GS Versek

[methew]

Nohát.. Hogy lemossam magamról az elő-utóitéletek csak beirok egy verset, melyet ma irtam kicsiny magányomban! x)

Pihenj..

Csöpp sziget vagyok a civilizáció tengerén

Fáradt úszóknak pihentető menedék.

Pihenj meg pálmafám árnyékában,

Fürödj le édes vizű patakocskámban.

Húzz le magadhoz egy ágat,

S kókuszdióm megrágjad!

S ó, tiszta lelkű vándor,

Úszhatsz bármilyen távol

Én visszavárlak.

De lebegő sziget vagyok,

És túl sokatokkal nem birok.

Kérlek Téged,

Szigetemet TE is védjed!

[cHiPa]

Nagggyon jóó ez, csak néhány khm... érdekes hely van benne. Nekem a legszembetűnőbb, a "Húzz le magadhoz egy ágat, / S kókuszdióm megrágjad!" Kicsit erőltetett a rím, meg a kép is fura, akkor már inkább egy zamatos barack, vagy tudomisén De az alapgondolat szép, mondhtanám 'költői'

Sőt, most, hogy még párszor átolvastam, méginkább jó ez xD

[ZaTHaR]

Óda a Rémhez

A legnagyobb szörnyeteg ő:

Sír, nyög, könnyei harsognak

temérdek fekete nyála

a kozmosz esszenciája

mocskos torka falja és

csak falja éltedet; Kezdet

és Vég benne egyesül

míg ő gyarapszik te

semmivé lényegülsz és

mikor csenevész testeddel

roppant nyakába ülsz:

elnyeli mindened!

e tartarosi gyomrú,

iszonyú szörny:

a mindenható toalett.

_________________________________

:D majd reflektálok is ha van erőm.

[Madness]

Egész jó lett.

Főleg az utolsó sor :lol:

[ZaTHaR]

Egész jó lett.

Főleg az utolsó sor :lol:

Jaja, arra van kihegyezve az egész :lol:. A WC-n épp.... szal ott jött az ihlet. :D

[Demonic]

Ne haragudj Zathar, de nekem ez túl kortárs. Ahogy én látom, ha már anyanyelvünk kurvul, a költészet témáinak nem kéne, még ha könnyű támadási felületet is nyújtunk avval, hogy néha egész nagyratörő gondolatokat faragunk rímbe ;(

[methew]

Zathar: poénos úgy érzem.. és jó a lüktetése, mikor olvassa az ember, de ennél többet nem nyújt. Túlsokértelmet nem látok benne, dehát "néha ilyen is kell". Valamilyen szinten Demonic-kal is egyet értek, csahát Demonic-nak meg azt tudom mondani - és nem sértésnek szánom Zathar részének-, hogy ez nem az a fajta vers, amelyik meghatározza a jelenlegi költészeti világot, tud ennél Zathar is sokkal jobbat.

[ZaTHaR]

Nem az ilyen versekkel akarom épp megváltani a világot csak jött az ötlet és már kész is volt én nem tehetek róla. :D Szal összességében ne tessék túl komolyan venni azt a szart! Csak leírtam, hogy legyen ilyen is itt. Igazából azt szerettem volna elérni, hogy az utolsó sornál mindenki röhögjön egy jót, de lehet hogy túl komoly lett az egész hangulata ahhoz hogy nevessen az ember, ezt nemtom megítélni. Én jót röhögtem amikor ujra elolvastam :D.

[Philip12]

Nem az ilyen versekkel akarom épp megváltani a világot csak jött az ötlet és már kész is volt én nem tehetek róla. :D Szal összességében ne tessék túl komolyan venni azt a szart! Csak leírtam, hogy legyen ilyen is itt. Igazából azt szerettem volna elérni, hogy az utolsó sornál mindenki röhögjön egy jót, de lehet hogy túl komoly lett az egész hangulata ahhoz hogy nevessen az ember, ezt nemtom megítélni. Én jót röhögtem amikor ujra elolvastam :D.

No, most -engedelmeddel- a védelmedre kelek. szerintem jó kis "szösszenet". Én pl. tudtam rajta nevetni. Egy szóval jellemezve (szerény véleményem szerint) Elmés. Az a lényeg, hogy nem szabad véresen komolyan venni. Ezt nem.

Mindazonáltal tényleg borzalom, hogy mi történik, a magyar nyelvvel. De erről nem az ilyen versek tehetnek. Tehet róla az állam, a törvényhozás, a közgondolkodás, a közhanyagság, a multi-naci cégek és a kisvállalkozások (a divatos nagyonkülföldi nevekre tesék gondolni, semmi másra!). Tehet erről még iszonyúan sok dolog. De nem csináljunk elefántot egy ilyen tréfából. A költészetnek az a témája, amit a költő akar. Miért, a Tomi-s versikék jobbak, meg "Anyuham os, probléman incsen..." ???

Egyébként magyarórán megint elkapott a "hév". Kicsit hazafias érzelmű, de kicsit még passzol is a témához.

-----------------------------------

Ne add ki azt,

ki adva vért,

fizetve ősi, szent emlékű bért

őrizve ezer-évi emlék között

a bírt és eldobott könnyözönt,

megsiratva múltat, jövőt;

Nehogy ki add,

ki adva bért,

ősi, megsürűdött vért,

őrizve ezer-évi könnyözönt,

bírt és veszett áldás között

megünnepel múltat, jövőt;

Ne dobd ki azt,

ki sírva vért,

fizetve ős-örökölt átokért

bércek ezer kőomlási közt

ringatva mégis kar s könnyek között,

dédelget múlt jövőt;

Őrizd meg azt,

ki szíve vért,

ősi, szent-átkozott magyar vért,

vörös, ezerévi könnyözönt

bírva pumpált sok emlék között,

ki örök múltad, és szül jövőt:

a magyar férfit, magyar nőt.

----------------------------------------------------

Címe még nincs.

Remélem nem túl "radikális". Mielőtt valaki ilyesmire gondolhatna, had szögezzem le: nem vagyok soviniszta, csak magyar

[Nephin]

Óda a Rémhez

A legnagyobb szörnyeteg ő:

Sír, nyög, könnyei harsognak

temérdek fekete nyála

a kozmosz esszenciája

mocskos torka falja és

csak falja éltedet; Kezdet

és Vég benne egyesül

míg ő gyarapszik te

semmivé lényegülsz és

mikor csenevész testeddel

roppant nyakába ülsz:

elnyeli mindened!

e tartarosi gyomrú,

iszonyú szörny:

a mindenható toalett.

Nekem tetszik. Olyan varródánieles hangulata van kissé...

[Demonic]

Elismerem, elhamarkodottan bíráltam talán, ám azt még tartom, hogy a csattanónak egy átvezetést is írhattál volna, egy-egy utalással a végkifejletre, mert így a kezem a homlokomon csattant az utolsó sorral együtt

Philip, hiányzik neki egy cím, szerintem. Avval egybe kötheted a mondanivalót, egy témamegjelöléssel akár, no meg a 'pumpált' szót is picit aszfalt-szagúnak érzem.

Hallgatásom pedig most agyonütöm, falábbal. Nem rúgom, hanem konkrétan, odaverek, falábbal.

Én, a vesztes

Merengve nézem

mint feszül néma égen

Csillag-árnyék sötéten.

Egyedül állok,

Én, a vesztes,

s Hozzád kiáltok!

Legyen a múzsám

ördög vagy Sátán

Elméd lesz a vásznom,

mire világ képét hányom.

Én, a vesztes,

Hozzád kiáltok!

Miként vész el

Minden ember

Hústenger tajtékán,

Az élet vérhabján.

Én, a vesztes,

Hozzád kiáltok!

Ki küzd, mind undok,

E lét partján nincs homok:

csak álom-szilánkok -

Elég! Fáradt vagyok.

Én, a vesztes,

Hozzád kiáltok!

Vontam nyomort,

mint igát a barmok,

Ám győztél Élet -

S előtted meghajlok:

Én, a vesztes,

Hozzád kiáltok!

[ZaTHaR]

Philip: tetszett! Sztem itt még nem is olvashattunk klasszikusan hazafias témájú verset. Ez is egyébként egy probléma. A nemzettudat ma már halott fogalommá vált... és nem igazán látom lehetőségét, hogy ez a közeljövőben megváltozzon. De lehet, hogy csak pesszimista vagyok. Ha a kortárs művészetnek lenne közvélemény-formáló szerepe, akkor az ilyen verseknek is lenne talán hatásuk.

Mindenesetre még annyit, Philip, hogy egy frappáns cím tényleg kell még neki!

Jah meg még annyit , hogy az utolsó sorban nagyon erős lett a cezúra. Sztem a vessző helyett egy "és" vagy "s" kötőszó sokat dobna a vers befejezésén!

A szokatlan témákkal kapcsolatban: nem kifejezetten az én versem miatt mondom, de ha már így felvetődött. Emlékezzetek csak, hány és hány költőt, művészt tituláltak őrültnek a maga korában (szinte minden igazi újítót). Ebből csak egy tanulságot lehet leszűrni, mégpedig hogy tanuljunk a múltból! A szokatlan téma egyáltalán nem költészetidegen dolog (és még1x mondom remélhetőleg nem a toalett-ódáké lesz a jövő :D de mindenesetre könnyen lehet hogy mostani szemmel furcsa dolgok lesznek meghatározóak).

Nekem tetszik. Olyan varródánieles hangulata van kissé...

Köszi... de az ki? mármint úgy konkrétabban .

Elismerem, elhamarkodottan bíráltam talán, ám azt még tartom, hogy a csattanónak egy átvezetést is írhattál volna, egy-egy utalással a végkifejletre, mert így a kezem a homlokomon csattant az utolsó sorral együtt

Abban igazad van hogy nem igazán van utalás , tehát az első sorok sztem 100-ból félnek jutna eszébe, hogy egy WC-ről van szó. Újraolvasva talán érthetőbb (elnyel mindent a nyála stb. :lol: ). A homlokoncsattanás jó effekt lehetett xD. Na, WC-téma lezárva!

versedhez: megint a megszokott jó! Gratz hozzá, megfogott a hangulata. Valakire emlékeztetett a stílusa, de most nem jut eszembe. Egyébként József Attila-tól a Nem én kiáltok nem volt közvetlen ihletés a vers esetében? Különösen tetszik az "elméd lesz a vásznom, mire világ képét hányom" kép, csak itt jobban belegondolva nem fogom, hogy mégis mire gondolsz. Elméd lesz a vásznom mire világképem hányom, ilyen jelentésben van? Egyébként nagyon korrekt!

[tenderlumpling]

Otthon

itt fekszem.

Hagyom magam

e bús órákon,

torkomat most

hosszú távon

elmetszem.

Szenvedjek én.

Fájjon, húzzon,

sebem mostan

ne alusszon,

vérezzen!

De ne kiáltsak,

mert meghallják;

gondomat majd

elhagyják:

hadd vesszen!

Végül én is

elnémulok,

csak még egyszer

annyit mondok:

elvesztem,

házam-szobám,

falak között,

rút éltem most

hátam mögött:

végeztem.

[-moki-]

Csak így cím nélkül...

Mellkasomban nappal éles szúrás

Éjszakánként csöndes ágyban forgás

Ereimet zsibas.ztja a vég nélküli vágy

Boncasztal immáron a pihe puha ágy

Mellemen ormótlan a hatalmas heg

Metszétek ki szívemet, biztosan beteg

Folyassátok ki szürke, sós mérgemet

Csak fals és látszat álmokat teremtett

Vegyétek agyam, hasogató börtönéből

Lelkem barna tükrét pattintsd ki gödréből

Vedd ki illatokkal teli bolyhos tüdőm

Nyúzd le érintésekkel teli lila bőröm

De a szikével, csak óvatosan bánjatok

Remélem a halálomat nem akarjátok

Csak had szabaduljak meg mindentől

Ami emlékszik rád, ami talán megöl.

[-moki-]

Telihold

Hol vagy belőlem, vadászösztön?

Tízezer évnyi tapasztalat és vér.

Testem olyan, mint egy börtön

Add ki magadból, ami csak kifér

Hol vagy belőlem, ősi érzék?

Mi rá vezet az egyetlen vadra.

Mutasd meg, hogy mi a mérték

Had vonítsak végre rá a holdra

Hol vagy belőlem, ősi technika?

Mit őseim használtak napról napra

Éhes már az egyszemélyes falka

Felderít, kifáraszt, ráharap a torokra

Hol vagy belőlem, ősi tartás?

Mi a fáradt vadászt a lábán tartja

Vérrel fűt, hogy elérje a hatást

Támadásra ösztökél, ha akarja

Hol vagy belőlem, teli hold?

Árasszon el esti fényed

Éhes alattvalód, kérlek pártold

A vadász végre felébred.

[cHiPa]

Mmm, de jók...nincs is nagyon mit hozzáfűzni szerintem.

Emberelemzés

Ez életrajzi vázlat

Hogy tépjük le a vásznat

Hogy rántsuk le a leplet

Mi ismeretlent fedhet

Zúzd szét az álarcot

Lássuk meg az áldott

Életnek valóját

S minden álmodóját

Ti bolond józan álmok

Kétségbe esve állok

Feltárták a mély kriptát

Szent életnek szentebb titkát

2007. VI. 27.

Az alapmotívum zenetörténet órán, R. Schumann életének elemzése alatt fogalmazódott meg.

[Nephin]

Köszi... de az ki? mármint úgy konkrétabban .

Egy (szerintem) óriási tehetséggel megáldott fiatalember, ajánlom a köteteit.

Itt van néhány példavers (de Google barátunk sokkal többet is eléd tárhat ):

http://thomaskerekes.blogter.hu/?post_id=68433

[Madness]

Ma írtam egyet, hirtelen felindulásból. Nem kéne ennyire erőltetnem, mert már nem nagyon jöttek a rímek. Inkább visszatérek prózához.

Rohanvást zakatol az Élet

Ha elég gyors vagy talán utoléred

De ha mégsem hát mehetsz gyalog

Békességben bandukolva amíg élted ragyog

Ha elfáradtál elhelyezkedsz s vár az álmod

Talán egyedül, talán lesz egy párod

Míg mások összerogynak s az Élet rájuk ront

Átgázol rajtuk, hogy törjön minden csont.

Messzi földbe romjaikat beletiporják,

Sebességtől elvakultan őket meg sem látják.

De nyugodtan alhat-e mindaz ki elmúl

Tudván, ami fontos ott várta, a horizoton túl.

[Demonic]

Amennyire észrevettem, öreg átka ennek a topiknak, ha az emberek csak berakják egy versüket, de nem írnak kritikát. Ebből ugyanis az lesz, hogy egymás mellett írogatunk, nincs reakció az akcióra, akkor meg akár a versek.txt-nek is írhatok. Legyünk erősek gyerekek.

Madness: a gondolat jó, ám a képet szerintem nagyon tágra csináltad. Míg elsőre vonat jön, aztán átváltunk ragyogásba, míg a végére egy rom ötlik elénk. Az ecseted meg van, lehet ennél átütőbbet is 'festened'

chipa: erőlködöm itt, hogy beleszálljak könyékkel, de nem megy. Tán annyi, hogy nem érzem az utolsó versszakot lezárásnak ( ha direkt volt, pofás megoldás ), s még áhítoznék még egyre, konklúzióval, jólmegmondással. Mert az összhatás idáig felcsigáz, utánna a vers meg otthagy, mint kéjre vágyó szűzleánykát ;o

kismoki: csak a cím nélkülihez fűznék hozzá, s élből tenderlumpinghoz kapcsolnám. Témátok hasonló, csak a kép más. Ahogy én látom, manapság ez a fajta téma éli divatját, bár ha 'szemedbelógahajad' életstílust képviseltek, akkor nyugodtan lehet ilyet. Amúgy a 'figyeljetek, meghalok' témát hagyjuk meg nekik. Mondjuk jóváírom a kockacukrot a boncasztal kép megformálásáért, csak valami maradandóbb tanulságra is föl lehet használni szerintem egy ilyen erőteljes képet. Vagy vedd úgy, hogy nem szóltam ;o

És most jövök én, kezét csókolom, tragikus hirtelenséggel, ezúttal faláb ( meg rendes rímképlet ) nélkül.

Acsargás

Tested tükör,

Igába vont ökör,

S a húsban tükörképen

Délibáb táncol a fénnyel.

Bőröd már csak kátrány,

Ezer bűn, ezer ármány.

Mikor az Akaratban

ember roppan,

csont kirobban,

roppan-robban

Az élet-gépben,

hol tested a szén,

Mi fűt, mi hajt,

Az égő szén,

Szemedbe kén,

Kénben a kéj,

Kéjben a vég;

Mert ki a kéjjel játszik,

Kéjnek szolga:

Ő az úr,

S te rabszolga!

[Madness]

A ragyogást úgy próbáltam elkülöníteni, hogy ami rohan és zúz az a nagybetűs Élet. Másik meg az ami embertől független fogalom, ami elkezdődik majd befejeződik. Mondtam, hogy nem mentek a rímek, különben valószínűleg hosszabban írtam volna.

Úgy látom Demonic, hogy a verseidben szinte kötelező elem az ember-gép párhuzam hússal, lánccal stb.-vel tarkítva.

[-moki-]

kismoki: csak a cím nélkülihez fűznék hozzá, s élből tenderlumpinghoz kapcsolnám. Témátok hasonló, csak a kép más. Ahogy én látom, manapság ez a fajta téma éli divatját, bár ha 'szemedbelógahajad' életstílust képviseltek, akkor nyugodtan lehet ilyet. Amúgy a 'figyeljetek, meghalok' témát hagyjuk meg nekik. Mondjuk jóváírom a kockacukrot a boncasztal kép megformálásáért, csak valami maradandóbb tanulságra is föl lehet használni szerintem egy ilyen erőteljes képet. Vagy vedd úgy, hogy nem szóltam ;o

Acsargás

Tested tükör,

Igába vont ökör,

S a húsban tükörképen

Délibáb táncol a fénnyel.

Bőröd már csak kátrány,

Ezer bűn, ezer ármány.

Mikor az Akaratban

ember roppan,

csont kirobban,

roppan-robban

Az élet-gépben,

hol tested a szén,

Mi fűt, mi hajt,

Az égő szén,

Szemedbe kén,

Kénben a kéj,

Kéjben a vég;

Mert ki a kéjjel játszik,

Kéjnek szolga:

Ő az úr,

S te rabszolga!

Úúú, én nem vagyok emo, Isten ments Feloldozás volt inkább az a vers, hogy kiírjam magamból a dolgokat. Kicsit kapkodó tudom, lehet, hogy átírom valamikor.

A tiéd tetszik. Játékos, érdekes ritmusú, bár az eleje kicsit elüt a vers egészétől, de nekem ez külön tetszik

[tenderlumpling]

Úúú, én nem vagyok emo, Isten ments Feloldozás volt inkább az a vers, hogy kiírjam magamból a dolgokat. Kicsit kapkodó tudom, lehet, hogy átírom valamikor.

Ja, én sem vagyok :lol: Csak hát Bierce-féle minden-mindegy hangulat van mostanság

[cHiPa]

Demonic, igazad van a verskommentálással kapcsolatban, igazából még az előző hsz-emnél, amit írtam, hogy ezekhez a versekhez nincs mit hozzáfűzni, kicsit hazudtam, nekem lett volna kommentálni valóm, csak ritkaszar napom volt, és nem volt kedvem a billentyűn pötyögni. Remélem megérted. De akkor törjünk jeget :D : Olyan hangulata van ennek az Acsargásnak, hogy áá, nagyon nagy. Bár a képek nem mindenhol egyészen összefüggőek ( pl. a "Szemedbe kén" sort én nem értettem, hogy hogy jön ide ), talán ez nem is baj, mert ez is hozzájárul ehhez a hangulathoz. Csak akkor meg az zavar, hogy ahová eljutottál az utolsó sorokban, már nem igazán felel meg a címnek. A rímek meg kifejezetten jók :D

Képek este után

Karom égető lázfájdalom emészti fel

Ahogy számhoz emelem az utolsó kortyot

Emlékek garmadája életre kel

Én engedek nekik, ismét velük forgok

Szememben lassan kialszik a parázs

Utolsó szálam tüze csonkig ég

Füst száll az éterben, szép karikás

S egy lépcsőfokkal közelebb kerül az ég

Álmodom szemed

Ó, két gyöngy szemed!

Magamba véstem

Azt az esti képeket

Arcod üde szépét

Tekinteted merészét

Tested ragyogását

Szemedben tűz égését

De az álom megszakad, ahogy elfogy az ital

Ahogy nincs mit elszívni, visszatért sok határ

De nem sajnálom, múlttal, múltnak dolgaival

Játszadozni, emlékezni mindig lehet – sose kár

Egyedül talán két szép szemed hiányától félek

Egyre csituló fejem józanságra vár

S míg azon elmélkedem, hogy mi lesz holnap nélküled

Édesítő ajkad ajkamon talál

2007. V. 5.

[methew]

Annyira nem tudok ezekhez mit hozzáfűzni... Egyszerüen azt tudom mondani, hogy itt egy-két vers elolvasása után többnek érzem magamat.. Nem érzem ezekhez a versekhez illőnek hogy itt elkezdjek arról beszélni hogy pl. cHiPa versénél felolvasásánál nem mindig hallatszik ki a páros rím az elején, de kit érdekel egy ilyen vers keretében?....

[zspider]

Golgota

Golgota! Koponyák hegye!

Keresztek mocskos helye!

Ezrek szenvedik büntetésed!

Gyilkosok jajveszékelnek!

Vércseppek ezre zuhan rád!

Lassú zivatar csak ereknek fáj!

Remélem érzed! Kérleld, hogy elég!

Elég volt a sok gyilkostól a könyörgés!

Karók hasítanak beléd!

Torzul már a sok bérc!

Golgota... bűnösök temetője...

Szentségtelen feladat elvégője.

Bűnözök várják a végső ítéletüket,

te pedig a végét ennek az őrületnek.

Túl sokat láttál már. Bőven eleget.

Szenvedve távozó lélek tömeget.

Szavad hiába való, embernek nem halható

Tovább teszi ezt a sok tudatlan halandó

Ürülék és vér mossa fűtlen kopárságod.

Átkodon igazán senki se osztozott.

Egy nap más volt. Kit beléd szúrtak szent.

Lelke jobbá tette a száraz és repedt bőrödet.

Annak éjjelén eső mosott.

Nem volt több mocsok.

Másnap hajnalán friss volt a lég.

Tisztán fénylett feltetted az ég.

Egy száll karmazsinban úszó rózsa is kinyílott,

talán ez okoz másokban is egy kis bűnbánatot.

Golgota! Koponyák hegye!

Reménytelenek átkos helye!