tenderlumpling Posted March 6, 2007 Posted March 6, 2007 Örülnék, ha valaki kritizálná, vagy véleményezné a kis munkálkodásaimat. Szeretnék tanulni, vagy fejlődni versírásban, ha lehet. Túl tömény, mint sok szín egy apró üvegben. Egyszerűbb szavakat használj, illetve kevesebb "vad kifejezést". Amúgy ez itt kifejezetten jó, tetszik a szavak differenciáltsága, bár érezhető benne egyfajta diszharmónia.
Madness Posted March 6, 2007 Posted March 6, 2007 tetszik a szavak differenciáltsága, bár érezhető benne egyfajta diszharmónia. Ezt sajnos nem értem. A diszharmóniánál pedig azt nem értem, hogy az a szavakra vonatkozik, vagy úgy általában a hangulatra/mondanivalóra?
tenderlumpling Posted March 6, 2007 Posted March 6, 2007 Ezt sajnos nem értem. A diszharmóniánál pedig azt nem értem, hogy az a szavakra vonatkozik, vagy úgy általában a hangulatra/mondanivalóra? A határozók, jelzők szaporítása túlzásnak tűnik: esztelen, zúzva tört elő... érzed? Lángoló mondat, amit aztán kiüt a ringből az ilyen mezei: "Reménytelen harc volt, de küzdöttünk az életért"-féle mondat. A rímeken is van, mit csiszolni. (Ja, és szándékosan kemény a kritikám, az jobban odaver, jobban ösztönöz, amúgy meg nem feltétlenül kell rám hallgatnod, inkább műkedvelő vagyok, mint költő, annak abszolút csekmet vagyok. És inkább író.)
Madness Posted March 6, 2007 Posted March 6, 2007 A határozók, jelzők szaporítása túlzásnak tűnik: esztelen, zúzva tört elő... érzed? Lángoló mondat, amit aztán kiüt a ringből az ilyen mezei: "Reménytelen harc volt, de küzdöttünk az életért"-féle mondat. A rímeken is van, mit csiszolni. (Ja, és szándékosan kemény a kritikám, az jobban odaver, jobban ösztönöz, amúgy meg nem feltétlenül kell rám hallgatnod, inkább műkedvelő vagyok, mint költő, annak abszolút csekmet vagyok. És inkább író.) Ö reméltem, hogy egyértelművé teszi az idézés, hogy pontosan mit nem értettem. Differenciáltság alatt mit értettél? Meg diszharmonia alatt mire gondoltál? Egyébként kösz, hogy kifejtetted az első felét, az se felesleges.
tenderlumpling Posted March 6, 2007 Posted March 6, 2007 Ö reméltem, hogy egyértelművé teszi az idézés, hogy pontosan mit nem értettem. Differenciáltság alatt mit értettél? Meg diszharmonia alatt mire gondoltál? Egyébként kösz, hogy kifejtetted az első felét, az se felesleges. Na jó, elmondom, hogy megértsd. Amúgy lehet, hogy részeg vagyok, de nem gond Tetszik, ahogy olyan szép különböző szavakat teszel egymás mellé, ezt akartam differenciáltság alatt érteni. Tehát: bordó gyászlepel, vért virágozván... Diszharmónia meg amit mondtam, hogy még nem érezhető az egységesség, a tisztaság... olvass néhány penge verset, magyarokat, külföldieket, neked a franciákat simán tudom ajánlani (Baudelaire), talán Ady-t is, Robert Browning... persze ez ízlés dolga. Olvasni érdemes, megtanulod elkerülni a közhelyes kifejezéseket, nő a szókincsed, íróknak is jó módszer.
Lady Posted March 6, 2007 Author Posted March 6, 2007 Tenderlumpling, köszi a kisegítést, látod szükség van itt is rád. A tanácsod nagyon jó, én se javasolhattam volna jobbat.......hm......nem lehetsz te olyan húderészeg mégsem B) ....hm tán a tavaszias idő lett ilyen bódító hatással rád Nálunk most tavaszi szünet van igy keveset jutok a géphez és akkor is inkább csak dolgozok rajta, de jövök én ha késve is.... Azért vers nélkül ne legyen, itt egy régebbi valami, hátha akad aki még nem ismeri Ketten - küzdelemben Már csak ketten maradtak Akik egymásra vadásznak Szüntelenül bemérik egymást Keresik a végső megoldást….. Alkony telepszik a tájra Az egész kihalt világra Ősszel minden olyan csodás Akár, egy pompázó varázslás Különösek a színek és a fények Mint a valóság vetülése - a tények Beérlelődtek immár a termések Osztogatóvá válik így a természet Már csak ketten maradtak Akik egymásra vadásznak Szüntelenül bemérik egymást Keresik a végső megoldást….. Mindenhol néma csend honol Keresik, a másikat, merre lohol Az egyik drow – a másik ember Csatában edzett fegyverzettel Elvesztettek minden fontosat A létük már csak egy gondolat Véget vetni ennek az egésznek Elérni a végső győzelmet…. Már csak ketten maradtak Akik egymásra vadásznak Szüntelenül bemérik egymást Keresik a végső megoldást….. Füleikben még ott a halálhörgések Az elmúlást sóhajtó könyörgések Számtalan csatát megéltek Mindég győzelmet reméltek Lekaszaboltál az ellenséget Nem keresve szövetséget Itt maradtak éhesen, fáradtan A küzdelmektől elcsigázottan Már csak ketten maradtak Akik egymásra vadásznak Szüntelenül bemérik egymást Keresik a végső megoldást….. Üszök, láng, hamu és tetem szerte Halálosztó az, ki a játszmát megnyerte Fejük felett közös a csillagos égbolt Kiolvashatnák belőle, mind mi rég volt Közös körülöttük a vértől nehezedő levegő Közös a félelem, s a szempilláik, a nehezedő Közös az egyetlen végső vágyakozás Közös az ösztön – itt nincs megállás Már csak ketten maradtak Akik egymásra vadásznak Szüntelenül bemérik egymást Keresik a végső megoldást….. Megszűntek az eddigi igazságok Maradtak ez egymás elleni gazságok Mi szép volt és jó – elérhetetlen lett Akár a fejük felett kóválygó fellegek Nem ismerik egymás gondolatát Ki kell irtani a másik fajtát Megbékélésre lehetetlen a jelennel Bosszút követel magának a tetem tenger Már csak ketten maradtak Akik egymásra vadásznak Szüntelenül bemérik egymást Keresik a végső megoldást….. Egyre jobban lassulnak a léptek Már mindegy kié lesz a végzet Kergetik egymást az Űző és űzött – Utolsó perce még egyiknek sem ütött Folyton cserélik a szerepeiket Segítségül hívják szentjeiket Szerencse csillag világit mind kettőre Az utolsó pillangó holtan hull a mezőre Már csak ketten maradtak Akik egymásra vadásznak Szüntelenül bemérik egymást Keresik a végső megoldást….. Lassulnak a léptek és a mozdulatok Nem csökkennek a kölcsönös indulatok A felperzselt erdő sem nyújt menedéket Tönkretettek minden búvó esedéket Fáradt szemnyílásaik egyre szűkülnek Nem állnak meg - tovább üldöznek Nem látják a célt csak érzik Várják a másik mikor vérzik Már csak ketten maradtak Akik egymásra vadásznak Szüntelenül bemérik egymást Keresik a végső megoldást….. Álmukban egymás felé lépkednek Elvégezni a könyörgött végzetet Utolsó erőből tőrük egy nagyot lendül Megszakad mellkasuk s szívük ott belül A fájdalomtól a szemek hirtelen kitárulnak A végtelenség helyett egymásra bámulnak A két alak egymásba rogy nyomban Kétszer 6 liter vér szétszivárog gyorsan Bevégeztetett Meleg fekhely lesz így az anyaföld Amin egyszer kihajt egy páros tölgy Hirtelen hópihék szerte-szét repkednek Takarót formálva a végrendeletnek
tenderlumpling Posted March 6, 2007 Posted March 6, 2007 Éji zord Eljött. Nem tagadom, átlestem én Át az ablaküveg falán Éji szörny az ott talán, Még sötétben lappang a rém A magányos éjszaka terén Csak bámul az ablaknak falán. Kúsztam félve, lopva el Vén sarokban húztam magam Gondolatra ébredt agyam: Talán itt majd nem kap el, De árnya a falon, s elszelel S azon nyomban megborzongtam - Felém kapott, s iszkolt is már Tört csendben más nem maradt, csak egy marék iszonyat Szívembe markolt, az óra lejár Időm loccsan, éjfélbe zár Csak hallgat a mozzanat. Itt hagyott. Kösz Lady... te is kérsz kritikát?
Lady Posted March 6, 2007 Author Posted March 6, 2007 Morcon, zordon morgom okos lettél folyton Gondom nem foltom így ki nem kell mosnom Na, ide vele :lol: - rajtam sokat úgyse javít más, mint én
-moki- Posted March 6, 2007 Posted March 6, 2007 Ezeket olvasva egy gondolat villant át az agyamon Tüzes vizet iszok, Remélek és elégek, A föld ma velem forog Elégek, remélem. Mármint megihletett a sok írás, szóval csak írtam egy ilyet, nincsen kiváltó oka, csak úgy
tenderlumpling Posted March 7, 2007 Posted March 7, 2007 Na, ide vele :lol: - rajtam sokat úgyse javít más, mint én Néha igencsak szájmenésed van Ez nem feltétlenül rossz, csak egy fórumon az ember, ha meglátja a rengeteg betűt, elmegy a kedve az élettől Egyébként itt és most hangot adnék a véleményemnek, hogy ha az ember nem kikerüli a hibáit, hanem megerősíti, akkor máris egyedit alkot, önmaga művésze lesz. Ha észreveszi a saját hibáit, és meglátja, hogy ebből hogyan kerekítsen ki valami nagyszerűt, garantáltan hatásos lesz az eredmény.
Madness Posted March 7, 2007 Posted March 7, 2007 Hát én kezdő vagyok, úgyhogy nem tömbösítve adom a műveimet. Íme egy mai alkotás Ül egy ember, rég beteg. Tekintete réveteg. De nem kell tőle félnetek, Kivégzem én értetek.
Wolio Posted March 7, 2007 Posted March 7, 2007 Hát én kezdő vagyok, úgyhogy nem tömbösítve adom a műveimet. Íme egy mai alkotás Ül egy ember, rég beteg. Tekintete réveteg. De nem kell tőle félnetek, Kivégzem én értetek. aranyos versike:) én ma ezt írtam: Szénfekete szív a rothadás virága. Az érzéstelenség éltető rózsája. Nem dobban többé szerelem lángjával. Nem kecsegtet már huncut mosolyával. Elvesztett mindent, mi egykor érzelem volt. És most fénytelenül teng, ahogy az égen a hold.
Madness Posted March 7, 2007 Posted March 7, 2007 A szerelem, és a szerelmi bánat témaköre picit távol áll tőlem. Időnként nem tudtam, hogyan függnek össze a dolgok. Aztán sokadik olvasásra kezdett tisztulni a dolog. A rózsa miért pont éltető?
tenderlumpling Posted March 7, 2007 Posted March 7, 2007 Hát én kezdő vagyok, úgyhogy nem tömbösítve adom a műveimet. Íme egy mai alkotás Ül egy ember, rég beteg. Tekintete réveteg. De nem kell tőle félnetek, Kivégzem én értetek. Ül egy ember, rém beteg. Rémbetegen tévelyeg. Holtnak véltem véletek Mindig ez volt: réveteg. Szeretek így reagálni.
Madness Posted March 8, 2007 Posted March 8, 2007 Jópofa reakció, nekem tetszik (biztos csak az újdonság varázsa )
Wolio Posted March 9, 2007 Posted March 9, 2007 A szerelem, és a szerelmi bánat témaköre picit távol áll tőlem. Időnként nem tudtam, hogyan függnek össze a dolgok. Aztán sokadik olvasásra kezdett tisztulni a dolog. A rózsa miért pont éltető? mert miért ne?) és erről mi a meglátásaitok? Most meghalsz- szólt egy hang. Én az irányába fordultam és egy srác szemébe néztem, ki a pisztolyát reám emelte. Fordulj el-, ordította és fegyveres keze remegni kezdet. De én csak csendben néztem, és ő idegesen körbe nézet. Fordulj el-, mondta úja, de én szemem nem vettem le róla. Ekkor kieset kezéből a fegyver és ő térdre rogyva nézet rám könyörögve. Kegyelmez-, mondta halkan. Én csak egy darabig a szemébe néztem, majd megfordultam, és csendben haza mentem.
cHiPa Posted March 9, 2007 Posted March 9, 2007 és erről mi a meglátásaitok? Most meghalsz- szólt egy hang. Én az irányába fordultam és egy srác szemébe néztem, ki a pisztolyát reám emelte. Fordulj el-, ordította és fegyveres keze remegni kezdet. De én csak csendben néztem, és ő idegesen körbe nézet. Fordulj el-, mondta úja, de én szemem nem vettem le róla. Ekkor kieset kezéből a fegyver és ő térdre rogyva nézet rám könyörögve. Kegyelmez-, mondta halkan. Én csak egy darabig a szemébe néztem, majd megfordultam, és csendben haza mentem. Alapból jó, csak szerintem ebből sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Több mondanivalót, több mélységet, és nem utolsónak több rímet is, pl az a néztem-emelte nekem nagyon beütött. Megy ez, csak kicsit lehet még csiszolni
tenderlumpling Posted March 9, 2007 Posted March 9, 2007 Alapból jó, csak szerintem ebből sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Több mondanivalót, több mélységet, és nem utolsónak több rímet is, pl az a néztem-emelte nekem nagyon beütött. Megy ez, csak kicsit lehet még csiszolni Ja, meg helyesírásban sem penge
Nephin Posted March 9, 2007 Posted March 9, 2007 Miért van az, hogy sosem lehet elég csak az akarat? Miért van az, hogy sosem jönnek elő igazi szavak? Miért nézlek csak, némán ülve, bár a gondolat vadabb? Mikor lesz majd, hogy kettőnkre együtt süt a nyári Nap? Wolio versére valami kis valami Pisztolycsőre tátom szám, sötét öblű halálszem, rád nézek csak, csendesen, dől a félelem-karám, előttem vagy, térdeden, kezem fejeden pihen, egyszer majd Te vigyázz rám.
methew Posted March 10, 2007 Posted March 10, 2007 Wolio versére reagálva: körülbelül az lefedi az összes hibáját, amit cHiPa leírt.. lehetett volna méylebb.. és a költői én (akinek a szmeélyében, E/1-ben beszéltél) mit érez, gondol.. legalább utalások.. Engem a helyesírási hibák kevésbbé zaklatnak fel egfy versnél vagy novellánál, mert nem az a lényege.. mondjuk mikor pontozós oldalokon ezért kapok kurwa kevés pontokat egy szerintem nagyaon jó versemre, mert hogy helyesirási hibás, akkor kicist elszoktam gondolkozni... Namindegy.. Én nagyon régen irtam ide versecskét, mostannság nagoyn nincsen ihletem.. de ezt ma irtam, nem lett jó, tudom.. de azért berakom hogy énis irjak valamit x) Nemes halál. A vízbe mélyen nyúlt a moló, Nappal sorolt mellé sok hajó. Kavics út futott rajta végig, S mögötte a tenger nyúlt az égig. Húsz méterenként oszlop állt, Magából fényt csak pár hányt. Köves út szaladt a vízig, Hideg hatolt csontig,vérig. Pocsolyák sötét víze nézte, Hogy ömlik sápadt testük vére. Ott feküdtek egymás mellett, Fenn akadt szemük nézte az eget. Mellkasukon három-három lyuk. Vérrel összemocskolt arcuk Verítékben,vízben Hevertek az ég alatt,szépen. Füstöl a két felhevült cső még, Hideg esővel verte az ég. Kavicsokon heverek a hüvelyek, Rám mélán,üresen néztek. Halált osztó fegyverek kezemben, Ragyogtak a sötét éjben. Két ezüst csíkot húztak magukkal, Mint tettem el gyors mozdulattal. Idegenül mosolyogott fel rám, A nemes halál. Idegenül simult hozzám most, Mi védőm volt. Idegenül nézett a Hold rám, Más volt tán. Idegenül nézett rám tükröm, A saras földön. Gyorsan mozgott a gyenge láb, Fáradt volt a futás. Gyorsan szelte a csendet Orditásom,az éjbe'. Méllyen engedett magába, S ránott a halálba, Élet egyetlen lételeme, Sötét volt,fekete. Elnyelt örökre és húzott le, Halált osztó fegyverem. Idegenül simult hozzám, A sima táj, Melyet csiszoltak öntudatlan Sötét hullámokkal. Éveken át edzett talaj fogadott, S végleg ott hagyott.
Wiskeys Posted March 10, 2007 Posted March 10, 2007 Szerelem? Szerelem? Mit jelent ez neked Szerelem! Minden érzés elfeled Elnyom minden bánatot Ha a társad szívesen látod Szerelem? Társad van az életben De van e társad a szerelemben Lehet hogy megcsókolod De nem őszinte a csókod Mit kell tenned ezellen? Ezt kell megkeresned a fejedben! Gyorsan megkeresném a helyedben Mert könnyebb életed lesz a szerelemben. Próbáltam szavakba önteni hogy most mi is nyomja a lelkem, kicsit összevisszának tűnik igy visszaolvsva, de remélem azért érthető.
tenderlumpling Posted March 10, 2007 Posted March 10, 2007 Kettőnkről Tévedés - a kezdet volt - virágba száradt kétkedés Egy találkozás, ébredés, a tűnő bánat meglakolt Eddig tombolt, most holt Maradt csak egy ölelés. Ölelésünk csókká érett Tavasszá vált zord telünk Így tudatta hírét velünk: Ismertségünk szerelem lett sírig tartó szépség mellett, mert az most az érdemünk. Azóta is együtt vagyunk. Együtt voltunk vérben, bajban Vidám percben, zivatarban Tűnni látszik gondunk-bajunk Így legyen, míg meg nem halunk S fekszünk együtt egy sírban.
Madness Posted March 10, 2007 Posted March 10, 2007 Csak andalogtam bambán és néztem a világot, Kirakatot, ékszert, játékot és ruhát, Azután megláttam egy csodaszép virágot Szívem majd kiszakadt a mellkasomon át. Arca szépsége, pillantása, természetessége Földöntúli vonzása örvényként nyelt el Eszemet feledve vágytam a szeretetére S faarccal, némán mentem mellette el. Rá kellett döbbennem; szívem csak béna rab ha ész nem marad bennem. S ha életem elvesztem Már világos, mint a nap Egyedül kell mennem. Éjszaka a fáklya lángja szajha táncát ropja, járja és egyre csak várva-várja, hogy megjelenik végre párja.
ZaTHaR Posted March 10, 2007 Posted March 10, 2007 Tenderé különösen tetszik! Annyi javaslat, hogy az utolsó sort változtasd meg "S együtt fekszünk lenn a sírban"-ra vagy ilyesmire, mert ahogy most van, úgy mellbevágóan kirívó a ritmikai különbség. De egyébként tetszik! Wolio: a "Szénfekete szív" kezdetű tetszik, sztem jó! Tender: ez az éji zord nagyon jól sikerült! Főleg az "idő loccsan" szerkezet tetszett ^^. Madness, a tiedben a 3-as sorú strófái tetszenek leginkább (meg az utsó versszak), az elsőben az zavart hogy "száraz" eseményleírás. Ahogy olvastam korábban, szeretnél kritikákat hallani. Nos, nekem szembetűnő volt, hogy az első versszakban az első 3 sor "eseményleírás", és aztán a negyedik sem mutat túl a puszta eseményeken. Általában az utolsó sorba mögöttes tartalmat vagy valamilyen ellentétet (mindenesetre valami "mást") szokás belevinni, és így a strófa valóban gondolati egységgé is válik, nemcsak olyanná, mint mondjuk egy elbeszélő költeményben szokott lenni. A második versszakban viszont helyén van a dolog az érzések és a tett ellentétével. Wiskeys: tied sem rossz, de az utolsó versszak ritmikája ott sem stimmel valahogy :D. Methew: majd elolvasom rendesen ha minden egyes kép kibontasához eléggé fog az agyam. Bocsi hogy kiosztottam itt mindenkit de most ilyen kritikus kedvemben vagyok ^^. A rózsa miért pont éltető? A rózsa is egy olyan dolog a művészet történetében, ami köré az idők során összetett jelentéskör épült ki, többjelentésű szimbólummá vált. Igen, legelfogadottabb jelentése az életadás illetve a szerelem jelképezése. Ennek oka: évszázadok óta a rózsát a női nemiszervhez hasonlónak tartják. Kissé fura ez az eufémikus rózsának adott jelentés, de ez van. Egy korábbim, nemrég raktam be. Bocsánat, hogy újra beidézem, de úgy tűnt mintha legtöbben "hablaty" reakcióval elintézték volna, és szeretnék egy kérdésre választ kapni. Nevezetesen hogy értettétek-e a benne lévő képeket . "A mindenség zúgott elrepült a fehér galamb de nem ám délre, messzebre a csillagok fénye vak jövőt jósolt mert reggel a Nap halva maradt aranybölcsőjében az Ember fel akarta támasztani főnix-hamuból új napokat gyújtott de csak bábája lett a világ halálának a vörös kétszarvú harsányan kacagott pezsgőt bontott és szivarozva szemlélte életművét a madarak a föld alatt repdestek és az oroszlánok már nem párosodtak nap mint nap a szomszéd ablakában kialudt a lámpafény és hat lábon ugatott az üres kutyaól a kertész sutba vágta a vetőmagot helyette összepréselt ajakkal fejszét ragadott a szobor életre kelt aztán örökké megdermedt a festmény magára nézett és rút hangon nevetett a könyv gerincére hullott és darabokra repedt én a tükörbe néztem de nem láttam ott semmit és Pinokkió azt hazudta hogy nem hazudik többé a fa nagyobbra nőtt mint valaha hogy aztán elkorhadjon és hogy én létrát faraghassak belőle az égi trónushoz de nem ment Isten gyászkeretes levelet kapott Péter postájából könnyeket mázolt mélységes bánatában és végtelen örömében (szomorú, bizony, de muszáj) a hollók utolsó vacsorájukat falták saját kriptájukban (hat nap kemény munka veszett kárba) én nem tudtam hova nézzek a Hold sápadtan pislogott le rám és könnyeket ejtettem én is végül és keservesen zokogott már a Hold is aztán csend lett."
VegaSHFOREVER Posted March 11, 2007 Posted March 11, 2007 Pure Morning Tegnap megvolt a hatalmas buli, sokra már nem emlékszem ez furi. Édes álomra nem hajlott a szemem, mert túlságosan égett a belem. Reggelem másnaposan kezdődött, kicsíny kis gyomrom megfertőződött. Benne a sok-sok alkohol kavargott, fejem tegnap hányásra nem hajlott. Gyümölcslevet intravénásan adagoltam, nagy fájdalmamat azzal csillapítottam. De aztán hamar rájöttem a tényre, hogy most inkább egy kis GSF kéne.
Recommended Posts
Create an account or sign in to comment
You need to be a member in order to leave a comment
Create an account
Sign up for a new account in our community. It's easy!
Register a new accountSign in
Already have an account? Sign in here.
Sign In Now