Bájcsevej és politika

[kléni]

Tanítsák csak a gyerekeknek, hogy munka nélkül nincs étel. Azzal nincs baj, de más fogalmazással kéne ezt elérni, ahol az apa normális bölcsességet mond fiának, megtanítva neki, mit miért kell tenni, és magának a gyereknek miért áll érdekében kapálni.

[payskin]

Jól értem, azt mondod, hogy a Gárdonyi Géza által írt irodalmi mű helyett írjon ma valaki egy másik mesét, mert a gyerekeknek gondot okoz Gárdonyi fogalmazását megérteni?

[Fujitsu]

Ó, mi már az óvodában A szupercsapatot néztük. Szűk baráti körben meg is volt mindenkinek a maga szerepe. Én voltam Szépfiú.

 

Egyébként a posztot nem a mondanivalója miatt tettem be; nekem nincs gondom a Gárdonyi-novellával. Csak hát továbbgondoltam a sztorit, mert miért ne. Biza', megesik az.

[petzolkri]

Mekkora sztorik mennek itt.

[kléni]

Jól értem, azt mondod, hogy a Gárdonyi Géza által írt irodalmi mű helyett írjon ma valaki egy másik mesét, mert a gyerekeknek gondot okoz Gárdonyi fogalmazását megérteni?

Nem feltétlenül. Nekem egyszerűen csak nem tetszik a fogalmazás a fenti mesében, de attól még nem lesz alkalmatlan a tanításra. Viszont, ami azt illeti, le lehetne egy-két olvasmányt váltani, modernizálni őket. Ha lenne a helyükre a mai világban játszódó megfelelő mese gyerekeknek. Én sose rajongtam ezekért a falusi szegény legény történetekért.

[TheSaurida]

Az én gyerekeimnek Harry Potter a kötelező olvasmány, utálják is, ahogy kell.

[kléni]

Az első részt még nekem is kötelezően el kellett olvasnom, azért, mert a tanárom írt hozzá olvasónaplót. Se nekem, se anyámnak nem tetszett, de végül együtt elolvastuk. Amennyire emlékszem (semennyire) a történet egész tűrhető volt, de csak egy egyszerű történet a sok ezer közül. Kötelező olvasmányt nem így kell választani.

[payskin]

Ez érdekes, ugyanis a Harry Potter úgy lett kötelező olvasmány az elmúlt években, hogy folyton sírás-rívás volt, hogy a gyerekek azért nem szeretik meg az olvasást, mert borzasztó kötelezőolvasmányokat kell olvasniuk, bezzeg ha a Harry Potter volna a kötelező, azt milyen szívesen olvasnák.

 

Na tessék. Most az lett. Nyilván ez is gyerekfüggő, mert 9 éves unokaöcsém gyakorlatilag egy nyár alatt befalta mind a hét kötetet, anélkül, hogy kötelező lett volna neki.

 

Egyébként én is úgy gondolom, hogy ez két külön dolog: a gyerekekkel évekkel hamarabb kell megszerettetni az olvasást, mondjuk akkor, amikor megtanulnak olvasni. Ez ma már sokkal nehezebb, mint 20-30 évvel korábban: a gyereket túl sok inger éri, főleg ha a szülő a tévére vagy a számítógépre hagyja a "nevelést", mondván addig sem kell foglalkozni a gyerekkel.

 

Később, a kötelező olvasmányok pedig legyenek olyan könyvek, amik mondanak is valamit. Azzal is egyetértek, hogy igazítani kellene a kötelező olvasmányokat sorát itt-ott, mert Jókait már én is alig bírtam olvasni, és 12-13 évesen a Kőszívű ember fiai egyszerűen kínzás volt. Ugyanennyi idősen viszont egy nyári hónap alatt elolvastam a 3 óriáskötetes Monte Cristo grófját, mert azt meg nem lehetett letenni. Nehéz ügy.

[TheSaurida]

Nekem három gyerekem van, mind a három imád olvasni. Este komoly közelharc árán tudjuk eloltani a lámpájukat és kicsavarni a kezükből a könyvet. A HP-t (nem Hewlett-Packard) csak a legkisebb (10 éves) szereti, mert neki még nem kötelező.

Annyi jó könyv lenne, amit fel lehetne adni, de egy része gyakorlatilag elérhetetlen (Szathmári: Kazohinia), más része meg alig ismert (Hobb Látnok-ciklusa).

[Fujitsu]

Én a Harry Potterből talán másfél oldalt olvastam anno, mikor valaki megmutatta; nekem annyi elég is volt. Tökön is szúrtam volna magam, ha kötelező olvasmány lett volna. Érdekes, hogy később volt olyan kiváló tanárom is, aki kedvelte. Hiába, ízlések és pofonok.

 

Aztán vagy két részét is megnéztük moziban sulis program keretében; az emlékeim szerint nem volt rossz. Nem lűttek vagy dugtak benne, szóval annyira nem rajongtam érte; de egyszer nézhető ifjúsági filmnek elment mindkettő, amit láttam (első és harmadik rész volt, talán; Bölcsek köve és a Kabani fogoly, ha jól emlékszem). Legalábbis akkor így láttam, lehet, ma letörölném 10 perc után.

 

Én egyébként szerencsés voltam, mert apám már óvodában megtanított írni-olvasni. Valószínűleg már előtte is kapiskáltam a dolgot magamtól, és szavakat is firkálgattam; de egyszer leültetett, felírta a betűket egy lapra, elmondta, melyik micsoda; aztán írt nekem szavakat, és együtt elolvastuk őket. Szerintem fél óra sem volt, és már magam írtam – eleinte nagybetűkkel persze, a rendes folyóírást azért én is az isiben tanultam meg. Mindenesetre elsőben már saját újságot, röviddel később meg "kisregényt" is írtam. Persze annyiból egyszerűbb világ volt, hogy suli előtt én számítógéppel nem is találkoztam; és a tévét is csak este néztük, ha adtak valami jó műsort, már ha épp nem egy olyan sorozat ment, ami érdekelt (a mesék mellett a Rex felügyelő, a Cobra 11, a Medicopter 117, A szupercsapat és társai voltak a slágerek).

 

Az első terjedelmesebb könyv, amit elolvastam, a Robinson volt (elsős voltam akkor). Apám adta a kezembe, amit elolvasásra javasolt. Így aztán olvastam a Tarzant, A vadon szavát, Az olajkirályt és még megannyi szenzációs könyvet Piszkos Fredtől Švejkig. (Sajnos egy jó részük úgy kiesett a memóriámból, ahogy kell.) Persze a minta is megvolt, mert apám is örökké olvasott; volt, hogy azt kértem el, amit éppen elolvasott. Később még az Artamónovokba is beleolvastam, csak mert ő azt olvasta épp. De pl. megvan itthon a kétkötetes Plutarkhosz; azt is forgattam, imádtam a történelmet. Aztán persze elmentem krimis irányba, mert mégis csak az az én műfajom; James Hadley Chase, Chandler, Agatha Christie óriási kedvenceim voltak. Apám kiskoromban mindig mondta, hogy most olvassak, mert később nem lesz rá idő. (Szerintem az ezredét nem olvastam el annak, ami kellene az általános műveltséghez; és már fogalmam sincs, mikor fogom bepótolni.)

 

Később aztán persze egyre nagyobb arányban kezdtem szakkönyveket olvasni a csillagászatról, történelemről, informatikáról, és hát persze mi másról, mint amit az egész életemet végigkísérő, talán a magzatkorra visszavezethető fertőzés, a gyógyíthatatlan autóbuzéria diktált: az autókról. Egy egész polcnyi autós magazinom van archiválva, dátum szerint 1995-től. (Igazából szerintem előbb olvastam autós magazint, mint bármi mást. Másodikos koromban már sajátot írtam; havi rendszerességgel jelent meg 4 éven keresztül.)

 

Egy szó, mint száz: én is azt mondom, régen rossz az, ha a kötelező olvasmányokon múlik, megszereti-e az olvasást a lurkó. Én harmadikos koromban olvastam az Egri csillagokat (aztán még egyszer hatodikban, amikor kötelező volt), és meg kell mondjam, a mai napig az a véleményem, legalább 200 oldalt lehetett volna azon húzni. Csodálatos részletességgel van leírva benne minden, de emiatt annyira vontatottnak tűnt, hogy ifjúkorom egyik legnehezebb olvasmányának tartom. Harmadikosként, amikor még nem kötelezőként olvastam, többször abba is akartam hagyni. Persze lehet, hogy ez csak az én agylövésem, nem tudom. De elvette ez a kedvem az olvasástól, amikor pl. Tom Sawyert esélytelennek láttam lerakni? Ugyan.

[Temporary]

Egyre több weboldal metrosodik vagy mi. Temetik a a PC-s böngészést? Mindent tenyérnyi képernyőkre optimalizálnak? Ok, hogy a gyengén látók előnyben , de egyre rondábbak az oldalak és tolják az arcunkba az izgő-mozgó, úszó, felugró reklámokat. Ahelyett, hogy felmérnék milyen reklámtípus nem zavarja a böngészést, inkább perelnék az AdBlock-ot.

[petzolkri]

Az nekem is fura volt. Úgy látszik ez a trendi.

[jagdtigger]

Hát elég rossz irányba megy itt minden(és itt nem csak a netre gondolok). Az adblock pereléséről meg csak annyit hogy nagyon remélem nem jön össze nekik... Az lesz a vége mint a kiadók jogait ""védő"" szervezetekkel ha sikerül.

[Adani]

Kőszívű ember fiainak nem kléne kötelezőnek lenni, pláne nem 12-13 éves korban, Jókai sem ennek a korosztálynak írta ezt a regényt, nem csoda, hogy utálják. És nem csak azért, mert kötelező. Na meg ugye a szabadságharcot mi hetedikben tanultuk töriből, a Kőszívű meg, ami erről szólt, hatodikban volt kötelező.

 

A másik, ami nem kötelezőnek és nem alsós gyerek kezébe lenne való az a Kincskereső kisködmön. Csoda ha depressziós lesz tőle a gyerek? Gyakorlatilag minden fejezetben meghalasztanak valakit, ill. maga a könyv is elég depis hangulatú, kb. az elégedj meg azzal, amit van és ne akarjál soha többet elérni a mondanivaló, mert ha megteszed akkor abból baj lesz. Nem rossz könyv, de nem gyereknek való.

 

Viszont pl. a pál utcai fiúk az jó könyv, és valóban gyereknek való, kötelezőként is szerettem, elolvastam, tetszett. Az Egri Csillagok se rossz, bár az eleje nagyon unalmas (a filmnek is), de mikor már a csata jön az meg nagyon jó,.

 

Hát elég rossz irányba megy itt minden(és itt nem csak a netre gondolok). Az adblock pereléséről meg csak annyit hogy nagyon remélem nem jön össze nekik... Az lesz a vége mint a kiadók jogait ""védő"" szervezetekkel ha sikerül.

 

Adblocknak már mentek neki, úgy 10 éve a fél magyar net az Indexen röhögött, aki fenyegető levelet küldött a magyar szűrőlista alkotójának, mondván bevételtől esnek el a programja miatt. Nem is program volt csak egy txt fájl, a vége az lett, hogy nyüszítve kértek elnézést és vontak vissza mindent, miután mindenki rajtuk röhögött.

[jagdtigger]

Akkor még nem volt netünk úgyhogy arról nem tudtam . Egy kis cég meg nem is tud mit kezdeni vele, de amikor 2 óriás áll rá a témára na az más. Azért is írtam a kiadókat meg a jogvédőiket mert azok is így kezdték amikor elkezdett terjedni a kazetta, nézd meg hol tartanak most...

[payskin]

Pál utcai fiúkkal abszolút egyetértek.

 

Apropó könyvek: Jézuska megajándékozott az idei irodalmi Nobel-díjas alkotással, az a címe, hogy Augusztusi vasárnapok. Tudjátok, vannak azok a versek, dalszövegek, amiknek a címe... hogy is mondjam... szóval a könyvben egyetlen augusztusi vasárnap nincs, ellenben ez az utolsó két szó. Ezzel ér véget. Hirtelen a Quimbytől jut eszembe az Autó a szerpentinen című számuk, aminek az utolsó versszaka kezdődik így, hogy autó egy szerpentinen, ki tudja, merre tart. Szóval ez is ilyen. Mindegy.

 

A könyv 170 oldal akkora betűkkel, hogy a hajdan volt Már tudok olvasni sorozatba is simán be lehetne tenni, kb. 2 óra alatt elolvasható.

 

És semmi. Elolvasod és így nézel: Esetleg azt gondolod magadban, hogy jó, és?.

 

Egy ember járja Nizza utcáit, ahova pár évvel korábban a barátnőjével menekült egy nagy értékű gyémánt eltulajdonítása után (kicsit krimi-klisé), és elmeséli, hogy mekkora balekok voltak mindketten, és hogy jártak. És ennyi. Kriminek vagy inkább thrillernek gyenge, bár van benne némi kis rácsodálkozós fordulat a végén, amikor kiderül, hogy ki kicsoda. Jó, "szépen" van megírva, minőségi fogalmazás, nem egy Facebook bejegyzés, ha értitek, mire gondolok. De hogy miért kap valaki ezért Nobel-díjat? Rejtély.

[Adani]

Nagy Bandó Andrásnak van egy olyan könyve, amit az olvasni utálóknak írt, a pontos címe most nem ugrik be, de megvan/volt nekem is. Hatalmas nagy betűk meg képek minden oldalon.

[Sebi]

Pedig pofon egyszerű a címe. Te is leírtad majdnem.

 

Nagy Bandó András - Könyv azoknak, akik utálnak olvasni

[Fujitsu]

Erről az SK első sorai jutottak eszembe:

 

A mai ifjúság nem szeret olvasni, lehet, hogy Te sem. De ne szarj be, ez nem könyv: ez csak az a tudás, ami a célodhoz kell.

 

Jó, "szépen" van megírva, minőségi fogalmazás, nem egy Facebook bejegyzés, ha értitek, mire gondolok.

 

Ez kb. az abszolút minimum, a legalapvetőbb szint. Vagy legalábbis annak kéne lennie. Az írás is egy külön szakma, meg az újságírás is. Csak valószínűleg annyira hozzászoktunk már a trágyához, meg ahhoz, hogy minden írástudatlan seggfej billentyűzetet ragad a webkettőnek hála, hogy már azt is különleges erénynek látjuk, ha valaki valamit normálisan ír meg.

[Greene]

Bocsánat, hogy beleokoskodok, de az irodalmi Nobel-díjat nem könyv kapja, hanem író, és nem egy művéért. Itt egy életműről van szó, el lehet olvasni a díj indoklását. Nem ismerem a szóban forgó írót, de úgy látom ez egy régi könyve, amit már egyszer kiadtak itthon. Gondolom egy másik kiadó most megvette a jogokat, lefordíttatta, és rányomta az arany "Nobel-díj 2014" matricát. Aztán a sok derék ember bement a könyvesboltba karácsony elött, és ott virított, hogy "Nóbeldíjas", hát akkor megvesszük "Gizikének" karácsonyra.

Ha esetleg ismernék Modianit, talán a Dora Brudert vették volna, amit 2006-ban adtak ki itthon, és alig fogyott. A franciáknál meg kötelező olvasmány.

Ugyanígy a kutya nem vette a Sorstalanságot (ami pedig egy elég jó könyv szerintem), aztán amikor Imre bácsi Nobel-díjas lett, akkor aztán hegyekben állt mindenhol, és vitték a népek, mint az akciós Rubik kockát a teszkóból.

Én éppen ezért nem díjak alapján választok írót. Ajándékba pedig nagyon ritkán adok könyvet. (Bár most kapott tőlem valaki egy Paolo Giordano könyvet eredeti nyelven.)

 

ui.: Filmekből sem az Oscar-díjasokat keresem. Az utóbbi időben teljesen átálltam az európai filmekre. A franciák nagyon jók, az olaszokat is bírom, és láttam pár ritka jó svéd alkotást is. Az angolokat pedig alapból imádom.

[payskin]

Köszi a hozzászólást, Greene, teljesen igazad van. El is mentem az irodalmi Nobel-díj weboldalára, ahol egyetlen szóval nem említik a könyvet.

 

Valóban az alkotó kapja a díjat, de az indoklásban megemlíthetik, hogy mely alkotása járult hozzá jelentősen a díj odaítéléséhez. Ilyen volt Kertész Imrétől a Sorstalanság vagy Thomas Mann esetében a Buddenbrook ház. Valószínűleg innen ered a "Nobel-díjas könyv" félreértés.

 

Valamelyik könyves blogon olvastam, hogy az Augusztusi vasárnapok első fordítása nagyon pocsék volt, a kiadó így egy új, javított fordítást jelentetett meg, amelynek címlapjára rányomták az arany színű, szerintem meglehetősen félrevezető plecsnit. Így jártunk.

[Fujitsu]

Az utóbbi időben teljesen átálltam az európai filmekre. A franciák nagyon jók, az olaszokat is bírom, és láttam pár ritka jó svéd alkotást is.

 

A francia filmiparnak én is óriási rajongója vagyok. Leginkább a vígjátékok és a krimik, illetve zsarufilmek terén nyújtanak kiemelkedőt SZVSZ. De a franciák a zenében és az irodalomban is igen jók; mondhatni, a kultúrát úgy en bloc igen magas szinten művelik. (Cserébe, hát mondjuk úgy, nem a rend, a precizitás és a kiforrott műszaki megoldások hazája az övék. )

 

Egyébként az irodalmi Nobel-díjat nagyon sok esetben valóban egy-egy konkrét mű alapján ítélik oda. Nekem sem jutna eszembe ilyen díjak alapján választani könyvet. Félreértés ne essék, semmi bajom pl. Kertész Imrével; de ha valaki azt mondaná, hogy ő a XX. századi magyar irodalom legkiemelkedőbb alakja, csak mert egyedül neki jutott irodalmi Nobel-díj a magyarok közül, hát erősen összehúznám a szemöldököm.

[petzolkri]

Az előbb néztem ezt a rovatot, és csodálkoztam, hű de sokan irkálnak ide, új arcok felhasználók. Aztán koppant és rájöttem, hogy a 2007-es bejegyzéseket olvastam véletlenül.

[Fujitsu]

Na, kíváncsi vagyok, meglesz-e még ma a tegnapi két állat. Őszintén remélem, hogy női bíró fogja elítélni mindkettőt; és a börtönben úgy kúrják majd őket seggbe, ahogyan ők próbálták meg tegnap a szólás- és sajtószabadságot.

[petzolkri]

Miről maradtam le.