Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[nyrfan]

Halo Reach

Igaz ez inkább csak újrajátszás volt, Xbox One-on. Korábban már megvolt 360-on is. Most már leesett, az űr soproniak  már nem emlékeztem rá, hogy a munkások magyarul beszélnek a játékban(erős orosz akcentussal)

Ha időm engedi, végigjátszogatom a többi részt is szép sorban. Elviekben az idén jön majd az új rész, az új Xbox-al, ha jól tudom. 

[Hor1]

10 hours ago, moody said:

Biztosan mert nem prod van 

De, sajnos az van.

Néztem gameplayt simán, az gyalázat.

[Leon121]

Gears of War 4 

Azt hiszem, erre mondják, hogy sótlan. Nem rossz, el lehet vele lenni, a játékmechanikát, a harcokat, kezelést, simára csiszolták, technológiailag kábé hibátlan, lövöldözni nagyon jó benne, újabb ellenfelek is vannak, és régiek is visszatérnek másképp. Csak éppen a történet nagyon könnyen összefoglalható, érződik rajta, hogy első résznek szánták egy trilógiához, így viszont nagyon túl van húzva (hányszor kellett lefutni azt a kört, hogy: bemegyünk valahová, nincs áram, kapcsoljunk áramot, elindulunk, rajtaütés, kimegyünk kültérre, vihar, bemenekülünk a következő helyre, nincs áram. stb...). A főszereplő karakter totál jellegtelen, semmilyen, unalmas csávó, akinek a családi háttere az egyetlen igazi karakterisztikája. 

Így az egész csak egy lélektelen, sótlan folytatásnak érződik, amit az ember végigtol, és kábé azonnal el is felejt. Ennél még a harmadik rész is jobb volt. 

[moody]

Last of us

Életem egyik legnagyobb video játékos élménye. Köszi Naughty Dog!

[tenderlumpling]

Paratopic

40 perces horrorjáték, szürreális elemekkel, nagyon jó audio designnal, játékmenet közben történő vágásokkal, egy nagyon elegáns jumpscare-rel. Lehet, hogy nem érte meg az öt eurót, amit elvertem rá, mert amúgy vannak vele apróbb bajaim, de egyébként az egésznek az esztétikája annyira el van találva, hogy megbocsátom neki. (Egyébként azért vettem meg, mert a régóta várt Tangiers fejlesztői csinálták).

[SaltyDave]

Total War Warhammer 2: Lizardmen / Tehenhauin kampány, Eye of the Vortex

Emlékeztető miért ne játssz Eye of the Vortex kampányt, legalább is olyan frakcióval ami részt vesz a versenyben. Az egész "várj X kört és közben spawnol a semmiből a birodalmad közepébe a chaos" dolog még mindig borzasztó gáz, az hogy haladsz előre a versenyben pedig összeugraszt más civilizációkkal permanens diplomáciai büntetések által megint borzasztó gáz. Amikor egész Lustria a tiéd (kb. Brazília, avatatlan olvasóknak :D) és tudod hogy be fog spawnolni valahova 4-5 chaos sereg, tehát mentesz egyet 4-5 körrel előtte amire minimum szükséged van hogy odaérj ha épp nincs mákod és messze vannak a seregeid a spawnpontjuktól, lespawnolnak, franc, messze van, visszatöltöd hogy ne b*sszák szét 3-4 provinciád csak a szerencséjüknek köszönhetően, odaslattyogsz az összes seregeddel ahol spawnolni fognak, majd skippeled a köröket, spawnolnak, levered őket egyből, mentesz, kezded újra... ugh. Az 4-ből az első 4 rituálénál még vállalható volt, de az 5.-nél annyira egybe rakja le őket hogy muszáj odakészülni kezdeményezni mert a skaven rajtaütésekkel szétkapnak, formációt se tudsz rendezni harc előtt. Oh és persze az extra finomság, hogy a Vortex ritual-hoz amiket csinálni kell kampánycél szerint, random választ városokat. Ezzel aztán tökéletesen el is intézte hogy amúgy ha lehetőséged lenne a lehető legjobb módon színesíteni a kampányod, konföderációval beolvasztani más frakciót a fajodból amit más legendás karakter vezet a maga egyedi dolgaival, azt véletlenül se tedd meg, mert ha így megkapod mondjuk a világtérkép túlsó sarkában azt az 1 települést, 1000% hogy a ritual alatt védendő 3 város egyike az lesz, és akkor már 15-20 körön át menj át a világ túloldalára, HÁTHA az a város is benne lesz, vagy töltsd vissza ha nem, de persze minden új körrel változhat melyik városokat ajánlja. Borzasztó gáz hogy hiába van felépítve egy tisztességesen összerakott birodalmad ami jól védhető külső határaiban és figyelembe veszi a geográfiai természetes védettségeket is, ilyen szarságok miatt mindez igazából nem számít. Szóval a jövőben továbbra is Mortal Empires sandbox kampányaim lesznek. Az utolsó harc meg vicc, I shit you not 3 carnosaur (helyi T-Rex) kellett amiből az egyik egy lv40-es hős mountja volt, ennyi. Kapsz az utolsó harcnál egy alacsony cooldown-ú pusztító varázslatot és egy erős heal-t, és 3,5 sereget kell leverned sorban egyetlen seregeddel. Na ez az egyetlen seregem ült a seggén míg ez a 3 unit belőle kipucolta a 3 sereget, ezzel a két spell-el karöltve. Érted, normál nehézségi szinten.... gáz. Egyszerű 1v1 harcok nehezebbek voltak sokszor.

Tehenhauin maga érdekesnek indult, de hamar irrelevánssá vált. Két téma köré épül fel a karakter: az egyik hogy ő afféle lizard Mózes a kőtáblájával, egyébként vallási fanatikus és áldozatokat lehet gyűjteni vele úgy mint darkelfekkel rabszolgákat, és opcionálisan vagy 20 féle kis rituálé formájában feláldozni őket, amiért cserébe globális buffokat kapunk, remek passzívokkal ellátott új lordokat toborozhatunk, kaphatunk új followereket, varázstárgyakat is talán, és a legnagyobb áldozattal meg is idézhetünk egy pusztító varázslatot. Ez a része amúgy nagyon működik is, igen jól tud jönni hogy +10 armor minden unit-ra 10 körön át, ráadásul stackelhetőek a körök, tehát 4x100 áldozattal 40 kör. A másik pedig az hogy vannak bizonyos kampány célok amiket ha nem érsz el, a jobb egységeid megfizethetetlenül drágák, így kifejezetten az alulhasznált egységekre kell építkezned, amitől igen nehéz a start, viszont ezekre az egységekre van specializálódva a frakció és sok-sok buffal sokkal erősebbé lehet tenni őket mint más frakcióval. Ez mondjuk 40-50 körig érdekes volt, de amint megvan a küldetéslánc és a saurus egységek ára visszamegy normálra, még a szénné buffolt skinkek is irrelevánssá, elavulttá válnak, tehát ott van egy rommá fejlesztett fő karaktered aki ezeket erősíti, csak nem érdemes ezeket vezetnie csatába... meh. Egyszer jó volt, érdekes volt, de Lizardmen-t soha többet. Mazdamundi-val egyszer játszottam egy 200 körös kampányt aminek a végén bug miatt nem adta meg a záróküldetését Vortex kampányban, falnak mentem volna ha most is így van de szerencsére nem.

[Leon121]

Végigtoltam Xboxon is a Hellblade-et, mert könnyen ki lehet ezrezni, és mert kíváncsi voltam rá, hogy néz ki Switch után fejlettebb hardveren (és tévén játszva). Annyira nem nyűgözött le, de persze nyilván szebb, de nem sokkal másabb az élmény. Majd azért PC-n is beszerzem valamikor bagóért, annyit úgyis megérdemelnek a fejlesztők, és akkor maximális pompájában is megnézem.  Viszont fülhallgató nélkül bűn játszani, nagyon elrontja az audiót, sokszor semmit nem lehet hallani. Mindegy is, most inkább csak az 1000 pont volt a cél, mert ilyen achievementk.rva vagyok néha.  Ja és ha valaki még nem tolta, de akarja, annak mindenképp az adaptív nehézséget ajánlom, most csak easy-n toltam, és így eléggé kiölte a kétségbeesést, ami adaptív nehézségen gyönyörűen átjött. 

[tenderlumpling]

Timeframe

Lassított időben nézed, ahogy egy meteor közeledik az égből, miközben egy relatíve gyorsan bejárható open world területen sétálhatsz, ahol különféle épületeket, történelmi lore-cuccokat fedezhetsz fel, mielőtt a végzet elér. Komoly, melankólikus kis világvége-szimulátor. Külön érdekes, hogy az itteni civilizáció régóta készül a meteor eljövetelére, és gyakorlatilag mi szedegetjük össze az utolsó pillanatban a kultúra darabjait, hogy megmentsük a pusztulástól.

[JoeJoeJoe]

Halo reach.
Ömlengések.

Hát ez bitang jó volt! Komolyan nem emlékszem mikor szórakoztam utoljára ilyen jól egy FPS játékmenetén (talán a DOOM egy éve...). 

Hol is kezdjem, imádtam a nagyobbacska arénákat, ahol el lehet dönteni merre menjek, a nagy ugrást, amivel kb szabadnak érződött az egész, mert én dönthettem el mikor és honnan lövök. Aztán az ellenfelek. Csomó balfék dolgot csinálnak, de mégis látom, hogy ezek nem hülyék, gondolkodnak, próbálnak bekeríteni. Mindenki a kis harcstílusával próbál érvényt szerezni magának és annyira jó volt, amikor többször meghaltam, akkor másképp reagáltak. Volt, hogy vártam valakit, aki le szokott ugrani valahonnan, de látta, hogy ott vagyok, ezért inkább másmerre ment.
Imádtam a kiskatonákat, akik néha velünk jönnek. Próbáltam őket védeni, általában meghaltak így is, de annyira klassz volt, hogy nem egyedül kellett menni. Ők is tök okosak, meg lőnek, meg beszélgetnek, meg aranyosak. Egy ütközet után egy maradt meg a kis csapatomból és mikor mentünk tovább belebotlottunk egy tankba. Én sofőrként, ő meg beugrott a gépágyú mögé és csak azt láttam, hogy a kis aimbotjával robbangatja fel az ellenséges hajókat sorra egymás után. Büszke voltam rá, meg is kapta a tankot ajándékba tőlem  .Meg ugye jót tesz a spartanok bemutatásának is, hogy amíg a katonáink védtelenek, egy brute felnyársalja őket, addig mi meg a bruteokat tudjuk leteríteni egy tockossal. Tényleg szuperkatonának lehet érezni magunkat. Kis szívfájdalmam, hogy az egyes pályaszakaszok végén megállnak és nem jönnek tovább velünk. És mindig sajnáltam őket, hogy mi most épp menekülünk, ti meg itt maradtok :S .
Bár hiányoltam a klasszikus halo zenét, de igazából saját zenei identitása lett a játéknak, ami meglepően jó. Imádom ezt a nagyzenekari zenéket. 
A grafika korrekt még mindig, az viszont különösen tetszett, hogy még egy kis rendezői véna is szorult a készítőkbe, ami a szokatlan kameraállásokat illeti. Ebből a kedvencem az űrutazós rész volt, amikor felszállás után a kamerát ráragasztották a leoldott üzemanyagtartályokra, ami pörögve zuhant le és időről időre látszódott az űrhajónk. Én nagyon tudom szeretni ezeket a megoldásokat. 

Na és a story. Tudtam mi a vége, illetve legalábbis sejtettem, de ennek ellenére (vagy épp ezért) megragadott. A csapat hat spartanjából általában egy tart velünk, így nincs idő nagy ismerkedésre, viszont mindegyik szimpatikus és a csapatjeleneteknél megvan a dinamika köztük. A kétségbeesett versenyfutás az idővel hangulat is remekük átjött, így az utolsó pályákon már néha komolyan ki kellett szusszantanom magam egy-egy ütközet után. 
A harmadik nehézségen vittem végig és ez tökéletes volt. Ha egy közepes mértékű hülyeséget csináltam, meghaltam, volt olyan rész, amit tízszer csináltam újra, de ez egyszer se zavart, mert mindig tudtam én rontottam el valamit, ne a játék csalt. És örömmel töltöttem vissza az állást újra, hogy na majd most megmutatom nekik. 

Ahh, de jó volt. Ezt most még a gamepass-el vittem ki, de nem hosszabbítom meg az előfizetésemet. Elvileg március elejére ígérik az első részt, akkor talán nyárra kint lesz a harmadik is és akkor tutira megveszem steamen, két példányba és a haverommal, akivel végighalohármaztunk egy nyári szünetet újra végigvisszük és ezúttal talán még a történetre is oda fogok figyelni  . 

[Cori]

Halo Reach PC

Szintén, csak most Legendaryn. Heroicon meg volt az első végigjátszás PC-n, majd haverommal coopba Legendaryn és most 2 hete nekiültem Soloba. Nagy élmény volt, sokszor meghaltam, voltak nagyon bosszantó részek (űrharc leginkább), de úgy összességében egész korrekt, ha lemegy a shield bújj el várd meg, hogy feltöltődjön aztán mehetsz ki harcolni. Gáz akkor van ha alig van hp-d és kicsit tovább maradsz a nyitott téren pikk pakk meghalsz  De egész jó élmény volt, bár nem mondom, hogy mostantól ezen  a fokozaton akarom kijátszani, túlzottan leszűkítette a fegyverhasználati lehetőségeimet (DMR akkora csalófegyver ,hogy nem igaz  ). Heroic (hard) vagy normal nehézség viszont sokkal jobban átjött fun faktorban.

Közbe megyeget a Firefight is, mikor, mire van időm. Multi is néha, bár elég nyögvenyelős tud lenni az egész a szar matchmaking miatt vagy mert halott a multi, nem tudom, de amikor azt írja 3k+ ember van online és percekig kell meccsre várjak az fura. (a Hardcore módja a multinak meg teljesen halott, pedig az érdekelne a legjobban)

[moody]

Uncharted: Drakes Fortune

Vegyes érzéseim vannak a játékkal kapcsolatban. Nem bánom, hogy végig játszottam, de egyszer elég volt. Nagyon sok pályán csak a hajamat téptem az irányítás és az ultra gagyi enemy miatt. A pályák változatosságától és részletességétől sem voltam elájulva. Úgy gondolom, hogy ezeket nem foghatjuk a jàték korára, mert mondjuk egy még öregebb HL2 is sokkal kidolgozottabb volt.

Persze ezektől eltekintve a játék második felét élveztem és végig izgultam. Szerethető a főkarakter, és a sztori amilyen sablonos, érdekelt.

Ki próbáltam a második részt, és egy óra játék után fényévekkel jobban tetszik az első résznél.

[moody]

Uncharted 2

Igen, ez rohadt jó volt! Fényévekkel jobb mint az első rész, végig élveztem. Kicsit ha több lopakodós rész lenne benne annak még jobban örülnék, esetleg ha az ellenfelek változatosabbak lennének.

Jöhet a 3. rész!

[nyrfan]

Sniper elite 4 (Xbox One). Game Pass

A 3. rész tetszett, ez gyakrolatilag ugyan az, csak máshol játszódik. El lehet vele szórakozni, de azért megvannak a maga hibái. Talán a legnagyobb, és emiatt baromi könnyű a játék, hogy irtó hülyék az ellenfelek. A legtöbbször csak bebújtam a bozótba, odacsaltam a katonákat, és szép sorban, hangtompítós pisztollyal fejbelőttem őket. Pár perc riadózás után ugyan úgy sétálgattak tovább, a halott társaik mellett, mintha mi sem történt volna. ez azért elég gáz...

[bcom]

Wolfenstein II: The New Colossus

Korábban azt hittem, hogy kevés hozzá a kártyám, aztán steamen találtam egy .cfg javaslatot és simán ment 40-45 fps-sel végig.

Pozitívum, hogy ez még mindig wolfenstein. Viszont óriási visszalépés a New Orderhez képest. BJ kevesebbet monologizál, általában csak egymondatos beszólásai vannak, ez annyira nem zavart. Vannak ezek a perkek meg a fegyver modok, de minek. Igazából sok vizet nem zavar, tehát ez még nem baj. Aztán ott van a gyűjtögetés, arany, kártyák, képek, zenék. Jópofa dolog, de minek. Persze ízlések és pofonok, én sosem voltam az a gyűjtögetős fajta egy ilyen játékban. De ez sem baj. Átvezető animációk. Nagyon sok van belőle és túl hosszúak, de mentségükre legyen, hogy mindent megtesznek a hangulatkeltésért. Ez sem olyan nagy baj. Az ellenfelek 3 percenként tömegével jönnek és olyan buták, mint a föld. Ha beállok kempelni egy sarokba, simán befut az összes egy-egy fejesért. Néhányan maradnak kint fedezékek mögött, de azokat leszedem messziről. Szerintem ezért mondják a neten, hogy nehéz a harc, mert rohadt sokan vannak, de agyuk az persze nincs. Még ez sem lenne baj. Az óriási probléma, hogy végtelenül unalmasak a pályák. Ez a dizájn egyszerűen vacak. Néha megvillan egy izgalmasnak tűnő helyszín, de úgyis az lesz belőle, hogy mész hat szintet lefelé vagy fölfelé tök egyforma folyosókon/romok között és a végén megnyomsz egy gombot ami a pálya végét jelenti. Az előző részben lévő Lunar Base után nagyon vártam a Vénuszt, de az lett kb. a játék legunalmasabb része.

Ezektől függetlenül simán ott a helye a sorozatban, de még egyszer nem mennék neki.

És azért mert wolfenstein beleférnek az olyan részek és átvezetők, mint

Spoiler

a lefejezés, a Hitleres jelenet, a félmeztelen Anya gránátozás után, a bulizás a végén az Evas Hammeren.

Már a New Orderben is megmutatkozott pár helyen, hogy a játéknak saját személyisége van és ez itt látszik kiteljesedni. Ez a személyiség pedig egy pszichopata őrülté.

Az outro ütős volt.

[XCube]

29 minutes ago, bcom said:

Wolfenstein II: The New Colossus

...

 Az óriási probléma, hogy végtelenül unalmasak a pályák. Ez a dizájn egyszerűen vacak. Néha megvillan egy izgalmasnak tűnő helyszín, de úgyis az lesz belőle, hogy mész hat szintet lefelé vagy fölfelé tök egyforma folyosókon/romok között és a végén megnyomsz egy gombot ami a pálya végét jelenti. Az előző részben lévő Lunar Base után nagyon vártam a Vénuszt, de az lett kb. a játék legunalmasabb része.

Pontosan ugyan ez volt az én problémám is (két éve nagyjából ilyen időtájt írtam róla itt és a Mit játszol most topikban). A The New Order -ben és az Old Blood -ban fényévekkel jobbak voltak a helyszínek.

[bcom]

1 hour ago, XCube said:

Pontosan ugyan ez volt az én problémám is (két éve nagyjából ilyen időtájt írtam róla itt és a Mit játszol most topikban). A The New Order -ben és az Old Blood -ban fényévekkel jobbak voltak a helyszínek.

Megkerestem, elolvastam. Ja, ez van. Old Bloodot megnézem majd, csak ki akarom előbb próbálni a 16-os Doomot. Meg itt van ez a 2009-es Wolfenstein, ezt játszottad?

[XCube]

On 9/28/2018 at 9:29 PM, XCube said:

Wolfenstein (2009)

A koratavaszi időszak óta talán ez az első játék, amit végigjátszottam. Korábban már játszottam vele, el is vittem úgy 60 - 70% -ig, de ott abba maradt a külföldre költözés miatt. Jó emlékeim voltak róla, és egy Gggmanlives videó miatt újra elővettem.

Első sorban muszáj megemlítenem, hogy gyengéim az id és id Tech játékok. Ugyanígy gyengéim az id -hez kapcsolódó stúdiók gyermekei. A Raven Software nagy kedvencem a Hexen, Heretic és Soldier of Fortune játékok miatt, így anno nagyon örültem, hogy ők fejleszthették az új Wolf játékot. Anno kimondottan tetszett az elgondolás és a kivitelezés (2009), mára viszont erősen elavultnak tűnik, nem csak a mai viszonylatokhoz mérten, hanem a kortársaihoz képest is.

Kezdve a játékmechanikával, az alapötlet nem rossz, szabadon bejárható területek, begyűjthető elemek upgrade -hez, stb... . Viszont sikerült az egészet (valószínűleg jórészt technológiai okokból) megfejelni egy olyan tálalással, hogy az ember kültéren sem érzi úgy, hogy kint tartózkodik, teljesen klausztrofób a játék. Lehet itt - ott egy ajtót nyitni, rövidíteni, de ennyiben megállt az egész. A geometria a limitációk miatt groteszken szűkre lett szabva a teljes játékvilág. A Veil által nyújtott képességek a játék elején tök jónak tűnnek, viszont később a fegyver és Veil fejlesztésekkel annyira überpowert leszünk, hogy a normál szituációkat is szimplán a fejlesztett fegyvereinkkel oldjuk meg, és nem a Veil képességeinkkel (lehet, hogy ez másoknál fordítva sül el, a lényeg ugyanaz). A Shield -et például soha az életben nem használtam, pedig a legnehezebb fokozaton játszottam a játékkal. (Megjegyzem az Übersoldier című C1 alkotás jobban implementálta ezt a dolgot szvsz).

A grafikára kitérve a játék nem szerepelne rosszul, viszont borzasztó egyhangú. Mondom én ezt, aki a DOOM 3 -at mai napig etalonnak tartja. Igen, itt semmi újat nem fogsz látni a színséma változásán kívül. Vannak barlangok, ásatások, városi elemek, de ezt leszámítva talán csak a kastélyt tudom kiemelni, mint különleges helyszínt. Nagyon szembetűnő az, hogy az egész játékteret baltával faragták. Nekem - ismerve a Raven korábbi munkáit - kicsit olyan érzésem volt, hogy a srácok nem igazán tudtak átlépni az új generációs játékok szintjére, még mindig a 90' -es évek szisztémájában dolgoztak pálya és dizájntervezés terén. Valószínűleg azért, mert kevesen voltak, ki tudja... .

Muszáj megemlítenem a játék hangvilágát, ezen belül a "szinkronokat". Német területen élőként (immáron több, mint hat éve) kifejezetten bántott az a "németes angol akcentus", amit itt prezentálnak. Láthatóan betaníttattak valami huszadrendű szinkronszínésszel minden más szinkronost a fals sémára, mivel minden hang így "akcentál", sajnos teljesen hihetetlenül.

Zárásképpen csak annyit mondanék, hogy ha valaki szereti a lövöldözést, az magában a pufogtatásban nem csalódik. Ebben sz egyetlen aspektusban kiválóan szerepel a játék, jól lehet lövöldözni, fejeseket osztani, a fegyverfejlesztéseket kihasználni. Ha ennyi elég, akkor pár fityingért jó vétel, de egyébként ezerszer jobb olcsó címek is vannak nála.

 

Igen .

 

34 minutes ago, bcom said:

csak ki akarom előbb próbálni a 16-os Doomot. Meg itt van ez a 2009-es Wolfenstein, ezt játszottad?

A DOOM 2016 -ot most azonnal ha kérhetem... . Az utóbbi évek egyik legjobb FPS játéka.

A Wolfenstein 2009 -hez annyit azért hozzá tennék, hogy ha téged is alapvetően vonzanak az FPS -ek, akkor egy végigjátszást mindenképpen megér .

 

Btw hihetetlen, hogy mennyire sok magyartalanságot írok...

[Malleus]

 

Code Vein

 

Mint írtam, eleinte az Anime-sége miatt nagyon nem érdekelt a játék, de aztán stream-eket nézve, és a demó kipróbálása után belefogtam, és így utólag mondhatom, jól tettem.

 A játékmenet Souls alapú (dodge iframe-ekkel, bonfire rendszer, stamina), aki azt ismeri, itt hamar otthon fogja érezni magát. Az rpg rendszer kicsit másként működik, szintlépésnél minden tulajdonságunk egyenlően nő, és a felszerelésünkkel tudjuk változtatni az eloszlásukat, illetve személyre szabni a karakterünket. Ez azt jelenti, hogy akár menet közben is válthatunk build-et. A harcban fontos szerep jut még a képességeknek (gift), ezek lehetnek támadó/védő varázslatok, vagy speciális támadások bizonyos fegyverekkel, szóval minden játékstílushoz van valami használható. Van köztük néhány igen pihent darab, például az, ami megnövel minden harci tulajdonságot, viszont amint lejár az ideje, megöl.   Ezek ichor-ba kerülnek, ami az életerő és a stamina mellett a harmadik karakter-nyersanyag. Ezt menet közben is vissza lehet szerezni csak azzal, hogy ellenségeket ölünk, ellentétben a gyógyító dologgal (itt: regen), amit a klasszik Dark Souls hagyományokhoz híven csak a bázisnál (itt: mistle) megpihenve kapunk. Nekem speciel jobban bejönnek azok a Souls szerű játékok ahol függetlenebbek vagyunk a bázistól, pl a Dark Souls 2 a lifegem-ekkel, vagy a Surge 2 rendszere.

 Bár ami a nehézséget illeti, barátságos a játék. Alapból kapunk egy AI segítőtársat, aki nem csak el tudja vonni az ellenségek figyelmét, de fel is tud támasztani minket. Könnyűnek így sem mondanám azért, sőt, inkább erre van balanszolva a játék, de szerintem jó, hogy lehet „alacsonyról” indulni, és nem dob bele a mélyvízbe. Persze erről le lehet mondani, ha valaki extra kihívásra vágyik.

 A játék képi világa vegyes. A karakterek, ellenségek és fegyverek dizájnját leginkább csak az „over-the-top” jelzővel tudnám jellemezni. Ehhez nem volt könnyű hozzászokni, de azt hiszem egy idő után elfogadtam, hogy ebből a szempontból nem lehet komolyan venni.   A helyszínek azonban egy két látványos területet leszámítva elég jellegtelenek lettek. A pályadizájn viszont korrekt, a szokásos Souls féle rövidítésekre épít, és van rajtuk felfedeznivaló. Külön kiemelném a karakterkészítőt, amiben egészen elképesztő mennyi lehetőség van. Nem túlzás azt mondanom, hogy ez az egyik fő oka, hogy belefogtam a játékba.

 Sztori szempontjából nem tudtam mire számítsak, de végül is tetszett. Az előbb említett „over-the-top” prezentáció alapján azt hittem ezt sem lehet majd komolyan venni, aztán mégiscsak voltak benne drámai, ütős pillanatok. Érdekes volt felfedezni a világát, és fenntartotta az érdeklődésemet a játék végéig. Megemlíteném még a játék zenéjét, amiben van pár nagyon eltalált darab.

 Amilyen félve kezdtem bele, végül is annyira bejött az egész. Aki még nem égett ki a Souls féle játékokból, annak csak ajánlani tudom.

[Leon121]

What remains of Edith Finch

A sétaszimulátorok és én nem kezdtük túl jól, a Gone Home-on sz.rrá untam magam, nagyon nem is erőltettem tovább a dolgot (persze a Telltale-játékok, meg a Life is Strange azért más műfaj). Ez viszont most tetszett, nagyon. Gondolom azért, mert interaktív, ráadásul sokszor baromi ötletesen - és közben azért mesél is történetet, pontosabban történeteket, haláleseteket. Az egészet emiatt átlengi egy kis szomorúság, vagy inkább melankólia, de mégse érzem lehangolónak. Szóval a halállal kicsit könnyebben, természetesebben foglalkozik, miközben igazából a halált megélők szemszögéből mutatják be az eseményeket. 

Baromi ötletes játék, nem is spoilereznék konkrétumokat, de mikor az első esemény a semmiből megtörténik, akkor ott hirtelen letettem a hajamat - és jöttek még olyanok, meg még olyanabbak. 

Ajánlott kategória (gamepass tartalmazza egyébként)

[jardo]

Red Dead Redemption II - Nagyjából olyan 51-2 óra lovaglás után értem a végére, mellékküldetésekkel meg sok-sok nézelődéssel.   Igazából engem beszippantott a hangulata, szóval a kettőből én abba a táborba tartozom, akik istenítik.   Minden hülyesége ellenére is, mert amikor hozzászoktam, hogy egy kicsit minden körülményes, akkor hirtelen már nem is körülményesnek tűntek ezek a dolgok, hanem részletességnek, aprólékosságnak, hitelességnek. És aztán újra meg újra rácsodálkoztam, hogy b@szki, erre külön animáció van, b@zmeg, az is tök valósághű, stb. Úgyhogy hangulatban, világépítésben, atmoszférában nagyon ott van. Arthurt kifejezetten megszerettem, mert bár nem jó ember, és ezt tudja is magáról, de mégis próbál ember maradni az embertelenségben. A karakterfejlődésének meg olyan íve van, hogy besz@rás. Viszont

Spoiler

a Rockstar leszokhatna már arról, hogy minden játéka végén kinyír(hat)ja a főszereplőit (Arthur, John, Trevor/Michael), még ha ez itt kényszerpálya is volt az első rész miatt.

Ja, és én

Spoiler

az egész játékot egyetlen lóval nyomtam végig, és a végén, mikor szerencsétlent lelövik, Arthur meg csak annyit súg a fülébe, hogy thank you, na ott szinte tényleg eltört bennem valami. Lehet, hogy szentimentális, de engem állatbarátként komolyan megérintett az a jelenet.

A másik, hogy nem hittem volna, hogy egy PS4-ből ezt a látványvilágot ki lehet hozni, pedig nekem még az alap gépem van, és abból se a slim. A zenére meg nálam nincsenek szavak, úgy általában az aláfestés mindig fantasztikus, a dedikált számok viszont minden visznek. Mikor Arthur visszalovagol Saint Denisbe a trópusi kaland után, mikor az utolsó küldetésben visszalovagol a táborba (!), vagy amikor Johnnal először megyünk vissza Valentine-ba... mind gyönyörű. Tudom, hogy vannak hibái a játéknak, de igazából egyikre sem tudok haragudni, mert élményben meg mindenért bőségesen kárpótolt. Lehet, hogy hülyén hangzik, de régen kaptam utoljára ennyit játéktól érzelmileg. GOTY.

[XCube]

A Plague Tale: Innocence

Megjelenése óta tudok a játékról, de sosem kapott el a vásárlási kedv, valamiért midig egy kicsit B játékként tekintettem rá. Most, hogy az XBox Gaming Pass keretein belül szinte ingyen kipróbálhattam gondoltam megnézem, a szürke hétköznapok mondhatni alkalmat teremtenek neki. Gondoltam én...

Esőre azt hittem, hogy a játék egy walking simulator lesz néhány story relevant action -nel, de a teljes kép inkább a story oriented stealth and puzzle solving gameplay irányt vette fel. Alapvetően nem vagyok oda ezért a stílusért, de a sztori és a körítés annyira beszívott magába, hogy mégis maradtam. A történetben nem is kellett csalódnom (talán az említett utolsó harmad lehet kilógó, de ha egészként kezeli az ember a játékot, akkor szerintem korrekt), végig kellően "izgalmas" aláfestést ad a témához, de ehhez fontos megjegyezni, hogy a középkori inkvizíció időszakában játszódik. Anélkül, hogy sokat elárulnék a történetről, az egy nemes testvérpárról szól, akik bizonyos okok miatt menekülésre kényszerülnek franciaországi rezidenciájukból, majd a környéket elátkozó inkvizíció és a pestis járvány között kell érvényre jutniuk küldetésükben. Ezt a hajszát dolgozza fel a játék, mondhatom kiváló módon, a dramaturgia a grafikával kat karba öltve szuperül működik. Sok esetben gondoltam arra, hogy itt bizony kellene egy 18 -as karika, hiába virtuális az egész, a realizmus sok helyzetben már gyomorforgató és gondolatba ejtő. A finomabb vonásokra áttérve az építészeti stílus hihetetlenül korrekt, a játék grafikája tökéletes beleélést tud biztosítani a korszak miliőjébe. A helyszínek természetesen a már említett lopakodó játékmenetnek megfelelően, de nem a design rovására lettek kialakítva és ennek megfelelően használhatók is, eleinte nagyon lineárisak, de később többféle megoldást is találhatunk fejlesztéseinktől és elképzeléseinktől függően.

Hogy a grafikáról is szó essen, szinte csak pozitívumokat tudok felhozni, screenshotok a megfelelő topikban, sikerült a büdzséből a legtöbbet kihozni, ami jelen esetben a maximumot jelenti RT támogatás nélkül. A tócsák cubemap tükröződéseket kaptak, az anyagok maximálisan realisztikusan viselkednek a normál raszteres render szintjén, és a játék teljesen korrekten fut UWQHD - GTX 1080 társaságában. Két negatívumot szeretnék felhozni. Az egyik a 21:9 -es felbontások támogatásának hiánya, ennek javítására viszont léteznek megoldások. A másik az animációk helyenkénti igénytelensége. A karakterek szemkövetése néha kritikán aluli (amit nem igazán értek, mert az írisz megjelenítés hibátlan), de sajnos a mozgási animációkban is vannak hiányosságok. Ez az az aspektus, ami nálam B szintre húzza a teljesítményt. Ha egy játékot eleve sztorira kihegyazve adnak ki, akkor ez legyen rendben, de maximálisan. Így is működik, de sokat von el az immersion faktorból.

A játékmenet mondhatni klasszikus lopakodás tárgyfejlesztéssel, némi "AI csapatjátékot" felvonultatva és a fegyverhasználat szigorúan lekorlátozódik a parittyánkra. A fejlesztések létét igazából csak annak tudom be, hogy ma már nem lehet eladni játékot nagy számban úgy, hogy nincsen benne valamilyen upgrade rendszer. Itt az alkímiára és a parittyánk fejlesztésére építették fel az egészet, ami részben passzol is, de igazából hagyhatták volna azon a szinten, hogy megkapjuk a fejlesztéseket amikor szükségünk van rá.  A játék ezért néha úgy fest, mintha sandbox akarna lenni, de végül nem az, mert sosem tudunk visszatérni a korábban elhagyott területekre beszerezni az elhagyott begyűjtendő tárgyakat. Ezt fel lehet fogni potenciálként második végigjátszásra, de egy ilyen játéknál ennek a valószínűsége inkább csak az igazi fanatikusoknál marad.

Hogyan is éltem meg a játékot? Ízig vérig story oriented lopakodás, ami engem sok estben felmérgelt. Nem csak azért, mert nem az én stílusom, hanem azért mert még a stíluson belül is gyenge. Nem azért, mert nem működik, hanem azért, mert faék egyszerű.

Hány pontos adénk a játékra? Mennyire ajánlanám?

85% - Azoknak, akik egy sztori orientált játékot akarnak.

30% - Azoknak, akik egy lopakodós játékot akarnak.

70% - Azoknak, akik új résztvevőként most ismerik meg a játékvilágot.

 

Az én értékelésem:

80%

 

[bcom]

5 hours ago, jardo said:

Red Dead Redemption II

Köszi jardo. Igazából csak egy ilyen szubjektív ömlengésre vártam, hogy végre rászánjam magam. Van még pár cím amit előbb meg akarok nézni, de azok után belevetem magam. 

[UC]

1 hour ago, bcom said:

Köszi jardo. Igazából csak egy ilyen szubjektív ömlengésre vártam, hogy végre rászánjam magam. Van még pár cím amit előbb meg akarok nézni, de azok után belevetem magam. 

Én is régóta terveztem írni a játékról, csak nem szedtem még össze a gondolataimat. Én mondjuk sokára fogok ebbe a topikba írni, olyan 20 óra körül járhatok (ami nálam rettenetesen nagy szó ennyi idő alatt - karácsonykor vettem meg), és lémyegében a sztorival semmit nem haladtam, csak mászkálok, felfedezek, de összességében élvezem a világot. Rettenetesen ajánlom én is amellett, hogy értem és érzem mik a hiányosságai és egyértelműen nem ajánlható mindenkinek. Jardo nagyon jól összefoglalta egyébként!

[moody]

1 hour ago, UC said:

Én is régóta terveztem írni a játékról, csak nem szedtem még össze a gondolataimat. Én mondjuk sokára fogok ebbe a topikba írni, olyan 20 óra körül járhatok (ami nálam rettenetesen nagy szó ennyi idő alatt - karácsonykor vettem meg), és lémyegében a sztorival semmit nem haladtam, csak mászkálok, felfedezek, de összességében élvezem a világot. Rettenetesen ajánlom én is amellett, hogy értem és érzem mik a hiányosságai és egyértelműen nem ajánlható mindenkinek. Jardo nagyon jól összefoglalta egyébként!

Én is tervezem hogy kipróbàlom, ha már ps mellé kaptam. Csak túl hosszú, ezért ledarálom előtte az Unchartedeket.

[SaltyDave]

12 hours ago, XCube said:

 

Hogy lehet egy parittyát upgrade-elni? Katapult lesz belőle vagy széttárt karú jézus szobrocska csuklóira van rögzítve a zsineg?