Történelem

[Stauffenberg]

Ez a szép a mûvészetben, hogy mindig hatnak egymásra a stílusok, megkülönböztetni õket meg (szerintem) felesleges, ha ránézek egy festményre akkor nem az fogja eldönteni hogy melyik stílusba tartozik, hanem fogjon meg valamivel (színek, hangulat, cselekmény, vagy bármivel).

[Gyu]

Ha már mûvészet, megemlíteném, h a 20. század festészete, a leegyszerûsített formák egyáltalán nem tetszenek. példának okáért ott van Salvador Dali híres képe, amely a spanyol polgárháborúról szól. nekem az a kép nagyon rideg, e világnak egy torz lenyomata.

Most õszintén, egy értelmetlen, pusztító háborúról milyen képet fessen a mûvész, kis piros virágokkal, meg gombolyagot pofozó cicákkal? A Guernicában annyi fájdalom, gyötrelem, borzalom egyesül, mint egy háborúban...zseniális alkotás...

[Lloth]

A szürrealizmus nekem is nagy kedvencem. Dalí az egyik favorit, de a már korábban említett Boris képeit is szeretem. A szürrealizmus festészete nekem mindig olyan volt, mintha álmokat látnék: az álom is abból építkezik, amit valóságosan látsz, és megtapasztalsz, de olyan kontextusban, amely illogikusnak tűnik. Nem tudsz arról álmodni, amiről még sosem hallottál...akármilyen érthetetlen tárgyakat, dolgokat látsz is álmodban, elemeikben mind valóságos, és általad közvetlenül, vagy közvetetten ismert létezőkből állnak össze. Úgy értem, álmodhatsz te rózsaszín, patás farkasról, de mind a farkast, mind a patát, mind a rózsaszínt ismered. Nekem ez tetszik a szürrealizmusban: megbontja a szokásos, a racionális logikát. Sokan ezért állnak előtte értetlenül. Ízlés dolga. Valaki nem szereti, ami irracionális.

[PCBalu]

Most õszintén, egy értelmetlen, pusztító háborúról milyen képet fessen a mûvész, kis piros virágokkal, meg gombolyagot pofozó cicákkal? A Guernicában annyi fájdalom, gyötrelem, borzalom egyesül, mint egy háborúban...zseniális alkotás...

Természetesen zseniális, de nekem inkább rideg. Sõt, talán most meg is világítottad elõttem, miért is rideg számomra, miért nem tetszik. Elképesztõ látni az elnagyolt, elnyújtott alakokat, amint arcukra kiül a halálfélelem. Nos ez engebb iszonyattal tölt el. ugyanez van Dali képeinél is, vagy az a sikolyt ábrázoló kép, amit etgy norvég festett (nem jut eszembe a kép címe és festõje)

[Stauffenberg]

Most õszintén, egy értelmetlen, pusztító háborúról milyen képet fessen a mûvész, kis piros virágokkal, meg gombolyagot pofozó cicákkal? A Guernicában annyi fájdalom, gyötrelem, borzalom egyesül, mint egy háborúban...zseniális alkotás...

Szerintem a háborút nem is lehet másképpen lefesteni, mert a valóság túlságosan fájdalmas, a szürrealista festészet pedig "máshogyan" érzékelteti a fájdalmat, valamifajta mûvészi formába önti azt a sok szenvedést ami ott és akkor történt.

[zoleeb1990]

A szürrealizmus nekem is nagy kedvencem. Dalí az egyik favorit, de a már korábban említett Boris képeit is szeretem. A szürrealizmus festészete nekem mindig olyan volt, mintha álmokat látnék: az álom is abból építkezik, amit valóságosan látsz, és megtapasztalsz, de olyan kontextusban, amely illogikusnak tûnik. Nem tudsz arról álmodni, amirõl még sosem hallottál...akármilyen érthetetlen tárgyakat, dolgokat látsz is álmodban, elemeikben mind valóságos, és általad közvetlenül, vagy közvetetten ismert létezõkbõl állnak össze. Úgy értem, álmodhatsz te rózsaszín, patás farkasról, de mind a farkast, mind a patát, mind a rózsaszínt ismered. Nekem ez tetszik a szürrealizmusban: megbontja a szokásos, a racionális logikát. Sokan ezért állnak elõtte értetlenül. Ízlés dolga. Valaki nem szereti, ami irracionális.

Tavaly õsszel láttam Szegeden egy Dalí kiállítást és nem nagyon értettem egy pár képét, így nem is annyira tetszett. A lejjebb belinkelt kép a spanyol polgárháborúról mondjuk pont tetszik, de a tavalyi kiállítás képei közt volt egy pár számomra érthetetlen. Egyszer-kétszer nem értettem, hogy tényleg mit akar a képeivel kifejezni a korlátlan mûvészi szabadságon, ami néha elég obszcén elemeket vonultatott fel szerintem. Félreértés ne essék, (nem akarok prûdnek tûnni,) a realista aktszobrokat, festményeket tudom értékelni, de amikor a kép közepén megjelenik egy fekete hímvesszõ, ami sehogy sem passzol a kép cselekményéhez, azt egyszerûen nem tudom értelmezni/értékelni. Szóval a szürrealizmusról teljesen bebizonyosodott, hogy nem az én világom.

[Stauffenberg]

Tavaly õsszel láttam Szegeden egy Dalí kiállítást és nem nagyon értettem egy pár képét, így nem is annyira tetszett. A lejjebb belinkelt kép a spanyol polgárháborúról mondjuk pont tetszik, de a tavalyi kiállítás képei közt volt egy pár számomra érthetetlen. Egyszer-kétszer nem értettem, hogy tényleg mit akar a képeivel kifejezni a korlátlan mûvészi szabadságon, ami néha elég obszcén elemeket vonultatott fel szerintem. Félreértés ne essék, (nem akarok prûdnek tûnni,) a realista aktszobrokat, festményeket tudom értékelni, de amikor a kép közepén megjelenik egy fekete hímvesszõ, ami sehogy sem passzol a kép cselekményéhez, azt egyszerûen nem tudom értelmezni/értékelni. Szóval a szürrealizmusról teljesen bebizonyosodott, hogy nem az én világom.

Lehet hogy pont ezt a meghökkenõ hatást akarta kiváltani a festmény szemlélõjébõl (úgy tûnik sikerült ).

[nezolaca]

Ezt a mûvészetet szvsz nem érteni kell, hanem befogadni, hagyni, hogy mindenféle folyamatokat indítson el ott mélyen, legbelül... Persze van, akinek ez nem fekszik, az sose fogja megérteni, hogy miért is jó ez, de hát ilyen az élet, különbözõek vagyunk

[Stauffenberg]

Ezt a mûvészetet szvsz nem érteni kell, hanem befogadni, hagyni, hogy mindenféle folyamatokat indítson el ott mélyen, legbelül... Persze van, akinek ez nem fekszik, az sose fogja megérteni, hogy miért is jó ez, de hát ilyen az élet, különbözõek vagyunk

Én például olyan vagyok hogy képtelen vagyok gépiesen gondolkodni, például a matek teljesen távol áll tõlem, idegesít az a sok kötöttség, az a sok szar ami lefogja az agyam. A humán tantárgyakat sokkal jobban szeretem, lehet hogy többet kell "seggelni" velük, de mondjuk irodalomnál nincs kötöttség, nincs ami megköti az agyad, csak be kell fogadnod, és nem csak egyféleképpen értheted meg, mindenki számára mást jelent egy vers, vagy mondjuk A Kulcs c. novella (ami szerintem egész egyszerûen zseniális). Sok dolgot viszont nem kell megérteni, csak egyszerûen az érzésekre figyelni amiket kivált belõlünk

[zoleeb1990]

Én például olyan vagyok hogy képtelen vagyok gépiesen gondolkodni, például a matek teljesen távol áll tõlem, idegesít az a sok kötöttség, az a sok szar ami lefogja az agyam. A humán tantárgyakat sokkal jobban szeretem, lehet hogy többet kell "seggelni" velük, de mondjuk irodalomnál nincs kötöttség, nincs ami megköti az agyad, csak be kell fogadnod, és nem csak egyféleképpen értheted meg, mindenki számára mást jelent egy vers, vagy mondjuk A Kulcs c. novella (ami szerintem egész egyszerûen zseniális). Sok dolgot viszont nem kell megérteni, csak egyszerûen az érzésekre figyelni amiket kivált belõlünk

Én is a humán tárgyakat részesítem elõnyben a reálokkal szemben, de az a Dalí kép, amirõl írtam, nekem kicsit sok.

[Stauffenberg]

Én is a humán tárgyakat részesítem elõnyben a reálokkal szemben, de az a Dalí kép, amirõl írtam, nekem kicsit sok.

De mint írtam neki pont ez volt a célja, hogy sokkoljon

[Lloth]

Én például olyan vagyok hogy képtelen vagyok gépiesen gondolkodni, például a matek teljesen távol áll tõlem, idegesít az a sok kötöttség, az a sok szar ami lefogja az agyam. A humán tantárgyakat sokkal jobban szeretem, lehet hogy többet kell "seggelni" velük, de mondjuk irodalomnál nincs kötöttség, nincs ami megköti az agyad, csak be kell fogadnod, és nem csak egyféleképpen értheted meg, mindenki számára mást jelent egy vers, vagy mondjuk A Kulcs c. novella (ami szerintem egész egyszerûen zseniális). Sok dolgot viszont nem kell megérteni, csak egyszerûen az érzésekre figyelni amiket kivált belõlünk

Nos, én is így vélem. Én történetesen nagyon szeretek verseket olvasni, fõleg Ady verseit, de sosem arra gondolok, hogy vajon mit akarhatott a költõ ezzel mondani. Inkább a hangulata, ami megfog, sokszor annyira úgy tûnik, hogy a költõ épp úgy érzett, mint ahogy én abban a pillanatban.

Így vagyok a szütrrealista festményekkel is: nem akarom a mögöttes tartalmat keresni, megérteni, csak érezni a hangulatát.

[bandeee]

Én például olyan vagyok hogy képtelen vagyok gépiesen gondolkodni, például a matek teljesen távol áll tõlem, idegesít az a sok kötöttség, az a sok szar ami lefogja az agyam. A humán tantárgyakat sokkal jobban szeretem, lehet hogy többet kell "seggelni" velük, de mondjuk irodalomnál nincs kötöttség, nincs ami megköti az agyad, csak be kell fogadnod, és nem csak egyféleképpen értheted meg, mindenki számára mást jelent egy vers, vagy mondjuk A Kulcs c. novella (ami szerintem egész egyszerûen zseniális). Sok dolgot viszont nem kell megérteni, csak egyszerûen az érzésekre figyelni amiket kivált belõlünk

milyen érdekes, hogy mégis általában a reál beállítottságú emberek közül kerülnek ki a mûvészek, nem pedig a humánosokból... nem egy zenész ismerõsöm van, aki inkább reál beállítottságú...

a matek pedig csak alapszinten kötöttség, ha az ember komolyan foglalkozik vele, egy idõ után rájön, hogy amit addig megtanult, az még mindig semmi, illetve olyan könnyedén megért dolgokat, ahogy sohasem gondolta volna... persze ha az embert olyanok tanítják, akik maguk sem értik és szeretik a matematikát, akkor nehéz belátni a dolgok mögé és észrevenni a szépségét...

Nos, én is így vélem. Én történetesen nagyon szeretek verseket olvasni, fõleg Ady verseit, de sosem arra gondolok, hogy vajon mit akarhatott a költõ ezzel mondani. Inkább a hangulata, ami megfog, sokszor annyira úgy tûnik, hogy a költõ épp úgy érzett, mint ahogy én abban a pillanatban.

Így vagyok a szütrrealista festményekkel is: nem akarom a mögöttes tartalmat keresni, megérteni, csak érezni a hangulatát.

szerintem ezzel minden jóérzésû ember így van, ez csak az irodalom tanárok heppje, hogy mit akart vele a költõ mondani...

különben ezért nem szeretem a humán tárgyakat, mert nagyrészük spekuláció, semmi valós alapja nincs... gondolhatta ezt is, mert ez történt, de ezt is, mert aznap esett, de amazt is, mert épp egy éve halt meg az édesanyja stb... ugyanígy a történelemben, a fele népköltészet, 40-féle mondából kiválasztották a legvalószínûbbet, de ha neadjisten írásos emlék is lenne róla, akkor az tuti töredékes... durván az elmúlt 100 év történelmére mondható, hogy nagyjából ismerjük, azelõttrõl csak elképzelésünk van, egy szubjektív leírások alapján kialakított múltkép...

[PCBalu]

Osztállyal megnéztük Roberto Benigni filmjét, Az élet szépet (Life is beautiful)

Fantasztikus volt, mindenkinek ajánlom. Vígjátékként indul, aztán keserûség marad a végére.

[Stauffenberg]

Lloth: így van, nem kell keresni semilyen mögöttes tartalmat, csak befogadni, és hangulattól, helyzettõl függ hogyan hat rám

Bandeee: az én matek tanárom olyan hogy bejön, lecsapja az asztalra a naplót, felír pár példát a táblára és kiadja a parancsot: "Oldjátok meg, kaptok X percet rá!", na ezek után én imádjam a matekot, hogy nagyon nehezen megy magyarázat nélkül, de amúgy sem szerettem sosem, valahogy idegesít mikor egy adott szabály szerint kell megoldani valamit.

Egyébként magam is próbálkozom a zenével mégis szinte teljesen humán beállítottságú vagyok, de egy másik osztálytársam akivel az utóbbi idõben együtt zenélgetünk (a különbség annyi hogy õ már 3 éve van benne a DJ világban), õ pedig valahogy átmenet a kettõ között. Egyébként egy trehány lusta dög, de másod fokú egyenleteket old meg úgy hogy le nem írná egy rohadt papírdarabra, csak egy számológép a kézbe és fél perc múlva kinyögi a végeredményt... emellett pedig humán tantárgyakból is nagyon jó...

Balu: Ugye az az a film amiben az apuka a fiával bekerül egy lágerbe, de hogy a kisfiú ne féljen, az apa azt mondja hogy az egész egy nagy játék és a fõnyeremény egy tank? De régen láttam már a filmet, elõ kéne szednem, asszem még VHS-en van meg, de pont múltkor került szóba irodalom órán. Amúgy nagyon szívbemarkoló a befejezése

[PCBalu]

Balu: Ugye az az a film amiben az apuka a fiával bekerül egy lágerbe, de hogy a kisfiú ne féljen, az apa azt mondja hogy az egész egy nagy játék és a fõnyeremény egy tank? De régen láttam már a filmet, elõ kéne szednem, asszem még VHS-en van meg, de pont múltkor került szóba irodalom órán. Amúgy nagyon szívbemarkoló a befejezése

Igen, errõl a filmrõl beszélek. oscar díjat is nyert.

[Flame_of_Aiur]

Én például olyan vagyok hogy képtelen vagyok gépiesen gondolkodni, például a matek teljesen távol áll tõlem, idegesít az a sok kötöttség, az a sok szar ami lefogja az agyam. A humán tantárgyakat sokkal jobban szeretem, lehet hogy többet kell "seggelni" velük, de mondjuk irodalomnál nincs kötöttség, nincs ami megköti az agyad, csak be kell fogadnod, és nem csak egyféleképpen értheted meg, mindenki számára mást jelent egy vers, vagy mondjuk A Kulcs c. novella (ami szerintem egész egyszerûen zseniális). Sok dolgot viszont nem kell megérteni, csak egyszerûen az érzésekre figyelni amiket kivált belõlünk

Ez egy szempont. Az a szempont, hogy a világ az én tetszésemre és kedvtelésemre van... nem épp egy általános igazság. Ahogy az sem egy jól feltett kérdés, hogy "humán vagy reál". A helyes az lenne, ha nem tennénk fel kérdést, és azt mondanánk, hogy "humán és reál". Számomra mindig jó szórakozás volt egy-egy humán óra (bár ez erõsen tanárfüggõ is): magával ragadó témák, amik felkeltik az érdeklõdésem. Teljesen meg tudom érteni, akinek nem izgalmas vagy érdekes évszázadok felhalmozott tudása olyan "nyelven" - a tiszta (matematikai) logika nyelvén - megfogalmazva, ami nem egyezik maradéktalanul az ember gondolkodásával. Azonban kétségtelenül fontos. Mindkettõ. Hatalmas hibának és elszalasztott lehetõségnek tartom azt, ami ma pl. mûvészettörténet címén oktatnak a magyar iskolákban. Ezt nem így kéne: mondjuk heti 1 órában kombinált mûvészettörténet/tudománytörténet és filozófiaoktatás kéne éveken át (meg kétszer ennyi pénz az oktatásba, rendesen megfizetett tanárok oktatta kisebb csoportok, stb... de ez most nem tartozik ide). Ezzel, és egy általánosabb, szélesebb látókör felvillantásával oldhatnánk ezt a "humán vs. reál" kérdést. Mindkettõt mi "csináltuk", csak más célból: arról beszélni, hogy mennyire zavar a matematika kötöttsége vagy az, hogy idegesítő, hogy nincs egyetlen megfogható "jó" válasz az irodalomórákon kicsit olyan, mint arról beszélni, hogy milyen nehéz a kávédat keverni az ásóval, és milyen sokáig tart a kiskanállal felásni a kertet. Na de ez marhára nem 20. századi történelem, off off

[Stauffenberg]

Igen, errõl a filmrõl beszélek. oscar díjat is nyert.

Igen tudom (jogosan kapott méghozzá) Mostmár komolyan elõkeresem (na meg a VHS lejátszót is )

Flame: nem akartam itt reagálni, PM-ben elküldtem.

[zoleeb1990]

Ez egy szempont. Az a szempont, hogy a világ az én tetszésemre és kedvtelésemre van... nem épp egy általános igazság. Ahogy az sem egy jól feltett kérdés, hogy "humán vagy reál". A helyes az lenne, ha nem tennénk fel kérdést, és azt mondanánk, hogy "humán és reál". Számomra mindig jó szórakozás volt egy-egy humán óra (bár ez erõsen tanárfüggõ is): magával ragadó témák, amik felkeltik az érdeklõdésem. Teljesen meg tudom érteni, akinek nem izgalmas vagy érdekes évszázadok felhalmozott tudása olyan "nyelven" - a tiszta (matematikai) logika nyelvén - megfogalmazva, ami nem egyezik maradéktalanul az ember gondolkodásával. Azonban kétségtelenül fontos. Mindkettõ. Hatalmas hibának és elszalasztott lehetõségnek tartom azt, ami ma pl. mûvészettörténet címén oktatnak a magyar iskolákban. Ezt nem így kéne: mondjuk heti 1 órában kombinált mûvészettörténet/tudománytörténet és filozófiaoktatás kéne éveken át (meg kétszer ennyi pénz az oktatásba, rendesen megfizetett tanárok oktatta kisebb csoportok, stb... de ez most nem tartozik ide). Ezzel, és egy általánosabb, szélesebb látókör felvillantásával oldhatnánk ezt a "humán vs. reál" kérdést. Mindkettõt mi "csináltuk", csak más célból: arról beszélni, hogy mennyire zavar a matematika kötöttsége vagy az, hogy idegesítõ, hogy nincs egyetlen megfogható "jó" válasz az irodalomórákon kicsit olyan, mint arról beszélni, hogy milyen nehéz a kávédat keverni az ásóval, és milyen sokáig tart a kiskanállal felásni a kertet. Na de ez marhára nem 20. századi történelem, off off

Egyetértek, de az oktatás NEM-fejlesztésének okait taglalva már fórumszabályzatot sértrenék, úgyhogy erre nem térnék ki(, ebbõl a félmondatból az úgy is le tudja szûrni a lényeget, akinek le kell). Viszont szerintem még mindig örülhetünk, hogy nálunk folyik egyáltalán közoktatás, mert amit májusban láttam Nyugat-Európában, egy magát nem éppen rossz gimnáziumnak tartó intézményben, az szerintem kissé más, mint közoktatás: ott már évtizedek óta a fogyasztásra nevelik az embert, mert pénzük az van rá, a kultúrából pedig megárt a sok - sajnos. Egyébként szimpatikusak voltak azok az emberek, akikkel ott találkoztam, csak a városnézés untatja õket, úgyhogy inkább bevásárolni, plázázni mennek. Ez pedig szerintem egy erõsen XX. századi gyökerû társadalmi probléma, úgyhogy még csak nem is volt OFF a válaszom.

[mbm]

1956 októbe 6-án volt Rajk László újratemetése.Ekkor mondta egy

híres ellenzéki, hogy "szegény Laci, ha ezt látná, most biztosan közénk lövetne"

: )

[Stauffenberg]

Egyetértek, de az oktatás NEM-fejlesztésének okait taglalva már fórumszabályzatot sértrenék, úgyhogy erre nem térnék ki(, ebbõl a félmondatból az úgy is le tudja szûrni a lényeget, akinek le kell). Viszont szerintem még mindig örülhetünk, hogy nálunk folyik egyáltalán közoktatás, mert amit májusban láttam Nyugat-Európában, egy magát nem éppen rossz gimnáziumnak tartó intézményben, az szerintem kissé más, mint közoktatás: ott már évtizedek óta a fogyasztásra nevelik az embert, mert pénzük az van rá, a kultúrából pedig megárt a sok - sajnos. Egyébként szimpatikusak voltak azok az emberek, akikkel ott találkoztam, csak a városnézés untatja õket, úgyhogy inkább bevásárolni, plázázni mennek. Ez pedig szerintem egy erõsen XX. századi gyökerû társadalmi probléma, úgyhogy még csak nem is volt OFF a válaszom.

A fogyasztói társadalom már a 20. század elõtt is megjelent, de tömeges agymosással vegyítve csak a 20. században... ez az "agymosás" folyhat rádión, televízión, újságon keresztül is, a 20. századra leginkább az elsõ kettõ jellemzõ, nameg ugye a 20. században jöttek rá, mi lenne ha a gyerekeken keresztül adnának el különbözõ termékeket, aminek lehet az eszköze egy mûanyag játék a hamburger mellé, vagy hogy már az iskola padban elkezdik arra nevelni a lurkókat hogy vegyél minél több dolgot (nameg a TV, ami a 20. század második felében már egész egyszerûen evidenssé vált), vegyél hitelre, vegyél készpénzzel, vegyél bankkártyával, édes mindegy csak vásárolj... persze ezek már korábban is megvoltak, viszont csak a 20. században öltött ekkora méreteket a dolog. A legutóbbi Frei dossziéban részben errõl is szó volt.

Egyik ismerõsöm aki Londonban él és a lánya most jár egyetemre, azt mondta, hogy odakint a felnövõ generációt nem arra tanítják hogyan kell gondolkozni, hanem arra hogyan kell ész nélkül vásárolni...

[Lloth]

És ha a társadalom többsége átvette már ezt a mentalitást, nehéz kihúzni magad alóla. Magamon látom: van 2-3 jó pulóverem, szeretem is õket, semmi bajuk, de akármennyire is nincs pénzem, venni fogok egy negyediket, mert milyen ciki már, hogy "folyton ugyanazt a hármat hordom". Bár, talán senki nem tenné szóvá a környezetemben, mégis, ha már évek óta használom ugyanazt a ruhát, ha éppen egy ici-picit is engedi anyagi lehetõségem, veszem a következõt.

Szóval, amolyan társadalmi elvárás már, hogy vásárolj. Nameg - és ez fõleg a technikai cuccokra igaz - ma már nem 10-20 évre csinálnak valamit, hanem 2-3-ra. Addig garanciális, nincs vele semmi bajod (általában), de utána menthetetlenül úgy elromlik, hogy szinte többe kerül megjavítani, mint újat venni. A régi orosz mosógépünk pl. bírta 20 évig, jó-jó, kellett javítgatni, de csak bírta. Ma már nem fogja neked egyetlen mosógép sem 20 évig bírni, bármilyen dárágn vetted is.

[zoleeb1990]

A fogyasztói társadalom már a 20. század elõtt is megjelent, de tömeges agymosással vegyítve csak a 20. században... ez az "agymosás" folyhat rádión, televízión, újságon keresztül is, a 20. századra leginkább az elsõ kettõ jellemzõ, nameg ugye a 20. században jöttek rá, mi lenne ha a gyerekeken keresztül adnának el különbözõ termékeket, aminek lehet az eszköze egy mûanyag játék a hamburger mellé, vagy hogy már az iskola padban elkezdik arra nevelni a lurkókat hogy vegyél minél több dolgot (nameg a TV, ami a 20. század második felében már egész egyszerûen evidenssé vált), vegyél hitelre, vegyél készpénzzel, vegyél bankkártyával, édes mindegy csak vásárolj... persze ezek már korábban is megvoltak, viszont csak a 20. században öltött ekkora méreteket a dolog. A legutóbbi Frei dossziéban részben errõl is szó volt.

Egyik ismerõsöm aki Londonban él és a lánya most jár egyetemre, azt mondta, hogy odakint a felnövõ generációt nem arra tanítják hogyan kell gondolkozni, hanem arra hogyan kell ész nélkül vásárolni...

Igen, erre az agymosásra gondoltam én is, egyszerûen borzasztó.

Lloth, én is voltam hasonló helyzetben ruházkodás témában, de nagyon igyekszem elkerülni, csak ahhoz idõt is kéne szánni vásárlásra, na meg persze, ha nem a pénz beszélne öltözködésnél, kissé könnyebb volna a dolog...

[Stauffenberg]

Én öltözködésben mondjuk követem a divatot de nem vakon! Mindig inkább a saját ízlésem, egyéniségem dominál, de mind1 nem ez a topik témája, bár beszélhetnénk a 20. század divatjáról is, de abban nem nagyon vagyok otthon :lol:

Lloth nekünk pont ma adta meg magát a 40 (!!!) éves vegyes tüzelésû kazánunk, ami még anno a jó öreg Ganz gyárban látta el a feladatát, majd mikor megszûnt, nagyapám hazahozatta, de neki nem kellett és kb. 20 éven át dolgozott nálunk, mire végleg elszenderült. Ma már nem tudsz olyan kazánt venni ami szintén 40 évig bírná, vagy olyan bojlert ami bírná 28 évig mint az amit a nyár folyamán kellett lecserélnünk...

[PCBalu]

Én öltözködésben mondjuk követem a divatot de nem vakon! Mindig inkább a saját ízlésem, egyéniségem dominál, de mind1 nem ez a topik témája, bár beszélhetnénk a 20. század divatjáról is, de abban nem nagyon vagyok otthon :lol:

Lloth nekünk pont ma adta meg magát a 40 (!!!) éves vegyes tüzelésû kazánunk, ami még anno a jó öreg Ganz gyárban látta el a feladatát, majd mikor megszûnt, nagyapám hazahozatta, de neki nem kellett és kb. 20 éven át dolgozott nálunk, mire végleg elszenderült. Ma már nem tudsz olyan kazánt venni ami szintén 40 évig bírná, vagy olyan bojlert ami bírná 28 évig mint az amit a nyár folyamán kellett lecserélnünk...

Igen, mert ma nem az a lényeg, h meddig bírja, hanem az, hogy minnél modernebb legyen. Ott vannak pl. az autók. Régen tíz-húsz évre vettél egyet, ma meg már sorozatban jönnek ki évenként a legújabb modellek, tehát egy három éves autó már igenis öregnek számít. Nekünk is az elmúlt tíz évben avgy öt autónk volt. És persze az is közrejátszik, hogy az emberek szeretnek egymással szemben felvágni és tény, hogy ha egy öregebb autóval jelensz meg mondjuk egy állásinterjún, akkor te biztos csóró vagy. Ez a kapitalista világ (tehát É-Amerika, Európa, Ausztrália meg még egy-két hely) igazi rákfenéje, egy rohanó világ, tele stresszel és állandó megfeleléssel.