Mit Játszottál Végig Legutóbb?

[Leon121]

FEZ

...avagy kap egy taslit a perspektíva. Egyszerû, pixelartos 2D-platformernek indul, de nagyon hamar kiderül a csavar: hõsünk felfedezi a harmadik dimenziót. Onnantól kezdve pedig körbeforgathatja (90 fokonként) a teret, és más-más 2D-s vetületét láthatja ugyanannak a térnek. A fejtörõk nagy része erre épül, de nagyon agyb.szósan, émelygésre hajlamos embereknek nem ajánlott. Mert lehet, hogy egy oldalról a két platform nagyon messze van, de 90 fokkal jobbra elforgatva egymás mellé kerül, és át lehet sétálni rá... meg ilyenek. A fejtörõknek ez az egyik, nagyobbik fele. Ezekkel már össze lehet szedni annyi kockát, amennyi szükséges a továbbjutáshoz.

(Merthogy a továbbjutáshoz egyre növekvõ számú kis kockákat kell összeszedni, hogy a megfelelõ ajtót kinyithassuk. Ezt szabadon ránk bízzák, egy hatalmas, szabadon keresztül-kasul bejárható világban kell összeszednünk a szükséges mennyiséget.)

A fejtörõk másik fele viszont sokkal durvább. De sokkal. Nagyon ötletesek sokszor, némelyik közülük simán megtöri a negyedik falat, és szükség van például QR-kódot olvasó telefonra, csak hogy egy példát mondjak. A világban jelek vannak elszórva, melyek segíthetik a játékost, de nagyon nem rágnak semmit a szánkba, simán szükség lesz tollra meg papírra. Aki mindent össze akar szedni, annak a gatyáját fel kell kötnie, mert nagyon extrém dolgokra is szükség lesz. A "normál" végigjátszásért is meg kell dolgozni, de az még teljesíthetõ kitartással. Maguk a platformer részek sem túl nehezek, leeséskor visszarak a legutolsó stabil élre, tehát kb 1-2 másodperces kiesést jelent legtöbbször. A lényeg a fejtörõkön van, nem az ugráláson.

Mindemellett baromi hangulatos az egész játék, a zenéi is, grafikája is. Nem vagyok a pixeles grafika híve, de itt a fura keveréke a 2D-nek és a 3D-nek... ez ütõs nagyon. Arról nem is beszélve, hogy néhol nagyon elszállós a játék, fõleg az elején meg a végén a sztorinak.

Nagyon tetszett, erõsen ajánlott kategória, ha valaki gondolkodós, egyedi platformert keres.

Példa a játékmenetre, így talán érthetõbb:

[tenderlumpling]

Ha érdekel egy kis "így készült" adalék, nézd meg hozzá az Indie Game: The Movie-t. Bár a fejlesztõje sose volt szimpatikus.

[getro2]

Ha érdekel egy kis "így készült" adalék, nézd meg hozzá az Indie Game: The Movie-t. Bár a fejlesztõje sose volt szimpatikus.

igaz az, hogy végighisztizi az egész filmet? :D csak néhány internetes nyilatkozatot láttam tõle, hát elég meredek fazonnak tûnik. mondjuk a játék biztos jó ettõl függetlenül.

[Razon]

Ha érdekel egy kis "így készült" adalék, nézd meg hozzá az Indie Game: The Movie-t. Bár a fejlesztője sose volt szimpatikus.

Abban a filmben egy fejlesztő sem az.

[tenderlumpling]

Abban a filmben egy fejlesztõ sem az.

Edmund McMillen szerintem az. A társa kevésbé. Jonathan Blow is inkább csak fura fazon.

[Leon121]

Ha érdekel egy kis "így készült" adalék, nézd meg hozzá az Indie Game: The Movie-t. Bár a fejlesztõje sose volt szimpatikus.

Miután befejeztem (mondjuk New game+ -ra szerintem még visszanézek), utánaolvasgattam kicsit, és nem kellett túl sok idõ belefutni abba, mennyire utálja mindenki a fejlesztõjét. :D

[Razon]

Edmund McMillen szerintem az. A társa kevésbé. Jonathan Blow is inkább csak fura fazon.

Ja, leginkább Phil Fish ment az agyamra, de szerintem egyikkel se haverkodnék :D

[SaltyDave]

Ha érdekel egy kis "így készült" adalék, nézd meg hozzá az Indie Game: The Movie-t. Bár a fejlesztője sose volt szimpatikus.

Nem ez a tag küldött el mindenkit a bús pitsába aki amúgy az ő projectjét pénzelte, majd küldte el az internet népét a bús pitsába amikor az reagált erre hogy "hát srác, nem talán nem kéne?". Baromira el van szállva magától.

[wolfman8]

Szerintem nagyon rosszul ismerted ki Franklin szerepét.Õ jön a gettóból mégis messze õ a legnormálisabb szereplõ a játékban.Inkább egy anti-San Andreas karakter hisz minden erejével azon van, hogy kitörjön onnan és nem is tud azonosulni az azóta már letûnt bandaháborús világgal.Aki a San Andreast megtestesíti az a haverja,Lamar de az õ figurája is csak inkább kiparodizálása a gettós életstílusnak.

Õ a legnormálisabb, meg legkonfliktus kerülõbb, de ezzel együtt a legunalmasabb is. Nincs vele baj, csak nincs olyan tulajdonsága ami kifejezetten megfogná az embert. Olyan mint Nico Bellic, hogy rossz volt, de mára jó fiú lett, ellenben mindenki sz@rát ú takarítja fel, vagy csak segít. A játék végére elege is lesz mindenbõl.

[Leon121]

Red Faction: Armageddon

Ez egy nagyon buta, sõt bugyuta játék. Ezzel együtt játékmenetében elõrelépés a Guerillához képest. Kapott egy normálisabb történetet, amit fókuszáltabban adtak elõ, változatosabb pályákkal és játékmenettel, izgalmasabb ellenfelekkel, és még egy elfogadható fejlõdési rendszerre is futotta. Ezekkel együtt játszatja magát annak ellenére, hogy a sztori, és annak tálalása borzalom.

...az a tipikus, alja kategóriás, kommersz, semmitmondó sztori, semmitmondó fordulatokkal, végig kiszámíthatóan és unalmasan. És ráadásul nem is jó hangulatúan. Nem érezni azt, hogy nem veszi komolyan magát, és önmaga paródiája akarna lenni, helyette inkább olyan tipikus szalagon gyártott, izzadságszagú unalom az egész. A karakterek (a fõszereplõt is beleértve) semmit nem érnek, a szövegek gagyik... ááá, mindegy, ennyibõl is értitek: szar az egész, na.

A játékmenet is nagyon bugyuta egyébként. Mindent szarrá rombolunk, aztán idõnként visszaépítjük csata után, mert kicsit elszaladt velünk a ló... Viszont csak ott, és csak akkor lehet építeni, ha a játék elõírja. És ez ráadásul a sztorival is konfliktusba kerül: mi a francért nem lehetett visszaépíteni a lerombolt terraformálót? És ha a terraformáló elpusztult, akkor mi a francért tudtak még simán lélegezni az emberek? És ha az emberek tudtak, akkor az alienek miért (aki végigvitte, az érti, mire gondolok). Szóval... á, fércmunka. Ja meg a rádióadások. Legalább kétszer elõfordult, hogy "szakadozó" rádióadást fogunk, amibõl én játékosként simán kiértettem a lényeget, de azért menjünk tovább arra, amerre elindultunk... Majd a hõsünk pár menõnek szánt beszólással elintézi, miközben az MI-kísérõvel ZS-kategóriás poénokat sütnek el, hogy huszadjára is azon nevessünk, ahogy az MI félreért egy emberi kifejezést, vagy hõsünk jól beszól a pontosan fogalmazó MI-nek...

És a fizika is szerintem kicsit visszábblépett. 50 méteres adóvevõ torony, három lábát kiütöm, a negyedik tartja az egészet gond nélkül..? Az épületelemeknek semmi súlyuk nincs. Rámdõl fél épület, és semmi bajom. Értem én, hogy a játékmenet miatt vissza kellett fogni, nade akkor is rémesen bugyután veszi ki ez magát.

Na de mondom, ennek ellenére maga a játékmenet szódával elmegy. Az alienekkel harcolni meglepõen jó móka volt, a fészkeket elpusztítani, miközben õk özönlenek, küzdeni a nagyobbakkal, vadászni a kicsiket, berobbantani õket a lökéshullámmal, stb., valamennyire szórakoztató volt, minden fintorgásom ellenére.

Csak az agyat ki kell elõtte tenni (a hûtõbe, hogy ne romoljon meg a melegben).

[tenderlumpling]

Thomas Was Alone

Néha egészen érdekes magasságokba (és mélységekbe) jut, de sosem lesz több egy minimalista student-projektnél. Az utolsó elõtti pályára mondanám azt, hogy annyira fárasztó, hogy már gyönyörû, de különösebben nem fog lekötni senkit, aki nem most kezd el játékfejlesztéssel foglalkozni. Ilyen szempontból viszont érdekes darab, még kommentár is járt hozzá.

Murasaki Baby

Rövid, de megmozgatja a Vitát rendesen, hol a sima, hol a hátsó érintõt kell cseszegetni, néha forgatni kell az egészet. Alapvetõen egy rajzolt timburtonesque "drag'n'click" kaland. Igazából nem ez lesz az érv, hogy miért vegyen az ember Vitát, és még csak nem is az a cím, amit megvesz az ember, ha már van neki, de hát ingyen volt, nem bántam meg, hogy végigtoltam, aranyos, creepy, de semmi extra.

[JoeJoeJoe]

Az életben megannyi remek alkalom van arra, hogy elveszítsünk valakit: összeveszés, elköltözés, halál, stb. De vajon melyik a rosszabb: ha egyszerre eltűnik valaki az életünkből, vagy ha fokozatosan teszi ugyanezt? Manapság az internettel a távolság nem akadály, ha valakivel kapcsolatot akarunk fenntartani, ám a technológia minden vívmánya ellenére ez az érintkezés más. Esélyes, hogy így a kapcsolat leépül és ha tudjuk, hogy ez meg fog történni, akkor van értelme így elnyújtani az elválást? Nem lenne jobb megőrizni a kellemes emlékeket és véget vetni a kapcsolatnak, mielőtt átmegy a kommunikáció csak felszínes dolgok kitárgyalásába? Vagy épp ellenkezőleg: kihasználni ezt és megkímélni magunkat egy hirtelen megrázkódtatástól, mert a fokozatossághoz könnyebb hozzászokni? Vagy van egy harmadik út is?

A játék főhősnője, Red ezzel a problémával szembesül, mikor az egyik koncertje után egy rejtélyes csoport valamiért rátámad egy pendrive-ra hasonlító karddal - a transistorral -, ám a kedvese a „kard” elé veti magát, ily módon feláldozva az életét. Vagy legalábbis részben: a tudata bekerül a transistor-ba és onnan belülről még szólni is tud hozzá. Ő tehát félig-meddig megmaradt, Red pedig elvesztette a gyönyörű hangját. Ezt a két dolgot mégsem hagyhatja, ezért a „kard” ösztökélése ellenére elindul megkeresni kik és miért tették ezt vele.

Bizony: néma főhős, és a játékot végig narráló figura, akitől megtudhatunk megannyi dolgot. Ami egyszer működött a Bastion-nél, az működik itt is. A narrátor (ugyanaz a szinkronhang, mint az előbb említett játékban) ezúttal nem mentor, hanem a karakterünkért aggódó valaki, remek hangulatot ad a játéknak a kedveskedő, fanyar homorú, világot leíró és Red-et féltő megszólalásaival.

Emellett ő, a személyi dossziék (erről később) és a hírterminálok lesznek azok, amik beavatnak a világ működésébe, mert sok mindent el lehet mondani a játékról, de azt nem hogy szájbarágós lenne. Eleve semmiféle intro nincs, a játék azzal a pillanattal kezd, hogy megszerezzük a kardot és a narrátor is szinte csak tőmondatokban, kulcsszavakkal kommunikál, ami miatt könnyű elveszteni a fonalat. Ez jó, mert van értelme figyelni. Ám én szerettem volna jobban megismerni a világot, mert amit az akták és a narrátor beszédéből kiderül az még bőven hagy maga mögött oldal furdalást.

A játék egy izometrikus nézetben játszódó hack & slash. Azaz mégsem egészen. Na de kezdjük az elején: A Transistor a világ manipulálására lett kitalálva és tárolja azon emberek tudatát, akit „beolvasott”. Ezeknek az embereknek a jellemének lenyomata lesz az, amik képességekként… manifesztálódnak - a játék ezeket függvényeknek hívja.

E függvényeket használhatjuk valós időben (ekkor többnyire nincs semmiféle feltöltődési idő, azaz az „elsütési” animáció után újrahasználhatóak), vagy meg lehet állítani az időt (a játék erre turn()-ként hivatkozik) és bizonyos mennyiségű mozgás, illetve függvényhasználattal megtervezhetünk egy akció sorozatot, amit a turn() kikapcsolásával villámgyorsan végrehajt Red. Én rendszerint ez utóbbival éltem, mivel a játék későbbi szakaszaiban az ellenfelek annyian vannak, hogy valós időben túlélni is épp elég nehéz a támadásaikat - nemhogy támadni -, Illetve ebben a módban jobban kezelhetők a képességek, mivel a játék számolja a bevitt sebzést, ami viszont rengeteg dologtól függ: fontos például, hogy hol állunk (ellenség mögött-e, lőtávolban vagyunk-e), vagy milyen hatások vannak az ellenségen, vagy rajtunk jelenleg.

A turn() használatának velejárója, hogy amilyen költséges az akció sorozat, annyi ideig tart a visszatöltődés és ez idő alatt bizony nem használhatóak a képességek (kivéve, ha… erről később).

Függvények közül egyszerre négy lehet aktív, a többit berakhatjuk e négyhez, hogy a hatásaikat kiegészítsük, vagy passzívnak. És itt emelem a kalapom a készítők előtt, mert én még ilyen kézre álló rendszerrel még nem találkoztam a hasonló játékokban. Minden függvénynek van valami egyedi tulajdonsága, amiről felismerhető és bármelyik slotba is kerül, hasonlóan viselkedik. Emiatt ha használunk aktívban egy függvényt és mondjuk szeretnénk, hogy gyorsabb legyen, akkor logikusan a gyorsaságáról ismert függvényt kiegészítőnek berakva már meg is oldódott a probléma. Vagy a rövidtávú teleportáció képesség használható a turn() visszatöltődés alatt is, ezért ha mást is azonnal használni szeretnénk egy kiadós akció sorozat után, akkor ez lesz amit keresünk. Tehát könnyen kitanulható a rendszer és ezután már csak a kreatív munka marad hátra (azaz mit kombináljunk mivel). Ennek a szisztémának viszont van egy hátránya is: vannak olyan kombinációk, amiknek nincs értelme. Mondjuk a Damage over time-ra kihegyezett (emiatt direkten picit sebző) képesség a megfelelő kiegészítővel segítővé változtat egy ellenséget, de a DoT meg emiatt lejön róla. Vagy van olyan kombináció, ami miatt egy függvénynek a hatótávja leredukálódik használhatatlanul alacsonyra. De igazából bőven sok lehetőség van, szóval ez szerintem nem zavaró.

A Diablo harmadik részében például zavart az, hogy ha valami újat akarok kipróbálni, akkor vagy játszok egy karakterrel annyit, míg megtanulom minden rúna-képesség kombinációnak a hatását, vagy pedig nézegethettem perceken keresztül, míg megtaláltam a megfelelőt. Itt meg van 16 függvény és… intuitívan használható.

Márpedig ez a játék akarja, hogy a rendszert megismerd. Például az előzőleg említett, a Transistor által „feldolgozott” emberek kis élettörténetét úgy lehet megnyitni, hogy a függvényét mindhárom (aktív, fejlesztő, passzív) foglalatba használjuk. Vagy a kihívásoknál a gép által megfelelőnek ítélt függvények elérhetők csak. Illetve ha a turn() még visszatöltődés alatt van és valami támadás leveszi az életerőt, akkor átmenetileg elveszik valamelyik függvény (és visszatöltődik az életcsík).

Imádtam ezt, mert arra motivált, hogy az állandóan használt buildet néha-néha leváltsam és próbáljak ki újakat.

Na és van más is: a zene… Na itt lesz a nehéz, hogy ne menjek át ömlengésbe, mert a játéknak ez a része vett le leginkább a lábamról. A zeneszerző fogta magát és alkotott egy új zenei stílust, amit menten el is keresztelt Old-world Electronic Post-rock-nak. Van ebben minden: gitár, hárfa, mandolin, zongora, szintetizátor. Talán mondani sem szükséges, de a játék egyediségére már ez is rátesz egy lapáttal, ám van még valami: a szokottnál jóval több a vokális darab, amit a főhősnő énekel(t mikor még megvolt hangja) és ezek egyszerűen gyönyörűek. Még külön hallgatva is. Illetve a játékkal tökéletes összhangban van: alkalomhoz illő, illetve még „interakcióba” is léphetünk vele, a „dúdolás” gombot lenyomva, amivel gyakorlatilag a zene hangsávját ki lehet „egészíteni”. Ennek gyakorlati haszna nincs, ám játék közben azért néha-néha benyomtam, mert valóban gyönyörű hangja van Rednek.

A játék kellemes szórakozás volt, ráadásul még arra is rávett, hogy a befejezése után elkezdjem a new game+-ot, és eddig még nem volt olyan játék, aminek sikerült volna ez, de a funkció kombináció gyártásban még rengeteg lehetőség van, aminek én csak a felszínét kapartam. A Bastion is tetszett, de ezen játékuk sokkal közelebb áll hozzám, mind hangulatilag, mind játékmenetileg, szóval a fejlesztők úgymond megvettek kilóra.

Egy darab a soundtrackból:

cGMWL8cOeAU

[gebali1991]

Deus Ex - Human Revolution

[Athesz]

Egy darab a soundtrackból:

cGMWL8cOeAU

Nem tudom abbahagyni a hallgatását végtelenítve megy órák óta. :D Ha a Bastiont kijátszottam háromszor akkor esélyes h tetszene (gondolom) ha belekezdenék? :unsure:

[tenderlumpling]

Nem tudom abbahagyni a hallgatását végtelenítve megy órák óta. :D Ha a Bastiont kijátszottam háromszor akkor esélyes h tetszene (gondolom) ha belekezdenék? :unsure:

Simán.

[JoeJoeJoe]

Nem tudom abbahagyni a hallgatását végtelenítve megy órák óta. :D Ha a Bastiont kijátszottam háromszor akkor esélyes h tetszene (gondolom) ha belekezdenék? :unsure:

Végigvitted háromszor. Mond, merész feltevés lenne az, hogy nagyon megtetszett a harcrendszer? Ha ez fogott meg, akkor szerintem is simán, mert játszhatod H&S módban úgy is, mint a Bastion-t, mert vannak olyan buildek, amikkel állítólag még a legnehezebb csatákat is meg tudod csinálni real time-ban. Valós idõben meg hasonlít el a Bastion harcrendszerétõl.

Ha a világ, narráció, apróságok miatt (is) vitted végig annyiszor, akkor is ugyanazt tudom mondani: nagyban hasonlít a Bastionre ezekben a szempontokban is.

Na de ha nem tetszik végül, akkor vedd úgy, hogy megvetted a soundracket :D (amiben van még másik négy ilyen kaliberû zene is, mint ami megtetszett)

[Almier]

Deus Ex - Human Revolution

Én is pár napja fejeztem be, másodszorra is ugyanolyan zseniális volt. Sõt, még jobb is mert az elsõ alkalommal a Missing Link DLC és újításai nélkül vittem.

[freezy]

Nem tudom abbahagyni a hallgatását végtelenítve megy órák óta. :D Ha a Bastiont kijátszottam háromszor akkor esélyes h tetszene (gondolom) ha belekezdenék? :unsure:

Tényleg jó szám:) Nekem is nagyon megtetszett. Ha legközelebb le lesz értékelve megveszem,már úgy is szemeztem vele és a Bastiont én is nagyon élveztem + egyik barátom is ajánlotta már a Transistort.

Jó kis reklámot csináltál a játéknak JoeJoeJoe:D 2 vásárlót is szereztél nekik egy számmal.. :D

Nem hasonlít a játékhoz,de eszembe jutott a Journey..bár csak lenne pc-n is :(

[JoeJoeJoe]

Tényleg jó szám:) Nekem is nagyon megtetszett. Ha legközelebb le lesz értékelve megveszem,már úgy is szemeztem vele és a Bastiont én is nagyon élveztem + egyik barátom is ajánlotta már a Transistort.

Jó kis reklámot csináltál a játéknak JoeJoeJoe:D 2 vásárlót is szereztél nekik egy számmal.. :D

Nem hasonlít a játékhoz,de eszembe jutott a Journey..bár csak lenne pc-n is :(

Lehet nem is kellett volna írni a játékról semmit, csak berakni ezt a zenét és hagyni, hogy a játék magért... zenéljen :D

Amúgy örülök ha ti is kipróbáljátok. Nem szokott érdekelni, hogy egy játékot mennyien vesznek meg, de ezt a kis csapatot szerintem érdemes támogatni, hogy legyen esélyük a jövõben is foglalkoztatni Ashley Barret-et (oké-oké: meg további játékokat csinálni :D )

[tenderlumpling]

The Order: 1886

Hát, ez egy gyalázatos egy termék. Még csak nem is a rövidsége miatt megyek neki, sõt, minél több játék van és minél kevesebb idõm, engem zavar a legkevésbé, ha egy játékot egy nap alatt be lehet fejezni. Fõleg, ha ilyen echte atmoszférája, látványvilága és grafikája van.

De itt véget ért minden pozitívum.

A grafika pofánver, de látszik, hogy ez csak bazári trükk, szélesvászonba nyesték le, hogy minél kevesebbet kelljen dolgoznia a hardvernek, és persze nem is bámészkodhatsz szabadon.

Játékmenet / játékos szabadsága szempontjából ez a játék körülbelül egy fokozattal van feljebb mondjuk a House of the Deadtõl. Hiába vannak meg benne az Uncharted funkciói, ha egy szobánál nagyobb térben nem lehet mozogni. Ha vannak is alternatív útvonalak (szóval látsz egy ajtót, egy átugorható szakadékot), nem mehetsz oda. Csak toporog egy helyben a karakter. Ha mégis mehetsz, csak akkor, amikor a történet úgy kívánja. És fordítva is: hiába lõ rád még 2-3 életben maradt ellenfél, ha elérsz az event triggerig, mintha mi sem történt volna, nekiállnak beszélgetni a szereplõk, cutscene és tovább.

Ennyi az egész. Arrébb vánszorogsz, lõsz egy-kettõt, cutscene, cutscene, QTE, lõsz egy-kettõt, cutscene, cutscene, repeat.

És még ha itt véget érne a problémám... minden cutscene körülbelül annyit mesél, hogy a szereplõk elmondják, hogy most éppen mit csinálnak, a következõ percben mit fognak csinálni, esetleg lejelentik a felettesüknek, hogy mit csináltak kettõvel ezelõtt, esetleg parancsokat osztogatnak és fogadnak. Úgy a párbeszédek és a cutscene-ek 80% ebbõl áll.

Így még csak azt se tudom mondani, hogy egy jó interaktív filmet láttam, mert a szereplõket nem ismerjük meg, nem szeretjük meg, a sztori csak rebellis és vészterhes események laza láncolata, a lore teljessége meg valahol ott van eldugva a színfalak mögött, meg collectible-k formájában.

A gyûjthetõ anyagok összegyûjtése viszont nem kihívás, a lövöldözés teljesen közepes, a látványt leszámítva pedig minden más vállalhatatlan.

Éééhdesistenem, remélem, gyorsan elfelejtik ezt a ballépést, és innentõl nem égeti magát a Sony ilyen techdemókkal.

[Hor1]

De legalább 1napos platina. :D

[getro2]

nem is tudtam, tender, hogy már ps4-gyel vereted. várom a last of us értékelõt :DD

a legjobb dolog egyébként, amit a játék valaha nyújtani tudott, az a psc-s elõzetes martintól. pr-osok nem tudnának ilyen szöveget írni. :D

[tenderlumpling]

nem is tudtam, tender, hogy már ps4-gyel vereted. várom a last of us értékelõt :DD

a legjobb dolog egyébként, amit a játék valaha nyújtani tudott, az a psc-s elõzetes martintól. pr-osok nem tudnának ilyen szöveget írni. :D

7 nap szabim van, arra kértem kölcsön egyet.

És igen, a Last of Us is nálam van -_-

[tenderlumpling]

God of War III

Tegnap elfelejtettem írni, hogy végül is befejeztem, de... pff, kár szót ejteni róla, hótt ugyanaz, mint az elsõ kettõ, csak már a túlzásnak is a túlzása. Kimondottan belefáradtam ebbe a sorozatba, a Collection Vol 2.-t (PSP-s spinoffokat) csak akkor leszek hajlandó játszani, ha ingyen (vagy aközeli áron) hozzám dobják, aktívan viszont nem fogom keresni.

[tenderlumpling]

Ether One

Eh, komolyan.

Ez egy jó játék. Nagyon jó immerzív szimulátornak, puzzle játéknak, és narratívában is szépen dolgozik azzal, amije van. Sõt, elég ritka az olyan sztori, ami az idõskori demencia és a science fantasy elemeibõl rak össze egy képtelen, mégis nagyon otthonos és hihetõ teret.

De bhaazmeg. Akkora bugok és glitchek vannak benne, hogy emiatt körülbelül kétszer újra kellett kezdenem. Még csak nem is vizuális, vagy játéktéri torzulások, és ez még fájóbb, mert külsõleg nagyon rendben van a játék (leszámítva az elcsúszó feliratokat). De hogy beszorul a játékos egy olyan szobába, ahol minden rossz, és sose tud kijönni, vagy hogy egyszerûen egy arrébb szaladás miatt el lehet bukni egy éppen kinyíló láda tartalmát... eh.

Pedig ez azért nem egy kerülendõ cucc, a Gone Home és a Myst rajongói abszolút helyben vannak, de némi Thief-es / Portal-os benyomások is bejönnek. Jóféle.