi pár hónapban végigvitt játékok jelentős részénél, hogy stáblista, és mire rábökök az uninstall gombra, már el is felejtem, hogy mi volt a játékba, mert igazából semmi olyan élményt nem nyújtott, ami maradandóvá tenné a szememben. Szóval itt nem. Itt a stáblista lepergésével nem egy játékon voltam túl, hanem egy élményen.

A játék egy érdekes alaphelyzettel indít: Dubaira rászállt egy homokvihar (a szó átvitt és szószerinti értelmében is), ami miatt a város nagy része feltöltődött homokkal, illetve mivel a homokvihar továbbra is a város körül ólálkodik, a városlakók nem tudnak elmenekülni. Még a katasztrófa előtt, az USA 33-as zászlóalja megkísérelte a lakók evakuálását, de végül kudarccal záródott a próbálkozás, és mivel semmi üzenet nem jött utána a városból, a lakosságot és a katonákat halottnak nyilvánították. Dubai tehát a világ legdrágább kísértetvárosaként létezik, mígnem egy nap rádióadás érkezik, mely a halottnak nyilvánított katonák ezredese adott le.

Mi - Walker százados - és két társunk érkezünk a városba, hogy felmérjük a terepet, és ha lehetséges segítsük bajtársainknak, valamint a civileknek a város elhagyásában. A cél alapból komplikált, ám a megérkezésünket követően egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy akiket meg akarunk menteni, elállatiasodtak. Utunk során holttestekbe, (nem csak a vihar által) szétdúlt épületekbe és mindenféle gazemberrel futunk össze, szóval a lakosság már nem a régi. És ha ez nem lenne elég baj, még olyan nyomokat is találunk, ami miatt felvetődik az a kérdés, hogy talán a 33-asok az okai mindazon borzalmaknak, amiket az utunkba hoz a balsors.

A játék történetéről az első pár órában az a szó jut az eszembe, hogy semmi nem jut eszembe (és ez még csak nem is egy szó), mert az első 1-2 óra során végig megy a víg hentelés, de csak az érdekes helyszín tartott a monitor előtt (na meg a történetet méltató vélemények, amiket olvastam). Mivel a játékmenet a szokásos fedezékkeresős szisztémán alapul és a szereplők pedig túlságosan katonások voltak ahhoz, hogy a figyelmemet az előrehaladáson kívül más is lekösse.

Aztán a második órában először csak észrevétlenül elkezdenek hőseink csúszni le a lelki lejtőn, majd a harmadik órában jön egy sokk, amit egy olyan jelenet során kapnak, amit soha nem hittem volna, hogy játékban valaha látni fogok. A kis osztagunk tagjai pedig innentől már legkevésbé sem azok a magabiztos katonák, mint korábban, hanem megtört emberek, akiknek csak egy cél lebeg a szemük előtt (mármint azon kívül, hogy haza akarnak menni): és azt nem mondom meg.

A szereplőkkel én itt kezdtem el szimpatizálni, hiszen már nem voltak tökéletesek, le lettek rángatva a piedesztálról, egyenesen bele Dubai mocskába. Elmaradt a vidámkodás, a magabiztosság és a parancsnoki lánc megkérdőjelezhetetlensége is elkezdett kopni. Majd a leépülés folytatódott, egyenesen a sokkoló végig, ami után olyan kényelmetlen érzésem támadt, melyhez még a Walking Dead vége sem ért fel (csak azért, mert ott egy, nyilvánvaló érzésem volt, itt meg valami groteszk vegyület, amit még mindig nem sikerült darabjaira választanom). De nem mondok erről többet. Szóval ez a karakterdráma, és a poszttraumás stressz szindróma ábrázolása az, amivel a játék megvett kilóra, mert ennyire részletesen kidolgozva még nem láttam ezeket.

A katonák „lelki elhasználódását” szerencsére a játék egy pillanatra nem hagyta, hogy elfelejtsem, aminek szintén nagyon örültem. Olyan apróságokkal érte el ezt, mint például hogy míg a történet elején Walker parancsai higgadtak és tárgyilagosak („Take him down!”), addig a játék vége felé már erős indulattal morogja be őket („I WANT HIM DEAD!”), illetve a társaink parancsnyugtázása is megváltozik. Persze az átvezető animációkban is látható Dubai rettenetes atmoszférájának a „személyiségfejlesztő” hatása. A végére kétszer-háromszor összekap a két társunk, megkérdőjelezik a parancsunkat és hasonlók, szóval az illúzió számomra tökéletes volt. sehol egy hiba, mi kizökkenthetett volna

Ami még különösen tetszett, hogy a játék a töltőképernyők alatt (ami csak újratöltéseknél és állásbetöltéseknél van, tehát a játék folyását nem zavarja meg, amiért kimondhatatlanul hálás vagyok [kimondhatatlanul és leírhatatlanul]) sem enged fellélegzeni, hanem a játék néha tippek helyett elkezd piszkálni olyan kérdésekkel és kijelentésekkel, mint hogy „Do you feel like a hero yet?”, „This is all your fault”, illetve „you are still a good person”. (Ez utóbbiban szerettem volna hinni… de nem sikerült). Tehát a játék tulajdonképpen gúnyt űzött belőlem azáltal, hogy rávett dolgokra, aztán az orrom alá dörgölte. Ez annyira egy szemét húzás volt tőle, hogy emelem kalapom előtte. Hiszen megszoktam már, hogy a játékok többnyire felsőbbrendű életformának tartanak, akit óvatosan próbálnak tanítani arra, hogy hogyan győzhetem le őket, de itt viszont a játék azt akarta, hogy érezzem kényelmetlenül magamat azáltal, hogy eszembe juttatta a korábbi hibákat. Így nem volt olyan érzés, hogy „igen, rosszat tettem, de lényegtelen, mert senki nem törődik vele”. És a legérdekesebb az, hogy amiket így töltőképernyők alatt kiír, vagy mond a játék, azokat nem feltétlenül Walkerre érti, hanem talán épp arra, aki olvassa (mondjuk az olyanokat, mint például „nyomj szóközt a fedezékbe ugráshoz” azt biztos nem Walkernak címezi).

Még két dolog van, amit egyértelműen szerettem a játékban. A szövegek, amiket a szereplők szájába adtak, és az emberek teljesítménye, akik előadták ezeket. A szövegek szerintem elképesztően szellemesre sikeredtek. Vannak mélyebb jelentésű elkeserítő sorok, amiken el lehet gondolkodni, de ugyanakkor ott van a másik véglet is, a Radioman névre hallgató karakter benyögései. Az ő hangja a játék nagy részén elkísér, hála a városban elszórt hangszóróknak. Ő szolgáltat zenét is, de többnyire inkább piszkál minket, de nem is akárhogyan. Valószínűleg valami Joker által irányított iskolába szerezhetett doktori fokozatot beteg viccekből, mert csak hozzá tudom hasonlítani az egyszerre frappáns, de egyúttal morbid vicceit, amikkel persze ránk referál.

Na de azt hiszem eleget beszéltem a játék – szerintem – legjobb aspektusáról és a hangokról. Akkor most jöhetne a… csak az a probléma, hogy másról nem tudok beszélni, mert úgymond „semmi extra”. A játékmenet szimpla Gears of War-os (az első rész) alapokon nyugszik. Van néhány apróbb változtatatás (például némi csapatirányítás, vagy homok, mint taktikai lehetőség), de amúgy semmi jelentős dologban nem különbözik. A látványvilág tetszett, de az is inkább a hátterek miatt volt. Mondjuk azok nagyon tetszettek. Néha megálltam percekre nézni őket, mert elborzasztott mindaz, amit a homokkal ellepett város témából kihoztak. (Pl.: ez. Félelmetes szerintem). Egy nagy gratulációt érdemelnek a háttértervezők szerintem ezért a kreativitásért.

A zene szintén tetszett, de az meg azért, mert többnyire nem is volt, és csak a homok és az általa gyötört épületmonstrumok csikorgó jajveszékelése (ízes leírás vége) hallatszott. Bár az akció közben felcsendülő zene - amikkel a Radioman boldogít minket – is megdobta a vérnyomásomat, annak ellenére, hogy a felcsendülők többsége egyáltalán nem az én stílusom.

Azt hiszem egyébként mindent elmondtam erről, amit akartam. Játékmenetileg tehát nem egy túlságosan összetett darab ez, sőt, ebből a szempontból szerintem bőven átlagos, még akkor is, ha élvezhetően az. Mégis, szerintem megéri végigvinni ezt a játékot, mert végre valami, ami meg merte mutatni új szemszögből a harcot. Nagyon sok TPS-FPS játékon vagyok túl, de olyat, ami elérte volna, hogy az ellenséget is ember(szerűségnek) lássam, még nem volt. És bár még most se vagyok hálás a játéknak azért, amit kaptam tőle (soha nem is fogok), így is elérte azt, ami nálam egy játékra kiszabható legnagyobb dicséret: továbbgondoltam és emlékszem rá.

[tenderlumpling]

Spec Ops The Line

Azt észrevetted, hogy

szinte minden pályán van olyan rész, ahol kötélen ereszkednek le? Olyan szinten, hogy a logika azt diktálja, hogy ennyire le nem is mehetnének... talán már tényleg a pokolban járnak.

Nagyon durva tudat alatti üzenetekkel festi le ezt az állapotot, az utóbbi évtized egyik legmesteribb narratívája játékban.

[JoeJoeJoe]

Azt észrevetted, hogy

szinte minden pályán van olyan rész, ahol kötélen ereszkednek le? Olyan szinten, hogy a logika azt diktálja, hogy ennyire le nem is mehetnének... talán már tényleg a pokolban járnak.

Nagyon durva tudat alatti üzenetekkel festi le ezt az állapotot, az utóbbi évtized egyik legmesteribb narratívája játékban.

Úh egek, ez fel sem tűnt. Bár valójában szomorúan tudomásul vettem már, hogy a legtöbb rejtettebb hasonlatot, metaforát és képet nem szoktam észrevenni. Ez a hasonlat amúgy tetszik, még egy pokolra szállásra való utalás.

Egyébként tudnál mondani olyan játékot, ami hasonló, vagy legalábbis ilyen mélyebb, elvontabb témáról szól, vagy a narratívája rejtett utalásokkal van tele és lehet rajta rágódni? Szóval olyat, ami bír olyasmi tulajdonságokkal, mint ez.

[tenderlumpling]

Egyébként tudnál mondani olyan játékot, ami hasonló, vagy legalábbis ilyen mélyebb, elvontabb témáról szól, vagy a narratívája rejtett utalásokkal van tele és lehet rajta rágódni? Szóval olyat, ami bír olyasmi tulajdonságokkal, mint ez.

Hát, nem tartoznak a kedvenceim közé ilyen-olyan okok miatt, de a Bioshock-sorozat tud jól játszani ezekkel. Visszább lépve a System Shock 2 és a Thief 1-2 is, legutóbb pedig a Gone Home lepett meg ilyen szempontból. (Szerk.: Portal!)

De hogy őszinte legyek, elég ritka az ilyen metajáték, még Grass szokta emlegetni a MGS-t, a Silent Hill 2-t és az Okamit, de ezekről nem tudok nyilatkozni.

[GustyX]

Meg sem fordult a fejembe, de szerintem a fejlesztõknek sem hogy ez célzás lenne valamire.

[Chuck_Norris]

Meg sem fordult a fejembe, de szerintem a fejlesztőknek sem hogy ez célzás lenne valamire.

szerintem is ez már belemagyarázás...

tipikus "kék az ég - mit gondolt vajon a költő" eset

amúgy meg szerintem csak cool az animáció azért van sokszor :lol:

Egyébként tudnál mondani olyan játékot,

legalábbis ilyen mélyebb, elvontabb témáról szól

Tudom már napok óta erről írok csak, de pl. a Beyond 2 Souls a halál témáját feszegeti ("what is beyond"), a Heavy Rain meg a család-szeretet témakör köré fonódik ("what would you do for love"), mindkettő története elég mély és érdekes..... ha van ps3 persze :) De a portal és bioshock1,2,3 is jó ilyen szempontból

[Jelan]

szerintem is ez már belemagyarázás...

tipikus "kék az ég - mit gondolt vajon a költõ" eset

amúgy meg szerintem csak cool az animáció azért van sokszor :lol:

Tudom már napok óta errõl írok csak, de pl. a Beyond 2 Souls a halál témáját feszegeti ("what is beyond"), a Heavy Rain meg a család-szeretet témakör köré fonódik ("what would you do for love"), mindkettõ története elég mély és érdekes..... ha van ps3 persze :) De a portal és bioshock1,2,3 is jó ilyen szempontból

Elsõre: Minden annyi amennyit beleteszel.

Másodikre: A B2S és a HR meg egyszerûen nem játék.

[SaltyDave]

Úh egek, ez fel sem tûnt. Bár valójában szomorúan tudomásul vettem már, hogy a legtöbb rejtettebb hasonlatot, metaforát és képet nem szoktam észrevenni. Ez a hasonlat amúgy tetszik, még egy pokolra szállásra való utalás.

Egyébként tudnál mondani olyan játékot, ami hasonló, vagy legalábbis ilyen mélyebb, elvontabb témáról szól, vagy a narratívája rejtett utalásokkal van tele és lehet rajta rágódni? Szóval olyat, ami bír olyasmi tulajdonságokkal, mint ez.

Bioshock Infinite, Deus Ex: Human Revolution

[gebali1991]

szerintem is ez már belemagyarázás...

tipikus "kék az ég - mit gondolt vajon a költõ" eset

Mi van, ha azt mondom, hogy egy igazi költõ minden szava pontosan megforgatott, átgondolt és jelentéssel bíró (most tekintsünk el a szélsõségektõl)? A példád azért sem állja meg a helyét, mert egy költõ nem ír le ilyen banalitást, vagy ha igen, akkor annak a vers mondanivalója miatt jelentõsége van.

Attól, hogy valamit te nem értesz, még nem lesz baromság.

[SaltyDave]

How the Saints saved Christmas

(Saints Row IV: Charity DLC)

Még 24.-én játszottam végig, és azt kell hogy mondjam, nagyon kellemesen csalódtam benne, pláne az előző DLC összedobált, igénytelen kivitelezése után. A történet szerint a jövőből visszautazik hozzánk még egy Shaundi (csak mert ha már a múltból is jött egy, legyen a jövőből is :D) egy figyelmeztetéssel, mely szerint a Zin korábban elrabolta és agymosott mutánssá változtatta a Mikulást, akit aztán visszaküldve a Földre gyötrelmeket és nyomort hoztak az emberekre, igyekezvén teljesen kiölni belőlük a szeretetet és a karácsony szellemét. Nem akarok belemenni hogy hogy s hogy nem, de a lényeg hogy ezzel a Mikulással kell felvenni a harcot a később szintén előkerülő jó öreg, igazi Mikulás oldalán (ne keressen benne senki logikát, annyit variálnak az idősíkokkal, a digitális világokkal, az alternatív jövőből átutazókkal hogy senkit se érdekelnek ilyen apróságok hogy hogy került oda a jó Miki is :D).

Ez a DLC nem hogy szórakoztató, de meglepően tartalmas, elejétől a végéig igényes átvezetőkkel, jó humorral tűzdelt (amire igen csak igény volt az Enter the Dominatrix submissive és The dom who's name is Dom poénjai után), és játékmechanikailag is fantasztikus. Kapunk egy új kis városkát ami a karácsony szellemében tetőtől talpig fel van díszítve, új gyűjthető extrákat a Mikulásnak címzett gyermeklevelek formájában, egy szintén gyűjthető extrákból összerakható új karácsonyi text adventure-t amik eddig is nagyon jók voltak, és mindezek mellett egész Steelport-ot havas, karácsonyi díszlettel megáldott változatban is láthatjuk (sőt, a DLC jellege miatt bármikor újra előhívhatjuk), mindezt a Mikulás sarkvidéki játékgyára és manófalva mellett. Ezeket a helyszíneket sorra végig fogjuk lövöldözni a Santaclawz által teremtett gonosz sütiember NPC-k, normal people (GIANT ELFS, RUUUUN! Umm... I see normal people? :D) ellen, míg nem végül megmentjük a karácsonyt és jótettekkel helyreállítjuk az emberek hitét a karácsony szellemében.

Igazi Saints karácsony, jó volt látni ilyen környezetben is a kedvenc hőseinket, mivel a játék sok részével ellentétben a karácsonyt mindenki komolyan vette. Legalább is nem voltak félpercenként "Ezt minek vágták ki a játékból? Túl durva volt saints row-hoz képest" gyenge poénok amivel palástolják a lustaságukat a fejlesztők. Sok az új extra sandbox tartalom is, az új karácsonyi fegyver felbecsülhetetlen (nem spoilereznék mert hatalmas fun használni), kapunk még mellé egy rakás karácsonyi témájú járművet, ruhát, behívható társat, miegymást. A játékidő hosszabb mint az Enter the Dominatrix-é, bár a küldetések száma nagyjából azonos 7-8 körülire tehető. Igényes, kidolgozott, Saints Row mértékkel mérve frenetikus, és a harmadik részhez hasonlóan jóval földhözragadtabb, aranyos történet, megfűszerezve az aranycsapattal. Én nagyon élveztem, mindenkinek csak ajánlani tudom! Biztosan újra végigjátszom még!

uYM8_3ZLHKs

Túl sokat nem mutat, ill. saját karakterrel (pláne női karakterrel) szerintem sokkal jobban tetszene a trailer - annak szól aki kétkedik - , de maga DLC sokkal jobb, mint amit a trailer sugall. Szerencsére nem lő le semmit, pont azért.