Madness Posted March 25, 2007 Posted March 25, 2007 Nem az MTA-ban beszélgetünk x) .. Személyes benyomások, vélemények,bármi.. de midnegy..ahogy gondoljátok.. ha nem hát nem.. Most már csak egy vers kéne amin lehetne gyakorolni a véleményezést. Mert picit kifogytunk.
Nephin Posted March 25, 2007 Posted March 25, 2007 Tessék. Pillanatnyi állapot-hangulat. Távolról nézlek csak, kedves, mégis jó ez így, a Szerelem - ősi tettes - rendezi a színt. Átölelnélek, de tudom, most még nem szabad, csak remélem, hogy kibírom, szívem szétszakad. Vágyakozva, minden sejtem, gondolatom hív, legyek erős, legyen merszem átadni a hírt, Ha találkozunk... Forrón fogom megcsókolni ajkadat, hozzád bújok, úgy suttogom: valóra vált álom vagy. Ide lőjetek. :lol:
cHiPa Posted March 25, 2007 Posted March 25, 2007 Akkor én belevágok :D Mmm, az első versszak szép, erős, jóízűen meglepődtem a szóhasználattól, de aztán átmegy egy kicsit sablonba, ami mondjuk ebben a témában érthető, és nagyon nem is lehet belekötni. Nekem a végén nem jön be ez az optimizmus :lol: De ennek csak én vagyok az oka Egyébiránt én szeretem csak olvasni itt a dolgokat. Bár mostanában én is éreztem, hogy ez így kicsit üres. És Methew igenis van értelme, attól még hogy nem írnak rá, elolvassák, és ezzel már több, értékesebb lett a napuk, te meg azzal a tudattal alukálsz el, hogy adtál valakinek valamit :D
Madness Posted March 25, 2007 Posted March 25, 2007 A távolról vágyakozás tök jól le van írva, aztán az utolsó versszak olyan váraltanul ér. Szépen elkezded leírni, hogy mennyire beteljesületlen a szerelem, aztán a végére belőttél valamit a beteljesült szerelemből. Az a versszak se rossz, de hiányolok még pár versszakot ami folyamatosabbá tenné a dolgot.
Nephin Posted March 25, 2007 Posted March 25, 2007 Akkor én belevágok :D Mmm, az első versszak szép, erős, jóízűen meglepődtem a szóhasználattól, de aztán átmegy egy kicsit sablonba, ami mondjuk ebben a témában érthető, és nagyon nem is lehet belekötni. Nekem a végén nem jön be ez az optimizmus :lol: De ennek csak én vagyok az oka Egyébiránt én szeretem csak olvasni itt a dolgokat. Bár mostanában én is éreztem, hogy ez így kicsit üres. És Methew igenis van értelme, attól még hogy nem írnak rá, elolvassák, és ezzel már több, értékesebb lett a napuk, te meg azzal a tudattal alukálsz el, hogy adtál valakinek valamit :D Köszönöm a véleményt...hát igen, a sablonok elől nehéz menekülni, próbálkozom csak, ezután majd jobban. Az optimizmus alkat kérdése...reménykedő típus vagyok. Ha megölik ezt bennem, igenigen pesszimista dolgokat tudok írni. :lol: (Mocorog még egy szösszemény, de elrakom, nem akarok túltengeni.) A távolról vágyakozás tök jól le van írva, aztán az utolsó versszak olyan váraltanul ér. Szépen elkezded leírni, hogy mennyire beteljesületlen a szerelem, aztán a végére belőttél valamit a beteljesült szerelemből. Az a versszak se rossz, de hiányolok még pár versszakot ami folyamatosabbá tenné a dolgot. Megpróbáltam átkötni az "átadni a hírt, / Ha találkozunk..."-kal, ez ugye elvileg egy mondat, az én hibám, ha nem jött le jól. Még egy tanulság, köszönöm.
-moki- Posted March 25, 2007 Posted March 25, 2007 Tetszik, de: Minden sor után mintha "összegeznéd" az előző 5 szót (remegés, lebegés), viszont a negyedik sorba a nevetés szerintem nem passzol, hisz (ha az é meglátásom helyes, és ezt így írtad) se a "halott"-hoz, se az "olvadokhoz" nem illik a nevetés Ez az én meglátásom, de lehet nem eszerint a logika szeirnt írtad mint említettem Nem összegzés, csupán egy kis tagolás, kiemelés ami kicsitvel érdekesebb dinamikát ad a versnek. A nevetés meg kell oda, azért is írtam oda A nevetés annak az előjele, hogy valami jó fog történni. Hiába halsz meg, hiába temetnek el, van esély a megváltásra, az újrakezdésre.
Demonic Posted March 26, 2007 Posted March 26, 2007 *benyit* De jó, versek, jónapot. Énishad. Tébolyult rapszódia Az Isten halott, s körülötte táncolnak a bolond csillagok a kozmosz végtelen színpadán. Rajtunk pedig nem az áll, hogy elbukik-e a világ, hanem hogy lassú lesz, kínhalál? Avagy gyors, mint egy fénysugár? Mit ér a millió fényfolt a rettentő sötétben, a fekete, hideg égen? Választ egyik sem ád, s elkárhozunk, ha igaz a vád: Elherdáltuk örökségünk, Mi magunk az ellenségünk Ám Szemünket elfödjük, eltakarjuk - ...s a határtalan űrön át senki se hall se hangot, se rapszódiát.
Nephin Posted March 26, 2007 Posted March 26, 2007 *benyit* De jó, versek, jónapot. Énishad. Tébolyult rapszódia Az Isten halott, s körülötte táncolnak a bolond csillagok a kozmosz végtelen színpadán. Rajtunk pedig nem az áll, hogy elbukik-e a világ, hanem hogy lassú lesz, kínhalál? Avagy gyors, mint egy fénysugár? Mit ér a millió fényfolt a rettentő sötétben, a fekete, hideg égen? Választ egyik sem ád, s elkárhozunk, ha igaz a vád: Elherdáltuk örökségünk, Mi magunk az ellenségünk Ám Szemünket elfödjük, eltakarjuk - ...s a határtalan űrön át senki se hall se hangot, se rapszódiát. Hangulatos. Két rész tetszett nagyon: a "Mit ér a millió fényfolt / a rettentő sötétben" és az utolsó három sor. Ami kicsit zavart: a második sor túl hosszú, kicsit megkurtítanám valahogy, aztán a "pedig" a negyedik sorban és az "ád"...ok, a "vád"-ra jól kijön, de nekem nem illik bele.
Lady Posted March 27, 2007 Author Posted March 27, 2007 Csak egy kis agyalásra jutott időm, de a lassan talán jobban sikerül beosztanom a munkáim, így marad idő az irogatásra ..... Csillagokat nézed Előtted a múlt, végzet Fontos az arány Léted csak parány ők ott - a messze sötétben mi itt a mesterséges fényben Determinált valóság életed kész gyarlóság Körötted a nagy végtelen Dimenziókba zárt értelem Csillagászat és misztika ez minden galaktika Kutakodva feléjük nézünk közben ezt-azt megélünk s nekik ezekről sejtelmük se lehet a távolság érzéseket rejthet Életeket, vágyakat és örömöket ami emberrel csak földön lehet Mesélni kéne nekik a tavaszról amikor a sok vidám madár szól bársonyos füvön mezítláb képkedve ez embernek sokkal vidámabb a kedve a források vizének örök csodájáról a cseppecskék végtelen körforgásáról Az élet kegyes kegyetlenségéről az emberi természet érzékenységéről születésről, el nem évülő sérelmekről amikért néha az ember embert ölt A szív és értelem örök harca az emberiség visszatérő kudarca Mellékterméke a kor és a haladás minden nemzedéknek marad javítás A boldogság legmélyebb áhitata az mi a vészekkel teli utat áthidalja Mesélni kéne nekik a barátságról amikor eltörpül a messzi távol helytől, időtől függetlenül a barátság egyre pezsdül Amikor öröm csírája a nevetés összeölelkezés és megértés Szeretetet így adva-kapva mindenkinek boldog a napja Mesélni kéne nekik, hogy tudják milyen itt az életből fakadó világ Oly jó, hogy itt vagyunk nem tudni mikor tűnik el fajunk....
ViFe Posted March 27, 2007 Posted March 27, 2007 " Fradista lánynak szíve dobog, Feri keze a vérében tocsog, F*sz fradisták meglesztek ba**va, Az NB I-be nem jöttök vissza, Helyre állt a világ rendje, Nincs fradi az NB I-ben. " Nem éppen a kultúra csúcspontja, de most csak ennyire futotta
methew Posted March 27, 2007 Posted March 27, 2007 Ladyé nagyon tetszett, mint úgy általában. Totál olyan, mintha beszélnéd a verset, csakúgyjönnének a rimek, és ráadásul jókisnagyon, grat! x) Demonic-é is tetszett, bár kicsit nagyon züllött volt a forma, de maga a vers és a gondolatisága érdekes.
Demonic Posted March 27, 2007 Posted March 27, 2007 Köszönöm a kritikát, a züllött formára kifogás, hogy ez rapszódia, és az ágyban forgolódva nem a szótagszám volt a központi problémám, hanem hogy addig nem tudtam elaludni, amíg le nem írtam. Lady, szimpatikus vers, de direkt nem adtál neki címet? Lehet, hogy egy konkrét témamegjelölő sokat dobna az összhatáson. Másik észrevételem, hogy a sok szótagszámú sorok picit a rímek rovására vannak. Ez meg jól idézhető: "...A szív és értelem örök harca az emberiség visszatérő kudarca Mellékterméke a kor és a haladás..." De hogy ne maradjak adós, még egy vers: Városkép Kénkőből kellett egy pokol Megalkottuk vasbetonból. Aszfalt tenger, beton sziget Acél oszlop, repedések Gépszörny raj, zúgó motorzaj. Szürke égen haldokló csillag Elpusztul minden pillanat Korhadó fák, a fű rohad A természeten erőszak: Márvány falak, tested salak. A lélek szolga, a test fogoly Hús és elme vasra verve Rab a mozgás, rab az eszme. Tápon nevelt ember büszke - Ám többet ér egy pondró léte.
Nephin Posted March 27, 2007 Posted March 27, 2007 Lady, az utolsó 4 sor nagyon bejött. A nagy szótagszámú soroknál a ritmika megbicsaklása tűnt fel kicsit. Demonic, úgy tűnik, van érzéked a hangulatokhoz, ennek is olyan kis hátborzongatós. Főleg az utolsó versszak első 4 sora (az ötödik nekem megint nem passzol valahogy, de az én hibám lehet ) Múltkor mondtam, hogy tudok pesszimista is lenni, ez egy olyan korszakban született: Januárt írtunk és elhagytál, sosem lesz többé szép a telem, A szoba, hol éltél, üresen áll...már nem jelent semmit, csak egy terem. Fakó íriszem, ó, téged lát, bármerre jársz is, kínzóm-kedvesem, Ne félj: ha szembejössz, mosolygok rád, elrejtem előled halott szívem.
Lady Posted March 27, 2007 Author Posted March 27, 2007 Igazatok van, majd ha több időm lesz még előveszem, de jelenleg ilyen, ezért nincs címe sem. Kevés volt az időm, de mivel íróftak a sorok, megelégedtem a férceléssel. Nem baj ha nem mindég tökéletes az, ami elétek járul. A vers a pillanat csodája, szufi hangja, ami így elétek tárul, kajánul B)
Demonic Posted March 28, 2007 Posted March 28, 2007 Csak hogy ma se maradjatok vers nélkül... Hamvasztás Nincsen ablaka, Magaslik fekete fala. Füstöt okád torz kéménye, ennyit ér az ember léte. Márvány lapon hever a holt, Teste hideg, nem gyötri gond. Kattog és zúg a fogaskerék Amint beindul az ördögi gép. Vad lánggal tárul a pokol Végén marad: szén és korom. "Utolsó útad, vár a Révész" Megmozdítja búvó gépész. Az ín és izom megfeszül A holt most utoljára felül. Bús képpel bőgi el magát: Lelke elhagyja otthonát. // A tűz hatására a holt felül, és még ahogy távozik belőle a levegő, sikító hangot ad. Ma már persze külön koporsóban hamvasztanak, s ez sem volt utolsó az indokok sorában. //
tenderlumpling Posted March 29, 2007 Posted March 29, 2007 A professzor Elektromos ködben fojtott gyilkos órán figyel, minden véges órán emelkedett vészben figyel, csak figyel a professzor fiatal még szeme sötét nem kéreti a kínt minden halált kiírt nézi börtönét egy fekete ablak mögött elektromos ködben fojtott gyilkos órán figyel tanulmánya a vésznek emberek lelkét zárja fekete falakba hol érzelmek enyésznek rabja már a hold is sápadt fénye halott tört-sugárba fagyott múló extázis és csak figyeli mindezt a professzor elektromos ködben fojtott gyilkos órán figyel, mindig csak figyel a fiatal professzor.
Madness Posted March 29, 2007 Posted March 29, 2007 Van egy gyér kis költeményem. Olvasni, és írni bővebben csak szombattól lesz időm, úgyhogy ennyi: Szakadár csapatok valahol. Szabadság szelein szaladok. Szembe jönnek a szakadár szakaszok S belőlem nem marad más csak Szakadék fenekén cafatok. Vannak hibái, de aki tud pl. a valahol helyébe valami jót ami k-ra végződik és az első két magánhangzója egyezik meg, de a harmadik eltér akkor örömmel hallgatom.
Lady Posted March 29, 2007 Author Posted March 29, 2007 Szepegve szavalom szózatom - időm nincs, majd máskor folytatom..... Ma lenne 122 éves Tudom, nem kerek évforduló, de pár sort talán megérdemel, gondolom mások is kedvelik írásait Kosztolányi Dezső Ő a prózában is költő Író - Kosztolányi Dezső A Nyugat lap szerkesztője, a nyelv művelője és őre A lélek titkát kutató az anyanyelvre oktató műveivel pallérozó delejességgel alkotó finom lelkű magyar polgár – az irodalomnak szolgál Az életben megkeresi, mi lehet akár szemernyi Leírja nekünk a szépet - így hagyva örök emléket Köszönet! Még értünk és olvasunk.....
ZaTHaR Posted April 7, 2007 Posted April 7, 2007 Látom, panaszoltátok, hogy nincs ostorozó kritika. Na majd én. :D Mki vegye úgy hogy amiről nem teszek említést az korrekt, mert most a "tök jók" kiszórásának tényleg nincs értelme. grim4u Játszótéren című verse: sztem marhajó a kompozívió, csak a megvalósítással van problémám. A gondolati mondanivalóval szemben éles kontrasztot alkot ez a gyermekded, túlzottan epikus megfogalmazás. Legyen a nyelvezeted líraibb, és ne nevezd feltétlenül nevén a dolgokat. Az igazi költemény önmagában egy enigma. metthew: Hajnal hasad: hmmm, nemrossz, de láttam én már tőled ennél százszor jobbakat is . Nephin cím nélküli vágyakozós verse: verstani szempontból tök szép, tiszta, mindazonáltal osztanám Chipa véleményét, miszerint sablonossá megy át, ami értelemszerűen magából a témából fakad. Nekem is milliárd ilyen versem van, ami egy sima érzésnél semmi többet nem mond... az ilyesmiket énis szeretem írni, meg egyszerűen rá is vagyok kényszerítve hogy kiírjam amgamból, de a más témájúak általában jobban sikerülnek. az elégikus vers: tulajdonképpen ez is ugyanaz a téma, de az valahogy egészen az utolsó sor utolsó betűjéig lekötött, nemtom miért . Demonic: Tébolyult rapszódia:: tetszik! Egyetlen problémám: nem rapszódia. A rapszódia lángol az érzelmi túlfűtöttségtől, ez azonban inkább elégikus hangvételűnek tűnt nekem, de egyébként jó! Még talán annyit, hogy a második sort tényleg meg lehetne törni valahol. Városkép: ez még jobban tetszik! Egyedül az utolsó sorba kötnék talán bele, mégpedig az utolsó szóba. Kétszer is elolvastam a verset, és mindkétszer zavart zenei szempontból. Rövidebb időtartamú szótagra lenne szükség. "Léte" helyett mondjuk lehetne "lelke", vagy valami efféle! Hamvasztás: ez kevésbé fogott meg. Néhol kicsit hanyagabbnak éreztem a szóhasználatot, és zavartak a ragrímek is. Ha jól nézem, a vers 8 ríméből csak kettő tiszta, kettő asszonánc, 4 pedig ragrím! Lady: methew tökre kimondta azt ami nekem is az érzésem a verseid olvasásakor, nevezetesen hogy olyan mintha tényleg mondanád. Amolyan tök beszédszerű, tényleg . Tök elevenek a verseid! Neked egy észrevételem van: néha túl sok ragrímet használsz. Nemcsak ragrímet, hanem képzőbokros rímeket is (-észet, -alom), és ezek sztem rontanak az összképen! tender: szerintem eszméletlen jó, csak a szokásos minőség, a mostaniak közül ez tetszett a legjobban! Nincs hibája, 100% csiszolt! Madness: merész próbálkozás ilyet írni . Fogalmam sincs, mi mehetne a valahol helyébe. De próbálkozok valami tippet adni. A harmadik sorig változatlanul meghagytam a dolgot, aztán onnantól kezdve átformáltam kicsit. Olvasd el így, milyen? Szakadár csapatok valahol. Szabadság szelein szaladok. Szembe jönnek a szakadár szakaszok S iszónyún sziszegve százfelé szakadok... Ez lettem én. Szakadék fenekén szanaszét cafatok. ____________________________________________ Nálam totális pangás van írás terén, de tanulok mint a disznó... az érettségire való felkészülés áldásos hozományaképp verstani ismereteim az eddigiekhez képest igencsak megduzzadtak, remélem, a jövőben majd eszembe jutnak a megtanult dolgok :D. Sajnos ihlet nincs, ritka szürke időszak ez most az életemben.
-moki- Posted April 7, 2007 Posted April 7, 2007 A szerelem anatómiája(rögtönzés) Agyamból sugárzó vágy sajog pára csapódik le szívemen tüdőm finom illatól feszül gyomrom ok nélkül remeg. A bőröm belülre érzékeny a tapintás finoman édeskés szemem tükre tört fényt szór szám cserepekben hullik szét. Csak megláttam az arcodat felforgattad a háztartásomat ó, csak a csodád sosem múlna kegyetlen szerelem anatómiája.
Madness Posted April 8, 2007 Posted April 8, 2007 Moki: Hát a rímeket az első versszakban nem találtam, a másodikban már valamit, a harmadikban meg tök más volt, de abban már igen. Zathar: Jobb lett. Gratula, kösz stb. :D
cHiPa Posted April 8, 2007 Posted April 8, 2007 Gyáááááá, KÖLTŐI VÁLSÁÁÁÁÁGG!!! ezt muszály volt megosztanom. Ez volt eddig, de hah, most végre sikerült megtörni :D íme: Az álom Előttem az üres papír S gondolatom csak annyit bír Alkotni ebből! Szép verset, Novellát, regényt, műremeket! Az érzésről (mert van bizony!) Mint feszül bennem minden izom Ahogy ajkad ajkamhoz ér S vágyam mindig többet kér És álmodunk a holnapról Hol kósza álmunk barangol S testünk, lelkünk egy levén Így álmodunk – te meg én 2007. IV. 07. ----------------------------------------- Látom újabb álandó tag költözött be ide Demonic személyében Hej,hej dejó Örülök, hogy mindenki írogat
tenderlumpling Posted April 8, 2007 Posted April 8, 2007 Na, csipmester, lecsippentem a füledet, ha megint leírod ly-nal, hogy muszáj :angry: Örülök, hogy újra itt vagy, és alkotsz, bár hogy kiábrándítsalak és nagyobb munkára ösztönözzelek, megmondom őszintén, hogy nem tündökölsz régi fényedben Hol egy-két andalító, álmodozó sor, árnyak ölében? Hol vannak amaz rímek-ritmusok, melyekkel megragadtad tekintetem? De örülök, hogy újra olvashatunk chipremeket. B)
ZaTHaR Posted April 8, 2007 Posted April 8, 2007 Üdv újra Chipa! Tendernek valahol igaza van, jó ez de nem olyan mint a régiek . Úgy látszik, ha valaki az érzelmeiről ír az a minőség rovására megy mostanában :D. (kivéve Nephin).
-moki- Posted April 8, 2007 Posted April 8, 2007 Moki: Hát a rímeket az első versszakban nem találtam Ha van rím a versemben, az csak a véletlen műve. Mint már annyiszor leírtam, nem akarom magam ilyen korlátok közé szorítani, ráadásul impróról volt szó. Esetleg, ha úgy gondolom, hogy érdemes arra, akkor még átfutom párszor és talán... talán rímekbe is szedem.
Recommended Posts
Create an account or sign in to comment
You need to be a member in order to leave a comment
Create an account
Sign up for a new account in our community. It's easy!
Register a new accountSign in
Already have an account? Sign in here.
Sign In Now